Ray Chandler menekülése a tanúskodás elől – második rész

Ray Chandler a Larry King Live-ban 2003. nov. 25.

A Ray Chandler színre lép című cikk „A slusszpoén: Ray bácsi menekülése a bíróság elől” részében beszámoltam egy érdekes felfedezésről a 2005-ös perrel és Ray Chandlerrel kapcsolatban, amelyről a média mélyen hallgatott – és hallgat ma is -, amely azonban roppant beszédes Chandlerék állításaival kapcsolatban. Ha azt a cikket nem olvastad, akkor javaslom olvasd el belőle legalább az említett részt, mielőtt belevágnál ebbe, hogy jobban képbe tudd helyezni azt, ami a következőkben el fog hangzani.

Mert itt most további információk következnek Jackson védelmének azon kérésével kapcsolatban, hogy a 2005-ös per keretében Ray Chandler tegyen tanúvallomást az 1993-as vádakról a bíróságon és hozza magával azokat az „exkluzív” dokumentumokat is, amelyekről a médiában és könyvében azt állította, hogy azokkal rendelkezik és azok bizonyítják Jackson bűnösségét.

A másik cikkben bemutattam ezzel kapcsolatosan két dokumentumot: az egyikben Chandler azt ecseteli miért „lehetetlen” és „szükségtelen”, hogy megjelenjen a bíróságon és felfedje a dokumentumait, a második az a végzés, amely titkossá teszi azt az információt a per idejére (az esküdtek előtt is), hogy Jackson védelme tanúként kívánta megjelölni Ray Chandlert.

Most három további dokumentum következik ezzel az „ütésváltással” kapcsolatban:

Az első egy 24 oldalas, 2010. november 5-én kelt beadvány Jackson védelmétől (a dokumentum megtekintéséhez katt ide!) – egészen pontosan válasz a másik cikkben elemzett 2004. október 25-én kelt dokumentumra, amelyben Ray Chandler igyekszik kibújni a tanúzás alól.

Jackson védelme ebben a dokumentumban az alábbi pontokban vitatja Chandler érveit, amelyeket az ellen hozott fel, hogy tanúznia kelljen:

1)      Chandler azt állította, hogy védi őt a „pajzs törvény”, amely lehetővé teszi az újságírók számára, hogy megtagadják a tanúvallomást az információik eredetét illetően.

Jackson védelme ezzel szemben azt mondja, hogy Chandler nem újságíró, riporter, szerkesztő, kiadó, vagy olyan személy, akit újság, magazin vagy más rendszeresen megjelenő kiadvány alkalmaz, ezért nem élvezi a „pajzs törvény” védelmét.

Jackson védelme idézi a „pajzs törvényt”, amely szerint csak olyan újságírók esnek a hatálya alá, akik közvetlenül részt vesznek hírek gyűjtésében egy kiadó, egy újság vagy más média számára. A védelem Chandler saját állítására hivatkozva leírja, hogy Chandler ügyvéd. Hivatkoznak Chandler saját weboldalára (www.allthatglitters.com – ma már nem működik), amelyen leírja, hogy korábban az építőiparban dolgozott, majd 2001-ben jogi diplomát szerzett és jelenleg ügyvédként praktizál.

Chandler kiadott ugyan egy könyvet az ügyről („All that glitters”), de ez még nem teszi őt újságíróvá – érvel a védelem, és azt is hozzáteszik, hogy a könyvet egyébként is a Windsong Press adta ki, amely a szerzők által önfinanszírozott könyveket ad ki.

2)      Chandler a 2004. október 25-i dokumentumban visszautasítja, hogy tanúja lett volna az 1993-94-es ügynek.

Jackson védelme felhívja a figyelmet arra, hogy weboldalán Chandler maga állította, hogy tanúja volt az eseményeknek és, hogy bizonyítékokkal rendelkezik azok alátámasztására. Ezenkívül a beadványához csatolt egyik dokumentumban is azt írja: „1993. augusztus végétől decemberig Evan és Jordan Chandler Los Angeles-i otthonában éltem. Ezalatt az idő alatt kimerítően beszélgettem Evan Chandlerrel, Jordan Chandlerrel, June Chandlerrel (Jordan anyja) és másokkal, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban álltak a molesztálási vádakkal.”

A védelem szerint a fentiek alapján Ray Chandler tanú (nem pedig újságíró), s ez a tanú releváns az aktuális jogi eset szempontjából is. Tanúként pedig nem tarthat vissza a birtokában lévő, az üggyel kapcsolatos információkat: „Mr. Jackson joga a tisztességes perhez magasabb rendű jog, mint Chandler joga az információk visszatartására.” – írja a védelem.
Ráadásul Chandler nemrégen ügyvédi kinevezést kapott, s ilyen minőségében a testvére és unokaöccse pártolójaként lép fel – írja a védelem.

3)      Chandler a beadványában azzal érvelt, hogy szükségtelen átadnia a dokumentumokat, amíg a bíróság nem dönt úgy, hogy az 1993-as ügy eseményeit is tárgyalni fogják a per során (végül egyébként tárgyalták).

Jackson védelme azzal válaszol, hogy noha igaz, hogy a bíróság még nem döntött erről a kérdésről, Jacksonnak azonban szükséges felkészülnie a perre, s joga van ahhoz, hogy ehhez minden információ a rendelkezésére álljon. Különösképpen figyelembe véve azt a tényt, hogy az elmúlt két hétben a kormány közzétett körülbelül 22 000 dokumentumot az 1993-as üggyel kapcsolatban.

4)      Chandler a beadványában azzal érvelt, hogy a birtokában lévő információk, dokumentumok egy része nem olyan, amely ne lenne a vádlott számára hozzáférhető nyilvános forrásból (pl. újságcikkek, magazinkivágások) vagy más forrásból – mint például Jordan Chandler.

Jackson védelme azzal érvel, hogy azokról a dokumentumokról, amelyekről Ray Chandler nyilvánosan beszélt, azt állította, hogy „eddig nyilvánosságra nem hozott” dokumentumok – így definíció szerint nem jelenhettek meg Chandler weboldalán. Továbbá Ray Chandler nem bizonyította, hogy Jordan Chandlernek mi van és mi nincs a birtokában, vagy hogy Jordan Chandler egyáltalán illetékes-e ezekkel kapcsolatban.

Jackson védelme hozzáteszi, hogy ők valóban nem újság- és magazinkivágásokra kíváncsiak, hanem olyan információkra, amelyek a nyilvánosság számára nem elérhetők és amelyekről Chandler korábban azt állította, hogy exkluzív birtokosa azoknak.

A dokumentumok „in camera” megtekintését Jackson védelme nem bánja, azonban véleményük szerint ez pusztán időpocsékolás lesz “mivel a kormány 22 000 dokumentumát össze kell majd hasonlítani azzal, amellyel a fellebbező (Chandler) rendelkezik és semmi érzékeny, privát vagy levédett nincs azok között, amikkel a fellebbező rendelkezhet”.

5)      Chandler a beadványban néhány kérésre, amely arra vonatkozott, hogy fedjen fel olyan kommunikációkat, amelyeket harmadik személyekkel folytatott Michael Jacksonról, azzal válaszolt, hogy az túlzó kérés, túlzott terhet ró rá és a magánszférájába való beavatkozást jelent.

Jackson védelme erre azt mondja, hogy Chandler nem írta le pontosan miért gondolja úgy, hogy mindez túlzó kérés, túlzott teher számára és beavatkozás a magánszférájába.

Azt is hozzáteszik, hogy őket nem érdeklik a Chandler pénzügyi helyzetére vonatkozó információk, csak arra irányul a könyvéhez kapcsolódó pénzügyi információkról való érdeklődés, hogy alátámasszák: Chandler nem újságíró.

6)      Jackson védelme azt is kérte Chandlertől, hogy „Ray Chandler mutasson be MINDEN DOKUMENTUMOT bármilyen olyan kommunikációról, levelezésről, tárgyalásról stb. önmaga és hatósági vagy kormányzati egységek, rendőri személyzet, a sheriffi hivatal személyzete, a gyermekvédelmi szolgálat személyzete között – szövetségi, állami vagy helyi szinten – amelyben megemlítették vagy tárgyalták Michael Jacksont vagy Jordan Chandlert 1992. január 1. után”.  Erre Chandler azt válaszolta, hogy ezek a dokumentumok nem relevánsak az ügy szempontjából és ezen dokumentumok egyike sem tartalmaz semmilyen információt vagy állítást gyermekmolesztálással kapcsolatban.

Jackson védelme szerint “a hatóságoknak tett tanúvallomások mindig relevánsak egy büntetőljárás során. Fellebbező (Chandler) tett állításokat hatóságok előtt Michael Jacksonnal kapcsolatban. Mr. Jacksonnak joga van látni ezeket a tanúvallomásokat. Ilyen információk visszatartása gátolja a védelmét ebben az ügyben.”

Következő beadványában (13 oldal, a dokumentum megtekintéséhez katt ide!) Ray Chandler tovább küzdött és végül előhúzta az utolsó ütőkártyáját, amivel valóban igazolta, hogy ő márpedig „újságíró”:

“A kaliforniai pajzs törvény nemcsak azokra az újságírókra vonatkozik, akiket egy médium alkalmaz. A törvény azt a kifejezést használja, hogy „vagy más személy, aki kapcsolatban áll a médiával, vagy annak alkalmazásában áll” és kifejezetten tartalmazza a kiadókat és a riportereket. Vádlott helytelenül azonosította Raymond Chandler könyvének kiadójaként a Windsong Press Ltd.-et (Gurnee, Illinois). A helyes kiadó a Nevada Corporation (amely Kaliforniában is üzletel), s amelyet szintén neveznek Windsong Pressnek is. Raymond Chandler az egyedüli tulajdonosa ennek a vállalatnak, amely tulajdonosa a könyv szerzői jogainak. Ilyen minőségében Chandler nemcsak újságíró azzal, hogy szerzője volt egy non-fiktív könyvnek, hanem „kapcsolatban áll” a kiadóval, vagy „alkalmazásában áll annak”.

Ray Chandler továbbá a továbbiakban is visszautasítja, hogy tanú lenne az 1993-as eseményekkel kapcsolatban: “Raymond Chandler csak azt állította, hogy a családja meghurcoltatásának a tanúja volt a média rájuk irányuló figyelme miatt.” Annak belátásához, hogy ez mennyire nem igaz nem kell messzebbre mennünk, mint Chandler könyvének a borítója, amelyen azt írja: „Ezt a történetet olyan valaki meséli el, aki tanúja volt az eseményeknek, ahogyan azok kibontakoztak”.

Végül a harmadik dokumentum (3 oldal, az eredeti dokumentum megtekintéséhez katt ide!) az a végzés, amellyel a bíró titkosítja a Ray Chandler tanúzásra való felkéréséről szóló információt.

Ezt a csatát tehát Ray Chandler megnyerte és bebizonyította, hogy vonatkozik rá a „pajzs törvény”, így nem kellett a tanúk padjára állnia a 2005-ös Jackson-per során az állítólagos bizonyítékaival. Összességben véve azonban sokkal fontosabb következtetéseket vonhatunk le a fentiekből mint az, hogy Chandler valóban újságírónak számított a törvény szerint és hogy okos jogi csűrcsavarral kibújt annak a felelőssége alól, hogy bíróságon, eskü alatt is meg kelljen ismételnie állításait:

Nem egy abszolút abszurdnak tűnő helyzetnek vagyunk itt a tanúi? Adott egy ember, aki médiainterjúkban, egy könyvben és egy weboldalon azt állítja, hogy az 1993-as váddal kapcsolatban súlyos bizonyítékokkal és információkkal rendelkezik Michael Jackson ellen. Ám ezt az embert mégsem a vád, hanem Michael Jackson védelme hívja a tanúk padjára az ÖSSZES állítólagos bizonyítékával együtt! Azonban ahelyett, hogy ez az ember – aki az állítólag molesztált gyermek nagybátyja – ebben kiváló alkalmat látna arra, hogy segítsen rács mögé juttatni a pedofilt, aki megrontotta az unokaöccsét, kézzel-lábbal, minden erejével küzd az ellen, hogy eleget kelljen tennie a kérésnek! A másik oldalon Jackson védelme pedig kézzel-lábbak, minden erővel küzd azért, hogy Chandlert a tanúk padjára állítsák az összes „bizonyítékával” együtt!

Mit mond ez el nekünk? Azt, hogy Jackson védelme teljesen biztos volt abban, hogy Chandler semmi olyat nem fog tudni mondani és mutatni, amely Jackson bűnösségét bizonyítaná. Azt, hogy Jackson védelme meg volt győződve a sztár ártatlanságáról – nemcsak a 2005-ös, de az 1993-as vádakban is – és nyilvánvalóan azt várta a Chandler-vallomástól, hogy szépen róla is le tudja majd rántani a leplet, mint hazudozóról, amint azt tette a vád számos „tanújával”.

A másik oldalon Chandler menekülése azt mondja el nekünk, hogy ő viszont félt attól, hogy eskü alatt, keresztkihallgatás mellett is el kelljen ismételnie állításait! Az a tény pedig, hogy a vád nem is idézte be tanúként szintén beszédes…

Kapcsolódó cikk: Ray Chandler színre lép

Advertisements
Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s