Az 1994-es peren kívüli egyezségről

A Michael Jackson ártatlanságban kétkedők egyik leggyakrabban felhozott érve az 1993-as üggyel kapcsolatban az, hogy „ártatlan ember nem fizetett volna és nem egyezett volna ki peren kívül”. Erre én általában azt válaszolom, hogy az érmének két oldala van: azt a kérdést is fel kell tenni, hogy akinek a fiát molesztálják az miért szalad el inkább a pénzzel, mintsem, hogy börtönben akarná látni gyermeke megrontóját?

Egy-egy.

De ne egyezzünk ki döntetlenben: ehelyett nézzük csak meg kicsit alaposabban ezt a peren kívüli megállapodást!

Az 1994. január 25-én aláírt dokumentum természetesen hivatalosan szigorúan titkos és bizalmas, ám Jackson 2005-ös pere a felszínre hozott belőle néhány részletet.

Amikor Mary A. Fischer megírta a cikkét a GQ-nak, akkor ő még csak spekulálni tudott arról, hogy milyen okok késztethették Michael Jacksont arra, hogy peren kívül megegyezzen, ha egyszer ártatlan. Természetesen Fischer érvei is érvényesek továbbra is. De azért voltak ennél még nyomosabb okok is, amelyekre csak később – 2005-ben – derült fény.

Nos akkor lássuk!

A peren kívüli megállapodással Michael Jackson elismerte a bűnösségét?

Nem! A dokumentumban egyértelműen leírják, hogy továbbra is tagad minden vádat és határozottan cáfolja, hogy szexuálisan molesztálta volna Jordan Chandlert. Sőt! A dokumentumban a Felek (Michael Jackson, Jordan Chandler, Evan Chandler és June Chandler Schwartz) elismerik – és kifejezetten hangsúlyozzák -, hogy a megállapodás és a kifizetés nem gyermekmolesztálás, hanem Jordan Chandlernek, Evan Chandlernek és June Chandlernek okozott állítólagos gondatlanságból fakadó személyes károk miatti kompenzáció!

Michael Jackson a szabadságát vásárolta meg azzal, hogy inkább fizetett?

Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben Michael Jackson nem „vásárolta meg a szabadságát” a peren kívüli megegyezéssel – nem is tehette! Ugyanis a megállapodás nem tiltotta meg Jordan Chandlernek azt, hogy egy esetleges bűnvádi eljárásban tanúvallomást tegyen Jackson ellen.

A megegyezés csak a Jackson ellen folyó polgári perre vonatkozott, nem a bűnvádi eljárásra. A polgári peres eljárás az, amelyet az anyagi kártérítés érdekében indítanak. A bűnvádi eljárást azért, hogy a tettes börtönbe kerüljön. Ennek tükrében érdemes megint felidézni azt a tényt, hogy amikor Larry Feldman színre lépett és elkezdte ügyvédként képviselni Jordan Chandlert, akkor polgári pert indított Jackson ellen, nem bűnvádi eljárást – tehát Chandlerék anyagi kártérítést, pénzt akartak.

A peren kívüli megegyezés erre a polgári peres eljárásra vonatkozott és abban semmi olyan nem volt, amely megtiltotta volna Chandleréknek azt, hogy később bűnvádi eljárást kezdeményezzenek az énekes ellen.

Sőt, Jordan Chandlernek a kerületi ügyész, Tom Sneddon több lehetőséget adott arra, hogy tanúvallomást tegyen, mint a hasonló esetekben szokás: a törvény szerint a fiú 2000 augusztusáig bármikor tanúvallomást tehetett volna és perújrafelvételt kérhetett volna az énekes ellen. Sneddon azonban még ezt a törvény adta határidőt is egy évvel kitolta, hogy „bármikor újra meg lehessen nyitni az ügyet” (Sneddonról és praktikáiról majd egy későbbi cikkben). Ezenkívül Jackson 2005-ös perében is a tanúk padjára próbálta citálni Jordan Chandlert, azonban a fiú nem volt hajlandó tanúskodni – sőt, a hírek szerint Jackson 2009 végén nyilvánosságra hozott FBI aktái szerint egyenesen jogi lépésekkel fenyegette meg a vád képviselőit, ha nem hagyják békén.

1993-1994-ben két kerületi ügyész, Gil Garcetti (Los Angeles) és Tom Sneddon (Santa Barbara) vizsgálta Jackson ügyét. Minden követ megmozgattak! Sokkal nagyobb erőfeszítéseket tettek és sokkal több pénzt elköltöttek, mint az ilyen ügyekben szokás. Meghallgattak több száz (igen, több száz!) tanút – köztük 30 gyereket, akinek volt kapcsolata Jacksonnal -, nyomozókat küldtek szét szerte a világba, hogy találjanak valakit – bárkit -, aki terhelő vallomást tesz az énekes ellen és bevonták az FBI-t is. Üres kézzel tértek vissza.

Amennyiben bárminemű bizonyítékot találtak volna ellene Chandler vallomásán túl, akkor vádat lehetett volna emelni függetlenül attól, hogy Chandler vallomást tesz-e vagy sem. Két előzetes esküdtszék hallgatta meg a kerületi ügyészek vádjait és bizonyítékait, s mindkettő úgy döntött, hogy azok nem elégségesek ahhoz, hogy vádemelés történjen. Magyarul: az ügy még a bíróságra sem jutott el, mégpedig azért, mert még ehhez sem volt elégséges a bizonyíték!

A kerületi ügyészek úgy nyilatkoztak, hogy azért nem tudtak vádat emelni Jackson ellen, mert „az elsődleges tanú (Chandler) nem állt rendelkezésre”. Semmi sem akadályozta meg abban, hogy rendelkezésre álljon – a peren kívüli megállapodás legalábbis egész biztosan nem.

Kiegészítés 2010. július 21-én: Egy újabb információ jutott a birtokomba: a forrás Michael Jackson védelmének egy 2005-ös bírósági beadványa (a dokumentum eredetijéért katt ide!). A dokumentum 9. oldalának végén (a 23. sortól), 10. oldalának elején roppant érdekes dolgot tudunk meg: Jordan Chandler a Jacksonnal kötött peren kívüli megállapodás UTÁN adott egy interjút a hatóságoknak – immár nem a polgári peres ügyben (amelyre a peren kívüli megegyezés szólt), hanem a bűnvádi ügyben. A vizsgálat konklúziója pedig az volt, hogy „EZEN INTERJÚ KÖVETKEZMÉNYEKÉNT nem indítanak bűnvádi eljárást”, mivel a fiú állításai nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy alátámasszák a molesztálás vádját!

Hallottátok ezt? Chandler interjújának egyenes következménye volt a vád ejtése, mert az nem bizonyult elég meggyőzőnek!

Akkor tehát Michael Jackson részéről milyen indoka volt a peren kívüli megállapodásnak?

Mint fentebb jeleztem Mary A. Fischer érvei érvényesek továbbra is természetesen. Különösképpen az, hogy Jacksont nagyon megviselte a vád, olyannyira, hogy gyógyszerfüggő lett, ami miatt rehabilitációra is be kellett vonulnia és a Dangerous Turné egy része elmaradt. Tehát egy idő után már ő is csak azt szerette volna, hogy véget érjen a rémálom.

Azonban ennél nyomósabb ok is volt: Michael Jackson biztosítótársasága. Erre 2005. március 22-én derült fény, amikor az akkor zajló per során Michael Jackson ügyvédei egy a bírósághoz intézett beadványukban az alábbit írták:

”Az 1993-as polgári peren kívüli megegyezését Mr. Jackson biztosítótársasága intézte és Mr. Jacksonnak nem volt rá befolyása. A megállapodás gondatlanság általános vádjáról szólt és Mr. Jackson biztosítója igazolta a keresetet. A biztosító tárgyalt a megegyezés érdekében és ők is fizették azt ki, Mr. Jackson és személyes jogi tanácsadóinak tiltakozása ellenére.

Nem fair egy biztosító társaság megállapodását most Mr. Jackson ellen felhasználni vagy úgy benyújtani azt a bíróság elé, mint Mr. Jackson bűnösségének bizonyítékát. Mr. Jacksonnak nem volt ráhatása és beleszólása a biztosítója azon követelésébe, hogy peren kívül állapodjon meg a vitában.”

Na de hogy lehet ez? Hogy dönthet egy biztosítótársaság egy ilyen ügyben az ügyfele helyett?

Nem vagyok jogi szakértő és pláne nem vagyok az amerikai jog szakértője. Ezért idézem egy olyan ember véleményét az egyik blogról, aki járatos ebben a kérdésben, s arra is választ ad, hogy a megállapodás dokumentumában miért nem tűnik fel a biztosítótársaság neve:

”A peren kívüli megállapodások nem említik a biztosítótársaságokat, mert a biztosítótársaság nem tartozik a felek közé. Így működik – tudom, mert sok éven át dolgoztam ügyvédeknél, akik orvosokat és kórházakat védtek műhiba vádak ellen és sok száz peren kívüli megállapodást láttam. Az orvos (vagy kórház) aláírta a megállapodást, majd átadta a biztosítójának, hogy fizessen. Sok orvost láttam, akik tiltakoztak a megállapodás ellen, de a biztosítótársaság azt mondta: „Ha ez az ügy bíróságra kerül és veszítesz, akkor nekünk sokkal többet kell fizetnünk, így azt akarjuk, hogy állapodj meg.””

Michael Jacksonra tehát – amellett, hogy egészsége megromlott – mások is nyomást gyakoroltak a peren kívüli megegyezés érdekében: üzleti partnerei és biztosítótársasága. Ők nem elsősorban az énekes becsületét vagy nevének tisztázását tartották szem előtt, hanem attól tartottak, hogy anyagilag még nagyobbat buknak, ha esetleg nem pozitívan sülne el a per számukra.

Ez a megállapodás valószínűleg Michael Jackson életének egyik legnagyobb hibája volt – amint azt 2005-ös ügyvédje, Thomas Mesereau is megjegyezte. Hiszen ahelyett, hogy egyszer s mindenkorra figyelmeztető jelet adott volna le azok számára, akik ilyen módon akarnak pénzt kicsikarni belőle, csak felbátorította ezeket az embereket, aminek egyenes folyománya volt a 2005-ös ügy.

A megállapodásnak egyébként voltak más érdekes következményei is: az ugyanis leszögezte, hogy egyik fél sem beszélhet nyilvánosan az ügyről. Egy másik cikkben be fogom majd mutatni, hogy ezt ki és milyen trükkökkel szegte meg….

Advertisements
Kategória: Az 1993-as ügy
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Az 1994-es peren kívüli egyezségről bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: nem is ember | csak az olvassa — én szóltam

  2. Visszajelzés: “Ügyelj kiben bízol!” – Diane Dimond |

  3. Visszajelzés: “Ügyelj kiben bízol!” – Diane Dimondban semmiképpen se! |

  4. Visszajelzés: Ray Chandler színre lép |

  5. Visszajelzés: Az ügyész, aki Michael Jackson elpusztítására tette fel karrierjét: Tom Sneddon |

  6. Visszajelzés: EVANStory és 60 millió dollár | Jackson Akták

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s