James Safechuck-ot most éppen a neverlandi vasútállomás buktatja le

A Leaving Neverland egyik jelenetében az egyik vádló, James Safechuck azt állítja, hogy Michael Jackson gyakorlatilag Neverland minden szegletében moleszálta őt, beleértve olyan nyilvános helyeket is, mint az úszómedence vagy a mozi. Az egész jelenet olyan, mintha Safechuck igyekezne Neverland minden ismert létesítményét beleszőni a sztorijába annak érdekében, hogy minden, ami ott volt kellően mocskossá váljon a néző képzeletében.

Ez némileg ellentmondásban van a bírósági dokumentumaival, ugyanis azokban Jacksont egy a paranoiáig óvatos molesztálóként festi le, aki mindig roppant ügyelt arra, hogy nehogy olyan helyzetbe keveredjen, amely lebuktathatja. Többek között azt állítja, hogy Jackson “gyakorlatozott” vele ilyen módon:

“Michael Jackson rendszeresen “gyakorlatozott a Felperessel és gyakoroltatta vele, hogy hogyan vegye fel a ruháit nagyon gyorsan és fusson el halkan, hogy az emberek ne hallják.” [1]

Ezt is állította:

“Amikor Felperes Neverlandra látogatott, akkor mindig Michael Jackson hálószobájában aludt. Michael Jackson és Felperes “szétrámolt” az emeleti hálószobában, hogy azt a látszatot keltsék mintha Felperes ott aludt volna, amikor valójában Michael Jackson ágyában maradt.” [1].

(Arra nem kapunk választ, hogy erre miért volt szükség, amikor Jackson nem csinált titkot belőle sem a szülők, de még a nyilvánosság előtt sem, hogy gyerekek aludtak a hálószobájában.)

Safechuck vádjai szerint Jackson egészen addig fokozta az előzetes óvintézkedéseket, hogy még arra is kitanította, hogy majdan mit fog tőle kérdezni a rendőrség és arra hogyan válaszoljon (noha Safechuck állítólagos molesztálása idején a kanyarban sem volt semmiféle rendőrségi vizsgálat).

“1988-tól, a szexuális molesztálás kezdetétől egészen 1992-ig, Michael Jackson folyamatosan molesztálta szexuálisan Felperest. Michael Jackson újra és újra arra utasította Felperest, hogy legyen magabiztos és tagadjon mindent, ha bárki bármikor megkérdezi a molesztálásról. Michael Jackson azt mondta neki, hogy hallgasson róla és ne meséljen senkinek, még a szüleinek sem a kapcsolatukról. Michael Jackson azt mondta a Felperesnek, hogy nem kell válaszolnia kérdésekre arról, hogy mit csináltak; hogy legyen homályos és ne adjon igazi válaszokat a kérdésekre; és ha a rendőrség valaha azt mondja a Felperesnek, hogy Michael Jackson “már vallott”, akkor hazudnak és csak trükköznek. Michael Jackson újra és újra azt ismételte Felperesnek, hogy a szexuális aktusokban való részvétel az ő ötlete volt. Ezt sulykolta újra és újra Felperesbe a kapcsolatuk alatt. Michael Jackson azt mondta Felperesnek, hogy rendben van, ha hazudunk más embereknek, mert semmi nem fog történni, ha hazudunk.” [1].

Összességében Jacksont nagyon óvatosnak, elővigyázatosnak ábrázolja Safechuck beadványa:

“Felperes több alkalommal elvitte a neverlandi látogatásokra a legjobb iskolai barátját. Az egyik ilyen látogatás alkalmával tartottak egy pizsamapartit és mindenfélét játszottak. Michael Jackson és Felperes “kiszöktek”, hogy egyedül lehessenek, ahol szexuális molesztálás történt, de mindig nagyon óvatosak voltak, hogy ne kapják el őket. Michael Jackson és Felperes mindig nagyon óvatosak voltak, ha mások is voltak ott.” [1]:

Mind Safechuck, mind Wade Robson átvett elemeket a korábbi Jackson elleni vádakból, így például a 2005-ös tárgyalásról azt a Vád által ott felvetett hipotézist, hogy Jackson azért szerelt csengőt a hálószobájába, hogy hallja, ha valaki közeledik, amikor ő gyerekeket molesztál. Objektíve azonban semmi bizonyíték nincs arra, hogy ez lett volna Jackson szándéka azzel a csengővel. Amit meg kell érteni az az, hogy amikor Jackson “hálószobájáról” beszélünk, akkor nem egy átlagos hálószobáról van szó. Ez egy kétemeletes komplexum volt, lent egy családi kikapcsolódásra alkalmas nappali szoba szerűséggel, fent az emeleten pedig az ágy és hatalmas televízió. A komplexum tartalmazott két fürdőszobát is. Ez egy akkora helyiség volt, mint az átlagembernek az egész lakása.

Azt is meg kell érteni, hogy Neverlanden állandóak voltak a látogatók: tucatjával, százával sétáltak a vendégek, rajongók, személyzet és mások. Nyilvánvaló, hogy nem a gyerekmolesztálás az egyetlen létező indok arra, ha egy nemzetközi hírű szupersztár szeretne figyelmeztetést kapni arról, hogy ha valaki belép a magánterületére, a szobájába.

Mindazonáltal a 2005-ös Vád és a média szerette volna ezt a csengőt valamiféle gyanús dologként feltüntetni, s nagy ügyet csinálni belőle (ironikus módon, végül a csengő hozzájárult Jackson védelméhez a 2005-ös perben, mert azt bizonyította be, hogy a vádló testvére, Star nem lehetett tanúja Gavin molesztálásának anélkül, hogy Jackson észrevette volna – mint ahogy azt állította). S hogy-hogy nem, Safechuck és Robson beadványaiban most visszaköszön a csengő gyanús dologként való beállítása. Safechuck beadványából:

“Michael Jackson végül csengőket szerelt fel a hálószobájába vezető folyosón, hogy hallja és figyelmeztetést kapjon, ha emberek jöttek. Michael Jackson később videó kamerákat is felszerelt.” [1]

A célzás egyértelmű, s a filmben még egyértelműbbé válik: gyakorlatilag az az állítás, hogy Jackson azért szerelte fel a csengőt, hogy észrevegye, ha jön valaki, miközben ő gyerekeket molesztál.

Ennek tükrében lesz igazán furcsa, amiket Safechuck a filmben állított. Ott arról hallunk. hogy Jackson – állítólag – Neverland minden szegletében molesztálta őt: a medencében (amit egyébként kamerák vettek körül), a jacuzziban, a moziban, az indián faluban lévő indián sátrakban, a játékterem felső szintjén, az emléktárgyak múzeumában, a vidámparkban lévő kastélyban és a vasútállomás felső szintjén lévő szobában. Miután Safechuck végez mindazon helyek felsorolásával, ahol állítása szerint Jackson molesztálta őt, megjegyzi: “ez minden nap megtörtént”.

Nos, itt felmerül a kérdés: Mi volt a célja a Jackson hálószobájában lévő csengőnek és az összes többi paranoid óvintézkedésnek (mint a “gyakorlatozás”, hogy Safechuck hogyan öltözzön fel és szaladjon el, hogy ne is lássák őket együtt), ha közben meg ilyen nyilvános helyeken molesztálta Jamest “minden nap”, ahol bármikor elkaphatták volna őket?

(Még egyszer: Neverland mindig tele volt vendégekkel, több száz fős személyzettel, sőt a Santa Barbara-i hatóságok is delegáltak oda embereket dolgozni, pl. a tűzoltóságtól is dolgoztak ott.)

De hagyjuk most magunk mögött ezt a kis logikai bukfencet Safechuck történetében, s térjünk rá a cikk fő témájára: Safechuck azon állítására, hogy Jackson molesztálta őt a neverlandi vasútállomáson. A filmben a következőt mondja, amikor sorolja a helyszíneket, ahol állítása szerint a molesztálások történtek: “A vasútállomáson, van ott egy szoba az emeleten. És ott is szexeltünk.”

Itt a videó erről: https://streamable.com/pfdze

Amint az már a fenti klipben látható összeállításból is kitűnik, hatalmas probléma van ezzel az állítással: a neverlandi vasútállomás 1993 végéig-1994 elejéig nem is létezett!

Nem egy apró memóriazavarról beszélünk itt. Ezek a típusú dolgok pontosan azok, amelyek általában azt jelzik, hogy hamis vádakkal van dolgunk, amelyeket utólag konstruáltak meg. Nem csupán arról van szó, hogy James eltévesztett egy dátumot – elfordulhat, hogy ennyi év távlatában valaki nem tudja, hogy valami mondjuk 1989-ben vagy 1991-ben történt meg vele. Ez belefér. De itt nem erről van szó! James itt konkrétan megnevezi egy igen ikonikus neverlandi épület emeleti szobáját a molesztálása helyszínéül (s ráadásul ezek a molesztálások ezeken a nevezett helyszíneken állítása szerint rendszeresen, “minden nap” megtörténtek) – egy olyan épületet, ami nem is létezett az állítólagos molesztálása idején!

Erről az épületről beszélünk.

Neverland egyik legismertebb, legikonikusabb épülete – naná, hogy James Safechuck nem hagyhatta ki a molesztálós meséjéből. De ezt bizony benézte! Ugyanis bizonyíték van arra, hogy az épület még nem épült meg abban az időszakban, amikor Safechuck állítólagos molesztálása történt!

Íme egy fotó, ami baloldalt a helyszínt mutatja 1993 augusztusában. Amint látható, az épületnek még nyoma sincs rajta.

De hogy még jobban alátámasszuk ezt, íme egy 1993 decemberi újságcikk (a Chandler-vádak idejéből), amiben arról írnak, hogy akkor épült éppen a vasútállomás. Látható a fotón is, hogy még nincs kész, éppen folyik az építkezés.

A CBS News képarchívuma is arról tesz tanúbizonyságot, hogy 1993-ban épült a vasútállomás.

S a végső bizonyíték: Az MJJ Repository-nak sikerült megszerezni a vasútállomás tervrajzait, s ezekből kiderül, hogy a vasútállomás terveit 1993. szeptember 2-án hagyták jóvá a Santa Barbara-i építési hatóságok, s az épület 1994-ben készült el.

Safechuck 1978 februárjában született, tehát mire a vasútállomás elkészült már 16 éves volt. Nincs olyan állítás, hogy Jackson még 16 évesen is molesztálta. Valójában az egész narratívája neki és Robsonnak is arra épül, hogy amikor elérték a pubertáskort, akkor Jackson elvesztette irántuk az érdeklődését és továbbállt a következő “áldozathoz” (Brett Barnes-hoz és Macaulay Culkinhez, akik egyébként mindketten cáfolják, hogy Jackson molesztálta volna őket).

Safechuck vádja az, hogy az állítólagos molesztálása 1988 és 1992 között, 10-14 éves korában történt. Itt van saját szavaival a bírósági nyilatkozatában:

“Végül megértettem és felfogtam, hogy amit az Elhunyt velem tett és amire rávett, hogy vele tegyek, nem “szeretet” volt, nem az én ötletem volt – amint azt újra és újra mondta nekem – és nem olyan valami volt, ami “rendben van”. 1988-tól, amikor a szexuális molesztálás elkezdődött egészen addig, amíg 1992-ben befejeződött, az Elhunyt újra és újra azt mondta nekem, hogy legyek magabiztos és tagadjak le mindent, ha akárki akármikor megkérdez a molesztálásról.” [2]

Figyelembe véve azt a tényt, hogy Jackson 1992 júniusában világkörüli turnéra ment (ahová nem vitte magával Safechuck-ot), 1992 június kb. az utolsó dátum, amikor Safechuck a saját története szerint molesztálást állíthat.

Akárhogyan is, a vasútállomást lehetetlen beilleszteni a történetébe. 1994-ig meg sem épült, s a Chandler-vádak után fejezték azt be. Safechuck 1994 februárjában 16 éves lett. Nincs olyan állítás, hogy Jackson 16  évesen molesztálta őt, vagy bármikor a Chandler-vádak után. Valójában a filmben Safechuck éppen azt állítja, hogy az 1993-as Chandler vádak idejére Jackson már egy kicsit eltávolodott tőle és csak azért hívta fel, hogy tanúskodjon mellette.

Mindez nemcsak egy kis, jelentéktelen tévedés a dátumokkal kapcsolatban. Safechuck kifejezetten állítja a filmben, hogy Jackson konkrétan egy olyan szobában és olyan – meglehetősen ikonikus – épületben molesztálta őt, amely a releváns periódus alatt nem is létezett!

Safechuck pártfogói próbálták azzal megmagyarázni a dolgot, hogy más vasútállomások is fel vannak tűntetve a neverlandi térképen, biztos Jackson azok egyikén molesztálta őt. Rossz irány. A többi neverlandi “vasútállomás” csupán egy-egy megálló, nem épület. Így néznek ki:

Ez persze csupán egy probléma a sok közül Safechuck vádjaiban. Bár az ő bírósági keresete sosem jutott annyria messze sem, mint  a Robsoné, s így például őt és a családját sosem hallgatták ki, sosem volt bizonyíték gyűjtés az ő ügyében (s e ez az a szakasz, ahol például Robsonról rengeteg dolog kiderült, ami azt mutatja, hogy hazudik), mégis már pusztán a keresetében és a filmben megfogalmazott vádjai alapján is számos nagy probléma került felszínre az állításaival kapcsolatosan.

Sources:

[1] James Safechuck’s Second Amended Complaint (filed on September 19, 2016)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2019/02/safechuck_v_mjj-second_amended_complaint-conformed.pdf
[2] Supplemental Declaration of Claimant/Creditor James Safechuck in Support of Amended Petition for Order to Allow Filing of Late Claim Against Estate (filed on March 18, 2015)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2019/02/safechuck-declaration-march-18-2015.pdf
Kategória: Leaving Neverland, Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , | 2 hozzászólás

A Robsont és Safechuckot képviselő ügyvédi iroda a Leaving Neverland linkjével és pénz ígéretével csábít további vádlókat

A Leaving Neverland főszereplőit, Wade Robsont és James Safechuck-ot képviselő Manly, Stewart és Finaldi ügyvédi iroda érdekes hirdetést tett ki a honlapjára – egy YouTube linket a Leaving Neverlandhez, felé pedig ezt a szöveget írták:

“Egyetlen személy vagy intézmény sem elég nagy és hatalmas számunkra ahhoz, hogy megküzdjünk vele az Ön nevében. Több, mint 25 éves jogi tapasztalattal a hátunk mögött, melynek során szexuális molesztálás, abúzus és bántalmazás áldozatait képviseltük sikerült összesen több, mint 2 milliárd dollár kártérítést kiharcolnunk az ügyfeleink számára. Kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot még ma, hogy konzultáljunk! Hinni fogunk Önnek és az információját a legnagyobb diszkrécióval kezeljük.”

Felhívás keringőre? Gyertek csak, vádoljátok meg Michael Jacksont és mi pénzzé tesszük? Nagy pénzzé?

Csak hogy képben legyünk azzal kapcsolatban, hogy ennek az ügyvédi irodának mi is a stílusa és a specialitása. Még 2016-ban írtam ebben a cikkben:

További fejlemény Robsonnál, hogy júliusban ügyvédi irodát váltott és az eddigi Henry Gradstein – Maryann Marzano féle ügyvédi iroda helyett a Manly, Stewart & Finaldi ügyvédi iroda viszi tovább az ügyét. A váltás úgy tűnik erőteljes stílusváltást is magával hozott. Vincent Finaldi és John Manly roppant agresszív ügyvédek, akik szeretik a médiát igénybe venni arra, hogy harsány nagyotmondásokkal és a nagy nyilvánosság indulatainak szenzációhajhász felkorbácsolásával nyomás alá helyezzék az ellenfeleiket, hogy aztán azok megrettenve a rossz publicitástól belemenjenek egy peren kívüli megállapodásba. Honlapjukon azt találjuk, hogy ügyeik túlnyomó többsége peren kívüli megállapodással ért véget, nem pedig azzal, hogy a bíróságon megnyerték.”

(…)

“Ennek érdekében az ügyvédi iroda rögtön el is kezdte verni a média tam-tamot. A napokban ennek a szelét érezhetjük ismét a médiában, hiszen Finlandiék fűnek-fának nyilatkoznak Robson beadványának legutóbbi módosításáról. A média egy része pedig “jó” szokásához híven és ostobán tényként tálal mindent, amit Finaldiék állítanak. Hogy mennyire nem tények ezek az állítások, azt később bemutatom.”

Finaldiék további bevett módszere az “áldozathalászat”, azaz az, hogy a megszerezhető pénz ígéretével embereket csábítanak arra, hogy csatlakozzanak bizonyos perekhez szexuális molesztálás vádjával. Ha kialakul a vádlók egy kritikus tömege az gyakran megroppantja annyira a megvádolt szervezetet, hogy inkább megállapodik peren kívül.

Azt gondolom, hogy ennek tükrében a Leaving Neverlandet, s annak céljait is el tudjuk már helyezni ezen a koordinátán.

Kategória: Leaving Neverland, Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , | 1 hozzászólás

Kedves troll! Ne fárasszuk egymást!

Gyanússá vált, hogy bizonyos trollok és MJ gyűlölkők a kommentekben rendszeresen ugyanazokat a szófordulatokat használják ugyanazokkal a stílusjegyekkel. Mondom magamnak, valami cikkből szedték ezeket vajon? Aztán eszembe jutott, hogy meg tudom ám én nézni itt  a WordPressen a kommentelők IP címeit. Nos, úgy tűnik egyetlen igen aktív, de több néven kommentelő trollunk van.

Ezek a nevek köthetők ehhez az egy emberhez az IP címek alapján:

Edina, Hitak Norbert, Zsuzsa, … (rogerszabo kezdetű e-mail cím), Zoli, Johanna, Anobuj

Kiderült, hogy az elmúlt hetek majdnem összes negatív, gyűlölködő kommentjét ugyanaz az egy ember írta hét(!) név alatt!

Ne fárasszuk egymást, ha lehet! A gyermekded játékokat a blogon kívül lehet hagyni. Jellemző egyébként külföldi fórumokon is a megszállott MJ gyűlölőkre ez a zoknibábozás. Gondolom ez is a hitelességüket erősíti :)).

Kategória: Általános | Címke: | 5 hozzászólás

Szobalányokról és egyéb mesélőkről – avagy mindig ellenőrizd le a forrásod hitelességét!

Adrian McManus 2005-ben

Adrian McManus 2005-ben

Egyik olvasónk a kommentek közé belinkelt egy videót, amely szándékai szerint “adalékként” szolgál Michael Jackson bűnösségének bizonyításához. A videón egy ausztrál televízós csatorna műsora látható, mely a Leaving Neverland farvizein lovagolva próbált egy saját kis vádiratot összeállítani Jackson ellen. A riport fő sztárja Jackson egykori szobalánya, Adrian McManus, aki arról számol be, hogy mindenféle szörnyű és gyanús dolognak volt tanúja annak idején Neverlanden, amelyek mind arra utaltak, hogy Jackson gyerekeket molesztált.

Ki kell ábrándítsam kedves olvasónkat: Ms. McManus állításai nem vernek földhöz minket. A hölgy ugyanis régi ismerősünk – túlságosan jó ismerősünk. Már a 2005-ös per során is találkoztunk vele, ő volt a Vád egyik tanúja. A vallomása során jónéhány érdekes dolgot megtudhattunk róla.

Először is, mit állított McManus 2005-ben? Azt,  hogy látta Jacksont helytelenül viselkedni Jordan Chandlerrel (Jackson 1993-as vádlója), Brett Barnesszal és Macaulay Culkinnel. Ezek közül Jordan Chandler nem jelent meg a 2005-ös tárgyaláson, Brett Barnes és Macaulay Culkin pedig a mai napig tagadja, hogy Jackson bármi illetlent, helytelent, szexuálist tett volna velük.

McManus a vádjait először 1994-ben fogalmazta meg, hónapokkal a Chandler-botrány kitörése után, amikor is a médiában jó pénzeket lehetett keresni az ilyen sztorikkal.

Előtte, 1993. december 7-én még úgy tanúskodott egy kihallgattás során eskü alatt a Chandler-féle polgári peres ügyben, hogy soha nem volt tanúja semmiféle helytelen viselkedésnek Jackson részéről, akár Jordan Chandler, akár más gyerekek irányába. Sőt még azt is hozzátette, hogy annyira megbízik Jacksonban, hogy nem lenne gondja azzal sem, ha a fia egyedül maradna vele. Amikor a 2005-ös perben Jackson ügyvédje, Thomas Mesereau az 1993-as vallomásáról kérdezte McManust, a nő egész egyszerűen azt mondta, hogy nem mondott igazat 1993-ban. Magyarul megintcsak olyasvalakivel van dolgunk, aki így vagy úgy – vagy 1993-ban, vagy 2005-ben -, eskü alatt hazudott.

De hogyan változott meg McManus sztorija?

Erre akkor került sor, amikor Jackson kirúgta. Ezt követően McManus és négy további egykori Jackson-alkalmazott elmentek egy polgári peres ügyvédhez, Michael Ringhez, aki 16 millió dolláros kártérítési peri indított Jackson ellen a nevükben. Azt állították, hogy alkalmazásuk alatt zaklatásnak, megfélemlítésnek voltak kitéve, ráadásul jogtalanul bocsátották el őket. Azt is állítólag, hogy érzelmileg olyan traumatizált állapotba kerültek azoktól a szörnyűségektől, ahogy Jackson bánt velük, hogy többé nem képesek dolgozni, így kártérítésre van szükségük.

Jackson ellenkeresetet nyújtott be, melynek során bizonyítást nyert, hogy ketten közülük – Ralph Chacon és Adrian McManusaz alkalmazásuk alatt loptak a birtokról.

Ezen per során McManusék és ügyvédjük ráadásul kaptak egy 66 000 dolláros büntetést is amiért kihallgatásaik során bizonyíthatóan hazudtak és bizonyítékokat próbáltak elrejteni Jackson ügyvédei elől. Az ügyben eljáró Zel Canter bíró azzal a megjegyzéssel hagyta el a tárgyalótermet, hogy “undorral tölti el”, amit McManusék műveltek. Az esküdtszék elutasította McManusék Jackson elleni vádjait és úgy ítélt, hogy McManusnak és négy társának kell kártérítést fizetnie Jackson felé. Ráadásul a bíróság arra kötelezte McManusékat, hogy fizessenek Jacksonnak 1,4 millió dollárt ügyvédi és egyéb perköltségekért. Ezt a mai napig nem fizették meg.

Ugyanez a bagázs az 1990-es években az ügyvédjük, Michael Ring irányítása mellett különféle rágalmazó sztorikat adott el Jacksonról pénzért a bulvármédiának egy bulvár-bróker, Gary Morgan segítségével. Morgan olyan médiumokkal szervezett nekik interjúkat, mint a Star magazin vagy az Inside Edition nevű televíziós műsor. McManus saját 2005-ös vallomása alapján, több, mint 32 000 dollárt kaptak ezekért  a sztorikért, amit aztán az ügyvédjüknek adtak, hogy abból finanszírozzák a bírósági perüket, amitől több millió dollárt reméltek. Nem lenne meglepő, ha ezért az ausztrál interjúért most ismét pénzt zsebelt volna be.

McManus egyik társának, Ralph Chaconnak a 2005-ös vallomásából:

Thomas Mesereau (Jackson ügyvédje): Akkoriban ön, Mr. Abdool, Ms. McManus és az önök ügyvédje elmentek egy bulvárlaphoz, hogy egy sztorit adjanak nekik Mr. Jacksonról. Tud arról, hogy az önök ügyvédje próbált pénzt kitárgyalni Mr. Jacksontól?

Chacon: Nem, uram.

Mesereau: Tud arról, hogy az önök ügyvédje nyomást próbált helyezni Mr. Jacksonra a rossz publicitással?

Chacon: Nem, uram.

Mesereau: Hallott valaha ilyesmiről?

Chacon: Nem, uram.

Mesereau: Szóval, hogy ha ez folyt volna, akkor az meglepő lenne az ön számára, igaz?

Chacon: Valószínűleg nem, uram.

Mesereau: Valószínűleg nem?

Chacon: Azt hiszem nem, nem. 

A McManus és társai elleni 1990-es per során Jackson egy másik alkalmazottja, Francine Orosco arról tett vallomást, hogy egyszer McManus arra kérte őt, hogy mondja azt, hogy látta Jackson egy férfi alkalmazottját szexuálisan molesztálni McManust. Orosco arról is vallomást tett, hogy meglátogatta McManust az otthonában azon időszak alatt, amikor mindketten Jackson alkalmazásában álltak és McManus megmutatta neki, hogy tele van a szobája Neverlandról ellopott dolgokkal: órákkal, poszterekkel, napszeművegekkel, pólókkal, Michael Jackson ruháival és egyéb tárgyakkal. McManus ellopott egy rajzot is, amelyet Jackson készített Elvis Presley-ről és Gary Morganon keresztül 1000 dollárért eladta a Splash magazinnak.

McManus egyébként ezekből az ellopott tárgyakból még a mai napig is szokott árulni az eBay-en.

McManus az eBay-n árulja a Neverlandról eltulajdonított kulcsokat

Itt éppen Michael Jackson állítólagos hajpótlásának egy tincsét árulja

Az is kiderült a 2005-ös tárgyaláson, hogy korábban McManust és a férjét a bíróság 17.000 dollár megfizetésére kötelezte egy másik per során, amelyben megállapítást nyert, hogy pénzt loptak McManus kiskorú rokonainak az örökségéből. Szándékosan és rosszhiszeműen kiforgatták McManus kiskorú unokaöccsét és unokahúhát, Shane és Megan McManust a vagyonukból. A gyermekek gyámja, Rosalie Hill perelte be őket. Richard A. St. John bíró megállapította, hogy McManus és a férje eltulajdonította a két gyereket megillető pénzt a rájuk hagyott alapból.

Na, hát ez az a “tanú”, akinek az állításaira hagyatkozik ez az ausztrál televíziós műsor és mindenki, aki el is hiszi, amit ott látott.

Így a végére  beteszek egy 1994-es dokumentumfilmet, amely azt mutatja be, hogy hogyan működött a média a Jackson elleni 1993-as Chandler-féle vádak idején. Azért tanulságos, mert látható belőle micsoda óriási biznisz Jacksont vádolni, mekkora pénzek is forognak ebben az üzletben és milyen korrupt is ez a világ. Ennél fogva aztán óvatosan kell bánni mindennel, amit ezzel az emberrel kapcsolatban olvasunk, látunk, hallunk a médiában – egy nagyon nagy része nem igaz ugyanis. (Nyilván van ez így mással témákkal is, de Jacksonnal kapcsolatban van konkrétan elég jó rálátásom a dolgokra, mivel ezt a témát tanulmányoztam behatóan.)

Források:

Adrian McManus tanúvallomása Michael Jackson 2005-ös perében (2005. április 7-8.)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2016/12/court-transcripts.zip

Ralph Chacon tanúvallomása Michael Jackson 2005-ös perében (2005. április 7.)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2016/12/court-transcripts.zip

Supplemental Brief In Support Of Opposition To District Attorney’s Motion For Admission Of Alleged Prior Offenses (March 25, 2005)
http://www.sbscpublicaccess.org/docs/ctdocs/032505suppopp1108.pdf

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy, Leaving Neverland, Média | Címke: , , , , , , , | 4 hozzászólás

A Leaving Neverland kritikai elemzése – 2. rész

Manipulatív narratíva

A téma amire felfűzi Dan Reed és a két vádló a filmet az, hogy Michael Jackson kedvességét és nagylelkűségét fordítják ellene. Ami roppant ravasz dolog, hiszen a sztár kedvessége, nagylelkűsége tagadhatatlan tény, megkerülni nem lehet, tehát érdemes inkább ellene felhasználni azt.

A film úgy állítja tehát be, hogy ez a kedvesség és nagylelkűség csak azt szolgálta, hogy Jackson becserkészhessen családokat, hogy aztán molesztálhassa a gyerekeiket. Az angolban erre a “grooming” kifejezést használják. (Nem tudom van-e erre jó magyar kifejezés, így ezt az angol szót fogom használni.) Az ajándékok, a kedvesség mind azért voltak a film szerint, hogy azzal Jackson levegye a lábáról a gyerekeket és elaltassa a szülők éberségét.

A kontextus, amely kimaradt a filmből és amely más megvilágításba helyezné ezeket a dolgokat az az, hogy Jackson ilyen volt a világon mindenkivel! Gyerekkel, felnőttel, gyermekes és gyermektelen felnőttekkel egyaránt! A nagylelkűsége és az, hogy az anyagiakkal nem sokat törődve szórta az ajándékokat embereknek gyerekkoráig visszamenőleg dokumentált!

2009-ben az apja, Joseph Jackson így emlékezett vissza rá: “Soha nem érdekelte a pénz. Odaadtam neki (gyerekkorában) az aznap esti járandóságát és másnap ő jégkrémet és cukorkát vett belőle az összes környékbeli gyereknek.” [1]

Az 1990-es “Családom, a Jacksonok” című könyvben Michael édesanyja, Katherine Jackson ezt mondta a szerzőnek, Richard Wisemannak:

Megkérdeztem (Katherine-t) Michael néhány más tulajdonságáról, amikor felnőtt. Ott volt például a probléma a nagylelkűségével. Néha túl messzire ment.

“Egy napon, amikor Michael másodikos volt nem találtam az egyik ékszeremet. ‘Mi történt a karkötőmmel?’ – kérdeztem végül a gyerekeket.

Michael felnézett és hanyagul odavetette: ‘Ó, odaadtam a tanáromnak.’

Nem büntettem meg, mert úgy gondoltam, hogy kedves tőle, hogy adni akar. De utasítottam: ‘Ne csinálj ilyet többet!’ De Michael nem hallgatott rám és még több ékszer eltűnt.” [2]

Ez a nagylelkűség egész életében jellemző volt rá mindenkivel! A színész Chris Tucker itt például arról beszél, hogy Michael hogyan ajándékozott neki egy hatalmas TV-t csak mert az megtetszett neki.

Az sem igaz, hogy csak fiúkkal barátkozott és csak fiúkat vitt magával turnéra stb. Angol nyelven, de itt egy cikk arról, ami bemutatja, hogy mennyire általános volt az a viselkedés tőle mindenkivel, amit ez a film most “groomingnak” akar beállítani.

Néhány konkrét példa arról a filmből, hogy az hogyan manipulálja a nézőt azzal, hogy ártatlan dolgokat forgat ki:

Ott vannak például a filmben bemutatott faxok, amiket Jackson írt a Robson családnak. Innen letölthető az összes fax, amiket Robson csatolt a bírósági keresetéhez. (“Joey” Wade anyja – ahogy MJ nevezte, Chantel a nővére, “Little One” pedig Wade.) Semmi inkrimináló nincs bennük, s aki ismeri egy kicsit is Jackson szokásait az tudja, hogy ilyen kedves, inspiráló üzeneteket írogatott egy csomó embernek, azt pedig fűnek-fának mondta, hogy “szeretlek” (néhány példa).

Csakhogy ezt a kontextust a film kihagyja. A jelenetben Joy Robson elmeséli, hogy egy alkalommal tele volt Jacksontól érkező faxokkal a szoba. A nézőben ez azt a benyomást kelti, mintha azért lett volna tele a szoba faxokkal, mert Jackson a megszállottja volt Wade-nek. (Arra már ne is figyeljünk oda, hogy a faxok az egész családnak szóltak!)

A kontextus – amit a filmből kihagynak – azonban teljesen ártatlanná teszi a történetet. Joy 2016-os vallomásából ugyanis kiderül, hogy azért volt tele a szoba faxokkal, mert Jackson akkor tanulta meg használni a faxot és nagyon örült neki. (S ez megint csak rávilágít egy kicsit a gyermeki mívoltjára is.)

Kérdés: Azután volt, hogy beköltöztek a házba amikor megkapták a fax gépet?

Joy Robson: A második házba, igen.

Kérdés: Oké. Rendben. És ön… az ön családja és Michael faxokat küldözgetett egymásnak?

Joy Robson: Igen. Eredetileg Normán [Norma Staikos – Jackson titkárnője] keresztül jöttek, mert Michael nem tudta hogy kell kezelni a fax gépet. Így ő… és ő vicces volt. Neki… volt egy faxgépe a hálószobájában és emlékszem, hogy volt vele egy beszélgetésem arról, hogy nem tudja hogy kell használni.
És én azt mondtam: ‘Van egy faxgép a hálószobádban. Hogyhogy nem tudod használni?’
‘Nos, csak arra van, hogy faxokat kapjak. Ha küldeni akarok faxot, akkor hívom Normát.’
Így aztán Norma küldte őket. És aztán ő megtanította Michaelt hogyan használja a faxgépet az első pár hét után. És aztán elkezdte ő küldözgetni őket.

Kérdés: Amikor ön azt mondja ‘Norma küldte őket’, én kétféle… úgy mondanám, hogy két különböző típusú faxot láttam ebben az ügyben. Nos, az egyik egyfajta gépelt fax, amely arra utal a címlapon, hogy Norma Staikostól jött.

Joy Robson: Igen.

Kérdés: És ezek azok a faxok amikről ön beszélt, hogy Normától jöttek?

Vince Finaldi (Robson ügyvédje): Tiltakozom, spekulációra szólít fel.

Joy Robson: Nem emlékszem, hogy milyenek voltak, hiszen 20 évvel ezelőttre megyünk vissza… csak emlékszem arra a beszélgetésre Michaellel. És emlékszem, hogy mennyire izgatott volt, hogy megtanulta használni a faxgépet.
Hazajöttünk és az egész nappali tele volt faxokkal mert annyira izgatott volt, hogy tudja használni. De arra nem emlékszem, hogy akkor milyenek voltak, amikor Norma küldte őket. [3]

Amikor Robson arról beszél, hogy Jackson az 1993/1994-es vallomását megelőzően állítólag telefonon hívogatta annak érdekében, hogy “trenírozza”, hogy mit kell mondani a rendőröknek, bejátszanak egy felvételt ezt alátámasztandó, ám ha oda is figyelünk erre a felvételre, akkor azt halljuk, hogy egyáltalán nem támasztja alá az elhangzottakat. Benne Jackson egy telefonrögzítőre felmondott üzenetben ausztrál akcentust imitálva viccelődik. Semmiféle trenírozás nem hallható a felvételen. Ráadásul kétségbe vonható, hogy ez egyáltalán az 1993-as vádak idején készült-e – ahhoz egy kicsit túl vidámnak tűnik rajta az énekes.

Itt a részlet: https://streamable.com/qfipr

Egy másik hangfelvételen James Safechuck és Jackson hallható, aminek során Safechuck játékból interjút készít Jacksonnal. A felvétel ismét teljesen ártatlan, de a filmben ezt a felvételt kommentálva, a felnőtt James tesz mellé egy igen furcsa megjegyzést: azt mondja, hogy hallható a hangjában, hogy ő (James!) vonzódott Jacksonhoz. Semmi ilyesmi nem hallható a gyermek James hangjában, de az ilyen megjegyzések alkalmasak arra, hogy a nézőt befolyásolják. Nem beszélve a megjegyzés bizarrságáról. Ez a felvétel azt megelőzően készült, hogy az állítólagos molesztálás elkezdődött volna, s James nem homoszexuális. Elég furcsa irányt vesznek a dolgok, ha észrevesszük a filmben az ilyen finom utalásokat arra, hogy itt tulajdonképpen az az állítás, hogy valamiféle kölcsönös, homoszexuális vonzalom alakult ki – a 10 éves gyerek részéről is – még mielőtt bármi is történt volna. Hogy ennek a bizarr narratívának mi lehet a gyökere, honnan származhat, azt majd később még tárgyalni fogjuk.

Beszélnek a családok arról is, hogy Jackson hosszas telefonbeszélgetéseket folytatott a gyermekeikkel – megint csak gyanúsnak beállítva ezt a dolgot. Joy Robson 2016-os vallomásából azonban az is kiderül, hogy Jackson nemcsak Wade-del beszélgetett, hanem vele is hosszú órákat beszélt telefonon. A filmből kimaradt továbbá az a tény is, hogy Jacksonnak szokása volt állandóan a telefonon “lógni”! Jónéhány ilyen telefonos barátja volt.

A YouTube-on például találhatunk egy ”Glenda szalagok” néven ismert felvételt, amelyen az 1990-es évek elején hosszú órákon át tartó beszélgetéseket folytat egy Glenda Stein nevű nővel és néha a férjével és a gyerekeivel. 2005-ben egy interjúban Glenda fia, Damion Stein beszélt ezeknek a felvételeknek a hátteréről és arra is rávilágított, hogy Jackson pszichológiailag mit keresett ezekben a kapcsolatokban: “Az egész családomat adoptálta. Egyre inkább az egész családhoz kötődni kezdett, nemcsak hozzám egyénileg. Kitártuk előtte a családunkat, családtaggá vált. És így meg tudta tapasztalni azt a családi atmoszférát, amiben szerintem neki sosem volt része.” [4]

Damion elmondta, hogy Jackson a leginkább az anyjához, Glendához kötődött, s véget nem érő telefonbeszélgetéseket folytatott vele. “Valakinek ki kellett öntenie a lelkét. Az apám mindig várta az anyámat az ágyban, de ő sosem jött. Tudod, mindig Michaellel beszélgetett hosszasan a telefonon, tudod, késő éjszakákig.” [4] Ettől Damion apja féltékeny lett és emiatt kezdte el felvenni a telefonbeszélgetéseket.

S hogy hogy néztek ki ezek a beszélgetések? Példaként egy részlet:

A felvételek 90%-án Glendával beszélget Jackson, de van egy pár amin a férjével, Sammel és itt van egy ahol például a lányával, Megannal – hogy azt is lássuk hogy beszélgetett gyerekkel.

További “bizonyíték” amit felsorakoztat a film, James Safechuck gyűrűi, amelyekről most azt állítja, hogy Jackson szexuális szívességekért cserébe ajándékozta neki őket, illetve az egyiket egy bizarr “esküvő” keretében. Természetesen a gyűrűk önmagukban semmit nem bizonyítanak abból, hogy valóban történt ilyen esküvő és “szexuális szívességek”. Ezek pusztán gyűrűk. Származhatnak akárhonnan máshonnan, vagy kaphatta őket James akármilyen más alkalomból és okból vagy akár ő maga is vásárolhatta őket.

Itt érdemes megjegyezni, hogy ezt a gyűrűs jelenetet utólag vették fel, amint az kiderült a filmmel kapcsolatos interjúkból. Eredetileg nem volt a filmben, hanem 17 hónappal később adták hozzá. Látszik is a filmen, hogy nem ugyanaz a háttér, mint a többi jelenetben, amint ez a videó megmutatja (kb. 6:48-10:05).

A rendező interjúkban kétféle magyarázatot próbált adni arra, hogy csak később került a jelenet a filmhez leforgatásra. Az egyik az, hogy Safechuckot annyira traumatizálták a gyűrűk, hogy addig nem volt képes előhozni őket. (Ugyanez a Safechuck  magukról az állítólagos szexuális aktusokról néha mosolyogva beszél a filmben.) A másik magyarázat meg az volt, hogy eddig tartott, amíg megtalálta őket.

Safechuck állításai között szerepel az is, hogy amikor ez az állítólagos esküvő történt, akkor írt Jackson egy “házassági anyakönyvi kivonatot” . Érdekes, hogy ez a bizonyíték pont nincs meg. Mindig pont az nincs meg ami esetleg ténylegesen bizonyíthatna is valamit.

Azt hogy ezek a családok most hogyan forgatják ki Jackson minden kedves gesztusát “groominggá”, jól mutatja a következő részlet Joy Robson 2016-os kihallgatásából. Itt arrról kérdezik Wade anyját, hogy mikor beszélt utoljára Jacksonnal [25; page 196].

Kérdés: Mikor beszélt utoljára Michaellel?

Joy Robson: Ó, nem emlékszem. Minden ünnepen felhívott, így feltételezem, hogy anyák napján, valószínűleg. De nem vagyok biztos benne.

Kérdés: Amikor azt mondja, hogy minden ünnepen felhívta, akkor milyen ünnepekről beszél?

Joy Robson: Karácsony, húsvét, anyák napja, hálaadás. Része volt a “groomingnak”, hogy azt gondoljam, hogy a barátom.

Kérdés: És ez egészen a haláláig folytatódott?

Joy Robson: Igen.

Kérdés: És emlékszik az utolsó beszélgetésére vele?

Joy Robson: Nem. Kaptam tőle egy SMS-t egy hónappal a halála előtt, ami valahol itt van a dokumentumok között, amiben a szeretetét küldte. Ez volt az utolsó kommunikációm vele.

Joy gyerekei ekkorra mind felnőttek, ugyan miért lenne az “grooming”, hogy Jackson anyák napján felhívja?

Megint csak azt mondhatjuk, hogy Jackson sok embernek tett ilyen kedves gesztusokat, itt például Jeanne White, Ryan White édesanyja beszél arról, hogy hosszú évekkel a fia halála után is felhívta őt  Jackson anyák napján (1:20). (Ryan White arról volt híres az USA-ban az 1980-as években, hogy egy vérátömlesztés során AIDS-es lett – s ennek nyomán sok megpróbáltatáson ment keresztül (pl. a lakóhelyükről elüldözték őket az emberek az AIDS-től tartva) . Jackson mellett Elton John is összebarátkozott vele. 1990-ben, 19 évesen halt meg.

De például Will.I.Am is említette egyszer, hogy Jackson felhívta boldog apák napját kívánni, pedig nem is volt apa. Vele mi célja volt Jacksonnak?

Ráadásul ezt a “grooming” narratívát elég nehéz Robsonék sztorijával összeegyeztetni, amely így hangzik Joy Robson saját, 2016-os vallomása alapján:

Robsonék 1987-ben találkoztak először Jacksonnal Ausztráliában, ahol az akkor 5 éves Wade megnyert egy táncversenyt és ennek jutalmául találkozhatott Jacksonnal. A találkozón sok más rajongó is részt vett, Wade és az anyja néhány percet beszélgetett Michaellel, aki meghívta Wade-et, hogy táncoljon a színpadon az egyik soron következő koncertjén. A koncert során csak a színpadon érintkeztek, azon kívül nem találkoztak Wade 2016-os vallomása szerint. Itt véget is ért volna kettejük kapcsolata, ha Joy Robson másnap nem ment volna el a fiával Jackson szállodájába, hogy átadjon neki egy köszönő üzenetet. Jackson (így utólag nézve) túlságosan kedves volt hozzájuk és meghívta őket a szobájába, ahol kb. másfél órát beszélgetett velük. Itt megint véget is ért volna a kapcsolata a családdal, ha rajta múlik. Joy a következő két év során ugyan küldözgetett neki Amerikába leveleket és  videókat Wade tánckarrierjének a fejlődéséről, de Jackson soha nem válaszolt nekik.

Joy azonban nem adta fel. 1990 januárjában a Robson család az USA-ba utazott mivel a tánciskola, amelynek Wade és nővére, Chantal a tagja volt, ott lépett fel. Kimaradt valahogy a filmből, de mielőtt eljöttek Ausztráliából, Joy Robson végighívogatott ausztrál televíziós csatornákat, hogy tud-e valaki adni nekik egy telefonszámot, amin elérhetik Jacksont. Sok-sok kutatás után végülis valahogy sikerült megszereznie Jackson cégének, az MJJ Productionsnak a telefonszámát, s ezzel felvértezve utaztak el az USA-ba. Amikor már ott voltak Joy felhívta az MJJ Productionst, ahol Norma Staikost sikerült elérnie. Staikos volt olyan kedves, hogy továbbította a kérésüket Jackson felé, hogy találkozni szeretnének vele (ennek a “jutalma” most, hogy Robsonék beadványában “madamként” szerepel). S Jackson is volt olyan kedves hozzájuk (sajnos) ismét, hogy fogadta is őket a lemezstúdióban, ahol éppen dolgozott. Ezután meghívta az egész családot Neverland nevű birtokára.

Wade Robson mostani állítása szerint azon az éjszakán, vagy a következőn Jackson már el is kezdte a molesztálást. Semmi “grooming”, semmi tapogatózás, hogy mégis milyen ez a gyerek, milyen a családja, milyen a kapcsolatuk. Ezért mondja azt a filmben Robson, hogy a “grooming” már azelőtt elkezdődött, hogy egyáltalán találkozott volna Jacksonnal.  Valamilyen magyarázatot kellett találnia erre a furcsa időrendre.

Csakhogy a “groomingnak” az is a célja, hogy a pedofil is meggyőződjön arról, hogy olyan gyerekkel van dolga, aki biztosan nem fog szólni a szüleinek. Ennek feltérképezése általában időt, sokszor több hónapot vesz igénybe. Itt azt kellene elhinnünk, hogy egy vadidegen család beesett Ausztráliából (szülők, gyerekek, nagyszülők) és Jackson azonnal, mindenféle előkészítés és elővigyázatosság nélkül elkezdi ezt a 7 éves gyereket molesztálni, aki hamarosan vissza fog utazni a szüleivel Ausztráliába és egyáltalán nincs biztosíték arra, hogy akár véletlenül, akár szándékosan nem árulja majd el.

Ez ráadásul ellentétben áll Safechuck narratívájával, aki egy teljesen másfajta, a paranoiáig elővigyázatos pedofilként írja le Jacksont, aki mindenféle gyakorlatokat végzett vele annak érdekében, hogy biztosan ne árulja el. Az ő állításai szerint egy évig tartott a “grooming” periódus és Jackson csak utána kezdte el molesztálni.

Ezen 1990 január végi-február eleji látogatást követően Robsonék még kétszer utaztak az USA-ba mielőtt 1991 szeptemberében végleg odaköltöztek: 1990 májusában hat hétre, amelynek során Wade szerepelt Jackson egy LA Gear reklámjában és 1991 feburárjában egy hétre. Ezen két év nagy részét Ausztráliában töltötték, s Jacksonnal csak telefonon, illetve faxon érintkeztek.

Ez azért nagyon fontos, mert  a rendező, Dan Reed egy interjúban azzal próbálta elbagatellizálni Brandi Jackson sztoriját (amelyről itt olvashatsz), hogy azt mondta, hogy annak azért nincs nagy jelentősége mert Brandi már akkor járt Wade-del, amikor Wade a Jacksonnal való kapcsolatának az intenzív szakaszán már túl volt: “Szörnyű ezt mondani, de Wade Michael Jacksonnal való szexuális kapcsolatának intenzív periódusa Wade 7-9 éves korára esik. Ezek voltak – ha ezt a szörnyű szót szeretnénk használni – a mézes hetek. Ez az a periódus, amikor sokat találkoztak és a filmben világossá tette, hogy azt követően már nem sokat találkozott Michaellel.” [5]

Nos, amint látható a fentiekből: amikor Wade 7-9 éves volt (1989-1991) akkor Ausztráliában élt és csak ritkán látogatott el az USA-ba! Ennyit arról, hogy sokat találkoztak, meg intenzív periódus!

Joy Robson szerint, amikor 1991 szeptemberében az USA-ba költöztek, Wade 9 éves korában, akkor Jackson alig akart találkozni Wade-del. Neki kellett Jacksont folyton hajkurásznia, hogy tegye be Wade-et videóklipekbe (pl. az 1992-es Jam-be). Wade turnéra akart menni a sztárral, de Jackson nem vitte el. Amikor pedig Jackson nem hívta fel Wade-et a Dangerous Turnéról (1992. június – 1993. november), akkor Joy emiatt olyan dühös lett a sztárra, hogy hat hónapig elvágott vele minden kommunikációt!

Joy Robson: Elvágtam hat hónapra. Elegem lett belőle. Ez akkor volt, amikor először ide költöztünk. Mi… amikor ő elment… elment a Dangerous turnéra és azt  mondta Wade-nek, hogy fel fogja hívni a turnéról. És Wade 9 éves volt. És ez a kisfiú minden nap hazajött és ott ült a heverőn és várta, hogy Michael felhívja. És összetörte a szívemet, hogy azt látom, hogy csak ott ül minden nap és vár. És ő csak… nem hívott. És végül felhívott és nagyon dühös voltam rá. Azt mondtam: ‘Nem érdekel, ha nem hívod fel Wade-et, de ne mondd azt neki, hogy felhívod, ha aztán nem teszed meg.’ Azt mondtam: ‘Összetöröd a szívét’.”  [3]

Ebből azért elég jól látszik, hogy a filmben ábrázoltakkal ellentétben, Joy Robson nem volt annyira a sztár bűvöletében, hogy ne álljon ki ellene, ha úgy érezte sérelem érte. Meg az is jól látszik, hogy a filmben sugalltakkal ellentében Jackson egyáltalán nem volt Wade megszállottja.

Joy egyébként a vallomásában “érzelmi abúzusként” aposzrofálja Jackson ezen cselekedetét, hogy nem hívta fel Wade-et a turnéról. Szegény Michael nem nagyon tud nyerni ennél a családnál: ha nem hívja őket az “érzelmi abúzus”, ha meg hívja őket, akkor az “grooming”.

Joy azt is elmondta a vallomásában, hogy miután az USA-ba költöztek csak saját magukra hagyatkozhattak. Azon felül, hogy JacksonJoy kérésének megfelelően – alkalmazta őket a cégében, hogy megkaphassák a zöld kártyát, nem sokat segített nekik.

Kérdés: Ön ott azt mondta: ’Nagyon korán rájöttem, hogy ha be akarunk itt futni, akkor az egyedül az én kezemben lesz, nem számíthattam arra, hogy…’ és azt mondta: ’Michael egyfajta buborékban élt és más valóságban, mint mi. És így nekem kellett ügynököket találnom.’ Emlékszik erre?

Joy Robson: Igen… A vicces az, hogy Wade… Michael talált egy ügynököt Wade-nek, de CAA (Creative Artists Agency – egy olyan ügynökség, amely „A-listás” sztárokkal foglalkozik – a ford.) ügynök volt és Wade 7 éves volt és nem volt ismert ebben az országban. A CAA nem lett volna… és ezért mondtam, hogy Michael buborékban élt. Fogalma sem volt semmiről sem a saját körein kívül. Így… Wade nem CAA kategória volt. Nem lett volna előnyös a számára a CAA.

Kérdés: Rendben.

Joy Robson: Michael próbált segíteni, de nem értette, hogy mit kell tenni.

Kérdés: És amikor azt kérdezték Öntől, hogy Önnek kellett-e menedzselnie Wade karrierjét Ön azt válaszolta: ’Én csináltam. Mindent én csináltam.’ Igaz?

Joy Robson: Azt csináltam, amit kellett – hogy elindítsam a dolgokat. [3]

A filmben láthatjuk, hogy Joy egy alkalommal rosszallóan csóválja a fejét, amikor arról beszél, hogy Jackson nem küldött értük autót amikor a Black or White forgatására mentek  1991-ben. Voltak azért elvárások azzal kapcsolatban, hogy Jackson majd a tenyerén hordozza őket, de nem így történt, s ez csalódással töltötte el a családot. Ezt elég nehéz összeegyeztetni azzal az állítással, hogy Jackson a “grooming” módszerét alkalmazta rajtuk. Ha kábítani akart volna egy családot, akkor nem tett volna mindenben a kedvükre? A sztori amit kapunk végeredményben az, hogy “groomingolta” őket faxokkal és telefonokkal miközben Ausztráliában éltek, de amikor az USA-ba költöztek akkor már valahogy elfeledkezett a “groomingolásról”, pedig Wade még mindig csak 9 éves volt.

Joy saját elmondása szerint egyébként Jackson alig volt jelen az életükben, miután az USA-ba költöztek. Joy 2005-ös vallomása szerint 1991 és 2005 között, tehát egy 14 éves periódus alatt, mindössze négy olyan alkalom volt, hogy úgy voltak Neverlanden, hogy Jackson is ott volt. Találkoztak máshol persze – pl. Jackson Los Angeles-i lakásán, de akkor is több alkalommal mások is voltak ott. Tehát valójában viszonylag kevés alkalom jön össze még arra is, hogy Jacksonnak egyáltalán alkalma lehetett molesztálni Wade-et. Ezzel szemben Wade a Leaving Neverland promóciós kampánya során azt állította, hogy Jackson több száz alkalommal molesztálta őt.

Talán ezért igyekszik Wade úgy feltúrbózni a sztoriját, hogy azt állítja, hogy Jackson minden egyes alkalommal molesztálta őt, amikor csak egyedül maradtak egy helyiségben – és talán ezért volt szüksége arra, hogy Jackson rögtön az első alkalomtól molesztálja a család mindenféle előzetes “felmérése” nélkül. Így például olyan állításokat tesz, hogy Jackson molesztálta őt egy lakókocsiban egy Pepsi reklám forgatáson (miközben emberek a stáb ott sürgölődtek a lakókocsi körül), egy lemezstúdióban egy külön szobában (miközben a szobán kívül a stúdió tele volt emberekkel), sőt a saját otthonukban is, miközben a nappaliban aludtak és anyja bármikor besétálhatott – sőt Wade egyenesen azt is állítja, hogy be is sétált, miközben Jackson a takaró alatt molesztálta őt. Mindez eléggé ellentmondásban áll a Safechuck által ábrázolt paranoiáig óvatos molesztálóval. Ebben úgy látszik nem egyeztettek.

Folyt. köv.

Források:

[1] Memories of Michael, Family, friends and colleagues on the King of Pop (The Independent, June 27, 2009)
http://www.independent.co.uk/news/people/news/memories-of-michael-1722259.html

[2] Katherine Jackson, Richard Wiseman – My Family, The Jacksons (St Martins Mass Market Paper, 1990)

[3] Deposition Transcript of Lynette Joy Robson (September 30, 2016)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2019/02/joy-robson-deposition-extracts-2016.pdf

[4] Damion Stein interview from the 2005 British documentary “Michael Jackson’s Boys”

[5] Carly Heading – Leaving Neverland Director Dan Reed Slams Brandi Jackson’s Claims (March 12, 2019)
https://www.hit.com.au/story/leaving-neverland-director-dan-reed-slams-brandi-jackson-s-claims-125583

Kategória: Leaving Neverland, Média, Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , , , , | 20 hozzászólás

Új Facebook csoport alakult: Michael Jackson Ártatlan

Új Facebook csoport alakult Michael Jackson Ártatlan címmel. Gyertek és osszátok!

https://www.facebook.com/michaeljacksonartatlan/

Kategória: Uncategorized | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

A Leaving Neverland kritikai elemzése – 1. rész

Ebben a cikksorozatban a Leaving Neverland című filmmel kapcsolatos problémákra fogok rávilágítani.

Súlyos etikai problémák

A Leaving Neverland roppant egyoldalú. Benne csak a vádlókat és családjaikat szólaltatják meg, de senkit, aki esetleg egy másfajta perspektívába tudná helyezni a filmben elhangzott állításokat. A film promóciós interjúkampánya során adott interjúkból az is kiderült, hogy a rendezőt, Dan Reedet egyáltalán nem érdekelte semmilyen más perspektíva, semmilyen más lehetőség, mint az, hogy pedofilként ábrázolja Jacksont, a megközelítése nem igazságkereső, hanem koncepciózus volt.

Elmondta, hogy végzett „kutatást” az ügyben, de amikor ennek részleteibe belement, abból az derült ki, hogy a „kutatás” nála azt jelentette, hogy beszélgetett a 2005-ös per során eljáró ügyésszel, aki a Vádat képviselte. Reed azonban soha senkit nem keresett meg, nem interjúvolt meg a Védelem részéről, nem kereste meg Michael Jackson hagyatékkezelőjét, akik pedig tudtak volna releváns ellenérvekkel szolgálni a filmben elhangzott állításokra lévén, hogy őket, illetve az általuk képviselt Jackson-cégeket perli jelenleg is Wade Robson és James Safechuck ezekkel a vádakkal hatalmas pénzekre. Nem kereste meg Jackson családját sem.

Nem készített interjút azokkal a férfiakkal sem, akiket a filmje úgy említ, mint akik „felváltották” Robsont és Safechuckot mint Jackson potenciális áldozatai (Brett Barnes és Macaulay Culkin). Ugyan a filmben elhelyezett egy pár másodpercig látható feliratot miszerint Barnes és Culkin tagadja, hogy Jackson molesztálta volna őket, de interjúk során Reed több alkalommal is úgy emlegette a két férfit, mint potenciális áldozatokat, annak ellenére, hogy mindketten tagadják ezt, Barnes pedig azóta perrel is megfenyegette az HBO-t.

Barnes ügyvédje az HBO-nak írt levelében egyebek mellett ezt írta:

“Mr. Barnes és családja Mr. Jacksont kedves családi barátnak tekintették 20 éven át és Mr. Barnes ma is az egyik legjobb barátjának tekinti őt. Felháborító, hogy önök egy olyan filmet készítettek, amely erősen azt sugallja, hogy az egyik barátja szexuálisan molesztálta Mr. Barnest. Az, hogy soha senki nem próbálta megkeresni Mr. Barnes-t, hogy megkérdezze ezekről a vádakról, elfogadhatatlan. Bizonyára, ha ezen súlyos vádak kapcsán érdekelte volna önöket az igazság Mr. Barnes-ról, akkor megkeresték volna Mr. Barnes-t.” [1]

A rendező  Dan Reed is elismeri a tényt, hogy filmje egyoldalú, de azzal védi magát, hogy a film nem Michael Jacksonról szól, hanem két család történetéről a szexuális molesztálás tükrében.

De legyünk már őszinték! Kapna-e ez a történet egy négyórás dokumentumfilmet az HBO-n, ilyen erőteljes nemzetközi kampányt, számos címlapsztorit tekintélyes magazinokban, ha nem Michael Jackson lenne a vádlott?

A héten például Robson, Safechuck és Reed egy Billboard magazin vezércikkben pózolt úgy, mintha ők lennének a legújabb fiúegyüttes. Nyilván a Billboard, mint zenei magazin minden egyes szexuális molesztálás állítólagos áldozatával vezércikkben foglalkozik, glamour fotókkal megspékelve. Ugyan már!

Miután a filmben elhangzó állítások súlyos károkat okozhatnak Jackson örökségében, s megítélésében, ezért mindenképpen az lett volna az etikus, ha Reed engedi megszólalni a filmben a másik oldalt is. Pláne, hogy ez a film és a benne megszólaló vádlók éppen Jackson hírnevének a hátán kapaszkodtak fel az érdeklődés középpontjába.

Ráadásul az egyoldalúság nem ért véget a filmben. A köré épített agresszív médiakampány is ugyanilyen egyoldalú. Oprah Winfrey egy egyórás külön interjúval tisztelte meg a két vádlót és Reedet, ahol ugyancsak tényként kezelték a vádakat, s a közönséget szexuális molesztálás áldozataival töltötték fel – nyilván egy ilyen közönség hajlamos eleve szimpatizálni a vádlókkal.

A film megjelenése előtt számos újságírónak és influenszernek külön vetítéseket szerveztek (így például Oprah Winfrey David Geffen jachtján nézte meg január végén), míg amikor Jackson családja azt kérte, hogy had nézhessék meg ők is a megjelenés előtt a filmet, hogy tudjanak rá érdemben reagálni, őket lepattintották azzal, hogy majd megnézik, amikor megjelenik. Releváns mondanivalóval rendelkező embereket, akik szembe mentek volna a filmben elhangzottakkal elhajtottak  a nagyobb lapok és televíziós csatornák. Például Michael Jackson unokahúgát, Brandi Jacksont, aki hét évig járt Robsonnal, részben azon periódus során, amiről most Robson azt állítja, hogy Michael Jackson molesztálta (erről részletesebben lentebb).

Úgy tűnik a #MeToo bűvöletében élő fővonalas média egyáltalán hallani sem akar semmilyen olyan információt, amely esetleg kétségbe vonhatná a filmben elhangzott állításokat, s nem is hajlandó még csak teret sem engedni ilyen információknak.Vád lehet, Védelem nem.

Így aztán jobb híjján az ilyen információkkal rendelkező emberek YouTube podcastocban, blogokon és a közösségi médiában tudják elmondani, amit szeretnének.

Mik ezek az információk?

Rengeteg minden van, s valószínűleg nem fog minden beleférni ebbe a cikkbe, de szedjünk össze néhány dolgot!

Pénzügyi érdek

Kezdjük azzal, hogy a film csak nagyon futólagosan említi meg azt a tényt, hogy Robson és Safechuck hatalmas pénzekre pereli Jackson cégeit ezekkel a vádakkal. Az említés is úgy állítja be, mintha a per már lezárult volna azzal, hogy “jogtechnikai okok utasították el a keresetet, nem pedig érdemben”.

A valóság ezzel szemben az, hogy a jogi csatározás jelenleg is zajlik, ugyanis Robson és Safechuck fellebbeztek az ügyben.  A “jogtechnikai elutasítás” sem teljes információ. Igen, az ügy első szakaszában az elévülési idők körül forgott a történet, s technikailag valóban emiatt utasították el az ügyet, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne fogalmazódott meg volna a Bíróság részéről ítélet néhány állításról – s így közvetetten a vádlók szavahihetőségéről.

Például Robson azzal próbálta megkerülni az elévülési határidőt, hogy azt állította, hogy nem tudott Jackson hagyatékkezelőjének a létrejöttéről 2013 márciusáig.

“Március 4 előtt nem értettem, sőt tudatában sem voltam annak, hogy a hagyatékkezelőt kinevezték vagy hogy keresetet nyújtjatok be.” [2; 27. bekezdés] – állította egy eskü alatt írt nyilatkozatban.

Azonban kiderült, hogy mindez hazugság. Bizonyítékok megmutatták, hogy nemcsak, hogy tudott a hagyatékkezelőről 2013 előtt, de 2011-ben még tárgyalt is velük annak érdekében, hogy megkaphassa tőlük a Cirque du Soleil Las Vegas-i Michael Jackson-showjának rendezői vagy koreográfusi állását.

Egy e-mail, amelyet Robson ügynöke írt neki 2011 február 22-én és amelyben egyértelműen említést tesz Jackson hagyatékkezelőjéről (“MJ’s estate”).

Egy e-mail, amelyet Robson a Cirque du Soleilnek írt 2011. május 21-én, s amelyben azért könyörög, hogy megkaphassa az állást a Jackson showban.

Bizonyítást nyert az is, hogy Robson találkozott Jackson hagyatékkezelőjének vezetőjével, John Brancával 2011 elején annak érdekében, hogy tárgyaljanak Robson Cirque-ambícióiról.

Mitchell L. Beckloff bíró 2015. május 26-ai ítéletében kimondta:

“A 19, 6, 7, 9, 13, 22 és 23. számú vitathatatlan tény megalapozza, hogy a felperesnek tudomása volt a hagyatékkezelő kinevezéséről 2011 februárjában (de legkésőbb 2011 utolsó negyedévében).” [3]

Tehát Robson eskü alatt hazudott, amikor azt állította, hogy 2013 előtt nem tudott a hagyatékkezelőről!

Állítólag ez az egész nem a pénzről szól, szóval akkor miért is kell hazudni annak érdekében, hogy megkerüld az elévülési határidőt?

Nem került be a filmbe az sem, hogy miután Robson nem kapta meg ezt az állást, azután “jött rá”, hogy Jackson állítólag szexuálisan molesztálta, s ezzel perelheti a hagyatékkezelőt.

Nem került be a filmbe továbbá az sem, hogy Robson régóta küzdött olyan pszichés problémákkal, amelyek nem szexuális molesztálással kapcsolatosak, hanem a munkájához kapcsolódó teljesítménykényszerrel, aminek úgy érezte nem tud megfelelni. 2017-2018-ban írt blog bejegyzéseiben el is ismerte, hogy emiatt történtek az idegösszeroppanásai. A bírósági anyagaiban azonban nem tesz említést sem erről, hanem az állítólagos szexuális molesztálásra fogja ezeket az összeroppanásokat.

Bírósági anyagokban azt is állítja, hogy Jackson állítólagos szexuális molesztálása miatt nem tud többet sem táncolni, sem koreografálni, sem filmezni, mivel ezek a tevékenységek annyira Jacksonra és az állítólagos szexuális molesztálásra emlékeztetik, hogy képtelen dolgozni. Így aztán anyagilag kárpótolni szükséges Jackson cégeinek és hagyatékkezelőjének őt a kiesett múltbeli, jelenbeli és jövőbeni jövedelmeiért. S nem fogja vissza magát, hiszen azt állítja: Jackson szexuális molesztálása nélkül útban lett volna a nemzetközi szupersztárság felé [4; 80-81. bekezdés].

Miközben bírósági anyagokban azt állította, hogy képtelen bármilyen kapacitásban rendezni vagy koreografálni, addig ugyanebben az időszakban bizony végezte mindezeket a tevékenységeket.

2016-ban Blake McGrath Instagramján jelentek meg fotók arról, hogy Robson rendezte és koreografálta néhány videóklipjét.

Szintén 2016-ban rendezte Robson ezt a tánc kisfilmet.

Még a kisfilm készítéséről is találunk egy videót, amelynek alapján Robson egyáltalán nem tűnik úgy mint akit traumatizál a rendezés vagy a tánc.

2015-ben írt és rendezett egy másik tánc kisfilmet “Flight” címmel.

Szintén 2015-ben a táncóráit hirdetett a Facebook-on.

2015. június 19-én a felesége, Amanda egy fotót töltött fel az Instagramra, amelyen Wade a fiukat tanítja táncolni, hasonló szavakkal, ami Jackson filozófiája volt: “Ne gondolkodj tánc közben, csak érezd!”

2014 májusában bejegyeztetett egy céget Hawaii-on, amelynek a tevékenysége dokumentumfilm rendezés.

Ne feledjük, hogy mindeközben bírósági dokumentumokban azt állítja, hogy képtelen táncolni, koreografálni, vagy bármilyen kapacitásban rendezni, mert ezek annyira összefonódtak számára a “molesztálójával”, ezért pénzügyileg kárpótolni kell őt!

A bírósági keresetben egyébként az alperes nem Jackson (halott embert nem lehet perelni), hanem a cégei, az MJJ Productions és az MJJ Ventures. A cégekkel kapcsolatos vádakról érdekes módon semmit nem hallottunk a filmben, talán azért, mert annyira abszurdak, hogy igen jól rávilágítanának arra a néző számára arra, hogy de igen, itt a pénzről van szó!

Robson és Safechuck azzal vádolja a cégeket, hogy azok “a világ valaha létezett legkifinomultabb pedofil kerítő szervezetei” voltak, Jackson akkori titkárnője, Norma Staikos pedig “madam” és “kerítő” volt ebben a pedofil maffiában. Hadd idézzem fel egy 2016 szeptemberi bejegyzésemet:

Az új beadványban azzal vádolják Jackson cégeit, hogy azok kifejezetten arra alakultak, hogy  Jackson a segítségükkel gyerekek közelébe férkőzzön és molesztálhassa őket. Mintha ahhoz, hogy gyerekek közelébe kerüljön MJ-nek cégek alapítására lett volna szüksége.

“A világ valaha létezett legkifinomultabb pedofil kerítő szervezetei” voltak ezek a cégek a harsány nyelven megfogalmazott beadvány szerint. Finaldiék (Robson és Safechuck ügyvédje) valamiféle sötét, gyerekmolesztálásra szakosodott maffia szervezetekként próbálják beállítani a cégeket, amelyek valójában Jackson zenei, produkciós ügyeit intézték. Az MJJ Productions még 1979-ben alakult és ez a cég foglalja magában Jackson legtöbb, a zenével kapcsolatos ügyét – beleértve teljes zenei katalógusa kezelését, felügyeletét. Az MJJ Ventures egy videó produkciós cég, amely 1991 februárjában alakult, tehát akkor, amikor Jackson találkozott Robsonnal még nem is létezett.

Ezzel szemben Robson új beadványában ezt a sötét képet festik róluk: “Az MJJ Productions és az MJJ Ventures a nyilvánosság elé azt mutatták, hogy Michael Jackson multimédiás szórakoztatóipari tevékenységét készítik, terjesztik, azonban a valóságban kettős szereppel bírtak. Az alig leplezett második célja ezen cégeknek az volt, hogy pedofil szervezetként működjenek, amelyeket kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy áldozatokat kutassanak fel, vonzzanak és csábítsanak el.” A beadvány odáig megy a szenzációhajhász, bulváros nyelvezettel, hogy Jackson akkori titkárnőjét, Norma Staikost “madamként” jellemzi.

Értsük meg, hogy a cégeket azért “kell” megpróbálnia bevonnia Robsonnak a vádjába, mert Jackson halott és halott embert nem lehet perelni, csak ma is létező cégeket. Így születnek ezek a körmönfont, nyakatekert vádak a cégek ellen arról, hogy miképpen kapcsolódnak Robson vádjaihoz.

A következők megértéséhez egy kis háttér: 1987-ben Jackson Bad turnéja során egy táncversenyt rendezett gyerekeknek Ausztráliában. A lebonyolítást az MJJ Production intézte. (Megjegyzés: Ezt annak idején Robson beadványa alapján írtam, de kiderült közben, hogy ez sem volt igaz. A táncversenyt valójában a Pepsi, a CBS és a Target szervezte. Semmi köze nem volt az MJJ Productionshoz.) A győztesnek az volt a jutalma, hogy találkozhatott Michael Jacksonnal. Az akkor 5 éves Robsont is benevezte az anyja, Joy Robson és a roppant tehetséges kisfiú meg is nyerte a versenyt. Ahogy ígérték találkozott Jacksonnal – ez volt az első alkalom, hogy találkoztak. Az akkori találkozót egy futólagos “szia-hogy vagy?” találkozóként jellemezte korábban Robson anyja, ám Robson ügyvédei most azt állítják, hogy “ezeket a találkozókat szándékosan azért szervezték… szexuális beetetés mechanizmusként, hogy azzal kiskorú áldozatokat vadásszanak Michael Jackson részére”.

A beadvány aztán továbbmegy és arról ír, hogy két év múlva Robson családja egy nyaralás során az USA-ba utazott, ahol felvették a kapcsolatot Jacksonnal. Pontosabban először a titkárnője, Norma Staikos telefonszámát sikerült megszerezniük, majd Staikos összehozott nekik egy találkozót Jacksonnal. Tehát Robsonék voltak azok, akik felkutatták és felkeresték Jackson irodáját és ettől Jackson titkárnője, Norma Staikos a “madam”. Igen, ilyen abszurd a sztori.

Ebben a 2017-es cikkben el lehet olvasni, hogy Wade saját anyjának, Joy Robsonnak a vallomása semmisítette meg ezeket az abszurd vádakat a cégekkel kapcsolatban!

Safechuck ügye egyébként még abba a bírósági szakaszba sem jutott el, mint Robsoné, mert őt soha nem alkalmazták a cégek az állítólagos molesztálása idején (ellentétben Robsonnal, akit azért alkalmaztak Jackson cégei, hogy segítsék az USA-ba való áttelepülésüket, amire Wade saját anyja kérte meg Jacksont). Ezért van az, hogy Safechuck-kal kapcsolatban kevesebb anyagunk van – az ő ügyben nem történt bizonyíték gyűjtés, nem történtek kihallgatások, mert egyszerűen nem jutott el az ügy abba a szakaszba.

Mivel Safechuck nem is volt alkalmazottja a cégeknek, ő azt a körmömfont okot találta ki arra, hogy mégis perelhesse őket, hogy azt állította az a tény, hogy táncolt Jacksonnal a színpadon a Bad turné alatt, azt jelentette, hogy a cégek alkalmazottja. Ez természetesen hülyeség, de jól bemutatja, hogy micsoda mentális gimnasztikát végzett ez a két férfi annak érdekében, hogy perelhessen.

De nem a pénzről szól a dolog, ugye?

Ebben a fejezetben még arról is érdemes megjegyzést tenni, hogy bár Dan Reed azt állítja a filmért Robson és Safechuck nem kap pénzt, s valószínűleg valóban ügyelnek arra, hogy közvetlenül ne is kapjanak, de azért Robson elindított egy alapítványt, amelyet a filmmel kapcsolatos hírek megjelenésével szinte egyidőben hirdetett meg az Instagramján. Alapítványokon keresztül meg azért lehet bizonyos pénzmozgásokat bonyolítani úgy, hogy az ne legyen a filmhez köthető közvetlenül.

Brandi Jackson

Kimaradt a filmből az is, hogy Michael Jackson unokahúga, Brandi Jackson 7 évig járt Wade Robsonnal, részben a releváns periódusban. Brandi elmondása szerint a kapcsolatuk kb. 12 éves korukban kezdődött és 7-8 évig tartott (mindketten 1982-es születésűek). Mindig a koruknak megfelelő volt a kapcsolat, szexuálissá csak 18 éves koruk után vált.

Brandi elmondása szerint Wade akkor kezdett érdeklődni iránta, amikor együtt szerepeltek Michael Black or White című videójában és Michaelt kérte meg arra, hogy hozza őket össze, amit Michael meg is tett.

Brandi itt egy interjúban beszél a kapcsolatukról (kb. 14 perctől kezdődik a releváns rész).

Másik két interjú Brandivel.

 

A Leaving Neverland szempontjából azért fontos ez az információ, mert Brandi és Robson kapcsolata ezek alapján 1994-2001-re tehető, miközben Robson azt állítja, hogy a molesztálása 1990-1997-ben történt. Azzal a történettel, amit a molesztálási vádjaiban előad nehezen összeegyeztethető a Brandivel való kapcsolata, ugyanisannak érdekében, hogy meg tudja válaszolni azt a kérdést, hogy korábban miért védte meg Michaelt, azt találta ki, hogy azért mert szerelmes volt belé. Na most ez eleve elég érdekes egy fiútól, aki semmiféle homoszexuális érdeklődést nem tanúsított soha (sőt, minden információ szerint elég nagy szoknyavadász volt tinédzser korától fogva), de ezzel a Brandi sztorival együtt meg még furcsább a dolog. Szerelmes vagy egy férfibe, de közben az unokahúgával jársz? A férfi szerelmes beléd (ezt is állította Robson), de közben összeboronál a saját unokahúgával?

Talán nem véletlen, hogy a Brandivel való 7 éves kapcsolatát mind a “dokumentumfilmben”, mind a bírósági irataiban “elfelejtette” megemlíteni.

Nem beszélve arról, hogy ez James Safechuck állításaival is ellentmondásban van, mert ő meg olyanokat állít a beadványában, hogy Michael arra tanította őt, hogy utálja a nőket, illetve lebeszélte arról, hogy lányokkal randizzon. Na most ez akkor hogy vethető össze azzal, hogy a másik “áldozatot”, Robsont meg összehoz egy lánnyal?

Brandi egy másik érdekes információt is megosztott. Elmondta, hogy amikor Michael meghalt 2009-ben, akkor Wade és az anyja felhívták azzal, hogy szeretnének ők lenni Jackson gyerekeinek a gyámjai. Ez roppant furcsa volt Brandi számára ugyanis ő és Wade nem jó viszonyban váltak el. Wade megcsalta több nővel is (többek között Britney Spearsszel), s nem is beszéltek egymással kb. 2001 óta. Először Wade anyja, Joy hívta fel ezzel a kéréssel, majd maga Wade is. Természetesen nemet mondott, hiszen Michael végrendelete egyértelműen kijelölte a gyámot Michael édesanyja, Katherine Jackson személyében.

Mi lehetett ennek a furcsa kérésnek a hátterében? Brandi szerint Robsonék így szerették volna magukat a Jackson családhoz kötni Michael halála után is. Emellett pedig ne feledjük el, hogy Jackson gyerekeinek a gyámjának lenni pénzt jelent – sok pénzt.

Folytatás következik, mert még nagyon sok mondanivalóm van a filmmel kapcsolatban!

Wade Robson, Michael Jackson és Brandi Jackson egy 1990-es LA Gear reklám forgatásán

 

Források:

[1] Brett Barnes ügyvédjének levele az HBO vezérigazgatójának, Richard Pleplernek (2019. február 26)
https://jacksonaktak.files.wordpress.com/2019/03/brett-barnes-letter-to-hbo-1.jpg
https://jacksonaktak.files.wordpress.com/2019/03/brett-barnes-letter-to-hbo-2.jpg
https://jacksonaktak.files.wordpress.com/2019/03/brett-barnes-letter-to-hbo-3.jpg

[2] Wade Robson eskü alatt tett nyilatkozata (2013. április 30.)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2018/01/2013-04-30-robson-declaration.pdf

[3] A bíróság ítélete Wade Robson hitelezői keresete ügyében (2015. május 26.)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2018/05/2015-05-26-mj2-robson-msj-order-dismissed.pdf

[4] Wade Robson negyedik módosított kérelme (2016. szeptember 9.)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2018/01/2016-09-09-robson-fourth-and-third-amended-complaint-motion-to-amend-third-amended-complaint.pdf

Kategória: Média, Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , | 11 hozzászólás