Chandlerék vádjai

Folytatom a Chandler-ügy sorozatát. Kicsit lassan megy, de ígérem mire a végére érünk a teljes kép összeáll az ügyről.  Az eddigi időrend itt olvasható és erről az oldalról rá lehet kattintani a sorozat eddigi cikkeire is.

Az alábbi cikkben olyan állítások hangzanak el, amelyek úgymond alkalmasak a nyugalom megzavarására, ezért kérem ennek szem előtt tartásával olvass tovább. Ezeket az állításokat Jordan Chandler tette 1993. október 6-án Dr. Richard Gardner pszichiáternek. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a Michael Jackson elleni vádakról, ezeket is be kell mutatnom. Mint ahogy arra is emlékeztetnem kell elöljáróban, hogy ezeket a dolgokat a fiú nem előzmények nélkül és nem magától kezdte el állítani. Ezekről a részletekről korábban már részletesen írtam. Röviden összefoglalva:

Nem Jordan Chandler állította először, hogy Michael Jackson molesztálta, hanem Jordan apja, Evan Chandler. Jordan eleinte tagadta, hogy Jackson molesztálta volna, majd az apja egyre erősödő és folytatólagos nyomásgyakorlása alatt kezdte el azt mondani, amit az apja elvárt tőle. Apja ezt ezután arra használta fel, hogy Jacksont megzsarolja: pénzt követelt tőle azért, hogy ne forduljon a hatóságokhoz a vádjaival. Jackson visszautasította a zsarolást és Chandlerék ezután fordultak a hatóságokhoz. Jordan ekkor már egy hónapja apjánál lakott és rendszeres látogatásokat tett az Evan által fogadott ügyvédnél, Barry Rothmannál, akit maga Evan is úgy jellemzett egyszer, hogy a „legmocskosabb kurafi”. A két férfinek így bőven volt ideje Jordant felkészíteni arra, hogy miket mondjon pszichiátereknek, pszichológusoknak és a hatóságoknak. Még egyszer: Jordan nem állított ilyen dolgokat mielőtt apja felügyelete alá nem került – azon apa felügyelete alá, aki pénzszerzésre akarta felhasználni ezeket a vádakat.

És akkor az eddigiek összefoglalása után jöjjön jelen cikk témája:

Jordan az ügy során két pszichiáterrel beszélt. Az egyik Dr. Mathis Abrams volt 1993. augusztus 17-én, ahová az apja elvitte, hogy először vádolja meg formálisan Michael Jacksont, s ez aztán elindította a hivatalos vizsgálatot a szórakoztatóművész ellen. Abramsnak törvény által előírt kötelessége volt jelenteni ügyet a hatóságok felé, s noha ő ezt kötelességtudóan meg is tette, tíz évvel később, 2003. december 12-én azt nyilatkozta a CBS News-nak, hogy nem töltött elég időt el ahhoz Jordan Chandlerrel, hogy következtetést vonhasson le arról, hogy a fiú vajon igazat mondott-e vagy sem:

„Úgy gondolom, hogy mindkét ügyben lehetséges, hogy betanították őket arra, hogy mit mondjanak, de ismétlem, nekem nem volt lehetőségem arra az eredeti ügyben, hogy megpróbáljak a végére járni.” [1]

Mielőtt Jordan formálisan megvádolta Jacksont Dr. Abramsnak, több mint egy hónapig az apjával élt. Geraldine Hughes, Evan ügyvédjének Barry Rothmannak a titkárnője egy interjúban, amelyet a Reflections On The Dance weboldalnak adott azt állította, hogy a fiú több órát töltött Rothman irodájában egyedül az ügyvéddel, zárt ajtók mögött:

„Tényleg úgy hiszem, hogy az egész ügyet kitervelték, kidolgozták és Jordan Chandlert betanították arra, hogy mit mondjon, mert tanúja voltam annak, hogy a 13 éves fiú szülői felügyelet nélkül az ügyvédem irodájában tartózkodott és tulajdonképpen becsempészték oda, senki sem tudta az irodában, hogy ott van. Több órát töltött az ügyvédemmel zárt ajtók mögött és úgy gondolom, hogy akkor mondták meg neki, hogy miket mondjon. Nem mondhatom, hogy tanúja voltam annak, hogy ezt mondják neki, de annak tanúja voltam, hogy az ügyvédem és a 13 éves vádló több órán keresztül beszélt egymással. Tulajdonképpen erről a találkozóról senkinek sem szabadott tudnia az irodában és én is csak azért tudtam meg, mert épp elmenni készültem az irodából és [Rothman] halálosan megfenyegetett minket, hogy kopogás vagy előzetes bejelentkezés nélkül nem mehetünk be az irodájába, én azonban siettem így benyitottam és amikor kinyitottam az ajtót, akkor megláttam a fiút az irodájában és ez sokkolt. Nem is tudtuk, hogy ott van és ijedt arcot vágott, az ügyvéd meg jól letolt amiért bejelentés nélkül nyitottam be.” [2]

Hogy Jordan pontosan mit mondott Dr. Abramsnak augusztus 17-én azt nem tárták nyilvánosság elé. Azonban van két olyan dokumentum, amiből tudjuk, hogy miket állított: egy 1993. december 28-ai rendőrségi nyilatkozat Jordan Chandlertől [3] és egy interjúja a pszichiáter Dr. Richard Gardnerrel, amely 1993. október 6-án készült [4]. Mindkettőt 2003 februárjában szivárogtattak ki a nyilvánosságra, mindössze néhány nappal Martin Bashir manipulatív módon megvágott és narrált dokumentumfilmjének, a Living with Michael Jacksonnak a televíziós sugárzása után.

Ebből a két dokumentumból megtudjuk, hogy Jordan Chandler azt állította, hogy ő és Jackson 1993 márciusának a végén kezdtek egy ágyban aludni, amikor Jordan az anyjával és a húgával együtt elmentek egy kirándulásra Jacksonnal Las Vegasba, ahol a Mirage Hotelben tartózkodtak. Jordan Chandler szerint egy éjjel, amikor ő és Jackson megnézték az Ördögűző című filmet mivel a fiú félt Jackson felajánlotta neki, hogy aludjon a szobájában. Chandlerék nem állították, hogy ezen a kiránduláson bármiféle fizikai kontaktus történt volna Jordan és Jackson között.

Jordan azt állította, hogy onnantól kezdve akárhányszor ő és Jackson együtt voltak mindig egy ágyban aludtak. Gardner interjújában Jordan azt állította, hogy a fizikai kontaktus május elején kezdődött azzal, hogy Jackson egyszerűen megölelte. De később az interjú során ellentmondásba keveredett önmagával, amikor azt mondta, hogy egy floridai kirándulás alkalmával, ami áprilisban történt, Jackson megragadta a fenekét és a nyelvét a fülébe dugta.

Jordan azt állította, hogy a fizikai kontaktus közöttük „fokozódott” az idő múlásával. Azt állította, hogy először csak egy ölelés volt, aztán egy rövid puszi az arcra, majd az ajkaira, eleinte röviden, majd hosszabb ideig. Jordan azt állította, hogy azután Jackson bedugta a nyelvét a szájába. Jordan azt állította, hogy megmondta Jacksonnak, hogy ez nem tetszik neki, mire Jackson elkezdett sírni és azt mondta, hogy „nincs ezzel semmi baj” [3] és hogy „csak mert a legtöbb ember úgy hiszi, hogy valami helytelen még nem feltétlenül van úgy” [3]. Jordan azt állította, hogy Jackson azt mondta neki, hogy más fiúk megcsókolták nyitott szájjal és megengedték neki, hogy bedugja a nyelvét a szájukba. Jordan azt is állította, hogy Jackson érzelmileg megzsarolta azzal, hogy ha Jordan nem engedi ezeket a dolgokat, akkor az azt jelenti, hogy nem szereti annyira, mint egy másik barát, aki igen.

Jordan azt állította, hogy „a következő lépés az volt, amikor Michael Jackson hozzám dörgölte magát az ágyban. A következő lépés az volt, amikor egymáson feküdtünk erekcióval” [3]. A Gardner-interjúban azt is hozzátette: „Egyébként soha többé nem dugta a nyelvét a számba miután azt mondtam neki, hogy ne tegye.” [4]

Jordan azt állította a Gardner interjúban, hogy azon a floridai kiránduláson 1993. áprilisában Jackson megcsókolta őt, megragadta a fenekét és bedugta a nyelvét a fülébe. Azt is állította, hogy „a fürdőszobába ment zuhanyozni és rám nézett mielőtt bezárta az ajtót és azt mondta: ’Bárcsak ne kellene ezt csinálnom’ – és aztán becsukta az ajtót, arra utalva, hogy bárcsak olyan szabad lehetne, hogy előttem öltözik át.” [4] Jordan azt is állította, hogy amikor azt mondta Jacksonnak, hogy nem tetszik neki, hogy Jackson bedugta a nyelvét a fülébe és megragadta a fenekét Jackson ismét elkezdett sírni és megpróbált bűntudatot kelteni benne és azt mondta, hogy „Tommy” (Jackson egy unokatestvére vagy fiatal barátja, akinek a nevét megváltoztatták a Gardner-interjú leiratában, hogy védjék a személyazonosságát) ezt engedné. „Egyébként ezeket sem csinálta soha többet.” [4] – tette hozzá Jordan.

1993 májusában Jordan, az anyja, a húga és Jackson Monacóba utazott. A történet szerint Jordan és Jackson náthásak voltak és ezért egész nap a szobában maradtak, míg a fiú anyja és húga vásárolni mentek. Jordan azt állította, hogy ő és Jackson együtt fürödtek és ez volt az első alkalom, hogy meztelenül látták egymást. Azt állította, hogy Jackson megnevezett bizonyos fiatalkorú barátait, akik maszturbáltak előtte. Aztán Jordan állítása szerint Jackson maszturbált előtte. Jordan azt állította, hogy Jackson azt mondta neki, hogy megteszi neki is, ha készen áll. Azt is állította, hogy miközben az ágyban voltak Jackson az alsónadrágjába tette a kezét és az orgazmusig maszturbálta őt.

Jordan azt állította, hogy azután Jackson számos alkalommal maszturbálta őt mind kézzel, mind a szájával a kapcsolatuk végéig. Azt is állította, hogy egy alkalommal Jackson rávette, hogy nyalja az egyik mellbimbóját miközben csavargatja a másikat, miközben Jackson maszturbált.

Jordan önként vállalkozott arra az interjúban, hogy pszichoanalizálja Jackson érintkezését más gyerekekkel és „szakértő” véleményt adjon „Tommyról”, aki akkoriban a médiában nyilvánosan Jackson védelmére kelt a vádak ellen:

„Mit gondolsz ki hazudik?”

„Tommy”

„Miért mondod ezt?”

„Mert nyilvánosan, amikor [Jackson] Tommy-val van, akkor nagyon közel vannak egymáshoz fizikailag és verbálisan és kapcsolatban. És ha valaki megfigyelné a dolgokat nyilvánosan, azt, hogy milyenek egymással, akkor arra a következtetésre jutna, hogy ez több, mint csupán baráti kapcsolat.” [4]

A fiú azt állította, hogy Jackson azt mondta neki, hogy ne mondja el senkinek és hogy amit tesznek az titok. Az interjúban Dr. Gardnerrel Jordan azt állította, hogy Jackson azt mondta neki, hogy ha bárki tudomást szerezne erről, akkor Jackson börtönbe, Jordan pedig nevelőintézetbe kerülne. Amikor Dr. Gardner megkérdezte, hogy elhitte-e ezt, Jordan azt felelte: „Nos, nem igazán hittem el akkoriban és semmiképpen nem hiszem el most. De akkor, nem igazán hittem el, de azt mondtam: oké, akármi, és csak belementem.” [4]

Nem ismert, hogy Dr. Gardner milyen következtetést vont le az interjúból, mert az elemzését nem szivárogtatták ki az interjúval együtt. (Dr. Gardner 2003. május 25-én meghalt.) Amit tudunk az, hogy Chandlerék és a polgári peres ügyvédjük, Larry Feldman a szalagot a pszichológus Dr. Stanley Katzhoz vitték értékelésre, aki Feldman régi ismerőse volt.

(Önmagában ez is furcsa. Miért nem az a szakember értékeli, aki készítette az interjút? Ehelyett miért ahhoz a pszichológushoz viszik azt értékelésre, aki Chandlerék ügyvédjének, Larry Feldmannak régi ismerőse volt? Lehetséges, hogy Dr. Gardner következtetése nem volt kedvező Chandlerék számára? Dr. Katz egyébként korábban részese volt a roppant vitatott McMartin óvodai pernek és egyéb vitatott „szakértői” megmozdulásai is voltak. Az általa vezetett Children’s Institute International szerepét a McMartin ügyben széles körben bírálták szakmai körökben. Interjú technikáikat kényszerítőnek és manipulatívnak tartják, ami ahhoz vezetett, hogy a gyerekek hamis vádakat fogalmaztak meg szexuális molesztálásról [5]. Jackson esetében azonban nagyon szerették éppen ezt a pszichológust segítségül hívni a vádlói. A McMartin ügyben és a Jordan Chandler-ügyben való érintettsége mellett Dr. Katz volt az a pszichológus is, aki Jackson 2003-as vádlóját, Gavin Arvizót is értékelte.)

Lássuk akkor a fentiekben elhangzottak elemzését:

Mielőtt Jordan július 11-én az apjához ment volna mindig tagadta, hogy Jackson molesztálta vagy bármilyen szexuális módon megérintette volna, noha az apja, Evan régóta nyomás alá helyezte, hogy támassza alá azt a megrögzött ötletét, hogy a fiú kapcsolata Jacksonnal szexuális. [A részletekért lásd az Evan Chandler „gyanúi” című cikkünket!]

Július 8-án a fiú nevelőapja, David Schwartz felvett egy háromrészes telefonbeszélgetést önmaga és Evan Chandler között, amiben Evan azzal fenyegetőzik, hogy elpusztítja Jacksont egy gondosan előkészített terv segítségével és olyan emberekkel, akik csak a telefonhívására várnak, hogy minden mozgásba lendüljön, ha a sztár nem hajlandó kommunikálni vele és nem hajlandó megadni neki, amit akar [6]. Schwartz elvitte a szalagot Jackson magánnyomozójának, Anthony Pellicanónak július 9-én és ugyanezen a napon Pellicano meginterjúvolta Jordan Chandlert. Mary A. Fischer 1994-es, a GQ magazinban megjelent cikke szerint:

„Jackson távollétében Pellicano „szemkontaktust” létesített a fiúval és elmondása szerint „nagyon konkrét kérdéseket” tett fel neki: „Megérintett Michael valaha? Láttad valaha meztelenül az ágyban?” A válasz minden kérdésre „nem” volt. A fiú újra és újra tagadta, hogy bármi rossz történt volna.” [7]

1994 szeptemberében egy titokban rögzített telefonbeszélgetés felvételén, amit Pellicano Jim Mitteagerrel folytatott, aki akkoriban a Globe című bulvárlap riportere volt, szintén beszélt Pellicano erről az esetről (akkor már nem dolgozott Jacksonnak):

„Pellicano: Meg kell értened valamit. Kilenc gyerekem van. Michael játszik a kisbabámmal. Állandóan rámásznak. A haját húzgálják. Az orrát húzgálják. Néha egy kötést visel az arcán. Ha a saját gyerekeimet hagyom (érthetetlen), akkor gondolod, hogy van rá esély?

Mitteager: Nos, mindent egybevetve azt mondanám, hogy nincs.

Pellicano: Nemcsak ez. Ha leültél volna ezzel a gyerekkel [Jordan Chandlerrel], mint ahogy én tettem… És alig várta, hogy felálljunk és elmehessen videójátékozni. Azt mondtam: ’Nem érted ez mennyire komoly dolog. Az apád meg fogja vádolni Michaelt azzal, hogy szexuálisan molesztált. Mindenféle dolgokat fog mondani.’ Erre ő azt mondja: ’Igen, az apám próbál pénzt szerezni.’ Ami azt illeti, (érthetetlen) 45 percig. Aztán próbálkoztam trükkökkel. Úgy értem, akarom, hogy tudd vegetáriánus vagyok. Ezt a gyereket a legfinomabb fésűvel vizsgáltam át. Szóval ott vagyunk (érthetetlen) ezzel a gyerekkel… és ha leültél volna és beszéltél volna ezzel a gyerekkel, akkor neked sem lenne semmi kétséged. És mondtam, hogy Michael dühös. Újra és újra végigmentünk rajta. Próbáltam leültetni, de ő csak videójátékozni akart, miközben ott ültem. Ott ülök ennek a gyereknek az anyjával [June Chandlerrel] és David Schwartz bejön és (érthetetlen) miről szól ez az egész? És Rothman (érthetetlen) kérdéseket tesz fel. Nem kétséges, hogy Rothman (érthetetlen) amiről ez az egész szól.” [8]

Jordan Chandler soha nem ismételte el a vádjait bíróság előtt és sosem vetették alá keresztkihallgatásnak. Az interjú, amelyet Dr. Gardnernek adott figyelemreméltó módon hasonló gondolatmeneteket és szóhasználatokat tartalmaz az apja, Evan Chandler gondolatmenetéhez és szóhasználatához abban az 1993. július 8-án rögzített telefonbeszélgetésben, amelyet David Schwartz-cal folytatott. Például abban a párbeszédben Evan ezt mondja:

„Mr. Chandler: De az előnyére lehetett volna használni, és bizonyos módokon Michael a korát és a tapasztalatát és a pénzét használja és a hatalmát Jordy nagy előnyére.” [6]

és

„Mr. Chandler: Ez volt a legszomorúbb dolog, amit [szalaghiba]. Úgy értem hogy teszel ilyet? 13 éves. Nincs… tudod, és egy [szalaghiba] jön bele? Kérdezem tőled: ha Michael Jackson csak valami sima 34 éves ember lenne, megtörténne-e ez? Nem. Megvan a hatalma, megvan a pénze, megvan a csábítása. [Szalaghiba] történik [szalaghiba] elcsábított őket a családtól a hatalom és a pénz.” [6]

és

Mr. Chandler: Ugyanez az ember lehetne a hatalom és a pénz nélkül és [Jordan és June] még csak szóba sem állnának vele. Te is tudod, én is tudom. Szóval a hatalom és a pénz és az imázsa kedvéért June és Jordy széttörte a családot, még ha [szalaghiba] sokkal jobban, mert leültem és beszéltem vele, és megmondtam neki jóval azelőtt, hogy ideáig jutottunk.” [6]

Dr. Gardner interjújából Jordannel:

„Még mindig el akartál menni a turnéra?

Igen, akkoriban.

Miért?

Mert jól éreztem magam. Akkoriban azok a dolgok, amiket Michael tett velem nem voltak rám hatással. Nem gondoltam, hogy bármi teljesen rossz lenne azzal, amit tesz, mivel a barátom volt és állandóan azt mondta nekem, hogy sosem bántana. De ma már látom, hogy nyilván hazudott.

Azt mondod nem vetted észre, hogy ez káros lehet számodra? Ez az, amit…?

Nem láttam semmi rosszat benne.

És ma már látsz?

Természetesen.

Hogy látod, mi a rossz benne?

Mert ő egy felnőtt és a tapasztalatát, a korát használja fel arra, hogy manipuláljon és rávegyen fiatalabb embereket, akiknek nincs meg az a tapasztalata, mint neki és nem képesek nemet mondani egy ilyen nagy hatalmú embernek. A hatalmát, a tapasztalatát, a korát használja – az ellenállhatatlanságát – hogy megkapja, amit akar.” [4]

Amikor Dr. Gardner megkérdezte tőle, hogy mi a rossz abban, amit állítólag Jackson tett vele, Jordan képtelen volt érzelmileg kapcsolódni az állítólagos élményhez:

„Amikor azt mondod, hogy káros lehetett volna a számodra: hogyan lehetett volna káros a számodra?

Mindenki azt gondolja, hogy amit tett az káros lehet, máskülönben nem lenne bűncselekmény.

Oké, hogyan lehetett volna káros? Ahogyan te látod, hogyan lehetett volna káros a számodra?

Mert… ez érzékeny téma, azt hiszem. Elválaszt téged más emberektől.

Hogyan?

Nem tudom.

A te tipped?

Depresszióssá tehetne vagy valami ilyesmi. Nem tudom.

Nos, ez fontos. Azt mondod, hogy ez egy bűncselekmény. Miért bűncselekmény?

Mert, amint már mondtam, a tapasztalatát, a hatalmát, a korát használja arra, hogy…

Hogyan hagyhatott volna ez téged? Ha tovább folytatódott volna és nem szakad félbe, akkor mi lett volna veled?

A sémája szerint úgy hiszem elhagyott volna, valahogy ejtett volna, azt hiszem mondhatjuk így. És akkor zöldség lennék.” [4]

Jordan ötlete, hogy ami vele állítólagosan történt az azért rossz, mert „elválaszt téged más emberektől” gyanúsan hasonlít az apja véleményéhez Ray Chandler könyvében, az All That Glittersben, amely így idézi Evant:

„És nemcsak a szex részről volt szó. Mindenki olyan nagy ügyet csinált a szexből – a sajtó, a zsaruk, a kerületi ügyész. Persze ez is fontos volt, de számomra nem ez volt a fő dolog, hanem az, amit Michael tett vele, hogy eljusson eddig a pontig. Átvette az irányítást az elméje felett és elválasztotta a családjától és a barátaitól és mindenkitől, akit szeretett. A saját kis rabszolgájává tette. Kívülről úgy tűnt, hogy élete élményét adja Jordie-nak, de belül elrabolta az egyéniségét, a lelkét. Ez volt az igazi bűncselekmény és ezért akartam, hogy Michael megfizessen.” [9; 109. oldal]

vagy

„Még ha nem is volt szex, Jordie személyisége komolyan megváltozott. Amint napról-napra Michael kicsinyített klónjává változott egyre inkább visszahúzódott a családjától és a barátaitól.” [9; 49. oldal]

Tartsd észben, hogy ugyanez a könyv azt állítja, hogy miután Jordan „vallott” az apjának július 16-án azzal, hogy egy csaknem érthetetlen „igennel” válaszolt arra a kérdésre, hogy Jackson megérintette-e a péniszét, a fiú és az apja soha többé nem beszélgettek egymással a vádakról [részletek itt], mégis Jordan gondolatmenete, véleményei, szóhasználata ebben az interjúban figyelemreméltóan hasonlít az apjáéhoz.

Az is figyelemreméltó, hogy Jordan „sémáról” beszél (eredetiben „pattern”), amikor egyáltalán nem volt séma, hiszen nem volt másik vádló. Azonban a pszichológiai/pszichiátriai és a kriminalisztikai szakirodalom gyakran beszél a bűnözők sémáiról. Ha Jordant az apja és az ügyvédjük tanította be arra, hogy mit kell mondani, akkor valószínűleg segítségül hívtak ehhez ilyen kriminalisztikai és a gyerekmolesztálással foglalkozó pszichológiai könyveket a sztori kialakításához, s ezekben a könyvekben gyakran beszélnek a molesztálók „sémáiról”, illetve egyéb módszereiről. Egy 13 éves gyereknek nem valószínű, hogy ilyesmi önmagától eszébe jutna. (Az az elképzelés egyébként, hogy Jackson ejtett embereket miután felnőttek nem állja meg a helyét a gyakorlatban. Jackson sok gyerekkel barátságban maradt azután is, hogy azok felnőttek. Tehát még csak nem is igaz az állítólagos „séma”.)

Folytatva Dr. Gardner interjúját, Jordan néhány kérdéssel később azt mondja, hogy a legjobb dolog, ami történhetett az életében az volt, amikor elmondta az apjának, hogy Jackson állítólag mit tett vele, „mert miután elmondtam neki, tudtam, hogy Michael soha többet nem lesz képes ezt tenni velem. És amikor valami szörnyű dolog véget ér, akkor valószínűleg az a legjobb dolog az életedben.” [4] Vegyük észre, hogy mindössze néhány mondattal korábban Jordan aggodalma az volt, hogy Jackson „elhagyta volna” és „ejtette volna”. Turnéra is akart menni Jacksonnal és azt mondta, hogy az állítólagos molesztálás nem volt rá hatással.

A fentiek tükrében nem csoda, hogy az interjúban Dr. Gardner megkérdezi Jordant, hogy voltak-e valaha homoszexuális vonzalmai vagy érzései, de a fiú határozottan leszögezi, hogy csak a lányok érdeklik és nem tűnik úgy, mint aki össze van zavarodva a szexualitását illetően. Amikor Dr. Gardner megkérdezi, hogy van-e barátnője, a leirat úgy jellemzi Jordant, hogy mosolyog és azt mondja, hogy „éppen üldözök valakit” [4]. Az All That Glitters még azt is leírja, hogy akkoriban Jordant csak a barátnője érdekelte és ő volt a „legkevésbé megérintve” az egész ügytől. Ray Chandler testvérét Evan Chandlert így idéz, amint ex-feleségének, June-nak mondja:

„Jordie a barátnőjéért van oda. Csak ez érdekli. Én nem is gondolok rá nap, mint nap, mert az egész annyira spekulatív, tudod, a hírek és a kommentárok. Csak a tények érdekelnek és hogy mi történik. Őszintén szólva kezdem azt hinni, hogy Jordie-ra lesz ez az egész a legkisebb hatással. Nagyon erősnek tűnik. Persze nagyon meg fog ijedni, ha bíróság elé kerül a dolog, de valószínűleg ez a fő érzelem, amit érezni fog.” [9; 198-199. oldal]

A könyv egyébként is úgy jellemzi Jordant mint akit látszólag teljesen hidegen hagyott az egész ügy.

Az interjúban Jordan azt állítja, hogy azért ment bele az állítólagos szexuális aktusokba, mert Jackson elsöprő volt és ő az igézete alatt volt. Azonban az interjú egy másik részében azt mondja, hogy egyáltalán nem volt Jackson hatása alatt és számára a sztár „csak olyan volt, mint egy hétköznapi ember” [4].

Dr. Gardner arról is megkérdezte Jordant, hogy vannak-e félelmei. Talán nem értve azt, hogy Dr. Gardner arra a fajta félelemre utal, ami gyakori az olyan gyerekeknél, akik szexuális molesztálás áldozatai Jordan azt válaszolta, hogy csak a keresztkihallgatástól fél.

„Mi a helyzet a félelmekkel? Van valamilyen félelmed?

Nincs.

Néha az emberekben egy ilyen élmény után mindenféle félelmek alakulnak ki. Neked nincsenek félelmeid?

Talán csak a keresztkihallgatástól, de ez minden. Úgy értem nincs mit titkolnom, csak a gondolata.” [4]

Az interjúban Dr. Gardner Jordant az anyjával, June Chandlerrel fennálló kapcsolatáról is kérdezi. A pszichiáter megpróbálja megtudni, hogy Jordan neheztel-e rá azért, mert „lehetővé tette” az állítólagos molesztálást. Jordan azonban azt mondja, hogy nem neheztel rá és azt mondja, hogy az anyja is Jackson igézete alatt volt, akárcsak ő. Dr. Gardner tovább szorgalmazta a témát:

„Mi a helyzet az anyádba vetett bizalommal? Gondolod, hogy az anyádba vetett bizalmadra hatással volt ez?

Nos, nem, mert, ahogy az emberek mondanák, ő ki akart engem árusítani. [Az eredeti ige „pimp me out” – ez az a fajta kiárusítás, ahogy a stricik árusítják ki a prostituáltakat. Ez is elég furcsa, hogy ez miért hangzik így el egy gyerek szájából – a ford.] Inkább azért talán, mert egyszer megpróbáltam neki elmondani és nem hitt nekem.

Mikor volt ez? Emlékszel?

Nem.

Hogy érzel ezzel kapcsolatban?

Úgy érzem, hogy ha bármilyen távoli, ici-pici dolog van az agyadban, hogy a gyerekednek talán bántódása eshet, akkor össze kell hívnod egy hadsereget, tudod, ha van egy ilyen erős gyanú, mint ez és azt tenned amit az apám csinált eddig. Legalább meg kellett volna hallgatnia, amit mondani akartam.” [4]

(Ne feledjük, hogy Jordan az apja befolyása alatt állt, amikor ez az interjú készült.)

Annak furcsasága mellett, hogy Jordan azt mondja, hogy a fő problémája NEM az volt, hogy az anyja állítólag „ki akarta árusítani” („ahogy azt az emberek mondanák”), hanem az, hogy az anyja nem hallgatta meg, ez is egy ellentmondás a Chandler sztoriban. Itt Jordan azt állítja, hogy megpróbálta elmondani az anyjának az állítólagos molesztálását, de ő nem hallgatta meg. Ugyanakkor Ray Chandler könyvében, az All That Glittersben azt olvassuk, hogy Jordan nagyon titkolózó volt az állítólagos molesztálásról és annak ellenére, hogy az apja és mások (mint Jackson magánnyomozója, Anthony Pellicano 1993. július 9-én – lásd fentebb) többször kérdezték ő nem tárta azt fel. Ez a párbeszéd az apa és a fia között a könyv szerint 1993. májusának a végén zajlott:

„Egy perc múlva itt vagyok” – mondta Evan és amikor Jordie megfordult, hogy elmenjen, hozzátette: „Hé Jordie, te és Michael csináljátok?”

„Ez gusztustalan!” – reagált Jordie – „Én nem vagyok olyan.”

„Csak vicceltem.”

Evan így magyarázta ezt: „Otromba volt, de annyira aggódtam. Úgy döntöttem a pillanat hevében, hogy kimondom, mert úgy gondoltam ez egy nem tervezett választ csalna ki.”

Jordie undora nagy megkönnyebbülést jelentett Evannak.” [9; 46. oldal]

A Hogyan alakultak ki Chandlerék vádjai? című cikkben részletesen olvashatsz Chandlerék verziójáról arról, hogy Jordan állítólag, hogyan „vallott” a molesztálásról: az apja gyakorlatilag megfenyegette és megzsarolta annak ellenére, hogy Jordan eredetileg tagadta, hogy Jackson bármi rosszat tett volna vele. Még a saját sztorijuk szerint sem önkéntes leleplezés volt ez a fiú részéről vagy olyasvalami, amit meg akart tenni – ellenkezőleg.  Ray Chandler könyve úgy írja le a fiút, mint aki határozottan ellene van annak, hogy elmondják az anyjának és azt is állítja a könyv, hogy azt sem akarta, hogy az apja elmondja neki. Hogyan egyeztethető tehát ez össze a Gardner interjúban tett állítással arról, hogy el akarta mondani az anyjának, de ő nem hallgatta meg?

Evan, Nathalie, Jordan kisöccse és Jordan nem sokkal az 1993-as vádak után

Evan, Nathalie, Jordan kisöccse és Jordan nem sokkal az 1993-as vádak után

Az interjú során Jordan végig meglehetősen kimérten és mechanikusan válaszolgat, amennyire azt egy leirat alapján meg lehet ítélni. Előfordul, hogy amikor Gardner kérdezi valamiről, ő azt mondja: „majd arra is rátérek”, majd folytatja az eredetileg megkezdett gondolatmenetet, mintha nem akarna abból kizökkenni, hanem egy bizonyos előre meghatározott sorrend alapján akarna vagy tudna haladni. Sokszor tűnik begyakoroltnak az, amit mond, idegennek egy 13 éves gyerek szájából és érzelmileg sem azonosul a mondanivalója tartalmával. Úgy tűnik, mintha csak egy kívülálló szemével mesélne el egy történetet, nem pedig az érzelmileg érintett áldozat szemével.

Ezt erősíti az is, amit Ray Chandler könyve ír még az augusztusi Abrams-interjúról, amelyben Jordan először mesélte el állítólagos molesztálása történetét egy pszichiáternek. Úgy tűnik semmiféle érzelmi hatással nem volt Jordanre, amikor előadta állítólagos molesztálása felkavaró történetét:

“Tíz perccel dél után Jordie végre kijött.

“Hé, apa, ehetnénk valamit?” – a kedvenc kérdése.

Evan megijedt. Arra számított, hogy Jordie nehéz szívvel fog kijönni, de a fiú szertelennek, majdnem pajkosnak tűnt.

“Jól vagy?” – kérdezte Evan, átkarolva a fiút.

“Igen, papa. Menjünk, éhen halok.” [9; 121. old.]

Források:

[1] Dimond Misleading the Public, Katz not first to hear allgations? Bullet #113
http://site2.mjeol.com/mjeol-bullet/dimond-misleading-the-public-katz-not-first-to-hear-allgationsbullet-113.html

[2] Interview with Geraldine Hughes by Deborah L. Kunesh
http://www.reflectionsonthedance.com/Interview-with-Geraldine-Hughes.html

[3] Declaration by Jordan Chandler on December 28, 1993 as leaked in February 2003
http://www.thesmokinggun.com/file/jacko-original-child-abuse-allegations

[4] Dr. Richard Gardner’s interview with Jordan Chandler as leaked in February 2003
J.Chandler-Gardner interview

[5] See for example:
– Learning From the McMartin Hoax (1989): http://www.ipt-forensics.com/journal/volume1/j1_2_7.htm
– Suggestive interviewing in the McMartin Preschool and Kelly Michaels daycare abuse cases: A case study (5 May, 2005): http://digitalcommons.utep.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1014&context=james_wood

[6] Taped phone conversation between Evan Chandler and David Schwartz (July 8, 1993)
schwartz_chandler

[7] Mary A. Fischer: Was Michael Jackson Framed? (GQ, October 1994)
http://www.buttonmonkey.com/misc/maryfischer.html

[8] Taped phone conversation between Anthony Pellicano and Jim Mitteager (September, 1994)
It was originally posted on Aphrodite Jones’ website at http://www.aphroditejones.com/Michael_Jackson_Trial/Michael_Jackson_Trial.htm
The website has been since then reorganized and the Michael Jackson Trial section is not available anymore.

[9] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

Kategória: Az 1993-as ügy
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s