A rendőrség tisztességtelen módszereiről a Jackson ügyben

Sátánista Rituális Molesztálás morális pánik

A Michael Jackson elleni eljárás sok közös vonást mutat az Egyesült Államokon a ’80-as években és a ’90-es évek elején végigsöprő „sátánista rituális molesztálás” morális pánikkal, valamint a (részben ehhez kapcsolódó, részben független) gyermekmolesztálási hisztériával. Azonnal le kell szögeznem, hogy a gyermekmolesztálás természetesen valós veszély és fontos odafigyelnünk a gyermekekre és kivizsgálni, amennyiben arra utaló jeleket látunk, hogy molesztálás történhetett. Valamint fontos komolyan venni és alaposan eljárni, ha a gyermek ilyen állítást tesz. Ám az is ugyanilyen valós jelenség, hogy a szexuális molesztálás vádját gyakran eszközként használják fel ártatlan emberek lejáratásában, megzsarolásában és meghurcolásában – ráadásul ha valakit egyszer molesztálással vádolnak meg, akkor azt a stigmát sosem fogja tudni lemosni magáról, akkor sem, ha ártatlan és akkor sem, ha felmentik.

A morális pánik kifejezésről és jelenségről átfogóbban itt olvashattok: http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-637/replika/40/TPUBL-A-637.pdf

A „sátánista rituális molesztálás” (Satanic Ritual Abuse, SRA) amerikai morális pánikról pedig (angolul) itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Satanic_ritual_abuse .

Azt lényegében egy 1980-ban kiadott könyv, a „Michelle Remembers” (Michelle emlékezik) indította el, amelynek szerzője, Michelle Smith és pszichiáter férje, Lawrence Pazder azt állította, hogy 1976-ban, amikor Pazder depresszió miatt kezelte a nőt, Smith egy alkalommal azt mondta neki, hogy úgy érzi van valami fontos, amit el akar mondani, de nem emlékszik mi az. Pazder ezután hipnotizálta (összesen több, mint 600 órán át) a nőt és eközben a nő azt állította, hogy öt éves korában anyja és mások, akik állítása szerint egy sátánista szekta tagjai voltak, “sátánista rituális molesztálásnak” tették őt ki.

A könyvben Smith képtelenebbnél képtelenebb állításokat tesz, úgy mint például azt, hogy 1954-ben egy 81 napos rituálé végén megjelent maga a Sátán, és Jézus, Szűz Mária valamint Mihály arkangyal beavatkozása mentette meg őt, illetve ők tüntették el a sebeit, amiket állítása szerint a rituális molesztálás során szerzett. Smith azt állította, hogy a rituálék során kínozták, ketrecbe zárták, szexuálisan molesztálták, valamint tanúja volt számos gyermek és felnőtt meggyilkolásának. (Amely gyilkosságok úgy tűnik valahogy elkerülték a hatóságok figyelmét.)

Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen könyv maximum ponyvairodalomnak jó. Sok országban így lenne, de nem az Egyesült Államokban. A szélsőséges fundamentalista keresztény tanokon és a hollywoodi filmeken (valamint ezen behatások keverékén) szocializálódott amerikai lélek bizony képes az ilyen állításoknak hitelt adni, pláne, ha – mint a Michelle Remembers esetében – még a média is és egyházi elöljárók is az “ügy” mellé állnak. Ez aztán elindította az USA-ban a 20. század végének legnagyobb boszorkányüldözését, amelyben nagyon sok ember életét tették tönkre a „sátánista rituális molesztálás” koholt vádjával. Úgy látszik nem sokat fejlődött az emberiség a középkor óta… Az egyik legismertebb ügye ennek a szégyenteljes epizódnak az amerikai igazságszolgáltatás történetében a McMartin ügy volt, amelyről ebben a bejegyzésben már írtam.

A legdöbbenetesebb az egészben az, hogy a hatóságok ugyanúgy hitelt adtak Smithék állításainak, mint a közvélemény, sőt a könyvet (amelyet azóta egyébként alaposan megcáfoltak) kézikönyvként használták az ilyen vádak „kivizsgálásában” valamint oktatókönyvként használták a rendőriskolákban! Ezért juthattak az ilyen ügyek bírósági szakaszba, sőt voltak, akiket el is ítéltek ilyen koholt vádakkal.

Michael Jacksont ugyan sosem vádolták meg „sátánista rituális molesztálással”, de némely cikkben, sőt Arvizóék vádjaiban is felbukkannak annak népszerű folklór elemei – pl. az emberrablás vagy a hőlégballonon való menekülés. A médiában pedig „titkos szobákról” szóló állítások. A Vanity Fair újságírónője, Maureen Orth egy cikkében azt állította, hogy Jackson mindenféle voodoo praktikákkal élt, sőt egy alkalommal a sötét erőkkel kokettáló sztár 42 ökröt áldoztatott fel a svájci-francia határon, hogy a vérükkel megtöltött kádban fürödjön rituális „megtisztulásként”. Hát nem lenyűgöző, hogy az USA-ban ilyeneket le lehet írni, nemcsak a bulvármédiában, hanem egy viszonylag komolynak számító magazinban, mint a Vanity Fair és hogy ezeket az emberek komolyan elhiszik? (Ha valakinek esetleg kétségei lennének, az egész történet ott megbukik, hogy egy kádfürdőhöz nem kell leölni 42 ökröt, ugyanis egy kád űrtartalma kb. 75 liter, míg egy ökörben kb. 40 liter vér van, úgyhogy bőven elég lett volna a vérfürdőhöz két ökör levágása. Az egész persze e nélkül a kis matekozás nélkül is hülyeség.)

De hát egy olyan országról beszélünk, amelyben egy olyan könyv, mint a „Michelle Remembers” másfél évtizeden át tartó össznemzeti boszorkányüldözést tudott kiváltani – beleértve a média és a hatóságok közreműködését is, úgyhogy nincs min csodálkozni…

Mindenesetre mindez felidézi az SRA vádak hangulatát, ha Jackson esetében konkrétan nem is mondták ki ezt a vádat. Azonban a nyomozóhatóságok modus operandija sok hasonlóságot mutat az SRA ügyekben lezajlott „vizsgálatokkal”. Az imént belinkelt cikkben arról is írtam, hogy a Jackson ügyekben eljáró pszichológus, Stanley Katz, ugyanaz a pszichológus volt, aki a McMartin ügyben vizsgálatokat lefolytató intézet oktatási igazgatója volt.

A pszichológusról bővebben olvashattok a fenti link alatt, most térjünk vissza a rendőrségre. Az egyik hasonlóság az SRA ügyekkel az, hogy a rendőrség Jackson esetében sem volt elfogulatlan, hanem minden áron ügyet akart – akkor is, ha nem volt. Hogy miért annak megértéséhez tudni kell, hogy az USA-ban a kerületi ügyészi pozíció politikai hivatal. És azt is tudni kell, hogy egy kerületi ügyész akkor fut be igazán nagy karriert és akkor válik igazán híressé, ha valamilyen nagy érdeklődésre számot tartó ügy kapcsolódik a nevéhez. Tom Sneddon is erre pályázhatott – mindazon egyéb tényezők mellett, amiket már más bejegyzésekben (pl. itt fejtegettem). Hogy mennyire politikai ügy volt számára a Jackson elleni nyomozás, azt jól mutatja, hogy míg a popsztár üldözésére másfél évtizedet szánt, időt és pénzt nem kímélve, addig más ügyeket – pl. egy katolikus iskolában elkövetett molesztálások ügyét – meglehetősen félvállról vett. (Lásd itt).

Egy másik hasonlóság, hogy itt is „vezette” egy bulvárkönyv a hatóságokat, nevezetesen Victor Gutierrez „Michael Jackson a szeretőm volt” című könyve, amiről itt és itt olvashattok bővebben. Ugyan az első vádak idején még nem jelent meg a könyv, csak néhány évvel később, azonban Gutierrez szóban már akkor ellátta a hatóságokat légből kapott sztorijaival, ugyanis kihallgatták pusztán abból az apropóból, hogy már akkor írta könyvét. Hogy hogyan és miért és hogy milyen szerepe van Gutierreznek egyáltalán a Jackson elleni vádakban, arról az iménti linkek alatt olvashatsz bővebben. Itt, ebben a bejegyzésben most csak annyi a lényeg, hogy döbbenetes, hogy a hatóság egy no-name újságíró leellenőrizetlen (sőt, többszörösen megcáfolt) állításait felhasználva vizsgálódhat valaki ellen. Azt, hogy Sneddonék használták Gutierrez könyvét „sorvezetőként” abból derült ki, hogy a 2005-ös per során feltettek néhány olyan furcsa kérdést tanúknak, amelyek olyan történetekre vonatkoztak, amik csakis Gutierrez könyvében jelentek meg. Miután Gutierrez könyvéről még maga a Chandler család is azt mondta, hogy hazugság, így furcsa, hogy a hatóságok mégis hitelt adtak a benne lévő történeteknek. De hát a „Michelle Remembers” óta már nem lepődünk meg semmin.

Hogyan kreáljunk több „áldozatot”?

Mint tudjuk Jacksont először 1993-ban a Chandler család vádolta meg gyerekmolesztálással – konkrétan azzal, hogy szexuálisan molesztálta 13 éves fiukat, Jordant. Nagy problémát jelentett azonban mind Chandleréknek, mint a Jackson nyomába szegődő és ellene roppant elfogult kerületi ügyésznek, Tom Sneddonnak, hogy nem voltak további „áldozatok”. Ez pedig nagyon nem jellemző egy pedofil ügyben, lévén, hogy a pedofiloknak rendszerint több tucat, vagy akár több száz áldozatuk is van, nem csupán egy. Tehát adott volt a feladat a Santa Barbara-i és a Los Angeles-i rendőrség, valamint Sneddon hivatala számára: áldozatokat kellett keríteni.

A hatóságok nagy ügybuzgalommal vetették bele magukat a kutatásba, ám hiába hallgattak ki több tucat gyereket, akik valaha kapcsolatban álltak Jacksonnal vagy látogatást tettek a birtokára, mind ugyanazt mondta el: a sztár sosem molesztálta őket és sosem közeledett hozzájuk helytelen vagy gyanúra okot adó módon.

Sneddon és a rendőrség azonban minden áron ügyet akart. Így aztán mindent elkövettek, amit a szakirodalom szerint nem szabad, annak érdekében, hogy valakiből, bárkiből terhelő vallomást csikarjanak ki Jacksonra nézve. A gyerekeket, akiket kihallgattak óriási nyomás alá helyezték a kihallgatások során, hazudtak nekik, érzelmileg manipulálni próbálták őket, szuggesztív és vezető kérdéseket tettek fel nekik, amelyekben benne voltak a válaszok, amiket akartak és egyértelműen a tudtukra adták, hogy mi az, amit hallani szeretnének tőlük. Más szavakkal nem arra voltak kíváncsiak, amiket a tanúk valójában tapasztaltak, hanem csak arra, amit ők hallani akartak. És ez a másik hasonlóság a McMartin üggyel és egyéb SRA vádakkal.

Ez a cikk (angol) azt elemzi milyen jelek árulkodnak arról, ha nem szakszerűen hallgattak ki egy gyermek tanút: http://www.blackstonepolygraph.com/articles/Fallibility_of_Forensic_Interviewing.pdf

Összefoglalva kilenc pontban (11-12. oldal):

a)      A spontán emlékezés hiánya.

A spontán emlékezés hiánya: Jackson vádlói bizony gyakran küzdöttek „memóriazavarral”, ráadásul sokszor ellentmondásba keveredtek önmagukkal, ha többször kellett előadni a történetet. Jordan Chandler a pszichiáternek adott interjújában pedig látjuk, amint Jordan csak akkor “emlékszik” igazán dolgokra, ha a saját szisztematikusan pontokba szedett forgatókönyve alapján mehet végig az állítólagos történeten.

b)      Az interjút készítő elfogultsága a vádlott ellen – egy előre kialakított vélemény arról, hogy a gyermeknek mit kellene mondania.

Egyértelműen megállapítható, hogy az interjút készítő hatóságok roppant elfogultak voltak Jackson ellen, az eljárások során a semlegességnek még csak a látszatát sem próbálják fenntartani. A második tagmondatban megfogalmazottak is pontosan is illenek a Jackson ügyre: a hatóságok előre eldöntötték, hogy Jackson bűnös és nem azt próbálták kideríteni valójában mi történt, hanem nyomásgyakorlással és egyéb megkérdőjelezhető módszerrel próbáltak támogatást szerezni a prekoncepciójukhoz.

c)      Ismétlődő vezető kérdések.

A Jackson ügyben kihallgatott gyermekek interjúiban a vezető kérdések „iskolapéldáit” láthatjuk.

d)      Több interjú.

Sok gyereket többször felkerestek. Jason Francia interjúja két részletben (1993 végén, majd 1994 tavaszán) zajlott, de a hatóságok valósággal zaklattak más gyerekeket is. Brett Barnes-t például több alkalommal felkeresték Ausztráliában, hogy megpróbálják rávenni arra, hogy tegyen terhelő vallomást a sztárra. Sikertelenül.

e)      Szakadatlan kérdésáradat.

Ezt is látjuk a lenti példákon: a hatóság emberei folyamatosan beszélnek, győzködik a tanút, olyannyira, hogy Jason Francia saját bevallása szerint el fejbe akarta vágni őket, valamint a végén már bármit hajlandó volt mondani csak, hogy végre elengedjék.

f)        A vádlott szidása.

Láthatjuk, hogy a rendőrség „gyerekmolesztálónak” és „pedofilnak” nevezi Jacksont a kihallgatott tanúk előtt, ezzel is befolyásolni próbálva őket.

g)      Folyamatos kapcsolat más gyerekekkel és utalások az ő állításaikra.

Itt is pipálhatunk. Bár mivel itt nem voltak vádak más gyerekek részéről, hanem határozottan tagadtak, így itt a hatóságok hazudnak a tanúknak arról, hogy Jackson más gyerekeket molesztált és ha a tanú nem vall ellene, akkor nem tudnak ezeken a gyerekeken segíteni.

h)      Fenyegetések, édesgetés, hízelgés alkalmazása.

Ez is megvolt. Az előző pontban leírtat nevezhetjük egyfajta fenyegetésnek, hiszen lelkiismeret furdalást próbálnak kelteni a gyermekben azzal, hogy ha nem vall Jackson ellen, akkor más gyerekeknek bántódása esik. Édesgetést és hízelgést is láthatunk, amikor például azt mondják Jason Franciának: „Mint téged kiszabadított az anyád, és te, te őszinte vagy és az őszinteséged segíteni fog nekünk. Hogy kiszabadítsuk a következő gyereket. Lehet, hogy Macaulay-nak már túl késő is. De ott vannak ezek a gyerekek, akikkel utazgat most a turnén. Talán őket ki tudjuk szabadítani…”

i)        Az interjút nem vették videóra vagy nem dokumentálták más módon.

Ez az egyetlen pont, aminél nem pipálhatunk. És miután szerencsére rögzítették az interjúkat így módunkban áll kielemezni azokat.

Az első interjú, amire vissza kívánok utalni, az Jason Franciáé. Francia volt az egyetlen a több tucat gyerek közül, aki engedve a nyomozóhatóságok nyomásának végül is Jackson ellen vallott. Ehhez nyilván van annak is köze, hogy az anyja, Blanca Francia, aki 1986 és 1991 között dolgozott Jacksonnak szobalányként, pénzt fogadott el a bulvármédiától azért, hogy mondja azt látta Jacksont kisfiúkat molesztálni. Hogy Blanca és Jason Francia állításai konkrétan mik voltak és azok hogyan dőltek össze 2005-ben a bíróság előtt, valamint, hogy mi hangzott el Jason 1993-94-es rendőrségi kihallgatásán azt ebben a cikkben hosszasan bemutattam, így most nem teszem ismét, de egyértelmű, hogy a fenti helytelen kihallgatási technikák mindegyike vonatkoztatható Jason Francia 1993-94-es kihallgatására (a rögzítés, dokumentálás hiányára vonatkozó pont kivételével). Csupán egy részletet emelek most át ebbe a bejegyzésbe a Franciáékkal bővebben foglalkozóból. Itt Jackson 2005-ös ügyvédje, Tom Mesereau kérdi Franciát a 2005-ös per során arról az 1993-as rendőrségi interjúról:

MESEREAU: Oké. Tulajdonképpen ön oda-vissza ingadozott az interjú során, nem igaz? Egyik pillanatban azt mondta „megcsiklandozott”, aztán a másikban azt, hogy nem biztos benne. Igaz?

FRANCIA: Próbáltam kitalálni hogyan szabadulhatnék meg onnan. [A rendőrségi kihallgatásról.]

MESEREAU: Megértem. És pontosan emlékszik még arra hogyan érezte magát az 1993-as interjú során, igaz?

FRANCIA: Igen, arra, hogy sírtam és vacakul éreztem magam.

Az egész bejegyzést érdemes elolvasni ahhoz, hogy tisztán lássuk mi is történt azon a kihallgatáson!

Amit most újdonságként akarok bemutatni az a színész, Corey Feldman 1993-as rendőrségi kihallgatása. Feldman 22 éves volt a kihallgatás idején, de a kérdések arra az időszakra vonatkoznak, amikor gyereksztárként, a ’80-as években sok időt töltött Jacksonnal. Amit láthatunk az interjúban, hogy a rendőrség – személy szerint Deborah Linden őrmester – minden áron terhelő vallomást igyekszik kicsikarni a színészből Jacksonra nézve, miközben az igazság nem nagyon érdekli. Egy alkalommal például Feldman elmondja neki, hogy ő tudja mi a gyerekmolesztálás, mivel molesztálták gyermekkorában, csak éppen nem Jackson. A riportból megtudjuk, hogy Feldman meg is nevezte az interjú során molesztálóját, de ezzel a rendőrnő egyáltalán nem is törődik! Őt csak az érdekli, hogy Feldman Jacksonra mondjon valami terhelőt! (Egyébként Feldman éppen nemrég tett arra ígéretet, hogy nyilvánosságra fogja hozni annak az embernek a nevét, aki gyermekként molesztálta és aki – az előzetes információk alapján úgy tűnik – a film szakmában dolgozik.)

Íme az interjú részletek. Alant azokat a részeket fordítom le, amelyeket bejátszanak az interjúból.

1. videó

0:53

Corey Feldman: “Soha semmi nem történt Michaellel.”

1:15

Corey Feldman: “Ha lenne valami, amit elrejtettem mindezen évek alatt, akkor semmit sem akarnék jobban, mint felszínre hozni most – hogy Michael biztosan megkapja azt a segítséget, amire szüksége van.”

1:51

Linden őrmester: “Ami engem aggaszt, hogy vajon, ha valami történt volna, ha valami történt, akkor azt te nem mondod el nekünk, nem mondanád el nekünk amiatt.”

Corey Feldman: “Nem. Nem tudom abba a helyzetbe beleképzelni magam, hogy elmondanám-e vagy sem, mert semmi nem történt!”

2:18

Corey Feldman: “Egy ágy volt a szobában és ő kérte, hogy hozzanak fel egy tábori ágyat. Felhozatta a tábori ágyat és egy kicsit beszélgettünk, amíg el nem fáradtunk és ragaszkodott hozzá, hogy én aludjak a rendes ágyon és ő a tábori ágyra feküdt, mert úgy érezte nem lenne udvarias dolog tőle, ha ő feküdne a rendes ágyon.”

2:41

Corey Feldman: “Egész éjjel fenn voltunk és beszélgettünk, meg ilyenek. Együtt imádkoztunk mielőtt lefeküdtünk és ő pizsamában volt. És én is pizsamában voltam.”

2:54

Corey Feldman: “Egyszer a jacuzziban voltunk… beszélgettünk… semmi nem történt.”

Linden őrmester: “Mi volt rajtatok?”

Corey Feldman: “Fürdőruha.”

Linden őrmester: “A jacuzziban.”

Corey Feldman: “Igen. Neki… azt hiszem volt neki egy fölösleges fürdőnadrágja, amit nekem adott.”

3:09

Linden őrmester: “Egy kicsit furcsán néztél ki, amikor a jacuzziról kérdeztelek.”

Corey Feldman: “Tényleg?”

Linden őrmester: “Igen.”

Corey Feldman: “Mm.” (nevet)

3:16

Corey Feldman: “Soha semmi helytelent nem tett. Úgy értem, SEMMIT… tudod. Úgy értem a legközelebb ahhoz, hogy megérintsen akkor került, amikor talán egyszer a lábamra ütött, tudod, amikor arról beszélt, hogy lefogytam.”

3:32

Corey Feldman: “Engem molesztáltak, úgyhogy tudom milyen érzés keresztülmenni azokon az érzelmeken és higgye el, az a személy, aki molesztált engem… ha (Michael) lett volna az a személy, akkor ez most egy nagyon más történet lenne, mert akkor kiállnék mindenki elé, tudod, és tennék valamit azonnal, hogy ez az ember megkapja, ami jár neki.”

4:07

Linden őrmester: “Meginterjúvoltunk egy csomó embert és még mindig ezt tesszük. Nem fedeztünk fel olyan dolgokat eddig, amelyek tisztáznák őt.”

(Vegyük észre a kifacsart „tényállást”! A rendőr nem azt mondja, hogy semmi olyan dolgot nem fedeztek fel eddig, ami alátámasztaná az ügyüket (pedig ez volt a helyzet!), hanem azt, hogy semmi olyan dolgot nem fedeztek fel, amelyek tisztáznák Jacksont. De mint ahogy ebből az interjúból is látszik a rendőrség egyszerűen nem vett figyelembe semmi olyan információt, amelyek tisztázták volna a sztárt!)

5:06

Rendőr tisztviselő: “Sok dolgot hallunk arról, hogy Michael sosem bántana egy gyereket. Persze, hogy nem. Szereti a gyerekeket, nem fogja őket bántani… fizikailag nem. Nem hiszem, hogy ha Michael gyerekeket molesztál, akkor azért teszi, mert bántani akarja őket. Azért teszi, mert szereti őket.”

(“A fenti idézet pedig egy rendőrtisztviselő szájából egyszerűen döbbenetes!”)

2. videó

0:31

Linden őrmester: “A hited benne és az iránta érzett szereteted az útjába áll annak, hogy elmondj nekünk dolgokat?”

Corey Feldman: “Minden, amit elmondtam igaz és… úgy értem semmi nem történt.”

1:10

Linden őrmester: “Annyira aggódom, hogy ha valami történt, akkor azt te nem fogod nekünk elmondani, mert nehéz lenne elmondani nekünk…”

Corey Feldman: “Nem.”

1:33

Corey Feldman: “Tudja hányszor erőltettem az agyamat és gondolkodtam azon: ‘Van valami, amit elfelejtettem? Van valami, tudja, amiről azt gondolom nem történt meg, pedig igen? Ha lenne valami, akkor azt szeretném elmondani önöknek, de semmi nem történt.”

Végezetül íme Jackson ügyvédjének, Bert Fieldsnek egy levele, amit a rendőrségi eljárással kapcsolatban írt Los Angeles rendőrfőnökének, Willie Williamsnek 1993-ban:

Tisztelt Williams Rendőrfőnök Úr!

Én Michael Jacksont képviselem. Egész felnőtt életem során nagy támogatója voltam a Los Angeles-i Rendőrségnek. Évekig képviseltem Jack Webbet. Miközben Jackkel dolgoztam a Dragnet és Adam-12 ügyön, számos rendőrtisztviselővel találkoztam, akiket a mai napig tisztelek és csodálok. Azok a rendőrei, akik naponta kockára teszik az életüket azért, hogy megvédjenek minket, feltétlen nagyrabecsülést érdemelnek.

Néha azonban még egy elkötelezett rendőr is, amikor egy jelentős nyomozás részese lesz, elveszítheti szeme elől a tisztességnek és annak fontosságát, hogy a vádlott jogait tiszteletben tartsa.

A Michael Jackson ellen jelenleg folyó nyomozás során ez történt: az ügyben nyomozó rendőrök elmentek kiskorúak otthonába és nagy nyomás alatt zajló kihallgatásoknak tették ki őket, néha a szüleik jelenléte nélkül. Tudomásomra jutott, hogy az ön rendőrei elképesztő hazugságokkal rémisztgették a fiatalokat, úgy, mint “vannak rólad meztelen képeink” azért, hogy rávegyék őket, hogy vádolják meg Mr. Jacksont. Természetesen nincsenek ilyen fotók ezekről a fiatalokról és nem tudnak őszinte vádat emelni ellene. De az ön rendőrei úgy tűnik készek minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy potenciális bizonyítékot generáljanak Mr. Jackson ellen.

Továbbá az ön rendőrei azt mondták szülőknek, hogy a gyermekeiket molesztálták, pedig a kérdéses gyermekek egyértelműen cáfolták ezt. Ezen kívül Mr. Jacksonra, mint “pedofilra” utaltak, noha nem emeltek vádat ellene és még kevésbé ítélték el.

És az, hogy (a rendőrök) kiskorúakat és szülőket zaklattak még nem minden. A Mr. Jackson birtokán tartott házkutatás során elvitték számos személyes tulajdonát, beleértve a noteszét, amely potenciális tanúk neveit és címeit tartalmazza. Kértük, hogy vagy szolgáltassák vissza ezeket a feljegyzéseket vagy készíthessünk róla egy másolatot a mi költségünkre. Ezt elutasították, azért, hogy hátráltassák a védelmet abban, hogy a saját nyomozását lefolytassa az ügyben.

Ezek a taktikák nem csupán helytelenek, hanem egyenesen felháborítóak…

Még a New York-i rendőrség – amely pedig nem a kedvességéről híres – is tartózkodott az ilyen túlbuzgó kampánytól Woody Allen ügyében, akit hasonló bűncselekménnyel vádoltak. A Los Angeles-i rendőrség miért nem adja meg Michael Jacksonnak ugyanazt a kiegyensúlyozott és tisztességes bánásmódot?

Sürgetem önt, hogy vessen véget ezeknek a visszaéléseknek. Vizsgálják ki ezeket a vádakat olyan alaposan, amennyire csak lehet, de tegyék ezt azon az őszinte, tisztességes módon és magas színvonalon, amely egykor büszkévé tette a Los Angeles-i rendőrséget.

Üdvözlettel,

Bertram Fields

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) A rendőrség tisztességtelen módszereiről a Jackson ügyben bejegyzéshez

  1. Tyson szerint:

    ………. És mikor azt hinnénk, h kiveséztük a témát és újabb “fordulat” már nem jöhet, akkor jön 1 “régi barát” aki felkavarja az állóvizet némi pénzért. :((( http://www.tmz.com/2013/05/07/michael-jackson-molestation-wade-robson-estate/

    • jacksonaktak szerint:

      Majd fogok foglalkozni Robson vádjaival, csak egyelőre meg akarom várni, míg teljesen “kiforogja magát”. Persze már az eddigi beadványai alapján is lehet látni, hogy újabb pénzlenyúlási kísérletről van szó, de majd később foglalom össze.

  2. Linda szerint:

    Mikor lesz új bejegyzés? 🙂 Nagyon szeretem olvasni a blogcikkeidet! Már nagyon várom a következőt, igazán tanulságos és alapos munka! Csak gratulálni tudok még egyszer!

    • jacksonaktak szerint:

      Szia. Örülök, hogy tetszik. Most eléggé elfoglalt vagyok mással és Michael kapcsán is egy újabb “projekten” dolgozom. Az is a vádakkal lesz kapcsolatban, csak angolul és utána fogom lefordítani magyarra is.

      • Linda szerint:

        Nagyon várjuk! Az újabb “projektet” is! 🙂

      • Linda szerint:

        Szió!

        Szeretnék érdeklődni, hogy várható e új bejegyzés a közeljövőben, legfőképp most a wade robson-os ügyre gondolok… Számaíthatunk ebben a dologban is egy nagyszerű bejegyzésre Tőled? Nagyon érdekelne.

        Előre is köszi

  3. Bedike szerint:

    Én is így gondolom, hogy bizony figyelni kell minden jelre, amit egy gyerek esetleges molesztálására utalhat. Nálunk jóval kevesebb pedofil ügy lát napvilágot, mint az USA-ban. Odakint a gyerekeknek sokkal nagyobb jogaik vannak, elég, ha valaki csak félreérthető módon szól, vagy ér hozzá egy gyerekhez, már lehet is menni megtenni a feljelentést. Ezt nagyon helytelennek tartom. Ugyanakkor az is tény, hogy Amerika a bűnözés melegágya (drog, gyilkosság, bántalmazás….stb), rengeteg az elítélt, de az, hogy mindenféle alapos bizonyosság nélkül megvádoljanak embereket ez elfogadhatatlan. Számos dologban primitívnek tartom az ottani népet és ha ilyeneket olvasok, mint itt is is, csak megerősít ebben. Mélységesen elkeserít, hogy a rendőrség milyen elszánt harcot folytatott MJ ellen a minimális tisztesség határait áthágva, persze Sneddon hatására. De jön a kérdés, hogy mit lehet várni akkor, mikor a média is szitokhatjáratot folytatott segítve ezzel az „igazság” kiderítését. Nevetséges, hogy magukat újságíróknak nevező emberek képesek leírni ekkora hülyeséget (már elnézést) az ököráldozatokról tényszerű bizonyíték híján gyarapítva ezzel az amúgy is hiszékeny olvasók táborát. A rendőröket meg kiképezték alaposan 93-ban és 2005-ben is, hogyan kell a kihallgatott tanúk esetleges ellenvetéseit kezelni, vagy kiforgatni a mondataikat úgy, hogy a jegyzőkönyvekbe Jackson bűnösségét alátámasztó vallomások kerüljenek. Kíváncsi lennék ezeknek az alkalmazottaknak a lelkivilágára, hogy éreznek most tudván azt, hogy egy ártatlan ember elítélésén munkálkodtak mindkét botrány idején. Mindemellett tudjuk, hogy ezek a koholt vádak is közvetve ugyan, de Michael halálához vezettek. Sneddont már nem is említem. Neki annyit, hogy „igen boldog” nyugdíjas éveket kívánok.

    Respect nagyon köszönöm a több éve tartó kitartó munkádat! Ehhez hasonló MJ-vel kapcsolatos (jelenleg is működő) tényfeltáró magyar oldallal én személy szerint nem találkoztam még a net-en. Remélem a lelkesedésed tartós, szeretnék még sok ilyen bejegyzést olvasni tőled.

    • jacksonaktak szerint:

      Köszönöm, Bedike.

      Nem hiszem, hogy lelkiismeret furdalásuk lenne azoknak, akik részt vettek ebben. Ha akkor képesek voltak rá, akkor később miért változott volna meg a hozzáállásuk. Szerintem Deborah Linden pl. akkor is tudta, hogy nem így kell kikérdezni embereket, mégis ezt tette. Ez különben egy banda. Itt egy cikk arról, hogy Santa Barbarában kik kapják a legmagasabb nyugdíjat: http://independent.com/news/2011/aug/19/which-pensioners-get-most-green/

      Sneddon a lista élén, de Jim Anderson, Jim Thomas és Russell Birchim is vele dolgozott. És mind ott vannak a Santa Barbarában legmagasabb nyugdíjjal rendelkezők között. Tavaly Deborah Linden is csatlakozott hozzájuk. A cikk, ami erről szólt itt volt (http://www.ripoffreport.com/city-governments/chief-of-police-debo/chief-of-police-deborah-linden-0673a.htm), de azóta hogy-hogy nem eltávolították. Én azonban lementettem akkor:

      “Chief of Police Deborah Linden Deborah – Total RIPOFF! She is retiring and getting $160,000.00 a year for life ripping off San Luis Obispo taxpayers to pay her only 9 year term!
      Deborah Linden, the San Luis Obispo police chief will retire in December after nine years on the job. Linden, 49,
      She earns $160,394 in salary and an additional $73,821 in benefits, such as retirement and health care. Wow that is amazing to make that kind of money on a town that is broke.
      She is leaving just in the middle of meassure A & B to repeal on mandatory binding arbitration and pension reform. Yet $160,000.00 a year for life and she is only 49 years old. That’s nothing, how many people are making minimum wage that are over 70 years old with no pension that can’t even think about retiring at all? Take a guess Doborah.
      Mandatory binding arbitration is unfair and wrecking the city’s budget and chief Deborah Linden leaving and wanting her pension as if she was not already making $233,883.00 a year, didn’t she save her money and to walk away with $160,000.00 a year. Her she drove around all the trailer parks in San Luis Obispo and seen how many people are living on low fix incomes? Probably not but so, do you think she cares if an older couple making $15,000.00 a year pension on an old trailer without a single dollar more in their 70′s? The recession crisis is bad from these people stealing Cities and the State of California with their greedy pensions and it is terrible as many leave the State or leave the Cities paying their pension contributing nothing back. Se didn’t even liv ein San Luis Obispo anyway, so what good it is to pay her pension?
      An outside arbitrator — someone who doesn’t live here, doesn’t know us and is not accountable to SLO voters — has arbitrarily decided SLO police officers should be given a 30% pay raise. It’s costing $2.5 million annually that the city doesn’t have,
      forcing the City Council to cut vital services.
      This report was posted on Ripoff Report on 7/31/2011 5:20:42 PM and is a permanent record located here:”

      A cikk arról háborog, hogy Linden mindössze 49 éves korában nyugdíjba megy évi 160 000 dolláros nyugdíjjal. Szóval véleményem szerint ez egy amolyan kis helyi maffia volt ott Santa Barbarában. Kéz kezet mos. Nem bánt itt meg senki semmit. Ezeknek az embereknek nincs lelkiismerete.

      • Bedike szerint:

        Persze, hogy nincs nekik lelkifurdalásuk. A többségnek tuti. Nem is a nagy górékra gondolok én, hanem a végrehajtó munkásokra a rendőrség berkein belül. Azok közül is csak 1-2-re. Lehet, hogy naiv vagyok, de azért gondolom van köztük még 1-2 jóérzésű ember, akiben azért csak motoszkál az igazság és az, hogy mit tettek MJ-vel. De tudom, ha ébred bennük bármilyen sajnálat is, az már nem hozza őt vissza nekünk.

        Köszi a nyugdíjas listát! 🙂 Látom Sneddon ebben is élen jár a potom 224,673 dolláros évi jussával. Megérdemli azt az évi kis 48 milliót magyar pénzbe átszámítva igazán.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s