Wade Robsont utasította a bíróság, hogy adja át az eddig eldugott e-maileket és könyvét

Helyzetjelentés Wade Robson ügyéről.

A legutóbbi előzmény ez volt. Innen folytatom, az ott és a korábban leírtakat nem ismétlem meg, azokat el lehet olvasni a régebbi bejegyzésekben.

Jelenleg még mindig zajlik az ún. “discovery”, azaz ebben az időszakban mindkét oldal bizonyítékokat gyűjthet, embereket hallgathat ki az álláspontja alátámasztására az ún. “summary judgement” előtt, amelyen eldől, hogy tárgyalásra bocsátja-e a bíró az ügyet vagy sem.

Ennek során végre kihallgatásra került Wade Robson – igaz, nem októberben az eredeti tervek szerint, hanem 2016. december 12-én. Kihallgatásra kerültek továbbá Robson családtagjai is: az anyja, a nővére és a bátyja. Anyja, Joy Robson kihallgatására 2016. szeptember 30-án került sor.

2016. december 27-én Michael Jackson cégeinek ügyvédei beadtak a bírósághoz egy ún. “Motion to Compel”-t, azaz egy kérvényt, amiben azt kérik a bíróságtól, hogy utasítsa Robsont azon bizonyítékok átadására, amelyek átadását eddig megtagadta. Ebből a dokumentumból kapunk egy kis betekintést abba, hogy mi is történt eddig a “discovery” során és nagyon érdekes dolgokat tudunk meg.

A “discovery” keretében Jackson cégei 2016. március 28-án nyújtották be Robson felé első olyan igényüket, hogy Robson adjon át nekik minden olyan dokumentumot és kommunikációs anyagot, amelyben bárkivel a vádjait és állításait tárgyalta. Ehhez teljes mértékben joguk van, sőt ilyenkor ez a kérés rutinnak számít.

Erre válaszul 2016. június 3-án Robson egyetlen e-mailt küldött vissza és eskü alatt állította, hogy ez az e-mail az egyetlen kommunikáció, amit bárkivel folytatott a témában. Ez az e-mail az a 2012. szeptember 7-én kelt e-mail volt, amiről hagyatéki bírósági ügy során Jackson hagyatékkezelője már amúgy is tudomást szerzett. A hagyatéki procedúra során ez az e-mail volt a bíró egyik indoka arra, hogy miért utasította el Robson keresetét.  Ennek részleteiről ebben a cikkben írtam. Részlet az akkori cikkemből:

Robson 2011-es tárgyalásait Jackson hagyatékkezelőjével már fent említettem, de a bíró ítéletéből megismerünk még egy bizonyítékot. A bíró ugyanis hivatkozik még egy e-mailre, amelyet Robson 2012. szeptember 7-én írt mintegy 30 barátjának és rokonának. Ebben leírja a Jackson elleni vádjait és hogy hamarosan nagy változás fog beállni az életében, de arra kér mindenkit, hogy egyelőre ezt ne mondják el senkinek, mert ez “egy roppant érzékeny jogi ügy”.

Ez pedig természetesen azt támasztja alá, hogy már legalább 2012. szeptember 7-én abban gondolkodott Robson, hogy bepereli Jackson hagyatékkezelőjét Jackson elleni gyerekmolesztálási vádakkal. Tehát amikor játssza a hülyét, hogy 2013. március 4-én hallott először arról a lehetőségről, hogy perelhet az itt cáfolatot nyer. Amellett, hogy természetesen az is cáfolatot nyert, hogy 2013. március 4-én hallott először egyáltalán a hagyatékkezelő létezéséről – hiszen ma már tudjuk, hogy 2011-ben tárgyalt is a hagyatékkezelő képviselőivel a Cirque du Soleil show-ról.

Tehát most, a cégek elleni pere során, első körben Robson ezt az egyetlen e-mailt vallotta be – amiről Jackson ügyvédeinek már amúgy is tudomása volt a hagyatéki bírósági per alapján.

2016. június 23-án a Jackson cégek ügyvédei megbeszélésre hívták Robson ügyvédeit (még a régi csapatot, Henry Gradsteint és Maryann Marzanót) és kétségüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy Robson valóban ezt az egyetlen kommunikációt folytatta bárkivel a témában.

Július végén Robson ügyvédeket váltott, azóta az agresszivitásáról ismert Manly, Stewart & Finaldi ügyvédi iroda képviseli és személy szerint leginkább Vince Finaldi (részletek itt).

Ekkor Robson hirtelen mégiscsak “talált” még 100 oldalnyi anyagot (e-maileket), amit átadott Jackson képviselőinek és ismét azt állította, hogy mindössze ennyi anyaggal rendelkezik. Akkor Jackson oldala elfogadta ezt.

Szeptemberben azonban, ahogy fent is említettem, kihallgatásra kerültek Robson családtagjai – anyja, nővére, bátyja – és ezen kihallgatások során kiderült, hogy Robson sokkal több e-mailt váltott velük a témában, mint amennyit bevallott.

Jackson ügyvédei ismét nekiszegezték a kérdést, hogy miért nem adott át mindent. Október végén ennek nyomán Robson csodálatos módon “talált” újabb 4000 oldalt, amit átadott, s ismét azt állította, hogy most már tényleg mindent átadott. Azonban ez továbbra sem volt így, ráadásul számos e-mailben Robson önkényes kitakart részeket arra hivatkozva, hogy azok az ügyvédi titoktartás alá esnek. Sok esetben egy-egy e-mail láncnak (oda-vissza válaszok sorozata) csak egy, vagy néhány darabját adta át, míg más darabok hiányoztak. A csatolmányokat pedig szinte egy esetben sem adta át. Végül is Jackson ügyvédei decemberben veszítették el a türelmüket és ekkor úgy döntöttek, hogy a bírósághoz fordulnak azzal, hogy kötelezze Robsont a teljes körű átadásra. Kérték továbbá a bíróságot, hogy rendelje el, hogy Robson számítógépeit és egyéb informatikai eszközeit független szakértő vizsgálhassa át annak megállapítása érdekében, hogy ténylegesen átadott-e minden emailt, ami a témában releváns. Emellett bírság kiszabását is kérték a bíróságtól.

Mitchell Beckloff bíró 2017. február 2-án hozta meg döntését a fenti kérdésben és ahogy már megszoktuk tőle középutas megoldást választott. Utasította Robsont arra, hogy adjon át minden rendelkezésére álló anyagot és ne takarja ki azokon az e-maileken semmit, amelyek nem esnek ténylegesen ügyvédi titoktartás alá. A bíró szerint csak azok az e-mailek esnek titoktartás alá, amelyet kizárólag az ügyvédeivel váltott. Ha egy e-mailt harmadik személyek (pl. családtagok) felé is továbbítottak (amint az sok esetben történt) akkor az már nem esik ügyvédi titoktartás alá abban az esetben sem, ha ügyvédnek írta. A családtagjaival váltott e-mailek pedig végképp nem esnek ügyvédi titoktartás alá. Utasította továbbá Robsont, hogy adja át az e-mailek csatolmányait is.

Ugyanakkor Beckloff nem rendelte el azt, hogy független szakértő vizsgálja át Robson számítógépeit és nem szabott ki bírságot sem rá. Egyelőre. Ugyanis, ha Robson továbbra is szórakozik a bizonyítékok átadásával, akkor erre még sor kerülhet. Kérdés persze, hogy ha Robsonra van bízva továbbra is, hogy mit vall be és mit nem, akkor honnan lehetünk biztosak abban, hogy ezúttal valóban mindent átad?

Mit tudunk meg a már átadott e-mailekből?

Robson játéka ellenére az eddig már átadott e-mailek így is felfednek néhány érdekes információt. Az egyik az, hogy Robsonnak szinte alig vannak emlékei arról az időszakról, amikor családja MJ körül volt az 1990-es évek elején-közepén. Robson minden apró részletet az anyjától kérdez meg, önálló emléke szinte alig van. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen próbáljunk csak mi felidézni 7-14 éves kor közötti emlékeket. Vannak dolgok persze amik megragadnak, de sok minden nem. Mindazonáltal azért érdekes, hogy míg Robson olyan alapvető részleteket is az anyjától kérdez meg, mint hogy hányszor, mikor és milyen körülmények között látogatták meg Jacksont – és szinte semmire nem emlékszik ezen körülményekből – addig amikor a keresetében az állítólagos molesztálás leírására kerül sor, akkor hirtelen minden részletre kristálytisztán “emlékszik”, olyan dolgokra is, hogy Jackson állítólag miket mondott neki. Miközben az anyjának írt e-mailekben alapvető, ennél sokkal nagyobb léptékű dolgokra sem emlékszik. Nyilván lehetne ezt esetleg azzal indokolni, hogy egy molesztálás traumatikus, így jobban megmarad, ám ez nehezen hihető indok amikor összehasonlítjuk azt, hogy az e-mailekben milyen dolgokra nem emlékszik – pl. arra sem, hogy egyáltalán hányszor volt egyedül Jacksonnal, miközben a vádiratában már hirtelen kristálytisztán “emlékszik” minderre és arra is, hogy Jackson – állítása szerint – minden egyes alkalommal molesztálta őt. A traumatikusság mellett van egy másik magyarázat is erre: az, hogy az egészet kitalálta.

De még most jön a java!

Egy 2016. február 15-i e-mailben Robson egy sztorit küld el az anyjának – Jackson egy egykori biztonsági őrének, Charli Michaelsnek egy 1994-ben tett vallomását. Charli Michaels egyike volt Jackson azon ex-alkalmazottainak, akik meglovagolva az 1993-as Chandler-ügyet pénzt próbáltak csinálni ezekből a vádakból: először a Diane Dimond-féle Hard Copy című televíziós bulvárshowtól kapott pénzt a sztorijáért és azért, hogy egy három részes interjút adott nekik, majd perelte is Jacksont állítólagos jogosulatlan felmondásért (a keresetet a bíróság elutasította). Tehát egy olyan emberről van szó ismét, akinek anyagi és személyes motivációja (a kirúgása miatti bosszú) is fűződött ahhoz, hogy ilyen sztorikat találjon ki.

A Robson által az anyjának elküldött sztoriban Michaels azt állította, hogy 1990 májusában, anyák napján, Neverlanden Wade Robson anyja, Joy sírt és panaszkodott neki, hogy Jackson titkárnője, Norma Staikos nem engedi őt a fia és Jackson közelébe, szándékosan távol tartja őt tőlük, amikor kettesben vannak. Most Robsonnak arra lenne jó ez a sztori, hogy alátámassza azt, hogy Jackson cégei – és benne az olyan alkalmazottak, mint Staikos – “gyermekmolesztáló maffiaként” működtek, ahol az alkalmazottaknak az volt a dolga, hogy lehetővé tegyék, hogy Jackson gyerekeket molesztáljon. A sztorit elküldve Robson azt kéri anyjától az e-mailben, hogy véleményezze azt – hiszen állítólag vele történt a Michaels által előadott történet.

Joy Robson mindössze 8 perccel később válaszol is fia e-mailjére, amiből csak az első mondatot látjuk, de már az is beszédes: “Hú! Ebből semmi nem igaz.” (“Wow. None of that is true.”)

Tehát Joy tagadja Charli Michaels sztoriját. És most jön a lényeg! Annak ellenére, hogy anyja tagadta a sztori igazságtartalmát Wade Robson felhasználja azt – szinte szóról-szóra ugyanúgy – 2016. szeptemberében kelt legutóbbi módosított beadványában! Tehát annak ellenére, hogy tudván tudja, hogy a sztori egy szemen-szedett hazugság (hiszen anyja már februárban leírta neki) mégis használja azt a vádiratában. Magyarul Wade Robson tudatosan és bizonyíthatóan hazudik a keresetében! Ez ugyebár eléggé üti azt az állítását, hogy nem a pénzért csinálja, hanem az “igazságért”.

Joy Robson válasza amúgy láthatóan tovább folytatódik, azonban ez a rész már nem látható és mind Wade, mind Joy – roppant kényelmes módon – azt állítják, hogy “elvesztették” ezt az e-mailt és már nem áll rendelkezésükre.

Egy másik e-mailben Robson azt kérdezi anyjától, hogy miután 1987-ben megnyerte azt a bizonyos táncversenyt, amelynek nyomán találkozhatott MJ-vel hogyan történt a második találkozó pár nappal később, amikor ismét találkoztak MJ-vel a hotelszobájában. Joy Robson válasza:

“Beszéltem a publicistájával, aki koordinált minket és megkértem, hogy juttasson el egy köszönőlevelet a nevünkben MJ-hez és ő azt javasolta, hogy vigyük fel neki mi a hoteljébe. Amikor odaértünk ő felhívta a szobáját és ő (MJ) meghívott minket a lakosztályába.”

Lássuk, hogy ez mivé vált Robson keresetében:

“1987 novemberében, amikor Felperes öt éves volt, benevezett egy táncversenyre, ami az MJJ Productions szervezett Michael Jackson koncertturnéja kapcsán Ausztráliában. Felperes megnyerte a versenyt és a díj az volt, hogy találkozhatott Michael Jacksonnal az egyik koncertje után. A találkozó jól ment és Michael Jackson meginvitálta felperest, hogy táncoljon vele a színpadon egy koncerten néhány estével később. Felperes és az anyja eltöltöttek pár órát Michael Jacksonnal a hotelszobájában is a következő napon. Felperes azt állítja, hogy ezeket a “találkozókat” szándékosan mint egy szexuális molesztálási mechanizmust szervezte az MJJ Productions és az MJJ Ventures azért, hogy fiatalkorú áldozatokat szerezzenek Michael Jacksonnak, mindezt jótékony eseménynek álcázva.

Szóval Robson anyja felkeresi MJ publicistáját azzal, hogy átadnának neki egy köszönőlevelet, MJ barátságosan fogadja őket, de ez Robson keresetében már úgy jelenik meg, mint az MJ cégei által szándékosan szervezett “szexuális molesztálási mechanizmus”. Még nevetségesebb, ha tudjuk azt is, hogy ezután Robsonék két évig nem is találkoztak MJ-vel és amikor újra találkoztak 1990 elején, akkor ismét Robsonék kezdeményezték a találkozót, nem MJ! Részletek ebben a cikkben.

Mellesleg ezeket a táncversenyeket nem is az MJJ Productions szervezte (az MJJ Ventures pedig még csak nem is létezett), hanem a Target áruház. Robson ezt is pontosan tudja, hiszen 2005-ös vallomásában maga említette, most mégis játssza a hülyét és úgy tesz, mintha nem tudná, hogy MJ cégeinek semmi köze nem volt a szervezésükhöz.

Robson könyve

További érdekes információ, ami kiderül az e-mailekből az, hogy mielőtt 2013. májusában beadta volna keresetét Jackson hagyatékkezelője és cégei ellen, Robson könyvet írt vádjairól és több kiadónak is megpróbálta azt eladni. Több, mint 70 e-mailt váltott ebben a témában egy könyvkiadókkal kapcsolatban álló ügynökkel és saját ügyvédjével, Helen Yu-val (nem összetévesztendő a Michael Jacksont 2005-ben védő Susan Yu-val – semmi közük nincs egymáshoz). A kiadók visszautasították a könyv kiadását és Robson ezután perelte be pénzre Jackson hagyatékkezelőjét és cégeit.

A dolog több szempontból is érdekes. Egyrészt Robson teljesen “elfelejtette” megemlíteni a könyvét a hagyatékkezelő elleni perben és most a cégek elleni perben is eddig. Ugye a hagyatéki bírósági ügyben azt állította, hogy 2013. márciusa előtt nem tudott a hagyatékkezelő létezéséről sem (bizonyított hazugság) és arról sem, hogy perelheti őket. Nos, annak fényében, hogy ügyvédjével, Helen Yu-val már hónapokkal 2013. márciusa előtt könyvet próbáltak eladni a témában, még kevésbé hihető ez a sztori, hiszen Yu, mint ügyvéd nyilvánvalóan tisztában volt a jogi aspektusokkal.

Aztán az is érdekes, hogy a Jackson ügyvédei ezt a könyvet is csak Beckloff mostani, 2017. február 2-i döntése nyomán fogják tudni eredeti formájában kézhez venni, mert Robson eddig kézzel-lábbal küzdött az ellen, hogy át kelljen adnia. Először azt állította, hogy nem találja és azért nem adja át. Négy nappal később elismerte, hogy megvan, de akkor meg azt állította, hogy azért nem adja át, mert az ügyvédi titoktartás alá esik. Jackson ügyvédei ragaszkodtak ahhoz, hogy megkapják a könyvet annak eredeti, metaadatokat is tartalmazó elektronikus formájában (a metaadatokra azért van szükség, hogy nyomon lehessen követni az esetleges változtatásokat, módosításokat). Robson ezután átadta a könyv egy újonnan kreált PDF-változatát, de továbbra is megtagadta az eredeti metaadatokat tartalmazó formátum átadását – ezúttal azzal a felkiáltással, hogy speciális szoftvert igényel a megnyitása. Jackson ügyvédei biztosították Robsont, hogy nem olyan bénák, hogy ne tudnák hozzá megtalálni a megfelelő szoftvert, de Robson továbbra sem volt hajlandó azt átadni. Beckloff bíró azonban most elrendelte, hogy át kell adnia.

Robsonék kihallgatásai

Amint említettem a “discovery” során megtörtént Robsonék kihallgatása. Ezek tartalmát összességében még nem ismerjük, de Jackson ügyvédeinek december 27-ei bírósági beadványában láthatunk belőlük néhány részletet.

Érdekes például ez a részlet Wade Robson anyjának, Joy Robsonnak a szeptember 30-ai kihallgatásából:

Kérdés: Amióta a fia Wade benyújtotta a keresetét a hagyatékkezelő és az MJJ Productions valamint az MJJ Ventures ellen, beszélt ön vele a keresetekről?

Joy Robson: Nem igazán. Én csak… nem tekintem ezt az én ügyemnek.

Kérdés: Ő (Wade) beszélt Önnek a keresetekről?

Joy Robson: Nem.

Joy Robson azt elismeri, hogy Wade kérdéseket tett fel neki e-mailben, de az az álláspontja, hogy ez nem az ő ügye (“I don’t consider that my business”) elég érdekes annak tükrében, hogy ha Wade vádjai igazak lennének, akkor neki óriási felelősséget és bűntudatot kellene éreznie azzal kapcsolatban ami állítólag a fiával történt. Joy Robson volt az, aki szorgalmazta a kapcsolatot Michael Jacksonnal – időnként meglehetősen agresszíven. Ő volt az, aki engedte, hogy a fia MJ szobájában aludjon.

Mégis a kettejük közötti e-mailekben semmiféle szemrehányó hangnem nem tapasztalható Wade részéről az anyja irányába, semmi felelősségre vonás, semmi düh, semmi. Pedig ha Wade vádjai igazak lennének, akkor MJ után az anyjára kellene, hogy a legdühösebb legyen a hanyagsága miatt, amely lehetővé tette az ő állítólagos molesztálását. De semmiféle ilyen jellegű társalgás nincs az e-mailekben. Wade Robson keresetében pedig Joy csak roppant felületesen van megemlítve, mint valaki akinek szinte alig van köze az eseményekhez.  Ehelyett a céltáblák MJ cégei és alkalmazottai – akiket Wade csak a fent említett szemenszedett hazugságok árán tud belerángatni az ügybe. Szerintem ez mindent elmond a vádjai hitelességéről.

Wade Robson december 12-ei kihallgatásából is láthatunk a beadványban néhány érdekes részletet. Pl.:

Kérdés: Szóval változtak az emlékei az ügy előrehaladtával?

Wade Robson: Fejlődtek.

Kérdés: Mit ért az alatt, hogy “fejlődtek”?

Wade Robson: Igen, úgy értem, hogy nem valamiféle feketéből fehérré módon változtak. Mint például, hogy azt gondoltam ez így volt… nos, úgy értem, igen változtak a gyógyulási folyamatot megelőzőhöz képest. Mielőtt felfedtem volna (az állítólagos molesztálást). De miután felfedtem a molesztálást 2012-ben és elkezdtem ezt a gyógyulási utat, azóta fejlődtek olyan értelemben, hogy több részletre emlékszem bizonyos dolgokról. Ahogy haladnak a dolgok, tudja, fejlődik, részletek adódnak hozzá.

Kérdés: Jól értem ugye, hogy ön nem állítja azt, hogy valaha is elnyomott emlékei lettek volna a molesztálásról?

Wade Robson: Igen, sosem felejtettem el, hogy mi történt Michael és köztem.

Ez azért érdekes, mert az ilyen utólag kifejlődő “emlékek” sokszor hamis emlékek (lásd: https://www.youtube.com/watch?v=VTF7FUAoGWw). Mindazonáltal nem hiszem persze, hogy Robsonnak hamis emlékei lennének. Robson egész egyszerűen egy opportunista hazudozó, akinek mindig éppen olyan “emlékei” vannak, amire szüksége van ahhoz, hogy közelebb kerüljön ahhoz a pénzhez, amit szeretne. Ezt egész egyszerűen a fentiek alapján gondolom – amikor egyértelműen látjuk hogy hogyan használ olyan sztorikat, amikről tudván tudja, hogy hazugságok. Nincsenek itt semmiféle elnyomott, vagy hamis emlékek – egyszerűen egy pénzéhes hazudozó van.

A kihallgatási leiratból megtudjuk azt is, hogy Robson egy jegyzetébe azt írta, hogy “a szexuális molesztálási sztorim és a hatásai rokonszenvessé és relevánssá fognak tenni engem”. Amikor Jackson ügyvédei megkérdezték, hogy ezt hogy értette, Robson azt mondta, hogy egy időben szeretett volna védikus meditációt oktatni és úgy vélte, hogy a szexuális molesztálási sztorija vonzóbbá teszi majd az olyan kliensek számára, akik szexuális molesztálás áldozatai voltak – azon az elven, hogy az emberek azokhoz szeretnek járni ilyen meditációra, akikkel hasonló élményeik vannak. Tehát azt látjuk, hogy Robson karrierépítésre is fel szerette volna használni a szexuális molesztálási vádjait.

Ehhez kapcsolódóan talán azt is érdemes megjegyezni, hogy az is kiderül a december 27-ei beadványból, hogy Robson pszichológusa, akinek először elállt a szexuális molesztálás vádjával 2012 májusában egy bizonyos Larry Shaw. Az infó olyan szempontból érdekes, hogy Shawnak az a szakterülete, hogy olyan emberekkel foglalkozik, akik kiégtek a showbizniszben. Rendszerint azt tanácsolja nekik, hogy fordítsanak hátat a showbiznisznek, lépjenek ki belőle és merüljenek alá a hétköznapi kisemberek életében. Robson nyilvánvalóan kiégett a showbizniszben (lásd ezt a cikket), ám egész életében csak ezt csinálta, máshoz nem ért. Csak úgy tud elsétálni, ha biztosítja hozzá az anyagi hátteret. Gondolom ekkor támadt az az ötlete, hogy ezzel a hamis gyerekmolesztálási váddal fogja majd biztosítani azt az anyagi hátteret, amivel elsétálhat a showbizniszből a kényelmes “hétköznapi” élet felé.

A kihallgatásból csupán néhány oldalt láttunk egyelőre, s ennél nyilván sokkal több minden van még benne, hiszen hét órán át folyt, így a teljes leirat több száz oldalra rúghat. Ebbe a beadványba csak néhány részlet került bele, ami a beadvány témájához valamilyen szinten releváns volt.

Tehát a Robson ügy most itt tart.

Advertisements
Kategória: Robson/Safechuck
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Wade Robsont utasította a bíróság, hogy adja át az eddig eldugott e-maileket és könyvét bejegyzéshez

  1. Nagy N. Lívia szerint:

    Köszi, hogy leírtad. Nekem már ebből is sok minden lejön. Nem találja a saját könyvét, amit írt? 🙂 (Mint Gyurcsány a szakdolgozatát…)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s