Az HBO roppant egyoldalú, manipulatív “dokumentumfilmjében”, a Leaving Neverlandben Wade Robson és James Safechuck négy órán keresztül, szenzációhajhász, pornográf részletességgel vádolja Michael Jacksont azzal, hogy gyermekkorukban molesztálta őket. A film rendezője, Dan Reed szándékosan kihagyott a filmből minden olyan információt, amely kétségeket támaszthat a két vádló szavahihetőségével kapcsolatban, pedig jó pár ilyen információ van. Azt is csak futtában említi a film, hogy Robson és Safechuck – ugyanazon ügyvédi csapat segítségével – sok millió dollárra perelte Jackson hagyatékkezelőjét és cégeit ezen vádakkal. Aki csak a filmet ismeri, annak talán az a benyomása, hogy ez a jogi procedúra csak valami mellékes körülmény, ami különben is már lezárult. Pedig éppen ez a procedúra a lényeg, ráadásul a film készítésekor még egyáltalán nem zárult le, sőt, még ma sem teljesen, bár 2021 április végén fontos mérföldkőhöz ért az ügy, amikor Wade Robson keresetét elutasította a bíróság (James Safechuck már 2020 végén így járt).
Azért fontos erről a perről beszélnünk, mert a film promóciója alatt többször lehetett olvasni olyan állítást, hogy a film két vádlójának semmiféle anyagi érdeke nem fűződik a vádakhoz. Mi sem állhatna távolabb az igazságtól! Robson 2013. májusában két keresetet is benyújtott, amelyben anyagi kártérítést követel: az egyik keresetben Jackson hagyatékkezelőjétől, a másikban Jackson cégeitől, az MJJ Productionstól és az MJJ Ventures-től. Safechuck 2014. májusában követte, szintén két keresettel, ugyanazzal az ügyvédi csapattal. A hagyatékkezelő elleni kereseteket már évekkel ezelőtt elutasította a bíróság – technikailag az elévülési idő miatt, azonban a procedúra során az is bebizonyosodott, hogy Robsonéknak nincsenek abbéli gátlásai, hogy hazudjanak az anyagi cél érdekében. Így például Robson – az elévülés idő megkerülése érdekében – egy ponton azt állította, hogy 2013 előtt nem volt tudomása Jackson hagyatékkezelőjének létéről és emiatt nem tudta időben benyújtani a keresetét. Mindezt egy eskü alatt tett írásos nyilatkozatban állította. Nos, erről aztán Jackson hagyatékkezelője könnyen bizonyította, hogy szemen szedett hazugság. Robson nemcsak hogy tudott 2013 előtt a hagyatékkezelőről, de 2011-ben e-mailt is írt nekik annak érdekében, hogy állást kapjon tőlük. Azt szerette volna, hogy ő rendezhesse vagy koreografálhassa a Michael Jackson zenéje köré épülő Las Vegas-i Cirque du Soleil show-t, a ONE-t. Ez nem jött össze számára, s ezt követően „jutott eszébe”, hogy Jackson gyerekkorában molesztálta, így aztán sok pénzre perelheti ugyanezt a hagyatékkezelőt.
Az e-mail, amiben Robson valósággal könyörög az állásért – s amely a bíróságon is bemutatásra került:
De ez már a múlt. A hagyatékkezelő ellen indított procedúra már évekkel ezelőtt bírósági elutasításra került, lezárult, mind Robson, mind Safechuck esetében. A most, 2021. áprilisában elutasított, kereset már Jackson cégei, az MJJ Productions és MJJ Ventures ellen szólt. Ebben azzal vádolták Jackson cégeit, hogy azok kifejezetten arra alakultak, hogy Jackson a segítségükkel gyerekek közelébe férkőzzön és molesztálhassa őket.
“A világ valaha létezett legkifinomultabb pedofil kerítő szervezetei” voltak ezek a cégek a harsány nyelven megfogalmazott beadvány szerint. Robson és Safechuck ügyvédje, Vince Finaldi valamiféle sötét, gyerekmolesztálásra szakosodott maffia szervezetekként próbálja beállítani a cégeket, amelyek valójában Jackson zenei, produkciós ügyeit intézték. Az MJJ Productions még 1979-ben alakult és ez a cég foglalja magában Jackson legtöbb, a zenével kapcsolatos ügyét – beleértve teljes zenei katalógusa kezelését, felügyeletét. Az MJJ Ventures egy videó produkciós cég, amely 1991 februárjában alakult, tehát akkor, amikor Jackson találkozott Robsonnal még nem is létezett.
Ezzel szemben Robson új beadványában ezt a sötét képet festik róluk: “Az MJJ Productions és az MJJ Ventures a nyilvánosság elé azt mutatták, hogy Michael Jackson multimédiás szórakoztatóipari tevékenységét készítik, terjesztik, azonban a valóságban kettős szereppel bírtak. Az alig leplezett második célja ezen cégeknek az volt, hogy pedofil szervezetként működjenek, amelyeket kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy áldozatokat kutassanak fel, vonzzanak és csábítsanak el.” A beadvány odáig megy a szenzációhajhász, bulváros nyelvezettel, hogy Jackson akkori titkárnőjét, Norma Staikost “madamként” jellemzi.
Ebben a cikkben részleteiben írok ezekről a vádakról, s ebből látható mennyire nevetségesek. Azt is megjegyzem, hogy ahhoz képest, hogy ilyen szörnyű maffia működtetésével vádolják Jacksont a bírósági beadványaikban, erről a Leaving Neverland négy órája alatt egyetlen szót sem ejtettek. Csak tán nem azért, mert még ők is érzik, hogy ezek a vádak annyira nevetségesek, hogy inkább gyanút ébresztenének velük és a motivációikkal szemben a LN nézőjében, mintsem erősítené az ügyüket?
A bíróságon a következő vádakkal próbáltak fogást találni Jackson cégein. Alá összefoglalom a bíró döntését és indoklásait ezekkel kapcsolatban. (Hozzá kell tenni, hogy a bírósági procedúra ezen szakaszában a bírónak igaznak kell elfogadnia a vádló állításait, s olyan szempontból kell tárgyalnia az ügyet, hogy „még ha igaz is, amit a vádló állít, akkor is jogtechnikailag ez és ez a helyzet”.)
1. Érzelmi megrázkódtatás szándékos okozása
Bíró: Ezt a vádat csak a közvetlen vádlottal (ez esetben mag Michael Jackson) szemben lehetne megfogalmazni, tehát Michael Jackson cégeivel szemben nincs értelme.
2. Gondatlanság
Bíró: Ez esetben azt kellene bizonyítani, hogy Jackson cégei gondoskodási kötelezettséggel (duty of care) tartoztak Robson és Safechuck felé, valamint az ún. mandated reporter kategóriába tartoztak a munkatársai. Mandated reporter az, akit a törvény kötelez arra, hogy jelentse a hatóságok felé, ha molesztálás gyanúja merül fel. Tipikusan orvosok, pszichológusok, tanárok, óvodai dolgozók stb. A törvény tételesen meghatározza a munkaköröket, amik mandated reporternek számítanak. Tehát ez olyan szervezetek esetében értelmezhető tipikusan, mint óvodák, iskolák stb. Jackson cégei és annak alkalmazottai nem ebbe a kategóriába tartoztak, illetve gondoskodási kötelezettség sem állt fenn. (Safechucknak a világon semmi köze nem volt Jackson cégeihez – noha azt hazudta, hogy a cégek alkalmazásában állt az állítólagos molesztálása ideje alatt, ez bizonyíthatóan nem igaz. Wade Robsont és az anyját 1991 után alkalmazta Jackson egyik cége, saját kérésükre, mivel így tudtak az USA-ba való bevándorláshoz szükséges zöld kártyára szert tenni. Ez azonban önmagában még nem hozott létre gondoskodási kötelezettséget Jackson cégei részéről.)
3 és 4. Gondatlan foglalkoztatás
Bíró: Itt azzal érvel Robson és Safechuck ügyvédje, hogy Jackson cégei gondatlanul foglalkoztatták Jacksont. Ennek általában olyan esetekben van értelme, amikor mondjuk egy egyház tudja egy papról, hogy gyerekeket molesztál, de mégis olyan munkakörben foglalkoztatja, hogy gyerekek közelében lehet és így alkalma nyílik a molesztálásra. Ebben az esetben megint nem értelmezhető, lévén Jackson cégeinek Jackson volt a 100%-os tulajdonosa, tehát itt az lenne az elvárás, hogy Jacksonnak nem szabadott volna saját magát foglalkoztatni a saját cégeiben, ami egy jogi abszurd.
5. A személyzet képzésének gondatlan elmulasztása
Bíró: Azzal érvel Robson és Safechuck ügyvédje, hogy Jackson cégei elmulasztották azon kötelezettségüket, hogy kiképezzék, oktassák a személyzetet a gyerekmolesztálással kapcsolatban, hogy a személyzet jelenteni tudja, ha ilyet tapasztal. De itt is a szervezeteknek csak egy meghatározott körének van ilyen jellegű kötelezettsége és Jackson cégei nem tartoznak ezen szervezetek sorába.
6. Bizalmi kötelezettség megszegése
Bíró: Bizalmi kötelezettségi kapcsolatba pl. egy szülő vagy egy gyám van egy gyerekkel. Robson és Safechuck azt állítják, hogy Jackson cégei ilyen kapcsolatban voltak velük, ami szintén nem állja meg a helyét, hiszen az ilyen kapcsolatnak is törvényileg meghatározott feltételei vannak, amelyek jelen esetben nem állnak fenn.
Látható tehát, hogy a cégek elleni kereset jogtechnikai kérdések köré épül, így természetesen maga a bírói döntés is ilyen „technikai”. Az ítéletben természetesen nem mondhatják ki Jackson ártatlanságát vagy bűnösségét, hiszen nem is erről szól a per, hanem Jackson cégeiről és azok állítólagos felelősségéről. Az mindenesetre megállapítható így is a procedúra során előtáruló részletekből, hogy sem Robson, sem Safechuck nem riad vissza attól, hogy bírósági beadványokban hazudjon, ha arról van szó, hogy eljusson Jackson pénzéhez.
Az ügyvédjük, Vince Finaldi kijelentette, hogy fellebbeznek, s ha kell, akkor a legfelsőbb bíróságig is elmennek. Mindazonáltal talán jelzés értékű, hogy a keresetüket már a második bíró utasította el. Először Mitchell Beckloff még 2017-ben, ám azt követően a vonatkozó jogszabály megváltozott, s mivel a változás a folyamatban lévő ügyeket is érintette, a felebviteli bíróság az újratárgyalást írta elő az új törvény alapján. Nos, ez sem segített Robsonékon, s Mark Young bíró – immár az új törvény alapján – szintén elutasította a keresetet.
Újabb bizonyíték arra, hogy Wade Robson nem más, mint egy kártékony csaló. Ez a legújabb pénzszerzési kísérlete. Honlapján online ajánl személyes konzultációt olyanoknak, akiknek valamilyen lelki, munkával, karrierrel kapcsolatos gondja van. Gyakorlatilag pszichoterápiát, még ha ezt nem is írja így le, hiszen nem írhatja, egyszerűen nincs rá képesítése, egy sarlatán. Viszont olyan díjat kér el ezekért az online konzultációkért, mintha legalábbis sztárpszichológus lenne. Aszerint áraz, hogy mennyi a “páciens” fizetése. Évi 50 ezer dollár alatt 150 dollár/óra. Azaz kb. 50 ezer Ft óránként! Még akkor is, ha az USA-ban mások a kereseti viszonyok ez rengeteg. Utána néztem, hogy ott mennyi egy átlag pszichoterápiás alkalom ára. Egy óra Kb. 60-120 dollár. De ez képzett pszichoterapeutákra vonatkozik, nem egy ilyen képesítések nélküli online sarlatánra! De ne aggódjunk, ha rendelsz tőle előre 4 alkalamt, kapsz 10% engedményt és potom 540 dollárért (kb. 177 000 Ft) megkapsz 4X1 óra online csevegést Wade Robsonnal! Hát nem megéri? Ez a legkisebb, kedvezményes ársáv az 50 ezer dollár alatti keresetűeknek. 50-75 ezer dollár közötti keresettel 200 dollár/óráért, 75 ezer dollár felett 250 dollár/óráért cseveghetsz a pszichés gondjaidról a mindenféle képesítés nélküli Wade Robsonnal. Tiszta haszon!
Robson azokon a lelki sérült embereken próbál élősködni, akiknek a szemében a Leaving Neverland kapcsán valamiféle hős, “sztár-áldozat” lett. Pontosan ez is az egyik célja a vádjainak (a perrel történő közvetlen pénzszerzés mellett). Erre is használja őket. Ugyan minek egyetemre járni, hogy képzett pszichoterapeuta legyél, ha mondhatod azt is, hogy mint “szexuális abúzus áldozata” hirtelen a téma és mindenféle pszichés gondok szakértőjévé váltál? “Gyertek fizessetek nekem annyit (vagy inkább többet), mint egy képzett terapeutának, majd én megmondom nektek a tutit!”
Wade Robson, aki azt reméli a szexuális molesztálási vádjaitól, hogy spirituális guruként relevánssá és rokonszenvessé teszik a potenciális ügyfelek számára
A pere alatti bírósági kihallgatások során a Michael Jackson oldalát képviselő ügyvédek már korábban is rábukkantak egy a Robson által írt feljegyzésre, amiben azt írta le magának már a legelején, hogy: “a szexuális molesztálási sztorim és a hatásai rokonszenvessé és relevánssá fognak tenni engem”. Amikor Jackson ügyvédei megkérdezték, hogy ezt hogy értette, Robson azt mondta, hogy egy időben szeretett volna védikus meditációt oktatni és úgy vélte, hogy a szexuális molesztálási sztorija vonzóbbá teszi majd az olyan kliensek számára, akik szexuális molesztálás áldozatai voltak – azon az elven, hogy az emberek azokhoz szeretnek járni ilyen meditációra, akikkel hasonló élményeik vannak. Tehát azt látjuk, hogy Robson kezdettől fogva karrierépítésre is fel szerette volna használni a szexuális molesztálási vádjait – arra, hogy valamiféle spirituális guru legyen. Most meg is kezdte ilyen irányú működését mindenféle képesítés nélkül, 150-250 dollár/óradíjért. Ha esetleg még lennének kétségei valakinek afelől, hogy ez az ember milyen kalkulatívan és manipulatívan használja ezeket a vádakat.
Iszonyú ironikus egyébként, hogy egy olyan ember kínál életvezetési, munkahellyel kapcsolatos tanácsokat (jó pénzért), akinek 10 éve nem volt rendes állása, s aki azzal töltötte a 30-as éveit, hogy otthon lustálkodott és várta a pénzt egy hamis vádakon alapuló perből.Akinek mára az összes cége fel van függesztve az amerikai cégbíróságnál, mert nem adott be adóbevallást és nem fizetett adót.
Egy akkora nyilvánvaló csaló és sarlatán ez az ember, mint egy ház! És erre az emberre (és hasonszőrű társára, James Safechuck-ra) épült a Leaving Neverland és a teljes azt körülvevő, HBO által támogatott globális média kampány.
A SquareOne dokumentumfilm címe egy a társasjátékokból vett párhuzam, amit úgy lehetne lefordítani, hogy “Első mező”. Lépjünk vissza az első mezőre! Mit is jelent ez itt?
A Leaving Neverlandnek “köszönhetően” 2019-ban Michael Jackson neve ismételten a pedofília vádak kapcsán forgott a köztudatban. A film olyan egyoldalúan volt megkomponálva, hogy nem csoda, hogy aki csak ezt látja az undorodva fordul el Jacksontól. Nem segít az sem a tisztánlátásban, hogy a film köré épített médiakampány is hasonlóan egyoldalú. A MeToo korszakában a nyugati fővonalas médiában már az is bűnnek számít, ha csupán felvetjük az ártatlanság vélelmét (ami pedig emberi jog), vagy ha szóvá tesszük, hogy egyoldalú vádak alapján nem lehet tisztességesen megítélni egy ügyet. (A hazai sajtó meg többnyire ilyen ügyekben csak megy a nyugati után, s az ott megfogalmazott népszerű álláspontot szajkózza.) Úgy tűnik, hogy visszatértünk a lincselések korszakához, még ha csak verbálisan is: valaki megvádol valakit, a tömeg meg már veszi is a vasvilláját – az ítélet megszületik a vád alapján, a védelmet minek is meghallgatni? Az alábbi videóban Dr. Srini Pillay, egy Harvard professzor számol be arról, hogy amikor szeretett volna egy cikket megjelentetni a Leaving Neverland kapcsán amely nem illeszkedett a fővonalas narratívába már azt sem engedték megjelenni. Pedig kritikája csak puha volt: annyit vetett fel, hogy azért nem ártana kissé kritikusabban kezelni azt a tényt, hogy ez a két férfi korábban teljesen mást mondott.
Azt mondták neki, hogy “karrier öngyilkosság”, meg hogy “áldozathibáztatás” lenne a dolog. (Az áldozathibáztatáshoz először talán bizonyítani kellene valakiről, hogy valóban áldozat. Úgy tűnik ma már ez alig érdekel valakit. MeToo van, s ha valaki azt mondja ő áldozat, akkor bizony nem hinni neki, vagy akár csak feszegetni annak lehetőségét, hogy nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy azt a vádló állítja, “áldozathibáztatás”.)
Egy másik egyetemi tanártól személyesen hallottam, hogy az ő, Leaving Neverlandet bíráló cikkét szintén nem engedték megjelenni a Huffington Post c. baloldali-liberális honlapon, pedig korábban is publikált már náluk. Miközben ugyanez a honlap számos, a Leaving Neverlandet támogató cikket megjelentetett. Ellenvéleményt azonban nem lehetett. Egy harmadik a Leaving Neverland jelenséget kritikusan szemlélő szerzőnek megjelent ugyan a cikke a DailyKos c. szintén baloldali-liberális oldalon, azonban néhány óra múlva minden magyarázat nélkül levették azt. Tudomásom szerint azóta sem kapott magyarázatot.
A helyzet nem volt jobb sehol a nyugati fővonalas médiában. Személyes élmény a Los Angeles Times-ról, hogy az egyik újságírójuk, Amy Kaufman azzal keresett meg Jackson rajongókat, hogy szeretné bemutatni a másik oldal véleményét is, ezért interjút készítene velünk. Persze a gyanú rögtön megvolt, hiszen a média jellemzően nem igazán tisztességes Jacksonnal és a rajongóival. A sejtésünk az volt, hogy nem a másik oldal bemutatása a cél, hanem az, hogy elvetemült fanatikusokként állítsák be MJ rajongóit, akiken aztán egy jót gúnyolódik majd a cikk. De gondoltuk adunk neki egy esélyt. Hátha. Azt az esélyt viszont nem fogjuk neki megadni, hogy hülye fanatikusokként állítson be minket, így a személyt, aki konkrétan az interjút adta profin felkészítettük: felvérteztük bírósági dokumentumokkal, tényekkel, konkrétumokkal. Lehet, hogy Kaufman kisasszony arra számított, hogy majd azt kapja, hogy “azért hiszünk MJ ártatlanságában, mert olyan jó a Billie Jean”, de nem ezt kapta, hanem egy fél órás leckét az ügy konkrét részleteiről, amelyeket bírósági dokumentumok támasztanak alá, s amelyek valahogy kimaradtak a Leaving Neverlandból. A telefonban úgy tűnt, hogy figyel és jegyzetel. Aztán lehozott egy olyan cikket, amiben kb. egy fél mondatot idéz az egész interjúból, azt is a szövegkörnyezetéből kiragadva, majd inkább telepakolta a cikket a Twitterről szedett vérmesebb rajongói megnyilvánulásokkal, amelyek jobban alátámasztották azt az előítéletet, amit a rajongókkal kapcsolatban eleve táplálni akart. A gyanúnk a szándékairól sajnos igazolást nyert.
Ez lenne a nyugati fővonalas média véleményszabadsága és pluralizmusa?
Nem hinném, hogy a putyinista orosz média különösebben a szívén viseli Michael Jackson sorsát, de a Russia Today nem kis éllel cikkezett arról, hogy “A MeToo által gúzsba kötött média hallgat, amint egyre több lyuk mutatkozik a Michael Jackson dokumentumfilmben” – utalva arra, hogy a bemutatója óta jópár a Leaving Neverlandban előadott sztoriról kiderült, hogy egyszerűen nem igaz, ám ezekről a fejleményekről az amerikai média egyáltalán nem számolt be. Az üzenet: lám, ti ott a nagy “szabad” Nyugaton sem vagytok ám különbek! Ha valami nem illeszkedik a kívánt narratívátokba, azt ti is elhallgatjátok. Nyugaton pedig az aktuális dogma az, hogy MeToo van, tehát nem kérdőjelezhetünk meg vádlókat, még csak nem is gondolkodhatunk kritikusan az ilyen jellegű vádakról.
Vissza az első mezőre!
Ebben a légkörben nem csoda, hogy Jackson védői a saját kezükbe kívánták venni a dolgokat. Ha a fővonalas média nem számol be az ellenoldal érveiről, akkor felhasználjuk a YouTube-ot és a közösségi médiát ezen tények terjesztésére! Így aztán számos, kifejezetten a Leaving Neverlandban elhangzó vádakkal foglalkozó YouTube videó megjelent az elmúlt hónapokban, amelyek ugyan nyilván nem dolgoznak olyan technikai eszközökkel, mint egy profi filmes, ám az biztos, hogy a Leaving Neverland rendezőjénél, Dan Reednél tájékozottabbak az ügyben.
Ez a videó Wade Robson vádjairól például több, mint 2,3 milliós nézettségnél tart, pedig nem támogatta egy világcég által agresszívan nyomott médiakampány, mint amivel az HBO támogatta a Leaving Neverlandet. Bírósági dokumentumokból mutatja be az ügy olyan vetületeit, amelyeket a Leaving Neverlandból valahogy “kifelejtettek” és amelyek egészen más megvilágításba helyezik a vádlók szavahihetőségét.
Vagy itt van az amatőr riporter, Liam McEwan filmje, amely több, mint 1 millió megtekintésnél jár.
Említhetjük a Lies of Leaving Neverlandet is, amely korábban sosem látott részleteket mutat be Robson 2016-os vallomásából.
Az új film, a SquareOne azonban NEM a Leaving Neverlandról szól, hanem az “első mezőről”. Az első mezőről, amely nélkül nem valószínű, hogy létezne Leaving Neverland. A SquareOne Jackson első, 1993-as vádlójáról, Jordan Chandlerről szól.
A film egyik szereplőjétől, Josephine Zohny-tól hangzik el a kulcsmondat: “Ha az 1993-as vád összeomlik, akkor az összes többi Jackson elleni vád is összeomlik.”
De hát miért? Attól, hogy egy vádló hazudik, még nem biztos, hogy az összes többi is – mondhatná valaki. Ha megismerjük az ügy finom részleteit, akkor azonban megértjük, hogy ebben az esetben miért igaz az állítás, amit Zohny megfogalmazott. Jackson összes többi vádlója a Chandler-vádra támaszkodik, erre építi fel a saját vádjait, ennek a vádnak az elemeit használja.
Egy konkrét példán keresztül talán jobban tudom ezt érzékeltetni. A Leaving Neverland egyik vádlója, James Safechuck azt állítja a bírósági beadványában, hogy Jackson “duck butternek”, azaz “kacsavajnak” hívta a spermát. Nos, ez az állítás egyenesen Chandlerék (nyilvánosan is elérhető) dokumentumaiból származik. Ha Jordan Chandler igazat mondott és Jackson tényleg molesztálta, akkor persze ez csupán annyit jelent, hogy Jackson mindkét áldozatával használta ezt a kifejezést. Ha azonban Jordan Chandler vádjai nem igazak, akkor a dolog arra vet fényt, hogy Safechuck egyszerűen másolja Jordan Chandler hamis vádjait, tehát az ő vádjai is hamisak. Több ilyen elem is van nemcsak Safechuck beadványában, de Wade Robsonéban is. Ezért kulcsfontosságú a Chandler-ügy, s ezért veszi azt górcső alá a SquareOne.
Jellemzőnek tartom, hogy Chandlerék történetét szinte sosem meséli el egy az egyben a fővonalas média. Elemeket ragadnak ki belőle, amelyek szerintük Jackson bűnösségét látszanak alátámasztani. Pl. azt, hogy peren kívül megállapodott Chandlerékkel. Mi mást is jelenthetne ez, mint hogy Jackson bűnös, igaz? Hamis. S itt jönne be az igazi újságírás, amikor elmondaná a média azt is, hogy milyen körülmények vezettek a peren kívüli megállapodáshoz, amit egyébként nem Jackson ajánlott fel, hanem Chandlerék követeltek kezdettől fogva! Pénzt akartak mindig is, semmi mást. Vagy ott van az az állítás, hogy Jordan Chandler állítólag precízen le tudta írni Jackson nemi szervét. Ez az állítás is hamis. Nem lövöm le a poént, a részleteket megtudhatjátok a SquareOne-ból, de ha addig nem tudtok várni, vagy még részletesebben olvasnátok a történetről, akkor ajánlom ezt a PDF-et. Ha az újdonság erejével hatnak számodra az itt leírtak az azért van, mert a média sosem végezte el tisztességesen a házi feladatát az üggyel kapcsolatban, a szenzációhajhászás mindig fontosabb volt. A SquareOne segít fogalmat alkotni az 1993-as ügyről. A történet narrátoraként Charles Thomson brit újságírót hallhatjuk, aki szintén sokat kutatta a témát.
Az 1993-as ügyön kívül a film még reflektál néhány dologra – pl. megjelenik benne Taj Jackson, Michael Jackson unokaöccse, aki nem 1993-ról beszél, hanem egy 1996-os fotózásról, amelyet egyesek a médiában igyekeznek Michael ellen felhasználni. Vagy megjelenik Jenny Winings, akinek a 2005-ös vádlóról, Gavin Arvizóról vannak személyes tapasztalatai, s aki 2005-ben, Jackson pere során a tanúk listáján is rajta volt. Vagy ott van Geraldine Hughes, aki 1993-ban Chandlerék egyik ügyvédjének, Barry Rothmannak a titkárnője volt, így némi belső információval rendelkezik a történtekről. A főszereplő számomra mégis Josephine Zohny volt. Zohny szintén rajta volt 2005-ben a tanúk listáján, s akkor hívták volna be tanúskodni, ha Jordan Chandler is vallomást tett volna. Mivel Chandler nem volt hajlandó tanúskodni (talán nem véletlenül), így Zohny vallomására sem került sor, de most először elmondja nagy nyilvánosság előtt a történetét, amely ott kezdődik, hogy ő és Jordan Chandler egy csoportban tanultak 2001-2004 között a New York Egyetemen…
A többit majd elmondja Zohny a filmben. Miközben a történetét hallgatod majd ne felejtsd el: ha a Chandler-vád nem igaz, akkor semelyik másik Jackson elleni vád sem igaz! Akkor nem igazak Safechuck és Robson vádjai, akik számos sztorit Chandlertől kölcsönöztek, s nem igazak persze Gavin Arvizo (a 2005-ös vádló) és Jason Francia vádjai sem, akiknek már 2005-ben sem hitt az esküdtszék – teljes joggal ha megnézzük a sztorijukat. Történetük olyan gyenge lábakon áll, hogy ha valaki valaha hitt nekik, az elsősorban azért volt, mert előtte már volt egy ilyen vád Jordan Chandlertől.
Jordan Chandler a fundamentum. Ha az ő sztorija nem igaz, akkor dől minden. Kétségtelen tény, hogy Jackson hagyott magán támadási felületet bőven, de ha a Chandler-sztori nem igaz, akkor arról van szó, hogy további opportunisták használták ki a naivitását és stigmát, amit Chandler vádjai már ráhelyeztek. Kihasználták azt, hogy mivel Chandler már egyszer megvádolta, az emberek egyre készségesebben hiszik el a további ilyen vádakat, s ez számukra egyre nagyobb esélyt jelent arra, hogy sok millió dollárt szerezzenek ezzel a váddal. S ne feledjük el: Jackson egyetlen vádlója sem a rendőrséghez fordult a vádjaival, hanem polgári peres ügyvédhez (azaz pénzre perelt)! (Arvizóék is. Csupán azért kötöttek ki bűnvádi tárgyaláson a végén, mivel egy törvényváltozás miatt nem volt más választásuk.)
Előzetes:
A film készítője, a kínai-amerikai Danny Wu egyébként nem vallja magát igazán Michael Jackson rajongónak. Valamikor szerette, de aztán kicsit eltávolodott, s igazából a Leaving Neverland kapcsán kezdett újra érdeklődni a téma iránt. A film elkészítése mellett szinte profi módon szervezte meg a bemutatót a Los Angeles-i Kínai színházban szeptember 28-án a független filmesek estjén. Volt vörös szőnyeg, sőt még hírességek is. A film október 5-én kerül fel a YouTube-ra.
Jenny Winings, Josephine Zohny, Charles Thomson, Danny Wu, Geraldine Hughes és Taj Jackson a bemutatón
A bemutatón jelen volt Michael Jackson 2005-ös ügyvédje, Thomas Mesereau is. Itt Jenny Winingsszel látható.
Az alábbi dokumentum, vagy e-Book, ha úgy tetszik, a The Michael Jackson Allegations weboldal tartalmából készült rövidített, magyar nyelvű összefoglaló. Ebben az első részben az 1993-as Jordan Chandler-vádat és a 2005-ös, Gavin Arvizo pert tárgyaljuk. Később tervezzük a Wade Robson-James Safechuck féle vádakról szóló rész lefordítását is.
Az említett weboldal küldetése az, hogy teljes képet adjon a Michael Jackson elleni gyermekmolesztálási vádakról olyan szinten, amilyen szinten sajnálatos módon a média általában nem ad.
A fent linkelt weboldalon minden ebben a dokumentumban elhangzó állítás forrása is megtalálható (bírósági dokumentumok, vallomások stb.), ide ezt a listát nem másoltuk be, mivel egy kivonatolt, összefoglaló verzió. Ha részletesebben érdekel az ügy, akkor angolul ezt a dokumentot ajánlom (ebben megtalálható a forráslista is).
Ha meg akarjuk érteni ezt az ügyet, akkor komplexen kell értékelnünk azt. Látnunk kell hogy hogyan építettek egymásra ezek a vádlók, s ehhez nem elég néhány újságcikkből és egy egyoldalú dokumentumfilmből tájékozódnunk.
Remélem, hogy ez a dokumentum hozzájárul ahhoz, hogy a magyar közönség is mélyebb betekintést nyerhessen ezekbe az ügyekbe – a bulváron és egyéb, az ügyben fájdalmasan tájékozatlan médián túlmenően.
A dokumentumból választ kaphatsz olyan gyakran ismételt kérdésrekre, hogy Jordan Chandler valóban le tudta-e írni Michael Jackson nemi szervét, vagy, hogy hogy is volt az a peren kívüli megállapodás 1993-ban Chandlerékkel. S ami a legfontosabb, kiragadott foszlányok helyett egyben, a kontextusukban láthatod ezeket az ügyeket.
A dokumentum anyaga szabadon felhasználható cikkekben, blogokban.
A Leaving Neverland egyik jelenetében az egyik vádló, James Safechuck azt állítja, hogy Michael Jackson gyakorlatilag Neverland minden szegletében moleszálta őt, beleértve olyan nyilvános helyeket is, mint az úszómedence vagy a mozi. Az egész jelenet olyan, mintha Safechuck igyekezne Neverland minden ismert létesítményét beleszőni a sztorijába annak érdekében, hogy minden, ami ott volt kellően mocskossá váljon a néző képzeletében.
Ez némileg ellentmondásban van a bírósági dokumentumaival, ugyanis azokban Jacksont egy a paranoiáig óvatos molesztálóként festi le, aki mindig roppant ügyelt arra, hogy nehogy olyan helyzetbe keveredjen, amely lebuktathatja. Többek között azt állítja, hogy Jackson “gyakorlatozott” vele ilyen módon:
“Michael Jackson rendszeresen “gyakorlatozott a Felperessel és gyakoroltatta vele, hogy hogyan vegye fel a ruháit nagyon gyorsan és fusson el halkan, hogy az emberek ne hallják.” [1]
Ezt is állította:
“Amikor Felperes Neverlandra látogatott, akkor mindig Michael Jackson hálószobájában aludt. Michael Jackson és Felperes “szétrámolt” az emeleti hálószobában, hogy azt a látszatot keltsék mintha Felperes ott aludt volna, amikor valójában Michael Jackson ágyában maradt.” [1].
(Arra nem kapunk választ, hogy erre miért volt szükség, amikor Jackson nem csinált titkot belőle sem a szülők, de még a nyilvánosság előtt sem, hogy gyerekek aludtak a hálószobájában.)
Safechuck vádjai szerint Jackson egészen addig fokozta az előzetes óvintézkedéseket, hogy még arra is kitanította, hogy majdan mit fog tőle kérdezni a rendőrség és arra hogyan válaszoljon (noha Safechuck állítólagos molesztálása idején a kanyarban sem volt semmiféle rendőrségi vizsgálat).
“1988-tól, a szexuális molesztálás kezdetétől egészen 1992-ig, Michael Jackson folyamatosan molesztálta szexuálisan Felperest. Michael Jackson újra és újra arra utasította Felperest, hogy legyen magabiztos és tagadjon mindent, ha bárki bármikor megkérdezi a molesztálásról. Michael Jackson azt mondta neki, hogy hallgasson róla és ne meséljen senkinek, még a szüleinek sem a kapcsolatukról. Michael Jackson azt mondta a Felperesnek, hogy nem kell válaszolnia kérdésekre arról, hogy mit csináltak; hogy legyen homályos és ne adjon igazi válaszokat a kérdésekre; és ha a rendőrség valaha azt mondja a Felperesnek, hogy Michael Jackson “már vallott”, akkor hazudnak és csak trükköznek. Michael Jackson újra és újra azt ismételte Felperesnek, hogy a szexuális aktusokban való részvétel az ő ötlete volt. Ezt sulykolta újra és újra Felperesbe a kapcsolatuk alatt. Michael Jackson azt mondta Felperesnek, hogy rendben van, ha hazudunk más embereknek, mert semmi nem fog történni, ha hazudunk.” [1].
Összességében Jacksont nagyon óvatosnak, elővigyázatosnak ábrázolja Safechuck beadványa:
“Felperes több alkalommal elvitte a neverlandi látogatásokra a legjobb iskolai barátját. Az egyik ilyen látogatás alkalmával tartottak egy pizsamapartit és mindenfélét játszottak. Michael Jackson és Felperes “kiszöktek”, hogy egyedül lehessenek, ahol szexuális molesztálás történt, de mindig nagyon óvatosak voltak, hogy ne kapják el őket. Michael Jackson és Felperes mindig nagyon óvatosak voltak, ha mások is voltak ott.” [1]:
Mind Safechuck, mind Wade Robson átvett elemeket a korábbi Jackson elleni vádakból, így például a 2005-ös tárgyalásról azt a Vád által ott felvetett hipotézist, hogy Jackson azért szerelt csengőt a hálószobájába, hogy hallja, ha valaki közeledik, amikor ő gyerekeket molesztál. Objektíve azonban semmi bizonyíték nincs arra, hogy ez lett volna Jackson szándéka azzel a csengővel. Amit meg kell érteni az az, hogy amikor Jackson “hálószobájáról” beszélünk, akkor nem egy átlagos hálószobáról van szó. Ez egy kétemeletes komplexum volt, lent egy családi kikapcsolódásra alkalmas nappali szoba szerűséggel, fent az emeleten pedig az ágy és hatalmas televízió. A komplexum tartalmazott két fürdőszobát is. Ez egy akkora helyiség volt, mint az átlagembernek az egész lakása.
Azt is meg kell érteni, hogy Neverlanden állandóak voltak a látogatók: tucatjával, százával sétáltak a vendégek, rajongók, személyzet és mások. Nyilvánvaló, hogy nem a gyerekmolesztálás az egyetlen létező indok arra, ha egy nemzetközi hírű szupersztár szeretne figyelmeztetést kapni arról, hogy ha valaki belép a magánterületére, a szobájába.
Mindazonáltal a 2005-ös Vád és a média szerette volna ezt a csengőt valamiféle gyanús dologként feltüntetni, s nagy ügyet csinálni belőle (ironikus módon, végül a csengő hozzájárult Jackson védelméhez a 2005-ös perben, mert azt bizonyította be, hogy a vádló testvére, Star nem lehetett tanúja Gavin molesztálásának anélkül, hogy Jackson észrevette volna – mint ahogy azt állította). S hogy-hogy nem, Safechuck és Robson beadványaiban most visszaköszön a csengő gyanús dologként való beállítása. Safechuck beadványából:
“Michael Jackson végül csengőket szerelt fel a hálószobájába vezető folyosón, hogy hallja és figyelmeztetést kapjon, ha emberek jöttek. Michael Jackson később videó kamerákat is felszerelt.” [1]
A célzás egyértelmű, s a filmben még egyértelműbbé válik: gyakorlatilag az az állítás, hogy Jackson azért szerelte fel a csengőt, hogy észrevegye, ha jön valaki, miközben ő gyerekeket molesztál.
Ennek tükrében lesz igazán furcsa, amiket Safechuck a filmben állított. Ott arról hallunk. hogy Jackson – állítólag – Neverland minden szegletében molesztálta őt: a medencében (amit egyébként kamerák vettek körül), a jacuzziban, a moziban, az indián faluban lévő indián sátrakban, a játékterem felső szintjén, az emléktárgyak múzeumában, a vidámparkban lévő kastélyban és a vasútállomás felső szintjén lévő szobában. Miután Safechuck végez mindazon helyek felsorolásával, ahol állítása szerint Jackson molesztálta őt, megjegyzi: “ez minden nap megtörtént”.
Nos, itt felmerül a kérdés: Mi volt a célja a Jackson hálószobájában lévő csengőnek és az összes többi paranoid óvintézkedésnek (mint a “gyakorlatozás”, hogy Safechuck hogyan öltözzön fel és szaladjon el, hogy ne is lássák őket együtt), ha közben meg ilyen nyilvános helyeken molesztálta Jamest “minden nap”, ahol bármikor elkaphatták volna őket?
(Még egyszer: Neverland mindig tele volt vendégekkel, több száz fős személyzettel, sőt a Santa Barbara-i hatóságok is delegáltak oda embereket dolgozni, pl. a tűzoltóságtól is dolgoztak ott.)
De hagyjuk most magunk mögött ezt a kis logikai bukfencet Safechuck történetében, s térjünk rá a cikk fő témájára:Safechuck azon állítására, hogy Jackson molesztálta őt a neverlandi vasútállomáson. A filmben a következőt mondja, amikor sorolja a helyszíneket, ahol állítása szerint a molesztálások történtek: “A vasútállomáson, van ott egy szoba az emeleten. És ott is szexeltünk.”
Amint az már a fenti klipben látható összeállításból is kitűnik, hatalmas probléma van ezzel az állítással: a neverlandi vasútállomás 1993 végéig-1994 elejéig nem is létezett!
Nem egy apró memóriazavarról beszélünk itt. Ezek a típusú dolgok pontosan azok, amelyek általában azt jelzik, hogy hamis vádakkal van dolgunk, amelyeket utólag konstruáltak meg. Nem csupán arról van szó, hogy James eltévesztett egy dátumot – elfordulhat, hogy ennyi év távlatában valaki nem tudja, hogy valami mondjuk 1989-ben vagy 1991-ben történt meg vele. Ez belefér. De itt nem erről van szó! James itt konkrétan megnevezi egy igen ikonikus neverlandi épület emeleti szobáját a molesztálása helyszínéül (s ráadásul ezek a molesztálások ezeken a nevezett helyszíneken állítása szerint rendszeresen, “minden nap” megtörténtek) – egy olyan épületet, ami nem is létezett az állítólagos molesztálása idején!
Erről az épületről beszélünk.
Neverland egyik legismertebb, legikonikusabb épülete – naná, hogy James Safechuck nem hagyhatta ki a molesztálós meséjéből. De ezt bizony benézte! Ugyanis bizonyíték van arra, hogy az épület még nem épült meg abban az időszakban, amikor Safechuck állítólagos molesztálása történt!
Íme egy fotó, ami baloldalt a helyszínt mutatja 1993 augusztusában. Amint látható, az épületnek még nyoma sincs rajta.
De hogy még jobban alátámasszuk ezt, íme egy 1993 decemberi újságcikk (a Chandler-vádak idejéből), amiben arról írnak, hogy akkor épült éppen a vasútállomás. Látható a fotón is, hogy még nincs kész, éppen folyik az építkezés.
A CBS News képarchívuma is arról tesz tanúbizonyságot, hogy 1993-ban épült a vasútállomás.
S a végső bizonyíték: Az MJJ Repository-nak sikerült megszerezni a vasútállomás tervrajzait, s ezekből kiderül, hogy a vasútállomás terveit 1993. szeptember 2-án hagyták jóvá a Santa Barbara-i építési hatóságok, s az épület 1994-ben készült el.
Safechuck 1978 februárjában született, tehát mire a vasútállomás elkészült már 16 éves volt. Nincs olyan állítás, hogy Jackson még 16 évesen is molesztálta. Valójában az egész narratívája neki és Robsonnak is arra épül, hogy amikor elérték a pubertáskort, akkor Jackson elvesztette irántuk az érdeklődését és továbbállt a következő “áldozathoz” (Brett Barnes-hoz és Macaulay Culkinhez, akik egyébként mindketten cáfolják, hogy Jackson molesztálta volna őket).
Safechuck vádja az, hogy az állítólagos molesztálása 1988 és 1992 között, 10-14 éves korában történt. Itt van saját szavaival a bírósági nyilatkozatában:
“Végül megértettem és felfogtam, hogy amit az Elhunyt velem tett és amire rávett, hogy vele tegyek, nem “szeretet” volt, nem az én ötletem volt – amint azt újra és újra mondta nekem – és nem olyan valami volt, ami “rendben van”. 1988-tól, amikor a szexuális molesztálás elkezdődött egészen addig, amíg 1992-ben befejeződött, az Elhunyt újra és újra azt mondta nekem, hogy legyek magabiztos és tagadjak le mindent, ha akárki akármikor megkérdez a molesztálásról.” [2]
Figyelembe véve azt a tényt, hogy Jackson 1992 júniusában világkörüli turnéra ment (ahová nem vitte magával Safechuck-ot), 1992 június kb. az utolsó dátum, amikor Safechuck a saját története szerint molesztálást állíthat.
Akárhogyan is, a vasútállomást lehetetlen beilleszteni a történetébe. 1994-ig meg sem épült, s a Chandler-vádak után fejezték azt be. Safechuck 1994 februárjában 16 éves lett. Nincs olyan állítás, hogy Jackson 16 évesen molesztálta őt, vagy bármikor a Chandler-vádak után. Valójában a filmben Safechuck éppen azt állítja, hogy az 1993-as Chandler vádak idejére Jackson már egy kicsit eltávolodott tőle és csak azért hívta fel, hogy tanúskodjon mellette.
Mindez nemcsak egy kis, jelentéktelen tévedés a dátumokkal kapcsolatban. Safechuck kifejezetten állítja a filmben, hogy Jackson konkrétan egy olyan szobában és olyan – meglehetősen ikonikus – épületben molesztálta őt, amely a releváns periódus alatt nem is létezett!
Safechuck pártfogói próbálták azzal megmagyarázni a dolgot, hogy más vasútállomások is fel vannak tűntetve a neverlandi térképen, biztos Jackson azok egyikén molesztálta őt. Rossz irány. A többi neverlandi “vasútállomás” csupán egy-egy megálló, nem épület. Így néznek ki:
Ez persze csupán egy probléma a sok közül Safechuck vádjaiban. Bár az ő bírósági keresete sosem jutott annyria messze sem, mint a Robsoné, s így például őt és a családját sosem hallgatták ki, sosem volt bizonyíték gyűjtés az ő ügyében (s e ez az a szakasz, ahol például Robsonról rengeteg dolog kiderült, ami azt mutatja, hogy hazudik), mégis már pusztán a keresetében és a filmben megfogalmazott vádjai alapján is számos nagy probléma került felszínre az állításaival kapcsolatosan.
A Leaving Neverland főszereplőit, Wade Robsont és James Safechuck-ot képviselő Manly, Stewart és Finaldi ügyvédi iroda érdekes hirdetést tett ki a honlapjára – egy YouTube linket a Leaving Neverlandhez, felé pedig ezt a szöveget írták:
“Egyetlen személy vagy intézmény sem elég nagy és hatalmas számunkra ahhoz, hogy megküzdjünk vele az Ön nevében. Több, mint 25 éves jogi tapasztalattal a hátunk mögött, melynek során szexuális molesztálás, abúzus és bántalmazás áldozatait képviseltük sikerült összesen több, mint 2 milliárd dollár kártérítést kiharcolnunk az ügyfeleink számára. Kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot még ma, hogy konzultáljunk! Hinni fogunk Önnek és az információját a legnagyobb diszkrécióval kezeljük.”
Felhívás keringőre? Gyertek csak, vádoljátok meg Michael Jacksont és mi pénzzé tesszük? Nagy pénzzé?
Csak hogy képben legyünk azzal kapcsolatban, hogy ennek az ügyvédi irodának mi is a stílusa és a specialitása. Még 2016-ban írtam ebben a cikkben:
További fejlemény Robsonnál, hogy júliusban ügyvédi irodát váltott és az eddigi Henry Gradstein – Maryann Marzano féle ügyvédi iroda helyett a Manly, Stewart & Finaldi ügyvédi iroda viszi tovább az ügyét. A váltás úgy tűnik erőteljes stílusváltást is magával hozott. Vincent Finaldi és John Manly roppant agresszív ügyvédek, akik szeretik a médiát igénybe venni arra, hogy harsány nagyotmondásokkal és a nagy nyilvánosság indulatainak szenzációhajhász felkorbácsolásával nyomás alá helyezzék az ellenfeleiket, hogy aztán azok megrettenve a rossz publicitástól belemenjenek egy peren kívüli megállapodásba. Honlapjukon azt találjuk, hogy ügyeik túlnyomó többsége peren kívüli megállapodással ért véget, nem pedig azzal, hogy a bíróságon megnyerték.”
(…)
“Ennek érdekében az ügyvédi iroda rögtön el is kezdte verni a média tam-tamot. A napokban ennek a szelét érezhetjük ismét a médiában, hiszen Finlandiék fűnek-fának nyilatkoznak Robson beadványának legutóbbi módosításáról. A média egy része pedig “jó” szokásához híven és ostobán tényként tálal mindent, amit Finaldiék állítanak. Hogy mennyire nem tények ezek az állítások, azt később bemutatom.”
Finaldiék további bevett módszere az “áldozathalászat”, azaz az, hogy a megszerezhető pénz ígéretével embereket csábítanak arra, hogy csatlakozzanak bizonyos perekhez szexuális molesztálás vádjával. Ha kialakul a vádlók egy kritikus tömege az gyakran megroppantja annyira a megvádolt szervezetet, hogy inkább megállapodik peren kívül.
Azt gondolom, hogy ennek tükrében a Leaving Neverlandet, s annak céljait is el tudjuk már helyezni ezen a koordinátán.
Gyanússá vált, hogy bizonyos trollok és MJ gyűlölkők a kommentekben rendszeresen ugyanazokat a szófordulatokat használják ugyanazokkal a stílusjegyekkel. Mondom magamnak, valami cikkből szedték ezeket vajon? Aztán eszembe jutott, hogy meg tudom ám én nézni itt a WordPressen a kommentelők IP címeit. Nos, úgy tűnik egyetlen igen aktív, de több néven kommentelő trollunk van.
Ezek a nevek köthetők ehhez az egy emberhez az IP címek alapján:
Kiderült, hogy az elmúlt hetek majdnem összes negatív, gyűlölködő kommentjét ugyanaz az egy ember írta hét(!) név alatt!
Ne fárasszuk egymást, ha lehet! A gyermekded játékokat a blogon kívül lehet hagyni. Jellemző egyébként külföldi fórumokon is a megszállott MJ gyűlölőkre ez a zoknibábozás. Gondolom ez is a hitelességüket erősíti :)).
Egyik olvasónk a kommentek közé belinkelt egy videót, amely szándékai szerint “adalékként” szolgál Michael Jackson bűnösségének bizonyításához. A videón egy ausztrál televízós csatorna műsora látható, mely a Leaving Neverlandfarvizein lovagolva próbált egy saját kis vádiratot összeállítani Jackson ellen. A riport fő sztárja Jackson egykori szobalánya, Adrian McManus, aki arról számol be, hogy mindenféle szörnyű és gyanús dolognak volt tanúja annak idején Neverlanden, amelyek mind arra utaltak, hogy Jackson gyerekeket molesztált.
Ki kell ábrándítsam kedves olvasónkat: Ms. McManus állításai nem vernek földhöz minket. A hölgy ugyanis régi ismerősünk – túlságosan jó ismerősünk. Már a 2005-ös per során is találkoztunk vele, ő volt a Vád egyik tanúja. A vallomása során jónéhány érdekes dolgot megtudhattunk róla.
Először is, mit állított McManus 2005-ben? Azt, hogy látta Jacksont helytelenül viselkedni Jordan Chandlerrel (Jackson 1993-as vádlója), Brett Barnesszal és Macaulay Culkinnel. Ezek közül Jordan Chandler nem jelent meg a 2005-ös tárgyaláson, Brett Barnes és Macaulay Culkin pedig a mai napig tagadja, hogy Jackson bármi illetlent, helytelent, szexuálist tett volna velük.
McManus a vádjait először 1994-ben fogalmazta meg, hónapokkal a Chandler-botrány kitörése után, amikor is a médiában jó pénzeket lehetett keresni az ilyen sztorikkal.
Előtte, 1993. december 7-én még úgy tanúskodott egy kihallgattás során eskü alatt a Chandler-féle polgári peres ügyben, hogy soha nem volt tanúja semmiféle helytelen viselkedésnek Jackson részéről, akár Jordan Chandler, akár más gyerekek irányába. Sőt még azt is hozzátette, hogy annyira megbízik Jacksonban, hogy nem lenne gondja azzal sem, ha a fia egyedül maradna vele. Amikor a 2005-ös perben Jackson ügyvédje, Thomas Mesereau az 1993-as vallomásáról kérdezte McManust, a nő egész egyszerűen azt mondta, hogy nem mondott igazat 1993-ban. Magyarul megintcsak olyasvalakivel van dolgunk, aki így vagy úgy – vagy 1993-ban, vagy 2005-ben -, eskü alatt hazudott.
De hogyan változott meg McManus sztorija?
Erre akkor került sor, amikor Jackson kirúgta. Ezt követően McManus és négy további egykori Jackson-alkalmazott elmentek egy polgári peres ügyvédhez, Michael Ringhez, aki 16 millió dolláros kártérítési peri indított Jackson ellen a nevükben. Azt állították, hogy alkalmazásuk alatt zaklatásnak, megfélemlítésnek voltak kitéve, ráadásul jogtalanul bocsátották el őket. Azt is állítólag, hogy érzelmileg olyan traumatizált állapotba kerültek azoktól a szörnyűségektől, ahogy Jackson bánt velük, hogy többé nem képesek dolgozni, így kártérítésre van szükségük.
Jackson ellenkeresetet nyújtott be, melynek során bizonyítást nyert, hogy ketten közülük – Ralph Chacon és Adrian McManus – az alkalmazásuk alatt loptak a birtokról.
Ezen per során McManusék és ügyvédjük ráadásul kaptak egy 66 000 dolláros büntetést is amiért kihallgatásaik során bizonyíthatóan hazudtak és bizonyítékokat próbáltak elrejteni Jackson ügyvédei elől. Az ügyben eljáró Zel Canter bíró azzal a megjegyzéssel hagyta el a tárgyalótermet, hogy “undorral tölti el”, amit McManusék műveltek. Az esküdtszék elutasította McManusékJackson elleni vádjait és úgy ítélt, hogy McManusnak és négy társának kell kártérítést fizetnie Jackson felé. Ráadásul a bíróság arra kötelezte McManusékat, hogy fizessenek Jacksonnak 1,4 millió dollárt ügyvédi és egyéb perköltségekért. Ezt a mai napig nem fizették meg.
Ugyanez a bagázs az 1990-es években az ügyvédjük, Michael Ring irányítása mellett különféle rágalmazó sztorikat adott elJacksonrólpénzért a bulvármédiának egy bulvár-bróker, Gary Morgan segítségével. Morgan olyan médiumokkal szervezett nekik interjúkat, mint a Star magazin vagy az Inside Edition nevű televíziós műsor. McManus saját 2005-ös vallomása alapján, több, mint 32 000 dollárt kaptak ezekért a sztorikért, amit aztán az ügyvédjüknek adtak, hogy abból finanszírozzák a bírósági perüket, amitől több millió dollárt reméltek. Nem lenne meglepő, ha ezért az ausztrál interjúért most ismét pénzt zsebelt volna be.
McManus egyik társának, Ralph Chaconnak a 2005-ös vallomásából:
Thomas Mesereau (Jackson ügyvédje): Akkoriban ön, Mr. Abdool, Ms. McManus és az önök ügyvédje elmentek egy bulvárlaphoz, hogy egy sztorit adjanak nekik Mr. Jacksonról. Tud arról, hogy az önök ügyvédje próbált pénzt kitárgyalni Mr. Jacksontól?
Chacon: Nem, uram.
Mesereau: Tud arról, hogy az önök ügyvédje nyomást próbált helyezni Mr. Jacksonra a rossz publicitással?
Chacon: Nem, uram.
Mesereau: Hallott valaha ilyesmiről?
Chacon: Nem, uram.
Mesereau: Szóval, hogy ha ez folyt volna, akkor az meglepő lenne az ön számára, igaz?
Chacon: Valószínűleg nem, uram.
Mesereau: Valószínűleg nem?
Chacon: Azt hiszem nem, nem.
A McManus és társai elleni 1990-es per során Jackson egy másik alkalmazottja, Francine Orosco arról tett vallomást, hogy egyszer McManus arra kérte őt, hogy mondja azt, hogy látta Jackson egy férfi alkalmazottját szexuálisan molesztálni McManust.Orosco arról is vallomást tett, hogy meglátogatta McManust az otthonában azon időszak alatt, amikor mindketten Jackson alkalmazásában álltak és McManus megmutatta neki, hogy tele van a szobája Neverlandról ellopott dolgokkal: órákkal, poszterekkel, napszeművegekkel, pólókkal, Michael Jackson ruháival és egyéb tárgyakkal. McManus ellopott egy rajzot is, amelyet Jackson készített Elvis Presley-ről és Gary Morganon keresztül 1000 dollárért eladta a Splash magazinnak.
McManus egyébként ezekből az ellopott tárgyakból még a mai napig is szokott árulni az eBay-en.
McManus az eBay-n árulja a Neverlandról eltulajdonított kulcsokat
Itt éppen Michael Jackson állítólagos hajpótlásának egy tincsét árulja
Az is kiderült a 2005-ös tárgyaláson, hogy korábban McManust és a férjét a bíróság 17.000 dollár megfizetésére kötelezte egy másik per során, amelyben megállapítást nyert, hogy pénzt loptak McManus kiskorú rokonainak az örökségéből. Szándékosan és rosszhiszeműen kiforgatták McManus kiskorú unokaöccsét és unokahúhát, Shane és Megan McManust a vagyonukból. A gyermekek gyámja, Rosalie Hill perelte be őket. Richard A. St. John bíró megállapította, hogy McManus és a férje eltulajdonította a két gyereket megillető pénzt a rájuk hagyott alapból.
Na, hát ez az a “tanú”, akinek az állításaira hagyatkozik ez az ausztrál televíziós műsor és mindenki, aki el is hiszi, amit ott látott.
Így a végére beteszek egy 1994-es dokumentumfilmet, amely azt mutatja be, hogy hogyan működött a média a Jackson elleni 1993-as Chandler-féle vádak idején. Azért tanulságos, mert látható belőle micsoda óriási biznisz Jacksont vádolni, mekkora pénzek is forognak ebben az üzletben és milyen korrupt is ez a világ. Ennél fogva aztán óvatosan kell bánni mindennel, amit ezzel az emberrel kapcsolatban olvasunk, látunk, hallunk a médiában – egy nagyon nagy része nem igaz ugyanis. (Nyilván van ez így mással témákkal is, de Jacksonnal kapcsolatban van konkrétan elég jó rálátásom a dolgokra, mivel ezt a témát tanulmányoztam behatóan.)
A téma amire felfűzi Dan Reed és a két vádló a filmet az, hogy Michael Jackson kedvességét és nagylelkűségét fordítják ellene. Ami roppant ravasz dolog, hiszen a sztár kedvessége, nagylelkűsége tagadhatatlan tény, megkerülni nem lehet, tehát érdemes inkább ellene felhasználni azt.
A film úgy állítja tehát be, hogy ez a kedvesség és nagylelkűség csak azt szolgálta, hogy Jackson becserkészhessen családokat, hogy aztán molesztálhassa a gyerekeiket. Az angolban erre a “grooming” kifejezést használják. (Nem tudom van-e erre jó magyar kifejezés, így ezt az angol szót fogom használni.) Az ajándékok, a kedvesség mind azért voltak a film szerint, hogy azzal Jackson levegye a lábáról a gyerekeket és elaltassa a szülők éberségét.
A kontextus, amely kimaradt a filmből és amely más megvilágításba helyezné ezeket a dolgokat az az, hogy Jackson ilyen volt a világon mindenkivel! Gyerekkel, felnőttel, gyermekes és gyermektelen felnőttekkel egyaránt! A nagylelkűsége és az, hogy az anyagiakkal nem sokat törődve szórta az ajándékokat embereknek gyerekkoráig visszamenőleg dokumentált!
2009-ben az apja, Joseph Jackson így emlékezett vissza rá: “Soha nem érdekelte a pénz. Odaadtam neki (gyerekkorában) az aznap esti járandóságát és másnap ő jégkrémet és cukorkát vett belőle az összes környékbeli gyereknek.” [1]
Az 1990-es “Családom, a Jacksonok” című könyvben Michael édesanyja, Katherine Jackson ezt mondta a szerzőnek, Richard Wisemannak:
Megkérdeztem (Katherine-t) Michael néhány más tulajdonságáról, amikor felnőtt. Ott volt például a probléma a nagylelkűségével. Néha túl messzire ment.
“Egy napon, amikor Michael másodikos volt nem találtam az egyik ékszeremet. ‘Mi történt a karkötőmmel?’ – kérdeztem végül a gyerekeket.
Michael felnézett és hanyagul odavetette: ‘Ó, odaadtam a tanáromnak.’
Nem büntettem meg, mert úgy gondoltam, hogy kedves tőle, hogy adni akar. De utasítottam: ‘Ne csinálj ilyet többet!’ De Michael nem hallgatott rám és még több ékszer eltűnt.” [2]
Ez a nagylelkűség egész életében jellemző volt rá mindenkivel! A színész Chris Tucker itt például arról beszél, hogy Michael hogyan ajándékozott neki egy hatalmas TV-t csak mert az megtetszett neki.
Az sem igaz, hogy csak fiúkkal barátkozott és csak fiúkat vitt magával turnéra stb. Angol nyelven, de itt egy cikk arról, ami bemutatja, hogy mennyire általános volt az a viselkedés tőle mindenkivel, amit ez a film most “groomingnak” akar beállítani.
Néhány konkrét példa arról a filmből, hogy az hogyan manipulálja a nézőt azzal, hogy ártatlan dolgokat forgat ki:
Ott vannak például a filmben bemutatott faxok, amiket Jackson írt a Robson családnak. Innen letölthető az összes fax, amiket Robson csatolt a bírósági keresetéhez. (“Joey” Wade anyja – ahogy MJ nevezte, Chantel a nővére, “Little One” pedig Wade.) Semmi inkrimináló nincs bennük, s aki ismeri egy kicsit is Jackson szokásait az tudja, hogy ilyen kedves, inspiráló üzeneteket írogatott egy csomó embernek, azt pedig fűnek-fának mondta, hogy “szeretlek” (néhány példa).
Csakhogy ezt a kontextust a film kihagyja. A jelenetben Joy Robson elmeséli, hogy egy alkalommal tele volt Jacksontól érkező faxokkal a szoba. A nézőben ez azt a benyomást kelti, mintha azért lett volna tele a szoba faxokkal, mert Jackson a megszállottja volt Wade-nek. (Arra már ne is figyeljünk oda, hogy a faxok az egész családnak szóltak!)
A kontextus – amit a filmből kihagynak – azonban teljesen ártatlanná teszi a történetet. Joy 2016-os vallomásából ugyanis kiderül, hogy azért volt tele a szoba faxokkal, mert Jackson akkor tanulta meg használni a faxot és nagyon örült neki. (S ez megint csak rávilágít egy kicsit a gyermeki mívoltjára is.)
Kérdés: Azután volt, hogy beköltöztek a házba amikor megkapták a fax gépet?
Joy Robson: A második házba, igen.
Kérdés: Oké. Rendben. És ön… az ön családja és Michael faxokat küldözgetett egymásnak?
Joy Robson: Igen. Eredetileg Normán [Norma Staikos – Jackson titkárnője] keresztül jöttek, mert Michael nem tudta hogy kell kezelni a fax gépet. Így ő… és ő vicces volt. Neki… volt egy faxgépe a hálószobájában és emlékszem, hogy volt vele egy beszélgetésem arról, hogy nem tudja hogy kell használni.
És én azt mondtam: ‘Van egy faxgép a hálószobádban. Hogyhogy nem tudod használni?’
‘Nos, csak arra van, hogy faxokat kapjak. Ha küldeni akarok faxot, akkor hívom Normát.’
Így aztán Norma küldte őket. És aztán ő megtanította Michaelt hogyan használja a faxgépet az első pár hét után. És aztán elkezdte ő küldözgetni őket.
Kérdés: Amikor ön azt mondja ‘Norma küldte őket’, én kétféle… úgy mondanám, hogy két különböző típusú faxot láttam ebben az ügyben. Nos, az egyik egyfajta gépelt fax, amely arra utal a címlapon, hogy Norma Staikostól jött.
Joy Robson: Igen.
Kérdés: És ezek azok a faxok amikről ön beszélt, hogy Normától jöttek?
Vince Finaldi (Robson ügyvédje): Tiltakozom, spekulációra szólít fel.
Joy Robson: Nem emlékszem, hogy milyenek voltak, hiszen 20 évvel ezelőttre megyünk vissza… csak emlékszem arra a beszélgetésre Michaellel. És emlékszem, hogy mennyire izgatott volt, hogy megtanulta használni a faxgépet. Hazajöttünk és az egész nappali tele volt faxokkal mert annyira izgatott volt, hogy tudja használni. De arra nem emlékszem, hogy akkor milyenek voltak, amikor Norma küldte őket. [3]
Amikor Robson arról beszél, hogy Jackson az 1993/1994-es vallomását megelőzően állítólag telefonon hívogatta annak érdekében, hogy “trenírozza”, hogy mit kell mondani a rendőröknek, bejátszanak egy felvételt ezt alátámasztandó, ám ha oda is figyelünk erre a felvételre, akkor azt halljuk, hogy egyáltalán nem támasztja alá az elhangzottakat. Benne Jackson egy telefonrögzítőre felmondott üzenetben ausztrál akcentust imitálva viccelődik. Semmiféle trenírozás nem hallható a felvételen. Ráadásul kétségbe vonható, hogy ez egyáltalán az 1993-as vádak idején készült-e – ahhoz egy kicsit túl vidámnak tűnik rajta az énekes.
Egy másik hangfelvételen James Safechuck és Jackson hallható, aminek során Safechuck játékból interjút készít Jacksonnal. A felvétel ismét teljesen ártatlan, de a filmben ezt a felvételt kommentálva, a felnőtt James tesz mellé egy igen furcsa megjegyzést: azt mondja, hogy hallható a hangjában, hogy ő (James!) vonzódott Jacksonhoz. Semmi ilyesmi nem hallható a gyermek James hangjában, de az ilyen megjegyzések alkalmasak arra, hogy a nézőt befolyásolják. Nem beszélve a megjegyzés bizarrságáról. Ez a felvétel azt megelőzően készült, hogy az állítólagos molesztálás elkezdődött volna, s James nem homoszexuális. Elég furcsa irányt vesznek a dolgok, ha észrevesszük a filmben az ilyen finom utalásokat arra, hogy itt tulajdonképpen az az állítás, hogy valamiféle kölcsönös, homoszexuális vonzalom alakult ki – a 10 éves gyerek részéről is – még mielőtt bármi is történt volna. Hogy ennek a bizarr narratívának mi lehet a gyökere, honnan származhat, azt majd később még tárgyalni fogjuk.
Beszélnek a családok arról is, hogy Jackson hosszas telefonbeszélgetéseket folytatott a gyermekeikkel – megint csak gyanúsnak beállítva ezt a dolgot. Joy Robson 2016-os vallomásából azonban az is kiderül, hogy Jackson nemcsak Wade-del beszélgetett, hanem vele is hosszú órákat beszélt telefonon. A filmből kimaradt továbbá az a tény is, hogy Jacksonnak szokása volt állandóan a telefonon “lógni”! Jónéhány ilyen telefonos barátja volt.
A YouTube-on például találhatunk egy ”Glenda szalagok” néven ismert felvételt, amelyen az 1990-es évek elején hosszú órákon át tartó beszélgetéseket folytat egy Glenda Stein nevű nővel és néha a férjével és a gyerekeivel. 2005-ben egy interjúban Glenda fia, Damion Stein beszélt ezeknek a felvételeknek a hátteréről és arra is rávilágított, hogy Jackson pszichológiailag mit keresett ezekben a kapcsolatokban: “Az egész családomat adoptálta. Egyre inkább az egész családhoz kötődni kezdett, nemcsak hozzám egyénileg. Kitártuk előtte a családunkat, családtaggá vált. És így meg tudta tapasztalni azt a családi atmoszférát, amiben szerintem neki sosem volt része.” [4]
Damion elmondta, hogy Jackson a leginkább az anyjához, Glendához kötődött, s véget nem érő telefonbeszélgetéseket folytatott vele. “Valakinek ki kellett öntenie a lelkét. Az apám mindig várta az anyámat az ágyban, de ő sosem jött. Tudod, mindig Michaellel beszélgetett hosszasan a telefonon, tudod, késő éjszakákig.” [4] Ettől Damion apja féltékeny lett és emiatt kezdte el felvenni a telefonbeszélgetéseket.
S hogy hogy néztek ki ezek a beszélgetések? Példaként egy részlet:
A felvételek 90%-án Glendával beszélget Jackson, de van egy pár amin a férjével, Sammel és itt van egy ahol például a lányával, Megannal – hogy azt is lássuk hogy beszélgetett gyerekkel.
További “bizonyíték” amit felsorakoztat a film, James Safechuck gyűrűi, amelyekről most azt állítja, hogy Jackson szexuális szívességekért cserébe ajándékozta neki őket, illetve az egyiket egy bizarr “esküvő” keretében. Természetesen a gyűrűk önmagukban semmit nem bizonyítanak abból, hogy valóban történt ilyen esküvő és “szexuális szívességek”. Ezek pusztán gyűrűk. Származhatnak akárhonnan máshonnan, vagy kaphatta őket James akármilyen más alkalomból és okból vagy akár ő maga is vásárolhatta őket.
Itt érdemes megjegyezni, hogy ezt a gyűrűs jelenetet utólag vették fel, amint az kiderült a filmmel kapcsolatos interjúkból. Eredetileg nem volt a filmben, hanem 17 hónappal később adták hozzá. Látszik is a filmen, hogy nem ugyanaz a háttér, mint a többi jelenetben, amint ez a videó megmutatja (kb. 6:48-10:05).
A rendező interjúkban kétféle magyarázatot próbált adni arra, hogy csak később került a jelenet a filmhez leforgatásra. Az egyik az, hogy Safechuckot annyira traumatizálták a gyűrűk, hogy addig nem volt képes előhozni őket. (Ugyanez a Safechuck magukról az állítólagos szexuális aktusokról néha mosolyogva beszél a filmben.) A másik magyarázat meg az volt, hogy eddig tartott, amíg megtalálta őket.
Safechuck állításai között szerepel az is, hogy amikor ez az állítólagos esküvő történt, akkor írt Jackson egy “házassági anyakönyvi kivonatot” . Érdekes, hogy ez a bizonyíték pont nincs meg. Mindig pont az nincs meg ami esetleg ténylegesen bizonyíthatna is valamit.
Azt hogy ezek a családok most hogyan forgatják ki Jackson minden kedves gesztusát “groominggá”, jól mutatja a következő részlet Joy Robson 2016-os kihallgatásából. Itt arrról kérdezik Wade anyját, hogy mikor beszélt utoljára Jacksonnal [25; page 196].
Kérdés: Mikor beszélt utoljára Michaellel?
Joy Robson: Ó, nem emlékszem. Minden ünnepen felhívott, így feltételezem, hogy anyák napján, valószínűleg. De nem vagyok biztos benne.
Kérdés: Amikor azt mondja, hogy minden ünnepen felhívta, akkor milyen ünnepekről beszél?
Joy Robson: Karácsony, húsvét, anyák napja, hálaadás. Része volt a “groomingnak”, hogy azt gondoljam, hogy a barátom.
Kérdés: És ez egészen a haláláig folytatódott?
Joy Robson: Igen.
Kérdés: És emlékszik az utolsó beszélgetésére vele?
Joy Robson: Nem. Kaptam tőle egy SMS-t egy hónappal a halála előtt, ami valahol itt van a dokumentumok között, amiben a szeretetét küldte. Ez volt az utolsó kommunikációm vele.
Joy gyerekei ekkorra mind felnőttek, ugyan miért lenne az “grooming”, hogy Jackson anyák napján felhívja?
Megint csak azt mondhatjuk, hogy Jackson sok embernek tett ilyen kedves gesztusokat, itt például Jeanne White, Ryan White édesanyja beszél arról, hogy hosszú évekkel a fia halála után is felhívta őt Jackson anyák napján (1:20). (Ryan White arról volt híres az USA-ban az 1980-as években, hogy egy vérátömlesztés során AIDS-es lett – s ennek nyomán sok megpróbáltatáson ment keresztül (pl. a lakóhelyükről elüldözték őket az emberek az AIDS-től tartva) . Jackson mellett Elton John is összebarátkozott vele. 1990-ben, 19 évesen halt meg.
De például Will.I.Am is említette egyszer, hogy Jackson felhívta boldog apák napját kívánni, pedig nem is volt apa. Vele mi célja volt Jacksonnak?
Ráadásul ezt a “grooming” narratívát elég nehéz Robsonék sztorijával összeegyeztetni, amely így hangzik Joy Robson saját, 2016-os vallomása alapján:
Robsonék 1987-ben találkoztak először Jacksonnal Ausztráliában, ahol az akkor 5 éves Wade megnyert egy táncversenyt és ennek jutalmául találkozhatott Jacksonnal. A találkozón sok más rajongó is részt vett, Wade és az anyja néhány percet beszélgetett Michaellel, aki meghívta Wade-et, hogy táncoljon a színpadon az egyik soron következő koncertjén. A koncert során csak a színpadon érintkeztek, azon kívül nem találkoztak Wade 2016-os vallomása szerint. Itt véget is ért volna kettejük kapcsolata, ha Joy Robson másnap nem ment volna el a fiával Jackson szállodájába, hogy átadjon neki egy köszönő üzenetet.Jackson (így utólag nézve) túlságosan kedves volt hozzájuk és meghívta őket a szobájába, ahol kb. másfél órát beszélgetett velük. Itt megint véget is ért volna a kapcsolata a családdal, ha rajta múlik. Joy a következő két év során ugyan küldözgetett neki Amerikába leveleket és videókat Wade tánckarrierjének a fejlődéséről, de Jackson soha nem válaszolt nekik.
Joy azonban nem adta fel. 1990 januárjában a Robson család az USA-ba utazott mivel a tánciskola, amelynek Wade és nővére, Chantal a tagja volt, ott lépett fel. Kimaradt valahogy a filmből, de mielőtt eljöttek Ausztráliából, Joy Robson végighívogatott ausztrál televíziós csatornákat, hogy tud-e valaki adni nekik egy telefonszámot, amin elérhetik Jacksont. Sok-sok kutatás után végülis valahogy sikerült megszereznie Jackson cégének, az MJJ Productionsnak a telefonszámát, s ezzel felvértezve utaztak el az USA-ba. Amikor már ott voltak Joy felhívta az MJJ Productionst, ahol Norma Staikost sikerült elérnie. Staikos volt olyan kedves, hogy továbbította a kérésüket Jackson felé, hogy találkozni szeretnének vele (ennek a “jutalma” most, hogy Robsonék beadványában “madamként” szerepel). S Jackson is volt olyan kedves hozzájuk (sajnos) ismét, hogy fogadta is őket a lemezstúdióban, ahol éppen dolgozott. Ezután meghívta az egész családot Neverland nevű birtokára.
Wade Robson mostani állítása szerint azon az éjszakán, vagy a következőn Jackson már el is kezdte a molesztálást. Semmi “grooming”, semmi tapogatózás, hogy mégis milyen ez a gyerek, milyen a családja, milyen a kapcsolatuk. Ezért mondja azt a filmben Robson, hogy a “grooming” már azelőtt elkezdődött, hogy egyáltalán találkozott volna Jacksonnal. Valamilyen magyarázatot kellett találnia erre a furcsa időrendre.
Csakhogy a “groomingnak” az is a célja, hogy a pedofil is meggyőződjön arról, hogy olyan gyerekkel van dolga, aki biztosan nem fog szólni a szüleinek. Ennek feltérképezése általában időt, sokszor több hónapot vesz igénybe. Itt azt kellene elhinnünk, hogy egy vadidegen család beesett Ausztráliából (szülők, gyerekek, nagyszülők) és Jackson azonnal, mindenféle előkészítés és elővigyázatosság nélkül elkezdi ezt a 7 éves gyereket molesztálni, aki hamarosan vissza fog utazni a szüleivel Ausztráliába és egyáltalán nincs biztosíték arra, hogy akár véletlenül, akár szándékosan nem árulja majd el.
Ez ráadásul ellentétben áll Safechuck narratívájával, aki egy teljesen másfajta, a paranoiáig elővigyázatos pedofilként írja le Jacksont, aki mindenféle gyakorlatokat végzett vele annak érdekében, hogy biztosan ne árulja el. Az ő állításai szerint egy évig tartott a “grooming” periódus és Jackson csak utána kezdte el molesztálni.
Ezen 1990 január végi-február eleji látogatást követően Robsonék még kétszer utaztak az USA-ba mielőtt 1991 szeptemberében végleg odaköltöztek: 1990 májusában hat hétre, amelynek során Wade szerepelt Jackson egy LA Gear reklámjában és 1991 feburárjában egy hétre. Ezen két év nagy részét Ausztráliában töltötték, s Jacksonnal csak telefonon, illetve faxon érintkeztek.
Ez azért nagyon fontos, mert a rendező, Dan Reed egy interjúban azzal próbálta elbagatellizálni Brandi Jackson sztoriját (amelyről itt olvashatsz), hogy azt mondta, hogy annak azért nincs nagy jelentősége mert Brandi már akkor járt Wade-del, amikor Wade a Jacksonnal való kapcsolatának az intenzív szakaszán már túl volt: “Szörnyű ezt mondani, de Wade Michael Jacksonnal való szexuális kapcsolatának intenzív periódusa Wade 7-9 éves korára esik. Ezek voltak – ha ezt a szörnyű szót szeretnénk használni – a mézes hetek. Ez az a periódus, amikor sokat találkoztak és a filmben világossá tette, hogy azt követően már nem sokat találkozott Michaellel.” [5]
Nos, amint látható a fentiekből: amikor Wade 7-9 éves volt (1989-1991) akkor Ausztráliában élt és csak ritkán látogatott el az USA-ba! Ennyit arról, hogy sokat találkoztak, meg intenzív periódus!
Joy Robson szerint, amikor 1991 szeptemberében az USA-ba költöztek, Wade 9 éves korában, akkor Jackson alig akart találkozni Wade-del. Neki kellett Jacksont folyton hajkurásznia, hogy tegye be Wade-et videóklipekbe (pl. az 1992-es Jam-be). Wade turnéra akart menni a sztárral, de Jackson nem vitte el. Amikor pedig Jackson nem hívta fel Wade-et a Dangerous Turnéról (1992. június – 1993. november), akkor Joy emiatt olyan dühös lett a sztárra, hogy hat hónapig elvágott vele minden kommunikációt!
Joy Robson: Elvágtam hat hónapra. Elegem lett belőle. Ez akkor volt, amikor először ide költöztünk. Mi… amikor ő elment… elment a Dangerous turnéra és azt mondta Wade-nek, hogy fel fogja hívni a turnéról. És Wade 9 éves volt. És ez a kisfiú minden nap hazajött és ott ült a heverőn és várta, hogy Michael felhívja. És összetörte a szívemet, hogy azt látom, hogy csak ott ül minden nap és vár. És ő csak… nem hívott. És végül felhívott és nagyon dühös voltam rá. Azt mondtam: ‘Nem érdekel, ha nem hívod fel Wade-et, de ne mondd azt neki, hogy felhívod, ha aztán nem teszed meg.’ Azt mondtam: ‘Összetöröd a szívét’.” [3]
Ebből azért elég jól látszik, hogy a filmben ábrázoltakkal ellentétben, Joy Robson nem volt annyira a sztár bűvöletében, hogy ne álljon ki ellene, ha úgy érezte sérelem érte. Meg az is jól látszik, hogy a filmben sugalltakkal ellentében Jackson egyáltalán nem volt Wade megszállottja.
Joy egyébként a vallomásában “érzelmi abúzusként” aposzrofálja Jackson ezen cselekedetét, hogy nem hívta fel Wade-et a turnéról. Szegény Michael nem nagyon tud nyerni ennél a családnál: ha nem hívja őket az “érzelmi abúzus”, ha meg hívja őket, akkor az “grooming”.
Joy azt is elmondta a vallomásában, hogy miután az USA-ba költöztek csak saját magukra hagyatkozhattak. Azon felül, hogy Jackson – Joy kérésének megfelelően – alkalmazta őket a cégében, hogy megkaphassák a zöld kártyát, nem sokat segített nekik.
Kérdés: Ön ott azt mondta: ’Nagyon korán rájöttem, hogy ha be akarunk itt futni, akkor az egyedül az én kezemben lesz, nem számíthattam arra, hogy…’ és azt mondta: ’Michael egyfajta buborékban élt és más valóságban, mint mi. És így nekem kellett ügynököket találnom.’ Emlékszik erre?
Joy Robson: Igen… A vicces az, hogy Wade… Michael talált egy ügynököt Wade-nek, de CAA (Creative Artists Agency – egy olyan ügynökség, amely „A-listás” sztárokkal foglalkozik – a ford.) ügynök volt és Wade 7 éves volt és nem volt ismert ebben az országban. A CAA nem lett volna… és ezért mondtam, hogy Michael buborékban élt. Fogalma sem volt semmiről sem a saját körein kívül. Így… Wade nem CAA kategória volt. Nem lett volna előnyös a számára a CAA.
Kérdés: Rendben.
Joy Robson: Michael próbált segíteni, de nem értette, hogy mit kell tenni.
Kérdés: És amikor azt kérdezték Öntől, hogy Önnek kellett-e menedzselnie Wade karrierjét Ön azt válaszolta: ’Én csináltam. Mindent én csináltam.’ Igaz?
Joy Robson: Azt csináltam, amit kellett – hogy elindítsam a dolgokat. [3]
A filmben láthatjuk, hogy Joy egy alkalommal rosszallóan csóválja a fejét, amikor arról beszél, hogy Jackson nem küldött értük autót amikor a Black or White forgatására mentek 1991-ben. Voltak azért elvárások azzal kapcsolatban, hogy Jackson majd a tenyerén hordozza őket, de nem így történt, s ez csalódással töltötte el a családot. Ezt elég nehéz összeegyeztetni azzal az állítással, hogy Jackson a “grooming” módszerét alkalmazta rajtuk. Ha kábítani akart volna egy családot, akkor nem tett volna mindenben a kedvükre? A sztori amit kapunk végeredményben az, hogy “groomingolta” őket faxokkal és telefonokkal miközben Ausztráliában éltek, de amikor az USA-ba költöztek akkor már valahogy elfeledkezett a “groomingolásról”, pedig Wade még mindig csak 9 éves volt.
Joy saját elmondása szerint egyébként Jackson alig volt jelen az életükben, miután az USA-ba költöztek.Joy 2005-ös vallomása szerint 1991 és 2005 között, tehát egy 14 éves periódus alatt, mindössze négy olyan alkalom volt, hogy úgy voltak Neverlanden, hogy Jackson is ott volt. Találkoztak máshol persze – pl. Jackson Los Angeles-i lakásán, de akkor is több alkalommal mások is voltak ott. Tehát valójában viszonylag kevés alkalom jön össze még arra is, hogy Jacksonnak egyáltalán alkalma lehetett molesztálni Wade-et. Ezzel szemben Wade a Leaving Neverland promóciós kampánya során azt állította, hogy Jackson több száz alkalommal molesztálta őt.
Talán ezért igyekszik Wade úgy feltúrbózni a sztoriját, hogy azt állítja, hogy Jackson minden egyes alkalommal molesztálta őt, amikor csak egyedül maradtak egy helyiségben – és talán ezért volt szüksége arra, hogy Jackson rögtön az első alkalomtól molesztálja a család mindenféle előzetes “felmérése” nélkül. Így például olyan állításokat tesz, hogy Jackson molesztálta őt egy lakókocsiban egy Pepsi reklám forgatáson (miközben emberek a stáb ott sürgölődtek a lakókocsi körül), egy lemezstúdióban egy külön szobában (miközben a szobán kívül a stúdió tele volt emberekkel), sőt a saját otthonukban is, miközben a nappaliban aludtak és anyja bármikor besétálhatott – sőt Wade egyenesen azt is állítja, hogy be is sétált, miközben Jackson a takaró alatt molesztálta őt. Mindez eléggé ellentmondásban áll a Safechuck által ábrázolt paranoiáig óvatos molesztálóval. Ebben úgy látszik nem egyeztettek.
“A média a legnagyobb hatalmú elem a Földön. Hatalmukban áll bűnössé tenni az ártatlant és ártatlanná a bűnöst - ez hatalom. Mert kontroll alatt tartják a tömegek gondolkodását."
"A gezerigók nem csinálnak semmi mást, csak zenét számunkra, hogy élvezzük. Nem eszik fel az emberek kertjeit, nem fészkelnek magtárakba, nem csinálnak semmit, csak kiéneklik a szívüket értünk. Ezért bűn megölni egy gezerigót."
Harper Lee: To Kill a Mockingbird
(Magyar fordításban: Ne bántsátok a feketerigót!)
jacksonaktak.wordpress.com 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!