Michael Jacksont tőrbe csalták?

Legutóbb Michael Jackson 2005-ös peréről közöltem le egy értékes cikk fordítását, most pedig az 1993-as ügyről fordítottam le Mary A. Fischer 1994-es, a GQ magazinban megjelent átfogó cikkét.

Michael Jacksont tőrbe csalták?

Írta: Mary A. Fischer
GQ, 1994. október

Tényleg megtette Michael? Azon események eddig még soha el nem mesélt története, amelyek összetörtek egy szupersztárt.

O.J. Simpson előtt volt Michael Jackson: egy másik fekete híresség, akit látszólag magánéleti botrányokról szóló vádak törtek szét. Ezek a vádak – melyek szerint Jackson molesztált egy 13 éves fiút – egy multimillió dolláros perhez, két előzetes esküdtszéki vizsgálathoz és egy szégyentelen médiacirkuszhoz vezettek.

Jackson válaszul zsarolásért perelte be néhány vádlóját. Végül peren kívüli megállapodás született, a becslések szerint 20 millió dolláros összegért; a rendőrség vagy az előzetes esküdtszék pedig nem emelt bűnvádat Jackson ellen. Az elmúlt augusztusban Jackson ismét a hírekbe került, amikor Lisa Marie Presley, Elvis lánya, bejelentette, hogy ő és az énekes összeházasodtak.

Amint a por lassanként leülepedik a nemzet egyik legrosszabb médiacirkuszán, egy dolog világossá válik: az amerikai közönség sosem hallotta Michael Jackson védelmét. Egészen mostanáig.

Természetesen lehetetlen bizonyítani a negatívot – azaz azt, hogy valami nem történt meg. De lehetséges a mélyére ásni azon embereknek, akik a vádat megfogalmazták Jackson ellen és így betekintést nyerni a karakterükbe és motivációjukba.

Ami kiderül egy ilyen vizsgálatból – bírósági dokumentumokból, üzleti feljegyzésekből és interjúkból – az egy meggyőző érv amellett, hogy Jackson senkit sem molesztált és ő maga az áldozata lehetett egy jól kitervelt zsarolási kísérletnek, melynek során pénzt csikartak ki belőle.

Mi több, a történet, amely kibontakozik ebből a korábban nem kutatott területről radikálisan különbözik attól a mesétől, amit a bulvár, sőt még a fővonalbeli média újságírói is promótáltak.

Ez a történet a kapzsiságról, az ambícióról, tévhitekről szól a rendőrség és az ügyészség részéről, egy lusta és szenzációhajhászó médiáról és egy erős, hipnotikus drogról. És arról is szólhat, hogyan lehet egészen egyszerűen kitalálni egy ügyet.

Sem Michael Jackson, sem aktuális védőügyvédje nem járult hozzá ahhoz, hogy interjút készítsek velük ehhez a cikkhez. Ha úgy döntöttek volna, hogy harcolnak a polgári bíróság előtt és bíróságra mennek, akkor a következőkben leírtak Jackson védelmének magjaként szolgálhattak volna – csakúgy, mint ahogy a zsarolási vádak alátámasztásául is saját vádlói ellen, s mindez jó eséllyel felmentette volna az énekest.

Jackson gondjai akkor kezdődtek, amikor 1992 májusában lerobbant a furgonja a Wilshire Boulvardon, Los Angelesben. A forgalmas utcán szorult helyzetbe került Jacksont észrevette Mel Green felesége, aki a Rent-a-Wreck alkalmazottja volt, amely egy használt autók bérbeadásával foglalkozó cég volt egy mérfölddel arrébb. Green mentési akcióba kezdett.

Amikor Dave Schwartz, a cég tulajdonosa meghallotta, hogy Green Jacksont hozta magával, felhívta a feleségét, June-t és megmondta neki, hogy jöjjön át a hatéves lányukkal és az előző házasságából született fiával.

A fiú akkor 12 éves volt és nagy Jackson-rajongó. Amikor June Chandler Schwartz megérkezett mesélt Jacksonnak arról, hogy fia küldött neki egy rajzot, amikor az énekes haja lángra kapott egy Pepsi reklámfilm forgatáson. Aztán megadta Jacksonnak az otthoni telefonszámukat.

„Majdnem olyan volt, mintha rá akarná erőltetni a fiát.” – emlékszik vissza Green – „Azt hiszem Michael úgy gondolta, hogy tartozik valamivel a fiúnak és így kezdődött.”

A kapcsolat bizonyos tényei nem vitatottak. Jackson elkezdte hívni a fiút és barátság alakult ki közöttük. Miután Jackson három hónappal később visszatért egy promóciós turnéról June Chandler Schwartz, a fia és a lánya rendszeres vendégek lettek Neverlanden, Jackson Santa Barbarában található birtokán.

A következő évben Jackson a figyelmével és ajándékokkal halmozta el a fiút és a családját – beleértve videojátékokat, órákat, záróra utáni bevásárló körutakat a „Toys ’R Us”-ban és utazásokat a világ körül – Las Vegastól és Disney World-től kezdve Monacóig és Párizsig.

1993 márciusára Jacskon és a fiú rendszeresen együtt töltötték az idejüket és elkezdtek egymás otthonában aludni. June Chandler Schwartz is közel került Jacksonhoz „és nagyon szerette” – mondja egy barát. „Ő volt a legkedvesebb ember, akivel valaha találkozott.”

Jackson excentrikus viselkedéséről – kezdve a plasztikai műtétektől a gyerekekkel való barátságáig – széles körben beszámoltak. És bár furcsa lehet, hogy egy 35 éves férfi egy szobában alszik egy 13 éves fiúval, a fiú anyja és mások, akik közel álltak Jacksonhoz sosem gondolták, hogy ez különös. Jackson viselkedését jobban meg lehet érteni, ha a saját gyermekkora kontextusába helyezzük.

”Ellentétben azzal, amit talán gondolsz, Michael élete nem volt könnyű.” – mondja az egyik ügyvédje. Jackson gyermekkora gyakorlatilag véget ért – és szokatlan élete elkezdődött – amikor még csak 5 éves volt és Gary-ben, Indianában élt. Michael a fiatalkorát stúdiókban és színpadokon töltötte azzal, hogy milliónyi idegen előtt lépett fel és szállodai szobák végtelen sorában aludt.

Nyolc fivérén és nővérén kívül Jacksont felnőttek vették körül, akik könyörtelenül nyomták őt, különösen az apja, Joe Jackson – egy szigorú, érzelemmentes ember, aki a beszámolók szerint verte a gyerekeit.

Jackson korai tapasztalatai egyfajta fejlődésbeli megrekedést eredményeztek nála – mondják sokan – és gyermekké vált férfi testben.

”Sosem volt gyerekkora.” – mondja Bert Fields, Jackson korábbi ügyvédje – „Most van. A haverjai 12 éves gyerekek. Párnacsatáznak, kajacsatáznak.”

Jackson érdeklődése a gyerekek iránt humaitárius akciókban is megmutatkozik. Az évek során milliókat adományozott gyermekek javára, beleértve a saját „Heal the World” Alapítványát is.

De van egy másik kontextus is: azé az időé, amelyben élünk és amelyből a legtöbb megfigyelő figyelemmel kíséri Jackson viselkedését.

”Adott a jelenlegi zavartság és hisztéria a gyermekek szexuális zaklatásának témakörében,” – mondja Dr. Philip Resnick egy elismert clevelandi pszichiáter – „így bárminemű fizikai vagy gyengéd kapcsolatot egy gyermekkel gyanúsnak láthatnak és a felnőttet megvádolhatják szexuális visszaéléssel.”

Jackson kapcsolatának a fiúval eleinte örültek a felnőttek az ifjú környezetében: az anyja, a nevelőapja, sőt a biológiai apja, Evan Chandler is (aki szintén nem kívánt interjút adni ehhez a cikkhez).

Chandler Evan Robert Charmatz néven született Bronxban, 1944-ben. Vonakodva követte apja és fivérei nyomdokát, hogy fogorvos legyen.

”Utált fogorvosnak lenni.” – mondja a család egyik barátja – „Mindig is író akart lenni.”

Miután 1973-ban West Palm Beach-re költözött, hogy ott praktizáljon fogorvosként, megváltoztatta a vezetéknevét, mivel úgy gondolta, hogy a Charmatz „túl zsidó hangzású”, mondja egy korábbi kollégája.

Abban reménykedve, hogy valahogy forgatókönyv író lehet, Chandler az 1970-es évek végén Los Angelesbe költözött feleségével, June Wonggal, egy vonzó eurázsiai nővel, aki egy rövid ideig modellként is dolgozott.

Chandler fogorvosi pályafutásának megvoltak a maga kétes pillanatai. 1978 decemberében, amikor a Crenshaw Családi Fogászati Központban dolgozott – amely L.A. egy szegény környékén található klinika volt – Chandler egy páciens tizenhat fogán végzett helyreállítási munkákat egyetlen látogatás alkalmával.

Az eset kivizsgálása után a Fogorvosi Kamara elmarasztalta foglalkozása körében elkövetett „súlyos gondatlanságért”. A kamara bevonta az engedélyét, azonban ezt megfellebbezte, így végül 90 napra felfüggesztették és két és fél év próbaidőt kapott. Chandler összetört és New Yorkba költözött. Írt egy film forgatókönyvet, de nem tudta eladni.

Hónapokkal később Chandler visszatért L.A-be feleségével és elvállalt egy sor fogászati munkát. Amikor 1980-ban megszületett a fiuk, akkor a pár házassága már zátonyra futott.

”Az egyik ok, amiért June elhagyta Evant az a vérmérséklete.”
– mondja a család egy barátja.

1985-ben elváltak. A bíróság a fiú gyermekfelügyeleti jogát az anyának ítélte és úgy rendelkezett, hogy Chandlernek havi 500 dollár gyerektartást kell fizetnie, de a dokumentumokból kiderül, hogy 1993-ban – amikor a Jackson-botrány kitört – Chandler már 68 000 dollárral tartozott ex-feleségének. Ezt az adósságot a nő végül is elengedte.

Egy évvel azelőtt, hogy Jackson a fia életébe lépett, Chandlernek támadt egy második komoly szakmai problémája. Az egyik páciense – egy modell – beperelte fogászati félrekezelésért, miután helyreállítási munkákat végzett néhány fogán.

Chandler azt állította, hogy a nő aláírt egy hozzájáruló nyilatkozatot, amiben vállalta a kockázatokat. De amikor a nő ügyvédje, Edwin Zinman kérte az eredeti nyilatkozatot, Chandler azt állította, hogy ellopták a Jaguarjából.

Adott egy másolatot. Zinman gyanakvó volt és nem tudta megállapítani a papírok eredetiségét. „Micsoda különös véletlen, hogy pont ellopták őket.” – mondja most Zinman – „Ez olyan mintha azt mondanánk: ’a kutya megette a házi feladatomat’.” Végül peren kívüli megegyezés született, a nyilvánosság előtt titkos összegért.

A kudarcok ellenére Chandlernek addigra sikeres prakszisa működött Beverly Hillsben. És 1992-ben először sikerült betörnie Hollywoodba, amikor társírója volt Mel Brooks „Robin Hood, a fuszeklik fejedelme” című filmjének.

Amíg Michael Jackson be nem lépett Jordan életébe, addig Chandler nem sok érdeklődést mutatott a fia iránt.

„Állandóan azt ígérgette neki, hogy vesz neki egy számítógépet, hogy együtt tudjanak dolgozni a forgatókönyveken, de sosem tette meg.” – mondja Michael Freeman, June Chandler Schwartz korábbi ügyvédje.

Chandler fogászati prakszisa elfoglalttá tette és addigra új családot is alapított – két kicsi gyerekkel második feleségétől, aki vállalati jogász volt.

Eleinte Chandler üdvözölte és bátorította fia kapcsolatát Michael Jacksonnal, s dicsekedett vele barátoknak és üzlettársaknak.

Amikor Jackson és a fiú 1993 májusában Chandlernél tartózkodott, Chandler sürgette az előadót, hogy töltsön több időt a fiával a házában.

Források szerint Chandler még azt is javasolta, hogy Jackson építsen egy kiegészítő épületet a házához, hogy ott lakhasson velük. Miután felhívta az építésügyi hivatalt és rájött, hogy ezt nem teheti, Chandler tett egy másik javaslatot: Jackson építsen neki egy új házat.

Ugyanabban a hónapban a fiú, az anyja és Jackson Monacóba repült a World Music Awards-ra. „Evan elkezdett féltékeny lenni a kapcsolatra és úgy érezte ő kimarad.” – mondja Freeman.

Amikor visszatértek Jackson és a fiú Chandlernél tartózkodott, aminek ő nagyon örült – egy öt napos látogatásról beszélünk, aminek során egy szobában aludtak az ifjú féltestvérével együtt. Noha Chandler elismerte, hogy Jacksonon és a fiún mindig ruha volt, amikor együtt látta őket az ágyban, azt állítja, hogy ekkor kezdte azt gyanítani, hogy szexuális zaklatás történik. De sosem állította, hogy tanúja volt szexuális zaklatásnak Jackson részéről.

Chandler egyre szeszélyesebb lett és fenyegetőzni kezdett, ami elidegenítette tőle Jacksont, Dave Schwartzot és June Chandler Schwartzot. 1993 júliusának elején Dave Schwartz – aki baráti viszonyban volt Chandlerrel – titokban felvett egy hosszabb telefonbeszélgetést, amit vele folytatott. Ezen beszélgetés során Chandler beszélt arról, hogy aggódik a fiáért és dühös Jacksonra és ex-feleségére, akit úgy jellemzett, mint „hűvös és szívtelen” nőt.

Amikor Chandler megpróbálta „felhívni a figyelmét” és megbeszélni vele Jacksonnal kapcsolatos gyanúját – mondja ő a felvételen – a nő állítólag azt mondta neki: „Menj és b**** meg magad!”

”Jó kapcsolatban voltam Michaellel.” – mondta Chandler Schwartznak – „Barátok voltunk. Kedveltem és tiszteltem őt és mindent, amit elért. Semmi oka nem volt arra, hogy ne hívjon többé. Egy nap a szobában ültem Michaellel, beszélgettem vele és pontosan elmondtam neki, hogy mit akarok ettől az egész kapcsolattól. Hogy én mit akarok.”

Chandler elismerte Schwartznak, hogy „gyakorolta”, hogy mit mondjon és mit ne mondjon, de sosem említett pénzt a beszélgetésük során. Amikor Schwartz megkérdezte, hogy Jackson mit tett, amivel ennyire felbosszantotta Chandlert, Chandler azt állította, hogy „szétdúlta a családot. A fiút megigézte a fickó hatalma és pénze.” Mindkét férfi több alkalommal úgy jellemzi magát, mint akik rossz apjuk voltak a fiúnak.

A hangfelvétel egy másik részén Chandler utal arra, hogy készen áll arra, hogy lépéseket tegyen Jackson ellen: „Már minden el van rendezve.” – mondta Schwartznak. „Vannak emberek, akik csak a telefonhívásomra várnak, akik bizonyos pozíciókban vannak. Fizettem nekik. Minden egy bizonyos tervnek megfelelően halad és ez nemcsak az én tervem. Ha egyszer eleresztem ezt a telefonhívást, akkor ez a fickó (feltehetőleg az ügyvédje, Barry K. Rothman) mindenkit szét fog zúzni a látóhatáron belül bármilyen fondorlatos, mocskos, kegyetlen módon, ahogy csak tud. És teljes körű felhatalmazást adtam neki erre.”

Chandler ezután megjósolta azt, ami valóban megtörtént hat hét múlva: „És ha ezt végigviszem, akkor hatalmasat fogok nyerni. Nincs rá mód, hogy veszítsek. Leellenőriztem kívül-belül. Mindent meg fogok kapni, amit csak akarok és ők örökre elpusztulnak. June el fogja veszteni (a fiú felügyeleti jogát)… és Michael karrierjének vége lesz.”

„És ez segít (a fiún)?” – kérdezte Schwartz.

”Ez számomra lényegtelen.” – válaszolta Chandler – „Ez nagyobb dolog lesz, mint mi mind együttvéve. Az egész dolog mindenkire le fog sújtani, mindenkit el fog pusztítani a látóhatáron belül. Vérfürdő lesz, ha nem kapom meg, amit akarok.”

Ahelyett, hogy a rendőrségre ment volna, ami vélhetően a legmegfelelőbb dolog lett volna abban az esetben, ha valaki gyermekmolesztálásra gyanakszik, Chandler ügyvédhez fordult. És nem is akármilyen ügyvédhez: Barry Rothmanhoz.

”Ez az ügyvéd, akit találtam a legmocskosabb kurafi, akit csak találhattam.” – mondja Chandler a felvett telefonbeszélgetésben Schwartznak. „A leghőbb vágya, hogy a nyilvánosság elé állhasson amilyen gyorsan csak lehet, olyan nagy legyen, amilyen nagy csak lehet és annyi embert alázzon meg, amennyit csak tud. Mocskos, kegyetlen, nagyon okos és éhezik a nyilvánosságra.” (Ügyvédjén Wylie Aitkenen keresztül Rothman visszautasította, hogy interjút adjon ehhez a cikkhez. Aitken azonban hajlandó volt általános kérdésekre válaszolni a Jackson-ügyre korlátozottan és csak olyan aspektusokról, amelyeknek nem volt köze a Chandler-fiúhoz.)

Egy korábbi kolléga, aki együtt dolgozott vele a Jackson-ügy idején és aki naplót vezetett arról, hogy Rothman és Chandler mit mondott és csinált Rothman irodájában, azt mondja, hogy Barry Rothman képes arra, hogy „kitervelje ezt az egészet, pont. Ez teljesen beleillik a karakterébe.” Rothman korábbi kliensei, üzlettársai és alkalmazottai által nyújtott információkból kiderül, hogy jellemző rá a manipuláció és a félrevezetés.

Rothman egy általános jogi prakszist működtet Century City-ben. Egy időben zenei és koncert ügyleteket bonyolított Little Richardnak, a Rolling Stones-nak, a Who-nak, az ELO-nak és Ozzy Osbourne-nak.

Arany és platinalemezek sora emlékeztet irodája falán azokra az időkre. Szürkésfehér szakállával és állandó barnaságával – amelyet a saját házában lévő szolárium segítségével tart fenn – Rothman egy korábbi kollégáját „egy leprechaun-ra” emlékezteti (egy ír mesefigura – a ford.).

Egy korábbi alkalmazott számára Rothman „egy démon szörnyű temperamentummal”. Üzletfelei azt mondják legdrágább kincse 1977-es Rolls Royce Corniche-a, amelynek a rendszáma „BKR 1”.

Az évek során Rothman annyi ellenséget szerzett, hogy ex-felesége egyszer azt találta mondani az ügyvédjének, hogy meglepi, hogy „valaki még nem intézte el”. Az a híre, hogy tönkretesz embereket.

„Olyan, mint egy professzionális adós… Csaknem senkinek sem fizet.” – mondja a nyomozó, Ed Marcus (egy a Los Angeles-i Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott keresetben egy Rothman elleni perben), miután átnézte az ügyvéd hitelezői profilját, amely több, mint harminc olyan hitelezőt és felperest sorolt fel, akik üldözték.

Ehhez jön, hogy több, mint húsz polgári peres eljárás zajlott Rothman ellen a Legfelsőbb Bíróságon, számos panaszt tettek ellene a Munkaügyi Bíróságon és három fegyelmi eljárás is zajlott ellene Kalifornia állam részéről.

1992-ben felfüggesztették egy évre, bár azt megfellebbezte, így ehelyett próbaidőre bocsátották arra az időszakra.

1987-ben Rothmannak 16 800 dolláros tartozása volt gyermektartás elmaradásából. Ügyvédjén keresztül ex-felesége, Joanne Ward azzal fenyegetőzött, hogy végrehajtást indít Rothman vagyonával szemben, azonban ő vállalta, hogy kifizeti az adósságot.

Egy évvel később Rothman még mindig nem fizetett, így Ward ügyvédje megpróbált jelzálogot tetetni Rothman drága Sherman Oaks-i otthonára. Meglepetésükre Rothman azt mondta, hogy a ház már nem az ő tulajdona – három évvel korábban ráíratta az ingatlant a Tinoa Operations Inc.-re egy panamai látszatcégre.

Ward ügyvédje szerint Rothman azt állította, hogy 200 000 dollárt kapott a Tinoa-tól készpénzben, de egy éjjel kirabolták, így csak azzal tudta visszatéríteni a veszteséget, ha ráíratja a házát a Tinoa-ra. Ward és ügyvédje azt gyanították, hogy az egész ügy csak csel, de sosem tudták bizonyítani. Rothman csak azután kezdte el fizetni az összeget, amivel tartozott, hogy a sheriff helyettesei elvitették a Rolls Royce-át.

A Los Angeles-i Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott dokumentumok megerősíteni látszanak Ward és ügyvédje gyanúját. Ezek azt mutatják, hogy Rothman külföldi bankszámláknak és látszatcégeknek egy egész hálózatát tartotta fenn, láthatóan azért, hogy elrejtse néhány vagyontárgyát – különösen a házát és annak az 531 000 dollárnak a nagy részét, amiért végül eladta 1989-ben.

Ezek a cégek, beleértve a Tinoa-t is, visszavezethetők Rothmanig. Megvett egy panamai látszatcéget (egy létező, de nem működő vállalkozást) és úgy rendezte a dolgokat, hogy az ő neve ne jelenjen meg a tisztviselőinek a sorában, azonban feltétel nélküli ügyvédi hatalmat élvezett, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy szabadon mozgathatott pénzeket ki és be.

Közben Rothman alkalmazottai sem jártak jobban, mint az ex-felesége. Korábbi alkalmazottak elmondják, hogy néha könyörögniük kellett a fizetésükért. És néha a csekkek, amiket megkaptak fedezetlenek voltak. Nem tudta megtartani a titkárnőit sem. ”Követelőző volt és megalázta őket.” – mondja egyikük.

Az alkalmi munkavállalók még rosszabbul jártak. „Két hétig dolgoztatta őket.” – mondja a titkárnő – „Azután üvöltözve elüldözte őket és azt mondta nekik, hogy hülyék. Aztán megmondta az ügynökségüknek, hogy elégedetlen a próbaidőssel és nem fog fizetni.” Néhány ügynökség végül kiokosodott és előre fizettetett Rothmannal.

Az állam részéről 1992-ben Rothman ellen indított fegyelmi eljárás egy összeférhetetlenségi ügyből eredt. Egy évvel korábban Rothmant egy ügyfele, Muriel Metcalf elbocsátotta egy gyermektartási és gyermekfelügyeleti ügyből. Metcalf később azzal vádolta, hogy túlszámlázott. Öt hónappal azután, hogy Metcalf kirúgta, Rothman anélkül, hogy értesítette volna őt, elkezdte az exének, Bob Brutzmannak a vállalatát képviselni.

Ez az ügy más okból is árulkodó: megmutatja, hogy Rothmannak már a Jackson-botrány előtt is volt némi tapasztalata gyermekmolesztálási ügyekben. Metcalf – amikor még mindig Rothman volt a jogi képviselője – megvádolta Bruztmant azzal, hogy molesztálta a gyermeküket (amit Brutzman tagadott). Metcalf vádjainak ismerete nem rettentette el Rothmant attól, hogy elmenjen Brutzman cégéhez dolgozni – ezért a váltásért fegyelmit kapott.

1992-re Rothman számtalan hitelező elől futott. A Folb Management – egy ingatlanügynökség – volt az egyik. Rothman 53 000 dollárral tartozott a cégnek egy a Sunset Boulvardon található iroda bérletéért és kamataiért. A Folb perelt.

Rothman ellenkeresetet nyújtott be, azt állítva, hogy az épület biztonsági rendszere olyannyira elégtelen volt, hogy tolvajok egy éjjel több, mint 6900 dollár értékű felszerelést vittek el az irodájából.

A bírósági eljárás során a Folb ügyvédje azt mondta: „Mr. Rothman nem az a fajta ember, akinek a szavát el lehet hinni.”

1992 novemberében Rothman jogi cége csődöt jelentett, felsorolva tizenhárom hitelezőt – köztük a Folb Managementet –, összesen 880 000 dollár adósságot és azt jelentette, hogy nincs vagyontárgyuk. Átnézve a csődeljárás papírjait, egy korábbi ügyfél, akit Rothman 400 000 dollár jogi képviseleti díjért perelt, rámutatott, hogy Rothman nem jelentett egy 133 000 dollár értékű vagyontárgyat. A korábbi ügyfél megfenyegette Rothmant, hogy feltárja, hogy „becsapja a hitelezőit” – ami bűncselekmény – ha nem ejti ellene az ügyet. Az aggódó Rothman órákon belül visszavonta a keresetet.

Hat hónappal a csőd bejelentése előtt Rothman átíratta a Rolls Royce-át a Majo-ra, amely egy az ő irányítása alatt álló fiktív cég volt. Három évvel korábban egy másik vállalat volt az autó tulajdonosa: a Longridge Estates, amely a Tinoa Operations egy leányvállalata volt – utóbbi az a cég, amelyre a házát átíratta.

A Rothman által benyújtott cégpapírokon a Longridge és a Tinoa címe ugyanaz volt, 1554 Cahuenga Boulevard – ahol, mint kiderült, egy kínai étterem található Hollywoodban.

1993. júniusában tehát ezzel az emberrel kezdett el Evan Chandler véghezvinni „egy bizonyos tervet”, amelyre utalt a Dave Schwartz-cal folytatott felvett telefonbeszélgetésben. Abban a hónapban egy ballagáson Chandler megosztotta gyanúit ex-feleségével. ”Ő azt gondolta, hogy az egész egy hülyeség.” – mondja a nő ex-ügyvédje, Michael Freeman.

A nő elmondta Chandlernek, hogy azt tervezi ősszel kiveszi a fiukat az iskolából, hogy elkísérhessék Jacksont a „Dangerous” világkörüli turnéján. Chandler ideges lett és – számos forrás szerint – azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánosságra hozza azokat a bizonyítékokat, amelyek állítása szerint rendelkezésére álltak Jacksonról.

”Melyik józan szülő akarná a gyermekét a nyilvánosság elé hurcolni?” – kérdi Freeman – „Ha valami ilyesmi történne, akkor az lenne a normális, ha inkább meg akarnád védeni a gyermekedet.”

Jackson megkérte akkori ügyvédjét, Bert Fields-t, hogy lépjen közbe. A szórakoztatóipar egyik legjelesebb ügyvédje, Fields 1990 óta képviselte Jacksont és ő tárgyalt a Sony-val minden idők legnagyobb lemezszerződése érdekében, amely 700 millió dollárt is hozhat. Fields alkalmazta a magánnyomozó Anthony Pellicanót, hogy segítsen elrendezni a dolgokat. Pellicano szicíliai stílusban intézi az ügyeit: roppant lojális azokhoz, akiket kedvel, de kegyetlen az ellenségeivel.

1993. július 9-én Dave Schwartz és June Chandler Schwartz lejátszották a felvett telefonbeszélgetést Pellicanónak. „Miután 10 percig hallgattam a beszélgetést tudtam, hogy zsarolásról van szó.” – mondja Pellicano.

Ugyanazon a napon elment Jackson Century City-ben található lakására, ahol Chandler fia és a fiú féltestvére volt látogatóban. Jackson nem volt jelen. Pellicano „szemkontaktust létesített” a fiúval és feltett neki néhány „nagyon konkrét kérdést”: „Hozzád nyúlt valaha Michael?” „Láttad valaha meztelenül az ágyban?”

A válasz minden kérdésre nem volt. A fiú újra és újra tagadta, hogy bármi rossz történt volna. Július 11-én, miután Jackson úgy döntött találkozik Chandlerrel, a fiú apja és Rothman egy másik terv végrehajtását is megkezdte: meg kellett szerezniük a fiú gyermekfelügyeleti jogát.

Chandler megkérte ex-feleségét, hogy a fiú hadd maradjon nála egy „egyhetes látogatáson”. Amint Bert Fields később egy bírósági beadványban elmondta, June Chandler Schwartz elengedte a fiút miután Rothman biztosította arról Fieldst, hogy a meghatározott idő elteltével a fiú vissza fog térni, és sosem gondolta volna, hogy Rothman adott szava semmit sem ér és hogy Chandler nem fogja visszaadni a fiukat.

Wylie Aitken, Rothman ügyvédje, azt állítja, hogy „amikor Rothman a szavát adta, akkor az is volt a szándéka, hogy visszaadják a fiút”. Azonban amikor „megtudta, hogy a fiút ki fogják vinni az országból (hogy turnéra menjen Jacksonnal), nem hiszem, hogy Mr. Rothmannak volt más választása.”

De a kronológia egyértelműen arra utal, hogy Chandler már júniusban, a ballagáson megtudta, hogy a fiú anyja azt tervezi, hogy elviszi a turnéra őt. A felvett telefonbeszélgetés, amely július elején készült, mielőtt Chandler megkapta a fia felügyeleti jogát, szintén megerősíteni látszik azt, hogy Chandlernek és Rothmannek nem volt szándékában tartani magát a láthatási megállapodáshoz.

”Ők (a fiú és az anyja) még nem tudják,” – mondta Chandler Schwartznak – „de nem fognak sehová sem menni.”

Július 12-én, egy nappal azután, hogy Chandler felügyelete alá vonta a fiát, aláíratott egy dokumentumot a feleségével, amelyet Rothman készített elő és amely megtiltja, hogy Los Angeles megyéből elvigye a fiút. Ez azt jelentette, hogy a fiú nem mehetett Jacksonnal a turnéra. Az anyja a bíróságnak azt mondta, hogy kényszer hatására írta alá a dokumentumot.

Egy beadványban azt mondta, hogy Chandler megfenyegette, hogy „nem kapom vissza a fiamat”. Egy keserű gyermekelhelyezési harc bontakozott ki, ami csak még homályosabbá tette a vádakat, amelyeket Chandler megfogalmazott Jackson ellen. (Idén (1994) augusztusában a fiú még mindig Chandlerrel élt.)

Az azt követő első néhány hétben, hogy Chandler felügyeletet nyert a fia felett – akit így most elszigetelt a barátaitól, az anyjától és a nevelőapjától -, kezdtek a fiú vádjai alakot ölteni.

Ugyanabban az időben Rothman megpróbált szakértő véleményt találni ahhoz, hogy vádakat emelhessenek Jackson ellen, így felhívta Dr. Mathis Abramsot, egy Beverly Hills-i pszichiátert. A telefonban Rothman egy hipotetikus szituációt tárt Abrams elé.

Válaszul – anélkül, hogy találkozott volna akár Chandlerrel, akár a fiával – Abrams július 15-én küldött Rothmannak egy kétoldalas levelet, amelyben azt írta, hogy „jó ok van gyanítani, hogy szexuális zaklatás történhetett”. Fontos, hogy azt is megjegyezte, hogy amennyiben ez egy valóságos és nem hipotetikus ügy, akkor a törvénynek megfelelően ajánlja, hogy jelentsék az ügyet, a Los Angeles Megyei Gyermekvédelmi Osztálynak (DCS).

Egy július 27-i naplóbejegyzés szerint, amelyet Rothman korábbi kollégája írt, világos, hogy Rothman vezette Chandlert az ügyben. „Rothman írt egy levelet Chandlernek, amelyben arról ad tanácsot neki, hogy hogyan kell gyermekmolesztálást úgy jelenteni, hogy a szülő ne legyen felelőssé tehető”– tartalmazza a naplóbejegyzés.

Ezen a ponton még mindig nem voltak követelések vagy formális vádak, csak homályos állítások, amelyek összefonódtak egy elkeseredett gyermekelhelyezési csatával. 1993. augusztus 4-én azonban a dolgok nagyon világossá váltak. Chandler és a fia találkozott Jacksonnal és Pellicanóval egy Westwood Marquis Hotelbeli lakosztályban.

Amikor Chandler meglátta Jacksont – mondja Pellicano – barátian megölelte az énekest (s ez a gesztus, mondják néhányan, meghazudtolja azt, hogy a fogorvos valóban azt gyanította, hogy Jackson molesztálta a fiát), aztán a zsebébe nyúlt, előhúzta Abrams levelét és elkezdett felolvasni belőle passzusokat.

Amikor Chandler elért a gyermekmolesztálásról szóló részekhez, a fiú, mondja Pellicano, lehorgasztotta a fejét, majd felnézett Jacksonra meglepett arckifejezéssel, mintha azt mondaná: „Én ezt nem mondtam.”

Amikor a találkozó véget ért Pellicano szerint Chandler az ujjával Jacksonra mutatott és figyelmeztette: „Tönkre foglak tenni.”

Ugyanaznap késő este Rothman irodájában Pellicano találkozott Chandlerrel és Rothmannal, akik megtették követelésüket: 20 millió dollár.

Augusztus 13-án volt még egy találkozó Rothman irodájában. Pellicano visszatért egy ellenajánlattal: 350 000 dolláros forgatókönyvírói szerződés. Pellicano azt mondja, hogy azért tette ezt az ajánlatot, hogy feloldja a gyermekelhelyezési vitát és lehetőséget adjon Chandlernek arra, hogy több időt töltsön a fiával azáltal, hogy forgatókönyveken dolgozhattak volna együtt. Chandler visszautasította az ajánlatot.

Rothman újabb követelést fogalmazott meg: egy szerződés három forgatókönyvre vagy semmi -, amit (Jacksonék) visszautasítottak. Rothman ex-kollégájának naplójában az augusztus 24-i bejegyzés felfedi Chandler mennyire csalódott volt: „Majdnem volt egy 20 millió dolláros szerződésem.” – mondta állítólag Rothmannak.

Mielőtt Chandler felügyelete alá került volna a fia, az egyetlen, aki vádaskodott Jackson ellen az maga Chandler volt – a fiú sosem vádolta az énekest semmivel. Ez egy napon megváltozott Chandler Beverly Hills-i fogorvosi rendelőjében.

Chandler és Mark Torbiner jelenlétében – aki egy fogászati altatóorvos -,  a fiúnak beadtak egy nagyon vitatott gyógyszert, a Sodium Amytalt, amelyről sokan tévesen úgy hiszik, hogy „igazság szérum”. És ezután az eset után történt, hogy a fiú először vádakat fogalmazott meg Jackson ellen.

Május 3-án egy híradós a Los Angeles-i KCBS TV-ben arról számolt be, hogy Chandler alkalmazta a szert a fián, de a fogorvos azt állította, hogy csak azért, hogy kihúzza a fogát és amikor ezen szer hatása alatt volt, a fiú előjött a vádakkal. Amikor ezen cikkhez megkérdeztem Torbinert arról, hogy használta-e a szert a fiún, azt válaszolta: „Ha igen, akkor csakis fogászati célból.”

A Sodium Amytallal kapcsolatos tények, és egy aktuális ügy fényében, amelyben szerepet játszott ez a drog, a fiú állításait – mondja számos gyógyszerszakértő – megbízhatatlanként, ha nem egyenesen megkérdőjelezhetőként kell kezelni.

„Ez egy pszichiátriai drog, amelyet nem lehet arra használni, hogy tényeket derítsünk ki.” – mondja Dr. Resnick, a clevelandi pszichiáter – „Az emberek szuggerálhatók a hatása alatt. Az emberek olyan dolgokat mondanak a Sodum Amytal hatása alatt, amelyek egyáltalán nem igazak.”

A Sodium Amytal egy barbiturát, egy erős drog, amely hipnotikus állapotba hozza az embereket, ha intravénásan adják azt be. Elsődlegesen az amnézia kezelésére használták a II. világháborúban olyan katonáknál, akiket trauma ért a háború borzalmai miatt.

1952-ben végzett kutatások megcáfolták, hogy a drog „igazság szérum”, ehelyett bebizonyították a veszélyeit: könnyedén lehet hamis emlékeket szuggerálni azokba, akik a hatása alatt vannak. „Nagyon is lehetséges valakiben elültetni egy ötletet pusztán azzal, hogy felteszünk egy kérdést.” – mondja Resnick.

De a hatásai úgy tűnik még ennél is alattomosabbak: „Az ötlet az emlékeikké válhat és a kutatások bebizonyították, hogy még ha el is mondod nekik az igazságot, akkor is meg fognak esküdni a Bibliára, hogy valóban megtörtént.” – mondja Resnick.

Napjainkban a drog megbízhatósága téma lett egy híres perben Napa County-ban, Kaliforniában. Miután alávetette magát számos terápiának – amelyek közül az egyik során Sodium Amytalt használtak – a 20 éves Holly Ramona azzal vádolta meg az apját, hogy gyermekkorában molesztálta.

Gary Ramona vehemensen tagadta a vádat és beperelte a lánya terapeutáját, aki beadta neki a drogot. Az elmúlt májusban az esküdtek Gary Ramona mellett döntöttek, s úgy hitték, hogy a terapeuta és a pszichiáter hamis emlékeket táplálhattak a lányba.

Gary Ramona volt az első, aki sikeresen támadta meg jogi úton az úgynevezett „elnyomott emlék jelenséget”, amely az elmúlt évtizedben több ezer szexuális zaklatási vádhoz vezetett.

Ami Chandler történetét illeti arról, hogy azért használta a drogot, hogy kihúzza a fia fogát – ez is kétségesnek tűnik a drog általános alkalmazási körének a tükrében. „Ez egy abszolút pszichiátriai drog.” – mondja Dr. Kenneth Gottlieb, egy San Fransisco-i pszichiáter, aki alkalmazott Sodium Amytal-t amnéziás betegeknél.

Dr. John Yagiela, az UCLA (Los Angeles-i Egyetem) fogászati tanszékének Aneszteziológia és Fájdalomcsillapítási Osztályának koordinátora hozzáteszi: „Szokatlan dolog ezt a drogot foghúzásnál használni. Nincs értelme, amikor vannak jobb, biztonságosabb alternatívák. Én nem ezt választanám.”

A Sodum Amytal potenciális mellékhatásai miatt néhány orvos csak kórházban lenne azt hajlandó beadni. „Soha nem akarnék olyan drogot használni, amely manipulálja egy ember tudatalattiját, hacsak nincs más gyógyszer, ami elérhető.” – mondja Gottlieb – „És nem használnám újraélesztő felszerelés nélkül sem, hiszen kiválthat allergiás reakciókat. Valamint azt akarnám, hogy legyen jelen egy aneszteziológus orvos.”

Chandler, úgy tűnik, nem követte a szabályokat. A saját rendelőjében hajtotta végre a beavatkozást a fián és a fogászati aneszteziológus, Mark Torbiner szaktudására támaszkodott. (Torbiner mutatta be Chandlert és Rothmant egymásnak 1991-ben, amikor Rothmannak fogászati beavatkozásra volt szüksége.)

Torbiner prakszisa nagyon sikeresnek tűnik. „Azzal dicsekszik, hogy havonta 100 dollár költsége és 40 000 dollár bevétele van.” – mondja Nylla Jones, egy korábbi páciense.

Torbinernek nincs rendelője, ahol a páciensek felkereshetik. Ehelyett maga utazik különböző fogászati rendelőkbe városszerte, ahol altatást végez beavatkozásokhoz.

Ez a magazin megtudta, hogy az Amerikai Drog Alkalmazási Hivatal egy másik aspektusát is vizsgálja Torbiner tevékenységének: házhoz megy beadni gyógyszereket – főleg morfint és Demerolt – nemcsak fogászati páciensekhez, hanem, úgy tűnik, olyanokhoz is, akik olyan fájdalmaktól szenvednek, amelyeknek semmi közük sincs a fogászathoz.

Megérkezik kliensei otthonába – némelyik közülük híresség – egyfajta horgászdobozzal, amelyben drogok és kiegészítő felszerelés van. Egykor Jaguárja rendszáma „SLPYDOC” volt.

Jones szerint Torbiner 350 dollárt számol fel egy alap, 10-20 perces látogatásért. Jones elmondása szerint bevett gyakorlat, hogy amikor nem lehet tudni, hogy Torbinernek meddig kell maradnia, a kliens, megbecsülve a kábulatot, amely hamarosan fellép, otthagy Torbinernek egy üres csekket, hogy ő töltse ki a megfelelő összeggel.

Torbiner nem volt mindig sikeres. 1989-ben rajtakapták egy hazugságon és megkérték, hogy mondjon le az UCLA-n betöltött posztjáról, ahol a fogászati iskola asszisztens professzora volt. Torbiner kért egy fél nap szabadságot, hogy részt vegyen egy vallási ünnepen, de később kitudódott, hogy ehelyett egy fogászati rendelőben dolgozott.

A Fogászok Kamarájánál fellelhető igazoló okirataiból kiderül, hogy a törvény arra korlátozza, hogy csakis fogászati beavatkozásokhoz adhat drogokat. De egyértelmű bizonyíték van arra, hogy nem tartotta be ezeket a korlátozásokat. Valójában Torbiner legalább nyolc alkalommal adott altatót Barry Rothmannek egy hajátültetési procedúrához.

Noha normális esetben helyi érzéstelenítést alkalmaznának a koponyába, „Barry annyira fél a fájdalomtól,” – mondja Dr. James De Yarman, a San Diego-i orvos, aki elvégezte Rothman transzplantációját – „hogy azt akarta, hogy teljesen kiüssék.” De Yarman azt mondta, hogy Rothman „csodálkozott”, amikor megtudta, hogy Torbiner fogorvos, mert addig azt hitte, hogy altatóorvos.

Egy másik alkalommal Torbiner Nylla Jones otthonába ment – mondja – és Demerolt injekciózott be neki, hogy segítsen enyhíteni a fájdalmat, amely egy vakbélműtétet követett.

Augusztus 16-án, három nappal azután, hogy Chandler és Rothman visszautasította a 350 000 dolláros forgatókönyv szerződést a helyzet kritikus pontjához érkezett. June Chandler Schwartz nevében Michael Freeman értesítette Rothmant, hogy a következő reggel be fog nyújtani olyan papírokat, amelyek arra fogják kényszeríteni Chandlert, hogy visszaadja a fiút.

Gyors reagálásként Chandler elvitte a fiát Mathis Abramshoz, ahhoz a pszichiáterhez, aki véleményét leírta a hipotetikus gyermekmolesztálási szituációhoz. A háromórás meghallgatáson a fiú azt állította, hogy Jackson szexuális kapcsolatot létesített vele.

Beszélt maszturbációról, csókolózásról, mellbimbó simogatásról és orális szexről. Azonban nem említett tényleges behatolást, amelyet egy orvosi vizsgálattal ellenőrizni lehetett volna, így bizonyíték lehetett volna.

A következő lépés elkerülhetetlen volt. Abrams, akit törvény kötelez arra, hogy az ilyen állításokat jelentse a hatóságoknak, felhívott egy szociális munkást a Gyermekvédelmi Osztályon, aki ezután értesítette a rendőrséget. A Michael Jackson elleni teljes körű nyomozás kezdetét vette.

Öt nappal azután, hogy Abrams értesítette a hatóságokat, a média szagot fogott. Augusztus 22-én, vasárnap, Don Ray, egy burbanki szabadúszó riporter aludt, amikor csörgött a telefonja.

A hívó fél az egyik tippadója volt, aki  azt mondta, hogy házkutatási parancsot adtak ki Jackson birtoka és lakása ellen. Ray elmondta a sztorit a Los Angeles-i KNBC TV-nek, amely a következő nap délután 4 órakor közzétette azt.

Ezután Ray azt látta, hogy „a sztori úgy rohant el, mint egy tehervonat” – mondja. Huszonnégy órán belül Jackson volt a vezető hír hetvenhárom TV-csatornán csak Los Angeles-ben és környékén és ő volt minden brit lap címoldalán.

Michael Jackson és a 13 éves fiú sztorija lett a legfelkapottabb hír és meg nem erősített pletyka, amely gyakorlatilag eltörölte a határvonalat a bulvár és a fővonalas média között.

A Jackson elleni vádak mértéke nem volt ismert augusztus 25-ig. A Gyermekvédelemtől valaki illegálisan kiszivárogtatta a molesztálásról szóló jelentés egy példányát Diane Dimondnak a Hard Copy-tól. Órákon belül egy brit hírügynökség Los Angeles-i irodája is megkapta a jelentést és elkezdte eladni bármelyik riporternek, aki hajlandó volt 750 dollárt fizetni érte. A következő napon a világ már tudott minden sikamlós részletet a kiszivárogtatott jelentésből.

”Amikor egymás mellett feküdtek az ágyban Mr. Jackson a kezét a gyermek nadrágjába tette.” – írta a szociális munkás. Onnantól fogva az ügy közvetítése hamar demonstrálta, hogy Jacksonnal szemben a média mindent megengedhetőnek tart.

”A verseny a hírtársaságok között olyan heves lett,” – mondja a KNBC riportere, Conan Nolan – „hogy nem is ellenőrizték le a híreket. Nagyon szerencsétlen volt.” A National Enquirer húsz riportert és szerkesztőt állított rá a sztorira.

Egy csapat 500 ajtón kopogott be Brentwoodban miközben megpróbálták megtalálni Evan Chandlert és fiát. Ingatlankivonatok alapján végül sikerült is: elkapták Chandlert fekete Mercedesében. „Nem volt boldog, de én igen.” – mondta Andy O’Brian, egy bulvár riporter.

Aztán jöttek a vádlók: Jackson korábbi alkalmazottai. Elsőként Stella és Philippe Lemarque, Jackson egykori házvezetői próbálták eladni a sztorijukat bulvárlapoknak közvetítőjük, Paul Barresi segítségével, aki egykor pornósztár volt.

Félmillió dollárt kértek, de végül megelégedtek azzal, hogy adtak egy interjút a nagy-britanniai Globe-nak 15 000 dollárért. Aztán jöttek Quindoyék, egy fülöp-szigeteki pár, akik Neverlanden dolgoztak. Amikor az áruk 100 000 dollár volt azt mondták: „a kéz a gyerek nadrágján kívül volt”. Barresi elmondta a PBS Frontline című programjának producerének: „Amint az áruk 500 000 dollárra emelkedett a kéz bement a nadrág alá. Ugyan már!” A Los Angeles-i kerületi ügyész irodája végül úgy döntött, hogy mindkét pár használhatatlan tanúként.

Aztán jöttek a testőrök. Diane Dimond a Hard Copy-tól tavaly november elején elmondta a Frontline-nak, hogy az ő programja „érintetlenül tiszta ebben. Egyáltalán nem fizettünk ezért a sztoriért.” De két héttel később, amint az a Hard Copy szerződéseiből kiderül, a show tárgyalásokat folytatott 100 000 dollár kifizetéséről öt egykori Jackson-testőrnek, akik egyébként azt is tervezték, hogy 10 millió dollárra beperlik a sztárt állítólagos jogtalan elbocsátásukért.

December 1-jén, amikor a megállapodás megszületett, két testőr megjelent a programban: „Azért rúgták ki őket” – mondta Dimond a nézőknek – „mert túl sokat tudtak Michael Jackson furcsa kapcsolatáról kisfiúkkal”.

Valójában, amint eskü alatt tett kihallgatásukból három hónappal később kiderült, egyértelmű volt, hogy sosem láttak semmi olyat, hogy Jackson helytelenül viselkedett volna Chandler fiával vagy bármelyik másik gyermekkel: „Szóval semmit sem tud Mr. Jacksonról és a fiúról, igaz?” – kérdezte Jackson egyik ügyvédje az egykori biztonsági őrt, Morris Williamst eskü alatt.

”Minden amit tudok azokból a vallomásokból származik, amiket mások tettek eskü alatt.”

”De azon kívül, amit valaki más mondott, nincs első kézből származó információja Mr. Jacksonról és a fiúról, igaz?”

”Igaz.”

”Beszélt valaha gyerekkel, aki azt mondta önnek, hogy Mr. Jackson valami helytelent tett vele?”

”Nem.”

Amikor Jackson ügyvédje megkérdezte, hogy akkor honnan szerezte a benyomásait, Williams azt válaszolta: „Csak abból amit a médiából hallottam és amit a saját szememmel tapasztaltam.”

”Oké. Ez a lényeg! A saját szemével semmit sem látott, nem igaz?”

”Így van, semmit sem láttam.”

(A testőrök keresetüket 1994 márciusában adták be Jackson ellen és még folyamatban volt, amikor ez a cikk készült) (Megjegyzés: 1995 júliusában a bíróság elutasította a keresetet.)

Aztán jött a szobalány. December 15-én a Hard Copy bemutatta „A szobalány fájdalmas titkát”. Blanca Francia elmondta Dimondnak és más riportereknek, hogy látta Jacksont együtt zuhanyozni és a jacuzziban fürödni fiatal fiúkkal.

Azt is elmondta Dimondnak, hogy tanúja volt, hogy a saját fia is kompromittáló helyzetekben volt Jacksonnal: ezt az állítást az előzetes esküdtszék sosem találta hitelesnek.

Francia eskü alatt tett tanúvallomása felfedi, hogy a Hard Copy 20 000 dollárt fizetett neki és ha Dimond ellenőrizte volna a nő állításait, akkor rájött volna, hogy hamisak.

Jackson ügyvédjének kihallgatásán Francia elismerte, hogy sosem látta Jacksont zuhanyozni senkivel és nem látta őt meztelenül fiúkkal a jacuzziban. Mindig rajtuk volt a fürdőnadrágjuk, ismerte el.

„Az ügyről szóló tudósítások” – mondja Michael Levin, Jackson sajtóképviselője – „egy proktológus nézőpontjából szemlélték a világot. A Hard Copy undorító volt. Ennek az embernek a rosszindulatú és visszataszító kezelését a médiában önző indokok irányították. Még ha soha életedben nem is vettél egyetlen Michael Jackson lemezt sem, akkor is nagyon aggasztónak kell, hogy érezd ezt. A társadalomnak nagyon kevés tartóoszlopa van. Az egyik az igazság. Ha elrugaszkodunk tőle, akkor síkos terepre tévedünk.”

A Jackson elleni nyomozást, amely 1993 októberére legalább tizenkét detektívet foglalkoztatott Santa Barbara és Los Angeles megyében, részben egy pszichiáter, Mathis Abrams észrevételei indították el, aki nem számított különösebben szakértőjének a gyermekmolesztálás témakörének.

Abrams – áll a Gyermekvédelem jelentésében – „úgy érzi, hogy a gyermek igazat mond”. Egy olyan korban, amikor sokszor hamis gyermekmolesztálási vádakat fogalmaznak meg, a rendőrség és az ügyészség nagy hangsúlyt fektet a pszichiáterek, terapeuták és szociális munkások tanúvallomásaira.

Augusztusban a rendőrség lefoglalta Jackson telefonkönyvét a házkutatás során a birtokain és közel harminc gyermeket és családjaikat kérdezett ki. Néhányan – mint például Brett Barnes és Wade Robson – azt mondták, hogy aludtak Jackson ágyában, de ugyanazt a választ adták, mint mindenki más: Jackson semmi rosszat nem tett.

”A bizonyíték nagyon jó volt számunkra.” – mondja egy ügyvéd, aki Jackson védelmén dolgozott – „A másik oldalnak semmije nem volt a nagy száján kívül.”

Annak ellenére, hogy nem sok bizonyíték támasztotta alá azon hitüket, hogy Jackson bűnös, a rendőrség fokozta erőfeszítéseit. Két tisztviselő elutazott a Fülöp-szigetekre, hogy megpróbálja felgöngyölíteni Quindoys-ék „kéz a nadrágban” történetét, de láthatóan úgy döntöttek, hogy nem megbízható.

A rendőrség bevetett agresszív nyomozási technikákat is: beleértve azt is, hogy állítólag hazugságokkal helyeztek nyomás alá gyerekeket, hogy mondják azt Jackson molesztálta őket.

Számos szülő panaszkodott Bert Fieldsnek arról, hogy a tisztviselők határozottan azt állították nekik, hogy a gyermeküket molesztálták, noha a gyermek maga tagadta a szüleinek, hogy bármi rossz történt volna.

Fields, egy a Los Angeles-i rendőrfőnöknek, Willie Williamsnek írt levelében arról panaszkodik, hogy a rendőrség „felháborító hazugságokkal ijesztette meg a fiatalokat, mint például: ’vannak meztelen képeink rólad’. Természetesen nincsenek ilyen fotók.”

Az egyik tisztviselő, Federico Sicard elmondta az ügyvéd Michael Freemannek, hogy hazudott azoknak a gyerekeknek, akiket kihallgatott: azt mondta nekik, hogy gyerekként őt is molesztálták – mondja Freeman. Sicard nem válaszolt a kérésre, hogy adjon interjút ehhez a cikkhez.

June Chandler Schwartz végig elutasította a vádakat, amelyeket Evan Chandler tett Jackson ellen – egészen addig, amíg 1993 augusztus végén nem találkozott a rendőrséggel. Sicard és Rosibel Ferrufino tisztviselők olyan állításokat tettek, amelyek megváltoztatták a véleményét.

”Elismerték, hogy csak egyetlen fiú van, aki ezt állítja.” – mondja Freeman, aki ott volt ezen a találkozón – „De hozzátették: ’Meggyőződésünk, hogy Michael Jackson molesztálta ezt a fiút, mivel tökéletesen beleillik a pedofilok klasszikus profiljába.”

„Nincs olyan, hogy klasszikus profil. Ostoba és teljesen logikátlan hibát követtek el.” – mondja Dr. Ralph Underwager, egy minneapolisi pszichiáter, aki 1953 óta kezel pedofilokat és vérfertőzés áldozatait. Véleménye szerint Jacksont azért „szúrták ki maguknak”, mert „az ilyen tévhiteket mind tényeket parádéztatják a hisztériának ebben a mai korában”

Az igazság az, hogy az Amerikai Egészségügyi és Emberszolgálati Hivatal egy tanulmánya megmutatja, hogy sok gyermekmolesztálási vád – 1990-ben az ügyek 48 százaléka – megalapozatlannak bizonyul.

„Csak idő kérdése volt, hogy egy olyan valaki, mint Jackson mikor válik célponttá.” – mondja Phillip Resnick – „Gazdag, bizarr, gyerekekkel lóg és van benne valami törékeny. Korunk atmoszférája pedig olyan, hogy az emberek úgy vélik a vád azt jelenti, hogy az a dolog meg is történt.”

A peren kívüli megegyezés körvonalai elkezdtek kibontakozni, miközben a rendőrség mindkét megyében folytatta a nyomozást 1993 őszén. És a kulisszák mögött harc zajlott Jackson ügyvédei között is arról, hogy ki kontrollálja az ügyet, ami végül megváltoztatta a védelem kiszabott útját.

Addigra June Chandler Schwartz és Dave Schwartz egyesítette erejét Evan Chandlerrel Jackson ellen. Több forrás szerint a fiú anyja attól félt, hogy Chandler és Rothman kikezdheti, ha nem áll az ő oldalukra. Attól tartott, hogy vádat emelhetnek ellene szülői gondatlanságért, amiért hagyta, hogy a fia egy szobában aludjon Jacksonnal.

Ügyvédje, Michael Freeman erre válaszul lemondott, s később azt mondta: „Az egész ügy egy nagy kavarás volt. Kényelmetlenül éreztem magam Evannal. Nem őszinte ember és úgy éreztem, hogy nem egyenesen játszik.”

A hónapok során mindkét oldalon ügyvédeket fogadtak fel, fokoztak le, vagy rúgtak ki, amint arról vitatkoztak, hogy mi lenne a legjobb stratégia. Rothman felhagyott Chandler képviseletével augusztus végén, amikor a Jackson tábor zsarolási vádat nyújtott be kettejük ellen. Akkor mindketten drága bűnügyi védőügyvédet fogadtak, hogy képviselje őket. (Rothman Robert Shapirót fogadta fel, aki most O.J. Simpson vezető ügyvédje.)

Rothman egykori kollégájának naplója szerint augusztus 26-án – még mielőtt Jacksonék benyújtották a zsarolási vádat – Chandler azt mondta: „Az én seggem van veszélyben és én mehetek börtönbe.” A nyomozás a zsarolási ügyben felszínes volt, mivel – mondja egy forrás – „a rendőrség sosem vette azt komolyan. Pedig sokkal többet lehetett volna tenni.” Például amint Jacksonnal végeztek a rendőrség tarthatott volna házkutatást Rothman és Chandler otthonában és irodájában. És amikor ügyvédeikkel üzentek, hogy egyikük sem hajlandó interjút adni a rendőrségnek, akkor össze lehetett volna hívni egy előzetes esküdtszéket.

Szeptember közepén Larry Feldman kezdte el képviselni Chandler fiát és azonnal kezébe vette az egész ügyet – Feldman polgári jogi ügyvéd volt és a Los Angeles-i Bírósági Ügyvédek Szövetségének a feje. 30 millió dolláros polgári pert indított Jackson ellen, ami a vég kezdetének bizonyult.

Amint elterjedtek a hírek, a farkasok elkezdtek felsorakozni az ajtó elé. Jackson jogi csapatának tagjai szerint „Feldman több tucat levelet kapott mindenféle emberektől, akik azt állították, hogy Jackson molesztálta őket. Végigmentek az összesen, próbáltak találni valakit, de senkit sem találtak.”

Miután a bűnvádi eljárás fenyegetett Jackson ellen, Bert Fields felfogadta Howard Weitzmant, egy jól ismert bűnügyi védőügyvédet, akinek volt már egy sor híres ügyfele – beleértve John DeLoreant, akinek megnyerte a perét és Kim Basingert, akinek a Boxing Helena szerződésével kapcsolatos perét elvesztette. (Egy rövid ideig idén júniusban O.J. Simpson ügyvédje is volt.)

Voltak, akik már az elején megjósolták, hogy problémák lesznek a két ügyvéd között. Nem volt hely két erős ügyvéd számára, akik ahhoz voltak hozzászokva, hogy maguk irányítják az ügyeiket.

Attól a naptól fogva, hogy Weitzman csatlakozott a Jacksont védő csapathoz „a peren kívüli megállapodásról beszélt” – mondja Bonnie Ezkenazi, aki a védelemnek dolgozott. Fields és Pellicano, akik még mindig irányították Jackson védelmét, agresszív stratégiát folytattak.

Rendíthetetlenül hittek Jackson ártatlanságában és megesküdtek arra, hogy bíróságon fognak megküzdeni a vádak ellen. Pellicano elkezdte a bizonyítékok összegyűjtését, amiket használhattak volna a tárgyaláson, amely 1994. március 21-re volt kitűzve. „Nagyon gyenge volt a vád.” – mondja Fields – „Küzdeni akartunk. Michael is küzdeni akart és bíróságra menni. Úgy éreztük nyerni tudunk.”

November 12-én felgyorsult a széthúzás a Jackson táborban, miután Jackson sajtófőnöke egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az énekes lemondja világkörüli turnéja hátralévő részét, hogy drog rehabilitációs programnak vesse alá magát, kezelendő a fájdalomcsillapítóktól való függőségét.

Fields később elmondta a riportereknek, hogy Jackson „alig volt képes rendesen funkcionálni intellektuális szinten”. Mások Jackson táborában úgy gondolták, hogy hiba volt inkompetensként feltüntetni az énekest. „Fontos volt elmondani az igazságot.” – mondja Fileds – „Feldman és a sajtó azt állította, hogy Michael megpróbál elbújni és az egész kitaláció volt. De nem az volt.”

November 23-án az ellentétek csúcspontjukra értek. Weitzmantól kapott információk alapján Fields elmondta egy teli szobányi riporternek, hogy hamarosan bűnvádat emelnek Jackson ellen. Fieldsnek jó oka volt ezt állítani. Megpróbálta késleltetni a fiú polgári perét azzal, hogy azt sugallta, hogy előbb bűnvádi eljárásra kerülhet sor.

A bíróságon kívül a riporterek azt kérdezték, hogy Fields miért tette ezt a bejelentést, amire Weitzman lényegében azt válaszolta, hogy Fields „csak rosszul fejezte ki magát”. Ez a kommentár felbosszantotta Fieldst „mert nem volt igaz” – mondja – „Dühös voltam. Nagyon mérges voltam Howardra.” Fields a következő héten lemondó levelet küldött Jacksonnak.

”Itt volt ez a csomó ember és mindenki mást akart csinálni és olyan volt, mintha egy masszán kellene magad átverekedned ahhoz, hogy valami döntéshez juss.” – mondja Fields – „Rémálom volt és ki akartam szállni.” Pellicano, aki sok támadást kapott agresszív módszereiért, ugyanebben az időszakban mondott le.

Miután Fields és Pellicano távozott, Weitzman behozta Johnnie Cochran Jr-t, egy jól ismert polgári peres ügyvédet, aki most O.J. Simpsont segít védeni. És John Branca – akit Fields váltott fel 1990-ben, mint Jackson általános tanácsadója – szintén visszatért.

1993 végén, amikor mind a Santa Barbara, mind a Los Angeles megyei kerületi ügyész továbbra is összehívott előzetes esküdtszékeket, hogy eldöntsék emeljenek-e bűnvádat Jackson ellen, a védelem stratégiája irányt változtatott és elkezdtek komolyan a peren kívüli megegyezésről beszélni, noha Jackson új csapata is hitt az ártatlanságában.

Miért menne bele Jackson csapata a peren kívüli megegyezésbe, ha azt állítják, hogy ártatlan és az ellene szóló bizonyítékok megkérdőjelezhetőek? Úgy tűnik az ügyvédei szerint túl sok dolog szólt az ellen, hogy polgári bíróság elé vigyék az ügyet.

Köztük az, hogy Jackson érzelmi törékenyégét alaposan próbára tenné az ellenséges médiaközvetítés, amellyel az énekesnek valószínűleg naponta szembe kellene néznie a per alatt, amely hat hónapig is eltarthat.

A politikai és a faji kérdések is beszivárogtak a jogi folyamatokba – különösen Los Angelesben, amely még mindig nem épült fel a Rodney King-ügy utóhatásaiból -, így a védelem attól tartott, hogy nem lehet arra számítani, hogy a bíróság feltétlenül igazságos ítéletet hozna.

Aztán ott volt az esküdtek összetétele. Amint egy ügyvéd mondta: „Rájöttek, hogy a hispánok utálhatják Jacksont a pénzéért, a feketék azért mert fehér akar lenni, a fehérek meg azzal lennének bajban, hogy egyáltalán átlássanak a molesztálási vádon.” Resnick véleménye szerint „a hisztéria olyan nagy és a gyermekmolesztálás stigmája olyan erős, hogy nem nagyon lehet jól védekezni ellene”.

Jackson ügyvédei amiatt is aggódtak, hogy mi történne, ha bűnügyi tárgyalásra kerülne sor, különösen Santa Barbarában, amely egy nagyrészt fehérekből álló, konzervatív, közép-felsőosztálybeli közösség. Akárhogy nézték a polgári per kockázatosnak tűnt. Források szerint az ügyvédek úgy kalkuláltak, hogy ha teljesítik a polgári peren kívüli megegyezés feltételeit, akkor megelőzhetnek egy bűnügyi eljárást azáltal, hogy Chandler valószínűleg nem engedné a fiát tanúvallomást tenni.

Az ügyhöz közelállók közül mások azt mondják, hogy a peren kívüli megállapodásnak valószínűleg egy másik tényezőhöz volt köze: az ügyvédek híréhez. „El tudod képzelni mi történne azzal az ügyvéddel, aki elveszítené a Michael Jackson ügyet?” – mondja Anthony Pellicano – „Semmi módon nem jöhetett ki ebből az ügyből mindhárom ügyvéd győztesen, csak úgy, ha peren kívüli megegyezés születik. Így aztán az egyetlen ember, aki vesztett az Michael Jackson volt.”

Azonban Branca szerint Jackson is „megváltoztatta a véleményét arról, hogy bíróságra akar menni, amikor visszatért az országba. Addig nem látta a médiareakciókat és azt, hogy mennyire ellenségesek voltak. Csak azt akarta, hogy az egész dolog tűnjön el.”

Másrészről a fiú családjának tagjai között megromlottak a kapcsolatok. Egy forrás szerint 1993 végén egy Larry Feldman irodájában lebonyolított megbeszélésen Chandler „teljesen elvesztette az eszét és megverte Dave-et (Schwartz-ot).” Schwartzot, aki ekkor már különvált June-tól, kizárták a nevelt fiát érintő döntésekből és megvetette Chandlert azért mert elvitte a fiút és nem adta vissza.

„Dave dühös lett és azt mondta Evannak, hogy ez az egész úgyis csak zsarolás, mire Evan felállt, odasétált Dave-hez és elkezdte ütni.” – mondja egy másik forrás.

Bárki számára, akik 1994 januárjában Los Angelesben élt, két fő beszédtéma volt: a földrengés és a Jackson-féle peren kívüli megegyezés. Január 25-én Jackson beleegyezett, hogy fizet a fiúnak egy nyilvánosságra nem hozott összeget. Egy nappal korábban Jackson ügyvédei visszavonták a zsarolási vádakat Chandler és Rothman ellen.

A megállapodás tulajdonképpeni összegét sosem hozták nyilvánosságra, de spekulációk szerint körülbelül 20 millió dollárról van szó. Egy forrás szerint Chandler és June Chandler Schwartz mindketten 2-2 milliót kaptak, míg az ügyvéd Feldman akár 25 százalékot is kaphatott járadék formájában. A pénz többi része egy a fiú számára létrehozott alapé és egy a bíróság által kijelölt vagyonkezelő felügyelete alatt kerül majd kifizetésre.

„Ne felejtse el, hogy ez az ügy mindig is a pénzről szólt.” – mondja Pellicano – „És Evan Chandler megkapta, amit akart.” Miután Chandlernek még mindig felügyeleti joga van a fia felett, így ez források szerint logikusan azt jelenti, hogy az apa hozzájuthat bármilyen pénzhez, amit a fiú kap.

1994 májusának végére Chandler végül felhagyott a fogászattal. Bezárta Beverly Hills-i rendelőjét, állítása szerint azért, mert Jackson rajongói folyton zaklatták. A megegyezés feltételei alapján Chandlernek tilos írnia az ügyről, de a testvére, Ray Charmatz állítólag megpróbál könyvet kiadni. (Meg is tette végül – a ford.)

S úgy tűnik az ügy soha nem ér véget, mivel az elmúlt augusztusban Barry Rothman és Dave Schwartz is polgári pert indított Jackson ellen (két olyan főszereplőről van szó, akiket kihagytak a megállapodásból). Schwartz azzal vádolja az énekest, hogy szétdúlta a családját. Rothman keresete rágalmazással és becsületsértéssel vádolja Jacksont és eredeti védő csapatát – Fieldst, Pellicanót és Weitzmant – azért, amiért zsarolással vádolta meg őt.

”A zsarolás vádja teljesen hamis.” – mondja Rothman ügyvédje, Aitken – „Mr. Rothmant nevetség tárgyává, bűnvádi nyomozás alanyává tették és bevételkiesést könyvelhetett el.” (Feltételezhető, hogy Rothman bevételkiesése az a meglehetősen jelentős díj, amit akkor kapott volna, ha folytathatta volna Chandler ügyvédjeként a megállapodásig.)

Ami Michael Jacksont illeti, „ő folytatja az életét”, mondja a sajtósa, Michael Levine. A most már házas Jackson nemrég vett fel három új dalt egy legnagyobb slágerekből álló albumhoz és befejezett egy új zenei videót „History” címmel.

És mi lett a Jackson ellen indított nyomozással? Azok után, hogy az ügyészek és a rendőrség több millió dollárt költött el és két előzetes esküdtszék kikérdezett közel 200 tanút, beleértve 30 gyereket, akik ismerték Jacksont, egyetlen egy támogató tanút sem találtak. (1994 júniusában, még mindig elszánva arra, hogy találjanak legalább egy támogató tanút, három ügyész és két rendőrdetektív Ausztráliába repült, hogy ismét kikérdezze Wade Robsont, azt a fiút, aki elismerte, hogy aludt Jackson ágyában. A fiú ismét azt mondta, hogy semmi rossz nem történt.)

Az egyetlen vádló Jackson ellen ez az egy fiú (Chandler) maradt és ő is csak akkor, amikor kapott egy erős hipnotikus drogot, amely lehetővé tette, hogy szuggerálják.

”Gyanúsnak tartottam az ügyet.” – mondja Dr. Underwager, a minneapolisi pszichiáter – „Pontosan amiatt, mert az egyetlen bizonyíték egy fiútól származik. Ez nagyon valószínűtlen. Az igazi pedofiloknak átlagosan 240 áldozatuk van egy élet alatt. Ez progresszív betegség. Sosem elégedettek.”

Figyelembe véve, hogy milyen kevés bizonyíték volt Jackson ellen, nem valószínű, hogy bűnösnek találták volna, ha az ügy bíróságra ment volna. De a közvélemény bíróságán nincsenek korlátok. Az emberek szabadon spekulálhatnak ahogy akarnak és Jackson excentrikussága sérülékennyé teszi és valószínűsíti, hogy a közvélemény a legrosszabbat feltételezi róla.

Szóval lehetséges, hogy Jackson nem követett el bűncselekményt – és hogy az, aminek mindig is vallotta magát: a gyermekek védelmezője, nem pedig molesztálója? Az ügyvéd Michael Freeman ezt gondolja: „Érzésem szerint Jackson semmi rosszat nem tett és ezek az emberek (Chandler és Rothman) láttak egy lehetőséget, amit megpróbáltak kihasználni. Úgy hiszem minden a pénzről szólt.”

Néhány megfigyelő számára a Michael Jackson történet a vádaskodás veszélyes hatalmát demonstrálja, ami ellen nincs védekezés – különösképpen, ha a vád gyermekek szexuális zaklatása. Másoknak valami más lett világossá: a rendőrség és az ügyészség millió dollárokat költött el egy ügyre, amelynek az alapjai sohasem léteztek.

Az eredeti angol nyelvű cikk: http://site2.mjeol.com/was-michael-jackson-framed/index.php

A szerző, Mary A. Fischer díjnyertes oknyomozó újságíró, író, aki a GQ mellett többek között olyan lapokban publikált, mint a Los Angeles Times, a Washington Times, a Rolling Stone.

Honlapja: http://www.maryafischer.com/
Publikációi: http://www.maryafischer.com/aboutMAF.html

Advertisements
Kategória: Az 1993-as ügy
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

12 hozzászólás a(z) Michael Jacksont tőrbe csalták? bejegyzéshez

  1. dorminator szerint:

    Azt hiszem sokan köszönhetik neked a fáradozásodat, amit azért teszel, hogy minél többen megismerjék ezennek a szégyenteljes ügynek ( a médiára nézve elsősorban) a részleteit. 94-ben jelent meg ez a cikk a médiában, és a napokban újra ki fogják adni e- book illetve kis könyvecske formájában. Nem tudom , hogy most több emberhez fog-e eljutni így az igazság illetve hogy tanult(n) ak-e belőle valamit az emberek. Minden esetre azt gondolom , hogy amit meg lehet tenni MJ nevének tisztára mosása érdekében, azt te megteszed és ezért nagy elismerés és köszönet jár neked.

  2. Visszajelzés: Dr. Richard Gardner pszichiáter interjúja Jordan Chandlerrel |

  3. Visszajelzés: Anthony Pellicano |

  4. Visszajelzés: Evan Chandler-Dave Schwartz telefonbeszélgetés – 1. párbeszéd |

  5. Visszajelzés: Dr. Stanley Katz, a pszichológus |

  6. Visszajelzés: Tanú memóriazavarral: Jason Francia |

  7. Visszajelzés: Jordan Chandler: Tettes vagy áldozat? |

  8. Visszajelzés: Ray Chandler színre lép |

  9. Visszajelzés: Egy zsarolás tanúja – Geraldine Hughes |

  10. Visszajelzés: A hipnotikus drogról, a Sodium Amytal-ról |

  11. Visszajelzés: Aki elindította a lavinát: Evan Chandler | Jackson Akták

  12. Visszajelzés: Az 1994-es peren kívüli egyezségről | Jackson Akták

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s