Aki megvédte Michael Jacksont: Thomas Mesereau

Blogom következő néhány bejegyzésében bemutatom azt az embert, aki segített Michael Jacksonnak a 2005-ös pere során: a vezető ügyvédjét Thomas Mesereau-t. Azért áldozok rá néhány bejegyzést, mert megérdemli. Ritka, hogy egy ügyvédnek tartása és elvei vannak – legalábbis Michael Jackson környezetében mindenképpen. Ha 1993-ban is ilyen ügyvédek lettek volna körülötte, nem pedig olyanok, akik a saját pecsenyéjüket sütögették az ügyfél érdekeinek figyelemenkívül hagyásával, akkor már abban az időben elejét lehetett volna venni a további vádaskodásoknak.

Elsőként egy cikkel kezdem, amely a Los Angeles Times-ban jelent meg Mesereau-ról 2005-ben, mintegy fél évvel Jackson felmentése után.

Meserau hírneve nem változtat a hozzáállásán

L.A. Times, 2005. novemver 23.

Írta: Carla Hall

Tom Mesereau

Tom Mesereau

Az ügyvéd, aki felmentést nyert Michael Jacksonnak a számkivetettek szószólójának tekinti magát – különösképpen a fekete közösség tagjaiénak.

Nehéz egy 185 cm magas fehér férfit nem észrevenni egy fekete gyülekezetben – különösen, ha vállig érő ősz hajjal rendelkezik. De vasárnap a Nyugat Los Angeles-i Isten Krisztusban Gyülekezetben Thomas A. Mesereau Jr. több volt, mint csupán egy feltűnő jelenség. A büntetőügyi védőügyvéd okozott némi felfordulást.

”Hadd rázzam meg a kezét!” – mondta az egyik gyülekezeti tag, Wayne Boylan, miközben kinyújtotta felé a kezét.

”Köszönöm, hogy segített Michaelnek!” – áradozott Valata Williams, amint odament hozzá.

Michael Jackson öt hónapos pere során, amikor is gyerekmolesztálással vádolták az énekest, Mesereau naponta jelent meg a televízió képernyőkön, ki- és besétálva a bíróságról és a bíróságra. Ritkán beszélt vagy integetett. Széles vállait kétsoros öltöny fedte, hosszú haját a szél fújta.

Jackson júniusi felmentése Mesereau-t pusztán ismerős arcból sztárrá tette, az ország legújabb sztárügyvédjévé. De ő ezt a jelzőt megveti.

„Nem vágyom arra, hogy Mr. Hollywood legyek.” – mondja.

Mesereau mindössze tíz évvel ezelőtt váltott többnyire polgári jogról büntetőjogi prakszisra – akkor még egy videoszalagot is megvett Johnnie Cochran záróbeszédéről az O.J. Simpson büntetőperben, hogy tanulmányozzon egy mestert munka közben.

Most úgy tűnik ő örökli meg Cochran kabátját, mint a nagy bajban lévő emberek védője. Továbbra is egyfajta általános tanácsadóként dolgozik Jacksonnak, aki polgári pereskedésekben van. És nem fog nemet mondani egy újabb sztárnak.

De ha Mesereau sztár lesz – szándékékai ellenére vagy máshogy -, akkor úgy döntött, hogy a kép, amit sugározni akar magáról az az igazságtalanul meghurcoltak védője, különösen a feketéké.

„Az anyám kicsi koromtól azt mondta nekem, hogy a feketék közelebb vannak Istenhez, mint mi.” – mondta Mesereau, aki Jacksont is magával vitte a gyülekezetbe, akárcsak egy korábbi kilensét, Robert Blake-et.

A ’mi’ a fehér emberekre utal. „Az anyám mindig azt mondta nekem, hogy ahhoz, hogy túléljék a rabszolgaság szörnyűségeit és minden erőfeszítést, ami a feketék lealacsonyítására és dehumanizálására irányult, közelebbi kapcsolatot alakítottak ki Istennel.”

Lehet, hogy ez egy kicsit patronálónak hangzik egy jómódú fehér ember szájából, de az elmúlt két évtizedben Mesereau (most 55 éves) jó kapcsolatot alakított ki a fekete közösséggel, amelyet sok szempontból az otthonának nevez.

Tehát egy szeptemberi estén ismét egy fekete gyülekezetben találjuk azzal a férfivel, aki a következő kliense lehet: Tony Muhammad, egy Nation of Islam közösségi aktivista. Muhammad szabálysértési vádakkal nézhet szembe a Los Angeles-i ügyész részéről egy összetűzés miatt a Los Angeles-i rendőrséggel, amely egy augusztusi utcai imádkozás során történt, amikor is Muhammad megsérült. Lehet, hogy Muhammad is bepereli a várost az incidens miatt.

”Nem igazán kerestem újabb ügyet, de fel vagyok háborodva.” – mondta Mesereau, aki ingyen ajánlotta fel a szolgálatait Muhammadnak. „Nagyon sérelmesnek találom, hogy a Los Angeles-i rendőrség a közösség egyik béketeremtőjét veri meg.”

Mesereau kicsit túlzásnak tűnik egy szabálysértési ügyhöz. De inkább elvről van szó számára, mint ügyről.

„Én tudom amit az emberek nem tudnak más környékeken. És ők semmit sem tudnak arról, hogy te hogyan dolgozol együtt a többi fajjal és vallással.” – mondta Muhammadnak, amint egy csoport aktivista állta őket körül a Bethel Afrikai Metodista Episzkopális Gyülekezet estjének kezdete előtt. „Ez egy olyan város, ahol roppant nagy a szegregáció. Az emberek nem mennek át más körzetekbe.”

„Ez így van.” – mondta Muhammad.

„Az embereknek tudnia kell amit te igazán csinálsz, különösen ezekben a napokban és ebben a korban, amikor ilyen nagy a muszlim-fóbia, vagy akárminek is nevezzük.”

Muhammad nevet.

„Tudniuk kell, hogy te elmész ezekhez a különféle egyházakhoz és együtt dolgozol mindenkivel.” – mondta Mesereau – „Ezt nem tudják.”

„Szín nélküli ügyvédként fogadják őt el.” – mondta Brian Dunn, a Cochran cég egyik fekete ügyvédje, aki szintén Muhammadet képviseli egy esetleges polgári perben.

Dunn csodálkozott azon a könnyedségen, ahogy Mesereau – mint egyetlen fehér ember – együtt vacsorázott egy hat tagú társasággal, amelyben ott volt Muhammad és a Nation of Islam vezére, Louis Farrakhan. „Ezek ketten a legfeketébb fekete emberek közé tartoznak, de Mesereau nem érezte magát zavarban.” – mondta Dunn, aki szintén ott volt a vacsorán. „Önmaga volt. Nem próbált meg úgy beszélni, mint egy fekete ember. Úgy beszélt, mint egy fehér ember.”

Mesereau életének nagy része a Jackson ítélet óta előre megjósolhatóan alakult: sok-sok előadás jogi csoportoknak és diákoknak, megjelemés a Jay Leno Show-ban.

Benne lesz az ABC november 29-i speciális összeállításában, melynek címe „Barbara Walters bemutatja 2005 tíz leglenyűgözőbb emberét”. És egy nagyhatalmú ügynök ajánlatot tett neki egy könyv megírására.

De ő felvállalta a mediátor szerepét is. Az utóbbi néhány hétben elindított egy kapmányt, amely helyreállítana egy közeledési programot fekete egyházak és a zsidó közösség között, felhívást intézve különféle gyülekezetek pásztoraihoz és egy rabbihoz a Reform zsinagógában, Temple Isaiah-ban.

”Közvetítőként látom magam.” – mondta Mesereau, aki maga se nem zsidó (katolikusként nevelkedett), se nem fekete természetesen. „Véleményem szerint mindkét közösségnek meg kell értenie a másikat és többet kell együttműködniük.”

Ma Mesereau sok barátja – beleértve a nőt, Minnie Foxx-ot is, akivel együtt él – fekete, akárcsak a legtöbb korábbi híres kliense.

Ő képviselte Patricia Moore-t, a Compton városi tanácstagot, akinek a megvesztegetéséről hangfelvétel készült és akit elítéltek zsarolásért.

Mesereau védte Larry Carrollt is, egy helyi újságírót, akit egy komplex csalással vádoltak meg. Ezt a vádat ejtették.

És végül ott volt Michael Jackson – az a láthatóan önkínzó fekete ember, aki a világ egyik leghíresebb és legszokatlanabb sztárja.

”Nem hollywoodi kapcsolaton keresztül jutottam el Michael Jacksonhoz.” – mondja Mesereau – „Egy Michael Jacksonhoz közelálló személy sokat tudott a fekete közösségben végzett munkámról.”

Mesereau számára a Jackson ügy minden volt, amit akarhatott: egy nagy érdeklődésre számot tartó ügy „abszolút ideális klienssel személyes szinten”, akit az ő véleménye szerint túlbuzgó ügyészek üldöztek.

”Számomra nem kétséges, hogy azért volt célpont, mert híresség.” – mondta Mesereau. „Több szenvedéllyel és erőforrással eredtek a nyomába, mint a gyilkosokéba.”

A Santa Barbara megyei kerületi ügyész, Tom Sneddon, aki Jackson ügyében nyomozott nem vállalta, hogy interjút adjon nekünk.

A felmentés ellenére nehéz lenne Jacksont a rendszer áldozataként beállítani. [Ezt természetesen csak a cikket író újságíró véleménye. Az enyém egészen más, és például ebből a bejegyzésből kiderül miért: https://jacksonaktak.wordpress.com/2010/07/21/az-ugyesz-aki-michael-jackson-elpusztitasara-tette-fel-karrierjet-tom-sneddon/.] Mesereau-nak meg kellett fizetnia az árat azért, hogy Jackson védőjeként tevékenykedett – még abban a közösségben is, ami iránt akkora barátságot érez.

Mesereau kilépett a First AME Gyülekezetből – ahol segített egy ingyenes jogi tanácsadás működtetésében -, miután az új pásztor, John Hunter nem engdte a gyülekezetet gyerekeket küldeni Neverlandre, miközben Jacksont vád alá helyezték, és aztán a Court TV-nek is beszélt erről.

„Nagy csalódás számomra a gyülekezet álláspontja.” – mondta Mesereau, aki felszámola a vasárnaponkénti jogi tanácsadó tevékenységét is a First AME-nél és szolgálatait most a West Angels Church of God in Christ gyülekezetnek ajánlotta fel.

„Úgy gondoltam, hogy nem helyénvaló gyerekeknek odamenni bármikor.” – mondta Hunter. „Ez egy olyan valaki, akit gyerekmolesztálással vádtoltak, de még fontosabb, hogy elismerte, hogy egy szobában, ha éppen nem egy ágyban aludt gyerekekkel. És ez a legtöbb értékrend szerint helytelen.”

Mesereau szerint Jackson sosem tett semmi helytelent gyerekekkel és sosem engedte, hogy lakosztály méretű hálószobájában maradjanak szülői beleegyezés nélkül. Mindazonáltal Jacksonnak „rá kell ébrednie, hogy mekkora célpont” – mondja Mesereau. „Azt tanácsoltam neki, hogy ne engedje, hogy családok aludjanak a hálószobájában.”

Amikor Mesereau-t  – akinek nincsenek gyerekei – arról kérdezzük, hogy mit gondolna, ha a barátnője kisfia Jackson hálószobájában maradna, azzal fenyegetetett, hogy kisétál az interjúról.

”Nem azért vagyok itt, hogy ilyen rosszindulatú keresztkérdésekkel bombázzanak.” – mondta.

Később adott egy kimértebb választ: „Jártam Neverlanden a barátnőmmel és a fiával. Játszott Michaellel, a gyerekeivel és a családjával. Teljes meggyőződésem, hogy Michael soha életében nem molesztált egyetlen gyereket sem.”

Mesereau élvezi, hogy meglepi azokat az embereket, akik azt várják, hogy egy sikeres fehér ügyvéd csillogó ügyfelek és ragyogó környezet közötti mozgásra korlátozza tevékenységét.

Mielőtt elkezdődött a per elvitt egy BBC filmstábot egy erőszakellenes demonstrációra Wattsba és egy összejövetelre a First AME Gyülekezetbe. „Ez nem éppen az a csillogó hollywoodi élmény volt, amit vártak.” – mondja nagy, mélyről fakadó nevetésben kitörve.

Mesereau apja a West Point katonai akadémián végzett és háborús időkben, mint Douglas MacArthur tábornok segédje tevékenykedett. Az anyja családja alapította meg a ma már nem működő Mama Leone éttermet New Yorkban.

Egy rázós iskolai kezdet után a New Jersey-i Englewood-ban, egy extra évet eltöltött a nagy presztízsű Andover Academy előkészítő iskolában. A Harvardra ment, ahol kormányzati ismeretekre szakosodott és részt vett egyetemi box mérkőzéseken, majd diplomát szerzett a Londoni Közgazdasági Iskolában és San Franciscóban látogatta az US Hastings Jogi Főiskolát.

Eltöltött egy boldogtalan évet ügyészként Orange County-ban, ahol: „Partra vetett hal voltam.” Dolgozott különféle jogi cégeknél és egy Getty Oil leányvállalatnál. Közben tapasztalatot szerzett üzleti jogban és végzett némi bűnügyekkel foglalkozó tisztviselői munkát is.

Az 1980-as évek közepére tiszteletreméltó vállalati és polgárjogi prakszisa volt és egy brentwoodi lakása, amelyet feleségével, egy 1970-es évekbeli modellel osztott meg, akit egykor Heidi Lieberfarbként ismertek és aki a divattervező, Halston ruháit mutatta be divatmagazinokban.

Végeredményben egyikkel sem volt elégedett.

”Egy nap felkeltem: volt egy modell feleségem, a Harvardon végeztem, társtulajdonos voltam egy jogi cégben – de semmi nem volt olyan nagyszerű, mint amilyennek tűnt.” – mondja.

Azt mondta Dana Cole-nak, egy ügyvédnek, aki közeli barátja volt egy jogi iskolából, hogy azt tervezi elolvas minden könyvet a bűnügyi védelemről és híres bűnügyi védőügyvéd lesz.

„Nem emlékszem arra, hogy bármikor olyat mondtam volna, hogy híres bűnügyi védőügyvéd akarok lenni.” – mondja most Mesereau.

”Esküszöm a Bibliára.” – mondja Cole nevetve. „Mert annyira vicces volt, hogy valaki ezt mondja. Ha nem ’híres’ volt a szó – akkor mindenesetre az egyik legjobb lett.”

Mesereau képezte magát, figyelt ügyvédeket a bíróságokon és telhetetlenül falta a védőügyvédek által írt könyveket. Clarence Darrow és William Kunstler, és az a mód, ahogyan rettenthetetlenül képviseltek vitatott ügyfeleket, elkápráztatta.

Ingyenes társadalmi munkát kezdett végezni Los Angelesben és a Mély Délen. Mint a halálbüntetés megrögzött ellenzője, Mesereau 1999 óta az albamai Birminhamből származó ügyvédekkel együtt déli halálbüntetésre ítélt vádlottakat képvisel – fehéreket és feketéket egyaránt. „Ha lehet, akkor temesd el őket a nyitóbeszédben. Ez az ő filozófiája.” – mondja az ügyvéd, Charles Salvagio, aki többször dolgozott vele.

„A védőügyvédeket arra tanítják, hogy legyenek gyávák.” – mondja Mesereau – „Nem arra, hogy vállaljanak kockázatot. Véleményem szerint pedig kellene.”

A személyes stílusa éppen ilyen bombasztikus. „Sok ember azzal jön: ’Mi ez a haj? Mit akar ez jelenteni?’” – mondja a barátja, Cole. „Amikor az esküdtekről, a bíróról vagy a médiáról van szó, ezzel egyszerűen csak kiemelkedsz a tömegből.”

Amint Mesereau egyre feljebb lépett a bűnügyi jog táplálékláncán, egyre inkább szakértője lett annak, hogy klienseit a rendszer áldozataiként állítsa be, akiket túlbuzgó, túltöltött ügyészek üldöznek. [Megjegyzés: Nem tudom Mesereau minek a szakértője, de hogy Tom Sneddon túlbuzgó és megszállott módon üldözte Jacksont az már jóval azelőtt világos volt, hogy Mesereau egyáltalán képben lett volna. Lásd a korábban már belinkelt bejegyzésemet.]

Moore, a comptoni tanácstag – érvelt Mesereau – a kormány célpontja volt igazságtalan módon. „Azzal érveltem, hogy az egésznek faji alapjai voltak.” – mondja. Azonban a nőt 13 vádpontban bűnösnek találták a 23-ból és szövetségi börtönbe küldték. „Három ügyvéddel beszéltem előtte.” – mondja Moore, akinek hosszan elnyúló ügyét Mesereau ingyenesen vállalta – „Tom volt az egyetlen, aki reményt adott nekem arra, hogy van esélye az igazságnak. Nem érezted úgy, hogy egyedül vagy a harcban.”

John Potter, a Moore ügy ügyésze, „nagyon ügyes ügyvédnek” nevezi, aki teljes erőbedobással végzi a munkáját. „Ezeket az állításokat én pusztán jogi taktikának tekintem.” – mondja Potter, aki most fehérgalléros bűnözőket véd San Franciscóban. Hozzáteszi: „Személyesen úgy vélem Tom megpróbált mindent megtenni, amit csak tudott azért, hogy megvédje a kliensét.”

A finomkodás nincs Mesereau jogi arzenáljában. Egy bíróság bírságot vetett ki rá, amiért belevágott akkori kliense, Robert Blake egy kihallhatásába és az ellentétes oldalon álló ügyvédet, Eric Dubint „bohócnak” nevezte. Mesereau, akit 18 950 dollárra büntettek, fellebbezést nyújtott be ez ellen.

Dubin szerint Mesereau a közönségnek játszott a videóra is felvett eljárás során: „Megpróbálta megmutatni Robert Blake-nek és a világnak, hogy ő egy kemény ügyvéd, mert akkoriban még mindenki számára ismeretlen volt – beleértve Mr. Blake-et is.” – mondja.

Mesereau elérte, hogy Blake óvadék fejében szabadlábon védekezhessen, miután a színész már egy évet börtönben töltött. De ő és munkatársa, Susan Yu még a per előtt otthagyták az ügyet, mivel „összevesztek” Blake-kel. Egyik fél sem beszél az ügyről. De Mesereau távozása elérhetővé tette őt, amikor Michael Jackson hívta.

”Szereti a nehéz helyzeteket.” – mondja Cole. „Szeret a ringben lenni és ütni, amikor senki más nincs ott csak ő és az ellenfél.”

A Jackson per inkább triatlonhoz hasonlított, mint boxmeccshez.

Az időbeosztás fárasztó volt, a kéretlen tanácsadók pedig irritálóak. „Látnod kellett volna a leveleket, amiket kaptam: ’Miért nem öltözteted fel Michaelt öltönybe?’ ’Miért nem szerzel egy szőke lányt, aki mellette sétálna?’ Micsoda idióták!” – mondja.

Minnie Foxx

Minnie Foxx

És a média könyörtelen volt. A per alatt a National Enquirer leközölt egy fotót, amelyen Mesereau vigyorog egyik kezében egy itallal, pólóban és rövidnadrágban, miközben egy kutyanyakörv van a nyakában. A fotón – ami körülbelül 10 évvel ezelőtt készült egy malibui partin – egy mosolygó nő mellett térdepel, aki domina ruhát visel és aki fogja a nyakörvhöz csatlakozó pórázt.

„Szerintem ez éppolyan vicces, mint amit bárki más csinál.” – mondja Mesereau nevetve és felidézi, hogy nem ő volt az egyetlen, aki így pózolt a fotókon. „A srácok egymás után csinálták ugyanezt.”

Jackson hírneve még Meserau barátnőjét, Minnie Foxx-ot is megtalálta, aki színésznő, énekes és egy saját szépségszalon tulajdonosa. Egy Maureen Orth által írt Vanity Fair sztoriban – akinek az újságírását egyébként Mesereau megszállottan ügyészség pártinak nevezi – Foxx-ra úgy hivatkoznak, mint egy „fekete bárénekesnőre” és rámutatnak, hogy a weboldalán „vannak képek, amelyek a Hustler kiadójának, Larry Flyntnek a klubjában készültek róla”.

A weboldalon valóban vannak képek, amelyek a klubban készültek róla – és amelyeken egy hosszú ujjú ruhát visel. „Féltem amikor ez kijött, hogy ártani fog az iránynak, amerre tartok.” De ehelyett a weboldal látogatottsága megugrott – mondja Foxx, amint a West Angeles Gyülekezetben ül egy csinos fekete ruhában és magassarkúban.

Foxx négy évvel ezelőtt találkozott Mesereau-val, amikor a nő egy mára már bezárt klub, a Ladera éttermében dolgozott. A nő 36 éves volt, a férfi 51.

„Először azt mondtam: ’Wow, nem tudom, hogy randizzak-e vele vagy sem.’ Sosem randevúztam fehér férfivel azelőtt.” – mondta a magas arccsonttal és erős felépítéssel rendelkező Foxx, aki korábban Mademoiselle Courvoisier modell volt

„Úriember volt. Pusztán a nevetése és a gödröcskék az arcán magukkal ragadtak.”

Három éve élnek együtt, a nő 8 éves fiával, aki egy előző házasságból származik. Mint egy olyan valaki, aki maga is „imázs szalont” működtet – ahogyan ő hívja -, egy kicsit változtatott Mesereau kinézetén: rávette, hogy váltson szemüveget. Ettől eltekintve azonban hagyja, hogy az legyen, aki.

Foxx és Mesereau egy feltűnésmentes lakosztályt bérelnek a Fairfax negyedben. „Vehettem volna házat amikor csak akartam.” – mondja Mesereau – „Nem tettem szegénységi fogadalmat. Mindig jól kerestem. Mindig voltak fizetős ügyfeleim.”

Vannak extravagáns vonásai: egyedileg gyártott öltönyök és ingek, jó éttermek. De az a parti, amelyet Foxx tartott a tiszteletére a szalonjában, mint megkésett győzelmi ajándékot, inkább tűnt Mesereau stílusának. Szerpentinek és örvénylő sokszínű lámpák töltötték meg az üzletet. Hidegtálak és mártások voltak az asztalokon és egy alkalmi bárt állítottak fel.

A szalonban összesereglettek Mesereau életét tükrözték: a még a jogi iskolában szerzett barátok; a kliensek és rokonaik, akik most családtagnak tekintik az ügyvédet; a munkatársa, Susan Yu, aki ugyan utálja a partikat, de ezen azért megjelent. A Watts Prophets előadócsoport tagja, Otis O’Solomon írt neki egy verset, Jackson öccse, Randy pedig megölelte: „Köszönöm, hogy megmentetted a testvérem életét.” – mondta.

Mindezt Foxx felügyelte, aki egy a szalon közepén álló székre ültette Mesereau-t, mint a társaság középpontját. A nő sürgött-forgott, részben színpadmestert, részben ceremóniamestrert alakítva, teátrálisan felhívva szólásra Mesereau barátait és kollégáit egyfajta „Ez a te életed” játék keretében.

Egyszerre volt ömlengő, csöpögős és kedves. Mesereau ott ült a parti trónján mosolyogva. „Ez nagyon jelentős esemény volt.” – mondta napokkal később – „Ellentétben ezekkel a dagályos rendezvényekkel.”

Forrás: http://articles.latimes.com/2005/nov/23/local/me-mesereau23

Mesereau egy szemináriumon a Jackson ügyről beszél:

Kategória: A 2005-ös per
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Interjú Michael Jackson ügyvédjével, Thomas Mesereau-val |

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s