Robert Newt megkísértése – avagy a bulvármédia szerepe a Michael Jackson elleni vádakban

Az előző bejegyzésemben, amely Jason Franciáról és anyjáról, Blanca Franciáról szólt már említettem, hogy a bulvármédiának figyelemre méltó szerepe volt a Jackson elleni vádakban. Természetesen az ő érdekük az volt, hogy minél nagyobb legyen a botrány és az énekes bűnös legyen. Ha nem az, akkor ők majd azzá teszik…

Konkrétan Franciáék esetében az anya 20 000 dollárt kapott a Diane Dimond által vezetett Hard Copy című bulvárműsortól azért, hogy mondja azt, hogy látta, amint Jackson gyerekeket molesztál (mint az előző cikkben bemutattam, ezekről az állításokról a bíróságon bebizonyosodott, hogy hamisak). Állítólag kapott pénzt a hírhedt bulvárlaptól, a National Enquirertől is, ám erre nincs bizonyíték. Arra azonban van, hogy kapcsolatban állt az Enquirerrel. Ugyan miért, ha nem azért, hogy tőlük is pénzt kapjon a sztorijáért?

Részlet az előző bejegyzésemből emlékezetfrissítőként:

„Egy másik érdekes adalék a bulvármédia szerepéről a Francia-sztoriban: 1995-ben a New York Daily News újságírója, George Rush azt állította egy cikkben, hogy amikor a rendőrség kihallgatta az angolul alig beszélő Blancia Franciát 1993 végén-1994 elején, akkor a tolmácsa egy bizonyos Lydia Encinas volt – aki egyúttal a hírhedt bulvárlap, a National Enquirer egyik újságírója. A lap akkori szerkesztője, David Perel azt mondta: „Lydia Encinas azért van benne, mert beszél spanyolul és mert jó a kapcsolata Blancával.” A Daily News újságírója, Michelle Caruso 2005-ben megkereste Russ Birchimet, azt a detektívet, aki elkészítette az interjút Franciával, ám ő tagadta, hogy Encinas volt a tolmács. Ugyanakkor hozzátette: „De találkoztam vele Los Angelesben”. Amikor Caruso megkérdezte, hogy egy detektívnek mi dolga van egy bulvárlap újságírójával, nem volt hajlandó válaszolni. (A következő bejegyzésemben még majd visszatérek a National Enquirer szerepére és módszereire a Jackson-ügyben.)”

Tehát Birchim detektív tagadta, hogy Encinas volt Blanca Francia tolmácsa a kihallgatásakor, azonban a National Enquirer egykori riportere, Jim Mitteager hangfelvételt készített arról, amikor a lap főszerkesztője, David Perel a fentiekben idézett mondatot elmondta. Arra ugyan ez nem perdöntő bizonyíték, hogy valóban Encinas volt a tolmács, de azt mindenesetre fehéren-feketén hallhatjuk, hogy a National Enquirer újságírójának, Lydia Encinas-nak „jó a kapcsolata Blancával”. Nekünk ennyi is elég. Különösképpen azért, mert Mitteager titkos hangfelvételei a következő történetben is szerepet játszanak.

Ez a történet csak egy a sok hasonló történet közül, de kiválóan bemutatja a mai amerikai média működését, romlottságát, korruptságát – és a szerepét Michael Jackson szándékos tönkretételében. Blogom elsődleges célja, hogy tisztázzuk egy igazságtalanul meghurcolt ember nevét, de Jackson-botrányok története nemcsak erről szól, hanem ez egy kiváló esettanulmány is a mai társadalomról, amiben élünk. A hatóságokról és a médiáról egyaránt. No, meg a médiában elhangzottakat kritikátlanul befogadó embertömegekről is…

Nem szaporítom tovább a szót jöjjön ennek a mai bejegyzésemnek a veleje, egy 2005. április 7-én kelt cikk Roger Friedmantól, a Fox News újságírójától (az eredeti cikk forrása: http://www.foxnews.com/story/0,2933,152708,00.html ). A kontextusról annyit, hogy a cikk akkor jelent meg, amikor Jackson akkor zajló perében a vád – látva, hogy Arvizóék hogy leszerepeltek a tanúk padján – elérte a bírónál, hogy „korábbi esetek” vizsgálatát is bevonják a tárgyalásba, azaz megjelenhessenek a tanúk padján a sztár olyan korábbi alkalmazottai, akik azt állították tanúi voltak annak, hogy Jackson más gyerekeket molesztált. Ennek a körnek volt a része Blanca Francia is, és a többi tanú (lopás miatt kirúgott testőrök, akik pert vesztettek Jackson ellen és így nagy összegekkel tartoztak neki) is körülbelül hasonló hitelességgel bírtak, mint az egykori szobalány – azaz semennyivel. Állításaik között szerepelt, hogy Jackson molesztálta Macaulay Culkint és Brett Barnes-t – mire a védelem a tanúk padjára állította az említett fiatalembereket, akik elmondták, hogy mindez hazugság. Ezek az ex-alkalmazottak – akárcsak Blanca Francia – korábban a bulvármédiától is kaptak pénzt a sztorijaikért. S akkor lássuk hogyan is működik a bulvár a gyakorlatban – és konkrétan hogyan működött Michael Jackson esetében:

„Nem számít ki tanúskodik Michael Jackson soron következő állítólagos „korábbi esetek” szexuális zaklatási mini-perében, a vádnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy csak egyetlen fiú fog eljönni és azt mondani, hogy sok évvel ezelőtt molesztálta őt a popsztár (a korábban már említett Jason Francia – a ford.)

Itt van például Robert Newt (30 éves), a National Enquirer régi „szent grálja”, még az 1993-as Jackson elleni nyomozásból.

Newt és az ikertestvére, Ronald Newt Jr. (már elhunyt) feltörekvő előadók voltak és 1985 körül két hetet töltöttek a Jackson család vendégeiként családi otthonukban, Encinóban. Akkor körülbelül 11 évesek voltak. Mindez azelőtt történt, hogy Neverland építését befejezték. Michael, Janet és LaToya Jackson mind ott éltek, akárcsak a szüleik.

Pörgessünk előre 1993 decemberébe. A National Enquirer, amely kétségbeesetten bizonyítani szerette volna, hogy Jackson gyerekeket molesztált, hallotta, hogy a Newt gyerekek egyszer időztek Jacksonnal. A bulvárlap felajánlott Newték apjának, Ronald Newt Sr-nak 200 000 dollárt, hogy mondja azt történt valami a gyerekei és Jackson között.

Newt – egy San Fransisco-i „karakter” és filmes, akinek a múltjában volt prostituáltak futtatása és börtönbüntetés is – fontolóra vette az ajánlatot. El is készítettek egy szerződést, amit az Enquirer részéről már alá is írt a szerkesztő, David Perel. Az Enquirer riportere Jim Mitteager – aki már szintén elhunyt – találkozott Newttal és a fiával a San Fransisco belvárosában található Marriott Hotelben.

Úgy tűnt, hogy minden készen áll. De Newték az utolsó pillanatban visszakoztak az ajánlattól. Ron Newt Sr. – akinek 200 000 dollár olyan lett volna, mintha ezüsttálcán nyújtották volna át neki a világot – az aláírása helyére azt írta: „nem leszek balek”. Az ok: soha semmi nem történt Jackson és a Newt fiúk között.

Sőt, nem számít, hogy a bulvárlapok mennyi pénzt lobogtattak meg, soha egyetlen gyerek sem bukkant fel az első, 1993-as botrány után, hogy Jackson törvénytelenségeiről szóló sztorikkal kereskedjen.

„Talán nincsenek is más gyerekek.” – ismerte el egy jelenlegi Enquirer szerkesztő.

Tegnap találkoztam Bobby Newttal, nem messze attól az irodától, ahol jelzálog brókerként dolgozik Los Angeles külvárosában. Amint az apja ígérte nekem néhány nappal korábban: jóképű gyerek. Félig fekete, félig kínai. Robert és az ikertestvére minden bizonnyal nagyon aranyos gyerekek voltak. Ugyanazokkal a jellemzőkkel, amelyekkel más fiúkat hirdetnek, mint állítólagos neverlandi „áldozatokat”. De Bobby Newt csak úgy tud visszaemlékezni a Jacksonnal történt találkozására, mint jó élményre.

Amire viszont a National Enquirer-től érkezett emberből emlékszik az, hogy azt akarta, hogy az akkor 18 éves Bobby hazudjon:

„Azt mondta: ’Mondd, hogy megragadta a fenekedet! Mondd, hogy akárhogy megragadott és megérintett téged!” – mondta Newt. „Azt mondta nekünk, hogy ő már egy csomó embert tönkretett és most Michaelen van a sor. Hogy igazán el fogja őt pusztítani. Elmondta, hogy már egy csomó híres embert tönkretett. Mindenféle nagy embert, akikről botrányokat robbantottak ki. Azt mondta: ’Tönkretesszük ezeket az embereket. Ez a munkánk.’”

Mielőtt Bobby találkozott volna Mitteagerrel, Bobby apja találkozott vele és hozott magával egy közvetítőt is – a San Francisco-i politikust, üzletembert és cellatársat, Charlie Walkert. Walker arról hírhedt San Fransiscóban, hogy minden érdekesben benne van, ami a Nyugati Parton történik.

„Az apám azt mondta, hogy ezek a fickók pénzt ajánlanak azért, hogy tönkretehessék Michael Jacksont. És az a fickó [Mitteager] azt mondta: ’Mondd, hogy hozzád nyúlt! Csak ennyit kell tenned. De lehet, hogy tanúskodnod is kell majd. Lehet, hogy el kell menned az Oprah show-ba egy csomó ember elé. Erre fel kell készülnöd. Csak mondd ezt! És mi fizetünk neked.” – mondta Newt.

Két bizonyíték is van, amely alátámasztja Newték sztoriját. Az egyik az a szerződés, amelyet az Enquirertől kaptak és amelyen ott van Perel aláírása, aki nem volt hajlandó kommentálni ezt a sztorit.

A szerződésben, amelynek formátuma levél, az áll, hogy az egy megállapodás a bulvárlap és Newték között arról, hogy exkluzív sztorit szolgáltatnak „kapcsolatukról Michael Jacksonnal, a szexualitásáról, arról, amit tudnak Michael Jackson szexuális kapcsolatairól és kísérleteiről, hogy szexuális kontaktust létesítsen Robert Newttal és másokkal.”

Mitteager arra számított, hogy alá fogják írni, noha az egész egy színtiszta hazugság volt és gyakorlatilag nem volt semmilyen sztori.

Tudta, hogy hazugság – emlékeztettem Bobby Newtot.

”Pontosan! És nem érdekelte! Azt mondta: ’Csak mondd ezt és mi fizetünk!’ Én meg: ’De hát soha nem nyúlt hozzám!’ Ő azonban tovább győzködött. Gondolj csak bele! A legtöbb embernek, ha azt mondják ’fizetünk neked’ – még ha nem is igaz a sztori -, elfogadná.”

Bobby Newt még több részletét felidézte a National Enquirer riporterével eltöltött 30 perces találkozónak: „Megpróbált kiképezni – arról, hogy mi fog történni, ha elfogadom a pénzt. Azt mondta: ’Tudod, ez egy hatalmas botrány lesz! Valószínűleg lesz egy csomó ember, aki nem fog titeket szeretni. De híresek lesztek!’ De számomra inkább úgy tűnt, hogy tönkremennénk benne. És az igazság az, hogy Michael soha nem tett távolról sem semmit, amit molesztálásnak lehetne nevezni.”

Ironikus módon a második számú bizonyíték is alátámasztja Newték sztoriját. Tudtukon kívül Mitteager rögzítette a beszélgetést. Már a múlt héten is írtam, hogy Mitteager több illegális hangfelvételt készített, mint Richard Nixon. Amikor meghalt, akkor a felvételei a hollywoodi nyomozóra, Paul Barresire maradtak. A több tucat órányi felvétel között ott van egy beszélgetés Mitteager, Ron Newt Sr. és Charlie Walker között. Amikor felolvastam néhány kivonatot ebből a minap Newtnak, sokkolta a dolog.

„Valóban én mondtam mindezt.” – mondta meglepődve, hogy 12 évvel később felidéződnek ezek az emlékek.

A ’80-as évek közepén Ron Newt Sr. a három fiából létrehozott egy énekegyüttest, úgy, ahogy régebben Joseph Jackson is. Newtronsnak nevezte el őket. Sok próbálkozás után felkeltették Joe Jackson figyelmét, aki beleegyezett, hogy a csapat menedzsere legyen. Joe Jackson szervezett a Newtronsnak egy fellépést a nyugat-hollywoodi Roxy-ban. Michael is megjelent és tetszett neki. Az eredmény az volt, hogy a fiúk két hetet eltölthettek az encinói házban a Hayvenhurst Avenue-n, ahol elvileg dolgoztak volna a zenéjükön.

„Futólag láttuk Michaelt. Nem sokat láttuk, talán mert éppen egy albumon dolgozott. Láttuk a földszinten a konyhában és beszélgettünk vele.” – mondja Newt.

Newtronék végül kaptak egy lemezszerződést és felvették a Jackson 5 slágerét az „I want you back”-et Hayvenhurstben. Az éjszakát Tito Jackson házában töltötték. De Bobby Newt számára semminek nincs értelme, amit mostanában hall magáról vagy másokról.

”Nem tudom mit higgyek. Kiváló lehetősége lett volna arra, hogy molesztáljon engem és a testvéremet két hétig a vendégházban.” – mondja. „De nem próbálkozott semmivel.”

Egy lábjegyzet mindehhez: a Los Angeles-i zeneipar kicsi világában Bobby Newt nemrég együtt dolgozott dalokon az első albumához a koreográfus Wade Robsonnal, aki egy másik állítólagos Jackson „áldozat”. Jackson korábbi szobalánya, Blanca Francia hozta fel Robsont a perben a hétfői tanúvallomásában. Robson nem tanúskodott a vád mellett. (De a védelem mellett később igen, mint azt láttuk az előző bejegyzésben – a ford.)

„Wade olyan hetero amennyire csak lehet valaki. Nemsokára megnősül. És vele sem történt soha semmi.” – mondta Newt.

A fejét rázza azok felett, akik megvádolták Jacksont.

„Csak nézz rá ezekre az emberekre! Menj vissza és nézd meg azt amikor megtört a kapcsolatuk Michaellel! Amikor elmaradtak a telefonhívások.” – mondja.

Márpedig Newt tudja miről beszél. Az 1985-ös kaland után soha többé nem látta Jacksont. Őket nem zavarta – mondja Bobby -, de lehet, hogy másokat igen.

„Valószínűleg ez nem tetszett nekik. És így akarnak bosszút állni rajta.” – mondja.”

Nos, így működik a bulvármédia. Nem számít, hogy egy sztori igaz vagy hamis, csak legyen elég szaftos és ők fizetnek. Akkor is, ha tudják, hogy hamis. Blanca Franciát mondhatni átverték, kilóra megvették a 20 000 dollárjával (azért az is cirka 4 millió Ft), de itt Newtéknak már 200 000 dollárt (azaz kb. 40 millió Ft-ot!) is hajlandóak lettek volna fizetni! És nem ők az egyetlenek. Mindig, amikor látsz a bulvárlapokban, -műsorokban egy-egy szaftos állítást Jacksonról (vagy éppen másról), jusson eszedbe, hogy ezért valakinek fizettek, nem is keveset! Jackson esetében a legmagasabb árfolyama a pedofil- és a meleg-történeteknek van (volt olyan is, aki elismerte, hogy 100 000 dollárt kínált neki valamelyik bulvárlap azért, hogy mondja azt Jackson meleg-szeretője volt – természetesen az a sztori sem volt igaz). Ez jusson mindig eszedbe, ha egy ilyen történetre bukkansz róla!

És azt se feledjük, hogy ez már messze nem „játék”! Jackson börtönbe kerülhetett volna ezek miatt a hazugságok miatt! Az életét pedig így is tönkretették. De a bulvárt ez sem érdekelte. Ez az igazi bűncselekmény és az igazi bűnözők továbbra is szabadlábon hülyítik a népet!

Kategória: Média
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Robert Newt megkísértése – avagy a bulvármédia szerepe a Michael Jackson elleni vádakban bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Pénz és bulvár |

  2. Visszajelzés: Anthony Pellicano |

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s