Pénz és bulvár

Ennek a bejegyzésnek a témája ismét a média, miután tagadhatatlanul nagy szerepet játszottak ebben a boszorkányüldözésben, amiről a blogom szól és tulajdonképpen a média szerepének vizsgálata nélkül nem lehet a teljes a történetet megvilágítani. A média ugyanis ebben az esetben nem csupán tudósított, hanem tevékenyen járult hozzá a Jackson elleni hamis vádak kreálásához és a modern kori lincseléshez! A tanulságot pedig érdemes mindnyájunknak levonni és megjegyezni.

Korábbi bejegyzésekben már említettem, hogy a média gyakran kiszolgálta, sőt ösztökélte és gerjesztette a Jackson elleni hamis vádakat. Ennek egyik példáját a Robert Newt megkísértése című bejegyzésben fejtem ki, ahol azt írom le hogyan ajánlott a National Enquirer című lap 200 000 dollárt (csaknem 50 millió forint) egy családnak azért, hogy mondják azt Jackson molesztálta az egyik fiukat – noha elmondásuk szerint sosem történt ilyen. Az eset jól dokumentált, mert a család visszautasította az ajánlatot, ám a mai napig rendelkeznek a lap szerkesztője által már aláírt szerződéssel, valamint időközben egy audió felvétel is felbukkant, amelyet – ironikus módon – a National Enquirer azóta elhunyt riportere, Jim Mitteager rögzített titokban a családdal folytatott beszélgetéséről. A részleteket lásd a fenti linken.

Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy ez egyszeri eset vagy csupán egy újságíróra, szerkesztőre vagy lapra jellemző etikátlan magatartás volt. A Michael Jackson elleni hadjáratban ez volt a norma, nem pedig a kivétel!

Íme néhány más eset, amelyekre azóta bukkantam egyéb forrásokból:

„Alfonso Ribeiro fellépett a Geraldo show-ban és elmondta, hogy sosem volt olyan, hogy kényelmetlenül érezte volna magát Michael Jacksonnal. Ribeiro 1984-ben, 12 évesen játszott Michael Jacksonnal és a többi Jacksonnal egy Pepsi reklámban. Ribeiro úgy érezte Michael egyike jó barátainak és a Jackson elleni vádak „abszurdak” voltak. Azt is elmondta, hogy egy bulvárlap 100 000 dollárt ajánlott az apjának azért, hogy mondjon bármi negatívat Michael Jacksonról.”

Forrás: Lisa Campbell “Michael Jackson King Of Pop’s Darkest Hour” című könyve

Alfonso Ribeiro 1984-es Pepsi reklámja Jacksonnal:

Ribeiro a magyar nézők számára a Will Smith féle “Fresh Prince of Bel Air” című sorozat Carltonjaként lehet még ismerős:

„Amint a média arra invitálta (Michael Jackson) ex-alkalmazottait, hogy a legvadabb vádakat fogalmazzák meg, óriási, hat számjegyű összegeket ígértek és minél sikamlósabbak voltak a vádak, annál több pénzről szólt a csekk. Azóta megtudtam, hogy Wade édesanyját, Joy Robsont felkereste a National Enquirer és felajánlott neki egy hat számjegyű összeget, ha megváltoztatja a sztoriját és azt mondja Michael molesztálta a fiát. Szerencsére Joynak volt lelkiismerete és sem ő, sem semelyik más olyan gyerek szülei, akik jártak Neverlanden, nem támasztották alá Dr. Chandler vagy bárki más vádjait.”

 Forrás: Jermaine Jackson “You Are Not Alone” című könyve

„A védelem tanúi között volt Tim Whitehead, Michael unokatestvére, aki nagyon közel áll Michaelhez és aki elmondta az esküdtszéknek, hogy 100 000 dollárt ajánlottak neki azért, hogy mondja azt Michael meleg. Visszautasította és azt mondta sosem látott semmi olyan viselkedést, amit gyerekmolesztálásként lehetne értelmezni.”

Forrás: Lisa Campbell “Michael Jackson King Of Pop’s Darkest Hour” című könyve

De nem volt mindenki olyan lelkiismeretes, mint a fent nevezettek. Korábban is sok szó esett már olyanokról ezen a blogon, akik pénzért mindenféle sikamlós történeteket találtak ki és adtak el Michaelről a bulvármédiának – legyenek ex-alkalmazottak ( lásd pl. itt), vagy olyanok, akik kábé két percre találkoztak a sztárral életükben ( lásd pl. Terry George “történetét” itt). Ezek az emberek, ha egyáltalán hajlandóak voltak bíróság előtt is megismételni állításaikat (mert sokan nem voltak – pl. Terry George sem -, nem véletlenül), akkor kegyetlenül elbuktak és pillanatok alatt darabjaira hullottak a történeteik, amint azt korábban bemutattam a blogon.

De voltak olyanok is, akiknek még találkoznia sem kellett Jacksonnal – a média mégis fizetett a történeteikért, noha tudniuk kellett, hogy azok nem igazak…

Daniel Kapon 500 000 dolláros “sztorija”

Ilyen vádló volt egy bizonyos Daniel Kapon. Az akkor 18 éves Kapon a 2003-as ügy kirobbanása után állt elő saját vádjaival, amelyek nemcsak súrolták az abszurditás határát (mint Arvizóék vádjai), de bőven túl is lépték azt! Azt állította Jackson szexuálisan molesztálta, amikor gyerek volt. A vád szerint a molesztálások 1987-ben kezdődtek, két éves korában és 14 éves koráig tartottak. Jackson erőszakkal megcsókolta, maszturbálta és análisan közösült vele – így a fiú állításai. Plusz drogokat és alkoholt adott neki, valamint plasztikai műtétekre kényszerítette, kínozta és verte őt.

Továbbá az énekes többször feleségül vette Kapon anyját, s a ceremóniákon olyan sztárok jelentek meg, mint Elizabeth Taylor, Celine Dion, Elton John, Paul McCartney, Beyonce Knowles és Diana Ross. Ezen kívül Kapon anyja szerepelt a Thriller című videóklipben és több dala és videója elkészítésében segédkezett a sztárnak. Kapon szerint Jackson „őrülten szerelmes volt az anyámba”.

Kapon azt is állította, hogy Jackson több dalát tőle lopta – a Bad, a Dangerous, a HIStory és a Blood On The Dance Floor című albumok dalait. Kapon 1985-ben született, így a Bad album megjelenésekor kettő, a Dangerous megjelenésekor hat, a HIStory megjelenésekor tíz, Blood On The Dance Floor megjelenésekor pedig tizenkét éves volt. Az állítólagos plágium miatt Kapon nemcsak Jacksont, de a Sony lemeztársaságot is beperelte.

Ezen kívül ő nemzette az énekes két idősebb gyermekét mesterséges úton – mert bár Jackson azt akarta, hogy Kapon lefeküdjön Debbie Rowe-val, „nem működött a dolog”.

„Megszállottja volt a zseniknek és a vérvonalaknak és azt mondta nekem, hogy folytatni akarja az én vérvonalamat, amiről úgy hitte rokonságban áll a Rotschieldekkel.” – áll Kapon rendőrségi vallomásában.

Kapon továbbá azt állította, hogy a sztár elrabolta és „földi pokollá”, akarta változtatni az életét, valamint tanúja volt, hogy Jackson együtt ebédelt Fidel Castróval.

Ha valaki még a vádak abszurditása ellenére is hinni akarna Kaponnak, annak van még egy rossz hírem: a srác sosem találkozott Jacksonnal és soha nem járt Neverlanden! 2006 márciusában ennek megfelelően a bíró ki is vágta Kaponék polgári peres vádjait (mert természetesen Kaponék polgári peres úton próbáltak „kártérítést” kiharcolni, azon az úton, amelyen pénzhez juthattak volna…).

Őrültek és szerencsevadászok mindig voltak és mindig lesznek, mondhatnánk. Csakhogy nem sok őrültet és szerencsevadászt szolgált ki olyan mértékben a média, mint az olyanokat, akik hajlandók voltak valami rosszat mondani Michael Jacksonról. És ez a legelképesztőbb az egészben! Kapon és/vagy az anyja lehet, hogy őrült, ám azon újságok szerkesztői, újságírói, akik csuklás nélkül leközölték a sztorijaikat (vagy mások szintén hamis sztorijait) nem lehetnek mind őrültek. Ezt csakis szándékosan lehet művelni!

Gloria Allred

Arról nem beszélve, hogy Kapont az a Gloria Allred ügyvédnő képviselte, aki annak idején egy ideig az 1993-as vádló családját, Chandleréket is, mielőtt ők leváltották volna Larry Feldmanre. Allred is azok között volt, akik megszállottan üldözték Jacksont az évek során, rendszeres vendégei voltak televíziós műsoroknak vele kapcsolatban és úgy érezték lépten-nyomon be kell avatkozniuk a sztár magánéletébe. Például eljárást kezdeményezett Jackson ellen azon eset után, hogy Jackson egy alkalommal egy pillanatra “kilógatta” legkisebb gyermekét egy balkonról, amikor meg akarta mutatni a rajongóknak. Ez valóban egy szerencsétlen eset volt, amit Jackson meg is bánt, de minden szülő elkövet néha hibát. Csak nem mindenkinek figyeli és elemzi minden mozdulatát a média és olyan opportunista ügyvédek, mint Allred. Allred a 2003-as vádak kirobbanása után újra a hatóságokhoz fordult, ezúttal azt kezdeményezve, hogy vegyék el Jacksontól a gyerekeit, mivel azok “veszélyben vannak” egy gyermekmolesztálással megvádolt embernél. (Ne zavarjon senkit, hogy a vád az nem jelent bizonyosságot.)

Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy amikor Jacksont egy alkalommal arról kérdezték mi a véleménye Allredről, csak annyit mondott: “menjen a pokolba”.

(Allred egy cikkben kifejezetten sértőnek találta azt, hogy amikor a fenti jelenetben említik Jacksonnak a nevét, a sztár először visszakérdezett, hogy “az ki?“. Szerinte Jacksonnak kapásból ismernie kellene a nevét, hiszen annyiszor feljelentette már…)

Gloria Allred egyike azon ügyvédeknek, akik azzal szereztek maguknak hírnevet, hogy piócaként tapadtak a “celeb-ügyekre” és az életük a média szereplés.

Carole Lieberman

Nos, ezek után nem csodálkozhatunk, hogy Allred még egy olyan nyilvánvalóan abszurd ügy képviseletét is elvállalta, mint a Kaponé. Karöltve “barátnéjával” Carole Lieberman pszichiáterrel, aki hasonlóan nagy média-szajha, mint ő, és aki elképesztő módon hitelt adott Kapon állításainak!

***

Biztosan emlékszünk még a botrányra, amibe tavaly belebukott a News Of The World. A lényege az volt, hogy kiderült a bulvárlap újságírói rendszeresen és szisztematikusan lehallgatták emberek telefonjait és így jutottak róluk információkhoz. A lehallgatottak között volt számos híres ember is, azonban ha csak híres emberek lettek volna az áldozatok között én nem vagyok biztos abban, hogy ez ekkora botrány lett volna. Amitől a brit közvélemény igazán besokallt az volt, hogy kiderült hétköznapi emberek telefonjait is lehallgatták – olyanokét, akik néhány napra valamiért érdekesek voltak a hírgyártók számára.

Számomra itt nemcsak a média szerepe érdekes, hanem a közönségéé is. Ha híres emberek ellen követnek el jogsértő vagy erkölcstelen, etikátlan dolgokat, akkor azt valahogy elfogadja – sőt egyenesen támogatja – az újságolvasó nagyközönség, általában azzal a demagóg indokkal, hogy „ezt viseljék el azért mert híresek és pénzük van”. Csak akkor lesz világrengető botrány a dologból, amint ugyanaz az elbánás már az ún. „kisembert” is érinti.

Azt gondolom itt nekünk, „kisembereknek” is le kell vonnunk a tanulságot: amit magunknak nem szeretnénk, azt ne fogadjuk el más esetében sem, akkor sem, ha az illető gazdag és híres. Az erkölcstelen újságírói magatartás az erkölcstelen újságírói magatartás, mindegy ki ellen irányul.

A News Of The World botránnyal tele volt a média tavaly és olvastuk a felháborodott cikkeket, néztük az elítélő nyilatkozatokat. De ez csupán a jéghegy csúcsa! Ne gondoljuk, hogy a megmaradt bulvármédia sokkal erkölcsösebb módszerekkel él. Michael Jackson esetében például bevett szokás volt az, amit a fentiekben leírtam, nevezetesen, hogy kisebb vagyonokat fizettek a lapok szinte bárkinek, aki hajlandó volt molesztálással megvádolni az énekest, vagy akár csak azzal, hogy homoszexuális!

A fenti bizarr Daniel Kapon sztoriért nem kevesebb mint 500 000 dollárt fizetett a News Of The World (az úgy 120 milliárd forintnak felel meg)! Úgy, hogy tudták, hogy nem igaz (Őszintén szólva, olvasva a történetet gondolhatta-e bárki is, aki egy fél agynál többel rendelkezik, hogy igaz? Jó, Gloria Allreden és Carole Liebermanon kívül…). De a lap szerkesztősége már csak azért is biztosan tudta, hogy nem igaz a történet, mivel két nappal a cikk megjelenése előtt, 2004. május 28-án a Los Angeles-i rendőrség lezárta nyomozását Kapon állításaival kapcsolatban azzal a megállapítással, hogy „nincs rá bizonyíték, hogy bűncselekmény történt volna”. A News Of The World cikke 2004. május 30-án jelent meg.

Magyarul: Nem létezik, hogy a News Of The World ne tudta volna, hogy Kapon állításai hamisak, mégis leközölték a cikket úgy, mintha azok teljesen legitim vádak lennének, egy szót sem szólva a rendőrségi nyomozás eredményéről!

Hasonló módon Jackson halála után néhány nappal (csak hogy nehogy véletlenül úgy teljenek a gyász és megemlékezés napjai, hogy nem idéződnek fel a gyerekmolesztálási vádak) az egyik bulvárlap (ha jól emlékszem a National Enquirer) egy olyan cikket közölt, amelyben Victor Gutierrez könyvéből közölnek részleteket.

Erről a könyvről korábban már szóltam itt, mint ahogy a szerzőjéről is. A részleteket lásd az imént megadott linkeken, azonban ennek a bejegyzésnek a szempontjából most annyi a lényeg, hogy Gutierrez azt állítja könyve Jackson 1993-as vádlójának, Jordan Chandlernek a naplóján alapul, amelyben a fiú állítólag részletesen leírta “viszonyának” részleteit Jacksonnal. A könyv gyermekpornográfiának is beillik (az USA-ban be is tiltották), akkora részletességgel és élvezettel taglalja az állítólagos “szexuális kapcsolatot”. Miután Gutierrez szimpatizál a pedofilokkal – és könyve valójában egy pedofil propaganda anyag – ezért mindezt pozitív színben tünteti fel. A bökkenő azonban az, hogy Jordan Chandlernek sosem volt naplója! Tehát az egész Gutierrez agyszüleménye.  Ezt még a Chandler család is leszögezte, Jordan nagybátyja, Ray Chandler pedig “szemétládának” nevezte Gutierrezt! (Az már más kérdés, hogy korábban együttműködtek vele, de erről bővebben a fenti cikkekben írok.)

Így tehát amikor a bulvárlap mindössze néhány nappal Jackson halála után ebből a könyvből idézett szaftos részleteket, akkor tudniuk kellett, hogy az egész szemen szedett hazugság – akárhonnan nézzük! Mégis leközölték. Mégis úgy tettek, mintha ha az idézetek valóban Jordan naplójából származnának. Nem közölték hozzá, hogy Chandlerék is tagadják a könyv tartalmát. Nem közölték hozzá, hogy Jackson a ’90-es években beperelte Victor Gutierrez-t egy másik hamis sztoriért, amit róla terjesztett és a bíróság az újságírót 2,7 millió dolláros kártérítésre kötelezte Jacksonnal szemben, amit ő nem fizetett ki, hanem elmenekült az USA-ból. Ehelyett úgy tettek mintha a sztori teljesen hiteles lenne.

Egyébként is mi volt a célja annak, hogy a megemlékezések kellős közepén leközöljenek egy ilyen cikket egy olyan könyvből, ami már több, mint tíz évvel azelőtt jelent meg? Mit akartak ezzel elérni? Gondolom azt, hogy a világ nehogy egy pillanatra is szép emlékeket tápláljon erről az emberről…

Az évek során sokszor olvastam olyan vádat, hogy Jackson paranoiás volt. Tényleg az volt? Vagy pedig teljes joggal érezhette úgy, hogy minden lehetséges módszerrel el akarják lehetetleníteni, ki akarják csinálni?

Visszatérve a fizetett történetekhez: az is elgondolkodtató, hogy a bulvárlapoknak megérte ekkora összegeket áldozni Jacksonról szóló hamis történetekre! Ennek oka nyilván az, hogy az ilyen történetek jelentősen megdobták a lapok eladási példányszámait. Ha így van, akkor az a közönség kritikája is. Mindent beveszünk, amit elénk tesznek? Sőt, éhezzük a szaftos sztorikat, nem számít igazak-e, nem számít kinek mekkora kárt okoznak velük? Csak mi szórakozzunk jól?

Egy másik ok lehet, hogy bizonyos érdekkörök is állhattak a lejárató kampány mögött. Egyrészről Jackson nem csupán egy popsztár volt, hanem egy olyan popsztár, aki felborította a status quo-t, nemcsak azzal, hogy fekete előadóként olyan híres és népszerű lett, mint amilyen, hanem azzal is, hogy megvásárolta például a “Beatles katalógusnak” is nevezett ATV katalógust, amely a Beatles dalainak szerzői jogai mellett mára már több, mint 500 000 dal szerzői jogait tartalmazza! (Hogy kikét, lásd itt: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Sony/ATV_Music_Publishing_artists.) Összeesküvés elméleteket nem akarok gyártani, de az biztos, hogy sokaknak nem tetszett, hogy éppen egy fekete birtokolja ezt a katalógust és rendelkezik ezen dalok szerzői jogai felett és ez mindenképpen egy lehetséges forrása a támadásoknak.

A másik érdekcsoport azok, akikről korábban már szóltam ezen a blogon részletesen, így ide, a bejegyzés végére most csak egy linket illesztek ezzel kapcsolatban: https://jacksonaktak.wordpress.com/2010/10/17/michael-jackson-a-pedofil-maffia-aldozata-volt/

Kategória: Média
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Pénz és bulvár bejegyzéshez

  1. Zsolt Breitner szerint:

    Oh, azt kihagytad😀 Kapon 85-ös akkor 10-11 évesen csinált gyereket MJ-nek?

  2. Libertiny Mária szerint:

    Ezen a fertőn és mocskon, mint a média mennyien meggazdagodnak és mennyien belepusztulnak!
    T. a kivételnek, ami nagyon kevéske ahhoz, hogy legyőzzék a mocskos fröcsögőket!!!
    Életemben 3 bulvárlapot vásároltam, de MJ-ről minden ami hazánkban kiadásra került könyv azt megvettem!!!
    Afrohdite Jhonsz (?) könyve sajnos sehogy sem akar kiadásra került idehaza, pedig én nagyon várom és keresem!!!!
    Tisztelettel:LM.

  3. annamaria szerint:

    A brit kozvelemeny leginkabb attol sokkolt be, hogy a News of the World lehallgatta egy meggyilkolt kamaszlany telefonjat akkor, amikor az meg csak eltuntnek volt nyilvanitva. Sot az uzenetrogzitorol torlotek a csaladtagok altal hagyott ketsegbe esett uzeneteket, hogy legyen hely az ujaknak, remenyt keltve ezzel a csaladtagokban, hogy esetleg lany meg eletben van, mert mindig tudnak uj uzenetet hagyni, tehat valaki torli a regieket. Persze nem ez volt az elso eset, hogy gyilkossagok aldozatainak lehallgattak a telefonjat. Ez a tortenet jol mutatja milyen egy gatlastalan banda.
    Victor Gutierrez amikor irta a fantazmagoriajat, meg nem sejtehette, hogy MJ ellen meg lesz egy per 2005-ben, amelyben konyvenek szamos szereploje tanuvallomast fog tenni, igy tehat ok maguk fognak racafolni allitasaira a tanuk padjan.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s