Egy zsarolás tanúja – Geraldine Hughes

Geraldine Hughes az 1993-as ügy során Barry Rothman titkárnője volt – azé az ügyvédé, aki a Michael Jacksont megvádoló fiú édesapját képviselte a vádak során. Annak alapján, amit akkor tapasztalt az a vélemény alakult ki benne, hogy a popsztár pénzzsarolási akció áldozatává vált, ezért 2004-ben kiadott egy könyvet az általa látottakról „Redemption” (Kb. „Jóvátétel”) címmel. Alább részleteket fordítok le Hughes a Reflections on the Dance weboldalnak (http://www.reflectionsonthedance.com/) nemrég adott interjújából (a teljes interjú angolul itt olvasható: http://www.reflectionsonthedance.com/Interview-with-Geraldine-Hughes.html).

A korábban ezen a blogon elmondottakhoz képest Geraldine Hughes egy részletet vitat: mégpedig azt a történetet, hogy Jordan Chandler azután vallotta be apjának a „molesztálást”, amikor az egy alkalommal a Sodyum Amytal nevű hipnotikus droggal elaltatta. Hughes szerint az egész altatás történet Chandlerék kitalációja, hogy úgy próbálják beállítani, mintha Jordan spontán állt volna elő a molesztálás vádjaival, azonban szerinte valójában már régóta tréningezték arra, hogy mit mondjon. Én a magam részéről nem vagyok biztos benne, hogy a kettő feltétlenül kizárja egymást és persze erről az esetről biztosat csak három ember tudhat: Jordan Chandler, Evan Chandler és az altatóorvos, Mark Torbiner. Ők azt állítják, hogy az altatás megtörtént – csak azt vitatják, hogy milyen szer segítségével. Viszont Mark Torbiner Mary A. Fischernek tett nyilatkozatában nem cáfolta a Sodium Amytallal kapcsolatos feltevést („Amikor ezen cikkhez megkérdeztem Torbinert arról, hogy használta-e a szert (a Sodium Amytalt – a ford.) a fiún, azt válaszolta: „Ha igen, akkor csakis fogászati célból.” ). Akárhogyan is, úgy gondolom, hogy ennek a részletnek csak olyan szempontból van jelentősége, hogy vajon Jordan azért állította-e, hogy molesztálták, mert beleszuggerálták, vagy pedig teljesen tudatosan hazudott egy szisztematikus tréning után, amelyben Barry Rothman részesítette.

Az interjút készítette: Deborah L. Kunesh

Bevezető: „Geraldine Hughes korábban Barry Rothman ügyvéd titkárnője volt, azé az ügyvédé, aki Evan Chandlert képviselte az 1993-as Michael Jackson elleni gyermekmolesztálási vádak idején. Jelenleg Geraldine író és misszionárius. Ezt az interjút mindenkinek el kell olvasnia, de különösképpen azoknak, akik mindig eltűnődtek azon, hogy vajon mi állhatott a Michael Jackson elleni 1993-as vádak mögött. Ha valaha elgondolkodtál azon, hogy Michael Jackson vajon miért fizetett vádlója apjának egy peren kívüli megegyezésben, ha ártatlan volt és mi történt igazán, akkor ez az interjú neked szól!”

DK: Deborah Kunesh
GH: Geraldine Hughes

DK: Te voltál a vádló apját képviselő ügyvéd titkárnője az 1993-as vádak idején, igaz?

GH: Igen.

DK: Hogyan kezdtél el nála dolgozni? Meddig dolgoztál nála?

GH: Nem sokáig. Összesen talán csak 8 hónapig, de már két hónappal a vádak előtt vele voltam.

DK: Barry Rothman elég durva ember hírében áll.

GH: Durvának nevezni bók lenne (nevet). Borzalmas modora, személyisége volt. A jelenléte, az, ahogyan bánik az emberekkel. Igazán rossz karaktere volt.

DK: Amikor elkezdtél nála dolgozni, sokáig tartott erre rájönnöd?

GH: Azonnal rájöttem. Volt egy recepciósunk és Rothmannak szüksége volt valakire, akit nap mint nap szekálhatott és naponta megverte őt. Engem békén hagyott, mivel nem engedhette meg magának, hogy csak úgy kisétáljak, de azt igen, hogy elveszítsen egy recepcióst.

DK: Nehéz lehetett egy ilyen embernek dolgozni.

GH: Barátja lettem a recepciósnak és az egyik ok, amiért ott maradtam az, hogy bátorítsam. Normális körülmények között régen kisétáltam volna abból a környezetből.

DK: Azonban bizonyos szempontból jó, hogy nem tetted, mivel így tanúja lehettél bizonyos dolgoknak. Tulajdonképpen tanúja voltál a zsarolásnak? Mit láttál és hallottál?

GH: Nos, ők elkezdtek tárgyalni… Amikor azt mondom „ők”, akkor Chandlerre, Evan Chandlerre és Barry Rothmanra gondolok, aki képviselte őt. Elkezdtek tárgyalni Michael képviselőjével, aki Anthony Pellicano volt, egy magánnyomozó. Elmentek hozzá és Evan Chandler azt akarta, hogy finanszírozzanak neki egy 20 millió dolláros mozifilm szerződést – akart csinálni egy másik filmet, amihez pénzre volt szüksége -, szóval először elment Michael csapatához és semmit sem mondott arról, hogy Michael molesztálta volna a gyerekét. Azért ment oda, hogy egy 20 millió dolláros mozifilm szerződést kérjen Michaeltől és volt egy hipotetikus levele, amelyet egy pszichiátertől kapott, tudod, „a fiam együtt lóg ezzel a férfivel és egymásnál alszanak, mit gondol? Gondolja, hogy valami rossz történik?” A pszichiáter visszaküldött egy levelet, amelyben azt írta, hogy anélkül, hogy beszélt volna a fiúval, nem tud semmi biztosat mondani és „csak hipotetikusan beszélve, aggódnék, hogy valami nincs rendben”, és ennyi volt. Szóval Evan Chandler fogta ezt a hipotetikus levelet, amit az orvostól kapott azután, hogy feltett egy hipotetikus kérdést és ezt a levelet tárgyalási alapként használta fel Michael csapatánál, hogy ha Michael nem fizet neki, akkor fel fogják használni ezt a levelet, hogy tönkretegyék.

DK: Nem értesz egyet azzal, hogy Evan Chandler egy „igazság szérumot” (Sodium Amytal – a ford.) adott a fiának és aztán Jordy Chandler elismerte a molesztálást?

GH: Nem, szerintem ők (Chandlerék) csak ezt a sztorit próbálják beadni arról hogyan tudták meg. Én úgy hiszem, hogy az egész ügy előre ki volt tervelve és megmondták neki (Jordannek), hogy mit mondjon, mert tanúja voltam annak, hogy ez a 13 éves fiú az ügyvédem (Rothman) irodájában tartózkodott szülői felügyelet nélkül és tulajdonképpen úgy beosont oda, olyan volt, mintha az irodában senkinek sem szabadna tudni, hogy ott van. Több órát töltött az ügyvédemmel zárt ajtók mögött és én úgy hiszem, hogy akkor mondták meg neki, hogy miket mondjon. Nem mondhatom, hogy tanúja voltam annak, hogy ezt mondták neki, de annak a tanúja voltam, hogy volt egy több órás találkozó az ügyvédem és a 13 éves vádló között. Egy olyan találkozó, amiről az irodában senkinek sem szabadott tudnia, hogy egyáltalán létezett és én is csak azért tudtam meg, mert éppen távozóban voltam az irodából és (Rothman) halálosan megfenyegetett minket, ha kopogás, vagy előzetes bejelentkezés nélkül benyitunk az irodájába – én azonban siettem, kinyitottam az ajtót és amikor kinyitottam láttam a fiút az irodájában és ez sokkolt. Azt sem tudtuk, hogy ott van. A fiú rémült arcot vágott az ügyvéd pedig lehordott, amiért bejelentés nélkül nyitottam be.

DK: Szóval vitatod a Sodium Amytal teóriát… Azt mondtad, hogy azt láttad, hogy valami teljesen másról van szó. Ezalatt azt érted, hogy tanúja voltál ahogy ezt a tervet elkészítették?

GH: Úgy gondolom, hogy az egész technikájukat, ezt az egész dolgot előre kitervelték. Még a tervet is kitervelték. Minden dolgot kiterveltek. Amikor az apa (Evan Chandler) azt mondja a beszélgetésben (a rögzített telefonbeszélgetésről van szó Chandler és Dave Schwartz között – a ford.), hogy „egy tervnek megfelelően haladunk”, akkor azt is mondta, hogy ez nem az ő terve volt, hanem „egy tervnek megfelelően haladunk. Nem az én tervem, hanem felbéreltem valakit, aki durva, fondorlatos, mocskos, hogy cselekedjen Michael ellen és csak a telefonhívásomra vár”. Tehát ő ezt így fogalmazta meg. Tudod az egész módszerük az volt, hogy valami olyasminek tüntessék ezt az egészet fel, ami nem volt. Úgy tűntették fel, mintha csak éppen véletlenül elvitték volna a fiút a pszichiáterhez, ahol ő előállt ezzel az információval a pszichiáternek. Amikor hallom a Sodium dolgot, akkor azt mondom: először azt mondtátok, hogy a pszichiáter szedte ki belőle ezt az információt, most pedig azt mondjátok, hogy az apa egy „igazság szérum” hatása alatt tette – szóval akkor azt kérdem: melyik az igaz?

DK: Amikor Chandler azt mondta felbérelt valakit, Barry Rothmant értette ezalatt?

GH: Ó, abszolút.

DK: Michael biztosítótársasága fizette ki a peren kívüli megállapodást, nem Michael maga?

GH: Így van. Nem gondatlanság miatt fizettek, hanem kötelezettségvállalásból. Nem gondatlanság miatt fizettek, mivel a biztosító társaságok nem fizetnek gondatlanság miatt. Az a tény, hogy kifizették a megállapodást, azt mutatja, hogy nem volt gondatlan. Ha gondatlan lett volna… olyan ez, mint amikor autóbalesetet szenvedsz. Ha te vagy a gondatlan fél, akkor nem fizetnek. Vagy legalábbis te nem fogsz semmit kapni belőle. Azért van biztosításod, hogy a másik személy kárát megtérítsék. De te nem kaphatsz semmit egy biztosító társaságtól a gondatlanság miatt.

DK: Mit jelent az, hogy kötelezettségvállalásból fizettek?

GH: Olyan ez, mint amikor elmész egy áruházba és azt mondod ott megcsúsztál és elestél, majd azt mondod, hogy elmentél az orvoshoz. Nem tudjuk, hogy tényleg ez történt-e, de van egy kötelezettségvállalás arra, hogy van egy orvosod, vannak vádjaid, olyan, mintha azt állítanád te okoztad a szituációt, de nem bizonyították, ezért fizetni fognak. Bíróságra kell menned, hogy bebizonyítsd. Így a biztosító társaság azt mondja: nézd, ahelyett, hogy kifizetnénk mindazt a pénzt amibe a per fog kerülni, inkább tárgyalunk egy peren kívüli megegyezésről a kötelezettségvállalás alapján. Bizonyított nem lesz, hacsak nem mész bíróságra. De nem akarnak fizetni egy bírósági tárgyalásért. Csak azt mondják: „nézd, te okoztad a helyzetet, állítasz valamit, egyezzünk meg, egyezzünk meg egy összegben. Nem mondjuk, hogy ami történt az helyes vagy helytelen, jó vagy rossz, csak meg akarunk szabadulni ettől az egésztől.”

DK: Köszönöm, hogy elmagyaráztad, most már sokkal érthetőbb.

GH: A peren kívüli megállapodás bármilyen vita legkívánatosabb elrendezése. A bíróságok is kötelező konferenciákat szerveznek a peren kívüli megállapodás érdekében. Kitűzik a tárgyalás időpontját, de ezt megelőzően biztosítani fogják, hogy a felek összejöjjenek, tárgyaljanak, megpróbálják elrendezni a dolgot és nem bíróságra vinni. Ez kötelező. Ó, abszolút! Nincs elég bíró. Nincs elég pénz arra, hogy minden vitával vagy állítással foglalkozzanak. Így aztán megpróbálják a megállapodás felé terelni a dolgot. Ha nem tudják, akkor kötelező jelleggel közvetítő elé viszik a dolgot, mediációra, bármi, csak próbáljuk meg a bíróságon kívül tartani az ügyet.

DK: 1993-ban átadtad az információidat nyomozóknak?

GH: Igen, Anthony Pellicanónak. Ő volt Michael Jackson magándetektíve.

DK: Amikor rájöttél mi folyik elmentél Mr. Pellicanóhoz?

GH: Igen. Ez a kezdet kezdetén volt. Úgy gondolom, hogy két hét sem telt el aközött, amikor a sztori arról, hogy Michaelt gyermekmolesztálással vádolják nyilvánosságra került és aközött, amikor elkezdtem találkozni Pellicanóval.

DK: Tanúja voltál annak, hogy Jordy Chandler az irodátokba jön, aztán pedig a hangfelvételnek, annak a felvett telefonbeszélgetésnek stb. Tudod ezután mennyi idő múlva vádolták meg Michaelt?

GH: Azon a napon vádolták meg Michaelt, amikor volt egy ex parte meghallgatásuk. Volt egy meghallgatásuk, az apa elvette a gyerek felügyeleti jogát az anyától és úgy gondolom, hogy ekkor történt az egésznek a kitervelése, amikor láttam őt (Evan Chandlert) az irodában tárgyalni Michaellel és a gyerek az ő felügyelete alatt volt. Nos, mindez az anya beleegyezése és engedélye nélkül történt. Úgy volt, hogy az apának vissza kell adnia a fiút az anyának. Így az anya kért egy sürgősségi gyermekfelügyeleti meghallgatást. Mi ezt ex parte gyermekfelügyeleti meghallgatásnak hívjuk – ez azt jelenti, hogy a következő napon meg kell jelenned a bíróságon. Csak egy nappal előtte értesítenek. Az igazán terhelő információ Chandlerék ellen az, hogy elmentek a bíróságra, egy bíró elé és meg sem említették azt, hogy gyermekmolesztálás miatt aggódnak. Már egy hónapja tárgyaltak Michaellel, megpróbáltak pénzt kicsikarni belőle, zsarolási eszközként használva a molesztálás vádját, de aztán elmennek a bíróságra, egy bíró elé a gyermekfelügyelet miatt és két szót sem mondanak arról a bírónak, hogy aggódnának a fiú jóléte miatt, amiatt, hogy molesztálják, amiatt, hogy valami helytelen történik. Nem mondtak semmit, hogy ilyesmi miatt aggódnának vagy valami probléma lenne ebből a szempontból. A bíró úgy döntött, hogy Jordy-nak vissza kell térnie az anyjához. Én ott ültem az irodában és azon tűnődtem: „Ó, Uram, mit fognak most csinálni?” Azt gondoltam: „Ha! (June Chandler, az anya – a ford.) nyert. Vissza kell adniuk neki a fiút.” Nos, ez volt az a nap, amikor elindították a gyermekmolesztálási vádakat. Azon a napon, amikor a bíró elrendelte, hogy visszaadják a fiút az anyjának. Ugyanazon a napon!

DK: És ebből semmit sem említettek a bíróságon?

GH: Nem említették a bíróságon. Mert ha megtették volna, akkor a bíró nyomozást rendelt volna el. Ha igazán belegondolsz, akkor az a megfelelő fórum. Ha egy gyermekfelügyeleti vitában vagy, akkor ott fejezed ki az aggodalmaidat a gyermek jóléte felől. De amikor a bíróság előtt álltak két szót sem mondtak erről. A könyvemben így magyaráztam ezt el: ezzel a meghallgatással June Chandler egy csavart labdát küldött feléjük. Ez nem volt benne a terveikben. Nem tudták hogyan kezeljék és csak egy napjuk volt a bírósági meghallgatásig. Nem volt idejük arra, hogy megváltoztassák a tervüket. Meg kellett jelenniük és a bíróság kegyeire kellett bízniuk magukat, és amikor azt látták, hogy a bíróság elrendeli a fiú visszaadását, akkor úgy döntöttek: gyerünk és indítsuk el a tervet, mivel a gyermekfelügyeleti jog nélkül nem igazán tudták volna ezt az egészet véghezvinni, vagy ha visszaküldik az anyához, akkor az anya meg tudná hiúsítani amit csinálnak. A fiú elmondhatta volna az igazat az anyjának és ezt nem akarták. Azon a ponton nem engedhették meg maguknak, hogy visszaadják a fiút. Túl sokat tettek már addigra.

DK: A tervük szerint?

GH: A tervük szerint, abszolút. Ezért mondom, hogy az az „igazság szérum”, az nem illik a képbe, mivel mindent, amit tettek egy terv alapján tettek. Már minden előre ki volt tervelve. Még azt is előre kitervelték hogyan fogják jelenteni a dolgot. Ha „igazság szérumot” adott a fiúnak – és az apa állítása szerint így tudta meg a molesztálást – akkor csak annyit kellett volna tennie, hogy hívja a 911-et. A terv azonban az volt, hogy a fiú elmegy a pszichiáterhez és ott mond a pszichiáternek különböző dolgokat, amiket az apja mondott neki és akkor a pszichiáter fogja jelenteni a dolgot a hatóságoknak, mivel ő hiteles ember. Olyan valaki, akit senki sem fog megkérdőjelezni, és neki ilyenkor kötelező is jelenteni.

Én gépeltem azt a levelet az apának, amelyben az ügyvéd elmondja neki hogyan kell úgy jelenteni, hogy egy harmadik felet használunk fel erre. Emlékszem hogy én gépeltem ezt a rövid levelet. Legépeltetett neki egy levelet, amiben elküldött néhány információt arról hogyan kell gyermekmolesztálást egy pszichiáteren keresztül jelenteni, szóval informálta arról az apát hogyan csinálja, és neki ez volt a terve. Megnyugtatta, hogy úgy érezze ezzel minden rendben van. Cikkeket adott neki, küldtünk neki újságokat, ilyeneket. Emlékszem, hogy amikor gépeltem ezt a levelet azt mondtam: „Miért írsz neki egy olyan levelet, amiben ezeket elmondod neki?” Ha bárki gyermekmolesztálásra gyanakszik csak annyit kell tennie, hogy felveszi a telefont. Nincs szükség cselszövésre és tervekre arról hogy hogyan fogod elvinni a pszichiáterhez a gyereket, mert senki más nem elég hiteles ahhoz, hogy jelentse az ügyet.

DK: Ezt elmondtad Barry Rothmannek vagy csak gondoltad?

GH: Ó, persze, hogy nem mondtam el. Ha elmondtam volna, akkor aznap kirúgott volna és nem tudtam volna figyelemmel kísérni a sztorit a továbbiakban.

DK: Ez igaz. Szóval mindez keresztülfutott az agyadon és arra gondoltál, hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel?

GH: A levél amit gépeltem egy újabb figyelmeztető jel volt számomra arról, hogy valami nagyon nincs rendben.

DK: Olyan, mintha Isten helyezett volna arra a helyre, hogy tanúja legyél ennek az egésznek.

GH: Abszolút.

DK: Mi a helyzet a felvett telefonbeszélgetéssel Evan Chandler és valaki más között? Ki beszélt a felvételen?

GH: Oké. Ez egy beszélgetés volt Evan Chandler és a fiú mostohaapja (Dave Schwartz – a ford.) között és a mostohaapa azért vette azt fel, mert korábban beszélt Evan Chandlerrel, aki megfenyegette őt, hogy károkat fog neki okozni, így fel akarta venni a beszélgetést, ha esetleg később szüksége lesz rá. Chandler nem tudta, hogy rögzítik, de gyakorlatilag beismerést tett abban a beszélgetésben. Azt mondta nem érti Michael miért távolodott el tőle és azt is mondta, hogy „ha véghezviszem ezt a tervet nagyot fogok nyerni. Felbéreltem valakit, aki durva, aki mocskos, aki fondorlatos és aki készen áll arra, hogy intézkedéseket tegyen ellene, csak a telefonhívásomra vár, de ha véghezviszem ezt a tervet, akkor tönkre fogom tenni Michael Jacksont, tönkreteszem és nagyot fogok nyerni.” Ezt mondta.

Leadták ezt a felvételt. Pellicano megszerezte és odaadta egy híradósnak és leadták. Valóban leadták. Az emberek miért nem figyeltek oda, amikor hallották ezt a párbeszédet? Chandler elismerte rajta, hogy készen áll arra, hogy valamit tegyen és hogy egy terv alapján halad. Semmit sem mondott arról, hogy molesztálják a gyermekét. Csak annyit mondott: ha ezt véghezviszem, akkor nagyot fogok nyerni és tönkreteszem Michael Jacksont.
———————————————————————
1993. július 2-án egy rögzített magán telefonbeszélgetésben Chandler azt mondta:

„Semmi oka nem volt arra (Jacksonnak), hogy ne hívjon többé. Ez az ügyvéd, akit találtam (Evan Chandler ügyvédje, Barry Rothman) a legmocskosabb kurafi, akit csak találhattam. A leghőbb vágya, hogy a nyilvánosság elé állhasson amilyen gyorsan csak lehet, olyan nagy legyen, amilyen nagy csak lehet és annyi embert alázzon meg, amennyit csak tud. Mocskos, kegyetlen, nagyon okos és éhezik a nyilvánosságra. Minden egy bizonyos terv szerint halad és ez nem csak az én tervem. Ha eleresztem azt a telefonhívást, akkor ez a fickó mindenkit el fog pusztítani a láthatáron belül bármilyen fondorlatos, mocskos, kegyetlen módszerrel ahogy csak tud. Teljes felhatalmazást adtam neki erre. Jackson gonosz ember, annál is rosszabb és megvan a bizonyítékom, hogy ezt bebizonyítsam. Ha ezt végigviszem, akkor hatalmasat fogok nyerni. Nincs rá mód, hogy veszítsek. Mindent meg fogok kapni, amit csak akarok és ők örökre elpusztulnak. June el fogja veszteni (a fiú felügyeleti jogát)… és Michael karrierjének vége lesz.”

Ugyanebben a párbeszédben, amikor megkérdezik, hogy ez milyen hatással lehet a fiára, Chandler azt feleli: „Ez számomra lényegtelen. Vérfürdő lesz, ha nem kapom meg, amit akarok. Nagyobb lesz, mint mi mind együttvéve. Ezt az embert (Jacksont) minden képzeletet felülmúlóan meg fogjuk alázni. Soha többé nem fog eladni egyetlen lemezt sem.”

Forrás: Wikipedia

(Ugyanebben a párbeszédben Evan Chandler azt is elmondja fogalma sincs van-e valami a fia és Jackson között – a ford.)

A beszélgetésből egy rövid részlet a YouTube-on is fellelhető:


——————————————————————–

DK: Hallható a felvételen, hogy volt egy bizonyos terv. Nem úgy hangzott, mint egy apa, aki meg akarja védeni a fiát. Inkább úgy hangzott, mint egy ember, aki üldözni akar valakit.

GH: Pontosan.

DK: A szomorú az, hogy ez elindított egy csomó… bizonyos értelemben ez valóban tönkretette őt (Jacksont).

GH: Nagyon sok kárt okozott.

DK:
Látom az emberek reakcióit a mai napig. Nem tudom, hogy te is ezt tapasztalod-e, amikor beszélsz ezekről a dolgokról, de néhány ember még mindig úgy gondolja, hogy Michael Jackson bűnös volt ezekben a dolgokban.

GH: Igaz. Igaz.

DK: A kutatásaim alapján arra jöttem rá, hogy nagyon különbözött attól ahogy a média ábrázolta őt.

GH: Megpróbálták valamiféle sötét bűnözőnek beállítani. A szomorú az, hogy teljesen az volt, akinek vallotta magát. Azt mondta: „Sosem bántanék egy gyereket.” Azt mondta: „Inkább eltörném a saját csuklómat, mint hogy bántsak egy gyereket” és az egész élete a gyerekek köré épült és erre vették azt az egyetlen dolgot, amit a leginkább szeretett és ellene fordították azt. És olyan területen üldözték, amelyen az egész világon mindig csak segített a gyerekeknek. Csak ezt tette, erre fogtak egy gyereket és felhasználták ellene egy váddal. Írtam a könyvemben: „Hogyan felejtettük el azt a Michaelt, aki embereken segített, aki sérült gyerekeken segített, tudod, gyerekeken a halálos ágyukon?” A saját menedzsere sem értette meg hogy miért hívott olyan gyerekeket a ranch-re, akik szó szerint a halálos ágyukon voltak és Michael azt mondta: „ez a célom az életben. Ezért teremtett engem Isten. Hogy örömöt és boldogságot adjak.” Ugyan már, ez nem egy sötét bűnöző szíve, aki molesztálna. Az a sötét, aki azt gondolja, hogy ezt tenné. Azok, akik vádolják.

[…]

Arról, hogy mi motiválta a könyve megírásában Hughes azt mondta:

GH: Én misszionárius vagyok és a keresztény közösségben mindenki, aki ismer tudja, hogy hosszú idő óta végzem Isten munkáját, de erre a projektre is úgy tekintek, mint egy küldetésre. A könyvem nagyon szellemien van megírva és azt mondom a könyvben: „Azt mondom, hogy Isten keze Michaelen van és az életén és azon, amit tett, ezért amikor Isten keze rajtad van és veszélyben vagy, akkor Isten nem hagyja, hogy tanú nélkül maradj. Nem hagyja. Ő adott Michael Jacksonnak egy tanút és én tanúskodtam.” Úgy értem, hogy amikor ott ültem abban az irodában belül éreztem, hogy ez vezérel engem, mert már akkor éreztem, hogy valami nincs rendben, amikor még pontosan nem tudtam, hogy mi folyik, de belül valami azt súgta, hogy valami nincs rendben.

Amikor kezdtem, akkor volt ott egy női ügyvéd és ő (Barry Rothman) durva volt minden nővel, még a női ügyvéddel is, ezért neki szüksége volt valakire, akivel beszélgethet és tulajdonképpen egy csomó információ, amit megtudtam tőle származott. Elkezdtem kérdéseket feltenni. Ő is ott volt, amikor legépeltem a dokumentumot és láttam Michael nevét. Láttam azt, hogy „Michael Jackson” és később megkérdeztem tőle: „Ez AZ a Michael Jackson?” és ő azt mondta igen, mire én azt mondtam neki, oké a következő kérdésemet felteszem holnap. Szóval tőle kaptam nagyon sok belső információt amivel rendelkezem.

[…]

DK: Hogyan és mikor támadt az az ötleted, hogy könyvet írsz az élményeidről?

GH: Amikor először az az ötletem támadt, hogy könyvet írok azt akartam, hogy a (Jackson) család tudjon róla, úgyhogy írtam nekik egy levelet és elvittem az encinói otthonukba. Nem találtam a címűket, így miközben úton voltam azt mondtam: „Istenem, ez a te projekted. Ha azt akarod, hogy ezt csináljam, akkor tedd lehetővé, hogy átadjam ezt a levelet a családnak.” Amint elmondtam ezt a gyors imát miközben vezettem az autómat abban az utcában ahol élnek, láttam egy fekete Mercedest közeledni és egy hölgy ült benne, aki úgy nézett ki, mint az anya – és tényleg, Katherine Jackson volt az. Bizonyára nagyon megrémítettem, amikor behúzódtam mellé és azt mondtam: „Tudom, hogy azt gondolja bolond vagyok, de kérem olvassa el ezt a levelet!” – és ott volt előkészítve a levél, amelyet megcímeztem neki és a férjének. „Könyvet írok és biztos akarok lenni abban, hogy a család beleegyezik ebbe.” Odaadtam neki a levelet.

Nos, akkoriban nem találtam kiadót. ’97-ben fogalmazódott meg bennem az írás gondolata, de nem találtam kiadót 2003-ig, így 2003 novemberében kiadtunk egy sajtóközleményt és ez ugyanaz a hónap volt, amikor Michael ellen másodszor is vádakat fogalmaztak meg, úgyhogy mindketten ugyanabban a hónapban jelentkeztünk. Azt hitték azt akarjuk mondani: „Ah, hát megint megtette”, de én azt mondtam „hah, először sem tette meg!”. Én ellentmondtam minden gyermekmolesztálási vádnak. Én egyedül, meg talán még hárman-négyen rajtam kívül. Tudom, hogy az anya (Katherine Jackson) ott volt, Jermaine Jackson (Michael bátyja) ott volt és Firpo Carr is ott volt. Gyakorlatilag mi hárman voltunk ott a médiában megvédeni Michaelt és az ártatlanságát. Mindenki mást leállítottak, de engem sosem állítottak le. Megmondták Jermaine-nek, hogy álljon le, megmondták Firpónak is, hogy álljon le azzal, hogy Michaelről beszél a médiában. De engem soha senki nem keresett meg.

A második interjúmat egy riporternek adtam a CBS-től vagy az NBC-től és amikor az interjú előtt beszélhettünk elmondta nekem, hogy ismeri a családot. Nos, az egyetlen dolog, ami feltartóztatta a könyvem kiadását az, hogy még mindig nem kaptam engedélyt arra, hogy Michael fotóját használjam a borítón. A képet, ami a borítón van Anthony Pellicano adta nekem, amikor elmentem hozzá az első vádak kezdetén és elmondtam neki, amit tudok. Annyira hálás volt, hogy levette a falról és nekem adta azt a gyönyörű autogrammal ellátott képet Michaelről, ami ott lógott. Amikor felmerült bennem a könyvírás ötlete és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit tegyek a borítóra, akkor erre a képre gondoltam és azt mondtam: „ez az ember odaadta nekem a könyv borítóját” és azt gondoltam nem fogom e nélkül kiadni ezt a könyvet.

Jópár évig próbáltam engedélyt kapni arra, hogy használjam, de senki sem válaszolt nekem.  Szóval amikor ez a riporter azt mondta nekem, hogy ismeri a Jackson családot, akkor azt mondtam: „Elmondaná nekik kérem, hogy az egyetlen dolog, ami megakadályoz a könyvem kiadásában az, hogy még mindig nincs engedélyem arra, hogy használjam ezt a fotót”. Két nappal ezután Joe Jackson (Michael apja) felhívta a kiadómat és azt mondta: „Mondja meg Ms Hughes-nak, hogy engedélyt kap a fotó használatára.” És hozzátette: „Adja át neki ezt a telefonszámot is és hívjon fel minket.”

Szóval amikor felhívtam az volt a leg…. Sosem fogom elfelejteni azt a napot. A legcsodálatosabb nap volt. Amikor felhívtam Joe Jackson vette fel és azt mondta: „Tartsa egy kicsit, ki akarom hangosítani, hogy a feleségem, Katherine is hallhassa.” És én azt mondtam: „Ó, Istenem, erre nem állok készen.” Aztán amikor beszéltem velük azt kérdeztem: „Ki adta meg az engedélyt?”. Azt mondták, hogy amikor megtudták, hogy engedélyt keresek, akkor felhívták Michaelt és megmondták neki, hogy itt van ez a hölgy, aki ír egy könyvet és engedélyt szeretne arra, hogy használja a képet és Michael azt mondta: „Persze. Adjátok csak meg neki az engedélyt!” Később megtudtam, hogy Michael volt az, aki megadta az engedélyt. Felhívták, és amikor alkalmam volt leülni és beszélgetni Katherine-nel és Joe-val, megkérdeztem: „Mrs. Jackson, emlékszik még amikor odaadtam önnek azt a levelet, amikor összefutottunk?” és ő mondta, hogy emlékszik. Elmondta, hogy beszélt erről Michaelnek, de akkoriban nem igazán tudott semmit sem tenni a dolog érdekében és nem tudtak velem együttműködni, ezért nem válaszoltak semmire. De én nem is ezt akartam, én egyszerűen csak tudatni akartam velük, de igen, így kaptam engedélyt a fotó használatára.

Joe Jackson volt a legnagyobb támogatóm amióta kiadtam ezt a könyvet. Ha elmegy a városból a könyvemet mindig magával viszi. Kapok telefonhívásokat emberektől Németországból, Kanadából, Japánból. Van egy hölgy, aki szeretné Japánban kiadni a könyvemet és Joe Jackson a legnagyobb támogatóm azóta is. Az egész család az. Tulajdonképpen tartottunk egy sajtótájékoztatót, ahol tudatni akarta mindenkivel, hogy az egész család támogatja a könyvet. Ez nagyon jó volt.

DK: Az édesanyád is fontos szerepet játszott ennek a könyvnek a létrejöttében. Hogyan?

GH: Az édesanyám volt az, aki felvette a kapcsolatot Anthony Pellicanóval és megszervezte a találkozómat vele. Ő volt képben az ügy minden részletével kapcsolatban. Anya rá volt tapadva a tévére és minden emberről tudta kicsoda. Engem elfoglalt a munkám és ritkán néztem tévét, de ő tudta kivel kell felvennem a kapcsolatot. Bátorított, hogy folytassam a könyvet még akkor is, amikor egy időre le kellett tennem a missziós elfoglaltságom miatt. Azt mondta: „Add oda nekem, majd én befejezem!” Az anyám nem dolgozott a könyvön, de amikor látta, hogy félreteszem a missziós munka miatt, bármire hajlandó lett volna, hogy megjelenjen. Még arra is, hogy átlépjen rajtam, a szerzőn. Miután elvesztettem az anyámat, feltámadt bennem a vágy, hogy befejezzem a könyvet és bátorságot is merítettem. Az anyám 2002 szeptemberében hunyt el és én 2003 januárjában kezdtem el a könyv végső szerkesztését, majd 2003 márciusában ismét kiadót kerestem, 2003 júniusában pedig találtam. 2003 novemberében sajtóközleményt adtam ki, a könyv 2004 januárjában jelent meg.

DK: Azt olvastam minden nevesebb talk show-ban részt vettél akkoriban.

GH: Igen, így van. Ott voltam minden fő hírcsatornán: Bill O’Reilly-nél, az MSNBC-n, az ABC-n, a CBS-en. Tartottunk számos sajtótájékoztatót, amelyen az összes média jelen volt és sok rádiószereplésünk is volt. Látogattak meg emberek Németországból, Kanadából. Készítettem dokumentumfilmeket a könyvről. Sok médiaszereplés volt. Több, mint amit vártam és a meglepetés erejével is ért, mivel a könyvet még ki sem adták. Csak a sajtóközlemény ment ki. Sok volt. A könyv 2004 januárjának a végén jelent meg.

DK: Ez egybeesett azzal, amikor Michael Jacksont másodszor is megvádolták. Ez még inkább növelte az érdeklődést a könyved iránt?

GH: Igen, a második vád. A sajtóközleményem 2003 novemberében jelent meg, ami ugyanaz a hónap volt, amikor bejelentették a második vádat Michael ellen. Majdnem egy időben történt. Olyan volt, mintha az egész időzítés Istentől jött volna, tudod, mert Isten időzítése tökéletes és mindez ugyanabban a hónapban történt. Azt gondolták kijönnek és azt mondják: „Ó, hát megint megtette!” De én éppen akkor jöttem ki a könyvvel és azt mondtam: „Nem, az első alkalommal sem tette meg!” Erre nem számítottak. Ugyanakkor mi sem tudtuk, hogy másodszor is a nyomába erednek. Talán a második vád nélkül nem lett volna olyan nagy az érdeklődés, mint amilyen volt akkoriban, de nagy volt. Bárkinek bármilyen információja volt akkoriban Michaelről, az értékes és hírértékű volt.

DK: Hogyan reagált a média arra, amit mondtál? Pozitívan vagy negatívan?

GH: Úgy éreztem a szőnyeg alá akarják seperni, mert igazán jó interjúkat adtam, amelyek választ adtak olyan kérdésekre, amelyekre az embereknek korábban nem volt válaszuk és amikor leadták az interjút, akkor az igazán fontos kérdéseket a szőnyeg alá seperték és azt mondták „Ó, ez a könyv szerzője, Geraldine Hughes és ez és ez a foglalkozása”, de nem igazán híresztelték a releváns tényeket, amelyeket átadtam nekik. Csak egy kis hírfoszlány volt és azt gondoltam: „Hogy lehet az, hogy valaki előjön és elmondja, hogy mi történt egy ilyen ügyben, ti pedig a szőnyeg alá seperitek azt?” Nos, ez azért volt, mert annak, hogy ő egy gyerekmoleszáló nagyobb hírértéke volt. Értékesebb volt, nagyobb nézettséget hozott. Szóval azt csinálták, ami jövedelmezőbb volt. Minden apró információval, ami esetleg arra utalhatott, hogy gyerekmolesztáló úgy futottak el, mint valami prédával.

[…]

DK: Találkoztál valaha Michaellel?

GH: Soha. A bátyja, Tito jazz zenész és a B.B. King’s Blues Club-ban játszik, amely az Universal Studios-nál van és az ő publicistája hívott meg. Azt akarta, hogy találkozzak mindenkivel, akivel még nem találkoztam és szerintem azt hitték Michael is ott lesz. Szerintem azért szervezték a találkozót, hogy végre találkozzam Michaellel. A családból mindenki ott volt, Michael kivételével. Találkoztam a többi családtaggal. Korábban nem találkoztam még Janettel, de akkor éjjel igen és mindenki mással is.

Hughes most újabb könyvön dolgozik „Michaelgate – Az összeesküvés elméletek” címmel. Ebben a 2005-ös ügy részleteiről is ír, amelyről azt mondja nagyban a Jackson ellen 1993 óta „bosszúra” lihegő kerületi ügyész, Tom Sneddon koholmánya volt:

„[2003] februárban az anya [a vádló, Gavin Arvizo anyja, Janet Arvizo] találkozott Sneddonnal és megtudta, hogy addig a pontig a gyerekek nem aludtak Michaellel a szobájában. Így hát visszamentek a ranch-re. Harmadszor is vissza kellett menniük és azt mondani: „Ó, veled akarunk aludni. Az ágyadban akarunk aludni.” Ez előre ki volt tervelve, ki volt kalkulálva. Ez februárban történt, amikor a nyomozó beszélt velük és kiderült, hogy akkor még nem is aludtak Michael szobájában vagy ágyában. Így visszamentek. Ez a harmadik útjuk volt a ranch-re.

DK: Tehát Sneddon idő előtt beszélt Janet Arvizóval és a gyerekek csak aztán kezdtek el Michael szobájában aludni?

GH: Ez az egész összeesküvés benne lesz a második könyvemben. Az történt, hogy miután a TV leadta azt a dokumentumfilmet (a Martin Bashir-féle „Living with Michael Jackson”-t – a ford.) Sneddon, aki évek óta üldözte Michaelt, megpróbálva rábizonyítani, hogy gyerekmolesztáló, személyesen kereste fel Janet Arvizót. Egy parkolóban beszélgettek – márpedig egy ügyész nem válhat nyomozóvá. Mivel így tanúnak kellene lenned és nem pedig ügyészként tanúskodnod. Azon a ponton, amikor elment, hogy találkozzon Janettel, tanúvá vált. Tehát ez roppant helytelen volt tőle és nagyon gyanús sok ember számára, hogy kezdettől fogva benne van a keze.

Amikor Sneddon beszélt velük, akkor ők már sok időt eltöltöttek a ranch-en. Sokszor, amikor ott voltak, Michael nem is volt ott. Szóval Sneddon megtudta, hogy a gyerekek nem aludtak Michael szobájában, így visszamentek harmadszor is, csak azért, hogy a szobájában aludjanak, így állandóan azzal zaklatták, hogy „Michael, a szobádban akarunk aludni, az ágyadban akarunk aludni. Ó, veled akarunk aludni, Michael”, tudod. Gavin Arvizo elmondta a Martin Bashir dokumentumfilmben, hogy tényleg aludt Michael Jackson ágyában és hogy Michael Jackson közben a földön aludt a testőrével. Tom Sneddon privát találkozott Janet Arvizóval egy parkolóban, aki ezután változtatta meg az állítását arról, hogy Michael Jackson kihasználta a gyerekeit arra, hogy Michael Jackson molesztálta a gyerekeit.

Michael óvatos volt azzal, hogy gyerekeket engedett aludni a szobájában. Tény, hogy ’93 óta nem aludt gyerek a szobájában vagy az ágyában. Mindenki azt hiszi, hogy állandóan ezt tette. Nem, nem tette ezt. És volt egy alkalmazottja, akinek az volt az egyetlen feladata, hogy amikor gyerekek voltak Michael házában, akkor felügyelje őket, tartsa a szemét rajtuk. Szóval amikor azzal jöttek vissza, hogy a szobájában és az ágyában akarnak aludni, Michael azt mondta nekik: „Nos, alhattok az ágyamban, de akkor én a földön fogok aludni” és ő és a felügyelője megágyaztak a földön és hagyták a gyerekeknek, hogy az ágyában aludjanak. Ezek a gyerekek soha-soha nem aludtak Michaellel és amikor végre lehetőségük adódott arra, hogy Michael szobájában és ágyában aludjanak, akkor Michael az alkalmazott felügyelőjével együtt a földön aludt. Volt ott valaki, hogy a tanúja legyen. És akkor mit tett az ügyész? Azt mondta: „Ha előjössz, ha bármit teszel, akkor téged is megvádolunk.” Így történt. Azért, hogy ne jelenhessen meg a nyilvánosság előtt, a médiában. Hogy ne mondhasson semmit, mert ő is egy potenciális összeesküvő volt itt, így nem mondhatott senkinek semmit. Pedig ő volt Michael egyik legjobb tanúja.

(A fenti történetben meg nem nevezett felügyelő személy Frank Cascio volt, Michael Jackson régi jóbarátja, akit valóban magával vitt Jackson tanúnak, hogy aludjon ő is a szobában, amikor az Arvizo gyerekek ott aludtak. Azonban a vád elérte, hogy Jackson mégse használhassa tanúnak, mégpedig úgy, hogy őt is megnevezték, mint „összeesküvőt” abban az állítólagos összeesküvésben, melynek során Arvizóékat – állításuk szerint – fogva tartották Neverland-en. Vádat ugyan sosem emeltek ellene és az állítólagos összeesküvésben részt vevő többi ember ellen sem – MJ kivételével -, azonban így elérték, hogy mint tanú ne legyen használható Jacksonék számára. – a ford.)

Reklámok
Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy, Média
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s