Ki az abnormális? Jackson vagy a média?

A blogom elsősorban a Michael Jackson ellen felhozott gyerekmolesztálási vádak tisztázására jött létre, néha azonban elkanyarodunk más témák felé is (amint az történt a múlt héten az új Jackson album körüli vitákkal). Ezenkívül, mivel a vádaktól nem elválasztható téma, sokszor vizsgáljuk a média szerepét és viselkedését. Mondhatni: blogom egyfajta esettanulmánnyá is vált a mai média működéséről – és az elénk táruló kép ezzel kapcsolatban minden csak nem szép. Ez a bejegyzés is erre világít rá.

Nemrég Oprah Winfrey interjút készített Michael Jackson édesanyjával, édesapjával és gyermekeivel. A gyermekekkel készült beszélgetésnek a magyarul feliratozott változatát itt láthatjátok az MJmagyarul YouTube csatorna jóvoltából:

Amint láthatjátok Prince, Paris és Blanket Jackson okos, intelligens, jólnevelt gyerekek – élő bizonyságai annak, hogy Michael jó apa volt. A média azonban továbbra is lábbal tiporja, nem csupán egy halott ember, de a gyerekeinek az emberi méltósághoz való jogát is. Mindezt miért? Mert cinikusnak, durvának lenni a mai médiában (világban) úgy tűnik kifizetődő.

Az alábbi párbeszéd az ITV brit televízió „This Morning” című műsorában játszódott le az Oprah interjút követően:

Phillip Schofield (műsorvezető): Fejezzük be ezt a témát. Michael Jackson a legjobb apa volt, mondta a lánya Oprah-nak. Oprah Winfrey készítette az első interjút Michael Jacksonnal – és amióta meghalt, a szüleivel és gyermekeivel, Paris-szal, Prince Michael-lel és Blankettel. Paris az apját a legjobb apának nevezte és felfedte, hogy teljesen normális apa volt. Azt mondta, hogy ő csinálta a világ legjobb bundáskenyerét. Íme a videóbejátszás.

[Videóbejátszás]

Schofield: Érdekes módon ezek a dolgok nem történnek vita nélkül. Máris itt van. Michael testvére, Randy felemelte a szavát az interjú ellen mondván: ’Tudom, hogy Michael ezt nem akarná. Sőt, Oprah az utolsó ember a Földön, akit a gyerekei körül akarna látni.’ Ezt azért mondta, mert 2005-ben, miközben az esküdtszék visszavonult ítélethozatalra Michael gyermekmolesztálási perében, Oprah egy egész showt szentelt neki.

Lesley Joseph (vendég): De elgondolkodtató miért mentek bele, mert az az érzésem, hogy ezek a gyerekek – bár nem sokat tudok róla -, de nagyon talpraesettnek tűnnek. Úgyhogy biztos vagyok abban, hogy nem mentek volna oda, ha nem akartak volna és nem… Különösen a kislány… és az az érzésed, hogy azt mondta: ’Nézzék, el akarom mondani mennyire nagyszerű volt az én apám.’ És akkor ki mondja azt, hogy ne tegyék? Igazán talpraesettnek tűnnek, de talán nincs igazam.

[Eddig minden szép és jó, de most jön a feketeleves. Meglepő is lett volna, ha egy Michael Jacksonról készített műsor, beszélgetés le tud menni negatív kommentárok nélkül.]

Kelvin MacKenzie (vendég): Nos, jó interjút adott, de persze a rivaldafényben nevelkedett. Meg kell mondanom kedves dolgokat mondott a halott apjáról. De nekem sokkal lényegesebb kérdésem van arról, hogy ezek a gyerekek hogyan és miért születtek meg – milyen körülmények között születtek – és arról, hogy ő, végül is jó apa lett-e volna. Bizonyára vannak dolgok vele kapcsolatban, amikre a közönség biztosan felhúzná a szemöldökét.

Joseph: De ez, Kelvin, nem a gyerekekről szól. A gyerekek [audió zavar].

Holly Willoughby (műsorvezető): Mivel a kilétüket korábban annyira titokban tartották, azt hiszem mind azt gondoltuk, hogy egy kicsit amolyan horror show lesznek, de úgy tűnik, ahogy mondtad, hogy nagyon talpraesett és normális gyerekek, akik éppen az apjukról beszélnek.

[Egymás szavába vágnak.]

Joseph: És nem lehet őket hibáztatni azért ami korábban történt vagy azért a tényért, hogy megszülettek. Ez ő [Jackson], nem ők [a gyerekek].

MacKenzie: Oké, egy másfajta vélemény szerint Michael Jackson halála talán megmentett néhány gyereket, lehetséges, ki tudja…

Schofield: Tegyük hozzá, hogy ’állítólag’…

MacKenzie: Másokat…

Schofield:
Nem találták bűnösnek.

MacKenzie: …attól, hogy egy életen át mentálisan korrumpálva legyenek, mondhatni.

Schofield: Ezt nem tudhatjuk. Nem tudjuk…

MacKenzie: Nem, nem tudjuk.

Schofield:
…ez a helyzet.

MacKenzie:
Szembenézett jópár váddal, állítással és bizonyos szempontból úgy érzem, hogy a gyerekeknek jobb élete lesz az apjuk nélkül, ami elég szokatlan helyzet.

Schofield: Ezek kemény szavak és azt hiszem ők nyilvánvalóan nem értenének egyet ezzel.

Ocsmány dolognak tartom, amikor a média Jackson gyerekeinek a biológiai származását firtatja. Kelvin MacKenzie itt azt mondja, hogy ez fontosabb kérdés, mint az a tény, hogy Paris azt mondta Jacksonról, hogy a világ legjobb apukája volt. Tényleg fontosabb? Azt akarja ezzel mondani, hogy azok az emberek, akik ilyen vagy olyan oknál fogva nem biológiai gyermekeiket nevelik, kevésbé szülők? Azok a gyerekek, akiket ilyen vagy olyan oknál fogva nem a biológiai szüleik nevelnek pedig kevésbé érezhetik úgy, hogy ők a szüleik szemefényei? A szemébe mondaná-e ezt egy olyan szülőnek, aki mondjuk örökbefogadott gyermeket nevel? Vagy ezt a gúnyt kizárólag Jacksonnak tartja fent?

Nem is múlhatna el Jacksonról szóló beszélgetés anélkül, hogy elő ne kerülnének a gyermekmolesztálási vádak. A műsorvezetők javára legyen írva, hogy ezzel kapcsolatban vitába szálltak MacKenzie-vel és rámutattak, hogy Jacksont a bíróság felmentette. Vérlázító azonban MacKenzie azon cinikus kijelentése, miszerint Jackson gyermekei jobban járnak apjuk halálával. Ilyet mondani az apjukat éppen elvesztő és gyászoló gyerekekről! Ha olyan bunkó lennék, mint amilyen MacKenzie, akkor erre azt mondanám, hogy egy egész világ járna jobban, ha a MacKenzie félék nem fertőznék a közgondolkodást!

Utánanéztem ugyanis ennek a MacKenzie-nek és – nem nagy meglepetésemre – kiderült, hogy egy igazi patkány.

Kelvin MacKenzie

Kelvin MacKenzie

A Wikipedián róla írt szócikk (http://en.wikipedia.org/wiki/Kelvin_MacKenzie) szerint 1981 és 1994 között Nagy-Britannia egyik legnagyobb bulvárlapjának, a jobb oldali, „konzervatív” Sunnak volt a szerkesztője. (Kissé oximoronnak tűnik számomra a „konzervatív bulvárlap” fogalma, de hát politikai irányultsága alapján ez a Sun.) A lap irányítása alatt az ország legnagyobb példányszámú lapjává lett, de ezt meglehetősen kétes eszközökkel érte el: sok-sok hazugságon, rágalmazásokon alapuló cikkel.

1987 januárjában például címoldalas cikket jelentetett meg arról, hogy Elton John kiskorú fiú prostituáltakkal létesített szexuális kapcsolatot. Az egész hazugság volt. John beperelte a lapot és 1 millió font kártérítést ítéltek meg a számára. MacKenzie cinizmusára jellemző, amit erről mondott:

„Úgy gondolom a Sunnak vissza kellene kapnia a millióját. Egyáltalán nem okozott kárt neki [Elton Johnnak], nem igaz? A rágalmazás csak akkor érhet valamit, ha okozott valami kárt, nem? Hol a kára? Hol? Semmi baja sincs. Úgyhogy nem, nem érzem rosszul magam miatta. Egyáltalán nem.”

A Sun MacKenzie irányítása alatt számos alkalommal közölt rasszista cikkeket is. Egy alkalommal például az ausztrál bennszülötteket brutális és álnok embereknek állította be.

A Sun irányvonala teljesen szándékos és tudatos volt, hiszen egy alkalommal maga MacKenzie mondta az egyik kollégájának:

„Nem érted az olvasókat, igaz-e? Az olvasó az a fickó, akit a kocsmában látsz, az a régi vágású fasiszta, aki haza akarja küldeni a négereket, aki fél az unióktól, fél az oroszoktól, utálja a homokosokat, a különcöket és a drog dílereket. Nem akar ilyen dolgokról [komoly hírekről] olvasni.”

http://www.nextleft.org/2010/09/kelvins-memo-for-guido.html

Amikor legközelebb egy bulvárlapot élvezettel a kezedbe veszel, vagy megnyitsz egy bulvár honlapot, gondolj arra, hogy a szerkesztői kb. így gondolkodnak rólad….

MacKenzie nem csinált abból sem titkot, hogy nem volt lelkiismeret furdalása az általa leírt hazugságok és rágalmak miatt:

„Amikor leközöltem ezeket a sztorikat nem voltak hazugságok. Nagyszerű sztorik voltak, amelyekről később kiderült, hogy nem igazak – és ez különbség. Miért kellene szégyellnem magam?” (http://en.wikipedia.org/wiki/Kelvin_MacKenzie)

És az ilyenek manapság a médiában a véleményvezérek!

Ha Michael Jackson bolond volt és a fent idézett Kelvin MacKenzie a normális, akkor én azt hiszem szívesebben élnék a bolondok világában! Michael Jackson szeretetre és tiszteletre tanította a gyerekeit. Kelvin MacKenzie vajon mire tanítja a sajátjait? Micsoda „szép világ” ez, amelyben mégis a MacKenzie-félék ítélik a Jacksonokat….

Ui: Jackson rajongók egy csoportja tiltakozott az ITV-nél a fenti műsor miatt követelve, hogy a csatorna nyilvánosan kérjen bocsánatot Jackson gyermekeitől. A tiltakozókhoz magánemberként csatlakozott Paul W. Jones, az Egyesült Államok malajziai nagykövete és felesége is, akik jó barátságban voltak Jacksonnal. A csatorna weboldaláról levette a kérdéses műsort, de a nyilvános bocsánatkérést megtagadta, mondván, hogy MacKenzie csak a magánvéleményét közölte, míg a műsor vezetői igyekeztek azt ellenpontozni. Ez igaz véleményem szerint, de ettől függetlenül mibe került volna egy gesztus értékű bocsánatkérés? MacKenzie múltját ismerve nehéz azt gondolni, hogy a csatorna minden hátsó szándék nélkül hívta meg éppen őt a beszélgetésre….

Kategória: Média
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s