Az Arvizo-féle koncepciós per – 2. rész: Michael „Don Corleone” Jackson

A Michael Jackson 2005-ös peréről szóló sorozatunk második részében az összeesküvés vádpontjával és ehhez kapcsolódóan a vádló anyjának, Janet Arvizónak a vallomásával fogunk foglalkozni.

 

Janet Arvizo

Janet Arvizo

Az előzetes esküdtszéki meghallgatásán Janet Arvizo azzal kezdte, hogy nem tudta megmondani hány éves (ez komoly!) és egyáltalán egész idő alatt úgy viselkedett, mint egy szociopata (nem, nem sértegetni akarom – mint később látni fogjuk ennek a jelzőnek van alapja). A bírósági tárgyaláson pedig azzal kezdte, hogy élt az alkotmány által biztosított azon jogával, hogy ne kelljen terhelő vallomást tennie önmagára. Konkrétan: erre a jogra hivatkozva sem a vád, sem a védelem nem kérdezhette a szociális segélyekkel való visszaélés miatt ellene éppen folyó vizsgálatról…

A vád nagy gondban volt azzal a ténnyel, hogy Arvizóék 2003 februárjában még agyba-főbe dicsérték Jacksont minden lehetséges fórumon – kezdve a korábban már említett videófelvételtől, egészen a gyermekvédelmiseknek adott interjúig –, így azt találták ki, hogy Arvizóék mindezt „kényszer hatása alatt” tették: Jackson és emberei maffiamódszerekkel félemlítették meg őket. Erről szólt a 14 vádpont közül az első: az összeesküvés vádpontja.

 

Az egyik "összeesküvő", Frank Tyson

Az egyik "összeesküvő", Frank Tyson

Ennek a vádpontnak az érdekessége az volt, hogy megnevezték ugyan benne az „összeesküvőket” (Frank Tyson – az énekes jóbarátja és személyi asszisztense, Vincent „Vinnie” Amen – Tyson közvetlen munkatársa, Marc Schaffel – producer, Dieter Wiesner, valamint Ronald Konitzer – Jackson akkori menedzserei, akiket Arvizo mama csak „a németeknek” hívott), de Jacksonon kívül egyik ellen sem emeltek vádat. Mindez egy jogi trükk volt a vád és Tom Sneddon részéről: így iktatta ki őket – elsősorban Tysont és Ament -, hogy tanúskodhassanak Jackson mellett. Roger Friedman, a Fox News újságírója szerint a két fiatalembernek olyan terhelő bizonyítékai voltak Arvizóék ellen – lévén ők voltak velük a leggyakrabban -, amelyek alapból megtorpedózták volna az egész ügyet.

Tehát ott tartunk, hogy Janet Arvizo és a vád egy egész kis maffiatörténetet próbált kerekíteni az ügyből. A nő mind a grand jury előtt, mind később a tárgyaláson azt állította, hogy Jackson emberei azt mondták neki, hogy „gyilkosok” vannak a gyermekei nyomában és ezzel tartották félelemben őket, így véve rá őket arra, hogy pozitívan nyilatkozzanak a sztárról. A kérdés csak az, hogy miért volt szükség ilyen körmönfont módszerekre ehhez, amikor akkor még a vád szerint sem történt semmi Jackson és Gavin között, és amikor Janet Arvizo elmondta, hogy akkor még pozitív véleménnyel volt az énekesről? Nem lett volna tehát egyszerűbb Jackson embereinek egész egyszerűen MEGKÉRNI Janetet és gyermekeit, hogy mondjanak valami szépet Michaelről, ahelyett, hogy gyilkosokkal rémisztgetik őket? De Jackson nyilván szeretett inkább – minden ok nélkül – Al Caponét játszani….

Az első felvonás ebben az „összeesküvésben” a vád szerint az volt, hogy Janetet és gyermekeit Miamiba csábították azzal az ürüggyel, hogy ott egy sajtótájékoztatón kellene tisztázniuk azt, hogy Jackson és Gavin között soha semmi nem történt. Hogy-hogy nem a sajtótájékoztatóra sosem került sor, viszont arra jó volt az egész hajcihő, hogy szegény, megrémült Janetet ismét figyelmeztessék a „gyilkosokra” és arra, hogy nem fogják tudni megvédeni őket tőlük, ha nem lesz jó kislány. „Természetesen” Janet Arvizónak eszébe sem jutott a rendőrséghez fordulni a „gyilkosok” miatt, sőt az sem jutott eszébe, hogy megkérdezze Jackson embereitől egyáltalán kik ezek a titokzatos gyilkosok és miért akarják őket megölni, valamint, hogy egy sajtótájékoztató hogyan fogja őket ettől megvédeni – és egyáltalán mi az összefüggés a kettő között. Nyilván mi sem tennénk fel ilyen felesleges, lényegtelen kérdéseket hasonló helyzetben…

 

Chris Tucker

Chris Tucker

A fentiek természetesen Arvizóék verzióját képviselik a miami útról. A védelem oldalán tanúskodó Chris Tucker színész – aki közös ismerőse volt Jacksonnak és Arvizóéknak – egészen másképp emlékszik a történetre. Ő a tanúk padján elmondta, hogy nem Jackson hívta Arvizóékat meg magához Miamiba, hanem ők akartak elmenni hozzá. Honnan tudja ezt? Onnan, hogy őt, Tuckert hívták fel azzal, hogy panaszkodtak neki, hogy a Bashir-interjú után üldözi őket a média és szeretnék megtalálni Jacksont és elmenni hozzá. Tucker épp Miamiba igyekezett családlátogatásra, így felajánlotta nekik, hogy elviszi őket az általa bérelt repülőgépen. A színész verzióját telefontársasági számlakivonatok támasztották alá, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy előbb Arvizóék hívták Tuckert és Jackson csak ezt követően – Tucker kérésére – hívta fel őket. Tehát szó sem volt sötét csábításról és arról, hogy Jackson emberei szállították volna Arvizóékat maffiamódszereket bevetve Miamiba…

Ezután Arvizóék és Jackson repülőgépén tértek vissza Santa Barbarába. És ekkor történt – Janet Arvizo elmondása szerint – az első furcsa eset Michael és Gavin között. A fedélzeten utazott Jacksonon és Arvizóékon kívül a sztár három gyermeke, a Jackson-gyerekek nevelőnője Grace Rwamba, a sztár orvosa Dr Alex Farshchian, Chris Tucker, Frank Tyson és testvérei, Aldo és Marie Nicole, és még mások. Plusz a légiutaskísérő.

Janet Arvizo ekkor volt tanúja az első döbbenetes esetnek. Hogy-hogy nem a gépen az égvilágon mindenki elaludt, amikor ez történt – még az utaskísérő is -, így csak ő és másik fia, Star volt tanúja az esetnek (micsoda furcsa „véletlen” már megint – ez a sok ember épp MIND alszik, csak Janet és Star nem…). Szóval amikor Arvizo mama felkelt az üléséből és hátrament azt látta, amint Jackson nyalja az alvó fia fejét, haját! Jó anyához méltón mit tesz? Nem, nem ébreszti fel az egész bagázst és csap óriási botrányt, nem, nem kever le két hatalmas átszállót Jacksonnak, sőt még csak felelősségre sem vonja, hanem szép csendben visszaül a helyére és úgy tesz, mintha semmit sem látott volna, majd hosszú időre el is felejti az egészet. Tök természetes ilyen helyzetben, ugyebár.

Megjegyzendő, hogy a sztori kísértetiesen emlékeztet Jackson egykori sajtósának, Bob Jones bulvárkönyvének egyik jelenetére, amikor az író azt állítja, hogy tanúja volt annak, hogy Jackson egy alkalommal nyalta Jordan Chandler fejét. Gondolhatnánk, hogy a popsztárnak bizonyára ilyen furcsa gusztusa van, csak az a bökkenő, hogy Jones a per során a tanúk padján elismerte, hogy az egész történet nem igaz, csak kitalálta bosszúból Jackson lejáratása érdekében, amiért a sztár korábban kirúgta őt. Mindenesetre Arvizóéknak valamiért nagyon tetszhetett, hogy egy az egyben átvették.

Mire leszállt a gép, Arvizo mamának kisebb gondja is nagyobb volt a fejnyalásnál: eltűnt az egyik műanyag zsákja a ruháival! Borzalmas! A vallomása alapján úgy tűnik ez viselte meg a repülőútból a leginkább, nem pedig, aminek állítólag a tanúja volt. Nem csodálom. Ezek a maffiózók mindenre képesek! Elképzelem, amint Don Jackson és emberei osztoznak a szajrén – Janet Arvizo cuccain. Legalább már látjuk mire ment ki ez az egész miami út!

A repülőút kapcsán Arvizóék adtak egy másik vádpontnak is, miszerint Jackson alkohollal itatta Gavint, annak ellenére, hogy tudta az egészségi állapota miatt ez különösen veszélyes számára. A sztár állítólag kólásdobozba töltötte a bort Gavinnek és úgy itatta. Az tény, hogy Jackson – mivel rettenetesen félt a repüléstől – gyakran ivott alkoholt a repülőútjain, s az is, hogy ilyenkor kólásdobozból itta a bort vagy a vodkát. Ez környezete számára nem volt titok. Arra azonban nincs tanú – Arvizóék állításán túl -, hogy Gavint is itatta volna. Ellenkezőleg. A per során vallomást tett Cynthia Bell légiutaskísérő, aki elmondta, hogy bevett szokás volt, hogy kólásdobozban szolgálta fel az alkoholt Jacksonnak a repülőútjai során, mivel a sztár nem akarta, hogy mások is lássák, hogy alkoholt fogyaszt. Bell nem látott vagy tapasztalt semmi olyat, ami arra engedte volna következtetni, hogy a sztár Gavin Arvizót is itatta és ő maga soha senki másnak nem szolgált fel alkoholt kólásdobozban Jacksonon kívül. Gavin viselkedését azonban durvának és tiszteletlennek találta: „Nagyon defenzívnek tűnt, amikor Mr. Jacksonnal beszélgettem. Nagyon követelőző volt, olyanokat mondott, hogy ’Vigye ezt el! Ebből hozzon többet! Ez a csirke nem elég meleg.’ Őszintén szólva nagyon durva volt.” – jellemezte a fiút. Bell sosem volt tanúja annak, hogy Jackson bármilyen helytelen dolgot tett volna Gavinnel.

A vádló testvére, Star Arvizo – akárcsak maga a vádló – számos ellentmondásba keveredett a tanúk padján. A repülőgépes jelenettel kapcsolatban például többször változott a sztorija arról, hogy ki hol ült, arról, hogy Gavin saját kólásdobozt kapott borral vagy Jacksonéból ivott-e (még egyszer: az utaskísérő határozottan cáfolta, hogy Jacksonon kívül másnak is szolgált fel ilyet), ráadásul azt mondta vörösbort itattak a testvérével. Bell elmondása szerint Jackson mindig fehér bort ivott…

De szálljunk most már le a földre! Ott tartunk, hogy a csapat megérkezik Santa Barbarába. Ekkor történik Arvizo mama szerint az „emberrablás”, ugyanis a repülőtérről nem haza mentek, hanem Neverlandre. Ahhoz képest, hogy később kidobni is alig lehetett őket Jackson birtokáról, nyilván tényleg emberrablás esete forog fenn… Arvizóék szerint azért, hogy elkészíttessék velük azt a bizonyos interjút, amiben pozitívan nyilatkoznak Jacksonról. Még mindig nem értem: miért nem lehetett egyszerűen megkérni őket rá? De hát nem érthetjük mi a maffia észjárását!

Az emberrablás elméletét az is „alátámasztja”, hogy bizonyítékok vannak arra (például számlák), hogy miközben éppen el voltak rabolva, Arvizóék számos alkalommal tettek bevásárlókörutakat Los Angeles-ben Jackson pénzét költve, Jackson Rolls Rocye-án furikázva, s olyan is volt, hogy luxushotelben éjszakáztak szintén a sztár költségén. A francba, hogy miért nem tudott engem elrabolni Michael Jackson?

Janet Arvizo egyébként azt kikérte magának, hogy az egyik ilyen körút alkalmával, amikor egy szépségszalonba betért teljes testszőrtelenítést kért volna: nem, csak lábszőrtelenítés volt – és az is Jackson embereinek az utasítására. Úgy érzem ezt hangsúlyoznunk kell – már csak azért is, mert maga Arvizo mama is annyira fontosnak érezte ezt a részletet, hogy amikor a védelem bemutatta neki a számlát, amin teljes testszőrtelenítés szerepelt, ő hamisítással vádolta meg Jackson ügyvédeit: csak lábszőrtelenítés volt és punktum!

Miközben ilyen sanyarú módon tengették napjaikat a „fogva tartottak”, egyetlen ilyen bevásárlókörút alkalmával sem jutott eszükbe értesíteni a rendőrséget, hogy „hé, el vagyunk rabolva, segítség!” Sőt, amikor a gyermekvédelmi szolgálat kiszállt hozzájuk, hogy a Bashir interjú miatt kikérdezgessék őket, nekik sem említettek semmi ilyesmit. Ehelyett ódákat zengtek nekik Jacksonról. Mint utólag megtudtuk: persze mindezt kényszer hatása alatt tették, mivel Jackson egyik testőre, Asaf folyton a nyomukban volt. Nem beszélve a gonosz Frank Tysonról (Janet Arvizo: „Mind közül ő volt a legrosszabb.”) és Vinnie Amenről. Meg pluszban még egy nagy, fekete kocsi is állandóan követte őket mindenhová titokzatos emberekkel. Az interjú a gyermekvédelmisekkel egyébként Jay Jackson őrnagy lakásán zajlott – ő Janet Arvizo barátja, ma már férje. Mindez az állítólagos neverlandi elraboltatásuk alatt…

A magyarázat arra, hogy miért csak csupa szépet és jót mondtak az őket „elrabló” Jacksonról a gyermekvédelemnek az volt, hogy azért mert Jackson testőre, Asaf arra kényszerítette őket, hogy vegyék fel hangfelvételre a beszélgetést és ha nem azt mondják, amit Jackson hallani szeretne, akkor lesz nemulass. Tény, hogy Asaf valóban arra kérte őket, hogy vegyék fel a beszélgetést, de Janet egy idő után kikapcsolta a szalagot – tehát ekkor már nyugodtan mondhatott volna bármit a gyermekvédelmiseknek. De ő akkor is dicsérte a sztárt. Janet ezt a bíróságon azzal próbálta magyarázni, hogy Asaf állítólag azt mondta neki, hogy el van rejtve egy másik hangfelvevő is a szobában. Egyébként elégedetlen volt a gyermekvédelmi szolgálat három munkatársával, azt állítva, hogy őket csak egy dolog érdekelte: hogy Michael Jackson ne perelje be őket…

Jackson ekkor már nyilvánvalóan kezdett bizalmatlanná válni Arvizóékkal – mint láttuk, nem ok nélkül -, s valószínűleg ezért szerette volna hallani mit mondanak a gyermekvédelemnek. Mindazonáltal, ekkor még mindig nem történt molesztálás a vád szerint sem, leszámítva a persze a bizarr fejnyalást, aminek érdekes módon egy emberekkel teli repülőn nem volt tanúja Janet és Star Arvizón kívül, mert épp mindenki elaludt egyszerre, beleértve az utaskísérőt is…

A maffiatörténetnek itt még mindig nincs vége: Janet Arvizo szerint Jackson és emberei ezután megpróbálták Brazíliába deportálni őt és a gyermekeit – pontosabban Brazíliába vagy Ausztriába, „mert ezekben az országokban spanyolul beszélnek” (igen, ezt mondta Arvizo mama). Ehhez képest számlák bizonyítják, hogy Jackson emberei tankönyveket vettek a következő iskolai szezonra az épp „deportálandó” gyerekeknek…

 

Azja Pryor

Azja Pryor

Az, hogy terveztek egy utat Brazíliába Jackson költségén, tény. De ezt aligha deportálásnak tekinteni. Chris Tucker barátnője, Azja Pryor tanúvallomásában elmondta, hogy Janet Arvizo beszélt vele az útról, amiről sosem állította neki, hogy kényszer hatására kellene elmennie rá, sőt, nagyon izgatottan és örömmel várta és őt is meghívta rá. Pryor el is fogadta a meghívást – tehát ő is utazott volna. Nyilvánvalóan egy vakációról volt szó barátokkal, nem pedig emberrablásról…

Annak ellenére, hogy éppen „el volt rabolva”, február 25-én Arvizo mama felkeresett egy polgári peres ügyvédet, William Dickermant – sőt, Jackson egyik alkalmazottja fuvarozta el őt hozzá – milyen előzékeny emberrablók. Ha arra gondolsz, hogy itt volt a remek alkalom arra, hogy Arvizo mama segítséget kérjen, hogy kiszabadítsák őt és gyermekeit Jackson fogságából, nos tévedés: már meg sem lepődünk rajta, hogy Dickermannak sem említette, hogy ő éppen fogoly. Nem, csupán arról érdeklődött milyen módon lehetne pénzt kapnia azért, hogy gyermekei szerepeltek a Bashir dokumentumfilmben, illetve a Take 2-ban, és hogy milyen módon lehetne megakadályozni, hogy gyermekei képei az újságokban szerepeljenek.

Itt már valahogy a sztárügyvéd, Mark Geragos is belekeveredett a történetbe: Janet Arvizo szerint Jackson emberei közvetlenül tőle kapták az utasításaikat. Aha! Szóval, Geragos, az USA egyik leghíresebb ügyvédje, ilyen kétes ügyletekbe, összeesküvésekbe keveredik, kockára téve a hírnevét és karrierjét, pusztán azért, hogy Michel Jackson elkészíthessen egy francos videóinterjút Arvizóékkal (ami egyébként ekkor már amúgy is kész volt) – s amely aztán ráadásul be sem került a Take 2-ba? Logikus!

De lehet, hogy csak én nem tudom már követni ezen a ponton, hogy tulajdonképpen mi is volt a célja ennek a nagy „összeesküvésnek” és Arvizóék „fogva tartásának”.

Az „elrabolt” Janet Arvizo március 11-én megjelent egy bíróság előtt, ahol azt kérte, hogy emeljék meg a gyerektartást, amit kap volt férjétől. Erre a meghallgatásra a gonosz összeesküvő Vinnie Amen fuvarozta el, nyilván ezért nem használta ki ezt az alkalmat sem, hogy egy hivatalos szerv felé jelezze: elrabolták. Bár nem igazán tudom mit tudott volna tenni Amen egy bíróságon abban az esetben, ha jelzi: előkap egy gépfegyvert és lemészárol mindenkit? Nyilván, hiszen maffiózókról beszélünk!

Azja Pryor vallomásában elmondta, hogy 2003 márciusának elején Janet Arvizo arra panaszkodott neki, hogy őt és a gyermekeit Jackson alkalmazottai megpróbálják távol tartani az énekestől! Pryor: „Megkérdeztem tőle, hogy Michael tud-e erről valamit. Ő erre azt mondta: ’Nem engednek minket a közelébe, mert tudják, hogy a gyerekek meglágyítják a szívét.’” Tehát akkor, amikor Jackson állítólag fogva tartotta őket és amikor állítólag Gavint molesztálta, Arvizóék minden erővel igyekeztek közelebb férkőzni az énekeshez. Logikus!

Mindezek ellenére szegény Janet ekkorra már annyira kétségbeesett volt a fogva tartástól, hogy azt latolgatta: léghajón fognak elmenekülni Neverlandról. Amikor ez elhangzott, már a tisztelt esküdtszék sem bírta tovább türtőztetni magát: kitört a röhögés a tárgyalóteremben. Különösen amikor az is kiderült számukra, hogy Neverland körül nincs magas kerítés, csak egy alacsony fakorlát, így lett volna a léghajónál egyszerűbb megoldást is találni: mondjuk simán kisétálni…

A léghajó máskor olyan összefüggésben került elő, hogy Janet Arvizo azt mondta a rendőrségnek: attól tartott Jackson emberei léghajóval fogják elrabolni a gyermekeit.

 

Rögtön a ház előtt két óra is látható...

Rögtön a ház előtt két óra is látható...

 

Elhangzottak továbbá olyan állítások, hogy neverlandi fogságuk alatt naponta csak egyszer kaptak enni, valamint, hogy nem engedték nekik, hogy tudják az időt. A valóságban számlák, rendelések bizonyítják, hogy hatalmas mennyiségű ételt rendeltek rendszeresen Jackson kontójára – amikor csak akartak -, azt pedig Neverlanden készült videófelvételek igazolták, hogy a birtok tele van órákkal, így még az is mindig tudja a pontos időt, aki nem akarja.

Aztán végül is egyszerűbb módját találták a „menekülésnek”: meggyőzték a gonosz összeesküvő Frank Tysont, hogy vigye el őket Janet Arvizo szüleihez. És ennyi. Így aztán végre megszabadultak. Mondom én, hogy kellemes kis emberrablók ezek! Lehet velük beszélni!

Még a vád pártját fogó média is elismerte, hogy Janet Arvizo tanúvallomása és az összeesküvés vádpontja katasztrofális csapást mért a vád ügyére. Ráadásul fia, Gavin Arvizo beverte az utolsó szöget is ennek a vádpontnak a koporsójába, amikor vallomásában azt találta mondani: soha senki nem fenyegette őket Jackson környezetéből, ő maga szívesen volt Neverlanden, ráadásul elismerte, hogy soha nem kísérelték meg felvenni a kapcsolatot hatóságokkal, hivatalos szervekkel, amikor bevásárlókörutakra mentek állítólagos „elraboltatásuk” idején – sőt, közvetlenül azután sem, hogy végleg elhagyták Neverlandet.

Nos, azt hiszem a fentiekből látható az összeesküvés vádpont képtelen zagyvasága. Nem mintha a molesztálás vádpontjai ennél hihetőbbek lettek volna, de erről majd legközelebb.

Folyt.köv.

Kapcsolódó cikkek:

Az Arvizo-féle koncepciós per – 1. rész: Előzmények

Az Arvizo-féle koncepciós per – 3. rész: A molesztálás vádja

Az Arvizo-féle koncepciós per – 4. rész: És akkor ismerkedjünk meg közelebbről is Arvizóékkal…

Kategória: A 2005-ös per
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Az Arvizo-féle koncepciós per – 2. rész: Michael „Don Corleone” Jackson bejegyzéshez

  1. magnificent points altogether, you simply gained a brand new reader.
    What could you suggest abokut your puut up that you made a
    few days in the past? Any sure?

  2. jacksonaktak szerint:

    Köszönöm. Azért van a blog, hogy többen tudomást szerezzenek arról, ami pontosan történt.

  3. Szandi szerint:

    Nagyon durván pancserok voltak kedves Arvizoék… Undortóak.
    Hihetetlen, hogy ilyen emberek vannak. Ahogy olvasom ezt az oldalt, egyik ámulatból a másikba esek, teljesen ki vagyok akadva. De nem akarok ebbe belemenni, mert csak sík ideg leszek..
    Azt akarom csak mondani, hogy nagyon alapos vagy és imádom a fogalmazás módodat:D
    Nagyon hálás vagyok, hogy ennyit fordítottál és megosztottad meg persze hogy ennyi bizonyítást is írtál! Én nem tudtam volna így utánajárni….
    Szóval grat és kösz! Sajnálom, hogy ezeket a dolgokat kevesen tudják és elítélik Őt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s