A Wade Robson / James Safechuck-ügy

Régen írtam már ebbe a blogba, de sajnos most muszáj Wade Robson és James Safechuck vádjai miatt, amelyekről már bizonyára ti is értesültetek. Írtam egy összefoglalót arról, hogy mit állítanak és hol tart most az ügyük. Kicsit hosszú, de ha tényleg érdekel az ügy, akkor szerintem érdemes végigmenni rajta, hogy ne csak a bulvármédia ferdítései mentén lássuk mi történik.

Ki az a Wade Robson?

Wade Robson

Wade Robson ausztrál táncos, koreográfus, akit édesanyja, Joy Robson szinte születésétől táncos pályára szánt. A kétségtelenül tehetséges gyermeket 5 évesen benevezte anyja egy táncversenyre a hazájában, amit meg is nyert és jutalomból találkozhatott az éppen ott turnézó Michael Jacksonnal.

Két évvel később a Robson család az USA-ba ment vakációzni, ahol az ambiciózus anya ismét felvette a kapcsolatot Jacksonnal azzal, hogy segítsen karriert csinálni a tehetséges Wade-nek. Az anya későbbi elmondása szerint tudták, hogy a táncos, koreográfus szakmában komoly pályafutást csak akkor futhatnak be, ha az USA-ba költöznek, ehhez azonban zöld kártyát kellett kapniuk valakitől. Michael Jackson ebben segített nekik azzal, hogy alkalmazta Joy Robsont az egyik cégében. Az anya, az akkor 9 éves Wade és 12 éves nővére, Chantal Robson így az USA-ba költözhettek 1991-ben. A gyerekek apja, Dennis Robson valamint Wade 10 évvel idősebb bátyja, az akkor már főiskolás Shane Ausztráliában maradt. Az apánál egyébként ekkoriban diagnosztizáltak mániás depressziót, s ez az állapota ahhoz vezetett, hogy kapcsolata Joy Robsonnal amúgy is megromlott, amin természetesen a nagy távolság sem javított.

Joy Robson tehát a két kisebb gyerekével az USA-ban telepedett le azzal a feltett szándékkal, hogy Wade-ből sztárt nevel. Ebben némileg Michael Jackson segítségét is igénybe vette – egyrészt a már említett zöld kártyával, másrészt pedig azzal, hogy kisebb munkákat Jackson is adott a gyereknek. Wade szerepelt Michael Black or White, Jam és Heal The World című videóklipjeiben, valamint egy L.A. Gear reklámban a sztárral és más gyerekekkel.   Ugyanakkor egy 1995-ös interjúban mind Joy, mind Wade hangsúlyozták, hogy bár Michael nagy inspirációt jelentett Wade számára, de a karrierjét egyedül ők irányítják, a döntéseiket ők maguk hozzák meg.

Robson (bekarikázva) a Black or White-ban

Jackson és Robson az L.A. Gear reklámban

A család időnként ellátogatott Jackson Neverland nevű birtokára, vagy Los Angeles-i lakásába, s ezen alkalmakkor Wade rendszeresen a sztár szobájában aludt. Ebből sosem csinált titkot senki és Wade Robson 20 éven át tagadta – bíróságon eskü alatt és interjúkban egyaránt -, hogy bármi oda nem illő történt volna ezen alkalmakkor. Ám most Robson ezt próbálja Jackson ellen fordítani. Később részletezem, hogy hogyan.

Jackson azonban nem volt állandó jelenlét a gyermek és a család életében, Joy Robson maga menedzselte a fiát. Az 1995-ös interjúban Joy Robson így mesélt: “Amikor először fontolgattuk a Los Angeles-be való költözést Michael azt mondta nekünk, hogy azt kövessük, amit a szívünk diktál és úgy éreztük, hogy az a jó, ha költözünk. Az első 18 hónap LA-ben nagyon kemény volt. Hoztunk hat bőröndöt és egy kis pénzt és senkit nem ismertünk LA-ben, csak Michaelt, aki azonban a legtöbbször nem volt ott. És tulajdonképpen legelölről kellett kezdenünk Wade karrierjével, mert ismeretlen volt, de kitartóak voltunk és végül, bár nehezen, de találtunk egy jó színházi és tánc ügynököt és elkezdtünk válogatásokra járni.” [1]

Joy az 1995-ös interjúban rávilágít hogy milyen keményen dolgozott Wade gyerekként. Naponta három-négy válogatáson vettek részt iskola után délután 3 és 7 óra között. Hogy az ambíció a leginkább Wade-é volt-e vagy az anyjáé, azt innen nehéz eldönteni, bár anyja szerint: “Ő egy érett 12 éves, aki tudja mit akar legyen szó az albumborítóról vagy egy szerepről. Született előadó.”

Wade nővére, Chantal – bár Wade-hez képest kevésbé volt tehetséges -, de szintén a tánc és a koreográfia világában kezdett dolgozni már gyerekként. Sokszor Wade farvizén utazva – pl. Wade által elvállalt projektekben kapott asszisztensi szerepet. Elmondhatni, hogy az egész család ambícióinak a megvalósulása nagyban Wade vállaira nehezedett egészen fiatal korától elkezdve.

Az anya, Joy Robson mindent a kezében tartott vasmarokkal. Sőt, egy idő után már nemcsak Wade-et menedzselte, hanem tehetségkutató és -segítő ügynökséget nyitott más tehetséges gyerekek számára is. Az ambícióját jól mutatja, hogy noha fia tizenévesen már sikeres táncos és koreográfus volt, sőt lemezszerződéssel is rendelkezett, eleinte nem volt teljesen elégedett az USA-ban eltöltött első három évben elértekkel: “Amikor először idejöttünk azt hittem három év alatt többet elérünk majd, de most – figyelembe véve az élet és az üzlet realitásait és összehasonlítva azzal, hogy mit értünk el másokhoz képest, akik egész életükben ebben az iparban voltak, akkor azt hiszem nagyon jól csináljuk.” [1] 

Minden a tánccal indult, de Joy ezután elkezdte a fiát más irányokba is terelgetni: színészet, zene, koreográfia. Ahogy egy interjúban Joy Robson elmondta, 10 éves korában Wade már nagyon öntudatosan átlátta, hogy nem táncosként akar megélni, mert a táncosok keveset keresnek és hamar kikopnak a koreográfusokhoz képest.

A zenei karrier építgetésében Wade megint kapott némi segítséget Michael Jacksontól. Wade és egy hasonló korú társa létrehozott egy együttest Quo néven, amely első és egyetlen albumát Jackson MJJ Productions nevű lemeztársaságánál jelentette meg.

A Quo

Wade epizódszereplőként bekerült pár szappanoperába is, de a fő irányvonal a koreográfia maradt. Wade mindössze 14-15 éves volt amikor már sztárokat koreografált. Először az Immature nevű gyerekekből álló együttest, majd Britney Spearst. Spears később egy interjúban elmondta, hogy mennyire meglepte, amikor először bemutatták Wade-nek – azon, hogy „egy bébi” lesz a koreográfusa. Azonban az együttműködés gyümölcsöző volt és hosszú távúvá vált. Később Wade már nemcsak Britney-vel, hanem az ’N Sync fiúcsapattal is együtt dolgozott. Eleinte csak koreográfusként, majd a csapat 2001-es (és utolsó) Celebrity című albumán már társszerzőként is megjelenik négy dalban.

Britney Spears és Wade Robson

Mint ismert, akkoriban az ’N Sync egyik tagja, Justin Timberlake együtt járt Britney Spearsszel. A kapcsolat komoly volt, azonban 2002-ben hirtelen véget ért – miden jel szerint azért, mert Spears megcsalta Timberlake-et (erről szól Timberlake Cry Me A River című dala). A pletykák szerint Wade Robson volt a harmadik fél. Bár Robson a nyilvánosság előtt ezt tagadta, de az tény, hogy bár korábban jó barátságot ápolt Timberlake-kel, dalokat írtak együtt, koreográfián dolgoztak együtt, itt hirtelen megszakadt közöttük minden együttműködés. Ha igaz a pletyka, akkor Wade már itt hátba szúrt egy barátot.

Ide vágó adalék, hogy 2011-ben Wade anyja, Joy Robson egy másik táncos vendége volt egy rádióinterjúban. A táncos, aki nagyjából Wade kortársa viccelődve megjegyezte neki, hogy Wade amikor 15 éves volt kikezdett az ő barátnőjével, mire Joy válasza az volt: „Hát igen, ez Wade.” Szóval úgy tűnik a dolog nem áll távol a jellemétől.

2002-ben más magánéleti problémái is voltak Wade-nek: mániás depressziós apja felakasztotta magát otthon Ausztráliában és meghalt.

Szakmailag azonban talán ez az időszak mondható Wade csúcs időszakának. Spears, az ’N Sync, majd önálló táncműsort kapott az MTV-n The Wade Robson Project címmel. Aztán 2007-2008-ban zsűritag és koreográfus volt a So You Think You Can Dance című táncos tehetségkutató műsorban.

Azonban a tánc és a koreográfia már nem elégítette ki. Egyre inkább a filmezés, a rendezés kezdte érdekelni. Pontosabban ez mindig is a vágya volt gyermekkorától kezdve, s jelen perirataiban ezt – mintegy vádlón – Michael Jackson számlájára írja. Hogy hogyan és miért vádlón, azt majd később részletezem.

Mindenesetre ezen a téren korántsem volt olyan sikeres, mint a táncban és koreográfiában. Belekezdett projektekbe, majd hirtelen kihátrált belőlük. A feleségével, Amandával (2005-ben vette feleségül a korábban divattervezéssel foglalkozó Amanda Rodriguezt – ma Amanda Robson) próbáltak saját filmet készíteni, de ez sosem valósult meg. Ugyanakkor a különféle – mindig kútba hulló – film projektek érdekében számos tánc és koreográfia munkát visszautasított, lemondott. A 2000-es évek végére egyébként már ezen a téren is elkönyvelt kudarcokat. Például 2008-ban koreográfusa volt a Cirque du Soleil Las Vegas-i Criss Angel show-jának, ami a társulat történetének egyik legrosszabb előadásaként és legnagyobb bukásaként vonult be a történelembe. Robson eredeti koreográfiáját végül egy másik koreográfus segítségével teljesen át is dolgozták.

2008 októberében Robson bejelentette, hogy újra Britney Spears koreográfusa lesz az énekesnő 2009-es The Circus Starring Britney Spears című turnéján. Decemberre azonban távozott a projektből. Hivatalosan azt kommunikálták, hogy eleve nem is tervezték máshogy, Wade-et csupán az „elő turné” koreografálására kérték fel, de ez a magyarázat egyértelműen sántít, mivel Wade maga beszélt korábban arról, hogy az egész turnét ő fogja koreografálni.

Később Robson azt nyilatkozta, hogy azért hagyta ott a Spears turnét, mert teljes erővel a filmkészítésre akart koncentrálni a feleségével (akkor miért vállalta el egyáltalán?): „Úgy volt, hogy megcsináljuk ezt a Britney turnét, de ez csak elvonta a figyelmem és mi igazából filmet szeretnénk csinálni és ezen az úton akarunk továbbmenni… Az időm nagy részét azzal töltöm, hogy munkákat mondok le, ami valószínűleg a saját bukásomhoz fog vezetni…”

A feleség, Amanda egyébként eredetileg divattervező, mégis mintegy Yoko Onóként Wade egyre több projektjében jelent meg közvetlen munkatársaként, kreatív partnerként. A tervezett filmes projektben a nő mint forgatókönyv író és kosztümtervező, Wade mint rendező, producer és koreográfus volt megjelölve.

A nagy filmes tervekből azonban csak két táncos rövid film valósult meg. Egy 17 perces I? („I Question Mark”) címmel és egy 5 perces Within címmel, amelyet a felesége írt és Wade rendezett és koreografált. Utóbbit 2007-ben forgatták Michael Jackson Neverland birtokán, a köszönetnyilvánításoknál 4:49-nél olvashatjuk is: “Wade és Amanda Robson szeretné megköszönni… MJ-nek azért, hogy megengedte, hogy használjuk a megszentelt földjét és Grace-nek (Grace Rwaramba – Jackson gyerekeinek a dadája, mondhatni Jackson jobb keze ebben az időben), hogy lehetővé tette ezt”.

A Neverlanden 2007-ben forgatott Within

Nyilván nem azért utasítottak vissza minden más munkát, hogy ezeket megvalósíthassák. Ennél komolyabb terveik voltak a filmmel. 2009-ben egy interjúban Wade arról számolt be, hogy már egy éve dolgozik a feleségével egy film forgatókönyvén és nemsokára el is kezdik forgatni: „… heti öt napon ezen dolgozunk attól a pillanattól fogva, hogy felkelünk addig, amíg lemegy a nap. Ezt csináljuk egész nap, minden nap.”

Azonban ez a film sosem valósult meg. Ahogy más projektek sem, amiket korábban nagy lelkesedéssel bejelentett – mint például egy színdarab. Wade korábban szárnyaló karrierje egyre inkább megtorpant, széthullott.

2009. június 25-én Michael Jackson meghalt. Néhány nappal a halála után Robson az alábbi üzenetet tette fel ma már nem létező honlapjára:

„Michael Jackson megváltoztatta a világot és személy szerint megváltoztatta az én életemet örökre. Ő az oka annak, hogy táncolok, annak, hogy zenélek és ő az egyik fő oka annak, hogy hiszek az emberi faj tiszta jóságában. 20 éven át közeli barátom volt. A zenéje, a mozgása, a személyes, inspiráló szavai, a bátorítása és a feltétel nélküli szeretete mindig bennem fog élni. Elmondhatatlanul hiányozni fog, de tudom, hogy most már békességbe van és melódiával és holdsétával bűvöli el a mennyet.

Szeretlek Michael.

Wade Robson”

Itt kell megjegyezni, hogy Wade Robson Michael Jackson haláláig barátságot ápolt a sztárral (illetve most már inkább mondjuk úgy: úgy tett, mintha azt ápolna). MJ halála után egy interjúban elmondta, hogy utoljára 2008-ban találkozott vele. Las Vegas-ban látogatta meg feleségével Jacksont és a gyerekeit, hogy közös kerti hússütésen vegyenek részt.

Robson ezután több táncos tribute koreográfiát is készített Jackson emlékére, valamint ő írta az előszót a Jackson hagyatékkezelője által jóváhagyott The Official Michael Jackson Opus című képes emlék albumhoz, amelyben szintén áradozik egykori mentoráról. De ezek csak szórványos, kis projektek voltak, nem állandó, jól fizető munkák. (Sőt, egy tribute-ért vagy egy előszóért egy ilyen albumba valószínűleg nem is nagyon fizetnek.)

2010 decemberében ajánlatot kapott arra, hogy rendezze meg a Step Up című táncos film negyedik részét. 2011 áprilisában azonban személyes okokra hivatkozva hirtelen kihátrált a projektből. Három hónappal később bejelentette, hogy ő fogja rendezni és koreografálni a Cirque du Soleil Michael Jackson showját, az Immortalt: “Most kezdek dolgozni a Cirque du Soleil Michael Jackson showján… Ami egyszerre izgalmas és ijesztő, mert hatalmas felelősség. De azért vállaltam, mert Mike annyira hatalmas része volt a karrieremnek és az életemnek. 20 éven át barátok voltunk mielőtt elment, hétéves korom óta. Szóval ez egy lehetőség a számomra, hogy egy kicsit visszaadjak az örökségébe…”

Azonban ebből sem lett semmi. A showt valójában Jamie King rendezte és koreografálta – az a koreográfus, aki egyébként már a Britney Spears turnén is váltotta Wade-et.

Wade karrierje teljesen zsákutcába jutott.

2013. májusában aztán robbant a bomba: Wade Robson pert indított Michael Jackson és cégei ellen, valamint hitelezői követelést (creditor’s claim) nyújtott be a hagyatékkezelője ellen azzal a váddal, hogy 1990 és 1997 között, amikor Robson 7-14 éves volt, a sztár szexuálisan molesztálta őt. Robson anyagi kártérítést követel, s bár a konkrét összeg meghatározását a bíróságra bízza, azonban a beadványa megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy jó sok pénzre számít, hiszen azt állítja, hogy Jackson állítólagos molesztálása képtelenné teszi arra, hogy élete hátralévő részében folytassa a munkáját, pedig, ha nincs az állítólagos molesztálás, akkor nemzetközi szupersztár vált volna belőle. Legalábbis ezt állítja a beadványában. Követelése szerint Jackson hagyatékkezelőjének kártalanítania kell őt minden múltbeli és jövőbeli bevételéért, amely az állítólagos molesztálás miatt maradt el.

Mivel vádolja Michael Jacksont Wade Robson?

Mindennel, amit egy gyermekmolesztálási perben meg lehet fogalmazni: azzal, hogy fogdosta ruhán kívül és ruha alatt, kölcsönös maszturbálással, kölcsönös orális szex-szel és anális közösüléssel. Robson azt állítja, hogy Jackson rögtön az első éjszakán elkezdte a molesztálást, amikor egy szobában aludtak és ezt követően gyakorlatilag minden egyes alkalommal molesztálta, amikor egyedül maradtak egy szobában hét éven át, 7 és 14 éves kora között.

Mivel magyarázza Wade Robson azt, hogy 20 év után most hirtelen megváltoztatta a sztoriját?

Először menjünk végig azon, hogy 20 éven át mit mondott Robson!

Amikor Jacksont 1993-ban egy 13 éves fiú, Jordan Chandler családja megvádolta gyerekmolesztálással (ott is pénzt akartak a szülők Jacksontól – erről az ügyről is részletesen olvashatsz ezen a blogon), akkor Wade Robson a televízió nyilvánossága elé kiállva védte őt meg. Joy Robson ezt mondta erről az 1995-ös interjúban: “Michael előbb magát bántaná, mintsem hogy bántson egy gyereket. Neki nem volt gyerekkora, így fontos a számára, hogy másoknak legyen. Wade döntése volt, hogy a nyilvánosság elé áll a televízióban és megvédi Michael ártatlanságát. Nehéz volt, különösen egy 11 évesnek, de nem tehettük meg, hogy hagyjuk, hogy az emberek elhiggyék, hogy Michael bármi más volt nekünk, mint barát.” [1]

Robsont – akárcsak más gyerekeket – a hatóságok többször kihallgatták és kikérdezték arról, hogy Jackson nem molesztálta-e, de mindvégig azt mondta, hogy nem, beleértve egy nagy esküdtszék (Grand Jury) előtt tett vallomást is.

2005-ben, amikor egy újabb család próbált meg pénzhez jutni azzal, hogy 1993 óta könnyű volt Jacksont megvádolni ilyesmivel az akkor ráaggatott stigma miatt (lásd Arvizo per – erről is részletesen olvashatsz erről a blogon) Robson már felnőtt ember volt, 22 éves. A védelem első tanújaként jelent meg a tanúk padján Jackson oldalán. Hogy erősítse gyenge lábakon álló ügyét, a vád megpróbálta több Jackson körül felbukkanó gyerekről azt állítani, hogy a sztár molesztálta őket, annak ellenére, hogy maguk a gyerekek ezt tagadták, de Robson másokkal együtt visszautasította a vádakat. A kihallgatása roppant specifikus volt – a vád képviseletében Ron Zonen ügyész részletekbe menően kérdezte ki: „csinálta-e ezt veled? csinálta-e azt veled?” Robson minden egyes ilyen kérdésre határozott nemmel felelt.

Mindemellett Robson sokszor média nyilatkozatokban is megvédte Jacksont a vádak ellen, teljesen önkéntesen és amint korábban említettük a sztár haláláig jóban volt vele.

A megváltozott sztorira most azt a magyarázatot adja, hogy Jackson „agymosta” őt és emiatt csaknem 30 éves koráig, 2012 májusáig képtelen volt felismerni, hogy gyermekkori szexuális molesztálás áldozata volt.

Néhány részlet a beadványa dokumentumaiból:

“Elkezdte olyan életelvekkel tömni a fejem, hogy “legyél benne a történelemkönyvekben” és “tedd halhatatlanná magad”. Azt is prófétálta, hogy egy napon nagyobb filmrendező leszek, mint Steven Spielberg. Ahogy én láttam [Jackson] megírta a sorsomat.” [2; 2. oldal, 9. pont]

Michael Jackson valóban biztatott minden tehetséges embert maga körül, hogy törekedjen a legjobbra, a legtöbbre, ami kitelik tőle, valamint biztatta a tehetséges gyerekeket is a fentiekhez hasonló módon. Ez azonban nem bűncselekmény (sőt), tehát hogy kerül ez mégis Robson vádjai közé? A későbbiekből majd kiderül, hogy Robson két 2011-2012-es idegösszeroppanását ahhoz köti, hogy nem tudta beteljesíteni Jackson ezen „próféciáját”. Furcsa sztori, de majd megpróbáljuk kibogozni Robson gondolatmenetét.

Amint fent leírtam 1993-ban a Chandler vádak idején az akkor 11 éves Robsont is kikérdezték a hatóságok, sőt a médiában is nyilatkozott, azonban mindig is tagadta, hogy bármi oda nem illő dolog történt volna közötte és Jackson között. Most azonban azt állítja, hogy Jackson telefonon betanította, hogy mit kell mondania.

“Amint beidéztek vallomást tenni [Jackson] elkezdett hívogatni minden nap, hogy tréningezzen engem. Azt mondta nekem, hogy a telefonunkat lehallgatják és mindent hallanak, amit mondunk. Szerepjátékot játszott és azt mondta nekem: ‘Azt mondják, hogy mindezeket a gusztustalan szexuális dolgokat csináltuk. Sosem tettük ezeket, igaz?’ Belementem a játékba és azt válaszoltam: ‘Persze, hogy nem!’ Azt mondta: ‘Ha elhinnék, hogy ezeket a szexuális dolgokat csináltuk, akkor TE ÉS ÉN börtönbe kerülnénk az életünk hátralévő részében. Az életünknek és a karrierünknek vége lenne. Küzdenünk kell ez ellen. Együtt kell legyőznünk őket.'” [2; 4. oldal, 17. pont]

Ez talán még hihető is lenne egy 11 éves gyereknél, azonban Robson azt állítja, hogy mindez a 2005-ös perben, amikor már felnőtt ember volt, megismétlődött és azért vallott Jackson mellett a tárgyalásán:

“2005-ben [Jackson] ellen büntetőper folyt szexuális gyerekmolesztálás vádjával. Ismét beidéztek tanúvallomást tenni. [Jackson] rendszeresen hívogatott és tréningezett és egy hasonló szerepjátékot játszott el velem, mint 1993-ban, amikor 11 éves voltam, olyan dolgokat mondott, hogy “Kitalálják ezeket a hazugságokat rólad és rólam és azt mondják, hogy mindezeket a gusztustalan szexuális dolgokat csináltuk. Csak megpróbálnak elpusztítani MINKET, elvenni a hatalmam és a pénzem, elvenni a karrierünket. Nem engedhetjük, hogy ezt tegyék. Együtt kell küzdenünk ellenük.’ Belementem a játékba ugyanúgy, mint 11 éves koromban. Még mindig nem hittem, hogy szexuális molesztálás áldozata vagyok. Nem hittem, hogy kényszerítettek. Úgy hittem, hogy beleegyező fél voltam a szexuális aktusokban, amiben [Jackson] és én részt vettünk. Azt is hittem, hogy teljesen rendben valónak találom, ami közöttünk zajlott. A mentális állapotom gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint 11 éves koromban és tagadtam, hogy molesztáltak volna.” [2; 5. oldal, 20. pont]

Érdekesnek találom, hogy Robson szerint Jackson „hazugságoknak” és „gusztustalan szexuális dolgoknak” nevezi amit állítanak róla. Azért érdekes, mert képzeljük magunk elé a szituációt: ha négyszemközt beszélünk valakivel egy olyan dologról, amiről mindketten tudjuk, hogy megtörtént és igaz, akkor miért neveznénk hazugságnak? A másik dolog, hogy Robson azt állítja a beadványában, hogy mindvégig, 2012. májusáig úgy hitte, hogy ami állítólag történt az a „szeretet megnyilvánulása”, mivel Jackson ezt mondta neki gyerekkorában. Ezért is hitte végig, hogy nem molesztálták, hanem beleegyező félként vett részt az aktusokban. Mégis ezt hogyan lehet akkor összeegyeztetni a fenti mondattal, amiben Jackson állítólag „gusztustalan szexuális dolognak” nevezi a molesztálást? És Robson azt állítja, hogy még ekkor sem esett le neki, felnőtt fejjel, hogy mondjuk: „Hogyhogy gusztustalan szexuális dolog? Hát nem a szeretet megnyilvánulása? Eddig ezt mondta nekem.” És ez még ekkor sem késztette arra, hogy átértékelje az állítólagos történtekről addig formált nézeteit? Nem is beszélve arról, hogy önmagában Jackson büntetőperének is azért már ki kellett volna váltania benne valamit – mondjuk egy ilyen átértékelést, ha magától még nem is jött rá 22 évesen, hogy mi a szexuális molesztálás.

Azt se feledjük el, hogy Robson pontosan milyen aktusokat állít: többek között azt, hogy 7 és 14 éves kora között Jackson análisan megerőszakolta. Nehéz elhinni, hogy ezt egy olyan korú kisgyerek a szeretet megnyilvánulásának tudná felfogni vagy úgy tudná érezni, hogy „teljesen rendben valónak találja” – gondoljunk csak a fizikai fájdalomra! Arról már nem is beszélve, hogy ha mindez tényleg megtörtént nem kevesebb, mint 7 éven át, akkor hogyhogy annak semmiféle fizikai vagy pszichológiai jelét soha nem fedezték fel a Robson körül élők – beleértve az anyját vagy az orvosait? Hogyhogy nem voltak vérzései? Hogyhogy nem volt szexuálisan összezavarodva? Hogyhogy nem volt pszichésen szétesve?

Az amerikai jog tanulmányozásával rájövünk, hogy Robson miért is állítja pontosan ezeket a dolgokat és miért is állítja be 2005-ös önmagát teljesen hülyének – olyan embernek, aki képletesen szólva, teljes mértékben képtelen volt kettő meg kettő összeadására és aki nem tudta 22 évesen, hogy análisan megerőszakolni egy gyereket az helytelen dolog és szexuális molesztálás. Később majd az elévülési idő tárgyalásánál részletesen kifejtem mindezt. Az is egyértelmű egyébként, hogy Robson alaposan tanulmányozott bizonyos szexuális molesztálással foglalkozó pszichológiai könyveket mielőtt felépítette a sztoriját (és sokszor vissza is köszön nála azok nyelvezete, szakzsargonja), de még így is hagyott a sztorijában jónéhány buktatót.

De jó, rendben, játsszunk egy kicsit a gondolattal! Tegyük fel egy pillanatra, hogy egyszerűen tényleg nem tudta valamiféle „agymosás” vagy pszichológiai blokk következtében, hogy ami vele állítólag gyerekkorában történt az szexuális molesztálás. A helyzet azonban az, hogy a 2005-ös vallomása során az ügyész Ron Zonen roppant konkrét és specifikus, részletekbe menő kérdéseket tett fel neki. „Megérintett-e így vagy úgy?” „Zuhanyoztatok-e együtt?” „Mutatott-e neked ilyen vagy olyan pornográf magazinokat?” Minden egyes ilyen kérdésre nem volt a válasz. Ha nem tudta, hogy ami állítólag vele történt az helytelen és molesztálás, akkor nem inkább úgy kellett volna felelnie ezekre a kérdésekre, hogy „Igen, ez megtörtént, de nem gondolom, hogy ez helytelen vagy molesztálás, mert beleegyező fél voltam és nem kényszerítettek.” De nem ezt mondta, hanem azt, hogy nem történt meg.

Menjünk tovább és lássuk, hogy állítása szerint Robson miként jött rá arra, hogy mégiscsak szexuális molesztálás áldozata volt gyermekkorában:

“2010 novemberében az első fiam megszületett. Nem sokkal azután kaptam egy ajánlatot, hogy megrendezzem az első nagy stúdió játékfilmemet. Úgy tűnt [Jackson] próféciája valóra válik, már csak a saját részemet kell hozzátenni – gondoltam.” [2; 5. oldal, 23. pont]

Robson elmondása szerint azonban 2011. áprilisa és augusztusa között idegösszeroppanást kapott és emiatt kiszállt a filmből majd 2011. május 16-án terápiára kezdett járni körülbelül egy hónapig. Most az ügyvédje által megfogalmazott beadványból idézek ezért az első szám harmadik személy. (Korábban Robson deklarációjából idéztem – a fenti idézetek ezért vannak egyes szám első személyben. A két dokumentum nagyjából megegyezik, néhol egyik, máshol a másik a részletesebb.)

“2011-ben Felperest szerződtették, hogy megrendezze első mozifilmjét, a Step Up 4-et, egy táncos filmet körülbelül 30 millió dolláros költségvetéssel. Ez volt a kezdete mindennek, amiről ő és [Jackson] remélte, hogy a Felperes el fogja érni – Felperes úgy hitte, hogy [Jackson] próféciája Felperesről valóra válik. 2011 áprilisában számára akkor még ismeretlen okokból Felperes stresszes és szorongó lett és kiszállt a filmből nem sokkal az elsődleges fotózás kezdete előtt. A Felperes akkor elszenvedte két idegösszeroppanása közül az elsőt és képtelen volt a mindennapi társadalomban funkcionálni. Hogy megbirkózzon ezzel és megtalálja a válaszokat arra, hogy min megy keresztül Felperes – mivel egyáltalán nem volt képes dolgozni – elkezdett látogatni egy kognitív pszichológust 2011. május 16-án, körülbelül egy hónapig. Beszéltek [Jacksonról], de Felperes nem beszélt [kitakarva]-nak a szexuális cselekedeteikről.

Felperes ismét elkezdett dolgozni néhány hónappal később 2011 július közepén a korábbi “legyőzhetetlenség” érzésével. De aztán 2012 márciusában elszenvedte második és utolsó idegösszeroppanását. Azóta nem dolgozott és egyáltalán nem képes dolgozni a korábbi szakmáiban a szórakoztatóiparban. A felperes nem értette meg a második idegösszeroppanása idején, hogy mi az oka annak oka, hogy nem képes dolgozni és azt csinálni, amit korábban szeretett.

Körülbelül 2012. áprilisának közepén Felperes betekintés alapú pszichoterápiát (insight-oriented psychotherapy – szó szerinti fordítást alkalmaztam, nem tudom magyar szakmai körökben pontosan minek nevezik ezt) kezdett egy szakképzett pszichoterapeutával [kitakarva], akivel kezdetben heti két alkalommal, majd heti egy alkalommal találkozott. 2012. május 8-ig tartott, amíg a Felperes elkezdte elmondani [kitakarva]-nak szexuális tevékenységeit [Jacksonnal]. Ő volt az első ember a világon, akivel Felperes megosztotta ezt az információt. Ezután fokozatosan elkezdte megérteni és elismerni, hogy gyerekként szexuálisan molesztálták és hogy ez a gyermekkori szexuális molesztálás pszichológiai sérülést, betegséget és kárt okozott. A Felperes nem fedezte fel, vagy ésszerűen nem fedezhette fel addig, amíg a második idegösszeroppanása nyomán betekintés alapú pszichoterápiába nem kezdett [kitakarva]-val, hogy a pszichológiai sérülését, betegségét és kárát gyermekkori szexuális molesztálás okozta.” [3; 35-36. oldal; 31-33. pont]

Ugyanez most Robson deklarációjából, mivel ez tartalmaz egy további részletet is a fiáról:

“2012. márciusában másodszor is és eddig utoljára idegösszeroppanást kaptam, amely ismét extrém stressz, szorongás, félelem és depresszió érzésével töltött el. Ránéztem a fiamra és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha átélné ugyanazokat a szexuális aktusokat, mint én [Jacksonnal] – amit én még mindig nem tettem egyenlővé a szexuális molesztálással – és életemben először eltűnődtem, hogy el kellene beszélgetnem valakivel arról, amit [Jackson] és én “csináltunk együtt”. Tudtam, hogy igazán fogalmam sincs hogy érzek ezzel kapcsolatban. Még mindig úgy gondoltam, hogy ha egyszer beszélek róla valakivel, akkor jól leszek. 2012. április közepén terápiába kezdtem [kitakarva]-val 2012. május 8-ig. Körülbelül azon a napon, amikor először beszéltem [kitakarva]-vel és életemben először elkezdtem ráébredni, hogy [Jackson] molesztált engem. [Kitakarva] volt az első ember, akinek valaha elmondtam. Ez a ráébredés óriási érzelmi, pszichológiai és fiziológiai fordulatot hozott az életemben, ami a mai napig folytatódik.

 Azóta, hogy elkezdtem beszélni a molesztálásról az életemben minden megváltozott. Már nem vagyok többé a szórakoztatóiparban és soha többé nem leszek. Új életre van szükségem a magam és a családom számára; ez a polgári kereset, amelynek során kibeszélem az igazságot olyan hangosan amint azt mindezen évek alatt elnyomtam, ennek a folyamatnak a része.” [2; 6. oldal; 25-26. pont]

Én a magam részéről nem kételkedem Robson két idegösszeroppanásában. Az a tény, hogy évek óta rendszeresen visszatérő elem a pályafutásában, hogy leszerződik különféle projektekre, majd az utolsó pillanatban kihátrál belőlük jelez valamiféle mentális instabilitást. De mielőtt ezt Michael Jackson számlájára akarnánk írni, gondoljunk bele Robson egyéb körülményeibe! Egyrészről tény, hogy a családjában van mentális betegség. Az apja súlyos mániás depresszióban (más néven bipoláris zavar) szenvedett, ami végül is a halálához vezetett, mivel 2002-ben öngyilkos lett.

Másrészt gondoljunk abba is bele, hogy hogyan nőtt fel! Egy hatalmas ambíciókkal rendelkező anya mellett, aki agresszívan nyomta a szórakoztatóipari karrier felé 5 éves korától kezdve. Napi három-négy meghallgatásra vitte a fiát és az egész család Wade karrierjének egyengetésére tette fel az életét. Ezért költöztek az USA-ba, ezért szakadtak el az apától és az idősebb bátytól stb. Gondoljunk bele ez milyen nyomás alá helyezhet egy gyereket!

Tulajdonképpen Robsonnak ugyanúgy nem volt gyerekkora, ahogy Michael Jacksonnak sem, 5 éves korától kezdve csak dolgozott, még ha a sztárvilág ranglétrájának egy alacsonyabb fokán is.

Elképzelhető, hogy 2012-re mindennek a nyomásnak a hatása annyira felgyülemlett benne, hogy ez vezetett az idegösszeroppanásokhoz. Tulajdonképpen az, hogy ezeket az idegösszeroppanásokat Michael Jackson „próféciájához” köti, miszerint nagyobb rendező lesz belőle, mint Steven Spielberg, árulkodik is erről. Úgy tűnik nagy nyomás alá helyezte magát azért, hogy beteljesítse az életében Jackson „próféciáját”. Első nagy játékfilmje rendezésénél – és talán amiatt is, hogy a korábbi filmes tervei is kútba estek – azonban talán rájött, hogy ez neki nem fog menni, prófécia ide vagy oda, de ehhez neki nincs elég tehetsége. Lehetséges, hogy a kudarc végül egy Jackson elleni haragot generált benne és őt tette meg bűnbaknak azért, hogy félresiklott a karrierje. Pedig igazából Jackson olyan sok szerepet nem játszott a gyerekkori karrierjében. Igen, segített nekik az USA-ban megtelepedni és tanácsokkal, biztatással is ellátta Wade-et (nem kétlem, hogy valóban mondhatta neki, hogy nagyobb rendező lesz Spielbergnél), de az anya, Joy Robson volt az, aki folyamatosan és agresszíven nyomta a gyermekét a karrier irányába, aki napi három-négy válogatásra vitte stb. Mégis az anya szerepe teljesen hiányzik Robson történetéből, abban minden rá nehezedő nyomás, az idegösszeroppanás és az annak következtében összeomlott karrierje Jackson hibája, ami árulkodik arról, hogy mire is megy ki ez az egész. Ha ugyanis őszinte lenne a sztori, akkor azért meg kellene benne jelennie az anya szerepének is.

Elképzelhető tehát, hogy Robson agyában Jacksonnak, mint bűnbaknak, fizetnie kell az ő összeomlott karrierjéért, meg nem valósult prófécia miatt azonban senkit nem lehet beperelni. Mi tehát a kézenfekvő egy olyan embernek, aki gyerekként megfordult Jackson körül? Természetesen a gyerekmolesztálás vádja, miután ez a stigma a korábbi vádak miatt már amúgy is rajta van Jacksonon, így könnyebb elhitetni az emberekkel, mint bármi mást.

Arról egyébként, hogy Robson polgári keresete valóban az “igazság kibeszéléséről” szól-e annyit, hogy amikor Robson benyújtotta a keresetét arra kérte a bírót, hogy titkosítsa az ügyet. Mégpedig a vádlott személyiségi jogaira és a vádlott magánéletének védelmére hivatkozva! [4] Ez pedig teljesen ellentmond annak az állításnak, hogy Robson polgári keresete nem a pénzről, hanem úgymond az igazság kibeszéléséről szól. Ha a kérésének megfelelően titkosították volna a beadványt (amit nem tett meg a bíró), akkor az állítólagos “igazságot” Robson nem beszélhette volna ki – az egészből egyetlen dolgot nyerhetett volna: pénzt, de nyilvánosságot nem. Ha valóban az igazság kibeszélése a cél, mint a gyógyulási folyamatod része, akkor éppen hogy kiabálni akarod a háztetőről, hogy a szemétláda molesztálód mit tett veled, nem pedig védeni akarod a magánéletét.

Az is elég furcsa, amit a gyerekéről mond: nézte és elképzelte vele a szexuális aktusokat? És még mindig nem gondolta, hogy az ilyen tettek szexuális molesztálás? WTF? Mint mondtam majd az elévülési idő tárgyalásánál látni fogjuk miért kell magát ennyire hülyének tettetnie.

Mennyi pénzt követel Wade Robson?

Robson keresete ugyan a bíróságra bízza a konkrét kártérítési összeg meghatározását, de egyértelművé teszi, hogy sok-sok pénzt szeretne.

“Ha nem lett volna a gyermekkoromban elszenvedett szexuális molesztálás és az ebből eredő idegösszeroppanások valamint az ebből eredő képtelenség arra, hogy visszatérjek ahhoz az élethez, amit [Jackson] “prófétált” a számomra, akkor úgy hiszem, hogy a karrierem folytatta volna a felfelé ívelő pályáját.” [2; 7. oldal; 28. pont] – írja Robson deklarációjában.

Ügyvédje pedig megmosolyogtató túlzásokba esik Robson karrierjének és kilátásainak jellemzésénél – nyilvánvalóan azért, hogy minél magasabbra strófolja a lehetséges kártérítés összegét:

“Az itt állított gyermekkori szexuális molesztálás által okozott pszichológiai sérülés, betegség és kár nélkül a Felperes folytatta volna pályafutását, mint a szórakoztatóipar egyik legsikeresebb tehetsége. Gyakorlatilag eddig a szórakoztatóiparban senki nem ért el sikereket ennyi különféle területen. Nem az a kérdés, hogy Felperes sikeres lett-e volna; Felperes már sikeres volt a következő területeken: 1) lemezsztárként, akit egy nagy lemeztársaság szerződtetett és akinek más nagy lemeztársaságok is ajánlottak lemezszerződést; 2) multi-platina eladásokat produkáló dalszerzőként és zenei producerként, akinek a dalait olyan albumok tartalmazták, amelyek világszerte 17 millió példányban keltek el; 3) táncosként és Emmy-díjas koreográfusként, valamint egy nagy televíziós társaság tehetségkutató műsorának zsűritagjaként; 4) élő színpadi produkciók, nagy stadion turnék rendezőjeként, valamint számos televíziós fellépés rendezőjeként a Grammy-díjátadókon, az MTV Music Video Awardson, a Billboard Awardson és sok más helyen, zenei videók és mozifilmek rendezőjeként; 5) színészként (miután saját televíziós sorozata volt az MTV-n Wade Robson Project címmel) és ajánlatokat is kapott vezető szerepekre más televíziós sorozatokban. A Felperes nemzetközi szupersztár együtteseknek rendezett világkörüli stadion turnékat, amelyek során 8-9 millió dolláros költségvetésekért felelt, valamint koreográfiát rendezett különféle élő színpadi showkba, beleértve a Cirque du Soleilt Las Vegasban és ajánlatot kapott arra, hogy megrendezze az Oscar-díjátadó nyitó műsorszámát, valamint a már fent említett mozifilmet. […] Csak nagyon keveseknek sikerült sikereket elérni ennyi különféle területen, de mindennek most vége.

A Vádlottak (megj.: majd később rátérek miért a többes szám – a ford.) által elkövetett gyerekkori szexuális molesztálás közvetlen eredményeként ahelyett, hogy folytatná a karrierjét és nemzetközi szupersztárrá válna, a Felperes most már a szórakoztatóipart csak a pszichológiai sérüléssel, betegséggel és kárral azonosítja, amelyet a Vádlottak ocsmány magatartása okozott. A Felperes nem képes dolgozni és arra kényszerült, hogy lemondjon számos nagy presztízsű és jól jövedelmező ajánlatot, mint például az Oscar-díjátadó nyitó számának a megrendezését, nagyszabású világkörüli turnékat [kitakarva]-nak és különféle stadion koncertprodukciókat más szupersztároknak. Ráadásul a Felperes már nem képes dalokat írni és zenei produkciókat készíteni, nem képes előadni és nem képes rendezni semmilyen formában és kapacitásban.”  [3; 42-43. oldal; 57-58. pont]

Akkor maradjunk a tények talaján!

Robson kétségtelenül tehetséges és sikeres táncos és koreográfus volt. Egy darabig. Az utóbbi időben azonban, amint láttuk megtorpant a karrierje.

Zenészként, lemezsztárként: egy albumot adott ki gyerekkorában a korábban említett Quo duó tagjaként. Gondolom nem sokan ismerték eddig ennek a csapatnak a nevét nálunk. Megnyugtatok mindenkit az USA-ban és máshol sem értek el különösebb sikereket. Felnőtt korában Robson 2006-ban adott ki egy albumot Wade Robson Project: Dance Beats Vol. 1 címmel, amin mindenféle műsorához készített bevonuló és kivonuló zenék, tánc beatek találhatók, többnyire 1-2 perces “zajok”, nem is igazán dalok. A Spotify-on megtalálható. Az album nem ért el sikert.

Amikor azt írja az ügyvédje, hogy Robson “multi-platina eladásokat produkáló dalszerző és zenei producer, akinek a dalait olyan albumok tartalmazták, amelyek világszerte 17 millió példányban keltek el” az is csúsztatás. Mint mondtam az ‘N Sync fiúzenekar utolsó albumán volt négy dal társszerzője – több, mint 10 évvel ezelőtt, 2001-ben. Ilyen címen formál jogot Robson erre a “multi-platina eladásokat produkáló dalszerző” státuszra, nem pedig önállóan. Önálló lemezsztárként, zenészként soha nem ért el sikereket.

Mozifilmek rendezőjeként: Robson sosem rendezett mozifilmet. Az első a fentiekben említett Step Up 4 lett volna, amiből kihátrált.

Színészként: néhány szappanopera apróbb epizódszerepeiről beszélünk még gyerekkorában. Egy MTV-s tánc műsor műsorvezetőjének, házigazdájának lenni nem gondolom, hogy “színészet” lenne.

Cirque du Soleil: Amint említettem ez a Criss Angel show volt, ami a Cirque történetének egyik legnagyobb bukása lett…

Robson ügyvédje igyekszik páratlannak beállítani Robson tehetségét és sokoldalúságát és azt állítja, hogy ha nincs az állítólagos molesztálása, akkor Robson nemzetközi szupersztárrá vált volna, de azért a tények ismeretében mindez erős túlzás.

Az ügyvéd kijelenti, hogy az állítólagos molesztálás minden eddigi tevékenységére és munkájára immár alkalmatlanná teszi Robsont és ezért természetesen nagy kártérítés illeti meg. Többek között már “nem képes rendezni semmilyen formában és kapacitásban”. Ezt azért emelem ki, mert Robson a keresete benyújtása óta is rácáfolt erre az állításra, hiszen Hawaii-on, ahol most él, számos cégnek és szervezetnek készített kisfilmeket. Jó, ezek nem hollywoodi szuperprodukciók, de az állítás az, hogy “semmilyen formában és kapacitásban” nem képes már rendezni és ez egyértelműen nem igaz.

Egyébként az is érdekes, hogy míg a beadványában azt állítja soha többé nem lesz képes a szórakoztatóiparban dolgozni addig továbbra is fenntartja Wajero Entertainment Inc. nevű cégét, amely a szórakoztatóipari tevékenységét fogja össze. Miért, ha többet nem lesz rá szüksége? A nyilvános cégadatok szerint 2014. januárjában is különféle papírokat nyújtott be a céggel kapcsolatban – pl. székhelyváltozásról.

Ki az a James Safechuck, hogy kerül az ügybe és mi az összefüggés Wade Robsonnal?

James Safechuck

Miután Robson vádjai a nyilvánosságra kerültek 2013. májusában Robson a médiában is megjelent – nevezetesen a Today’s Show nevű reggeli programban adott interjút, ahol ismét elmondta, hogy célja nem a pénz, hanem úgymond „az igazság kibeszélése”, ami, mint fentebb rámutattam éles ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy eredetileg titkosíttatni szerette volna a beadványát, csak a bíró nem engedte. Egy hitelezői követelésnek is csak egyetlen célja van: a pénz. A nyilvános szereplésnek volt egy olyan oka is, hogy Robson és az ügyvédje megpróbáltak másokat is, akik gyerekként megfordultak Jackson körül, arra ösztökélni, hogy csatlakozzanak, hiszen ezzel erősebbnek lehet feltüntetni a vádakat.

És a kampány sikerrel is járt, ugyanis 2014. májusában Robson ügyvédje egy újabb férfi, James Safechuck nevében is keresetet nyújtott be Jackson ellen gyerekmolesztálás vádjával.

Safechuck a ’80-as évek végén találkozott Jacksonnal, amikor egy Pepsi reklámot forgattak együtt. Jackson összebarátkozott a gyerekkel és a családjával és az 1988-as Bad turnéjára is meghívta őket. Akárcsak Robsont és gyakorlatilag minden gyereket Jackson körül, korábban Safechuckot is többször kihallgatták a hatóságok, de mindvégig azt mondta, hogy soha semmi helytelent nem tett vele a sztár. Több, mint 20 év után azonban 180 fokos fordulatot vett – s ezt a fordulatot természetesen itt is pénzügyi követelés kíséri.

Safechucknak nemcsak az ügyvédje ugyanaz, mint Robsonnak, de a sztorija is kísértetiesen hasonlít az övéhez: azt állítja, hogy Jackson „agymosásának” következtében 35 éves koráig, 2013-ig nem jött rá arra, hogy ami vele állítása szerint történt az szexuális molesztálás volt. Ahhoz, hogy rájöjjön az kellett, hogy lássa Wade Robsont nyilatkozni, minek hatására felkeresett egy pszichoterapeutát, s hogy-hogy nem, ekkor végre ő is rádöbbent, hogy Jackson szexuálisan molesztálta gyerekkorában. És persze arra is rádöbbent, hogy ezzel az állítással több millió dolláros követelést nyújthat be Jackson hagyatékkezelőjével szemben…

A dolog már csak azért is érdekes, mert akárcsak Robson esetében Safechuck számára sem az 1993-as Chandler-vádak, sem Jackson 2005-ös büntetőpere (utóbbi idején Safechuck már 27 éves volt) nem hozta el ugyan a megvilágosodást arról, hogy Jackson molesztálta őt, de látni Robsont egy polgári keresetről nyilatkozni az igen…

Safechuck azt állítja, hogy 10 és 14 éves kora között (1988-1992) Jackson körülbelül 100 alkalommal molesztálta. Vádjai között szerepel egy olyan tétel is, miszerint Jackson olyannyira szerelmes volt belé, hogy össze is házasodott vele – gyűrűvel és anyakönyvi kivonattal… (Arról egyelőre nem szól a fáma vajon miféle anyakönyvvezető adná áldását egy ilyen frigyre.) Azt is állítja, hogy Jackson bort itatott és gyerekpornót nézetett vele. Vajon azt mivel magyarázza akkor, hogy sem az 1993-as, sem a 2003-as házkutatás során nem találtak gyerekpornót Jacksonnál?

Safechuck vádjai összességében olyanok, mint valamiféle válogatás az elmúlt 20 év bulvársztorijaiból Jacksonnal kapcsolatban. Figyelemre méltó például egy olyan állítás, miszerint Jackson a hálószobája mellett található „titkos kamrában” molesztálta. Ezzel az állítással tetten érhető az, hogy hogy Safechuck bulvársztorikat használt fel a vádjai megkreálásához. Ezt a bizonyos kamrát, amihez a bulvármédia előszeretettel csatolta a „titkos” jelzőt, hogy megpróbálja valamiféle sötét titkok őrzőjének beállítani, valójában még a ház előző tulajdonosa építette. Egy egyszerű kamra és az Jacksonnál végzett házkutatások során soha semmi bűncselekményre utaló nyomot nem találtak benne. Viszont amióta a média megtudta a létezését, azóta mindenféle bulvársztorik keletkeztek arról, hogy Jackson arra használta ezt a kamrát, hogy ott molesztáljon gyerekeket. Ennek a valóságban semmilyen alapja nem volt, mert nemcsak hogy semmi erre utaló nyomot nem találtak ott a hatóságok, de még csak nem is állította soha senki Jackson korábbi vádlói közül sem, hogy a sztár ott molesztálta volna őket. Most azonban Safechuck érdekes módon ezt állítja. Tehát előbb voltak a bulvár latolgatások a kamrával kapcsolatban és azután a vád…

Safechuck azt is állítja, hogy amikor 2005-ben sor került Jackson perére, a sztár felhívta őt, de amikor ő nem volt hajlandó tanúskodni mellette dühös lett és megfenyegette. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Jackson nem volt egy fenyegetőzős fajta (a körülötte lévők szerint inkább a konfliktuskerülés jellemezte – sokszor túlzottan is), ez akkor is furcsa. Vajon miért akarna Jackson ennyire kétségbeesetten a tanúk padjára citálni egy embert, akit állítólag 100-szor molesztált? Nem inkább az lenne az érdeke, hogy ez az ember maradjon minél távolabb a bíróságtól? Különösen, hogy Safechuckkal kapcsolatban nem is hangzottak el vádak a bíróságon ebben a perben.

Az alábbi fotón Jackson feleségével Lisa Marie Presley-vel látható 1994-ben Budapesten. Az esernyőtartó a mostani vádló James Safechuck. Amint látható, itt már bőven elmúlt 14 éves, s úgy tűnik nem zavarja az sem, hogy Jackson immár mással kötött házasságot…

Michael Jackson, Lisa Marie Presley és James Safechuck 1994-ben Budapesten

És hol voltak a szülők?

Ami feltűnő mind Robson, mind Safechuck sztorijában, hogy mennyire hiányoznak belőlük a szülők. Robson keresetében csupán futólag említi az anyját, s akkor sem fejez ki semmiféle vádlást, haragot vele szemben. Pedig, ha amit állít megtörtént, akkor majdnem ugyanannyira haragudnia kellene rá, mint Jacksonra, hiszen az anyja tette lehetővé, hogy Jackson úgymond „hozzáférjen” Robsonhoz és mekkora szülői felelőtlenség és hanyagság kell ahhoz, hogy valaki semmit ne vegyen észre, ha a fiát 7 éven át gyerekként megerőszakolják! De az anyával kapcsolatban semmiféle ilyen vád nem fogalmazódik meg. Ehelyett Robson Jackson két cégét, az MJJ Productionst és az MJJ Venturest vádolja azzal, hogy „elősegítették” a molesztálását azzal, hogy előmozdították az Egyesült Államokba való átköltözését, valamint azzal, hogy szemet hunytak az állítólagos molesztálása felett. Pedig korábbi interjúkból és dokumentumokból kiderül, hogy éppenséggel az anyja szorgalmazta az amerikai költözést a karrier miatt és ha a cégek, amiknek semmi köze sincs Jackson magánéletéhez, szemet hunytak az állítólagos molesztálás felett, akkor vajon mit mondjunk Robson saját anyjáról? Robson azonban nem mond róla semmit, ami igen csak beszédes arról, hogy mi is a célja ennek az egész vádaskodásnak. A beadványban egyébként a „vádlottak” szó éppen a cégek miatt szerepel többes számban és a későbbiekben majd látni fogjuk mi a jogi jelentősége a cégek megvádolásának.

Safechuck esetében maga a beadvány teljes egészében még nem ismert, de az eddig kiszivárgott sztorikból itt is teljes egészében hiányoznak a szülők és az ő felelősségük, pedig pl. a Bad turnén az anya is elkísérte Jacksont, nemcsak James.

Hol tart most az ügy?

És most lássuk az ügy jogi oldalát, amiből azt is meg fogjuk látni, hogy Robson és Safechuck miért állít – miért kell, hogy állítson – bizonyos dolgokat ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen esélye legyen!

Robson két fronton indított támadást Jackson hagyatékkezelője ellen. Egyrészt egy úgynevezett hitelezői követelés (creditor’s claim), másrészt egy polgári kereset (civil lawsuit) benyújtásával.

Hitelezői követelést egy elhunyt hagyatékkezelőjével szemben lehet benyújtani mindazoknak, akik úgy vélik valamiféle anyagi kintlévőségük van az elhunyttal szemben. Aztán az örökösödési bíróság (probate court) eldönti, hogy jogos-e ez a követelés vagy sem. Azonban ennek a procedúrának megvan a maga rendje és ideje. Robson már itt problémába ütközik, ugyanis amikor benyújtotta a hitelezői követelését 2013. május 1-jén, addigra már régen letelt az erre törvény szerint alap esetben nyitva álló időszak.

A törvény kizárólag akkor engedi az időn túli hitelezői követelés benyújtását, ha a hitelezőnek korábban nem volt tudomása a követelés alapjául szolgáló tényekről vagy nem tudott a hagyatékkezelő kinevezéséről. Ezekben az esetekben a törvény lehetőséget ad arra, hogy hitelezői követelést nyújtson be 60 napon belül ahhoz képest, hogy felfedezte a követelés alapjául szolgáló tényeket vagy felfedezte a hagyatékkezelő kinevezésének tényét.

Robson azt állítja, hogy 2012. május 8. előtt, amikor először fogalmazta meg állításait egy pszichoterapeutának, nem ismerte fel, hogy gyermekkorában Jackson szexuálisan molesztálta, mint ahogy azt sem, hogy ez pszichés problémákhoz vezetett nála, ezért ezen időpont előtt nem volt birtokában azoknak a tényeknek, amelyek megalapozzák a hitelezői követelését. Ezért állítja tehát mindazokat, amiket fent idéztem, hogy a 20-as, 30-as éveiben járó felnőtt férfi létére sem a 2005-ös per során, sem később nem ismerte fel, hogy állítólag szexuális molesztálás áldozata volt – egészen 2012. májusáig.

De ha esetleg még el is fogadnák ezt az érvelését, akkor is bajban lenne. Ugyanis, mint mondtam, 2013. május 1-jén nyújtotta be a hitelezői követelését, tehát csaknem egy évvel a nagy „felismerés” után – azaz így is kicsúszott a törvény által biztosított 60 napból. Viszont ott van az a kitétel is, hogy a hitelezőnek tudatában kell lennie a hagyatékkezelő kinevezésének a tényével is. Azt hiszem már kitalálható, hogy most mi jön. Az, hogy „természetesen” Robson a hagyatékkezelő kinevezésének a tényével sem volt tisztában – mégpedig egészen 2013. március 4-ig és innen számítva benne van a 60 napban, amikor 2013. május 1-jén benyújtotta a keresetét.

Robson beadványa szerint 2013. március 4-én az ebben az ügyben eljáró ügyvédei, Henry Gradstein és Maryann Marzano világosították fel először Michael Jackson hagyatékkezelőjének a létezéséről és arról, hogy hitelezői keresetet nyújthat be ellenük. Mindez csak azért érdekes, mert azon túl, hogy az USA-ban minden vagyonnal rendelkező embernek van hagyatékkezelője, ráadásul Michael Jackson hagyatékkezelőjének a kinevezése világhír volt. Rengeteg cikk jelent meg annak idején Jackson végrendeletéről, arról, hogy John Brancára és John McClainre bízta a hagyatékkezelőjének az irányítását. Ha Robson nem élt a Marson, akkor elég valószínűtlen, hogy elkerülhették ezek a hírek a figyelmét, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ő maga is a szórakoztatóiparban dolgozott, ráadásul, mint Jacksonhoz közelálló személy feltételezhetően azért odafigyelt a vele kapcsolatos fejleményekre.

De ha még valahogy ezt is le tudná nyomni a torkunkon és elhinnénk, hogy Robson ezen időben nem nézett tévét, nem olvasott újságot vagy internetes weblapokat és úgy általában egy szikla alatt élt, akkor íme még néhány adalék:

• Jackson halála után megjelent egy nagy alapú képes album The Official Michael Jackson Opus címmel, amelynek előszavában Robson áradozik Jacksonról. Nos, ez a könyv Michael Jackson hagyatékkezelőjének a jóváhagyásával és hivatalos támogatásával készült.
• 2011-ben Robson maga nyilatkozott arról, hogy rendezője lesz a Cirque du Soleil Immortal című Michael Jackson showjának. Nos, ez a show a Cirque du Soleil és Michael Jackson hagyatékkezelője közötti együttműködésben jött létre.
• És aztán itt van egy cikk 2009 novemberéből, amelyben Helen Yu (nem rokona a Jacksont 2005-ben védő ügyvédi csapatban résztvevő Susan Yu-nak), egy ügyvéd, aki gyerekkorától ellátja Robson képviseletét, nyilatkozik Michael Jackson hagyatékkezelőjéről:

“Gyakran a hagyatékkezelők virágzó vállalkozásokká válnak, mert már nem a művész irányít.” [5] – mondja a Los Angeles-i szórakoztatóipari ügyvéd, Helen Yu.

Ezután a cikk a Yu által képviselt Wade Robsont és Charles Klapow-ot méltatja és azt, hogy különféle táncos megemlékezéseket rendeztek a sztár emlékére:

“Helen azt mondja: “Gyerekkoruk óta ismerem Wade Robsont és Charles Klapow-ot. Mindketten egész életükben Michael tanítványai voltak és nagyszerű, hogy így tisztelegnek előtte.” [5]

“Yu megjegyzi, hogy egy híres művész hagyatékkezelőjének gazdasági realitásaiba beletartozik, „hogy a már létező eszközöknek találnak kereskedelmi lehetőségeket és a már létezőkre építenek. Gracelandet (Elvis Presley birtoka – a ford.) teljesen átalakították és múzeumot csináltak belőle, ami most a cég legnépszerűbb eleme. Michael Jacksonnak ott van a film és talán végül múzeumot is fognak csinálni.

Yu, aki egyszer elment egy árverésre megnézni az akkor még élő popkirály tárgyait, megjegyzi, hogy a most már elhunyt Jackson példátlan bevételi forrást képvisel: “Mindenképpen nagyszerű dalszerző, előadó és táncos volt, de néha rossz embereket engedett az életébe. Most, hogy a hagyatékkezelőjének John Branca és John McClain a tanácsadója, olyan veteránok, akik tudják hogyan tegyék pénzzé az üzletet, sajnos valószínűleg holtan többet fog keresni, mint életében.” [5]

Nos, számomra ebből úgy tűnik, hogy a Robson körüli emberek, beleértve a jogi képviselőjét, nagyon is tisztában voltak a Jackson hagyatékkezelője körüli fejleményekkel, tehát nehéz elhinni a sztorit, hogy neki magának fogalma sem volt.

Robson a beadványában azt is megpróbálja elsütni, hogy a hagyatékkezelő nem küldött neki értesítést a megalakulásáról, de hát miért is kellett volna, amikor Robsonnak akkor még nem volt semmiféle követelése Jacksonnal szemben?

A bíróság 2015 februárjára tűzte ki a hitelezői kérelemmel kapcsolatos döntést. Az amerikai törvényeket tanulmányozva úgy tűnik, hogy ez a döntés tehát attól fog függeni, hogy a bíró elhiszi-e, hogy Robson nem tudott Jackson hagyatékkezelőjének a kinevezéséről 2013. március 4. előtt.

Ha esetleg elhinné, ez még akkor sem feltétlenül jelentené, hogy a hagyatékkezelő kifizeti Robson követelését, hanem akkor bizonyára vitatni fogják annak jogosságát – nevezetesen azt az állítást, hogy Jackson molesztálta őt gyerekkorában. Ebben az esetben pedig polgári peres bíróság dönt a felek között. Ha ez a verzió valósulna meg, akkor Robson 2015 júniusára kérte a tárgyalás kitűzését, ami elég cinikusnak tűnik figyelembe véve, hogy júniusban van Jackson halálának évfordulója, amikor mindig kicsit nagyobb figyelem fordul felé. Jackson hagyatékkezelője szerint a február és június közötti idő kevés arra, hogy felkészüljenek egy perre, amennyiben arra kerül sor.

Robson másik vasa, amit a tűzben tart az egy polgári kereset, amely független a hitelezői követeléstől. Ebben Robson három vádlottat nevez meg: Michael Jacksont és két cégét, az MJJ Productionst és az MJJ Venturest. Hogy Jacksont mivel vádolja, azt már részleteztük. Lássuk most azt is, hogy a cégei hogyan kerülnek a történetbe és hogy ennek mi a jogi háttere!

Polgári kereset benyújtása esetén is élnek bizonyos elévülési határidők és egyéb korlátok. Egyrészről halott embert nem lehet perelni egy polgári perben. Lehet perelni a hagyatékkezelőjét, de őt, mint természetes személyt nem. Ebben elég egyértelműen fogalmaz a törvény, így aztán Jackson hagyatékkezelője e-mailben kérte Robson ügyvédjét, hogy önként távolítsa el Michael Jackson nevét a vádlottak sorából, mert az ő természetes személykénti perelésének egész egyszerűen nincs jogalapja. Robson ügyvédje egy e-mailben tulajdonképpen elismerte, hogy ez így is van, ennek ellenére visszautasította azt, hogy önként kivegye Jacksont a vádlottak sorából. Ennek következtében Jackson hagyatékkezelője egy úgynevezett pergátló kifogást (demurrer) nyújtott be a bírósághoz, amelyben a bíróságot kéri a törvény szerint megfelelő intézkedésre ebben a kérdésben, nevezetesen, hogy Jacksont, mint természetes személyt vegyék ki a vádlottak sorából. [6] Az ügyben 2014. október 1-jén lesz a meghallgatás.

Egy másik pergátló kifogásban pedig azzal érvel Jackson hagyatékkezelője, hogy arra sincs jogalapja Robsonéknak, hogy Jackson cégeit pereljék.

“A vállalati vádlottakat egy oknál és csak ennél az egy oknál fogva nevezik meg félként ebben az ügyben: Michael Jackson elhunyt és Robson követelését a hagyatékkezelője ellen az elévülési idő gátolja.” [7] – írja pergátló kifogásában a vádlottak képviseletében eljáró ügyvéd [7; 7. olda].

Más szóval, Robsonék azért próbálkoznak Jackson cégeinek a perelésével, mert nagyon jól tudják, hogy Michael Jackson, mint természetes személy nem perelhető, lévén elhunyt, valamint azzal is tisztában vannak, hogy hagyatékkezelő ellen benyújtott hitelezői követelés valószínűleg fent fog akadni az elévülési időn, amit a fentiekben részleteztem.

Viszont a cégek perelésével is legalább annyi a probléma, mint a másik két variációval. Egyrészt cégeket nem lehet szexuális molesztálással megvádolni. Ez logikus, hiszen egy jogi személy képtelen szexuális molesztálás elkövetésére. Másrészről itt is köti az elévülési idő a bíróságot: Robson alap esetben a nagykorúvá válástól számított nyolc évig, azaz 26 éves koráig perelhette volna be Jackson cégeit azzal a váddal, amit majd alább részletezek (lévén, hogy szexuális molesztálással közvetlenül nem lehet megvádolni egy céget). 2013-ban, amikor a beadványát benyújtotta, már elmúlt 30.

Egyetlen kivételt enged meg a törvény, mégpedig azt, ha

“a szervezet tudta, vagy volt oka rá, hogy tudja, vagy más módon észrevegye egy alkalmazottja, önkéntese, képviselője vagy ügynöke bármilyen törvénytelen szexuális magatartását és nem tette meg az ésszerű lépéseket, nem foganatosított ésszerű óvintézkedéseket arra, hogy elkerülje a jövőben ennek a személynek a törvénytelen szexuális magatartását, beleértve, de nem korlátozó értelemben, annak elkerülésére irányuló intézkedéseket, hogy az a személy olyan funkcióba és környezetbe kerüljön, amelyben a gyerekekkel való érintkezés elkerülhetetlen része annak a funkciónak vagy környezetnek.” [7; 14-15. oldal]

Ez tipikusan olyan esetekben szokott felmerülni, amikor például egyházak vagy iskolák (persze lehetne bármilyen más szervezetet is mondani) tudnak arról, hogy mondjuk egy pap vagy egy tanár gyerekeket molesztál, de szemet hunynak felette, nem jelentik azt hatóságok felé, sőt meghagyják az illetőt olyan pozícióban, ahol gyerekekkel érintkezhet.

Itt azonban Robson milyen alapon próbálja Jackson cégeit belerángatni az ügybe? Azon az alapon, hogy amikor gyerek volt, akkor Jackson cégei segítették az áttelepedését az USA-ba, s ezáltal szerinte elősegítették az állítólagos molesztálását, valamint szemet hunytak felette. Elég erőltetett a dolog, különösen úgy, hogy annak az állításának az alátámasztására, hogy a cégek, mint jogi személyek tudtak vagy tudniuk kellett volna az állítólagos molesztálásáról semmiféle érvet nem hoz fel a beadványában. Mégpedig azért mert nem is igen tud. Mint fentebb írtam, Robson anyja agresszív színpadi szülőként nyomult Jacksonnál azért, hogy segítsen nekik karriert csinálni az USA-ban, Jackson pedig a cégei révén zöld kártyához segítette őket. Ennyi történt. Robsonék semmilyen érvet nem tudtak eddig felhozni amellett, hogy ez miért tenné Jackson cégeit felelőssé az ő állítólagos molesztálásáért, vagy miért kellene azt feltételezni, hogy a cégek, mint cégek, tudtak az állítólagos molesztálásról. Robson még csak állítani sem tud semmilyen ezt alátámasztó dolgot a beadványában azon túl, hogy a cégek elősegítették az USA-ba költözését.

És itt hívom fel megint a figyelmet arra, hogy míg Robson ilyen kétségbeesetten próbálja az ügybe belerángatni Jackson cégeit, csak hogy tudjon valakit perelni, addig a saját anyját semmivel nem vádolja. Tehát Jackson cégei felelősek és perelendők az ő USA-ba hozataláért és így állítólagos molesztálásáért, de az anyja, aki voltaképpen szorgalmazta és kiharcolta ezt az USA-ba költözést és a zöld kártyákat nem kerül megnevezésre, mint felelős sehol a beadványában vagy akárhol az ügyében, sőt Robson most is nagyon jóban van vele. Ez is egy újabb részlet, amely mutatja, hogy voltaképpen miről is szól ez az egész.

A Jackson oldalát képviselő ügyvéd továbbá azzal is érvel, hogy Jackson a saját cégeinek nem alkalmazottja, önkéntese, képviselője vagy ügynöke, hanem a tulajdonosa, márpedig a törvény akkor ad lehetőséget arra, hogy ilyen dologban egy céget felelőssé tegyenek, ha a kontrollja alá tartozó emberek esetén nem akadályozza meg az állítólagos törvénytelen viselkedést. Egy cég a tulajdonosa felett nem gyakorol kontrollt, hanem éppen fordítva. A törvény olyan alapon pedig nem ad lehetőséget egy cég beperelésére, hogy a tulajdonosa állítólag törvénytelen cselekedetet követett el a cégen kívüli kapacitásában, pl. a magánéletében.

Erről a pergátló kifogásról is 2014. október 1-jén tart meghallgatást a bíróság.

Ezek az oda-vissza érvelések, mint látható egyelőre leginkább az elévülési idő és a pergátló kifogások körül forognak, hiszen az ügy még csak ebben a szakaszában tart, de már ezekből is kiviláglik, hogy Robson vádjai nagyon tudatosan úgy vannak eleve megkonstruálva, hogy próbálják megcélozni azokat a halvány reményeket, amiket esetleg látnak a törvény adta lehetőségekben arra, hogy valahogy átugorják az elévülési idő problémáját. Ezért állít olyanokat, hogy 30 éves koráig nem volt tisztában azzal, hogy ami vele állítása szerint történt az szexuális molesztálás, hogy 2013. márciusáig fogalma sem volt arról, hogy Jacksonnak van hagyatékkezelője (minden vagyonos elhunytnak van), vagy éppen hogy ugyan a saját anyja nem visel semmiféle felelősséget azért, hogy az USA-ba jöttek és ezzel – állítása szerint – ő molesztálásnak lett kitéve, de Jackson cégei igen.

Robson az elévülési idő megkerülésére próbálja bevetni az ún. equitable estoppel doktrínáját is. [3] Leegyszerűsítve: a törvény rendelkezik arról, hogy az elévülési idő meghosszabbítható akkor, ha valaki egy olyan körülmény miatt nem keresett az elévülési időn belül jogorvoslatot, amely magából bűncselekményből ered. Hogy világosabb legyen, itt olyan dolgokról van szó, hogy például egy bűncselekmény áldozatát megfélemlíti az elkövető és az emiatt mulasztja el, hogy az elévülési időn belül jogorvoslatot kezdeményezzen.

Robson emiatt állítja azt, hogy az a mentális állapot, minek következtében 2012 májusáig nem ismerte fel, hogy Jackson állítólag szexuálisan molesztálta gyerekként, abból ered, hogy a sztár korábban megfélemlítette és manipulálta. Robson érvelése szerint emiatt ő jogosult az equitable estoppel doktrínájának alkalmazására.

Mi is volt ez a megfélemlítés és manipulálás állítása szerint? Az, hogy a Jackson Robson állítása szerint mind 1993-ban, mint 2005-ben azt mondta neki, hogy ha bárki megtudná, amiket állítólag csináltak, akkor mindketten börtönbe kerülnének és a karrierjüknek vége lenne. Hogy egy ilyen szöveg egy 11 éves gyereknél (1993) hatásos lehet az még elképzelhető, de hogy egy felnőtt férfinél (2005)? Robson ráadásul láthatta, hogy Jackson semelyik másik vádlója nem került börtönbe, sőt mind a hatóságok, mint a Jacksonnal ellenséges bulvármédia a tenyerén hordozta őket. 22 éves fejjel talán ebből már összerakhatta volna, hogy ő sem kerülne börtönbe, de állítása szerint ezeket ő még akkor is elhitte, sőt elhitte 30 éves koráig, a 2012-es nagy „felismeréséig” …

Robson tehát erre hivatkozva kéri az equitable estoppel alkalmazását az ügyében és hoz néhány precedenst is a beadványában. De amikor megnézzük a precedens ügyeket, amiket idéz, azok még inkább rávilágítanak a saját állításai nevetségességére.

Az egyik ügyben egy tizenéves diák szerepel, akit a matematika tanára molesztált. A tanár megfenyegette azzal, hogy ha elmondja, akkor lerontja a jegyeit. A diák emiatt 10 hónapig nem mondta el a szüleinek, de végül aztán kitálalt. Itt egy gyerekről beszélünk, akit sokkal reálisabb módon fenyegetett meg a tanára, hiszen egy tanárnak valóban módjában áll lerontani egy diák jegyeit. Ennek ellenére a diák 10 hónap múlva (nem pedig 20 év múlva) mégis elmondta. [8]

A másik ügy főszereplője egy 11 éves fiú, akit egy táborban molesztált egy tanár. A tanár fizikailag fenyegette meg a diákot, ha elmondja. Ennek ellenére a diák mintegy fél évvel később (nem 20 évvel később) elmondta, amikor a rendőrség kihallgatta egy ugyanezen tanár ellen egy másik diák által tett feljelentés nyomán. A diák még akkor is valósnak érezte a fizikai fenyegetettséget, mégis elmondta. [9]

Robson tehát a precedenseivel gyerekekkel veti össze saját felnőttkori önmagát, de még így is alulmarad értelmi képességekben és bátorságban – legalábbis ha hinni akarjuk, hogy 2005-ben felnőtt fejjel valóban elhitte a fent idézett állítólagos fenyegetéseket -, miközben ezek a gyerekek számukra sokkal valósabb fenyegetettség ellenére ésszerű időn belül feltárták a molesztálásukat – nem 20 év múlva, azt mondva, hogy még felnőtt fejjel is mindig attól rettegtek, hogy a tanár mondjuk lerontja a jegyüket.

Idéz egy olyan precedenst is, amelyben egy felnőtt, huszonéves férfi szerepel, de ez is teljesen eltér az ő ügyétől. Ebben a férfit középiskolás korában kezdte el molesztálni az egyik tanára, majd azután is mindenhová követte, miután már elhagyta az iskolát, sőt nagykorúvá válása után is – egészen 20 éves koráig. A tanár mindig olyan helyzetbe hozta magát, hogy az áldozat közelében legyen, például rábeszélte az áldozat szobatársát, hogy engedje be az áldozat szobájába. Mindeközben folyamatosan fenyegette az áldozatot azzal, hogy ha kitudódik a dolog, akkor vannak magas pozícióban lévő emberei, akik elintézik az áldozatot. Itt tehát aktív fenyegetésről beszélünk, nemcsak szóban, hanem magatartásban is – követés, folyamatos fenyegető telefonhívások stb. – , amely ráadásul az áldozat 20 éves koráig folytatódott. Mégis az áldozat mindössze egy évvel a zaklatások abbamaradása után jelentette az esetet. Nem 20 évvel később. [10]

Vesd össze ezt azzal, amit Robson próbál elsózni nekünk: állítása szerint Jackson  azt mondta neki, hogy mindketten börtönbe kerülnek, amit ő még felnőtt fejjel, 2005-ben is elhitt, annak ellenére, hogy senki nem került soha börtönbe azért, mert megvádolta Jacksont. És emiatt őt olyan lelki trauma érte aminek következtében 30 éves koráig, 2012-ig nem volt képes felismerni, hogy Jackson gyerekkorában molesztálta őt, illetve nem volt képes azt sem felismerni, hogy mi a szexuális molesztálás!

Hát itt tart a történet egyelőre Robson ügye, Safechuck beadványa ügyében pedig szeptember elején lesz az első meghallgatás.

Wade Robson a vádjairól nyilatkozok 2013 májusában a Today’s Show- ban

Források:

[1] The Inside Story on life in Michael Jackson’s shadow (1995) – On with the Show (2012. december 9.)
http://onwiththeshow.com.au/the-inside-story-on-life-in-michael-jacksons-shadow-1995/

[2] Declaration of Wade Robson (2013. április 30.)
wade-robson354b0046b – wades declaration

[3] Notice of Petition and Petition for Order to Allow Filing of Late Claim Against Estate; Memorandum of Points and Authorities in Support Thereof (2013. áprlis 30.)
robsonclaim

[4] Claimant Wade Robson’s Notice of Motion and Motion to File Under Seal; Memorandum of Points and Authorities and Declaration of Maryann R. Marzano in Support Thereof (2013. április 30.)
wade-robson-motion to file under seal May 1 2013

[5] Musical Artists: Worth More Dead Than Alive? Michael Jackson and Elvis Generate Millions for Their Estates (2009. november 25.)
http://www.yuleseberg.com/news/worthmoredeadthanalive.php

[6] Notice of Demurrer and Motion to Dismiss “Doe 1” – A Deceased Person – As A Party Defendant In This Action for Lack of Jurisdiction; Demurrer and Motion to Dismiss; Memorandum of Points and Authorities in Support; And Declaration of Jonathan P. Steinsapir
http://www.scribd.com/doc/235319853/Robson-Estate-Demurrer-Doe1

[7] Notice of Hearing on Demurrer and Demurrer to Second Amended Complaint by Defendants MJJ Productions, Inc. and MJJ Ventures, Inc.; Memorandum of Points and Authorities in Support
http://www.scribd.com/doc/235319852/Robson-Estate-Demurrer-Corporate-Defendants

[8] John R. v. Oakland Unified School Dist. (1989)
http://law.justia.com/cases/california/cal3d/48/438.html

[9] Christopher P. v. Mojave Unified School Dist. (1993)
http://law.justia.com/cases/california/caapp4th/19/165.html

[10] Doe vs. Bakersfield City School District (2006)
http://caselaw.findlaw.com/ca-court-of-appeal/1217613.html