A Leaving Neverland kritikai elemzése – 2. rész

Manipulatív narratíva

A téma amire felfűzi Dan Reed és a két vádló a filmet az, hogy Michael Jackson kedvességét és nagylelkűségét fordítják ellene. Ami roppant ravasz dolog, hiszen a sztár kedvessége, nagylelkűsége tagadhatatlan tény, megkerülni nem lehet, tehát érdemes inkább ellene felhasználni azt.

A film úgy állítja tehát be, hogy ez a kedvesség és nagylelkűség csak azt szolgálta, hogy Jackson becserkészhessen családokat, hogy aztán molesztálhassa a gyerekeiket. Az angolban erre a “grooming” kifejezést használják. (Nem tudom van-e erre jó magyar kifejezés, így ezt az angol szót fogom használni.) Az ajándékok, a kedvesség mind azért voltak a film szerint, hogy azzal Jackson levegye a lábáról a gyerekeket és elaltassa a szülők éberségét.

A kontextus, amely kimaradt a filmből és amely más megvilágításba helyezné ezeket a dolgokat az az, hogy Jackson ilyen volt a világon mindenkivel! Gyerekkel, felnőttel, gyermekes és gyermektelen felnőttekkel egyaránt! A nagylelkűsége és az, hogy az anyagiakkal nem sokat törődve szórta az ajándékokat embereknek gyerekkoráig visszamenőleg dokumentált!

2009-ben az apja, Joseph Jackson így emlékezett vissza rá: “Soha nem érdekelte a pénz. Odaadtam neki (gyerekkorában) az aznap esti járandóságát és másnap ő jégkrémet és cukorkát vett belőle az összes környékbeli gyereknek.” [1]

Az 1990-es “Családom, a Jacksonok” című könyvben Michael édesanyja, Katherine Jackson ezt mondta a szerzőnek, Richard Wisemannak:

Megkérdeztem (Katherine-t) Michael néhány más tulajdonságáról, amikor felnőtt. Ott volt például a probléma a nagylelkűségével. Néha túl messzire ment.

“Egy napon, amikor Michael másodikos volt nem találtam az egyik ékszeremet. ‘Mi történt a karkötőmmel?’ – kérdeztem végül a gyerekeket.

Michael felnézett és hanyagul odavetette: ‘Ó, odaadtam a tanáromnak.’

Nem büntettem meg, mert úgy gondoltam, hogy kedves tőle, hogy adni akar. De utasítottam: ‘Ne csinálj ilyet többet!’ De Michael nem hallgatott rám és még több ékszer eltűnt.” [2]

Ez a nagylelkűség egész életében jellemző volt rá mindenkivel! A színész Chris Tucker itt például arról beszél, hogy Michael hogyan ajándékozott neki egy hatalmas TV-t csak mert az megtetszett neki.

Az sem igaz, hogy csak fiúkkal barátkozott és csak fiúkat vitt magával turnéra stb. Angol nyelven, de itt egy cikk arról, ami bemutatja, hogy mennyire általános volt az a viselkedés tőle mindenkivel, amit ez a film most “groomingnak” akar beállítani.

Néhány konkrét példa arról a filmből, hogy az hogyan manipulálja a nézőt azzal, hogy ártatlan dolgokat forgat ki:

Ott vannak például a filmben bemutatott faxok, amiket Jackson írt a Robson családnak. Innen letölthető az összes fax, amiket Robson csatolt a bírósági keresetéhez. (“Joey” Wade anyja – ahogy MJ nevezte, Chantel a nővére, “Little One” pedig Wade.) Semmi inkrimináló nincs bennük, s aki ismeri egy kicsit is Jackson szokásait az tudja, hogy ilyen kedves, inspiráló üzeneteket írogatott egy csomó embernek, azt pedig fűnek-fának mondta, hogy “szeretlek” (néhány példa).

Csakhogy ezt a kontextust a film kihagyja. A jelenetben Joy Robson elmeséli, hogy egy alkalommal tele volt Jacksontól érkező faxokkal a szoba. A nézőben ez azt a benyomást kelti, mintha azért lett volna tele a szoba faxokkal, mert Jackson a megszállottja volt Wade-nek. (Arra már ne is figyeljünk oda, hogy a faxok az egész családnak szóltak!)

A kontextus – amit a filmből kihagynak – azonban teljesen ártatlanná teszi a történetet. Joy 2016-os vallomásából ugyanis kiderül, hogy azért volt tele a szoba faxokkal, mert Jackson akkor tanulta meg használni a faxot és nagyon örült neki. (S ez megint csak rávilágít egy kicsit a gyermeki mívoltjára is.)

Kérdés: Azután volt, hogy beköltöztek a házba amikor megkapták a fax gépet?

Joy Robson: A második házba, igen.

Kérdés: Oké. Rendben. És ön… az ön családja és Michael faxokat küldözgetett egymásnak?

Joy Robson: Igen. Eredetileg Normán [Norma Staikos – Jackson titkárnője] keresztül jöttek, mert Michael nem tudta hogy kell kezelni a fax gépet. Így ő… és ő vicces volt. Neki… volt egy faxgépe a hálószobájában és emlékszem, hogy volt vele egy beszélgetésem arról, hogy nem tudja hogy kell használni.
És én azt mondtam: ‘Van egy faxgép a hálószobádban. Hogyhogy nem tudod használni?’
‘Nos, csak arra van, hogy faxokat kapjak. Ha küldeni akarok faxot, akkor hívom Normát.’
Így aztán Norma küldte őket. És aztán ő megtanította Michaelt hogyan használja a faxgépet az első pár hét után. És aztán elkezdte ő küldözgetni őket.

Kérdés: Amikor ön azt mondja ‘Norma küldte őket’, én kétféle… úgy mondanám, hogy két különböző típusú faxot láttam ebben az ügyben. Nos, az egyik egyfajta gépelt fax, amely arra utal a címlapon, hogy Norma Staikostól jött.

Joy Robson: Igen.

Kérdés: És ezek azok a faxok amikről ön beszélt, hogy Normától jöttek?

Vince Finaldi (Robson ügyvédje): Tiltakozom, spekulációra szólít fel.

Joy Robson: Nem emlékszem, hogy milyenek voltak, hiszen 20 évvel ezelőttre megyünk vissza… csak emlékszem arra a beszélgetésre Michaellel. És emlékszem, hogy mennyire izgatott volt, hogy megtanulta használni a faxgépet.
Hazajöttünk és az egész nappali tele volt faxokkal mert annyira izgatott volt, hogy tudja használni. De arra nem emlékszem, hogy akkor milyenek voltak, amikor Norma küldte őket. [3]

Amikor Robson arról beszél, hogy Jackson az 1993/1994-es vallomását megelőzően állítólag telefonon hívogatta annak érdekében, hogy “trenírozza”, hogy mit kell mondani a rendőröknek, bejátszanak egy felvételt ezt alátámasztandó, ám ha oda is figyelünk erre a felvételre, akkor azt halljuk, hogy egyáltalán nem támasztja alá az elhangzottakat. Benne Jackson egy telefonrögzítőre felmondott üzenetben ausztrál akcentust imitálva viccelődik. Semmiféle trenírozás nem hallható a felvételen. Ráadásul kétségbe vonható, hogy ez egyáltalán az 1993-as vádak idején készült-e – ahhoz egy kicsit túl vidámnak tűnik rajta az énekes.

Itt a részlet: https://streamable.com/qfipr

Egy másik hangfelvételen James Safechuck és Jackson hallható, aminek során Safechuck játékból interjút készít Jacksonnal. A felvétel ismét teljesen ártatlan, de a filmben ezt a felvételt kommentálva, a felnőtt James tesz mellé egy igen furcsa megjegyzést: azt mondja, hogy hallható a hangjában, hogy ő (James!) vonzódott Jacksonhoz. Semmi ilyesmi nem hallható a gyermek James hangjában, de az ilyen megjegyzések alkalmasak arra, hogy a nézőt befolyásolják. Nem beszélve a megjegyzés bizarrságáról. Ez a felvétel azt megelőzően készült, hogy az állítólagos molesztálás elkezdődött volna, s James nem homoszexuális. Elég furcsa irányt vesznek a dolgok, ha észrevesszük a filmben az ilyen finom utalásokat arra, hogy itt tulajdonképpen az az állítás, hogy valamiféle kölcsönös, homoszexuális vonzalom alakult ki – a 10 éves gyerek részéről is – még mielőtt bármi is történt volna. Hogy ennek a bizarr narratívának mi lehet a gyökere, honnan származhat, azt majd később még tárgyalni fogjuk.

Beszélnek a családok arról is, hogy Jackson hosszas telefonbeszélgetéseket folytatott a gyermekeikkel – megint csak gyanúsnak beállítva ezt a dolgot. Joy Robson 2016-os vallomásából azonban az is kiderül, hogy Jackson nemcsak Wade-del beszélgetett, hanem vele is hosszú órákat beszélt telefonon. A filmből kimaradt továbbá az a tény is, hogy Jacksonnak szokása volt állandóan a telefonon “lógni”! Jónéhány ilyen telefonos barátja volt.

A YouTube-on például találhatunk egy ”Glenda szalagok” néven ismert felvételt, amelyen az 1990-es évek elején hosszú órákon át tartó beszélgetéseket folytat egy Glenda Stein nevű nővel és néha a férjével és a gyerekeivel. 2005-ben egy interjúban Glenda fia, Damion Stein beszélt ezeknek a felvételeknek a hátteréről és arra is rávilágított, hogy Jackson pszichológiailag mit keresett ezekben a kapcsolatokban: “Az egész családomat adoptálta. Egyre inkább az egész családhoz kötődni kezdett, nemcsak hozzám egyénileg. Kitártuk előtte a családunkat, családtaggá vált. És így meg tudta tapasztalni azt a családi atmoszférát, amiben szerintem neki sosem volt része.” [4]

Damion elmondta, hogy Jackson a leginkább az anyjához, Glendához kötődött, s véget nem érő telefonbeszélgetéseket folytatott vele. “Valakinek ki kellett öntenie a lelkét. Az apám mindig várta az anyámat az ágyban, de ő sosem jött. Tudod, mindig Michaellel beszélgetett hosszasan a telefonon, tudod, késő éjszakákig.” [4] Ettől Damion apja féltékeny lett és emiatt kezdte el felvenni a telefonbeszélgetéseket.

S hogy hogy néztek ki ezek a beszélgetések? Példaként egy részlet:

A felvételek 90%-án Glendával beszélget Jackson, de van egy pár amin a férjével, Sammel és itt van egy ahol például a lányával, Megannal – hogy azt is lássuk hogy beszélgetett gyerekkel.

További “bizonyíték” amit felsorakoztat a film, James Safechuck gyűrűi, amelyekről most azt állítja, hogy Jackson szexuális szívességekért cserébe ajándékozta neki őket, illetve az egyiket egy bizarr “esküvő” keretében. Természetesen a gyűrűk önmagukban semmit nem bizonyítanak abból, hogy valóban történt ilyen esküvő és “szexuális szívességek”. Ezek pusztán gyűrűk. Származhatnak akárhonnan máshonnan, vagy kaphatta őket James akármilyen más alkalomból és okból vagy akár ő maga is vásárolhatta őket.

Itt érdemes megjegyezni, hogy ezt a gyűrűs jelenetet utólag vették fel, amint az kiderült a filmmel kapcsolatos interjúkból. Eredetileg nem volt a filmben, hanem 17 hónappal később adták hozzá. Látszik is a filmen, hogy nem ugyanaz a háttér, mint a többi jelenetben, amint ez a videó megmutatja (kb. 6:48-10:05).

A rendező interjúkban kétféle magyarázatot próbált adni arra, hogy csak később került a jelenet a filmhez leforgatásra. Az egyik az, hogy Safechuckot annyira traumatizálták a gyűrűk, hogy addig nem volt képes előhozni őket. (Ugyanez a Safechuck  magukról az állítólagos szexuális aktusokról néha mosolyogva beszél a filmben.) A másik magyarázat meg az volt, hogy eddig tartott, amíg megtalálta őket.

Safechuck állításai között szerepel az is, hogy amikor ez az állítólagos esküvő történt, akkor írt Jackson egy “házassági anyakönyvi kivonatot” . Érdekes, hogy ez a bizonyíték pont nincs meg. Mindig pont az nincs meg ami esetleg ténylegesen bizonyíthatna is valamit.

Azt hogy ezek a családok most hogyan forgatják ki Jackson minden kedves gesztusát “groominggá”, jól mutatja a következő részlet Joy Robson 2016-os kihallgatásából. Itt arrról kérdezik Wade anyját, hogy mikor beszélt utoljára Jacksonnal [25; page 196].

Kérdés: Mikor beszélt utoljára Michaellel?

Joy Robson: Ó, nem emlékszem. Minden ünnepen felhívott, így feltételezem, hogy anyák napján, valószínűleg. De nem vagyok biztos benne.

Kérdés: Amikor azt mondja, hogy minden ünnepen felhívta, akkor milyen ünnepekről beszél?

Joy Robson: Karácsony, húsvét, anyák napja, hálaadás. Része volt a “groomingnak”, hogy azt gondoljam, hogy a barátom.

Kérdés: És ez egészen a haláláig folytatódott?

Joy Robson: Igen.

Kérdés: És emlékszik az utolsó beszélgetésére vele?

Joy Robson: Nem. Kaptam tőle egy SMS-t egy hónappal a halála előtt, ami valahol itt van a dokumentumok között, amiben a szeretetét küldte. Ez volt az utolsó kommunikációm vele.

Joy gyerekei ekkorra mind felnőttek, ugyan miért lenne az “grooming”, hogy Jackson anyák napján felhívja?

Megint csak azt mondhatjuk, hogy Jackson sok embernek tett ilyen kedves gesztusokat, itt például Jeanne White, Ryan White édesanyja beszél arról, hogy hosszú évekkel a fia halála után is felhívta őt  Jackson anyák napján (1:20). (Ryan White arról volt híres az USA-ban az 1980-as években, hogy egy vérátömlesztés során AIDS-es lett – s ennek nyomán sok megpróbáltatáson ment keresztül (pl. a lakóhelyükről elüldözték őket az emberek az AIDS-től tartva) . Jackson mellett Elton John is összebarátkozott vele. 1990-ben, 19 évesen halt meg.

De például Will.I.Am is említette egyszer, hogy Jackson felhívta boldog apák napját kívánni, pedig nem is volt apa. Vele mi célja volt Jacksonnak?

Ráadásul ezt a “grooming” narratívát elég nehéz Robsonék sztorijával összeegyeztetni, amely így hangzik Joy Robson saját, 2016-os vallomása alapján:

Robsonék 1987-ben találkoztak először Jacksonnal Ausztráliában, ahol az akkor 5 éves Wade megnyert egy táncversenyt és ennek jutalmául találkozhatott Jacksonnal. A találkozón sok más rajongó is részt vett, Wade és az anyja néhány percet beszélgetett Michaellel, aki meghívta Wade-et, hogy táncoljon a színpadon az egyik soron következő koncertjén. A koncert során csak a színpadon érintkeztek, azon kívül nem találkoztak Wade 2016-os vallomása szerint. Itt véget is ért volna kettejük kapcsolata, ha Joy Robson másnap nem ment volna el a fiával Jackson szállodájába, hogy átadjon neki egy köszönő üzenetet. Jackson (így utólag nézve) túlságosan kedves volt hozzájuk és meghívta őket a szobájába, ahol kb. másfél órát beszélgetett velük. Itt megint véget is ért volna a kapcsolata a családdal, ha rajta múlik. Joy a következő két év során ugyan küldözgetett neki Amerikába leveleket és  videókat Wade tánckarrierjének a fejlődéséről, de Jackson soha nem válaszolt nekik.

Joy azonban nem adta fel. 1990 januárjában a Robson család az USA-ba utazott mivel a tánciskola, amelynek Wade és nővére, Chantal a tagja volt, ott lépett fel. Kimaradt valahogy a filmből, de mielőtt eljöttek Ausztráliából, Joy Robson végighívogatott ausztrál televíziós csatornákat, hogy tud-e valaki adni nekik egy telefonszámot, amin elérhetik Jacksont. Sok-sok kutatás után végülis valahogy sikerült megszereznie Jackson cégének, az MJJ Productionsnak a telefonszámát, s ezzel felvértezve utaztak el az USA-ba. Amikor már ott voltak Joy felhívta az MJJ Productionst, ahol Norma Staikost sikerült elérnie. Staikos volt olyan kedves, hogy továbbította a kérésüket Jackson felé, hogy találkozni szeretnének vele (ennek a “jutalma” most, hogy Robsonék beadványában “madamként” szerepel). S Jackson is volt olyan kedves hozzájuk (sajnos) ismét, hogy fogadta is őket a lemezstúdióban, ahol éppen dolgozott. Ezután meghívta az egész családot Neverland nevű birtokára.

Wade Robson mostani állítása szerint azon az éjszakán, vagy a következőn Jackson már el is kezdte a molesztálást. Semmi “grooming”, semmi tapogatózás, hogy mégis milyen ez a gyerek, milyen a családja, milyen a kapcsolatuk. Ezért mondja azt a filmben Robson, hogy a “grooming” már azelőtt elkezdődött, hogy egyáltalán találkozott volna Jacksonnal.  Valamilyen magyarázatot kellett találnia erre a furcsa időrendre.

Csakhogy a “groomingnak” az is a célja, hogy a pedofil is meggyőződjön arról, hogy olyan gyerekkel van dolga, aki biztosan nem fog szólni a szüleinek. Ennek feltérképezése általában időt, sokszor több hónapot vesz igénybe. Itt azt kellene elhinnünk, hogy egy vadidegen család beesett Ausztráliából (szülők, gyerekek, nagyszülők) és Jackson azonnal, mindenféle előkészítés és elővigyázatosság nélkül elkezdi ezt a 7 éves gyereket molesztálni, aki hamarosan vissza fog utazni a szüleivel Ausztráliába és egyáltalán nincs biztosíték arra, hogy akár véletlenül, akár szándékosan nem árulja majd el.

Ez ráadásul ellentétben áll Safechuck narratívájával, aki egy teljesen másfajta, a paranoiáig elővigyázatos pedofilként írja le Jacksont, aki mindenféle gyakorlatokat végzett vele annak érdekében, hogy biztosan ne árulja el. Az ő állításai szerint egy évig tartott a “grooming” periódus és Jackson csak utána kezdte el molesztálni.

Ezen 1990 január végi-február eleji látogatást követően Robsonék még kétszer utaztak az USA-ba mielőtt 1991 szeptemberében végleg odaköltöztek: 1990 májusában hat hétre, amelynek során Wade szerepelt Jackson egy LA Gear reklámjában és 1991 feburárjában egy hétre. Ezen két év nagy részét Ausztráliában töltötték, s Jacksonnal csak telefonon, illetve faxon érintkeztek.

Ez azért nagyon fontos, mert  a rendező, Dan Reed egy interjúban azzal próbálta elbagatellizálni Brandi Jackson sztoriját (amelyről itt olvashatsz), hogy azt mondta, hogy annak azért nincs nagy jelentősége mert Brandi már akkor járt Wade-del, amikor Wade a Jacksonnal való kapcsolatának az intenzív szakaszán már túl volt: “Szörnyű ezt mondani, de Wade Michael Jacksonnal való szexuális kapcsolatának intenzív periódusa Wade 7-9 éves korára esik. Ezek voltak – ha ezt a szörnyű szót szeretnénk használni – a mézes hetek. Ez az a periódus, amikor sokat találkoztak és a filmben világossá tette, hogy azt követően már nem sokat találkozott Michaellel.” [5]

Nos, amint látható a fentiekből: amikor Wade 7-9 éves volt (1989-1991) akkor Ausztráliában élt és csak ritkán látogatott el az USA-ba! Ennyit arról, hogy sokat találkoztak, meg intenzív periódus!

Joy Robson szerint, amikor 1991 szeptemberében az USA-ba költöztek, Wade 9 éves korában, akkor Jackson alig akart találkozni Wade-del. Neki kellett Jacksont folyton hajkurásznia, hogy tegye be Wade-et videóklipekbe (pl. az 1992-es Jam-be). Wade turnéra akart menni a sztárral, de Jackson nem vitte el. Amikor pedig Jackson nem hívta fel Wade-et a Dangerous Turnéról (1992. június – 1993. november), akkor Joy emiatt olyan dühös lett a sztárra, hogy hat hónapig elvágott vele minden kommunikációt!

Joy Robson: Elvágtam hat hónapra. Elegem lett belőle. Ez akkor volt, amikor először ide költöztünk. Mi… amikor ő elment… elment a Dangerous turnéra és azt  mondta Wade-nek, hogy fel fogja hívni a turnéról. És Wade 9 éves volt. És ez a kisfiú minden nap hazajött és ott ült a heverőn és várta, hogy Michael felhívja. És összetörte a szívemet, hogy azt látom, hogy csak ott ül minden nap és vár. És ő csak… nem hívott. És végül felhívott és nagyon dühös voltam rá. Azt mondtam: ‘Nem érdekel, ha nem hívod fel Wade-et, de ne mondd azt neki, hogy felhívod, ha aztán nem teszed meg.’ Azt mondtam: ‘Összetöröd a szívét’.”  [3]

Ebből azért elég jól látszik, hogy a filmben ábrázoltakkal ellentétben, Joy Robson nem volt annyira a sztár bűvöletében, hogy ne álljon ki ellene, ha úgy érezte sérelem érte. Meg az is jól látszik, hogy a filmben sugalltakkal ellentében Jackson egyáltalán nem volt Wade megszállottja.

Joy egyébként a vallomásában “érzelmi abúzusként” aposzrofálja Jackson ezen cselekedetét, hogy nem hívta fel Wade-et a turnéról. Szegény Michael nem nagyon tud nyerni ennél a családnál: ha nem hívja őket az “érzelmi abúzus”, ha meg hívja őket, akkor az “grooming”.

Joy azt is elmondta a vallomásában, hogy miután az USA-ba költöztek csak saját magukra hagyatkozhattak. Azon felül, hogy JacksonJoy kérésének megfelelően – alkalmazta őket a cégében, hogy megkaphassák a zöld kártyát, nem sokat segített nekik.

Kérdés: Ön ott azt mondta: ’Nagyon korán rájöttem, hogy ha be akarunk itt futni, akkor az egyedül az én kezemben lesz, nem számíthattam arra, hogy…’ és azt mondta: ’Michael egyfajta buborékban élt és más valóságban, mint mi. És így nekem kellett ügynököket találnom.’ Emlékszik erre?

Joy Robson: Igen… A vicces az, hogy Wade… Michael talált egy ügynököt Wade-nek, de CAA (Creative Artists Agency – egy olyan ügynökség, amely „A-listás” sztárokkal foglalkozik – a ford.) ügynök volt és Wade 7 éves volt és nem volt ismert ebben az országban. A CAA nem lett volna… és ezért mondtam, hogy Michael buborékban élt. Fogalma sem volt semmiről sem a saját körein kívül. Így… Wade nem CAA kategória volt. Nem lett volna előnyös a számára a CAA.

Kérdés: Rendben.

Joy Robson: Michael próbált segíteni, de nem értette, hogy mit kell tenni.

Kérdés: És amikor azt kérdezték Öntől, hogy Önnek kellett-e menedzselnie Wade karrierjét Ön azt válaszolta: ’Én csináltam. Mindent én csináltam.’ Igaz?

Joy Robson: Azt csináltam, amit kellett – hogy elindítsam a dolgokat. [3]

A filmben láthatjuk, hogy Joy egy alkalommal rosszallóan csóválja a fejét, amikor arról beszél, hogy Jackson nem küldött értük autót amikor a Black or White forgatására mentek  1991-ben. Voltak azért elvárások azzal kapcsolatban, hogy Jackson majd a tenyerén hordozza őket, de nem így történt, s ez csalódással töltötte el a családot. Ezt elég nehéz összeegyeztetni azzal az állítással, hogy Jackson a “grooming” módszerét alkalmazta rajtuk. Ha kábítani akart volna egy családot, akkor nem tett volna mindenben a kedvükre? A sztori amit kapunk végeredményben az, hogy “groomingolta” őket faxokkal és telefonokkal miközben Ausztráliában éltek, de amikor az USA-ba költöztek akkor már valahogy elfeledkezett a “groomingolásról”, pedig Wade még mindig csak 9 éves volt.

Joy saját elmondása szerint egyébként Jackson alig volt jelen az életükben, miután az USA-ba költöztek. Joy 2005-ös vallomása szerint 1991 és 2005 között, tehát egy 14 éves periódus alatt, mindössze négy olyan alkalom volt, hogy úgy voltak Neverlanden, hogy Jackson is ott volt. Találkoztak máshol persze – pl. Jackson Los Angeles-i lakásán, de akkor is több alkalommal mások is voltak ott. Tehát valójában viszonylag kevés alkalom jön össze még arra is, hogy Jacksonnak egyáltalán alkalma lehetett molesztálni Wade-et. Ezzel szemben Wade a Leaving Neverland promóciós kampánya során azt állította, hogy Jackson több száz alkalommal molesztálta őt.

Talán ezért igyekszik Wade úgy feltúrbózni a sztoriját, hogy azt állítja, hogy Jackson minden egyes alkalommal molesztálta őt, amikor csak egyedül maradtak egy helyiségben – és talán ezért volt szüksége arra, hogy Jackson rögtön az első alkalomtól molesztálja a család mindenféle előzetes “felmérése” nélkül. Így például olyan állításokat tesz, hogy Jackson molesztálta őt egy lakókocsiban egy Pepsi reklám forgatáson (miközben emberek a stáb ott sürgölődtek a lakókocsi körül), egy lemezstúdióban egy külön szobában (miközben a szobán kívül a stúdió tele volt emberekkel), sőt a saját otthonukban is, miközben a nappaliban aludtak és anyja bármikor besétálhatott – sőt Wade egyenesen azt is állítja, hogy be is sétált, miközben Jackson a takaró alatt molesztálta őt. Mindez eléggé ellentmondásban áll a Safechuck által ábrázolt paranoiáig óvatos molesztálóval. Ebben úgy látszik nem egyeztettek.

Folyt. köv.

Források:

[1] Memories of Michael, Family, friends and colleagues on the King of Pop (The Independent, June 27, 2009)
http://www.independent.co.uk/news/people/news/memories-of-michael-1722259.html

[2] Katherine Jackson, Richard Wiseman – My Family, The Jacksons (St Martins Mass Market Paper, 1990)

[3] Deposition Transcript of Lynette Joy Robson (September 30, 2016)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2019/02/joy-robson-deposition-extracts-2016.pdf

[4] Damion Stein interview from the 2005 British documentary “Michael Jackson’s Boys”

[5] Carly Heading – Leaving Neverland Director Dan Reed Slams Brandi Jackson’s Claims (March 12, 2019)
https://www.hit.com.au/story/leaving-neverland-director-dan-reed-slams-brandi-jackson-s-claims-125583

Kategória: Leaving Neverland, Média, Robson/Safechuck
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

20 hozzászólás a(z) A Leaving Neverland kritikai elemzése – 2. rész bejegyzéshez

  1. Eszter Takács szerint:

    Valamint tényleg, az is sokszor megfogalmazódott bennem, hogy amikor állítólag együtt aludtak a hotelszobákban, az valószínűleg meg sem történt, és szomorúan látom, hogy ezeket a dolgokat mindenhol tényként kezelik, pl. Balázsék rádióműsora.

  2. Eszter Takács szerint:

    Undorítónak tartom ezt a Leaving Neverland koholmányt! Szegény Michaelnek ez lett a végzete, kedves és nagylelkű volt, és ezt a pénzéhes majmok próbálják ellene fordítani. Baromi gyanús az egész film, sajnos a médiában az a szenzáció, hogy valóban megtörténtek ezek a dolgok, pedig hemzseg az ellenmondásoktól… Lesz következő része a cikksorozatnak? Lennének még érdekes mozzanatok, pl. a youtubeon láttam egy videót, amelyben azt taglalják, hogy a Wade-nek küldött videóüzenet egy összevágott dolog. Vajon a családtagok, feleségeik elhihetik ezt valójában amit a két pasas állít? pénzért mindent, igaz?

  3. Halmi Noémi szerint:

    Te Norbert… láttuk a filmet többen is. Viszont Robson és Safechuck ügyeit 2013 óta ismerjük, a Jackson elleni bulvárhadjáratokat pedig legalább 30 éve követjük, ellentétben veled. A film semmit sem bizonyít, csak érzelmi manipuláció a nézővel szemben, már ha valakit még befolyásol a tévé, vagy egyáltalán nézi. Szerencsére egyre kevesebben. Te ezt a viselkedést, amit a filmben tanúsítanak a családok, tényleg hitelesnek tartod? Így viselkednek a gyerekkori bántalmazás túlélői? Röhögcsélnek? Rezzenéstelen az arcuk? Állandóan ellentmondanak maguknak? A végén egyetlen sírógörccsel akarják eladni a sztorit? Ne röhögtess már! Ha hiteles lenne, nem kéne 4 órásnak lennie, és nem kérné a rendező, hogy “tekerjük fel a hangerőt jó magasra”. Nézz videókat igazi áldozatokról, egyértelműen máshogy viselkednek. Az igazság odakint van már, nemcsak mi tudjuk, és semmiképp sem olyan fizetett szennyoldalakon található, mint az mjandboys és a mjfacts. Emögött a film mögött pedig nemcsak pénzérdek és médianyereség van, hanem sokkal-sokkal sötétebb szándékok (propaganda, figyelemelterelés), amiről neked láthatóan fogalmad sincs. Nem is baj, nem te fogod felgöngyölíteni az ügyet, irreleváns vagy benne. Magától szétesik majd az egész tákolmány, és remélhetőleg mindenkit maga alá temet, aki építette.

    • jacksonaktak szerint:

      Így van. Látom a magyar MJ-gyűlölők is ráakadtak az internetes szenny- és bulvárirodalomra MJ-ről. Érdekesnek találom kifejezetten az ilyen oldalak erőlködését arra vonatkozóan, hogy olyan embereket is MJ áldozataiként állítsanak be, akik a mai napig védig. Persze, nyilván ők hazudnak, nem pedig azok az emberek, akiknek súlyos anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy megvádolják MJ-t pedofíliával. Nyilván. :)) Valahogy a vádlók anyagi érdekét mindig figyelmen kívül hagyják.

      Amúgy pedig ezeket az oldalakat ún. MJ haterek (MJ gyűlölők) szerkesztik, akik minimum olyan megszállottan gyűlölik őt, mint amennyire a rajongói szeretik. Szóval ha a rajongók elfogultak, akkor ők is azok.

  4. Zoltán szerint:

    Te meg ismered a csőlátást?
    Te már csak tudod hogy esett, mert ott voltál igaz? Sőt, nemsoká kitalálod, hogy ismerted és téged is molesztált…szánalmas…

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s