Tanú memóriazavarral: Jason Francia

Jason Francia a 2005-ös per alatt

Jason Francia a 2005-ös per alatt

Korábbi bejegyzésemben már emlegettem Franciáékat és ígértem egy bejegyzést, amiben egy helyen összefoglalom róluk a tudnivalókat. Kezdjük a legelején!

Amikor 1993-ban kitört a Chandler-botrány, a nyomozók minden követ megmozgattak azért, hogy olyan tanúkat találjanak, akik alátámasztják Chandlerék vádjait. Sikertelenül. Hiába kérdeztek ki több száz gyereket, akik látogatásokat tettek Neverlanden, hiába mentek el a világ legtávolabbi sarkaira is a hatóságok emberei, hogy tanúkat kutassanak fel, senki nem mondott semmi terhelőt a sztárra nézve. Illetve azokról, akik mondtak (kirúgott neverlandi ex-alkalmazottak) sorra kiderült, hogy hiteltelenek és leginkább csak a bulvármédia számára pénz fejében szőtt mesék kreálásában jeleskednek, amelyekről hamar kiderült a nyomozóhatóságok és a vád számára is, hogy használhatatlanok. Ennek volt köszönhető, hogy miután Chandlerék a „pénzükhöz” jutottak és közölték, hogy nem hajlandóak egy Jackson elleni büntetőeljárásban részt venni, a vád kénytelen volt ejteni az ügyet, mert sem bizonyítékuk, sem tanújuk nem volt.

Azaz egy valaki mégiscsak akadt: Jason Francia.

Jason édesanyja, Blanca Francia – egy illegális bevándorló El Salvadorból – 1986 és 1991 között dolgozott Michael Jackson szobalányaként. 1991 májusában elbocsátották, vagy kilépett – attól függ ki mondja el a sztorit. Mindenesetre előtte egy alkalommal elemelt egy karórát Jackson hálószobájából (ő azt állította, hogy később megmutatta Jacksonnak, hogy a karjára tette az órát) és egy dzsekit (Blanca Francia elmondása szerint Jackson megkérdezte miért van rajta az ő dzsekije, mire ő azt mondta fázott, amire a sztár beleegyezően azt mondta: „akkor jól van”), valamint rajtakapták, amint átkutatja egy másik alkalmazott pénztárcáját, hogy megnézze mennyit keres (ezt elismerte a 2005-ös per tárgyalásán, amikor tanúskodott). Tette mindezt annak ellenére, hogy elismerte: Jackson mindig roppant nagylelkű volt vele és alkalmanként például bútort (egy nagy tölgyfa asztalt) vagy más tárgyakat ajándékozott neki. A többi alkalmazott arra is panaszkodott, hogy senki mást nem engedett Jackson hálószobájának a közelébe, mindig csak ő akart ott takarítani.

Akárhogyan is, Blanca Francia 1993-ban robbant be a köztudatba, amikor kitört a Chandler-botrány. 20 000 dollár fejében megjelent Diane Dimond „Hard Copy” című bulvárshow-jában és azt állította, hogy tanúja volt annak, amint Jackson kisfiúkat molesztál (igen, a szokásos kérdésem itt is felmerül: ez miért csak két év után, miért csak a Chandler-botrány kitörése után jutott az eszébe?). Például azt állította, hogy a sztár meztelenül zuhanyozott az akkor még gyermek Wade Robsonnal. Aztán egy 1993 decemberében és 1994 januárjában (két részletben) megejtett rendőrségi kihallgatáson elismerte, hogy valójában sosem látta Jacksont meztelenül gyerekekkel sem a zuhanyozóban, sem a jacuzziban – amint azt a bulvármédiában állította. Majd 11 évvel később, 2005-ben, amikor a perben a vád tanújaként idézték be, megint úgy emlékezett, hogy mégiscsak látott valamit – vagy mégsem. Azért vagyok ilyen bizonytalan, mert körülbelül ilyen volt a tanúvallomása is.

Wade Robson a feleségével

Wade Robson a feleségével

Azt állította, hogy egyszer látta, hogy Jackson együtt zuhanyozik a gyermek Wade Robsonnal, az alsóneműik pedig a zuhanyozó előtt hevernek levetve. Állítása szerint a zuhanyfülke ajtaját elhomályosította a pára, így részleteket nem, csupán két árnyékot látott, valamint hallotta, hogy hangok szűrődnek ki. Aztán Thomas Meserau (Jackson ügyvédje) keresztkihallgatására máris módosult egy kicsit a történet: akkor elismerte, hogy csak egy árnyékot látott – a Jacksonét -, de ahhoz továbbra is ragaszkodott, hogy két hangot hallott kiszűrődni – Jacksoné mellett a Robsonét is.

Mindenesetre a védelem hathatósan vágott vissza Blanca Francia vallomására: a tanúk padjára szólította magát Wade Robsont – aki egyébként ma sikeres táncos, koreográfus, videoklip rendező (lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Wade_Robson ). Részletek Robson tanúvallomásából:

„MESEREAU: Zuhanyozott valaha Mr. Jacksonnal?

ROBSON: Nem.

MESEREAU: Történt valaha valami helytelen ön között és Mr. Jackson között zuhanyozás közben?

ROBSON: Nem. Soha nem zuhanyoztam vele.”


„MESEREAU: Mr. Robson, molesztálta önt valaha Michael Jackson?

ROBSON: Abszolút nem.

MESEREAU: Mr. Robson, megérintette önt valaha Michael Jackson szexuálisan?

ROBSON: Soha. Nem.

MESEREAU: Mr. Robson, megérintette Mr. Jackson valaha helytelen módon bármelyik testrészét?

ROBSON: Nem.”


„MESEREAU: Látta valaha Mr. Jacksont ezek közül bármelyik helyen megérinteni bármelyik gyereket szexuális módon?

ROBSON: Soha.”


„MESEREAU: Az ügyész kérdezte arról, hogy Mr. Jackson megpuszilta az arcán.

ROBSON: Aha.

MESEREAU: És ön azt mondta néha történt ilyen.

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Gondolt arra, hogy ebben valami rossz van?

ROBSON: Nem.

MESEREAU: Megtette az ön édesanyja előtt is?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Megtette az ön nővére előtt is?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Megpuszilta őt az ön édesanyja is az arcán?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Megpuszilta őt az ön nővére is az arcán?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Ön megpuszilta Mr. Jacksont az arcán?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Gondolt valaha arra, hogy valami rossz van abban, hogy Mr. Jackson megöleli az ön bármelyik családtagját?

ROBSON: Nem.”

Michael Jackson és Wade Robson 1989-ben

Michael Jackson és Wade Robson 1989-ben

Szinte érthetetlen, hogy a vád mire számított, amikor kihasználta azt a törvénymódosítást, amit Tom Sneddon kerületi ügyész korábban éppen Jackson miatt vitt keresztül, s aminek az volt a lényege, hogy egy perben harmadik személyektől származó tanúvallomások is elfogadhatók. Tehát elfogadható egy olyan tanúvallomás, amikor például egy szobalány, vagy egy testőr azt állítja: látta, hogy Jackson molesztálja XY-t – anélkül, hogy XY-t egyáltalán megkérdeznék erről…. Szerencsére a védelem azonban megkérdezte és ezzel dugába dőlt Blanca Francia vallomása.

De Franciáék mást is állítottak: mégpedig azt, hogy Jackson Blanca fiát, Jasont is molesztálta, amikor gyerek volt. Ezen állítás lehetővé tette számukra, hogy a Chandler-ügy farvizén 1994-ben, amikor Jacksonnak már elege volt az egész vádaskodásból és maga mögött akarta azt tudni, ők is gazdagodjanak szerény 2,4 millió dollárral egy peren kívüli megállapodás keretében.

Egy másik érdekes adalék a bulvármédia szerepéről a Francia-sztoriban: 1995-ben a New York Daily News újságírója, George Rush azt állította egy cikkben, hogy amikor a rendőrség kihallgatta az angolul alig beszélő Blancia Franciát 1993 végén-1994 elején, akkor a tolmácsa egy bizonyos Lydia Encinas volt – aki egyúttal a hírhedt bulvárlap, a National Enquirer egyik újságírója. A lap akkori szerkesztője, David Perel azt mondta: „Lydia Encinas azért van benne, mert beszél spanyolul és mert jó a kapcsolata Blancával.” A Daily News újságírója, Michelle Caruso 2005-ben megkereste Russ Birchimet, azt a detektívet, aki elkészítette az interjút Franciával, ám ő tagadta, hogy Encinas volt a tolmács. Ugyanakkor hozzátette: „De találkoztam vele Los Angelesben”. Amikor Caruso megkérdezte, hogy egy detektívnek mi dolga van egy bulvárlap újságírójával, nem volt hajlandó válaszolni. (A következő bejegyzésemben még majd visszatérek a National Enquirer szerepére és módszereire a Jackson-ügyben.)

Caruso azt írta 2005-ös cikkében, amikor azt latolgatta, hogy milyen hatással lehet a per kimenetelére, hogy a vád a tanúk padjára szólítja Franciáékat: „Talán beletörik a kerületi ügyész, Tom Sneddon foga abba, hogy megnyitja ezt az ajtót. A szobalány, az a pénz, amit a Hard Copy-tól kapott és az ebből eredő perek kevésbé szólnak Jacksonról, mint inkább a kapzsiságról és az ambícióról, ami körülveszi őt. Azzal, hogy Sneddon fel akarja tárni Jackson „korábbi cselekedeteit”, teret ad Thomas Mesereau-nak arra, hogy nyíltan vizsgálódjon az ezek között az emberek között fennálló kapcsolatok ügyében. És ez egy sokkal-sokkal érdekesebb sztori lenne, mint bármi, amit eddig láttunk.”

A fentiekben elmondottak nem gátolták meg a médiát abban, hogy a 2005-ös per során „hiteles” tanúkként mutassák be Franciáékat. A „hitelességet” azzal próbálták nyomatékosítani, hogy lépten-nyomon hangoztatták, hogy az azóta a 20-as éveiben járó Jason Francia „ifjúsági pásztorként” végzett szociális munkát, ami a konzervatív, vallásos Amerikában nagy szimpátiakártya (ajánlanám Jason figyelmébe a kilencedik parancsolatot: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” ). Az érzelmi húrok pengetése helyett mi azonban koncentráljunk inkább Jason tanúvallomására!

A vallomás eleinte ígéretesnek tűnt a vád számára. A jólfésült, 24 éves fiatalember is azzal kezdte, hogy hangsúlyozta vallásosságát és az ennek kapcsán végzett szociális munkáját. Néhány bevezető kérdés után a kérdező ügyész, Ron Zonen rátért a lényegre: az állítólagos molesztálásokra. Francia azt állította Jackson három alkalommal molesztálta 1986 és 1991 között, amikor édesanyja szobalányként dolgozott az énekesnek és néhány alkalommal magával vitte őt a munkahelyére. Francia elmondása szerint az első két alkalom a Jackson „Hideout”-nak („Rejtekhely”) nevezett Los Angeles-i lakásán történt 1987-88 körül. Mindkétszer rajzfilmet néztek, amikor az énekes elkezdte őt csiklandozni, majd – így Francia – a keze szándékosan a nemi szervére tévedt és ott csiklandozta. A harmadik alkalom pár évvel később, 1990-91 környékén történt a vád szerint Neverlanden, a játékteremben, amikor ismét elkezdte őt csiklandozni az énekes, s eközben egy heverőn kötöttek ki és Jackson ismét a fiú nemi szervével „játszott”. Ez utóbbi alkalommal Francia állítása szerint az énekes a nadrágjába is benyúlt. Továbbá a tanú azt is állította, hogy az első két alkalommal Jackson pénzt adott neki a hallgatásáért – két darab százdollárost dugott a nadrágjába. Azt sem mulasztotta el megemlíteni – anélkül, hogy kérdezték volna erről -, hogy rengeteg terápiára volt szüksége ahhoz, hogy ezen a megrázkódtatáson túljusson.

Eddig jól ment a vád és Jason számára. De jött a keresztkihallgatás és Mesereau „meglepetése”, ami nem volt más, mint Jason Francia 1993 végi-1994 eleji (két részletben történt ez is) rendőrségi kihallgatása. Ez egy döbbenetes dokumentum volt, mert azt láthatjuk benne, hogy a rendőrség hogyan szuggerálja és manipulálja bele az akkor 13 éves fiút – aki eleinte határozottan tagadta, hogy bármi is történt volna – abba, hogy Jackson ellen valljon. A detektívek hosszasan gyötörték Jason Franciát a kérdéseikkel és próbálták rávenni arra, hogy mondjon valami terhelőt az énekesről. Amikor nem ment, akkor elkezdték hazugságokkal bombázni. Azt mondták neki, hogy a sztár molesztálta Macaulay Culkint és gyerekkorában Corey Feldmant is (mindketten tagadták, hogy bármikor molesztálta volna őket Jackson) és csak akkor tudnak rajtuk, és más “áldozatokon” segíteni, ha Francia Jackson ellen vall…

Ez hatott. Íme néhány részlet az akkori kihallgatásból:

“Neglia detektív: Tudom mennyire nehéz ez. Tudom, hogy mennyire nehéz visszagondolni ezekre a dolgokra, amelyeket olyan keményen próbáltál elfelejteni, de jól vagy. És ezzel segítesz egy másik gyereken is, akit most zaklat.

Jason Francia: Hogy érti azt, hogy zaklatja?

Birchim detektív: Ugyanazt csinálja vele is.

Jason Francia: Macaulay Culkin.

Neglia: Csakhogy ő sokkal többet kap belőle. Téged kirángatott belőle az anyád, de Macaulay anyja nem fogja őt kirángatni onnan. Ők kiszolgálják (Jacksont).

Birchim: Vele rosszabb dolgokat művel.

Neglia: Sokkal rosszabbakat.”


Neglia detektív: Ő [Corey Feldman] most egy drogos, letartóztatják, már nem is színészkedik, csak drogozik. Kokaint töm az orrába és 22 éves korára meg fog halni.

Jason Francia: Hány éves?

Neglia detektív: Körülbelül 21. De ilyen életet él és ez amiatt van, mert ki volt téve ilyen embereknek [mint Jackson] és senki sem védte meg, senki sem szabadította ki.

Birchim detektív: Mint téged az anyád.

Neglia detektív: Mint téged kiszabadított az anyád, és te, te őszinte vagy és az őszinteséged segíteni fog nekünk. Hogy kiszabadítsuk a következő gyereket. Lehet, hogy Macaulay-nak már túl késő is. De ott vannak ezek a gyerekek, akikkel utazgat most a turnén. Talán őket ki tudjuk szabadítani…


Az egyik detektív: “Oké, de amire én ki akarok lyukadni – talán nem vagyok elég érthető. Amit mondani akarok az, hogy talán valami olyan helyre tette a kezét, ahová nem kellett volna. Talán olyan helyre tette a kezét, amitől te kellemetlenül érezted magad. És ezért nem emlékszel. Egy kicsit mintha azt mondanád: ’Oh, nem emlékszem annak a fickónak a nevére és nem emlékszem a vezetéknevére, csak nem emlékszem rá. Nem, nem akarok rá emlékezni, nem, nem emlékezhetek.’ Ez egy másfajta nem emlékezés, ami azért van, mert úgy döntesz, hogy nem akarsz emlékezni és ezért nem tudod felidézni az esetet. És én úgy gondolom, hogy ez az egész, amit mesélsz a csiklandozásról, meg minden – csak próbálod magadra erőltetni, hogy ne emlékezz.  És egyszer azt mondtad, hogy a negyedik alkalommal, a partin, valami ilyesmit mondtál, hogy: ’Az volt az az idő.’ Milyen idő volt az, Jason? Milyen idő volt?”

Mary Fischer 1994-es cikkéből kiderül, hogy ezeket a pszichotrükköket nem csupán Jason Francián próbálták meg alkalmazni a hatóságok abbéli kétségbeesett igyekezetükben, hogy valakitől, akárkitől terhelő vallomást tudjanak végre kicsikarni Jacksonra nézve, hanem sok más gyereken is:

„A rendőrség bevetett agresszív nyomozási technikákat is: beleértve azt is, hogy állítólag hazugságokkal helyeztek nyomás alá gyerekeket, hogy mondják azt Jackson molesztálta őket.

Számos szülő panaszkodott Bert Fieldsnek arról, hogy a tisztviselők határozottan azt állították nekik, hogy a gyermeküket molesztálták, noha a gyermek maga tagadta a szüleinek, hogy bármi rossz történt volna.

Fields, egy a Los Angeles-i rendőrfőnöknek, Willie Williamsnek írt levelében arról panaszkodik, hogy a rendőrség „felháborító hazugságokkal ijesztette meg a fiatalokat, mint például: ’vannak meztelen képeink rólad’. Természetesen nincsenek ilyen fotók.”

Az egyik tisztviselő, Federico Sicard elmondta az ügyvéd Michael Freemannek, hogy hazudott azoknak a gyerekeknek, akiket kihallgatott: azt mondta nekik, hogy gyerekként őt is molesztálták – mondja Freeman. Sicard nem válaszolt a kérésre, hogy adjon interjút ehhez a cikkhez.”

A több száz gyerekből elég, ha csak egy van, aki gyenge akaratú, aki könnyen befolyásolható, aki megtörik a hatóságok lelki nyomása és hazugságai alatt és megpróbál megfelelni a felnőttek és a hatóság tekintélyének és úgy véget vetni a kínzó, erőszakos kihallgatásnak, hogy elkezdi azt énekelni, amit elvárnak tőle a nyomozók. És egy ilyen volt is: Jason Francia. Mesereau ezt hozta felszínre a keresztkihallgatás során.

No, meg azt, hogy a tanúnak meglehetősen rossz a memóriája. Jason Francia leggyakrabban használt kifejezése a keresztkihallgatás során az volt, hogy „nem emlékszem” vagy “nem tudom”. Nem emlékezett miket mondott az 1993/94-es rendőrségi kihallgatása során, noha elmondása szerint néhány nappal korábban újra meghallgatta azt és átnézte a belőle készült feljegyzést is. Mi több, állítása szerint, arra sem emlékezett, hogy pár hónappal korábban, 2004. novemberében-decemberében milyen körülmények között találkozott a vád képviselőivel, vagy hogy egyáltalán interjút adott nekik. Ezen felül pedig számtalan alkalommal ellentmondásba is keveredett önmagával.

Részletek a vallomásból a teljesség igénye nélkül, de azt hiszem már ezekből is szerezhetünk némi fogalmat arról, hogy mi zajlott a tárgyalóteremben, amikor Jason Francia tett vallomást:

MESEREAU: Ön (az 1993/94-es kihallgatás során) abban sem volt biztos, hogy (Jackson) egyáltalán megcsiklandozta önt. Emlékszik erre?

FRANCIA: Nem emlékszem arra, hogy… Tudtam.

MESEREAU: Emlékszik arra, hogy azt mondta a rendőrségnek: „fiúk, maguk túlságosan nyomulnak”?

FRANCIA: Igen. Emlékszem, hogy ezt mondtam a rendőrségnek.

MESEREAU: És miután továbbra is nyomás alá helyezték önt, ön azt mondta: „Tudják, azt hiszem tényleg megcsiklandozott”. Igaz?

FRANCIA: Nem.

MESEREAU: Emlékszik erre? Emlékszik arra, hogy először azt mondta nem emlékszik és aztán…

FRANCIA: Igen, emlékszem, hogy először azt mondtam: „Nem tudom.”

MESEREAU: És miután azt mondta a rendőrségnek, hogy „fiúk, maguk túlságosan nyomulnak”, végül ön azt mondta: „igen, megcsiklandozott”.

FRANCIA: Azt hiszem így lehetett.

MESEREAU: Oké. Tulajdonképpen ön oda-vissza ingadozott az interjú során, nem igaz? Egyik pillanatban azt mondta „megcsiklandozott”, aztán a másikban azt, hogy nem biztos benne. Igaz?

FRANCIA: Próbáltam kitalálni hogyan szabadulhatnék meg onnan.

MESEREAU: Megértem. És pontosan emlékszik még arra hogyan érezte magát az 1993-as interjú során, igaz?

FRANCIA: Igen, arra, hogy sírtam és vacakul éreztem magam.

MESEREAU: Oké. Emlékszik még arra, hogy a rendőrség állandóan azt mondta önnek, hogy ő (Jackson) egy molesztáló?

FRANCIA: Nem.

MESEREAU: Felfrissítené az emlékeit, ha megmutatnám, hogy az egyik tisztviselő mit mondott önnek erről?

FRANCIA: Lássuk.”


„MESEREAU: Emlékszik arra, amikor a sheriff azt mondta önnek: „Mr. Jackson egy molesztáló.” és a másik azt mondta: „Jó zenét csinál, nagyszerű fickó – ez szarság!” Emlékszik erre?

FRANCIA: Erre konkrétan nem, de emlékszem, hogy hallottam a hangfelvételen és az az én hangom volt, vagy az ő hangja.”


„MESEREAU: Emlékszik arra, hogy ön azt mondta abban az interjúban: „rávettek (a rendőrség), hogy álljak elő egy csomó más dologgal is, amiket nem akartam mondani. Folyamatosan nyomás alá helyeztek. Fel akartam állni és fejbe akartam verni őket.” Emlékszik erre?

FRANCIA: Nem.

MESEREAU: Felfrissítené az emlékeit, ha megmutatnám erről a feljegyzést?

FRANCIA: Valószínűleg nem, de azért megmutathatja.”


„MESEREAU: Emlékszik bármire is jelenleg, amit abban az interjúban mondott?

FRANCIA: Nem igazán.”


„MESEREAU: Oké. Emlékszik arra, hogy amikor a kihallgatói azt kérdezték öntől, hogy emlékszik-e valamire, ön azt felelte, hogy „nem, de dolgozom rajta”?

FRANCIA: Nem…

MESEREAU: Ez rajta van a felvételen, igaz? Amikor megkérdezik öntől, hogy Mr. Jackson tett-e önnel valamit és azt mondják, hogy el kellene mondania mi történt, emlékszik, hogy ön azt mondta a kihallgatóinak: „nem, de dolgozom rajta”?

FRANCIA: Nem emlékszem erre.

MESEREAU: Felfrissítené az ön emlékeit, ha megmutatnám a feljegyzést erről?

FRANCIA: Nem, de megmutathatja.

MESEREAU: Nem mutathatom meg, hacsak nem hajlandó megnézni, hogy felfrissíti-e az emlékezetét.

FRANCIA: Oké. Mutassa meg. Tegyünk egy próbát. Elolvasom, csak hogy lássam felfrissíti-e az emlékezetemet.”

Arról, hogy Jackson miért is adott pénzt az iskolában és az olvasás terén problémákkal küzdő Jasonnak (azt, hogy egész életében ilyen problémákkal küzdött, a fiatalember elismerte a tanúvallomásában) is mást mond az 1993/94-es vallomás, mint amit 2005-ben vallott:

”MESEREAU: Nem igaz, hogy amikor először meginterjúvolta önt a rendőrség, ön azt mondta nekik, hogy Mr. Jackson pénzt adott önnek minden alkalommal, amikor ön kiolvasott egy könyvet?

FRANCIA: Igen, azt is mondta. Igen, adott nekem 20 dollárt, azt hiszem annyi volt.

MESEREAU: És ön azt is mondta a rendőrségnek, hogy emlékszik arra, hogy volt (Jacksonnak) egy szobája, tele könyvvel és ön azt mondta, hogy pénzt ígért önnek mindig, ha ön kiolvas egy könyvet, igaz?

FRANCIA: Nem emlékszem erre, de emlékszem, hogy ezt hallottam a hangfelvételen.

MESEREAU: De az az ön hangja a hangfelvételen, igaz?

FRANCIA: Igen.

MESEREAU: Oké. Ön azt is mondta a rendőrségnek, hogy Mr. Jackson azt mondta önnek egyszer, hogy minden alkalommal fizetni fog önnek, amikor ön ötöst kap az iskolában, igaz?

FRANCIA: Igen. Ez így van. Emlékszem… Nem emlékszem, hogy ő ezt mondta, de emlékszem, hogy rajta volt a hangfelvételen.

MESEREAU: És az az ön hangja a hangfelvételen?

FRANCIA: Igen, uram.

MESEREAU: Amikor ön a rendőrségnek mondja ezt, igaz?

FRANCIA: Igen, uram.

MESEREAU: Oké. Amikor találkozott a vád képviselőivel mielőtt idejött tanúskodni, mondta valaki önnek, hogy ezt ne említse, amikor a pénzről beszél?

FRANCIA: Nem.

MESEREAU: Oké. Akkor hát csak elfelejtette?”

Francia vallomásából megtudhattuk azt is, hogy az 1993-as rendőrségi interjúja után egy héttel terápiára ment, hogy kezeljék a „molesztálásból fakadó traumáját”, és 18 éves koráig járt kezelésre. Érdekes módon addig két évig nem volt traumás, csak miután a rendőrség igencsak megkérdőjelezhető kihallgatási módszerei a „felszínre hozták benne” a „molesztálás emlékeit”. Nem emlékeztet ez minket valamire? (Lásd 0:42-3:20, magyar felirattal:

)

De ezzel a bizonyos terápiával kapcsolatban is fény derült egy érdekes tényre a vallomásból:

„MESEREAU: A rendőrség bármely képviselője jelen volt az ön pszichológiai kezelésein?

FRANCIA: Nem, nem hiszem. Nos, egyszer… amikor először találkoztam Mr. Sneddonnal (Tom Sneddon – a Jacksont 1993 óta üldöző Santa Barbara-i kerületi ügyész), azt hiszem ez a neve. És ez nem kezelés volt, de ott volt Mike Craft, a pszichológusom.

MESEREAU: Úgy, hogy Mr. Sneddon is jelen volt?

FRANCIA: Azt hiszem ott volt, de 13 éves voltam.

MESEREAU: Tudja, hogy hol volt ez a szoba?

FRANCIA: Igen, ott, ahol a pszichológiai kezeléseimet kaptam. A pszichológusom rendelőjében.

MESEREAU: Szóval Mr. Sneddon eljött az ön pszichológusának a rendelőjébe, igaz?

FRANCIA: Igen, úgy van. Azért mondom ezt, mert emlékszem, hogy ott találkoztam vele.

MESEREAU: Oké. Van tudomása arról, hogy az ön pszichológusa kapcsolatban állt-e Mr. Sneddonnal?

FRANCIA: Nincs.

MESEREAU: Van tudomása arról, hogy az ön pszichológusa beszélgetett-e Mr. Sneddonnal más alkalommal is, mint azon a napon?

FRANCIA: Nincs.”

Aztán Francia „memóriazavarai” sokszor a komédia szintjéig fokozódtak. Ismét a teljesség igénye nélkül néhány részlet:

„MESEREAU: Oké, ön a mai napig nem tudja, hogy vádat emeltek-e Mr. Jackson ellen olyan dologért, amit…

FRANCIA: Nem tudom.

MESEREAU: …amit az ön állítása szerint önnel tett?

FRANCIA: Nem tudom.”

Mindössze pár órával a vád általi kihallgatása után Tom Mesereau-nak:

FRANCIA: „Nem emlékszem a vád kérdéseire.”


„MESEREAU: Már említette, hogy az ön ’93-as interjúja után nem emeltek vádat Mr. Jackson ellen azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket ön állított, igaz?

FRANCIA: Nem sokat tudok. Nem nézem a híreket.”


„MESEREAU: Miért nem akarta, hogy 2004. decemberében hangfelvételt készítsenek a vád képviselői az ön interjújáról?

FRANCIA: Nem tudom.”


”MESEREAU: 2004. november 19-én, Zonen és Auchincloss ügyész meginterjúvolta az ön édesanyját a kerületi ügyész irodájában, igaz?

FRANCIA: Nem tudom. Én és az anyám, nem sokat beszélünk erről a dologról.

MESEREAU: De hát ön is jelen volt, nem?

FRANCIA: Most már emlékszem, igen.

MESEREAU: Most már emlékszik?

FRANCIA: Igen. Ott voltam.

MESEREAU: Ön nemcsak hogy ott volt, de azt kérte, hogy ne rögzítsék hangfelvételen, amit mond, igaz?

FRANCIA: Valószínűleg.

MESEREAU: Nem tudja?

FRANCIA: Nem tudom.

MESEREAU: Oké, oké. Nos, azon a bizonyos napon – és 2004. november 19-ről beszélek -, önt is meginterjúvolták, igaz?

FRANCIA: Amikor az anyám is ott volt?

MESEREAU: Igen. Emlékszik rá, hogy önt is meginterjúvolták azon a napon?

FRANCIA: Úgy hiszem csak az anyám miatt voltam ott.

MESEREAU: Nos, tulajdonképpen meginterjúvolták az ön édesanyját, majd önt. Így van?

FRANCIA: Nem emlékszem rá.

MESEREAU: Nem emlékszik egy egy órás interjúra 2004. november 19-én?”

(A fenti tanúvallomás 2005 tavaszán zajlik – a ford.)

A fent említett interjún – ez szintén a vallomásból derül ki – részt vett Terry Cannon is, aki 1994-ben még Franciáék ügyvédje volt, most pedig már mint a San Diego-i kerületi ügyész munkatársa volt jelen. Talán ez is egyike az érdekes kapcsolatoknak, összefonódásoknak, amikről Michelle Caruso beszélt fentebb…

Még egy érdekes részlet a vallomásból, ami esetleg rávilágíthat arra, hogy Jason Francia miért is fordult Jackson ellen:

”FRANCIA: Ötödik osztályban elmondtam a barátaimnak, hogy ismerem Michael Jacksont és azt gondolták ez menő dolog. A barátaim azt gondolták ez menő. Nem hittek nekem, de azt gondolták menő. De a középiskolában már nem volt menő ismerni valakit, akinek ügyei vannak gyerekekkel, mert akkor elkezdenek gúnyolni. Még a templomban is kigúnyoltak. A templomban még sokkal csúnyábban kigúnyoltak, mint az iskolában.”

További – meglehetősen hihetetlennek tűnő – állítása volt Franciának a vallomás során, hogy mindössze két nappal korábban szerzett tudomást arról, hogy édesanyja pénzt kapott a Hard Copy-interjúért.

Nem hitt neki az esküdtszék sem. Paul Rodriguez, az esküdszék elnöke így nyilatkozott a pert követően Nancy Grace-nek:

„GRACE: Mr. Rodriguez, hittek annak a fiúnak, aki most ifjúsági pásztor (Figyelitek? A szimpátiakártya előkerült rögtön!) és aki azt mondta, hogy Jackson molesztálta a múltban?

RODRIGUEZ: Nos, volt egy kis problémánk azzal, mert fogalma sem volt arról, hogy a pénze egy része honnan van és nem akart beszélni az anyjával. Nem igazán ezekre a dolgokra fókuszáltunk ugyan, de ezek megmaradtak bennünk.

GRACE: Szóval kijelenthető, hogy nem hittek neki?

RODRIGUEZ: Igen. Nehezen tudtunk hinni neki…

GRACE: Igen. Mi a helyzet ezzel a fiúval, aki ifjúsági pásztor lett (Vajon hányszor tudják egy interjún belül az „ifjúsági pásztor” kifejezést emlegetni, mintha ettől önmagában hiteles lenne valaki?) és aki egyértelműen kijelentette, hogy Jackson molesztálta és simogatta a nemi szervét?

RODRIGUEZ: Ismét csak azt tudom elmondani, amit korábban az egész jelenetről és a tanúvallomásáról. Nehezen hihető volt az egész történet, amikor úgy tett, mintha semmit sem tudna róla. Úgy értem teljesen úgy viselkedett, mint a jelenlegi vádló anyja (Janet Arvizo*), tudja, és egyszerűen nem tűnt hitelesnek. Nem tudott meggyőzni minket úgy, ahogy szeretett volna. És túl sok lyukat hagyott az állításaiban.

* Majd később, ha bemutatom Janet Arvizo tanúvallomását, látni fogjátok, hogy ez nem dicséret…

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. annamaria szerint:

    Szegeny Michaelnek milyen rossz lehetetett azt hallani, hogy ’93 utan mar nem volt meno ot ismerni

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s