Michael Jackson, mint barát

David Nordahl

David Nordahl

David Nordahl festőművész 1988-ban találkozott Michael Jacksonnal. A popsztárt megragadták Nordahl apacs indiánokról festett képei, amelyeket Steven Spielberg irodájában látott, így megkérte, hogy fessen róla is képeket és ebből a kapcsolatból aztán egy életre szóló barátság alakult ki e között a két látszólag teljesen különböző ember között. A 69 éves művész feleségével Sante Fében él.

Nordahl a médiának sosem adott interjút Jacksonról – elmondása szerint azért, mert úgyis csak kiforgatnák a szavait. Mélyen megveti a sztár azon ismerőseit, akik pénzért nyilatkoznak róla és hazugságokkal táplálják a médiát a zöldhasúért.

Így aztán most sem a médiának, hanem egy Michael Jackson rajongó, Deborah Kunesh által működtetett weboldalnak, a Reflections on the Dance-nek nyílt meg. A teljes interjú audio formátumban meg is hallgatható ott (természetesen angolul): http://www.reflectionsonthedance.com/interviewwithdavidnordahl.html

Én alább részleteket fogok közölni ebből az interjúból. Miért és hogyan kapcsolódik ez a blogomhoz? Úgy érzem, hogy a perről és a vádakról szóló – természetüknél fogva nem túl kellemes – cikkek között néha elkel egy kis felüdülés. És ez is hozzásegít minket a Michael Jacksonról a médiában módszeresen kialakított torz kép szertefoszlatásához. Ráadásul azért van egy-két utalás a vádaskodásokra is.

Az első találkozás

Nordahl "Csillagos éjszaka" című képe

Nordahl "Csillagos éjszaka" című képe

„Beszélgettem Stevennel [Spielberg – a ford.] – és ez 1888 januárjában volt… 1988-ban, elnézést… [nevetés] Szóval beszéltem Stevennel és azt mondta, hogy számítsak egy telefonhívásra John Voytól[?] és én azt mondtam: ’Miért?’ És ő azt mondta: ’Mert ismer valakit, akit nagyon fellelkesítettek a munkáid.’ És én mondtam: ’Oké’. Szóval azt mondta, hogy számítsak egy hívásra tőle. Körülbelül két héttel azután, hogy beszéltem Stevennel, csörgött a telefon és egy titkárnő volt Los Angelesből. Azt mondta, hogy a főnökét érdekli a munkám és hogy küldenék-e neki néhány fotót, meg ilyenek. Összekészítettem pár fotót és beletettem egy show brossurát is, mert volt egy show-m Scottsfieldben. Azt hiszem ez február 13. körül lehetett. Két vagy három nappal azután, hogy hazatértem a showmról csörgött a telefon – és majdnem éjfélre járt az idő, úgyhogy azt hittem vagy családi vészhelyzet van, vagy valaki rossz számot tárcsázott. Szóval felvettem a telefont és a hang azt mondta: ’Dave Nordahl?’ Mondtam: ’Igen.’ És ő azt mondta: ’Itt Michael Jackson.’ Én meg forgattam a szemeimet, tudod, arra gondoltam, hogy valaki szórakozik a telefonnal, de aztán ő azt mondta: ’Köszönöm, hogy átküldted a fotókat.’ És akkor leesett. [… ] És beszélgettünk egy óráig, valószínűleg majdnem másfél óráig. És akkor megkérdezte, hogy adok-e órákat festésből. Mondtam, hogy nem igazán. És megkérdezte: ’Nekem adnál-e órákat?’ És mondtam neki – mivel abban az időben nagyon elfoglalt voltam […]: ’Hadd gondolkozzam néhány napot és majd visszahívlak.’ És aztán egy pár nap múlva láttam a tévében, hogy a Bad Turné elkezdődött Kansas City-ben. És akkor azt mondtam: ’Oké, hát ebből már semmi sem lesz.’ Mivel turnén volt. És aztán egy pár nap múlva Jolie, aki a személyes asszisztense volt visszahívott és azt mondta, hogy Michael szeretne velem találkozni a turnén és adott nekem egy listát a városokról és időpontokról, ahol fellépett. És én Denvert választottam, mert ahhoz voltam közel. […] És Michael azt mondta: ’Kérlek hozz el mindent: hozd a festményeidet, a festővásznadat…’

„Egy piros kordbársony ing volt rajta, fekete nadrág és félcipő, ami egy kicsit ki volt taposva hátul. A legtöbbször így öltözött az ismerettségünk alatt. Amikor nem volt a nyilvánosság előtt.”

A médiáról és a pletykákról

„Nem tudom, hogy az emberek kitalálnak-e dolgokat vagy fizetnek nekik azért, hogy mondjanak bizonyos dolgokat, hogy adjanak interjúkat. Velem is akartak interjút készíteni, de csak akkor, ha arról beszélek, amiről ők akarják, hogy beszéljek Sok pénzről volt szó. A Star Magazin pénzzel teli bőröndökkel utazgatott körbe.„

„Nem tisztelték azt a tényt, hogy emberi lény és hogy az egész élete a jócselekedeteken alapult. Hogy tehették ezt ezzel a szegény emberrel?”

„Mondtam neki: ’Miért hagyod, hogy ilyen szemetet írjanak rólad?’ és ő azt mondta: ’Először is, ha ilyen régóta vagy az üzletben és ennyire látható vagy, mint én, akkor ezt teszik veled. Nem számít mit mondasz, nem fogod tudni megakadályozni ezeket az embereket ebben.’ De ez egyúttal a bukásához is vezetett, mert nem szólalt fel elég korán ezek ellen.”

Michaelt ez bosszantotta, mert azt mondta: ’Láttam egy interjút a fodrászommal és rólam beszélt. A fodrászom semmit sem tud rólam!’

„Ezek az emberek [a média – a ford.] nagyon azt akarták, hogy találják őt bűnösnek – függetlenül attól, hogy ténylegesen az volt-e vagy sem. Nem érdekelte őket, hogy tényleg bűnös-e abban, amivel vádolták. Csak azt akarták, hogy büntessék meg! És nem tudom, hogy emögött rasszista indíték volt-e, tudod, hogy egy fekete ember ilyen sikeres lehetett…”

Michael állítólagos “drog” problémáiról

„Én sosem láttam Michaelt drog vagy alkohol vagy bármi ilyesmi hatása alatt, pedig a nap legkülönbözőbb szakaszaiban láttam. Korán reggel, késő éjjel, egész nap. Mindig teljesen normális volt. Teljesen ott volt. Úgyhogy nem tudom.”

„Hogy az utolsó pár évben folyamodott-e ilyesmihez azt nem tudom. Annyi hamis információ kering Michaelről, így nem bízom meg semmiben, hacsak nincs tudomásom róla személyesen. Az emberek annyira vágynak arra, hogy szerepeljenek a tévében. Nem tudom mi ez, de annyira vágynak arra, hogy információkat adjanak.”

„Volt az az égési sérülése a fején, amikor megégett a Pepsi reklámfilm forgatáson. És egy éjjel nála voltam és majd’ megőrült. Hagyta, hogy megtapintsam, hogy egy ballont helyeztek a bőre alá a koponyáján és ezt fújogatták fel. [Az égési sérülteknél arra használják ezt a módszert, hogy serkentsék a haj visszanövését – a ford.] És hagyta, hogy megtapintsam ezt az óriási dolgot, ami kitüremkedett a fejéből. És azt mondta talán be kellene vennie egy aszpirint vagy ilyesmit. És én mondtam neki, hogy vegyél be bármit, de ne aszpirint, mert az csak felforgatja a gyomrodat. Mert tudod, Michaelnek mindig érzékeny gyomra volt. És mondtam neki, hogy ha beveszel valamit, akkor vegyél be egy fájdalomcsillapítót, de jobb lenne, ha valamit inkább feliratnál az orvossal, mert nagyon nagy fájdalmai voltak. És ez sokáig így ment. Szóval úgy tűnik, hogy végül elkezdett szedni valamit és aztán rászokott. De azt megelőzően egész életében nem szedett semmit, még aszpirint sem.”

A gyerekmolesztálási vádakról

„Michael azt mondta nekem: ’mind azért vagyunk a Földön, hogy tegyünk valamit’. Azt mondta: ’én azért vagyok itt, hogy gyerekeken segítsek’. És ezt is tette, egészen attól az időtől kezdve, amikor először találkoztam vele, amikor 29 éves volt – erről szólt az élete. Így volt ez végig, amíg meg nem halt. Michael sosem változott meg. Hihetetlen empátiája volt, különösképpen a sérült, beteg vagy elhagyott gyerekek iránt. Voltak emberek, akik éheztek, hajléktalanok voltak és ez egész életében első helyen szerepelt a gondolkodásában – és akkor megvádolják egy ilyen szörnyűséggel. Ez letérítette az útjáról és amikor 10 év múlva újra megtörtént összetört, abszolút összetört.”

„Sok időt töltöttem el vele azalatt, különösen a 2003-as dolog után és nem tudott aludni. Michael általában megpróbált lefeküdni 11 óra körül és néha elaludt, de még ha el is aludt, újra felébredt, így megkérdezte tőlem: ’nem lenne gond, ha felébresztenélek?’ és én azt mondtam: ’a fenébe is, persze, hogy nem, csak dörömbölj az ajtómon’, amit meg is tett és aztán mindig aggódott: ’ó, nem tudsz miattam aludni’, én meg azt mondtam: ’ha nagyon fáradt leszek, akkor majd alszom egyet délután’. Csak így lógtunk együtt az éjszaka közepén reggelig.”

„Michaelnek voltak barátai, de mind a showbusiness-ből: színészek, zenészek vagy ilyesmi, tudod, show-emberek. És mindenki másra úgy hivatkozott, tudod, mint ’normális emberekre’. És kiskora óta nem voltak olyan barátai, akik ’normális emberek’ voltak. Mindig csak olyan emberek, akik a showbusiness-ben voltak. Mert ő nem tudott csak szabadon sétálgatni, vagy játszani a szomszéd gyerekekkel, vagy ilyesmi. Emiatt annyira sebezhető volt, amikor – idézőjelben – ’normális emberekkel’ találkozott, mint például az 1993-as megzsarolóival. Annyira örült, hogy az emberek barátkoznak vele. Tudod kifogyott a benzin a kocsijából, a Chevy Blazeréből azon a szakaszon. És az a hölgy és a kisfia megálltak, hogy segítsenek neki. És ő annyira boldog volt, hogy vannak ’normális’ barátai. És aztán ellene fordultak. És, tudod, én akkor éppen rajzokon dolgoztam a film produkciós vállalata, a Lost Boys Productions számára. És a Sony adott neki 40 millió dollárt arra, hogy elindítsa ezt a produkciós vállalatot. És annak a kisfiúnak az apja showbusiness-re alkalmas embernek tartotta magát, mert társszerzője volt, vagy ilyesmi egy forgatókönyvnek [Robin Hood, a fuszeklik fejedelme – a ford.]. Ezután ő hollywoodi forgatókönyv írónak tartotta magát. És mivel Michael a barátja volt neki, a fiának és az ex-feleségének, ez a fickó arra számított, hogy Michael a partnerévé fogadja ebben a filmprodukciós vállalatban. És innen jött a 20 millió dolláros követelésük is. Mert ő akarta a felét annak a Sony pénznek.”

Egyéb zsarolások

„Michael évente vagy 50-60 zsarolást kapott. A legtöbb apasági kereset volt. Nők, akik azt állították ő a gyerekük apja. Aztán egy csomó volt a zenéjével kapcsolatban is. Valaki írt egy dalt vagy valami és azt állította, hogy Michael ellopta a zenéjét vagy a szövegét. Mindezeket a dolgokat a bíróság kihajította, mert ezek az emberek a bíróság előtt nem tudták igazolni az állításaikat.”

A haszonlesőkről

„Egy alkalommal vele és Lisa Marie-val [Presley – a ford.] voltam New Yorkban és ő és Lisa épp akkor voltak Boszniában. És volt ott egy kisfiú, akinek szüksége volt egy szívátültetésre, vagy ilyesmi – valami operációra. A műtét 125 000 dollárba került. És a kisfiút az USA-ba szállították repülővel és ő és Lisa Marie megosztoztak az operáció költségein. De amikor az emberek megtudták, hogy Michael és Lisa Marie állja a költségeket, az ár hirtelen felugrott 250 000 dollárra. És nem arról van szó, hogy nem tudták kifizetni, de ez nagyon lesújtotta őket. Mindkettőjüket. Az, hogy az emberek képesek ilyesmire. Ez nagyon sokszor megtörtént Michaellel.”

Michael Jackson, mint apa

„Abszolút mesés apa volt. Sosem találkoztam még olyan jó szülővel, mint Michael, vagy nála jobbal. Azok a gyerekek abszolút csodálatosak voltak! Soha életemben nem találkoztam olyan gyerekekkel. Sok időt eltöltöttem velük. Sosem hallottam őket sírni. Sosem hallottam őket könyörögni valamiért, sosem láttam vagy hallottam őket hisztizni…”

„Az életmódja megváltozott, amikor gyerekei lettek. Nagyon aggódott a biztonságukért. Mindig aggódott, hogy nehogy elrabolják őket vagy bántsák őket valahogy vagy túszul ejtsék őket váltságdíjért. Amikor Diana (hercegnő) meghalt Londonban, felhívott és teljesen ki volt készülve. Azt mondta: ’Ez én is lehettem volna.’ Azt mondta: ’Annyit üldöznek minket’ – és nagyon aggódott. Aggódott, hogy a gyerekek esetleg szörnyű balesetet szenvedhetnek és azért járatta mindig maszkban őket, mert nem akarta, hogy bárki tudja hogy néznek ki.”

A barátságuk alapjáról

„Igazán elszigetelte magát és én nagyon jó barátja lettem, így mindenről beszéltünk amiről csak lehetett, de a legtöbb emberrel Michael nem tette ezt meg – azért mert attól tartott az emberek sarkon fordulnak és elmondják valaki másnak. Magánjellegű dolgokat. Én sosem tettem. Soha nem adtam meg magamnak ezeknek az interjú felkéréseknek vagy valami. Biztonságban érezte magam velem. Úgy érezte, hogy beszélhetünk dolgokról és nem fogok sarkon fordulni és beszélni ezekről más embereknek.”

A vitiligo nevű bőrbetegségről, ami miatt Michael „fehérré” vált

„Akkor természetesen észrevettem, mert nem volt rajta smink – észrevettem a vitiligót. Az arca jobb oldalán volt, lent a nyakán és a kézfején is. Nem emlékszem melyiken. Nem tudom mennyire ment fel a karján, mert hosszú ujjú ing volt rajta, de észrevettem a vitiligót és amint múlt az idő a vitiligo terjedt és terjedt és terjedt és nehéz volt a számára, amikor meg kellett jelennie nyilvánosan vagy fellépnie, hogy megtalálja a megfelelő sminket, mert… a bőre fehér volt, de nem olyan fehér, mint a fehér embereké. Olyan fehér volt, mint a hűtőgép, hófehér. Eleinte sötét sminket használt az elfedésére, de ahogy terjedt, egyre nehezebb és nehezebb lett a fehér bőrt hozzáigazítani a többi részhez, így egyre világosabb és világosabb és világosabb sminket használt. Persze a sajtó ráragasztotta, hogy fehér akart lenni. Ami nem is állhatna távolabb az igazságtól. Michael sosem akart fehér lenni. Büszke volt arra, aki és ahonnan jött, de nem volt választása. De egy dolgot sosem csinált: sosem panaszkodott róla. Pedig minden oka meglett volna.”

„A sajtó nagyon korán tudta, hogy Michael-nek vitiligója van. És ennek ellenére támadták, hogy megpróbál fehér lenni és hogy fehéríti a bőrét, hogy fehér ember legyen. A bőrfehérítés azért volt, mert vitiligója volt [mert ki kellett egyenlíteni a foltokból adódó egyenlőtlenségeket – a ford.]. Ez része a kezelésnek. És ez eléggé fájdalmas, nem egy kényelmes dolog. Leégeti a bőrt, meg ilyenek és ha kiment a szabadba, még a késői órákban is, mindig hosszú ujjú inget viselt, kalapot és tett egy tapaszt vagy valamit az arcára, vagy vitt magával egy esernyőt – vagy ez együtt, egyszerre. Mert nem hagyhatta, hogy napsugárzás érje a bőrét. Nagyon ki volt téve a ráknak, mert nem volt védelme. Még ha csak rövid időre is tette ki magát Napnak, halálos lehetett volna. […] És ennyire kegyetlennek lenni valakivel, aki ilyen problémákkal küzd megbocsáthatatlan. Más lenne a helyzet, ha nem tudott volna erről a sajtó, de réges-régen tudtak róla. Hosszú-hosszú évek óta. Tudták, tudták… abszolút tudták.”

Meg volt-e elégedve a kinézetével?

Nem tartotta magát jóképűnek...

Nem tartotta magát jóképűnek...

„Ó, Istenem, nem! Sokat beszélgettünk erről (a kinézetéről). Megvolt benne az a belső fény, mégis nagyon csúnyának tartotta magát. Azt mondta, hogy ő nem egy jóképű férfi. ’Ezért nem adok interjúkat, ezért nem megyek talk show-kba’. Azt mondta: ’Először is, én nem élek valami érdekes életet. Állandóan dolgozom (és tényleg ezt tette – folyton dolgozott)’. Soha nem értette meg igazán, hogy megvan benne az a belső fény.”

„Amikor ültünk és beszélgettünk Michaellel, belenéztem a szemeibe és 1000 mérföldnyire láttam bennük. A leghihetetlenebb szemei voltak. Ez filmen is látszik, de közel sem annyira, mint személyesen, amikor ott ülsz vele szemben és nézed őt. Azok a szemek hihetetlenek voltak. Volt olyan, hogy egyszerűen csak megállítottak és volt olyan, hogy amikor vele voltam elfelejtettem, hogy ki ő és aztán hirtelen leesett: ’Michael Jackson mellett ülök’. Soha nem tudtam igazán túltenni magam ezen. Volt idő, amikor megtett egy-két gyors tánclépést és azok olyanok voltak, mint a villám. Annyira gyorsak és precízek voltak – csodálatos.”

A tehetségéről

„Michael azt mondta: ’Szerencsés vagyok, hogy Isten kiválasztott engem erre a tehetségre és megfelelő módon kell azt használnom.’ Mindig azt mondta: ’Dolgozhatnék egy benzinkútnál is.’ Mindig elképesztette és mindig hálás volt és privilegizált helyzetben érezte magát azért, hogy ez a tehetség adatott neki és nagyon igyekezett jól használni ezt a tehetséget és így is tett egész életében.”

Neverlandról

„Abszolút imádta a birtokot. Ez volt az a hely ahová menni tudott. 2700 vagy 2800 hektáros volt. Körbe tudtuk autózni, körbe tudtunk rajta menni golfautóval, tudtunk sétálni az erdőben és nem kellett afelől aggódnunk, hogy megrohanják a rajongók vagy ilyesmi. Önmaga tudott lenni.”

A festmények születéséről

Michael és Lisa Marie - ez a kép Michael ötlete volt

Michael és Lisa Marie - ez a kép Michael ötlete volt

„Néhány festmény a saját ötletem volt, amely akkor támadt, amikor beszélgettem Michaellel. Ilyenkor készítettem egy vázlatot és megmutattam neki. Máskor ő hozott egy-egy ötletet és elmondta nekem, hogy mit akar. Ilyen volt a festmény róla és Lisa Marie-ról. Ezzel kapcsolatban nagyon határozott volt, hogy mit akar látni a festményen és csináltam egy vázlatot és tetszett neki. De alapvetően mindig egy kollaboráció volt.”

„Mindig úgy bánt velem, mintha én lennék a sztár. Igen, mindig nagyon szerény volt körülöttem.”

A perfekcionista

„Megkérdezte befejeztem-e már [egy festményt – a ford.] és én azt mondtam majdnem kész vagyok. Még csak becsomagolom, és ő azt mondta: ’Áthoznád és megnézhetném?’ Mondtam: ’Persze, megteszem.’ Így aztán átmentem a stúdióba és amikor besétáltam megragadott és azt mondta: ’Gyere ide!’ és bementünk egy olyanba, ami úgy nézett ki, mint egy raktárszoba. Szóval álltunk ebben a szobában és azt mondta: ’Azok a fiúk ott kint mérgesek rám’. És én azt mondtam: ’Mi történt?’

Slash volt ott és Jimmy Jam. Mindezek az élvonalbeli zenészek és ezek a srácok ahhoz voltak szokva, hogy elsőre feljátszanak egy felvételt. Elsőre megcsinálják. Azonban Michael reggel 3-4 óráig ott tartja őket! Újra és újra és újra végigmenve ugyanazokon a passzusokon, tudod. Lestrapálta őket. Michael nem érezte magát kényelmesen, amíg nem vett végig minden lehetséges variációt, tudod, hogy értem. Tudnia kellett, hogy nincs-e valami, amivel egy kicsit jobbá tehetné. Ezt nem magért tette, hanem a rajongóiért. Sosem láttam még senkit, akit ennyire érdekelt, hogy milyen elbánásban részesülnek a rajongói. A show-k, a koncertek, amiket adott a lehető legjobbaknak kellett lenniük. Azt akarta, hogy az emberek megkapják, amit ér a pénzük.”

Mindig a szívén viselte az elesettek sorsát

„Megkérdeztem tőle: ’Michael, hogyan tudod ezt csinálni? Hogy tudsz olyan gyerekekkel időt tölteni, akik haldokolnak, majd onnan felmenni a színpadra és ilyen fellépést produkálni?’ Azt mondta: ’Hogyne tenném, ha ezek a gyerekek látni akarnak engem?! Tudom, hogy én nem vagyok fontos, de Michael Jackson a szupersztár az, és ha el tudom érni, hogy egy gyerek egy perccel vagy egy órával vagy egy nappal vagy egy hónappal tovább éljen, akkor már megéri, nem?’”

”Michael mindig ilyen volt. Ha kapott egy hívást valakitől, hogy egy gyerek haldoklik, akkor felugrott egy repülőre, odament és azt mondta nekik: ’két hét múlva újra eljövök, hogy meglátogassalak’ és sokszor így meghosszabbította egy kicsit kisgyerekek életét. Mert ez adott nekik valamit, amit várhatnak. Ez csodálatraméltó dolog.”

„A gyerekek, akik a birtokra jöttek… minden ringlispíl és minden akadálymentesített volt tolókocsisok számára. Minden át volt alakítva. Minden játék is. Extra rácsokat építetett, nehogy kicsússzon valakinek a keze, vagy valami bekapja valakinek a haját vagy ilyesmi. Nagyon odafigyelt a biztonságra. Azok, akik üzemeltették a játékokat félévente Kansas City-be mentek egy speciális tréningre, hogy képesek legyenek testi fogyatékos gyerekekkel bánni. Minderről gondoskodtak és még fent a moziteremben is volt két szoba üvegablakokkal, amelyekben kórházi ágyak voltak, hogy a kritikusan beteg gyerekek ülhessenek ott és nézhessék a filmet. Mindenre gondolt.”

Az igazi Michael Jackson

Nordahl "A mesélő" című képe

Nordahl "A mesélő" című képe

„Soha nem találkoztam senkivel, aki kiegyensúlyozottabb és normálisabb lett volna nála. Egyszerűen egy normális fickó volt. Nagyon intellektuális, okos és normális.”

“Michael egy harmad milliárd dollárt költött el arra, hogy gyerekeken segítsen, műtétekért fizessen, kórház szárnyakat, árvaházakat, égési központokat építtessen és így tovább. Sosem beszélt azokról a jó dolgokról, amiket tett. Mindig más emberektől kellett róluk hallanod, olyanoktól, akik mellette voltak, mert Michael úgy gondolta, hogy ha jótékonykodsz és beszélsz vagy dicsekszel róla vagy valami, akkor az mindezt érvényteleníti. Úgyhogy sosem beszélt ezekről a dolgokról.”

„Roppant őszinte, melegszívű és gondoskodó volt. Amióta csak ismertem Michaelt – csaknem 20 éve – sosem hallottam felemelni a hangját senkire. Sosem történt ilyen. Annyira jó ember volt. Igazán mélyről fakadóan jó ember.”

„Nagyon egyszerűen élt. Michael sosem viselt ékszert, sem gyűrűt, sem övet, sem karórát, soha semmit. Ilyesmit csak a színpadon viselt. Lenyűgözött mennyire egyszerűen élt.”

„Sosem hallottam Michaelt magával kapcsolatban panaszkodni – az egészségéről vagy ilyesmi. Mindig csak a gyerekeiért aggódott. Még amikor börtön fenyegette is az utolsó per során, mindig, amikor erről beszélt, akkor azért aggódott, hogy ’mi lesz a gyerekeimmel?’ De soha egyetlen egyszer sem mondta, hogy ’mi lesz velem?’ Nem volt ’én’ típusú ember. Mindig más emberekre gondolt.”

„Vicces volt körülötte lenni. Nem minden sötétség volt. Rengeteget nevettünk. Nagyszerű humorérzéke volt, szerette az ugratásokat… Sétáltunk és egyszer csak éneklésben tört ki. De nem úgy, mint Michael Jackson. Úgy, mint valaki a zuhany alatt, csak énekelgetett. Utáltam látni, ahogy az öröm eltávozik az életéből, mert alapvetően nagyon örömteli ember volt. Boldog ember volt és jó móka volt vele lenni.”

„Egyszer Denverben megkérdeztem tőle: ’Szoktál edzeni?’ és ő erre azt mondta: ’Nem. Kellene, igaz?’ Igazán bűntudata volt emiatt. Mondtam neki: ’Héj, akármit is csinálsz, működik.’

„Amikor elment Disneylandbe vagy Disneyworld-be felöltözött egy kosztümbe és egy ilyen indiai herceg kosztüm volt rajta – hosszú fehér köntös és turbán, meg ilyenek. És beállt valamelyik kiállítási tárgy mellé, mintha ő is egy szobor lenne. És csak ott állt. Az emberek meg, tudod, ránéztek és elsétáltak mellette. Volt egy kisgyerek, aki elkezdte rángatni a családtagjait, mert meglátta, hogy Michael mozog – Michael rákacsintott vagy valami. És az emberek megfordultak, Michael meg persze ott állt megfagyva újra. És ő szerette ezt – szerette figyelni az embereket, mert nem volt lehetősége arra, hogy megtegye, mert nem jelenhetett meg a nyilvánosság előtt [anélkül, hogy megrohannák – a ford.].”

Advertisements
Kategória: Általános, Média
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Michael Jackson, mint barát bejegyzéshez

  1. HELGA szerint:

    Az átlagostól bármiben is eltérő, vagyis különc egyéneket minden szinten, szűkebb és szélesebb körben egyaránt a többség nem tudja és nem akarja elfogadni. Miért is? Nagyon egyszerű az ok, csupán önvizsgálat, önkritika kell hozzá, hiszen a fejlődést, ami által igazán különc lesz valaki a többség nem bocsátja meg, hiszen a különc egyén egyfajta tükör, amely kellemetlen és kényelmetlen szembesítési folyamatot generál, mely üzenete mindenkor ugyanaz, a sorsunk megváltoztatható, ha hiszünk benne és teszünk is érte, melynek ára van! A különc egyén olyan erőt és szenvedélyt hordoz magában, amely áttöri az idő és a tér korlátait, az akadályokat. Világméretű, univerzális problémák aggasztják folyamatosan! Nem tud közömbös lenni, a földet akarja meggyógyítani, a világot jobbá tenni! Ez a legfontosabb ismérv, az a bizonyos belső látás, amely dimenziós kitekintést jelent idő és tér nélkül!
    Véletlenek nincsenek, minden összefügg mindennel így képez egységet, amit egyben kell értékelni!
    Michael kivételes belső tökéletessége és tisztasága utat tört kifelé, amely magával ragadó és pozitív változásokat eredményezett az egész világon! A szavak csak szavak, az érzés és a tények a bizonyítékok mindenre!
    Az ő zenéje mindenkor aktuális, nagyon erős hatást gyakorol továbbra is, csak nyitott szívvel kell figyelni az üzenetre!
    Michael hidat teremtett a feketék és a fehérek között, amely a világ minden helyére eljutott.
    Hitt abban, hogy a világ jobbá tehető, a föld meggyógyítható, tett is ezért jócskán. E tiszta, önzetlen eszmét érdemes szolgálni. Sajnos kisebbségben vagyunk, akik ezt szívből igazán fontosnak érezzük, s előbb-utóbb mi is így, vagy úgy, de bedarálódunk e világi aljas gépezetbe…
    Aki nem közömbös és nem megalkuvó, az folyamatos félelemben él, hiszen állandó ellenállása kiszolgáltatottá teszi.
    Szívből élni nagyon veszélyes, de megéri, bármi áron… élni, halni csakis így érdemes!
    Michael annyi jó dolgot tett a világgal, az emberekkel, mégis folyamatosan szenvednie kellett a világtól, mert a világot emberek is alkotják, ezek többségében rossz szándékúak, s nem bírják elviselni az önzetlen jó szándékot, amely gyógyító.

  2. annamaria szerint:

    Szerintem a Cory Rooney-Chris Apostle interju is nagyon informativ Michael szemelyisegerol, abban is esik szo a vadakrol

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s