Roscoe Arbuckle története

Roscoe "Fatty" Arbuckle

Roscoe Arbuckle a 20. század elején, a némafilmek korának egyik legnépszerűbb színésze volt. Mentora volt Charlie Chaplinnek, ő fedezte fel Buster Keatont és Bob Hope-ot. Remek táncos volt és – bár némafilmekben szerepelt -, kortársai leírása szerint profi énekesnek is bevált volna. Karrierje szárnyalt egészen 1921. szeptember 5-ig.

Ezen az éjszakán ő és két barátja, Lowell Sherman (színész-rendező) és Fred Fischbach (operatőr) San Franciscóba utaztak egy kicsit kikapcsolódni. Három szobát béreltek a St. Francis Hotelben: az egyikben Arbuckle és Fischbach lakott, a másikban Sherman, a harmadikat üresen hagyták, amolyan „buli szobának”, ahová nőket invitálhattak meg.

Az éjszaka során egy 30 éves feltörekvő színésznő, bizonyos Virginia Rappe rosszul lett Arbuckle és Fischbach szobájában. A nőt megvizsgálta a szállodai orvos és azt a következtetést vonta le, hogy a tüneteit az alkohol okozza és morfiumot adott neki, hogy megnyugtassa. Rappe-t nem szállították kórházba – csak majd két nappal később. Egy nappal a kórházba szállítás után a nő meghalt hashártyagyulladásban, amit a megrepedt húgyhólyagja okozott.

A kórházban Rappe barátnője, Bambina Maude Delmont, aki szintén ott volt a bulin azt mondta az orvosnak, hogy Arbuckle megerőszakolta Rappe-t. Az orvos megvizsgálta a nőt, de nem talált erre bizonyítékot.

Ennek ellenére Delmont a rendőrségnek ugyanezt vallotta és a rendőrség úgy vélte, hogy Arbuckle túlsúlya okozta a nő húgyhólyagjának megrepedését és ezáltal a halálát. Rappe menedzsere, Al Semnacker egy sajtótájékoztatón azzal vádolta Arbuckle-t, hogy egy darab jéggel próbált szexet szimulálni a nővel, s ez vezetett a sérülésekhez. Az újságok által leközölt sztorikban a jégből már coca-colás vagy pezsgősüveg lett. Azonban ezt a pletykát sosem bizonyították, sőt, a tanúk vallomásai szerint Arbuckle arra használta a jeget, hogy enyhítse Rappe hasi fájdalmait. Közben Delmont arra használta az egész sztorit, hogy megpróbáljon pénzt kicsikarni Arbuckle ügyvédeitől…

Rappe azonban már a buli előtt is beteg volt. Krónikus húgyhólyaggyulladásban szenvedett, s ha ivott, akkor állapota rendszerint rosszabbá vált. Számos abortuszon is átesett néhány év leforgása alatt, ami bizonyára szintén nem tett jót belső szerveinek.

A rosszulléte után a bulin, a delíriumos állapotban lévő Rappe állítólag azt mondta: „Arbuckle tette, ő sértett meg”, de pontosan nem fejtette ki mire gondol. Egy az üggyel foglalkozó szerző, Andy Edmonds szerint a bulin résztvevők egy időszakban „lovacskásat” játszottak és elképzelhető, hogy Arbuckle ekkor véletlenül meglökte Rappe hasát a térdével.

Arbuckle pere nagy médiaesemény volt abban az időben, a bulvármédia pedig nagy erőkkel vetette rá magát túlzó és szenzációhajhászó cikkekkel, s ez nagy károkat okozott a karrierjének. A sztorik rendszerint gusztustalan kéjencnek állították be a színészt, aki túlsúlyából adódó fizikai fölényét használta ki arra, hogy erőszakoskodjon ártatlan lányokkal. A valóságban Arbuckle egy jóindulatú, félénk ember volt.

A kor sajtómágnása, William Randolph Hearst azt mondta, hogy az Arbuckle-botrány segítségével a legtöbb lapot adta el az RMS Lusitania elsüllyedése óta.

A botrány tönkretette Arbuckle karrierjét és magánéletét. Erkölcsvédő csoportok a halálra ítélését követelték, míg a filmstúdiók vezetői arra utasították a többi színészt, hogy ne szólaljanak fel Arbuckle védelmében. Buster Keaton ennek ellenére közleményben támogatta. William S. Hart azonban – aki sosem dolgozott vele – olyan nyilatkozatokat tett, amelyekben bűnösnek nyilvánította kollégáját.

A San Francisco-i kerületi ügyész, Matthew Brady, aki eljárt az ügyben, roppant ambiciózus ember volt. Azt tervezte, hogy indul a kormányzói pozícióért. Nyilvánosan kijelentéseket tett Arbuckle bűnösségéről és arra próbált rávenni tanúkat, hogy hamis vallomásokat tegyenek. Az előzetes esküdtszék előtt nem engedte koronatanúját, Delmontot vallomást tenni. Valószínűleg azért, mert a nő múltja elég sok kétes dolgot tartalmazott: szélhámosságot, bigámiát, csalást és zsarolást. Állítólag egy időben abból élt, hogy férfiakat hozott szándékosan kompromittáló helyzetbe, majd fényképeket készített róluk, hogy aztán felhasználják azokat válóperekben. A védelem birtokába jutott egy levél is, amelyben Delmont elismerte, hogy azt tervezi zsarolással pénzt szed ki Arbuckle-ból. Mindezek ellenére – és annak ellenére, hogy a nő sztorija már addig is állandóan változott -, vádat emeltek Arbuckle ellen. Mégpedig a buli egyik résztvevőjének, Zey Prevonnak a vallomása alapján, aki azt állította, hogy Rappe a halálos ágyán azt mondta neki: „Roscoe bántott”. A vád eredetileg szándékos emberölés lett volna – és Brady halálbüntetést akart kérni -, de aztán gondatlanságból elkövetett emberölésre változtatták.

Arbuckle-t letartóztatták és majdnem három hetet töltött börtönben, mielőtt óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A per 1921. november 14-én kezdődött. Felesége, Minta Durfee – akivel házassága egyébként akkor már megromlott – hitt Arbuckle ártatlanságában és minden nap látogatta a tárgyalást, hogy támogassa. A közhangulat azonban annyira a színész ellen fordult, hogy valaki meglőtte a nőt, amint be akart lépni a tárgyalóterembe.

Akárcsak Jackson ügyében Tom Sneddon, ebben az ügyben is a kerületi ügyész, Matthew Brady maga látta el a tárgyaláson is az ügyészi teendőket.

Brady első tanúja Betty Campbell modell volt, aki azt vallotta, hogy mosolyogni látta Arbuckle-t néhány órával az állítólagos nemi erőszak után. Grace Hultson, a helyi kórház ápolónője „valószínűnek” nevezte, hogy Arbuckle megerőszakolta Rappe-t és eközben sérült a húgyhólyagja és keletkeztek horzsolások a testén. Aztán Dr Edward Heinrich, egy helyi kriminológus azt állította, hogy megtalálta Arbuckle ujjlenyomatait az 1219-es hotelszoba fürdőszobájának Rappe vérével összekent ajtaján. Dr. Arthur Beardslee a szálloda orvosa azt vallotta, hogy véleménye szerint úgy tűnik külső erőhatás okozta Rappe húgyhólyagjának megrepedését.

A keresztkihallgatás során azonban kiderült, hogy Betty Campbellt Brady megfenyegette azért, hogy valljon Arbuckle ellen. Dr. Heinrich vallomását az vonta kétségbe, hogy a védelem tanújaként vallomást tett egy szállodai szobalány és elmondta, hogy még a nyomozás kezdete előtt kitakarította a helyiséget, így nehéz elképzelni a kriminológus hogy találta ott meg Rappe vérét és Arbuckle ujjlenyomatát. Dr. Beardslee elismerte, hogy miközben kezelte Rappe sosem említette neki, hogy valamilyen támadás áldozata lett volna. Hultson ápolónő pedig elismerte, hogy Rappe hólyagjának állapotát okozhatta akár rák is, valamint a horzsolásokat a testén a nehéz ékszerek, amiket viselt. A védelem további orvosszakértőket sorakoztatott fel, akik elmondták, hogy Rappe hólyagja krónikus gyulladásban volt, ellenben nem volt bizonyíték arra, hogy külső hatás okozta volna a repedést.

Arbuckle maga is tanúvallomást tett a tárgyalás során. Elmondása szerint éjfél után kocsikázni akarta vinni Mae Taubot a városba, de előtte felment az 1219-es szobába, hogy átöltözzön. Rappét ott találta: a WC-ben hányt és azt mondta Arbuckle-nek, hogy nem érzi jól magát. Arbuckle ekkor a hálószobába vitte, lefektette és megkért pár vendéget, hogy segítsenek kezelni. Hogy lenyugtassák a színésznőt egy kád hidegvízbe dugták. Ezután Arbuckle és Fischbach átvitték az 1227-es szobába, hívták a szállodaigazgatót és az orvost. Miután az orvos kijelentette, hogy Rappe csupán be van rúgva, Arbuckle a terv szerint kikocsizott Taubbal a városba.

1921. december 4-én hirdettek ítéletet. Jackson ügyével ellentétben itt az esküdtszék nem tudott megegyezésre jutni és bár 10-2 volt a nem bűnös szavazatok aránya, az amerikai jogrendszer szerint csak az esküdtszék egységes álláspontja mellett lehet kimondani a nem bűnös vagy a bűnös ítéletet (az összes esküdtnek egyformán kell szavaznia), így az esküdtszék határozatképtelenségét hirdették ki.

Az esküdtszék tagjai később elmondták, hogy az egyik „bűnös” ítélettel szavazó esküdt, Helen Hubbard kijelentette, hogy mindenképpen így fog szavazni és nem volt hajlandó tárgyalni a bizonyítékokról, megtekinteni azokat vagy elolvasni a vallomások leiratait. Mindenki más „nem bűnössel” szavazott, majd végül még egy valaki csatlakozott Hubbardhoz. Kiderült az is, hogy Hubbard és anyósa tagja volt egy harcos feminista szervezetnek, ráadásul férje ügyvéd volt, aki üzleti kapcsolatban állt a kerületi ügyész irodájával. Mindez magyarázhatja Arbuckle elleni elfogultságát.

A határozatképtelenség miatt új tárgyalást írtak ki, amely 1922. január 11-én kezdődött. Ezen Zey Prevon – az a személy, aki korábban azt állította Rappe azt mondta neki a halálos ágyán, hogy „Roscoe bántott” – bevallotta, hogy Brady kerületi ügyész vette rá erre a hazugságra. Dr. Heinrich is visszavonta korábbi vallomását elismerve, hogy az ujjlenyomat bizonyíték valószínűleg hamis volt. Ezek után Arbuckle védelme annyira biztos volt a színész felmentésében, hogy őt már nem is hívták tanúzni. Azonban az esküdtszék ezt Arbuckle bűnösségének jeleként értékelte és 9-3 arányban bűnös ítéletet hozott. Ám mivel itt sem volt egységes az esküdtszék álláspontja, ez újabb határozatképtelenséget jelentett.

Mire sor került a harmadik perre, Arbuckle karrierje a botrány miatt romokban hevert: a filmjeit betiltották és az újságok tele voltak Arbuckle állítólagos hollywoodi orgiáinak és szexuális perverzióinak pletykáival. Bambina Maude Delmont országos turnéra ment, mint „a nő, aki gyilkossággal vádolta meg Arbuckle-t” és előadásokat tartott Hollywood gonoszságáról.

A harmadik per 1922. március 13-án kezdődött és ezúttal a védelem nem bízta a véletlenre. Arbuckle ügyvédje agresszív stratégiát választott és darabokra tépte a vád ügyét. Ennek az esküdtszéknek mindössze hat perces megbeszélésébe került, míg meghozta az egyhangú nem bűnös ítéletet. Az esküdtszék megfogalmazott egy nyilvános bocsánatkérést is Arbuckle felé, ami példa nélkül áll az amerikai jogtörténelemben. Ebben az áll: „A felmentés nem elegendő Roscoe Arbuckle-nek. Úgy érezzük nagy igazságtalanság történt vele… semmiféle bizonyíték nem volt amely bármilyen módon egy bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolta volna. Férfiasan viselkedett az egész eljárás során és egyenes történetet adott elő, amit mi elhiszünk. Sok sikert kívánunk neki és reméljük, hogy az amerikai emberek elfogadják ennek a tizennégy férfinek és nőnek az ítéletét, hogy Roscoe Arbuckle teljesen ártatlan.”

Azonban ez naiv várakozás volt. Felmentése ellenére a média hazugságaival bombázott nagyközönség és Hollywood is továbbra is bűnösként kezelte. Will H. Hays, az Amerikai Mozgókép Producerek és Terjesztők Szövetségének elnöke Arbuckle-t a rossz erkölcs hollywoodi megtestesülésének példájaként hozta fel és hat nappal a felmentő ítélete után megtiltotta neki, hogy valaha is ismét amerikai filmekben dolgozzon. Ugyan később ezt a tiltást visszavonta, ám a színész még nagyon sokáig nem kapott munkát, a filmszínházak többsége pedig továbbra sem volt hajlandó játszani filmjeit. A „Leap Year” című egészestés Arbuckle-filmet a Paramount nem volt hajlandó az Egyesült Államokban forgalmazni a botrány miatt, így azt csupán az európai nézők láthatták. Buster Keaton egyike volt azon keveseknek, akik megpróbáltak segíteni a színészen azzal, hogy munkát adott neki néhány filmjén.  A perek végére Arbuckle teljesen eladósodott: 700 000 dollárral tartozott ügyvédeinek és elvesztette házát és autóit.  Mindez hozzájárult ahhoz, hogy visszatért Arbuckle alkoholizmusa.

Az 1930-as évek elejére a bojkott kezdett lazulni és a színész 1932-ben szerződést kötött a Warner Brothersszel hat rövid hangosfilmre. Ezek Amerikában nagy sikert arattak, ám Nagy-Britanniában még mindig ellenállásba ütköztek a tíz éves botrány miatt. 1933. június 28-án a színész újabb szerződést írt alá a Warner Brothers-szel, ezúttal egy egészestés filmre. „Ez életem legjobb napja.” – mondta állítólag Arbuckle. Aznap éjjel álmában szívrohamot kapott és meghalt. 46 éves volt.

Miért meséltem ezt most itt el?

A történet számos pontján kísértetiesen emlékeztet a Michael Jackson elleni hadjáratra és rávilágít az emberi természet sötét oldalára. Hiába, nincs új a Nap alatt! Michael Jackson ügyében is főszerepet kapott egy a hatalmával visszaélő, törvénytelen eszközöktől sem visszariadó kerületi ügyész, hamis tanúk garmadája, akik leginkább a médiában járatták a szájukat, de egymás után lepleződtek le a tanúk padján, egy roppant manipulatív, szenzációhajhász média és egy „birka” – a lincselésre könnyen feltüzelhető – nagyközönség, amely nem a tényeket mérlegelve ítél el embereket, hanem a média által hazugságokkal, féligazságokkal és csúsztatásokkal felkorbácsolt érzelmekre, indulatokra és egyéb irracionális megfontolásokra alapozva.

Nem kell ahhoz Arbuckle vagy Jackson rajongóinak lennünk, hogy lássuk miért is fontos ezekkel az ügyekkel foglalkozni és mit is kell nekünk, a társadalom egyes tagjainak, médiafogyasztóknak megtanulnunk belőlük! Mert van mit! Ne álljunk be a lincselő tömegbe, használjuk az agyunkat, ne legyünk a (bulvár)média birkanyája!

Kategória: Általános, Média
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Roscoe Arbuckle története bejegyzéshez

  1. Linda szerint:

    Szia!! Köszönöm ezt a cikkedet is, iszonyat tanulságos!!! Mindig nagyon várom az újabb és újabb írásaidat, mert rengeteg tanulnivaló van belőle, és van min elgondolkodni, és bár már párszor megköszöntem, de most újra! Köszönöm!!! Kérlek, könyörgöm, ha vége lesz ennek az egész pernek (murray), (épp most van ítélethirdetés) erről is írj egy tanulságos cikket, azt gondolom van miről, és biztos vagyok benne, hogy nagyon elgondolkodtató és tanulságos módon meg tudnád írni! Ez most hülye kérdés, de imádom, ahogy írsz, az egész blogot, bár ne lenne szükség rá, mert a téma nagyon elszomorító, de Te vagy az, aki mindenféle támadás nélkül a legeslegértelmesebben leírod a rengeteg munkáddal járó gondolataidat és “kutatásaidnak” tényszerű eredményeit! Áh, én komolyan nem találok szavakat, és nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok Neked ezért a blogért.
    Szinte könyörgök neked, hogy add ki könyvben, és ha megtehetném eljuttatnám az összes emberhez, mert annyira alapos, ez muszáj, hogy mindenkihez eljusson!
    Na jó, befejezem, szóval köszi mindent, és kérlek írj majd egy cikket a murray perről is, nagyon tanulságos lenne, és én tudom, hogy baromi jól meg tudnád írni!!!

    Köszi még egyszer mindent!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s