Fontos csatát nyert Michael Jackson hagyatékkezelője a Wade Robson-ügyben

A Wade Robson-ügyről ebben a bejegyzésben írtam részletesen. Ha valaki nincs tisztában az alapokkal, akkor érdemes előbb azt elolvasni.

Most fontos döntés született az ügyben, de előbb felidézem az imént hivatkozott, tavaly augusztusi cikkemből, hogy jogilag miről is van szó:

Robson két fronton indított támadást Jackson hagyatékkezelője ellen. Egyrészt egy úgynevezett hitelezői követelés (creditor’s claim), másrészt egy polgári kereset (civil lawsuit) benyújtásával.

Hitelezői követelést egy elhunyt hagyatékkezelőjével szemben lehet benyújtani mindazoknak, akik úgy vélik valamiféle anyagi kintlévőségük van az elhunyttal szemben. Aztán az örökösödési bíróság (probate court) eldönti, hogy jogos-e ez a követelés vagy sem. Azonban ennek a procedúrának megvan a maga rendje és ideje. Robson már itt problémába ütközik, ugyanis amikor benyújtotta a hitelezői követelését 2013. május 1-jén, addigra már régen letelt az erre törvény szerint alap esetben nyitva álló időszak.

A törvény kizárólag akkor engedi az időn túli hitelezői követelés benyújtását, ha a hitelezőnek korábban nem volt tudomása a követelés alapjául szolgáló tényekről vagy nem tudott a hagyatékkezelő kinevezéséről. Ezekben az esetekben a törvény lehetőséget ad arra, hogy hitelezői követelést nyújtson be 60 napon belül ahhoz képest, hogy felfedezte a követelés alapjául szolgáló tényeket vagy felfedezte a hagyatékkezelő kinevezésének tényét.

Robson azt állítja, hogy 2012. május 8. előtt, amikor először fogalmazta meg állításait egy pszichoterapeutának, nem ismerte fel, hogy gyermekkorában Jackson szexuálisan molesztálta, mint ahogy azt sem, hogy ez pszichés problémákhoz vezetett nála, ezért ezen időpont előtt nem volt birtokában azoknak a tényeknek, amelyek megalapozzák a hitelezői követelését. Ezért állítja tehát mindazokat, amiket fent idéztem, hogy a 20-as, 30-as éveiben járó felnőtt férfi létére sem a 2005-ös per során, sem később nem ismerte fel, hogy állítólag szexuális molesztálás áldozata volt – egészen 2012. májusáig.

De ha esetleg még el is fogadnák ezt az érvelését, akkor is bajban lenne. Ugyanis, mint mondtam, 2013. május 1-jén nyújtotta be a hitelezői követelését, tehát csaknem egy évvel a nagy „felismerés” után – azaz így is kicsúszott a törvény által biztosított 60 napból. Viszont ott van az a kitétel is, hogy a hitelezőnek tudatában kell lennie a hagyatékkezelő kinevezésének a tényével is. Azt hiszem már kitalálható, hogy most mi jön. Az, hogy „természetesen” Robson a hagyatékkezelő kinevezésének a tényével sem volt tisztában – mégpedig egészen 2013. március 4-ig és innen számítva benne van a 60 napban, amikor 2013. május 1-jén benyújtotta a keresetét.

Robson beadványa szerint 2013. március 4-én az ebben az ügyben eljáró ügyvédei, Henry Gradstein és Maryann Marzano világosították fel először Michael Jackson hagyatékkezelőjének a létezéséről és arról, hogy hitelezői keresetet nyújthat be ellenük. Mindez csak azért érdekes, mert azon túl, hogy az USA-ban minden vagyonnal rendelkező embernek van hagyatékkezelője, ráadásul Michael Jackson hagyatékkezelőjének a kinevezése világhír volt. Rengeteg cikk jelent meg annak idején Jackson végrendeletéről, arról, hogy John Brancára és John McClainre bízta a hagyatékkezelőjének az irányítását. Ha Robson nem élt a Marson, akkor elég valószínűtlen, hogy elkerülhették ezek a hírek a figyelmét, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ő maga is a szórakoztatóiparban dolgozott, ráadásul, mint Jacksonhoz közelálló személy feltételezhetően azért odafigyelt a vele kapcsolatos fejleményekre.

De ha még valahogy ezt is le tudná nyomni a torkunkon és elhinnénk, hogy Robson ezen időben nem nézett tévét, nem olvasott újságot vagy internetes weblapokat és úgy általában egy szikla alatt élt, akkor íme még néhány adalék:

  • Jackson halála után megjelent egy nagy alapú képes album The Official Michael Jackson Opus címmel, amelynek előszavában Robson áradozik Jacksonról. Nos, ez a könyv Michael Jackson hagyatékkezelőjének a jóváhagyásával és hivatalos támogatásával készült.
  • 2011-ben Robson maga nyilatkozott arról, hogy rendezője lesz a Cirque du Soleil Immortal című Michael Jackson showjának. Nos, ez a show a Cirque du Soleil és Michael Jackson hagyatékkezelője közötti együttműködésben jött létre.
  • És aztán itt van egy cikk 2009 novemberéből, amelyben Helen Yu (nem rokona a Jacksont 2005-ben védő ügyvédi csapatban résztvevő Susan Yu-nak), egy ügyvéd, aki gyerekkorától ellátja Robson képviseletét, nyilatkozik Michael Jackson hagyatékkezelőjéről:

“Gyakran a hagyatékkezelők virágzó vállalkozásokká válnak, mert már nem a művész irányít.” [5] – mondja a Los Angeles-i szórakoztatóipari ügyvéd, Helen Yu.

Ezután a cikk a Yu által képviselt Wade Robsont és Charles Klapow-ot méltatja és azt, hogy különféle táncos megemlékezéseket rendeztek a sztár emlékére:

“Helen azt mondja: “Gyerekkoruk óta ismerem Wade Robsont és Charles Klapow-ot. Mindketten egész életükben Michael tanítványai voltak és nagyszerű, hogy így tisztelegnek előtte.” [5]

“Yu megjegyzi, hogy egy híres művész hagyatékkezelőjének gazdasági realitásaiba beletartozik, „hogy a már létező eszközöknek találnak kereskedelmi lehetőségeket és a már létezőkre építenek. Gracelandet (Elvis Presley birtoka – a ford.) teljesen átalakították és múzeumot csináltak belőle, ami most a cég legnépszerűbb eleme. Michael Jacksonnak ott van a film és talán végül múzeumot is fognak csinálni.

Yu, aki egyszer elment egy árverésre megnézni az akkor még élő popkirály tárgyait, megjegyzi, hogy a most már elhunyt Jackson példátlan bevételi forrást képvisel: “Mindenképpen nagyszerű dalszerző, előadó és táncos volt, de néha rossz embereket engedett az életébe. Most, hogy a hagyatékkezelőjének John Branca és John McClain a tanácsadója, olyan veteránok, akik tudják hogyan tegyék pénzzé az üzletet, sajnos valószínűleg holtan többet fog keresni, mint életében.” [5]

Nos, számomra ebből úgy tűnik, hogy a Robson körüli emberek, beleértve a jogi képviselőjét, nagyon is tisztában voltak a Jackson hagyatékkezelője körüli fejleményekkel, tehát nehéz elhinni a sztorit, hogy neki magának fogalma sem volt.

Robson a beadványában azt is megpróbálja elsütni, hogy a hagyatékkezelő nem küldött neki értesítést a megalakulásáról, de hát miért is kellett volna, amikor Robsonnak akkor még nem volt semmiféle követelése Jacksonnal szemben?

A bíróság 2015 februárjára tűzte ki a hitelezői kérelemmel kapcsolatos döntést. Az amerikai törvényeket tanulmányozva úgy tűnik, hogy ez a döntés tehát attól fog függeni, hogy a bíró elhiszi-e, hogy Robson nem tudott Jackson hagyatékkezelőjének a kinevezéséről 2013. március 4. előtt.

Nos, egy kicsit csúszott ez a döntés, de végre megvan: a bíró helyt adott Jackson hagyatékkezelője elutasítás iránti kérelmének. Ez tehát azt jelenti, hogy a hitelezői kérelem (creditor’s claim) részét az ügynek első fokon megnyerte Michael Jackson oldala, Robson hitelezői kérelmét elutasította Mitchell Beckloff bíró. 

Mellesleg a fent idézettekhez képest azóta további részletek is napvilágra kerültek a Robson és Jackson hagyatékkezelője közötti kapcsolatról, ami megcáfolta Robson azon állítását, hogy 2013. márciusa előtt nem tudott a hagyatékkezelő kinevezéséről. Az elmúlt hónapok jogi csatározásai alatt a hagyatékkezelő bizonyítékokat mutatott be arra vonatkozóan, hogy Robson nemcsak, hogy tudott róluk, de 2011 első felében aktívan tárgyalt velük arról, hogy ő rendezze a Cirque du Soleil Michael Jackson tematikájú showműsorát. Erre vonatkozóan a hagyatékkezelő egy Robson által nekik írt 2011. május 21-én kelt e-mailt is bemutatott, amelyben Robson azt írja, hogy nagyon szeretné megrendezni a showt. Robson továbbá 2011 elején tárgyalt John Brancával, a hagyatékkezelő egyik vezetőjével utóbbi irodájában a Cirque showról. Szóval ennyit arról, hogy Robson nem tudott a hagyatékkezelőről 2013. március 4-ig.

Az ügynek ezzel azonban még nincs vége. Egyrészt természetesen Robson számára adott a fellebbezés lehetősége, amiről az ügyvédje, Maryann Marzano már be is jelentette, hogy élni fog vele. Másrészt ott van még az ügy másik szála, a Robson által benyújtott polgári kereset Jackson cégei ellen, aminek részleteiről szintén a fent idézett tavaly augusztusi cikkemben olvashatsz.

Azon a szálon is történtek persze dolgok tavaly augusztus óta:

A cikkben emlegetett 2014. október 1-jei meghallgatás után Mitchell Beckloff bíró Jackson cégeivel kapcsolatban helyt adott Jackson hagyatékkezelőjének pergátló kifogásának azzal, hogy Robson beadványa nem tartalmaz semmilyen olyan állítást, amely megalapozná, hogy a cégek tudtak vagy tudniuk kellett volna az állítólagos molesztálásáról. Ugyanakkor a bíró Robsonnak adott egy második lehetőséget arra, hogy módosítsa a beadványát és megpróbáljon egy megfelelő tényállást felvázolni. Ebben egyébként nincs semmi különös – szokás ilyen esetbe megadni ezt a lehetőséget a módosításra.

Robson 2014. december 16-án benyújtotta a módosított keresetét. 2015. március 10-én Jackson hagyatékkezelője erre válaszul újabb pergátló kifogást nyújtott be. Ennek tárgyalására 2015. június 30-án kerül sor.

Amint azt a 2014. augusztusi cikkemben részleteztem, a polgári keresetében Robson Michael Jacksont, mint természetes személyt is megnevezi vádlottként, noha halott ember esetében erre az amerikai törvények nem adnak lehetőséget. Ezt gyakorlatilag mindkét fél – Robson oldala is – elismerte, valamint a bíró is, ennek ellenére a keresetnek azt az oldalát ideiglenesen “életben hagyta” a bíró, mint egy “helyfoglalóként”, hogy amennyiben a hagyatéki bírósági ügyben Robsonnak kedvező ítélet születik, akkor Jackson helyre be lehet majd helyettesíteni az őt képviselő hagyatékkezelőt. Miután Robson kérelmét most elutasította a hagyatéki bíróság ez valószínűleg maga után fogja vonni, hogy a Jackson, mint természetes személy elleni polgári keresetet is ejteni fogják. Robson vonalán tehát egyedül a Jackson cégei elleni polgári keresete marad (egyelőre) – meg persze a fellebbezés lehetősége.

Végül röviden arról, hogy hol tart a szintén Robson ügyvédje által képviselt James Safechuck ügye (ennek részleteiről is lásd az augusztusi bejegyzést).

Safechuck keresete ellen is pergátló kifogást emelt Jackson hagyatékkezelője, aminek 2014. december 30-án helyt adott Beckloff bíró, de – akárcsak Robson ügyében – itt is lehetőséget biztosított Safechucknak a módosításra. Ezt a modosított keresetet Safechuck benyújtotta 2015. március 18-án, amire feltehetőleg egy újabb pergátló kifogás lesz a válasz Jackson hagyatékkezelője részéről. Safechuck ügyében a következő meghallgatásra 2015. július 21-én kerül sor.

Kiegészítés: A teljes bírói indoklás PDF-ben.

Anélkül, hogy az amerikai jog részleteibe itt most nagyon belemennénk, a lényeg az, hogy a bíró úgy találta, hogy Robson semmilyen szempontból nem az elévülési határidőn belül adta be kérelmét. Sem az Örökösödési törvénykönyv idevágó passzusát (Probate Code 9103) nem teljesíti a beadvány, sem pedig az equitable estoppel követelményeit (hogy az equitable estoppel mi, arról is írtam az augusztusi cikkben).

Természetesen az ellenzőknek lehet mondani, hogy az elévülési határidő nem teljesítése még nem jelenti azt, hogy a vád nem igaz és ez önmagában természetesen így van, de ebben az ítéletben nem is lehet szó semmi másról mint elévülési időkről, hiszen ebben a szakaszában erről szólt az ügy. Az amerikai jog szerint egyébként a bíró köteles ebben a szakaszban úgy tekinteni a felperes vádjait, mint amik igazak és pusztán annak jogtechnikai részleteire koncentrálni, hogy ha igazak a vádak, akkor vajon az elévülési időn belül vannak-e.

Mindazonáltal hadd hívjam azért fel a figyelmet arra, hogy Robsont már most, ebben a szakaszban hazugságon kapták.

2013. április 30-án kelt deklarációjában Robson a következőt állította:

“2013. március 4-dikén találkoztam az ügyvédeimmel, Gradsteinnal és Marzanóval és akkor hívták fel a figyelmemet először a tényre, hogy keresetet nyújthatok be [Jackson] hagyatékkezelője ellen. Március 4. előtt nem értettem meg vagy nem is voltam tudatában, hogy a hagyatékkezelő működik vagy hogy keresetet nyújthatok be ellene.” (6. oldal, 27. pont)

Amint azt korábban írtam ennek azért van nagy jelentősége, mert ha a bíró ezt elhiszi, akkor azzal Robson a Probate Code 9103 60 napos határidején belülre tudott volna kerülni (2013. május 1-jén adta be a kérelmét). Persze a dolog elég hihetetlennek hangzik önmagában is, hiszen Jackson hagyatékkezelőjének a kinevezése világhír volt.

Aztán mindenféle bizonyíték is előkerült annak alátámasztására, hogy ez hazugság. Robson 2011-es tárgyalásait Jackson hagyatékkezelőjével már fent említettem, de a bíró ítéletéből megismerünk még egy bizonyítékot. A bíró ugyanis hivatkozik még egy e-mailre, amelyet Robson 2012. szeptember 7-én írt mintegy 30 barátjának és rokonának. Ebben leírja a Jackson elleni vádjait és hogy hamarosan nagy változás fog beállni az életében, de arra kér mindenkit, hogy egyelőre ezt ne mondják el senkinek, mert ez “egy roppant érzékeny jogi ügy”.

Ez pedig természetesen azt támasztja alá, hogy már legalább 2012. szeptember 7-én abban gondolkodott Robson, hogy bepereli Jackson hagyatékkezelőjét Jackson elleni gyerekmolesztálási vádakkal. Tehát amikor játssza a hülyét, hogy 2013. március 4-én hallott először arról a lehetőségről, hogy perelhet az itt cáfolatot nyer. Amellett, hogy természetesen az is cáfolatot nyert, hogy 2013. március 4-én hallott először egyáltalán a hagyatékkezelő létezéséről – hiszen ma már tudjuk, hogy 2011-ben tárgyalt is a hagyatékkezelő képviselőivel a Cirque du Soleil show-ról.

Idézetek a bíró ítéletéből:

“A 19., 6., 7., 9., 13., 22. és 23. számú vitathatatlan tény bizonyítja, hogy a felperesnek tudomása volt a hagyatékkezelő működéséről 2011 februárjában (vagy legkésőbb 2011 utolsó negyedévében).”

[…]

“Noha annak tudása, hogy a felperes rendelkezik jogorvoslati lehetőséggel nem releváns a Probate Code 9103 (a)(2) szempontjából, úgy tűnik – bár nem teljesen világos – hogy a felperes legkésőbb 2012. szeptember 7-én értette, hogy van jogorvoslati lehetősége az elhunyt ellen.”

Robson azt állítja ez az egész nem a pénzről szól, hanem az “igazságról”. Ezt az állítást azonban elég nehéz elhinni, amikor azt látjuk, hogy hazudozik annak érdekében, hogy megkerülje az elévülési határidőket.

Kategória: Robson/Safechuck | Címke: , , , , | 2 Hozzászólás

Michael Jackson hagyatékkezelője: nevetséges a média által legutóbb elterjeszetett állítás

Michael Jackson hagyatékkezelőjének az ügyvédje, Howard Weitzman reagált a legutóbbi teljesen alaptalan, de a felelőtlen “copy-and-paste” zsurnaliszták által annál szélsebesebben elterjesztett állításokra:

“Tudatában vagyunk a jelenlegi hamis “beszámolóknak” Michael Jacksonnal kapcsolatban, amelyek egyebek mellett azt állítják, hogy Michael Jackson 200 millió dollárt fizetett ki 20 “áldozatnak”. Egy szemernyi bizonyíték sincs ezekre a nevetséges állításokra. Sajnálatos, hogy Michael még halálában sem lehet szabad ezektől a vádaktól, de biztosak vagyunk abban, hogy az igazság végül győzni fog, ahogy 2005-ben is, amikor az esküdtszék teljesen felmentette.”

Kategória: Média | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A média újabb hazugságot terjeszt Michael Jacksonról

Amint azt már megszokhattuk az légből kapott mocskolódás szinte pillanatok alatt elterjed Michael Jacksonról a médiában. A legújabb gyöngyszem az az állítás miszerint Michael Jackson 200 millió dollárt fizetett 20 “áldozata” családjának, hogy azok ne álljanak nyilvánosság elé, avagy ne forduljanak a hatóságokhoz azzal, hogy molesztálta a gyermeküket. Amint azt már megszokhattuk Michael Jackson-ügyekben: mindezzel “csak” az a probléma, hogy egy szó sem igaz belőle. Ez persze nem zavarja a médiát, amely felelőtlenül terjeszti, mint mindig az ilyesmit, ha Jacksonról van szó.

A hír forrása Stacy Brown, aki két amerikai bulvárlapban, a National Enquirerben és a New York Postban közölte legújabb rágalmazó cikkét. A szabadúszó újságíró Brown nem ismeretlen a Jackson rajongók körében. Pályafutása a Jackson családon élősködő piócaként indult, de miután Michael Jackson elhatárolta magát tőle a 2000-es évek elején egy pillanat alatt ellene fordult és azóta abból él, hogy mocskolja, ahol lehet. Sőt, most már a gyerekeit is. (Angolul tudóknak ajánlom ezt a cikket róla. Ebből kiderül, hogy a Jackson rajongók közül néhányan a saját bőrükön is tapasztalhatták Brown csalásait.)

Na de akkor lássuk Brown állításaival szemben a tényeket!

  • Michael Jackson ellen több, mint 10 éven át nyomozott egy megszállott ügyész, Tom Sneddon és bírósági tárgyalás zajlott ellene 2005-ben. Soha semmiféle bizonyítékot nem mutattak be arról, hogy 20 “áldozatot” (vagy akármennyit) lefizetett volna azért, hogy hallgassanak. Az FBI szintén nyomozott ellene, ők sem tudtak soha felmutatni ilyen bizonyítékot.  Nem arról van szó, hogy a bíró nem engedett be a tárgyalásra ilyen bizonyítékokat akármilyen oknál fogva, hanem arról, hogy egyszerűen nem léteznek ilyen bizonyítékok, legfeljebb Stacy Brown fantáziájában.  A 2005-ös tárgyalás, illetve előzményei összes bírósági dokumentuma nyilvános és elérhető ezen a linken, nyugodtan át lehet őket böngészni, nincs bennük semmiféle ilyen állítás, semmiféle ilyen bizonyíték!
    Valójában a tárgyalás során lefizetésekkel kapcsolatosan csak a másik oldal ellen bukkantak fel bizonyítékok: nevezetesen az, hogy a Vád számos tanújának nagy pénzeket fizetett ki a bulvármédia azért, hogy vádakat fogalmazzon meg Jackson ellen. (Ezeket a tényeket maguk a tanúk is kénytelenek voltak elismerni a tanúk padján.)
  • Éppen a minap tettem közzé Jackson első vádlójának, Jordan Chandlernek és családjának pénzügyi követeléseiről szóló cikkemet. Amint azt abból láthatjátok Chandlerék semmit sem szerettek volna jobban, mint hogy Jackson lefizesse őket. Zsarolták a sztárt, hogy ha nem fizet nekik, akkor megvádolják a fiuk molesztálásával. Jackson azonban nem volt hajlandó fizetni! Idézetek Chandlerék saját könyvéből, az All That Glittersből:
    “1993. augusztus 17-én reggel, amint Barry Rothmannal (Chandlerék ügyvédje – a ford.) tárgyalt Anthony Pellicanónak (Jackson magánnyomozója – a ford.) ott volt a kezében a pszichiáter jelentése a nevek helyén üresen. Az emberi történelem leghíresebb szórakoztatóművészének a jövőjét tartotta a kezében. Mégis a szalag tele van annak példáival, hogy Pellicano hogyan utasítja vissza a kompromisszumokat, noha a kért összeg Jacksonnak csak zsebpénz lett volna. Miért vállalnád azt a kockázatot, hogy Michael neve kerüljön arra a jelentésre és ez nyomozáshoz vezessen?” [1; 138. old.]
    „Ha Michael augusztusban kifizette volna a tőle követelt 20 millió dollárt, nem pedig csak a következő januárban, akkor talán a világ leghíresebb szórakoztatóművészeként tölthette volna a következő tíz évet, nem pedig a világ leghírhedtebb gyerekmolesztálójaként.” [1; 128. old.]A könyv szerint Evan Chandler egy ponton már 1 millió dollárral is megelégedett volna, de Jackson mégsem volt hajlandó fizetni neki. Mint ahogy nem volt hajlandó arra sem, hogy egyáltalán tárgyaljon Evannal. Ismét Chandlerék saját könyvéből:

        „Csak meg akarom tudni mi folyik kettőtök között” – magyarázta Evan. „Nincs szükséged ügyvédre. Magunk is meg tudjuk ezt oldani.”

        Michael nem tágított: Pellicanónak vagy (Bert) Fieldsnek (Jackson ügyvédjének) ott kell lennie.

        „Lehet, hogy olyan dolgokról fogunk beszélgetni, amelyek mindkettőtök számára kellemetlenek.” – figyelmeztetett Evan.

        „Bármit is mondasz nekem, azt elmondhatod Bertnek is.” – mondta Michael.

        „De nem gondolom, hogy bárki másnak hallania kellene ezeket a dolgokat. Nem akarlak bajba keverni. Csak…” Klikk.

        Ez a telefonbeszélgetés fordulópont volt Evan számára. „Megértem, hogy egy a Michael pozíciójában lévő embernek mindenhez ügyvédekre van szüksége, de ez nem üzlet volt, nekem nem. Tényleg úgy gondoltam, hogy meg tudnánk oldani, ha eltávolítjuk az összes ügyvédet a képből és azt gondoltam, hogy Michael is ezt akarná. Ha én nem viszek ügyvédet, akkor neki miért van szüksége rá?” [1; 100. old.]

    Ha tehát a szülők lefizetése akkora rutin volt Jackson számára, akkor miért nem fizette le Chandleréket, amikor Evan Chandler maga ajánlotta fel, hogy nem vádolja meg Jacksont, ha fizet neki? Ironikus módon Jackson viselkedése a Chandler-ügyben éppen azt bizonyítja, hogy nem volt hajlandó ilyesmiért fizetni!

  • Wade Robson-James Safechuck ügyben ajánlom ezt a cikkemet. Természetesen azóta is folyamatosan figyelemmel kísérem az ügyet és elolvasok minden bírósági beadványt. Semmiféle utalást nem láttam egyikben sem a cikk által állított $200 millió dollárra és 20 áldozatra. Pedig egy ilyen bizonyíték igencsak jól jönne Robsonéknak, de eddig nem sikerült ilyesmit bemutatniuk. Ez nem meglepő persze, ha tudjuk azt, hogy Sneddon és az FBI sem talált semmi ilyesmit. Egyszerűen azért, mert nem is létezik semmi ilyesmi.
    Az sem igaz, hogy Jackson Safechuck-családjának fizetett volna ilyen hallgatási pénzt. Safechuck állítani sem mer ilyet állítani, hiszen az egyrészt a saját szüleire lenne terhelő (az azt jelentené, hogy pénzért eladták a gyereküket!), másrészt pedig bizonyítékot sem tud rá felmutatni, ami azért nem ártana egy ilyen állítás esetében. Safechucknak az az állítása, hogy a szülei nem tudtak az állítólagos molesztálásáról egészen addig, amíg el nem mondta nekik, amikor 2013-ban előállt a mostani vádjaival, hogy azokkal pénzt próbáljon kiperelni Jackson hagyatékkezelőjéből. Egyszóval a cikk szerzője és annak kritikátlan újraközlői még arra sem veszik a fáradtságot, hogy azt megnézzék mit is állítanak maguk a vádlók!
  • Ilyen hatalmas pénzösszegek nem cserélnek csak úgy nyomtalanul gazdát. Nyomuknak kellene lenni bankszámlákon, valamilyen módon könyvelésekben, kimutatásokban. De soha semmi ilyesmit nem találtak, mint ahogy Jackson mellett hirtelen meggazdagodó családokat sem. Pénzügyi szempontból sem támasztja alá semmi ezt a média mítoszt az állítólagos titkos lefizetésekről. Meg egyéb szempontból sem. Ez a 20 “áldozat” fantom áldozat. Nincs nevük, nincs arcuk, soha senki nem látta őket, soha senki nem találkozott velük – legfeljebb Stacy Brown és néhány hozzá hasonló bulvárújságíró fejében léteznek.

Az, ahogyan a média kezeli ezeket az állításokat egyszerűen szégyenletes. Az újságírók arra nem veszik a fáradtságot, hogy leellenőrizzék egy állítás valóság tartalmát. Mint mondtam el lehet menni a Jackson ügy hivatalos dokumentumait tartalmazó weboldalra, meg lehet tekinteni a 2005-ös tárgyalás vallomásainak leiratát is és senki nem fog ilyen állítást találni bennük 200 millió dollárral lefizetett 20 áldozatról, nemhogy bizonyítékot rá! De a tények mikor zavarták a médiát, amikor valami szaftos baromságot kellett állítani Michael Jacksonról – egy olyan emberről, aki már nincs itt, hogy megvédje magát? (Az ilyen vádaskodás azért is könnyű a Stacy Brown féléknek, mert halott embereket az amerikai törvények nem védenek rágalmazás ellen.)

Forrás:

[1] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

Kategória: Média | Címke: , , , , , , , , | 7 Hozzászólás

Chandlerék pénzügyi követelései

Azt a tényt, hogy Michael Jackson peren kívül megállapodott az első vádlójával 1994-ben gyakran hozzák fel ellene, mint bűnjelet. A peren kívüli megállapodást és az ahhoz vezető eseményeket egy külön cikkben [link később] tárgyaljuk. Azok a kritikusok, akik felhozzák a peren kívüli megállapodást nem veszik észre, hogy ha Jackson el akarta volna hallgattatni a vádlóját, akkor megtehette volna még mielőtt a vádak nyilvánosságra kerültek volna és mielőtt a hatóságok bekapcsolódtak volna. Sőt, a vádló oldal célja kezdetektől fogva az volt, hogy „lefizessék” őket. Világos, hogy azért fordultak a nyilvánossághoz és a hatóságokhoz a vádjaikkal, mert nem fizették le őket, amint arra számítottak.

Mielőtt a vádjaikkal egy olyan személyhez fordultak volna, akit törvény kötelez arra, hogy jelentse a hatóságok felé az állítólagos molesztálást – azaz egy pszichiáterhez – és mielőtt a nyilvánosság elé tárták volna a vádjaikat, Jordan Chandler apja, Evan Chandler pénzt követelt Michael Jacksontól. Könyvében az All That Glittersben Jordan nagybátyja, Ray Chandler vehemensen cáfolja, hogy ez a követelés zsarolás volt és jobban szereti „tárgyalásoknak” nevezni. Akárminek is hívjuk így zajlott:

Ray Chandler könyve, az All That Glitters szerint, Dr. Mathis Abrams levelével a kezében [lásd az Evan Chandler „gyanúi” és a Hogyan alakultak ki Chandlerék vádjai? című cikkeket] Evan megpróbált „tárgyalni” Michael Jacksonnal és ezt egyedül akarta tenni. Az „Augusztus 1” című fejezetben a könyv ezt írja:

„Noha Evan biztos volt abban, hogy Michael tettei Jordie ellen károsak, még mindig nem hitte, hogy szándékosak voltak. Bármennyire is elferdült volt Michael, Evan hitte, hogy Michael őszintén törődik Jordie-val és ha egyedül tudna beszélni Michaellel és elmagyarázhatná neki az aggodalmait, akkor Michael megértené és ki tudnának dolgozni együtt egy megoldást „az átkozott ügyvédek nélkül”. [1; 99. old.]

Jackson azonban nem volt hajlandó Evannal tárgyalni „az átkozott ügyvédek nélkül”. Az All That Glitters szerint Jordan mostohaapja, David Schwartz már megvitte Abrams levelének a hírét Jackson magánnyomozójának, Anthony Pellicanónak, így Jackson már gyaníthatta, hogy Evan készül valamire. Továbbá Jackson ekkor már hallhatott egy titokban rögzített telefonbeszélgetést Evan és Schwartz között, amely 1993. július 8-án készült. Mindazonáltal Jackson beleegyezett abba, hogy találkozik Evannal, de csakis az ügyvédje, Bert Fields vagy Pellicano jelenlétében. A telefonbeszélgetést Evan és Jackson között így írja le az All That Glitters:

„Csak meg akarom tudni mi folyik kettőtök között” – magyarázta Evan. „Nincs szükséged ügyvédre. Magunk is meg tudjuk ezt oldani.”

Michael nem tágított: Pellicanónak vagy Fieldsnek ott kell lennie.

„Lehet, hogy olyan dolgokról fogunk beszélgetni, amelyek mindkettőtök számára kellemetlenek.” – figyelmeztetett Evan.

„Bármit is mondasz nekem, azt elmondhatod Bertnek is.” – mondta Michael.

„De nem gondolom, hogy bárki másnak hallania kellene ezeket a dolgokat. Nem akarlak bajba keverni. Csak…” Klikk.

Ez a telefonbeszélgetés fordulópont volt Evan számára. „Megértem, hogy egy a Michael pozíciójában lévő embernek mindenhez ügyvédekre van szüksége, de ez nem üzlet volt, nekem nem. Tényleg úgy gondoltam, hogy meg tudnánk oldani, ha eltávolítjuk az összes ügyvédet a képből és azt gondoltam, hogy Michael is ezt akarná. Ha én nem viszek ügyvédet, akkor neki miért van szüksége rá?” [1; 100. old.]

A találkozóra augusztus 4-én került sor a Westwood Marquis Hotelben. A jelenlévők: Michael Jackson, Anthony Pellicano, Evan és Jordan Chandler. Mary A. Fischer 1994-es GQ magazinban megjelent cikke szerint:

„Jacksont meglátva – mondja Pellicano – Chandler gyengéden megölelte az énekest (egy olyan gesztus, ami néhányak véleménye szerint meghazudtolja a fogorvos gyanúját, hogy Jackson molesztálta a fiát), majd a zsebébe nyúlt, előhúzta Abrams levelét és elkezdett részleteket felolvasni belőle.

Amikor Chandler elért a gyermekmolesztálásról szóló részekhez a fiú – mondja Pellicano – lehorgasztotta a fejét, majd felnézett Jacksonra meglepett arckifejezéssel, mintha azt mondaná: ’Én ilyet nem mondtam.’

Amikor a találkozó véget ért Chandler az ujjával Jacksonra mutatott – mondja Pellicano – és figyelmeztette: ’El foglak pusztítani.’” [2]

Az ölelést megemlíti Ray Chandler könyve is: „Evan odasétált Michaelhez és megölelte a sztárt egy nagy, jó-hogy-újra-látlak típusú öleléssel és hátba veregette, mint egy régi barátot.” [1; 102. old.]

És aztán különös magyarázatot ad rá:

„Egy a Vanity Fairnek adott interjúban, hat hónappal a Westwood Marquies találkozó után Pellicano felhívta a figyelmet a tényre, hogy Evan megölelte Michaelt a találkozó kezdetén. „Ha én úgy hinném, hogy valaki molesztálta a gyerekem és ennyire közel kerülnék hozzá, akkor most a kivégzésemre várnék.” [mondta Pellicano]. Ez állítólag azt jelenti, hogy mivel Evan nem ölte meg Michaelt ott helyben, nem igazán hitte, hogy molesztálás történt.

Pellicano természetesen elhitetné velünk, hogy Evan ekkor már megvádolta Michaelt Jordie molesztálásával egy zsarolási kísérlet részeként, így amikor Evan megölelte az azt mutatta, hogy tudta, hogy Michael valójában nem tett ilyet.

De ha Evan azért ment oda, hogy megzsarolja Michaelt, akkor miért azzal kezdené, hogy megöleli? Miért lenne barátságos? Nem inkább tettetné, hogy azt hiszi Michael molesztálta Jordie-t és hogy dühös? Különösen úgy, hogy Michael audió szakértője/magánnyomozója is ott volt, mint tanú!

Hogy Evan besétált a találkozóra és megölelte Michaelt csak azt támasztja alá, hogy Evan abban a hitben ment oda, hogy Michael őszintén törődik Jordie-val és nem tett semmi szándékosat, amivel bánthatná. Végül is, az az ötlet, hogy Michaelt azzal vádolják, hogy szándékosan bántotta a fiút – hogy „molesztálás” történt – nem Evan agyából származik. Anthony Pellicano és Bert Fields használta először ezt a kifejezést.” [1; 107. old.]

Hány olyan szülő van, amelyik ha azt gyanítaná, hogy valaki molesztálta a gyermekét odamenne az állítólagos molesztálóhoz, hogy megölelje egy jó-hogy-újra-látlak típusú öleléssel, majd hátba veregetné „mint egy régi barátot”? És hány szülőnek kellene „tettetni”, hogy dühös az állítólagos molesztálóra ahelyett, hogy őszintén dühös lenne?

Egy másik figyelemreméltó aspektusa a fenti idézetnek Evan látható távolságtartása attól, hogy a „molesztálás” szót használja. Ne feledjük, hogy erre a találkozóra azután került sor, hogy Jordan már állítólag „bevallotta” Evannak, hogy molesztálták [ennek az állítólagos “vallomásnak” a körülményeiről lásd ezt a cikket].

Jackson és az emberei értették, hogy Jacksont gyerekmolesztálással vádolják, még ha Evan ügyelt is arra, hogy ne ő maga fogalmazza meg ezt a vádat. A Westwood Marquis Hotelben Evan csak Dr. Abrams levelét olvasta fel és nem fogalmazott meg vádat a saját szavaival. Úgy tűnik, hogy Evan és az ügyvédje, Barry Rotham azt próbálták ezzel biztosítani, hogy Evan később ne legyen perelhető, ha a vádak hamisnak bizonyulnak. Sőt, Ray Chandler könyve szerint Rothman figyelmeztette is Pellicanót augusztus 1-jén, hogy Evant nem lehet perelni akkor sem, ha a vádak hamisnak bizonyulnak:

„De Barry nem ijedt meg. Informálta Pellicanót arról, hogy Evan nem tett nyilvánosan rágalmazó kijelentéseket Michaelről semmilyen módon. Továbbá Evan fogorvos és mint ilyen vonatkoznak rá azok a hatóságok felé kötelező jelentést előíró követelmények, amelyek minden más egészségügyi dolgozóra. Nemcsak hogy kötelessége jelenteni mindenféle gyanút a megfelelő hatóságok felé, de nem perelhetik be akkor sem, ha ezek helytelennek bizonyulnak.” [1; 100. old.]

Ami Mary A. Fischer állítását illeti azzal kapcsolatban, hogy Jordan hogyan reagált, amikor az apja felolvasta Abrams levelét, ezt felhozza Ray Chandler is egy cikkben, amelyet 2005-ben írt az azóta már nem működő weboldalára és a kontextus megerősíteni látszik Pellicano beszámolóját. Ray Chandler ugyanis védekezésül használja ezt az ellen az állítás ellen, hogy Sodium Amytalt adtak be Jordannek. [Részletek erről és hogy mindez hogyan támasztja alá Pellicano beszámolóját ebben a cikkben.]

Az All That Glitters szerint egy nappal azután, hogy Rothman figyelmeztette Pellicanót, hogy Evant nem lehet perelni még akkor sem, ha a vádak hamisnak bizonyulnak, Pellicano állítólag felhívta Rothmant és „bejelentette, hogy van egy megoldási javaslata. Michael segítene Jordie-nak és Evannak, hogy ’újraépítsék a kapcsolatukat’ azzal, hogy asszisztál nekik egy forgatókönyv írói karrier elindításában. Így [Jordan és Evan] sok időt tölthetnének együtt, hogy azt csinálják, amit a legjobban szeretnek csinálni.” [1; 101. old.]

A könyv szerint Evan ezt az ajánlatot hozta fel legelőször a Westwood Marquis Hotelben augusztus 4-én, de Pellicano tagadta, hogy ilyen ajánlatot tett volna és világossá vált, hogy nem hajlandó neki semmit sem ajánlani. Az All That Glitters szerint Evant „frusztrálta Pellicano hozzáállása és az, hogy Michael ezt látszólag támogatja.” [1; 102-103. old.], majd Evan állítólag azt mondta a sztárnak, hogy tudja mit tett Jordannel és hogy a fiú megerősítette ezt neki. A könyv ezt állítja: „Evan aztán megkérte a fiát, hogy erősítse meg és a fiú egyetértően bólintott.” [1; 103. old.], mire Jackson egyenesen Jordan szemébe nézett és azt mondta: „Nem csináltam semmit.” [1; 103. old.]

Állítólag Evan számára ez volt „a döntő pillanat”:

„Evan számára ez volt a döntő pillanat. „Tudtam, hogy Michael el van ferdülve, de addig a pontig nem voltam biztos abban, hogy mi a szándéka. Egy részem még mindig hitte, hogy őszintén szerelmes Jordie-ba és ártatlanul cselekszik egy zavart elméből kifolyólag, bármiféle előre megfontoltság vagy fortély nélkül.

De a mosolya hátborzongató volt, mint egy sorozatgyilkosé vagy erőszakolóé, aki egyfolytában kinyilvánítja az ártatlanságát annak ellenére, hogy hegynyi bizonyíték van ellene. Azonnal tudtam: Michael Jackson gyerekmolesztáló! Hirtelen annyira nyilvánvaló volt. June-t behülyítette, Jordie-t behülyítette és engem is behülyített. Az egész világot behülyítette ez a szánalmas teremtmény a briliáns bűnözői elméjével.” [1; 103. old.]

Az All That Glitters szerint Jordan július 16-án tett „vallomást” Evannak, Ray Chandler mégis ezt az augusztus 4-i pillanatot nyilvánítja a döntő pillanatnak: egy olyan pillanatot, amelyben Jackson belenézett Jordan szemébe és azt mondta, hogy nem csinált semmit. El kellene hinnünk, hogy ez győzte meg Evant arról, hogy Jackson gyerekmolesztáló? Nem az, hogy a fia korábban „vallomást” tett neki? Ray Chandler így zárja le a találkozóról szóló beszámolót:

„Evan diadalmasan érezte magát. Nem azért mert nyert bármit is, hanem mert végre megoldotta a rejtvényt. Nemcsak hogy volt szex a fia és Michael között, de most már megértette Michael igazi érzéseit. Betekintést nyert az ember szívébe és nem volt szép látvány.” [1; 104. old.]

Jordan állítólag július 16-án „vallott” az apjának, de ezen sztori szerint Evan csak augusztus 4-én „oldotta meg a rejtvényt”, mégpedig úgy, hogy Jackson cáfolatát elég sajátos módon interpretálja.

Evan új meggyőződése azonban nem akadályozta meg abban, hogy folytassa „tárgyalásait” Jacksonnal. A Westwood Marquis Hotelben tartott találkozó után Pellicanót meginvitálták, hogy találkozzon Barry Rothmannal és Evannal Rothman irodájában és Evan és Rothman ekkor tette meg 20 millió dolláros követelését.

Ray Chandler indoklása:

„Evannak két célja volt. Először is a fia jóléte. A felszínen úgy tűnt Jordie jól van, de ez nem felszínes dolog. Dr. Abrams mély aggodalmát fejezte ki a fiú iránt és ez Evant abban a hitben hagyta, hogy talán már súlyos károk keletkeztek. [Megjegyzés: Dr. Abrams még nem találkozott Jordannel ezen a ponton. Evan Dr. Abrams levelére utal itt, amelyben az orvos az események azon verziójára válaszol, amelyet Evan és az ügyvédje bemutatott neki.] Evan a legjobbat remélte, de fel kellett készülnie a legrosszabbra.

Ha Jordie-nak hosszú távú terápiára lenne szüksége az drága lehet és kellene találniuk egy olyan államot is, amely nem követelné meg a pszichoterapeutáktól, hogy jelentsék a gyermekmolesztálást a hatóságoknak. Ez azt jelentheti, hogy el kell költözniük és Evannak be kell zárnia a fogorvosi praxisát. Hogyan tartaná fent a családját? Ez a legrosszabb eshetőség természetesen, de lehetséges.

Megkeseredve élményeitől Pellicanóval és Michaellel – különösképpen attól, hogy „Michael belenézett Jordie szemébe és tagadta az intimitásukat” – Evan másik célja az volt, hogy megbüntesse Michaelt. „Nem akartam, hogy simán megússza. De néhány millió számára zsebpénz. Úgy kalkuláltam, hogy 20 millió az már büntető összeg. Legalább elgondolkodtatná. Ha kiderül, hogy Jordie rendben van és nincs szüksége sok terápiára, annál jobb. [Megjegyzés: Nem meglepő módon Jordannek valóban nem volt szüksége terápiára…] Egy életre meg van alapozva anyagilag. Megérdemli azok után, amit Michael tett vele.

És ez nemcsak a szex részről szólt. Mindenki akkora feneket kerített a szexnek – a sajtó, a zsaruk, a kerületi ügyész. Persze az is fontos volt, de számomra nem az volt a fő dolog. Hanem az, amit Michael tett vele amíg eljutott addig a pontig. Elfoglalta az elméjét, izolálta a családjától, a barátaitól és mindenkitől, akit szeretett. A saját kis rabszolgájává tette. Kívülről úgy tűnt, hogy élete legjobb napjait adja Jordie-nak, de belül elrabolta az egyéniségét, a lelkét. Ez volt az igazi bűncselekmény és ezért akartam, hogy Michael fizessen.” [1; 108-109. old.]

Másoknak azonban más emlékei vannak arról, hogy honnan jött az a 20 millió dollár, amit Evan (aki aspiráns forgatókönyv író volt) követelt. 1993. augusztus 28-án a Los Angeles Times ezt írta: „Filmipari források szerint a fiú apja egy 20 millió dolláros film produkciós és finanszírozási szerződést akart Jacksontól.” [4]

Jackson egyik barátja, a festő David Nordahl ki is fejtette ezt egy interjúban, amit a Reflections on the Dance weboldalnak adott 2010-ben:

„Vázlatokon dolgoztam [Jackson] film produkciós cégéhez, amelynek Lost Boys Productions volt a neve. A Sony adott neki 40 millió dollárt, hogy elindítsa ezt a produkciós céget és annak a kisfiúnak az apja [Evan Chandler] show businness anyagnak tekintette magát mert írt egy részt egy forgatókönyvben. Azután hollywoodi forgatókönyv írónak tekintette magát és azzal, hogy Michael barátja lett és a fia Michael barátja lett ez a fickó feltételezte, hogy Michael beveszi partnernek ebbe a film produkciós cégbe és innen jött ez a 20 millió dolláros összeg. A felét akarta ennek a Sony pénznek. Bebizonyították. Zsarolás volt. Michael hallgatott az üzleti tanácsadóira és mind azt mondták neki, hogy fogja be a száját és menjen Koreába, folytassa a turnéját, egy turné kellős közepén vagy, mi majd elrendezzük a dolgot.” [5]

Visszatérve Evan Chandler azon véleményéhez, hogy a 20 millió dollár „büntető összeg”: miért nem hagyta a büntetést a megfelelő hatóságokra? A válasz az All That Glittersben az, hogy Evan úgy gondolta nem hinnének nekik és aggódott amiatt a nyilvánosság miatt is, amelyet a vádak magukkal hoznának. Ray Chandler ezt írja erről az aggodalomról:

„Evan nemcsak utólag tett ilyen kijelentést. Már Dave titkos telefonfelvételén is kifejezte a félelmeit a nyilvánossággal kapcsolatban, hat héttel azelőtt, hogy az ügy nyilvánosságra került volna. „Nagyobb lesz mint mi mindnyájan együtt és az egész dolog mindenkit le fog sújtani és mindenkit el fog pusztítani.” A fiát és ő magát is beleértve.” [1; 109. old.]

Azonban van egy probléma ezzel az állítással. Az Evan és David Schwartz közötti telefonbeszélgetés felvételén és a szövegkörnyezetében ez a kijelentés egyáltalán nem aggodalmat fejez ki a nyilvánosság miatt. Éppen ellenkezőleg!

Mr. Chandler: Sajnos akkor már túl késő lesz és akkor már semmi sem fog számítani.

Mr. Schwartz: Miért?

Mr. Chandler: Mert a tény annyira kibaszottul letaglózó…

Mr. Schwartz: Igen?

Mr. Chandler: …hogy mindenki el fog pusztulni a folyamatban. Maguk a tények fognak… ha egyszer ez a dolog beindul…

Mr. Schwartz: Igen.

Mr. Chandler: … maguk a tények lesznek letaglózóak. Nagyobb lesz, mint mi mindnyájan együtt és az egész dolog le fog sújtani mindenkire és elpusztít mindenkit. Ez [hibás szalag] megalázó, hidd el nekem.

Mr. Schwartz: Igen. És ez jó?

Mr. Chandler: Igen. Nagyszerű.

Mr. Schwartz: Miért?

Mr. Chandler: Nagyszerű, mert…

Mr. Schwartz: Úgy értem te így…

Mr. Chandler: Mert June és Jordy és Michael…

Mr. Schwartz: Igen.

Mr. Chandler: …arra kényszerítettek, hogy a szélsőségességig vigyem…

Mr. Schwartz: Igen.

Mr. Chandler: … hogy megkapjam a figyelmüket. Milyen szánalmasak, milyen kibaszottul szánalmasak, hogy ezt tették. [3]

(A peren kívüli megállapodásról szóló cikkünk végén még több tényt találsz majd, amelyek ellentmondanak Chandlerék azon állításának, hogy Chandlerék azért állapodtak meg peren kívül és kerülték a büntetőpert, mert féltek a publicitástól.)

Az All That Glitters szerint Rothmannak meggyőződése volt, hogy Jackson nem fog 20 millió dollárt fizetni ezért megpróbálta rábeszélni Evant, hogy elégedjen meg 5 millió dollárral, de Evan megingathatatlan volt, mert úgy hitte, hogy „öt millió dollár lefizetés, nem büntetés. Azt akarta, hogy Michael megbűnhődjön azért, amiről most már Evan úgy hitte, hogy égbekiáltó molesztálás.” [1; 109. old.]

A könyv szerint augusztus 9-én Pellicano visszatért egy 1 millió dolláros ellenajánlattal három forgatókönyv finanszírozására, amelyet Evan és Jordan írt. Evan visszautasította. Aztán augusztus 13-án Pellicano következő ajánlata világossá tette számukra, hogy Pellicano inkább csak próbálja őket sakkban tartani és gúnyolódik rajtuk, nem pedig komolyan tárgyal. Ez az ajánlat sokkolta Rothmant és Evant: 350 ezer dollár.

„Barry nem hitt a füleinek. Pellicano teljesen figyelmen kívül hagyta a játékszabályokat. Barry 20 millió dollárral indított, Pellicano 1 millióval kontrázott, a következő számnak valahol a kettő között kellett volna lennie. És amennyire furcsa volt, hogy Pellicano levitte az egymillió dolláros ajánlatát, még őrültebb volt, hogy nem volt hajlandó újra megtenni azt, amikor Barry azt mondta neki, hogy „három napig kidolgozta a belét azért… hogy rávegye Evant, hogy egyezzen bele.” [1; 117-118. old.]

A könyv szerint augusztus 17-én Pellicano felhívta Rothmant, hogy megtudja Evan elfogadta-e az ajánlatot.

„Barry elmondta neki, hogy nem, de ismét felvetette, hogy Evan talán hajlandó lenne elfogadni az eredeti egymillió dolláros ajánlatot, ha Pellicano hajlandó lenne megújítani. „Soha nem fog megtörténni.” – mondta a magánnyomozó. [1; 121. old.]

Egy nappal korábban, augusztus 16-án June Chandler ügyvédje, Michael Freeman értesítette Rothmant, arról, hogy keresetet nyújtottak be a bírósághoz annak érdekében, hogy Jordan visszakerüljön az anyjához, June Chandlerhez. Válaszként, és attól frusztráltan, hogy Jackson nem volt hajlandó fizetni neki, augusztus 17-én Evan elvitte Jordant Dr. Abramshoz, ahol a fiú először vádolta meg Michael Jacksont részletesen, s ez elkerülhetetlenül maga után vonta a hatóságok bekapcsolódását, a vádak nyilvánosságra kerülését, valamint mindez lehetővé tette Evan számára, hogy megkapja Jordan törvényes felügyeleti jogát. Ray Chandler könyvében ezt olvassuk:

„A Freeman beadványának bírósági meghallgatását megelőző este egy telefonbeszélgetésben Barry felvilágosította Evant arról, hogy hacsak nem hajlandó besétálni a bírósági terembe és megvádolni Michaelt Jordie molesztálásával, akkor nincs esélye nyerni: June volt a törvényes gyám és csak erre volt szüksége ahhoz, hogy visszakapja Jordie-t.” [1; 119. old.]

Ha követjük a fenti eseményeket akkor világos, hogy Jacksonnak számos alkalma lett volna arra, hogy lefizesse Chandleréket, ha igazán akarta volna, mielőtt az ügy nyilvánosságra vagy a hatóságokhoz került volna. De nem tette és ez elképesztette Evant. Ray Chandler, hihetetlen cinizmussal, ezt írja a könyvében:

„Fields és Pellicano már tudta, hogy Evan hajlandó tárgyalni. Miért nem fizették le és nyomták el a rémálmot még csírájában amíg még volt rá lehetőség? Különösen amikor tudod, hogy az embered legalább abban bűnös, hogy kisfiúkkal alszik. Nemcsak hogy elkerülnéd a polgári pert, de ennél is fontosabb, hogy elkerülöd a hatóságokat azzal, hogy eltávolítod a koronatanújukat. Tíz, húsz, harminc millió? A pénz nem akadály. Az üzletet órákon belül meg lehetne kötni. És ha nem működik, akkor még mindig megvédheted magad.” [1; 126. old.]

és

„1993. augusztus 17-én reggel, amint Barry Rothmannal tárgyalt Anthony Pellicanónak ott volt a kezében a pszichiáter jelentése a nevek helyén üresen. Az emberi történelem leghíresebb szórakoztatóművészének a jövőjét tartotta a kezében. Mégis a szalag tele van annak példáival, hogy Pellicano hogyan utasítja vissza a kompromisszumokat, noha a kért összeg Jacksonnak csak zsebpénz lett volna. Miért vállalnád azt a kockázatot, hogy Michael neve kerüljön arra a jelentésre és ez nyomozáshoz vezessen?” [1; 138. old.]

Akár használnád a fenti események leírására a zsarolás szót, akár nem, Ray Chandler a „tárgyalásokról” szóló fejezetet egy különálló bekezdéssel zárja, mintha csak össze akarná foglalni és hangsúlyozni akarná:

„Ha Michael augusztusban kifizette volna a tőle követelt 20 millió dollárt, nem pedig csak a következő januárban, akkor talán a világ leghíresebb szórakoztatóművészeként tölthette volna a következő tíz évet, nem pedig a világ leghírhedtebb gyerekmolesztálójaként.” [1; 128. old.]

Igen, mindez egyenesen a vádló családjától származik. Közben kérlek emlékezz arra, hogy Jordan vádjai hogyan alakultak ki: arra, hogy az apja gyakorlatilag belefenyegette abba, hogy a fiú azt mondja, amit az apja hallani akar. Ugyanaz az apa, aki azután ezeket a vádakat arra használta fel, hogy megpróbáljon velük pénzt “kitárgyalni” Jacksonból.

Források:

[1] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

[2] Mary A. Fischer: Was Michael Jackson Framed? (GQ, October 1994)
http://www.buttonmonkey.com/misc/maryfischer.html

[3] Taped phone conversation between Evan Chandler and David Schwartz (July 8, 1993)
schwartz_chandler

[4] Charles P. Wallace and Jim Newton – Jackson Back on Stage; Inquiry Continues (Los Angeles Times, August 28, 1993)
http://articles.latimes.com/1993-08-28/news/mn-28760_1_michael-jackson

[5] Friendship & A Paintbrush – Interview with David Nordahl (2010)
Original source: http://www.reflectionsonthedance.com/interviewwithdavidnordahl.html – the audio clips those contained the conversation are no longer available. For a secondary source, see, for example: http://vindicatemj.wordpress.com/2010/11/04/transcript-of-“frozen-in-time-a-riveting-behind-the-scenes-view-of-the-michael-jackson-cases”-part-3/

Kategória: Az 1993-as ügy | Címke: , , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Sodium Amytal használata?

A GQ magazinban 1994 októberében megjelent cikkében Mary A. Fischer azt írja, hogy amikor Jordant elaltatták az apja rendelőjében 1993. július 16-án, állítólag a sokat vitatott Sodum Amytal drogot adták be neki, amely a tanulmányok szerint szuggerálhatóvá teheti az emberi elmét. Fischer azt írta, hogy a Sodium Amytal használatával hamis emlékeket plántálhattak Jordan agyába.

Azonban Anthony Pellicano (Jackson magánnyomozója) szerint két héttel később, 1993. augusztus 4-én (azon a napon, amelyen Chandlerék megfogalmazták 20 millió dolláros követelésüket Michael Jacksonnal szemben [részletek egy későbbi cikkben]), miközben Evan részleteket olvasott fel Dr. Mathis Abrams leveléből Jacksonnak és az embereinek, amikor a gyerekmolesztálásról szóló részhez ért „a fiú – mondja Pellicano – lehorgasztotta a fejét és aztán meglepett arckifejezéssel nézett fel Jacksonra, mintha azt mondaná: „én nem mondtam ilyet” [1].

Jordan nagybátyja, Ray Chandler maga is ezt a védekezést használja a Sodium Amytal sztori ellen egy cikkben, amelyet a ma már nem működő weboldalára írt 2005-ben:

„Ironikus módon a legjobban Anthony Pellicano cáfolja meg Fischer drog tündérmeséjét. 1993 decemberében az alábbiak szerint jellemezte Jordie viselkedését augusztus 4-én a Westwood Marquis-ban tartott találkozón:

“Az apa elkezdte olvasni a pszichiáter levelét, amely idézte azokat a büntető törvénykönyvi hivatkozásokat, amelyek a gyermekmolesztálásra vonatkoztak. ‘Jordie lehorgasztotta a fejét,’ [mondta Pellicano] ‘majd felemelte a fejét és ránézett Michaelre mintha ezt mondaná: ’Én nem mondtam ilyet.’”

Pellicano szerint mindössze két héttel Jordie állítólagos agymosása után Jordie egyáltalán nem volt agymosott! Zavarban volt és bűntudata volt az apja által megfogalmazott vádak miatt.” [2]

„Ironikus módon” ezzel a védekezéssel a Sodium Amytal sztori ellen Chandler elismeri Pellicano beszámolójának a hitelességét. Hiszen ha Chandler Pellicano beszámolóját hozza fel védekezésül a Sodium Amytal állítás ellen, akkor logikusan ez azt jelenti, hogy hitelesnek ismeri azt el. Pellicano beszámolója alátámasztja azt a teóriát miszerint Jordan memóriáját nem manipulálták. (Értsd: nem plántálták el benne molesztálás hamis emlékeit, hiszen Jordan augusztus 4-én tisztában volt azzal, hogy nem történt molesztálás.)

Jackson 2005-ös ügyvédje, Thomas Mesereau azt mondta, hogy voltak tanúi, akik ha Jordan vallomást tett volna Jackson ellen a 2005-ös perben, elmondták volna az esküdtszéknek, hogy Jordan privát bevallotta nekik, hogy Jackson sosem molesztálta. Ha ez igaz, akkor ez is azt támogatja, hogy Jordan memóriáját nem manipulálták, hanem végig tisztában volt vele, hogy a vádjai hazugságok.

Ray Chandler a könyvében és a cikkében is elismeri, hogy Jordant elaltatták július 16-án egy kisebb fogászati beavatkozáshoz (kihúzni egy tejfogát), de azt cáfolja, hogy Sodium Amytalt használtak volna. 2005-ös cikkében Ray Chandler spekulatív módon megpróbálja Jackson táborának tulajdonítani a Sodium Amytal sztori eredetét, de Fischer idézi a sztori forrásait és ezek közül egyik sem tartozott a Jackson táborba.

Az egyik forrása egy „hírolvasó a KCBS-TV-nél”. Ray Chandler 2005-ös cikkéből tudjuk, hogy ez a hírolvasó Harvey Levin volt (aki azóta a TMZ pletyka weboldal alapítója). Fischer ezt írta 1994-ben:

„Egy hírolvasó a Los Angeles-i KCBS-TV-nél ebben az évben [1994] május 3-án jelentette, hogy Chandler ezt a drogot alkalmazta a fián, de a fogorvos azt állította, hogy csak azért tette, hogy kihúzza a fia fogát és amikor a drog hatása alatt volt, a fiú előjött a vádjaival.” [1]

A megfogalmazásból („a fogorvos azt állította” és annak hangsúlyozása, hogy „hogy csak azért tette, hogy kihúzza a fia fogát”) úgy tűnik, hogy Levin információjának maga Evan Chandler volt a forrása vagy valaki az ő oldaláról, de Ray Chandler tagadja ezt a cikkében. Mary Fischer maga megkérdezte erről Mark Torbinert, Evan aneszteziológusát, azt a személyt, aki állítólag elaltatta Jordant és ő kétértelműen válaszolt: „Ha használtam, akkor csakis fogászati célból.” [1] Ray Chandler 2005-ben sem tudott egyértelmű cáfolatot kicsikarni Torbinerből. Cikke lábjegyzetében ezt írja:

„Fischer azt állította, hogy beszélt Torbinerrel és hogy azt mondta neki, hogy „ha használtam [a drogot], csakis fogászati célból.” Dr. Torbiner nem válaszolt az érdeklődésemre, hogy mit mondott Fischernek, ha mondott neki valamit. Az ügyvédje kijelentette, hogy Torbinert köti az orvosi titoktartás és nem beszélhet az ügyről a páciense írásos beleegyezése nélkül.” [2]

Nem tudjuk ki volt Levin forrása, de azt tudjuk, hogy Fischer forrása, Mark Torbiner a Chandler tábor tagja, nem a Jackson táboré. Noha nem állította közvetlenül, hogy használt Sodium Amytalt Jordanen, de kétértelműen fogalmazott a dologgal kapcsolatban.

1994 tavaszán, amikor ez a sztori először megjelent Harvey Levinen keresztül, zajlott egy nagy nyilvánosságot kapó gyerekmolesztálási ügy, amelyről az amerikai média részletesen beszámolt. Az ügy főszereplője a Sodium Amytal volt. Abban az ügyben egy 23 éves nő, Holly Ramona azzal vádolta az apját, hogy megerőszakolta, amikor gyerek volt. Azonban az apa viszont beperelte Holly terapeutáját azért mert hamis emlékeket ültetett az agyába hipnózissal és a Sodium Amytal használatával. A per során bebizonyosodott, hogy a drog megbízhatatlan. [3]

Abban az időben a Vád a Jackson ügyben még mindig szerette volna elérni, hogy Chandlerék tegyenek vallomást Jackson ellen a büntetőperben. A Los Angeles-i kerületi ügyész, Gil Garcetti azt mondta közvetlenül Chandlerék peren kívüli megállapodását követően 1994 januárjában:

„A büntetőeljárás folytatódik az énekes Michael Jackson ellen és nem befolyásolja a polgári perben kötött peren kívüli megállapodásról szóló bejelentés.” – mondta Garcetti. „A kerületi ügyész irodája a szavát veszi Mr. [Larry] Feldmannak [Chandlerék polgári peres ügyvédje], miszerint az állítólagos áldozatnak engedélyezik, hogy vallomást tegyen és hogy nem volt olyan megállapodás a polgári ügy során, amely befolyásolná az együttműködésüket a nyomozóhatósággal.” [4]

Az az állítás, hogy Sodium Amytalt használtak Jordanen jó módszer lehetett Chandleréknek arra, hogy alkalmatlanná tegyék a tanúzásra, azt állítsák, hogy az emlékei megbízhatatlanok és ezzel lerázzák magukról a nyomozóhatóságot. Ne feledjük, hogy Chandleréknek már megvolt a pénzük a peren kívüli megállapodásból és sosem akartak büntetőperben tanúskodni [ennek részleteiről A peren kívüli megállapodásról szóló cikkünkben olvashatsz majd].

Azonban az, hogy használtak-e Sodium Amytalt vagy sem egyáltalán nem lényegi kérdés ebben az ügyben. Amint olvasható ebben a cikkben Chandlerék verziója arról, hogy Jordan hogyan állít elő a vádjaival önmagában problematikus, anélkül is, hogy bevezetnénk a Sodium Amytalt a történetbe.

Források:

[1] Mary A. Fischer: Was Michael Jackson Framed? (GQ, October 1994)
http://www.buttonmonkey.com/misc/maryfischer.html

[2] Raymond Chandler’s article on his now defunct website (Allthatglittersbook.com, Atgbook.com, Atgbook.net, January-February, 2005)
http://web.archive.org/web/20050208010747/atgbook.net/GQFinal.html

[3] Dennis Dutton: A Family Torn Asunder (July 20, 1997)
http://www.napanet.net/~moiraj/santafe.html

[4] Jackson Settles Abuse Suit but Insists He Is Innocent : Courts: Singer will reportedly pay $15 million to $24 million to teen-ager. Criminal investigation will proceed. (Los Angeles Times, January 26, 1994)
http://articles.latimes.com/1994-01-26/news/mn-15478_1_michael-jackson

Kategória: Az 1993-as ügy | Címke: , , , , , , | 4 Hozzászólás

Hogyan alakultak ki Chandlerék vádjai?

1993. július 11-én Jordan Chandler, aki az anyjával, June Chandlerrel lakott, elment az apjához látogatóba egy hétre, de a hét végén az apa, Evan Chandler nem volt hajlandó a fiút visszavinni az anyjához. Ez volt az a hét, amikor Jordan Michael Jackson elleni vádjai elkezdtek alakot ölteni. Chandlerék azt állították, hogy a fiú azután tett vallomást állítólagos molesztálásáról, hogy Evan elaltatta egy kisebb fogászati beavatkozás kedvéért (egy tejfogát húzta ki) aneszteziológus barátja, Mark Torbiner segítségével június 16-án, mindössze egy nappal azelőtt, hogy Evannak vissza kellett volna vinni a fiát ex-feleségéhez.

Chandlerék sztorija szerint – ahogy azt Ray Chandler 2004-es könyvében az All That Glittersben leírják – miután Jordan kijött az altatásból Evan nyomás alá helyezte, hogy „valljon” és támassza alá azt a gyanúját, hogy Michael Jackson szexuálisan molesztálta. A fiú ezt visszautasította. Azután Evan elkezdte zsarolni hazugságokkal és fenyegetőzésekkel barátja, Michael Jackson ellen.

Először Evan azt állította, hogy lehallgató készülékeket helyezett el Jordan hálószobájában (később elismerte, hogy ez hazugság volt).

„Amikor Jordie visszajött a konyhából Evan támadásba lendült. „Ülj le és nagyon figyelj oda arra, amit most fogok mondani. Emlékszel, hogy amikor átjöttél a házamba elmondtam neked, hogy ha hazudsz nekem, akkor el fogom pusztítani Michaelt?” Jordie bólintott, hogy igen. „Jó. Tartsd ezt észben, mert felteszek neked egy kérdést. Kedveled Michaelt?”

„Igen.” – válaszolta a fiú.

„Mondhatjuk, hogy szereted, igaz?”

„Igen.”

„És nem akarod, hogy bántódása essen?”

„Nem.”

„Oké, akkor hadd emlékeztesselek valamire. Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy bepoloskáztam a hálószobádat?” Jordie bólintott. „Nos, tudok mindent, amit csináltatok, úgyhogy akár el is ismerheted.” [1; 90. old.]

De Jordan „csendben maradt és látszólag semmiféle hatással nem volt rá mindez” [1; 90. old.]. „Látva ezt, Evan gyorsan hangnemet váltott.” [1; 90. old.] Megpróbálkozott a hízelgéssel és azt mondta Jordannek, hogy biszexuálisnak lenni nemcsak, hogy rendben van, de „még menő dolog is, bizonyos szempontból” [1; 91. old.]. Ez sem működött, Jordan továbbra sem volt hajlandó azt mondani, hogy Jackson molesztálta őt.

Azután Evan Jackson elleni fenyegetőzése közvetlenebb és agresszívabb lett:

„Adok neked egyetlen utolsó esélyt arra, hogy megmentsd Michaelt. Ha hazudsz nekem, akkor tönkreteszem az egész világ előtt és a te hibád lesz, mert te vagy az egyetlen, aki megmenthetted volna.” [1; 91. old.]

és

„Tudok a csókolózásról, a maszturbálásról, úgyhogy semmi olyat nem mondasz nekem, amit még nem tudok.” – hazudott Evan. „Ez nem arról szól, hogy bármit megtudjak. A hazugságról szól. És tudod mi fog történni, ha hazudsz. Úgyhogy nagyon megkönnyítem ezt a számodra. Egyetlen kérdést fogok feltenni. Csak annyit kell mondanod, hogy igen vagy nem. Ennyi. Ha hazudsz, akkor Michaelnek vége. Ha igazat mondasz, akkor megmented.” [1; 91. old.]

Ekkora Jordan természetesen már tudta, hogy az apja mit tekintene „igazságnak” és mit „hazugságnak”, mivel Evan ezt nagyon világossá tette. Ray Chandler ezt írja a könyvében: „A szívében Evan már tudta az igazságot, nem volt szüksége Jordanre ahhoz, hogy megerősítse.” [1; 91. old.]

Más szavakkal Evannak volt egy előre megfogant, fixa ideája arról, hogy Jackson molesztálta a fiát és csakis ennek a megerősítését fogadta el Jordantől, mint „igazságot”. Minden mást „hazugságnak” tekintett, aminek következtében Evan „tönkreteszi” a sztárt. És Jordan állítólag ekkor adta meg magát – miután kérlelte az apját, hogy ne bántsa Jacksont:

„Oké. Mi a kérdés?”

„Megérintette Michael a péniszedet?”

Jordan habozott. Aztán szinte alig hallhatóan azt suttogta: „Igen.”

Evan nem gyakorolt nyomást tovább. Hallotta, amit hallania kellett. Kinyújtotta a kezét, megölelte a fiát és Jordie visszaölelte, szorosan.

„Soha többet nem beszéltünk erről.” – mondta Evan később a Los Angeles-i kerületi ügyésznek. Evan számára a részletek nem voltak érdekesek. „A börtön falak megrepedtek és biztos voltam benne, hogy a többi majd gondoskodik magáról.” [1; 91-92. old.]

Mindezen fenyegetőzés és zsarolás után Jordan „vall” egy alig hallható „igennel” és azt kellene hinnünk, hogy Evannak nincs több kérdése? Állítólag a fia éppen bevallotta, hogy molesztálták, de az apja nem kíváncsi részletekre, mint például mikor, hol, hogyan, hány alkalommal és pontosan mi történt, milyen körülmények között érintette meg a fia péniszét egy másik férfi? Sőt, Evan később azt mondja a Los Angeles-i kerületi ügyésznek, hogy „soha többet nem beszéltünk erről”. Ennek csak akkor lenne értelme, ha Evan tudta, hogy nincsenek részletek, amiket Jordan elmesélhetne. Úgy tűnik továbbá, hogy mindez egy kísérlet Evan részéről arra, hogy távolságot tartson a vádaktól, hogy ne vádolhassák azzal, hogy ő tanította be a fiát.

A „részletek” később kibontakoztak amikor hallottunk maszturbálással, kölcsönös maszturbálással és orális szex-szel kapcsolatos vádakról, de ezek a „részletek” csak azután kerültek elő, hogy Jordan még több időt töltött el az apja felügyelete alatt és Evan ügyvédjének, Barry Rothmannek az irodájában, akit maga Evan is úgy jellemzett a David Schwartz-cal folytatott rögzített telefonbeszélgetésében, hogy ő „a legmocskosabb kurafi” [2].

Hangsúlyozni kell, hogy a fenti történet Jordan állítólagos „vallomásáról” pusztán Ray Chandler elbeszélésén alapul az All That Glittersben és nem tudjuk, hogy ebből mennyi az igaz. De még ha teljesen igaz is, az ahogy Jordant az apja beleerőltette és belefenyegette a „vallomásba” rendkívül problematikussá teszi ezeket a vádakat. Azonban van okunk arra, hogy kételkedjünk abban az állításban, hogy Jordan bármit is „bevallott” volna július 16-án.

Az All That Glittersben azt állítják, hogy július 20-án Jordan anyja, June Chandler és akkori férje, David Schwartz találkozott Evan ügyvédjével, Barry Rothmannel az utóbbi irodájában. Ezen találkozó során Rothman megmutatta nekik Dr. Mathis Abrams levelét (egy olyan levelet, amelyet Dr. Abrams anélkül írt, hogy találkozott volna Jordannel [részletek Abrams leveléről az Evan Chandler „gyanúi” c. cikkünkben.]) és azt követelte tőlük, hogy írjanak alá egy dokumentumot, amelyben June átadja Jordan felügyeleti jogát Evannak. Noha Rothman és Evan Chandler meg akarta győzni June Chandlert és David Schwartzot arról, hogy Jackson molesztálta Jordant – és ennek eszközéül Dr. Abrams levelét használták fel – Jordan állítólagos vallomását nem is említették nekik ezen a találkozón. Az All That Glittersben azt állítják, hogy ez azért volt, mert Evan nem akarta eljátszani Jordan bizalmát.

Augusztus 4-én Evan és Jordan találkozott Jacksonnal és magánnyomozójával, Anthony Pellicanóval a Westwood Marquis Hotelben. Evan felolvasta nekik Dr. Abrams levelét, majd a találkozót követően Evan és Rothman meginvitálta Pellicanót Rothman irodájába, ahol 20 millió dolláros követelést fogalmaztak meg azért, hogy ne álljanak a nyilvánosság elé Michael Jackson elleni gyerekmolesztálási vádakkal. [Ennek a találkozónak a részleteiről a Chandlerék pénzügyi követelései című cikkünkben olvashatsz majd – link később.]

Azonban Ray Chandler könyve szerint augusztus 6-án Jordan még mindig nem volt hajlandó azt mondani az anyjának, June Chandlernek, hogy Jackson állítólag molesztálta őt. Ray Chandler azt állítja, hogy ez azért volt, mert a fiú „túlságosan szégyellte magát” [1; 111. old.] Elvileg ez természetesen lehetséges lenne, azonban maga Evan sem említette ex-feleségének Jordan állítólagos „vallomását”, noha a könyv úgy írja le Evant, mint aki kétségbeesetten próbálja meggyőzni June-t, hogy Jackson molesztálta a fiukat. A könyvben azt a magyarázatot kapjuk ismét, hogy Evan nem akarta eljátszani a fiú bizalmát. Evant így idézi a könyv: „’Nem kellett volna, hogy számítson’ – hitte Evan – ’Én vagyok az apja és ha én azt mondom [June-nak], hogy a gyerekünket molesztálták annak elégnek kellene lennie.’” [1; 112. old.]

A könyv leír egy roppant furcsa eseménysorozatot augusztus 9 és 11 között. June elvitte Jordant a moziba, de Evan „csak azzal a feltétellel engedte, hogy ha June nem zaklatja Jordie-t kérdésekkel” [1; 115. old.] Tartsuk észben, hogy miközben Evan kétségbeesetten próbálja meggyőzni June-t arról, hogy Jackson állítólag molesztálta a fiukat, nem engedi June-t, a fiú anyját, hogy személyesen kérdezze meg Jordant erről! A könyv szerint a következő napon June elvitte Jordant ebédelni és akkor ő és akkori férje, David Schwartz elkezdték kérdezgetni: „Mire készül az apád? Mennyi pénzt kért? Nyújtott be Rothman gyermek elhelyezési keresetet?” [1; 116. old.]

A könyv azt állítja, hogy ekkor Jordan megfenyegette őket, hogy hívja a „zsarukat”, ha nem viszik vissza az apjához, így June visszavitte Evanhoz. A könyv mindezt egy drámai „elrablási” kísérletként írja le June részéről [1; 116. old.], aminek nem sok értelme van, mivel ekkor June volt a fiú törvényes gyámja, így a „zsaruk” nem kényszeríthették volna arra, hogy visszavigye Jordant Evanhoz, ha nem akarta volna. Tartsuk észben, hogy az események ezen verziója csupán Ray és Evan Chandler verziója és ez nem jelenti azt, hogy ez az igazság, de ez az ő sztorijuk. A történet a könyvben így folytatódik:

„Amikor megérkeztek June azt mondta a fiának, hogy ha Evan igazat mond, akkor egyesítené az erejét velük, hogy megbüntethessék Michaelt. Biztonságban az apja házában Jordie elmondta Evannak ami történt és June ajánlatát is, hogy segít nekik, ha meg tudják győzni.

Evan tudta, hogy ezt csak úgy érhetnék el, ha Jordie elmondana June-nak mindent, amire a fiú nem volt hajlandó. „Először jöttem rá arra, hogy meg kell szegnem az ígéretemet Jordie-nak és el kell mondanom June-nak, hogy elismerte, hogy [Jackson] megérintette. A dolgok teljesen elszabadultak és csak így tudtam megállítani az őrületet.” [1; 116. old.]

Nagyon ironikus, hogy Evan „őrületről” beszél, amikor éppen az ő viselkedése volt bizarr. Miért mindez a dráma, titkolózás, komplikációk, amikor egyszerűen elmondhatta volna June-nak közvetlenül július 16. után, hogy Jordan bevallotta neki, hogy Michael Jackson molesztálta? El kellene hinnünk, hogy miközben Evant úgy jellemzik, mint aki kétségbeesetten próbálja meggyőzni June-t, hogy Jackson molesztálta a fiukat, csaknem egy hónapon keresztül nem említené neki a legfontosabb „bizonyítékot”, Jordan saját vallomását? Nehéz elhinni azt a magyarázatot, hogy Evan azért nem említette ezt, mert nem akarta eljátszani a fiú bizalmát, amikor soha nem volt problémája azzal, hogy más alkalmakkor becsapja a fiát, vagy hazudjon neki. Ráadásul Evan már elmondta más embereknek, beleértve June-t is, azon állítását, hogy Jackson állítólag molesztálta Jordant – ezen állítást Dr. Abrams levelére alapozva. Miért lenne nagyobb „becsapása” Jordannek, ha Evan elmondaná az anyjának az állítólagos vallomását?

Jordan még augusztus 10-én sem volt hajlandó megerősíteni az apja állításait June-nak, amikor June azt mondta neki, hogy segítene megbüntetni Jacksont, ha a fiú ezt megtenné. A megerősítés végül a következő reggelen történt meg, amikor – a könyv szerint – Jordan felhívta az anyját és telefonon mondta el neki a Jackson elleni vádjait – miközben Evan végig mellette állt a telefonnál. June kérte, hogy hadd beszéljen négyszemközt a fiával, de Evan nem volt hajlandó ezt engedni. Evan ezt azzal indokolta a könyvben, hogy nem bízott June-ban „az elrablási kísérlet” után és hogy June és David Schwartz kifejezte felé azon gyanúját, hogy Evan beleerőszakolta Jordant abba, hogy vádakat fogalmazzon meg Jackson ellen. A fent jellemzett események mellett June-nak minden oka megvolt arra, hogy ezt gyanítsa és az, hogy Evan nem engedte a fiút négyszemközt beszélni vele minden bizonnyal nem a legjobb módja ezen gyanúk szerteoszlatásának. Mint ahogy az a tény sem, hogy ugyanebben az időszakban Evan és az ügyvédje, Barry Rothman tovább próbált pénzt követelni Jacksontól, aminek részleteit egy későbbi cikkben tárgyaljuk (link később).

Augusztus 16-án June Chandler ügyvédje, Michael Freeman értesítette Rothmant arról, hogy keresetet nyújtottak be a bírósághoz annak érdekében, hogy Jordan visszakerüljön az anyjához, June Chandlerhez. Válaszként, és attól frusztráltan, hogy Jackson nem volt hajlandó fizetni neki, augusztus 17-én Evan elvitte Jordant Dr. Abramshoz, ahol a fiú először vádolta meg Michael Jacksont részletesen, s ez elkerülhetetlenül maga után vonta a hatóságok bekapcsolódását, a vádak nyilvánosságra kerülését, valamint mindez lehetővé tette Evan számára, hogy megkapja Jordan törvényes felügyeleti jogát. Ray Chandler könyvében ezt olvassuk:

„A Freeman beadványának bírósági meghallgatását megelőző este egy telefonbeszélgetésben Barry felvilágosította Evant arról, hogy hacsak nem hajlandó besétálni a bírósági terembe és megvádolni Michaelt Jordie molesztálásával, akkor nincs esélye nyerni: June volt a törvényes gyám és csak erre volt szüksége ahhoz, hogy visszakapja Jordie-t.” [1; 119. old.]

Vegyük figyelembe a tényt, hogy Evannak július 16-án kellett volna Jordant visszavinni az anyjához. Utólag azt állítani, hogy Jordan azon a napon „bevallotta” neki, hogy Michael Jackson állítólag molesztálta, jó módszer Evan számára, hogy megindokolja miért nem vitte vissza. Azonban a fent jellemzett események július 16. és augusztus 17. között kétségessé teszik azt az állítást, hogy Jordan bármit is “bevallott” volna július 16-án.

Források:

[1] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

[2] Taped phone conversation between Evan Chandler and David Schwartz (July 8, 1993)
schwartz_chandler

Kategória: Az 1993-as ügy | Címke: , , , , , , , , , , | 4 Hozzászólás

Titokban felvett telefonbeszélgetések Evan Chandler és David Schwartz között 1993. július 8-án

A felvételek kontextusa és eredete

Evan Chandler

Evan Chandler

Ebben a cikkben három telefonbeszélgetésből mutatunk be részleteket, amelyek Jordan Chandler apja, Evan Chandler és a fiú mostohaapja David Schwartz között zajlottak 1993. július 8-án. A felvételeket Schwartz készítette, aki aztán egy nappal később átadta őket Michael Jackson magánnyomozójának, Anthony Pellicanónak. Néhány hónappal később a szalag bizonyítékként szerepelt a bíróságon egy Schwartz és Evan Chandler közötti perben. A beszélgetések teljes leirata eredeti angol nyelvén itt olvasható: schwartz_chandler.

(Megjegyzés: Az Evan Chandler és David Schwartz közötti beszélgetések mellett voltak más párbeszédek is a szalagon, amelyeket a leirat szintén tartalmaz. A számunkra releváns beszélgetések a fenti dokumentum 4-39., 136-160. és 160-243. oldalán találhatók. Néhány nevet, mint például Evan Chandler második feleségének a nevét, vagy a második házasságából származó fia nevét megváltoztatták a leiratban a személyazonosságuk védelme érdekében.)

Hangsúlyozni kell, hogy ezek a párbeszédek AZELŐTT zajlottak, hogy Jordan állítólag „bevallotta” az apjának az állítólagos molesztálást [annak részleteiről, hogy ez az állítólagos “vallomás” hogyan zajlott egy későbbi cikkünkben bővebben is beszámolunk] és akkor, amikor Jordan maga tagadta, hogy Jackson bármi rosszat tett volna. Ezt nagyon fontos észben tartani végig miközben olvassuk a párbeszédet.

David Schwartz

David Schwartz

A párbeszéd során Evan Chandler nem vádolja meg Jacksont egyenesen molesztálással, sőt utal arra, hogy az ügyvédje azt tanácsolta vigyázzon azzal mit mond és hogy mit fed fel más emberek előtt a „tervéről”, de célozgat egy „intim kapcsolatra” az énekes és a fia között – még egyszer, mindezt azelőtt, hogy a fia állítólag vallomást tett neki. Arról, hogy Chandlerék hogyan magyarázták Evan „gyanúját” arra vonatkozóan, hogy molesztálás történt, lásd ezt a cikket.

A következőkben megvizsgáljunk a párbeszédek lényegesebb részleteit, kommentárokat fűzünk hozzá, és belehelyezzük őket Chandlerék – és különösen Evan Chandler – más cselekedeteinek kontextusába.

A párbeszédek

(A kiemelés mindenhol ezen cikk szerzőjéé.)

  1. rész

MR. CHANDLER: Hadd fogalmazzak így: van egy előre lefektetett rutinom amit gyakoroltam arról, hogy mit fogok mondani.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Oké? Mert nem akarok semmi olyat mondani, ami felhasználható lehet ellenem.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Szóval pontosan tudom, hogy mit mondhatok. Ezért viszem ezt a hangfelvevőt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Néhány dolog papíron van, hogy megmutassam embereknek…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és ennyi. Az egész részem két vagy három perc lesz és aztán megfordulok [szalaghiba] és annyi. Nem fogok semmit mondani azon kívül, amit mondtak, hogy mondjak…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és aztán megfordulok és elmegyek és akkor dönteniük kell.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És attól a döntéstől fog függeni, hogy mit döntök arról, hogy fogunk-e újra beszélni vagy nem, vagy hogy ez tovább fog-e menni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: El kell engednem egy telefonhívást. Amint elhagyom a házat telefonálni fogok.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Telefonálni fogok.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És azt mondom „mehet” vagy azt, hogy „még nem mehet” és ez…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … így lesz. Megmondták nekem, hogy mit tegyek és azt kell tennem. Én nem… én történetesen tudom, hogy mi fog történni, érted? Nem kell semmit sem mondaniuk nekem. [Szalaghiba] „nem hallgattatok rám. Most majd hallgatnotok kell rám. Ez az én álláspontom. Gondolkodjatok rajta.”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: „Gondoljátok át!” Semmi rosszat nem fogok mondani senkiről, rendben? Minden ott van papíron.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ki fogom osztani a papírt, hogy véletlenül ne [szalaghiba], kiosztom a papírt. „Michael, itt a papírod. June, itt a papírod.”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: „Hasonlítsátok össze a papírokat. Olvassátok el ezt az egész dolgot. Ezek az én érzéseim ezzel kapcsolatban. Akartok tovább beszélni? Majd újra beszélünk.”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: „Ha ti nem [szalaghiba]” – de nézd, csak annyit próbálok most csinálni, arra kényszerítettek, hogy [szalaghiba] papírra és odaadom nekik olvasni…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … mert [szalaghiba]. Úgy értem, nem szánalmas ez? Miért akarnának kizárni engem, hogy ilyen messzire elmenjek, ennyi pénzt elköltsek, ennyi időmet azzal töltsem az életemből, hogy sírok, távol vagyok a praxisomtól, nem fizetek [szalaghiba] mindenki más? Miért akarják, hogy ezen keresztülmenjek? És nagyon világossá tettem June számára, hogy miatta megyek ezen keresztül, mert nem akartam semmi félreértést. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy hassak rá. [Érthetetlen] hideg és szív… abszolút hideg és szívtelen. Ez minden…

A fenti részletben Evan arról a találkozóról beszél, amelyet követelt Jordantől, Jordan anyjától June-tól és Michael Jacksontól július 9-ére. Hogy ezt a követelést mi előzte meg azt ez a cikk részletezi. Ajánlott elolvasni azt a cikket mielőtt ezt folytatnánk.

A közvetlen előzmény az volt, hogy Jordan nem volt hajlandó felhívni az apját apák napján (június 20) és amikor Evan hívta őt akkor nem volt hajlandó beszélni vele. (Tulajdonképpen ellentmondás van itt Chandlerék sztorijában – nem az egyetlen. 2005-ös vallomásában az anya, June Chandler azt állította, hogy noha Jordan eredetileg nem akarta felhívni az apját apák napján végül mégis beszélt vele aznap annak eredményeként, hogy June elbeszélgetett vele róla. Ez azonban úgy tűnik nem igaz Evan alábbi fenyegetőzései alapján.)

Evan testvérének, Ray Chandlernek All That Glitters című könyve alapján Evan Jacksonnak a fiú feletti befolyásának tulajdonította azt, hogy Jordan nem volt hajlandó beszélni vele – mintha Evan mániákussága, fenyegetőzései, dühkitörései és furcsa szexuális megjegyzései és kérdései ne lennének elegendőek ahhoz, hogy elidegenítsenek egy gyereket [részletek a fent már hivatkozott cikkben].

Az All That Glitters szerint Evan ezt mondta ex-feleségének: „Hadd mondjak neked valamit, June. Jobb, ha felhív és jobb, ha mihamarabb, vagy mind nagyon megfogjátok bánni. Ismersz. Elegem van!” [1; 59. old.] Ugyanezen könyv szerint július 7-én Evan ezt a fenyegető üzenetet hagyta June üzenetrögzítőjén:

„Szerda van, július 7. June, gondoskodj róla, hogy lejátszod ezt az üzenetet Michaelnek és Jordie-nak. Megismétlem. June, gondoskodj róla, hogy lejátszod ezt az üzenetet Michaelnek és Jordie-nak. Mindhárman felelősek vagytok azért, ami folyik. Senki sem semleges fél. Miután Jordie újra és újra visszautasította, hogy visszahívjon ez az utolsó önkéntes kísérletem a kommunikációra. A házadban leszek San Lorenzóban most pénteken, július 9-én reggel 8:30-kor. Vedd szavamat erre, nincs semmi fontosabb egyikőtök számára sem mint hogy ott legyen ezen a megbeszélésen.” [1; 62. old.]

A találkozó, amit Evan akart július 9-én végül nem jött létre, de később, augusztus 4-én egy másik igen, amelyen Evan, Jordan, Michael Jackson és Jackson magánnyomozója, Anthony Pellicano voltak jelen. Annak a találkozónak a részleteiről ebben a cikkben olvashatsz [link később]. Annak az augusztus 4-ei találkozónak a koreográfiája nagyon hasonlóan zajlott ahhoz, amit Evan a július 9-ei megbeszélésre tervezett: ahelyett, hogy saját szavaival beszélt volna egy papírra hagyatkozott, hogy elkerüljön „mindent, ami felhasználható lehet ellenem” (augusztus 4-én felolvasta egy pszichiáter, Dr. Mathis Abrams levelét [részletek a korábban már hivatkozott cikkben]). Amint később látni fogjuk Evannak egy ügyvéd adott tanácsokat arról, hogy milyen lépéseket tegyen – már azelőtt, hogy a fia állítólag „vallott” neki az állítólagos molesztálásról.

MR. CHANDLER: […] Egyébként turnéra mennek augusztus 15-én. El fognak menni. Az országon kívül lesznek…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … négy hónapig.
MR. SCHWARTZ: És ez rossz?
MR. CHANDLER: Nos, nem fogok tudni velük kommunikálni erről, ha elmennek, nem igaz?
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, de azt gondolod, hogy…
MR. CHANDLER: Egyébként nem fognak elmenni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Még nem tudják, de nem fognak elmenni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgy értem különösen ha holnap nem jelennek meg, akkor biztos, hogy nem mennek. Szerencséjük lesz ha Michaelnek egyáltalán…
MR. SCHWARTZ: Hadd kérdezzem meg… hadd kérdezzem meg ezt…
MR. CHANDLER: … nem kell lemondania a (érthetetlen) turnét.

Jackson 1993 augusztusában kezdte meg Dangerous világkörüli turnéja második részét. Meghívta June-t, Jordant és Jordan húgát, hogy menjenek vele a turnéra, amint azt gyakran megtette sok emberrel az évek során. Ez nem tetszett Evannak és Ray Chandler könyve szerint megpróbálta mind a fiát, mind az ex-feleségét lebeszélni róla, de ők el akartak menni. Evan itt kijelenti, hogy „még nem tudják, de nem fognak elmenni” és még arra is utal, hogy Jackson arra kényszerülhet, hogy lemondja a turnéját. Mindez azelőtt, hogy Jordan állítólag „bevallotta” Evannak azt, hogy Jackson állítólagosan molesztálta.

MR. CHANDLER: Már mondtam neked… nem mondhatok semmi többet…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …mint amit már előkészítettem. Papíron van.
MR. SCHWARTZ: Ez a te…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Nem fogok belemenni, hogy…
MR. SCHWARTZ: Ez az ügyvéded miatt van?
MR. CHANDLER: Mi?
MR. SCHWARTZ: Az ügyvéded miatt?
MR. CHANDLER: Igen.

Ez ismét alátámasztja, hogy Evant egy ügyvéd tanította ki arról, hogy mit tegyen és hogyan tegye. Ez az ügyvéd, amint azt ma már tudjuk, Barry K. Rothman volt. Evan még több mindent is elmondott erről az ügyvédről a beszélgetés során:

MR. CHANDLER: Hajlandó találkozni velük. Most inkább mindnyájukat meg szeretné ölni. A legszemetebb anyaszomorítót választottam akit csak találtam.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Az egyetlen oka annak, hogy holnap találkozom velük, az igazi tény az, hogy…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …Monique miatt. [Evan akkori felesége. A leiratban álnéven szerepel. A valódi neve Nathalie.]
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Monique könyörgött, hogy tegyem meg.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Azt mondta: „Elvesztetted az önuralmadat”…
[…]
MR. CHANDLER: …(egyszerre beszélnek, érthetetlen) Csak Monique miatt megyek oda, mert hogy őszinte legyek veled, Dave, sokkal könnyebb lenne számomra és sokkal kielégítőbb…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … ha látnék mindenkit elpusztulni…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …úgy, ahogy ők elpusztítottak engem, de ez sokkal könnyebb lenne. És Monique csak azt mondogatta nekem: „Nem igazán akarod ezt megtenni”, és végül ő [szalaghiba] minden kedvéért, amit megéltünk együtt a múltban…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …hogy tegyek még egy próbát és ez az egyetlen oka, mert ez az ügyvéd, akit találtam… úgy értem, többet meginterjúvoltam és a legszemetebb kurafit választottam…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …akit csak találtam, és csak annyit akar, hogy mindez kikerüljön a nyilvánosság elé olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehet és olyan nagy legyen, amilyen csak lehet…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és megalázzon annyi embert amennyit csak tud, és neki rossz [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez jó?
MR. CHANDLER: …(egyszerre beszélnek, érthetetlen) egy csomó pénzembe kerül.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez jó?
MR. CHANDLER: Úgy gondolom, hogy ez nagyszerű. Fantasztikus. A legjobb. Mert amikor valaki… amikor valaki azt mondja neked, hogy nem akar veled beszélni…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …beszélned kell velük..
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … meg kell kapnod a figyelmüket. Élet és halál kérdése. Én így veszem ezt. Beszélnem kell velük.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez élet és halál kérdése a fiam számára. Meg kell kapnom a figyelmüket. Ha nem kapom meg, ha nem kaptam meg a telefonon és ha nem kapom meg holnap…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …akkor majd ez a fickó biztosan megkapja. Az a következő lépés. És tudni akarsz valamit? Még rá is ráküldtem valakit, ha ő nem [szalaghiba]. De nem akarok [szalaghiba]. Nem viccelek. Komolyan gondolom, amit korábban mondtam neked.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez igaz. Úgy értem mészárlás lehet belőle, ha nem kapom meg, amit akarok. De hiszem, hogy ez az ember meg fogja kapni, amit akar.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Szóval ő csak nagyon szeretné [szalaghiba] semmit sem szeretne jobban annál, hogy ez továbbmenjen. Ő szemét, durva…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …nagyon okos [szalaghiba] és éhezi a nyilvánosságot [szalaghiba] jobb neki.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És ez oda fog menni…
MR. SCHWARTZ: Nem gondolod, hogy mindenki veszít?
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) teljesen megalázni őt minden lehetséges módon…
MR. SCHWARTZ: Ez… nem veszít ezzel mindenki?
MR. CHANDLER: Nem ez a lényeg. Nézd, a lényeg az, hogy ha olyan messzire el kell mennem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … nem állhatok meg és gondolkodhatom azon, hogy „ki nyer és ki veszít?”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Csak egy dologra gondolhatok és csak egy célom van és a cél az, hogy megkapjam a figyelmüket…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …így ez [szalaghiba] aggodalmak, és ameddig nem akarnak velem beszélni nem mondhatom el nekik mik az aggodalmaim, így lépésről lépésre kell haladnom, minden alkalommal eszkalálva a figyelem felkeltő mechanizmust – és én csak ennek tekintem őt, figyelem felkeltő mechanizmusnak. Sajnos azután már minden teljesen [szalaghiba]. Annyi lendületet fog kapni önmagában, hogy mindez már teljesen kikerül a kontrollom alól. Monumentálisan hatalmas lesz és nekem nem áll majd módomban leállítani. Azon a ponton már senkinek sem lesz. Úgy értem, ha egyszer elengedem azt a telefonhívást, akkor ez a fickó mindenkit a látóterében el fog pusztítani bármilyen gonosz, szemét, kegyetlen módon ahogy csak tud. És én teljes felhatalmazást adtam neki erre. Túlmenni a holnapon azt jelentené, hogy minden hatalmamban álló minden lehetséges dolgot megtettem, hogy leültessem őket, hogy beszéljenek velem és ha ők még mindig [szalaghiba], eszkalálnom kell a figyelem felkeltő mechanizmust. Ő a következő. Nem tudok valaki kedveshez menni [szalaghiba]. Velük ez nem működik. Erre már rájöttem. Legyél kedves és aztán menj és baszd meg magad.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Alapvetően amit tudniuk kell végeredményben az, hogy az életüknek vége, ha nem ülnek le. Így vagy úgy, vagy a következő lépés jön vagy a [szalaghiba]. Nem állok le, amíg meg nem kapom a figyelmüket. Én [szalaghiba] az egyetlen cél most az, hogy azt kell tennem, ami szerintem a legjobb Jordy-nak…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és úgy gondolom, hogy ami most folyik az rossz Jordy-nak és ezért bármilyen alternatíva jobb. Ha nincs igazam, akkor le kellene ülniük és elmondaniuk nekem miért nincs igazam.

Noha maga Jordan Chandler ezen a ponton szilárdan állította, hogy Jackson soha nem tett vele semmi helytelent, Evan Chandler itt arról beszél, hogy egy olyan ügyvédet választott, aki „a legszemetebb kurafi”, aki el akar „pusztítani a látókörében mindenkit bármilyen gonosz, szemét, kegyetlen módon ahogy csak tud”, aki „annyi embert meg akar alázni, amennyit csak tud” és aki „éhezi a nyilvánosságot”. Ez utóbbi állítás egyébként teljesen ellentétes Chandlerék azon állításával, hogy azért nem tettek vallomást Jackson ellen büntetőperben, mert aggódtak a publicitás miatt, ami egy ilyen nagy médiafigyelmet kapó ügyben elkerülhetetlen lett volna. Valójában Evan Chandler szándékosan választott egy olyan ügyvédet, aki „éhezi a nyilvánosságot” [később majd még többet olvashatsz Chandlerék ezen állításáról ezen az oldalon más cikkekben – linkek később].

De vajon Evan Chandler nem csupán egy kétségbeesett apa volt, aki egy valós aggodalmát akarta kommunikálni ex-felesége és Jackson felé, de mivel nem hallgatták meg ezért kétségbeesett intézkedéseket kellett tennie?

Ray Chandler All That Glitters című könyve szerint ezen a ponton Evan már kommunikálta az „aggodalmait” Jacksonnak, az ex-feleségének June-nak és a fiának Jordannek, mivel az volt a fixa ideája, hogy a fia és Jackson közötti kapcsolat szexuális, azonban a fia visszautasította ezt a vádat, akárcsak Jackson. Hogy Evan mire alapozta ezeket az aggodalmakat arról az Evan Chandler „gyanúi” című cikkünkben olvashatsz. Abban a cikkben látni fogod, hogy számos körülmény van, amely Evan önábrázolását, mint aggódó apa minimum megkérdőjelezhetővé teszi. Hogy még további perspektívába helyezzük Evan állítólagos aggodalmait, ajánlom cikkeinket Evan pénzügyi követeléseiről [link később], rövid összefoglalónkat Evan kapcsolatáról a családjával és cikkünket Evan Chandler 1996-as keresetéről Michael Jackson ellen [link később]. Ráadásul önmagában az aggodalmak nem magyaráznák az előre kidolgozott terveket arra, hogy embereket pusztítson el és alázzon meg (és vegyük észre a többes számot – úgy tűnik Evan nem csupán Jacksonról beszél) „bármilyen gonosz, szemét és kegyetlen módon” miközben maga a fia tagadja, hogy Jackson bármilyen helytelen dolgot tett volna vele.

A fia iránti aggodalom helyett úgy tűnik ez az egész inkább Evan megsértett egójáról szól, amit jól tükröz, amikor ezt mondja: „Csak Monique miatt megyek oda, mert hogy őszinte legyek veled, Dave, sokkal könnyebb lenne számomra és sokkal kielégítőbb, ha látnék mindenkit elpusztulni, úgy, ahogy ők elpusztítottak engem, de ez sokkal könnyebb lenne.”

Később a beszélgetés során látni fogjuk, hogy Evan nemcsak Jacksont veti meg, hanem June-t, sőt még Jordant is azért, amit tettek – Evan elméjében legalábbis – vele.

  1. rész

MR. CHANDLER: Ez hülyeség. Nem. Michaelnek ott kell lennie. Michaelnek ott kell lennie. Ő a legfontosabb. Őt akarom.
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, gondolod, hogy ő rossz ember?
MR. CHANDLER: Michael?
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ő egy gonosz ember. Rosszabb a rossznál.
MR. SCHWARTZ: Igen. És miért hiszed így?
MR. CHANDLER: Mi?
MR. SCHWARTZ: Miért hiszed így?
MR. CHANDLER: Bizonyítékom van rá.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Te is el fogod hinni, ha hallod…
MR. SCHWARTZ: Várj! Hadd kérdezzek valamit. Úgy értem, megbízol bennem, igaz?
MR. CHANDLER: Hadd fogalmazzak így, Dave. A világon senkinek sem volt engedélyezve, hogy June, Jordy és közém álljon ebben a családban. Ez volt a nehéz [szalaghiba] az ellenkezője. Ez gonosz. Ez az egyik oka annak, hogy gonosz. Beszéltem vele erről, Dave. Még meg is mondtam neki, hogy [szalaghiba] a család.
MR. SCHWARTZ: Mikor beszéltél vele?
MR. CHANDLER: Erről?
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Hónapokkal ezelőtt. Amikor először találkoztam vele, akkor elmondtam neki ezt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez a törvény. Ez az első dolog, amit tudott. Senkinek sincs engedélyezve, hogy ezt tegye. Most már nincs többé család.

Evan azzal vádolja Michael Jacksont, hogy „June, Jordy és közém állt ebben a családban”. Azonban June Chandler 2005-ös tanúvallomása szerint, amelyet Michael Jackson perében tett, Evan elhanyagolta a fiát mielőtt Jackson az életükbe jött és Evan a másik két gyermekét is elhanyagolta az 1993-as vádak után, akiket egy másik férfi nevelt fel. Ebben a cikkben még többet olvashatsz Evan kapcsolatáról a családjával. Evan azon állítását, hogy bizonyítéka van a későbbiekben fogjuk tárgyalni ebben a cikkben.

MR. CHANDLER: Nem tudom merre fog ez a dolog menni, de amit mondok az az, hogy amikor az emberek – amikor te – amikor az emberek teljesen elvágják a kommunikációt, akkor csak két választásod marad: hogy elfelejtsd őket vagy hogy frusztráljon a tettük. Én nem tudom elfelejteni őket. Szeretem őket. Ennyi. Nem kedvelem őket. Még mindig szeretem Jordy-t, de nem kedvelem őket, mert nem kedvelem azokat az embereket akikké váltak, de szeretem őket és mivel szeretem őket nem akarom látni őket [szalaghiba]. Ezért vagyok hajlandó beszélni. Nekem semmi előnyöm nincs abból, ha beszélek. Ha keresztülviszem ezt akkor nagyot fogok nyerni. Nincs semmi módja, hogy veszítsek. Mindent leellenőriztem kívül-belül.
MR. SCHWARTZ: De amikor azt mondod, hogy „nyersz”, akkor miről beszélsz, hogy „nyersz”?
MR. CHANDLER: Mindent meg fogok kapni, amit akarok és ők teljesen… ők örökre el fognak pusztulni. El fognak pusztulni. June el fogja veszíteni Jordy-t. Nem lesz joga rá, hogy valaha is újra lássa.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez tény, Dave. Ez az ami…
MR. SCHWARTZ: Segít ez…
MR. CHANDLER: …Michael karrierjének vége lesz.
MR. SCHWARTZ: Segít ez Jordy-n?
MR. CHANDLER: Michael karrierjének vége lesz.
MR. SCHWARTZ: És ez segít Jordy-n?
MR. CHANDLER: Ez számomra lényegtelen.
MR. SCHWARTZ: Igen, de úgy értem, hogy a lényeg az…
MR. CHANDLER: A lényeg számomra az, hogy, igen, June kárt okoz neki és Michael kárt okoz neki. Bizonyítani tudom és bizonyítani fogom.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és ha arra kényszerítenek, hogy bíróságra menjek, akkor megteszem [szalaghiba] és meg fogom kapni a gyermekfelügyeleti jogot. June-nak semmilyen joga nem lesz.

 

Hadd emlékeztessek ismét arra, hogy ez a párbeszéd azelőtt zajlik, hogy Jordan állítólag „vallomást tett” az állítólagos molesztálásáról az apjának és amikor a fiú maga azt mondta, hogy Jackson sosem molesztálta őt. Mégis Evan arról beszél, hogy „nagyot fog nyerni” és kijelenti, hogy „nincs mód arra, hogy veszítsek. Kívül-belül leellenőriztem” és, hogy „örökre el fognak pusztulni”, hogy „June el fogja veszíteni Jordy-t” és hogy „Michael karrierjének vége lesz”.

Noha Evan itt – és a párbeszéd során később – azt állítja, hogy „bizonyítani tudja”, valójában Chandleréknek sosem volt tényszerű bizonyítéka Jackson ellen. A könyvükben egy ponton azt is kijelentik, hogy azért tartottak a bíróságtól, mert ott csupán Jordan szava állt volna szemben Jacksonéval. Azonban ezen a ponton Evan még Jordan támogató szavával sem rendelkezett.

MR. CHANDLER: Ez…
MR. SCHWARTZ: … káros a számára?
MR. CHANDLER: Roppant káros a számára.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Mindenki egyetért ebben. Úgy értem, hogy ők… az ő véleményük ami meggyőzött arról, hogy ne maradjak távol ettől. Tudod, én nem vagyok konfrontatív. Hajlamos vagyok [szalaghiba] arra, hogy azt tegyem amit teszel, mondasz: „Oké. Menj és baszd meg magad. Menj és tégy ahogy akarsz és tudod, hívj fel valamelyik nap. Majd akkor meglátom. Van egy [szalaghiba]”, de a professzionális vélemények annyira meggyőztek engem, hogy hanyag voltam és nem léptem közbe hamarabb, hogy most ez megőrjít. Most én úgy érzem [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Ó, én igen és én…
MR. CHANDLER: …[szalaghiba] fontosabb, mint a pénz, ha a gyerek fontosabb, mint te vagy és fontosabbak, mint én…
MR. SCHWARTZ: És azok.
[…]
MR. CHANDLER: Én még soha korábban, de amikor az, hogy June-nál van az utolsó szó káros Jordy számára, akkor igen, közbe fogok lépni és ismét nem azt mondom, hogy ez az én… a véleményemet [mások] formálták…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …de én így látom a [szalaghiba] professzionális véleményeket, hogy biztos legyek abban, hogy nem esek egyik végletből a másikba itt.
[…]
MR. CHANDLER: Mit tehetek? Úgy értem ezen szakértők véleménye szerint gondatlan apa lennék, ha nem tenném azt, amit most teszek.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Valójában a véleményük szerint gondatlan voltam, hogy nem vetettem véget [szalaghiba] vélemény. Történetesen most már egyetértek velük. Először nem értettem egyet. Michael [szalaghiba] kedves [szalaghiba]…

Evan azt állítja, hogy más emberek győzték meg arról, hogy a kapcsolat Jackson és Jordan között „rendkívül káros”. Kik voltak ezek az állítólagos „professzionális vélemények” és „szakértők”? Ha Chandlerék saját sztorija szerint megyünk az All That Glitters alapján, akkor ezen a ponton nem álltak semmilyen kapcsolatban semmilyen pszichológussal, pszichiáterrel vagy terapeutával (az első terapeuta, akit felkerestek Dr. Mathis Abrams volt július 14-én). Említik, hogy Evan kikérte olyan emberek véleményét, mint a színésznő Carre Fisher és rajta keresztül valakiét, aki biztonsági szakember volt, valamint Jackson régi bőrgyógyászáét, Arnold Kleinét, de ezek az emberek nem voltak se szakértők, sem professzionálisak, legalábbis a gyermekmolesztálás területén, ráadásul soha életükben nem beszéltek Jordannel. Az All That Glitters szerint Klein azt mondta nekik, hogy semmi okuk nincs az aggodalomra Jacksonnal kapcsolatban és Fisher elbeszélése erről a történetről 2011-es Shockaholic című önéletrajzában jelentősen különbözik Chandlerék elbeszélésétől, amelyet az All That Glittersben olvashatunk. Fisher Evan viselkedését egyáltalán nem „aggódó apaként” írja le, hanem éppen ellenkezőleg. A részleteket lásd az Evan Chandler gyanúi című cikkünkben!

Alternatív módon Evan érthette „szakértő” alatt az ügyvédjét, Barry Rothmant, de Rothman sem volt szakértő a gyerekmolesztálással kapcsolatban és a gyerekmolesztálási vádak nem is képezték a fő területét, attól eltekintve, hogy egyszer korábban képviselt egy nőt, aki egy gyermekelhelyezési és gyerektartással kapcsolatos vita során megvádolta az ex-férjét azzal, hogy szexuálisan molesztálta a gyermeküket. Ráadásul, amint azt korábban láthattuk ebből a párbeszédből, Rothman „éhezte a nyilvánosságot” és „semmit sem szeretne jobban, mint hogy ez az ügy előremenjen”, így aztán megvolt a saját érdeke abban, hogy meggyőzze Evant arról, hogy menjen előre ezzel a várhatóan rendkívül nagy nyilvánosságra számot tartó üggyel.

MR. SCHWARTZ: Szóval miért gondolod, hogy ő [Jackson] nem kedves?
MR. CHANDLER: Miért? Mert széttörte a családot, ezért.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És figyelmeztettem, a számat elhagyó első mondat az volt: „Michael, úgy gondolom, hogy te egy igazán nagyszerű fickó vagy. Szívesen látunk a családban ameddig az vagy, akinek látszol, de ne vegyél semmit [szalaghiba]. Úgy értem számomra ez volt a legrosszabb dolog, amit bárki tehetett velem.
MR. SCHWARTZ: És gondolod, hogy ő tette?
MR. CHANDLER: Nos, Dave, ha ő nem lenne a képben, akkor minden úgy lenne, mint régen. Én nem…
MR. SCHWARTZ: De ez…
MR. CHANDLER: …mondom, hogy előre megfontoltan tette és nem mondom, hogy egymaga tette.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Azt mondom, hogy talán úgy tette… talán csak így alakult, és talán csak úgy alakult, hogy [szalaghiba] vágy, szóval mindhármukat hibáztatom, de amikor rátérek [szalaghiba] ez igazán June iránt kelt gyűlöletet bennem, mert a család érintetlen volt, [szalaghiba] éreztem erről. Nem volt semmim. Úgy értem, te bejöttél ebbe a családba és jobbá tetted. Nagyszerű volt. Valaki más bejön és széttöri. Tudod hogy [szalaghiba]. Oké. Szóval én [szalaghiba] bejön a családba aki jó dolgokat tesz a családért.
MR. SCHWARTZ: De, úgy értem…
MR. CHANDLER: Michael megosztott és uralkodott, Dave.
MR. SCHWARTZ: Mit csinált?
MR. CHANDLER: Megosztott és uralkodott.
MR. SCHWARTZ: Nos…
MR. CHANDLER: Azt tette, Dave. Azt tette.
MR. SCHWARTZ: Oh…
[…]
MR. CHANDLER: A lényeg az, hogy… a lényeg az, hogy kivette Jordy-t a családból June segítségével.
[…]
MR. CHANDLER: … a probléma azzal, aztán az a probléma végül ideáig juttatta a családot. De nem te vagy egyedül a hibás ezért. Ez nem azt jelenti, hogy June még mindig… én nem csináltam semmit, ami… nem volt joguk arra, hogy elvegyék tőlem a gyerekemet, hogy összetörjék a családot.

Evan fő problémája úgy tűnik, hogy az, hogy Jackson állítólag „széttörte a családot” és úgy tűnik ez Evan megsértett egójáról és Jackson iránti féltékenységéről szól: „Úgy értem számomra ez volt a legrosszabb dolog, amit bárki tehetett velem”. „Mindhármukat” hibáztatja – Jacksont, June-t és Jordant.

3. rész

MR. CHANDLER: Hadd fogalmazzak így neked, rendben? Kihúzod mind… mindhármukat a tanúk padjára ülteted (egyszerre beszélnek, érthetetlen)…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … bármilyen kérdés – és mindnyájuktól kérdezni fognak – és pszichológiai vizsgálatokon kell keresztülmenniük…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … (egyszerre beszélnek, érthetetlen) hazugságvizsgáló teszten kell átesniük.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Elmondom neked mi van. Nincs kifogás a törvényben June számára arra amit tesz. Annak ellenére, hogy azt mondhatod, hogy a te hibád…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …bármit is mondasz [szalaghiba] képes June a saját döntéseire…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és ezeket a döntéseket a saját fia kárára hozta meg, annak ellenére, hogy igen, talán bizonytalan, talán macsó a felszínen és talán te átbasztad őt. Talán igen. Talán nem.

Evan arról fantáziál, hogy mindhármukat a tanúk padjára ülteti, beleértve Jordant is – mindezt pedig már Jordan állítólagos „vallomása” előtt és miközben maga a fiú mondta, hogy Jackson sosem molesztálta őt.

MR. CHANDLER: És tudom mit mondasz és ez összetöri a szívemet, de igazán azt hiszem, hogy a fiamnak kárt okoznak és az élete… szétbaszhatja az egész életét [szalaghiba].
MR. SCHWARTZ: El kell mondanod nekem, hogy miért gondolod, hogy szétcseszik az életét.
MR. CHANDLER: Bizonyítékom van.
MR. SCHWARTZ: Tudom, de mi… nem tudom mi a bizonyítékod. Nem tudom miről beszélsz.
MR. CHANDLER: Nos, majd meglátod.
MR. SCHWARTZ: De miért nem tudod elmondani nekem? Esküszöm…
MR. CHANDLER: Ha eljössz a bíróságra majd meglátod egy nagy kibaszott képernyőn…
MR. SCHWARTZ: De mi…
MR. CHANDLER: …és akkor tudni fogod, hogy miről beszélek.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És hallani fogod szalagokon.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Mind hallani fogod. Mind látni fogod, ahogy én láttam.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Több ezer, több tízezer dolláromba került…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … hogy megkapjam az információt, amit megkaptam és én… tudod, hogy nekem nincs ennyi pénzem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és elköltöttem és hajlandó vagyok még többet költeni és hajlandó vagyok…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … tönkremenni pénzügyileg, hogy…
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez segíteni fog Jordy-n?
MR. CHANDLER: Dave, Jordy… úgy hiszem, hogy Jordy-t már visszafordíthatatlan kár érte.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez az igaz hitem.
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, gondolod, hogy bassza őt?
MR. CHANDLER: Nem tudom. Fogalmam sincs.
MR. SCHWARTZ: De kár érte… úgy érted, hogy csak elkényeztették?
MR. CHANDLER: Nem.
MR. SCHWARTZ: Csak mondd el…
MR. CHANDLER: Tudod, meg kell bocsátanod nekem egy dolgot, de az ügyvédem azt mondta, hogy ha bármit is mondok bárkinek…–
MR. SCHWARTZ: Igen. Oké.
MR. CHANDLER: …akkor többet ne is hívjam. Azt mondta, hogy ez az ügy annyira nyitott [szalaghiba] „Ha kinyitod a szádat és szétrombolod” – azt mondta – „akkor ne gyere vissza hozzám”.

Itt Evan arról beszél, hogy fizikai bizonyítéka van Jackson ellen, amelyet meg lehet mutatni egy nagy képernyőn és audió felvételeken. Soha semmilyen ilyen bizonyítékot nem szolgáltatott a nyomozás során. Amint azt tárgyalni fogjuk egy későbbi cikkben [link később] Ray Chandler könyvében az All That Glittersben azt állítják Chandlerék, hogy azért, hogy „vallomást” csikarjon ki Jordanből Evan hazudott neki arról, hogy lehallgató készüléket helyezett el a szobájában (bár a blöff nem működött a fiún). Hogy Evan vajon valóban hazudott-e Jordannek erről vagy pedig valóban bepoloskázta Jordan hálószobáját, csak éppen amit felvett az nem szolgáltatott bizonyítékot Jackson ellen (vagy éppenséggel épp hogy arra szolgáltatott bizonyítékot, hogy nem történt molesztálás) azt mi nem tudjuk eldönteni, de a tény az, hogy soha nem volt semmiféle fizikai vagy felvett bizonyíték, amelyet Evan Jackson ellen használni tudott volna. Az All That Glittersben Chandlerék elismerték, hogy ha az ügy bíróság elé került volna, akkor csupán Jordan szava állt volna szemben Jacksonéval, így Evan állításai ebben a párbeszédben a bizonyítékokról blöffnek tekinthetők. Evan azt is állítja, hogy a bizonyíték és az információ „ezer, több tízezer” dollárjába került, de figyelembe véve a tényt, hogy soha semmilyen bizonyíték nem került elő, ez szintén blöffnek tekinthető.

Ebben a részben Schwartz közvetlenül és meglehetősen durván megkérdezi, hogy vajon Evan szexuális molesztálást gyanít-e, amire Evan azt mondja, hogy fogalma sincs és aztán azt mondja, hogy az ügyvédje azt mondta neki, hogy ne mondjon senkinek semmit, hogy nehogy szétrombolja az ügyet.

MR. CHANDLER: És hadd mondjam el neked ezt egyébként: Milyen kár érne téged akkor, milyen kár érné a kapcsolatodat June-nal, ha Michael már nem lenne a képben? Azt mondod, hogy te [szalaghiba] a te hibád. Azt mondod, hogy bizonytalanná tetted June-t.
MR. SCHWARTZ: Várj.
MR. CHANDLER: Szóval ha már nem lenne a képben…
MR. SCHWARTZ: Igen?
MR. CHANDLER: …mit gondolsz, akkor June mit fog tenni? Vissza fog menni hozzád. Már nincs szüksége rád. Már nem is akarja, hogy vele legyél. Mondta nekem és mondta neked… Biztos vagyok benne, hogy mondta neked, hogy ha [szalaghiba] Michael, akkor meg fog tőled szabadulni. Nekem mondta. Komolyan gondolja.
MR. SCHWARTZ: Nos…
MR. CHANDLER: Komolyan gondolja…
MR. SCHWARTZ: Az egyetlen dolog, amit mondtam neked korábban az az, hogy nem akarom, hogy Michael ajándékokat vegyen June-nak Európában. Ezért adtam June-nak pénzt. És amikor ennek ellenére ő vett neki dolgokat és June elmondta nekem én mérges lettem rá. És ennyi, és igazából ennyi az egész dolog. Csak erről beszéltünk.
MR. CHANDLER: Hogy érzel azzal kapcsolatban, hogy June el fog vele menni a turnéra? Azt mondtad nekem a minap, amikor ott voltál, hogy mindenki hívogatott téged azzal, hogy „a feleséged [szalaghiba]”…
MR. SCHWARTZ: Ez [szalaghiba]…
MR. CHANDLER: És hadd mondjak neked valamit, egyébként. Ez a legjobb ami történhet vele, hogy az emberek azt hiszik June érdekli.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: A tény az, hogy egyáltalán nem érdekli. A tény az, hogy nem is érdekli. Nem is kedveli. Ő [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Nem hiszed, hogy kedveli őt?
MR. CHANDLER: Tudom, hogy nem. Mondta nekem, hogy nem. Ki nem állhatja őt. Mondta nekem, amikor…
MR. SCHWARTZ: Mi? Ki nem állhatja?
MR. CHANDLER: Nem. Mondta nekem, amikor a házamban volt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Igen. Azon a ponton ő jobban kedvelt minket, mint… Jordy szintén. Jordy ugyanolyan, mint Michael. Ez egy egyszerű oszd meg és uralkodj taktika volt. Mindkettőnket kitrükköztek.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Megnézték, hogy ki engedi meg nekik, hogy azt csinálják, amit akarnak és aztán választottak.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És amíg nem beszéltem Jordy-val egy napon a [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … úgy volt, hogy velem fognak élni. Úgy volt, hogy összepakolnak, otthagyják June házát és idejönnek.  
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ezt akarták csinálni, mert nagyobb ellenállásba ütköztek June részéről, mint az én részemről. Nem mondhatod el ezt a dolgot… nem teheted… most titokba avatlak be, oké, Dave?
MR. SCHWARTZ: Oké.

Evan megpróbál Schwartz Jackson iránti féltékenységére játszani, hogy meggyőzze, hogy csatlakozzon hozzá az énekes ellen. Aztán azt állítja, hogy Jackson ki nem állhatja June-t és hogy „Jordy ugyanolyan, mint Michael. Ez egy egyszerű oszd meg és uralkodj taktika volt. Mindkettőnket kitrükköztek”.

Természetesen csak mert Evan ezt állítja még nem jelenti azt, hogy ez igaz is – ahogy a bizonyítékra vonatkozó állítása sem volt az -, de ez megmutatja, hogy Evan elméjében Jackson és Jordan valamiféle egységet alkotott, akik együtt cselekedtek ellene és June ellen és akiket csak az érdekelt, hogy melyikük „hagyja, amit csinálni akarnak”. Evan azt is állítja, hogy „úgy volt, hogy velem fognak élni”, mert „nagyobb ellenállásba ütköztek June részéről, mint a részemről”. Evan azon állítása, hogy Jackson és Jordan nagyobb ellenállásba ütközik June részéről, mint az ő részéről azért is érdekes, mert más alkalmakkor meg úgy ábrázolja June-t, mint Jackson kiszolgálóját, önmagát pedig a fia megmentőjeként.

Hogy mindezt kontextusba helyezzük: az All That Glittersben Evan Chandler a vélt gyerekmolesztálásról úgy beszélt, mint valamiféle közös beleegyezésen alapuló románcról. Egy ponton Ray Chandler még szükségét is érzi, hogy egy lábjegyzetben megmagyarázza, hogy a Jordan és Jackson közötti állítólagos „kapcsolatot” miért ábrázolja úgy, mint valamiféle szerelmi történetet:

„Evan és Monique hite akkoriban, hogy Jordie és Michael „szerelmesek” voltak fontos a szexuális molesztálás megértésének problémájában az idősebb gyerekek esetén. Nem esett le nekik, hogy a 13 éves fiú nem beleegyező fél volt.” [1; 45. oldal]

Arról, hogy egy tanult felnőtt ember vajon hogyan és miért gondolná azt vélt gyerekmolesztálásról, hogy az közös beleegyezésen alapuló románc, érdemes lesz majd elolvasni cikkünket Victor Gutierrezről [link később], egy újságíróról, aki a Jackson elleni vádakat egy igen nyugtalanító propagandára igyekezett használni. Abban a cikkben bemutatjuk a lehetséges kapcsolatot Gutierrez és Evan Chandler között.

Ami Evan azon állítását illeti, hogy Jordan és Jackson vele akartak élni: Jackson mindössze két hétvégét töltött Evan otthonában – mindkettőt 1993 májusában. Ezen hétvégék egyikén Evan javasolta Jacksonnak azt, hogy az énekes költözzön oda és vagy fizesse egy a házhoz építendő új szárny felépítését vagy vegyen Evannak egy új házat. Az All That Glittersben Ray Chandler fordítva ábrázolja ezt a történetet – úgy, hogy Jackson tette ezt az ajánlatot Evan helyett, azonban June Chandler 2005-ös vallomása azt a verziót erősítette meg miszerint Evan akarta, hogy Jackson építsen egy új szárnyat a házához, amit az énekes visszautasított. Továbbá Evan, aki forgatókönyv író akart lenni, nyomás alá helyezte Jacksont azért is, hogy finanszírozza a forgatókönyveit és filmes ötleteit. Az Evan Chandler “gyanúi” című cikkünkben részletesen olvashatsz arról, hogy mi előzte meg azt, hogy Jackson megszakította a kapcsolatát Evannal.

MR. CHANDLER: Oké. Amit mondok neked az az, hogy Jordy és Michael kihasználók.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Nekik megvolt… ők úgy volt… nekik megvolt a saját kapcsolatuk.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgy akarják folytatni, ahogy folytatni akarják. Nem akarják, hogy bárki az útjukba álljon [szalaghiba]… a legkevesebb ellenállás, és arra mennek. Egyszerűen megosztottak és uralkodtak és June belement ebbe. És nem volt igaza, mert ezt Jordy kárára tette.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Jordy nem elég idős ahhoz, hogy ilyenfajta [szalaghiba] hozzon, amiket hoz.
MR. SCHWARTZ: De ez egy nagy életbe vágó döntés?
MR. CHANDLER: Ó, mérget vehetsz arra, hogy az.

Itt még világosabbá válik, hogy Evan úgy beszél a vélt kapcsolatról Jordan és Jackson között, mint egy közös megegyezésen alapulóról. Mindkettőjüket „kihasználóknak” nevezi, akik „nem akarják, hogy bárki az útjukba álljon”. Miközben mindössze néhány mondattal korábban Evan azt mondta, hogy June-tól nagyobb ellenállást kaptak, mint tőle, itt June ismét kiszolgáló, aki „belement ebbe”.

MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy Jordy gyűlöl téged?
MR. CHANDLER: Ha most nem, akkor holnap gyűlölni fog.
MR. SCHWARTZ: De miért…
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen).
MR. SCHWARTZ: Mit akarsz?
MR. CHANDLER: Nem számít mit akarok.
MR. SCHWARTZ: De miért akarnád, hogy gyűlöljön téged és miért akarnád keresztülvinni őt azon…
MR. CHANDLER: Mert engem csak az érdekel, hogy mi történik vele hosszú távon.
MR. SCHWARTZ: Nos, a hosszú táv. Egészséges lesz ez hosszútávon?
MR. CHANDLER: A szakértők szerint?
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Abszolút. A szakértők szerint ha ez így megy tovább mint most, akkor neki vége van. Nincs esélye arra, hogy valaha is boldog, egészséges, normális emberi lény legyen, nem [szalaghiba].
MR. SCHWARTZ: Szóval mi történik, ha ráveszed, hogy ne találkozzon vele?
MR. CHANDLER: Ne találkozzon Michaellel?
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mi fog történni. A legtöbb ember úgy érzi, hogy sokáig utálni fog engem és aztán, ha majd idősebb lesz egy napon megköszöni nekem.
MR. SCHWARTZ: Igen. És mit gondolsz most miért utál téged?
MR. CHANDLER: Azt mondtam, hogy szerintem ő.. azt mondtam, hogy talán most utál engem, talán nem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … de holnap biztosan utálni fog engem. Miért fog utálni engem? Mert elveszem tőle Michaelt. Ezért.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És ez egy…
MR. SCHWARTZ: Szóval tényleg úgy gondolod, hogy Michael rosszat tesz neki?
MR. CHANDLER: Tudom, hogy Michael rosszat tesz neki.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És tudod, hogy honnan tudom ezt? Valaki miért… Dave – ha ezt megmondod nekem, gondold át logikusan. Mi okból akarna szétválasztani minket [szalaghiba] miért akarná, hogy tűnjek el az útból? Mi lenne az oka, hacsak nincs valami rejtegetnivalója?
MR. SCHWARTZ: De…
MR. CHANDLER: Én tudom mi a rejtegetnivalója. Történetesen én tudom, hogy mi az.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: De nem mondhatom el neked.
MR. SCHWARTZ: Oké.
MR. CHANDLER: Csak megkérdezem tőled logikusan. Ismersz engem. Én nem… én egy elég liberális fickó vagyok.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Senkinek nem állok az útjába, oké? Szóval, akkor mi okból akarná, hogy eltűnjek az útból egészen addig, hogy egyikük sem fogadja a telefonhívásaimat és egyikük sem akar beszélni velem?

Evan azt állítja, hogy Jackson azt akarja, hogy ő „eltűnjön az útból” és feltételezi, hogy a sztárnak hátsó szándékai vannak. A párbeszéd korábban idézett részében Evan azt állítja, hogy Jackson és Jordan „nem akarják, hogy bárki az utukba álljon”, most pedig azt mondja: „Senkinek nem állok az útjába, oké?” és hogy „én egy elég liberális fickó vagyok”. Figyelembe véve, hogy Evan mit feltételez a Jackson és Jordan közötti kapcsolatról és hogy June-t azzal vádolja, hogy kiszolgálja Jacksont, miközben önmagát aggódó apaként állítja be, mindez figyelemreméltó.

MR. CHANDLER: […]  Az én hozzáállásom az egész dologhoz az, hogy az egyetlen ember… az az ember, aki nem beszél annak nincs igaza, pont…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …nem számít miről van szó, úgy hiszem minden megelőzhető, minden rossz cselekedet, amit bárki elkövet… hacsak nem vagy igazán patologikus…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …valószínűleg megelőzhető, ha csak találnál valakit, aki leülne [szalaghiba] tudod? Még csak nem is kell visszabeszélniük és adniuk [szalaghiba] ha kiadod magadból, akkor minden rendben lesz, tudod, de ez az én megközelítésmódom. Az én megközelítésmódom az, hogy azoknak az embereknek nincs igazuk, akik nem beszélnek.
[…]
MR. SCHWARTZ: Csak azt mondtam, hogy nekem nincs igazam, de itt a másik… úgy értem az a helyzet, hogy Jordy 13 éves. Én felnőttekről beszélek. Úgy értem, nem tudom, hogy ő… úgy értem, te vagy az apja. Te vagy a példaképe.
MR. CHANDLER: Nem, nem vagyok a példaképe.
MR. SCHWARTZ: De, igen biztosan…
MR. CHANDLER: Már nem.
MR. SCHWARTZ: De az vagy, biztosan az vagy. Hosszú távon te vagy a példaképe.
MR. CHANDLER: Nincs… nem lesz hosszú táv, ha a dolgok így folytatódnak. Nem látod? Ameddig beleegyezek bármibe, amit csinálni akarnak…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …addig minden oké. Amint azt mondom, hogy nem [szalaghiba] bárki…

Hogy világosak legyünk: Jackson vagy Jordan soha nem utalt arra Evannak, hogy valamiféle „romantikus” vagy szexuális kapcsolat lenne közöttük, amibe Evannak vagy June-nak bele kellene egyeznie. Ellenkezőleg. Az All That Glitters szerint amikor Evan megkérdezte Jordant, hogy a kapcsolatuk szexuális-e Jordan így felelt: „Ez gusztustalan! Én nem vagyok olyan.” [1; 46. oldal] és Jackson mindig is tagadta ezeket a vádakat.

Míg korábban Evan azt állította, hogy bizonyítéka van Jackson ellen, itt a gyanúit arra a hitére alapozza, hogy „annak az embernek nincs igaza, aki nem beszél”.

Evan arról is panaszkodik, hogy már nem Jordan példaképe – a szövegkörnyezetből úgy tűnik, hogy azért, mert helyette Jackson az.

MR. CHANDLER: Nincs oka arra, hogy kizárjanak engem, hacsak nem ők… hacsak arra nincs szükségük, hogy távol legyek, hogy bizonyos dolgokat csinálhassanak, amik szerintem nem jók.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És én… és nemcsak ez, de még csak nem is mondhatok róla semmit, oké? [Szalaghiba] szerintem ők csinálnak és az nem rossz, így talán nincs igazam…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … de még arra sem kapok lehetőséget, hogy ezt kifejezzem.
[…]
MR. CHANDLER: Jó kommunikációm volt Michaellel.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Barátok voltunk, tudod. Kedveltem őt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Tiszteltem őt és mindent, ami ő, tudod. Nem volt rá oka, hogy ne hívjon többet. Felhívhatott volna.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Valójában, Dave… kérdezd meg Jordy-t. Ott ültem a szobában egy nap és beszéltem Michaellel és pontosan elmondtam neki, hogy mit akarok ettől az egész kapcsolattól, hogy mit akarok [szalaghiba], oké, hogy ne neki kelljen kitalálnia mit akarok.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És az egyik dolog amit mondtam az az, hogy mindig képesnek kell lennünk beszélnünk egymással.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez a szabály, oké, mert tudom, hogy amint nem beszélgetünk elkezdenek furcsa dolgok történni és az emberek [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: A képzelet átveszi a szerepet.
MR. CHANDLER:A képzelet megöl.
MR. SCHWARTZ: Így van.

Míg Evan korábban azt állította, hogy bizonyítéka van itt azt mondja, hogy talán nincs igaza. Feltételez dolgokat mivel úgy érzi, hogy kizárták és mivel Jackson már nem hívta őt telefonon és már nem beszélt vele. Valójában elismeri, hogy mivel Jackson már nem beszél vele ezért „furcsa dolgok kezdenek történni” és „a képzelet megöl”.

MR. CHANDLER: És akarod tudni, hogy mit mondtam neki? [Akkori feleségének, „Monique”-nak, azaz Nathalie Chandlernek – a ford.] Ezt mondtam neki. Azt mondtam, ‘June… Monique’ – azt mondtam – ‘ha valaha is más valakivel akarsz aludni vagy ha már nem szeretsz, ha odajössz hozzám és elmondod nekem [sérült szalag] ki a házból és szétbaszod az agyát, örökké szeretni foglak, támogatni foglak és minden jót kívánok neked. De ha fordítva történik és először baszod meg és utána [sérült szalag], akkor megöllek és pont.’ – azt mondtam. ‘Ezek a szabályok. Ha velem akarsz maradni, akkor meg kell értened, hogy én csak így vagyok képes túlélni. Én így élek.’

Itt Evan az akkori feleségéről, „Monique”-ról (Nathalie Chandler) beszél és arról, hogy mi történne, ha a nő megcsalná. Ezt a részt azért idézzük, hogy még inkább megvilágítsuk Evan karakterét és hogy aztán a következő részt kontextusba helyezzük.

MR. CHANDLER: És így ha nem tudnék beszélni vele, akkor ennek a házasságnak már régen vége lett volna.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Mert [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Nem így tanulunk?
MR. CHANDLER: A képzeletem miatt, Dave.

Itt ismét visszatérünk Evan képzeletének a témájához és így kapcsolódik mindez a párbeszéd fő témájához. Evan azt mondja, hogy ha nem lenne képes megbeszélni a bizonytalanságait, félelmeit és féltékenységét a feleségével (a teljes párbeszédben ezt még nagyobb részletességgel tárgyalja), akkor a házasságuknak „már régen vége lett volna”, mert Evan elképzelne dolgokat. Gyakorlatilag Evan elismeri, hogy amikor az emberek nem beszélnek vele többet, akkor ő hajlamos rossz dolgokat elképzelni azokról az emberekről.

MR. CHANDLER: Tudom, hogy holnapután – valójában nem is holnapután. Már megtörtént. Már nem is akarom többé, hogy bármi közöm legyen June-hoz, mert June nem része a családomnak. Az én fejemben ő halott. Már nem is akarok vele többet beszélni. [Szalaghiba] ülni a tanúk padján teljesen megalázva vagy egy fegyver csövének a végén. Ez az egyetlen helyzet, amiben June-t most látni akarom. Neki [szalaghiba] tenni a gyerekkel. Ismét csak, ez nem helyes. Teheti velem. Nem teheti meg a gyerekemmel. Ez nem helyes.

Evan éppen az imént ismerte el, hogy lehet, hogy nincs igaza és ahelyett, hogy tényei lennének csak elképzel dolgokat, mégis nagyon agresszív June-nal szemben és azt akarja, hogy „a tanúk padján üljön teljesen megalázva vagy egy fegyver csövének a végén”.

MR. CHANDLER: Akarsz tudni valamit? Meg sem kell kérdezned engem. Te… amint korábban mondtad, le akarsz ülni és beszélni az emberekkel, akikkel én beszéltem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … lesz rá lehetőséged, ha akarod. Menj és kérdezd meg a szakértőket…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és nem kell megkérdezned. Úgyis ott lesznek. Nincs egy ember ezen a világon [szalaghiba] nem tud találni egy embert…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … aki ne értene velem egyet. Én voltam az, aki nem értettem egyet… nem is akartam tudni róla.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Azt mondogattam: ’Nem, minden rendben van. Nincs semmi baj. Ez nagyszerű.’ Szakértőkre volt szükség ahhoz, hogy meggyőzzenek engem [szalaghiba], hogy ha nem cselekszem.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … a fiam visszafordíthatatlan károkat szenved az élete hátralévő részére [szalaghiba]. Ezt hallottam.
MR. SCHWARTZ: Mert a barátja idősebb, vagy mindennek a csábítása miatt?
MR. CHANDLER: Nos, tudod, az életkor önmagában nem káros dolog.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: De fel lehetett volna használni az előnyére és bizonyos módokon Michael az életkorát és a tapasztalatát és a pénzét és a hatalmát használja Jordy nagy előnyére. A probléma az, hogy kárt is okoz neki, nagy károkat okoz neki a saját önző okaiból kifolyólag. Ő nem az a jótékony, kedves ember, akinek látszik.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy…
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) önző motivációi itt.
MR. SCHWARTZ: Úgy érted, hogy kárt okoz Jordy-nak, mert kivette a valóságból?
MR. CHANDLER: Nem igazán arról van szó, hogy miből vette ki. Hanem, hogy mibe vitte bele.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgy értem, nem áll szándékomban gonosznak lenni. Csak nem lehetek…
MR. SCHWARTZ: Nem mondhatod el nekem.
MR. CHANDLER: … nem lehetek konkrét, de azt elmondhatom neked ismét, hogy végül is mindez egy dologra vezethető vissza. Arra, hogy nem akarnak velem beszélni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Jordy… igen, ő 13 éves. Ő csak [szalaghiba], reméli, hogy a probléma majd magától megoldódik, de June elég idős ahhoz, hogy jobban tudja. June az, aki frusztrál engem.
MR. SCHWARTZ: Nos, tudod, ez a helyzet: beszéltem erről ma Jordy-val, tudod, arról, hogy nem veszi fel veled a kapcsolatot és nem hívott fel téged apák napján és hogy nem küldött neked semmit. Ő összezavarta June-t – és ez az igazság és ezt ő mondta. June mindent megtett, hogy rávegye, hogy küldjön neked egy képeslapot, hogy hívjon fel téged, meg minden. Ő csak frusztrált, tudod, és én nem tudom miért vagy… tudod, olyan, mintha meg lenne ijedve vagy nem tudná, hogy mit tegyen…
MR. CHANDLER: (Érthetetlen.)
MR. SCHWARTZ: Tessék?
MR. CHANDLER: June semmit sem tett annak érdekében, hogy felhívjon engem vagy küldjön nekem egy képeslapot – ezt ő maga ismerte el nekem legutóbb. Leszarja – ezt mondta nekem.
MR. SCHWARTZ: Nos, de én ezt nem hiszem, mert, úgy értem…
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) mondta nekem.
MR. SCHWARTZ: Mert, úgy értem…
MR. CHANDLER: Én…
MR. SCHWARTZ: June-nal és – én beszéltem velük ma.
MR. CHANDLER: Nos, akkor ő [June] hazudik neked, Dave.
MR. SCHWARTZ: Nos, de Jordy is hazudna?
MR. CHANDLER: Most be vannak szarva.
MR. SCHWARTZ: Nem. Jordy hazudna… nem, mert nem is tudnak semmit sem erről. Nem is mondtam el nekik, hogy beszéltem veled ma reggel, oké?

Evan ismét arról beszél, hogy „szakértők” győzték meg arról, hogy ha nem cselekedne, akkor a fia „visszafordíthatatlan károkat szenvedne el az élete hátralévő részére”. Korábban ebben a cikkben már beszéltünk Evan állításairól ezekről az úgynevezett „szakértőkről”, amint arról a tényről is, hogy Evannak semmilyen bizonyítéka nem volt és úgy tűnik semmi másra ne, hagyatkozott, mint a „képzeletére”.

Evan azt állítja, hogy Jackson „az életkorát és a tapasztalatát és a pénzét és a hatalmát használja” és később ezen párbeszéd során látni fogjuk, hogy Evan többször is használja ezeket a kifejezéseket Jackson leírásánál. Ennek amiatt van jelentősége, mert Jordan ugyanezeket vagy nagyon hasonló kifejezéseket használt Jackson jellemzésére, amikor a pszichiáter, Dr. Richard Gardner interjút készített vele 1993. októberében. Az All That Glitters szerint Jordan és Evan sosem beszéltek egymással részletesen az állítólagos molesztálásról, mégis Jordan gondolatmenete, véleményei, szóhasználata Dr. Gardner interjújában figyelemreméltóan hasonlítanak az apjáiéhoz ebben a párbeszédben. Jordan állítólagos „vallomásáról” egy későbbi cikkben írunk részletesen [link később]. Annak bővebb tárgyalását, hogy Jordan kifejezései a Gardner-interjúban miként hasonlítottak azokhoz a kifejezésekhez, amiket az apja az itt tágyalt párbeszéd során mondott, lásd majd későbbi cikkünket Jordan konkrét vádjairól [link később].

MR. SCHWARTZ: Úgy értem, hogy te többet tudsz, mint én, így én hátrányban vagyok.
MR. CHANDLER: Nos, akkor elmondom neked kérdés nélkül. Ez az egész túl messzire ment.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Jordy sosem lesz már az az ember, aki volt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Soha… mire ez az egész végigjátszódik…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … ha végigmegy, akkor annyira nagy károkat szenved, hogy sosem fog felépülni…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és ez nem az én véleményem. Úgy értem, én történetesen most már elhiszem, mert felnyitották a szememet…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …de nem én vagyok, aki először [szalaghiba], szóval amit mondok neked az, hogy így cselekszem, mert [szalaghiba] nagy károkat fogok okozni neki és mondd meg nekem, hogy talán nem most fog-e ez neki kárt okozni. Úgy gondolom sokkal nagyobb károkat fog szenvedni, ha nem teszek semmit, ráadásul most már meggyőződésem, hogy ha semmit sem teszek, akkor azzal, ha nem teszek semmit, kárt okozok neki és én nem tudnék…

Ismét külső hatásokra hivatkozik, akik állítólag Evan véleményét formálták. Evan valamiféle kárról beszél, amit Jackson állítólag okoz, miközben semmiféle bizonyítéka sincs semmiféle helytelen tettre és miközben a saját fia is azt mondja, hogy nem történt molesztálás.

MR. CHANDLER: […] Megkérdem tőled ezt: ha Michael Jackson csak valami átlagos 34 éves ember lenne, akkor ez megtörténne-e? Nem. Hatalma van, pénze van, csábítása van. [Szalaghiba] történni [szalaghiba] elcsábította őket a családtól a hatalma és a pénze.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És ennek a fickónak az imázsa.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ugyanez az ember lehetne a hatalom és a pénz nélkül és ők szóba sem állnának vele. Te is tudod, én is tudom. Szóval a hatalomért és a pénzért és az imázsért June és Jordy széttörték a családot és még ha [szalaghiba] sokkal jobb, mert leültem és beszéltem vele és megmondtam neki régen mielőtt ideáig fajult volna a dolog

Úgy tűnik, hogy Evan féltékeny Jacksonra (valójában az All That Glittersben elsimerik, hogy féltékeny volt a sztárra és barátságra Jackson és a fia között) és azzal vádolja az ex-feleségét és a fiát, hogy „széttörték a családot” Jackson pénzéért, imázsáért és hatalmáért.

MR. CHANDLER: …de ha [szalaghiba] most, June nem lenne a képben és Kelly [Lily Chandler, Jordan húga – a ford.] sem lenne képben jobban, mint én.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Már régen ejtették volna őt [June-t – a ford.]. Még meg is mondták nekem [szalaghiba]. Ki nem állhatják őt.
MR. SCHWARTZ: Várj! Jordy ki nem állhatja June-t?
MR. CHANDLER: Igen. Egyikük sem kedveli. Senkit sem kedvelnek, csak egymást.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Nem kedvelnek téged és nem kedvelnek engem és nem kedvelik June-t. Nem akarják, hogy bárki is közéjük álljon. [Szalaghiba] ki kell iktatni. Folytasd csak és majd meglátod – mondd meg June-nak. Mondd meg June-nak, hogy kezdjen el „nemet” mondani mindenre, amit akarnak…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és majd meglátja mi történik. Az egyetlen ok amiért ő ott van az, hogy ő „igent” mond [szalaghiba] kedvenc, amíg igent mond. Hidd el nekem. Nem tudom mi történt Jordy-val attól eltekintve, hogy nem érdekli, szó szerint nem érdekli, ha soha többé nem is lát engem. Reméli, hogy elmegyek és nem zavarom őt. Ez [szalaghiba].
MR. SCHWARTZ: Nos, tudom, hogy ez nem igaz.
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) Michael.
MR. SCHWARTZ: Tudom, hogy ez nem igaz.
MR. CHANDLER: Mondom neked. De ez nem számít, tudod. Nem veszem személyesnek. Csak próbálom azt tenni, amire rávezettek, hogy a helyes cselekedet annak érdekében, hogy ne szenvedjen el károkat. Úgy értem, sajnos June és [szalaghiba], mert azért, hogy megóvjam Jordy-t, bizonyos dolgoknak ki kell jönniük és nekik kettejüknek nem lesz semmi mentségük sem ellene. Ők csak [szalaghiba] kegyetlenül el lesznek pusztítva.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez segít Jordy-n?
MR. CHANDLER: Igen, ez segíteni fog Jordy-n, mert ő nem fog… mert soha többé nem fogja látni Michaelt. Ez…
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, gondolod, hogy ez…
MR. CHANDLER: És valószínűleg soha többé nem fogja látni June-t sem, ha ezt keresztülviszem.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy…
MR. CHANDLER: Hacsak én nem hagyom.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez hatással lenne rá?
MR. CHANDLER: Mi?
MR. SCHWARTZ: Az, hogy…hogy ezt erőszakkal teszik?
MR. CHANDLER: Úgy érted, hogy Michael ezt tette vele?
MR. SCHWARTZ: Nem, hanem, hogy te erőszakkal nem engeded, hogy találkozzon valakivel, vagy hogy elveszed az anyjától?
MR. CHANDLER: Nos, kényszeríteni fogom, hogy ne találkozzon…
MR. SCHWARTZ: Igen, de gondolod, hogy ez a helyes módja ennek?
MR. CHANDLER: Igen. Arra vezettek rá, hogy ez a helyes dolog. Valójában ez a helyes dolog, tudod, hogy miért? Nem tudod mi…
MR. SCHWARTZ: Fogalmam sincs.
MR. CHANDLER: Tegyük fel, hogy megtudod, hogy mit csinálnak és egyetértenél velem, hogy ezek a dolgok, amiket csinálnak károsak Jordy-ra nézve vagy…
MR. SCHWARTZ: Tudni szeretném.
MR. CHANDLER: …károsak (lesznek).
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, hogy a legvadabb képzeletemben sem tudom elhondolni mi az.
MR. CHANDLER: Oké. De tegyük fel…
MR. SCHWARTZ: Hacsak nem szex és nem tudom, tudod.
MR. CHANDLER: Tegyük fel, hogy megtudnád, hogy olyan dolgok folynak, amikről úgy hinnéd károsak ránézve? Akkor is azt mondanád nekem, hogy ’Hé, nézd. Tudod, dolgom van itt [szalaghiba], de tudod, az idő majd telik és minden renbejön, oké?’ Úgy értem, ez…
[…]
MR. CHANDLER: Oké. Nos, ők nem fognak velem beszélni azokról a dolgokról. Nem beszélnek velem semmiről.
MR. SCHWARTZ: Még arról sem, amiről azt gondolod, hogy csinálják, vagy amiről tudod, hogy csinálják?
MR. CHANDLER: Amiről tudom, hogy csinálják.

Evan azt a vádat fogalmazza meg, hogy Jordan és Jackson „senkit nem kedvelnek csak egymást”, hogy „nem akarják, hogy bárki közéjük álljon” és azt mondja, hogy „arra vezették”, hogy cselekednie kell, hogy a fiú ne szenvedjen károkat. Azt is mondja, hogy „ők ketten” (feltehetően June és Jackson) „kegyetlenül elpusztulnak”. Evan azt mondja, hogy Jordan „soha többé nem fogja látni Michaelt” és hogy „valószínűleg soha többé nem fogja látni June-t sem, ha ezt keresztülviszem”. Ne feledjük, hogy mindez akkor hangzik el, amikor maga Jordan azt mondta, hogy semmiféle molesztálás nem történt!

Evan azt is mondja: „Tegyük fel, hogy megtudod, hogy mit csinálnak és egyetértenél velem, hogy ezek a dolgok, amiket csinálnak károsak Jordy-ra nézve” és később azt is állítja, hogy nem csak gondolja, hogy káros dolgokat csinálnak, hanem tudja. Valójában Evan semmivel nem rendelkezett a feltételezésein és a „képzeletén” kívül, de ez nem akadályozza meg abban, hogy Jackson és June „kegyetlen elpusztításáról” fantáziáljon.

Amint korábban már mondtuk, cikkeink Evan állítólagos „gyanúiról”, a Jackson felé intézett pénzügyi követelései [link később], 1996-os polgári keresete Jackson ellen [link később], valamint kapcsolata a családjával és más tények, amelyeket bemutatunk ezen a weboldalon, alaposan árnyalják Evan aggódó apaként való pózolását.

MR. CHANDLER: Úgy értem, próbáltam beszéni Jordy-val. Jordy… Jordy nem beszél velem. Ez már régen abbamaradt mielőtt megmondtam neki, hogy ő nem [szalaghiba]. Már nem beszél velem. Valójában, amikor Michaellel beszél a telefonon átmegy egy másik szobába mert én nem hallhatom, amiről beszélnek, csakhogy én mindent felvettem szalagra [szalaghiba] amiről beszélnek. Ha-ha-ha! Akárhogy is, csak azt mondom, hogy [szalaghiba] hanyag lennék, ha továbbra sem tennék semmit [szalaghiba] lesz, mert senki sem tudja igazán, hogy Jordy-ra ez milyen hatással lesz így vagy úgy. Tényként tudom, hogy rossz hatással lesz rá, ha nem csinálok semmit.

Korábban már tárgyaltuk, hogy az All That Glittersben azt állítják Chandlerék, hogy Evan hazudott Jordannak, amikor azt mondta, hogy bepoloskázta a szobáját. Soha semmiféle inkrimináló felvétel nem került elő Jackson és Jordan telefonbeszélgetéseiről. Ez azt jelenti, hogy Evan vagy blöfföl itt arról, hogy rögzítette Jordan és Jackson telefonbeszélgetéseit, vagy pedig, ha tényleg rögzítette őket, akkor azok nem produkálták azt a bizonyítékot, amelyet Evan remélt, hiszen ha azt produkálták volna, akkor azt Chandlerék később felhasználhatták volna az ügy során, de mint mondtam soha nem került elő semmiféle ilyen bizonyíték, sőt a könyvükben Chandlerék elismerik, hogy nem volt semmiféle tárgyi bizonyíték a kezükben – ha bíróságra került volna az ügy akkor csupán Jordan szava állt volna szemben Jacksonéval.

Evan azt állítja, hogy „tényként tudja”, hogy Jordanre „rossz hatással lesz, ha nem csinálok semmit”. Hogyan tudhatná tényként, amikor korábban a párbeszéd során elismerte, hogy csuoán feltételezései vannak és a „képzelete”?

MR. SCHWARTZ: Tennél nekem egy nagy szívességet?
MR. CHANDLER: Mit?
MR. SCHWARTZ: Elmehetnénk te és én egy pszichológushoz és átbeszélhetnénk ezt?
MR. CHANDLER: Nem.
MR. SCHWARTZ: Miért nem?
MR. CHANDLER: Mert túl késő, holnap reggel 8:30 után.
MR. SCHWARTZ: De miért nem? Miért ne mehetnénk el és beszélhetnénk át…
MR. CHANDLER: Mert a dolog már… a dolog már mozgásba lendült.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Megtörténik holnap reggel 8:30-kor. 8:36-kor holnap…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …ez már nincs az én kezemben. Én már semmi mást nem teszek…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … holnap 8:36 után. Már minden automatikusan mozgásba lendült.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Már nem is vagyok kapcsolatban…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … ezzel az emberrel. Ez a dolog…

Evan visszautasítja Schwartz ajánlatát, hogy menjenek el együtt egy pszichológushoz azzal, hogy „a dolog már mozgásba lendült” és „már nincs az én kezemben”. Ennek nincs sok értelme, mert Evan volt az, aki irányította a dolgokat a vádak megformálódása közepette. Mi lendült már megállíthatatlanul mozgásba, amikor Evannak nem volt bizonyítéka, csak a „képzelete” és miközben a saját fia is tagadta, hogy molesztálták volna?

MR. CHANDLER: A bizonyíték el van zárva egy biztonságos helyre…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és csak akkor fog kijönni, ha [szalaghiba] kiengedem és ennyi. Ha nem beszélnek velem holnap, akkor kijön.
MR. SCHWARTZ: Oké. De hadd kérdezzem meg tőled ezt…
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) Michael Jackson – Michael Jackson karrierje, Dave. Ez az ember minden képzeletén túl meg lesz alázva. Nem fogod elhinni. Nem fogja elhinni azt, ami vele történik.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Túl a legrosszabb rémálmain. [Szalaghiba] nem fog eladni egyetlen egy lemezt sem többé.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez biztos. És úgy értem én [szalaghiba] meg kell történni ahhoz, hogy… hogy [szalaghiba] tartani, és nem kell megtörténnie, ha holnap eljön.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: De ha holnap nem jönnek el – és ezt nagyon világossá tettem – próbáltam nagyon világossá tenni azon az üzenetrögzítőn. „Ez az utolsó esély arra, hogy beszéljünk. Ha beszélünk, akkor van esélyünk. Ha nem beszélünk, akkor mindennek vége.” Kicsúszik a kezeim közül. Úgy értem, mi mást tehetek?

Már beszéltünk Evan állításáról miszerint bizonyítéka van. Amikor olvasod ezeket az agresszív mondatokat Evantól arról, hogy Michael Jackson hogyan lesz „minden képzeletén túl megalázva” és „nem fogja elhinni azt, ami történik vele”, ne feledd, hogy mindezt úgy mondja, hogy maga Jordan állítja, hogy nem molesztálták, miközben Evan a „képzeletére” hagyatkozik nem pedig tényszerű bizonyítékokra. Fontos hangsúlyozni, hogy Evan azon vágya, hogy elpusztítsa és megalázza Jacksont megelőzi Jordan vádjainak felbukkanását és hogy Jordan először akkor állt elő ezekkel a vádakkal, amikor később az apja felügyelete alatt volt és látogatásokat tett Evan „kurafi” ügyvédjének, Barry Rothmannak az irodájába. Részletek majd egy későbbi cikkben. [link később].

MR. CHANDLER: Mi annak a hátránya, ha Michael Jackson elpusztul és kikerül a családból? Mi jót tesz ő neked?
MR. SCHWARTZ: Mi kára van… nos, semmi… csak Jordyra gondolok.
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) átjönni és beszélni veled, nagyon zaklatottnak tűntél, amikor mindenki azt mondta neked, hogy Michael Jackson elvette tőled a családodat. Még addig is elmentél, hogy azt mondtad nekem, hogy nem kaptál bankhiteleket emiatt [szalaghiba] megfordultál teljesen 180 fokot.

Evan itt ismét megpróbálja meggyőzni Schwartzot, hogy csatlakozzon hozzá Michael Jackson elpusztításában – mégpedig azzal, hogy a hiúságára játszik férjként.

MR. SCHWARTZ: Mindent megtennék Jordy-ért. Mindent elveszítenék. Meghalnék Jordy-ért. Ez a lényeg.
MR. CHANDLER: Akkor hát miért nem támogatsz engem és szabaduljunk meg Michael Jacksontól!
MR. SCHWARTZ: Mert nem ismerem a tényeket.
MR. CHANDLER: Oké, ha ismerni fogod…
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, én nem…
MR. CHANDLER: Oké, ha megismered a tényeket, ha látod a tényeket kijönni, akkor majd döntesz.
MR. SCHWARTZ: Rendben. Ez fair.
MR. CHANDLER: Oké.
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, az több, mint fair, de ez… hadd…
MR. CHANDLER: Sajnos akkor már túl késő lesz és azon a ponton már semmi sem fog számítani.
MR. SCHWARTZ: Miért?
MR. CHANDLER: Mert a tény annyira lesújtó…
MR. SCHWARTZ: Igen?
MR. CHANDLER: … hogy ebbe mindenki bele fog pusztulni közben. A tények maguk… ha egyszer ez mozgásba lendül…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … maguk a tények lesznek lesújtóak. Nagyobb lesz, mint mi mind együttvéve és az egész dolog csak le fog sújtani mindenkire és mindenkit elpusztít a látókörön belül. Ez [szalaghiba] megalázó, hidd el nekem.
MR. SCHWARTZ: Igen. És ez jó?
MR. CHANDLER: Igen. Ez nagyszerű.
MR. SCHWARTZ: Miért?
MR. CHANDLER: Nagyszerű, mert…
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, hogy te így…
MR. CHANDLER: Mert June és Jordy és Michael…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … rákényszerítettek, hogy elmenjek a végsőkig…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …hogy megszerezzem a figyelműket. Milyen szánalmasak, milyen kibaszottul szánalmasak, hogy ezt tették. Próbáltam megszerezni a figyelmüket.
MR. SCHWARTZ: Igen
MR. CHANDLER: … könyörögtem a telefonon és csak annyit kaptam vissza, hogy „menj és baszd meg magad” a telefonon és most még mindig próbálom megszerezni a figyelmüket holnap 8:30-ig az ő [szalaghiba] és tudni fogom, hogy még akkor sem fognak beszélni velem, hogy ilyen messzire elmentem, akkor tudni fogom, hogy abszolút igazam van abban, amit teszek, mert nem hagytak nekem más [szalagbiba]. Nem szabad beszélnem [szalaghiba] és mivel ők azt az üzenetet küldik nekem és azt mondják, hogy…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … nem hagynak nekem választást. Nem hagyják, hogy azt mondjam nekik: „Ez az, ami zavar engem és ezt szeretném tenni ezzel kapcsolatban. Mit gondolsz?” Ők azt mondják: „Nem érdekel minket mit gondolsz… mondasz [szalaghiba].”
MR. SCHWARTZ: Úgy érted azzal, hogy nem kommunikálnak?
MR. CHANDLER: És csak dugjam a homokba a fejem? Nem. Nem amikor a gyerekem is benne van.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Nem tehetem. Úgyhogy ez az ő hibájuk. Minden az ő hibájuk, száz százalékosan és amiért az ő hibájuk az [szalaghiba] megpróbálni kommunikálni és ők időről időre frusztrálták a kísérleteimet arra, hogy beszéljünk azzal, hogy azt mondták: „Menj és baszd meg magad.” És ha valakivel ezt teszed, állandóan, akkor belehajszolod abba, hogy valami olyat tegyen [szalaghiba]. Én nem vagyok gonosz ember. Nem akarom ezt csinálni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez az ő hibájuk, mert nem akarnak beszélni. Van még egy esélyük. Megmondtam nekik ezt. Ezért hagytam azt az üzenetet. Az üzenet nagyon kemény volt [szalaghiba] és nagyon igaz volt és azért hagytam, hogy tudják nem viccelek.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Könyörgöm nekik. Az az üzenet könyörgés volt, még egyszer…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …hogy leüljünk és beszéljünk és alapvetően azt mondjam: „Nem akarlak bántani, de nem hagysz nekem más lehetőséget.”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És, tudod, ha úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják, legyen bármi is a motivációjuk… June nem hagy figyelmen kívül dolgokat ugyanazért… ő nem dugja homokba a fejét és tetteti, hogy majd valahogy megoldódik.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: June általában fel fog hívni és azt mondja: „Menj és baszd meg magad és fordulj fel!”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és erőszakos lesz, meg minden, talán még pofán is vág.
MR. SCHWARTZ: No, azért ennyire nem rossz.
MR. CHANDLER: Ez igaz, de mégsem hív fel engem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …nem tesz semmit. Nem is beszél. Így Michael sem beszél. Nekik hármójuknak teljesen más a személyiségük…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … kezelni a helyzeteket teljesen három különböző módon és mégsem hív fel engem egyikük sem.
MR. SCHWARTZ:Igen.
MR. CHANDLER: Mondhatod, hogy Jordy a homokba dugja a fejét és ez a reakciója [szalaghiba]. Mi a másik kettőnek a mentsége? Nem tudom. Még azt sem hajlandóak elárulni nekem, hogy mi a mentségük arra, hogy nem beszélnek velem. Még nem is… nem fogok mentséget…
MR. SCHWARTZ: Michael esetében nem tudom megmondani. June – ő nem tudja mi folyik.
MR. CHANDLER: Nos, persze, hogy nem tudja, hogy mi folyik. Nem hagyja, hogy elmondjam neki.
MR. SCHWARTZ: De ő nem… tudja mi folyik…
MR. CHANDLER: Egyszer elmondtam neki.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Egyszer elmondtam neki, hogy mit gondolok erről.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És azt mondta: „Menj és baszd meg magad”, alapvetően.

Evan kétségbeesetten szeretne „megszabadulni Michael Jacksontól” és mindez azelőtt, hogy rávette a fiát – kétes körülmények közepette -, hogy támogassa azon állítását, hogy a sztár állítólag molesztálta [link később].

Evan lesújtó „tényekről” beszél, miközben valójában nem volt bizonyítéka. A dühe nem csupán Jackson ellen irányul, hanem June és Jordan ellen is, ami világos, amikor azt mondja: „Mert June és Jordy és Michael rákényszerítettek, hogy elmenjek a végsőkig, hogy megszerezzem a figyelmüket. Milyen szánalmasak, milyen kibaszottul szánalmasak, hogy ezt tették.”

Mindhármukat vádolja amiért nem beszélnek vele – és valóban, a kommunikáció ezen visszautasítása tűnik a fő problémájának. Egy ponton Evan azt mondja: „Én nem vagyok gonosz ember. Nem akarom ezt csinálni.” Ha az, amit tesz a fia érdekében van és csak próbálja a fiát kiragadni egy olyan helyzetből, ami káros a számára, akkor miért mond ilyet?

June-t fizikai erőszakkal vádolja, amikor jól dokumentált, hogy maga Evan volt a fizikailag abuzív [lásd cikkünket a Chandler családról].

Az All That Glitters szerint az a helyzet, amikor Evan állítólag elmondta June-nak az aggodalmait Jacksonról és Jordanről június 9-én történt, Evan kisebbik fiának, „Cody-nak” óvodai ballagásának a napján. A könyv szerint ez így zajlott:

“Amikor June átjött, hogy felvegye Kelly-t, Evan elhívta June-t hátra, ahol négyszemközt beszélhettek: „Aggódom Jordie miatt” – kezdte – „Félek, hogy talán meleg.”

Evan szerint June megrántotta a vállát és azt mondta: „És akkor mi van? Szóval meleg? Kit érdekel?”

Evan nem hitte el, amit hallott. Az ő fejében June elismerte, hogy a fiuk talán meleg és szexel Michaellel és hogy ez nem nagy ügy. Azonnal dühbe gurult és elkezdett üvölteni June-nal: „Kit érdekel! Kit érdekel! Megőrültél?!” Miközben alig tudta megőrizni az önuralmát Evan utasította June-t, hogy hagyja el a házát.

Evant nem az dühítette, hogy June nem látott semmi rosszat abban, ha Jordie meleg. „Noha melyik heteroszexuális szülő lenne boldog ettől a lehetőségtől” – magyarázta később. „A probléma az volt ahogy mondta, mintha ebben nem lenne semmi aggódnivaló vagy semmi beszélnivaló. Talán meg kellett volna próbálnom többet beszélni vele. De elvesztettem az önuralmam. Akárhogy is, visszatekintve kétlem, hogy bármin is változtatott volna. Ő már egy kötött pályán volt.” [1; 55. oldal]

Amint azt ismét láthatjuk, Evan eléggé liberális bizonyos sztorik részleteit és azok interpretálását illetően. Az, hogy June azt mondta, hogy nem érdekli, ha Jordan meleg messze áll annak „elismerésétől”, hogy Jordan szexel Michael Jacksonnal, mégis „Evan fejében” June ezen állítólagos kijelentése azt jelentette, hogy „elismerte”, hogy nem érdekelné, ha a fiukat Jackson molesztálná.

Az All That Glittersben bemutatott sztori ellentmond Evan ebben a párbeszédben elhangzó interpretációjának is, ahol újra és újra azt állítja, hogy amikor elmondta aggodalmait Jordanről és Jacksonról ex-feleségének, June azt mondta, hogy „menj és baszd meg magad”. Azonban a saját könyvük szerint is csak azt az aggodalmát mondta el neki, hogy lehet, hogy Jordan meleg és amikor June azt mondta, hogy nem érdekelné, ha így lenne, akkor Evan „azonnal dühbe gurult és elkezdett üvölteni June-nal” és aztán „miközben alig tudta megőrizni az önuralmát Evan utasította June-t, hogy hagyja el a házát”. Evan ezen viselkedése – furcsa feltételezések, furcsa ötletek és dühkitörések – bőven megmagyarázzák, hogy June, Jackson és Jordan miért nem volt hajlandó kommunikálni vele. Nem kellett ehhez az, hogy valami rejtegetnivalójuk legyen, amint azt Evan elképzeli ebben a párbeszédben.

Csak a tények kedvéért: Jordan nem meleg.

MR. CHANDLER: Nekem semmi nyernivalóm nincs azzal, ha beszélek velük holnap. Holnap csak annyi történhet, hogy belenézek az arcukba és rosszul fogom érezni magam…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és a helyzetemet fogom csillapítani. Valamennyire meg fogom adni magam [szalaghiba]. Csak folytattam és azt tettem, amit tenni fogok, soha többé nem kell látnom őket..
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … automatikusan el fognak pusztulni és meg fogom kapni, amit akarok. Ez adott [szalaghiba], így…
MR. SCHWARTZ: De, úgy értem, ez a módja Jordy megszerzésének?
MR. CHANDLER: …beszélni velük… beszélek velük az ő érdekükben…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER:…enyém. Ez az én negyedik, ötödik és utolsó kísérletem a kommunikálásra.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgyhogy amikor hagyok egy fenyegető üzenetet, akkor azért fenyegetem őket…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …mert semmi más nem működik. A sírás nem működött. A könyörgés nem működött. Az intelligencia nem működött.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Az anyai [szalaghiba] apellálni nem működött. Úgyhogy mi más maradt? A fenyegetés. Ha ez sem működik, akkor alapvetően mindent megpróbáltál, amit meg lehet.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Én nem fenyegettem meg őt [Jacksont] fizikailag. Nem mondtam, hogy megölöm őket. Michael jöhet holnap az összes testőrével fegyverekkel és bekeríthet, ha akar.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Holnap nem ölök meg senkit. Nem ez a következő lépés. A halála nem a következő (szalaghiba), szóval úgy értem, hogy holnap beszélek velük, de ez az ő… nem érezhetik magukat fenyegetve.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez hülyeség. Én nem fenyegettem meg őket fizikailag semmi módon és Michaelnek biztosan van elég [szalaghiba] ügyvédje (érthetetlen). Ott van neki Burt Fields (sic!), aki egy nagyágyú, ha ott akar ülni. Leszarom.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Akármi, tudod, meg fogja védeni őket az én nagy fenyegetésemtől. Én csak egyedül fogok megjelenni és ők jöhetnek egy egész hadsereggel, ha meg akarják védeni magukat tőlem, de nem tehetnek semmit sem, hogy meggyőzzenek arról, hogy azért nem fognak megjelenni, mert az életüket féltik.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Jöhetnek [szalaghiba] testőrökkel körülvéve. Elhozhatta volna őket June házába, így [szalaghiba] fenyegetés nyilvánvalón az utolsó (szalaghiba) volt. Soha nem ütöttem meg senkit. Soha nem lőttem le senkit. Soha nem tettem semmi erőszakosat az életemben. Nincs ok arra, hogy fizikailag fenyegetve érezzék magukat. Soha nem adtam nekik semmi jelét annak, hogy én (szalaghiba) Jordy, úgyhogy, tudod, ők tudják, hogy az a fenyegetés (szalaghiba) hogy féljenek tőle. Tudják, hogy az (szalaghiba) és tudják, hogy azért hagytam, mert nincs semmi más módja, hogy érintkezésbe lépjek velük.

Amint azt ebben a cikkben részletezzük, nem igaz, hogy Evan nem volt erőszakos. Figyeljük meg Evan azon szavait is, hogy „Holnap nem ölök meg senkit. Nem ez a következő lépés. A halála nem a következő”. Mintha ettől Evannak kevésbé fenyegetőnek kellene tűnnie?

Evan azt állítja, hogy megpróbált minden ésszerű dolgot, hogy kommunuikálja állítólagos aggodalmait June-nak és Jacksonnak és hogy csak kétségbeesettségében cselekszik így, mert semmi intelligens kísérlet a kommunikációra nem működött. Azonban a könyvükben, az All That Glittersben leírt történetben egyszerűen semmilyen intelligens kísérlet a kommunikációra nem található. A könyv szerint Evan mindössze egy nappal azután, hogy személyesen bemutatták Jacksonnak, csak úgy a semmiből megkérdezte a sztártól: „Seggbe baszod a fiamat?” (sic!) [1; 30. oldal] Ugyanezen könyv szerint nem sokkal később a fiát ugyanilyen nyersen kérdezte meg:

“Hé, Jordie, te és Michael csináljátok?”

“Ez gusztustalan!” – regált Jordie. „Én nem vagyok ilyen.”

“Csak vicceltem.” [1; 46. oldal]

Azt pedig nem sokkal ezelőtt tárgyaltuk, hogy a könyv szerint hogyan kommunikálta az aggodalmait June-nak.

A könyvből az is világos, hogy Evan nem fogadott el „nem” választ és addig helyezett nyomást Jordanre, amíg a fiú nem mondta azt, amit az apja akart, hogy mondjon. Ennek bemutatását lásd abban a cikkünkben amiben beszámolunk arról, hogy Jordan állítólag hogyan „vallotta be” az apjának, hogy állítólag molesztálták [link később].

MR. CHANDLER: Benne vannak más emberek is, akik csak a telefonhívásomra várnak és akik szándékosan bizonyos pozíciókban lesznek…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …(szalaghiba). Fizettem nekik ezért. A munkájukat végzik. Csak előre kell mennem és követnem kell az időzóna szerint.
MR. SCHWARTZ: Aha.
MR. CHANDLER: Úgy értem az időpont meg van határozva. Minden egy bizonyos terv szerint halad, ami nem csupán az enyém. Vannak benne más emberek is…

Evan egy olyan tervről beszél, amely nem csak az övé, hanem vannak más emberek is benne, akik bizonyos pozíciókban vannak és akiknek fizetett. Újra csak felhívom a figyelmet, hogy mindez aközben, hogy maga Jordan azt mondja, hogy nem történt semmi. Evan ennek ellenére minden „egy bizonyos terv szerint” halad, ami „nem csupán az enyém”.

MR. CHANDLER: De ha ott lesznek, az sokkal jobb lesz, mint ha nem… úgy értem, lesz rá lehetőségük, hogy sokkal jobbá tegyék a dolgokat, ha ott lesznek. Az én instrukcióm az volt, hogy ölj és pusztíts [szalaghiba], mondom neked. Úgy értem, hogy azzal, hogy megölöm és elpusztítom őket kínozni fogom őket, Dave.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Mert June is ezt tette velem. Kínzott engem
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és tudni fogja, hogy te nem tudod [szalaghiba]. Elmondok neked valamit, amiről Jordy-nak fogalma sincs és ez az, hogy mit jelent a szeretet. A legtávolibb fogalma sincs. Nem tudja megtanulni June-tól. Ő nem tudja mit jelent ez. Nincs koncepciója arról, hogy mit jelent.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Szóval talán (szalaghiba) megtaníthatom neki azt. Nem tudom.
MR. SCHWARTZ: Igen [szalaghiba].
MR. CHANDLER: Egy része ennek [szalaghiba] más emberek és kommunikálni és ez az a három dolog, aminek a helyén kell lennie egy szerető kapcsolat létezéséhez, mert mindazok a dolgok megmutatják, hogy törődsz a másik emberrel. Egyetlen dolog sem [szalaghiba].

Ez Evan megsértett egójáról szól, semmi másról. „Ölni és pusztítani” akar és „kínozni őket” azért, amit June – lagalábbis Evan fejében – tett vele (Evannal).

Az az állítás, hogy Evan meg akarja tanítani Jordant a szeretetre ironikus figyelembe véve a tényt, hogy Evan hogyan kezelte a másik két gyerekét ezen vádak után. Részletek cikkünkben a Chandler családról.

MR. CHANDLER: …nézd meg a viselkedését [June-ét]. Csak azt mondom, hogy June egy briliáns és patologikus személyiség.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Amit a felszínen látsz az köszönőviszonyban sincs azzal, ami igazán a felszín alatt zajlik.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És úgy hiszem ez ki fog jönni a hazugságvizsgáló [szalaghiba] pszichológiai értékeléseken…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …amelynek mindnyájuknak alá kell majd vetniük magukat.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgyhogy…
MR. SCHWARTZ: És gondolod, hogy ez jó Jordy-nak?
MR. CHANDLER: Úgy gondolom, hogy hosszú távon… természetesen nem ez a legjobb Jordy-nak.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: A legjobb dolog Jordy-nak az lenne, ha mindenki leülne és békésen megoldanánk magunk között [szalaghiba], de mivel nem hajlandóak erre, nem hagynak beleszólást nekem abba, hogy mi a legjobb [szalaghiba]. Még azt sem hagyják, hogy [szalaghiba] Jordy. Nincs beleszólásom semmibe Jordy-val kapcsolatban. Szóval amikor azt kérdezed tőlem [szalaghiba] üdvözölném, ha ezt tennék, de őket nem érdekli. Nem érdekli őket, hogy én mit gondolok, így nem kérdezik meg tőlem ezt a kérdést. Gondolom-e… úgy értem, csak hogy megválaszoljam a kérdésedet, úgy gondolom, hogy [szalaghiba] Jordy-nak mindenképpen rövid [szalaghiba], rövid távon.

Ironikus, hogy Evan „patologikus személyiségnek” nevezi June-t, figyelembe véve a saját viselkedését.

MR. CHANDLER: Úgy gondolom hosszú távon van [szalaghiba] esélye arra, hogy boldog ember legyen, ha azt teszem, amit tennem kell és nem hagyom, hogy a dolgok úgy folytatódjanak, ahogy most mennek. Ki lehet dolgozni egy kompromisszumot? Lehetséges.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Igen. Próbáljanak meggyőzni engem, hogy miért [szalaghiba] mondják el miért nincs igazam. Mutassák meg, hogy Jordy hogyan profitál és nem esik baja. Megvan rá az esélyük.
[…]
MR. CHANDLER: Volt négy vagy öt alkalom, hogy hívtam őket [szalaghiba] és nem akartak beszélgetni velem erről és úgy hiszem, hogy nem akarnak velem erről beszélgetni, mert tudják, hogy nem tudják megvédeni a pozíciójukat.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: [Szalaghiba] vágni… úgy értem, én fiatal vagyok, nagyon liberális vagyok. Tőlem mindenki azt csinál, amit akar. Ez az én filozófiám. Ti srácok azt csináltok, amit akartok. Csak legyetek boldogok. Ne sérüljetek meg. Így… [vége a szalagnak]

Egy szülő, aki őszintén azt gyanítja, hogy a gyermekét molesztálják – sőt, még azt is állítja, hogy erre „bizonyítéka” van – miért akarna kompromisszumot kidolgozni? Figyelembe véve azt, hogy Evan állítólag mit hisz a Jordan és Jackson közötti kapcsolatról, a párbeszéd utolsó mondatai igen érdekesek.

Összefoglalás

Ezt a párbeszédet Evan Chandler többi cselekedetének és személyiségének a kontextusában kell tekinteni. Miközben tárgyaltuk a fenti párbeszédet idéztünk számos tényt, eseményt és cselekedetet, amelyek Evan állításait és aggódó, kétségbeesett apaként való pózolását megkérdőjelezik. Ezen kívül kérem, hogy vegyük figyelembe azt a tényt is, hogy ezen vádak alatt Evan folyamatosan a pénzre fókuszált – minden lépése, minden cselekedete a pénzre irányult. A részletekért ajánlott elolvasni az alábbi cikkeket.

Chandlerék pénzügyi követelései [link később]

Jackson és Chandlerék peren kívüli megállapodása [link később]

Evan Chandler 1996-os polgári keresete Jackson ellen [link később].

Vegyük továbbá figyelembe az időrendjét annak, ahogy ezek a vádak Jackson ellen kialakultak: Evan féltékennyé válik a fia és Jackson közötti kapcsolatra és az a fixa ideája alakul ki, hogy a kettejük közötti kapcsolat szexuális, noha nincs rá bizonyítéka és maga a fia is tagadja, hogy bármi ilyesmi történt volna. Valószínűleg nem véletlen, hogy Evan ezen „gyanúja” akkor bukkan fel a fejében, amikor Jackson visszautasítja, hogy finanszírozza Evan forgatókönyv ötleteit és azt is, hogy építsen a házához egy új szárnyat vagy egy új házat Evannak. Evan ekkor további nyomás alá helyezi Jordant a „gyanított” szexuális molesztálásról, majd Jordan állítólag „bevallja” ezt neki erősen megkérdőjelezhető körülmények között [link később]. Jordan Evannek tett állítólagos „vallomása” között és aközött, hogy jelentették volna ezeket a vádakat a hatóságok felé (egy terapeuta által) eltelik egy teljes hónap, amely alatt Jordan az apja felügyelete alatt van, aki nem hajlandó a fiút visszavinni az anyjának, June-nak. Ezalatt az egy hónap alatt Jordan látogatásokat tesz az Evan által is „kurafinak” nevezett ügyvédje, Barry Rothman irodájában és természetesen rengeteg idő áll Rothman és Evan rendelkezésére ahhoz, hogy kiképezzék a fiút arra, hogy mit mondjon.

Mindeközben Evan fenyegeti Jacksont és 20 millió dollárt követel tőle cserébe azért, hogy ne álljanak a nyilvánosság elé azzal a váddal, hogy szexuálisan molesztálta a fiát. Jackson nem hajlandó fizetni neki – nem csupán az eredetileg követelt 20 millió dollárt, hanem akkor sem hajlandó a fizetésre, amikor Evan felajánlja, hogy 1 millió dollárért cserébe eltűnik. Miután Jackson nem hajlandó fizetni Evannak, a férfi elviszi a fiát egy terapeutához, ahol Jordan először tesz részletes állításokat szexuális molesztálás vádjával. Ez aztán maga után vonja a vizsgálatot és a nyilvános botrányt. Mindezeket az eseményeket részletesen kifejtjük ezen a weboldalon (sokra már utaltunk ebben a cikkben is) és ajánlott elolvasni őket ahhoz, hogy teljesen megértsük az eseményeket.

Források:

[1] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

[2] Mary A. Fischer: Was Michael Jackson Framed? (GQ, October 1994)
http://www.buttonmonkey.com/misc/maryfischer.html

 

Kategória: Az 1993-as ügy | Címke: , , , , , , , , | 5 Hozzászólás