Dr. Stanley Katz, a pszichológus

A gyermekmolesztálási ügyekben fontos szerep hárul a pszichológusokra, hiszen roppant kényes téma, hogy amit egy gyerek állít ezzel kapcsolatban az vajon igaz-e vagy sem. Azonban a pszichológia veszélyes eszköz tud lenni azok kezében, akik visszaélnek vele.

Ezzel kapcsolatban érdemes még egyszer megnézni azt a videót, amit egyszer már egy másik cikk kapcsán feltettem (magyar szöveg 0:43-tól):

A McMartin-per

Az Egyesült Államokban nagy port felkavaró ügy volt a McMartin óvodai szexuális zaklatási ügy: http://en.wikipedia.org/wiki/McMartin_preschool_trial

Emlékeim szerint erről az ügyről film is készült, amit a magyar televíziók is leadtak (igen). Röviden összefoglalva: 1983-ban egy magánóvodát működtető család tagjait azzal vádoltak meg, hogy szexuálisan zaklatták az óvodába járó gyerekeket. A per 1990-ig húzódott, amikor is minden vádat ejtettek, azonban a család tagjai addig már több évet eltöltöttek előzetesben és teljesen megtört emberekké váltak.

Ray Buckey

Ray Buckey

Az első vádat az egyik gyermek anyja, Judy Johnson fogalmazta meg az egyik nevelővel, Ray Buckey-val szemben, akiről azt állította, hogy molesztálta a fiát. Johnson egészen elképesztő állításokat is tett: például azt, hogy az óvoda nevelői állatokkal létesítettek szexuális kapcsolatot vagy hogy Ray Buckey tud repülni….  Mint kiderült Johnson paranoid skizofrén volt, 1986-ban pedig holtan találták otthonában – krónikus alkoholizmusa vitte el.

A rendőrség ennek ellenére egy körlevelet küldött ki az óvodába járó gyerekek szüleinek, amelyben ara kérik őket, hogy kérdezzék ki gyermekeiket arról, hogy történt-e szexuális zaklatás az intézményben.

Ezután elküldték a gyerekeket gyermekpszichiátriai intézetbe, a Los Angeles-ben található Children’s Institute International (CII)-ba, hogy megvizsgálják őket. És itt kezd érdekes lenni a történet. A vizsgálat eredménye alapján a pszichiátriai intézet ugyanis azt jelentette, hogy az óvoda 360 gyermekét zaklatták szexuálisan…

A gyermekek kikérdezéséről készültek videófelvételek és ezeket látva később más pszichiáterek és pszichológusok aggályaikat fejezték ki. Az interjú technikák roppant szuggesztívek voltak – úgy intézték a gyermekekhez a kérdéseket, hogy azokban már megfogalmazódott a válasz is, amit vártak, elvártak tőlük, és noha a gyermekek eleinte tagadtak, végül beadták a derekukat. Ha a gyerekek azt válaszolták, hogy nem molesztálták őket, akkor butának nevezték őket, ha azt mondták molesztálták, akkor dicséretben részesültek. Sokan úgy vélték, hogy maga a kérdezési mód hamis emlékeket plántálhatott el a gyermekekben.

A kikérdezés során elhangzottak bizarr állítások is: például, hogy a gyermekek láttak boszorkányokat repülni, hőlégballonon utaztak és föld alatti alagutakon utaztatták őket (nem találtak ilyen titkos alagutakat az iskola alatt). Az egyik gyermek pedig a színész Chuck Norris fényképére bökött rá, amikor arról kérdezték ki volt a molesztálója, ugyanakkor Judy Johnson fia nem ismerte fel a fotókon állítólagos molesztálóját, Ray Buckey-t….

További állítások szerint orgiák zajlottak autómosókban és repülőtereken, gyermekeket húztak le a WC-n titkos szobákba, majd megmosdatták és így adták vissza őket gyanútlan szüleiknek. Néhány gyermek azt állította, hogy arra kényszerítették őket, hogy egy „Meztelen Mozisztár” című játékot játszanak, amelynek során meztelenül fotózták őket. A per során kiderült, hogy a „Meztelen Mozisztár” egy mondóka, amivel a gyerekek egymást cukkolták – és semmi köze sem volt meztelen fotókhoz.

A vádak nevetségessége ellenére Ray Buckey-t az ellene felhozott 65 vádpontból, csak 52-ben mentették fel, a maradék 13-ban határozatképtelen volt az esküdtszék. Ezeket a vádpontokat később egy új esküdtszék elé vitték, amely ismét határozatképtelen volt, így Buckey-t végül szabadon bocsátották, de igazi, teljes felmentő ítélet nélkül. 5 évet töltött börtönben anélkül, hogy valaha is elítélték volna.  A McMartin család többi tagját már korábban felmentették.

2005-ben a McMartin óvoda egy akkori gyermeke beismerte, hogy hazudott:

”Soha semmit sem tettek ellenem és sosem láttam, hogy valaha is bármi rosszat tettek volna. Sok olyan dolgot állítottam, ami nem történt meg. Hazudtam…. Akárhányszor olyan választ adtam nekik, ami nem tetszett nekik, ismét feltették a kérdést és arra bátorítottak, hogy olyan választ adjak, amit ők akartak hallani. Nem éreztem magam kényelmesen és egy kicsit szégyelltem magam, hogy nem vagyok őszinte. De ugyanakkor, mivel ilyen fajta ember vagyok, akármit akartak tőlem a szüleim, én megtettem.”

James M. Wood, egy kutató pszichiáter évekkel később elvégzett egy kísérletet, melynek során gyerekeket kérdezett a CII által a McMartin ügyben alkalmazott technikákat alkalmazva. Két-három perc után a legtöbb gyermek elkezdett hallatlanul bizarr sztorikat kitalálni.

A Johns Hopkins Egyetem pszichiátria professzora, Maggie Bruck szerint – akinek szakterülete a gyermekek memóriája és szuggerálhatósága -, Woods és mások kutatása konszenzusra vezetetett a pszichológusok között arról, hogy a CII módszerei a McMartin ügyben szakmailag elfogadhatatlanok voltak.

Miért írtam ilyen részletesen itt erről a perről? Nos azért, mert a Children’s Institute International (CII) gyermek pszichiátriai intézettel még találkozni fogunk…

Két vád, 10 év különbség – mégis ugyanaz a pszichológus

Az 1993-as vádlók, Chandlerék ravasz módon oldották meg az állítólagos molesztálás jelentését a hatóságok felé. Elvitték Jordant egy pszichológushoz, Dr. Mathis Abramshoz, akinek aztán munkaköri kötelessége volt jelenteni a molesztálást – függetlenül attól, hogy ő maga elhitte-e amit a fiú mondott vagy sem. Egyszerűen ilyen esetekben törvény kötelezi a pszichológust arra, hogy jelentse a dolgot a hatóságok felé – mérlegelés nélkül.

Miért van ennek jelentősége? Nos, azért, mert amennyiben Jordan apja, Evan Chandler közvetlenül a rendőrséghez fordult volna és ő jelentette volna fel Michael Jacksont, akkor később – ha hamisnak bizonyulnak a vádak – kitehette volna magát egy rágalmazási pernek Jackson részéről. Úgy azonban, hogy a pszichológusra bízta a jelentést, ettől nem kellett tartania (és természetesen a pszichológusnak sem, hiszen neki meg munkaköri kötelessége a jelentés).

Mielőtt Abrams személyesen találkozott volna Jordannel, Evan először telefonon egy hipotetikus szituációt vázolt fel előtte, s Abrams erről a hipotetikus szituációról írta egy levélben, hogy „jó ok van gyanítani, hogy szexuális zaklatás történhetett”. Mindezt anélkül, hogy személyesen beszélt volna a fiúval! Evan ezzel a levéllel a zsebében próbálta zsarolni Jacksont, hogy fizessen, de semmire sem ment. Jordan és Abrams között személyes találkozásra csak akkor került sor, amikor Jordan anyja, June Chandler Schwartz bírósághoz fordult annak érdekében, hogy Evan adja vissza neki a fiát. Erre volt Evan és akkori ügyvédje, Barry Rothman reakciója az, hogy elvitték gyorsan Jordant a pszichológushoz, ahol a fiú beszámolt a „molesztálásról”. (Részletek ebben a cikkben.)

Abrams-nak tehát munkaköri kötelessége volt jelenteni az állítólagos molesztálást, azonban 2003 decemberében a CBS News-nak egy interjúban elmondta, hogy ő maga pszichológusként nem tudott a végére járni annak, hogy valóban történt-e molesztálás.

„Úgy gondolom lehetséges mindkét ügyben, hogy tréningezték őket (a gyerekeket), de még egyszer: nekem nem volt lehetőségem az első ügyben arra sem, hogy a végére járjak.”

Azért nem volt rá lehetősége, mert azután, hogy felhasználták arra, hogy ő jelentse az esetet a hatóságok felé, Chandlerék többet nem tartottak igényt a szolgálataira.

Larry Feldman

Larry Feldman

Ehelyett felkeresték a polgári peres ügyvédet (mert ahogy azt már elmondtam a bűnügyi eljárás helyett a polgári per irányába igyekeztek terelni az ügyet – hiszen ennek során tehettek szert pénzre), Larry Feldmant, aki aztán egy másik pszichiáterhez, Dr. Richard Gardnerhez irányította őket.

Grander 1993. október 6-án interjúvolta meg Jordant. Ez az az interjú, amelyet 2003-ban kiszivárogtattak az Internetre – és amelyhez korábban már én is adtam egy linket, de itt van ismét: https://jacksonaktak.files.wordpress.com/2010/09/j-chandler-gardner-interview.pdf

Ami feltűnő benne az, hogy Jordan teljesen érzelemmentesen, már-már mechanikusan beszél az állítólagos molesztálásról, nem úgy, mint aki számára ez nagyon személyes élmény lenne, és mint akit nagyon megrázott volna a dolog. És még egy dolog feltűnik: a kiszivárogtatott interjúról hiányzik magának a pszichiáternek a szakvéleménye. Azt miért nem szivárogtatták ki?

Nem lehet tudni tehát, hogy Gardnernek mi volt a véleménye Jordan állításairól (és miután Gardner 2003 elején elhunyt, így talán már sosem tudjuk meg), de valószínűleg nem az, amit Feldman és Chandlerék szerettek volna hallani, ugyanis az ügyvéd ezután megint egy másik pszichológust keresett – és így jutunk el Dr. Stanley Katz-hez.

Dr. Stanley Katz

Dr. Stanley Katz

Jackson 2005-ös pere során Dr. Katz azt mondta 1993-as szerepéről: „Az volt a dolgom (1993-ban – a ford.), hogy átnézzem a videófelvételeket ,amik készültek az áldozat és Dr. Richard Gardner között. És hogy átnézzem azokat a szalagokat és videófelvételeket, és analizáljam őket és véleményt mondjak róluk Mr. Feldmannak.”

Miért nem volt jó Chandleréknek Gardner véleménye és miért volt szükség Katzéra? Nos, a válasz talán sejthető, ha megnézzük a két szakember hátterét. Gardner szakértője volt a gyermekmolesztálási ügyeknek, de nem feltételezte automatikusan, hogy minden gyerek igazat mond, aki ezzel vádol egy felnőttet. Sőt, 1993. február 22-én egy a Wall Street Journalnak adott interjúban azt mondta, hogy az ilyen állítások nagy százaléka hamis és ez a hisztéria „messze a legrosszabb” a történelemben, abban az értelemben, hogy mennyi életet és családot tett tönkre.

Katz ezzel szemben korábban a Los Angeles-i Children’s Institute International (CII) oktatási igazgatója volt. Bingó! Azé az intézeté, amely a McMartin perben lefolytatta azokat a szakmailag erősen kifogásolható, roppant elfogult és szuggesztív interjúkat a gyerekekkel!

A téma Jackson 2005-ös pere során is előjött. Részlet Katz tanúvallomásából:

MESEREAU: Részese volt annak az ügynek bármilyen szakmai módon?

KATZ: Igen.

MESEREAU: Milyen módon volt részese?

KATZ: Én voltam az oktatási igazgató a Children’s Institute International-ban és ez a szervezet volt az, amely eredetileg meginterjúvolta a McMartin gyerekeket.

MESEREAU: És sok éven át szerepet játszott abban az ügyben?

KATZ: Nos, a részem annyi volt, hogy én voltam a program igazgatója. És Kee McFarland, a nő, aki meginterjúvolt a gyerekeket, az én beosztottam volt. De én nem voltam… nem interjúvoltam meg közvetlenül a gyerekek szüleit. Az én részem a McMartin ügyben az volt, hogy értékeléseket készítettem. A Gyermek és Családvédő Szolgálat megkért, hogy értékeljem az állítólagos elkövetők gyermekeit, hogy őket molesztálták-e. Ettől eltekintve nagyon kevés közvetlen részem volt az ügyben.

MESEREAU: Úgy tudja, hogy ez volt talán a leghosszabb és legnagyobb bűnügyi eljárás Los Angeles Megye történetében?

KATZ: Azt hiszem igen.

Ugyan Katz próbálja elbagatelizálni a szerepét a hírhedt ügyben, de mint az interjúkat vezető Kee McFarland feletteséről és az interjúk értékelőjéről aligha lehet azt állítani róla, hogy nem volt felelős azért, ami ott történt. Ehhez a pszichológushoz küldte tehát Larry Feldman Jordan Chandlert – nyilván nem minden hátsó szándék nélkül….

De ez még nem minden! Úgy tűnik a nagy Los Angeles-ben igen kevés pszichológus lehet, ugyanis hogy-hogy nem 10 év múlva a 2003-as vádló, Gavin Arvizo is Katznál kötött ki! Persze véletlenek nincsenek. Arvizóék tanultak Chandleréktől és ugyanazt az utat járták be: elmentek Larry Feldmanhoz, aki aztán Katzhoz irányította őket. A pszichológus legalább nyolc interjút készített Gavinnel és ő is jelentette a „molesztálást” a hatóságok felé – természetesen megint a pszichológusra bízták mindezt, a már Chandleréknél is ismertetett ok miatt….

Katz, mint “tégla”

Azonban itt nem ér véget a furcsa Feldman-Katz páros szerepe! Ebben a bejegyzésben Tom Sneddon kerületi ügyész megkérdőjelezhető tettei között említettem, hogy Sneddon illegális házkutatást tartott egy magánnyomozónál, aki Jackson első ügyvédjének, Mark Geragosnak dolgozott. A nyomozót Bradley Millernek hívták. Ezzel tulajdonképpen a vád betekintést nyerhetett a védelem munkaanyagaiba, láthatta a stratégiájukat és a többi. Sneddon később azzal védekezett, hogy nem tudta, hogy Miller Geragosnak dolgozott. Ez persze hazugság – s erre két bizonyíték is van.

Az egyik egy hangfelvétel, amely egyértelműen bizonyította, hogy Sneddon tudott Geragos és Miller munkakapcsolatáról. A másik pedig az a tény, hogy Miller pszichológusa ugyanaz a Dr. Stanley Katz volt, aki Gavin Arvizóé is! Ez azonban csak akkor derült ki, amikor Jackson egyik ügyvédje, Brian Oxman kikérdezte Katzot a pert megelőző előzetes meghallgatások során.

Katz ott azt vallotta, hogy először csak 2003 júniusában hallott Millerről Feldmantól, aki megemlítette neki, hogy Miller készített egy videófelvételt a vádló gyerekekről. Legközelebb – állította Katz – akkor hallott a magánnyomozóról, amikor a hírekben megemlítették a házkutatást, amit Sneddonék végeztek nála.

Ekkor azonban Oxman bedobta az adu-ászát: „Bradley Miller egy nagyon különleges páciense önnek, nem igaz, Dr. Katz?”

Katz rögvest az orvos-páciens közötti titoktartásra hivatkozott és megtagadta a választ. Később azonban elismerte, hogy ismerte Millert, mert korábban dolgozott vele családjogi ügyeken. Aztán az lassan az is kiderült, hogy ennél is jobban ismerte: Miller nyolc-kilenc évig volt Katz páciense 2003-mal bezárólag… (Forrás: http://edition.cnn.com/2004/LAW/08/17/jackson.case/index.html).

Miért van mindennek jelentősége? Nos, azért, mert Dr. Stanley Katz a pszichológiai kezelések során nyilvánvalóan ki tudott szedni a védelemmel kapcsolatos információkat Bradley Millerből – amit aztán továbbadhatott Larry Feldmannak és Sneddonéknak. Nincs rá bizonyíték, hogy ezt megtette, de a lehetőség adott volt. Mindenesetre Millernek nem árulta el, hogy ő kezeli Gavin Arvizót is és a magándetektívet sokkolta, amikor ez kiderült számára. Miller barátoknak azt is elmondta, hogy Katz pontosan tudta, hogy ő Geragosnak dolgozik. Így aztán nehéz elképzelni, hogy Feldman, rajta keresztül pedig Sneddon ne tudott volna róla. (Forrás: http://www.foxnews.com/story/0,2933,129417,00.html)

Katz tehát egy érdekes figura volt – olyan, aki Bradley Milleren és Gavin Arvizón keresztül az ügy mindkét oldalán állókról hozzájuthatott bizalmas információkhoz. És úgy tűnik a vád ezt igyekezett is kihasználni, lévén, hogy Katz a Feldman kapcsolaton keresztül velük volt….

Foglaljuk gyorsan össze: Arvizóék tehát a polgári peres ügyvédhez, Larry Feldmanhoz mentek, amikor úgy döntöttek vádakat fogalmaznak meg Michael Jackson ellen. Ugyanahhoz a polgári peres ügyvédhez, aki Chandleréknek 10 évvel korábban kibulizta a 15 millió dolláros peren kívüli megállapodást. Feldman pedig elküldte őket cimborájához, Dr. Stanley Katz-hez – ugyanahhoz a pszichológushoz, akihez Jordan Chandlert is, és akinek mellesleg korábban szerepe volt a sokat vitatott McMartin perben is. Micsoda véletlenek!

A vád szócsövének számító bulvárújságíró nő, Diane Dimond megjegyezte, hogy mennyire hasonlít az, ahogy Gavin Arvizo jellemezte a szexuális zaklatást, ahhoz, ahogy tíz évvel korábban Jordan Chandler. Ezzel nyílván azt akarta sugallni, hogy egyfajta közös minta van a kettőben – már ami Jackson állítólagos „szexuális szokásait” illeti. Csakhogy Dimond elhallgatta, sőt egyenesen letagadta a Katz-kapcsolatot – azt a tényt, hogy Chandlert és Arvizót ugyanaz a pszichológus kezelte, így aztán egyáltalán nem meglepő a hasonlóság, hanem inkább gyanús, de nem Jacksonra nézve!

(Érdekes módon voltak hasonlóságok a McMartin üggyel is: pl. mindkét esetben azt állították a vádlók, hogy hőlégballonon rabolták el őket. Eh, megint milyen furcsa egybeesés! Nem tudtam, hogy Kaliforniában ennyire népszerű közlekedési eszköz a hőlégballon, különösen a gyerekmolesztálók körében. A kapocs a két ügy között Dr. Katz…)

Gavin ugyan még kisbaba volt a Chandler-ügy idején, de utólag minden bizonnyal megismerte annak részleteit, amint az kiderül a Smoking Gun ezen cikkéből is. Ebben Katz elárulta, hogy Gavin elmondta neki, hogy ismeri a Chandler-ügyet.

A cikkből továbbá láthatjuk, hogy Katz hogyan biztatta Gavint arra, hogy valljon Jackson ellen (nem mintha persze nem eleve azzal a szándékkal ment volna hozzá a fiú, hogy Jackson ellen valljon, de nyilván kellett a kis színjáték mindkét fél részéről): „Katz elmondta (Paul) Zelisnek (Santa Barbara-i nyomozó – a ford.), hogy biztosította a gyereket arról, hogy helyesen cselekszik azzal, hogy az egészet a neverlandi élményeivel kötötte össze. ’Beszéltünk arról, hogy ez mennyire bátor dolog tőle.’ – mondta Katz Zelisnek. ’És azt mondtam neki: ’Tudod, ugye nem akarod, hogy Jackson ugyanezt tegye más gyerekekkel is?’”

Mindez eléggé emlékeztet a CII által a McMartin ügyben alkalmazott módszerekre, amikor is egy gyerek akkor kapott dicséretet, ha azt mondta molesztálták… De persze mint mondtam Gavin esetében az, hogy kérette magát egy kicsit inkább csak a színjáték része volt, lévén eleve azzal a szándékkal mentek Larry Feldmanhoz, majd Katzhoz, hogy pert indítsanak Jackson ellen. És ellentétben a McMartin óvoda gyermekeivel Gavin nem volt már kisfiú. Pontosan tudta mit csinál.

Katzról még annyit, hogy annak ellenére kiszolgálta Jackson vádlóit mindkét alkalommal, hogy igazán ő maga sem hitte el, hogy Jackson pedofil! Honnan tudjuk ezt? A fent már idézett cikkből, amelyben leírnak egy 2003 júniusában felvett telefonbeszélgetést Katz és Zelis nyomozó között. Ebben Katz azt mondja Jacksonról: „És, tudja, nem is igazán lehet pedofilnak nevezni. Igazából csak egy 10 éves szinten megrekedt ember.” Zelis pedig így válaszolt: „Igen, igen, egyetértek.”

Tegyük hozzá, hogy Katz közvetlenül sosem vizsgálta Jacksont pszichológusként, így aztán az, hogy „10 éves szinten megrekedt” pusztán feltételezés részéről, de azt azért még ő is – aki erősen elfogult a vád iránt és érdekelt a támogatásukban – elismeri itt, hogy a popsztár nem tűnik számára pedofilnak….

Larry King

A CNN műsorvezetője, Larry King Jackson mellet tanúskodott volna - ám a bíró nem engedte

És nem hitt Arvizóéknak Larry Feldman sem, aki Katzhoz utalta őket. Erről pedig a híres műsorvezetőtől, Larry Kingtől tudunk, akinek Feldman egy magánbeszélgetés során elismerte, hogy nem hisz Arvizóéknak, hogy véleménye szerint Janet Arvizo bolond, hogy véleménye szerint Arvizóék a pénzre utaznak és hogy nem akarja képviselni őket. King rajta volt a védelem tanúinak a listáján, de a bíró nem engedte, hogy vallomást tegyen a per során (cikk: http://today.msnbc.msn.com/id/7910923 ). Ugyanakkor a vád részéről Feldman szót kapott a tárgyaláson, mint tanú és tagadta, hogy valaha is azt mondta volna Kingnek, amit a műsorvezető állított. Pedig a beszélgetésnek volt tanúja is egy kiadó, Michael Viner személyében, azonban a bíró őt sem engedte tanúvallomást tenni a per során…

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Dr. Stanley Katz, a pszichológus bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A rendőrség tisztességtelen módszereiről a Jackson ügyben |

  2. Visszajelzés: Dr. Richard Gardner pszichiáter interjúja Jordan Chandlerrel |

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s