Chandlerék pénzügyi követelései

Azt a tényt, hogy Michael Jackson peren kívül megállapodott az első vádlójával 1994-ben gyakran hozzák fel ellene, mint bűnjelet. A peren kívüli megállapodást és az ahhoz vezető eseményeket egy külön cikkben [link később] tárgyaljuk. Azok a kritikusok, akik felhozzák a peren kívüli megállapodást nem veszik észre, hogy ha Jackson el akarta volna hallgattatni a vádlóját, akkor megtehette volna még mielőtt a vádak nyilvánosságra kerültek volna és mielőtt a hatóságok bekapcsolódtak volna. Sőt, a vádló oldal célja kezdetektől fogva az volt, hogy „lefizessék” őket. Világos, hogy azért fordultak a nyilvánossághoz és a hatóságokhoz a vádjaikkal, mert nem fizették le őket, amint arra számítottak.

Mielőtt a vádjaikkal egy olyan személyhez fordultak volna, akit törvény kötelez arra, hogy jelentse a hatóságok felé az állítólagos molesztálást – azaz egy pszichiáterhez – és mielőtt a nyilvánosság elé tárták volna a vádjaikat, Jordan Chandler apja, Evan Chandler pénzt követelt Michael Jacksontól. Könyvében az All That Glittersben Jordan nagybátyja, Ray Chandler vehemensen cáfolja, hogy ez a követelés zsarolás volt és jobban szereti „tárgyalásoknak” nevezni. Akárminek is hívjuk így zajlott:

Ray Chandler könyve, az All That Glitters szerint, Dr. Mathis Abrams levelével a kezében [lásd az Evan Chandler „gyanúi” és a Hogyan alakultak ki Chandlerék vádjai? című cikkeket] Evan megpróbált „tárgyalni” Michael Jacksonnal és ezt egyedül akarta tenni. Az „Augusztus 1” című fejezetben a könyv ezt írja:

„Noha Evan biztos volt abban, hogy Michael tettei Jordie ellen károsak, még mindig nem hitte, hogy szándékosak voltak. Bármennyire is elferdült volt Michael, Evan hitte, hogy Michael őszintén törődik Jordie-val és ha egyedül tudna beszélni Michaellel és elmagyarázhatná neki az aggodalmait, akkor Michael megértené és ki tudnának dolgozni együtt egy megoldást „az átkozott ügyvédek nélkül”. [1; 99. old.]

Jackson azonban nem volt hajlandó Evannal tárgyalni „az átkozott ügyvédek nélkül”. Az All That Glitters szerint Jordan mostohaapja, David Schwartz már megvitte Abrams levelének a hírét Jackson magánnyomozójának, Anthony Pellicanónak, így Jackson már gyaníthatta, hogy Evan készül valamire. Továbbá Jackson ekkor már hallhatott egy titokban rögzített telefonbeszélgetést Evan és Schwartz között, amely 1993. július 8-án készült. Mindazonáltal Jackson beleegyezett abba, hogy találkozik Evannal, de csakis az ügyvédje, Bert Fields vagy Pellicano jelenlétében. A telefonbeszélgetést Evan és Jackson között így írja le az All That Glitters:

„Csak meg akarom tudni mi folyik kettőtök között” – magyarázta Evan. „Nincs szükséged ügyvédre. Magunk is meg tudjuk ezt oldani.”

Michael nem tágított: Pellicanónak vagy Fieldsnek ott kell lennie.

„Lehet, hogy olyan dolgokról fogunk beszélgetni, amelyek mindkettőtök számára kellemetlenek.” – figyelmeztetett Evan.

„Bármit is mondasz nekem, azt elmondhatod Bertnek is.” – mondta Michael.

„De nem gondolom, hogy bárki másnak hallania kellene ezeket a dolgokat. Nem akarlak bajba keverni. Csak…” Klikk.

Ez a telefonbeszélgetés fordulópont volt Evan számára. „Megértem, hogy egy a Michael pozíciójában lévő embernek mindenhez ügyvédekre van szüksége, de ez nem üzlet volt, nekem nem. Tényleg úgy gondoltam, hogy meg tudnánk oldani, ha eltávolítjuk az összes ügyvédet a képből és azt gondoltam, hogy Michael is ezt akarná. Ha én nem viszek ügyvédet, akkor neki miért van szüksége rá?” [1; 100. old.]

A találkozóra augusztus 4-én került sor a Westwood Marquis Hotelben. A jelenlévők: Michael Jackson, Anthony Pellicano, Evan és Jordan Chandler. Mary A. Fischer 1994-es GQ magazinban megjelent cikke szerint:

„Jacksont meglátva – mondja Pellicano – Chandler gyengéden megölelte az énekest (egy olyan gesztus, ami néhányak véleménye szerint meghazudtolja a fogorvos gyanúját, hogy Jackson molesztálta a fiát), majd a zsebébe nyúlt, előhúzta Abrams levelét és elkezdett részleteket felolvasni belőle.

Amikor Chandler elért a gyermekmolesztálásról szóló részekhez a fiú – mondja Pellicano – lehorgasztotta a fejét, majd felnézett Jacksonra meglepett arckifejezéssel, mintha azt mondaná: ’Én ilyet nem mondtam.’

Amikor a találkozó véget ért Chandler az ujjával Jacksonra mutatott – mondja Pellicano – és figyelmeztette: ’El foglak pusztítani.’” [2]

Az ölelést megemlíti Ray Chandler könyve is: „Evan odasétált Michaelhez és megölelte a sztárt egy nagy, jó-hogy-újra-látlak típusú öleléssel és hátba veregette, mint egy régi barátot.” [1; 102. old.]

És aztán különös magyarázatot ad rá:

„Egy a Vanity Fairnek adott interjúban, hat hónappal a Westwood Marquies találkozó után Pellicano felhívta a figyelmet a tényre, hogy Evan megölelte Michaelt a találkozó kezdetén. „Ha én úgy hinném, hogy valaki molesztálta a gyerekem és ennyire közel kerülnék hozzá, akkor most a kivégzésemre várnék.” [mondta Pellicano]. Ez állítólag azt jelenti, hogy mivel Evan nem ölte meg Michaelt ott helyben, nem igazán hitte, hogy molesztálás történt.

Pellicano természetesen elhitetné velünk, hogy Evan ekkor már megvádolta Michaelt Jordie molesztálásával egy zsarolási kísérlet részeként, így amikor Evan megölelte az azt mutatta, hogy tudta, hogy Michael valójában nem tett ilyet.

De ha Evan azért ment oda, hogy megzsarolja Michaelt, akkor miért azzal kezdené, hogy megöleli? Miért lenne barátságos? Nem inkább tettetné, hogy azt hiszi Michael molesztálta Jordie-t és hogy dühös? Különösen úgy, hogy Michael audió szakértője/magánnyomozója is ott volt, mint tanú!

Hogy Evan besétált a találkozóra és megölelte Michaelt csak azt támasztja alá, hogy Evan abban a hitben ment oda, hogy Michael őszintén törődik Jordie-val és nem tett semmi szándékosat, amivel bánthatná. Végül is, az az ötlet, hogy Michaelt azzal vádolják, hogy szándékosan bántotta a fiút – hogy „molesztálás” történt – nem Evan agyából származik. Anthony Pellicano és Bert Fields használta először ezt a kifejezést.” [1; 107. old.]

Hány olyan szülő van, amelyik ha azt gyanítaná, hogy valaki molesztálta a gyermekét odamenne az állítólagos molesztálóhoz, hogy megölelje egy jó-hogy-újra-látlak típusú öleléssel, majd hátba veregetné „mint egy régi barátot”? És hány szülőnek kellene „tettetni”, hogy dühös az állítólagos molesztálóra ahelyett, hogy őszintén dühös lenne?

Egy másik figyelemreméltó aspektusa a fenti idézetnek Evan látható távolságtartása attól, hogy a „molesztálás” szót használja. Ne feledjük, hogy erre a találkozóra azután került sor, hogy Jordan már állítólag „bevallotta” Evannak, hogy molesztálták [ennek az állítólagos “vallomásnak” a körülményeiről lásd ezt a cikket].

Jackson és az emberei értették, hogy Jacksont gyerekmolesztálással vádolják, még ha Evan ügyelt is arra, hogy ne ő maga fogalmazza meg ezt a vádat. A Westwood Marquis Hotelben Evan csak Dr. Abrams levelét olvasta fel és nem fogalmazott meg vádat a saját szavaival. Úgy tűnik, hogy Evan és az ügyvédje, Barry Rotham azt próbálták ezzel biztosítani, hogy Evan később ne legyen perelhető, ha a vádak hamisnak bizonyulnak. Sőt, Ray Chandler könyve szerint Rothman figyelmeztette is Pellicanót augusztus 1-jén, hogy Evant nem lehet perelni akkor sem, ha a vádak hamisnak bizonyulnak:

„De Barry nem ijedt meg. Informálta Pellicanót arról, hogy Evan nem tett nyilvánosan rágalmazó kijelentéseket Michaelről semmilyen módon. Továbbá Evan fogorvos és mint ilyen vonatkoznak rá azok a hatóságok felé kötelező jelentést előíró követelmények, amelyek minden más egészségügyi dolgozóra. Nemcsak hogy kötelessége jelenteni mindenféle gyanút a megfelelő hatóságok felé, de nem perelhetik be akkor sem, ha ezek helytelennek bizonyulnak.” [1; 100. old.]

Ami Mary A. Fischer állítását illeti azzal kapcsolatban, hogy Jordan hogyan reagált, amikor az apja felolvasta Abrams levelét, ezt felhozza Ray Chandler is egy cikkben, amelyet 2005-ben írt az azóta már nem működő weboldalára és a kontextus megerősíteni látszik Pellicano beszámolóját. Ray Chandler ugyanis védekezésül használja ezt az ellen az állítás ellen, hogy Sodium Amytalt adtak be Jordannek. [Részletek erről és hogy mindez hogyan támasztja alá Pellicano beszámolóját ebben a cikkben.]

Az All That Glitters szerint egy nappal azután, hogy Rothman figyelmeztette Pellicanót, hogy Evant nem lehet perelni még akkor sem, ha a vádak hamisnak bizonyulnak, Pellicano állítólag felhívta Rothmant és „bejelentette, hogy van egy megoldási javaslata. Michael segítene Jordie-nak és Evannak, hogy ’újraépítsék a kapcsolatukat’ azzal, hogy asszisztál nekik egy forgatókönyv írói karrier elindításában. Így [Jordan és Evan] sok időt tölthetnének együtt, hogy azt csinálják, amit a legjobban szeretnek csinálni.” [1; 101. old.]

A könyv szerint Evan ezt az ajánlatot hozta fel legelőször a Westwood Marquis Hotelben augusztus 4-én, de Pellicano tagadta, hogy ilyen ajánlatot tett volna és világossá vált, hogy nem hajlandó neki semmit sem ajánlani. Az All That Glitters szerint Evant „frusztrálta Pellicano hozzáállása és az, hogy Michael ezt látszólag támogatja.” [1; 102-103. old.], majd Evan állítólag azt mondta a sztárnak, hogy tudja mit tett Jordannel és hogy a fiú megerősítette ezt neki. A könyv ezt állítja: „Evan aztán megkérte a fiát, hogy erősítse meg és a fiú egyetértően bólintott.” [1; 103. old.], mire Jackson egyenesen Jordan szemébe nézett és azt mondta: „Nem csináltam semmit.” [1; 103. old.]

Állítólag Evan számára ez volt „a döntő pillanat”:

„Evan számára ez volt a döntő pillanat. „Tudtam, hogy Michael el van ferdülve, de addig a pontig nem voltam biztos abban, hogy mi a szándéka. Egy részem még mindig hitte, hogy őszintén szerelmes Jordie-ba és ártatlanul cselekszik egy zavart elméből kifolyólag, bármiféle előre megfontoltság vagy fortély nélkül.

De a mosolya hátborzongató volt, mint egy sorozatgyilkosé vagy erőszakolóé, aki egyfolytában kinyilvánítja az ártatlanságát annak ellenére, hogy hegynyi bizonyíték van ellene. Azonnal tudtam: Michael Jackson gyerekmolesztáló! Hirtelen annyira nyilvánvaló volt. June-t behülyítette, Jordie-t behülyítette és engem is behülyített. Az egész világot behülyítette ez a szánalmas teremtmény a briliáns bűnözői elméjével.” [1; 103. old.]

Az All That Glitters szerint Jordan július 16-án tett „vallomást” Evannak, Ray Chandler mégis ezt az augusztus 4-i pillanatot nyilvánítja a döntő pillanatnak: egy olyan pillanatot, amelyben Jackson belenézett Jordan szemébe és azt mondta, hogy nem csinált semmit. El kellene hinnünk, hogy ez győzte meg Evant arról, hogy Jackson gyerekmolesztáló? Nem az, hogy a fia korábban „vallomást” tett neki? Ray Chandler így zárja le a találkozóról szóló beszámolót:

„Evan diadalmasan érezte magát. Nem azért mert nyert bármit is, hanem mert végre megoldotta a rejtvényt. Nemcsak hogy volt szex a fia és Michael között, de most már megértette Michael igazi érzéseit. Betekintést nyert az ember szívébe és nem volt szép látvány.” [1; 104. old.]

Jordan állítólag július 16-án „vallott” az apjának, de ezen sztori szerint Evan csak augusztus 4-én „oldotta meg a rejtvényt”, mégpedig úgy, hogy Jackson cáfolatát elég sajátos módon interpretálja.

Evan új meggyőződése azonban nem akadályozta meg abban, hogy folytassa „tárgyalásait” Jacksonnal. A Westwood Marquis Hotelben tartott találkozó után Pellicanót meginvitálták, hogy találkozzon Barry Rothmannal és Evannal Rothman irodájában és Evan és Rothman ekkor tette meg 20 millió dolláros követelését.

Ray Chandler indoklása:

„Evannak két célja volt. Először is a fia jóléte. A felszínen úgy tűnt Jordie jól van, de ez nem felszínes dolog. Dr. Abrams mély aggodalmát fejezte ki a fiú iránt és ez Evant abban a hitben hagyta, hogy talán már súlyos károk keletkeztek. [Megjegyzés: Dr. Abrams még nem találkozott Jordannel ezen a ponton. Evan Dr. Abrams levelére utal itt, amelyben az orvos az események azon verziójára válaszol, amelyet Evan és az ügyvédje bemutatott neki.] Evan a legjobbat remélte, de fel kellett készülnie a legrosszabbra.

Ha Jordie-nak hosszú távú terápiára lenne szüksége az drága lehet és kellene találniuk egy olyan államot is, amely nem követelné meg a pszichoterapeutáktól, hogy jelentsék a gyermekmolesztálást a hatóságoknak. Ez azt jelentheti, hogy el kell költözniük és Evannak be kell zárnia a fogorvosi praxisát. Hogyan tartaná fent a családját? Ez a legrosszabb eshetőség természetesen, de lehetséges.

Megkeseredve élményeitől Pellicanóval és Michaellel – különösképpen attól, hogy „Michael belenézett Jordie szemébe és tagadta az intimitásukat” – Evan másik célja az volt, hogy megbüntesse Michaelt. „Nem akartam, hogy simán megússza. De néhány millió számára zsebpénz. Úgy kalkuláltam, hogy 20 millió az már büntető összeg. Legalább elgondolkodtatná. Ha kiderül, hogy Jordie rendben van és nincs szüksége sok terápiára, annál jobb. [Megjegyzés: Nem meglepő módon Jordannek valóban nem volt szüksége terápiára…] Egy életre meg van alapozva anyagilag. Megérdemli azok után, amit Michael tett vele.

És ez nemcsak a szex részről szólt. Mindenki akkora feneket kerített a szexnek – a sajtó, a zsaruk, a kerületi ügyész. Persze az is fontos volt, de számomra nem az volt a fő dolog. Hanem az, amit Michael tett vele amíg eljutott addig a pontig. Elfoglalta az elméjét, izolálta a családjától, a barátaitól és mindenkitől, akit szeretett. A saját kis rabszolgájává tette. Kívülről úgy tűnt, hogy élete legjobb napjait adja Jordie-nak, de belül elrabolta az egyéniségét, a lelkét. Ez volt az igazi bűncselekmény és ezért akartam, hogy Michael fizessen.” [1; 108-109. old.]

Másoknak azonban más emlékei vannak arról, hogy honnan jött az a 20 millió dollár, amit Evan (aki aspiráns forgatókönyv író volt) követelt. 1993. augusztus 28-án a Los Angeles Times ezt írta: „Filmipari források szerint a fiú apja egy 20 millió dolláros film produkciós és finanszírozási szerződést akart Jacksontól.” [4]

Jackson egyik barátja, a festő David Nordahl ki is fejtette ezt egy interjúban, amit a Reflections on the Dance weboldalnak adott 2010-ben:

„Vázlatokon dolgoztam [Jackson] film produkciós cégéhez, amelynek Lost Boys Productions volt a neve. A Sony adott neki 40 millió dollárt, hogy elindítsa ezt a produkciós céget és annak a kisfiúnak az apja [Evan Chandler] show businness anyagnak tekintette magát mert írt egy részt egy forgatókönyvben. Azután hollywoodi forgatókönyv írónak tekintette magát és azzal, hogy Michael barátja lett és a fia Michael barátja lett ez a fickó feltételezte, hogy Michael beveszi partnernek ebbe a film produkciós cégbe és innen jött ez a 20 millió dolláros összeg. A felét akarta ennek a Sony pénznek. Bebizonyították. Zsarolás volt. Michael hallgatott az üzleti tanácsadóira és mind azt mondták neki, hogy fogja be a száját és menjen Koreába, folytassa a turnéját, egy turné kellős közepén vagy, mi majd elrendezzük a dolgot.” [5]

Visszatérve Evan Chandler azon véleményéhez, hogy a 20 millió dollár „büntető összeg”: miért nem hagyta a büntetést a megfelelő hatóságokra? A válasz az All That Glittersben az, hogy Evan úgy gondolta nem hinnének nekik és aggódott amiatt a nyilvánosság miatt is, amelyet a vádak magukkal hoznának. Ray Chandler ezt írja erről az aggodalomról:

„Evan nemcsak utólag tett ilyen kijelentést. Már Dave titkos telefonfelvételén is kifejezte a félelmeit a nyilvánossággal kapcsolatban, hat héttel azelőtt, hogy az ügy nyilvánosságra került volna. „Nagyobb lesz mint mi mindnyájan együtt és az egész dolog mindenkit le fog sújtani és mindenkit el fog pusztítani.” A fiát és ő magát is beleértve.” [1; 109. old.]

Azonban van egy probléma ezzel az állítással. Az Evan és David Schwartz közötti telefonbeszélgetés felvételén és a szövegkörnyezetében ez a kijelentés egyáltalán nem aggodalmat fejez ki a nyilvánosság miatt. Éppen ellenkezőleg!

Mr. Chandler: Sajnos akkor már túl késő lesz és akkor már semmi sem fog számítani.

Mr. Schwartz: Miért?

Mr. Chandler: Mert a tény annyira kibaszottul letaglózó…

Mr. Schwartz: Igen?

Mr. Chandler: …hogy mindenki el fog pusztulni a folyamatban. Maguk a tények fognak… ha egyszer ez a dolog beindul…

Mr. Schwartz: Igen.

Mr. Chandler: … maguk a tények lesznek letaglózóak. Nagyobb lesz, mint mi mindnyájan együtt és az egész dolog le fog sújtani mindenkire és elpusztít mindenkit. Ez [hibás szalag] megalázó, hidd el nekem.

Mr. Schwartz: Igen. És ez jó?

Mr. Chandler: Igen. Nagyszerű.

Mr. Schwartz: Miért?

Mr. Chandler: Nagyszerű, mert…

Mr. Schwartz: Úgy értem te így…

Mr. Chandler: Mert June és Jordy és Michael…

Mr. Schwartz: Igen.

Mr. Chandler: …arra kényszerítettek, hogy a szélsőségességig vigyem…

Mr. Schwartz: Igen.

Mr. Chandler: … hogy megkapjam a figyelmüket. Milyen szánalmasak, milyen kibaszottul szánalmasak, hogy ezt tették. [3]

(A peren kívüli megállapodásról szóló cikkünk végén még több tényt találsz majd, amelyek ellentmondanak Chandlerék azon állításának, hogy Chandlerék azért állapodtak meg peren kívül és kerülték a büntetőpert, mert féltek a publicitástól.)

Az All That Glitters szerint Rothmannak meggyőződése volt, hogy Jackson nem fog 20 millió dollárt fizetni ezért megpróbálta rábeszélni Evant, hogy elégedjen meg 5 millió dollárral, de Evan megingathatatlan volt, mert úgy hitte, hogy „öt millió dollár lefizetés, nem büntetés. Azt akarta, hogy Michael megbűnhődjön azért, amiről most már Evan úgy hitte, hogy égbekiáltó molesztálás.” [1; 109. old.]

A könyv szerint augusztus 9-én Pellicano visszatért egy 1 millió dolláros ellenajánlattal három forgatókönyv finanszírozására, amelyet Evan és Jordan írt. Evan visszautasította. Aztán augusztus 13-án Pellicano következő ajánlata világossá tette számukra, hogy Pellicano inkább csak próbálja őket sakkban tartani és gúnyolódik rajtuk, nem pedig komolyan tárgyal. Ez az ajánlat sokkolta Rothmant és Evant: 350 ezer dollár.

„Barry nem hitt a füleinek. Pellicano teljesen figyelmen kívül hagyta a játékszabályokat. Barry 20 millió dollárral indított, Pellicano 1 millióval kontrázott, a következő számnak valahol a kettő között kellett volna lennie. És amennyire furcsa volt, hogy Pellicano levitte az egymillió dolláros ajánlatát, még őrültebb volt, hogy nem volt hajlandó újra megtenni azt, amikor Barry azt mondta neki, hogy „három napig kidolgozta a belét azért… hogy rávegye Evant, hogy egyezzen bele.” [1; 117-118. old.]

A könyv szerint augusztus 17-én Pellicano felhívta Rothmant, hogy megtudja Evan elfogadta-e az ajánlatot.

„Barry elmondta neki, hogy nem, de ismét felvetette, hogy Evan talán hajlandó lenne elfogadni az eredeti egymillió dolláros ajánlatot, ha Pellicano hajlandó lenne megújítani. „Soha nem fog megtörténni.” – mondta a magánnyomozó. [1; 121. old.]

Egy nappal korábban, augusztus 16-án June Chandler ügyvédje, Michael Freeman értesítette Rothmant, arról, hogy keresetet nyújtottak be a bírósághoz annak érdekében, hogy Jordan visszakerüljön az anyjához, June Chandlerhez. Válaszként, és attól frusztráltan, hogy Jackson nem volt hajlandó fizetni neki, augusztus 17-én Evan elvitte Jordant Dr. Abramshoz, ahol a fiú először vádolta meg Michael Jacksont részletesen, s ez elkerülhetetlenül maga után vonta a hatóságok bekapcsolódását, a vádak nyilvánosságra kerülését, valamint mindez lehetővé tette Evan számára, hogy megkapja Jordan törvényes felügyeleti jogát. Ray Chandler könyvében ezt olvassuk:

„A Freeman beadványának bírósági meghallgatását megelőző este egy telefonbeszélgetésben Barry felvilágosította Evant arról, hogy hacsak nem hajlandó besétálni a bírósági terembe és megvádolni Michaelt Jordie molesztálásával, akkor nincs esélye nyerni: June volt a törvényes gyám és csak erre volt szüksége ahhoz, hogy visszakapja Jordie-t.” [1; 119. old.]

Ha követjük a fenti eseményeket akkor világos, hogy Jacksonnak számos alkalma lett volna arra, hogy lefizesse Chandleréket, ha igazán akarta volna, mielőtt az ügy nyilvánosságra vagy a hatóságokhoz került volna. De nem tette és ez elképesztette Evant. Ray Chandler, hihetetlen cinizmussal, ezt írja a könyvében:

„Fields és Pellicano már tudta, hogy Evan hajlandó tárgyalni. Miért nem fizették le és nyomták el a rémálmot még csírájában amíg még volt rá lehetőség? Különösen amikor tudod, hogy az embered legalább abban bűnös, hogy kisfiúkkal alszik. Nemcsak hogy elkerülnéd a polgári pert, de ennél is fontosabb, hogy elkerülöd a hatóságokat azzal, hogy eltávolítod a koronatanújukat. Tíz, húsz, harminc millió? A pénz nem akadály. Az üzletet órákon belül meg lehetne kötni. És ha nem működik, akkor még mindig megvédheted magad.” [1; 126. old.]

és

„1993. augusztus 17-én reggel, amint Barry Rothmannal tárgyalt Anthony Pellicanónak ott volt a kezében a pszichiáter jelentése a nevek helyén üresen. Az emberi történelem leghíresebb szórakoztatóművészének a jövőjét tartotta a kezében. Mégis a szalag tele van annak példáival, hogy Pellicano hogyan utasítja vissza a kompromisszumokat, noha a kért összeg Jacksonnak csak zsebpénz lett volna. Miért vállalnád azt a kockázatot, hogy Michael neve kerüljön arra a jelentésre és ez nyomozáshoz vezessen?” [1; 138. old.]

Akár használnád a fenti események leírására a zsarolás szót, akár nem, Ray Chandler a „tárgyalásokról” szóló fejezetet egy különálló bekezdéssel zárja, mintha csak össze akarná foglalni és hangsúlyozni akarná:

„Ha Michael augusztusban kifizette volna a tőle követelt 20 millió dollárt, nem pedig csak a következő januárban, akkor talán a világ leghíresebb szórakoztatóművészeként tölthette volna a következő tíz évet, nem pedig a világ leghírhedtebb gyerekmolesztálójaként.” [1; 128. old.]

Igen, mindez egyenesen a vádló családjától származik. Közben kérlek emlékezz arra, hogy Jordan vádjai hogyan alakultak ki: arra, hogy az apja gyakorlatilag belefenyegette abba, hogy a fiú azt mondja, amit az apja hallani akar. Ugyanaz az apa, aki azután ezeket a vádakat arra használta fel, hogy megpróbáljon velük pénzt “kitárgyalni” Jacksonból.

Források:

[1] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

[2] Mary A. Fischer: Was Michael Jackson Framed? (GQ, October 1994)
http://www.buttonmonkey.com/misc/maryfischer.html

[3] Taped phone conversation between Evan Chandler and David Schwartz (July 8, 1993)
schwartz_chandler

[4] Charles P. Wallace and Jim Newton – Jackson Back on Stage; Inquiry Continues (Los Angeles Times, August 28, 1993)
http://articles.latimes.com/1993-08-28/news/mn-28760_1_michael-jackson

[5] Friendship & A Paintbrush – Interview with David Nordahl (2010)
Original source: http://www.reflectionsonthedance.com/interviewwithdavidnordahl.html – the audio clips those contained the conversation are no longer available. For a secondary source, see, for example: http://vindicatemj.wordpress.com/2010/11/04/transcript-of-“frozen-in-time-a-riveting-behind-the-scenes-view-of-the-michael-jackson-cases”-part-3/

Kategória: Az 1993-as ügy
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Chandlerék pénzügyi követelései bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Chandlerék vádjai |

  2. Visszajelzés: A média újabb hazugságot terjeszt Michael Jacksonról |

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s