Jordan Chandler: Tettes vagy áldozat?

Jordan Chandler valamikor a '90-es évek közepén, második felében

Jordan Chandler valamikor a '90-es évek közepén, második felében

Sokat beszéltünk már Michael Jackson 1993-as vádlójának apjáról, Evan Chandlerről és nagybátyjáról, Ray Chandlerről, de viszonylag kevesebb szó esett magáról a vádlóról. Ez azért van így, mert a hamis vádak értelmi szerzője Evan volt, fia csak egy eszköz volt a kezében. Mondhatjuk-e tehát ennek alapján, hogy a 13 éves fiú, Jordan valahol szintén áldozat volt, amiért pénzéhes, korrupt apja belerángatta egy ilyen hazugságba?

Sokat gondolkodtam ezen a témán, s az a helyzet, hogy alaptermészetem, hogy eleve inkább jót szeretek feltételezni az emberekről, mint rosszat. Ennél fogva eleinte sajnáltam Jordant azt gondolva, hogy igen, valahol bizonyára ő is egy áldozat. Azonban kutatásaim során egyre inkább arra döbbentem rá, hogy ez a gyerek nem sokban különbözik az apjától, s mára az a véleményem alakult ki, hogy teljesen önként, tudatosan és cinikus módon működött közre Michael Jackson tönkretételében! A motiváció pedig nála is a pénz volt.

Tudom, ösztönösen szeretünk hinni a gyermekek ártatlanságában, romlatlanságában, de hát számtalan bizonyíték van az ellenkezőjére: csak kapcsolj be egy híradót – gyerekek lopnak, gyerekek ölnek, gyerekek gonoszkodnak egymással. És gyerekek vádaskodhatnak hamisan is anyagi érdekből – mint az ebben az esetben történt. És azt se feledjük el, hogy egy 13 éves gyerek már nem kisbaba.

Kiindulópontként térjünk vissza Mary A. Fischer cikkére és arra az állításra, mely szerint Jordan akkor vallott először apjának az állítólagos molesztálásról, amikor egy alkalommal Evan elaltatta a fiút azért, hogy kihúzza a fogát. Chandlerék állítása szerint amikor Jordan felébredt az altatásból Evan nekiszegezte a kérdést, hogy molesztálta-e őt Jackson, amire Jordan mindent bevallott (korábban mindig tagadott, amikor Evan erről faggatta). Ez tehát Chandlerék saját verziója arról, hogy hogyan derült ki a dolog.

Mary A. Fischer a cikkében mindehhez hozzátesz egy információt, amely szerint Evan egy vitatott pszichiátriai droggal, a Sodium Amytallal altatta el fiát. Azután arról számol be, hogy ez a drog hírhedt arról, hogy hatása alatt szuggerálhatóvá válnak az emberek és hamis emlékeket lehet beléjük plántálni. Nos, ez valóban így van, amint azt ebben a cikkben bemutattam. Mindazonáltal én a magam részéről időközben arra a véleményre jutottam, hogy ebben az egy dologban Fischer rossz nyomon járt.

Az első szöget Geraldine Hughes nyilatkozata ütötte a fejembe. Ő volt annak az ügyvédnek – Barry K. Rothmannak – a titkárnője, aki az 1993-as vádló apját képviselte. Hughesnak az irodában tapasztaltak alapján meggyőződésévé vált, hogy Jackson ártatlan volt és Chandlerék csak pénzt akartak kizsarolni tőle a vádakkal, ami végül sikerült is nekik. Egy interjúban (amit itt olvashatsz) azt mondta, hogy ő a maga részéről nem hisz a Sodium Amytal történetben:

Deborah Kunesh: Nem értesz egyet azzal, hogy Evan Chandler egy „igazság szérumot” (Sodium Amytal – a ford.) adott a fiának és aztán Jordy Chandler elismerte a molesztálást?

Geraldine Hughes: Nem, szerintem ők (Chandlerék) csak ezt a sztorit próbálják beadni arról hogyan tudták meg. Én úgy hiszem, hogy az egész ügy előre ki volt tervelve és megmondták neki (Jordannek), hogy mit mondjon, mert tanúja voltam annak, hogy ez a 13 éves fiú az ügyvédem (Rothman) irodájában tartózkodott szülői felügyelet nélkül és tulajdonképpen úgy beosont oda, olyan volt, mintha az irodában senkinek sem szabadna tudni, hogy ott van. Több órát töltött az ügyvédemmel zárt ajtók mögött és én úgy hiszem, hogy akkor mondták meg neki, hogy miket mondjon. Nem mondhatom, hogy tanúja voltam annak, hogy ezt mondták neki, de annak a tanúja voltam, hogy volt egy több órás találkozó az ügyvédem és a 13 éves vádló között. Egy olyan találkozó, amiről az irodában senkinek sem szabadott tudnia, hogy egyáltalán létezett és én is csak azért tudtam meg, mert éppen távozóban voltam az irodából és (Rothman) halálosan megfenyegetett minket, ha kopogás, vagy előzetes bejelentkezés nélkül benyitunk az irodájába – én azonban siettem, kinyitottam az ajtót és amikor kinyitottam láttam a fiút az irodájában és ez sokkolt. Azt sem tudtuk, hogy ott van. A fiú rémült arcot vágott az ügyvéd pedig lehordott, amiért bejelentés nélkül nyitottam be.

DK: Szóval vitatod a Sodium Amytal teóriát… Azt mondtad, hogy azt láttad, hogy valami teljesen másról van szó. Ezalatt azt érted, hogy tanúja voltál ahogy ezt a tervet elkészítették?

GH: Úgy gondolom, hogy az egész technikájukat, ezt az egész dolgot előre kitervelték. Még a tervet is kitervelték. Minden dolgot kiterveltek. Amikor az apa (Evan Chandler) azt mondja a beszélgetésben (a rögzített telefonbeszélgetésről van szó Chandler és Dave Schwartz között – a ford.), hogy „egy tervnek megfelelően haladunk”, akkor azt is mondta, hogy ez nem az ő terve volt, hanem „egy tervnek megfelelően haladunk. Nem az én tervem, hanem felbéreltem valakit, aki durva, fondorlatos, mocskos, hogy cselekedjen Michael ellen és csak a telefonhívásomra vár”. Tehát ő ezt így fogalmazta meg. Tudod az egész módszerük az volt, hogy valami olyasminek tüntessék ezt az egészet fel, ami nem volt. Úgy tűntették fel, mintha csak éppen véletlenül elvitték volna a fiút a pszichiáterhez, ahol ő előállt ezzel az információval a pszichiáternek. Amikor hallom a Sodium dolgot, akkor azt mondom: először azt mondtátok, hogy a pszichiáter szedte ki belőle ezt az információt, most pedig azt mondjátok, hogy az apa egy „igazság szérum” hatása alatt tette – szóval akkor azt kérdem: melyik az igaz?”

A másik, ami elgondolkodtatott az volt, amikor átolvastam Jordan Chandler Dr. Richard Gardnernek pszichiáternek adott 1993. októberi interjúját. Az interjúnak ugyan csak a leiratát tudjuk tanulmányozni, azonban ennek alapján is furcsa érzéseim támadtak. A molesztálások áldozatait megviseli, amikor beszélniük kell az ellenük elkövetett atrocitásokról és újra fel kell azokat idézniük. Ilyesminek nyomát sem láthatjuk Jordan interjújában. A fiú teljesen érzelemmentesen, tárgyilagosan, összeszedetten – az embernek az az érzése, hogy egy kívülálló nyugalmával – beszél az állítólagos molesztálásról. A szóhasználatával kapcsolatban is feltűnő, hogy sokszor használ felnőttes kifejezéseket, szófordulatokat, amelyek furcsán hangzanak egy 13 éves fiú szájából. Igen, olyan, mintha jól betanult történetet adna elő, amit egy felnőtt adott a szájába – de legalábbis jól átbeszélte vele korábban… („Lássuk csak, a következő lépés az volt, hogy…” és hasonlók. Mindeközben az érzelmi megrázkódtatás teljes hiánya.) A dolog jobban átjön az angol szövegben, ha valakinek van ingerenciája elolvasni, akkor itt megteheti.

Még egyszer mondom ez a nyugodtság, összeszedettség határozottan NEM jellemző a szexuális molesztálások igazi áldozataira, amikor az ellenük elkövetett molesztálásról beszélnek! Éppen ellenkezőleg!

A példa kedvéért íme egy férfi, akit valóban molesztáltak gyermekkorában – Todd Bridges, színész. Így néz ki az, amikor egy valódi áldozat visszaemlékszik az ellene elkövetett bűncselekményre:

Láthatjuk, hogy Bridges hogyan reagál az ellene 11 éves korában elkövetett molesztálás emlékeire, még hosszú-hosszú évek távlatából is. Hasonlítsuk ezt össze Jordan vallomásával! A különbség ordító, pedig elvileg neki még friss is az emlék.

Bridges a fenti videóban azt is mondja, hogy a molesztálás tönkretette az egész életét, s ennek következményeként keveredett később különféle bűncselekményekbe és kábítószerezésbe. Jordan esetében – mint később látni fogjuk – a későbbi élete, életvitele sem tanúskodik ilyesféle traumáról. Akkor, az elvileg friss élménnyel pedig – amint azt a pszichiáternek elmondta – továbbra is csupa kitűnő volt az iskolában….

Szóval ez volt az a pont, amikor én a magam részéről – Geraldine Hughes-zal együtt – elvetettem a Sodium Amytal elméletet és arra gondoltam: ez a fiú nyakig benne volt a hamis vádaskodásban! Nem volt itt semmiféle hamis emlék az agyába plántálva! Ugyanis, ha valakibe hamis emléket plántálnak érzelmileg az is majdnem úgy éli meg az esetet, mintha tényleg molesztálták volna, hiszen ő maga azt hiszi, hogy a dolog megtörtént. Jordan teljes érzelemmentességére nem látok semmi más magyarázatot, mint azt, hogy hazudott – és tudta is, hogy hazudik!

Természetesen a Sodium Amytal elmélet még mindig egy lehetséges alternatíva – elméletben lehetséges, hogy megtörténjen. Száz százalékosan nem akarom elutasítani, csak annyit mondok, hogy én inkább Hughes-zal vagyok ebben a kérdésben, mint Fischerrel. Vegyük észre azt is, hogy (bár ők a Sodium Amytal használatát tagadják) az egész altatós-foghúzós történet maguktól Chandleréktől származik (a fenti Gardner interjúban is említi Jordan) – Hughes szerint azért, hogy spontánnak tüntessék fel Jordan „beismerő vallomását”, amikor pedig, Hughes elmondása alapján, a fiú akkor már régóta járkált Barry Rothman ügyvéd irodájába, s hosszú négyszemközti beszélgetést folytatott az ügyvéddel…

A peren kívüli megállapodást követően Jordan továbbra is az apjával élt (Evan a vádaskodás során vette el a felügyeleti jogot a fiú anyjától, June-tól), azonban Jordan nem sokkal később jogi úton függetlenítette magát mindkét szülőjétől. Itt elsőre megint gondolhatnánk arra, hogy benne bizonyára akadt még egy kis lelkiismeret és talán megvetette a szüleit azért, hogy hazugságra kényszerítették Michael Jacksonról. Mélyebbre hatolva azonban más gyanúnk támad…

Jordan Chandler nem sokkal Jackson megvádolása előtt

Jordan Chandler nem sokkal Jackson megvádolása előtt

A peren kívüli megállapodásban ugyanis Jackson ragaszkodott ahhoz, hogy a kialkudott 15 millió dollár (15 331 250 dollár egészen pontosan) nagy részét ne közvetlenül a fiú hivatalos gyámjának, Evannak adja (1,5-1,5 millió dollár „zsebpénzzel” azért így is gazdagodott mindkét szülő), hanem helyezzék el azt letétbe, amelynek teljes összegéhez Jordan majd csak nagykorúvá válása után férhet hozzá, addig évjáradékok formájában részesedik belőle. Szóval az a gyanúm támad, hogy Jordan esetleg azért függetleníthette magát, hogy már előbb hozzájuthasson a „pénzéhez” – szó sem volt itt semmiféle lelki, vagy lelkiismereti kérdésről.

Mindenesetre a The People magazinban 1997-ben (Jordan akkor 17 éves volt) megjelent ezen cikk szerint:

”Jordy hatalmas gazdagságra tett szert. Az aktuális bankkivonatai szerint három millió font értékben vannak csak kötvényei és részvényei. Szeret tőzsdézni pénzügyi guruja, Jeffrey Hahn segítségével, aki a Santa Monica Bank alelnöke. Olyan magániskolába jár, amelynek részben ő is tulajdonosa. Jordy akkor utasította arra pénzügyi segítőit, hogy vásároljanak részesedést a Crossroads Iskolában, amikor észrevette milyen sok éves tandíjat fizet.

Miután vásárolt magának egy trendi Nissan Pathfindert és észrevette mennyi pénzt költ el benzinre, részvényeket vásárolt a Mobilban, a Chevronban és a Texacóban. Amikor felfedezte az Internetet, részvényeket vásárolt a Hewlett Packard Computers-ben és telefontársaságokban. Még bankja, a Bank of New York egy részét is megvette.

Jordy a drága ruhákat szereti. Amikor görhokit játszik otthona mellett Armani nadrágot visel. Floridában szörföl, a Bahamákon búvárkodik, Taos-ban és Vail-ben, Coloradóban síel.”

Michael Jackson a 2005-ös per során - fő, hogy Jordannek legyen miből a Bahamákon nyaralni....

Michael Jackson a 2005-ös per során - fő, hogy Jordannek legyen miből a Bahamákon nyaralni....

Pénzügyi zseni – jegyezhetnénk meg, és elismerően csettinthetnénk. Igen, ha mindezt a vagyont és pénzügyi ügyeskedést nem csalással szerzett pénz alapozta volna meg. Így azonban keserű a szánk íze, különösen, ha arra gondolunk, hogy egy ember életének utolsó 17 éve maga volt a pokol azért, hogy Jordan Floridában szörfölhessen, a Bahamákon búvárkodhasson és Coloradóban síelhessen…

Mindenesetre, ha összehasonlítom Todd Bridges történetével, én itt sem egy zavart, traumás gyereket látok. Egy olyat azonban igen, aki roppantul élvezi a gazdagságot, ami az ölébe hullt. 16-17 évesen ki gazdálkodik így, kit érdekel ennyire a tőzsde, a befektetések? Csak egy olyan valakit, aki nagyon-nagyon szereti a pénzt…

De tovább is van, mondom még. A következő adalék előtt vissza kell térnünk az “EVANStory és 60 millió dollár” című bejegyzésemhez. Ez volt az a kereset, amelyet a vádló fiú apja, Evan Chandler 1996-ban nyújtott be Jackson ellen azért, mert – a vád szerint – Jackson megszegte a peren kívüli megállapodással kapcsolatos hallgatási kötelezettségét, amikor 1995 nyarán egy Diane Sawyernek adott interjúban védte ártatlanságát. A kereset roppant abszurd és robbant kapzsi (részletekért olvasd el a vonatkozó bejegyzést!), a lényege, hogy Evan ezúttal 60 millió + 750 ezer dollárt követelt az énekestől (és még egyéb összegeket más alperesektől, így például Sawyertől, a műsort sugárzó ABC csatornától, vagy Jackson akkori feleségétől, Lisa Marie Presley-től, aki szintén kiállt férje ártatlansága mellett), valamint egy lemezszerződést! A lemezszerződésre vonatkozó rész olyan elképesztő, hogy érdemes megint felidézni:

”Ezen felül, Alperes Jackson és mások szerződésszegésének közvetlen eredménye, hogy a Felperesnek helyre kell állítania a reputációját, ezért a Felperes méltányos orvoslást kér, egy olyan rendelés formájában, amely lehetővé teszi számára, hogy kiadjon és nyilvánosan terjesszen egy zenei kompozíciót „EVANStory” címmel. Ez az album olyan dalokat fog tartalmazni, mint „D.A. Reprised” („A kerületi ügyész visszatér”), „You Have No Defense (For My Love)” (Nincs védelmed (a szerelmem ellen)), “Duck Butter Blues” (Ezt hogyan is fordítsam finoman? „Nemi váladék blues”), „Truth” („Igazság”) és más dalok.”

Jordan Chandler néhány évvel ezelőtt

Jordan Chandler néhány évvel ezelőtt

Már az eredeti bejegyzésben is döbbenetemnek adtam hangot ezzel a passzussal kapcsolatban – számomra az is elképesztő, hogy ilyen tényekkel a birtokunkban, hogyan hiheti még mindig bárki is, hogy ez a család igazat mondott, amikor molesztálással vádolta meg Jacksont? Molesztált gyermek szüleiként vajon mi is szeretnénk zenei albumot megjelentetni gyermekünk molesztálásáról, olyan dalcímekkel, mint „You Have No Defense (For My Love)” vagy “Duck Butter Blues”? És hogyan egyeztethető mindez össze azzal az érvvel, hogy Chandlerék azért szerették volna minden áron megúszni a bírósági tárgyalást (lásd ezt és ezt a bejegyzést) és inkább a peren kívüli megállapodás irányába elmenni, hogy Jordant megóvják a nyilvánosság traumájától?

Persze ez Evan Chandler. Gondolhatnánk arra, hogy a „traumás” Jordan bizonyára megvetette apja keresetét, mert hát melyik molesztált gyerek szeretné, hogy molesztálása története esetleg a slágerlistákról köszönjön vissza és ezt visszhangozzák a rádiók (nem mintha megelőlegeznék Evannek ekkora zenei tehetséget, de azért mégis – a lemez bizonyára már csak a téma “bulvárértéke” miatt is tarthatott volna számot nagy érdeklődésre). Szívesen megkérdezném pl. Todd Bridges-t, aki saját önéletrajzából sem bírta könnyek nélkül felolvasni molesztálása történetét, hogy vajon mennyire imádná, ha valaki lemezt jelentetne meg a dologról…

Jordan esetében azonban a valóság az, hogy amint18 éves lett – 1998-ban – csatlakozott apja fenti keresetéhez! Ő sem akart kimaradni az újabb zsíros falatnak ígérkező 60 millió dollárból!  Ismét egy kiváló „befektetés”, igaz, Jordie? Hány sítúrát lehetne ebből finanszírozni Coloradóba, hány bankban és olajvállalatban lehetne még több részesedést szerezni? (A bíróság egyébként 2000-ben elutasította a keresetet.)

Nos, akkor még mindig úgy hisszük Jordant molesztálták, vagy legalábbis ő (valamiféle pszichiátriai drog hatására) úgy gondolja, hogy igen? Én a magam részéről nem. A viselkedése, tettei egyáltalán nem egy molesztált gyereké – vagy olyané, aki legalábbis azt hiszi, hogy molesztálták.

Térjünk vissza most egy kicsit Todd Bridges történetére! A már idézett videónak folytatása is van:

Fordítás nélkül is megfigyelhetők Bridges édesanyjának és – ismételten – Bridges-nek a reakciói, amikor felidézik a történetet. Bridges ebben a részben arról beszél, hogy mennyire rosszul esett neki az, amikor az apja nem hitt neki, amikor elmondta neki azt, hogy molesztálják. Bridges egy helyen azt mondja: „Nekem is vannak gyerekeim, és ha a fiam azt mondaná, hogy molesztálták, semmi mást nem akarnék, mint hogy az illető kerüljön börtönbe.” Az anya pedig arról beszél, hogy amikor megtudta, hogy molesztálják a fiát, felkapott egy konyhakést és úgy zavarta ki a molesztálót a házából. (Bridges később arról is beszél, hogy a molesztálás miatt később nem tudott tartalmas kapcsolatot kialakítani nőkkel – folyton csak kihasználta, majd eldobta őket. Az egyetlen, akivel nem így bánt, aki iránt tényleg érzett valamit, az Janet Jackson volt, akit nagyon kedvelt – és pont emiatt szakított vele, hogy nehogy végül őt is megbántsa.)

Vessük ezt össze Chandlerék viselkedésével! Azzal, hogy Evan, amikor találkozót kért Michael Jacksontól és magánnyomozójától, Anthony Pellicanótól, hogy ismertesse velük a vádakat, öleléssel üdvözölte fia állítólagos megrontóját! Azzal, hogy pár évvel később Jordan nagybátyja, Ray Chandler egy tévéműsorban azt mondta, hogy nagyon sajnálják, hogy ez az egész vád negatív hatással volt Michael karrierjére és remélik újjá tudja azt építeni! Arra, hogy ugyanez a Ray Chandler Jackson halála után azt mondta reméli boldog ott, ahol most van és nyugodjon békében. Azt hiszem mindez éles kontrasztban áll a konyhakéssel. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de számomra utóbbi tűnik természetes reakciónak…

Meg az, hogy börtönben akarnám látni a fiam molesztálóját – ahogy azt Bridges is elvárta volna az apjától. Chandlerék ehelyett minden erejükkel azon voltak, hogy kikerüljenek egy büntetőpert és helyette inkább polgári per legyen, de leginkább peren kívüli megállapodás (részletek itt).

Nem lehetséges – kérdezheti a még mindig kételkedő -, hogy Jordan éppen azért távolodott el a szüleitől, mert nem harcoltak azért, hogy Jackson börtönbe kerüljön, csupán a pénz érdekelte őket? Persze, lehetne így is elvileg, de a fent elmondottak – Jordan trauma- és érzelemmentessége, Jordan csatlakozása az „EVANStory-keresethez” stb. – nem erre utalnak. És az a tény sem, hogy maga Jordan sem volt hajlandó bíróságon tanúskodni Jackson ellen, amikor 2005-ben lehetősége lett volna rá! Amint az Jackson 2009 végén nyilvánosságra hozott FBI aktáiból kiderült, a vád nagyon szerette volna Jordant rávenni, hogy tanúskodjon az énekes ellen az Arvizo-perben. Azonban Jordan nemhogy nem kapott az alkalmon, de még jogi lépésekkel is fenyegetett, amennyiben megpróbálják rákényszeríteni! Mitől félt ennyire? Nem tudom, de ha bennem lenne egy tüske, egy kiegyenlítetlen számla érzése egy régi molesztálómmal szemben, akkor biztosan megragadnék egy ilyen alkalmat. Hiszen végre börtönbe lehetne juttatni a gazembert! Végre megtehetném azt, amit a szüleim elmulasztottak, nem? És nem utolsó sorban, ha meggyőződésem valakiről, hogy gyermekmolesztáló, akkor már csak a többi gyermek érdekében és védelmében is kötelességemnek érezném a tanúvallomást. Vajon Todd Bridges is visszautasította volna, hogy tanúskodjon régi molesztálója ellen, ha felkérik? A reakcióiból ítélve, kétlem.

Egyébként Jordan már az 1993 vád idején sem szorgalmazta Jackson börtönbe juttatását. Sőt, a Ray Chandler-féle „All that glitters” szerint Evan úgy próbálta kihúzni belőle a molesztálásról szóló „beismerő vallomást”, hogy hazudott neki, mondván: mindent tud, és ha Jordan nem ismeri el neki, hogy az énekes molesztálta, akkor Michael nagy bajba fog kerülni. Ellenben, ha elismeri, akkor nem esik bántódása az énekesnek! Jordan nem sokkal ezután kezdett „elismerni” – legalábbis az ATG könyv szerint.

Ha hiszünk egy pillanatra ennek a verziónak, akkor azt is hinnünk kell, hogy Jordan éppen azért kezdett „vallani”, hogy védje Jacksont, mivel apja azzal fenyegette, hogy bajba sodorja a sztárt, ha Jordan nem vall be „mindent”! Lehetséges tehát, hogy Jordan eleinte éppen azért ment bele Jackson megvádolásába, hogy mániákus apját ezzel végre leszerelje? Igen, lehetséges. Később azonban – az ebben a bejegyzésben korábban elmondottak alapján minden jel erre utal – ő maga is rájöhetett mennyire jó üzlet is Michael Jackson perelése és onnantól szerintem önként és dalolva volt benne a hamis vádaskodásban. Azt is el tudom képzelni, hogy Evan arra is felhívta a figyelmét, hogy ha kiderül, hogy hamisan vádaskodtak, akkor Evan mehet börtönbe, Jordan pedig nevelőintézetbe, s ez egy újabb tényező lehetett, amiért végül is Jordan teljes mellszélességgel „átállt”. Azután, hogy – akármilyen okból – először kiejtette a száján, hogy Jackson molesztálta, nem nagyon volt többé visszaút. A barátságának Jacksonnal pedig ezzel nyilvánvalóan annyi, tehát akkor miért ne vigyen inkább egy „kis” pénzt is magával? Megalapozni a floridai szörföléseket, meg minden…

Jordan Chandler (jobbra, atlétatrikóban) néhány évvel ezelőtt

Jordan Chandler (jobbra, atlétatrikóban) néhány évvel ezelőtt

Visszatérve arra, hogy Jordan 2005-ben nem volt hajlandó tanúskodni: nyilván tudta miért nem. Azért, amiért nagybátyja is menekült, amikor Jackson védelme megpróbálta a tanúk padjára citálni (részletek itt és itt). A sztár ügyvédje, Thomas Mesereau pár hónappal a per után egy interjúban elmondta, hogy amennyiben Jordan úgy döntött volna, hogy tanúvallomást tesz, akkor ő a tanúk padjára szólított volna olyanokat, akik elmondták volna, hogy Jordan négyszemközt elismerte nekik, hogy hamisan vádolta az énekest (videó).

Ez egyébként egybevág azzal a „bennfentes”, de nem hivatalos információval, amit én magam hallottam: ismerek valakit egy fórumról, aki Hollywoodban él és dolgozik (tényleg így van, megbízható az illető). Ő mondta, hogy az egyik ismerőse ismer egy lányt, aki pedig Jordan Chandlert ismeri. Jordan a lánynak egy alkalommal azzal dicsekedett (ezt a szót használta!), hogy a molesztálási vádak, amiket Jackson ellen tett hazugságok voltak és, hogy ő ezzel milyen vagyonra tett szert….

Ha így van, ha Jordan valóban elismerte négyszemközt embereknek, hogy hamisan vádolta Jacksont, akkor az egy újabb érv a Sodium Amytal-elmélet ellen. Akkor egy olyan fiú képe bontakozik ki előttünk, akit nemcsak, hogy nem molesztáltak, de nem is hiszi, hogy molesztálták – mi több, „dicsekszik” azzal, hogy ezzel a hamis váddal alapozta meg a vagyonát…

A most 30 éves Jordan manapság betörni igyekszik a showbusiness-be – dalszerzőként. Már van két jegyzett szerzeménye (lásd itt), a második, a „You’re so good for me” egyszerű dallamocskája tavaly egy reklám zenéjeként futott az Egyesült Államokban egy feltörekvő énekesnő, Sonnet Simmons előadásában, aki jó barátja (egyes források szerint barátnője vagy volt barátnője) Jordannek.

Tettes-e vagy áldozat tehát Jordan? Azt hiszem a fentiekből eldönthető. Az igazi áldozat 2009. június 25. óta nincs az élők sorában…

Ui: Még egy megjegyzés, amit fentebb kifelejtettem Jordan Chandler életrajzából: még azelőtt, hogy találkoztak volna Jacksonnal Evan Chandler társírója volt a „Robin Hood: A fuszeklik fejedelme” című vígjátéknak. De nemcsak ő, hanem – amint azt újságcikkekben is büszkén hangoztatta annak idején – fia is részt vett a forgatókönyv írásában. Na most, aki látta a filmet az tisztában van vele, hogy arról a fajta vígjátékról beszélünk, amely tele van szexuális jellegű célozgatással és „poénnal”. Ilyen vígjáték írásában vett tehát részt az ártatlan kis Jordan. Ezek után bizonyára olyan tudatlan volt a szexualitással kapcsolatban, hogy nem is tudta mi az, amit Jackson (állítólag) művel vele és hagyta magát. Igen, persze…
Abból pedig, hogy már 12-13 évesen ilyen forgatókönyvet írt jól látható, hogy elég fantáziája volt ahhoz is, hogy hamis vádakat fogalmazzon meg valakiről – pláne ha az apja is besegít ebben.

Kategória: Az 1993-as ügy
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Jordan Chandler: Tettes vagy áldozat? bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Dr. Richard Gardner pszichiáter interjúja Jordan Chandlerrel |

  2. Visszajelzés: Az Arvizo-féle koncepciós per – 3. rész: A molesztálás vádja |

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s