Square One – Vissza az első mezőre!

A SquareOne dokumentumfilm címe egy a társasjátékokból vett párhuzam, amit úgy lehetne lefordítani, hogy “Első mező”. Lépjünk vissza az első mezőre! Mit is jelent ez itt?

A Leaving Neverlandnek “köszönhetően” 2019-ban Michael Jackson neve ismételten a pedofília vádak kapcsán forgott a köztudatban. A film olyan egyoldalúan volt megkomponálva, hogy nem csoda, hogy aki csak ezt látja az undorodva fordul el Jacksontól. Nem segít az sem a tisztánlátásban, hogy a film köré épített médiakampány is hasonlóan egyoldalú. A MeToo korszakában a nyugati fővonalas médiában már az is bűnnek számít, ha csupán felvetjük az ártatlanság vélelmét (ami pedig emberi jog), vagy ha szóvá tesszük, hogy egyoldalú vádak alapján nem lehet tisztességesen megítélni egy ügyet. (A hazai sajtó meg többnyire ilyen ügyekben csak megy a nyugati után, s az ott megfogalmazott népszerű álláspontot szajkózza.) Úgy tűnik, hogy visszatértünk a lincselések korszakához, még ha csak verbálisan is: valaki megvádol valakit, a tömeg meg már veszi is a vasvilláját – az ítélet megszületik a vád alapján, a védelmet minek is meghallgatni? Az alábbi videóban Dr. Srini Pillay, egy Harvard professzor számol be arról, hogy amikor szeretett volna egy cikket megjelentetni a Leaving Neverland kapcsán amely nem illeszkedett a fővonalas narratívába már azt sem engedték megjelenni. Pedig  kritikája csak puha volt: annyit vetett fel, hogy azért nem ártana kissé kritikusabban kezelni azt a tényt, hogy ez a két férfi korábban teljesen mást mondott.

Azt mondták neki, hogy “karrier öngyilkosság”, meg hogy “áldozathibáztatás” lenne a dolog. (Az áldozathibáztatáshoz először talán bizonyítani kellene valakiről, hogy valóban áldozat. Úgy tűnik ma már ez alig érdekel valakit. MeToo van, s ha valaki azt mondja ő áldozat, akkor bizony nem hinni neki, vagy akár csak feszegetni annak lehetőségét, hogy nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy azt a vádló állítja, “áldozathibáztatás”.)

Egy másik egyetemi tanártól személyesen hallottam, hogy az ő, Leaving Neverlandet bíráló cikkét szintén nem engedték megjelenni a Huffington Post c. baloldali-liberális honlapon, pedig korábban is publikált már náluk. Miközben ugyanez a honlap számos, a Leaving Neverlandet támogató cikket megjelentetett. Ellenvéleményt azonban nem lehetett. Egy harmadik a Leaving Neverland jelenséget kritikusan szemlélő szerzőnek megjelent ugyan a cikke a DailyKos c. szintén baloldali-liberális oldalon, azonban néhány óra múlva minden magyarázat nélkül levették azt. Tudomásom szerint azóta sem kapott magyarázatot.

A helyzet nem volt jobb sehol a nyugati fővonalas médiában. Személyes élmény a Los Angeles Times-ról, hogy az egyik újságírójuk, Amy Kaufman azzal keresett meg Jackson rajongókat, hogy szeretné bemutatni a másik oldal véleményét is, ezért interjút készítene velünk. Persze a gyanú rögtön megvolt, hiszen a média jellemzően nem igazán tisztességes Jacksonnal és a rajongóival. A sejtésünk az volt, hogy nem a másik oldal bemutatása a cél, hanem az, hogy elvetemült fanatikusokként állítsák be MJ rajongóit, akiken aztán egy jót gúnyolódik majd a cikk. De gondoltuk adunk neki egy esélyt. Hátha. Azt az esélyt viszont nem fogjuk neki megadni, hogy hülye fanatikusokként állítson be minket, így a személyt, aki konkrétan az interjút adta profin felkészítettük: felvérteztük bírósági dokumentumokkal, tényekkel, konkrétumokkal. Lehet, hogy Kaufman kisasszony arra számított, hogy majd azt kapja, hogy “azért hiszünk MJ ártatlanságában, mert olyan jó a Billie Jean”, de nem ezt kapta, hanem egy fél órás leckét az ügy konkrét részleteiről, amelyeket bírósági dokumentumok támasztanak alá, s amelyek valahogy kimaradtak a Leaving Neverlandból. A telefonban úgy tűnt, hogy figyel és jegyzetel. Aztán lehozott egy olyan cikket, amiben kb. egy fél mondatot idéz az egész interjúból, azt is a szövegkörnyezetéből kiragadva, majd inkább telepakolta a cikket a Twitterről szedett vérmesebb rajongói megnyilvánulásokkal, amelyek jobban alátámasztották azt az előítéletet, amit a rajongókkal kapcsolatban eleve táplálni akart. A gyanúnk a szándékairól sajnos igazolást nyert.

Ez lenne a nyugati fővonalas média véleményszabadsága és pluralizmusa? 

Nem hinném, hogy a putyinista orosz média különösebben a szívén viseli Michael Jackson sorsát, de a Russia Today nem kis éllel cikkezett arról, hogy “A MeToo által gúzsba kötött média hallgat, amint egyre több lyuk mutatkozik a Michael Jackson dokumentumfilmben” – utalva arra, hogy a bemutatója óta jópár a Leaving Neverlandban előadott sztoriról kiderült, hogy egyszerűen nem igaz, ám ezekről a fejleményekről az amerikai média egyáltalán nem számolt be.  Az üzenet: lám, ti ott a nagy “szabad” Nyugaton sem vagytok ám különbek! Ha valami nem illeszkedik a kívánt narratívátokba, azt ti is elhallgatjátok. Nyugaton pedig az aktuális dogma az, hogy MeToo van, tehát nem kérdőjelezhetünk meg vádlókat, még csak nem is gondolkodhatunk kritikusan az ilyen jellegű vádakról.

Vissza az első mezőre!

Ebben a légkörben nem csoda, hogy Jackson védői a saját kezükbe kívánták venni a dolgokat. Ha a fővonalas média nem számol be az ellenoldal érveiről, akkor felhasználjuk a YouTube-ot és a közösségi médiát ezen tények terjesztésére! Így aztán számos, kifejezetten a Leaving Neverlandban elhangzó vádakkal foglalkozó YouTube videó megjelent az elmúlt hónapokban, amelyek ugyan nyilván nem dolgoznak olyan technikai eszközökkel, mint egy profi filmes, ám az biztos, hogy a Leaving Neverland rendezőjénél, Dan Reednél tájékozottabbak az ügyben.

Ez a videó Wade Robson vádjairól például több, mint 2,3 milliós nézettségnél tart, pedig nem támogatta egy világcég által agresszívan nyomott médiakampány, mint amivel az HBO támogatta a Leaving Neverlandet. Bírósági dokumentumokból mutatja be az ügy olyan vetületeit, amelyeket a Leaving Neverlandból valahogy “kifelejtettek” és amelyek egészen más megvilágításba helyezik a vádlók szavahihetőségét.

Vagy itt van az amatőr riporter, Liam McEwan filmje, amely több, mint 1 millió megtekintésnél jár.

Említhetjük a Lies of Leaving Neverlandet is, amely korábban sosem látott részleteket mutat be Robson 2016-os vallomásából.

Az új film, a SquareOne azonban NEM a Leaving Neverlandról szól, hanem az “első mezőről”. Az első mezőről, amely nélkül nem valószínű, hogy létezne Leaving Neverland. A SquareOne Jackson első, 1993-as vádlójáról, Jordan Chandlerről szól.

A film egyik szereplőjétől, Josephine Zohny-tól hangzik el a kulcsmondat: “Ha az 1993-as vád összeomlik, akkor az összes többi Jackson elleni vád is összeomlik.”

De hát miért? Attól, hogy egy vádló hazudik, még nem biztos, hogy az összes többi is – mondhatná valaki. Ha megismerjük az ügy finom részleteit, akkor azonban megértjük, hogy ebben az esetben miért igaz az állítás, amit Zohny megfogalmazott.  Jackson összes többi vádlója a Chandler-vádra támaszkodik, erre építi fel a saját vádjait, ennek a vádnak az elemeit használja.

Egy konkrét példán keresztül talán jobban tudom ezt érzékeltetni. A Leaving Neverland egyik vádlója, James Safechuck azt állítja a bírósági beadványában, hogy Jackson “duck butternek”, azaz “kacsavajnak” hívta a spermát. Nos, ez az állítás egyenesen Chandlerék (nyilvánosan is elérhető) dokumentumaiból származik. Ha Jordan Chandler igazat mondott és Jackson tényleg molesztálta, akkor persze ez csupán annyit jelent, hogy Jackson mindkét áldozatával használta ezt a kifejezést. Ha azonban Jordan Chandler vádjai nem igazak, akkor a dolog arra vet fényt, hogy Safechuck egyszerűen másolja Jordan Chandler hamis vádjait, tehát az ő vádjai is hamisak. Több ilyen elem is van nemcsak Safechuck beadványában, de Wade Robsonéban is. Ezért kulcsfontosságú a Chandler-ügy, s ezért veszi azt górcső alá a SquareOne.

Jellemzőnek tartom, hogy Chandlerék történetét szinte sosem meséli el egy az egyben a fővonalas média. Elemeket ragadnak ki belőle, amelyek szerintük Jackson bűnösségét látszanak alátámasztani. Pl. azt, hogy peren kívül megállapodott Chandlerékkel. Mi mást is jelenthetne ez, mint hogy Jackson bűnös, igaz? Hamis. S itt jönne be az igazi újságírás, amikor elmondaná a média azt is, hogy milyen körülmények vezettek a peren kívüli megállapodáshoz, amit egyébként nem Jackson ajánlott fel, hanem Chandlerék követeltek kezdettől fogva! Pénzt akartak mindig is, semmi mást. Vagy ott van az az állítás, hogy Jordan Chandler állítólag precízen le tudta írni Jackson nemi szervét. Ez az állítás is hamis. Nem lövöm le a poént, a részleteket megtudhatjátok a SquareOne-ból, de ha addig nem tudtok várni, vagy még részletesebben olvasnátok a történetről, akkor ajánlom ezt a PDF-et. Ha az újdonság erejével hatnak számodra az itt leírtak az azért van, mert a média sosem végezte el tisztességesen a házi feladatát az üggyel kapcsolatban, a szenzációhajhászás mindig fontosabb volt. A SquareOne segít fogalmat alkotni az 1993-as ügyről. A történet narrátoraként Charles Thomson brit újságírót hallhatjuk, aki szintén sokat kutatta a témát.

Az 1993-as ügyön kívül a film még reflektál néhány dologra – pl. megjelenik benne Taj Jackson, Michael Jackson unokaöccse, aki nem 1993-ról beszél, hanem egy 1996-os fotózásról, amelyet egyesek a médiában igyekeznek Michael ellen felhasználni. Vagy megjelenik Jenny Winings, akinek a 2005-ös vádlóról, Gavin Arvizóról vannak személyes tapasztalatai, s aki 2005-ben, Jackson pere során a tanúk listáján is rajta volt. Vagy ott van Geraldine Hughes, aki 1993-ban Chandlerék egyik ügyvédjének, Barry Rothmannak a titkárnője volt, így némi belső információval rendelkezik a történtekről. A főszereplő számomra mégis Josephine Zohny volt. Zohny szintén rajta volt 2005-ben a tanúk listáján, s akkor hívták volna be tanúskodni, ha Jordan Chandler is vallomást tett volna. Mivel Chandler nem volt hajlandó tanúskodni (talán nem véletlenül), így Zohny vallomására sem került sor, de most először elmondja nagy nyilvánosság előtt a történetét, amely ott kezdődik, hogy ő és Jordan Chandler egy csoportban tanultak 2001-2004 között a New York Egyetemen…

A többit majd elmondja Zohny a filmben. Miközben a történetét hallgatod majd ne felejtsd el: ha a Chandler-vád nem igaz, akkor semelyik másik Jackson elleni vád sem igaz! Akkor nem igazak Safechuck és Robson vádjai, akik számos sztorit Chandlertől kölcsönöztek, s nem igazak persze Gavin Arvizo (a 2005-ös vádló) és Jason Francia vádjai sem, akiknek már 2005-ben sem hitt az esküdtszék – teljes joggal ha megnézzük a sztorijukat. Történetük olyan gyenge lábakon áll, hogy ha valaki valaha hitt nekik, az elsősorban azért volt, mert előtte már volt egy ilyen vád Jordan Chandlertől.

Jordan Chandler a fundamentum. Ha az ő sztorija nem igaz, akkor dől minden. Kétségtelen tény, hogy Jackson hagyott magán támadási felületet bőven, de ha a Chandler-sztori nem igaz, akkor arról van szó, hogy további opportunisták használták ki a naivitását és stigmát, amit Chandler vádjai már ráhelyeztek. Kihasználták azt, hogy mivel Chandler már egyszer megvádolta, az emberek egyre készségesebben hiszik el a további ilyen vádakat, s ez számukra egyre nagyobb esélyt jelent arra, hogy sok millió dollárt szerezzenek ezzel a váddal. S ne feledjük el: Jackson egyetlen vádlója sem a rendőrséghez fordult a vádjaival, hanem polgári peres ügyvédhez (azaz pénzre perelt)! (Arvizóék is. Csupán azért kötöttek ki bűnvádi tárgyaláson a végén, mivel egy törvényváltozás miatt nem volt más választásuk.)

Előzetes:

A film készítője, a kínai-amerikai Danny Wu egyébként nem vallja magát igazán Michael Jackson rajongónak. Valamikor szerette, de aztán kicsit eltávolodott, s igazából a Leaving Neverland kapcsán kezdett újra érdeklődni a téma iránt. A film elkészítése mellett szinte profi módon szervezte meg a bemutatót a Los Angeles-i Kínai színházban szeptember 28-án a független filmesek estjén. Volt vörös szőnyeg, sőt még hírességek is. A film október 5-én kerül fel a YouTube-ra.

Jenny Winings, Josephine Zohny, Charles Thomson, Danny Wu, Geraldine Hughes és Taj Jackson a bemutatón

squareonemez

A bemutatón jelen volt Michael Jackson 2005-ös ügyvédje, Thomas Mesereau is. Itt Jenny Winingsszel látható.

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy, Leaving Neverland, Média, Robson/Safechuck
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Thank you! 🙂 Also, Danny is Chinese Canadian, not American. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s