Aki elindította a lavinát: Evan Chandler

Michael Jacksonról sok mindent tudunk, hiszen gyakorlatilag egész életét a nagy nyilvánosság előtt élte le. Azonban ahhoz, hogy véleményt tudjunk alkotni egy ügyben fontos mindkét félről benyomást szereznünk. Ezért ebben a cikkben hadd mutassam be Evan Chandlert, azt az embert, akivel minden elkezdődött – aki legeslegelőször fogalmazta meg a gyermekmolesztálás vádját Michael Jacksonnal szemben.

Evan Chandler

A Michael Jacksont 1993-ban megvádoló fiú édesapjáról, Evan Chandlerről már sok mindent leírt Mary A. Fischer is – ezeket az információkat ezért nem kívánom megismételni, hanem csak újakkal kiegészíteni. Azért fontos ezekkel tisztában lenni, mert – emlékezzünk rá – a molesztálás gyanúja először Evan fejéből pattant ki, nem pedig a fia állította, hogy Jackson valamit tett vele!

Kezdjük a végéről! Evan Chandler 2009 november 5-én – alig több, mint négy hónappal Michael Jackson halála után – öngyilkosságot követett el New Jersey-i luxus apartmanjában. A beszámolók szerint betegen, magányosan halt meg – egy fejbe irányított pisztolylövéssel végzett magával. Öt különféle gyógyszert találtak az otthonában, amelyeket súlyos betegségeire szedett. Búcsúlevelet nem hagyott hátra.

A média egy része persze rögtön igyekezett hangsúlyozni, hogy Chandler öngyilkosságának semmi köze sincs Jackson halálához és egy esetleges lelkiismeret furdaláshoz (mintha bárki is tudhatná mi zajlódott le Evan Chandlerben), hanem inkább ahhoz lehet köze, hogy nagyon beteg volt.

Tény, hogy beteg volt. Fizikai problémái mellett, pszichés betegség is gyötörte. És ez utóbbit érdemes egy kicsit górcső alá venni, mert nem lényegtelen információ a Jackson-üggyel kapcsolatban sem.

Evan Chandler az úgynevezett bipoláris zavarban – vagy más néven mániás depresszióban – szenvedett. A szakirodalom erről a betegségről következőket írja:

„A súlyos mániás vagy depressziós fázisoknak részei lehetnek a pszichózis tünetei. A személynek hallucinációi lehetnek: hallja, látja, vagy érzi olyan dolgoknak a jelenlétét, amelyek valójában nincsenek ott. Egy másik tünet a téveszmék megjelenése: a betegnek téves, ugyanakkor erős meggyőződése van valamiről, amit logikusan nem lehet megmagyarázni.

http://www.pszichiatria24x7.hu/bgdisplay.jhtml?itemname=bipolar_symptoms

Ez a kondíció magyarázat lehet Evan egészen elképesztő viselkedésére, amely már akkor is megmutatkozott, amikor a Chandler család Jacksonnal barátkozott. Sőt, talán magukra a gyermekmolesztálási vádakra is ez a magyarázat!

Amint azt Mary A. Fischertől tudjuk Evan nem volt mintaapa, mielőtt a popsztár az életükbe lépett: hatalmas tartozást halmozott fel ki nem fizetett gyermektartásból, amit végül volt felesége elengedett neki. Amikor azonban fia, Jordan elkezdett Jacksonnal „lógni”, akkor minden megváltozott. Evan érezhetően féltékeny lett arra, hogy Jackson egyre inkább átveszi az „apa” szerepét fia életében, így elkezdett „versenyezni” a popsztárral fia kegyeiért. Amikor például Jackson megvett Jordannek egy hőn áhított számítógépet – amelyet korábban a saját apja mindig csak megígért, de sosem vett meg neki -, akkor Evan igyekezett leszögezni, hogy éppen ő is meg akarta vásárolni ugyanazt a gépet Jordannek, csak Jackson „beelőzött”.

Az anya, June Chandler 2005-ös bírósági tanúvallomásából kiderül, hogy Jordan egyre inkább elidegenedett apjától: például 1993-ban Apák Napján (június) csak hosszas nógatásra volt hajlandó felhívni Evant.

Ilyen légkörben találkozott Evan Chandler először Michael Jacksonnal 1993. május 21-én Jackson „Hideout”-nak („Rejtekhely”) nevezett Los Angeles-i lakásán. A találkozóról Evan fivérének, Ray Chandlernek „All that glitters” („Minden ami fénylik”) című könyvéből tudunk (erről a könyvről később még lesz szó, mert több szempontból érdemes megvizsgálnunk). Szóval Ray Chandler szerint Evan már ezen első találkozó alkalmával nekiszegezte Jacksonnak a nem túl finomkodó kérdést: „B-szod a fiam seggét?” (Milyen szülő beszél így a saját gyermekéről, ha molesztálást gyanít?)

Vegyük észre, hogy Evan úgy teszi fel ezt a kérdést, hogy előtte még sosem találkozott Jacksonnal, nem is ismerte és Jordan vagy édesanyja, June sosem panaszkodott neki arról, hogy molesztálás történik! De a gondolat már ott volt – Evan fejében! Állítása szerint azért, mert néhány héttel korábban, áprilisban, June felhívta és arról panaszkodott, hogy Jordan túlságosan ragaszkodik Jacksonhoz és mindketten el fogják őt veszíteni a popsztárral szemben. Szexről vagy annak gyanújáról szó sem volt ebben a beszélgetésben.

Ray Chandler beszámolója szerint Jackson Evan durva kérdésére „csak vihogott, mint egy iskoláslány” és azt felelte, hogy ő sosem használ ilyen csúnya szavakat.

De most jönnek csak az igazán érdekes dolgok! Annak ellenére, hogy Evan ekkor már gyanakodott (máskülönben miért tette volna fel ezt a kérdést Jacksonnak?) a következő dolog amit tesz, hogy meghívja Jacksont a házába, hogy töltsön ott el vele és Jordannel, valamint Evan új családjával (feleségével, Monique-kal és két közös gyermekükkel, Nikkivel és Cody-val) néhány napot! Mi több, Evan engedi, hogy Jackson Jordan és Cody szobájában aludjon.

Ahhoz képest, hogy arra gyanakszik Jackson molesztálja Jordant, ez felettébb furcsa ajánlat. És ez még mindig nem minden! Egy reggel Evannak ötlete támad: túl kicsi a ház ennyi embernek, úgyhogy mi lenne, ha Jackson építene egy szárnyat hozzá, ahol nyugodtan együtt lehetne Jordannel! Fel is hívta az építésügyi hatóságot, ahol azonban közölték vele, hogy ez lehetetlen, így aztán Evan következő ötlete az, hogy akkor Jackson építsen egy új házat nekik, ahol mindannyian együtt élhetnének, mint egy szép, nagy, boldog „család”. Ez már sok volt a sztárnak. Innentől kezdve elkezdte hanyagolni az Evannal való kapcsolatát: telefonhívásait nem fogadta és nem volt hajlandó vele találkozni. És tulajdonképpen ekkor szabadult el a pokol!

De még mindig maradjunk egy kicsit ennél a néhány napnál, amelyet Jackson Evan Chandler házában töltött.

Egy személyes vélemény, benyomás: Számomra borzalmasan furcsa az, hogy egy ember, aki arra gyanakszik, hogy egy másik ember molesztálja a fiát, meghívja ezt az embert a házába több napra, egy szobában helyezi el őt a fiával, majd pedig olyan ötletei támadnak, hogy költözzenek össze. Tulajdonképpen mit is akart Evan? Lehet, hogy nem helyes a következtetés, de azért kimondom: nekem úgy tűnik, mintha éppen ő akarta volna a fiát Jacksonra erőltetni! Valószínűleg tényleg félreértette a Jackson és a fia közötti barátságot. De a reakció erre egyáltalán nem az volt részéről, amit egy normális embertől várnánk, hogy tudniillik minél távolabb tartsa a fiát ettől az embertől, míg utánajár a dolgoknak. Hanem ennek épp az ellenkezője! Lehetséges, hogy Evan – s most akkor jusson eszünkbe az, hogy ez az ember mániákus volt – annyira magához akarta láncolni Jacksont, hogy a saját fiát is felajánlotta az énekesnek, mert azt hitte ezzel jár a kedvében?

Hozzá kell tenni, hogy Ray Chandler könyvében a történet úgy szerepel, hogy Jackson ötlete volt az „összeköltözés”, de Ray Chandler sok mindenben ferdít, vagy egyenesen hazudik. Az pedig kifejezetten tetten érhető az állításaiban, hogy sok esetben „kifordítva” – a szerepeket felcserélve – mutat be történeteket.

Például 2003. november 23-án (mindössze öt nappal azután, hogy kirobbant az Arvizo-botrány) megjelent a CNN Larry King Live című műsorában, ahol King – többek között – arról is kérdezte, hogy Jackson miként találkozott unokaöccsével, Jordannel. Ray Chandler elmesélte a lerobbant autó történetét és hogy a popsztár emiatt hogyan kötött ki Dave Schwartz használtautó kereskedésében. Majd pedig azt állította: „Így találkoztak. Aztán Michael elkérte a fiú telefonszámát.” King: „Ott azonnal? És az anya nem panaszkodott, a nevelőapa nem panaszkodott amiatt, mert Jackson elkérte a számot? Nem volt ok arra, hogy bármit feltételezzenek?” Chandler: „Nem, akkor még ártatlan volt a dolog. Vagy annak tűnt.”

És akkor lássuk mit mond ugyanerről June Chandler, Jordan Chandler és egy harmadik tanú:

Részlet June Chandler 2005-ös bírósági kihallgatásából:

Kérdés: Visszaemlékszik arra, hogy mennyi időt töltött aznap (az első találkozáskor – a ford.) Mr. Jacksonnal és Jordannel?
June Chandler: Keveset. Öt percet. Talán tizet.
Kérdés: És váltott valamilyen információt aznap Mr. Jacksonnal?
June Chandler: Igen.
Kérdés: És mi volt az?
June Chandler: Azt mondtam neki: ’Ha szeretné látni Jordie-t vagy ha fel tudná hívni, ha fel szeretné hívni, hogy beszéljen vele, akkor itt a telefonszámunk és megteheti.’

Részlet Jordan Chandler 1993-as rendőrségi kihallgatásából:

„A nevelőapám kivitte őt (Michaelt), hogy válasszon magának egy autót, amit használhat. És azt hiszem, hogy amikor a nevelőapám kint volt vele, akkor azt mondta: „Nem kell fizetnie az autóért, ha elfogadja Jordie telefonszámát és felhívja.”
”Miért mondta ezt a nevelőapád?”
”Mert a nevelőapám tudja, hogy érdekelt Michael Jackson és a zenéje.”
”És ez a te jelenlétedben történt?”
„Nem. A nevelőapám mondta.”

A harmadik tanú pedig Mary A. Fischer cikkében emlékszik vissza:

„Jackson gondjai akkor kezdődtek, amikor 1992 májusában lerobbant a furgonja a Wilshire Boulvardon, Los Angelesben. A forgalmas utcán szorult helyzetbe került Jacksont észrevette Mel Green felesége, aki a Rent-a-Wreck alkalmazottja volt, amely egy használt autók bérbeadásával foglalkozó cég volt egy mérfölddel arrébb. Green mentési akcióba kezdett.

Amikor Dave Schwartz, a cég tulajdonosa meghallotta, hogy Green Jacksont hozta magával, felhívta a feleségét, June-t és megmondta neki, hogy jöjjön át a hatéves lányukkal és az előző házasságából született fiával.

A fiú akkor 12 éves volt és nagy Jackson-rajongó. Amikor June Chandler Schwartz megérkezett mesélt Jacksonnak arról, hogy fia küldött neki egy rajzot, amikor az énekes haja lángra kapott egy Pepsi reklámfilm forgatáson. Aztán megadta Jacksonnak az otthoni telefonszámukat.

„Majdnem olyan volt, mintha rá akarná erőltetni a fiát.” – emlékszik vissza Green – „Azt hiszem Michael úgy gondolta, hogy tartozik valamivel a fiúnak és így kezdődött.”

Ennek ellenére Ray Chandler úgy adta elő a történetet Larry Kingnek, mintha Jackson lett volna a kapcsolatfelvétel kezdeményezője, mintha ő erőltette volna magát a családra.

Pedig saját könyvének bevezetőjében maga is leírja, hogy June Chandler már két korábbi alkalommal is forgolódott Jackson körül fiával. Az első alkalommal Jordan még kisbaba volt a ’80-as évek elején: Michael egy étteremben felvette a gyermeket a karjaiba és annyit mondott: „milyen aranyos”. A második alkalom 1984-ben történt, amikor Jordan négy éves volt és amikor Jacksonnak megégett a koponyája egy Pepsi reklámfilm forgatáson. June írt egy üdvözlőlapot az énekesnek Jordan nevében és átadta az egyik testőrének a kórházban. A levél tartalmazta Jordie egy fotóját és a telefonszámukat. Néhány nappal később – nagy meglepetésükre – az énekes fel is hívta őket, hogy megköszönje a jókívánságot és meghívta őket egy reklámfilm forgatására. Ugyan Jordie-t nem válogatták be a reklámfilm szereplői közé, de az efölötti csalódottságot a sztár azzal enyhítette, hogy meghívta őket egy Los Angeles-i koncertjére. Ezt követően nyolc év telt el az újabb, 1992-es találkozásig a már ismertetett körülmények között.

Szóval ennek tükrében azt hiszem, hogy azt a Ray Chandler-féle állítást is hasonló fenntartásokkal kell kezelnünk miszerint Jackson akart házat építeni Evan Chandlernek, hogy összeköltözhessen velük, annál is inkább, mivel Mary A. Fisher – a fenti tapasztalatok alapján jóval hitelesebb – forrásai megint mást mondanak, mint a Chandler-fiú nagybátyja:

„Amikor Jackson és a fiú 1993 májusában Chandlernél tartózkodott, Chandler sürgette az előadót, hogy töltsön több időt a fiával a házában.

Források szerint Chandler még azt is javasolta, hogy Jackson építsen egy kiegészítő épületet a házához, hogy ott lakhasson velük. Miután felhívta az építésügyi hivatalt és rájött, hogy ezt nem teheti, Chandler tett egy másik javaslatot: Jackson építsen neki egy új házat.”

Jackson életében egyébként egyáltalán nem volt kivételes dolog, hogy beköltözött néhány napra vagy hétre hétköznapi életet élő baráti családokhoz – olyanokhoz, akiknek voltak gyermekeik is. De Chandleréken kívül soha egyikük sem állította, hogy ennek „romantikus” vagy szexuális okai lettek volna (az énekes csak a magányát és a normalitás iránti vágyát szerette volna így csillapítani). És Jackson sosem ajánlotta fel egyiküknek sem, hogy új házat épít nekik csak azért, hogy tartósan összeköltözhessen a gyermekükkel.

Frank Cascio, aki egy ilyen baráti család gyermeke volt (ma már felnőtt), így számol be ezekről a látogatásokról: „Ilyenkor mindig biztonság emberek és szobalányok nélkül jött. Ilyenkor volt önmaga. Segített az anyámnak kiporszívózni, kitakarítani a házat. Egyszerűen csak egy hús-vér ember volt.”

Ray Chandler még egy történetet felidéz erről a látogatásról:

Állítása szerint egy este Jacksonnak erősen fájni kezdett a feje. Evan megpróbált adni neki valami gyógyszert rá. Amikor kiment a fürdőszobába, hogy keressen valamit, Jordan utánament valamiért. Ekkor Evan nekiszegezte fiának a kérdést: „Hé, Jordie! Te és Michael csináljátok?”

„Ez gusztustalan!” – reagált Jordie – „Én nem vagyok olyan!”

”Csak vicceltem.”

Milyen apa az, aki így kezeli ezt a kérdést, aki így és ilyen körülmények között kérdez, ha valamit gyanít?

Amikor semmilyen gyógyszer nem használt Jacksonnak, Evan áthívta aneszteziológus barátját Mark Torbinert, aki Toradolt adott az énekesnek. Evan először 30 mg-ot fecskendezett be neki, de ez sem használt, így még ugyanennyit injekciózott be.

Ettől a nagy adag gyógyszertől Jackson furcsán kezdett viselkedni: „összefüggéstelenül és érthetetlenül beszélt. A Tordaol egy elég biztonságos gyógyszer, így azt gondoltam, hogy vagy egy ritka reakciót produkál vagy bevett valami mást is és a kereszthatásoktól van.” (Nem emlékszel, Evan? Hiszen épp az imént ismerted el, hogy korábban mást is adtál neki a fejfájására.)

Evan az énekesnek ezt a furcsa, bódult, „részeg-szerű” állapotát megpróbálta arra kihasználni, hogy kérdéseket tegyen fel neki – olyanokat, amelyekre józanul talán nem válaszolna. „Hé Mike, csak azon tűnődtem, hogy… úgy értem, nem érdekel, akárhogy is van, de azt tudom, hogy néhány ember a környezetedben meleg. Azon tűnődtem, hogy vajon te is az vagy-e?”

”Meglepődnél, hogy mennyi ember az ebben a városban.” – motyogta Michael, és elkezdte sorolni egy csomó hollywoodi nagymenő nevét, akik titokban azok.

Evan azonban nem erre volt kíváncsi, hanem Jackson szexuális orientációjára: „Nem érdekel, ha meleg vagy, Mike. Csak azt akarom, hogy tudd nekem elmondhatod, ha az vagy.” – mondta, „miközben simogatta a kába állapotban lévő énekes haját”. (Simogatta a haját? WTF, Evan?)

„Nem, én nem vagyok az.” – felelte az előadó.

Ezt követően Evan ágyba dugta a bedrogozott Jacksont – a két fia, Jordan és Cody szobájában. Állítása szerint ezután történt az, ami végleg megerősítette a gyanúját. Az éjszaka során három alkalommal is benézett a fiúk szobájába: az első két alkalommal nem látott semmi gyanúsat, azonban a harmadik alkalommal azt látta, hogy Jordan bemászott Jackson mellé az ágyába. Jackson egyik keze a fiú ágyéka körül volt, de a takarón kívül. Evan odaosont és felemelte a takarót: nagy megkönnyebbülésére mindketten ruhában voltak, de gyanúja csak fokozódott a „látottaktól”.

Ezzel a történettel kapcsolatban néhány megjegyzés:

Ray Chandler nem a megbízhatóság mintaképe és az „All that glitters” című könyve több sebből vérzik, de tegyünk úgy egy pillanatra, mintha teljes mértékben elhinnénk a fenti történetet. Ebben az esetben a kérdéseim: Ha Jordan mászott be Jackson ágyába, attól miért Jackson volt a gyanús? Ha Jacksont úgy fektették le, hogy előtte egy jó adag gyógyszerrel kiütötték, akkor vajon mit tudott arról az alvó énekes, hogy hol van a keze? Ha Evan arra gyanakodott, hogy valami nincs rendben Jordan és Michael között, akkor miért fia szobájába fekteti a begyógyszerezett sztárt?

Tovább fokozza a történet bizarrságát, hogy az a bizonyos „összeköltözéses” ötlet EZEK UTÁN merült fel Evan Chandlerben!

És akkor arról még nem beszéltünk, hogy ez az egész gyógyszer-ügy roppant gyanús, pláne, ha felelevenítjük, hogy az áthívott aneszteziológus, Mark Torbiner ugyanaz az orvos, aki később Jordannak majd beadja a Sodium Amytal nevű hipnotikus szert, amitől az addig határozottan tagadó Jordan hirtelen elkezd „emlékezni” a molesztálásra…

Michael Jacksont nyilvánvalóan zavarta Evan tolakodó magatartása és furcsa „ajánlatai”, hiszen ezt követően minden kapcsolatát megszakította vele: nem fogadta a telefonhívásait és nem akart találkozni vele. És Evan ekkor kezdett el dühbe gurulni és fenyegetőzni.

”Jó kapcsolatban voltam Michaellel.” – mondta Chandler Dave Schwartznak a Mary A. Fischer által említett rögzített telefonbeszélgetésben  – „Barátok voltunk. Kedveltem és tiszteltem őt és mindent, amit elért. Semmi oka nem volt arra, hogy ne hívjon többé. Egy nap a szobában ültem Michaellel, beszélgettem vele és pontosan elmondtam neki, hogy mit akarok ettől az egész kapcsolattól. Hogy én mit akarok.”

Ebben a telefonbeszélgetésben egyébként Chandler azt mondja fogalma sincs arról, hogy Jackson és a fia kapcsolata milyen természetű. Csak arra panaszkodik, hogy mind June, mind Jordan eltávolodtak tőle és úgy érzi ez Michael Jackson miatt történt. Ezenkívül pedig azzal fenyegetőzik, hogy mindenkit el fog pusztítani.

„Már minden el van rendezve. Vannak emberek, akik csak a telefonhívásomra várnak, akik bizonyos pozíciókban vannak. Fizettem nekik. Minden egy bizonyos tervnek megfelelően halad és ez nemcsak az én tervem. Ha egyszer eleresztem ezt a telefonhívást, akkor ez a fickó (feltehetőleg az ügyvédje, Barry K. Rothman) mindenkit szét fog zúzni a látóhatáron belül bármilyen fondorlatos, mocskos, kegyetlen módon, ahogy csak tud. És teljes körű felhatalmazást adtam neki erre.”

„És ha ezt végigviszem, akkor hatalmasat fogok nyerni. Nincs rá mód, hogy veszítsek. Leellenőriztem kívül-belül. Mindent meg fogok kapni, amit csak akarok és ők örökre elpusztulnak. June el fogja veszteni (a fiú felügyeleti jogát)… és Michael karrierjének vége lesz.”

„Ez nagyobb dolog lesz, mint mi mind együttvéve. Az egész dolog mindenkire le fog sújtani, mindenkit el fog pusztítani a látóhatáron belül. Vérfürdő lesz, ha nem kapom meg, amit akarok.”

Innentől felgyorsultak az események, s Jackson megvádolása hamarosan bekövetkezett. Ennek részleteibe most nem kívánok belemenni, hiszen a Fischer-cikkben minden le van írva. Nézzük inkább mi történt Chandlerékkel a botrányt követően.

Mindössze két évvel a Jacksonnal kötött peren kívüli megegyezés után, Jordan Chandler bírósághoz fordult, hogy hivatalosan függetlenítse magát szüleitől. Amikor édesanyja, June Chandler 2005-ben tanúvallomást tett a Jackson-perben, elismerte, hogy 11 éve nem látta a fiát. Apjától, Evan Chandlertől ugyanígy elidegenedett a fiú. Igaz, később megpróbálták újjáépíteni kapcsolatukat, de csak azért, hogy az aztán majdnem tragédiába torkolljon: 2005 nyarán Evan Chandler hátulról egy közel hat kilós súlyzóval leütötte fiát, majd gázspary-t fújt a szemébe és megpróbálta megfojtani. Az erről szóló bírósági dokumentum itt letölthető: jordan-versus-evan-chandler-2006

Evan Chandler tehát nem tudta élvezni a Jacksontól kizsarolt milliókat. Betegségei, magánya és állandó üldözési mániája megkeserítették az életét. Beverly Hills-i fogorvosi rendelőjét már 1993-ban, a Jackson-botrány idején bezárta – állítása szerint a popsztár rajongóinak zaklatása miatt. Ezután számos plasztikai műtétet is elvégeztetett magán, hogy elváltoztassa az arcát – szintén állítólag Jackson rajongói elől menekülve. Hogy ez az üldöztetés valós volt-e vagy csak a képzeletében létezett, azt nem tudjuk – de ne feledjük mániás depresszióját!

„Evannak elképesztő hangulatváltozásai voltak. Mindig depressziós volt. Nem jött többé családi rendezvényekre, mert attól félt, hogy felismerik – mintha a családban ez bárkit is érdekelne. Ez ahhoz vezetett, hogy állandó elszigeteltségben volt a családjától.”
– mondta egy meg nem nevezett családtag Evan halála után a New York Postnak.

Végül pedig álljon itt a hírességek életrajzának megírásával foglalkozó szerző J. Randy Taraborelli benyomása Evan Chandlerről. Taraborellinek a legnépszerűbb műve a Michael Jacksonról írt életrajza („Magic and Madness” –  „Varázslat és Őrület”), s emiatt kereste őt fel Chandler még az 1993-as botrány idején. Az író Facebook-ján írta az alábbi sorokat Chandler halálát követően:

“Több alkalommal is találkoztam vele az 1990-es években. Számos titkos találkám volt Evan Chandlerrel, amikor megpróbáltam a dolgok mélyére ásni. Elég fiatal voltam, egy kicsit éretlen és azt kívánom bárcsak akkor is a mai tapasztalatommal rendelkeztem volna. Vannak történeteim arról a fickóról, amelyeket sosem tettem közzé. Olyan kiszámíthatatlan volt, amennyire valaki csak lehet. Eltökélte, hogy az ő oldalára állít engem és úgy véltem, hogy egy kicsit ijesztő volt. Ha elolvasod a könyvemet, akkor talán látod hogyan éreztem – érzek – vele kapcsolatban. Amikor megjelent (a könyv), akkor felhívott és üvöltözött velem csak azért mert nem hittem el 100 %-osan a sztoriját. Tulajdonképpen megfenyegetett és akkor azt gondoltam: oké haver, most már tudom ki vagy.”

Reklámok
Kategória: Az 1993-as ügy
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Aki elindította a lavinát: Evan Chandler bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Oldal nem található |

  2. Visszajelzés: Evan Chandler-Dave Schwartz telefonbeszélgetés – 1. párbeszéd |

  3. Visszajelzés: Michael Jackson a pedofil maffia áldozata volt |

  4. Visszajelzés: Ray Chandler színre lép |

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s