Dr. Richard Gardner pszichiáter interjúja Jordan Chandlerrel

Az alábbiakban közlöm magyarul (és csatolom angolul is: J.Chandler-Gardner interview) azt az interjút, amelyet 1993. október 6-án készített Dr. Richard Gardner pszichiáter Michael Jackson első vádlójával, Jordan Chandlerrel.

Aki még nem ismeri mélyebben az 1993-as ügyet, annak érdemes itt átnézegetnie az 1993-ra vonatkozó, illetve a mindkét ügyhöz kapcsolódó bejegyzéseket, mert csak azokkal együtt válik kerekké a kép.

Elöljáróban néhány háttérinformáció:

Az interjút 2003 februárjában szivárogtatták ki az Internetre ismeretlenek. Nyilvánvalóan azért, hogy rátegyenek egy lapáttal arra közfelbolydulásra, amely a Martin Bashir féle interjút kísérte. Az interjú kiszivárogtatása valószínűleg illegális cselekmény, így nem csoda, hogy névtelenül történt. Két fél szivárogtathatta ki: vagy Dr. Richard Gardner, vagy pedig Chandlerék. Előbbit nem hiszem, annál is inkább, mivel Dr. Gardner ekkor már súlyos beteg volt és néhány hónappal később öngyilkos lett a betegsége miatt. Így véleményem szerint Chandlerék – közülük is Ray és/vagy Evan Chandler (Jordan nagybátyja, illetve apja) állhatott a háttérben. Ezt az is erősíti, hogy Ray Chandler 2005 elején megjelent Bashir második Jacksont gyalázó dokumentumfilmjében (“Michael Jackson’s Secret World”), amelyben hangfelvétel részleteket is lejátszott ebből az interjúból.

Dr. Gardner gyermekpszichiáter volt, akinek szakterületei közé tartozott a gyermekmolesztálás, a hamis gyermekmolesztálási vádak felderítése és általában a védelem használta gyermekmolesztálási ügyekben utóbbi célból. Ezen kívül gyermekelhelyezési perekben is sokszor szakértett.

Egy kicsit tekintsük át mi történt ebben az ügyben 1993 októberig, amikor is ez az interjú készült!

Feltétlenül ajánlom elolvasásra Evan Chandler és David Schwartz rögzített telefonos párbeszédeit, amelyek valamikor 1993 július 8. és 10. között zajlottak – mivel szükségesek a kontextus teljes megértéséhez:

https://jacksonaktak.wordpress.com/2011/06/05/evan-chandler-dave-schwartz-telefonbeszelgetes-1-parbeszed/

https://jacksonaktak.wordpress.com/2011/06/08/evan-chandler-dave-schwartz-telefonbeszelgetes-–-2-parbeszed/

https://jacksonaktak.wordpress.com/2011/06/11/evan-chandler-dave-schwartz-telefonbeszelgetes-–-3-parbeszed/

Ezt követően, július 12-én Evan Chandler magához vette Jordant. Egyszerűen nem adta vissza az anyjának miután a fiú látogatóban volt nála. Július 13-án aláíratott egy dokumentumot Jordan anyjával, June Chandlerrel, amely négy feltételt tartalmazott: 1) Jordan nem hagyhatja el Los Angeles-t apja beleegyezése nélkül, 2) nem találkozhat Michael Jacksonnal, 3) June lemond arról gyermektartásról, amelyet Evan hosszú éveken át nem fizetett és amely azóta felhalmozódott, 4) amíg Jordan ideiglenesen Evannál van, addig Evan nem köteles gyerektartást fizetni June-nak.

A fent belinkelt Chandler-Schwartz párbeszédből jól látszik, hogy mindez nem azért történt, mert Evan megtudott volna valamit arról, hogy Jackson molesztálja a fiát. Evant egy dolog zavarta: az, hogy Jordan elkezdett jobban ragaszkodni Jacksonhoz, mint hozzá és rá felnézni helyette. Gyakorlatilag féltékenységről beszélünk. A telefonbeszélgetésben elmondja Schwartznak, hogy van egy bizonyos terve, amit keresztül fog vinni, ha Jackson nem találkozik vele július 11-ig. És valóban keresztül is vitte…

1993. augusztus 17-én June Chandler javára döntött egy bíróság és felszólították Evant, hogy adja vissza fiukat az anyjának, valamint semmissé nyilvánították a papírt, amelyet Evan aláíratott volt feleségével. Evan erre válaszlépésként vitte el a fiát Dr. Mathis Abramshoz, akinek Jordan beszámolt a „molesztálásról”. A pszichológusokat, pszichiátereket törvény kötelezi arra, hogy ilyen esetekben mérlegelés nélkül jelentsék az ügyet a hatóságok felé. Evannak erre azért volt szüksége – ahelyett, hogy maga ment volna el a rendőrségre és tett volna feljelentést -, mert így később nem perelhették be hamis vádaskodásért, hiszen nem ő tette a feljelentést…

Dr. Abrams mindössze akkor egyszer találkozott Jordannel és 2003 decemberében a CBS News-nak egy interjúban elmondta, hogy ő maga pszichológusként nem tudott a végére járni annak, hogy valóban történt-e molesztálás:

„Úgy gondolom lehetséges mindkét ügyben, hogy tréningezték őket (a gyerekeket), de még egyszer: nekem nem volt lehetőségem az első ügyben arra sem, hogy a végére járjak.”

Tehát Dr. Abramst csupán arra használták fel Chandlerék, hogy kötelességszerűen jelentse Jordan állítását a hatóságok felé. Jordan Dr. Abramsnak tett állítása arra is szolgált – sőt, itt még elsősorban arra -, hogy Evannek ne kelljen a fiút visszaadnia az anyjának, hiszen mostantól hivatkozhatott arra, hogy Jordan nincs biztonságban az anyja felügyelete alatt, miután ott történt a „molesztálás”.

Chandlerék sosem akartak bűnvádi eljárást Jackson ellen, mindig a polgári per, illetve a peren kívüli megegyezés felé igyekeztek terelgetni az ügyet, hiszen ők pénzt akartak az énekestől (arról, hogy mi a különbség a bűnvádi eljárás és a polgári per között, itt). Ügyvédjük, Larry Feldman is polgári peres ügyvéd volt. Feldman volt az, aki októberben elküldte őket Dr. Gardnerhez.

Mindenképpen felmerül a kérdés, hogy aki kiszivárogtatta az interjút, az miért nem szivárogtatta ki Dr. Gardner konklúzióját is? Miután az interjú Chandlerék oldaláról – ha nem tőlük, akkor is valakitől, aki az ő oldalukon állt – szivárgott ki, így logikus azt feltételezni, hogy ha a konklúzió az lett volna, hogy Jackson molesztálta Jordant, akkor azt is kiszivárogtatták volna. Ha azonban ennek az ellenkezője a konklúzió, akkor azt nyilván nem szivárogtatnák ki azok, akiknek éppen Jackson lejáratása a célja. És pontosan ez is történt: Dr. Gardner konklúzióját sehol sem találjuk a kiszivárogtatott anyagban, csak magát az interjút, Jordan állításait – azt nem, hogy ezekről a pszichiáter mit gondolt.

Ezen kívül Chandlerék nem maradtak Gardnernél, hanem nem sokára ismét új pszichológust kerestek és végül Dr. Stanley Katznál kötöttek ki – milyen meglepő – egy olyan pszichológusnál, aki eléggé megkérdőjelezhető gyakorlatot folytatott korábban gyermekmolesztálási ügyekben (róla bővebben itt). Az, hogy nem állapodtak meg Dr. Gardnernél szintén arra utal, hogy a pszichiáter konklúziója nem volt kedvező számukra.

Mindenesetre Evan semmit nem akart a véletlenre bízni – emlékezzünk csak, hogy a telefonbeszélgetésükben gyakran emlegette Schwartznak, hogy egy előre megkonstruált „terv” szerint halad, amely kidolgozásához „profikat” is felhasznált.

Mielőtt belevágunk az interjúba néhány dolgot szeretnék hangsúlyozni: Jordan Chandler 1993-ban nem volt már kisgyerek, egy 13 éves kamaszról beszélünk, aki azért már tisztában van bizonyos dolgokról a szexualitással kapcsolatban. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy egy évvel korábban segített apjának megírni a “Robin Hood, a fuszeklik fejedelme” című vígjáték forgatókönyvét. Ezt a filmet Magyarországon is bemutatták, szerintem a tévében is látható volt.Egy részlet:

A film tele van szexuális utalásokkal, poénokkal. Egyszóval ez a gyerek minden volt, amikor Jacksonnal találkozott, csak szexuálisan felvilágosulatlan és naiv nem. Aki 12 évesen hollywoodi forgatókönyvet ír, az bizonyára korához képest érettebb és nagyon kreatív is a mesélésben. Mindezt észben kell tartani, amikor a Jordan által előadott történetet vizsgáljuk.

Akkor lássuk az interjút, amelyet időnként megszakítok saját kommentárjaimmal, valamint az MJJ Justice Projekt által készített elemzésből vett fordításokkal, meglátásokkal. Angolul tudóknak érdemes ezt is átböngészni: http://mjjjusticeproject.wordpress.com/2011/05/25/psych-interview-with-jordan-chandler/

Az interjú

A kiszivárogtató néhány részt kivágott az interjúból, indoklása szerint azért, mert azok vagy nem relevánsak, vagy túl sok személyes információt tartalmaznak. Így például az interjú legeleje is lemaradt, itt kezdődik, ahol én kezdem.

Dr. Richard Gardner: Oké. 12 és fél éves korodban, ’92 májusában, mi történt akkor?

Jordan Chandler: Találkoztam vele [Michael Jacksonnal] Mr. Schwartz üzletében (használt autó kölcsönző). És aztán a mostohaapám kivitte őt [Michaelt], hogy válasszon magának egy autót, amit használhat. És azt hiszem, hogy amikor a mostohaapám kint volt, azt mondta neki: ’Nem kell fizetned az autóért, csak fogadd el Jordie telefonszámát és hívd fel’.

Kissé furcsa dolog, hogy Jordan egészen formális módon Mr. Schwartznak nevezi itt a mostohaapját. Talán az első jele annak, hogy begyakorolt szöveget mond? Nem tudom. Később lesznek ennél egyértelműbb jelek is. Jordan és Michael Jackson találkozásának körülményeiről olvashattok még ebben a bejegyzésben is.

RG: Miért mondta ezt a mostohaapád?

JC: Mert a mostohaapám tudja, hogy érdekelt Michael Jackson és a zenéje.

RG: És ez a te jelenlétedben történt?

JC: Nem. A mostohaapám mondta.

RG: És aztán mi történt?

JC: Aztán ő [Michael] elment.

RG: Beleegyezett az üzletbe Jackson?

JC: Igen.

RG: Oké, és aztán mi történt?

JC: Nem emlékszem hány nappal később, de felhívott.

RG: Mit mondott?

JC: Azt mondta… nem igazán emlékszem, de emlékszem a beszélgetésekre, amelyeket folytattunk a telefonon a kapcsolatunk korai szakaszában.

RG: Ez volt a kapcsolatotok kezdete, igaz?

JC: Igaz.

RG: Meddig tartott az első hívás?

JC: Nem emlékszem. Nem emlékszem a legelső hívásra.

RG: Ebben az első fázisban, nevezzük ezt a telefonhívás fázisának. Szeretném fázisokra lebontani. Ez az első fázis ’92 májusa körül kezdődött, az a fázis, amelyik csak telefonhívásokból állt. Meddig tartott ez a fázis?

JC: Azt mondanám, hogy valamikor idén [1993] január végéig.

RG: Milyen gyakoriak voltak a hívások ezen időszak alatt?

JC: Nos, lássuk csak. Turnén volt nyáron, így az akkor volt, amikor nekem szünet volt az iskolában, úgyhogy azt mondanám, hogy júniusban vagy valahogy így. De azelőtt hívott… nem tudom, nem akarok rosszul tippelni. Nem tudom.

Érdekes kifejezések ezek az „azt mondanám”, „nos, lássuk csak” stb. Nem akar találgatni, mégis azt teszi…

RG: Ha meg tudnád tippelni a telefonhívások számát abban az első időszakban, abban a hét-nyolc hónapos időszakban?

JC: Nem tudom. Gondolja, hogy meg tudnám mondani magának… sokkal konkrétabb lehetnék a fázisban… és aztán majd ott meglátjuk? Tehát, nos, úgy emlékszem… hívott az apám házában, de a mostohaapám megadta neki az anyám telefonszámát.

RG: Főleg az anyáddal éltél akkor.

JC: Igen.

RG: Oké.

JC: Így aztán, feltételezem, hogy ő… nem igazán emlékszem, de feltételezem, hogy hozzászokott ahhoz, hogy az anyám házát hívja. És így az apám házát hívta. Nem tudom, azt hiszem az anyám adta meg neki a számot. Úgy emlékszem vagy három órát beszéltünk.

RG: Három órát beszélgettetek?

JC: Nos, azon egy hívás során.

RG: Egy telefonhívás volt, amely három órát tartott; most a telefon fázisról beszélünk.

JC: Nos, próbálok konkrét lenni és aztán, amikor végeztem…

RG: Mindez abban az időszakban történt? Szeretném, ha ragaszkodnánk ahhoz az időszakhoz.

JC: Igen, tudom. Nos, emlékeznem kell mi történt.

RG: Persze, de félbe foglak szakítani, hogy tisztázzuk. Több, mint egy három óránál tovább tartó telefonhívás volt a telefon fázis alatt?

JC: Igen.

RG: Körülbelül mennyi?

JC: Nem tudom, talán…

RG: Több, mint tíz? Körülbelül 5-10 ilyen hívás a legjobb emlékeid szerint? Ez helyénvaló állítás lenne?

(Érthetetlen.)

RG: Oké, ez minden. Nem várom el, hogy (érthetetlen), de ha le tudnád szűkíteni egy durva becslésre és utalnánk arra, hogy ez egy becslés, akkor az rendben lenne.

JC: Oké, nos…

RG: Miről beszélgettetek ezek alatt a háromórás beszélgetések alatt?

JC: Arról beszélt, amiket szeret csinálni.

RG: Mint például?

JC: Mint videójátékok. Olyan dolgokról beszélt, amik vannak neki a Neverland farmon.

RG: Hogy kell ezt betűzni?

JC: N-e-v-e-r-l-a-n-d. Mondta nekem, hogy vannak állatai.

RG: Mondta, hogy milyen állatai vannak?

JC: Zsiráfok, elefántok, egy oroszlán, lovak, kisállatok és más állatok. Voltak hüllői.

RG: Mit mondott még miket szeret?

JC: Vízicsatázni. Volt egy ilyen direkt erre gyártott vízicsata helye.

RG: Az milyen?

JC: Olyasmi mint egy vízi-háború zóna.

RG: Valamiféle medence vagy ilyesmi?

JC: Nem, szerkezetek, amikhez vízipisztolyok voltak erősítve, mindenféle különböző dolog. Van egy akadálypályája.

RG: És még miről beszélt?

JC: Néhány barátjáról.

RG: Mit mondott a barátairól?

JC: Nos, beszélt arról, hogy kik voltak a híresebb barátai.

RG: Mint például?

JC: Peter Davis.

Néhány nevet személyiségi okokból megváltoztattak. Itt valószínűleg Macaulay Culkinről van szó.

RG: És ő ki?

JC: Ő a gyerek a [törölve személyiségi okokból]-ból.

RG: Volt valami különleges ebben a kapcsolatban akkoriban?

JC: Azt mondta, hogy Peter Davis olyan gyerek, aki szeret sokat tréfálni, megtréfálni embereket.

RG: Ő is vele együtt tréfálkozott?

JC: Kébé. Azt mondta, hogy Peter Davis rávette, hogy tartson vele.

RC: Milyen más barátokról beszélt?

JC: Joshua Samuels [újabb álnév], aki a [törölve személyiségi okokból]-ban volt.

RG: Joshua Samuels, ki ő?

JC: [Személyiségi okokból törölve], tudja?

RG: Mennyi idős most Joshua Samuels?

JC: Nem tudom, talán [személyiségi okokból törölve] lehet.

RG: És mit mondott Joshua Samuelsről?

JC: Hogy a barátja és ennyi.

RG: Ebben a periódusban elhangzott bármi szexuális?

JC: Nem.

RG: Bármi más, amiről beszélt a telefonon ezen beszélgetések során?

JC: Más dolgokról, amik voltak neki a farmon. Volt egy olyan karneválféle dolog, egy mozi, néhány golfautó, amivel körbeautózhatsz.

RG: Mondanád, hogy ez volt a beszélgetés fő témája – az, hogy Neverlandról mesélt neked?

JC: Igen.

RG: És te hogyan reagáltál erre?

JC: Nos, egy hétköznapi gyerek számára ez elég elbűvölnek és elsöprőnek tűnt. És azt is elmondta nekem, hogy Neverlandot arról a helyről nevezték el, ahol Peter Pan volt, mert ő azt gondolta, hogy ő Peter Pan.

RG: Azt gondolta, hogy ő Peter Pan?

JC: Igen. És azt mondta, hogy Neverland egy olyan hely, ahol a gyerekeké minden jog, az utakon, a dominancia, ilyesmi. Tiéd lehetett, amit akartál, amikor csak akartad.

RG: Van még valami amit el tudsz nekem mondani ezekről a beszélgetésekről? Még mindig a telefon fázisról beszélünk.

JC: Nem, ennyi. De azután, ő elment turnézni júniusban és február elején, január végén jött vissza.

RG: Ó, szóval ebben az időszakban, a telefon időszakban ’92 májusától ’93 januárig turnén volt?

JC: Kivéve (érthetetlen) májust és azt mondanám, hogy júniust.

RG: És a turné meddig tartott?

JC: Azt mondanám, hogy júniustól februárig.

RG: Tehát ’92 júniustól ’93 februárig turnén volt? Helyes akkor azt mondani, hogy ezek a telefonhívások a világ különféle pontjairól történtek?

JC: Igen.

RG: Emlékszel néhány országra?

JC: Párizs, Róma. Azt hiszem volt Törökországban is, vagy ilyesmi. Lehet, hogy ebben tévedek.

RG: Oké, van még valami, amit el akarsz mondani az első fázisról?

JC: Nos, tulajdonképpen az első alkalommal… amikor az apámnál voltam és három órát beszéltem vele… ő [Michael] akkor az apartmanjában volt Century City-ben. Megpróbáltunk kidolgozni egy időt, amikor odamehetek és játszhatok a videó játékokkal.

RG: Tehát volt egy meghívás?

JC: De nem jött össze, mert…

RG: Ez mikor volt a legjobb emlékeid szerint? ’92 májusában meghívott téged Century City-be?

JC: Van ott egy apartmanja, aminek az a neve, hogy „Hideout” (Rejtekhely).

RG: Miért hívják Hideout-nak?

JC: Mert ez egy elég nyilvános hely, de senki nem tudja, hogy ő ott van.

RG: Kivel invitált meg? Meghívott mást is, vagy csak téged egyedül?

JC: Nem emlékszem, azt hiszem… nem tudom.

RG: Oké, de miért nem jött össze?

JC: Mert tanulnom kellett.

RG: Van még valami, amit el tudsz nekem mondani erről az időről?

A kiszivárogtató itt kihagy részeket.

RG: Korábban olyan szavakat használtál, hogy fantasztikus volt és elsöprő. Amit tudni szeretnék az, hogy ezen hívások között sokat gondoltál rá?

JC: Aha.

RG: Miféle gondolataid voltak?

JC: Hogy, őő, a háza biztosan nagyszerű hely, meg minden.

RG: Álmodtál is róla?

JC: Nem hiszem.

RG: Megzavarta ez bármilyen módon az iskolai munkádat?

JC: A hívások?

RG: Igen. Úgy értem, hogy ha vele beszélgetsz, akkor nem tudod a házi feladatodat csinálni, de megzavarta ez azt, hogy arra koncentrálj, amire kell – az iskolát, meg ilyen dolgokat?

JC: Nem.

RG: Mi volt a szüleid reakciója ebben a fázisban?

JC: Nem emlékszem, hogy bármi rosszat gondoltak volna erről az egészről.

RG: Tehát a következő fázis ’93 januárban kezdődne. Te jobban tudod, mint én…

JC: Január végén, február elején.

RG: Oké, nevezzük ezt kettes fázisnak. Te jobban tudod nálam, hogy hogyan osszuk el a fázisokat, hiszen ez a te életed, a te élményeid. Mit sorolnál a kettes fázisba?

JC: Talán hívhatnánk ezt annak, amikor látogattam őt. Hívhatjuk annak.

RG: Oké, látogattad őt. Tehát ez a kettes fázis egy tulajdonképpeni kontaktussal kezdődik vele – amikor két ember együtt van azzal ellentétben, amikor a telefonon beszélnek.

JC: Igen.

RG: Ekkor kezdődik a kettes fázis.

JC: Tulajdonképpen, azt hiszem inkább a korai részének kellene neveznünk, mert, őő, a dolgok rosszra fordultak, amikor intimmé vált.

RG: Amikor azt mondod rosszra fordult, mit értesz ezalatt?

JC: Szexuális dolgok történtek.

Elég furcsa szóhasználat ez az “intimmé vált” figyelembe véve, hogy gyerekmolesztálásról beszélünk. A molesztálás nem intim kapcsolat, hiszen ez nem egy közös megegyezésen alapuló viszony. Egy molesztálás igazi áldozata aligha gondolna a molesztálására úgy, mint intim kapcsolatra.

RG: Oké. Akkor csináljuk így. Nevezzük kettes fázisnak azt, amikor kapcsolatod volt vele – nem telefonon, hanem együtt voltál vele – de semmi szexuális nem történt. Akarod, hogy ez legyen a kettes fázis?

JC: Igen.

RG: És aztán a hármas lenne a szexuális.

JC: Igen.

RG: Mivel említetted a szexuálist, és ez, mondjuk, hogy február eleje körül történt?

JC: Igen.

RG: ’93 február elejétől meddig?

JC: Azt hiszem talán az anyám tudná, mert a Las Vegas-i kirándulás alatt volt, amikor megváltozott. Az volt az első út.

RG: Oké, tehát ez a legjobb emlékezeted szerint. Fogok beszélni az anyukáddal és az apukáddal később és ők kiegészíthetik ezt a néhány részletet. Ez az egyik oka, amiért itt van az anyukád a másik szobában, hogy ha van valamilyen ellentmondás a részletekben, akkor azt megkaphatom tőle. A legjobb tudásod – emlékezeted – szerint, mikor volt Las Vegas? Nyár előtt vagy nyár után?

JC: Úgy hiszem nyár után. ’92 nyara után, de nem…

RG: ’93-ban vagyunk.

JC: Igen.Tehát előtte volt, mint, úgy hiszem volt egy szünetem az iskolában februárban.

RG: Oké, nos azt mondtad, hogy a kettes fázis ’93 februárban kezdődött.

JC: Az elején.

RG: ’93 február elején.

[A kiszivárogtató itt kihagy részeket.]

RG: Mondtál valamit Las Vegasról. Tehát azt mondod, hogy valami történt fizikailag Las Vegasban? Ezt mondod?

JC: Igen, akkor kezdődött.

RG: Az ágyában kezdtél aludni? Az ágyában aludtál ’93 február elején?

JC: Nem.

RG: Volt egy időszak, amikor…

JC: Kábé később februárban.

RG: Tehát a kettes fázis nagyon rövid időszak volt?

JC: Igen.

RG: Oké, csak képet akartam kapni róla, hogy mikor volt kontaktus. Lássuk, egyes fázis, nem volt semmi szexuális, igaz?

JC: Igaz, az első fázisban.

RG: A kettes fázisban, még mindig nem beszélünk semmi szexuálisról, de volt kontaktus vele emberileg, ellentétben azzal, mint amikor a telefonon beszéltek. Azt mondanám, az ágyban aludni, ezt szexuálisnak hívnám. Néhány ember nem, de én igen.

Természetesen egy ágyban aludni valakivel nem feltétlenül szexuális dolog és ezt Dr. Gardner is jól tudja. A kérdés roppant szuggesztív és vezető. Jordan következő válaszából azt látjuk, hogy vevő erre a szuggesztióra.

JC: Igen, és én is annak tartom, és ez az amikor megváltozott.

RG: A legtöbb ember szexuálisnak tartaná egy ágyban aludni valakivel. Mennyi idő telt el aközött, amikor először láttad élőben és amikor egy ágyban aludtál vele?

JC: Nem tudom.

“A legtöbb ember szexuálisnak tartaná” – ismét egy roppant szuggesztív kérdésfeltevés. Dr. Gardner valószínűleg tesztelte, hogy Jordan mennyire szuggerálható, befolyásolható. Mint látjuk: az.

RG: De februárban volt, amikor elkezdtél egy ágyban aludni vele.

JC: Igen, igen. Nem igazán vagyok abban sem biztos, hogy február volt, de…

RG: Oké, de a kettes fázis egy rövid időszak volt ezek szerint.

JC: Igen.

RG: Talán egy hónap, vagy kevesebb, mint egy hónap?

JC: Nem tudom.

RG: Oké, emellé kérdőjelet írunk. Most amit tudni szeretnék, hogy abban a fázisban miféle dolgokat csináltál vele, mielőtt egy ágyban aludtál volna vele?

JC: Nos, elmentünk a Neverland-jére.

RG: Ki az a „mi”?

JC: Én, az anyám és Kelly a húgom, a féltestvérem.

Kelly egy álnév – Jordan húgának valódi neve Lily.

RG: Mi történt ott?

JC: Semmi sem történt. Én a vendégházban aludtam az anyámmal és Kelly-vel és Michael az ő szobájában maradt.

RG: Meddig voltatok Neverlanden?

JC: Azt hiszem egy hétvégét.

RG: Tudod, hogy péntek volt vagy szombat vagy vasárnap? Két nap volt vagy három nap?

JC: Nem tudom.

RG: Mit csináltatok?

JC: Jet skíztünk egy kis tavon, ami van neki.

RG: Mi mást csináltatok még ott?

JC: Megnéztük az állatokat és videójátékoztunk.

RG: Ezeket a dolgokat csináltad vele?

JC: Igen.

RG: Tehát ezeket csináltad vele? Mi mást csináltál még vele?

JC: Golfautóztunk.

RG: Kelly-vel és az anyáddal?

JC: Alkalomadtán, fele-fele. Néha ők mentek.

RG: Ki az az „ők”?

JC: Az anyám és Kelly.

RG: Hány látogatás volt abban az időben Neverlandre?

JC: Nem emlékszem.

RG: Tehát most még mindig a kettes fázisban vagyunk. Valami más a neverlandi látogatásokon kívül a kettes fázisban?

JC: Lehet, hogy elmentünk a Century City-i apartmanba.

RG: Ki volt veled?

JC: Michael és én. Nem emlékszem, hogy az anyám (érthetetlen).

RG: Aztán mi történt? Ez a kettes fázis vége? Voltak telefonhívások a kettes fázisban?

JC: Igen.

RG: Három órán át tartó hívások?

JC: Igen. Ó, igen, most jutott eszembe Amikor Neverlanden voltunk elmentünk a Toys-R-Us-ba, amikor zárva volt. A húgom és én bármit megkaptunk, amit akartunk.

RG: Kinyitották neki az áruházat, így van?

JC: Igen.

RG: Mennyit vásároltál?

JC: Sokat. Vittünk bevásárlókocsikat és telepakoltuk őket.

RG: Van róla fogalmad, hogy ez mibe került?

JC: Nincs.

RG: Miféle dolgokat vettél, emlékszel?

JC: Videójátékokat (érthetetlen).

RG: Valami más a kettes fázisban?

JC: Nem.

RG: Visszatérve az egyes fázisra. Tudom, hogy nem jegyezted meg hányszor hívott, de ha meg kellene tippelned hirtelen a hívások számát az egyes fázisban, mit mondanál, mennyi volt? Nem csak két-három órások, hanem a rövidebbek is, mit mondanál?

JC: Úgy hiszem tíz.

Tíz hívás egy hét-nyolc hónapos periódus alatt? Nem olyan sok. Pláne Michael Jacksontól, aki szinte állandóan telefonált.

RG: Most térjünk rá a hármas fázisra. Gondolod, hogy a hármas fázist alkategóriákra kellene osztani vagy csak szeretnéd egyszerűen leírni, hogy a dolgok hogyan történtek?

JC: Nem igazán tudom, mert… lehetne ezt a kérdést később kitölteni?

RG: Persze.

JC: A hármas fázis akkor kezdődött, azt mondanám, amikor a Las Vegas-i kiránduláson voltunk. A Mirage Hotelben tartózkodtunk.

RG: Egy kiránduláson, és legjobb emlékeid szerint ez mikor volt?

JC: Nem igazán emlékszem. Azt hiszem február végén vagy így.

RG: Oké, ez a neverlandi kirándulás után volt, a Toys-R-Us után. A Century City-ben történt valami különös?

JC: Nem, emlékeim szerint nem. Csak videójátékoztunk.

RG: Voltak ott videójátékai? Amikor azt mondod „mi”, ki az a „mi”?

JC: Az anyám, Kelly és én.

[Rövid szünet.]

RG: Mi történt Las Vegasban?

JC: Az anyám és Kelly osztozott egy szobán. Michaelnek saját szobája volt. Egy nagy lakosztály.

RG: Kelly egy szobában volt veled?

JC: Nem, hanem az anyámmal. Nekem saját szobám volt.

RG: Neked volt egy szobád, Kelly-nek és az anyádnak volt egy szobája és Michaelnek volt egy szobája.

JC: Így van.

RG: Össze voltak kötve vagy külön helyeken voltak? Nagy lakosztály volt?

JC: Nagy lakosztály, igen.

RG: Folytasd!

JC: Lássuk csak, egy éjjel…

RG: Mennyi ideig voltatok ott?

JC: Nem tudom, talán egy hétig.

RG: Mi történt azon az éjjelen?

JC: Miután az anyám és Kelly elmentek aludni, mi megnéztük az Ördögűző című filmet. Az ő szobájában, az ő ágyában. És amikor vége volt én féltem és ő azt mondta, hogy miért nem maradok ott. És ott maradtam és nem történt semmi.

RG: Amikor azt mondod a szobában maradtál…

JC: Ugyanabban az ágyban maradtam.

RG: Ugyanabban az ágyban aludtál?

JC: Így van.

RG: Amikor ugyanabban az ágyban aludták volt valamiféle fizikai kontaktus?

JC: Nem.

RG: Nagy ágy volt?

JC: Igen, azt hiszem.

RG: Tehát nem volt fizikai kontaktus. Mit gondoltál, amikor azt mondta aludjunk egy ágyban?

JC: Nos, féltem és nem gondoltam, hogy bármi fog történni.

Nem is történt semmi, még Jordan beszámolója szerint sem. Miért érzi hát szükségét, hogy mindig hozzátegye, hogy “ott maradtam és nem történt semmi” vagy “nem gondoltam, hogy bármi fog történni”? Hiszen tudja, hogy nem is történt.

RG: Tőle féltél vagy a filmtől?

JC: A filmtől. Azt mondtam: ’Oké, rendben.’ Olyan volt, mint egy rendes pizsamaparti.

RG: Oké, van még valami mondanivalód arról az esetről?

JC: Csak hogy arról beszélgettünk, hogy hogy találták ki az Ördögűzőt. Tehát a következő reggelen egyedül voltam az anyámmal és…

RG: Az anyád tudta, hogy egy ágyban aludtál vele?

JC: Nos, arra is rátérek. Azt mondtam: ’Egy ágyban aludtam Michaellel a múlt éjjel’ és ő azt mondta: ’nos, ne tegyél többé ilyet’.

RG: Ő beszélt egyáltalán Michaellel.

JC: Nos, majd arra is rátérek. Tehát amikor elmondtam Michaelnek a híreket, hogy anyám azt mondta ne tegyek többé ilyet – ne aludjak ugyanabban az ágyban – egyedül voltunk, Michael és én, és ő sírásban tört ki és azt mondta: ’nem állíthat fel ilyen korlátokat’ és ’semmi sem történhet, ez csak egy sima pizsamaparti’ és ’semmi rossz nincs ebben’.

“Nos, majd arra is rátérek. Tehát…” – vegyük észre, hogy Jordan próbálja kontrollja alá vonni a beszélgetés menetét, átvenni az irányítást. Ha egy betanult forgatókönyv szerint halad, akkor az jól magyarázza ezt a viselkedést, aminek valószínűleg az a célja, hogy ne zökkenjen ki, ne veszítse el a fonalat. Az is érdekes, hogy sok fontos részletre nem emlékszik, ugyanakkor itt hirtelen egy szó szerinti párbeszédet idéz vissza az anyjával. Dr. Gardner csupán annyit kérdezett, hogy June beszélt-e Michaellel, Jordan azonban nem erre válaszol, hanem megy a saját forgatókönyve után.

RG: Azt mondta, hogy semmi nem fog történni, nincs ebben semmi rossz és ez olyan, mint egy pizsamaparti?

JC: Igen. És így, ő jött… nem emlékszem, hogy én sírtam-e vagy sem, de ő úgy döntött, hogy konfrontálódik az anyámmal, hogy mit érez azzal kapcsolatban, amit mondott. Nekem azt mondta: ’Nincs ezzel semmi baj, hagynod kellene, mert ez egyszerű és szórakoztató és nem kellene korlátokat felállítanod’. És az anyámban ezzel olyan bűntudatot keltett, hogy ő [az anya] könnyekben tört ki és úgy döntött: oké, hiszek neked. És Michael valahogy rávette, hogy egyezzen bele, hogy nem fog tovább kérdezősködni. És ettől a ponttól az ágyában voltam a kapcsolatunk végéig.

Itt aztán Jordan szépen felmondta, ami az apja forgatókönyvében állt. Ne feledjük, hogy Evan profi módon felkészült erre az egészre, s Jordant is felkészítette. Nyilván készültek abból is, hogy hogy néz ki egy pedofil profil és a pedofilok általában mit mondanak az áldozataiknak, milyen érzelmi zsarolásokkal élnek. Én a magam részéről nagyon kétlem, hogy Jackson kisírta volna, hogy Jordan az ágyában aludjon. Más szülők a 2005-ös per során és máskor is elmondták, hogy mindig a gyerekek voltak azok, akik MJ szobájában akartak aludni és MJ mindig kikérte előbb a szülő engedélyét. June Chandler 2005-ös vallomása alapján úgy tűnik, hogy ebben az esetben is Jordan akart Michael szobájában aludni:

Kérdés: Emlékszik arra, hogy megnézték az Ördögűző című filmet?
June Chandler: Mondták nekem, hogy Jordan és Michael megnézték az Ördögűzőt.
Kérdés: Rendben. Tiltakozott ön valaha azon az úton Jordie-nál, mert Michael szobájában aludt?
June Chandler: Igen.
Kérdés: És ön mit mondott?
June Chandler: “Jordie, ha hazajössz, menj a saját ágyadba. Menj a saját ágyadba. Gyere a mi ágyunkba és ne a Michael ágyába.” Ő pedig azt mondta: “Anya, én ott akarok lenni [az MJ szobájában].” És én emiatt nagyon mérges voltam.

Hozzá kell tenni, hogy vallomásában June is azt állította, hogy Michael sírt azért, hogy Jordan a szobájában aludhasson, de később meg ezt mondta, amiből az jön le, hogy Jordan akart ott aludni. És más szülők és gyerekek elmondásai alapján ez utóbbi a valószínűbb. Jackson sosem erőszakoskodott senkivel azért, hogy aludjon a szobájában. Mindig a gyerekek akartak ott aludni.

Azt is nehéz elképzelni, hogy June Michael könnyeitől meghatódott volna. June egy roppant öntudatos, mondhatni kemény, hideg és számító nő, így aztán a mesének az a része sem igazán hihető, hogy MJ egy kis sírással bűntudatot tudott benne ébreszteni, s ettől aztán June nem kérdezősködött tovább és engedett MJ-nek.

June ráadásul egészen 1993. augusztusáig azt mondta, hogy nem hiszi, hogy Michael molesztálta volna a fiát. Akkor váltott át Evan oldalára, amikor a férfi megfenyegette azzal, hogy elveszi tőle a fiukat, valamint amikor kiderült, hogy MJ megvádolása anyagilag jövedelmező lehet számukra…

Azt a tévképzetet is szét kell oszlatni, hogy Jackson becsábított a gyerekeket a hálószobájába, hogy ott aztán elszeparálva őket a szüleiktől titokban mindenféle dolgot műveljen velük. A szülők bármikor bemehettek a hálószobába a gyerekükkel és bármikor benyithattak, amikor a gyerekük ott volt! Ezt könyvében Macaulay Culkin apja, Kit Culkin is leírta, de a 2005-ös per során Jordan anyja is elismerte. Jackson hálószobája amúgy sem egy hagyományos értelemben vett hálószoba: két szintje volt, az alsó inkább egy nappali, a felső szint az, ahol Jackson aludt. Tulajdonképpen ez a hálószoba komplexum majdnem akkora volt, mint egy lakás, azt kivéve, hogy konyha nem volt benne.

Íme a részlet June 2005-ös vallomásából, ahol Jackson ügyvédjének, Tom Mesereau-nak kérdéseire válaszol:

Kérdés: És ön bement Michael Jackson hálószobájába?
June Chandler: Igen.
Kérdés: Mit gondol hány alkalommal volt Michael Jackson hálószobájában Neverlanden?
June C.: Talán a tizedik alkalom után abbamaradt.
Kérdés: Oké. Kérem jellemezze az esküdtszék számára hogy nézett ki Michael Jackson hálószobája?
June C.: Sok baba. Sok játék. Olyan, mint egy fiú szoba, mint egy nagyfiú szoba. Sok játék, meg ilyenek.
Kérdés: Nagy terület?
June C.: Igen.
Kérdés: Ha le tudná írni, milyen nagy?
June C.: Ó, rég volt.
Kérdés: Hatalmas volt?
June C.: Nos, van egy felső és egy alsó szintje. Igen, elég hatalmas.
[…]
Kérdés: És ön miért volt a hálószobában azon tíz alkalommal?
June C.: Mert én vagyok Jordan anyja. Be szabad mennem a hálószobába.
Kérdés: Ön levette a ruháit?
June C.: Ó, lehetséges. Nem emlékszem.
Kérdés: Volt valaha olyan, hogy leült ott és tévét nézett vagy ilyesmi?
June C.: Igen.
Kérdés: Hány alkalommal?
June C.: Jópárszor.

Folytassuk Jordan interjúját Dr. Garnderrel:

RG: Tehát azt mondod, hogy onnantól fogva az ágyában voltál… a Las Vegas-i útról beszélsz vagy onnantól mindig?

JC: Mindig.

RG: Azt mondtad, hogy legjobb emlékezeted szerint a Las Vegas-i út egy hétig tartott. Hányszor aludtál az ágyában?

JC: Azt mondanám kétszer vagy háromszor.

RG: Oké, volt valamilyen fizikai kontaktus?

JC: Nem.

RG: Levetkőzött előtted?

JC: Nem.

RG: Te levetkőztél előtte?

JC: Nem.

RG: Oké, rendben, ez volt Las Vegas. Végeztünk Las Vegasszal? Van valami más mondanivalód Las Vegasról?

JC: Nem, ennyi.

RG: Oké, vigyél el a következő lépéshez akkor.

JC: Nos, amikor visszamentünk L.A.-be a barátságunk sokkal szorosabb lett, mint amikor elmentünk, és többet is találkoztunk. És elég rendszeresen mentünk a farmjára.

RG: És mindig amikor ott voltál egy ágyban aludtál vele?

JC: Igen. És az anyám és Kelly ugyanabban a vendégházban maradtak.

RG: És milyen messze volt az a vendégház attól a szobától, ahol aludtál?

JC: Messze volt, elég messze. Tudja hol vannak a mosdók? Innentől a mosdókig.

RG: Körülbelül egy háztömbnyire. Egy városi háztömbbel egyenlő.

JC: Nem, annál kisebb.

RG: Fél háztömbnyire?

JC: Nem igazán emlékszem, de ez körülbelül helyes.

RG: Oké, azt mondanám, hogy ez pár száz láb.

JC: Nos, nem tudom, kérdezze meg az anyámat.

RG: Ugyanabban a házban volt?

JC: Nem.

RG: Egy másik ház volt?

JC: Igen. Olyan volt, mint egy vendéglétesítmény és ők abban a szobában maradtak.

RG: Tehát egy másik épület volt?

JC: De Michael és én az ő szobájában voltunk, amely a főépületben volt.

RG: Tehát itt vagyunk Neverlanden és aztán mi a következő lépés?

JC: Nos, én az ő ágyában aludtam ott és minden héten felmentünk és aztán az egész az egy ágyban alvásig fejlődött, és aztán azt hiszem egy éjjel aludtunk az ágyban és azt hiszem az Neverlanden volt, odahajolt hozzám és megölelt vagy valami.

Jordan itt megint olyan felnőttes kifejezéseket használ, amelyek főleg az eredeti angol szövegben feltűnőek: pl. a kapcsolat “fejlődött” a “progress” igével. Ugyanakkor nagyon sok a bizonytalanságot kifejező töltelékszó: “I think” (azt hiszem), “hugged me or something” (megölelt vagy valami). “Azt hiszi”, hogy az ágyában aludtak? “Azt hiszi”, hogy Neverlanden? “Vagy valami”?

RG: Oké, nevezzük ezt a kettes fázis végének. Nevezzük a hármas fázist egy ágybam alvásnak és semmi más. Rendben?

JC: Igen.

RG: A négyes fázist nevezzük annak, amikor több fizikai kontaktus volt.

JC: Ott kezdődött.

RG: Hol kezdődött a fizikai kontaktus? A legjobb emlékeid szerint mikor kezdődött?

JC: Időben mikor?

RG: Melyik hónapban? Úgy értem Las Vegas, azt mondtad, valamikor február elején volt.

JC: Las Vegas inkább február végén volt.

RG: Oké, február végén. Mikor történt az első ölelés?

JC: Nem tudom.

RG: Fogalmad sincs?

JC: Nincs.

RG: ’93 nyara előtt történt?

JC: Azt mondanám május elején, május közepén.

Tehát Jordan azt mondja, hogy február végén Las Vegasban nem történt semmi az egy ágyban alvás során. Május elején-közepén történt az első fizikai kontaktus. Elég nehéz ezt a türelmet elképzelni egy pedofilról, pláne, hogy korábban Jordan azt is állította, hogy Las Vegas után “mindig” egy ágyban aludtak.

RG: Valamikor ’93 májusában, az volt az első ölelés? És ez akkor történt miközben az ágyban voltál?

JC: Igen.

RG: Hol voltál akkor? Hol volt az ágy – fizikai helye?

JC: Azt akarja, hogy írjam le milyen volt a szobája?

RG: Nem, az érdekel hol volt az ágy. Neverlanden voltál vagy valami városban?

JC: Ó, ez Neverlanden volt. Azt hiszem talán valahol máshol volt, de majdnem biztos vagyok abban, hogy Neverlanden volt.

Jordan megint igyekszik a saját forgatókönyve szerint haladni, amikor megkérdi, hogy leírja-e MJ szobáját. Dr. Gardner kérdése nem ez volt. És megint nem tudja, nem biztos abban, hogy mindez hol történt, Neverlanden vagy máshol? Ne feledjük, az interjú 1993 októberében készült, az állítólagos molesztálás pedig csak 4-5 hónappal korábban történt!

RG: Oké, aztán mi történt?

JC: Megölelt és én semmit nem gondoltam erről. Azt mondtam, oké, akármi. És ennyi volt és ezt egy kis ideig folytatta.

RG: Mennyi ideig tartott az ölelés?

JC: Egy gyors ölelés és ennyi.

RG: És ez akkor volt, amikor az ágyban voltatok?

JC: Igen, teljesen felöltözve.

RG: És te mondtál valamit?

JC: Nem emlékszem, azt hiszem ő azt mondta: ’szeretlek, jó éjt’, vagy valami. Nem tudom.

Jordan nagyon sok részletre nem emlékszik – például arra, hogy a fentiekben leírtak hol történtek -, ugyanakkor, amikor a láthatóan a forgatókönyve szerint tud haladni, akkor hirtelen egészen apró részletek is “eszébe jutnak”, sőt önként, kérdés nélkül kínál fel válaszokat Dr. Gardnernek. Pl. itt, hogy MJ mit mondott, vagy, hogy teljesen fel voltak öltözve – noha az egész esemény helyszínére nem emlékszik.

RG: Eltoltad magadtól?

JC: Nem. Én csak… nem gondolom, hogy visszaöleltem. Csak azt mondtam: ’szeretlek, jó éjt’.

RG: Azt mondta ’szeretlek’?

JC: Azt hiszem. Nem tudom.

RG: Amikor azt mondod ‘szeretlek’, az sok különféle módon történhet. Érted ugye, hogy valaki mondhatja, hogy ‘szeretlek’ és valóban azt mondja, hogy szerelmes vagyok beléd, néha viszont mondhatod, hogy ‘szeretlek’, mint egy baráti gesztust, romantikus érzelmek nélkül. Te milyen módon mondtad ezt? Romantikus érzelmekkel vagy…?

JC: Csak barátként.

Megint csak “azt hiszem”, “azt hiszem”, “azt hiszem”, “nem tudom”. Kicsit sok a bizonytalanság ahhoz képest milyen súlyos vádról beszélünk.

Michael Jackson folyton mindenkinek azt mondta, hogy “szeretlek” – barátnak, rajongónak, férfinek, nőnek, gyereknek. Mondhatni szava járása volt. Úgyhogy ha mondta ezt Jordannek valaha, abban nincs semmi különös és nyilvánvalóan ő sem romantikus értelemben gondolta.

Jordan azt mondja, hogy nem gondolja, hogy visszaölelte MJ-t. Ha ekkor még semmi sem történt és Jordan baráti gesztusként értékelte a “szeretleket”, akkor miért? Itt már próbálja előrevetíteni – utólag – a későbbi molesztálást, noha itt még nem történt semmi és nem is tudhatott róla, hogy később történni fog valami. Akkor tehát miért nem viszonozta az ölelést, mint baráti gesztust?

RG: Csak barátilag. Nem romantikus szerelem volt?

JC: Nem.

RG: Oké, folytasd.

JC: Tehát az ölelés után…

RG: Te most az ölelés egy sorozatának kezdetét írod le?

JC: Igen, hogy minden alkalommal egy új szexuális cselekedet fokozatba váltott, folytattuk azt és aztán valami többre váltottunk.

Ez megint angolul jön jól ki:  az egy “egy új szexuális cselekedet fokozatba váltott” eredetiben “graduating to a new sexual act” ismét egy nagyon felnőttes, klinikai, metodikus megfogalmazás. Nem olyan, mint amit egy normál tinédzser használna, pláne nem egy olyan, aki a saját molesztálásáról beszél.

Jordan egyáltalán nem tűnik érzelmileg zaklatottnak, érintettnek, amikor előhívja ezeket az állítólagos emlékeket. Módszeresen, pontokba és fokozatokba szedve, felnőttes kifejezéseket használva teszi mindezt.

RG: Oké, mi volt a következő lépés? Tehát azt mondod sok ölelés volt, sok ölelési kísérlet?

JC: Igen.

RG: Ez az ágyban történt vagy más körülmények között?

JC: Tudja, úgy értem csak egy szokványos ölelés volt, ha bárki látta volna, nem gondolt volna róla semmit.

Tehát senki nem gondolt volna róla semmit, ő sem gondolt róla semmit, mégis felemlegeti itt, mint a “viselkedési minta” részét? Mégis részletesen megmaradt benne, noha ennél sokkal nagyobb részletekre nem emlékszik?

RG: Nyilvános szituációkban is csinálta?

JC: Igen, mint amikor elköszönésnél megöleljük egymást.

RG: Érezted úgy valaha ezen ölelések alatt, hogy szexuálisan izgatott? Nem érezted, hogy erekciója van vagy bármi ilyesmi?

JC: Nem.

Ez egy fontos kérdés, mert egy pedofil szexuális vonzalommal gondol egy gyerekre. Jordan itt azt meséli nekünk, hogy hónapokig egy ágyban aludtak, ölelgették egymást, de MJ nem jött szexuális izgalomba, sőt hónapokig nem is közeledett hozzá. Egy valódi pedofil nem vesztegetné az idejét.

RG: Oké, következő lépés.

JC: Azt hiszem megpuszilt az arcomon vagy valami.

Megint “azt hiszem” és “vagy valami”…

RG: Ez mikor történt?

JC: Nem tudom, valamikor abban az időben.

RG: Valamikor abban az időben, tehát májusról beszélsz – még mindig ’93 májusában vagyunk. Megpuszilt az arcodon, milyen körülmények között? Az ágyban voltatok? Álltatok? Mik voltak a körülmények?

JC: Azt hiszem az ágyban voltunk.

RG: Miféle puszi volt ez?

JC: Csak egy puszi az arcon. Azt hiszem jóéjt puszi az arcon.

RG: És aztán mi történt?

JC: És aztán ezt folytatta, akárcsak az ölelést és aztán fokozatosan továbbment arra, hogy az ajkaimon csókolt meg.

Ismét nagyon természetellenesen hangzik ez egy tinédzser szájából:  “fokozatosan továbbment arra” – itt megint a “graduate” igét használja.

RG: Ez mikor történt tudomásod szerint?

JC: Nem tudom.

RG: Nyár előtt?

JC: Igen.

RG: Helyes, ha azt mondjuk júniusban volt? Ésszerű lenne?

JC: Nem tudom. Igazán nem tudom.

RG: De nyár előtt volt?

JC: Igen.

RG: Különféle fajta csókok lehetnek az ajakra. Ez miféle csók volt?

JC: Csak egy puszi.

RG: A szája nyitva volt vagy csukva?

JC: Csukva.

RG: És meddig tartott ez?

JC: Nem tudom, egy másodpercig, azt hiszem.

RG: Ez az ágyban volt?

JC: Igen.

RG: És a következő lépés?

JC: Következő lépés, azt hiszem hogy fokozatosan átváltott arra, hogy hosszabb ideig csókolt, tudja.

RG: Az ajkaidon?

JC: Igen.

RG: Ez hol volt? Hol történtek ezek többnyire? Neverlanden? Főleg Neverlanden?

JC: Neverlanden.

RG: Voltak más helyek Neverlanden kívül, ahol ez történt?

JC: Igen. Century City-ben, a Hideout-ban.

RG: Tehát főleg Neverlanden és a Century  City-ben lévő Hideout-ban? A Century City Hideout, nem hiszem, hogy van arról világos képünk, hogy az milyen. Azt  mondtad egy olyan terület, ahol az emberek nem tudták, hogy van ott egy rejtekhely.

JC: Nos, sok apartman van ott…

RG: Century City annak városrésznek a neve?

JC: Igen.

RG: Látod, én a keleti partról származom. Century City Los Angeles része?

JC: Igen.

[A kiszivárogtató itt kihagyott részeket.]

RG: Oké, tehát tényleg egy apartman. Igaz? Már van róla képem. Tehát ott történt és Neverlanden és Century City-ben és az anyád házában?

JC: Igen.

RG: Az anyád házában aludt?

JC: Igen.

RG: És amikor ott aludt az anyád házában, veled volt a szobában?

JC: Nekem saját szobám volt.

RG: És ő a te szobádban aludt?

JC: Igen.

RG: Körülbelül hány alkalommal aludt a szobádban az anyád házában?

JC: Nem tudom. Az anyám tudja. Én nem.

RG: Durván.

JC: Nem tudom.

RG: Több, mint ötször?

JC: Igen.

RG: Mondanád, hogy több mint tízszer?

JC: Aha.

RG: Több, mint tizenöt alkalommal?

JC: Nem tudom.

RG: Tizenkettő és tizenöt között ésszerű szám lenne?

JC: Lehet, hogy sokkal több, de ezt az anyámnak kell megmondania.

Megint nem tud semmit…

RG: Oké, miről beszélünk most, mindez nyár előtt történt?

JC: Azt hiszem.

RG: Oké, tehát aztán arról beszélünk, hogy sokáig csókolta az ajkaidat.

JC: És aztán egyszer hosszabb ideig csókolt az ajkaimon – egy puszi az ajkaimra – és betette a nyelvét a számba.

RG: És neked mi volt erre a reakciód?

JC: Azt mondtam: ’Héj, ez nem tetszett. Ne csináld ezt többet.’

RG: És ő mit mondott?

JC: Elkezdett sírni, épp úgy, mint amikor megpróbálta meggyőzni az anyámat arról, hogy engedjen minket egy ágyban aludni.

RG: És mit mondott?

JC: Azt mondta, hogy semmi rossz nincs ebben. Rávett arra, hogy csináljak dolgokat és meggyőzött, hogy amiket csinál azok nem helytelenek, mert beszélt emberekről, akik lebegnek, tudja ez furcsa volt.

RG: Beszélt emberekről, akik mit csinálnak?

JC: Lebegnek.

RG: Mit jelent a lebegés számodra?

JC: Felemelkednek a földről meditáció segítségével.

RG: És mit mondott a lebegésről?

JC: Hogy azok az emberek, akik lebegnek nincsenek kondicionálva. Ez zavaros dolog, sokáig tartott, míg megértettem.

RG: Amikor arról beszélsz, hogy nincsenek kondicionálva, az mit jelent?

JC: Hogy nem voltak arra kondicionálva, hogy a gravitáció létezik és feltételezem, hogy ez azt jelentette, hogy azok, akik nincsenek kondicionálva nem tartanák helytelennek, amit Michael tett. Érti ezt?

RG: Aha. Még mit mondott neked?

JC: Azt is mondta, az első fázis alatt, a telefon fázis alatt, hogy az unokatestvére vele megy a turnéra. És egyszer beszéltem az unokatestvérével. Csak köszöntünk egymásnak.

RG: Az unokatestvére fiú vagy lány?

JC: Egy fiú, körülbelül én korombeli, tizenegy vagy tizenkét éves.

RG: Mi az unokatestvére neve?

JC: Tommy Jones [ez is álnév], benne volt a hírekben, ha nézte, Michael védelmében.

RG: Tommy Jones. Ő most tizenhárom éves?

JC: Azt hiszem… nem, szerintem tizenkettő.

RG: És elment a koncertekre?

JC: A turnékra.

RG: A turnékra. És mit mondott a hírekben?

JC: Azt mondta: ’Elismerem, hogy Michael és én barátok vagyunk és hogy egy ágyban alszunk, de Michael sosem érintett meg engedm’ és hogy ’ez egy nagyon nagy ágy’.

RG: Tehát az unokatestvéréről beszélt. És mit mondott Tommy Jones-ról?

JC:  Azt mondta, őő, ha azt akarta, hogy csináljak vele valamit, olyankor azt mondta, hogy Tommy is csinálta azt vele – azért, hogy én is csináljam. És, ha nem csinálom, akkor nem szeretem annyira, mint Tommy. [Jordie mélyet sóhajt.]

RG: Jól vagy?

JC: Igen.

Miután személyiségi okokból sok helyen álneveket használnak nem tudom pontosan melyik volt ez az unokatestvér. Talán Levon vagy Elijah Jackson, akik akkoriban valóban 12-13 év körüliek voltak és felnőttként is gyakran voltak Michael kíséretében láthatók.

Itt láthatók Michaellel a ’90-es évek elején:

Itt pedig 2003-ban, egy Michael szülővárosába, Gary-be tett látogatás során:

RG: Oké, jól van, nagyon jól csinálod. Tudod, szünetet tartunk, de próbáljuk meg ezt befejezni és aztán tartunk egy szünetet. Gondolod, hogy Tommy Jones hazudott, amikor a tévében volt?

JC: Igen.

RG: Miért gondolod, hogy hazudik?

JC: Mert Michael azt mondta nekem, hogy megtették.

RG: Oké, de Michael azt mondta, hogy ezeket a dolgokat…

JC: Úgy értem, lehet, hogy Michael hazudott nekem.

RG: Valaki hazudik. Igaz? Mert Michael hazudott Tommynak azzal, hogy ellentétes dolgokat mondott, igaz?

JC: Igen, nos egyikük hazudik.

RG: Mit gondolsz ki hazudik?

JC: Tommy.

RG: Miért mondod ezt?

JC: Mert nyilvánosan, amikor Tommy-val van nagyon közel vannak egymáshoz fizikailag, verbálisan és a kapcsolatukban. És ha valaki megfigyelné a dolgokat nyilvánosan és hogy hogyan viselkedtek egymással, akkor arra a következtetésre juthatna, hogy ez több volt, mint csupán egy baráti kapcsolat.

Tényleg, Jordan? Arra a következtetésre juthatna? Tehát itt tulajdonképpen már azzal is vádolja Jacksont, hogy a saját vérével, az unokatestvérével is fajtalankodott? Természetesen erre Jordannek semmi bizonyítéka nincs, csupán tesz egy általánosító állítást arról, hogy “valaki” mit gondolna, ha megfigyelné őket. Mint valami bulvárlapból kilépett sugalmazó taktika. Egyébként itt is nagyon klinikai és felnőttes a megfogalmazás, a szóhasználat – meg egyáltalán az, hogy ilyesfajta “következtetéseket” von le két ember “megfigyeléséből”.

Le kell szögezni, hogy Jacksont soha egyetlen unokatestvére sem vádolta meg molesztálással. Elijah és Levon – akik abban az időben szintén 12-13 évesek lehettek és ezért arra tippelek, hogy talán valamelyikükről beszél Jordan -, mint a fenti videón is látható, felnőttként is remek kapcsolatban voltak Michaellel.

RG: Most menjünk tovább. Tehát ez volt az ajak megcsókolása. Aztán sírt…

JC: Megpróbál bűntudatot kelteni bennem azért, hogy…

RG: Aztán mi történt?

JC: Aztán egyszer, amikor megölelt és megcsókolt, hozzámdörzsölődött. Nem tudom, hogy volt-e erekciója vagy sem. Nem emlékszem.

RG: Ez az ágyban volt vagy hol?

JC: Az ágyban.

RG: Mindez nyár előtt történt?

JC: Nem emlékszem. Lehet, hogy belenyúlt a nyárba.

RG: Tehát mit vettél következő lépésnek? A fokozatos fejlődésről beszélsz, a következő lépés az volt, hogy hozzáddörzsölődött?

JC: Igen.

RG: Erekcióval.

JC: Azt hiszem volt erekciója. Amint fokozatosan haladt, volt.

Megint “nem emlékszem”, “azt hiszem”.  Előbb azt mondja nem tudja volt-e erekciója MJ-nek, majd utána már azt mondja “azt hiszem” volt. A gond ezzel a résszel az, hogy egy pedofilnak mindig lenne erekciója a Jordan által jellemzett körülmények közepette. De Jacksonnál úgy tűnik fokozatonként tűnt fel az erekció…

RG: És aztán?

JC: Aztán fokozatosan átment abba, hogy erekciója volt és megcsókolt.

RG: Hol csókolt meg?

JC: A számon. Egyébként soha többé nem tette ismét a nyelvét a számba. Megmondtam neki, hogy ne tegye.

Itt válik a sztori teljességgel hihetetlenné! Jordan azt mondta Jacksonnak, hogy ne tegye többé a nyelvét a szájába és ezt Jackson elfogadta és nem is tette többé? Már elnézést, de egy pedofilt nem lehet egy mondattal leszerelni! Ha meg Jacksont le lehetett, akkor Jordan miért nem állította le ugyanígy a többi manővert? Jordan tehát egy mondattal leállította a csókot, de nem állította le az egymáshoz dörzsölődéseket, öleléseket és a későbbieket? Ugyan már!

RG: Mi a következő lépés?

JC: Lássuk csak, azt hiszem a következő lépés az volt, hogy erekcióm volt és ő hozzámdörzsölődött és ennyi.

Lássuk csak? Lássuk csak mi jön most a forgatókönyvben? És ennyi? Egy pedofil ilyen szép türelemmel halad, lépésről-lépésre, mindig csak egy picit lépve, noha lehetősége lenne rá, hogy azonnal a “lényegre” térjen?

RG: Erekciód volt és ő hozzád dörzsölte magát…?

JC: És neki is, neki is volt.

RG: Oké, és hol volt az ő erekciója és hol volt a te erekciód? Mindkettőtöknek erekciója van.

JC: Egymáson voltunk.

RG: Bármi egyéb?

JC: Ennyi volt, és aztán fokozatosan átment más dologba. Valamikor abban az időben Floridába mentünk.

RG: Mikor mentetek Floridába?

JC: Nem tudom. Az anyám tudja. [1993 áprilisában.] És ott egy szobában aludtunk.

RG: Hol volt az anyád?

JC: Ugyanabban a lakosztályban, másik szobában Kelly-vel.

RG: Mi történt Floridában?

JC: Több dolog történt. Egy, megragadta a fenekemet, bedugta a nyelvét a fülembe…

RG: Megragadta a feneked; kényszerített?

JC: Nem. Nos, megcsókolt és megragadta a fenekemet.

RG: Nem volt erőszakos?

JC: Azonban, őő… és aztán a harmadik dolog az volt, hogy a fürdőszobához sétált zuhanyozni és rám nézett mielőtt bezárta az ajtót és azt mondta: ’bárcsak ne kellene ezt tennem’ és becsukta az ajtót, arra célozva, hogy bárcsak annyira szabad lenne, hogy átöltözhetne előttem.

Jordan megint nem Dr. Gardner kérdésére válaszol, hanem megy a saját kis, pontokba szedett forgatókönyve után mielőtt még elfelejtené, hogy mi jön: “a harmadik dolog az volt…”

Vegyük észre az érzelemmentes módszerességet is, amivel beszámol az eseményekről. Attól az egy sóhajtással kapcsolatos megjegyzéstől eltekintve Dr. Gardner nem jegyzett fel semmiféle érzelemnyilvánítást Jordan részéről és a beszédmodorából, mondatfűzéséből, szavaiból sem lehet semmiféle zaklatottságot, felkavartságot kiolvasni. Márpedig a molesztálás áldozataira az a jellemző, hogy felkavarja őket, amikor ismét fel kell idézniük a történteket. Jordannél ilyet egyáltalán nem látunk!

RG: Átöltözött miből mibe? Egy kicsit zavarban vagyok. Azt mondtad, hogy megragadta a fenekedet…

JC: Három különböző dolog van.

RG: Megragadta a fenekedet, bedugta a nyelvét a füledbe és a fürdőszobához sétált és azt mondta: ’bárcsak ne kellene ezt tennem’.

JC:  Aztán becsukta az ajtót.

RG: Mennyi ideig volt a fürdőszobában?

JC: Lezuhanyozott. Nem tudom.

RG: Nos, amikor azt mondta, hogy ’bárcsak ne kellene ezt tennem’, mire utalt?

JC: Becsukni az ajtót maga mögött, amikor átöltözik.

RG: Arra célzott, hogy szeretne meztelen lenni előtted, ezt mondod?

JC: Úgy van. De valamikor az utazás során azt mondtam: ’nem tetszett, amikor bedugtad a nyelved a fülembe és megragadtad a fenekem’. Ismét elkezdett sírni és bűntudatot kelteni bennem és azt mondani, hogy semmi rossz nincs ebben, és utalni a lebegőkre és Tommy-ra. Azt hiszem Tommy-ra hivatkozott és azt mondta Tommy nem bánná, ha ezt tenném vele.

Jordan tehát azt meséli nekünk, hogy nála, aki segített megírni a “Fuszeklik fejedelme” forgatókönyvét és aki ebből következően szexuálisan egyáltalán nem volt olyan tájékozatlan, Jackson egy kis nyafogással el tudott érni ilyen dolgokat?

RG: Aztán mi a következő lépés?

JC: Egyébként sosem tette azokat sem. A következő lépés, visszamentünk haza L.A.-be és továbbra is csinálta a dolgokat, amikkel nem állítottam le.

Na akkor itt álljon meg a menet! Tehát Jordan azt mondja, hogy megint elég volt rászólnia Jacksonra, hogy ne dugja a nyelvét a fülébe és ne fogja meg a fenekét és erre Jackson – igaz, egy kis sírás után-leállt ezekkel? Ha ennyire könnyű volt leszerelni, akkor Jordan miért nem állította le minden mással is? Nem beszélve arról, hogy egy pedofil nem így viselkedik, nem lehet ilyen könnyen, szép szóval leállítani.

RG: Ez nyár előtt volt vagy nyár alatt?

JC: Biztos vagyok benne, hogy nyár alatt.

RG: A következő lépés?

JC: L.A.-ben folytatta ezeket a dolgokat.

RG: Milyen dolgokat?

JC: Hozzámdörzsölődött, erekciója volt és hosszú ideig csókolt.

RG: És erekciója volt?

JC: Igen.

RG: Aztán mi volt a következő lépés?

JC: Aztán Monacóba mentünk.

RG: Mikor mentetek Monacóba.

JC: Nyáron, azt hiszem az anyám… [1993 május eleje]

RG: És Monacóban?

JC: Monacóban ő és én is megfáztunk, így nem tudtunk kimenni a városba vagy akármi és megnézni a nevezetességeket. Bent kellett maradnunk és ez az amikor a rossz dolog történt.

RG: Mi történt?

JC: Nem tudom. Azt hiszem amikor meggyőzött arról, hogy fürödjünk együtt vagy valami. Nézze, az anyám és Kelly elmentek, ők szórakoztak, mi pedig ott ragadtunk náthával. És az anyám, emlékszem, felajánlotta, hogy ott marad és segít és gondoskodik rólunk, és Michael ragaszkodott hozzá, hogy a náthánknak nem szabad, hogy visszatartsa őket a szórakozástól. Úgyhogy egyedül voltunk és együtt fürödtünk. Ez volt az első alkalom, hogy láttuk egymást meztelenül. És akkor, amikor egyedül voltunk a szobában és ők elmentek, arról beszélt, hogy az összes gyerek barátja maszturbál előtte.

“…Ez az, amikor a rossz dolog történt”. “Mi történt?” “Nem tudom”, “azt hiszem”, “vagy valami”. Az a Jordan, aki korábban leállította MJ-t a csókkal, most beleegyezik, hogy együtt fürdödjenek meztelenül?

RG: Mondta, hogy melyik gyerek barátai csinálták?

JC: Igen.

RG: Melyik gyerek barátairól mondta, hogy maszturbálták őt?

JC: Maszturbáltak előtte.

RG: Ó, maszturbáltak előtte. Oké, kire mondta, hogy maszturbált előtte?

JC: Azt mondta, hogy Peter Davis, Ian Roberts, Tommy Jones, Billy Williams [álnevek] – ő is benne volt a tévében.

RG: Ő is benne volt a tévében és mit mondott?

JC: Michael és én egy ágyban alszunk, de Michael sosem érintett meg.

RG: Ő hazudik vagy Michael hazudik?

JC: Nos, én nem… amennyire én tudom ő nem hazudik. Michael sosem érintette meg amennyire én tudom. De Michael azt mondta, hogy Billy maszturbált előtte.

RG: Tehát Billy nem mondott semmit a tévében a maszturbálásról?

JC: Nem, nem. És így, más gyerekek… várjon, gondolkodnom kell ennek a gyereknek a nevén: Sam Thomas [álnév].

RG: Ő ki?

JC: Egy fiú, aki a Bad turnéra ment vele. Az volt az ezt megelőző turné neve.

RG: Azt mondod, hogy Bad turné a turné neve?

JC: Bad. Igen.

RG: Bad turnénak hívták.

JC: Az albuma után nevezték el.

Itt bizonyára Jimmy Safechuckról van szó, aki egy Pepsi reklámban szerepelt Jacksonnal. Ezeknek a gyerekeknek a nevei mind megjelentek a médiában, tehát nem volt nagy kunszt Chandleréktől összeszedni neveket és bedobálni őket a kis történetükbe. Maga Jordan valószínűleg sosem találkozott Jimmy Safechuckkal. Tudomásom szerint Safechuck felnőtt korában Neverlanden tartotta az esküvőjét. Kétlem, hogy így lett volna, ha gyermekkorában Jackson molesztálta volna. És természetesen nem is állította soha, hogy azt tette.

RG: Tehát mi más történt, ha történt valami?

JC: Tehát beszélt arról, hogy mindezek a gyerekek hogyan maszturbáltak előtte, és azt mondta… Ó, egyébként találkoztam Tommy-val és Billy-vel azalatt az időszak alatt, és Peter Davisszel is. Tehát azt mondta, hogy mindezek a gyerekek maszturbálnak és nagyon jó érzés és így egy alkalommal maszturbált előttem. Ez volt az első alkalom.

RG: Maszturbált előtted?

JC: Őő, mint… nem kényszerített, hogy nézzem és ő csak ott feküdt az ágyon és maszturbált, és, nem tudom, én átöltöztem.

RG: Ez akkor volt, amikor náthásak voltatok Monacóban?

JC: Igen. Nem tudom, hogy ugyanabban a szobában voltam-e vagy sem, de nem csukta és zárta be az ajtót meg minden.

Mesél a molesztálásáról és mintegy mellékesen megjegyzi, hogy “ó, egyébként találkoztam Tommy-val és Billy-vel azalatt az időszak alatt, és Peter Davisszel is”? Ezen kívül pedig megint össze-vissza ugrál az állításaival. Előszöt azt állítja, hogy MJ maszturbált előtte. Aztán meg azt, hogy nem is tudja, ő éppen átöltözött akkor, lehet, hogy nem is volt ugyanabban a szobában…

RG: Hol volt ő és hol voltál te?

JC: Ő az ágyon volt, a szobában. Én, lehet, hogy készülődtem a fürdőszobában, vagy a… volt egy nagy gardróbunk, így lehet, hogy ott öltöztem.

RG: De láttad őt?

JC: Igen.

Döntse már el, hogy akkor most ott volt MJ-vel egy szobában, vagy egy másik helyiségben! Ha másik helyiségben volt és mással volt elfoglalva, akkor pedig hogy látta?

RG: Folytasd, következő dolog.

JC: És ezt folytatta, az út nagy részén. És folyton azt mondta: ’mondd meg ha készen állsz és csinálom neked’. Mert addig én sosem maszturbáltam vagy bármi. És soha nem utaltam neki arra, hogy készen állok arra, hogy maszturbáljon. És azt hiszem ez nem a tervei szerint alakult, és így, egyszer csak odanyúlt és azt mondta: ’oké, mondd meg ez milyen érzés’. És rátette a kezét a…

Igen valószínűtlen dolog, hogy Jordan 13 éves korában még sosem maszturbált és ennyire tudatlan lett volna a szexszel kapcsolatban. Főleg, ha figyelembe vesszük a “Fuszeklik fejedelmében” elhangzó pikáns vicceket. Az ártatlan báránykát amúgy Gavin Arvizo is ugyanígy próbálta eljátszani, amíg ki nem derült, hogy ő és öccse rendszeresen nézegettek pornómagazinokat és pornófilmeket és obszcén megjegyzéseket tettek lányokra – pl. Jackson tizenéves unokatestvérére, Simone Jacksonra.

RG: És ez Monacóban volt?

JC: Úgy van. És rátette a kezét a rövidnadrágomra és azt mondta: ’nem jó érzés ez?’. És fel-le dörzsölte. És én azt mondtam: ’igen’.

Ismét csak azt tudom mondani: a csóknál tiltakozott és leállította Jacksont, de ennél nem?

RG: Az orgazmusig maszturbált téged?

JC: Nos, aztán azt mondta: ’várj, még jobb lesz’ és betette a kezét a nadrágomba és végig maszturbált.

RG: Ez volt a legelső orgazmusod életedben?

JC: Igen. Nos várjon, azon a nyáron volt egy, minek is hívják, nedves valami. [„wet dream” – „nedves álom” szó szerinti fordításban, az erotikus álmot nevezik így – a ford.]

RG: Úgy érted éjjel, amikor alszol?

JC: Igen.

RG: Úgy érted nedves álom.

JC: Igen.

RG: Oké, ezek spontának voltak. Volt orgazmusod az erotikus álmaidban?

JC: Egy volt és ennyi.

Ezt is nehéz elhinni egy kamasz fiúnál…

RG: De ugyanolyan érzés volt?

JC: Igen.

RG: Tehát az volt az első, az erotikus álomban?

JC: Úgy van.

RG: És aztán az első orgazmusod egy erotikus álmon kívül akkor volt, amikor ő maszturbált téged?

JC: Úgy van.

RG: Oké. Mi volt a következő lépés?

JC: És ő folytatta ezt. Minden mást leállított, amit eredetileg együtt csináltunk, csak fürödtünk. És Euro-Disney-be mentünk miután Monacóban voltunk.

RG: Valami más Monacóban azon kívül, amit elmeséltél nekem?

JC: Aha.

RG: Mit mondanál körülbelül hányszor maszturbált Monacóban?

JC: Nem tudom.

RG: Mit éreztél akkor ezzel kapcsolatban?

JC: Nos, őő, azt mondtam, hogy nagyon furcsa, mert sosem mondtam akkor, hogy készen állok. De magamnak azt mondtam, hogy jó érzés, úgyhogy, akármi és ő a barátom, így ez nem lehet…

Tehát egy fiúnak, aki 12 éves korában segített apjának megírni a “Fuszeklik fejedelmét” – teli erotikus utalásokkal és poénokkal -fogalma sem volt arról mi történik vele tulajdonképpen? A fiú, aki korábban leállította MJ-t a csókkal, ezzel nem állítja le? Ugyan, ugyan, Jordan!

RG: És miközben ő maszturbált téged, mit csinált?

JC: Csak azt, semmit.

RG: Oké. Van valami más Monacóról?

JC: Nem.

RG: Mi volt a következő lépés?

JC: A következő, hogy elmentünk Euro-Disney-be.

RG: Mikor volt ez?

JC: Monaco után. Mert Monaco Franciaországban van, akárcsak Euro-Disney, így Monacóból Euro-Disney-be mentünk.

RG: És meddig voltatok Euro-Disney-ben?

JC: Nem tudom, egy hétig vagy kettőig legfeljebb.

RG: Ez nyáron volt?

JC: Nem tudom. Nem, várjon, nem tulajdonképpen most, hogy visszaemlékszem, eddig semmi sem nyúlt bele még a nyárba most, hogy visszaemlékszem, mert…

RG: Tehát Monaco nyár előtt volt?

JC: Minden.

RG: Euro-Disney nyár előtt volt?

JC: Igen, minden. Most, hogy emlékszem, mert el kellett olvasnom egy könyvet a vizsgáimra. Az volt a címe, hogy „Ne bántsátok a feketerigót!”. Állítólag ez volt az egyik kedvenc könyve. És így segített tanulni és olvasott nekem a könyvből és aztán tovább maszturbált engem.

Milyen irónikus, hogy Jordannek épp a „Ne bántsátok a feketerigót!” kellett elolvasnia. Aki olvasta tudja miért írom ezt. Jordannek nem sokat sikerült tanulnia belőle…

RG: Egyébiránt, ha ez nyár előtt történt, akkor még iskola idő volt. Miközben te mindezeken a helyeken voltál, mi történt az iskolával?

JC: Nos, sikerült továbbra is ötösöket kapnom, magammal vittem a könyvemet.

RG: Az iskola megengedte ezt?

JC: Igen.

RG: Mi történt Euro-Disney-ben?

JC: Tovább maszturbált engem.

RG: És mit gondolsz hányszor?

JC: Körülbelül egyszer egy nap. És ez volt Euro-Disney-ben – és Franciaországban általában.

Korábban azt mondta, hogy nem emlékszik rá hányszor maszturbálta, de most hirtelen mégis emlékszik, hogy napjában egyszer.

RG: Oké, ennyi volt Euro-Disney-vel. Valami más?

JC: Úgy érti Euro-Disney-ben?

RG: Igen.

JC: Azt hiszem lehet, hogy fürödtünk együtt.

RG: Egy alkalommal?

JC: Nem tudom. Lehet, hogy egyszer, lehet, hogy egyáltalán nem.

“Azt hiszem lehet, hogy…”? Súlyos vádakat fogalmaz meg valaki ellen, de mindig csak “azt hiszi lehet, hogy”. És “lehet, hogy egyáltalán nem”? WTF, Jordan?

RG: Oké, következő fázis, következő lépés.

JC: Következő lépés, oké. Hazamentünk, vissza L.A.-be ismét. Lássuk csak, emlékszem, hogy az apám, akárcsak korábban, tavaly segített nekem tanulni a vizsgáimra, így az ő házába mentem. És az apám és Michael, ők sosem találkoztak azelőtt, nem hiszem. És így úgy volt, hogy az apám házába megyek és ott maradok, mint, a hétvégére. És úgy volt, hogy segít tanulni. És nagyon elszomorította Michaelt, hogy el kell válnunk. Így ott maradt azon a hétvégén.

RG: Az apád házában?

JC: Így van. Ez az egyetlen idő. [Tulajdonképpen két hétvége volt – Chandler megjegyzése? Gardneré?]

Ez volt tehát az első alkalom, hogy Michael találkozott Evannel. Evan mégis rögtön elkezdett olyan kéréseket megfogalmazni a sztár felé, hogy finanszírozza a házuk kibővítését vagy építtessen nekik új házat. A Schwartz-Chandler párbeszédben az is elhangzik, hogy Evan azt mondta Jacksonnak, hogy leült vele és elmondta neki ő mit akar kapni ettől a kapcsolattól. Magyarul alig ismerte meg, máris ki akarta használni!

RG: Oké, már júniusról beszélünk? ’93 júniusáról?

JC: Május végéről.

RG: És aztán?

JC: És aztán maszturbált ott engem, és egyszer, amikor maszturbált engem, őő, a szájával maszturbált engem.

RG: Tehát a száját a péniszedre tette?

JC: Igen. Aztán, őő, attól a ponttól a kapcsolatunk végéig a szájával maszturbált engem. És ilyen messzire jutott a dolog.

RG: Körülbelül hány alkalommal tette ezt?

JC: Az apám házában, a Hideout-ban, az anyám házában, Neverlanden.

Jordan itt úgy tűnik elrontotta az apja által elé rakott forgatókönyvet azzal, hogy azt állította mindez az apja házában is történt. Később a rendőrségnek tett nyilatkozatában ez már nem szerepel. Nem véletlenül, hiszen Jackson megzsarolásán túl az is volt Evan Chandler célja, hogy volt feleségét hanyag anyának állítsa be, akinél ilyen dolgok történhetnek. Ezzel nem fér össze, ha Jordan azt mondja az apja házában is történt ilyesmi. És azzal sem, amit Evan testvére és médiás szócsöve, Ray Chandler mesélt erről a hétvégéről “All that Glitters” című könyvében, nevezetesen, hogy Jacksonnak fájt a feje és ezért jól begyógyszerezték és úgy dugták ágyba. Jordan szobájában. Evan azt állította, hogy itt már sejtett valamit, akkor tehát miért Jordan szobájába helyezi el a popsztárt, akinek előtte olyan gyógyszereket adott, hogy alig volt magánál? Ray Chandler könyve azt állítja, hogy ezen éjszaka során Evan többször ránézett Jordanre és egyszer csak a fiút Jackson ágyában látta. Ha Jacksont előtte begyógyszerezték és alig tudott magáról, akkor miért Jackson hibája, ha Jordan bemászott mellé az ágyba? Már amennyiben az egész történet igaz persze, amire egyáltalán nem vennék mérget.

RG: Oké, tehát ez négy különböző hely, tehát nyilvánvalóan legalább négyszer kellett történnie. Igaz?

JC: Ó igen, természetesen.

RG: De szeretném, ha adnál nekem egy becslést…

JC: Oké. Több, mint tizenötször, ezt biztonságos mondani. De rávett, hogy maszturbáljam őt.

RG: Hányszor?

JC: Körülbelül tízszer. És azt mondta, hogy… rávett, hogy… rávett, hogy csavarjam meg az egyik mellbimbóját, miközben szoptam a másikat és ő maszturbálta magát.

RG: Volt anális kontaktus bármikor?

JC: Nem.

Nem véletlenül nem állított anális közösülést sem Jordan, sem Gavin. Azt orvosilag ellenőrizni lehetne. Továbbra is figyeljünk arra, hogy Jordan mennyire mechanikusan, módszeresen idézi vissza ezeket az állítólagos történéseket. Érzelmi megrázkódtatásnak nyoma sincs.

RG: A legtöbb férfi amikor maszturbál – akár más maszturbálja őket, akár egyedül – a legtöbb férfinek vannak valamilyen gondolatok a fejében. Néha nincsenek, de a leggyakrabban igen. Amikor ő maszturbált téged, neked milyen gondolatok voltak a fejedben?

JC: Őő, azt gondoltam, hogy ez furcsa. Olyan, hogy nem éreztem helyesnek, de mégis jó volt és ő barát volt, így nem állítottam le.

RG: A legtöbb gyerek a te korodban, körülbelül a te korodban, elkezd egyedül maszturbálni, általában mindenféle élmény nélkül más emberrel és gyerekekkel, akik (érthetetlen). Folytattad a maszturbálást ezen élmémyek óta?

JC: Igen, azt hiszem, hatszor a kapcsolatunk vége után.

RG: És azóta nem?

JC: És azóta nem.

RG: Nem mondom, hogy kellene, csak kérdem, hogy miért. Kérdem, hogy mi volt az okod?

JC: Mert emlékeztem, hogy jó érzés volt, amikor csinálta és…

RG: Oké, miért álltál le? Nem modnom, hogy kellene vagy nem kellene csinálnod. Csak azt kérdem miért döntöttél úgy, hogy leállsz?

JC: Én nem (érthetetlen).

RG: Ez az. Válasszuk el tőle az érzést.

(Érthetetlen)

(Érthetetlen)

RG: Tegyük ezt. Tartsunk körülbelül tizenöt perc szünetet és aztán folytatjuk. Hogy kinyújthasd a lábaidat. Szeretném a magnóra mondani, hogy nem fogok veled beszélgetni a találkozóink között. Minden kontaktus veled, minden dolog amit mondok neked ebben a szobában lesz, ezen a szalagon. Egyetértünk abban, hogy nem beszéltem veled ezt a napot megelőzően, igaz?

JC: Igaz.

RG: Úgyhogy ez nagyon fontos. Oké, szakítsuk félbe.

[Szünet.]

RG: Hiányzik neked?

JC: Nem.

RG: Szeretnék veled arról beszélni, hogy mindez hogyan derült ki. Egyébként mondta neked, hogy soha ne beszélj erről senkinek?

JC: Igen, mondta.

RG: Milyen konkrét állításokat tett ezzel kapcsolatban?

JC: Azt mondta, hogy ez… hogy van egy kis dobozunk és ez egy titok és ezt a dobozt csak ő és én oszthatjuk meg.

RG: Nem szó szerint értette?

JC: Egy titkos doboz volt, mint, igen, tegyünk úgy, mintha lenne egy dobozunk és a titkok bemennek oda.

RG: Egy titok, mint egy kis dobozban?

JC: Igen, beteszed a titkot a dobozba és senki nem tudhat arról mi van a dobozban, csak ő és én. És ő azt mondta, ismét, arra utalt, hogy… mint a nem kondicionált lebegők. Azt mondta, hogy mi nem vagyunk kondicionáltak, de ha más emberek belenéznének ebbe a dobozba, mint a mai társadalom hétköznapi emberei, ők kondicionáltak és így azt hinnék, hogy helytelen. És ezért nem szabad felfednem mi van a dobozban.

RG: Úgy hiszed, hogy ez helytelen?

JC: Igen.

Egy tipikus “pedofil profilban” általában megjelenik ez az elem, hogy a molesztáló azt mondja áldozatának, hogy ne beszéljen róla, “van egy közös titkunk” stb. Nyilván Evan elolvasott némi szakirodalmat, mielőtt megkonstruálta a vádjait.

[A kiszivárogtató által kivágott részek.]

RG: A szüleid hogyan tudták meg ezt?

JC: Azt hiszem miután… Michael és én ott maradtunk azon az éjjelen…

RG: Hol?

JC: Az apám házában, a vizsgáim alatt. Látta, hogy ez nem volt egy egészséges kapcsolat számomra.

RG: Mit látott közvetlenül a szexuális cselekményekből?

JC: Nem látott szexuális cselekményeket.

RG: Nem látott szexuális cselekményeket? De voltak szexuális cselekmények?

JC: Volt, de ő nem látta őket.

RG: Mit látott ő?

JC: Látta, hogy Michaelnek és nekem majdnem ugyanaz a személyiségünk, ugyanaz az érdeklődési körünk, ugyanúgy beszélünk.

És ebből rögtön azt a következtetést vonta le, hogy van közöttük valami szexuálisan? Ne feledjük el, hogy időrendben hogyan következtek az események! Az ötlet, hogy Jackson molesztálja Jordant Evantól származik! Jordan itt semmit sem ilyet nem mondott neki, semmi olyan viselkedésbeli változása nem volt, ami erre utalt volna. Illetve, mind itt Jordan, mint majd 2005-ben a bíróságon June azt mondja, hogy Jordannek “ugyanolyan lett a személyisége, mint Jacksoné”. Már elnézést, de ebből nem következik az, hogy molesztálták Jordant. Hány gyerek utánoz egy felnőttet, akire felnéz? Úgy tűnik, hogy azt egyik Chandlernek sem sikerült fognia, hogy hogy is viselkedik egy molesztált gyerek igazából, mert ezt a részét nagyon rosszul játszották el a történetnek.

Jordan később, az apja nyomására “vallotta be”, hogy Jackson állítólag molesztálja. Aztán pedig szépen belement abba, hogy eljátsza az apja által rárótt szerepet.

RG: Amikor azt mondod, hogy hasonló személyiségetek…

JC: Mint… úgy viselkedtem, mint ő.

RG: Úgy találtad, hogy ezt tudatosan teszed?

JC: Nem.

RG: Hoztál egy döntést vagy egyszerűen csak megtörtént?

JC: Csak egyszerűen megtörtént. Minél többet lógtunk együtt, a személyisége, a beszédmodora és minden más rám ragadt. És így ő… apa látott egyszer egyedül Cody-nál [Jordan féltestvére – ez is egy álnév, a valódi neve Nikki], az óvodai ballagásán és azt mondta nekem: ’te és Michael hazudtatok nekem’ és úgy tűnt, hogy tudja mi történik, anélkül, hogy mondtam volna neki mi történik.

Úgy tűnt tudja mi történik? A Chandler-Schwartz párbeszédben, amely ezután a ballagás után zajlott, Evan azt mondja fogalma sincs, hogy Jackson molesztálja-e a fiát. Amiért dühöng az az, hogy Jordan Jacksont tekinti példaképének helyette és hogy Jackson nem akar kapcsolatot tartani vele – Evannal. Ha azt sejtette, hogy Jackson molesztálja a fiát, akkor miért ez a legnagyobb problémája?

RG: Tehát az apád gyanította. Ezt mondod?

JC: Igen. És ezt egy szigorú, komoly hangon mondta, nem kiabálva.

RG: Egyedül beszélt veled vagy…

JC: Egyedül.

RG: Mikor történt ez?

JC: Én… mint… közvetlenül az iskolai ballagásom előtt.

RG: Az május vagy június?

JC: Június [1993. június 9.]

RG: És te aztán mit mondtál?

JC: Én nem… nem kérdezte, hogy te és Michael mit csináltatok együtt.

RG: Egyébként, visszatérve, azt mondta, hogy ’ez titok’?

JC: Michael?

RG: Igen. Abban az értelemben, hogy megfenyegetett-e?

JC: Azt hiszem lehet, hogy mondta, hogy ha elmondod… ha az emberek azt mondják ’ne aggódj, csak mondd el nekünk, Michael börtönbe fog menni és velem semmi sem fog történni’. Azt mondta ez nem igaz és én fiatalkorúak börtönébe kerülhetek vagy valami.

RG: Hogy ő börtönbe kerülhet, de te a fiatalkorúak börtönébe kerülsz?

JC: Valami ilyesmi.

RG: És hogy ő maga börtönbe kerülhet?

JC: Konkrétan nem emlékszem. De majdnem biztos vagyok abban, hogy ezt mondta a fiatalkorúak börtönéről. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ezt mondta, de tényleg emlékszem, hogy ő börtönbe kerülne és hogy én sem úsznám meg szárazon.

RG: Te ezt elhitted?

JC: Nos, nem igazán hittem el akkor és egyértelműen nem hiszem el most. De akkor nem igazán hittem el, de azt mondtam, oké, akármi és csak belementem.

Nem igazán hitte el, “de azt mondtam, oké, akármi és csak belementem”. Okké…

RG: Nos, lássuk. Amikor az apád először konfrontálódott veled, te mit mondtál?

JC: Nos, őő, félelmetes körülmény volt, amikor beszélt velem és azt mondta: ’hazudtál nekem, akárcsak Michael’. És én azt mondtam… elég ideges voltam. És ő azt mondta: ’mit tennél, ha azt mondanám nem akarom, hogy elmenj a turnéra?’. Mert úgy volt, hogy turnéra megyek vele. Ő turnén van.

RG: Aha.

JC: Azt terveztük, hogy turnéra megyünk. És én azt mondtam: ’valószínűleg akkor is elmennék, mert nem tudok semmilyen jó indokról, amid van’ – ezt mondtam az apámnak.

RG: Még mindig el akartál menni a turnéra?

JC: Igen, akkor.

RG: Miért?

JC: Mert jól éreztem magam. Akkoriban azok a dolgok, amelyeket Michael csinált velem, nem voltak rám hatással. Mint… nem gondoltam bármi teljesen helytelen lenne abban, amit csinál, mivel a barátom volt és állandóan mondta nekem, hogy sosem bántana. De jelenleg látom, hogy nyilvánvalóan hazudott.

Jesszusom! Szóval molesztálják, de ez rá nincs semmilyen hatással, sőt jól érzi magát és továbbra is turnéra akar menni Jacksonnal? Majdhogynem a pedofil propagandista Victor Gutierrez elméletei jönnek itt szembe velünk. Talán nem is véletlen Gutierrez szellemiségét felfedezni mindebben – minden bizonnyal sokat segített Chandleréknek a sztorijuk kialakításában.

RG: Azt mondod nem vetted észre, hogy ez árthat neked? Ezt…

JC: Nem láttam semmi rosszat ebben.

RG: Most már helytelennek látod?

JC: Természetesen.

RG: Mi benne a helytelen meglátásod szerint?

JC: Mert ő felnőtt és kihasználja a tapasztalatát, a korát arra, hogy manipuláljon és kényszerítsen fiatalabb embereket, akiknek nincs annyi tapasztalata, mint neki és nem képesek arra, hogy nemet mondjanak valakinek, akinek ennyi hatalma van. A hatalmát, a tapasztalatát, a korát – az elsöprő erejét – használja arra, hogy megkapja, amit akar.

Ha eddig még volt egyértelmű Chandlerék történetéről, hogy szemen szedett hazugság, amit betanítottak Jordannel, mint egy forgatókönyvet, akkor itt bukik le teljes mértékben! Menjünk vissza a Chandler-Schwartz telefonbeszélgetés 3. részéhez! Ott egy ponton Evan ezt mondja Schwartznak:

“De előnyt lehet belőle kovácsolni és bizonyos módon Michael felhasználja a korát és a tapasztalatát és a pénzét és a hatalmát Jordy nagy előnyére. A probléma az, hogy kárt is okoz neki, nagy kárt, a saját önző okaiért. Nem az a jótékony, kedves ember, akinek tűnik.”

Ezek teljes mértékben Evan szavai, Evan gondolatai Michael Jacksonról, nem Jordanéi! Evannak a fixa ideája az, hogy Michael a kora, tapasztalata, “hatalma” és a pénze révén manipulálja Jordant, hogy jobban szeresse őt, mint az apját.

És Jordan szerint ez az egyetlen rossz az egészben? Egy molesztálás áldozataként ő “nem látott ebben semmi rosszat”?

RG: Rendben, tehát, végül elmondtad az apádnak. Ki volt az első felnőtt, akinek elmondtad?

JC: Az apám.

RG: Hányszor kellett kérdeznie mielőtt elmondtad?

JC: Egyszer.

RG: Amikor először kérdezett elmondtad neki?

JC: Nos, lássuk, a ballagáson azt mondta: ’ti, srácok hazudtok nekem’ és ennyi volt, nem kérdezett semmit tőlem.

RG: És te mit mondtál?

JC: Csak azt mondtam: ’huh?’, mint ’nem tudtam’.

RG: Úgy tettél, mintha nem tudnád miről beszél?

JC: Úgy van. És aztán követelte, hogy menjek át a házába, mert tudta, hogy a körülmények helytelenek. És őő, én az anyámmal és Michaellel voltam és ő követelte, hogy menjek át a házába. Úgyhogy átmentem a házába, és ő azt mondta, hogy csak egy hétre, aztán visszamehetsz. És én igazán megszerettem ott lenni. És egyszer ki kellett húznia a fogamat, amikor ott voltam. És én nem szeretem a fájdalmat, így azt mondtam: el tudnál altatni? És ő azt mondta persze. Így a barátja elaltatott, ő egy aneszteziológus. És, őő, amikor felkeltem a fogam ki volt húzva és rendben voltam – egy kicsit kómásan, de a tudatomnál. És az apám azt mondta – és a barátja elment, csak ő és én voltunk – és az apám azt mondta: ’csak azt szeretném, hogy elmondd, hogy történt-e valami közted és Michael között?’. És én azt mondtam: ’igen’ és ő megölelt és ennyi volt.

RG: És te soha nem adtad meg neki a részleteket?

JC: Nem.

RG: És ezt mikor hoztad nyilvánosságra? Mikor mondtad el neki? Melyik hónapban?

JC: Júliusban. Úgy hiszem júliusban. Emlékszem erre, mert nagyon közel volt a húgom születésnapjához, ami júliusban van. [1993. július 16-án volt.]

Ez a híres-neves Sodium Amytal történet, amiről beszámol Mary A. Fischer cikke: https://jacksonaktak.wordpress.com/2010/06/27/michael-jacksont-torbe-csaltak/. Véleményem szerint ez egy Chandler-féle koholmány és hogy miért azt elolvashatod ebben a bejegyzésben: https://jacksonaktak.wordpress.com/2010/09/05/jordan-chandler-tettes-vagy-aldozat/.

Szóval az apja megkérdi, hogy történt-e köztük valami, mire ő igennel felel és ennyi? További részleteket nem mond Jordan és további kérdéseket nem tesz fel az apja? Totál életszerű…

[A közreadó által kihagyott részek.]

RG: Érdekelnek a lányok?

JC: Igen.

RG: Úgy érzed vonzódsz a fiúkhoz?

JC: Nem.

RG: Vonzódtál valaha fiúkhoz?

JC: Nem.

RG: Tudod, van néhány gyerek, akiknek hasonló élményeik voltak, mint amit te leírsz, akik heteroszexuálisból homoszexuálissá válnak. Tudod mit értek ezalatt? Ha megkérded őket, öt, hat, hét, nyolc éves korukban, azt mondják ’tűzoltó leszek, ha felnövök, megnősülök és gyerekeim lesznek’ – valami ilyesmi -, és aztán ezen az úton is maradnak. De van néhány gyerek, akiknél az általad leírtakhoz hasonló élmények következtében ez megváltozhat és elkezdenek homoszexuális pályára lépni. Gondolod, hogy ez befolyásolni fog téged?

JC: Nos, talán, gondolom ezért vagyok terápián.

RG: Oké, de a kérdés az, hogy úgy érzed ez történik veled most?

JC: Nem.

RG: Miért mondod ezt?

JC: Mert a lányokat szeretem!

RG: Úgy érzed, hogy valahogyan elkerülhetted volna mindezeket a dolgokat Michaellel?

JC: Igen.

RG: Hogyan?

JC: Mert eredetileg… emlékszik, azt mondtam, hogy volt egy pár dolog, amiket csinált és én azt mondtam ’ne csináld ezt’?

RG: Igen.

JC: Működött akkor, így talán megtehettem volna…

Miért nem tette? Jordannek máskor úgy tűnik nem voltak problémái azzal, hogy határokat szabjon másoknak.

RG: Erőteljesebb lehettél volna. Ezt mondod?

JC: Igen.

RG: Miért nem voltál?

JC: Nehéz volt az lenni.

RG: Mert?

JC: Mert ő felnőtt, elsöprő erejű, híres, hatalma van.

Újra az Evan-féle mantra. Jordan úgy mondja fel, mint egy iskolai feleletben.

RG: Áhítattal néztél rá? Tudod mit értek áhítat alatt?

JC: Nem.

RG: Áhítattal nézni valakire azt jelenti, hogy felnézel rá, mintha majdnem isten lenne, vagy valami ilyesmi.

JC: Nem. Tulajdonképpen, amikor a kapcsolatunk közelebbi és közelebbi lett, kevésbé gondoltam így. Mint, a legtöbb ember azt gondolja, hogy ’wow, ő nagyszerű, mert tud táncolni és énekelni’. De, tudja, ő csak egy hétköznapi ember.

Ellentmondás ismét. Az imént azt állította, hogy azért nem tudott ellentmondani Jacksonnak, mert híres, elsöprő erejű és hatalma van. Itt meg pár mondattal később azt mondja, hogy egyáltalán nem volt megilletődve Jackson hírnevétől, hanem úgy tekintett rá, mint egy hétköznapi emberre…

RG: Bűntudatod van amiatt, hogy részt vettél ezekben a cselekedetekben?

JC: Igen. Bánom, hogy megtettem.

RG: Mi van a félelmekkel? Bármiféle félelem?

JC: Nem.

RG: Néha az embereknek, ilyesfajta élmények után félelmeik kezdenek lenni. Neked nincsenek félelmeid?

JC: Talán a keresztkihallgatástól, de ez minden. Úgy értem, nincs mit rejtegetnem, de csak a gondolata.

Újabb lebukás! Gardner egyáltalán nem ilyen félelmekre utal! Hanem azokra a nagyon is valós félelmekre, rémálmokra stb., amelyek molesztálások áldozatait sokszor a felnőtt korig is elkísérik! Jordan viszont annyira nem éli át érzelmileg ezt az egész történetet – nyilvánvalóan mert nem történt meg vele -, hogy azt sem tudja, azt sem érzékeli Gardner miről beszél itt! Helyette azt válaszolja, hogy csak a keresztkihallgatástól fél. Ami egyébként önmagában is igen beszédes. Mondhatnánk, hogy attól fél, hogy mások előtt kell beszélnie ilyen dolgokról. De akkor miért pont a keresztkihallgatástól fél? Miért nem a direkt kihallgatástól? Miért nem a rendőrségi interjúktól? Miért pont attól a kihallgatástól fél, amelyen nyilvánvalóan felszínre hozhatják azt, hogy hazudik?

[A kiszivárogtató által kihagyott részek.]

RG: Abból amit leírsz, nekem úgy tűnik, hogy nagyon úgy működött [Jackson], mint egy gyerek.

JC: Azt gondolta, hogy az.

RG: Azt mondod, pszichológiailag azt hitte, hogy gyerek? Amikor vele voltál – leírtad a videójátékokat -, hogy játszott veled gyerekjátékokat. Adott valaha magyarázatot rá, hogy miért csinálta ezt?

JC: Mert, amikor fiatal volt, olyan idős, mint én, az apja állandóan dolgoztatta, és az apja ütötte, meg ilyenek, és megpróbálja újra élni, amije nem volt meg fiatal fiúként. Peter Pan a bálványa.

RG: Miért van ez?

JC: Mert Peter Pan örökké fiatal és kalandjai vannak és ilyenek.

RG: Átélhet élményeket, amik nem voltak meg neki, de mi a helyzet a szexuális résszel? Hogy illeszkedik ez az újra átéléshez? Mondta, hogy voltak bármiféle szexuális élményei gyerekként idősebb emberrel?

JC: Nem, nem tudok róla.

RG: Mondta, hogy szeret?

JC: Aha.

RG: Tudod, ahogy nézel egy romantikus filmet néha és látod a férfiakat és a nőket és a férfi azt mondja mennyire szereti a nőt, mennyire imádja és dicséri őt. Ismered ezt?

JC: Igen.

RG: Mondanád, hogy Michael így volt veled?

JC: Mint, ez egy fajta furcsa szeretet volt. Mint, ilyen volt, de ő, ő önző módon szeretett engem. Mint, függetlenül attól, hogy amit tett az árthat nekem, folytatta.

Ismét Evan gondolatait érjük itt tetten a Schwartz párbeszédből: “A probléma az, hogy kárt is okoz neki, nagy kárt, a saját önző okaiért.”

RG: Amikor azt mondod, hogy árthatott volna neked, hogyan árthatott volna neked?

JC: Mindenki azt gondolja, hogy amit tett az árthatott, máskülönben nem lenne bűncselekmény.

Jordan állítólag egy molesztálás áldozata, de nagy nehézségei vannak azzal, hogy megfogalmazza miért is volt rossz az, amit Jackson állítólag tett. Korábban egyenesen azt mondta, hogy ő akkor nem tartotta rossznak. Most azt mondja azért rossz, mert “máskülönben nem lenne bűncselekmény”. Meg “mindenki azt gondolja”? Ki mindenki? Jordan miért nem tudja saját szavaival elmondani mi a rossz ebben az egészben? Miért tűnik úgy, hogy érzelmileg egyáltalán nem azonosul azzal, ami állítólag történt vele?

RG: Oké, hogyan árthatott? Ahogy te látod, hogyan árthatott neked?

JC: Mert… ez kényes téma, azt hiszem. Ez elválaszt téged más emberektől.

RG: Hogyan?

JC: Nem tudom.

RG: A te tipped.

JC: Depresszióssá tehet vagy valami. Nem tudom.

RG: Nos, ez fontos. Azt mondod ez bűncselekmény. Miért bűncselekmény?

JC: Mert, amint már korábban mondtam, felhasználja a tapasztalatát, hatalmát, korát…

Megint csak azt tudja mondani Dr. Gardner kérdésére, amit az apja betanított vele. Amit előtte mond, hogy “ez elválaszt téged más emberektől” is egyértelműen Evan gondolatvilága. Evannak az a problémája Michael Jacksonnal a Chandler-Schwartz párbeszéd tanúsága szerint, hogy – szerinte – elválasztotta őt a családjától, Jordantól és June-tól. Jordan érzelmileg egyáltalán nem fogja, hogy mi a rossz a szexuális molesztálásban, nem tud rá semmilyen választ adni azon túl, amiket az apja betanított vele! Nyilván mivel vele sosem történt ilyen!

RG: Mit tehetett volna ez veled? Ha ez folytatódott volna és nem szakadt volna meg, hogyan végződgetett volna?

JC: A mintája szerint, úgy hiszem elhagyott volna, ejtett volna engem, azt hiszem mondhatjuk ezt. És én egyfajta… egy zöldség lettem volna.

RG: Miért zöldség?

JC: Mert folytatná ezeket a dolgokat és én nem tudnám mi más van még a világban?

Elhagyott volna? Ejtett volna? Jordan itt úgy beszél, mintha egy gyerek szexuális molesztálása egy közös megegyezésen alapuló kapcsolat lenne. Úgy, mint Victor Gutierrez… És miért az a veszélye szerinte egy ilyen “kapcsolatnak”, hogy “elhagyott volna”?

Mint utaltam rá, nekem meggyőződésem, hogy a pedofil propagandista, Victor Gutierrez segített Chandlerék felkészítésében, úgyhogy itt az ő eszement, kifacsart látásmódja ütközik vissza a pedofíliáról, mint ártalmatlan, közös megegyezésen alapuló “kapcsolatról”.

Érdekes ez a “minta” (pattern) is, amit Jordan felemleget. Sorozatbűnözőknél szoktak mintát emlegetni – ti., hogy az adott bűnözőnek van egy modus operandija, egy “mintája”, ami alapján általában cselekszik. Jordan honnan tudja, hogy MJ-nek mi a mintája? Hogy a mintája szerint “elhagyta volna”? A média gyakran emlegette később, hogy Jackson “elhagyta” állítólagos áldozatait, amikor azok “túl idősek lettek”. Nyilván mert egy valódi pedofil így viselkedne. Csakhogy Jacksonnal kapcsolatban az az igazság, hogy nagyon sok gyerekkel barátságban maradt azután is, hogy felnőttek. Miután Chandlerék előtt soha senki nem vádolta meg Jacksont gyerekmolesztálással, Jordan honnan tudja mi MJ “mintája”? Mert a pszichológia és kriminalisztika tankönyvek mintákról beszélnek a sorozatbűnözők kapcsán? Azokból származik az ötlet? Mintáról beszélni elég felnőttes szöveg.

El tudom képzelni egyébként, hogy ezzel vették rá Jordant, hogy Jackson ellen forduljon. Elmondták neki, hogy úgyis “el fogja hagyni” – persze baráti értelemben, mivel szexuális kapcsolat sosem volt köztük. Emlékeztet ez Gavin Arvizo 2005-ös tanúvallomására. Gavin a tanúk padján akkor volt a leginkább feldúlt érzelmileg, amikor arról beszélt, hogy Jackson, mint barát, “elhagyta” miután ő meggyógyult a rákból – nem hívta stb. A gyerekek részéről lehet egyfajta bosszú az “elhagyásért”, vagy előre elképzelt “elhagyásért”, hogy belementek ilyen vádaskodásokba?

RG: Mondd ezt még egyszer! Nem tudnád mi más van még a világban?

JC: Igen. Mint, nem szerette, ha fel akartam hívni egy lányt vagy valami. Tudja, nem tudnám, hogy vannak más lehetőségek is.

RG: Azt mondod, hogy eltérítene az útról, hogy lányokkal randevúzz?

JC: Úgy van.

RG: Mit mondanál mi a legjobb ami történt veled egész életedben?

JC: Amikor elmondtam az apámnak, amit Michael csinált velem.

RG: Miért mondod ezt?

JC: Mert miután elmondtam neki tudtam, hogy Michael soha többé nem fogja tudni azt tenni velem. És amikor valami szörnyűnek vége, az valószínűleg a legjobb az életedben.

Az imént még azt mondta semmilyen hatással nem volt rá a molesztálás. Olyannyira nem, hogy annak ellenére el akart menni turnéra Jacksonnal. Nem tudta megfogalmazni sem, hogy mi a rossz a molesztálásban. Most meg azt mondja, hogy “valami szörnyűségnek vége” és akkora volt ez a szörnyűség, hogy az volt élete legjobb pillanata, amikor az apja véget vetett neki? Megint nem következetes.

Érdemes megfigyelni, ahogy majd Jordan a történetében mennyit dicséri az apját – őt állítja be a megmentőjének. Nem véletlenül, hiszen ő adta a szájába ezt a történetet, amit itt előad…

RG: Azt mondod…

JC: Mint egy rab, akit kiengednek a börtönből.

RG: De azt mondod, hogy noha élvezted, mégis egyfajta nyomás volt rajtad?

JC: Igen.

RG: Egy nagy nehezék volt ez rajtad. Tudod mi…

JC: Igen.

RG: Le tudnád írni…?

JC: Mint… nem tudtam nyílt lenni abban, hogy mit érzek. Mint, ha nem akartam valamit csinálni nem mondhattam azt, hogy ’nem akarom azt csinálni’, mert elkezdett sírni vagy akármi. Nem mondta csak, hogy ’oké, akármi, csak barátok leszünk és videójátékozzunk’. Elkezdett sírni és megtett mindent ami a hatalmában állt, hogy meggyőzzön, hogy…

RG: De te önként visszamentél oda. Mondhattad volna, hogy nem akarok Neverlandre menni, igaz?

JC: Igen.

RG: Akkor miért mentél vissza?

JC: Mert függetlenül attól, hogy Neverlandre mentem-e volna, úgyis mindig velem lett volna. Nem számít mi volt, mindig velem volt. Olyan volt, nem mondhattam, hogy nem akarok ma veled lógni.

RG: Miért nem?

JC: Nem volt olyan könnyű. Sírt. Azt mondta: ’nem szeretsz többé’. Egy egész ügy lett volna, tudja, nehéz volt.

Jordan úgy tesz, mintha Jackson állandóan körülötte lógott volna, nem tudta volna levakarni magáról. Nos, nehéz elhinni, hogy ez így volt és nem fordítva. Chandlerék amúgy is szeretik eltúlozni az időt, amit MJ velük töltött.

RG: Úgy tudom az anyád előmozdította a dolgokat ott?

JC: Ez mit jelent?

RG: Előmozdította azt jelenti, hogy megkönnyítette a dolgát. Más anya talán nem hitt volna neki az ilyen dolgokban, hogy ’ez rendben van’. Tudod, néhány anya azt mondaná: ’nem alszol egy ágyban a gyerekemmel, nem érdekel mit mondasz’. Hagyta, hogy rábeszéljék.

JC: Úgy van.

RG: Igaz, hogy most már megérti mi történt?

JC: Igen.

RG: Úgy tűnik nekem, hogy az anyád belement abba, amit mondott. Őt is átverte. Ez így van?

JC: Igen.

RG: Mit érzel az anyáddal kapcsolatban ezen a ponton?

JC: Átverték, amint mondta.

RG: Bármiféle érzés ezzel kapcsolatban?

JC: Hogy biztos vagyok abban, ha tudta volna mi folyik, akkor azt mondta volna, hogy semmi módon.

Miközben Evan a Superman a történetben, aki megmentette Jordant, addig az anyja jó esetben is hanyag, aki nem vette észre mi történik a fiával. Ez is Evan szereposztása.

RG: Beszéltél vele erről?

JC: Nem.

RG: Nem!

JC: Várjon, hogy beszéltünk-e?

RG: Erről az egész dologról. Arról, hogy átverték?

JC: Nem, mert úgy értem, én személy szerint nem szeretek róla többet beszélni, mint amennyit kell.

RG: Van valamilyen más érzésed azon kívül, hogy átverték?

JC: Nincs.

RG: Úgy tudom a szüleidtől, hogy nem töltesz olyan sok időt az anyád házában. Így van?

JC: Így van.

RG: A te korodban, a te intelligenciáddal alapvetően hagyják, hogy te dönts ebben. De mindennek van oka és amit szeretnék tudni tőled az, hogy mik a te okaid, miért akarsz csak ennnyire kevés időt tölteni az anyád házában?

JC: Nem igazán arról van szó, hogy nem akarok az anyám házában lenne. Ez… ez… nem tudom.

RG: Mindennek van oka. Tippelj!

JC: Azt mondanám, hogy azért mert nincs olyan sok szabály az apám házában.

RG: És ennek mi az oka?

JC: Nem tudom. Azt hiszem talán az értékítéleteik miatt, talán.

RG: Mi van az értékítéletükkel?

JC: Az apám például nem hisz abban, hogy minden este megfelelő ételt kell enni. Ehetsz cukrot.

RG: Az anyád kicsit faxnis?

JC: Az mit jelent?

RG: A faxnis? Hogy az anyád válogatós, az apád pedig kevésbé válogatós az étellel kapcsolatban. Ezt mondod?

JC: Igen.

RG: Más okok?

JC: Nem kifejezetten az étel, hanem a[z anya] szabályai általában.

RG: Mi van a szabályaival?

JC: Az anyám szabályai szigorúbbak. Mint, menj aludni ekkor, csináld meg a házidat azonnal, amikor hazaérsz az iskolából.

RG: Valami más ok?

JC: Nos, az anyám házában… kifejezetten a ház vagy ő?

RG: Mindkettő.

JC: Nos, nem akarok abban a házban lenni, mert Michael jelenléte, még mindig ott van.

RG: Mintha a szelleme még mindig a házban lenne, az aurája?

JC: Igen.

Második kérdésre belevitte a történetbe Michaelt is, de az első reakciója az volt, hogy azért nem akar az anyja házában lenni, mert ott több a szabály, az anyja szigorúbb szülő. Elég furcsa, hogy ezt elé helyezte annak, hogy ott van a házban annak a “szelleme”, aki állítólag szörnyű dolgokat tett vele.

Másrészről azt is érdemes megfontolni, hogy ha June ennyire fegyelmező, szigorú anya volt, aki mindent teljesen kontrollált a fia életében, akkor hogy lehetséges, hogy nem vette észre, hogy molesztálják a fiát? Hogy lehetséges, hogy az az apa “vette észre”, aki alig töltött időt a gyermekével. És akinek a fejében mellesleg jóval korábban megfogalmazódott ez az egész történet, mintsem hogy Jordan “elmesélte neki”? Lásd Chandler-Schwartz párbeszédek!

RG: Más valami ok az anyáddal?

JC: Miért?

RG: Nézd, mert megpróbálom megtudni milyen pszichológiai problémáid vagy reakcióid vannak emiatt az élmény miatt, ha vannak ilyenek – ami egy elképesztő élmény volt. Biztos vagyok benne, hogy egyetértesz ebben. Ha belegondolsz abba, hogy az összes gyerek közül a világon, neked ilyen élményeid voltak ezzel a fickóval, tudod, ésszerű azt mondani, hogy ha ezer évig élnél sem felejtenéd el. Igazam van?

JC: Igen.

RG: Oké. És ennek valamilyen hatással kell lennie az emberekre: nem vagy immunis erre. Valószínűleg ez nem fogja befolyásolni a szexuális életedet. Tudod, befolyásolhatja, de lehetnek finomabb hatásai is. Azok nem olyan nyilvánvalóak, de hatások. Megpróbálom megtudni. Mint, az egyik az, hogy most nem tudsz – nem tudsz bemenni az anyád házába nyugodtan és komfortosan, mert Michael aurája ott van. Ez nem egy szexuális hatás, de hatás. És ez megrontja a kapcsolatodat az anyáddal. És én eltűnődöm más dolgokról, azokról a hatásokról. Ezért teszem fel ezeket a kérdéseket. Gondolod, hogy van ennek valami köze ahhoz, hogy az anyád kiszolgálta őt? Tudod mit értek azalatt, hogy kiszolgálta?

JC: Nem.

RG: Az apád azt gondolja, és én egyetértek ebben vele, hogy ő [az anya] nem mutatott elég… Noha ő [Jackson] nagyon meggyőző és elbűvölő fickó volt -, hogy korábban látnia kellett, hogy folytak bizonyos furcsa dolgok itt és hamarabb ki kellett volna ebből húznia téged. Egyetértesz ezzel?

JC: Nos, a bűvkörébe vont engem [Jackson]. Tehát, tudja…

Itt megint Evan véleménye jelenik meg Jacksonról. A Chandler-Schwartz párbeszédben olyan embernek ábrázolja az énekest, aki fondorlatos módon a sármjával, kedvességével manipulálja az embereket.

RG: A bűvkörébe? Gondolod, hogy az anyád is a bűvölete alatt állt?

JC: Nos, én abban voltam, így azt képzelem más embereket is a bűvölete alá tudott vonni.

Ez megint ellentmond annak, hogy korábban azt mondta hétköznapi emberként tekintett Jacksonra, nem volt a “bűvölete” alatt.

RG: Azon tűnődöm, hogy érzel-e megvetést az anyád iránt és ez egy tényező lehet abban, hogy nem látogatod.

JC: Nem. Nem hiszem.

RG: Oké. Tudom, amennyire tudom a szüleidtől, és amennyire látom abból, amit mondasz, amikor a bűvölete alatt állsz ő olyan lett, mint a… elvont tőled az apádtól, az anyádtól. Tudod, majdnem olyan voltál, mint egy, tudod, mint akit bevont a hálójába és elvett tőled a családodtól, és te úgy tekintettél rá, mint a legfontosabb emberre az életedben. Igaz?

JC: Igen.

RG: És ilyen körülmények között te gyakran átveszed annak a személynek a viselkedését, tulajdonságait. Átvetted a tulajdonságait?

JC: Igen, amikor vele voltam, de szerencsére már megszabadultam tőlük.

RG: Mik voltak ezek a tulajdonságok?

JC: Ahogy beszélt.

RG: Tudnád utánozni?

JC: Olyanokat mondott, hogy ’hook me up’. Ez azt jelenti, hogy hozz nekem valamit. Az erekció ’lights’ (fények, lámpa) volt.

RG: A ’lights’ erekció volt. Folytasd.

JC: Az ondó ’duck butter’ (kacsavaj) volt.

RG: Duck butter? Ez a sperma volt, ejakuláció?

JC: Igen.

RG: Tehát ezek az ő szavai voltak és te ezeket a szavakat használtad?

JC: Igen.

RG: Valami más, ami a részeddé vált?

JC: Nem.

Furcsa, hogy amikor Jordan azt jellemzi milyen szavakat vett át Michaeltől, akkor csak szexuális szavakat említ. Miért? Azt állítólag a szülei vették észre, hogy egyre inkább úgy viselkedik, mint Jackson, olyan kifejezéseket használ stb. Kétlem, hogy Jordan a szülei előtt a fent említett szavakat használta volna. Jacksonnal pedig nem voltak normális, hétköznapi társalgásaik? Vagy csak ezeket adta az apja a szájába? 1996-ban Evan Chandler ismét beperelte Michael Jacksont. Ezúttal 60 millió dollárt szeretett volna tőle. Az ügy részleteiről itt olvashatsz: https://jacksonaktak.wordpress.com/2010/07/04/evanstory-es-60-millio-dollar/

Ennek a keresetnek a 43. pontja így szól:

“Ezen felül, Alperes Jackson és mások szerződésszegésének közvetlen eredménye, hogy a Felperesnek helyre kell állítania a reputációját, ezért a Felperes méltányos orvoslást kér, egy olyan rendelés formájában, amely lehetővé teszi számára, hogy kiadjon és nyilvánosan terjesszen egy zenei kompozíciót „EVANStory” címmel. Ez az album olyan dalokat fog tartalmazni, mint „D.A. Reprised” („A kerületi ügyész visszatér”), „You Have No Defense (For My Love)” (Nincs védelmed (a szerelmem ellen)), “Duck Butter Blues” (Ezt hogyan is fordítsam finoman? „Nemi váladék blues”), „Truth” („Igazság”) és más dalok.”

Itt visszaköszönnek ezek a kifejezések. Így viselkedik egy molesztált gyermek apja? Ez a Superman-apa, akit itt Jordan jellemez? Lemezt ad ki ilyen dalcímekkel a gyermeke állítólagos molesztálásáról?

Dr. Gardner kérdései egyébként itt megint roppant vezetőek. Ne feledjük azt sem, hogy – amint korábban említette – már beszélt Jordan szüleivel, tehát ismeri a szülők ezen állítását, hogy Jordan “átvette Jackson személyiségét”, illetve korábban maga Jordan is említette ezt.

RG: Szeretnék tisztázni valamit a lányokkal kapcsolatban. Mi a helyzeted most a lányoknál? Az apád szerint sokat telefonálsz.

JC: Aha.

RG: Elsősorban lányokkal beszélsz? Sok időt töltesz lányokkal?

JC: Aha.

RG: Látom mosolyogsz. Van barátnőd jelenleg?

JC: Folyamatban van, hogy vadászom egyre.

RG: Tehát kiszemelted magadnak?

JC: Igen, azt hiszem mondhatjuk annak.

RG: Csókoltál már meg valakit?

JC: Megcsókoltam ezt a lányt.

RG: Oké. Szóval az apád úgy tűnik úgy gondolja, hogy kapcsolatod van a lányokkal és sokat kérdezel, nagyon kontrolláló vagy. Gondolod, hogy ennek van valami köze Michaelhez?

JC: Nem… nos, igen.

RG: Mi köze van ennek Michaelhez?

JC: Mert erre nem gondoltam eddig így korábban, de most, hogy gondolkodom rajta, mivel túlságosan megbíztam benne és kontrollt adtam Michaelnek a kapcsolatunkban, így most én magam résen vagyok.

Jordan még mindig úgy beszél, mint egy felnőtt! És mi az, hogy “kontrollt adtam Michaelnek a kapcsolatunkban”? Ez megint olyan, mintha egy legitim, kölcsönösségen alapuló felnőtt kapcsolatról beszélne.

A lányokra, Jordan szexualitására vonatkozó kérdéseknek az az értelme, hogy molesztálások áldozatai gyakran összezavarodnak ezen a téren. Jordan mindössze 4-5 hónappal állítólagos molesztálása után láthatóan nem mutatott semmiféle abnormális jelet, zavart ezen a téren sem.

RG: Mi a helyzet az anyádba vetett bizalommal? Gondolod, hogy mindez befolyásolta az anyádba vetett bizalmadat?

JC: Nos, nem azért mert ő, amint mondanák az emberek, ki akart engem prostituálni. Sokkal inkább talán azért, mert megpróbáltam neki elmondani egyszer és ő nem hitt nekem.

“Amint mondanák az emberek?” Kik? Milyen emberek mondanak ilyet, hogy az anyád ki akart téged prostituálni, Jordan? Evan? És mi az, hogy azért rogyott meg a bizalmad benne, mert nem hitt neked, nem pedig azért, mert “ki akart prostituálni”?! Micsoda baromság ez?

RG: Ez mikor volt. Emlékszel rá?

JC: Nem.

RG: Mit érzel ezzel kapcsolatban?

JC: Úgy érzem, hogy van bármilyen távoli, ici-pici gondolat a fejedben, hogy a gyerekednek árthatnak, akkor össze kellene hívnod egy hadsereget, tudod, ha van egy ilyen erős gyanú, amit az apám kivitelezett ideáig. Legalább hallgatnia kellett volna arra, amit mondtam.

Az apa a hős, az anya hagyag – ezt már ismerjük Evan forgatókönyvéből…

Valójában Jordan sosem mondott semmit az anyjának. Először akkor állította, hogy MJ molesztálta, miután az apjához került és Evan megdolgozta őt…

[Vége]

Eddig maga az interjú. Végül pedig még néhány megjegyzés a margójára. A gyermekmolesztálás vádja nagyon kényes téma. Egyrészről természetesen borzalmas dolog és oda kell figyelni a gyermekeinkre, hogy soha ne történhessen velük ilyen. Másrészről azonban ez az a vád amivel például az USA-ban a legtöbb visszaélés történik – amivel kapcsolatban a legtöbb a hamis vádaskodás (ha jól rémlik az USA-ban a gyermekmolesztálási vádak több mint fele végül hamisnak bizonyul!). Márpedig ha valakinek az életét hamis vádakkal teszik tönkre az éppen olyan szörnyű, mint a bűncselekmény, amivel megvádolják. És talán alig van súlyosabb stigma mai társadalmunkban mint ha valakit a gyermekmolesztálás vádjával illetnek.  Jackson élete utolsó 16 évét azzal ezzel a stigmával kellett leélnie és közvetetten talán a korai halálához is hozzájárult.

A társadalom automatikus reakciója általában ugyanis az az ilyen vádakkal kapcsolatban, hogy a “védtelen”, “ártatlan” gyerek mellé állunk. Sok ember például azért ad hitelt az ilyen állításoknak mint amik például a fenti interjúban is elhangoztak különféle szexuális cselekményektől, mert abból indul ki, hogy “egy gyerek ilyet nem tudna kitalálni”, vagy “egy fiúgyerek nem mondana ilyen dolgokat, nem vallana homoszexuális cselekményekről, ha nem lennének igazak”. Márpedig a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok esetben bizony gyerekek, tinédzserek kitalálnak ilyeneket és számos alkalommal bebizonyosodott már, hogy nagyon is képesek arra, hogy hamis vádakkal illessenek egy felnőttet. Akár maguktól is (bosszúvágyból, nyereségvágyból, bármiből), de ha valaki még felnőtt segítséget és motiválást is kap a vádjai megfogalmazásához, akkor bizony tényleg nincs semmi okunk arra, hogy azt mondjuk egy gyerek nem képes ilyesmire. De bizony képes!

Jordant alaposan felkészítette apja és ügyvédeik, Barry Rothman, majd Larry Feldman. (Annak, hogy Jordan Chandler órákat töltött el titokban Rothman irodájában Rothman akkori titkárnője, Geraldine Hughes is tanúja volt. Lásd: https://jacksonaktak.wordpress.com/2010/07/18/egy-zsarolas-tanuja-–-geraldine-hughes/ )

Az sem igaz, hogy fiúgyerek nem vállalná fel azt, hogy arról beszéljen “homoszexuális kapcsolata” volt valakivel, ha nem lenne igaz. Számos példa van arra, hogy bizony felvállalnak ilyet fiúk, ha úgy vélik egy  ilyen hamis vádból hasznot húzhatnak, illetve ha egyéb indítékuk van rá.

Jordan Chandler SOHA nem ismételte el fenti állításait eskü alatt! A rendőrség ugyan kihallgatta, de amit nekik adott az csak egy ún. “declaration”, nyilatkozat volt, ami semmiféle jogkövetkezménnyel nem jár rá vagy családjára nézve, ha kiderül, hogy hamisak a benne foglalt állítások. Hivatalosan, eskü alatt Jordan sosem vallott és mind 1993-ban, mind 2005-ben kézzel-lábbal azon volt ő, illetve  családja, hogy ne is kelljen ezt megtennie! S ahogy itt is láthattuk a keresztkihallgatástól félt…

Mint ismert, a 2005-ös per során a Vád igyekezett az akkor már felnőtt Jordant is a tanúk padjára állítani, hogy valljon Jackson ellen, de ezt ő továbbra sem volt hajlandó megtenni. Ehelyett azzal fenyegette meg a Vádat, hogy jogi lépéseket tesz ellenük, ha megpróbálják rákényszeríteni a tanúskodásra…

Kategória: Az 1993-as ügy
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Dr. Richard Gardner pszichiáter interjúja Jordan Chandlerrel bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A rendőrség tisztességtelen módszereiről a Jackson ügyben |

  2. Visszajelzés: A Petrocelli blog a hamis gyerekmolesztálási vádakról |

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s