Michael Jackson, Neverland, gyerekek

Felmerülhet a kérdés: miért kedvelte Michael Jackson annyira a gyermekek társaságát és miért töltött annyi időt velük? Hogy is volt az, amikor gyerekek egy szobában aludtak vele? A választ két illetékestől fogjuk megkapni.

Először a színész Macaulay Culkintól, aki gyermekkorában sokat „lógott” Jacksonnal. Az alábbi interjút 2004-ben – nem sokkal Jackson pere előtt – adta a Larry King Live című CNN-műsorban. Itt még bizonytalan abban, hogy tanúvallomást fog-e tenni, de ekkor még nem tudhatta, hogy a vád azt fogja állítani Jackson őt is molesztálta. Természetesen ezt nem hagyhatta szó nélkül és vallomást tett az énekes MELLETT, cáfolva mindent, amit állítottak róla és Jacksonról Tom Sneddonék tanúi (korábban kirúgott, Jacksonnak sok pénzzel tartozó neverlandi ex-alkalmazottak).

A vonatkozó rész: 1:17-5:08.

És pár videó Jacksonról és Culkinról a ’90-es évek elejéről:

Michael Jackson és Macaulay Culkin Bermudán:

Michael Jackson és Macaulay Culkin megtréfálják John Landist (a “Black or White” klip rendezője):

Michael Jackson meglátogatja Macaulay Culkint a “Home Alone 2” forgatásán. A felvételt Devin Ratray készítette – aki Culkin bátyját játssza a filmben – és ő is beszél róla az interjúban.

A másik történetet egy olyan lány mesélte el, aki gyermekkorában töltött időt Neverlanden. Az itt elmondottak egyáltalán nem számítanak egyedinek. Michael Jackson birtokát több ezer gyerek látogatta meg az évek során – az énekes gyakorlatilag bármilyen gyerekeket fogadott, a környékbeliek pedig rendszeresen jártak át hozzá. Ennek ellenére a nyomozók több száz gyermek kihallgatása után sem tudtak egynél többet találni, aki alátámasztotta volna Jackson vádlóinak az állításait. Az az egy Jason Francia volt, akinek az anyja – egy neverlandi ex-alkalmazott, akit lopáson kaptak és ezért bocsátották el – a bulvármédiának, pénzért adta el a sztorijukat, ami az volt, hogy Jackson három alkalommal megcsiklandozta Jasont, ami közben – állítása szerint – megérintette a nemi szervét is. Természetesen az, hogy mindez „molesztálás” volt csak azután jutott eszükbe, hogy jót lehetett kaszálni belőle a bulvársajtón keresztül. Franciáékat már más cikkekben is említettem, de lehet, hogy egy cikkben később még összefoglalom a tudnivalókat róluk. Most jöjjön inkább a lány története:

„Amikor körülbelül öt éves lehettem 1992-ben, Los Angeles-be mentem vagy a környékére (elfelejtettem a város pontos nevét) látogatóba az unokatestvéreimhez. A nagybátyám igazgató volt a Toys R Us-ban (játékáruház – a ford.) és mindig ellátott mindenféle játékkal, amikor elmentem hozzájuk. Egy napon megkérdezte, hogy én és a nyolc éves unokatestvérem, Damion nem akarunk-e elmenni vele a munkahelyére. Korábban még sosem kérdezte ezt meg. Emlékszem, hogy eleinte egy kicsit hezitáltunk, mert a nyári vakáció csak akkor kezdődött és nem volt kedvünk „dolgozni”. Ő azt mondta, hogy nem fog dolgozni és hogy nagy meglepetés vár ott minket. Úgyhogy azt mondtuk: oké, menjünk. Amikor odaértünk nem vettünk észre semmi különöset és ahogy teltek a percek egyre jobban unatkoztunk. Aztán megtörtént! Láttunk egy sötét színű furgont behajtani a parkolóba. Egy csomó nagydarab fickó szállt ki először. Emlékszem, hogy féltem, mert nem értettem mi történik. A nagy darab fickók bejöttek és aztán láttunk egy kisebb férfit. Damion előrement, hogy jobban szemügyre vegye és aztán visszafutott. Azt mondta Michael Jackson az, de nem hittem neki, amíg a nagybátyám be nem mutatta. Furcsa módon az egyetlen emlékem róla arról a napról az, hogy nagyon magas volt és egy nagy, piros dzsekit viselt. Egy gyerekkel volt, de nem emlékszem, hogy fiú volt vagy lány.

Legközelebb csak akkor láttam, amikor a nagybátyám azt mondta, hogy elmegyünk Neverlandre két hétre. Először azt hittem az egy másik ország, de a nagybátyám elmondta, hogy Michael Jacksont megyünk meglátogatni. Bepakoltuk a csomagjainkat és elkészültünk. Egy nagy fekete furgon jött értünk és emlékszem, hogy csalódott voltam, amikor azt láttam, hogy Michael nincs benne.

Szóval megérkeztünk a kapukhoz és emlékszem, hogy megkérdeztem a nagybátyámat, hogy mikor fogjuk meglátogatni Michael Jacksont, mert ahogy benéztem a kapukon azt hittem, hogy egy parkban vagyunk vagy ilyesmi. Amikor átmentünk a kapun teljesen le voltam nyűgözve. Ez volt a leggyönyörűbb hely, amit valaha láttam (és még mindig az). A fű a legcsodálatosabb árnyalatú zöld volt, amit valaha láttam és a virágok gyönyörű színekben és rendben sorakoztak.

Amikor beléptünk a házba, megláttuk Michaelt. Nem emlékszem pontosan hol volt, de egy pár gyerekkel üldögélt. Az emlékeim itt homályosak, amíg mind ki nem mentünk az udvarra. Azt hiszem először a vendégházba mentünk, mielőtt a hátsó udvarra mentünk volna. Akárhogy is, Michael elvitt minket egy túrára az egész birtokon egy kisvonattal. Emlékszem, hogy egy csomót dudált, úgyhogy be kellett dugnom a füleimet. Amikor a túra véget ért megkérdezte, hogy mit akarunk csinálni és mind azt mondtuk, hogy dodzsemezni, úgyhogy mind odafutottunk a dodzsemekhez. Emlékszem, hogy Michael sokkal gyorsabb volt nálunk. Azt hiszem az unokatestvérével és két másik gyerekkel versenyzett. Azt hiszem nyert. Én is szedtem a lábaimat és elfoglaltam egy autót – azt hiszem arany színű vagy sárga volt. Aztán a legcsodálatosabb dolog történt: Michael beült mellém az autóba. Emlékszem, hogy rábámultam és pontosan emlékszem hogy nézett ki: a haja göndör volt, de hátul össze volt fogva egy lófarokban. Egy hosszú ujjú fekete inget és fekete farmert viselt. Lenézett rám, mosolygott és megsimogatta a fejem. A legnagyobb csorbacsík mosolyt engedtem el (épp akkor vesztettem el az első fogamat), amit csak egy ötéves el tud ereszteni. Ez volt életem eddigi legjobb pillanata.

Visszatérve a történetre… Michael segített vezetni a dodzsemet, mert túl kicsi voltam ahhoz, hogy magam irányítsam. És aztán elmentünk egy kalózhajóra, ami ide-oda mozgott. Én nem próbáltam ki minden játékot, mert túl kicsi voltam és féltem. Ehelyett én és egy pár másik lány kaptunk fagyit. Miután mindenki végzett a játékkal, elmentünk a mozi terembe. Emlékszem, hogy volt egy csomó cukor és pattogatott kukorica és Michael azt mondta, hogy ehetünk amit csak akarunk. Azt hiszem az Aladdint néztük, de nem vagyok biztos benne. Emlékszem, hogy ugyanazokkal a lányokkal ültem, akikkel fagyiztam. Michael és néhány másik gyerek a mögöttünk lévő sorban ült. A film közben Michael elkezdett pattogatott kukoricát dobálni ránk és aztán a többi gyerek is csatlakozott, majd visszadobáltuk rá. Vicces volt. Nem figyeltem a filmre, egyikünk sem igazán figyelt rá.

Ezután a játék szobába mentünk. Ez olyan volt, mint egy játékterem, volt benne egy csomó játékautomata, flipper és a személyes kedvencem: az asztali hoki. Azt hiszem Michael szerettette meg velem annyira, mert ő is nagyon élvezte. Nem emlékszem, hogy nyert vagy sem, csak arra, hogy rengeteget nevetett. Azt hiszem ő egész idő alatt ezzel játszott, amikor ott voltunk.

Aztán ettünk (már nem emlékszem mit) és aztán Michael körbevezetett minket a házon. Ami igazán feltűnt az egy hatalmas festmény Michaelről, amelyen köré gyűlt gyerekeknek olvas. Annyira szép volt. Volt sok próbababája is, amikről azt hittem igazi emberek. Mutatott nekünk képeket a családjáról, meg minden. Bemutatott minket a házvezetőinek. Emlékszem, hogy sokat mosolyogtak és nagyon barátságosak voltak.

Ezután azt hiszem a nagybátyám elment, bár nem vagyok teljesen biztos benne, lehet, hogy már korábban elment, de annyira jól éreztem magam, hogy nem is vettem észre. A házvezetők elvezettek minket a vendégházainkba, hogy készüljünk a lefekvéshez, mert már sötétedett. Fogalmam sincs hogy néznek ki a vendégházak, mert ritkán voltam benne. Én és Damion visszafutottunk a fő házba, Michael szobájába. A szobája hatalmas. Nem tudom, hogy láttátok-e a Today show azon kiadását, amelyben végigvezettek minket a szobáján, de képzeljétek el azt a szobát tele játékkal, képekkel és poszterekkel. Csodálatos volt. Tulajdonképpen ilyennek képzeltem Damion szobáját, ha gazdag lett volna. Az egész háza olyan volt, mint egy gyerekparadicsom. Mindenki pizsamában volt, beleértve Michaelt is. Bújócskát játszottunk a felső emelet néhány szobájában. Aztán a fiúk és a lányok elkezdtek különböző dolgokat csinálni. Michael és a fiúk elkezdtek birkózni és párnacsatázni, míg mi, lányok babáztunk.

Apropó, ezt mindenképpen le kell szögeznem: nem tudom ki indította el azt a hazugságot, hogy Michael csak fiúkat engedett be a szobájába, mert mi is éppen annyit voltunk a szobájában, mint a fiúk. Igen, Michael kicsit többet beszélgetett és játszott a fiúkkal, mint a lányokkal, de nem tudom ez miért lenne riasztó bárki számára is. Michael maga is fiú, így ez érthető. Én sosem szerettem birkózni. Kedveltem a párnacsatákat, de Michael és a fiúk egy kicsit durvák voltak nekem. Úgy érezem ezt el kellett mondanom.

Amire valószínűleg mind kíváncsiak vagytok az, hogy láttam-e Michaelt egy ágyban aludni gyerekekkel. Igen, de mind együtt voltunk egy szobában és Michael és néhány gyerek rajzfilmeket nézett a TV-ben és ők az ágyon voltak, míg mások a földön. Én és az unokatestvérem a földön voltunk.

Ó, eszembe jutott egy másik pillanat! Ez nagyon aranyos volt. Egyik reggel – nem tudom, hogy a következő reggel-e vagy sem – a gyerekek már ébren voltak és videójátékokat játszottak. Michael és néhány másik gyerek még mindig aludt az ágyban, amikor egy kislány odajött hozzám és megkérdezte nem akarom-e felébreszteni Michaelt. Mondtam, hogy de igen és mindketten odalopóztunk az ágyhoz. Emlékszem, hogy a takaró felett aludt. A lány azt mondta nekem, hogy csiklandozzam meg. Ez engem sokkolt és mondtam, hogy nem, mert nem akarom, hogy mérges legyen. Azt hiszem a lány már volt ott máskor is, idősebb is volt nálam (úgy hiszem én voltam ott a legkisebb gyerek) és biztosított róla, hogy nem lesz mérges. Mondta, hogy mindenhol csiklandós, de ne csiklandozzam meg a lábát, mert akkor megrúg. Úgyhogy végigfuttattam az ujjaimat a hónaljától a hasáig. Elkezdett hangosan nevetni és megfordult az ágyon, én meg felugrottam az ágyra és folytattam. Aztán csatlakozott két másik lány is, az egyik elkezdte csiklandozni a lábát és Michael még hangosabban nevetett. Egy vagy két perc múlva sikerült feltápászkodnia az ágyból és elszaladni előlünk.

Attól a pillanattól kezdve egy kicsit beleestem, mint egy kislány. Természetesen nem romantikus értelemben, de azt akartam, hogy legyen a fiúm (anélkül, hogy tudtam volna az mit jelent), a bátyám, az unokatestvérem, a legjobb barátom vagy bármi.

Mindig, amikor látom a „Making of Thriller” utolsó részét, amikor John (Landis – a Thriller rendezője – a ford.) megcsiklandozza Michael lábát, vagy a „Private Home Movies”-ban a vizeslufi csatákat, az mindig visszavisz ezekhez a napokhoz. Mi is csatáztunk vizeslufikkal. Fiúk a lányok ellen és találd ki ki nyert? Michael csapata, természetesen. Játszottunk a medencében is. Igen, Michaelt egy csomószor belelökték. Én nem sokat mentem a vízbe, mert nem tudtam úszni. De egyszer – sőt, több alkalommal – Michael felvett a nyakába és besétált velem a medencébe. Emlékszem mennyire féltem. Kiabáltam, hogy „nehogy leejts, nehogy leejts” és Michael azt mondta ne aggódjak.

Egy másik dolog, hogy akkoriban nem sok mindent tudtam Michaelről és eléggé össze voltam zavarodva, mert nem tudtam, hogy gyerek vagy felnőtt, mivel úgy játszott velünk, mintha közülünk való lenne, de magasabb volt nálunk, mint egy felnőtt. Arra is emlékszem, hogy felolvasott nekünk – csak az unokatestvéremnek és nekem a nappaliban. Megkérdeztem, hogy olvasna-e nekünk úgy, mint a képen. Este volt már, úgy hiszem. Leült a földre, egyik oldalán én, a másikon az unokatestvérem. A többi gyerek már bizonyára hallotta a történetet, mert inkább felmentek a szobájába. Nem fogom elárulni mi volt a történet, szerintem nyilvánvaló. Egy vicces, vicces történet. Miután elolvasott néhány fejezetet, bezárta a könyvet és azt mondta akkor a legboldogabb, ha gyerekekkel van. Erre az unokatestvérem megkérdezte: „Úgy érted te nem vagy gyerek?” Erre annyira tisztán emlékszem. Michael nagyot nevetett. De aztán azt válaszolta: „Nem tudom. Szerinted?” Akkor én sem tudtam, de amikor rájöttem, hogy felnőtt, akkor nagyokat nevettem ezen az unokatestvéremmel. Volt egy másik alkalom is, amikor azt mondta nem akart soha felnőni és mind azt mondtuk neki, hogy mi sem akarunk!

Teljesen elfelejtettem az állatokról mesélni. Michaelnek RENGETEG állata volt. Az egyik, ami nagyon megmaradt bennem egy hatalmas albínó piton. Bár nem emlékszem a nevére, de emlékszem, hogy megfogtam a hasánál, az unokatestvérem pedig a fejénél. Volt egy zsiráf is, őz, elefánt, láma (nem tudom, hogy a híres Louie volt-e, ez 1992-ben volt, így ő addigra már lehet, hogy elpusztult), két vagy három majom (nem Bubbles). A majmok nagyon népszerűek voltak a körünkben. Megpróbáltuk utánozni a hangokat, amiket adtak és Michael is ezt tette – vicces volt. Voltak más állatai is, de azokra már nem emlékszem.

Bill (Bray – Michael Jackson biztonsági főnöke, aki gyermekkorától, a Jackson 5 idejétől elkísérte a sztárt – a ford.) is átjött egy nap. Mi csak Mr. B.B-nek hívtuk. Nagyon vicces volt és Michael mindig tréfát űzött vele, mint például lekapta a sapkáját és bedobta a medencébe, a mélyvízbe. De akkor Bill belökte Michaelt a medencébe, hogy menjen érte. Michael remek úszó volt. Bill volt az egyetlen felnőtt, akivel láttam kommunikálni őt akkoriban. (Nyolc éves koromban, amikor visszatértem már Lisa (Marie Presley – a ford.) is ott volt.) Noha a ház tele volt felnőttekkel, ő nem igazán kommunikált velük, csak velünk.

Amikor az első molesztálási vádak felbukkantak, engem és az unokatestvéremet nagyon megforgattak. Otthon mindenki feltett nekünk egy csomó kérdést. Azt sem tudtam miről beszélnek. A nagybátyám felhívott és ő is feltett egy csomó kérdést. Azt hiszem az unokatestvérem többet kapott ebből, mert ő töltött együtt időt Michaellel és Jordan Chandlerrel, mert ő közelebb lakott. Ő is ment volna a turnéra Michaellel és Jordannel, de sajnos beteg lett és nem tudott elmenni. Ez volt a legszörnyűbb dolog, amin valaha keresztülmentem! Annyira sajnálom Michaelt, mert tudom, hogy amin ő keresztül ment az sokkal rosszabb. Úgy értem, csak gondold el, amikor egy öt-hat éves gyereket arról faggatnak, hogy látott-e egy férfit meztelenül, péniszekről, meg hogy hozzá értek-e helytelen módon. Maradjunk annyiban, hogy sok mindent megtudtam a férfi anatómiáról hat éves koromban. Arra kényszerültem, hogy lássam a barátomat, Michaelt majdnem sírni, amikor azt a híres nyilatkozatot tette a világnak (1993-ban a TV-ben az ártatlanságáról – a ford.).

De váltsunk most egy sokkal vidámabb témára: amikor visszatértem nyolc éves koromban és legnagyobb megdöbbenésemre valaki ellopta tőlem a fiúmat! Annyira féltékeny voltam Lisára! Igazán csinos volt és kedves. Én és az unokatestvérem ott voltunk, amikor Michael tartott egy gyermekkonferenciát Neverlanden. Mi nem voltunk ebben a csoportban, hanem a házban voltunk Lisa gyerekeivel és néhány másikkal. Michael és Lisa úgy kommunikált egymással, mint egy normális pár. Láttam őket együtt üldögélni, beszélgetni, megölelni egymást, összebújni. Nagyon utáltam ezt látni. Lisa tud főzni. Egy napon mindanyájunknak csinált omlettet sajttal, paprikával és sonkával. Minden, amit mondott Michaelről és a gyerekekről a Primetime Live-ban igaz volt. Tényleg mindenhová követtük Michaelt. Azt hiszem Lisát ez egy kicsit bosszantotta, különösen, amikor lefekvésidő volt és beugrottunk mellé az ágyba, ami miatt neki egy másik ágyon kellett aludnia. Egy napon Michaellel aludtam az ágyban. Ő már ott volt két másik gyerekkel – azt hiszem Lisa fiával és lányával, de nem vagyok teljesen biztos benne -, amikor bebújtam mellé. Mindenesetre megvártam amíg Michael elaludt és akkor bebújtam közé és Lisa lánya közé. Akkoriban nem jelentett túl sokat nézni ahogy alszik, de még  teljes 14 évvel később sem tudtam azt a képet kiverni a fejemből.

Visszatérve Michael és Lisa kapcsolatára: mondjuk úgy, Michael igazán szerette őt, de úgy tűnt minket, gyerekeket eléje helyez. Nem mondhatom ezt biztosra, de az a tény, hogy engedte, hogy kitúrjuk Lisát az ágyból sokat elmond nekem. Michael kommunikációja a felnőttekkel nem volt olyan nyílt, mint a gyerekekkel. Sokszor láttam felnőttekkel kommunikálni akkoriban, de ez nem volt ahhoz fogható, mint amilyen velünk volt.”

Forrás: http://www.maximum-jackson.com/discussion/showthread.php?t=12444

Reklámok
Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) Michael Jackson, Neverland, gyerekek bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Csak fiúk? |

  2. Andus szerint:

    Köszönöm, hogy leírod, köszönöm, hogy foglalkozol Vele, jó látni, hogy van, akit tényleg érdekel, hogy mi az igazság, és végre nem csak információ foszlányok vannak, amiket mindenki úg yérzelmez, ahogyan akar!
    Köszönöm

  3. Eva szerint:

    Sajnos az utolsó interjúban nem tudom miről beszél …. 😦

  4. Eva szerint:

    Sajnos az utolsó interjúban nem tudom miről beszél nem ,…. 😦

  5. Eva szerint:

    Óóóóóóóóóóó Istenem !!! de kár ,hogy az ilyen és ehhez hasonló történetek csak így halála után ,érhető és olvasható és nem csaptak legalább akkora parádét körülötte mint amekkorát a rossz indulatú bulvár hírek … 😦
    .legalább is magyar nyelven …
    de ne legyek elégedetlen , mert halála után egy páran ,szinte kötelességüknek érzik , hogy egyre többet tudjunk meg róla , ami az igazi Michael Jackson és nem a bulvár által megformázott..
    Faltam a betűket annyira jól esett olvasni ….

    Köszi Neked
    Eva

  6. Kriszti szerint:

    Köszönöm, hogy olvashattam….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s