Az 1108 bizonyítékok – avagy „mini-per” a perben

Miután Arvizók megtették tanúvallomásaikat Tom Sneddonék is érezték, hogy a súlyos ellentmondásokkal terhelt, következetlen állítások nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy elítéljék Jacksont. Különösen miután a sztár védőügyvédje, Thomas Mesereau sikeresen bemutatta, hogy Arvizóék roppant gyakorlottak voltak a csalás, hazudozás, manipuláció és hamis vádaskodás „művészetében” és az ő állításaikon kívül semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a bűncselekmény valóban megtörtént. (Lásd:

Az Arvizo-féle koncepciós per – 1. rész: Előzmények

Az Arvizo-féle koncepciós per – 2. rész: Michael „Don Corleone” Jackson

Az Arvizo-féle koncepciós per – 3. rész: A molesztálás vádja

Az Arvizo-féle koncepciós per – 4. rész: És akkor ismerkedjünk meg közelebbről is Arvizóékkal…)

Ezért aztán Sneddon kiharcolta a bírónál, hogy engedje meg az ún. „1108-as bizonyítékok” alkalmazását. A kaliforniai büntetőtörvénykönyv 1108 kódjelű passzusa arról szól, hogy szexuális bűncselekmény vádja esetén „korábbi rossz cselekedetekre” (prior bad acts) vonatkozó bizonyítékokat is be lehet nyújtani, nem csupán a tárgyalt konkrét ügyre vonatkozókat (http://law.onecle.com/california/evidence/1108.html). Ezt a törvényt éppen Jackson miatt vitte keresztül Tom Sneddon 1995-ben – az első vádat követően. (Ebből is látszik, hogy remélte, hogy egyszer még majd bíróság elé citálhatja az énekest.)

Az 1108-as kód értelmében tehát szexuális bűncselekményre vonatkozó vád esetén be lehet mutatni „korábbi rossz cselekedetekre” vonatkozó tanúvallomásokat és bizonyítékokat – olyanokat is, amelyekért a vádlottat sosem ítélték el! A törvény indoklása szerint azért, hogy ezáltal fel lehessen állítani egy viselkedésbeli „mintát”, ami állítólag jellemző a vádlottra.

Nos, ez a törvény gyakorlatilag szembeköpi az ártatlanság vélelmére vonatkozó alapelvet – amely minden demokratikus állam jogrendszerének az alapjai közé tartozik –, hiszen a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valakit megvádoltak egyszer valamivel, majd ismét megvádolják ugyanazzal, akkor a korábbi vádat bizonyítékként lehet ellene felhasználni – függetlenül attól, hogy azt bizonyították-e vagy sem!

Mi több, a törvény azt is lehetővé teszi, hogy ezekről az állítólagos „korábbi rossz cselekedetekről” harmadik felek számoljanak be – tehát nem feltétlenül kell az állítólagos áldozatokat beidézni, elegendő néhány olyan tanút találni, aki azt fogja vallani látta, amint a vádlott ezt vagy azt tett ezzel vagy azzal!

Csodálatos, demokratikus országba való jogszabályok, nemde? Márpedig Kaliforniában mindezek érvényben vannak és márpedig pontosan Tom Sneddon indítványozására fogadták el őket és Sneddon éppen Jacksont célozta meg velük…

A CNN jogi elemzője, Joanna Spilbor ebben a remek cikkben fejezi ki nemtetszését Rodney Melville bíró döntésével kapcsolatban, hogy megengedte a Vádnak, hogy éljen ezzel a meglehetősen vitatható 1108-as kóddal: http://edition.cnn.com/2005/LAW/03/31/spilbor.jackson/.

„Ebben a cikkben amellett fogok érvelni, hogy a döntés hibás és tisztességtelen Jacksonnal szemben. És amellett is fogok érvelni, hogy valószínű, hogy ezen korábbi, vádemelést maguk után nem vonó cselekedetek bizonyítékai végül a Vád ügyét fogják kétes színben feltűntetni, és ironikus módon segíteni fogják a már most is erős Védelmet.” – írja.

További részletek a cikkből:

„Melville bíró döntése nemcsak, hogy rossz alkalmazása a kaliforniai törvénynek, de veszélyezteti Jackson alkotmányos jogait is. Az Egyesült Államok alkotmányának hatodik kiegészítése minden vádlottnak megadja a jogot a tisztességes perre. Jackson itt nem azt kap. De még konkrétabban a hatodik kiegészítés azt is garantálja, hogy a vádlott szembenézhessen a vádlójával – tehát hallhassa a vallomását, láthassa az arcát és keresztkihallgatásnak vethesse alá. Itt ez a jog is sérül.”

„Ami talán a legzavaróbb a bíró azon döntésében, amely lehetővé teszi ezeknek a harmadik feleknek a tanúvallomását, hogy ezt az állítólagos áldozatok helyében – és helyett – fogják tenni. Jackson alkotmányos joga az, hogy a vádlóival nézzen szembe – nem pedig a vádlók anyjával, barátaival, kutyasétáltatóikkal, alkalmi segítőikkel vagy házfelügyelőikkel.”

Spilbor szerint azonban ez az egész tisztességtelen eljárás végeredményben Jackson malmára fogja hajtani a vizet, mert mindez azt mutatja, hogy a Vád ügye gyenge (igaza is lett):

„A Védelem azzal fog érvelni – és ezt az esküdtek is látni fogják -, hogy az ok, amiért a Vád felkínálja ezt a másik bizonyítást az, hogy az ügyük gyenge. Talán a Védelem be fogja hívni magukat a vádlókat a tanúk padjára – beleértve (Macaulay) Culkint, aki állítólag tagadja, hogy molesztálták volna.” (A Védelem pontosan ezt is tette – és nemcsak Culkinre vonatkozóan -, de erről később.)

„Vagy talán a Védelem egyszerűen meg fogja kérdezni, hogy a Vád miért nem hívta a tanúk padjára magukat az áldozatokat és fel fogják tenni a kérdést az esküdteknek: ’Vajon a Vád miért nem a lehető legjobb forrásokat használja a ’korábbi rossz cselekedetek’ bizonyítására?’”

Akármennyire aggályos is az 1108-as kód, Melville bíró megengedte a Vádnak, hogy éljen vele. Ez pedig a peren belül teret engedett egy „mini-pernek”, amelyben immár nem az volt a kérdés, hogy molesztálta-e Michael Jackson Gavin Arvizót, hanem az, hogy molesztált-e valaha bárkit? Azaz Sneddonék zöld utat kaptak az 1993-as vádak felidézéséhez és azok bemutatásához is.

A Vád azt állította Jackson öt fiút molesztált a múltban és ezt igyekeztek bebizonyítani az 1108-as kód ürügye alatt. Az egyik állítólagos „áldozat” természetesen az 1993-as vádló, Jordan Chandler volt, akiről már számos cikkben szóltam (lásd a tartalomjegyzéket), így itt a vele kapcsolatos tényeket részleteiben itt most nem ismétlem meg. Jordant hiába igyekezett a Vád rávenni arra, hogy tegyen tanúvallomást Jackson ellen a 2005-ös perben – sőt, azt mondta jogi úton fog küzdeni ellene, ha megpróbálják rávenni. Szintén nem sikerült a tanúk padjára citálni Jordan nagybátyját, Ray Chandlert (részletek itt és itt), bipoláris zavarban szenvedő apjával, Evan Chandlerrel (lásd itt és itt) pedig nem is próbálkoztak.

June Chandler 2005-ben

June Chandler 2005-ben

Elment viszont vallomást tenni Jordan édesanyja, June Chandler. Azonban a Vád nem sok hasznát vette, ugyanis azt vallotta, hogy ő maga sosem volt tanúja annak, hogy Jackson molesztálta volna a fiát. Azt is kénytelen volt elismerni, hogy több, mint 10 éve nem találkozott Jordannel. A fiú a ’90-es évek közepén jogi úton függetlenítette magát szüleitől és igyekezett minél távolabb tartani magát tőlük…

June ezenkívül belekeveredett néhány nyilvánvaló hazugságba (pl. azt állította sosem perelte be Michael Jacksont, amikor dokumentumok igazolják, hogy igen; vagy, hogy nem ismer egy bizonyos ügyvédet, aki pedig korábban képviselte őt), de összességében érdektelen volt a vallomása.

Az öt állítólagos múltbeli áldozat közül szintén külön cikkben foglalkoztam Jason Franciával (lásd itt), s ezért itt bővebben rá sem térek ki. Ő volt az egyetlen a Vád által megnevezett múltbeli „áldozatok” közül, aki a Vád mellett tanúskodott, ám amint az a róla szóló cikkből kiderül, vallomása több, mint problematikus volt. Az esküdtek a per után azt nyilatkozták, hogy meglehetősen hiteltelennek találták a fiatalembert és ha elolvasod a róla szóló bejegyzésemet, remélhetőleg az is látszik miért. Egyébként édesanyja, Blanca Francia a ’90-es években pénzt fogadott el a bulvármédiától azért, hogy mondja azt Jackson gyermekmolesztáló….

A maradék három állítólagos múltbeli „áldozat” Macaulay Culkin, Wade Robson és Brett Barnes volt. Legalábbis a Vád szerint. Ugyanis magukat a fiúkat meg sem kérdezték erről… Ehelyett – hála az 1108-as kódnak – a tanúk padjára állíthatták Jackson néhány kétes hitelű korábbi alkalmazottját, akik azt vallották látták, amint a sztár nevezett fiúkat molesztálta.

Lássuk tehát akkor sorjában ezeket az embereket, akikre a Vád alapozta az állításait!

Adrian McManus, Kassim Abdool és Ralph Chacon

Adrian McManus 2005-ben

Adrian McManus 2005-ben

Adrian McManus szobalányként, Kassim Abdool és Ralph Chacon pedig testőrként dolgozott Michael Jacksonnál az 1990-es évek elején. A sztár elbocsátotta őket, mire pereltek „jogtalan elbocsátásért”. Erre Jackson ellenkeresetet nyújtott be ellenük mondván, hogy az elbocsátás oka az volt, hogy nevezettek loptak Neverlandról. Ezt bíróság előtt is sikerült bizonyítania, így a volt alkalmazottakat kártérítés megfizetésére kötelezték (együttesen összesen 1,4 millió dollárra).

1993 előtt McManus, Abdool és Chacon soha nem említette, hogy bármiféle gyermekmolesztálásnak a tanúi lettek volna. Miután azonban 1993-ban kitört a Chandler-botrány hirtelen elkezdtek ők is arra „emlékezni”, hogy látták, amint Jackson gyerekeket molesztált: ezeket a sztorikat aztán jó pénzért eladták a bulvársajtónak.

„Természetesen” az soha egyiküknek sem jutott eszébe, hogy jelezzék a molesztálást a hatóságok felé, ha már a tanúi voltak. És az sem, hogy megakadályozzák azt: nyilván a kb. 150 kilós Chaconnak esélye sem lett volna ezt megtenni a vasággyal együtt 50 kilós Jacksonnal szemben…

Jackson egy másik korábbi alkalmazottja, Francine Contreras vallomásában elmondta McManusról, hogy a nő otthona tele volt Neverlandról elemelt tárgyakkal, beleértve olyan játékokat is, amelyeket szegény gyerekeknek szánt volna az énekes. A sztár néhány személyes holmiját pedig a bulvármédiának árulta. De – amint már említettem – a bíróság a másik két alkalmazottról is megállapította, hogy loptak az énekestől.

McManus keresztkihallgatása során Jackson ügyvédje, Thomas Mesereau felhívta arra a figyelmet, hogy 1994-ben egy rendőrségi kihallgatás során elismerte, hogy sosem látta, hogy Jackson helytelen módon nyúlt volna bármelyik gyerekhez. Erre McManus azt mondta: „Nem mondtam igazat.”

Tehát azt állítja, hogy1994-ben a rendőrségnek nem mondott igazat, amikor azt mondta sosem látta Jacksont gyerekekkel helytelen módon viselkedni, de a bulvármédiának igazat mondott, amikor pénz fejében azt mondta nekik, hogy igen? Ja, persze, teljesen hihető….

A továbbiakban Ralph Chacon vallomásából fogok idézni:

Ralph Chacon

Ralph Chacon 2005-ben

THOMAS MESEREAU: Ön beperelte Michael Jacksont azt állítva, hogy jogtalanul bocsátotta el önt, igaz?

RALPH CHACON: Így van, uram.

TM: Ő pedig beperelte önt azt állítva, hogy lopott tőle, igaz?

RC: Így van, uram.

TM: Az esküdtszék úgy találta, hogy Mr. Jackson nem jogtalanul bocsátotta el önt, igaz?

RC: De úgy bocsátott el, uram.

TM: A kérdésemre válaszoljon, kérem! A Santa Maria-i esküdtszék úgy találta, hogy nem jogtalanul bocsátotta el önt Mr. Jackson?

RC: Igen, uram.

TM: És úgy találta, hogy ön lopott Mr. Jacksontól, így van?

RC: De nem loptam, uram.

TM: A Santa Maria-i esküdtszék úgy találta, hogy ön lopott Mr. Jacksontól?

RC: Igen, uram.

Egyébként érdekes kérdés, hogy ezek az emberek vajon miért ragaszkodtak ennyire az állásukhoz, ha alkalmazójuk valóban gyermekmolesztáló volt…

THOMAS MESEREAU: Az ön ellen hozott ítélet értelmében Mr. Chacon, önt 25 000 dollár megfizetésére kötelezték – az az érték, amit ön ellopott, így van?

RALPH CHACON: Cukorkákban, uram?

TM: Az ön ellen hozott ítélet szerint 25 000 dollárt kell megfizetnie – az az érték, amiben a Bíróság megállapította annak értékét, amit ön ellopott, így van?

RC: Nos, ha a cukorka ennyit ér, akkor igen, uram.

TM: Nem ennyivel tartozik jelenleg Mr. Jacksonnak?

RC: Nem, uram. Nem tartozom neki.

TM: Valójában Zel Canter bíró ítéletében önt és vádlott társait 1 473 117,61 dollár kártérítésre kötelezte, így van?

RC: Igen, uram.

TM: Kifizette valaha ezt a kártérítést, Mr. Chacon?

RC: Nem, uram. Csődöt jelentettem.

Nyilván valóban pár cukorka ellopásáért ítél meg a Santa Maria-i bíróság ekkora kártérítést valakinek…

THOMAS MESEREAU: Egyetértene azzal, hogy minden egyes interjúval ön egyre több szörnyű állítást fogalmaz meg Mr. Jacksonról?

RC: Nem, uram.

TM: Egyetértene azzal, hogy az ön sztorija – amiről ön azt állítja, hogy (Jackson) tett – az évek során változott?

RC: Nem, uram.

TM: Nem találkozott Mr. Snedonnal a minap?

RC: De igen, uram.

TM: Nem azt mondta Mr. Sneddonnak, hogy vannak új tényei, amelyeket 1993-ban elfelejtett?

THOMAS SNEDDON: Nos, várjunk egy percet. Tiltakozom ez ellen a kérdés ellen. Bíró úr, ez nem egy jóhiszemű kérdés, ami a… nem tehetem tiltakozás nélkül, de ha odamehetnénk a padhoz, mert ez így nem helyes.

BÍRÓ: Elutasítom. A kérdés az volt: ’ Nem azt mondta Mr. Sneddonnak, hogy vannak új tényei, amelyeket 1993-ban elfelejtett?’

RC: Igen, azt mondtam.

TM: Azt mondta Mr. Sneddonnak, hogy ön 1993-ban elfelejtett bizonyos tényeket arról, hogy Mr. Jackson állítólag fiatalembereket molesztált, igaz?

RC: Igen, uram.

TM: De most, 2005-ben már emlékszik rájuk, igaz?

RC: Halványan igen, uram.

Tehát 1993-ban nem emlékezett a viszonylag friss élményekre, de 12 évvel később már igen. Aha! Chacon memóriája máskor is górcső alá került:

THOMAS MESEREAU: Nos, az esküdtszék nemcsak azt találta, hogy ön lopott Mr. Jacksontól, hanem azt is, hogy rosszhiszeműen járt el, így van?

RALPH CHACON: Nem, uram.

TM: Nem találta úgy egy bíró, hogy ön rosszhiszeműen járt el?

RC: Nem, uram.

TM: Nincs ítélet ön ellen arról, hogy ön csalást követett el Mr. Jackson rovására?

RC: Amennyire én tudom nincs, uram.

TM: Felfrissítené az emlékeit, ha megnézné az ítéletet?

RC: Igen, uram.

[…]

TM: Volt lehetősége arra, hogy megnézze az ön ellen hozott ítéletet, Mr. Chacon?

RC: Megnéztem, igen, uram. De nem emlékszem rá.

TM: Felfrissíti az ön emlékeit, hogy van egy ítélet ön ellen csalás és rosszhiszemű…

RC: Nem, uram.

TM: …Mr. Jackson javára?

RC: Igen, uram.

TM: Ön erről még sosem hallott?

RC: Nos, valószínűleg, de nem emlékszem.

TM: Egy hat hónapig tartó perre ön nem emlékszik?

RC: Nos, 12 évvel ezelőtt volt, uram, vagy valahogy úgy.

Tehát egy hat hónapig tartó perre és arra, hogy mit tartalmazott az ellene hozott ítélet nem emlékszik, de arra igen, hogy Jackson gyerekeket molesztált – és utóbbi részletei is 2005-ben jutnak eszébe. Aha!

Mesereau kihallgatásában utalt arra, hogy 1993 végén-1994 elején Chacon több embernek is azt mondta, hogy Jackson ártatlan. Ezt azonban most tagadta az egykori alkalmazott. Mesereau továbbá azt is felvetette, hogy Jackson beperlése után (mármint amikor az elbocsátásért perelte) Chacon főbérlőjének, Linda Allennek azt mondta, hogy hamarosan ki fogja tudni fizetni a bért, amivel tartozott neki, valamint, hogy két-három millió dollárt fog keresni a Jackson elleni perrel és venni fog egy 450-es Mercedest, ha nyer. Mindezeket most Chacon tagadta. Azt is tagadta, hogy pszichológusának Dr. Scott Gorsuch-nak egy alkalommal azt mondta, hogy inkább szerez egy millió dollárt Jacksontól, minthogy elmenjen dolgozni.

Chacon egy korábbi hatósági kihallgatásának dokumentumaiból kiderült, hogy eredetileg az ügyvédje 16 millió dollárra perelte be Jacksont (úgy szerény 3 milliárd forint körül), amit maga Chacon kevesellt! Persze most erre sem emlékezett.

THOMAS MESEREAU: Felfrissíti az emlékeit arról, hogy elismerte tudta, hogy az ügyvédje 16 millió dollárt kér?

RALPH CHACON: Nem, uram.

TM: Tulajdonképpen ön azt mondta, hogy ön szerint 16 millió nem elég, így van?

RC: Nem, uram.

TM: Felfrissítené az emlékeit, ha megmutatnám önnek a kihallgatása szövegét?

RC: Igen, uram.

[…]

TM: Volt lehetősége megnézni azt az oldalt?

RC: Igen, uram.

TM: Felfrissíti ez az emlékeit arról, hogy 16 millió dollár nem volt elég önnek?

RC: Nem, uram, nem.

TM: Nem ezt mondta?

RC: Nem, úgy értem, én nem… most látom, hogy le van oda írva, igen, uram.

TM: Nos, mennyi pénzt akart kapni a perrel, uram?

THOMAS SNEDDON: Tiltakozom. Argumentatív, bíró úr.

BÍRÓ: Helyt adok.

Egy másik alkalommal Mesereau arról kérdezte, hogy miután Jackson kirúgta ő megpróbálta leszázalékoltatni magát, noha semmi baja sem volt.

THOMAS MESEREAU: Emlékszik arra, hogy amikor azt mondták önre, hogy szimulál, ön azt mondta: ’Csak szeretnék egy milliót Mr. Jacksontól’?

RALPH CHACON: Ez nem igaz, uram.

TM: Sosem történt meg?

RC: Nem.

TM: Emlékszik rá, hogy olyan kijelentéseket tett, hogy soha többé nem akar dolgozni?

RC: Nem, uram.

TM: Oké. Miután távozott Mr. Jacksontól, kérvényezte a leszázalékoltatását, nem igaz?

RC: Igen, uram.

TM: Pedig nem is volt sérült, ugye?

RC: Azt hiszem csak munkanélküli volt, nem?

TM: Mr. Chacon, folyamodott leszázalékoltatásért miután távozott Mr. Jacksontól?

RC: Munkanélküliért, azt hiszem az volt.

Nem lepődnénk meg rajta persze, ha Mr. Chacon memóriája most sem lenne 100 százalékos. Mint ahogy azzal kapcsolatban sem volt, hogy amikor Jacksonnál dolgozott a bére egy részét hatóságilag zárolták, mivel nem fizetett gyerektartást. Valamint arra sem akart emlékezni, hogy még a Jackson ellen nyomozó a Santa Barbara-i sheriff helyettesétől is pénzt kunyerált!

THOMAS MESEREAU: Egy ponton ön pénzt kért egy Santa Barbara-i sherifftől, igaz?

RALPH CHACON: Nem emlékszem, uram.

TM: Emlékszik arra, hogy valaha pénzt kért Mr. Birchimtől?

RC: Nem, uram.

TM: Azt mondja sosem történt meg?

RC: Nem emlékszem, uram.

TM: Oké. Mikor beszélt utoljára Russ Birchimmel?

RC: Ma reggel.

TM: Hol beszélt vele?

RC: Itt a bíróságon.

TM: Az ön vallomásáról beszélgettek?

RC: Nem, uram.

TM: Oké. Tehát nem tagadja, hogy pénzt kért tőle és nem tagadja, hogy ő pénzt adott önnek, csak nem emlékszik, igaz?

RC: Nem emlékszem, uram.

Egy másik helyen:

THOMAS MESEREAU: Apropó, emlékszik arra, hogy ön azt vallotta, hogy Russ Birchim sheriff pénzt adott önnek?

RALPH CHACON: Nem emlékszem, uram.

TM: Felfrissítené az emlékeit, ha megmutatnám a kihallgatását?

RC: Igen, uram.

[…]

RC: Ott van, de egyáltalán nem emlékszem rá, uram.

TM: Oké. Emlékszik, hogy ezt mondta?

RC: Nem, uram, nem.

TM: Nem emlékszik semmire sem ezzel kapcsolatban?

RC: Nem, uram.

TM: Emlékszik rá, hogy ön eskü alatt azt vallotta, hogy pénzt kért Mr. Birchimtől?

RC: Nem emlékszem, uram.

Lehet, hogy csak nekem furcsa, hogy egy ügy tanúja miért kér és kap pénzt az ügyben eljáró egyik nyomozótól. Fogalmam sincs róla, hogy az amerikai törvények lehetővé teszik-e ezt vagy sem, mindenesetre nem tartom egészséges dolognak az ilyenfajta összefonódásokat hatóság és tanúk között.

Chacon azt is kénytelen volt elismerni, hogy ő, McManus és Abdool 1994-ben pénzt kértek és kaptak a bulvármédiától a sztorijukért.

THOMAS MESEREAU: Oké. Hallott valahol valamit arról, hogy Adrian McManus ezt tette?

RALPH CHACON: Nos, elmentünk egy bulvárlaphoz.

TM: Melyikhez?

RC: A Star-hoz.

TM: És ki volt az a „mi”?

RC: Én, Adrian McManus, Kassim Abdool – azt hiszem ennyi.

TM: És körülbelül mikor mentek el ehhez a bulvárlaphoz?

RC: Találkoztunk Mr. Ring irodájában Santa Barbarában. (Mr. Ring a Chacont, McManust és Abdoolt képviselő ügyvéd volt – a ford.)

TM: És miután találoztak az ügyvédjükkel, aki önöket képviselte a (Jackson elleni) perben, önök elmentek egy bulvárlaphoz, igaz?

RC: Igen. Igen, uram.

TM: És pénzt akartak a sztorijukért, igaz?

RC: Igen, uram.

TM: Kivel találkoztak a bulvárlapnál, amikor pénzt kértek?

RC: Ezt újra tudná fogalmazni, uram?

TM: Igen, uram. Kivel találkoztak, amikor elmentek egy bulvárlaphoz, hogy pénzt kérjenek?

RC: Oh, én voltam ott, Kassim, Adrian és a riporter, és Mr. Ring.

Mesereau egy Splash nevű bulvárlapról és egy Peter Burt nevű újságíróról is kérdezte Chacont, de „természetesen” ismét nem emlékezett.

Aztán ott volt régi ismerősünk, Victor Gutierrez. Ne lepődjünk meg rajta, hogy McManus, Abdool és Chacon is kapcsolaban állt vele!

THOMAS MESEREAU: Rendben. Emlékszik arra, hogy beszélt egy könyv szerzőjével, akinek Gutierrez a neve?

RALPH CHACON: Igen, uram.

TM: És körülbelül mikor beszélt egy könyv szerzőjével, akinek Gutierrez a neve?

RC: Úgy hiszem mielőtt a Star-hoz mentünk, és… de nem emlékszem a… nem emlékszem a dátumra vagy az időre.

Később, az ügyész kérdéseire válaszolva Chacon azt mondta soha nem kaptak pénzt Gutierreztől, de én azért erre nem vennék mérget ismerve Gutierrez szerepét az egész ügyben (Gutierrez szerepének megértéséhez ennek a cikknek az elolvasását ajánlom). Mindenesetre érdekes, hogy újra és újra felbukkan a neve Michael Jackson körül, mint valami háttérből csendesen irányító karmesteré: a Vád számos tanújával személyes kapcsolatban állt Blanca Franciától Chaconig, McManusig és Abdoolig. Úgy tűnik ő az az ember, akinek a kezében összefutnak a szálak, és ha elolvasod ezt a bejegyzést, akkor azt is látni fogod honnan fúj a szél…

Mesereau arra is utalt, hogy Chaconék ügyvédje, Mr. Ring megpróbálta nyomás alá helyezni Jacksont azzal, hogy védenceivel a bulvárlapokhoz szaladgált gyermekmolesztálós sztorikkal. A cél az volt, hogy a sztárt rávegyék egy peren kívüli megállapodásra.

THOMAS MESEREAU: Tudja, hogy az ügyvédje vajon megpróbálta-e nyomás alá helyezni Mr. Jacksont azzal, hogy rossz PR-ral fenyegette meg?

RALPH CHACON: Nem, uram.

TM: Hallott valaha valamit ilyesmiről?

RC: Nem, uram.

TM: Oké. Szóval, ha ez lett volna a helyzet, akkor azon ön meglepődne?

RC: Valószínűleg nem, uram.

TM: Valószínűleg nem?

RC: Azt hiszem nem. Nem.

Én azért kétlem, hogy maga az ügyfél (azaz Chacon és társai) ne lett volna tisztában az ügyvédje stratégiájával, de legalább azt elismerte, hogy nem lenne meglepő, ha ez lett volna a helyzet. Saját vallomásában Kassim Abdool elismerte, hogy 15 000 dollárt (kb. 3 millió forint) kapott egy sztoriért az egyik bulvárlaptól.

Azt hiszem Chacont, Abdoolt és McManust már alaposan megismertük. Lássuk a Vád további tanúit!

Phillip Lemarque és Stella Marcroft

Phillip Lemarque 2005-ben

Phillip Lemarque 2005-ben

 

Phillip Lemarque és Stella Macroft egy házaspár, akik az 1990-es évek elején dolgoztak Neverlanden – a nő, mint szakács, a férfi, egy francia bevándorló, mint házfelügyelő. Azt állítják két éven át álltak Michael Jackson alkalmazásában 1991 végéig, azonban más források szerint mindössze 10 hónapig. Miután Jackson 1991-ben kirúgta őket, Lemarque nyitott egy éttermet Encinóban, amely azonban hamar tönkrement és felhalmozott 455 000 dollár adósságot.

Lemarque-ék úgy igyekeztek pénzhez jutni, hogy elkezdtek „molesztálós” történeteket árulni a bulvármédiának Jacksonról. Egy egykori pornószínészhez, Paul Barresihez fordultak, hogy segítsen nekik eladni a sztorijukat egy londoni bulvárlapnak. Barresi elismerte nem érdekelte, hogy a sztori igaz-e vagy sem, ő csak segített nekik eladni azt százalék fejében.

Lemarque-ék 100 000 dollár fejében hajlandóak lettek volna azt állítani, hogy látták, amint Jackson szexuális értelemben simogatja a gyermekszínész Macaulay Culkint. 500 000 dollár fejében már azt is látni vélték volna, hogy Michael keze becsusszant Culkin nadrágjába… Hogy végül mennyiért adtak exkluzív interjút a Mirrornak az titkos maradt, de az nem, hogy ráadásként még a Globe-tól is kaptak 15 000 dollárt egy újabb interjúért.

1997 és 2004 között egyébként Lemarque pornó weboldalat működtetett az Interneten Virtual Sin címmel, amely heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális és transzszexuális tartalmat egyaránt kínált.

Bob Jones

Michael Jacksonnak valószínűleg Bob Jones viselkedése fájhatott a legjobban összes azon egykori alkalmazottja közül, akik ellene fordultak. Jones ugyanis régi családi barát volt, aki gyermekkorától, a Jackson 5 időszakától ismerte, és mint sajtóreferens dolgozott mellette, amíg 2004-ben ellene nem fordult. 2004 januárjában – tehát már Jackson letartóztatása és megvádolása után – könyvet kezdett írni a sztárról egy Stacy Brown nevű férfi ösztönzésére, akiről ebben a cikkben már olvashattatok az „Összefonódások a hatóságok és a (bulvár)média között” című részben. Stacy Brown, aki szintén vallomást tett a per során elmondta, hogy Jones azért fogadta el az ajánlatát, mert „le volt égve és szüksége volt némi pénzre”. És természetesen egy könyv Jacksonról csak akkor fizet jól, ha tele van szenzációs, botrányos állításokkal….

Bob Jones és Michael Jackson a régi szép időkben

Bob Jones és Michael Jackson a régi szép időkben

Amikor Jackson hírét vette a készülő könyvnek, azonnal kirúgta Jones-t, aki így még vehemensebben vetette bele magát a könyvírásba Brownnal, amelynek végeredménye a „Michael Jackson: The Man Behind the Mask” („Michael Jackson: A férfi az álarc mögött”) című ponyvaregény lett – amint arra számítani lehetett, tele botrányos sztorikkal.

Ezzel a könyvvel aztán Jones körbeturnézta a médiát, TV-showkat, de felfigyelt rá a Vád is, hiszen olyan dolgokat állított benne, amelyek inkriminálóak voltak Jacksonra nézve. A leghírhedtebbé az a sztori vált, amely szerint Jones tanúja volt annak, hogy Jackson egy alkalommal megnyalta 1993-as vádlójának, Jordan Chandlernek a fejét. Ilyen történeteket persze bárki le tud írni. Van olyan is, aki egy hazugságot bíróság előtt, eskü alatt is lelkiismeret furdalás nélkül megismétel, de a vád pechjére Jones nem ilyen volt, így amikor beidézték a bíróság elé kiderült, hogy ő és/vagy Brown hazudott a könyvben.

Íme néhány részlet a vallomásából:

THOMAS MESEREAU: Oké. A vád hivatkozott egy interjúra, amelyet Steve Robel őrmester és egy másik rendőr készített önnel 2005. április 7-én.

BOB JONES: Aha.

TM: Emlékszik erre?

BJ: Igen.

TM: És arra emlékszik, hogy a rendőr megkérdezte önt: ’Látta, hogy Mr. Jackson megnyalta [Jordan Chandler] fejét a [1993-as] World Music Awards-on? És az ön válasza az volt, hogy: ’Nem, nem, nem.’ Igaz?

BJ: Aha.

TM: És aztán megkérdezték öntől, hogy ’Látta, hogy Mr. Jackson valaha is megnyalta volna bárkinek a fejét?’ És az ön válasza az volt: ’Soha.’ Emlékszik erre?

BJ: Emlékszem.

TM: Amikor ön a társszerzőjével és a kiadójával tárgyalt, akkor nem volt eskü alatt, igaz?

BJ: Nem voltam.

TM: De ma természetesen eskü alatt van, igaz?

BJ: Igen.

[…]

TM: Nem emlékszik arra, hogy látta volna Michaelt megnyalni Jordie fejét a repülőn, igaz?

BJ: Amint már mondtam… de ez benne volt…. úgy látszik benne volt egy e-mailben. Mondtam, hogy nem emlékszem rá, hogy ilyet láttam volna, de ez… úgy tűnik benne volt egy e-mailben, ami az én számítógépemről származott.

[Arról az e-mailről beszél, amit Stacy Brownnak küldött erről a szenzációs állításról – a ford.]

TM: Nos, a vád kérdéseire válaszolva ön elmondta, hogy fenntartásai vannak ezzel a kijelentéssel kapcsolatban.

BJ: Igen.

TM: Így van? És mik a fenntartásai ezzel a kijelentéssel kapcsolatban?

BJ: Hogy nem emlékszem, hogy ilyesmit láttam volna. Igazán nem.

TM: És azzal egyetért, hogy amikor együtt dolgozik egy társszerzővel és egy kiadó előkészít egy könyvet Michael Jacksonról, akkor olyan irányba nyomják az embert, hogy ha lehet, akkor legyenek szenzációsak a dolgok, igaz?

BJ: Igen.

TM: És a kiadó és mások olyan könyvet akarnak, amit el lehet adni, igaz?

BJ: A társszerzőm. A kiadó nem vett részt ebben a dologban konkrétan.

TM: Oké. És miután annyi éven át együtt dolgozott Michaellel, bizonyára számtalan kísérletet látott arra számtalan embertől, hogy szenzációhajhászó módon közelítsék meg Michael életét, igaz?

BJ: Így van.

[…]

TM: És ön azt mondta a vád képviselőjének, hogy azokat a szavakat ön írta annak az oldalnak az aljára, amely a fejnyalásról szól, igaz?

BJ: Aha.

TM: Az a vallomása, hogy ön nem hagyta jóvá ennek az állításnak a helyénvalóságát?

BJ: Így van.

[…]

THOMAS MESEREAU: Oké. Emlékszik arra, hogy a 2005. április 7-i interjújában egy rendőr megkérdezte önt, hogy vajon Michael megnyalta-e [Jordan Chandler] fejét a repülőgépen és ön azt mondta: ’Nem emlékszem és hazudnék, ha azt mondanám igen.’

BOB JONES: Persze, hogy emlékszem, hogy ezt mondtam.

TM: És ez volt az igazság, igaz?

BJ: Igen.

Azt hiszem, a fentiek már önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy kétkedéssel fogadjuk a Vád által beidézett „tanúkat”, de a Védelem nem elégedett meg ennyivel. A kegyelemdöfést az jelentette, amikor a tanúk padjára szólították Macaulay Culkint, Wade Robsont és Brett Barnes-t – tehát azokat a fiúkat, akikről a fenti tanúk – sokszor kifejezetten szaftos, részletekbe menő történetek kíséretében (Victor Gutierrez biztos sokat segített) – azt állították látták, amint Jackson molesztálja őket. Ezek az állítólagos „molesztálások” az 1990-es évek elején történtek, így az említettek 2005-ben már a 20-as éveikben járó férfiak voltak.

Wade Robson

Wade Robson feleségével

Wade Robson feleségével

Wade Robsonnal már korábban foglalkoztam a Franciáékról szóló cikkben, illetve a „Csak fiúk?” című bejegyzésben is. Itt röviden felelevenítem, hogy Jackson egykori szobalánya, Blanca Francia (Victor Gutierrez egy újabb pártfogoltja…) állította azt, hogy tanúja volt annak, hogy Jackson meztelenül együtt zuhanyozott a gyermek Wade Robsonnal, valamint, hogy molesztálta őt. De lássuk mit mondott erről maga Wade Robson, amikor 2005-ben tanúvallomást tett.

MESEREAU: Zuhanyozott valaha Mr. Jacksonnal?

ROBSON: Nem.

MESEREAU: Történt valaha valami helytelen ön között és Mr. Jackson között zuhanyozás közben?

ROBSON: Nem. Soha nem zuhanyoztam vele.

[…]

MESEREAU: Mr. Robson, molesztálta önt valaha Michael Jackson?

ROBSON: Abszolút nem.

MESEREAU: Mr. Robson, megérintette önt valaha Michael Jackson szexuálisan?

ROBSON: Soha. Nem.

MESEREAU: Mr. Robson, megérintette Mr. Jackson valaha helytelen módon bármelyik testrészét?

ROBSON: Nem.

[…]

MESEREAU: Látta valaha Mr. Jacksont ezek közül bármelyik helyen megérinteni bármelyik gyereket szexuális módon?

ROBSON: Soha.

[…]

MESEREAU: Az ügyész kérdezte arról, hogy Mr. Jackson megpuszilta az arcán.

ROBSON: Aha.

MESEREAU: És ön azt mondta néha történt ilyen.

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Gondolt arra, hogy ebben valami rossz van?

ROBSON: Nem.

MESEREAU: Megtette az ön édesanyja előtt is?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Megtette az ön nővére előtt is?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Megpuszilta őt az ön édesanyja is az arcán?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Megpuszilta őt az ön nővére is az arcán?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Ön megpuszilta Mr. Jacksont az arcán?

ROBSON: Igen.

MESEREAU: Gondolt valaha arra, hogy valami rossz van abban, hogy Mr. Jackson megöleli az ön bármelyik családtagját?

ROBSON: Nem.

Nemcsak Wade, de édesanyja, Joy és nővére Chantal Robson is Jackson mellett tett vallomást a perben. Joy érdekeseket mondott June Chandlerről, Jordan Chandler édesanyjáról:

THOMAS MESEREAU: Az ügyész tett fel önnek kérdéseket June Chandlerről Neverlanden. Emlékszik rá?

JOY ROBSON: Igen.

TM: Látta őt Neverlanden?

JR: Láttam.

TM: Beszélt vele Neverlanden?

JR: Igen.

TM: Barátok voltak?

JR: Nem.

TM: Ön nem kedvelte őt, igaz?

JR: Nem kedveltem.

TM: Miért?

JR: Az volt a benyomásom, hogy June Chandler Neverland úrnője akar lenni. Hogy úgy parancsolgatott a személyzetnek, mintha övé lenne Neverland. Hogy mindent magának akart, ami ezzel járt. Az volt a benyomásom June Chandlerről, hogy egy szerencsevadász.

TM: Látta őt Mr. Jacksonnal beszélgetni?

JR: Igen.

TM: Ön úgy érezte, hogy (June Chandler) megpróbálja kihasználni Mr. Jacksont?

JR: Abszolút.

TM: Beszélt ön erről valaha Mr. Jacksonnal?

JR: Nem, nem beszéltem.

Az ügyészség kétségbeesett kísérletet tett June Chandler imázsának a megmentésére és következő kérdéssorában Tom Sneddon arra utalt, hogy Joy Robson esetleg féltékeny lehetett June-ra, de a nő hárította ezt a gyanúsítást:

THOMAS SNEDDON: Miss Robson, ön nem féltékeny June Chandlerre, amiért ő felváltotta önt?

JOY ROBSON: Egyáltalán nem.

TS: Egyáltalán nem?

JR: Egyáltalán nem.

TS: Nem így érezte a birtokon, mert ő irányított?

JR: Abszolút nem.

TS: És a fia felváltotta az ön fiát?

JR: Az én fiam végig ott volt.

TS: Igen, de már nem volt többé Michael Jackson hálószobájában, igaz?

JR: Nem tudom, hogy ott akart-e lenni. Michael barátja volt. Együtt voltak, mint barátok. Nem akartam June Chandler lenni.

TS: Nos, nem azt kérdeztem, hogy June Chandler akart-e lenni, hanem azt, hogy nem volt-e féltékeny a pozíciójára?

JR: Persze, hogy nem. Mégis miféle pozíció lenne ez?

TS: Hogy közel volt Michael Jacksonhoz akkoriban.

JR: Nem hiszem, hogy közel volt Michael Jacksonhoz akkoriban.

TS: Nem?

JR: Nem. Ami azt illeti, Michael egy jó….

TS: Tudja…

THOMAS MESEREAU: Tiltakozom. Nem fejezte be a válaszát, bíró úr.

BÍRÓ: Elutasítom. Következő kérdés.

TS: Tudja hány útra mentek el együtt?

JR: Nem.

TS: Tudja mennyi időt töltöttek együtt?

JR: Nem.

TS: Fogalma sincs, igaz?

JR: Nincs.

TS: Tehát nincs fogalma arról, hogy milyen közel állt Mr. Jacksonhoz akkoriban, nincs erről személyes tudása?

JR: A személyes tudásom arról a hétvégéről az, hogy láttam, hogy Michael Jackson egész hétvégén megpróbálja elkerülni June Chandlert.

Joy Robson az ítélethirdetés után pedig ezt nyilatkozta egy ausztrál lapnak: „Sírtunk és üvöltöttünk, sírtunk és üvöltöttünk.(Jackson) mindig nagyon optimista volt. Sok hite van és nagyban a hitére hagyatkozik. Kérte, hogy imádkozzam érte. Hittünk abban, hogy az igazság napvilágra fog jönni.”

Joy Robson elmondta, hogy sosem volt egy szemernyi kétsége sem afelől, hogy Jackson ártatlan. „Sosem kérdőjeleztem meg Michaelt. Ez a lényeg. Soha nem volt egy másodpercnyi kétségem sem. Nem érdekel mit mondanak rólam az emberek. Ismerned kell Michaelt ahhoz, hogy megértsd. Mindig azt mondtam Michaelnek: ’Bárcsak a világ ismerné azt a Michaelt, akit mi ismerünk.’ Nem olyan, amilyennek a média ábrázolja.”

Maga Wade Jackson halála után a következő megemlékezést tett fel honlapjára (http://web.me.com/wajero/waderobson/HOME.html):

„Michael Jackson megváltoztatta a világot és személy szerint megváltoztatta az én életemet örökre. Ő az oka annak, hogy táncolok, annak, hogy zenélek és ő az egyik fő oka annak, hogy hiszek az emberi faj tiszta jóságában. 20 éven át közeli barátom volt. A zenéje, a mozgása, a személyes, inspiráló szavai, a bátorítása és a feltétel nélküli szeretete mindig bennem fog élni. Elmondhatatlanul hiányozni fog, de tudom, hogy most már békességbe van és melódiával és holdsétával bűvöli el a mennyet.

Szeretlek Michael.

Wade Robson”

Brett Barnes

Brett Barnes 2005-ben

Brett Barnes 2005-ben

Az ausztrál Brett Barnes és családja ott volt Neverlanden, amikor 1993-ban a rendőrség házkutatást tartott Jacksonnál Chandlerék feljelentése nyomán. Tom Sneddon minden eszközt megpróbált bevetni, hogy rávegye: vallja azt Jackson molesztálta őt – még néhányszor Ausztráliában is felkereste. Mivel azonban Barnes mindig azt mondta, hogy az énekes sosem tett ellene semmit, ezért Sneddonnak itt is meg kellett elégednie a fent már idézett hamis tanúk másodkézből származó állításaival.

A Védelem azonban beidézte magát Barnes-t, aki az állását is felmondta Ausztráliában, csak hogy tanúskodhasson Jackson mellett.

THOMAS MESEREAU: Aludt valaha Michael Jackson ágyában?

BRETT BARNES: Igen.

TM: Hány alkalommal?

BB: Számtalanszor.

TM: Molesztálta önt valaha Mr. Jackson?

BB: Abszolút nem. És itt azt is megmondom önnek, hogy ha megtette volna, akkor ma nem lennék itt.

TM: Valaha megérintette önt Mr. Jackson valamilyen szexuális módon?

BB: Soha. Erre én nem lennék vevő.

TM: Valaha megérintette Mr. Jackson valamelyik testrészét úgy, hogy ön azt gondolta az nem helyénvaló?

BB: Soha. Ez nem olyan dolog, amire vevő lennék.

[…]

TM: A családja barátjának tekinti Michael Jacksont?

BB: Abszolút.

TM: Még mindig kapcsolatban áll vele?

BB: Abszolút.

TM: És általában hogyan kommunikál Michael Jacksonnal?

BB: Mint egy családtaggal. Csak szívélyesen elbeszélgetünk, emlékezünk a régi időkre.

[…]

TM: Figyelemmel kísérte ezt az ügyet a médiában?

BB: Nem.

TM: Oké.

BB: Úgy döntöttem, hogy nem teszem.

TM: Tudatában van annak, hogy vannak olyan vádak, melyek szerint Mr. Jackson helytelen módon megérintette önt, amikor ön vele volt?

BB: Igen, tudom. És nagyon mérges vagyok miatta.

TM: Mérges miatta?

BB: Igen.

TM: Miért?

BB: Mert nem igaz és bemocskolják a nevemet. Nagyon, nagyon, nagyon nem örülök ennek.

TM: Nincs több kérdésem.

Barnes adott annak a Vád által sugallt elméletnek is miszerint Jackson azért tartott heteroszexuális pornót, hogy azzal gyerekeket csábítgasson:

RON ZONEN: Mutatott önnek valaha szexuális témájú anyagokat?

BRETT BARNES: Abszolút nem.

[…]

ZONEN: Tudta, hogy vannak szexuális témájú anyagai?

BB: Nem.

Egyébként erről a témáról ugyanezt mondta Wade Robson és Macaulay Culkin is: mindketten meglepődtek azon, hogy Jacksonnak egyáltalán vannak ilyen témájú anyagai. Ennyit a mutogatásról.

Macaulay Culkin

Macaluay Culkinról is volt már szó, de idézzük fel itt is, amit a CNN „Larry King Live” című műsorában mondott 2004-ben. Itt még bizonytalan abban, hogy tanúvallomást fog-e tenni, de ekkor még nem tudhatta, hogy a vád azt fogja állítani Jackson őt is molesztálta. A vonatkozó rész magyar felirattal 1:17-5:08 között található:

A per során tanúvallomásában pedig a következőket mondta:

THOMAS MESEREAU: Hallotta a vádakat arról, hogy Mr. Jackson valaha helytelenül megérintette-e önt, igaz?

MACALAY CULKIN: Igen.

TM: Molesztálta önt valaha Michael Jackson?

MC: Soha.

TM: Érintette meg önt Michael Jackson valaha helytelen módon?

MC: Abszolút nem.

TM: Valaha megérintette önt Michael Jackson bármiféle szexuális módon?

MC: Nem.

TM: Megérintette önt valaha bármilyen sértő módon?

MC: Nem.

TM: Mit gondol ezekről a vádakról?

MC: Azt, hogy abszolút nevetségesek.

TM: Mikor szerzett tudomást arról, hogy a vád azt állítja, hogy (Jackson) helytelen módon önhöz nyúlt?

MC: Mikor szereztem tudomást róla?

TM: Igen.

MC: Valaki felhívott és azt mondta: ’Kapcsold be a CNN-t, mert rólad mondanak valamit.’

TM: És ön bekapcsolta?

MC: Igen.

TM: És mit tudott meg?

MC: Megtudtam, hogy egy korábbi szakács azt állította, hogy (Jackson) valamit tett velem, és volt valami szobalány is, ilyesmi. Nem tudtam elhinni! Nem tudtam elhinni először is, hogy ezek az emberek ilyen dolgokat mondanak, vagy… és pláne, hogy az emberek ilyen dolgokat gondolnak rólam. Ugyanakkor elképesztő volt számomra, hogy engem senki sem keresett meg és senki sem kérdezett meg arról, hogy igazak-e ezek a vádak. Csak egyszerűen kidobták oda, mint… még csak nem is ellenőrizték az információt alapvetően. Úgy értem, még ha azt is feltételezték, hogy tudják a választ, ami igazán megdöbbentett, hogy engem nem is kérdeztek meg róla.

TM: Nos, azt mondja, hogy a vád képviselői soha nem próbálták meg elérni önt és megkérdezni, hogy mi az ön álláspontja ezzel kapcsolatban?

MC: Nem, soha.

TM: Tud arról, hogy bármely rendőr Santa Barbarából valaha is fel próbálta volna önt hívni, hogy megtudja mi az igazság?

MC: Nem.

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Az 1108 bizonyítékok – avagy „mini-per” a perben bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A rendőrség tisztességtelen módszereiről a Jackson ügyben |

  2. Visszajelzés: Pénz és bulvár |

  3. jacksonaktak szerint:

    Köszönöm kedvességeteket! Terjesszétek azoknak, akiknek szükségét érzitek. Fontos, hogy az emberek megismerjék a tényeket.

  4. Reandy szerint:

    Nagyon köszönjük a munkád!!!
    Mesereau szétszedi őket!!🙂
    Nagyon remélem, hogy sokan olvassák ezeket a bejegyzéseket!!

  5. kermar szerint:

    Nagyon jo iras ,koszonom!!Egyetertek az elotem szolokkal is ,szelesebb korben kellene terjeszteni ezeket az irasokat,remelem ,hogy sikerulni fog.

  6. Susie szerint:

    Egyetértek Doodoo-val! Bár minél többen olvasnák!🙂

  7. doodoo szerint:

    Zsuzsi!
    Minden megbecsülésem a tiéd és azoké, akik ezekért az anyagokért ennyit dolgoznak. Annyira jó lenne , ha az egész világ elé , a bulvárba ki lehetne tenni ezeket a tényeket. Nem tudom nem gondolkodtatok -e el egy könyv , vagy más kiadvány megjelentetésén. Akár támogatókat is lehetne keresni hozzá. Köszönöm neked és nektek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s