Hogyan alakultak ki Chandlerék vádjai?

1993. július 11-én Jordan Chandler, aki az anyjával, June Chandlerrel lakott, elment az apjához látogatóba egy hétre, de a hét végén az apa, Evan Chandler nem volt hajlandó a fiút visszavinni az anyjához. Ez volt az a hét, amikor Jordan Michael Jackson elleni vádjai elkezdtek alakot ölteni. Chandlerék azt állították, hogy a fiú azután tett vallomást állítólagos molesztálásáról, hogy Evan elaltatta egy kisebb fogászati beavatkozás kedvéért (egy tejfogát húzta ki) aneszteziológus barátja, Mark Torbiner segítségével június 16-án, mindössze egy nappal azelőtt, hogy Evannak vissza kellett volna vinni a fiát ex-feleségéhez.

Chandlerék sztorija szerint – ahogy azt Ray Chandler 2004-es könyvében az All That Glittersben leírják – miután Jordan kijött az altatásból Evan nyomás alá helyezte, hogy „valljon” és támassza alá azt a gyanúját, hogy Michael Jackson szexuálisan molesztálta. A fiú ezt visszautasította. Azután Evan elkezdte zsarolni hazugságokkal és fenyegetőzésekkel barátja, Michael Jackson ellen.

Először Evan azt állította, hogy lehallgató készülékeket helyezett el Jordan hálószobájában (később elismerte, hogy ez hazugság volt).

„Amikor Jordie visszajött a konyhából Evan támadásba lendült. „Ülj le és nagyon figyelj oda arra, amit most fogok mondani. Emlékszel, hogy amikor átjöttél a házamba elmondtam neked, hogy ha hazudsz nekem, akkor el fogom pusztítani Michaelt?” Jordie bólintott, hogy igen. „Jó. Tartsd ezt észben, mert felteszek neked egy kérdést. Kedveled Michaelt?”

„Igen.” – válaszolta a fiú.

„Mondhatjuk, hogy szereted, igaz?”

„Igen.”

„És nem akarod, hogy bántódása essen?”

„Nem.”

„Oké, akkor hadd emlékeztesselek valamire. Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy bepoloskáztam a hálószobádat?” Jordie bólintott. „Nos, tudok mindent, amit csináltatok, úgyhogy akár el is ismerheted.” [1; 90. old.]

De Jordan „csendben maradt és látszólag semmiféle hatással nem volt rá mindez” [1; 90. old.]. „Látva ezt, Evan gyorsan hangnemet váltott.” [1; 90. old.] Megpróbálkozott a hízelgéssel és azt mondta Jordannek, hogy biszexuálisnak lenni nemcsak, hogy rendben van, de „még menő dolog is, bizonyos szempontból” [1; 91. old.]. Ez sem működött, Jordan továbbra sem volt hajlandó azt mondani, hogy Jackson molesztálta őt.

Azután Evan Jackson elleni fenyegetőzése közvetlenebb és agresszívabb lett:

„Adok neked egyetlen utolsó esélyt arra, hogy megmentsd Michaelt. Ha hazudsz nekem, akkor tönkreteszem az egész világ előtt és a te hibád lesz, mert te vagy az egyetlen, aki megmenthetted volna.” [1; 91. old.]

és

„Tudok a csókolózásról, a maszturbálásról, úgyhogy semmi olyat nem mondasz nekem, amit még nem tudok.” – hazudott Evan. „Ez nem arról szól, hogy bármit megtudjak. A hazugságról szól. És tudod mi fog történni, ha hazudsz. Úgyhogy nagyon megkönnyítem ezt a számodra. Egyetlen kérdést fogok feltenni. Csak annyit kell mondanod, hogy igen vagy nem. Ennyi. Ha hazudsz, akkor Michaelnek vége. Ha igazat mondasz, akkor megmented.” [1; 91. old.]

Ekkora Jordan természetesen már tudta, hogy az apja mit tekintene „igazságnak” és mit „hazugságnak”, mivel Evan ezt nagyon világossá tette. Ray Chandler ezt írja a könyvében: „A szívében Evan már tudta az igazságot, nem volt szüksége Jordanre ahhoz, hogy megerősítse.” [1; 91. old.]

Más szavakkal Evannak volt egy előre megfogant, fixa ideája arról, hogy Jackson molesztálta a fiát és csakis ennek a megerősítését fogadta el Jordantől, mint „igazságot”. Minden mást „hazugságnak” tekintett, aminek következtében Evan „tönkreteszi” a sztárt. És Jordan állítólag ekkor adta meg magát – miután kérlelte az apját, hogy ne bántsa Jacksont:

„Oké. Mi a kérdés?”

„Megérintette Michael a péniszedet?”

Jordan habozott. Aztán szinte alig hallhatóan azt suttogta: „Igen.”

Evan nem gyakorolt nyomást tovább. Hallotta, amit hallania kellett. Kinyújtotta a kezét, megölelte a fiát és Jordie visszaölelte, szorosan.

„Soha többet nem beszéltünk erről.” – mondta Evan később a Los Angeles-i kerületi ügyésznek. Evan számára a részletek nem voltak érdekesek. „A börtön falak megrepedtek és biztos voltam benne, hogy a többi majd gondoskodik magáról.” [1; 91-92. old.]

Mindezen fenyegetőzés és zsarolás után Jordan „vall” egy alig hallható „igennel” és azt kellene hinnünk, hogy Evannak nincs több kérdése? Állítólag a fia éppen bevallotta, hogy molesztálták, de az apja nem kíváncsi részletekre, mint például mikor, hol, hogyan, hány alkalommal és pontosan mi történt, milyen körülmények között érintette meg a fia péniszét egy másik férfi? Sőt, Evan később azt mondja a Los Angeles-i kerületi ügyésznek, hogy „soha többet nem beszéltünk erről”. Ennek csak akkor lenne értelme, ha Evan tudta, hogy nincsenek részletek, amiket Jordan elmesélhetne. Úgy tűnik továbbá, hogy mindez egy kísérlet Evan részéről arra, hogy távolságot tartson a vádaktól, hogy ne vádolhassák azzal, hogy ő tanította be a fiát.

A „részletek” később kibontakoztak amikor hallottunk maszturbálással, kölcsönös maszturbálással és orális szex-szel kapcsolatos vádakról, de ezek a „részletek” csak azután kerültek elő, hogy Jordan még több időt töltött el az apja felügyelete alatt és Evan ügyvédjének, Barry Rothmannek az irodájában, akit maga Evan is úgy jellemzett a David Schwartz-cal folytatott rögzített telefonbeszélgetésében, hogy ő „a legmocskosabb kurafi” [2].

Hangsúlyozni kell, hogy a fenti történet Jordan állítólagos „vallomásáról” pusztán Ray Chandler elbeszélésén alapul az All That Glittersben és nem tudjuk, hogy ebből mennyi az igaz. De még ha teljesen igaz is, az ahogy Jordant az apja beleerőltette és belefenyegette a „vallomásba” rendkívül problematikussá teszi ezeket a vádakat. Azonban van okunk arra, hogy kételkedjünk abban az állításban, hogy Jordan bármit is „bevallott” volna július 16-án.

Az All That Glittersben azt állítják, hogy július 20-án Jordan anyja, June Chandler és akkori férje, David Schwartz találkozott Evan ügyvédjével, Barry Rothmannel az utóbbi irodájában. Ezen találkozó során Rothman megmutatta nekik Dr. Mathis Abrams levelét (egy olyan levelet, amelyet Dr. Abrams anélkül írt, hogy találkozott volna Jordannel [részletek Abrams leveléről az Evan Chandler „gyanúi” c. cikkünkben.]) és azt követelte tőlük, hogy írjanak alá egy dokumentumot, amelyben June átadja Jordan felügyeleti jogát Evannak. Noha Rothman és Evan Chandler meg akarta győzni June Chandlert és David Schwartzot arról, hogy Jackson molesztálta Jordant – és ennek eszközéül Dr. Abrams levelét használták fel – Jordan állítólagos vallomását nem is említették nekik ezen a találkozón. Az All That Glittersben azt állítják, hogy ez azért volt, mert Evan nem akarta eljátszani Jordan bizalmát.

Augusztus 4-én Evan és Jordan találkozott Jacksonnal és magánnyomozójával, Anthony Pellicanóval a Westwood Marquis Hotelben. Evan felolvasta nekik Dr. Abrams levelét, majd a találkozót követően Evan és Rothman meginvitálta Pellicanót Rothman irodájába, ahol 20 millió dolláros követelést fogalmaztak meg azért, hogy ne álljanak a nyilvánosság elé Michael Jackson elleni gyerekmolesztálási vádakkal. [Ennek a találkozónak a részleteiről a Chandlerék pénzügyi követelései című cikkünkben olvashatsz majd – link később.]

Azonban Ray Chandler könyve szerint augusztus 6-án Jordan még mindig nem volt hajlandó azt mondani az anyjának, June Chandlernek, hogy Jackson állítólag molesztálta őt. Ray Chandler azt állítja, hogy ez azért volt, mert a fiú „túlságosan szégyellte magát” [1; 111. old.] Elvileg ez természetesen lehetséges lenne, azonban maga Evan sem említette ex-feleségének Jordan állítólagos „vallomását”, noha a könyv úgy írja le Evant, mint aki kétségbeesetten próbálja meggyőzni June-t, hogy Jackson molesztálta a fiukat. A könyvben azt a magyarázatot kapjuk ismét, hogy Evan nem akarta eljátszani a fiú bizalmát. Evant így idézi a könyv: „’Nem kellett volna, hogy számítson’ – hitte Evan – ’Én vagyok az apja és ha én azt mondom [June-nak], hogy a gyerekünket molesztálták annak elégnek kellene lennie.’” [1; 112. old.]

A könyv leír egy roppant furcsa eseménysorozatot augusztus 9 és 11 között. June elvitte Jordant a moziba, de Evan „csak azzal a feltétellel engedte, hogy ha June nem zaklatja Jordie-t kérdésekkel” [1; 115. old.] Tartsuk észben, hogy miközben Evan kétségbeesetten próbálja meggyőzni June-t arról, hogy Jackson állítólag molesztálta a fiukat, nem engedi June-t, a fiú anyját, hogy személyesen kérdezze meg Jordant erről! A könyv szerint a következő napon June elvitte Jordant ebédelni és akkor ő és akkori férje, David Schwartz elkezdték kérdezgetni: „Mire készül az apád? Mennyi pénzt kért? Nyújtott be Rothman gyermek elhelyezési keresetet?” [1; 116. old.]

A könyv azt állítja, hogy ekkor Jordan megfenyegette őket, hogy hívja a „zsarukat”, ha nem viszik vissza az apjához, így June visszavitte Evanhoz. A könyv mindezt egy drámai „elrablási” kísérletként írja le June részéről [1; 116. old.], aminek nem sok értelme van, mivel ekkor June volt a fiú törvényes gyámja, így a „zsaruk” nem kényszeríthették volna arra, hogy visszavigye Jordant Evanhoz, ha nem akarta volna. Tartsuk észben, hogy az események ezen verziója csupán Ray és Evan Chandler verziója és ez nem jelenti azt, hogy ez az igazság, de ez az ő sztorijuk. A történet a könyvben így folytatódik:

„Amikor megérkeztek June azt mondta a fiának, hogy ha Evan igazat mond, akkor egyesítené az erejét velük, hogy megbüntethessék Michaelt. Biztonságban az apja házában Jordie elmondta Evannak ami történt és June ajánlatát is, hogy segít nekik, ha meg tudják győzni.

Evan tudta, hogy ezt csak úgy érhetnék el, ha Jordie elmondana June-nak mindent, amire a fiú nem volt hajlandó. „Először jöttem rá arra, hogy meg kell szegnem az ígéretemet Jordie-nak és el kell mondanom June-nak, hogy elismerte, hogy [Jackson] megérintette. A dolgok teljesen elszabadultak és csak így tudtam megállítani az őrületet.” [1; 116. old.]

Nagyon ironikus, hogy Evan „őrületről” beszél, amikor éppen az ő viselkedése volt bizarr. Miért mindez a dráma, titkolózás, komplikációk, amikor egyszerűen elmondhatta volna June-nak közvetlenül július 16. után, hogy Jordan bevallotta neki, hogy Michael Jackson molesztálta? El kellene hinnünk, hogy miközben Evant úgy jellemzik, mint aki kétségbeesetten próbálja meggyőzni June-t, hogy Jackson molesztálta a fiukat, csaknem egy hónapon keresztül nem említené neki a legfontosabb „bizonyítékot”, Jordan saját vallomását? Nehéz elhinni azt a magyarázatot, hogy Evan azért nem említette ezt, mert nem akarta eljátszani a fiú bizalmát, amikor soha nem volt problémája azzal, hogy más alkalmakkor becsapja a fiát, vagy hazudjon neki. Ráadásul Evan már elmondta más embereknek, beleértve June-t is, azon állítását, hogy Jackson állítólag molesztálta Jordant – ezen állítást Dr. Abrams levelére alapozva. Miért lenne nagyobb „becsapása” Jordannek, ha Evan elmondaná az anyjának az állítólagos vallomását?

Jordan még augusztus 10-én sem volt hajlandó megerősíteni az apja állításait June-nak, amikor June azt mondta neki, hogy segítene megbüntetni Jacksont, ha a fiú ezt megtenné. A megerősítés végül a következő reggelen történt meg, amikor – a könyv szerint – Jordan felhívta az anyját és telefonon mondta el neki a Jackson elleni vádjait – miközben Evan végig mellette állt a telefonnál. June kérte, hogy hadd beszéljen négyszemközt a fiával, de Evan nem volt hajlandó ezt engedni. Evan ezt azzal indokolta a könyvben, hogy nem bízott June-ban „az elrablási kísérlet” után és hogy June és David Schwartz kifejezte felé azon gyanúját, hogy Evan beleerőszakolta Jordant abba, hogy vádakat fogalmazzon meg Jackson ellen. A fent jellemzett események mellett June-nak minden oka megvolt arra, hogy ezt gyanítsa és az, hogy Evan nem engedte a fiút négyszemközt beszélni vele minden bizonnyal nem a legjobb módja ezen gyanúk szerteoszlatásának. Mint ahogy az a tény sem, hogy ugyanebben az időszakban Evan és az ügyvédje, Barry Rothman tovább próbált pénzt követelni Jacksontól, aminek részleteit egy későbbi cikkben tárgyaljuk (link később).

Augusztus 16-án June Chandler ügyvédje, Michael Freeman értesítette Rothmant arról, hogy keresetet nyújtottak be a bírósághoz annak érdekében, hogy Jordan visszakerüljön az anyjához, June Chandlerhez. Válaszként, és attól frusztráltan, hogy Jackson nem volt hajlandó fizetni neki, augusztus 17-én Evan elvitte Jordant Dr. Abramshoz, ahol a fiú először vádolta meg Michael Jacksont részletesen, s ez elkerülhetetlenül maga után vonta a hatóságok bekapcsolódását, a vádak nyilvánosságra kerülését, valamint mindez lehetővé tette Evan számára, hogy megkapja Jordan törvényes felügyeleti jogát. Ray Chandler könyvében ezt olvassuk:

„A Freeman beadványának bírósági meghallgatását megelőző este egy telefonbeszélgetésben Barry felvilágosította Evant arról, hogy hacsak nem hajlandó besétálni a bírósági terembe és megvádolni Michaelt Jordie molesztálásával, akkor nincs esélye nyerni: June volt a törvényes gyám és csak erre volt szüksége ahhoz, hogy visszakapja Jordie-t.” [1; 119. old.]

Vegyük figyelembe a tényt, hogy Evannak július 16-án kellett volna Jordant visszavinni az anyjához. Utólag azt állítani, hogy Jordan azon a napon „bevallotta” neki, hogy Michael Jackson állítólag molesztálta, jó módszer Evan számára, hogy megindokolja miért nem vitte vissza. Azonban a fent jellemzett események július 16. és augusztus 17. között kétségessé teszik azt az állítást, hogy Jordan bármit is “bevallott” volna július 16-án.

Források:

[1] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

[2] Taped phone conversation between Evan Chandler and David Schwartz (July 8, 1993)
schwartz_chandler

Kategória: Az 1993-as ügy | Címke: , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

Titokban felvett telefonbeszélgetések Evan Chandler és David Schwartz között 1993. július 8-án

A felvételek kontextusa és eredete

Evan Chandler

Evan Chandler

Ebben a cikkben három telefonbeszélgetésből mutatunk be részleteket, amelyek Jordan Chandler apja, Evan Chandler és a fiú mostohaapja David Schwartz között zajlottak 1993. július 8-án. A felvételeket Schwartz készítette, aki aztán egy nappal később átadta őket Michael Jackson magánnyomozójának, Anthony Pellicanónak. Néhány hónappal később a szalag bizonyítékként szerepelt a bíróságon egy Schwartz és Evan Chandler közötti perben. A beszélgetések teljes leirata eredeti angol nyelvén itt olvasható: schwartz_chandler.

(Megjegyzés: Az Evan Chandler és David Schwartz közötti beszélgetések mellett voltak más párbeszédek is a szalagon, amelyeket a leirat szintén tartalmaz. A számunkra releváns beszélgetések a fenti dokumentum 4-39., 136-160. és 160-243. oldalán találhatók. Néhány nevet, mint például Evan Chandler második feleségének a nevét, vagy a második házasságából származó fia nevét megváltoztatták a leiratban a személyazonosságuk védelme érdekében.)

Hangsúlyozni kell, hogy ezek a párbeszédek AZELŐTT zajlottak, hogy Jordan állítólag „bevallotta” az apjának az állítólagos molesztálást [annak részleteiről, hogy ez az állítólagos “vallomás” hogyan zajlott egy későbbi cikkünkben bővebben is beszámolunk] és akkor, amikor Jordan maga tagadta, hogy Jackson bármi rosszat tett volna. Ezt nagyon fontos észben tartani végig miközben olvassuk a párbeszédet.

David Schwartz

David Schwartz

A párbeszéd során Evan Chandler nem vádolja meg Jacksont egyenesen molesztálással, sőt utal arra, hogy az ügyvédje azt tanácsolta vigyázzon azzal mit mond és hogy mit fed fel más emberek előtt a „tervéről”, de célozgat egy „intim kapcsolatra” az énekes és a fia között – még egyszer, mindezt azelőtt, hogy a fia állítólag vallomást tett neki. Arról, hogy Chandlerék hogyan magyarázták Evan „gyanúját” arra vonatkozóan, hogy molesztálás történt, lásd ezt a cikket.

A következőkben megvizsgáljunk a párbeszédek lényegesebb részleteit, kommentárokat fűzünk hozzá, és belehelyezzük őket Chandlerék – és különösen Evan Chandler – más cselekedeteinek kontextusába.

A párbeszédek

(A kiemelés mindenhol ezen cikk szerzőjéé.)

  1. rész

MR. CHANDLER: Hadd fogalmazzak így: van egy előre lefektetett rutinom amit gyakoroltam arról, hogy mit fogok mondani.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Oké? Mert nem akarok semmi olyat mondani, ami felhasználható lehet ellenem.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Szóval pontosan tudom, hogy mit mondhatok. Ezért viszem ezt a hangfelvevőt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Néhány dolog papíron van, hogy megmutassam embereknek…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és ennyi. Az egész részem két vagy három perc lesz és aztán megfordulok [szalaghiba] és annyi. Nem fogok semmit mondani azon kívül, amit mondtak, hogy mondjak…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és aztán megfordulok és elmegyek és akkor dönteniük kell.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És attól a döntéstől fog függeni, hogy mit döntök arról, hogy fogunk-e újra beszélni vagy nem, vagy hogy ez tovább fog-e menni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: El kell engednem egy telefonhívást. Amint elhagyom a házat telefonálni fogok.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Telefonálni fogok.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És azt mondom „mehet” vagy azt, hogy „még nem mehet” és ez…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … így lesz. Megmondták nekem, hogy mit tegyek és azt kell tennem. Én nem… én történetesen tudom, hogy mi fog történni, érted? Nem kell semmit sem mondaniuk nekem. [Szalaghiba] „nem hallgattatok rám. Most majd hallgatnotok kell rám. Ez az én álláspontom. Gondolkodjatok rajta.”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: „Gondoljátok át!” Semmi rosszat nem fogok mondani senkiről, rendben? Minden ott van papíron.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ki fogom osztani a papírt, hogy véletlenül ne [szalaghiba], kiosztom a papírt. „Michael, itt a papírod. June, itt a papírod.”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: „Hasonlítsátok össze a papírokat. Olvassátok el ezt az egész dolgot. Ezek az én érzéseim ezzel kapcsolatban. Akartok tovább beszélni? Majd újra beszélünk.”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: „Ha ti nem [szalaghiba]” – de nézd, csak annyit próbálok most csinálni, arra kényszerítettek, hogy [szalaghiba] papírra és odaadom nekik olvasni…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … mert [szalaghiba]. Úgy értem, nem szánalmas ez? Miért akarnának kizárni engem, hogy ilyen messzire elmenjek, ennyi pénzt elköltsek, ennyi időmet azzal töltsem az életemből, hogy sírok, távol vagyok a praxisomtól, nem fizetek [szalaghiba] mindenki más? Miért akarják, hogy ezen keresztülmenjek? És nagyon világossá tettem June számára, hogy miatta megyek ezen keresztül, mert nem akartam semmi félreértést. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy hassak rá. [Érthetetlen] hideg és szív… abszolút hideg és szívtelen. Ez minden…

A fenti részletben Evan arról a találkozóról beszél, amelyet követelt Jordantől, Jordan anyjától June-tól és Michael Jacksontól július 9-ére. Hogy ezt a követelést mi előzte meg azt ez a cikk részletezi. Ajánlott elolvasni azt a cikket mielőtt ezt folytatnánk.

A közvetlen előzmény az volt, hogy Jordan nem volt hajlandó felhívni az apját apák napján (június 20) és amikor Evan hívta őt akkor nem volt hajlandó beszélni vele. (Tulajdonképpen ellentmondás van itt Chandlerék sztorijában – nem az egyetlen. 2005-ös vallomásában az anya, June Chandler azt állította, hogy noha Jordan eredetileg nem akarta felhívni az apját apák napján végül mégis beszélt vele aznap annak eredményeként, hogy June elbeszélgetett vele róla. Ez azonban úgy tűnik nem igaz Evan alábbi fenyegetőzései alapján.)

Evan testvérének, Ray Chandlernek All That Glitters című könyve alapján Evan Jacksonnak a fiú feletti befolyásának tulajdonította azt, hogy Jordan nem volt hajlandó beszélni vele – mintha Evan mániákussága, fenyegetőzései, dühkitörései és furcsa szexuális megjegyzései és kérdései ne lennének elegendőek ahhoz, hogy elidegenítsenek egy gyereket [részletek a fent már hivatkozott cikkben].

Az All That Glitters szerint Evan ezt mondta ex-feleségének: „Hadd mondjak neked valamit, June. Jobb, ha felhív és jobb, ha mihamarabb, vagy mind nagyon megfogjátok bánni. Ismersz. Elegem van!” [1; 59. old.] Ugyanezen könyv szerint július 7-én Evan ezt a fenyegető üzenetet hagyta June üzenetrögzítőjén:

„Szerda van, július 7. June, gondoskodj róla, hogy lejátszod ezt az üzenetet Michaelnek és Jordie-nak. Megismétlem. June, gondoskodj róla, hogy lejátszod ezt az üzenetet Michaelnek és Jordie-nak. Mindhárman felelősek vagytok azért, ami folyik. Senki sem semleges fél. Miután Jordie újra és újra visszautasította, hogy visszahívjon ez az utolsó önkéntes kísérletem a kommunikációra. A házadban leszek San Lorenzóban most pénteken, július 9-én reggel 8:30-kor. Vedd szavamat erre, nincs semmi fontosabb egyikőtök számára sem mint hogy ott legyen ezen a megbeszélésen.” [1; 62. old.]

A találkozó, amit Evan akart július 9-én végül nem jött létre, de később, augusztus 4-én egy másik igen, amelyen Evan, Jordan, Michael Jackson és Jackson magánnyomozója, Anthony Pellicano voltak jelen. Annak a találkozónak a részleteiről ebben a cikkben olvashatsz [link később]. Annak az augusztus 4-ei találkozónak a koreográfiája nagyon hasonlóan zajlott ahhoz, amit Evan a július 9-ei megbeszélésre tervezett: ahelyett, hogy saját szavaival beszélt volna egy papírra hagyatkozott, hogy elkerüljön „mindent, ami felhasználható lehet ellenem” (augusztus 4-én felolvasta egy pszichiáter, Dr. Mathis Abrams levelét [részletek a korábban már hivatkozott cikkben]). Amint később látni fogjuk Evannak egy ügyvéd adott tanácsokat arról, hogy milyen lépéseket tegyen – már azelőtt, hogy a fia állítólag „vallott” neki az állítólagos molesztálásról.

MR. CHANDLER: […] Egyébként turnéra mennek augusztus 15-én. El fognak menni. Az országon kívül lesznek…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … négy hónapig.
MR. SCHWARTZ: És ez rossz?
MR. CHANDLER: Nos, nem fogok tudni velük kommunikálni erről, ha elmennek, nem igaz?
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, de azt gondolod, hogy…
MR. CHANDLER: Egyébként nem fognak elmenni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Még nem tudják, de nem fognak elmenni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgy értem különösen ha holnap nem jelennek meg, akkor biztos, hogy nem mennek. Szerencséjük lesz ha Michaelnek egyáltalán…
MR. SCHWARTZ: Hadd kérdezzem meg… hadd kérdezzem meg ezt…
MR. CHANDLER: … nem kell lemondania a (érthetetlen) turnét.

Jackson 1993 augusztusában kezdte meg Dangerous világkörüli turnéja második részét. Meghívta June-t, Jordant és Jordan húgát, hogy menjenek vele a turnéra, amint azt gyakran megtette sok emberrel az évek során. Ez nem tetszett Evannak és Ray Chandler könyve szerint megpróbálta mind a fiát, mind az ex-feleségét lebeszélni róla, de ők el akartak menni. Evan itt kijelenti, hogy „még nem tudják, de nem fognak elmenni” és még arra is utal, hogy Jackson arra kényszerülhet, hogy lemondja a turnéját. Mindez azelőtt, hogy Jordan állítólag „bevallotta” Evannak azt, hogy Jackson állítólagosan molesztálta.

MR. CHANDLER: Már mondtam neked… nem mondhatok semmi többet…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …mint amit már előkészítettem. Papíron van.
MR. SCHWARTZ: Ez a te…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Nem fogok belemenni, hogy…
MR. SCHWARTZ: Ez az ügyvéded miatt van?
MR. CHANDLER: Mi?
MR. SCHWARTZ: Az ügyvéded miatt?
MR. CHANDLER: Igen.

Ez ismét alátámasztja, hogy Evant egy ügyvéd tanította ki arról, hogy mit tegyen és hogyan tegye. Ez az ügyvéd, amint azt ma már tudjuk, Barry K. Rothman volt. Evan még több mindent is elmondott erről az ügyvédről a beszélgetés során:

MR. CHANDLER: Hajlandó találkozni velük. Most inkább mindnyájukat meg szeretné ölni. A legszemetebb anyaszomorítót választottam akit csak találtam.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Az egyetlen oka annak, hogy holnap találkozom velük, az igazi tény az, hogy…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …Monique miatt. [Evan akkori felesége. A leiratban álnéven szerepel. A valódi neve Nathalie.]
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Monique könyörgött, hogy tegyem meg.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Azt mondta: „Elvesztetted az önuralmadat”…
[…]
MR. CHANDLER: …(egyszerre beszélnek, érthetetlen) Csak Monique miatt megyek oda, mert hogy őszinte legyek veled, Dave, sokkal könnyebb lenne számomra és sokkal kielégítőbb…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … ha látnék mindenkit elpusztulni…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …úgy, ahogy ők elpusztítottak engem, de ez sokkal könnyebb lenne. És Monique csak azt mondogatta nekem: „Nem igazán akarod ezt megtenni”, és végül ő [szalaghiba] minden kedvéért, amit megéltünk együtt a múltban…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …hogy tegyek még egy próbát és ez az egyetlen oka, mert ez az ügyvéd, akit találtam… úgy értem, többet meginterjúvoltam és a legszemetebb kurafit választottam…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …akit csak találtam, és csak annyit akar, hogy mindez kikerüljön a nyilvánosság elé olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehet és olyan nagy legyen, amilyen csak lehet…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és megalázzon annyi embert amennyit csak tud, és neki rossz [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez jó?
MR. CHANDLER: …(egyszerre beszélnek, érthetetlen) egy csomó pénzembe kerül.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez jó?
MR. CHANDLER: Úgy gondolom, hogy ez nagyszerű. Fantasztikus. A legjobb. Mert amikor valaki… amikor valaki azt mondja neked, hogy nem akar veled beszélni…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …beszélned kell velük..
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … meg kell kapnod a figyelmüket. Élet és halál kérdése. Én így veszem ezt. Beszélnem kell velük.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez élet és halál kérdése a fiam számára. Meg kell kapnom a figyelmüket. Ha nem kapom meg, ha nem kaptam meg a telefonon és ha nem kapom meg holnap…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …akkor majd ez a fickó biztosan megkapja. Az a következő lépés. És tudni akarsz valamit? Még rá is ráküldtem valakit, ha ő nem [szalaghiba]. De nem akarok [szalaghiba]. Nem viccelek. Komolyan gondolom, amit korábban mondtam neked.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez igaz. Úgy értem mészárlás lehet belőle, ha nem kapom meg, amit akarok. De hiszem, hogy ez az ember meg fogja kapni, amit akar.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Szóval ő csak nagyon szeretné [szalaghiba] semmit sem szeretne jobban annál, hogy ez továbbmenjen. Ő szemét, durva…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …nagyon okos [szalaghiba] és éhezi a nyilvánosságot [szalaghiba] jobb neki.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És ez oda fog menni…
MR. SCHWARTZ: Nem gondolod, hogy mindenki veszít?
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) teljesen megalázni őt minden lehetséges módon…
MR. SCHWARTZ: Ez… nem veszít ezzel mindenki?
MR. CHANDLER: Nem ez a lényeg. Nézd, a lényeg az, hogy ha olyan messzire el kell mennem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … nem állhatok meg és gondolkodhatom azon, hogy „ki nyer és ki veszít?”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Csak egy dologra gondolhatok és csak egy célom van és a cél az, hogy megkapjam a figyelmüket…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …így ez [szalaghiba] aggodalmak, és ameddig nem akarnak velem beszélni nem mondhatom el nekik mik az aggodalmaim, így lépésről lépésre kell haladnom, minden alkalommal eszkalálva a figyelem felkeltő mechanizmust – és én csak ennek tekintem őt, figyelem felkeltő mechanizmusnak. Sajnos azután már minden teljesen [szalaghiba]. Annyi lendületet fog kapni önmagában, hogy mindez már teljesen kikerül a kontrollom alól. Monumentálisan hatalmas lesz és nekem nem áll majd módomban leállítani. Azon a ponton már senkinek sem lesz. Úgy értem, ha egyszer elengedem azt a telefonhívást, akkor ez a fickó mindenkit a látóterében el fog pusztítani bármilyen gonosz, szemét, kegyetlen módon ahogy csak tud. És én teljes felhatalmazást adtam neki erre. Túlmenni a holnapon azt jelentené, hogy minden hatalmamban álló minden lehetséges dolgot megtettem, hogy leültessem őket, hogy beszéljenek velem és ha ők még mindig [szalaghiba], eszkalálnom kell a figyelem felkeltő mechanizmust. Ő a következő. Nem tudok valaki kedveshez menni [szalaghiba]. Velük ez nem működik. Erre már rájöttem. Legyél kedves és aztán menj és baszd meg magad.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Alapvetően amit tudniuk kell végeredményben az, hogy az életüknek vége, ha nem ülnek le. Így vagy úgy, vagy a következő lépés jön vagy a [szalaghiba]. Nem állok le, amíg meg nem kapom a figyelmüket. Én [szalaghiba] az egyetlen cél most az, hogy azt kell tennem, ami szerintem a legjobb Jordy-nak…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és úgy gondolom, hogy ami most folyik az rossz Jordy-nak és ezért bármilyen alternatíva jobb. Ha nincs igazam, akkor le kellene ülniük és elmondaniuk nekem miért nincs igazam.

Noha maga Jordan Chandler ezen a ponton szilárdan állította, hogy Jackson soha nem tett vele semmi helytelent, Evan Chandler itt arról beszél, hogy egy olyan ügyvédet választott, aki „a legszemetebb kurafi”, aki el akar „pusztítani a látókörében mindenkit bármilyen gonosz, szemét, kegyetlen módon ahogy csak tud”, aki „annyi embert meg akar alázni, amennyit csak tud” és aki „éhezi a nyilvánosságot”. Ez utóbbi állítás egyébként teljesen ellentétes Chandlerék azon állításával, hogy azért nem tettek vallomást Jackson ellen büntetőperben, mert aggódtak a publicitás miatt, ami egy ilyen nagy médiafigyelmet kapó ügyben elkerülhetetlen lett volna. Valójában Evan Chandler szándékosan választott egy olyan ügyvédet, aki „éhezi a nyilvánosságot” [később majd még többet olvashatsz Chandlerék ezen állításáról ezen az oldalon más cikkekben – linkek később].

De vajon Evan Chandler nem csupán egy kétségbeesett apa volt, aki egy valós aggodalmát akarta kommunikálni ex-felesége és Jackson felé, de mivel nem hallgatták meg ezért kétségbeesett intézkedéseket kellett tennie?

Ray Chandler All That Glitters című könyve szerint ezen a ponton Evan már kommunikálta az „aggodalmait” Jacksonnak, az ex-feleségének June-nak és a fiának Jordannek, mivel az volt a fixa ideája, hogy a fia és Jackson közötti kapcsolat szexuális, azonban a fia visszautasította ezt a vádat, akárcsak Jackson. Hogy Evan mire alapozta ezeket az aggodalmakat arról az Evan Chandler „gyanúi” című cikkünkben olvashatsz. Abban a cikkben látni fogod, hogy számos körülmény van, amely Evan önábrázolását, mint aggódó apa minimum megkérdőjelezhetővé teszi. Hogy még további perspektívába helyezzük Evan állítólagos aggodalmait, ajánlom cikkeinket Evan pénzügyi követeléseiről [link később], rövid összefoglalónkat Evan kapcsolatáról a családjával és cikkünket Evan Chandler 1996-as keresetéről Michael Jackson ellen [link később]. Ráadásul önmagában az aggodalmak nem magyaráznák az előre kidolgozott terveket arra, hogy embereket pusztítson el és alázzon meg (és vegyük észre a többes számot – úgy tűnik Evan nem csupán Jacksonról beszél) „bármilyen gonosz, szemét és kegyetlen módon” miközben maga a fia tagadja, hogy Jackson bármilyen helytelen dolgot tett volna vele.

A fia iránti aggodalom helyett úgy tűnik ez az egész inkább Evan megsértett egójáról szól, amit jól tükröz, amikor ezt mondja: „Csak Monique miatt megyek oda, mert hogy őszinte legyek veled, Dave, sokkal könnyebb lenne számomra és sokkal kielégítőbb, ha látnék mindenkit elpusztulni, úgy, ahogy ők elpusztítottak engem, de ez sokkal könnyebb lenne.”

Később a beszélgetés során látni fogjuk, hogy Evan nemcsak Jacksont veti meg, hanem June-t, sőt még Jordant is azért, amit tettek – Evan elméjében legalábbis – vele.

  1. rész

MR. CHANDLER: Ez hülyeség. Nem. Michaelnek ott kell lennie. Michaelnek ott kell lennie. Ő a legfontosabb. Őt akarom.
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, gondolod, hogy ő rossz ember?
MR. CHANDLER: Michael?
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ő egy gonosz ember. Rosszabb a rossznál.
MR. SCHWARTZ: Igen. És miért hiszed így?
MR. CHANDLER: Mi?
MR. SCHWARTZ: Miért hiszed így?
MR. CHANDLER: Bizonyítékom van rá.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Te is el fogod hinni, ha hallod…
MR. SCHWARTZ: Várj! Hadd kérdezzek valamit. Úgy értem, megbízol bennem, igaz?
MR. CHANDLER: Hadd fogalmazzak így, Dave. A világon senkinek sem volt engedélyezve, hogy June, Jordy és közém álljon ebben a családban. Ez volt a nehéz [szalaghiba] az ellenkezője. Ez gonosz. Ez az egyik oka annak, hogy gonosz. Beszéltem vele erről, Dave. Még meg is mondtam neki, hogy [szalaghiba] a család.
MR. SCHWARTZ: Mikor beszéltél vele?
MR. CHANDLER: Erről?
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Hónapokkal ezelőtt. Amikor először találkoztam vele, akkor elmondtam neki ezt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez a törvény. Ez az első dolog, amit tudott. Senkinek sincs engedélyezve, hogy ezt tegye. Most már nincs többé család.

Evan azzal vádolja Michael Jacksont, hogy „June, Jordy és közém állt ebben a családban”. Azonban June Chandler 2005-ös tanúvallomása szerint, amelyet Michael Jackson perében tett, Evan elhanyagolta a fiát mielőtt Jackson az életükbe jött és Evan a másik két gyermekét is elhanyagolta az 1993-as vádak után, akiket egy másik férfi nevelt fel. Ebben a cikkben még többet olvashatsz Evan kapcsolatáról a családjával. Evan azon állítását, hogy bizonyítéka van a későbbiekben fogjuk tárgyalni ebben a cikkben.

MR. CHANDLER: Nem tudom merre fog ez a dolog menni, de amit mondok az az, hogy amikor az emberek – amikor te – amikor az emberek teljesen elvágják a kommunikációt, akkor csak két választásod marad: hogy elfelejtsd őket vagy hogy frusztráljon a tettük. Én nem tudom elfelejteni őket. Szeretem őket. Ennyi. Nem kedvelem őket. Még mindig szeretem Jordy-t, de nem kedvelem őket, mert nem kedvelem azokat az embereket akikké váltak, de szeretem őket és mivel szeretem őket nem akarom látni őket [szalaghiba]. Ezért vagyok hajlandó beszélni. Nekem semmi előnyöm nincs abból, ha beszélek. Ha keresztülviszem ezt akkor nagyot fogok nyerni. Nincs semmi módja, hogy veszítsek. Mindent leellenőriztem kívül-belül.
MR. SCHWARTZ: De amikor azt mondod, hogy „nyersz”, akkor miről beszélsz, hogy „nyersz”?
MR. CHANDLER: Mindent meg fogok kapni, amit akarok és ők teljesen… ők örökre el fognak pusztulni. El fognak pusztulni. June el fogja veszíteni Jordy-t. Nem lesz joga rá, hogy valaha is újra lássa.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez tény, Dave. Ez az ami…
MR. SCHWARTZ: Segít ez…
MR. CHANDLER: …Michael karrierjének vége lesz.
MR. SCHWARTZ: Segít ez Jordy-n?
MR. CHANDLER: Michael karrierjének vége lesz.
MR. SCHWARTZ: És ez segít Jordy-n?
MR. CHANDLER: Ez számomra lényegtelen.
MR. SCHWARTZ: Igen, de úgy értem, hogy a lényeg az…
MR. CHANDLER: A lényeg számomra az, hogy, igen, June kárt okoz neki és Michael kárt okoz neki. Bizonyítani tudom és bizonyítani fogom.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és ha arra kényszerítenek, hogy bíróságra menjek, akkor megteszem [szalaghiba] és meg fogom kapni a gyermekfelügyeleti jogot. June-nak semmilyen joga nem lesz.

 

Hadd emlékeztessek ismét arra, hogy ez a párbeszéd azelőtt zajlik, hogy Jordan állítólag „vallomást tett” az állítólagos molesztálásáról az apjának és amikor a fiú maga azt mondta, hogy Jackson sosem molesztálta őt. Mégis Evan arról beszél, hogy „nagyot fog nyerni” és kijelenti, hogy „nincs mód arra, hogy veszítsek. Kívül-belül leellenőriztem” és, hogy „örökre el fognak pusztulni”, hogy „June el fogja veszíteni Jordy-t” és hogy „Michael karrierjének vége lesz”.

Noha Evan itt – és a párbeszéd során később – azt állítja, hogy „bizonyítani tudja”, valójában Chandleréknek sosem volt tényszerű bizonyítéka Jackson ellen. A könyvükben egy ponton azt is kijelentik, hogy azért tartottak a bíróságtól, mert ott csupán Jordan szava állt volna szemben Jacksonéval. Azonban ezen a ponton Evan még Jordan támogató szavával sem rendelkezett.

MR. CHANDLER: Ez…
MR. SCHWARTZ: … káros a számára?
MR. CHANDLER: Roppant káros a számára.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Mindenki egyetért ebben. Úgy értem, hogy ők… az ő véleményük ami meggyőzött arról, hogy ne maradjak távol ettől. Tudod, én nem vagyok konfrontatív. Hajlamos vagyok [szalaghiba] arra, hogy azt tegyem amit teszel, mondasz: „Oké. Menj és baszd meg magad. Menj és tégy ahogy akarsz és tudod, hívj fel valamelyik nap. Majd akkor meglátom. Van egy [szalaghiba]”, de a professzionális vélemények annyira meggyőztek engem, hogy hanyag voltam és nem léptem közbe hamarabb, hogy most ez megőrjít. Most én úgy érzem [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Ó, én igen és én…
MR. CHANDLER: …[szalaghiba] fontosabb, mint a pénz, ha a gyerek fontosabb, mint te vagy és fontosabbak, mint én…
MR. SCHWARTZ: És azok.
[…]
MR. CHANDLER: Én még soha korábban, de amikor az, hogy June-nál van az utolsó szó káros Jordy számára, akkor igen, közbe fogok lépni és ismét nem azt mondom, hogy ez az én… a véleményemet [mások] formálták…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …de én így látom a [szalaghiba] professzionális véleményeket, hogy biztos legyek abban, hogy nem esek egyik végletből a másikba itt.
[…]
MR. CHANDLER: Mit tehetek? Úgy értem ezen szakértők véleménye szerint gondatlan apa lennék, ha nem tenném azt, amit most teszek.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Valójában a véleményük szerint gondatlan voltam, hogy nem vetettem véget [szalaghiba] vélemény. Történetesen most már egyetértek velük. Először nem értettem egyet. Michael [szalaghiba] kedves [szalaghiba]…

Evan azt állítja, hogy más emberek győzték meg arról, hogy a kapcsolat Jackson és Jordan között „rendkívül káros”. Kik voltak ezek az állítólagos „professzionális vélemények” és „szakértők”? Ha Chandlerék saját sztorija szerint megyünk az All That Glitters alapján, akkor ezen a ponton nem álltak semmilyen kapcsolatban semmilyen pszichológussal, pszichiáterrel vagy terapeutával (az első terapeuta, akit felkerestek Dr. Mathis Abrams volt július 14-én). Említik, hogy Evan kikérte olyan emberek véleményét, mint a színésznő Carre Fisher és rajta keresztül valakiét, aki biztonsági szakember volt, valamint Jackson régi bőrgyógyászáét, Arnold Kleinét, de ezek az emberek nem voltak se szakértők, sem professzionálisak, legalábbis a gyermekmolesztálás területén, ráadásul soha életükben nem beszéltek Jordannel. Az All That Glitters szerint Klein azt mondta nekik, hogy semmi okuk nincs az aggodalomra Jacksonnal kapcsolatban és Fisher elbeszélése erről a történetről 2011-es Shockaholic című önéletrajzában jelentősen különbözik Chandlerék elbeszélésétől, amelyet az All That Glittersben olvashatunk. Fisher Evan viselkedését egyáltalán nem „aggódó apaként” írja le, hanem éppen ellenkezőleg. A részleteket lásd az Evan Chandler gyanúi című cikkünkben!

Alternatív módon Evan érthette „szakértő” alatt az ügyvédjét, Barry Rothmant, de Rothman sem volt szakértő a gyerekmolesztálással kapcsolatban és a gyerekmolesztálási vádak nem is képezték a fő területét, attól eltekintve, hogy egyszer korábban képviselt egy nőt, aki egy gyermekelhelyezési és gyerektartással kapcsolatos vita során megvádolta az ex-férjét azzal, hogy szexuálisan molesztálta a gyermeküket. Ráadásul, amint azt korábban láthattuk ebből a párbeszédből, Rothman „éhezte a nyilvánosságot” és „semmit sem szeretne jobban, mint hogy ez az ügy előremenjen”, így aztán megvolt a saját érdeke abban, hogy meggyőzze Evant arról, hogy menjen előre ezzel a várhatóan rendkívül nagy nyilvánosságra számot tartó üggyel.

MR. SCHWARTZ: Szóval miért gondolod, hogy ő [Jackson] nem kedves?
MR. CHANDLER: Miért? Mert széttörte a családot, ezért.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És figyelmeztettem, a számat elhagyó első mondat az volt: „Michael, úgy gondolom, hogy te egy igazán nagyszerű fickó vagy. Szívesen látunk a családban ameddig az vagy, akinek látszol, de ne vegyél semmit [szalaghiba]. Úgy értem számomra ez volt a legrosszabb dolog, amit bárki tehetett velem.
MR. SCHWARTZ: És gondolod, hogy ő tette?
MR. CHANDLER: Nos, Dave, ha ő nem lenne a képben, akkor minden úgy lenne, mint régen. Én nem…
MR. SCHWARTZ: De ez…
MR. CHANDLER: …mondom, hogy előre megfontoltan tette és nem mondom, hogy egymaga tette.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Azt mondom, hogy talán úgy tette… talán csak így alakult, és talán csak úgy alakult, hogy [szalaghiba] vágy, szóval mindhármukat hibáztatom, de amikor rátérek [szalaghiba] ez igazán June iránt kelt gyűlöletet bennem, mert a család érintetlen volt, [szalaghiba] éreztem erről. Nem volt semmim. Úgy értem, te bejöttél ebbe a családba és jobbá tetted. Nagyszerű volt. Valaki más bejön és széttöri. Tudod hogy [szalaghiba]. Oké. Szóval én [szalaghiba] bejön a családba aki jó dolgokat tesz a családért.
MR. SCHWARTZ: De, úgy értem…
MR. CHANDLER: Michael megosztott és uralkodott, Dave.
MR. SCHWARTZ: Mit csinált?
MR. CHANDLER: Megosztott és uralkodott.
MR. SCHWARTZ: Nos…
MR. CHANDLER: Azt tette, Dave. Azt tette.
MR. SCHWARTZ: Oh…
[…]
MR. CHANDLER: A lényeg az, hogy… a lényeg az, hogy kivette Jordy-t a családból June segítségével.
[…]
MR. CHANDLER: … a probléma azzal, aztán az a probléma végül ideáig juttatta a családot. De nem te vagy egyedül a hibás ezért. Ez nem azt jelenti, hogy June még mindig… én nem csináltam semmit, ami… nem volt joguk arra, hogy elvegyék tőlem a gyerekemet, hogy összetörjék a családot.

Evan fő problémája úgy tűnik, hogy az, hogy Jackson állítólag „széttörte a családot” és úgy tűnik ez Evan megsértett egójáról és Jackson iránti féltékenységéről szól: „Úgy értem számomra ez volt a legrosszabb dolog, amit bárki tehetett velem”. „Mindhármukat” hibáztatja – Jacksont, June-t és Jordant.

3. rész

MR. CHANDLER: Hadd fogalmazzak így neked, rendben? Kihúzod mind… mindhármukat a tanúk padjára ülteted (egyszerre beszélnek, érthetetlen)…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … bármilyen kérdés – és mindnyájuktól kérdezni fognak – és pszichológiai vizsgálatokon kell keresztülmenniük…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … (egyszerre beszélnek, érthetetlen) hazugságvizsgáló teszten kell átesniük.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Elmondom neked mi van. Nincs kifogás a törvényben June számára arra amit tesz. Annak ellenére, hogy azt mondhatod, hogy a te hibád…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …bármit is mondasz [szalaghiba] képes June a saját döntéseire…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és ezeket a döntéseket a saját fia kárára hozta meg, annak ellenére, hogy igen, talán bizonytalan, talán macsó a felszínen és talán te átbasztad őt. Talán igen. Talán nem.

Evan arról fantáziál, hogy mindhármukat a tanúk padjára ülteti, beleértve Jordant is – mindezt pedig már Jordan állítólagos „vallomása” előtt és miközben maga a fiú mondta, hogy Jackson sosem molesztálta őt.

MR. CHANDLER: És tudom mit mondasz és ez összetöri a szívemet, de igazán azt hiszem, hogy a fiamnak kárt okoznak és az élete… szétbaszhatja az egész életét [szalaghiba].
MR. SCHWARTZ: El kell mondanod nekem, hogy miért gondolod, hogy szétcseszik az életét.
MR. CHANDLER: Bizonyítékom van.
MR. SCHWARTZ: Tudom, de mi… nem tudom mi a bizonyítékod. Nem tudom miről beszélsz.
MR. CHANDLER: Nos, majd meglátod.
MR. SCHWARTZ: De miért nem tudod elmondani nekem? Esküszöm…
MR. CHANDLER: Ha eljössz a bíróságra majd meglátod egy nagy kibaszott képernyőn…
MR. SCHWARTZ: De mi…
MR. CHANDLER: …és akkor tudni fogod, hogy miről beszélek.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És hallani fogod szalagokon.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Mind hallani fogod. Mind látni fogod, ahogy én láttam.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Több ezer, több tízezer dolláromba került…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … hogy megkapjam az információt, amit megkaptam és én… tudod, hogy nekem nincs ennyi pénzem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és elköltöttem és hajlandó vagyok még többet költeni és hajlandó vagyok…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … tönkremenni pénzügyileg, hogy…
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez segíteni fog Jordy-n?
MR. CHANDLER: Dave, Jordy… úgy hiszem, hogy Jordy-t már visszafordíthatatlan kár érte.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez az igaz hitem.
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, gondolod, hogy bassza őt?
MR. CHANDLER: Nem tudom. Fogalmam sincs.
MR. SCHWARTZ: De kár érte… úgy érted, hogy csak elkényeztették?
MR. CHANDLER: Nem.
MR. SCHWARTZ: Csak mondd el…
MR. CHANDLER: Tudod, meg kell bocsátanod nekem egy dolgot, de az ügyvédem azt mondta, hogy ha bármit is mondok bárkinek…–
MR. SCHWARTZ: Igen. Oké.
MR. CHANDLER: …akkor többet ne is hívjam. Azt mondta, hogy ez az ügy annyira nyitott [szalaghiba] „Ha kinyitod a szádat és szétrombolod” – azt mondta – „akkor ne gyere vissza hozzám”.

Itt Evan arról beszél, hogy fizikai bizonyítéka van Jackson ellen, amelyet meg lehet mutatni egy nagy képernyőn és audió felvételeken. Soha semmilyen ilyen bizonyítékot nem szolgáltatott a nyomozás során. Amint azt tárgyalni fogjuk egy későbbi cikkben [link később] Ray Chandler könyvében az All That Glittersben azt állítják Chandlerék, hogy azért, hogy „vallomást” csikarjon ki Jordanből Evan hazudott neki arról, hogy lehallgató készüléket helyezett el a szobájában (bár a blöff nem működött a fiún). Hogy Evan vajon valóban hazudott-e Jordannek erről vagy pedig valóban bepoloskázta Jordan hálószobáját, csak éppen amit felvett az nem szolgáltatott bizonyítékot Jackson ellen (vagy éppenséggel épp hogy arra szolgáltatott bizonyítékot, hogy nem történt molesztálás) azt mi nem tudjuk eldönteni, de a tény az, hogy soha nem volt semmiféle fizikai vagy felvett bizonyíték, amelyet Evan Jackson ellen használni tudott volna. Az All That Glittersben Chandlerék elismerték, hogy ha az ügy bíróság elé került volna, akkor csupán Jordan szava állt volna szemben Jacksonéval, így Evan állításai ebben a párbeszédben a bizonyítékokról blöffnek tekinthetők. Evan azt is állítja, hogy a bizonyíték és az információ „ezer, több tízezer” dollárjába került, de figyelembe véve a tényt, hogy soha semmilyen bizonyíték nem került elő, ez szintén blöffnek tekinthető.

Ebben a részben Schwartz közvetlenül és meglehetősen durván megkérdezi, hogy vajon Evan szexuális molesztálást gyanít-e, amire Evan azt mondja, hogy fogalma sincs és aztán azt mondja, hogy az ügyvédje azt mondta neki, hogy ne mondjon senkinek semmit, hogy nehogy szétrombolja az ügyet.

MR. CHANDLER: És hadd mondjam el neked ezt egyébként: Milyen kár érne téged akkor, milyen kár érné a kapcsolatodat June-nal, ha Michael már nem lenne a képben? Azt mondod, hogy te [szalaghiba] a te hibád. Azt mondod, hogy bizonytalanná tetted June-t.
MR. SCHWARTZ: Várj.
MR. CHANDLER: Szóval ha már nem lenne a képben…
MR. SCHWARTZ: Igen?
MR. CHANDLER: …mit gondolsz, akkor June mit fog tenni? Vissza fog menni hozzád. Már nincs szüksége rád. Már nem is akarja, hogy vele legyél. Mondta nekem és mondta neked… Biztos vagyok benne, hogy mondta neked, hogy ha [szalaghiba] Michael, akkor meg fog tőled szabadulni. Nekem mondta. Komolyan gondolja.
MR. SCHWARTZ: Nos…
MR. CHANDLER: Komolyan gondolja…
MR. SCHWARTZ: Az egyetlen dolog, amit mondtam neked korábban az az, hogy nem akarom, hogy Michael ajándékokat vegyen June-nak Európában. Ezért adtam June-nak pénzt. És amikor ennek ellenére ő vett neki dolgokat és June elmondta nekem én mérges lettem rá. És ennyi, és igazából ennyi az egész dolog. Csak erről beszéltünk.
MR. CHANDLER: Hogy érzel azzal kapcsolatban, hogy June el fog vele menni a turnéra? Azt mondtad nekem a minap, amikor ott voltál, hogy mindenki hívogatott téged azzal, hogy „a feleséged [szalaghiba]”…
MR. SCHWARTZ: Ez [szalaghiba]…
MR. CHANDLER: És hadd mondjak neked valamit, egyébként. Ez a legjobb ami történhet vele, hogy az emberek azt hiszik June érdekli.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: A tény az, hogy egyáltalán nem érdekli. A tény az, hogy nem is érdekli. Nem is kedveli. Ő [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Nem hiszed, hogy kedveli őt?
MR. CHANDLER: Tudom, hogy nem. Mondta nekem, hogy nem. Ki nem állhatja őt. Mondta nekem, amikor…
MR. SCHWARTZ: Mi? Ki nem állhatja?
MR. CHANDLER: Nem. Mondta nekem, amikor a házamban volt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Igen. Azon a ponton ő jobban kedvelt minket, mint… Jordy szintén. Jordy ugyanolyan, mint Michael. Ez egy egyszerű oszd meg és uralkodj taktika volt. Mindkettőnket kitrükköztek.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Megnézték, hogy ki engedi meg nekik, hogy azt csinálják, amit akarnak és aztán választottak.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És amíg nem beszéltem Jordy-val egy napon a [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … úgy volt, hogy velem fognak élni. Úgy volt, hogy összepakolnak, otthagyják June házát és idejönnek.  
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ezt akarták csinálni, mert nagyobb ellenállásba ütköztek June részéről, mint az én részemről. Nem mondhatod el ezt a dolgot… nem teheted… most titokba avatlak be, oké, Dave?
MR. SCHWARTZ: Oké.

Evan megpróbál Schwartz Jackson iránti féltékenységére játszani, hogy meggyőzze, hogy csatlakozzon hozzá az énekes ellen. Aztán azt állítja, hogy Jackson ki nem állhatja June-t és hogy „Jordy ugyanolyan, mint Michael. Ez egy egyszerű oszd meg és uralkodj taktika volt. Mindkettőnket kitrükköztek”.

Természetesen csak mert Evan ezt állítja még nem jelenti azt, hogy ez igaz is – ahogy a bizonyítékra vonatkozó állítása sem volt az -, de ez megmutatja, hogy Evan elméjében Jackson és Jordan valamiféle egységet alkotott, akik együtt cselekedtek ellene és June ellen és akiket csak az érdekelt, hogy melyikük „hagyja, amit csinálni akarnak”. Evan azt is állítja, hogy „úgy volt, hogy velem fognak élni”, mert „nagyobb ellenállásba ütköztek June részéről, mint a részemről”. Evan azon állítása, hogy Jackson és Jordan nagyobb ellenállásba ütközik June részéről, mint az ő részéről azért is érdekes, mert más alkalmakkor meg úgy ábrázolja June-t, mint Jackson kiszolgálóját, önmagát pedig a fia megmentőjeként.

Hogy mindezt kontextusba helyezzük: az All That Glittersben Evan Chandler a vélt gyerekmolesztálásról úgy beszélt, mint valamiféle közös beleegyezésen alapuló románcról. Egy ponton Ray Chandler még szükségét is érzi, hogy egy lábjegyzetben megmagyarázza, hogy a Jordan és Jackson közötti állítólagos „kapcsolatot” miért ábrázolja úgy, mint valamiféle szerelmi történetet:

„Evan és Monique hite akkoriban, hogy Jordie és Michael „szerelmesek” voltak fontos a szexuális molesztálás megértésének problémájában az idősebb gyerekek esetén. Nem esett le nekik, hogy a 13 éves fiú nem beleegyező fél volt.” [1; 45. oldal]

Arról, hogy egy tanult felnőtt ember vajon hogyan és miért gondolná azt vélt gyerekmolesztálásról, hogy az közös beleegyezésen alapuló románc, érdemes lesz majd elolvasni cikkünket Victor Gutierrezről [link később], egy újságíróról, aki a Jackson elleni vádakat egy igen nyugtalanító propagandára igyekezett használni. Abban a cikkben bemutatjuk a lehetséges kapcsolatot Gutierrez és Evan Chandler között.

Ami Evan azon állítását illeti, hogy Jordan és Jackson vele akartak élni: Jackson mindössze két hétvégét töltött Evan otthonában – mindkettőt 1993 májusában. Ezen hétvégék egyikén Evan javasolta Jacksonnak azt, hogy az énekes költözzön oda és vagy fizesse egy a házhoz építendő új szárny felépítését vagy vegyen Evannak egy új házat. Az All That Glittersben Ray Chandler fordítva ábrázolja ezt a történetet – úgy, hogy Jackson tette ezt az ajánlatot Evan helyett, azonban June Chandler 2005-ös vallomása azt a verziót erősítette meg miszerint Evan akarta, hogy Jackson építsen egy új szárnyat a házához, amit az énekes visszautasított. Továbbá Evan, aki forgatókönyv író akart lenni, nyomás alá helyezte Jacksont azért is, hogy finanszírozza a forgatókönyveit és filmes ötleteit. Az Evan Chandler “gyanúi” című cikkünkben részletesen olvashatsz arról, hogy mi előzte meg azt, hogy Jackson megszakította a kapcsolatát Evannal.

MR. CHANDLER: Oké. Amit mondok neked az az, hogy Jordy és Michael kihasználók.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Nekik megvolt… ők úgy volt… nekik megvolt a saját kapcsolatuk.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgy akarják folytatni, ahogy folytatni akarják. Nem akarják, hogy bárki az útjukba álljon [szalaghiba]… a legkevesebb ellenállás, és arra mennek. Egyszerűen megosztottak és uralkodtak és June belement ebbe. És nem volt igaza, mert ezt Jordy kárára tette.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Jordy nem elég idős ahhoz, hogy ilyenfajta [szalaghiba] hozzon, amiket hoz.
MR. SCHWARTZ: De ez egy nagy életbe vágó döntés?
MR. CHANDLER: Ó, mérget vehetsz arra, hogy az.

Itt még világosabbá válik, hogy Evan úgy beszél a vélt kapcsolatról Jordan és Jackson között, mint egy közös megegyezésen alapulóról. Mindkettőjüket „kihasználóknak” nevezi, akik „nem akarják, hogy bárki az útjukba álljon”. Miközben mindössze néhány mondattal korábban Evan azt mondta, hogy June-tól nagyobb ellenállást kaptak, mint tőle, itt June ismét kiszolgáló, aki „belement ebbe”.

MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy Jordy gyűlöl téged?
MR. CHANDLER: Ha most nem, akkor holnap gyűlölni fog.
MR. SCHWARTZ: De miért…
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen).
MR. SCHWARTZ: Mit akarsz?
MR. CHANDLER: Nem számít mit akarok.
MR. SCHWARTZ: De miért akarnád, hogy gyűlöljön téged és miért akarnád keresztülvinni őt azon…
MR. CHANDLER: Mert engem csak az érdekel, hogy mi történik vele hosszú távon.
MR. SCHWARTZ: Nos, a hosszú táv. Egészséges lesz ez hosszútávon?
MR. CHANDLER: A szakértők szerint?
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Abszolút. A szakértők szerint ha ez így megy tovább mint most, akkor neki vége van. Nincs esélye arra, hogy valaha is boldog, egészséges, normális emberi lény legyen, nem [szalaghiba].
MR. SCHWARTZ: Szóval mi történik, ha ráveszed, hogy ne találkozzon vele?
MR. CHANDLER: Ne találkozzon Michaellel?
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mi fog történni. A legtöbb ember úgy érzi, hogy sokáig utálni fog engem és aztán, ha majd idősebb lesz egy napon megköszöni nekem.
MR. SCHWARTZ: Igen. És mit gondolsz most miért utál téged?
MR. CHANDLER: Azt mondtam, hogy szerintem ő.. azt mondtam, hogy talán most utál engem, talán nem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … de holnap biztosan utálni fog engem. Miért fog utálni engem? Mert elveszem tőle Michaelt. Ezért.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És ez egy…
MR. SCHWARTZ: Szóval tényleg úgy gondolod, hogy Michael rosszat tesz neki?
MR. CHANDLER: Tudom, hogy Michael rosszat tesz neki.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És tudod, hogy honnan tudom ezt? Valaki miért… Dave – ha ezt megmondod nekem, gondold át logikusan. Mi okból akarna szétválasztani minket [szalaghiba] miért akarná, hogy tűnjek el az útból? Mi lenne az oka, hacsak nincs valami rejtegetnivalója?
MR. SCHWARTZ: De…
MR. CHANDLER: Én tudom mi a rejtegetnivalója. Történetesen én tudom, hogy mi az.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: De nem mondhatom el neked.
MR. SCHWARTZ: Oké.
MR. CHANDLER: Csak megkérdezem tőled logikusan. Ismersz engem. Én nem… én egy elég liberális fickó vagyok.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Senkinek nem állok az útjába, oké? Szóval, akkor mi okból akarná, hogy eltűnjek az útból egészen addig, hogy egyikük sem fogadja a telefonhívásaimat és egyikük sem akar beszélni velem?

Evan azt állítja, hogy Jackson azt akarja, hogy ő „eltűnjön az útból” és feltételezi, hogy a sztárnak hátsó szándékai vannak. A párbeszéd korábban idézett részében Evan azt állítja, hogy Jackson és Jordan „nem akarják, hogy bárki az utukba álljon”, most pedig azt mondja: „Senkinek nem állok az útjába, oké?” és hogy „én egy elég liberális fickó vagyok”. Figyelembe véve, hogy Evan mit feltételez a Jackson és Jordan közötti kapcsolatról és hogy June-t azzal vádolja, hogy kiszolgálja Jacksont, miközben önmagát aggódó apaként állítja be, mindez figyelemreméltó.

MR. CHANDLER: […]  Az én hozzáállásom az egész dologhoz az, hogy az egyetlen ember… az az ember, aki nem beszél annak nincs igaza, pont…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …nem számít miről van szó, úgy hiszem minden megelőzhető, minden rossz cselekedet, amit bárki elkövet… hacsak nem vagy igazán patologikus…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …valószínűleg megelőzhető, ha csak találnál valakit, aki leülne [szalaghiba] tudod? Még csak nem is kell visszabeszélniük és adniuk [szalaghiba] ha kiadod magadból, akkor minden rendben lesz, tudod, de ez az én megközelítésmódom. Az én megközelítésmódom az, hogy azoknak az embereknek nincs igazuk, akik nem beszélnek.
[…]
MR. SCHWARTZ: Csak azt mondtam, hogy nekem nincs igazam, de itt a másik… úgy értem az a helyzet, hogy Jordy 13 éves. Én felnőttekről beszélek. Úgy értem, nem tudom, hogy ő… úgy értem, te vagy az apja. Te vagy a példaképe.
MR. CHANDLER: Nem, nem vagyok a példaképe.
MR. SCHWARTZ: De, igen biztosan…
MR. CHANDLER: Már nem.
MR. SCHWARTZ: De az vagy, biztosan az vagy. Hosszú távon te vagy a példaképe.
MR. CHANDLER: Nincs… nem lesz hosszú táv, ha a dolgok így folytatódnak. Nem látod? Ameddig beleegyezek bármibe, amit csinálni akarnak…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …addig minden oké. Amint azt mondom, hogy nem [szalaghiba] bárki…

Hogy világosak legyünk: Jackson vagy Jordan soha nem utalt arra Evannak, hogy valamiféle „romantikus” vagy szexuális kapcsolat lenne közöttük, amibe Evannak vagy June-nak bele kellene egyeznie. Ellenkezőleg. Az All That Glitters szerint amikor Evan megkérdezte Jordant, hogy a kapcsolatuk szexuális-e Jordan így felelt: „Ez gusztustalan! Én nem vagyok olyan.” [1; 46. oldal] és Jackson mindig is tagadta ezeket a vádakat.

Míg korábban Evan azt állította, hogy bizonyítéka van Jackson ellen, itt a gyanúit arra a hitére alapozza, hogy „annak az embernek nincs igaza, aki nem beszél”.

Evan arról is panaszkodik, hogy már nem Jordan példaképe – a szövegkörnyezetből úgy tűnik, hogy azért, mert helyette Jackson az.

MR. CHANDLER: Nincs oka arra, hogy kizárjanak engem, hacsak nem ők… hacsak arra nincs szükségük, hogy távol legyek, hogy bizonyos dolgokat csinálhassanak, amik szerintem nem jók.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És én… és nemcsak ez, de még csak nem is mondhatok róla semmit, oké? [Szalaghiba] szerintem ők csinálnak és az nem rossz, így talán nincs igazam…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … de még arra sem kapok lehetőséget, hogy ezt kifejezzem.
[…]
MR. CHANDLER: Jó kommunikációm volt Michaellel.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Barátok voltunk, tudod. Kedveltem őt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Tiszteltem őt és mindent, ami ő, tudod. Nem volt rá oka, hogy ne hívjon többet. Felhívhatott volna.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Valójában, Dave… kérdezd meg Jordy-t. Ott ültem a szobában egy nap és beszéltem Michaellel és pontosan elmondtam neki, hogy mit akarok ettől az egész kapcsolattól, hogy mit akarok [szalaghiba], oké, hogy ne neki kelljen kitalálnia mit akarok.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És az egyik dolog amit mondtam az az, hogy mindig képesnek kell lennünk beszélnünk egymással.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez a szabály, oké, mert tudom, hogy amint nem beszélgetünk elkezdenek furcsa dolgok történni és az emberek [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: A képzelet átveszi a szerepet.
MR. CHANDLER:A képzelet megöl.
MR. SCHWARTZ: Így van.

Míg Evan korábban azt állította, hogy bizonyítéka van itt azt mondja, hogy talán nincs igaza. Feltételez dolgokat mivel úgy érzi, hogy kizárták és mivel Jackson már nem hívta őt telefonon és már nem beszélt vele. Valójában elismeri, hogy mivel Jackson már nem beszél vele ezért „furcsa dolgok kezdenek történni” és „a képzelet megöl”.

MR. CHANDLER: És akarod tudni, hogy mit mondtam neki? [Akkori feleségének, „Monique”-nak, azaz Nathalie Chandlernek – a ford.] Ezt mondtam neki. Azt mondtam, ‘June… Monique’ – azt mondtam – ‘ha valaha is más valakivel akarsz aludni vagy ha már nem szeretsz, ha odajössz hozzám és elmondod nekem [sérült szalag] ki a házból és szétbaszod az agyát, örökké szeretni foglak, támogatni foglak és minden jót kívánok neked. De ha fordítva történik és először baszod meg és utána [sérült szalag], akkor megöllek és pont.’ – azt mondtam. ‘Ezek a szabályok. Ha velem akarsz maradni, akkor meg kell értened, hogy én csak így vagyok képes túlélni. Én így élek.’

Itt Evan az akkori feleségéről, „Monique”-ról (Nathalie Chandler) beszél és arról, hogy mi történne, ha a nő megcsalná. Ezt a részt azért idézzük, hogy még inkább megvilágítsuk Evan karakterét és hogy aztán a következő részt kontextusba helyezzük.

MR. CHANDLER: És így ha nem tudnék beszélni vele, akkor ennek a házasságnak már régen vége lett volna.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Mert [szalaghiba]…
MR. SCHWARTZ: Nem így tanulunk?
MR. CHANDLER: A képzeletem miatt, Dave.

Itt ismét visszatérünk Evan képzeletének a témájához és így kapcsolódik mindez a párbeszéd fő témájához. Evan azt mondja, hogy ha nem lenne képes megbeszélni a bizonytalanságait, félelmeit és féltékenységét a feleségével (a teljes párbeszédben ezt még nagyobb részletességgel tárgyalja), akkor a házasságuknak „már régen vége lett volna”, mert Evan elképzelne dolgokat. Gyakorlatilag Evan elismeri, hogy amikor az emberek nem beszélnek vele többet, akkor ő hajlamos rossz dolgokat elképzelni azokról az emberekről.

MR. CHANDLER: Tudom, hogy holnapután – valójában nem is holnapután. Már megtörtént. Már nem is akarom többé, hogy bármi közöm legyen June-hoz, mert June nem része a családomnak. Az én fejemben ő halott. Már nem is akarok vele többet beszélni. [Szalaghiba] ülni a tanúk padján teljesen megalázva vagy egy fegyver csövének a végén. Ez az egyetlen helyzet, amiben June-t most látni akarom. Neki [szalaghiba] tenni a gyerekkel. Ismét csak, ez nem helyes. Teheti velem. Nem teheti meg a gyerekemmel. Ez nem helyes.

Evan éppen az imént ismerte el, hogy lehet, hogy nincs igaza és ahelyett, hogy tényei lennének csak elképzel dolgokat, mégis nagyon agresszív June-nal szemben és azt akarja, hogy „a tanúk padján üljön teljesen megalázva vagy egy fegyver csövének a végén”.

MR. CHANDLER: Akarsz tudni valamit? Meg sem kell kérdezned engem. Te… amint korábban mondtad, le akarsz ülni és beszélni az emberekkel, akikkel én beszéltem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … lesz rá lehetőséged, ha akarod. Menj és kérdezd meg a szakértőket…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és nem kell megkérdezned. Úgyis ott lesznek. Nincs egy ember ezen a világon [szalaghiba] nem tud találni egy embert…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … aki ne értene velem egyet. Én voltam az, aki nem értettem egyet… nem is akartam tudni róla.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Azt mondogattam: ’Nem, minden rendben van. Nincs semmi baj. Ez nagyszerű.’ Szakértőkre volt szükség ahhoz, hogy meggyőzzenek engem [szalaghiba], hogy ha nem cselekszem.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … a fiam visszafordíthatatlan károkat szenved az élete hátralévő részére [szalaghiba]. Ezt hallottam.
MR. SCHWARTZ: Mert a barátja idősebb, vagy mindennek a csábítása miatt?
MR. CHANDLER: Nos, tudod, az életkor önmagában nem káros dolog.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: De fel lehetett volna használni az előnyére és bizonyos módokon Michael az életkorát és a tapasztalatát és a pénzét és a hatalmát használja Jordy nagy előnyére. A probléma az, hogy kárt is okoz neki, nagy károkat okoz neki a saját önző okaiból kifolyólag. Ő nem az a jótékony, kedves ember, akinek látszik.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy…
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) önző motivációi itt.
MR. SCHWARTZ: Úgy érted, hogy kárt okoz Jordy-nak, mert kivette a valóságból?
MR. CHANDLER: Nem igazán arról van szó, hogy miből vette ki. Hanem, hogy mibe vitte bele.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgy értem, nem áll szándékomban gonosznak lenni. Csak nem lehetek…
MR. SCHWARTZ: Nem mondhatod el nekem.
MR. CHANDLER: … nem lehetek konkrét, de azt elmondhatom neked ismét, hogy végül is mindez egy dologra vezethető vissza. Arra, hogy nem akarnak velem beszélni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Jordy… igen, ő 13 éves. Ő csak [szalaghiba], reméli, hogy a probléma majd magától megoldódik, de June elég idős ahhoz, hogy jobban tudja. June az, aki frusztrál engem.
MR. SCHWARTZ: Nos, tudod, ez a helyzet: beszéltem erről ma Jordy-val, tudod, arról, hogy nem veszi fel veled a kapcsolatot és nem hívott fel téged apák napján és hogy nem küldött neked semmit. Ő összezavarta June-t – és ez az igazság és ezt ő mondta. June mindent megtett, hogy rávegye, hogy küldjön neked egy képeslapot, hogy hívjon fel téged, meg minden. Ő csak frusztrált, tudod, és én nem tudom miért vagy… tudod, olyan, mintha meg lenne ijedve vagy nem tudná, hogy mit tegyen…
MR. CHANDLER: (Érthetetlen.)
MR. SCHWARTZ: Tessék?
MR. CHANDLER: June semmit sem tett annak érdekében, hogy felhívjon engem vagy küldjön nekem egy képeslapot – ezt ő maga ismerte el nekem legutóbb. Leszarja – ezt mondta nekem.
MR. SCHWARTZ: Nos, de én ezt nem hiszem, mert, úgy értem…
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) mondta nekem.
MR. SCHWARTZ: Mert, úgy értem…
MR. CHANDLER: Én…
MR. SCHWARTZ: June-nal és – én beszéltem velük ma.
MR. CHANDLER: Nos, akkor ő [June] hazudik neked, Dave.
MR. SCHWARTZ: Nos, de Jordy is hazudna?
MR. CHANDLER: Most be vannak szarva.
MR. SCHWARTZ: Nem. Jordy hazudna… nem, mert nem is tudnak semmit sem erről. Nem is mondtam el nekik, hogy beszéltem veled ma reggel, oké?

Evan ismét arról beszél, hogy „szakértők” győzték meg arról, hogy ha nem cselekedne, akkor a fia „visszafordíthatatlan károkat szenvedne el az élete hátralévő részére”. Korábban ebben a cikkben már beszéltünk Evan állításairól ezekről az úgynevezett „szakértőkről”, amint arról a tényről is, hogy Evannak semmilyen bizonyítéka nem volt és úgy tűnik semmi másra ne, hagyatkozott, mint a „képzeletére”.

Evan azt állítja, hogy Jackson „az életkorát és a tapasztalatát és a pénzét és a hatalmát használja” és később ezen párbeszéd során látni fogjuk, hogy Evan többször is használja ezeket a kifejezéseket Jackson leírásánál. Ennek amiatt van jelentősége, mert Jordan ugyanezeket vagy nagyon hasonló kifejezéseket használt Jackson jellemzésére, amikor a pszichiáter, Dr. Richard Gardner interjút készített vele 1993. októberében. Az All That Glitters szerint Jordan és Evan sosem beszéltek egymással részletesen az állítólagos molesztálásról, mégis Jordan gondolatmenete, véleményei, szóhasználata Dr. Gardner interjújában figyelemreméltóan hasonlítanak az apjáiéhoz ebben a párbeszédben. Jordan állítólagos „vallomásáról” egy későbbi cikkben írunk részletesen [link később]. Annak bővebb tárgyalását, hogy Jordan kifejezései a Gardner-interjúban miként hasonlítottak azokhoz a kifejezésekhez, amiket az apja az itt tágyalt párbeszéd során mondott, lásd majd későbbi cikkünket Jordan konkrét vádjairól [link később].

MR. SCHWARTZ: Úgy értem, hogy te többet tudsz, mint én, így én hátrányban vagyok.
MR. CHANDLER: Nos, akkor elmondom neked kérdés nélkül. Ez az egész túl messzire ment.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Jordy sosem lesz már az az ember, aki volt.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Soha… mire ez az egész végigjátszódik…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … ha végigmegy, akkor annyira nagy károkat szenved, hogy sosem fog felépülni…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és ez nem az én véleményem. Úgy értem, én történetesen most már elhiszem, mert felnyitották a szememet…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …de nem én vagyok, aki először [szalaghiba], szóval amit mondok neked az, hogy így cselekszem, mert [szalaghiba] nagy károkat fogok okozni neki és mondd meg nekem, hogy talán nem most fog-e ez neki kárt okozni. Úgy gondolom sokkal nagyobb károkat fog szenvedni, ha nem teszek semmit, ráadásul most már meggyőződésem, hogy ha semmit sem teszek, akkor azzal, ha nem teszek semmit, kárt okozok neki és én nem tudnék…

Ismét külső hatásokra hivatkozik, akik állítólag Evan véleményét formálták. Evan valamiféle kárról beszél, amit Jackson állítólag okoz, miközben semmiféle bizonyítéka sincs semmiféle helytelen tettre és miközben a saját fia is azt mondja, hogy nem történt molesztálás.

MR. CHANDLER: […] Megkérdem tőled ezt: ha Michael Jackson csak valami átlagos 34 éves ember lenne, akkor ez megtörténne-e? Nem. Hatalma van, pénze van, csábítása van. [Szalaghiba] történni [szalaghiba] elcsábította őket a családtól a hatalma és a pénze.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És ennek a fickónak az imázsa.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ugyanez az ember lehetne a hatalom és a pénz nélkül és ők szóba sem állnának vele. Te is tudod, én is tudom. Szóval a hatalomért és a pénzért és az imázsért June és Jordy széttörték a családot és még ha [szalaghiba] sokkal jobb, mert leültem és beszéltem vele és megmondtam neki régen mielőtt ideáig fajult volna a dolog

Úgy tűnik, hogy Evan féltékeny Jacksonra (valójában az All That Glittersben elsimerik, hogy féltékeny volt a sztárra és barátságra Jackson és a fia között) és azzal vádolja az ex-feleségét és a fiát, hogy „széttörték a családot” Jackson pénzéért, imázsáért és hatalmáért.

MR. CHANDLER: …de ha [szalaghiba] most, June nem lenne a képben és Kelly [Lily Chandler, Jordan húga – a ford.] sem lenne képben jobban, mint én.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Már régen ejtették volna őt [June-t – a ford.]. Még meg is mondták nekem [szalaghiba]. Ki nem állhatják őt.
MR. SCHWARTZ: Várj! Jordy ki nem állhatja June-t?
MR. CHANDLER: Igen. Egyikük sem kedveli. Senkit sem kedvelnek, csak egymást.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Nem kedvelnek téged és nem kedvelnek engem és nem kedvelik June-t. Nem akarják, hogy bárki is közéjük álljon. [Szalaghiba] ki kell iktatni. Folytasd csak és majd meglátod – mondd meg June-nak. Mondd meg June-nak, hogy kezdjen el „nemet” mondani mindenre, amit akarnak…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és majd meglátja mi történik. Az egyetlen ok amiért ő ott van az, hogy ő „igent” mond [szalaghiba] kedvenc, amíg igent mond. Hidd el nekem. Nem tudom mi történt Jordy-val attól eltekintve, hogy nem érdekli, szó szerint nem érdekli, ha soha többé nem is lát engem. Reméli, hogy elmegyek és nem zavarom őt. Ez [szalaghiba].
MR. SCHWARTZ: Nos, tudom, hogy ez nem igaz.
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) Michael.
MR. SCHWARTZ: Tudom, hogy ez nem igaz.
MR. CHANDLER: Mondom neked. De ez nem számít, tudod. Nem veszem személyesnek. Csak próbálom azt tenni, amire rávezettek, hogy a helyes cselekedet annak érdekében, hogy ne szenvedjen el károkat. Úgy értem, sajnos June és [szalaghiba], mert azért, hogy megóvjam Jordy-t, bizonyos dolgoknak ki kell jönniük és nekik kettejüknek nem lesz semmi mentségük sem ellene. Ők csak [szalaghiba] kegyetlenül el lesznek pusztítva.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez segít Jordy-n?
MR. CHANDLER: Igen, ez segíteni fog Jordy-n, mert ő nem fog… mert soha többé nem fogja látni Michaelt. Ez…
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, gondolod, hogy ez…
MR. CHANDLER: És valószínűleg soha többé nem fogja látni June-t sem, ha ezt keresztülviszem.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy…
MR. CHANDLER: Hacsak én nem hagyom.
MR. SCHWARTZ: Gondolod, hogy ez hatással lenne rá?
MR. CHANDLER: Mi?
MR. SCHWARTZ: Az, hogy…hogy ezt erőszakkal teszik?
MR. CHANDLER: Úgy érted, hogy Michael ezt tette vele?
MR. SCHWARTZ: Nem, hanem, hogy te erőszakkal nem engeded, hogy találkozzon valakivel, vagy hogy elveszed az anyjától?
MR. CHANDLER: Nos, kényszeríteni fogom, hogy ne találkozzon…
MR. SCHWARTZ: Igen, de gondolod, hogy ez a helyes módja ennek?
MR. CHANDLER: Igen. Arra vezettek rá, hogy ez a helyes dolog. Valójában ez a helyes dolog, tudod, hogy miért? Nem tudod mi…
MR. SCHWARTZ: Fogalmam sincs.
MR. CHANDLER: Tegyük fel, hogy megtudod, hogy mit csinálnak és egyetértenél velem, hogy ezek a dolgok, amiket csinálnak károsak Jordy-ra nézve vagy…
MR. SCHWARTZ: Tudni szeretném.
MR. CHANDLER: …károsak (lesznek).
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, hogy a legvadabb képzeletemben sem tudom elhondolni mi az.
MR. CHANDLER: Oké. De tegyük fel…
MR. SCHWARTZ: Hacsak nem szex és nem tudom, tudod.
MR. CHANDLER: Tegyük fel, hogy megtudnád, hogy olyan dolgok folynak, amikről úgy hinnéd károsak ránézve? Akkor is azt mondanád nekem, hogy ’Hé, nézd. Tudod, dolgom van itt [szalaghiba], de tudod, az idő majd telik és minden renbejön, oké?’ Úgy értem, ez…
[…]
MR. CHANDLER: Oké. Nos, ők nem fognak velem beszélni azokról a dolgokról. Nem beszélnek velem semmiről.
MR. SCHWARTZ: Még arról sem, amiről azt gondolod, hogy csinálják, vagy amiről tudod, hogy csinálják?
MR. CHANDLER: Amiről tudom, hogy csinálják.

Evan azt a vádat fogalmazza meg, hogy Jordan és Jackson „senkit nem kedvelnek csak egymást”, hogy „nem akarják, hogy bárki közéjük álljon” és azt mondja, hogy „arra vezették”, hogy cselekednie kell, hogy a fiú ne szenvedjen károkat. Azt is mondja, hogy „ők ketten” (feltehetően June és Jackson) „kegyetlenül elpusztulnak”. Evan azt mondja, hogy Jordan „soha többé nem fogja látni Michaelt” és hogy „valószínűleg soha többé nem fogja látni June-t sem, ha ezt keresztülviszem”. Ne feledjük, hogy mindez akkor hangzik el, amikor maga Jordan azt mondta, hogy semmiféle molesztálás nem történt!

Evan azt is mondja: „Tegyük fel, hogy megtudod, hogy mit csinálnak és egyetértenél velem, hogy ezek a dolgok, amiket csinálnak károsak Jordy-ra nézve” és később azt is állítja, hogy nem csak gondolja, hogy káros dolgokat csinálnak, hanem tudja. Valójában Evan semmivel nem rendelkezett a feltételezésein és a „képzeletén” kívül, de ez nem akadályozza meg abban, hogy Jackson és June „kegyetlen elpusztításáról” fantáziáljon.

Amint korábban már mondtuk, cikkeink Evan állítólagos „gyanúiról”, a Jackson felé intézett pénzügyi követelései [link később], 1996-os polgári keresete Jackson ellen [link később], valamint kapcsolata a családjával és más tények, amelyeket bemutatunk ezen a weboldalon, alaposan árnyalják Evan aggódó apaként való pózolását.

MR. CHANDLER: Úgy értem, próbáltam beszéni Jordy-val. Jordy… Jordy nem beszél velem. Ez már régen abbamaradt mielőtt megmondtam neki, hogy ő nem [szalaghiba]. Már nem beszél velem. Valójában, amikor Michaellel beszél a telefonon átmegy egy másik szobába mert én nem hallhatom, amiről beszélnek, csakhogy én mindent felvettem szalagra [szalaghiba] amiről beszélnek. Ha-ha-ha! Akárhogy is, csak azt mondom, hogy [szalaghiba] hanyag lennék, ha továbbra sem tennék semmit [szalaghiba] lesz, mert senki sem tudja igazán, hogy Jordy-ra ez milyen hatással lesz így vagy úgy. Tényként tudom, hogy rossz hatással lesz rá, ha nem csinálok semmit.

Korábban már tárgyaltuk, hogy az All That Glittersben azt állítják Chandlerék, hogy Evan hazudott Jordannak, amikor azt mondta, hogy bepoloskázta a szobáját. Soha semmiféle inkrimináló felvétel nem került elő Jackson és Jordan telefonbeszélgetéseiről. Ez azt jelenti, hogy Evan vagy blöfföl itt arról, hogy rögzítette Jordan és Jackson telefonbeszélgetéseit, vagy pedig, ha tényleg rögzítette őket, akkor azok nem produkálták azt a bizonyítékot, amelyet Evan remélt, hiszen ha azt produkálták volna, akkor azt Chandlerék később felhasználhatták volna az ügy során, de mint mondtam soha nem került elő semmiféle ilyen bizonyíték, sőt a könyvükben Chandlerék elismerik, hogy nem volt semmiféle tárgyi bizonyíték a kezükben – ha bíróságra került volna az ügy akkor csupán Jordan szava állt volna szemben Jacksonéval.

Evan azt állítja, hogy „tényként tudja”, hogy Jordanre „rossz hatással lesz, ha nem csinálok semmit”. Hogyan tudhatná tényként, amikor korábban a párbeszéd során elismerte, hogy csuoán feltételezései vannak és a „képzelete”?

MR. SCHWARTZ: Tennél nekem egy nagy szívességet?
MR. CHANDLER: Mit?
MR. SCHWARTZ: Elmehetnénk te és én egy pszichológushoz és átbeszélhetnénk ezt?
MR. CHANDLER: Nem.
MR. SCHWARTZ: Miért nem?
MR. CHANDLER: Mert túl késő, holnap reggel 8:30 után.
MR. SCHWARTZ: De miért nem? Miért ne mehetnénk el és beszélhetnénk át…
MR. CHANDLER: Mert a dolog már… a dolog már mozgásba lendült.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Megtörténik holnap reggel 8:30-kor. 8:36-kor holnap…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …ez már nincs az én kezemben. Én már semmi mást nem teszek…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … holnap 8:36 után. Már minden automatikusan mozgásba lendült.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Már nem is vagyok kapcsolatban…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … ezzel az emberrel. Ez a dolog…

Evan visszautasítja Schwartz ajánlatát, hogy menjenek el együtt egy pszichológushoz azzal, hogy „a dolog már mozgásba lendült” és „már nincs az én kezemben”. Ennek nincs sok értelme, mert Evan volt az, aki irányította a dolgokat a vádak megformálódása közepette. Mi lendült már megállíthatatlanul mozgásba, amikor Evannak nem volt bizonyítéka, csak a „képzelete” és miközben a saját fia is tagadta, hogy molesztálták volna?

MR. CHANDLER: A bizonyíték el van zárva egy biztonságos helyre…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és csak akkor fog kijönni, ha [szalaghiba] kiengedem és ennyi. Ha nem beszélnek velem holnap, akkor kijön.
MR. SCHWARTZ: Oké. De hadd kérdezzem meg tőled ezt…
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) Michael Jackson – Michael Jackson karrierje, Dave. Ez az ember minden képzeletén túl meg lesz alázva. Nem fogod elhinni. Nem fogja elhinni azt, ami vele történik.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Túl a legrosszabb rémálmain. [Szalaghiba] nem fog eladni egyetlen egy lemezt sem többé.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez biztos. És úgy értem én [szalaghiba] meg kell történni ahhoz, hogy… hogy [szalaghiba] tartani, és nem kell megtörténnie, ha holnap eljön.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: De ha holnap nem jönnek el – és ezt nagyon világossá tettem – próbáltam nagyon világossá tenni azon az üzenetrögzítőn. „Ez az utolsó esély arra, hogy beszéljünk. Ha beszélünk, akkor van esélyünk. Ha nem beszélünk, akkor mindennek vége.” Kicsúszik a kezeim közül. Úgy értem, mi mást tehetek?

Már beszéltünk Evan állításáról miszerint bizonyítéka van. Amikor olvasod ezeket az agresszív mondatokat Evantól arról, hogy Michael Jackson hogyan lesz „minden képzeletén túl megalázva” és „nem fogja elhinni azt, ami történik vele”, ne feledd, hogy mindezt úgy mondja, hogy maga Jordan állítja, hogy nem molesztálták, miközben Evan a „képzeletére” hagyatkozik nem pedig tényszerű bizonyítékokra. Fontos hangsúlyozni, hogy Evan azon vágya, hogy elpusztítsa és megalázza Jacksont megelőzi Jordan vádjainak felbukkanását és hogy Jordan először akkor állt elő ezekkel a vádakkal, amikor később az apja felügyelete alatt volt és látogatásokat tett Evan „kurafi” ügyvédjének, Barry Rothmannak az irodájába. Részletek majd egy későbbi cikkben. [link később].

MR. CHANDLER: Mi annak a hátránya, ha Michael Jackson elpusztul és kikerül a családból? Mi jót tesz ő neked?
MR. SCHWARTZ: Mi kára van… nos, semmi… csak Jordyra gondolok.
MR. CHANDLER: (Egyszerre beszélnek, érthetetlen) átjönni és beszélni veled, nagyon zaklatottnak tűntél, amikor mindenki azt mondta neked, hogy Michael Jackson elvette tőled a családodat. Még addig is elmentél, hogy azt mondtad nekem, hogy nem kaptál bankhiteleket emiatt [szalaghiba] megfordultál teljesen 180 fokot.

Evan itt ismét megpróbálja meggyőzni Schwartzot, hogy csatlakozzon hozzá Michael Jackson elpusztításában – mégpedig azzal, hogy a hiúságára játszik férjként.

MR. SCHWARTZ: Mindent megtennék Jordy-ért. Mindent elveszítenék. Meghalnék Jordy-ért. Ez a lényeg.
MR. CHANDLER: Akkor hát miért nem támogatsz engem és szabaduljunk meg Michael Jacksontól!
MR. SCHWARTZ: Mert nem ismerem a tényeket.
MR. CHANDLER: Oké, ha ismerni fogod…
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, én nem…
MR. CHANDLER: Oké, ha megismered a tényeket, ha látod a tényeket kijönni, akkor majd döntesz.
MR. SCHWARTZ: Rendben. Ez fair.
MR. CHANDLER: Oké.
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, az több, mint fair, de ez… hadd…
MR. CHANDLER: Sajnos akkor már túl késő lesz és azon a ponton már semmi sem fog számítani.
MR. SCHWARTZ: Miért?
MR. CHANDLER: Mert a tény annyira lesújtó…
MR. SCHWARTZ: Igen?
MR. CHANDLER: … hogy ebbe mindenki bele fog pusztulni közben. A tények maguk… ha egyszer ez mozgásba lendül…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … maguk a tények lesznek lesújtóak. Nagyobb lesz, mint mi mind együttvéve és az egész dolog csak le fog sújtani mindenkire és mindenkit elpusztít a látókörön belül. Ez [szalaghiba] megalázó, hidd el nekem.
MR. SCHWARTZ: Igen. És ez jó?
MR. CHANDLER: Igen. Ez nagyszerű.
MR. SCHWARTZ: Miért?
MR. CHANDLER: Nagyszerű, mert…
MR. SCHWARTZ: Úgy értem, hogy te így…
MR. CHANDLER: Mert June és Jordy és Michael…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … rákényszerítettek, hogy elmenjek a végsőkig…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …hogy megszerezzem a figyelműket. Milyen szánalmasak, milyen kibaszottul szánalmasak, hogy ezt tették. Próbáltam megszerezni a figyelmüket.
MR. SCHWARTZ: Igen
MR. CHANDLER: … könyörögtem a telefonon és csak annyit kaptam vissza, hogy „menj és baszd meg magad” a telefonon és most még mindig próbálom megszerezni a figyelmüket holnap 8:30-ig az ő [szalaghiba] és tudni fogom, hogy még akkor sem fognak beszélni velem, hogy ilyen messzire elmentem, akkor tudni fogom, hogy abszolút igazam van abban, amit teszek, mert nem hagytak nekem más [szalagbiba]. Nem szabad beszélnem [szalaghiba] és mivel ők azt az üzenetet küldik nekem és azt mondják, hogy…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … nem hagynak nekem választást. Nem hagyják, hogy azt mondjam nekik: „Ez az, ami zavar engem és ezt szeretném tenni ezzel kapcsolatban. Mit gondolsz?” Ők azt mondják: „Nem érdekel minket mit gondolsz… mondasz [szalaghiba].”
MR. SCHWARTZ: Úgy érted azzal, hogy nem kommunikálnak?
MR. CHANDLER: És csak dugjam a homokba a fejem? Nem. Nem amikor a gyerekem is benne van.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Nem tehetem. Úgyhogy ez az ő hibájuk. Minden az ő hibájuk, száz százalékosan és amiért az ő hibájuk az [szalaghiba] megpróbálni kommunikálni és ők időről időre frusztrálták a kísérleteimet arra, hogy beszéljünk azzal, hogy azt mondták: „Menj és baszd meg magad.” És ha valakivel ezt teszed, állandóan, akkor belehajszolod abba, hogy valami olyat tegyen [szalaghiba]. Én nem vagyok gonosz ember. Nem akarom ezt csinálni.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez az ő hibájuk, mert nem akarnak beszélni. Van még egy esélyük. Megmondtam nekik ezt. Ezért hagytam azt az üzenetet. Az üzenet nagyon kemény volt [szalaghiba] és nagyon igaz volt és azért hagytam, hogy tudják nem viccelek.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Könyörgöm nekik. Az az üzenet könyörgés volt, még egyszer…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …hogy leüljünk és beszéljünk és alapvetően azt mondjam: „Nem akarlak bántani, de nem hagysz nekem más lehetőséget.”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És, tudod, ha úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják, legyen bármi is a motivációjuk… June nem hagy figyelmen kívül dolgokat ugyanazért… ő nem dugja homokba a fejét és tetteti, hogy majd valahogy megoldódik.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: June általában fel fog hívni és azt mondja: „Menj és baszd meg magad és fordulj fel!”
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és erőszakos lesz, meg minden, talán még pofán is vág.
MR. SCHWARTZ: No, azért ennyire nem rossz.
MR. CHANDLER: Ez igaz, de mégsem hív fel engem…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …nem tesz semmit. Nem is beszél. Így Michael sem beszél. Nekik hármójuknak teljesen más a személyiségük…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … kezelni a helyzeteket teljesen három különböző módon és mégsem hív fel engem egyikük sem.
MR. SCHWARTZ:Igen.
MR. CHANDLER: Mondhatod, hogy Jordy a homokba dugja a fejét és ez a reakciója [szalaghiba]. Mi a másik kettőnek a mentsége? Nem tudom. Még azt sem hajlandóak elárulni nekem, hogy mi a mentségük arra, hogy nem beszélnek velem. Még nem is… nem fogok mentséget…
MR. SCHWARTZ: Michael esetében nem tudom megmondani. June – ő nem tudja mi folyik.
MR. CHANDLER: Nos, persze, hogy nem tudja, hogy mi folyik. Nem hagyja, hogy elmondjam neki.
MR. SCHWARTZ: De ő nem… tudja mi folyik…
MR. CHANDLER: Egyszer elmondtam neki.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Egyszer elmondtam neki, hogy mit gondolok erről.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És azt mondta: „Menj és baszd meg magad”, alapvetően.

Evan kétségbeesetten szeretne „megszabadulni Michael Jacksontól” és mindez azelőtt, hogy rávette a fiát – kétes körülmények közepette -, hogy támogassa azon állítását, hogy a sztár állítólag molesztálta [link később].

Evan lesújtó „tényekről” beszél, miközben valójában nem volt bizonyítéka. A dühe nem csupán Jackson ellen irányul, hanem June és Jordan ellen is, ami világos, amikor azt mondja: „Mert June és Jordy és Michael rákényszerítettek, hogy elmenjek a végsőkig, hogy megszerezzem a figyelmüket. Milyen szánalmasak, milyen kibaszottul szánalmasak, hogy ezt tették.”

Mindhármukat vádolja amiért nem beszélnek vele – és valóban, a kommunikáció ezen visszautasítása tűnik a fő problémájának. Egy ponton Evan azt mondja: „Én nem vagyok gonosz ember. Nem akarom ezt csinálni.” Ha az, amit tesz a fia érdekében van és csak próbálja a fiát kiragadni egy olyan helyzetből, ami káros a számára, akkor miért mond ilyet?

June-t fizikai erőszakkal vádolja, amikor jól dokumentált, hogy maga Evan volt a fizikailag abuzív [lásd cikkünket a Chandler családról].

Az All That Glitters szerint az a helyzet, amikor Evan állítólag elmondta June-nak az aggodalmait Jacksonról és Jordanről június 9-én történt, Evan kisebbik fiának, „Cody-nak” óvodai ballagásának a napján. A könyv szerint ez így zajlott:

“Amikor June átjött, hogy felvegye Kelly-t, Evan elhívta June-t hátra, ahol négyszemközt beszélhettek: „Aggódom Jordie miatt” – kezdte – „Félek, hogy talán meleg.”

Evan szerint June megrántotta a vállát és azt mondta: „És akkor mi van? Szóval meleg? Kit érdekel?”

Evan nem hitte el, amit hallott. Az ő fejében June elismerte, hogy a fiuk talán meleg és szexel Michaellel és hogy ez nem nagy ügy. Azonnal dühbe gurult és elkezdett üvölteni June-nal: „Kit érdekel! Kit érdekel! Megőrültél?!” Miközben alig tudta megőrizni az önuralmát Evan utasította June-t, hogy hagyja el a házát.

Evant nem az dühítette, hogy June nem látott semmi rosszat abban, ha Jordie meleg. „Noha melyik heteroszexuális szülő lenne boldog ettől a lehetőségtől” – magyarázta később. „A probléma az volt ahogy mondta, mintha ebben nem lenne semmi aggódnivaló vagy semmi beszélnivaló. Talán meg kellett volna próbálnom többet beszélni vele. De elvesztettem az önuralmam. Akárhogy is, visszatekintve kétlem, hogy bármin is változtatott volna. Ő már egy kötött pályán volt.” [1; 55. oldal]

Amint azt ismét láthatjuk, Evan eléggé liberális bizonyos sztorik részleteit és azok interpretálását illetően. Az, hogy June azt mondta, hogy nem érdekli, ha Jordan meleg messze áll annak „elismerésétől”, hogy Jordan szexel Michael Jacksonnal, mégis „Evan fejében” June ezen állítólagos kijelentése azt jelentette, hogy „elismerte”, hogy nem érdekelné, ha a fiukat Jackson molesztálná.

Az All That Glittersben bemutatott sztori ellentmond Evan ebben a párbeszédben elhangzó interpretációjának is, ahol újra és újra azt állítja, hogy amikor elmondta aggodalmait Jordanről és Jacksonról ex-feleségének, June azt mondta, hogy „menj és baszd meg magad”. Azonban a saját könyvük szerint is csak azt az aggodalmát mondta el neki, hogy lehet, hogy Jordan meleg és amikor June azt mondta, hogy nem érdekelné, ha így lenne, akkor Evan „azonnal dühbe gurult és elkezdett üvölteni June-nal” és aztán „miközben alig tudta megőrizni az önuralmát Evan utasította June-t, hogy hagyja el a házát”. Evan ezen viselkedése – furcsa feltételezések, furcsa ötletek és dühkitörések – bőven megmagyarázzák, hogy June, Jackson és Jordan miért nem volt hajlandó kommunikálni vele. Nem kellett ehhez az, hogy valami rejtegetnivalójuk legyen, amint azt Evan elképzeli ebben a párbeszédben.

Csak a tények kedvéért: Jordan nem meleg.

MR. CHANDLER: Nekem semmi nyernivalóm nincs azzal, ha beszélek velük holnap. Holnap csak annyi történhet, hogy belenézek az arcukba és rosszul fogom érezni magam…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … és a helyzetemet fogom csillapítani. Valamennyire meg fogom adni magam [szalaghiba]. Csak folytattam és azt tettem, amit tenni fogok, soha többé nem kell látnom őket..
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: … automatikusan el fognak pusztulni és meg fogom kapni, amit akarok. Ez adott [szalaghiba], így…
MR. SCHWARTZ: De, úgy értem, ez a módja Jordy megszerzésének?
MR. CHANDLER: …beszélni velük… beszélek velük az ő érdekükben…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER:…enyém. Ez az én negyedik, ötödik és utolsó kísérletem a kommunikálásra.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgyhogy amikor hagyok egy fenyegető üzenetet, akkor azért fenyegetem őket…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …mert semmi más nem működik. A sírás nem működött. A könyörgés nem működött. Az intelligencia nem működött.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Az anyai [szalaghiba] apellálni nem működött. Úgyhogy mi más maradt? A fenyegetés. Ha ez sem működik, akkor alapvetően mindent megpróbáltál, amit meg lehet.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Én nem fenyegettem meg őt [Jacksont] fizikailag. Nem mondtam, hogy megölöm őket. Michael jöhet holnap az összes testőrével fegyverekkel és bekeríthet, ha akar.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Holnap nem ölök meg senkit. Nem ez a következő lépés. A halála nem a következő (szalaghiba), szóval úgy értem, hogy holnap beszélek velük, de ez az ő… nem érezhetik magukat fenyegetve.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Ez hülyeség. Én nem fenyegettem meg őket fizikailag semmi módon és Michaelnek biztosan van elég [szalaghiba] ügyvédje (érthetetlen). Ott van neki Burt Fields (sic!), aki egy nagyágyú, ha ott akar ülni. Leszarom.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Akármi, tudod, meg fogja védeni őket az én nagy fenyegetésemtől. Én csak egyedül fogok megjelenni és ők jöhetnek egy egész hadsereggel, ha meg akarják védeni magukat tőlem, de nem tehetnek semmit sem, hogy meggyőzzenek arról, hogy azért nem fognak megjelenni, mert az életüket féltik.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Jöhetnek [szalaghiba] testőrökkel körülvéve. Elhozhatta volna őket June házába, így [szalaghiba] fenyegetés nyilvánvalón az utolsó (szalaghiba) volt. Soha nem ütöttem meg senkit. Soha nem lőttem le senkit. Soha nem tettem semmi erőszakosat az életemben. Nincs ok arra, hogy fizikailag fenyegetve érezzék magukat. Soha nem adtam nekik semmi jelét annak, hogy én (szalaghiba) Jordy, úgyhogy, tudod, ők tudják, hogy az a fenyegetés (szalaghiba) hogy féljenek tőle. Tudják, hogy az (szalaghiba) és tudják, hogy azért hagytam, mert nincs semmi más módja, hogy érintkezésbe lépjek velük.

Amint azt ebben a cikkben részletezzük, nem igaz, hogy Evan nem volt erőszakos. Figyeljük meg Evan azon szavait is, hogy „Holnap nem ölök meg senkit. Nem ez a következő lépés. A halála nem a következő”. Mintha ettől Evannak kevésbé fenyegetőnek kellene tűnnie?

Evan azt állítja, hogy megpróbált minden ésszerű dolgot, hogy kommunuikálja állítólagos aggodalmait June-nak és Jacksonnak és hogy csak kétségbeesettségében cselekszik így, mert semmi intelligens kísérlet a kommunikációra nem működött. Azonban a könyvükben, az All That Glittersben leírt történetben egyszerűen semmilyen intelligens kísérlet a kommunikációra nem található. A könyv szerint Evan mindössze egy nappal azután, hogy személyesen bemutatták Jacksonnak, csak úgy a semmiből megkérdezte a sztártól: „Seggbe baszod a fiamat?” (sic!) [1; 30. oldal] Ugyanezen könyv szerint nem sokkal később a fiát ugyanilyen nyersen kérdezte meg:

“Hé, Jordie, te és Michael csináljátok?”

“Ez gusztustalan!” – regált Jordie. „Én nem vagyok ilyen.”

“Csak vicceltem.” [1; 46. oldal]

Azt pedig nem sokkal ezelőtt tárgyaltuk, hogy a könyv szerint hogyan kommunikálta az aggodalmait June-nak.

A könyvből az is világos, hogy Evan nem fogadott el „nem” választ és addig helyezett nyomást Jordanre, amíg a fiú nem mondta azt, amit az apja akart, hogy mondjon. Ennek bemutatását lásd abban a cikkünkben amiben beszámolunk arról, hogy Jordan állítólag hogyan „vallotta be” az apjának, hogy állítólag molesztálták [link később].

MR. CHANDLER: Benne vannak más emberek is, akik csak a telefonhívásomra várnak és akik szándékosan bizonyos pozíciókban lesznek…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …(szalaghiba). Fizettem nekik ezért. A munkájukat végzik. Csak előre kell mennem és követnem kell az időzóna szerint.
MR. SCHWARTZ: Aha.
MR. CHANDLER: Úgy értem az időpont meg van határozva. Minden egy bizonyos terv szerint halad, ami nem csupán az enyém. Vannak benne más emberek is…

Evan egy olyan tervről beszél, amely nem csak az övé, hanem vannak más emberek is benne, akik bizonyos pozíciókban vannak és akiknek fizetett. Újra csak felhívom a figyelmet, hogy mindez aközben, hogy maga Jordan azt mondja, hogy nem történt semmi. Evan ennek ellenére minden „egy bizonyos terv szerint” halad, ami „nem csupán az enyém”.

MR. CHANDLER: De ha ott lesznek, az sokkal jobb lesz, mint ha nem… úgy értem, lesz rá lehetőségük, hogy sokkal jobbá tegyék a dolgokat, ha ott lesznek. Az én instrukcióm az volt, hogy ölj és pusztíts [szalaghiba], mondom neked. Úgy értem, hogy azzal, hogy megölöm és elpusztítom őket kínozni fogom őket, Dave.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Mert June is ezt tette velem. Kínzott engem
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …és tudni fogja, hogy te nem tudod [szalaghiba]. Elmondok neked valamit, amiről Jordy-nak fogalma sincs és ez az, hogy mit jelent a szeretet. A legtávolibb fogalma sincs. Nem tudja megtanulni June-tól. Ő nem tudja mit jelent ez. Nincs koncepciója arról, hogy mit jelent.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Szóval talán (szalaghiba) megtaníthatom neki azt. Nem tudom.
MR. SCHWARTZ: Igen [szalaghiba].
MR. CHANDLER: Egy része ennek [szalaghiba] más emberek és kommunikálni és ez az a három dolog, aminek a helyén kell lennie egy szerető kapcsolat létezéséhez, mert mindazok a dolgok megmutatják, hogy törődsz a másik emberrel. Egyetlen dolog sem [szalaghiba].

Ez Evan megsértett egójáról szól, semmi másról. „Ölni és pusztítani” akar és „kínozni őket” azért, amit June – lagalábbis Evan fejében – tett vele (Evannal).

Az az állítás, hogy Evan meg akarja tanítani Jordant a szeretetre ironikus figyelembe véve a tényt, hogy Evan hogyan kezelte a másik két gyerekét ezen vádak után. Részletek cikkünkben a Chandler családról.

MR. CHANDLER: …nézd meg a viselkedését [June-ét]. Csak azt mondom, hogy June egy briliáns és patologikus személyiség.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Amit a felszínen látsz az köszönőviszonyban sincs azzal, ami igazán a felszín alatt zajlik.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: És úgy hiszem ez ki fog jönni a hazugságvizsgáló [szalaghiba] pszichológiai értékeléseken…
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: …amelynek mindnyájuknak alá kell majd vetniük magukat.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Úgyhogy…
MR. SCHWARTZ: És gondolod, hogy ez jó Jordy-nak?
MR. CHANDLER: Úgy gondolom, hogy hosszú távon… természetesen nem ez a legjobb Jordy-nak.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: A legjobb dolog Jordy-nak az lenne, ha mindenki leülne és békésen megoldanánk magunk között [szalaghiba], de mivel nem hajlandóak erre, nem hagynak beleszólást nekem abba, hogy mi a legjobb [szalaghiba]. Még azt sem hagyják, hogy [szalaghiba] Jordy. Nincs beleszólásom semmibe Jordy-val kapcsolatban. Szóval amikor azt kérdezed tőlem [szalaghiba] üdvözölném, ha ezt tennék, de őket nem érdekli. Nem érdekli őket, hogy én mit gondolok, így nem kérdezik meg tőlem ezt a kérdést. Gondolom-e… úgy értem, csak hogy megválaszoljam a kérdésedet, úgy gondolom, hogy [szalaghiba] Jordy-nak mindenképpen rövid [szalaghiba], rövid távon.

Ironikus, hogy Evan „patologikus személyiségnek” nevezi June-t, figyelembe véve a saját viselkedését.

MR. CHANDLER: Úgy gondolom hosszú távon van [szalaghiba] esélye arra, hogy boldog ember legyen, ha azt teszem, amit tennem kell és nem hagyom, hogy a dolgok úgy folytatódjanak, ahogy most mennek. Ki lehet dolgozni egy kompromisszumot? Lehetséges.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: Igen. Próbáljanak meggyőzni engem, hogy miért [szalaghiba] mondják el miért nincs igazam. Mutassák meg, hogy Jordy hogyan profitál és nem esik baja. Megvan rá az esélyük.
[…]
MR. CHANDLER: Volt négy vagy öt alkalom, hogy hívtam őket [szalaghiba] és nem akartak beszélgetni velem erről és úgy hiszem, hogy nem akarnak velem erről beszélgetni, mert tudják, hogy nem tudják megvédeni a pozíciójukat.
MR. SCHWARTZ: Igen.
MR. CHANDLER: [Szalaghiba] vágni… úgy értem, én fiatal vagyok, nagyon liberális vagyok. Tőlem mindenki azt csinál, amit akar. Ez az én filozófiám. Ti srácok azt csináltok, amit akartok. Csak legyetek boldogok. Ne sérüljetek meg. Így… [vége a szalagnak]

Egy szülő, aki őszintén azt gyanítja, hogy a gyermekét molesztálják – sőt, még azt is állítja, hogy erre „bizonyítéka” van – miért akarna kompromisszumot kidolgozni? Figyelembe véve azt, hogy Evan állítólag mit hisz a Jordan és Jackson közötti kapcsolatról, a párbeszéd utolsó mondatai igen érdekesek.

Összefoglalás

Ezt a párbeszédet Evan Chandler többi cselekedetének és személyiségének a kontextusában kell tekinteni. Miközben tárgyaltuk a fenti párbeszédet idéztünk számos tényt, eseményt és cselekedetet, amelyek Evan állításait és aggódó, kétségbeesett apaként való pózolását megkérdőjelezik. Ezen kívül kérem, hogy vegyük figyelembe azt a tényt is, hogy ezen vádak alatt Evan folyamatosan a pénzre fókuszált – minden lépése, minden cselekedete a pénzre irányult. A részletekért ajánlott elolvasni az alábbi cikkeket.

Chandlerék pénzügyi követelései [link később]

Jackson és Chandlerék peren kívüli megállapodása [link később]

Evan Chandler 1996-os polgári keresete Jackson ellen [link később].

Vegyük továbbá figyelembe az időrendjét annak, ahogy ezek a vádak Jackson ellen kialakultak: Evan féltékennyé válik a fia és Jackson közötti kapcsolatra és az a fixa ideája alakul ki, hogy a kettejük közötti kapcsolat szexuális, noha nincs rá bizonyítéka és maga a fia is tagadja, hogy bármi ilyesmi történt volna. Valószínűleg nem véletlen, hogy Evan ezen „gyanúja” akkor bukkan fel a fejében, amikor Jackson visszautasítja, hogy finanszírozza Evan forgatókönyv ötleteit és azt is, hogy építsen a házához egy új szárnyat vagy egy új házat Evannak. Evan ekkor további nyomás alá helyezi Jordant a „gyanított” szexuális molesztálásról, majd Jordan állítólag „bevallja” ezt neki erősen megkérdőjelezhető körülmények között [link később]. Jordan Evannek tett állítólagos „vallomása” között és aközött, hogy jelentették volna ezeket a vádakat a hatóságok felé (egy terapeuta által) eltelik egy teljes hónap, amely alatt Jordan az apja felügyelete alatt van, aki nem hajlandó a fiút visszavinni az anyjának, June-nak. Ezalatt az egy hónap alatt Jordan látogatásokat tesz az Evan által is „kurafinak” nevezett ügyvédje, Barry Rothman irodájában és természetesen rengeteg idő áll Rothman és Evan rendelkezésére ahhoz, hogy kiképezzék a fiút arra, hogy mit mondjon.

Mindeközben Evan fenyegeti Jacksont és 20 millió dollárt követel tőle cserébe azért, hogy ne álljanak a nyilvánosság elé azzal a váddal, hogy szexuálisan molesztálta a fiát. Jackson nem hajlandó fizetni neki – nem csupán az eredetileg követelt 20 millió dollárt, hanem akkor sem hajlandó a fizetésre, amikor Evan felajánlja, hogy 1 millió dollárért cserébe eltűnik. Miután Jackson nem hajlandó fizetni Evannak, a férfi elviszi a fiát egy terapeutához, ahol Jordan először tesz részletes állításokat szexuális molesztálás vádjával. Ez aztán maga után vonja a vizsgálatot és a nyilvános botrányt. Mindezeket az eseményeket részletesen kifejtjük ezen a weboldalon (sokra már utaltunk ebben a cikkben is) és ajánlott elolvasni őket ahhoz, hogy teljesen megértsük az eseményeket.

Források:

[1] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

[2] Mary A. Fischer: Was Michael Jackson Framed? (GQ, October 1994)
http://www.buttonmonkey.com/misc/maryfischer.html

 

Kategória: Az 1993-as ügy | Címke: , , , , , , , , | 4 hozzászólás

Evan Chandler „gyanúi”

A vád, hogy Michael Jackson szexuálisan molesztálta Jordan Chandlert nem magától a fiútól eredt. Egy későbbi cikkben majd elolvashatod (link később), hogy az apja, Evan Chandler hogyan próbált nyomást gyakorolni rá és belezsarolni abba, hogy támassza alá azt az előre megfogant fixa ideáját, hogy valami szexuális dolog zajlik Jordan és a sztár között.

Mire alapozta Evan Chandler ezeket a „gyanúit”? Azon verzió szerint amelyet öccse, Ray Chandler leír a könyvében, az All That Glittersben, ezeket a gyanúkat homályos érzésekre és bizonyos események furcsa interpretációira alapozta.

A könyvben Evan igyekszik elhatárolódni attól, hogy tőle erednének ezek a „gyanúk”. Azt állítja, hogy ex-feleségének, June Chandlernek és akkori férjének, David Schwartznak már előtte voltak aggodalmai – hogy azután „elfeledkezzenek” ezekről később, amikor Jackson hírneve, befolyása és pénze állítólag elvakította őket.

A könyv szerint June Chandlernek először 1993 februárjában voltak ilyen aggodalmai, amikor ő és a gyermekei, Jackson és egy másik fiú Neverlandre utazott egy limuzinnal és a másik fiú, aki körülbelül Jordannel volt egykorú, állítólag a sztár ölében ült az első ülésen. Ray Chandler könyve azt állítja, hogy a sztár simogatta és puszilgatta a fiút „a fülén és az arcán lágy, hosszan tartó csókokkal” [1; 16. old.]. Noha Ray Chandler nem adja meg a fiú nevét a könyvben, tudjuk, hogy azon az úton Brett Barnes volt velük.

Jackson 2005-ös tárgyalásán June Chandlert megkérdezte a Vád erről az útról, de ő nem említett semmiféle „lágy, hosszan tartó csókokat” és nem úgy írta le a jelenetet, mint ami nyugtalanító lett volna a számára. Ráadásul azt mondta, hogy Brett Barnes Jackson mellett ült, nem pedig az ölében [2].

Brett Barnest a rendőrség többször kikérdezte 1993-ban gyermekként. 2005-ben felnőttként felmondta az állását Ausztráliában csak hogy az USA-ba utazhasson és Jackson mellett tanúskodhasson a perében. Kategorikusan cáfolta, hogy Jackson valaha is szexuálisan molesztálta volna, vagy bármilyen helytelen módon megérintette volna. Azt mondta, hogy „nagyon dühös” [3] amiért arra célozgatnak egyesek, hogy Jackson molesztálta vagy helytelenül megérintette őt. A tanúk padján személyes jó barátjának nevezte Jacksont, akivel a felnőttként is kapcsolatban állt. „Ő a családunk tagja. Mindig kellemesen elbeszélgetünk és visszaemlékszünk a régi időkre.” [3] Brett Barnes anyja és nővére is tanúvallomást tett Jackson oldalán.

A következő esemény, amelyet Ray Chandler úgy ír le, mint ami aggodalomra adott okot June számára akkor történt, amikor a nő és a gyermekei elkísérték Jacksont Las Vegasba 1993 márciusában, ahol a Mirage Hotelben szálltak meg. June Chandler 2005-ös vallomása szerint egy este Jackson és Jordan elmentek megnézni egy Cirque du Soleil előadást és amikor visszatértek Jackson ragaszkodott ahhoz, hogy Jordan a hálószobájában aludjon. June Chandler szerint, amikor ezt nem engedte, akkor Jackson elkezdett „zokogni, sírni, rázkódni és remegni” [2], mire June megadta magát és hagyta, hogy Jordan először Jackson hálószobájában töltse az éjszakát.

Azonban Jordan saját verziója ezzel a sztorival kapcsolatban ellentmond az anyja 2005-ös vallomásának. Egy interjúban, amelyet a pszichiáter Dr. Richard Gardner készített Jordannel 1993. október 6-án a fiú azt mondta, hogy ő és Jackson megnézték az Ördögűző című horrorfilmet azon az estén és mivel Jordan félt Jackson felajánlotta neki, hogy aludjon a szobájában. Jordan verziója szerint azután az éjszaka után történt, hogy elmondta az anyjának, hogy Jackson szobájában aludt és ekkor történt az állítólagos konfrontáció June és Jackson között – tehát utólag, azután, hogy Jordan Jackson szobájában aludt, nem pedig előtte. [4]

June Chandler keresztkihallgatásából, amelyet Jackson ügyvédje, Thomas Mesereau végzett megtudjuk, hogy ez a párbeszéd Jacksonnal valójában a bizalom körül forgott és úgy tűnt, hogy Jackson azért sírt, mert úgy érezte June nem bízik benne. June azt is elismerte, hogy Jordan volt az, aki Jackson szobájában akart maradni [2]. Akárhogyan is, nem állítottak olyat Chandlerék, hogy ezen az úton bármiféle fizikai kontaktus lett volna Jordan és Jackson között.

Ray Chandler könyvében azt állítja, hogy June csak sokkal később mesélt Evannak az állítólagos limuzin „incidensről” Brett Barnes-szal és „csak nagyon keveset” mesélt az állítólagos Las Vegas-i „incidensről” [1; 18. oldal], így ezek az események nem szolgálhattak Evan gyanakvásának alapjául. (Az All That Glitters szerint eredetileg June Chandler elutasította Evan azon ötletét, hogy Jackson molesztálta Jordant.)

Az All That Glittersben elismerik, hogy Evan féltékeny volt Jacksonra és a barátságra, amely kialakult Jackson és a fia között és arra a tényre is, hogy a fiú, ahelyett, hogy őt látogatta volna meg, jobban szerette a sztárral tölteni a szabadidejét. A könyvben Evan reményét fejezte ki, hogy amint Jackson turnéra indul 1993 augusztusában, a barátság véget ér. Azonban Jackson később meghívta June-t és a gyerekeket a turnéra.

Az All That Glittersben azt állítják, hogy Evan Chandler  személyesen először 1993. május 20-án találkozott Michael Jacksonnal June házában. Evant állítólag meglepte a nagy mennyiségű ajándék, amit Jordan szobájában látott, amit mind a sztár vett a fiúnak. (Megjegyzés: Jackson esetében nem volt ebben semmi szokatlan. A sztár híres volt nagylelkűségéről. Folyton ajándékozott mindenkinek – gyereknek, felnőttnek egyaránt.) A könyv állítása szerint Evant az „nyugtalanította”, hogy a játékok „nem voltak Jordan korának megfelelőek”. Műanyag katonák és más olyan játékok voltak, amelyek Evan szerint kisebb gyerekeknek valók.

„Ej Jord” – mondta Evan – „Cody [Jordan kisöccse] sem játszik már ilyen játékokkal. Mit csinálsz ezekkel?” [1; 25. old.]

A sztori szerint Evan életen át tartó bizalma az ex-feleségében ebben a pillanatban omlott össze és elkezdett kételkedni a szándékaival kapcsolatban a fiukat illetően:

„Amit Jordie szobájában láttam nemcsak azért nyugtalanított, mert annyira nem illettek Jordie korához és személyiségéhez, hanem azért is, mert ösztönösen tudtam, hogy June-nak is tudnia kell, hogy nem illenek hozzá és ezért elnézte ezt. Az volt az első alkalom, hogy valaha kételkedtem a szándékaival kapcsolatban a fiunkat illetően.” [1; 27. old.]

Hogy a kisebb gyerekeknek való játékok miképpen jelentenek hátsó szándékot akár June, akár Jackson részéről, azt nem magyarázza meg a könyv.

Május 21-én Jackson meghívta Evant és a gyerekeket a Century City-ben található lakásába. Az All That Glitters szerint mindössze egy nappal azután, hogy Evant személyesen bemutatták Jacksonnak ő minden átmenet nélkül megkérdezte: „Seggbe baszod a fiamat?” (sic!) [1; 30. old.] Jackson állítólag „kuncogott, mint egy iskoláslány” és azt mondta, hogy sosem használ ilyen szavakat [1; 30 old]. Tartsuk észben, hogy ez Ray Chandler könyvének a leírása és csak az ő verziója áll rendelkezésünkre. Nem tudjuk, hogy ez valóban megtörtént-e (mint oly sok minden a könyvben valószínűleg minimum ki van színezve a történet, de az is lehet, hogy egyáltalán nem történt meg), de ő ezt állítja és még ha az ő verzióját is vesszük alapul, el kell tűnődnünk azon, hogy vajon mi késztette Evant, hogy feltegyen egy ilyen kérdést ilyen durva módon, mindössze egy nappal azután, hogy először találkozott Jacksonnal? Miféle előre megfogant ötlet volt már ekkor a fejében?

Az All That Glitters szerint Jackson a május 22-23-ai hétvégét Evan házában töltötte, ahol állítólag azt mondta Evannak, hogy nem kedveli June-t és hogy Jordannel és Evannal akar élni utóbbi házában. Ray Chandler szerint Evan azt mondta Jacksonnak, hogy ehhez még egy szobát hozzá kellene adni a házhoz és erre Jackson azt mondta neki, hogy akkor adjanak és felajánlotta, hogy kifizeti. Azonban állítólag Evan felesége „Monique” nem volt boldog az ötlettől, így sosem valósult meg. Legalábbis ez Ray Chandler verziója.

Mary A. Fischer 1994-es cikke a GQ magazinban fordítva írja le ezt az eseményt. Fischer szerint Chandler volt az, aki azt javasolta Jacksonnak, hogy költözzön hozzájuk és kérte, hogy vagy fizessen a ház kibővítéséért vagy építsen Evannak egy új házat:

„Források szerint Chandler még azt is javasolta Jacksonnak, hogy bővítse ki a házát, hogy az énekes odaköltözhessen. Miután felhívta az építési hatóságot és kiderült, hogy nem tehetik meg, Chandler tett egy másik javaslatot: Jackson építsen neki egy új házat.” [5]

Ezt a verziót erősíti meg June Chandler vallomása Jackson 2005-ös tárgyalásán, amikor megkérdezték tőle, hogy Evan azt akarta-e, hogy Jackson finanszírozza egy új szárny építését a házához és June erre azt mondta, hogy „igen”:

És emlékszik arra, amikor az ex-férje azt akarta, hogy Michael Jackson finanszírozza egy szárny építését a házához?

Igen.

És az ön tudomása szerint Michael Jackson ezt soha nem tette meg, igaz?

Nem [tette meg]. [2]

Egy másik példája annak, hogy Ray és Evan Chandler verziója miként különbözik másokétól az a sztori ami két könyvben is megjelent: az All That Glittersben, valamint a színésznő Carrie Fisher 2011-es önéletrajzában, a Shockaholicban. Utóbbiban Fisher elárulja, hogy Evan Chandler volt a fogorvosa az 1993-as vádak előtt. Az All That Glittersben azt állítják, hogy Evan annyira aggódott a Jackson és a fia közötti kapcsolat miatt, hogy megkérdezte róla Fisher véleményét, Fisher pedig kikérte mások véleményét is. Azonban a Shockaholicban egy teljesen más képet kapunk Evan Chandler szándékairól és viselkedéséről ahhoz képest, hogy az All That Glittersben mint aggódó apát ábrázolják.

Fisher azt írja, hogy Evan büszkén dicsekedett a barátságról, amely Jackson és a fia között volt, miközben furcsa megjegyzéseket tett:

De emlékeztek arra a fogorvosra, aki beperelte Michaelt a fia molesztálásáért? Igen, az az én fogorvosom volt. Evan Chandler – a sztárok fogorvosa. És ugyanennek a Dr. Chandlernek – jóval a keresetet megelőzően (bár nem feltétlenül mielőtt kigondolta azt) – szüksége volt valakire, akinek eldicsekedhet a fia kibontakozó barátságáról Michael Jacksonnal. (Ez évekkel azelőtt volt, hogy Michaelnek saját gyerekei lettek volna.) És így a „fogorvosom” egyfolytában arról beszélt, hogy a fia mennyire kedveli Michael Jacksont és még fontosabb, hogy Michael Jackson is mennyire kedveli a fiát. És a legnyugtalanítóbb dolog az volt, hogy emlékszem azt mondta: ’Tudod, a fiam nagyon jóképű.’ Nos, megkérdem önöket: melyik apa beszél így a fiáról? Nos, talán némelyik igen, de a) én nem ismerem őket, b) ők valószínűleg nem húzzák fel közben a szemöldöküket és nem néznek szuggesztíven amikor ezt mondják. Az évek során sok büszke apát hallottam azt mondani: „a fiam nagyszerű” vagy „a gyerekem imádni való”, de ez volt az egyetlen alkalom, hogy ezt a kifejezett dicsekvést hallottam: „A fiam [eltérően a legtöbb átlagos fiú utódtól] NAGYON [felkavaró mosoly, felhúzott szemöldökök, talán még egy buja kacsintás is] jóképű [tartsunk szünetet, hogy elgondolkodhassatok és/vagy hányjatok]. Groteszk volt! Ez az ember tudatta velem, hogy egy értékes dolog birtokában van, amiről azt feltételezte, hogy Michael Jackson akarja és hogy ez történetesen a fia. De nem amiatt, aki a fia volt, hanem ami volt: „jóképű”. [6]

Néhány hónappal később, írja Fisher, Evan Chandler bejelentette, hogy be fogja perelni Jacksont amiért egy ágyban aludt a fiával. Fisher megoszt még néhány gondolatot erről a vádról:

„Nos, tényként tudom, hogy amikor ez először elkezdett megtörténni a jó doktor nem látott semmi problémát ebben a furcsaságban! Elnézést, de elég borzongató, hogy hagyta ezt megtörténni és most hirtelen sokkolja a dolog – sokkolja! És tele van morális felháborodással! „El tudod ezt hinni? Azt hiszem Michael talán még a kezét is rátehette a gyerekem privát testrészeire.” Nos, mit is gondolt ez az ember először is? Eleve miért bátorította a fiát, hogy aludjon egy ágyban Michael Jacksonnal?

Azért tette mert tudta, hogy valamikor azt mondhatja majd: „Ó, Istenem! Hirtelen rájöttem, hogy ez a dolog Michael és a fiam között furcsa. Borzasztó. Talán kár is esett a fiamban! És az egyetlen dolog, ami helyrehozhatja ezt a kárt az sok millió dollár! Akkor rendbe jön. És ebből a pénzből semmit nem fogunk venni magunknak! Minden arra fog menni, hogy a fiunk rendbe jöjjön!!!” Ekkor tudtam, hogy másik fogorvost kell találnom. Egyetlen drog sem rejtheti el a tényt, amikor kiráz a hideg.

Az a helyzet, hogy sosem gondoltam, hogy Michael dolga a gyerekekkel szexuális lett volna. Soha. Persze nem volt helyes, de csak mert nem normális az még nem jelenti azt, hogy perverz. Egy felnőtt és egy nem rokon gyerek között, akik időt töltenek együtt nemcsak ez az egy dolog történhet. Még akkor sem, ha ennek a felnőttnek túl sok plasztikai műtétje volt és tetovált sminkje az arcán. És igen, volt vidámparkja, játszótere, mozija, pattogatott kukoricája, cukorkája és elefántja. De egy vonalat húzni ez alá és ebből azt feltételezni, hogy kajánul összedörzsölte a kezeit és ezt egy hatalmas pókhálóként hozta létre, hogy gyerekeket csábítson bele és ejtsen fogságba vele rossz matematika.

[…]

De várj! Ezt figyeld! Mondjuk, hogy ez a „nagyon jóképű fiú” elkezd lógni ezzel a fura kinézetű híres multimilliomossal, akit talán meg lehetne győzni arról, hogy adjon neked 22 millió dollárt, ha megfenyegeted, hogy mindenkinek a világon azt mondod, hogy megérintette a fiad kiskorú, talán még nem teljesen kifejlett micsodáját. Nos, nem tudom te mit tennél. De amikor az én fogorvosomnak választania kellett a becsület és 22 millió dollár között, nem fogod kitalálni mit tett! Így van – a pénzre utazott! De hát csak emberi volt, nem igaz? Mert igazán ki hibáztatná őt? Úgy értem rajtad és rajtam és minden élőn kívül akit érdekelne, ha szétrombolnák a gyereke életét, ki vádolhatná Dr. Chandlert azért, amit tett? (Várok, amíg gondolkodsz.)” [6]

Úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy nem volt bizonyítéka Evan Chandler feltételezte, sőt remélte, hogy a kapcsolat a fia és Jackson között szexuális vagy azzá válik és azt remélte, hogy ezzel magához láncolhatja a sztárt. Ebben a kontextusban világossá válik miért javasolt olyat Jacksonnak, hogy költözzön hozzájuk. Az All That Glitters szerint Evan feltételezte, hogy a fia és Jackson „szeretők” voltak. Ha azon tűnődsz, hogy valakinek hogyan lehetnek ilyen kificamodott elméletei egy feltételezett gyerekmolesztálás természetéről, akkor a későbbiekben majd el kell olvasnod a cikkünket egy újságíróról, Victor Guiterrezről és az ő szerepéről a Michael Jackson elleni vádakban (link később).

A Memorial napi hosszú hétvégén, amely május 28-án kezdődött Jackson még egy hétvégét töltött Evan házában. Az All That Glitters szerint:

„Michael és Jordie elmerültek a saját kis világukban egész nap, mintha Evan nem is létezne.” [1; 45. old.]

és

„Monique megismételte a véleményét, hogy Michael túl sok időt foglal el Jordie életében. De ezúttal tett még egy megfigyelést: „Jordan azt sem tudja, hogy a szobában vagy, Evan. Nem látod mi folyik? Szerelmesek!” Abban a pillanatban, hogy az „sz” betűs szó elhagyta Monique száját Evan úgy hitte igaza van. „Látnom kellett volna” – emlékezett vissza Evan hetekkel később, amikor Jordie úgy sétált be a házba aznap este, hogy szűk fekete nadrágot, fehér zoknit, fekete mokaszínt és fekete fedora kalapot viselt és Michael mögötte pontosan ugyanilyen szerelésben jött be. Vagy amikor beszaladtak a nappaliba együtt vacsora után, becsukták az ajtót maguk mögött és engem egyedül hagytak a történelem házi feladattal. Vagy hogy Michael soha nem hívta Jordie-t a nevén, hanem mindig gyengéd becenevekkel utalt rá, mint Applehead vagy Doo Doo Head.”
”Gondolod, hogy fizikai a kapcsolat?” – kérdezte Evan a feleségét.
”Nem tudom.” – válaszolta Monique. „Lehet, hogy csak egy rajongás. De akármi is, nem jó Jordie-nak.” [1; 45. old.]

Hogy a közös játék, egymás társaságának kedvelése, az idétlen becenevek és az, hogy Jordan úgy öltözött, mint a kedvenc pop sztárja, aki ráadásul a barátja is volt, miként jele szexuális molesztálásnak, azt a könyv sosem magyarázza el. Ami a beceneveket illeti, jól ismert tény, hogy Jackson sok barátját, családtagját így hívta, beleértve az unokaöccseit, unokahúgait, unokatestvéreit és később a saját gyerekeit is.

(Példák:

http://www.youtube.com/watch?v=pUJpN2Vyo58

Jackson Appleheadnek hívja a fiát:

http://www.youtube.com/watch?v=-MC6HFS3N2I

Jackson egy barátja, Dr. William Van Valin is megemlítette ezt a becenevet 2012-es könyvében, amelynek címe Private Conversations in Neverland with Michael Jackson:

„Michael megpróbálta rávenni Parist [a lányát], hogy köszönjön, de ő csak beletemette az arcát az apja pizsamanadrágjának a szárába. Ettől Michael nevetni kezdett egy kicsit és azt mondta: ’Paris, te Applehead.’ Végül miután hallottam ezt a szót jó párszor különböző alkalmakkor a következő néhány hónapban, rájöttem, hogy az „Applehead” Michaelnél kedveskedés volt, amit mindenkire használt, aki bolondozott.” [8])

Az All That Glitters szerint a következő reggelen Evan megkérdezte a fiát, hogy a kapcsolat közte és a sztár között szexuális-e – úgy tűnik éppen olyan durván, ahogy állítólag Jacksont is megkérdezte korábban:

„Egy perc múlva itt vagyok.” – mondta Evan és amikor Jordie megfordult, hogy elmenjen, hozzátette: „Hé Jordie, te és Michael csináljátok?”

„Ez gusztustalan” – reagált Jordie. „Én nem vagyok olyan.”

„Csak vicceltem.”

Evan így magyarázta ezt: „Durva volt, de annyira aggódtam, hogy a pillanat hevében döntöttem, mert úgy gondoltam így egy nem tervezett választ tudok kicsikarni.” Jordie undora nagy megkönnyebbülést jelentett Evan számára.” [1; 46. old.]

A „megkönnyebbülése” ellenére Evan nem adta fel. Az All That Glitters szerint Jackson erős fejfájásra panaszkodott azon a reggelen. (Ezt nem említi a Chandler könyv, de tudjuk a 2013-as AEG perből, hogy Jacksonnak volt egy koponyaműtétje néhány héttel korábban az 1984-es Pepsi reklám forgatásán elszenvedett balesete hosszú távú következményeként.) Evan Aspirint és Tylenolt adott neki, de nem hatottak. Hívta az aneszteziológusát, Mark Torbinert tanácsért, aki átjött és hozott magával Toradolt, amely a Demerol egy nem narkotikus változata. Legalábbis azt állítják Chandlerék, hogy ezt adták be Jacksonnak. A sztorijuk szerint Evan 30 mg-ot fecskendezett Jackson fenekébe, de mivel Jacksonnak még mindig fájdalmai voltak Evan beadott még 30 mg-ot.

(Carrie Fisher a könyvében mind Evan Chandlert, mind az aneszteziológusát úgy ábrázolja, mint két olyan hollywoodi orvost, akik visszaéltek a gyógyszerekkel:

„De térjünk vissza ezekre a különleges gyógyszeres ellátásokra, amiket korábban említettem. Volt ez a fogorvosom akkoriban, Dr. Evan Chandler, aki egy nagyon furcsa karakter volt. Úgy utaltak rá, mint a sztárok fogorvosára! És mint olyan emberre, aki hajlandó szükségtelen fogászati beavatkozásokra, csak a morfin kedvéért. Ez az ember egyike volt azoknak, aki meg tudott szervezni egy ilyen kellemes szolgáltatást. A pácienseinek ajánlott egy mobil aneszteziológust, aki eljött a rendelőbe és kiütött a fogászati kezelés kedvéért. És ha ez még nem lett volna elég dicsőséges, ezt az aneszteziológust könnyen és pénzügyileg meg lehetett győzni arról, hogy eljöjjön az otthonodba és adjon be neked morfint később luxus fájdalomcsillapítóként. És kinyújtottam a karom, odanyújtottam a vénám és azt mondtam ennek az embernek: ’Küldj el, de ne küldj el az út végéig!’” [6])

Akármit is adott be Evan és Torbiner Jacksonnak, azt állítják, hogy azután a sztár olyan tüneteket produkált, mintha be lett volna rúgva: „furcsán viselkedett, összefüggéstelenül és érthetetlenül beszélt” [1; 47. old.] Ray Chandler könyve szerint egy idő után a sztár tudata elkezdett kitisztulni és már valamennyire koherensen beszélt, de még mindig gátlásoktól mentes állapotban volt. Ekkor Evan úgy döntött, hogy kihasználja ezt a helyzetet és elkezdett kérdéseket feltenni neki a szexualitásáról, hogy meleg-e. Jackson azt válaszolta, hogy nem az. A könyv szerint Jackson nem érezte jól magát és egész nap ágyban maradt. Azon állítás ellenére, miszerint Evan azt gyanította Jackson molesztálja Jordie-t, a begyógyszerezett sztárt a két fia hálószobájában helyezte el aludni.

Ray Chandler állítása szerint Evan háromszor nézett rá a sztárra azon az éjszakán. Azt állítja, hogy a harmadik alkalommal Jordan bemászott Jackson ágyába (nem fordítva) és „egymásnak simulva” aludtak „miközben Michael karja szorosan a fiú köré fonódott és a keze a fiú ágyékán nyugodott a takaró felett” [1; 48. old.]. A könyv kijelenti, hogy mindketten teljesen fel voltak öltözve, de Ray Chandler szerint ez a jelenet megerősítette Evan „gyanúit”.

Nem tudjuk, hogy ebből igaz-e bármi. Ez csupán Evan Chandler sztorija Ray Chandler elbeszélésében és csak az ő szava áll rendelkezésünkre, így lehet féligazság, kitekert „igazság”, eltúlzott „igazság” vagy akár teljes kitaláció is. A Ray Chandler könyvében leírt történet szerint miután Evan tanúja volt ennek a jelenetnek, amely állítólag mélyen nyugtalanította őt, nem tett semmit. Nem keltette fel Jacksont vagy Jordant, hogy megkérdezze őket és a következő reggelen sem tette. Állítólag csak kisétált a szobából és megtartotta a sztorit magának.

Akármit is látott vagy nem látott Evan a valóságban, úgy tűnik, hogy magát sem tudta meggyőzni róla, mert rögtön ezen állítólagos jelenet leírása után ezt olvassuk az All That Glittersben:

„Még ha nem is volt szex, Jordie személyisége komolyan megváltozott. Amint napról napra Michael kisméretű klónjává vált, egyre inkább visszahúzódott a családjától és a barátaitól.” [1; 49. old.]

Június 9-én, Evan másik fiának, Cody-nak az óvodai ballagásán (a fiúnak nem ez az igazi neve – azt identitása védelme miatt változtatták meg a könyvben) Evan megkérdezte Jordant, hogy mit tenne, ha megkérné, hogy ne menjen turnéra Jacksonnal mire a fiú ezt válaszolta: „Akkor is elmennék.” [1; 53. old]. Amikor Jordan megkérte, hogy mondjon egy jó okot arra, hogy miért ne menjen, ezt a párbeszédet idézi a könyv:

„Mi lenne, ha azt mondanám, hogy öt év múlva meghalhatsz, ha elmész a turnéra?”

Jordie értetlenül nézett: „Nos, természetesen nem akarok meghalni. De miért halnék meg?”

„Mert ti srácok hazudtatok nekem!” – tört ki Evanból. „És tudod, hogy mennyire utálom a hazugokat. Nem fogsz elmenni a turnéra. Most menjünk, hazaviszlek.”

[…]

„Hála Istennek nem kérdezte meg, hogy miről hazudtak.” – emlékezett vissza később Evan. „Nem tudom mit mondtam volna azon kívül, hogy Michael hazudott a fogorvosáról.*” [1; 53-54. old.]

(* Az All That Glitters azt állítja, hogy Evan azt feltételezte, hogy Jackson hazudott neki, amikor azt mondta, hogy nem páciense egy bizonyos fogorvosnak, akinek AIDS-e volt.)

Amint a fenti idézetben is, a könyvben Evan állandóan hazugsággal vádol másokat, míg csaknem ugyanazzal a levegővétellel elismer olyan hazugságokat, amiket ő mondott Jordannek és másoknak.

A könyv állítása szerint apák napján (június 20) Jordan nem volt hajlandó felhívni az apját, amikor pedig Evan hívta fel, nem volt hajlandó beszélni vele: „Nem akar beszélni veled,” – mondta [June Chandler] – „És én nem fogok közbeavatkozni.” [1; 59. old.] Amikor a fiú még napokkal később sem volt hajlandó beszélni vele a telefonon, akkor Evan megfenyegette az ex-feleségét és a fiát: „Hadd mondjak valamit, June. Jobb ha felhív és minél hamarabb, különben mind nagyon megbánjátok. Ismertek. Elegem van!” [1; 59. old.]

Azt az apák napját felidézték June Chandler 2005-ös vallomásában is, azonban míg Evan azt állította, hogy Jordan nem beszélt vele apák napján, sem napokkal később, amikor ismét felhívta és hogy June nem volt hajlandó közvetíteni apa és fia között, addig June a vallomásában azt állította, hogy noha Jordan eredetileg nem akart beszélni az apjával, végül mégis beszélt vele apák napján annak eredményeként, hogy June elbeszélgetett vele róla [2].

Bármely verzió is legyen igaz az apák napjáról, az All That Glitters szerint Evan ezt a fenyegető üzenetet hagyta June üzenetrögzítőjén július 7-én:

„Szerda van, július 7. June, gondoskodj arról, hogy lejátszod ezt az üzenetet Michaelnek és Jordie-nak. Mindhárman felelősek vagytok azért ami folyik. Senki sem semleges fél. Mivel Jordie újra és újra elutasította, hogy visszahívjon ez az utolsó önkéntes kísérletem arra, hogy kommunikáljunk. A házadban leszek San Lorenzóban pénteken, július 9-én, reggel 8:30-kor. Erre a szavamat adom. Nincs semmi fontosabb bármelyikőtök számára, mint hogy ott legyetek ezen a találkozón.” [1; 62. old.]

Ray Chandler könyve szerint azt a tényt, hogy Jordan nem volt hajlandó beszélni vele Evan Jackson a fiúra gyakorolt hatásának tulajdonította – mintha Evan mániája, fenyegetőzése, dühkitörései és furcsa szexuális célozgatásai és kérdései nem lettek volna elegendők ahhoz, hogy elidegenítsen egy gyereket.

Hogy segítsenek a kapcsolatuk javításában július 11-én Jordant elküldték az apjához egy hétre.

Július 14-én Evan és az ügyvédje, Barry Rothman felvették a kapcsolatot a pszichiáterrel, Dr. Mathis Abramsszal és előadták neki a sztorit a saját verziójukban, majd kikérték a véleményét. Anélkül, hogy találkozott volna akár a gyerekkel, akár a vádlottal, pusztán Evan verziója alapján, július 16-án Dr. Abrams küldött egy kétoldalas levelet Rothmannak, amelyben azt írta, hogy „ésszerű gyanú létezhet arra, hogy szexuális molesztálás történhetett” [7]. Evan a későbbiekben ezt a levelet használta fel eszközként „tárgyalásai” során ex-feleségével June-nal és Michael Jacksonnal.

A hét végén, július 16-án Evan nem volt hajlandó a fiút visszavinni az anyjához és állandó nyomás alá helyezte, hogy támassza alá azt az előre megrögzött fixa ideáját, hogy Jackson molesztálta. Annak részletei, hogy Jordant hogyan fenyegette az apja bele az állítólagos „vallomásba” ebben egy későbbi cikkben lesznek olvashatók (link később).

Az All That Glitters szerint július 20-án Barry Rothman találkozott June Chandlerrel és akkori férjével, David Schwartz-cal az ügyvéd irodájában. Megmutatta nekik az Abrams levelet és követelte tőlük, hogy írjanak alá egy dokumentumot, amelyben June átadná Jordan felügyeleti jogát Evannak. June nem volt hajlandó aláírni és Ray Chandler szerint Evan tartott attól, hogy talán láthatták Dr. Abrams nevét és címét a levélen, felvehetik vele a kapcsolatot és elmondhatják neki az ő álláspontjukat:

„Evan ötlete volt kitakarni a pszichiáter nevét, címét és telefonszámát. Attól tartott, hogy Dave és June felvehetik a kapcsolatot Dr. Abramsszal és egy más történetet mondhatnak el neki, mely esetben Evan arra kényszerült volna, hogy bevonja Jordant, hogy megerősítse az ő oldalát. Ez pedig ahhoz vezetne, hogy jelenteni kellene a hatóságoknak, ami mindenki számára katasztrófa lenne.
Dave elvitte Dr. Abrams jelentésének a hírét Pellicanónak [Jackson ügyvédjének, Bert Fieldsnek a magánnyomozója].” [1; 98. old.]

Ezen a találkozón nem említették Jordan állítólagos július 16-i „vallomását”, a tárgyalások kizárólag Dr. Abrams levele körül forogtak. Az All That Glittersben azt állítják, hogy Evan nem akarta eljátszani a fiú bizalmát azzal, hogy elmeséli másoknak is a „vallomását”. A könyv szerint augusztus 11-én June-nak még mindig nem mondták el Jordan állítólagos „vallomását”, noha Evant úgy jellemzi a könyv mint aki kétségbeesetten próbálja meggyőzni June-t arról, hogy a fiukat molesztálták. A magyarázat a könyvben ismét az, hogy Evan nem akarta eljátszani a fiú bizalmát. Evant így idézi a könyv: „’Nem kellett volna, hogy számítson’ – hitte Evan – ’Én vagyok az apja és ha én azt mondom [June-nak], hogy a gyerekünket molesztálták annak elégnek kellene lennie.’” [1; 112. old.]

Források:

[1] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

[2] June Chandler’s testimony at Michael Jackson’s 2005 trial (April 11, 2005)

[3] Brett Barnes’ testimony at Michael Jackson’s 2005 trial (May 5, 2005)

[4] Dr. Richard Gardner’s interview with Jordan Chandler as leaked in February 2003
j-chandler-gardner-interview

[5] Mary A. Fischer: Was Michael Jackson Framed? (GQ, October 1994)
http://www.buttonmonkey.com/misc/maryfischer.html

[6] Carrie Fisher – Shockaholic (Simon & Schuster, November 2011)

[7] Letter sent to Barry Rothman by Dr. Mathis Abrams on July 16, 1993. Also qouted in All That Glitters [1].

[8] William Van Valin II – Private Conversations in Neverland with Michael Jackson (p. 9) (CreateSpace Independent Publishing Platform, December 20, 2012)

Kategória: Az 1993-as ügy | Címke: , , , , , , , | 3 hozzászólás

Michael Jackson első vádlója – ismerd meg a Chandler családot!

Első vádlójával, Jordan Chandlerrel 1992 májusában találkozott Michael Jackson, miután a sztár autója lerobbant amikor a Los Angeles-i Wilshire Boulvardon autózott és ezért bement egy közeli autókölcsönzőbe, amelynek a tulajdonosa a fiú mostohaapja, David Schwartz volt. Schwartz rögtön felhívta a feleségét, June Chandlert, hogy beszámoljon neki az illusztris kliensről és megkérje, hogy a nő hozza el 12 éves fiát, Jordant, aki a sztár nagy rajongója volt. David Schwartz üzletet ajánlott Jacksonnak: ingyen, bérleti díj nélkül a rendelkezésére bocsát egy autót, ha Jackson beleegyezik, hogy elveszi Jordan telefonszámát és felhívja. Jackson elfogadta az ajánlatot, megtartotta az ígéretét és néhány nappal később felhívta a fiút. Schwartz egy alkalmazottja, Mel Green így emlékezett vissza:

„Majdnem olyan volt, mintha [a fiú anyja] megpróbálná ráerőltetni a fiút.” – emlékszik vissza Green. „Szerintem Michael úgy gondolta, hogy tartozik valamivel a fiúnak és így kezdődött minden.” [1]

Michael Jackson Jordan Chandlerrel (elöl) és Jordan (anyai ágú) húgával 1993-ban Monacóban (a képen nem látszik, de a gyerekek anyja, June is ott volt)

Michael Jackson Jordan Chandlerrel (elöl) és Jordan (anyai ágú) húgával 1993-ban Monacóban (a képen nem látszik, de a gyerekek anyja, June is ott volt)

Chandlerék szerint ezen találkozás előtt volt pár másik véletlenszerű találkozásuk is Jacksonnal még a ’80-as években. Állítólag amikor Jackson haja lángra gyúlt miközben egy Pepsi reklámfilmet forgatott 1984-ben, Jordan és az anyja küldött neki egy levelet, amelyben jókívánságukat fejezik ki, amiért Jackson felhívta őket és megköszönte, majd meghívta őket egy válogatásra, ami lehetőséget adott Jordannek arra, hogy benne legyen egy reklámfilmben Jacksonnal. Végül Jordant nem válogatták ki a reklámba és nem is találkozott Jacksonnal a válogatáson, amint azt Chandlerék remélték. Chandlerék állítása szerint volt egy másik alkalom is, amikor röviden összefutottak Jacksonnal egy étteremben 1985-ben. [2; 12. old.]

June Chandler, az anya

June Chandler, az anya

***

Jordan Chandler 1980. január 11-én született. Biológiai szülei 1985-ben elváltak és ő az anyjával és az anyja második férjével, David Schwartz-cal élt. Ebből a házasságból volt egy féltestvére, egy kislány. Az apjának, Evan Chandlernek (született: Evan Robert Charmatz) szintén volt egy második családja – egy felesége, valamint egy fia és egy lánya abból a házasságból.

Evan Chandlernek fogorvosi praxisa volt Beverly Hillsben, de forgatókönyvíró szeretett volna lenni.

Evan Chandler, az apa

Evan Chandler, az apa

Evan 1992-ben közreműködött a Robin Hood – A fuszeklik fejedelme című vígjáték forgatókönyvének a megírásában, amelynek a rendezője Mel Brooks volt. A film 1993 júliusában jelent meg. Noha hivatalosan Mel Brooks, J. David Shapiro és Evan Chandler vannak feltüntetve, mint a forgatókönyv írói, az, hogy ki mekkora hányadát írta jogi viták tárgyát képezte közöttük [2; 37. old.] June Chandler 2005-ös tanúvallomása szerint Jordan segített az apjának megírni a saját részét, amiért Evan 5000 dollárt ígért neki, de sosem fizette azt ki [3]. Jordan nagybátyja, Ray Chandler 2004-es könyvében, az All That Glittersben leír egy vitát Evan és June Chandler között, ahol a nő ex-férjét „szörnyű apának” nevezi amiért megígérte Jordannek a pénzt, de sosem fizette azt ki. A könyvben Evan azt állította, hogy végül is Jordan hozzájárulása a filmhez nem volt olyan nagy és, hogy ahelyett, hogy a fiúnak adta volna a pénzt inkább betette „a bankba” [2; 55-56. old.]. June 2005-ös vallomása szerint azonban Evan sosem fizette ki a fiának a megígért pénzt [3].

Nem ez volt az egyetlen ígéret, amelyet Evan nem tartott meg a fiának. Michael Freeman szerint, aki June Chandler ügyvédje volt, amikor a vádakat megalkották, Evan ígért a fiának egy laptopot is, amit azonban sosem vett meg [1]. Maga June Chandler pedig 1993 augusztusában 68 ezer dollár elmaradt gyerektartás miatt perelte be Evant, noha ezt a követelést később visszavonta [1] [4].

2005-ös vallomásában June Chandler azt mondta, hogy mielőtt Jackson az életükbe jött volna Evant teljesen lefoglalta a forgatókönyv írás és nem töltött sok időt a fiával, ami miatt ő panaszkodott is az ex-férjének [3].

Több forrás leírja azt is, hogy Evan Chandlernek erőszakos és goromba természete volt. Mary A. Fischer 1994-ben a GQ magazinnak írt cikkében idéz egy meg nem nevezett családi barátot, aki azt mondta: „Az egyik oka annak, hogy June elhagyta Evant az Evan temperamentuma volt.” [1]. Később ugyanebben a cikkben Fischer leír egy incidenst, amelyre Larry Feldman irodájában került sor (Chandlerék polgári peres ügyvédje a vádak során) 1993-ban. Fischer forrása szerint:

„[Evan Chandler] teljesen elvesztette az eszét és megverte Dave-et [Schwartz]. Schwartz addigra különvált June-tól és kihagyták a mostohafiával kapcsolatos döntések meghozatalából. Megvetette Chandlert amiatt, mert elvitte a fiút és nem adta vissza [az anyjának].

Dave mérges lett és azt mondta Evannak, hogy ez az egész [a Jackson elleni vádak] úgyis csak egy zsarolás, mire Evan felállt, odament hozzá és elkezdte ütni Dave-et – mondja egy második forrás.” [1]

Jordan nagybátyja, Ray Chandler egy cikkben, amit a mára már nem működő weboldala (atgbook.com) számára írt megpróbálta elbagatellizálni az incidenst, úgy jellemezve azt, hogy az “csak” egy „egy ütéses küzdelem volt” egy vita hevében, amely arról a pénzről szólt, amelyet a peren kívüli megállapodástól reméltek és amelyet még meg sem kaptak, de azt ő is elismeri, hogy Evan valóban megütötte Schwartzot [4]. Elismeri ezt az incidenst a könyvében is:

„Addig [Evan] tudatosan elnyomta a megvetését, de ennek a verbális vitának a hevében felugrott a székéből és megütötte Dave arcát. Több ügyvéd lépett közbe és választotta szét a két férfit.” [2; 170. old.]

2004-es könyvében a Redemptionban Geraldine Hughes, egykori titkárnője Barry K. Rothmannak, annak az ügyvédnek, aki Chandleréket először képviselte az 1993-as vádak alatt, beszámol egy keresetről, amelyet David Schwartz nyújtott be Evan Chandler ellen:

„Mr. Schwartz azt állította, hogy 1993. július 9-én Dr. Chandler házában Brentwoodban Dr. Chandler fenyegető módon közelített hozzá, ökölbe szorított kézzel és megfenyegette, hogy megüti a kezével és megrúgja a lábával. Azt állította, hogy Dr. Chandler leteperte a földre, elkezdte rugdosni és leköpte. Mr. Schwartz továbbá azt állította, hogy 1993 augusztusában Mr. Feldman irodájában volt egy másik incidens is, amikor is Dr. Chandler halántékon ütötte Mr. Schwartzot ami miatt ő elvesztette az eszméletét.” [5; 136. old.].

David Schwartz

David Schwartz

Evan Chandler és David Schwartz egy titokban felvett telefonbeszélgetésében Evan, amikor akkori feleségéről, „Monique-ról” beszél (az igazi neve Nathalie Chandler, de a leiratban a „Monique” álnevet használták, akárcsak Ray Chandler könyvében), azt mondja, hogy megölné, ha megtudná, hogy megcsalta anélkül, hogy előbb ezt elmondta volna neki:

„[„Monique”] fog menni a Cannes-i Filmfesztiválta jövőre… igaz? Tudod, hogy az milyen? Az a filmfesztivál egy kibaszott szex parti. Jövőre nélkülem, oké? Ha nem tudnék beszélni vele a félelmeimről, a [sérült szalag], akkor valószínűleg lelőném vagy elválnék tőle.” [6]

és

„És akarod tudni, hogy mit mondtam neki? Ezt mondtam neki. Azt mondtam, ‘June… Monique’ – azt mondtam – ‘ha valaha is más valakivel akarsz aludni vagy ha már nem szeretsz, ha odajössz hozzám és elmondod nekem [sérült szalag] ki a házból és szétbaszod az agyát, örökké szeretni foglak, támogatni foglak és minden jót kívánok neked. De ha fordítva történik és először baszod meg és utána [sérült szalag], akkor megöllek és pont.’ – azt mondtam. ‘Ezek a szabályok. Ha velem akarsz maradni, akkor meg kell értened, hogy én csak így vagyok képes túlélni. Én így élek.'” [6]

Nem más, mint Ray Chandler fedi fel 2005-ös cikkében, hogy „amikor egy 1994-es kihallgatáson Evan erőszakosságáról kérdezték, June azt mondta, hogy 1992 januárjában hallott egy vitáról Evan és az akkori felesége, Monique között, ami fizikaivá vált.”[4]

Evan öccse, Ray Chandler

Evan öccse, Ray Chandler

Noha Ray Chandler a könyvében tagadta Evan fizikai támadásait Schwartz ellen (kivéve az „egy ütéses küzdelmet” Feldman irodájában) és mások ellen és mind a könyvben, mind 2005-ös cikkében azt állította, hogy „[June Chandler] nem látott okot arra, hogy Evan miért jelentene veszélyt Jordie-ra.” [4], Evan erőszakossága végül egy a fia elleni támadásban csúcsosodott ki, amelyben majdnem megölte őt.

2005. július 6-án – kevesebb, mint három héttel Michael Jackson felmentése után az Arvizo perben – Evan Chandler „hátulról fejbe verte [Jordant] egy 12 és fél fontos (kb. 5 és fél kg) súlyzóval aztán gáz spray-vel a szemébe fújt és megpróbálta megfojtani” [7]. Egy bíró később úgy találta, hogy „a súlyzó súlyos testi sérülést vagy halált is okozhatott volna” [7]. 2005. augusztus 5-én Jordan ideiglenes távoltartási végzést kapott az apjával szemben. Noha a bíró ebben az ügyben kijelentette, hogy nem látja bizonyítékát, hogy a vádlott (Evan Chandler) „visszatérően abuzív és korlátozó viselkedést tanúsítana” [7], és ezzel elutasította Jordan kérelmét a végleges távoltartási végzésre vonatkozóan, a fent idézett incidensek együtt valójában kimerítik a visszatérő abuzív viselkedés fogalmát.

Ezzel még nem volt vége Evan és Jordan Chandler jogi vitáinak. 2005. július 24-én Evan Chandler beperelte Jordant utóbbi vagyonkezelői alapjával kapcsolatban. (Ez az az alap, amelyben Jordan pénze volt a Jacksonnal kötött peren kívüli megállapodásból. A bírósági papírok alapján úgy tűnik Evan azért perelt – sikertelenül -, hogy maga is hozzáférhessen ehhez a pénzhez.) Az ügyben az eljárást 2007-ben szüntették meg.

***

Jordan kapcsolata az apjával ambivalensnek tűnt, míg Evan kapcsolata a többi gyermekével gyakorlatilag nem létezett a Jackson elleni vádak után. Amint korábban említettük June Chandler 2005-ös vallomása szerint mielőtt Jackson megjelent az életükben Evan nem töltött sok időt Jordannel. Az 1993-as vádak alatt és azok segítségével Evan aztán sikeresen a gyámjává vált a fiúnak, aki 1994-re multimilliomos volt a Jacksonnal kötött peren kívüli megállapodásnak köszönhetően.

1995-ben azonban Jordan legálisan nagykorúsította magát (az USA-ban létezik olyan jogi eljárás, amelynek során egy tinédzser bizonyos körülményekre tekintettel néhány évvel az életkora szerinti nagykorúvá válása előtt kérheti a jogi nagykorúsítását), mindkét biológiai szülőjétől függetlenedett jogilag és úgy döntött, hogy a továbbiakban Evan második feleségével, Nathalie-val („Monique”) és öccsével és húgával él. Nathalie addigra elvált Evantól és később hozzáment egy hollywoodi forgatókönyvíróhoz, aki Evan két fiatalabb gyermekét a sajátjaként nevelte fel. Evan nem mutatott érdeklődést két fiatalabb gyermeke iránt, csak a multimilliomos Jordannel kívánt kapcsolatot fenntartani.

Nathalie és Evan közti bírósági dokumentumokból úgy tűnik, hogy Jordan nagykorúsítása ellenére Evan továbbra is rendelkezett valamiféle mentális vagy érzelmi kontrollal a fiú felett, mivel ezekben a dokumentumokban Nathalie arról panaszkodott, hogy Jordan nem volt hajlandó beszélni vagy találkozni a fiatalabb testvéreivel akkoriban, akárcsak az apja, aki elhagyta őket.

Még Evan lojális öccse, Ray Chandler is elismerte a könyvében, az All That Glittersben, hogy Evan elhanyagolta a családját a vádak után [2; 248. old.].

Ez megkérdőjelezi Evan ábrázolását, mint aggódó apa, mint az egyetlen felelős felnőtt Jordan életében, mint az egyetlen személy, aki törődött a fia jólétével.

Maga Jordan soha nem beszélt nyilvánosan a Jackson elleni vádakról és mindig próbált visszahúzódni a nyilvánosság elől. Jackson FBI aktái szerint amikor a Vád megkereste, hogy tanúskodjon a sztár 2005-ös perében Jordan visszautasította azt és azt mondta, hogy „jogi eszközökkel fog küzdeni minden kísérlet ellen amivel megpróbálják tanúzásra kényszeríteni” Jackson ellen [8]. Jackson ügyvédje, Thomas Mesereau azt mondta, hogy voltak tanúi, akiket behívott volna, ha Jordan tanúskodik. Ezek a tanúk olyan emberek voltak, akik személyesen ismerték Jordant és akiknek Mesereau szerint Jordan privát elismerte, hogy Jackson sosem molesztálta őt [9].

Evan, Nathalie, Jordan kisöccse és Jordan nem sokkal az 1993-as vádak után

Evan, Nathalie, Jordan kisöccse és Jordan nem sokkal az 1993-as vádak után

2009. november 5-én, négy hónappal Michael Jackson halála után, Evan Chandler öngyilkosságot követett el. Nem hagyott búcsúlevelet. A jelentések szerint magányos emberként halt meg, súlyos és fájdalmas betegségektől sújtva. Végrendeletében Evan arra adott utasítást, hogy a temetése utánig egyetlen családtagját se értesítsék a haláláról. Azt is kijelentette, hogy nem kíván semmit a három gyermekére hagyni: „Olyan okoknál fogva, amelyek a legjobb, ha közöttünk maradnak, szándékosan nem hagyok semmit a Végrendeletemben egyik gyermekemre sem vagy az ő leszármazottaikra.” [10]

Jordan jelenleg jó viszonyt ápol az anyjával, June-nal és ismét közel áll fiatalabb féltestvéreihez és az anyjukhoz, Nathalie-hoz. Éli a gazdag, gondtalan aranyifjak életét, luxus utakkal, luxus apartmanokkal és luxus autókkal – amelyeket nem vitás az a bizonyos Michael Jacksontól szerzett 15 millió dollár alapozott meg.

Jordan Chandler ma (pirossal bekarikázva)

Jordan Chandler ma (pirossal bekarikázva)

Jordan Chandler ma - a társaságában lévő hölgyek közül a középső a menyasszonya, a jobb szélső a húga.

Jordan Chandler ma – a társaságában lévő hölgyek közül a középső a menyasszonya, a jobb szélső az egyik húga.

Jordan Chandler barátaival éppen egy közép-amerikai luxus utazáson

Jordan Chandler barátaival éppen egy közép-amerikai luxus utazáson

Források:

[1] Mary A. Fischer: Was Michael Jackson Framed? (GQ, October 1994)
http://www.buttonmonkey.com/misc/maryfischer.html

[2] Raymond Chandler – All That Glitters: The Crime and the Cover-Up (Windsong Press Ltd, September 2004)

[3] June Chandler’s testimony at Michael Jackson’s 2005 trial (April 11, 2005)

[4] Raymond Chandler’s article on his now defunct website (Allthatglittersbook.com, Atgbook.com, Atgbook.net, January-February, 2005)
http://web.archive.org/web/20050208010747/atgbook.net/GQFinal.html

[5] Geraldine Hughes – Redemption: The Truth Behind the Michael Jackson Child Molestation Allegations (Hughes Publishing, January 2004)

[6] Taped phone conversation between Evan Chandler and David Schwartz (July 8, 1993)
schwartz_chandler (pdf)

[7] Court document about Evan Chandler attacking and almost killing his son in 2005
jordan-versus-evan-chandler-2006 (pdf)

[8] Jackson’s FBI files as released in 2009
http://vault.fbi.gov/Michael%20Jackson/Michael%20Jackson%20305%20File%20Part%201%20of%201/view

[9] Michael Jacskon was Innocent – Tom Mesereau talks about how Jordan Chandler Lies
http://www.youtube.com/watch?v=-eSC997_HH0

[10] Last Will & Testament – Evan Robert Chandler
Evan Chandler’s Last Will (jpg)

Kategória: Az 1993-as ügy | Címke: , , , , , , , , , | 3 hozzászólás

Új sorozat

Kedves Olvasóim!

Az elmúlt időszakban néhány társammal együtt a Michael Jackson elleni vádakról szóló egy angol nyelvű honlapon dolgoztam. Még 1-2 rész hátra van, de lényegileg ez a honlap már elkészült és megtekinthető itt: http://michaeljacksonallegations.com/ .

Arra törekedtünk, hogy tárgyilagosak, tényszerűek legyünk és állításainkat forrásokkal alaposan körbebástyázzuk. Itt, ezen a blogon nemsokára elkezdem magyarra is lefordítani az oda felkerült anyagokat. Úgy gondolom, hogy ez a blogomon eddig megjelenteknél részletesebb, pontosabb és ha lehet ezt mondani profibb anyag, így remélhetőleg a végigolvasása után minden tökéletesen érthetővé válik azok számára is, akik most még a sötétben tapogatóznak a vádakkal kapcsolatban.

Azért tartom ezt fontos dolognak, mert sajnos akit egyszer megvádolnak gyerekmolesztálással, azon a stigma örökké rajta marad, akkor is, ha ártatlan, de hiszem, hogy ebben az esetben minél több információt kapnak az ügyről az emberek, az annál inkább segít eloszlatni a tévképzeteket és tiszta vizet önteni a pohárba.

Holnap már indulunk is az első cikkel.

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy | Címke: , , , , , , | 3 hozzászólás

És neki milyen volt?

Az alábbi beszámoló, amelyet négy német rajongó írt egy 2004 januári találkozásról rávilágít arra, hogy milyen lehetett Michael Jacksonnak megélni ezeket a borzalmas vádakat és azt, hogy az emberek felszínes ítéleteket hoznak róla.

Írta: Brigitte Bloemen, Marina Dobler, Stephanie Grosse és Sonja Winterholler, Németország

Forrás: http://morinen.tumblr.com/post/86044707716/in-the-light-of-recent-allegations-against

Eleinte mélyen sokkolt minket mindaz, ami kibontakozott a szemünk előtt és nem hittük el, hogy Michaelnek valóban ki kell állnia életében másodszor is ilyen vádakat, rágalmakat és fájdalmat!

Noha ezek a vádak nevetségesek voltak és nyilvánvalóan fabrikáltak, de a legszörnyűbb dolog, amit tehettek vele az volt, hogy megvádolták egy ilyen szörnyű bűncselekménnyel és azzal, hogy bántana egy gyereket, majd – nagyban köszönhetően az inkompetens újságíróknak – ezt elhitették az egész világgal. Tudtuk, hogy ez szó szerint széttépte Michael szívét, különösen, amikor rá kellett jönnie arra, hogy sokan az úgynevezett “barátai” közül elhagyták a szükségnek ebben az órájában és még sok rajongó sem tudta mit higgyen és inkább visszahúzódott, amíg a dolgok le nem tisztultak.

De mi tudtuk, hogy tennünk kell valamit – bármit, amivel megmutatjuk neki, hogy még mindig vannak emberek, akik nem hiszik el, amiket mondanak róla. Így amint az első meghallgatás napját kitűzték 2004 januárjában semmi sem tarthatott vissza minket attól, hogy Kaliforniába utazzunk és támogassuk Michaelt.

Amikor megérkeztünk Santa Mariába sokkolt minket a rendőrök hada és az, hogy helikopterek repkedtek a bíróság épülete felett, így támogatva az őrült média cirkuszt több száz újságíróval a világ minden részéről és több száz nézővel, akik megrohamozták a helyet. A legkevesebb, amit mondani lehet, hogy kaotikus jelenetek voltak.

Megkönnyebbültünk, amikor láttuk az ismerős arcokat a rajongók között a kordonok mögött állni a szeretet és a hit üzenetével támogatva morálisan Michaelt ezen a szörnyű napon. Amikor Michael megérkezett és bement az épületbe úgy gondoltuk, hogy erősnek, elszántnak és magabiztosnak tűnik és még azzal is megerősítette a benyomásunkat, hogy út közben üdvözölte a rajongókat a korlát mellett és végül még fel is ugrott az autója tetejére, hogy mindenki láthassa. Őszintén szólva örültünk, hogy így látjuk, mert ez valóban enyhítette egy kicsit az iránta érzett aggodalmunkat. De a szívünk ennél jobban tudta – azt nem tudták becsapni a szemeink benyomásai.

A bírósági meghallgatás után a tömeg felkerekedett Neverland felé, mert elterjedt, hogy Michael meg fogja nyitni a birtokát a közönség előtt aznap. Több ezer ember használta ki az alkalmat, hogy végre kielégítse a kíváncsiságát és élvezzen egy napot a vidámparkjában, állatkertjében, játéktermében, annyit egyen-igyon, amennyit akar és hogy kihasználja a lehetőséget arra, hogy körülszaglásszon egy kicsit Michael otthonában. Nyilvánvaló, hogy a legtöbben egyszerűen jól érezték magukat.

De mi rajongók nagyon másképp éreztük magunkat. Michael egyszer azt mondta: „Neverland én vagyok! A teljességét képviseli annak, aki vagyok.” Így számunkra úgy tűnt, hogy Michael szükségét érezte annak, hogy meztelenre vetkőzzön, hogy kiforgassa a belsejét, hogy a nagyközönség lássa és végre megértse őt. Az érzés, amit átéltünk aznap a birtokon egy nagyon szomorú érzés volt és számunkra Neverlandnek már nem sok köze volt ahhoz a varázslatos helyhez, amit korábban megtapasztaltunk. Az a tény, hogy a sajtó is megostromolta a helyet szintén nem sokat segített – állandóan helikopterek repkedtek Neverland felett és kint is több tucatnyi kamera várakozott.

Néhány nappal később a legtöbb rajongó már hazafelé tartott. Valamilyen oknál fogva ez az árral volt kapcsolatban, de mi egy pár nappal későbbre foglaltuk le a repülőutunkat haza, mint a többiek, így hirtelen mi maradtunk ott egyedül. Noha tettünk kisebb kirándulásokat a közeli látványosságokhoz, de minden nap visszatértünk Neverland kapujához, hogy legalább közelebb legyünk Michaelhez az ott tartózkodásunk hátralévő részében.

Kívülről úgy tűnt, hogy Neverland visszatért a normális kerékvágásba, azonban bent a helyet bemocskolták és a szellemét elpusztították. Mint minden rajongó, aki szerette őt, annyira akartunk segíteni Michaelnek – könnyebbé tenni neki, segíteni, hogy jobban érezze magát, de fogalmunk sem volt hogyan érhetnénk ezt el. Támogató leveleket írtunk, készítettünk ajándékokat a felvidítására és megpróbáltuk ezeket a biztonsági emberein keresztül továbbítani neki.

Egy délután a kapu közelében ültünk a füvön, amikor Michael egyik testvére hajtott ki Neverlandről. Mivel éppen ettünk nem igazán figyeltünk oda rá, de amikor megállt és intett nekünk felálltunk és odamentünk. Köszöntünk egymásnak és megkérdeztük, hogy Michael hogy van. Azt válaszolta, hogy „rendben” van – figyelembe véve a körülményeket, de nem tudtuk nem észrevenni a szomorúságot a hangjában. Megkérdeztük, hogy küldhetnénk-e vele pár felvidító ajándékot Michaelnek, de csak azt válaszolta, hogy odaadhatjuk magunk is. Persze zavarba jöttünk, de gyorsan hozzátette, hogy Michael másnap reggel a kora reggeli órákban fog kihajtani Neverlandről és ha ott leszünk, akkor biztosan meg fog állni nekünk. Elállt a szavunk, megköszöntük a kedvességét, hogy a tudomásunkra hozta ezt.

Természetesen nagyon izgatottak lettünk és azon törtük a fejünket, hogy mit mondhatnánk vagy tehetnénk neki, amivel felvidíthatnánk. Szükségtelen mondani, hogy alig aludtunk egész éjjel. Az ébresztőóra már az éjszaka közepén csörgött és nem sokkal később már úton is voltunk Neverlandre. Amikor megérkeztünk oda és leparkoltunk a közeli kapunál a szokásos parkolóhelyünkön, észrevettük, hogy a biztonsági emberek készenlétbe helyezték magukat először, mert az éjszaka közepén érkeztünk. Később elmondták nekünk, hogy nagyon veszélyes ott kint abban az időben, mert őrült emberek, különösen rasszisták vagy részegek éjszaka elhajtottak Neverland kapuja mellett és csúnya dolgokat dobáltak vagy kiabáltak az irányukba. Féltek, hogy egy nap valaki rájuk is lőhet vagy megpróbál az autójával betörni a kapun, hogy bántsa Michaelt. Szóval nagyon is érthető, hogy megkönnyebbültek, amikor rájöttek, hogy mi vagyunk azok, egyszerű rajongók. Sötét volt és nagyon hideg azon az éjjelen és még egy réteg jeget is el kellett távolítanunk az autónk szélvédőjéről. Hoztunk sok gyertyát, amikből szívet formáltunk a bejárat előtt, aztán előkészítettük az ajándékainkat, a levelünket és elismételtük, hogy mit akarunk mondani Michaelnek, hogy ne felejtsük el idegességünkben.

Az idő múlt és semmi nem történt azon kívül, hogy összefagytunk. Már arra kezdtünk gondolni, hogy Michael testvére tréfát űzött velünk, amikor hirtelen egy nagy jármű fényszórója jelent meg, amint kifelé jött Neverlandról és a kapu felé tartott. Először nem tudtuk miféle jármű, de hamarosan láttuk, hogy egy nagy busz közeledik lassan. Csak lassan esett le, hogy talán ennek a busznak van valami köze Michaelhez. Teljesen kővé meredve álltunk a gyertya szívünk mellett és láttuk, hogy a busz egy pillanatra megáll mielőtt kinyílik a kapu. A két őr mellette sétált ahogy a busz kigördült a kapun a mi irányunkba. A következő amit láttunk az volt, hogy kinyílt a busz ajtaja és Michael asszisztense jött oda hozzánk és megkérdezte van-e itt valaki a sajtótól. Miután mondtuk, hogy nincs, mondta, hogy menjünk vele. A sokkunk és az idegességünk miatt hezitáltunk egy pillanatra. Aztán láttuk, hogy bemegy a buszba és amikor ismét kijött azt mondta, hogy mind bemehetünk – egyenként.

„Egyenként?!” – kiáltottuk mind hangosan. Nem hittük el, hogy ez valóság. Természetesen az volt, nem mintha nem akartunk volna találkozni Michaellel, ellenkezőleg, de teljesen más szituációra számítottunk, arra, hogy majd elmegy mellettünk, lehúzza az ablakot, valami ilyesmire. De bemenni egy buszba egyenként és eltölteni vele egy privát pillanatot ott – ez számunkra elsöprő volt és mind felkészületlennek éreztük magunkat rá.

A barátunk, Stephanie, aki nem hallotta mit mondott Michael asszisztense közelebb jött hozzánk, hogy hallja mi van, így gondolkodás nélkül azt mondtuk neki, hogy ő megy be elsőként, hogy találkozzon Michaellel. Ideje sem volt tiltakozni…

Michael Jackson a 2005-ös per során - fő, hogy Jordannek legyen miből a Bahamákon nyaralni....

Michael Jackson ügyvédjével Thomas Mesereau-val 2005-ben

Stephanie: Szóval én voltam az első, aki bementem a buszba. Felmásztam a lépcsőn és az utolsó kettőn felbuktam és Michael lábainál kötöttem ki – úgy éreztem nagyot égek. Amint másztam fel nem vettem észre, hogy Michael közelebb jött. Amikor felemeltem a szemeimet ő ott állt majdnem az arcomban. Majdnem visszaestem, egyenesen a szemeibe néztem és sokkos állapotban csak annyit tudtam kinyögni, hogy „szia”. Ő is egy sziával válaszolt és mindkét arcomon megpuszilt. Próbáltam visszaemlékezni mindazokra az okos mondatokra, amiket korábban kitaláltunk és még le is írtunk, de nem jutottak eszembe. Ebben a csendben Michael elkezdte ráncolni a homlokát és próbálta kitalálni, hogy vajon mire gondolok. Csapdában éreztem magam és eszembe jutott, hogy néhány nappal korábban a neverlandi biztonsági őrök kijöttek, hogy összeszedjék azokat az ajándékokat, amiket a rajongók Michaelnek akartak adni támogatásul. Én és a testvéreim, akik nagyothallóak készítettünk egy nagy transzparenst egy jelbeszéddel írt mondattal, ami azt jelentette: „Hiszünk benned”. Ez a transzparens is az ajándékok között volt, amiket Michaelnek adtunk néhány nappal korábban. Most, hogy szemtől szembe álltam Michaellel, megkérdeztem, hogy megkapta-e azokat az ajándékokat. Megerősítette, hogy igen és megkérdeztem, hogy volt-e köztük egy transzparens is, ami felkeltette a figyelmét. Egy pillanatig gondolkodott rajta és valami derengett neki: „Iiigen.” Próbáltam felfrissíteni az emlékezetét azzal, hogy elmondtam, hogy a transzparensen jelbeszéddel volt valami. Ez tisztábbá tette a memóriáját és azt mondta: „Óó, igen!” Megkérdeztem, hogy megértette-e a jelek jelentését. Azt mondta: „Nem.” Természetesen azonnal elmagyaráztam neki: „Hiszünk benned!”

Azonnal a karjaimba esett és erősen megölelt. Megragadtam az alkalmat, hogy megköszönjem neki, hogy az, aki, sőt mi több annyira inspiráló sok ember számára, különösen a nagyothalló testvéreim számára. A zenehallgatás számukra nagyon szokatlan és mi ezt el sem tudjuk képzelni. Minden egzotikusnak hangzik a számukra és nem hasonlítható azokhoz a zajokhoz, amiket mi meg tudunk különböztetni. Mi áldottak vagyunk, hogy gond nélkül képesek vagyunk élvezni Michael zenéjét és a zajokat magunk körül. Azáltal, hogy megérintette őket Michael művészete és a mély szeretet és csodálat által, amit éreznek iránta, nagyon keményen edzettek úgy, hogy újra és újra meghallgatták a zenéjét, apró részletekre koncentrálva és megpróbáltak elkülöníteni visszatérő elemeket, mint például egyes szavakat. Elérve a tréning ezen szintjét mindennek automatikusan hatása volt a mindennapi életükre, például az iskolai munka sokkal könnyebbé vált a számukra – és a mai napig segít nekik abban, hogy jobban eligazodjanak a halló emberek világában. Amikor ezt hallotta Michael nagyon meghatódott és ismét szorosan és hosszan összeölelkeztünk egy érzelmes pillanatban. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy ez már nem egy egyoldalú támogatás részünkről, rajongók részéről Michael irányába – hanem neki is szüksége van ránk, hogy erőt merítsen az olyan történetekből, mint az enyém. Megerősítette ezt az érzésemet, amikor azt mondta: „Mondd el minden rajongónak, hogy nagyon szeretem őket és nagyra tartom a támogatásukat az egész világon. Nagyon különlegesek vagytok a számomra és szükségem van rátok.” Ami annak az időnek a nehéz körülményeit illeti, hozzátette, hogy azok, akik felelősek azért, hogy ilyen szörnyű helyzetben van „el akarnak pusztítani engem” és „ez egy nagy hazugság és nem igaz!” Intenzíven kérlelt, hogy jöjjek vissza és támogassam. Azt hiszem nincs több szóra szükség ahhoz, hogy ecseteljük a mély kapcsolatot Michael és köztünk, rajongók között, korlátok nélkül, úgy kezelt minket, mint családtagokat. Ezzel az élménnyel más emberként hagytam el a buszt.

Miután Stephanie lemászott a busz lépcsőjén Sonja volt a következő közülünk, aki találkozott Michaellel. Habozva mászott fel a lépcsőkön…

Sonja: És hirtelen ott álltam Michael előtt és idétlenül azt mondtam „Szia Michael”. Annyira próbáltam visszaemlékezni a kérdésekre, amiket előre elkészítettünk és leírtunk, de most itt ebben a pillanatban minden elszállt. Az egyetlen kérdés, ami eszembe jutott és aminek értelme is volt ebben a helyzetben az volt, hogy „Hogy vagy?” – úgyhogy megkérdeztem. Michael csak ott állt és nem válaszolt. Rám sem nézett, de mindkét kezével szorosan fogta a bal kezemet. Aztán odahajolt és megpuszilt mindkét arcomon, de még mindig nem szólt egy szót sem. Kicsit zavarban voltam és nem tudtam mit csináljak. Szóval a következő amit megkérdeztem tőle az volt, hogy „Jól vagy?” Végre egyenesen rám nézett és kitört belőle: „Nem!” És aztán folytatta miközben a kezemet szorongatta: „Csak úgy teszek, mintha jól lennék, de nem vagyok – nem vagyok.” Ugyanabban a pillanatban nagyon szorosan megölelt és észrevettem, hogy sír. Ó, Istenem, már értettem miért nem szólt egy szót sem korábban. Próbálta nem elveszíteni az önuralmát és nem sírni, de a kérdéseim nem segítettek…

Elég sokáig ott álltunk csak ölelve egymást. Michael zokogott egy ideig és éreztem, hogy remeg, noha elég meleg volt a buszban. Legalább egy fél percembe telt, hogy igazán megértsem, hogy abban a pillanatban Michael ölelt engem, sírt és kimutatta és elmondta nekem az igazi érzelmeit. Addig a pillanatig tényleg azt hittem, hogy tényleg olyan erős és optimista lesz a per kimenetével kapcsolatban, mint ahogy a nyilvánosság előtt mutatta magát az első meghallgatáson néhány nappal korábban. Mennyire naiv voltam! Természetesen félt és természetesen nagyon fájt neki, hogy ilyen szörnyű vádakkal kell szembenéznie, amikor csak segíteni akart ezeken a gyerekeken, ahogy előtte és utána is sok beteg gyereken segített. Ahogy ezen gondolkodtam és éreztem a reszketését, én is a könnyeimmel küszködtem. De aztán Michael azt mondogatta nekem, hogy a rajongók jelenléte a bíróságon nagyon sokat segített neki és hogy mondjuk el minden rajongónak, hogy jöjjön vissza a tárgyalásra is támogatni őt. „Ez nagyon sokat jelent számomra” – majd így folytatta: „Menj fel az Internetre és mondd meg a rajongóknak, hogy nagyon szeretem őket!” Ezt közvetlenül a fülembe mondta, mert még mindig öleltük egymást. Noha még mindig sírt a szavak között, a hangja lágy volt és csodálatos. Mondtam neki, hogy továbbítani fogjuk a szavait a rajongókhoz és hogy sokan szeretnénk mindig mellette lenni, de Európában és máshol élünk – említettem, hogy Németországból jöttünk – így nehéz eljutni minden tárgyalási napra. Csak azt akartam neki elmagyarázni, hogy miért nem tudunk mi vagy más rajongók minden nap ott lenni, noha nagyon szeretnénk és azt hiszem megértette, amit mondtam. Csak annyit mondott: „tudom” és nagyon szorosan megölelt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez volt a legérzelmesebb ölelés, amit valaha kaptam vagy adtam. Most tényleg nem számított, hogy ő kicsoda vagy én ki vagyok – csak két ember megölelte egymást. Csodálatos volt. Elárasztottak az érzelmek, nem tudtam visszafogni magam és azt mondtam: „Nagyon szeretlek”. Miután még egy pár másodpercig tartottuk a NAGY ölelést, végül mindketten egyszerre engedtük el. Annyira zavarban voltam, hogy majdnem úgy mentem ki a buszból, hogy bármi mást mondtam vagy tettem volna, de aztán eszembe jutott, hogy volt nálam egy kis bajor zászló Michael részére, amire ráírtuk, hogy „München szeret téged”. Szóval újra megfordultam Michael felé és azt mondtam: „Ó, és ez a tiéd.” Elvette a zászlót, ami majdnem eltűnt a nagy kezében és azt felelte: „köszönöm”. Végül megfordultam és megpróbáltam lemászni a lépcsőn remegő térdekkel.

Sonja falfehéren jött ki a buszból és Marina volt a következő, aki felmászott azon a lépcsőn.

Marina: Sonja látványa elbizonytalanított, nem azzal kapcsolatban, hogy akarok-e találkozni Michaellel, hanem az érzelmi hatása miatt. Megálltam, amikor megláttam Michaelt várni rám a lépcső tetején, amint lenézett rám. Félénken azt mondtam: „Jó reggelt, Michael”. Először csak nézett rám és egyáltalán nem mozdult meg. Úgy tűnt mondani akar valamit, de pár pillanat múlva hirtelen megragadta a kezem és felhúzott a két hátralévő lépcsőn, megpuszilt mindkét arcomon és szorosan megölelt. Abban a pillanatban minden felgyülemlett feszültség, minden félelem és szomorúság, amit miatta éreztem, minden aggodalom, szimpátia, de főleg az iránta érzett szeretetem hirtelen kitört és könnyek gördültek le az arcomon: „Nagyon szeretlek Michael!” – csak ezeket a szavakat tudtam kipréselni a számom. Michael sem tudta megőrizni az önuralmát, bár nagyon próbálta és könnyekben tört ki, amikor azt mondta: „Én sokkal jobban szeretlek”. Még szorosabban megölelt, mint azelőtt, próbált megvigasztalni azzal, hogy a fejemet és a hátamat simogatta. Egyikünk sem tudta abbahagyni a sírást, ami csak egyre jobban és jobban eszkalálódott. Azokban a pillanatokban éreztem és megtapasztaltam, hogy mennyire feldúlt, mennyire mélyen sérült és megtört volt Michael azoktól a szörnyű dolgoktól, amik az életében zajlottak. Egyáltalán nem volt magabiztos, mint ahogy a világnak próbálta mutatni a bíróság előtt pár nappal korábban Santa Mariában. Egyszer csak Michael elkezdett tetőtől talpig reszketni. Nyilvánvaló volt, hogy kétségbeesetten szüksége volt az életében olyan emberekre, akikre támaszkodhat, akikben megbízhat és akik hisznek az ártatlanságában. Egy ideig csak zokogva öleltük egymást, amikor hirtelen megtört hanggal azt mondta: „…tudod annyira bántanak ezzel, megpróbálnak elpusztítani…” Egész testében rettentően remegett, amikor kimondta ezeket a szavakat és én gyámoltalanul próbáltam megvigasztalni amennyire tudtam azzal, hogy simogattam a hátát, de nem találtam szavakat a vigasztalására, mert tudtam, hogy a helyzet amiben van szörnyű és bármi mást állítani szemen szedett hazugság lenne. „Tudom… tudom…” – csak ennyit tudtam kinyögni és aztán megint mindketten annyira sírtunk, hogy alig kaptunk levegőt. Úgy éreztem Michael fuldoklik és kétségbeesetten próbál belekapaszkodni egy szalmaszálba, amikor még szorosabban magához ölelt úgy, hogy az már majdnem fájt. Mégis a legmélyebb kétségbeesés ezen pillanatában most megpróbált újra megszólalni és majdnem hangtalanul, a sok sírástól rekedten, kétségbeesetten és esdekelve suttogta: „… de meg kell gyógyítanunk a világot és segíteni a gyerekeken”. Ahogyan kimondta ezeket a szavakat az mindennél nagyobb aggodalommal töltött el, mert olyan búcsú érzését keltették, mintha arra próbálna célozni, hogy már nem lesz itt velünk nagyon sokáig és arra volt szüksége, hogy mi (rajongók) töltsük be a küldetését. Ösztönösen azt feleltem: „Ó, meg fogjuk – de együtt fogjuk, Michael!” – ezzel próbáltam elmondani neki, hogy nagyon nagy szükségünk van rá. Ezeknél a szavaknál szó szerint összeomlott ismét és olyan keservesen zokogott, hogy nekem kellett megtartanom és megőriznem mindkettőnk egyensúlyát. Ismét sokat sírtunk és eltartott egy darabig, amíg Michael erőt gyűjtött arra, hogy összeszedje magát. Próbáltam követni a példáját, még mindketten reszkettünk és mindkettőnk arca nedves volt egymás könnyeitől, végül elköszöntünk egymástól mielőtt remegő lábakkal lemásztam a lépcsőn, teljesen kimerülten, összetört szívvel és üresen.

Brigitte: Mialatt Marina odafent volt Michaellel, én csak egyszer mertem felnézni röviden, hogy lássam jól hallottam-e és Marina és Michael valóban egymás karjaiban voltak és úgy hangzott mintha mindketten zokognának. Sötét volt és halk zongora zene szólt a buszban. Én még mindig remegtem és fáztam a hideg miatt, de azért is, mert annyira ideges voltam és már nem tudtam mire számítsak. Szóval próbáltam elterelni a figyelmemet és beszélgettem Michael asszisztensével, aki a busznál állt a sofőr fülke mellett. Meséltem az asszisztensnek néhány sztorit – arról, hogy miért vagyunk még mindig itt, hogy a bírósági meghallgatásra jöttünk, de későbbre foglaltuk le a repülőjegyünket hazafelé, mert úgy majdnem feleannyiba került. Még mindig beszélgettünk, amikor hallottam Marinát felém jönni, próbált elmenni mellettem és lemászni a busz lépcsőjén. Nem szólt egy szót sem és nem tűnt önmagának, átpréselte magát mellettem, megbotlott és majdnem leesett a lépcsőn. Marina állapota és a zokogás hangja amit korábban hallottam kicsit megrémisztett őszintén szólva. Szóval megpróbáltam időt nyerni, de miután lesegítettem Marinát a buszból én következtem.

Félénken és lassan felmásztam a lépcsőn Michael irányába és még mindig kerültem, hogy ránézzek. Nem akartam egyenesen a szemébe nézni, nem akartam zavarba hozni őt és magamat, így csak kinyújtottam a kezem Michael felé és azt mondtam: „Szia”. De mielőtt egy szót is szólhattam volna, megragadta a kezem és maga felé húzott és azonnal szorosan megölelt. Egy kicsit ott ragadtam, körülbelül két lépcsővel Michael alatt miközben egyre közelebb és közelebb húzott. Volt egy kis korlát a buszban, ami egy helyet kerített le a sofőr mögött és megakadályozta azt, hogy az emberek leessenek. Volt rajta egy fogó is az utolsó lépcsőn való felkapaszkodáshoz. Mivel Michael korábban megragadott és nem tudtam felmászni az összes lépcsőn, ez a kis korlát a hasamban volt, ami nem volt valami kényelmes, különösen mivel Michael nagyon erősen húzott felé és nem engedett el. Akárhogy is, ilyen korán reggel, fáradtan, megfagyva, idegesen és összezavarodottan az érzékszerveid elég szelektíven működnek néha – szóval sikerült mindössze pár másodperc alatt elfelejteni ezt a korlátot a hasamban. Csak néhány pillanat múlva vettem észre Michael mennyire meleg volt és hogy próbált engem is felmelegíteni azzal, hogy a hátamat dörzsölte a kezével. Biztos érezte, hogy őrült módon remegek. A dzsekim hangja amint dörzsölgették végre „felébresztett” és éreztem, hogy Michael is remeg egy kicsit és a vállamon sír. Így maradtunk legalább egy vagy két percig anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna. Aztán hallottam a hangját suttogni a fülembe: „Menj fel az Internetre…” Amint mondtam korábban, nem voltam teljesen önmagam ott és akkor és csak hallottam az Internet dolgot és azon tűnődtem vajon miről beszél. De aztán végül koncentráltam és valószínűleg mondtam a fülemnek, hogy figyeljen és hallottam amint folytatja: „Menj fel az Internetre és mondd meg mindenkinek, mondd meg minden rajongónak, hogy nagyon szeretem őket és hogy jöjjenek el legközelebb a bíróságra! ANNYIRA fontos ez nekem!” Miközben ezt mondta Michael még erősebben húzott maga felé. Már alig tudtam lélegezni, de válaszoltam: „Megígérem, hogy eljönnek – ez nekünk is sokat jelent.” (Úgy értettem, hogy mi is jobban éreztük magunkat tőle, hogy végül segíthettünk és támogathattuk őt és visszaadhattunk neki valamit azok után, hogy ő évekig olyan sokat adott a világnak.) Ezután Michael ismét sírni kezdett. Én kissé gyámoltalannak és zavarban éreztem magam, remegtem és zokogtam, de nem igazán tudtam sírni. Inkább olyan volt, mintha sokkban lennék, ösztönösen elkezdtem dörzsölgetni a hátát, ahogy korábban ő tette. Ő még szorosabban ölelt egy pár pillanatig, éreztem a lélegzetét és a sírását – végül elengedett. Egy kicsit hátralépett, összetette a kezeit az arca előtt és csendesen azt suttogta: „Szeretlek”. Én azt mondtam: „Én jobban szeretlek.” – megfordultam teljesen sokkos állapotban és majdnem leestem a lépcsőn, ahol még mindig álltam. De mielőtt lementem volna a lépcsőn láttam, hogy még mindig nálam van a három képeslap Münchenből, amit Michaelnek írtunk az elmúlt éjszaka. Kicsit összegyűrődtek, mert beragadtak valahová a korlát, Michael és közém, de visszafordultam és azt mondtam: „ó, és ez a tiéd” és odaadtam őket neki. Ő halkan azt mondta: „ó, köszönöm” miközben még mindig a könnyeit törölgette. Kibotorkáltam a buszból és azt láttam, hogy a többiek hitetlenkedve bámultak egymásra, remegve, ölelve egymást… egyszerűen nem találtuk a szavakat.

A busz ott állt még néhány percig nyitott ajtóval. Mind annyira kimerültünk és elfáradtunk, hogy nem emlékszünk pontosan mi történt azután, de arra igen, hogy Michael asszisztense beszélt a biztonsági őrökkel arról, hogy most mit tegyenek velünk és hogy Michael azt üzeni nekik engedjenek be minket Neverlandre és adjanak valamit enni és inni – nyilvánvalóan, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat és megnyugodjunk ebből a kimerült állapotunkból. Ismét közelebb mentünk a busz ajtajához és hallottuk Michael hangját és amikor újra meglátott minket, azonnal lesétált, hogy megérintsen mindnyájunkat és azt mondta: „Köszönöm!” Válaszul azt mondtuk neki, hogy maradjon erős és őrizze meg a hitet és hogy ott leszünk mellette és nagyon szeretjük. Miközben nem engedte el a kezünket azt mondta egy nagyon hangos és mély hangon: „Én még jobban szeretlek!” A busz ajtaja becsukódott és a busz elhajtott, miközben ő még mindig az ablaknál állt és integetett nekünk, mi pedig neki.

Az a hideg januári reggel mindnyájunkat megváltoztatott. Ez volt életünk legszívszorítóbb, legfájdalmasabb élménye – az, hogy valaki, akit szeretsz ennyire szenved, miközben meg kell értened, hogy képtelen vagy igazán segíteni, azon túl, hogy teljes szívedből támogatod és egyszerűen ott vagy mellette. De ami a legnagyobb hatással volt ránk és igazán megérttette velünk, hogy ki Michael az az, hogy még az életének ezekben a legsötétebb és legreménytelenebb pillanataiban is a szíve másokra gondolt, azokra, akik szükséget szenvednek, különösen a beteg és szegény gyerekekre és a szenvedő bolygónkra! Megértettük, hogy Michael igazán erről szólt! Arról, hogy segítsük, szeressük egymást és törődjünk egymással! És nem számít az emberek hányszor próbálták őt nevetségessé tenni, kisebbíteni és bántani, sőt még el is pusztítani, mint tavaly, Michael sosem vesztette el a képességét a szeretetre, a törődésre és mély vágyát arra, hogy segítsen másokon! Ő egyszerűen jobban szeretett!

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy, Általános, Média | Címke: , , , | 6 hozzászólás

A Wade Robson / James Safechuck-ügy

Régen írtam már ebbe a blogba, de sajnos most muszáj Wade Robson és James Safechuck vádjai miatt, amelyekről már bizonyára ti is értesültetek. Írtam egy összefoglalót arról, hogy mit állítanak és hol tart most az ügyük. Kicsit hosszú, de ha tényleg érdekel az ügy, akkor szerintem érdemes végigmenni rajta, hogy ne csak a bulvármédia ferdítései mentén lássuk mi történik.

Ki az a Wade Robson?

Wade Robson

Wade Robson

Wade Robson ausztrál táncos, koreográfus, akit édesanyja, Joy Robson szinte születésétől táncos pályára szánt. A kétségtelenül tehetséges gyermeket 5 évesen benevezte anyja egy táncversenyre a hazájában, amit meg is nyert és jutalomból találkozhatott az éppen ott turnézó Michael Jacksonnal.

Két évvel később a Robson család az USA-ba ment vakációzni, ahol az ambiciózus anya ismét felvette a kapcsolatot Jacksonnal azzal, hogy segítsen karriert csinálni a tehetséges Wade-nek. Az anya későbbi elmondása szerint tudták, hogy a táncos, koreográfus szakmában komoly pályafutást csak akkor futhatnak be, ha az USA-ba költöznek, ehhez azonban zöld kártyát kellett kapniuk valakitől. Michael Jackson ebben segített nekik azzal, hogy alkalmazta Joy Robsont az egyik cégében. Az anya, az akkor 9 éves Wade és 12 éves nővére, Chantal Robson így az USA-ba költözhettek 1991-ben. A gyerekek apja, Dennis Robson valamint Wade 10 évvel idősebb bátyja, az akkor már főiskolás Shane Ausztráliában maradt. Az apánál egyébként ekkoriban diagnosztizáltak mániás depressziót, s ez az állapota ahhoz vezetett, hogy kapcsolata Joy Robsonnal amúgy is megromlott, amin természetesen a nagy távolság sem javított.

Joy Robson tehát a két kisebb gyerekével az USA-ban telepedett le azzal a feltett szándékkal, hogy Wade-ből sztárt nevel. Ebben némileg Michael Jackson segítségét is igénybe vette – egyrészt a már említett zöld kártyával, másrészt pedig azzal, hogy kisebb munkákat Jackson is adott a gyereknek. Wade szerepelt Michael Black or White, Jam és Heal The World című videóklipjeiben, valamint egy L.A. Gear reklámban a sztárral és más gyerekekkel.   Ugyanakkor egy 1995-ös interjúban mind Joy, mind Wade hangsúlyozták, hogy bár Michael nagy inspirációt jelentett Wade számára, de a karrierjét egyedül ők irányítják, a döntéseiket ők maguk hozzák meg.

Robson (bekarikázva) a Black or White-ban

Robson (bekarikázva) a Black or White-ban

Jackson és Robson az L.A. Gear reklámban

Jackson és Robson az L.A. Gear reklámban

A család időnként ellátogatott Jackson Neverland nevű birtokára, vagy Los Angeles-i lakásába, s ezen alkalmakkor Wade rendszeresen a sztár szobájában aludt. Ebből sosem csinált titkot senki és Wade Robson 20 éven át tagadta – bíróságon eskü alatt és interjúkban egyaránt -, hogy bármi oda nem illő történt volna ezen alkalmakkor. Ám most Robson ezt próbálja Jackson ellen fordítani. Később részletezem, hogy hogyan.

Jackson azonban nem volt állandó jelenlét a gyermek és a család életében, Joy Robson maga menedzselte a fiát. Az 1995-ös interjúban Joy Robson így mesélt: “Amikor először fontolgattuk a Los Angeles-be való költözést Michael azt mondta nekünk, hogy azt kövessük, amit a szívünk diktál és úgy éreztük, hogy az a jó, ha költözünk. Az első 18 hónap LA-ben nagyon kemény volt. Hoztunk hat bőröndöt és egy kis pénzt és senkit nem ismertünk LA-ben, csak Michaelt, aki azonban a legtöbbször nem volt ott. És tulajdonképpen legelölről kellett kezdenünk Wade karrierjével, mert ismeretlen volt, de kitartóak voltunk és végül, bár nehezen, de találtunk egy jó színházi és tánc ügynököt és elkezdtünk válogatásokra járni.” [1]

Joy az 1995-ös interjúban rávilágít hogy milyen keményen dolgozott Wade gyerekként. Naponta három-négy válogatáson vettek részt iskola után délután 3 és 7 óra között. Hogy az ambíció a leginkább Wade-é volt-e vagy az anyjáé, azt innen nehéz eldönteni, bár anyja szerint: “Ő egy érett 12 éves, aki tudja mit akar legyen szó az albumborítóról vagy egy szerepről. Született előadó.”

Wade nővére, Chantal – bár Wade-hez képest kevésbé volt tehetséges -, de szintén a tánc és a koreográfia világában kezdett dolgozni már gyerekként. Sokszor Wade farvizén utazva – pl. Wade által elvállalt projektekben kapott asszisztensi szerepet. Elmondhatni, hogy az egész család ambícióinak a megvalósulása nagyban Wade vállaira nehezedett egészen fiatal korától elkezdve.

Az anya, Joy Robson mindent a kezében tartott vasmarokkal. Sőt, egy idő után már nemcsak Wade-et menedzselte, hanem tehetségkutató és -segítő ügynökséget nyitott más tehetséges gyerekek számára is. Az ambícióját jól mutatja, hogy noha fia tizenévesen már sikeres táncos és koreográfus volt, sőt lemezszerződéssel is rendelkezett, eleinte nem volt teljesen elégedett az USA-ban eltöltött első három évben elértekkel: “Amikor először idejöttünk azt hittem három év alatt többet elérünk majd, de most – figyelembe véve az élet és az üzlet realitásait és összehasonlítva azzal, hogy mit értünk el másokhoz képest, akik egész életükben ebben az iparban voltak, akkor azt hiszem nagyon jól csináljuk.” [1] 

Minden a tánccal indult, de Joy ezután elkezdte a fiát más irányokba is terelgetni: színészet, zene, koreográfia. Ahogy egy interjúban Joy Robson elmondta, 10 éves korában Wade már nagyon öntudatosan átlátta, hogy nem táncosként akar megélni, mert a táncosok keveset keresnek és hamar kikopnak a koreográfusokhoz képest.

A zenei karrier építgetésében Wade megint kapott némi segítséget Michael Jacksontól. Wade és egy hasonló korú társa létrehozott egy együttest Quo néven, amely első és egyetlen albumát Jackson MJJ Productions nevű lemeztársaságánál jelentette meg.

A Quo

Wade epizódszereplőként bekerült pár szappanoperába is, de a fő irányvonal a koreográfia maradt. Wade mindössze 14-15 éves volt amikor már sztárokat koreografált. Először az Immature nevű gyerekekből álló együttest, majd Britney Spearst. Spears később egy interjúban elmondta, hogy mennyire meglepte, amikor először bemutatták Wade-nek – azon, hogy „egy bébi” lesz a koreográfusa. Azonban az együttműködés gyümölcsöző volt és hosszú távúvá vált. Később Wade már nemcsak Britney-vel, hanem az ’N Sync fiúcsapattal is együtt dolgozott. Eleinte csak koreográfusként, majd a csapat 2001-es (és utolsó) Celebrity című albumán már társszerzőként is megjelenik négy dalban.

Britney Spears és Wade Robson

Britney Spears és Wade Robson

Mint ismert, akkoriban az ’N Sync egyik tagja, Justin Timberlake együtt járt Britney Spearsszel. A kapcsolat komoly volt, azonban 2002-ben hirtelen véget ért – miden jel szerint azért, mert Spears megcsalta Timberlake-et (erről szól Timberlake Cry Me A River című dala). A pletykák szerint Wade Robson volt a harmadik fél. Bár Robson a nyilvánosság előtt ezt tagadta, de az tény, hogy bár korábban jó barátságot ápolt Timberlake-kel, dalokat írtak együtt, koreográfián dolgoztak együtt, itt hirtelen megszakadt közöttük minden együttműködés. Ha igaz a pletyka, akkor Wade már itt hátba szúrt egy barátot.

Ide vágó adalék, hogy 2011-ben Wade anyja, Joy Robson egy másik táncos vendége volt egy rádióinterjúban. A táncos, aki nagyjából Wade kortársa viccelődve megjegyezte neki, hogy Wade amikor 15 éves volt kikezdett az ő barátnőjével, mire Joy válasza az volt: „Hát igen, ez Wade.” Szóval úgy tűnik a dolog nem áll távol a jellemétől.

2002-ben más magánéleti problémái is voltak Wade-nek: mániás depressziós apja felakasztotta magát otthon Ausztráliában és meghalt.

Szakmailag azonban talán ez az időszak mondható Wade csúcs időszakának. Spears, az ’N Sync, majd önálló táncműsort kapott az MTV-n The Wade Robson Project címmel. Aztán 2007-2008-ban zsűritag és koreográfus volt a So You Think You Can Dance című táncos tehetségkutató műsorban.

Azonban a tánc és a koreográfia már nem elégítette ki. Egyre inkább a filmezés, a rendezés kezdte érdekelni. Pontosabban ez mindig is a vágya volt gyermekkorától kezdve, s jelen perirataiban ezt – mintegy vádlón – Michael Jackson számlájára írja. Hogy hogyan és miért vádlón, azt majd később részletezem.

Mindenesetre ezen a téren korántsem volt olyan sikeres, mint a táncban és koreográfiában. Belekezdett projektekbe, majd hirtelen kihátrált belőlük. A feleségével, Amandával (2005-ben vette feleségül a korábban divattervezéssel foglalkozó Amanda Rodriguezt – ma Amanda Robson) próbáltak saját filmet készíteni, de ez sosem valósult meg. Ugyanakkor a különféle – mindig kútba hulló – film projektek érdekében számos tánc és koreográfia munkát visszautasított, lemondott. A 2000-es évek végére egyébként már ezen a téren is elkönyvelt kudarcokat. Például 2008-ban koreográfusa volt a Cirque du Soleil Las Vegas-i Criss Angel show-jának, ami a társulat történetének egyik legrosszabb előadásaként és legnagyobb bukásaként vonult be a történelembe. Robson eredeti koreográfiáját végül egy másik koreográfus segítségével teljesen át is dolgozták.

2008 októberében Robson bejelentette, hogy újra Britney Spears koreográfusa lesz az énekesnő 2009-es The Circus Starring Britney Spears című turnéján. Decemberre azonban távozott a projektből. Hivatalosan azt kommunikálták, hogy eleve nem is tervezték máshogy, Wade-et csupán az „elő turné” koreografálására kérték fel, de ez a magyarázat egyértelműen sántít, mivel Wade maga beszélt korábban arról, hogy az egész turnét ő fogja koreografálni.

Később Robson azt nyilatkozta, hogy azért hagyta ott a Spears turnét, mert teljes erővel a filmkészítésre akart koncentrálni a feleségével (akkor miért vállalta el egyáltalán?): „Úgy volt, hogy megcsináljuk ezt a Britney turnét, de ez csak elvonta a figyelmem és mi igazából filmet szeretnénk csinálni és ezen az úton akarunk továbbmenni… Az időm nagy részét azzal töltöm, hogy munkákat mondok le, ami valószínűleg a saját bukásomhoz fog vezetni…

A feleség, Amanda egyébként eredetileg divattervező, mégis mintegy Yoko Onóként Wade egyre több projektjében jelent meg közvetlen munkatársaként, kreatív partnerként. A tervezett filmes projektben a nő mint forgatókönyv író és kosztümtervező, Wade mint rendező, producer és koreográfus volt megjelölve.

A nagy filmes tervekből azonban csak két táncos rövid film valósult meg. Egy 17 perces I? („I Question Mark”) címmel és egy 5 perces Within címmel, amelyet a felesége írt és Wade rendezett és koreografált. Utóbbit 2007-ben forgatták Michael Jackson Neverland birtokán, a köszönetnyilvánításoknál 4:49-nél olvashatjuk is: “Wade és Amanda Robson szeretné megköszönni… MJ-nek azért, hogy megengedte, hogy használjuk a megszentelt földjét és Grace-nek (Grace Rwaramba – Jackson gyerekeinek a dadája, mondhatni Jackson jobb keze ebben az időben), hogy lehetővé tette ezt”.

A Neverlanden 2007-ben forgatott Within

Nyilván nem azért utasítottak vissza minden más munkát, hogy ezeket megvalósíthassák. Ennél komolyabb terveik voltak a filmmel. 2009-ben egy interjúban Wade arról számolt be, hogy már egy éve dolgozik a feleségével egy film forgatókönyvén és nemsokára el is kezdik forgatni: „… heti öt napon ezen dolgozunk attól a pillanattól fogva, hogy felkelünk addig, amíg lemegy a nap. Ezt csináljuk egész nap, minden nap.”

Azonban ez a film sosem valósult meg. Ahogy más projektek sem, amiket korábban nagy lelkesedéssel bejelentett – mint például egy színdarab. Wade korábban szárnyaló karrierje egyre inkább megtorpant, széthullott.

2009. június 25-én Michael Jackson meghalt. Néhány nappal a halála után Robson az alábbi üzenetet tette fel ma már nem létező honlapjára:

„Michael Jackson megváltoztatta a világot és személy szerint megváltoztatta az én életemet örökre. Ő az oka annak, hogy táncolok, annak, hogy zenélek és ő az egyik fő oka annak, hogy hiszek az emberi faj tiszta jóságában. 20 éven át közeli barátom volt. A zenéje, a mozgása, a személyes, inspiráló szavai, a bátorítása és a feltétel nélküli szeretete mindig bennem fog élni. Elmondhatatlanul hiányozni fog, de tudom, hogy most már békességbe van és melódiával és holdsétával bűvöli el a mennyet.

Szeretlek Michael.

Wade Robson”

Itt kell megjegyezni, hogy Wade Robson Michael Jackson haláláig barátságot ápolt a sztárral (illetve most már inkább mondjuk úgy: úgy tett, mintha azt ápolna). MJ halála után egy interjúban elmondta, hogy utoljára 2008-ban találkozott vele. Las Vegas-ban látogatta meg feleségével Jacksont és a gyerekeit, hogy közös kerti hússütésen vegyenek részt.

Robson ezután több táncos tribute koreográfiát is készített Jackson emlékére, valamint ő írta az előszót a Jackson hagyatékkezelője által jóváhagyott The Official Michael Jackson Opus című képes emlék albumhoz, amelyben szintén áradozik egykori mentoráról. De ezek csak szórványos, kis projektek voltak, nem állandó, jól fizető munkák. (Sőt, egy tribute-ért vagy egy előszóért egy ilyen albumba valószínűleg nem is nagyon fizetnek.)

2010 decemberében ajánlatot kapott arra, hogy rendezze meg a Step Up című táncos film negyedik részét. 2011 áprilisában azonban személyes okokra hivatkozva hirtelen kihátrált a projektből. Három hónappal később bejelentette, hogy ő fogja rendezni és koreografálni a Cirque du Soleil Michael Jackson showját, az Immortalt: “Most kezdek dolgozni a Cirque du Soleil Michael Jackson showján… Ami egyszerre izgalmas és ijesztő, mert hatalmas felelősség. De azért vállaltam, mert Mike annyira hatalmas része volt a karrieremnek és az életemnek. 20 éven át barátok voltunk mielőtt elment, hétéves korom óta. Szóval ez egy lehetőség a számomra, hogy egy kicsit visszaadjak az örökségébe…”

Azonban ebből sem lett semmi. A showt valójában Jamie King rendezte és koreografálta – az a koreográfus, aki egyébként már a Britney Spears turnén is váltotta Wade-et.

Wade karrierje teljesen zsákutcába jutott.

2013. májusában aztán robbant a bomba: Wade Robson pert indított Michael Jackson és cégei ellen, valamint hitelezői követelést (creditor’s claim) nyújtott be a hagyatékkezelője ellen azzal a váddal, hogy 1990 és 1997 között, amikor Robson 7-14 éves volt, a sztár szexuálisan molesztálta őt. Robson anyagi kártérítést követel, s bár a konkrét összeg meghatározását a bíróságra bízza, azonban a beadványa megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy jó sok pénzre számít, hiszen azt állítja, hogy Jackson állítólagos molesztálása képtelenné teszi arra, hogy élete hátralévő részében folytassa a munkáját, pedig, ha nincs az állítólagos molesztálás, akkor nemzetközi szupersztár vált volna belőle. Legalábbis ezt állítja a beadványában. Követelése szerint Jackson hagyatékkezelőjének kártalanítania kell őt minden múltbeli és jövőbeli bevételéért, amely az állítólagos molesztálás miatt maradt el.

Mivel vádolja Michael Jacksont Wade Robson?

Mindennel, amit egy gyermekmolesztálási perben meg lehet fogalmazni: azzal, hogy fogdosta ruhán kívül és ruha alatt, kölcsönös maszturbálással, kölcsönös orális szex-szel és anális közösüléssel. Robson azt állítja, hogy Jackson rögtön az első éjszakán elkezdte a molesztálást, amikor egy szobában aludtak és ezt követően gyakorlatilag minden egyes alkalommal molesztálta, amikor egyedül maradtak egy szobában hét éven át, 7 és 14 éves kora között.

Mivel magyarázza Wade Robson azt, hogy 20 év után most hirtelen megváltoztatta a sztoriját?

Először menjünk végig azon, hogy 20 éven át mit mondott Robson!

Amikor Jacksont 1993-ban egy 13 éves fiú, Jordan Chandler családja megvádolta gyerekmolesztálással (ott is pénzt akartak a szülők Jacksontól - erről az ügyről is részletesen olvashatsz ezen a blogon), akkor Wade Robson a televízió nyilvánossága elé kiállva védte őt meg. Joy Robson ezt mondta erről az 1995-ös interjúban: “Michael előbb magát bántaná, mintsem hogy bántson egy gyereket. Neki nem volt gyerekkora, így fontos a számára, hogy másoknak legyen. Wade döntése volt, hogy a nyilvánosság elé áll a televízióban és megvédi Michael ártatlanságát. Nehéz volt, különösen egy 11 évesnek, de nem tehettük meg, hogy hagyjuk, hogy az emberek elhiggyék, hogy Michael bármi más volt nekünk, mint barát.” [1]

Robsont – akárcsak más gyerekeket – a hatóságok többször kihallgatták és kikérdezték arról, hogy Jackson nem molesztálta-e, de mindvégig azt mondta, hogy nem, beleértve egy nagy esküdtszék (Grand Jury) előtt tett vallomást is.

2005-ben, amikor egy újabb család próbált meg pénzhez jutni azzal, hogy 1993 óta könnyű volt Jacksont megvádolni ilyesmivel az akkor ráaggatott stigma miatt (lásd Arvizo per – erről is részletesen olvashatsz erről a blogon) Robson már felnőtt ember volt, 22 éves. A védelem első tanújaként jelent meg a tanúk padján Jackson oldalán. Hogy erősítse gyenge lábakon álló ügyét, a vád megpróbálta több Jackson körül felbukkanó gyerekről azt állítani, hogy a sztár molesztálta őket, annak ellenére, hogy maguk a gyerekek ezt tagadták, de Robson másokkal együtt visszautasította a vádakat. A kihallgatása roppant specifikus volt – a vád képviseletében Ron Zonen ügyész részletekbe menően kérdezte ki: „csinálta-e ezt veled? csinálta-e azt veled?” Robson minden egyes ilyen kérdésre határozott nemmel felelt.

Mindemellett Robson sokszor média nyilatkozatokban is megvédte Jacksont a vádak ellen, teljesen önkéntesen és amint korábban említettük a sztár haláláig jóban volt vele.

A megváltozott sztorira most azt a magyarázatot adja, hogy Jackson „agymosta” őt és emiatt csaknem 30 éves koráig, 2012 májusáig képtelen volt felismerni, hogy gyermekkori szexuális molesztálás áldozata volt.

Néhány részlet a beadványa dokumentumaiból:

“Elkezdte olyan életelvekkel tömni a fejem, hogy “legyél benne a történelemkönyvekben” és “tedd halhatatlanná magad”. Azt is prófétálta, hogy egy napon nagyobb filmrendező leszek, mint Steven Spielberg. Ahogy én láttam [Jackson] megírta a sorsomat.” [2; 2. oldal, 9. pont]

Michael Jackson valóban biztatott minden tehetséges embert maga körül, hogy törekedjen a legjobbra, a legtöbbre, ami kitelik tőle, valamint biztatta a tehetséges gyerekeket is a fentiekhez hasonló módon. Ez azonban nem bűncselekmény (sőt), tehát hogy kerül ez mégis Robson vádjai közé? A későbbiekből majd kiderül, hogy Robson két 2011-2012-es idegösszeroppanását ahhoz köti, hogy nem tudta beteljesíteni Jackson ezen „próféciáját”. Furcsa sztori, de majd megpróbáljuk kibogozni Robson gondolatmenetét.

Amint fent leírtam 1993-ban a Chandler vádak idején az akkor 11 éves Robsont is kikérdezték a hatóságok, sőt a médiában is nyilatkozott, azonban mindig is tagadta, hogy bármi oda nem illő dolog történt volna közötte és Jackson között. Most azonban azt állítja, hogy Jackson telefonon betanította, hogy mit kell mondania.

“Amint beidéztek vallomást tenni [Jackson] elkezdett hívogatni minden nap, hogy tréningezzen engem. Azt mondta nekem, hogy a telefonunkat lehallgatják és mindent hallanak, amit mondunk. Szerepjátékot játszott és azt mondta nekem: ‘Azt mondják, hogy mindezeket a gusztustalan szexuális dolgokat csináltuk. Sosem tettük ezeket, igaz?’ Belementem a játékba és azt válaszoltam: ‘Persze, hogy nem!’ Azt mondta: ‘Ha elhinnék, hogy ezeket a szexuális dolgokat csináltuk, akkor TE ÉS ÉN börtönbe kerülnénk az életünk hátralévő részében. Az életünknek és a karrierünknek vége lenne. Küzdenünk kell ez ellen. Együtt kell legyőznünk őket.'” [2; 4. oldal, 17. pont]

Ez talán még hihető is lenne egy 11 éves gyereknél, azonban Robson azt állítja, hogy mindez a 2005-ös perben, amikor már felnőtt ember volt, megismétlődött és azért vallott Jackson mellett a tárgyalásán:

“2005-ben [Jackson] ellen büntetőper folyt szexuális gyerekmolesztálás vádjával. Ismét beidéztek tanúvallomást tenni. [Jackson] rendszeresen hívogatott és tréningezett és egy hasonló szerepjátékot játszott el velem, mint 1993-ban, amikor 11 éves voltam, olyan dolgokat mondott, hogy “Kitalálják ezeket a hazugságokat rólad és rólam és azt mondják, hogy mindezeket a gusztustalan szexuális dolgokat csináltuk. Csak megpróbálnak elpusztítani MINKET, elvenni a hatalmam és a pénzem, elvenni a karrierünket. Nem engedhetjük, hogy ezt tegyék. Együtt kell küzdenünk ellenük.’ Belementem a játékba ugyanúgy, mint 11 éves koromban. Még mindig nem hittem, hogy szexuális molesztálás áldozata vagyok. Nem hittem, hogy kényszerítettek. Úgy hittem, hogy beleegyező fél voltam a szexuális aktusokban, amiben [Jackson] és én részt vettünk. Azt is hittem, hogy teljesen rendben valónak találom, ami közöttünk zajlott. A mentális állapotom gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint 11 éves koromban és tagadtam, hogy molesztáltak volna.” [2; 5. oldal, 20. pont]

Érdekesnek találom, hogy Robson szerint Jackson „hazugságoknak” és „gusztustalan szexuális dolgoknak” nevezi amit állítanak róla. Azért érdekes, mert képzeljük magunk elé a szituációt: ha négyszemközt beszélünk valakivel egy olyan dologról, amiről mindketten tudjuk, hogy megtörtént és igaz, akkor miért neveznénk hazugságnak? A másik dolog, hogy Robson azt állítja a beadványában, hogy mindvégig, 2012. májusáig úgy hitte, hogy ami állítólag történt az a „szeretet megnyilvánulása”, mivel Jackson ezt mondta neki gyerekkorában. Ezért is hitte végig, hogy nem molesztálták, hanem beleegyező félként vett részt az aktusokban. Mégis ezt hogyan lehet akkor összeegyeztetni a fenti mondattal, amiben Jackson állítólag „gusztustalan szexuális dolognak” nevezi a molesztálást? És Robson azt állítja, hogy még ekkor sem esett le neki, felnőtt fejjel, hogy mondjuk: „Hogyhogy gusztustalan szexuális dolog? Hát nem a szeretet megnyilvánulása? Eddig ezt mondta nekem.” És ez még ekkor sem késztette arra, hogy átértékelje az állítólagos történtekről addig formált nézeteit? Nem is beszélve arról, hogy önmagában Jackson büntetőperének is azért már ki kellett volna váltania benne valamit – mondjuk egy ilyen átértékelést, ha magától még nem is jött rá 22 évesen, hogy mi a szexuális molesztálás.

Azt se feledjük el, hogy Robson pontosan milyen aktusokat állít: többek között azt, hogy 7 és 14 éves kora között Jackson análisan megerőszakolta. Nehéz elhinni, hogy ezt egy olyan korú kisgyerek a szeretet megnyilvánulásának tudná felfogni vagy úgy tudná érezni, hogy „teljesen rendben valónak találja” – gondoljunk csak a fizikai fájdalomra! Arról már nem is beszélve, hogy ha mindez tényleg megtörtént nem kevesebb, mint 7 éven át, akkor hogyhogy annak semmiféle fizikai vagy pszichológiai jelét soha nem fedezték fel a Robson körül élők – beleértve az anyját vagy az orvosait? Hogyhogy nem voltak vérzései? Hogyhogy nem volt szexuálisan összezavarodva? Hogyhogy nem volt pszichésen szétesve?

Az amerikai jog tanulmányozásával rájövünk, hogy Robson miért is állítja pontosan ezeket a dolgokat és miért is állítja be 2005-ös önmagát teljesen hülyének – olyan embernek, aki képletesen szólva, teljes mértékben képtelen volt kettő meg kettő összeadására és aki nem tudta 22 évesen, hogy análisan megerőszakolni egy gyereket az helytelen dolog és szexuális molesztálás. Később majd az elévülési idő tárgyalásánál részletesen kifejtem mindezt. Az is egyértelmű egyébként, hogy Robson alaposan tanulmányozott bizonyos szexuális molesztálással foglalkozó pszichológiai könyveket mielőtt felépítette a sztoriját (és sokszor vissza is köszön nála azok nyelvezete, szakzsargonja), de még így is hagyott a sztorijában jónéhány buktatót.

De jó, rendben, játsszunk egy kicsit a gondolattal! Tegyük fel egy pillanatra, hogy egyszerűen tényleg nem tudta valamiféle „agymosás” vagy pszichológiai blokk következtében, hogy ami vele állítólag gyerekkorában történt az szexuális molesztálás. A helyzet azonban az, hogy a 2005-ös vallomása során az ügyész Ron Zonen roppant konkrét és specifikus, részletekbe menő kérdéseket tett fel neki. „Megérintett-e így vagy úgy?” „Zuhanyoztatok-e együtt?” „Mutatott-e neked ilyen vagy olyan pornográf magazinokat?” Minden egyes ilyen kérdésre nem volt a válasz. Ha nem tudta, hogy ami állítólag vele történt az helytelen és molesztálás, akkor nem inkább úgy kellett volna felelnie ezekre a kérdésekre, hogy „Igen, ez megtörtént, de nem gondolom, hogy ez helytelen vagy molesztálás, mert beleegyező fél voltam és nem kényszerítettek.” De nem ezt mondta, hanem azt, hogy nem történt meg.

Menjünk tovább és lássuk, hogy állítása szerint Robson miként jött rá arra, hogy mégiscsak szexuális molesztálás áldozata volt gyermekkorában:

“2010 novemberében az első fiam megszületett. Nem sokkal azután kaptam egy ajánlatot, hogy megrendezzem az első nagy stúdió játékfilmemet. Úgy tűnt [Jackson] próféciája valóra válik, már csak a saját részemet kell hozzátenni – gondoltam.” [2; 5. oldal, 23. pont]

Robson elmondása szerint azonban 2011. áprilisa és augusztusa között idegösszeroppanást kapott és emiatt kiszállt a filmből majd 2011. május 16-án terápiára kezdett járni körülbelül egy hónapig. Most az ügyvédje által megfogalmazott beadványból idézek ezért az első szám harmadik személy. (Korábban Robson deklarációjából idéztem – a fenti idézetek ezért vannak egyes szám első személyben. A két dokumentum nagyjából megegyezik, néhol egyik, máshol a másik a részletesebb.)

“2011-ben Felperest szerződtették, hogy megrendezze első mozifilmjét, a Step Up 4-et, egy táncos filmet körülbelül 30 millió dolláros költségvetéssel. Ez volt a kezdete mindennek, amiről ő és [Jackson] remélte, hogy a Felperes el fogja érni – Felperes úgy hitte, hogy [Jackson] próféciája Felperesről valóra válik. 2011 áprilisában számára akkor még ismeretlen okokból Felperes stresszes és szorongó lett és kiszállt a filmből nem sokkal az elsődleges fotózás kezdete előtt. A Felperes akkor elszenvedte két idegösszeroppanása közül az elsőt és képtelen volt a mindennapi társadalomban funkcionálni. Hogy megbirkózzon ezzel és megtalálja a válaszokat arra, hogy min megy keresztül Felperes – mivel egyáltalán nem volt képes dolgozni – elkezdett látogatni egy kognitív pszichológust 2011. május 16-án, körülbelül egy hónapig. Beszéltek [Jacksonról], de Felperes nem beszélt [kitakarva]-nak a szexuális cselekedeteikről.

Felperes ismét elkezdett dolgozni néhány hónappal később 2011 július közepén a korábbi “legyőzhetetlenség” érzésével. De aztán 2012 márciusában elszenvedte második és utolsó idegösszeroppanását. Azóta nem dolgozott és egyáltalán nem képes dolgozni a korábbi szakmáiban a szórakoztatóiparban. A felperes nem értette meg a második idegösszeroppanása idején, hogy mi az oka annak oka, hogy nem képes dolgozni és azt csinálni, amit korábban szeretett.

Körülbelül 2012. áprilisának közepén Felperes betekintés alapú pszichoterápiát (insight-oriented psychotherapy – szó szerinti fordítást alkalmaztam, nem tudom magyar szakmai körökben pontosan minek nevezik ezt) kezdett egy szakképzett pszichoterapeutával [kitakarva], akivel kezdetben heti két alkalommal, majd heti egy alkalommal találkozott. 2012. május 8-ig tartott, amíg a Felperes elkezdte elmondani [kitakarva]-nak szexuális tevékenységeit [Jacksonnal]. Ő volt az első ember a világon, akivel Felperes megosztotta ezt az információt. Ezután fokozatosan elkezdte megérteni és elismerni, hogy gyerekként szexuálisan molesztálták és hogy ez a gyermekkori szexuális molesztálás pszichológiai sérülést, betegséget és kárt okozott. A Felperes nem fedezte fel, vagy ésszerűen nem fedezhette fel addig, amíg a második idegösszeroppanása nyomán betekintés alapú pszichoterápiába nem kezdett [kitakarva]-val, hogy a pszichológiai sérülését, betegségét és kárát gyermekkori szexuális molesztálás okozta.” [3; 35-36. oldal; 31-33. pont]

Ugyanez most Robson deklarációjából, mivel ez tartalmaz egy további részletet is a fiáról:

“2012. márciusában másodszor is és eddig utoljára idegösszeroppanást kaptam, amely ismét extrém stressz, szorongás, félelem és depresszió érzésével töltött el. Ránéztem a fiamra és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha átélné ugyanazokat a szexuális aktusokat, mint én [Jacksonnal] – amit én még mindig nem tettem egyenlővé a szexuális molesztálással – és életemben először eltűnődtem, hogy el kellene beszélgetnem valakivel arról, amit [Jackson] és én “csináltunk együtt”. Tudtam, hogy igazán fogalmam sincs hogy érzek ezzel kapcsolatban. Még mindig úgy gondoltam, hogy ha egyszer beszélek róla valakivel, akkor jól leszek. 2012. április közepén terápiába kezdtem [kitakarva]-val 2012. május 8-ig. Körülbelül azon a napon, amikor először beszéltem [kitakarva]-vel és életemben először elkezdtem ráébredni, hogy [Jackson] molesztált engem. [Kitakarva] volt az első ember, akinek valaha elmondtam. Ez a ráébredés óriási érzelmi, pszichológiai és fiziológiai fordulatot hozott az életemben, ami a mai napig folytatódik.

 Azóta, hogy elkezdtem beszélni a molesztálásról az életemben minden megváltozott. Már nem vagyok többé a szórakoztatóiparban és soha többé nem leszek. Új életre van szükségem a magam és a családom számára; ez a polgári kereset, amelynek során kibeszélem az igazságot olyan hangosan amint azt mindezen évek alatt elnyomtam, ennek a folyamatnak a része.” [2; 6. oldal; 25-26. pont]

Én a magam részéről nem kételkedem Robson két idegösszeroppanásában. Az a tény, hogy évek óta rendszeresen visszatérő elem a pályafutásában, hogy leszerződik különféle projektekre, majd az utolsó pillanatban kihátrál belőlük jelez valamiféle mentális instabilitást. De mielőtt ezt Michael Jackson számlájára akarnánk írni, gondoljunk bele Robson egyéb körülményeibe! Egyrészről tény, hogy a családjában van mentális betegség. Az apja súlyos mániás depresszióban (más néven bipoláris zavar) szenvedett, ami végül is a halálához vezetett, mivel 2002-ben öngyilkos lett.

Másrészt gondoljunk abba is bele, hogy hogyan nőtt fel! Egy hatalmas ambíciókkal rendelkező anya mellett, aki agresszívan nyomta a szórakoztatóipari karrier felé 5 éves korától kezdve. Napi három-négy meghallgatásra vitte a fiát és az egész család Wade karrierjének egyengetésére tette fel az életét. Ezért költöztek az USA-ba, ezért szakadtak el az apától és az idősebb bátytól stb. Gondoljunk bele ez milyen nyomás alá helyezhet egy gyereket!

Tulajdonképpen Robsonnak ugyanúgy nem volt gyerekkora, ahogy Michael Jacksonnak sem, 5 éves korától kezdve csak dolgozott, még ha a sztárvilág ranglétrájának egy alacsonyabb fokán is.

Elképzelhető, hogy 2012-re mindennek a nyomásnak a hatása annyira felgyülemlett benne, hogy ez vezetett az idegösszeroppanásokhoz. Tulajdonképpen az, hogy ezeket az idegösszeroppanásokat Michael Jackson „próféciájához” köti, miszerint nagyobb rendező lesz belőle, mint Steven Spielberg, árulkodik is erről. Úgy tűnik nagy nyomás alá helyezte magát azért, hogy beteljesítse az életében Jackson „próféciáját”. Első nagy játékfilmje rendezésénél – és talán amiatt is, hogy a korábbi filmes tervei is kútba estek – azonban talán rájött, hogy ez neki nem fog menni, prófécia ide vagy oda, de ehhez neki nincs elég tehetsége. Lehetséges, hogy a kudarc végül egy Jackson elleni haragot generált benne és őt tette meg bűnbaknak azért, hogy félresiklott a karrierje. Pedig igazából Jackson olyan sok szerepet nem játszott a gyerekkori karrierjében. Igen, segített nekik az USA-ban megtelepedni és tanácsokkal, biztatással is ellátta Wade-et (nem kétlem, hogy valóban mondhatta neki, hogy nagyobb rendező lesz Spielbergnél), de az anya, Joy Robson volt az, aki folyamatosan és agresszíven nyomta a gyermekét a karrier irányába, aki napi három-négy válogatásra vitte stb. Mégis az anya szerepe teljesen hiányzik Robson történetéből, abban minden rá nehezedő nyomás, az idegösszeroppanás és az annak következtében összeomlott karrierje Jackson hibája, ami árulkodik arról, hogy mire is megy ki ez az egész. Ha ugyanis őszinte lenne a sztori, akkor azért meg kellene benne jelennie az anya szerepének is.

Elképzelhető tehát, hogy Robson agyában Jacksonnak, mint bűnbaknak, fizetnie kell az ő összeomlott karrierjéért, meg nem valósult prófécia miatt azonban senkit nem lehet beperelni. Mi tehát a kézenfekvő egy olyan embernek, aki gyerekként megfordult Jackson körül? Természetesen a gyerekmolesztálás vádja, miután ez a stigma a korábbi vádak miatt már amúgy is rajta van Jacksonon, így könnyebb elhitetni az emberekkel, mint bármi mást.

Arról egyébként, hogy Robson polgári keresete valóban az “igazság kibeszéléséről” szól-e annyit, hogy amikor Robson benyújtotta a keresetét arra kérte a bírót, hogy titkosítsa az ügyet. Mégpedig a vádlott személyiségi jogaira és a vádlott magánéletének védelmére hivatkozva! [4] Ez pedig teljesen ellentmond annak az állításnak, hogy Robson polgári keresete nem a pénzről, hanem úgymond az igazság kibeszéléséről szól. Ha a kérésének megfelelően titkosították volna a beadványt (amit nem tett meg a bíró), akkor az állítólagos “igazságot” Robson nem beszélhette volna ki – az egészből egyetlen dolgot nyerhetett volna: pénzt, de nyilvánosságot nem. Ha valóban az igazság kibeszélése a cél, mint a gyógyulási folyamatod része, akkor éppen hogy kiabálni akarod a háztetőről, hogy a szemétláda molesztálód mit tett veled, nem pedig védeni akarod a magánéletét.

Az is elég furcsa, amit a gyerekéről mond: nézte és elképzelte vele a szexuális aktusokat? És még mindig nem gondolta, hogy az ilyen tettek szexuális molesztálás? WTF? Mint mondtam majd az elévülési idő tárgyalásánál látni fogjuk miért kell magát ennyire hülyének tettetnie.

Mennyi pénzt követel Wade Robson?

Robson keresete ugyan a bíróságra bízza a konkrét kártérítési összeg meghatározását, de egyértelművé teszi, hogy sok-sok pénzt szeretne.

“Ha nem lett volna a gyermekkoromban elszenvedett szexuális molesztálás és az ebből eredő idegösszeroppanások valamint az ebből eredő képtelenség arra, hogy visszatérjek ahhoz az élethez, amit [Jackson] “prófétált” a számomra, akkor úgy hiszem, hogy a karrierem folytatta volna a felfelé ívelő pályáját.” [2; 7. oldal; 28. pont] – írja Robson deklarációjában.

Ügyvédje pedig megmosolyogtató túlzásokba esik Robson karrierjének és kilátásainak jellemzésénél – nyilvánvalóan azért, hogy minél magasabbra strófolja a lehetséges kártérítés összegét:

“Az itt állított gyermekkori szexuális molesztálás által okozott pszichológiai sérülés, betegség és kár nélkül a Felperes folytatta volna pályafutását, mint a szórakoztatóipar egyik legsikeresebb tehetsége. Gyakorlatilag eddig a szórakoztatóiparban senki nem ért el sikereket ennyi különféle területen. Nem az a kérdés, hogy Felperes sikeres lett-e volna; Felperes már sikeres volt a következő területeken: 1) lemezsztárként, akit egy nagy lemeztársaság szerződtetett és akinek más nagy lemeztársaságok is ajánlottak lemezszerződést; 2) multi-platina eladásokat produkáló dalszerzőként és zenei producerként, akinek a dalait olyan albumok tartalmazták, amelyek világszerte 17 millió példányban keltek el; 3) táncosként és Emmy-díjas koreográfusként, valamint egy nagy televíziós társaság tehetségkutató műsorának zsűritagjaként; 4) élő színpadi produkciók, nagy stadion turnék rendezőjeként, valamint számos televíziós fellépés rendezőjeként a Grammy-díjátadókon, az MTV Music Video Awardson, a Billboard Awardson és sok más helyen, zenei videók és mozifilmek rendezőjeként; 5) színészként (miután saját televíziós sorozata volt az MTV-n Wade Robson Project címmel) és ajánlatokat is kapott vezető szerepekre más televíziós sorozatokban. A Felperes nemzetközi szupersztár együtteseknek rendezett világkörüli stadion turnékat, amelyek során 8-9 millió dolláros költségvetésekért felelt, valamint koreográfiát rendezett különféle élő színpadi showkba, beleértve a Cirque du Soleilt Las Vegasban és ajánlatot kapott arra, hogy megrendezze az Oscar-díjátadó nyitó műsorszámát, valamint a már fent említett mozifilmet. […] Csak nagyon keveseknek sikerült sikereket elérni ennyi különféle területen, de mindennek most vége.

A Vádlottak (megj.: majd később rátérek miért a többes szám – a ford.) által elkövetett gyerekkori szexuális molesztálás közvetlen eredményeként ahelyett, hogy folytatná a karrierjét és nemzetközi szupersztárrá válna, a Felperes most már a szórakoztatóipart csak a pszichológiai sérüléssel, betegséggel és kárral azonosítja, amelyet a Vádlottak ocsmány magatartása okozott. A Felperes nem képes dolgozni és arra kényszerült, hogy lemondjon számos nagy presztízsű és jól jövedelmező ajánlatot, mint például az Oscar-díjátadó nyitó számának a megrendezését, nagyszabású világkörüli turnékat [kitakarva]-nak és különféle stadion koncertprodukciókat más szupersztároknak. Ráadásul a Felperes már nem képes dalokat írni és zenei produkciókat készíteni, nem képes előadni és nem képes rendezni semmilyen formában és kapacitásban.”  [3; 42-43. oldal; 57-58. pont]

Akkor maradjunk a tények talaján!

Robson kétségtelenül tehetséges és sikeres táncos és koreográfus volt. Egy darabig. Az utóbbi időben azonban, amint láttuk megtorpant a karrierje.

Zenészként, lemezsztárként: egy albumot adott ki gyerekkorában a korábban említett Quo duó tagjaként. Gondolom nem sokan ismerték eddig ennek a csapatnak a nevét nálunk. Megnyugtatok mindenkit az USA-ban és máshol sem értek el különösebb sikereket. Felnőtt korában Robson 2006-ban adott ki egy albumot Wade Robson Project: Dance Beats Vol. 1 címmel, amin mindenféle műsorához készített bevonuló és kivonuló zenék, tánc beatek találhatók, többnyire 1-2 perces “zajok”, nem is igazán dalok. A Spotify-on megtalálható. Az album nem ért el sikert.

Amikor azt írja az ügyvédje, hogy Robson “multi-platina eladásokat produkáló dalszerző és zenei producer, akinek a dalait olyan albumok tartalmazták, amelyek világszerte 17 millió példányban keltek el” az is csúsztatás. Mint mondtam az ‘N Sync fiúzenekar utolsó albumán volt négy dal társszerzője – több, mint 10 évvel ezelőtt, 2001-ben. Ilyen címen formál jogot Robson erre a “multi-platina eladásokat produkáló dalszerző” státuszra, nem pedig önállóan. Önálló lemezsztárként, zenészként soha nem ért el sikereket.

Mozifilmek rendezőjeként: Robson sosem rendezett mozifilmet. Az első a fentiekben említett Step Up 4 lett volna, amiből kihátrált.

Színészként: néhány szappanopera apróbb epizódszerepeiről beszélünk még gyerekkorában. Egy MTV-s tánc műsor műsorvezetőjének, házigazdájának lenni nem gondolom, hogy “színészet” lenne.

Cirque du Soleil: Amint említettem ez a Criss Angel show volt, ami a Cirque történetének egyik legnagyobb bukása lett…

Robson ügyvédje igyekszik páratlannak beállítani Robson tehetségét és sokoldalúságát és azt állítja, hogy ha nincs az állítólagos molesztálása, akkor Robson nemzetközi szupersztárrá vált volna, de azért a tények ismeretében mindez erős túlzás.

Az ügyvéd kijelenti, hogy az állítólagos molesztálás minden eddigi tevékenységére és munkájára immár alkalmatlanná teszi Robsont és ezért természetesen nagy kártérítés illeti meg. Többek között már “nem képes rendezni semmilyen formában és kapacitásban”. Ezt azért emelem ki, mert Robson a keresete benyújtása óta is rácáfolt erre az állításra, hiszen Hawaii-on, ahol most él, számos cégnek és szervezetnek készített kisfilmeket. Jó, ezek nem hollywoodi szuperprodukciók, de az állítás az, hogy “semmilyen formában és kapacitásban” nem képes már rendezni és ez egyértelműen nem igaz.

Egyébként az is érdekes, hogy míg a beadványában azt állítja soha többé nem lesz képes a szórakoztatóiparban dolgozni addig továbbra is fenntartja Wajero Entertainment Inc. nevű cégét, amely a szórakoztatóipari tevékenységét fogja össze. Miért, ha többet nem lesz rá szüksége? A nyilvános cégadatok szerint 2014. januárjában is különféle papírokat nyújtott be a céggel kapcsolatban – pl. székhelyváltozásról.

Ki az a James Safechuck, hogy kerül az ügybe és mi az összefüggés Wade Robsonnal?

profile_pic

James Safechuck

Miután Robson vádjai a nyilvánosságra kerültek 2013. májusában Robson a médiában is megjelent – nevezetesen a Today’s Show nevű reggeli programban adott interjút, ahol ismét elmondta, hogy célja nem a pénz, hanem úgymond „az igazság kibeszélése”, ami, mint fentebb rámutattam éles ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy eredetileg titkosíttatni szerette volna a beadványát, csak a bíró nem engedte. Egy hitelezői követelésnek is csak egyetlen célja van: a pénz. A nyilvános szereplésnek volt egy olyan oka is, hogy Robson és az ügyvédje megpróbáltak másokat is, akik gyerekként megfordultak Jackson körül, arra ösztökélni, hogy csatlakozzanak, hiszen ezzel erősebbnek lehet feltüntetni a vádakat.

És a kampány sikerrel is járt, ugyanis 2014. májusában Robson ügyvédje egy újabb férfi, James Safechuck nevében is keresetet nyújtott be Jackson ellen gyerekmolesztálás vádjával.

Safechuck a ’80-as évek végén találkozott Jacksonnal, amikor egy Pepsi reklámot forgattak együtt. Jackson összebarátkozott a gyerekkel és a családjával és az 1988-as Bad turnéjára is meghívta őket. Akárcsak Robsont és gyakorlatilag minden gyereket Jackson körül, korábban Safechuckot is többször kihallgatták a hatóságok, de mindvégig azt mondta, hogy soha semmi helytelent nem tett vele a sztár. Több, mint 20 év után azonban 180 fokos fordulatot vett – s ezt a fordulatot természetesen itt is pénzügyi követelés kíséri.

Safechucknak nemcsak az ügyvédje ugyanaz, mint Robsonnak, de a sztorija is kísértetiesen hasonlít az övéhez: azt állítja, hogy Jackson „agymosásának” következtében 35 éves koráig, 2013-ig nem jött rá arra, hogy ami vele állítása szerint történt az szexuális molesztálás volt. Ahhoz, hogy rájöjjön az kellett, hogy lássa Wade Robsont nyilatkozni, minek hatására felkeresett egy pszichoterapeutát, s hogy-hogy nem, ekkor végre ő is rádöbbent, hogy Jackson szexuálisan molesztálta gyerekkorában. És persze arra is rádöbbent, hogy ezzel az állítással több millió dolláros követelést nyújthat be Jackson hagyatékkezelőjével szemben…

A dolog már csak azért is érdekes, mert akárcsak Robson esetében Safechuck számára sem az 1993-as Chandler-vádak, sem Jackson 2005-ös büntetőpere (utóbbi idején Safechuck már 27 éves volt) nem hozta el ugyan a megvilágosodást arról, hogy Jackson molesztálta őt, de látni Robsont egy polgári keresetről nyilatkozni az igen…

Safechuck azt állítja, hogy 10 és 14 éves kora között (1988-1992) Jackson körülbelül 100 alkalommal molesztálta. Vádjai között szerepel egy olyan tétel is, miszerint Jackson olyannyira szerelmes volt belé, hogy össze is házasodott vele – gyűrűvel és anyakönyvi kivonattal… (Arról egyelőre nem szól a fáma vajon miféle anyakönyvvezető adná áldását egy ilyen frigyre.) Azt is állítja, hogy Jackson bort itatott és gyerekpornót nézetett vele. Vajon azt mivel magyarázza akkor, hogy sem az 1993-as, sem a 2003-as házkutatás során nem találtak gyerekpornót Jacksonnál?

Safechuck vádjai összességében olyanok, mint valamiféle válogatás az elmúlt 20 év bulvársztorijaiból Jacksonnal kapcsolatban. Figyelemre méltó például egy olyan állítás, miszerint Jackson a hálószobája mellett található „titkos kamrában” molesztálta. Ezzel az állítással tetten érhető az, hogy hogy Safechuck bulvársztorikat használt fel a vádjai megkreálásához. Ezt a bizonyos kamrát, amihez a bulvármédia előszeretettel csatolta a „titkos” jelzőt, hogy megpróbálja valamiféle sötét titkok őrzőjének beállítani, valójában még a ház előző tulajdonosa építette. Egy egyszerű kamra és az Jacksonnál végzett házkutatások során soha semmi bűncselekményre utaló nyomot nem találtak benne. Viszont amióta a média megtudta a létezését, azóta mindenféle bulvársztorik keletkeztek arról, hogy Jackson arra használta ezt a kamrát, hogy ott molesztáljon gyerekeket. Ennek a valóságban semmilyen alapja nem volt, mert nemcsak hogy semmi erre utaló nyomot nem találtak ott a hatóságok, de még csak nem is állította soha senki Jackson korábbi vádlói közül sem, hogy a sztár ott molesztálta volna őket. Most azonban Safechuck érdekes módon ezt állítja. Tehát előbb voltak a bulvár latolgatások a kamrával kapcsolatban és azután a vád…

Safechuck azt is állítja, hogy amikor 2005-ben sor került Jackson perére, a sztár felhívta őt, de amikor ő nem volt hajlandó tanúskodni mellette dühös lett és megfenyegette. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Jackson nem volt egy fenyegetőzős fajta (a körülötte lévők szerint inkább a konfliktuskerülés jellemezte – sokszor túlzottan is), ez akkor is furcsa. Vajon miért akarna Jackson ennyire kétségbeesetten a tanúk padjára citálni egy embert, akit állítólag 100-szor molesztált? Nem inkább az lenne az érdeke, hogy ez az ember maradjon minél távolabb a bíróságtól? Különösen, hogy Safechuckkal kapcsolatban nem is hangzottak el vádak a bíróságon ebben a perben.

Az alábbi fotón Jackson feleségével Lisa Marie Presley-vel látható 1994-ben Budapesten. Az esernyőtartó a mostani vádló James Safechuck. Amint látható, itt már bőven elmúlt 14 éves, s úgy tűnik nem zavarja az sem, hogy Jackson immár mással kötött házasságot…

Michael Jackson, Lisa Marie Presley és James Safechuck 1994-ben Budapesten

Michael Jackson, Lisa Marie Presley és James Safechuck 1994-ben Budapesten

És hol voltak a szülők?

Ami feltűnő mind Robson, mind Safechuck sztorijában, hogy mennyire hiányoznak belőlük a szülők. Robson keresetében csupán futólag említi az anyját, s akkor sem fejez ki semmiféle vádlást, haragot vele szemben. Pedig, ha amit állít megtörtént, akkor majdnem ugyanannyira haragudnia kellene rá, mint Jacksonra, hiszen az anyja tette lehetővé, hogy Jackson úgymond „hozzáférjen” Robsonhoz és mekkora szülői felelőtlenség és hanyagság kell ahhoz, hogy valaki semmit ne vegyen észre, ha a fiát 7 éven át gyerekként megerőszakolják! De az anyával kapcsolatban semmiféle ilyen vád nem fogalmazódik meg. Ehelyett Robson Jackson két cégét, az MJJ Productionst és az MJJ Venturest vádolja azzal, hogy „elősegítették” a molesztálását azzal, hogy előmozdították az Egyesült Államokba való átköltözését, valamint azzal, hogy szemet hunytak az állítólagos molesztálása felett. Pedig korábbi interjúkból és dokumentumokból kiderül, hogy éppenséggel az anyja szorgalmazta az amerikai költözést a karrier miatt és ha a cégek, amiknek semmi köze sincs Jackson magánéletéhez, szemet hunytak az állítólagos molesztálás felett, akkor vajon mit mondjunk Robson saját anyjáról? Robson azonban nem mond róla semmit, ami igen csak beszédes arról, hogy mi is a célja ennek az egész vádaskodásnak. A beadványban egyébként a „vádlottak” szó éppen a cégek miatt szerepel többes számban és a későbbiekben majd látni fogjuk mi a jogi jelentősége a cégek megvádolásának.

Safechuck esetében maga a beadvány teljes egészében még nem ismert, de az eddig kiszivárgott sztorikból itt is teljes egészében hiányoznak a szülők és az ő felelősségük, pedig pl. a Bad turnén az anya is elkísérte Jacksont, nemcsak James.

Hol tart most az ügy?

És most lássuk az ügy jogi oldalát, amiből azt is meg fogjuk látni, hogy Robson és Safechuck miért állít – miért kell, hogy állítson – bizonyos dolgokat ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen esélye legyen!

Robson két fronton indított támadást Jackson hagyatékkezelője ellen. Egyrészt egy úgynevezett hitelezői követelés (creditor’s claim), másrészt egy polgári kereset (civil lawsuit) benyújtásával.

Hitelezői követelést egy elhunyt hagyatékkezelőjével szemben lehet benyújtani mindazoknak, akik úgy vélik valamiféle anyagi kintlévőségük van az elhunyttal szemben. Aztán az örökösödési bíróság (probate court) eldönti, hogy jogos-e ez a követelés vagy sem. Azonban ennek a procedúrának megvan a maga rendje és ideje. Robson már itt problémába ütközik, ugyanis amikor benyújtotta a hitelezői követelését 2013. május 1-jén, addigra már régen letelt az erre törvény szerint alap esetben nyitva álló időszak.

A törvény kizárólag akkor engedi az időn túli hitelezői követelés benyújtását, ha a hitelezőnek korábban nem volt tudomása a követelés alapjául szolgáló tényekről vagy nem tudott a hagyatékkezelő kinevezéséről. Ezekben az esetekben a törvény lehetőséget ad arra, hogy hitelezői követelést nyújtson be 60 napon belül ahhoz képest, hogy felfedezte a követelés alapjául szolgáló tényeket vagy felfedezte a hagyatékkezelő kinevezésének tényét.

Robson azt állítja, hogy 2012. május 8. előtt, amikor először fogalmazta meg állításait egy pszichoterapeutának, nem ismerte fel, hogy gyermekkorában Jackson szexuálisan molesztálta, mint ahogy azt sem, hogy ez pszichés problémákhoz vezetett nála, ezért ezen időpont előtt nem volt birtokában azoknak a tényeknek, amelyek megalapozzák a hitelezői követelését. Ezért állítja tehát mindazokat, amiket fent idéztem, hogy a 20-as, 30-as éveiben járó felnőtt férfi létére sem a 2005-ös per során, sem később nem ismerte fel, hogy állítólag szexuális molesztálás áldozata volt – egészen 2012. májusáig.

De ha esetleg még el is fogadnák ezt az érvelését, akkor is bajban lenne. Ugyanis, mint mondtam, 2013. május 1-jén nyújtotta be a hitelezői követelését, tehát csaknem egy évvel a nagy „felismerés” után – azaz így is kicsúszott a törvény által biztosított 60 napból. Viszont ott van az a kitétel is, hogy a hitelezőnek tudatában kell lennie a hagyatékkezelő kinevezésének a tényével is. Azt hiszem már kitalálható, hogy most mi jön. Az, hogy „természetesen” Robson a hagyatékkezelő kinevezésének a tényével sem volt tisztában – mégpedig egészen 2013. március 4-ig és innen számítva benne van a 60 napban, amikor 2013. május 1-jén benyújtotta a keresetét.

Robson beadványa szerint 2013. március 4-én az ebben az ügyben eljáró ügyvédei, Henry Gradstein és Maryann Marzano világosították fel először Michael Jackson hagyatékkezelőjének a létezéséről és arról, hogy hitelezői keresetet nyújthat be ellenük. Mindez csak azért érdekes, mert azon túl, hogy az USA-ban minden vagyonnal rendelkező embernek van hagyatékkezelője, ráadásul Michael Jackson hagyatékkezelőjének a kinevezése világhír volt. Rengeteg cikk jelent meg annak idején Jackson végrendeletéről, arról, hogy John Brancára és John McClainre bízta a hagyatékkezelőjének az irányítását. Ha Robson nem élt a Marson, akkor elég valószínűtlen, hogy elkerülhették ezek a hírek a figyelmét, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ő maga is a szórakoztatóiparban dolgozott, ráadásul, mint Jacksonhoz közelálló személy feltételezhetően azért odafigyelt a vele kapcsolatos fejleményekre.

De ha még valahogy ezt is le tudná nyomni a torkunkon és elhinnénk, hogy Robson ezen időben nem nézett tévét, nem olvasott újságot vagy internetes weblapokat és úgy általában egy szikla alatt élt, akkor íme még néhány adalék:

  • Jackson halála után megjelent egy nagy alapú képes album The Official Michael Jackson Opus címmel, amelynek előszavában Robson áradozik Jacksonról. Nos, ez a könyv Michael Jackson hagyatékkezelőjének a jóváhagyásával és hivatalos támogatásával készült.
  • 2011-ben Robson maga nyilatkozott arról, hogy rendezője lesz a Cirque du Soleil Immortal című Michael Jackson showjának. Nos, ez a show a Cirque du Soleil és Michael Jackson hagyatékkezelője közötti együttműködésben jött létre.
  • És aztán itt van egy cikk 2009 novemberéből, amelyben Helen Yu (nem rokona a Jacksont 2005-ben védő ügyvédi csapatban résztvevő Susan Yu-nak), egy ügyvéd, aki gyerekkorától ellátja Robson képviseletét, nyilatkozik Michael Jackson hagyatékkezelőjéről:

“Gyakran a hagyatékkezelők virágzó vállalkozásokká válnak, mert már nem a művész irányít.” [5] – mondja a Los Angeles-i szórakoztatóipari ügyvéd, Helen Yu.

Ezután a cikk a Yu által képviselt Wade Robsont és Charles Klapow-ot méltatja és azt, hogy különféle táncos megemlékezéseket rendeztek a sztár emlékére:

“Helen azt mondja: “Gyerekkoruk óta ismerem Wade Robsont és Charles Klapow-ot. Mindketten egész életükben Michael tanítványai voltak és nagyszerű, hogy így tisztelegnek előtte.” [5]

“Yu megjegyzi, hogy egy híres művész hagyatékkezelőjének gazdasági realitásaiba beletartozik, „hogy a már létező eszközöknek találnak kereskedelmi lehetőségeket és a már létezőkre építenek. Gracelandet (Elvis Presley birtoka – a ford.) teljesen átalakították és múzeumot csináltak belőle, ami most a cég legnépszerűbb eleme. Michael Jacksonnak ott van a film és talán végül múzeumot is fognak csinálni.

Yu, aki egyszer elment egy árverésre megnézni az akkor még élő popkirály tárgyait, megjegyzi, hogy a most már elhunyt Jackson példátlan bevételi forrást képvisel: “Mindenképpen nagyszerű dalszerző, előadó és táncos volt, de néha rossz embereket engedett az életébe. Most, hogy a hagyatékkezelőjének John Branca és John McClain a tanácsadója, olyan veteránok, akik tudják hogyan tegyék pénzzé az üzletet, sajnos valószínűleg holtan többet fog keresni, mint életében.” [5]

Nos, számomra ebből úgy tűnik, hogy a Robson körüli emberek, beleértve a jogi képviselőjét, nagyon is tisztában voltak a Jackson hagyatékkezelője körüli fejleményekkel, tehát nehéz elhinni a sztorit, hogy neki magának fogalma sem volt.

Robson a beadványában azt is megpróbálja elsütni, hogy a hagyatékkezelő nem küldött neki értesítést a megalakulásáról, de hát miért is kellett volna, amikor Robsonnak akkor még nem volt semmiféle követelése Jacksonnal szemben?

A bíróság 2015 februárjára tűzte ki a hitelezői kérelemmel kapcsolatos döntést. Az amerikai törvényeket tanulmányozva úgy tűnik, hogy ez a döntés tehát attól fog függeni, hogy a bíró elhiszi-e, hogy Robson nem tudott Jackson hagyatékkezelőjének a kinevezéséről 2013. március 4. előtt.

Ha esetleg elhinné, ez még akkor sem feltétlenül jelentené, hogy a hagyatékkezelő kifizeti Robson követelését, hanem akkor bizonyára vitatni fogják annak jogosságát – nevezetesen azt az állítást, hogy Jackson molesztálta őt gyerekkorában. Ebben az esetben pedig polgári peres bíróság dönt a felek között. Ha ez a verzió valósulna meg, akkor Robson 2015 júniusára kérte a tárgyalás kitűzését, ami elég cinikusnak tűnik figyelembe véve, hogy júniusban van Jackson halálának évfordulója, amikor mindig kicsit nagyobb figyelem fordul felé. Jackson hagyatékkezelője szerint a február és június közötti idő kevés arra, hogy felkészüljenek egy perre, amennyiben arra kerül sor.

Robson másik vasa, amit a tűzben tart az egy polgári kereset, amely független a hitelezői követeléstől. Ebben Robson három vádlottat nevez meg: Michael Jacksont és két cégét, az MJJ Productionst és az MJJ Venturest. Hogy Jacksont mivel vádolja, azt már részleteztük. Lássuk most azt is, hogy a cégei hogyan kerülnek a történetbe és hogy ennek mi a jogi háttere!

Polgári kereset benyújtása esetén is élnek bizonyos elévülési határidők és egyéb korlátok. Egyrészről halott embert nem lehet perelni egy polgári perben. Lehet perelni a hagyatékkezelőjét, de őt, mint természetes személyt nem. Ebben elég egyértelműen fogalmaz a törvény, így aztán Jackson hagyatékkezelője e-mailben kérte Robson ügyvédjét, hogy önként távolítsa el Michael Jackson nevét a vádlottak sorából, mert az ő természetes személykénti perelésének egész egyszerűen nincs jogalapja. Robson ügyvédje egy e-mailben tulajdonképpen elismerte, hogy ez így is van, ennek ellenére visszautasította azt, hogy önként kivegye Jacksont a vádlottak sorából. Ennek következtében Jackson hagyatékkezelője egy úgynevezett pergátló kifogást (demurrer) nyújtott be a bírósághoz, amelyben a bíróságot kéri a törvény szerint megfelelő intézkedésre ebben a kérdésben, nevezetesen, hogy Jacksont, mint természetes személyt vegyék ki a vádlottak sorából. [6] Az ügyben 2014. október 1-jén lesz a meghallgatás.

Egy másik pergátló kifogásban pedig azzal érvel Jackson hagyatékkezelője, hogy arra sincs jogalapja Robsonéknak, hogy Jackson cégeit pereljék.

“A vállalati vádlottakat egy oknál és csak ennél az egy oknál fogva nevezik meg félként ebben az ügyben: Michael Jackson elhunyt és Robson követelését a hagyatékkezelője ellen az elévülési idő gátolja.” [7] – írja pergátló kifogásában a vádlottak képviseletében eljáró ügyvéd [7; 7. olda].

Más szóval, Robsonék azért próbálkoznak Jackson cégeinek a perelésével, mert nagyon jól tudják, hogy Michael Jackson, mint természetes személy nem perelhető, lévén elhunyt, valamint azzal is tisztában vannak, hogy hagyatékkezelő ellen benyújtott hitelezői követelés valószínűleg fent fog akadni az elévülési időn, amit a fentiekben részleteztem.

Viszont a cégek perelésével is legalább annyi a probléma, mint a másik két variációval. Egyrészt cégeket nem lehet szexuális molesztálással megvádolni. Ez logikus, hiszen egy jogi személy képtelen szexuális molesztálás elkövetésére. Másrészről itt is köti az elévülési idő a bíróságot: Robson alap esetben a nagykorúvá válástól számított nyolc évig, azaz 26 éves koráig perelhette volna be Jackson cégeit azzal a váddal, amit majd alább részletezek (lévén, hogy szexuális molesztálással közvetlenül nem lehet megvádolni egy céget). 2013-ban, amikor a beadványát benyújtotta, már elmúlt 30.

Egyetlen kivételt enged meg a törvény, mégpedig azt, ha

“a szervezet tudta, vagy volt oka rá, hogy tudja, vagy más módon észrevegye egy alkalmazottja, önkéntese, képviselője vagy ügynöke bármilyen törvénytelen szexuális magatartását és nem tette meg az ésszerű lépéseket, nem foganatosított ésszerű óvintézkedéseket arra, hogy elkerülje a jövőben ennek a személynek a törvénytelen szexuális magatartását, beleértve, de nem korlátozó értelemben, annak elkerülésére irányuló intézkedéseket, hogy az a személy olyan funkcióba és környezetbe kerüljön, amelyben a gyerekekkel való érintkezés elkerülhetetlen része annak a funkciónak vagy környezetnek.” [7; 14-15. oldal]

Ez tipikusan olyan esetekben szokott felmerülni, amikor például egyházak vagy iskolák (persze lehetne bármilyen más szervezetet is mondani) tudnak arról, hogy mondjuk egy pap vagy egy tanár gyerekeket molesztál, de szemet hunynak felette, nem jelentik azt hatóságok felé, sőt meghagyják az illetőt olyan pozícióban, ahol gyerekekkel érintkezhet.

Itt azonban Robson milyen alapon próbálja Jackson cégeit belerángatni az ügybe? Azon az alapon, hogy amikor gyerek volt, akkor Jackson cégei segítették az áttelepedését az USA-ba, s ezáltal szerinte elősegítették az állítólagos molesztálását, valamint szemet hunytak felette. Elég erőltetett a dolog, különösen úgy, hogy annak az állításának az alátámasztására, hogy a cégek, mint jogi személyek tudtak vagy tudniuk kellett volna az állítólagos molesztálásáról semmiféle érvet nem hoz fel a beadványában. Mégpedig azért mert nem is igen tud. Mint fentebb írtam, Robson anyja agresszív színpadi szülőként nyomult Jacksonnál azért, hogy segítsen nekik karriert csinálni az USA-ban, Jackson pedig a cégei révén zöld kártyához segítette őket. Ennyi történt. Robsonék semmilyen érvet nem tudtak eddig felhozni amellett, hogy ez miért tenné Jackson cégeit felelőssé az ő állítólagos molesztálásáért, vagy miért kellene azt feltételezni, hogy a cégek, mint cégek, tudtak az állítólagos molesztálásról. Robson még csak állítani sem tud semmilyen ezt alátámasztó dolgot a beadványában azon túl, hogy a cégek elősegítették az USA-ba költözését.

És itt hívom fel megint a figyelmet arra, hogy míg Robson ilyen kétségbeesetten próbálja az ügybe belerángatni Jackson cégeit, csak hogy tudjon valakit perelni, addig a saját anyját semmivel nem vádolja. Tehát Jackson cégei felelősek és perelendők az ő USA-ba hozataláért és így állítólagos molesztálásáért, de az anyja, aki voltaképpen szorgalmazta és kiharcolta ezt az USA-ba költözést és a zöld kártyákat nem kerül megnevezésre, mint felelős sehol a beadványában vagy akárhol az ügyében, sőt Robson most is nagyon jóban van vele. Ez is egy újabb részlet, amely mutatja, hogy voltaképpen miről is szól ez az egész.

A Jackson oldalát képviselő ügyvéd továbbá azzal is érvel, hogy Jackson a saját cégeinek nem alkalmazottja, önkéntese, képviselője vagy ügynöke, hanem a tulajdonosa, márpedig a törvény akkor ad lehetőséget arra, hogy ilyen dologban egy céget felelőssé tegyenek, ha a kontrollja alá tartozó emberek esetén nem akadályozza meg az állítólagos törvénytelen viselkedést. Egy cég a tulajdonosa felett nem gyakorol kontrollt, hanem éppen fordítva. A törvény olyan alapon pedig nem ad lehetőséget egy cég beperelésére, hogy a tulajdonosa állítólag törvénytelen cselekedetet követett el a cégen kívüli kapacitásában, pl. a magánéletében.

Erről a pergátló kifogásról is 2014. október 1-jén tart meghallgatást a bíróság.

Ezek az oda-vissza érvelések, mint látható egyelőre leginkább az elévülési idő és a pergátló kifogások körül forognak, hiszen az ügy még csak ebben a szakaszában tart, de már ezekből is kiviláglik, hogy Robson vádjai nagyon tudatosan úgy vannak eleve megkonstruálva, hogy próbálják megcélozni azokat a halvány reményeket, amiket esetleg látnak a törvény adta lehetőségekben arra, hogy valahogy átugorják az elévülési idő problémáját. Ezért állít olyanokat, hogy 30 éves koráig nem volt tisztában azzal, hogy ami vele állítása szerint történt az szexuális molesztálás, hogy 2013. márciusáig fogalma sem volt arról, hogy Jacksonnak van hagyatékkezelője (minden vagyonos elhunytnak van), vagy éppen hogy ugyan a saját anyja nem visel semmiféle felelősséget azért, hogy az USA-ba jöttek és ezzel – állítása szerint – ő molesztálásnak lett kitéve, de Jackson cégei igen.

Robson az elévülési idő megkerülésére próbálja bevetni az ún. equitable estoppel doktrínáját is. [3] Leegyszerűsítve: a törvény rendelkezik arról, hogy az elévülési idő meghosszabbítható akkor, ha valaki egy olyan körülmény miatt nem keresett az elévülési időn belül jogorvoslatot, amely magából bűncselekményből ered. Hogy világosabb legyen, itt olyan dolgokról van szó, hogy például egy bűncselekmény áldozatát megfélemlíti az elkövető és az emiatt mulasztja el, hogy az elévülési időn belül jogorvoslatot kezdeményezzen.

Robson emiatt állítja azt, hogy az a mentális állapot, minek következtében 2012 májusáig nem ismerte fel, hogy Jackson állítólag szexuálisan molesztálta gyerekként, abból ered, hogy a sztár korábban megfélemlítette és manipulálta. Robson érvelése szerint emiatt ő jogosult az equitable estoppel doktrínájának alkalmazására.

Mi is volt ez a megfélemlítés és manipulálás állítása szerint? Az, hogy a Jackson Robson állítása szerint mind 1993-ban, mint 2005-ben azt mondta neki, hogy ha bárki megtudná, amiket állítólag csináltak, akkor mindketten börtönbe kerülnének és a karrierjüknek vége lenne. Hogy egy ilyen szöveg egy 11 éves gyereknél (1993) hatásos lehet az még elképzelhető, de hogy egy felnőtt férfinél (2005)? Robson ráadásul láthatta, hogy Jackson semelyik másik vádlója nem került börtönbe, sőt mind a hatóságok, mint a Jacksonnal ellenséges bulvármédia a tenyerén hordozta őket. 22 éves fejjel talán ebből már összerakhatta volna, hogy ő sem kerülne börtönbe, de állítása szerint ezeket ő még akkor is elhitte, sőt elhitte 30 éves koráig, a 2012-es nagy „felismeréséig” …

Robson tehát erre hivatkozva kéri az equitable estoppel alkalmazását az ügyében és hoz néhány precedenst is a beadványában. De amikor megnézzük a precedens ügyeket, amiket idéz, azok még inkább rávilágítanak a saját állításai nevetségességére.

Az egyik ügyben egy tizenéves diák szerepel, akit a matematika tanára molesztált. A tanár megfenyegette azzal, hogy ha elmondja, akkor lerontja a jegyeit. A diák emiatt 10 hónapig nem mondta el a szüleinek, de végül aztán kitálalt. Itt egy gyerekről beszélünk, akit sokkal reálisabb módon fenyegetett meg a tanára, hiszen egy tanárnak valóban módjában áll lerontani egy diák jegyeit. Ennek ellenére a diák 10 hónap múlva (nem pedig 20 év múlva) mégis elmondta. [8]

A másik ügy főszereplője egy 11 éves fiú, akit egy táborban molesztált egy tanár. A tanár fizikailag fenyegette meg a diákot, ha elmondja. Ennek ellenére a diák mintegy fél évvel később (nem 20 évvel később) elmondta, amikor a rendőrség kihallgatta egy ugyanezen tanár ellen egy másik diák által tett feljelentés nyomán. A diák még akkor is valósnak érezte a fizikai fenyegetettséget, mégis elmondta. [9]

Robson tehát a precedenseivel gyerekekkel veti össze saját felnőttkori önmagát, de még így is alulmarad értelmi képességekben és bátorságban – legalábbis ha hinni akarjuk, hogy 2005-ben felnőtt fejjel valóban elhitte a fent idézett állítólagos fenyegetéseket -, miközben ezek a gyerekek számukra sokkal valósabb fenyegetettség ellenére ésszerű időn belül feltárták a molesztálásukat – nem 20 év múlva, azt mondva, hogy még felnőtt fejjel is mindig attól rettegtek, hogy a tanár mondjuk lerontja a jegyüket.

Idéz egy olyan precedenst is, amelyben egy felnőtt, huszonéves férfi szerepel, de ez is teljesen eltér az ő ügyétől. Ebben a férfit középiskolás korában kezdte el molesztálni az egyik tanára, majd azután is mindenhová követte, miután már elhagyta az iskolát, sőt nagykorúvá válása után is – egészen 20 éves koráig. A tanár mindig olyan helyzetbe hozta magát, hogy az áldozat közelében legyen, például rábeszélte az áldozat szobatársát, hogy engedje be az áldozat szobájába. Mindeközben folyamatosan fenyegette az áldozatot azzal, hogy ha kitudódik a dolog, akkor vannak magas pozícióban lévő emberei, akik elintézik az áldozatot. Itt tehát aktív fenyegetésről beszélünk, nemcsak szóban, hanem magatartásban is – követés, folyamatos fenyegető telefonhívások stb. – , amely ráadásul az áldozat 20 éves koráig folytatódott. Mégis az áldozat mindössze egy évvel a zaklatások abbamaradása után jelentette az esetet. Nem 20 évvel később. [10]

Vesd össze ezt azzal, amit Robson próbál elsózni nekünk: állítása szerint Jackson  azt mondta neki, hogy mindketten börtönbe kerülnek, amit ő még felnőtt fejjel, 2005-ben is elhitt, annak ellenére, hogy senki nem került soha börtönbe azért, mert megvádolta Jacksont. És emiatt őt olyan lelki trauma érte aminek következtében 30 éves koráig, 2012-ig nem volt képes felismerni, hogy Jackson gyerekkorában molesztálta őt, illetve nem volt képes azt sem felismerni, hogy mi a szexuális molesztálás!

Hát itt tart a történet egyelőre Robson ügye, Safechuck beadványa ügyében pedig szeptember elején lesz az első meghallgatás.

Wade Robson a vádjairól nyilatkozok 2013 májusában a Today's Show- ban

Wade Robson a vádjairól nyilatkozok 2013 májusában a Today’s Show- ban

Források:

[1] The Inside Story on life in Michael Jackson’s shadow (1995) – On with the Show (2012. december 9.)
http://onwiththeshow.com.au/the-inside-story-on-life-in-michael-jacksons-shadow-1995/

[2] Declaration of Wade Robson (2013. április 30.)
wade-robson354b0046b – wades declaration

[3] Notice of Petition and Petition for Order to Allow Filing of Late Claim Against Estate; Memorandum of Points and Authorities in Support Thereof (2013. áprlis 30.)
robsonclaim

[4] Claimant Wade Robson’s Notice of Motion and Motion to File Under Seal; Memorandum of Points and Authorities and Declaration of Maryann R. Marzano in Support Thereof (2013. április 30.)
wade-robson-motion to file under seal May 1 2013

[5] Musical Artists: Worth More Dead Than Alive? Michael Jackson and Elvis Generate Millions for Their Estates (2009. november 25.)
http://www.yuleseberg.com/news/worthmoredeadthanalive.php

[6] Notice of Demurrer and Motion to Dismiss “Doe 1″ – A Deceased Person – As A Party Defendant In This Action for Lack of Jurisdiction; Demurrer and Motion to Dismiss; Memorandum of Points and Authorities in Support; And Declaration of Jonathan P. Steinsapir
http://www.scribd.com/doc/235319853/Robson-Estate-Demurrer-Doe1

[7] Notice of Hearing on Demurrer and Demurrer to Second Amended Complaint by Defendants MJJ Productions, Inc. and MJJ Ventures, Inc.; Memorandum of Points and Authorities in Support
http://www.scribd.com/doc/235319852/Robson-Estate-Demurrer-Corporate-Defendants

[8] John R. v. Oakland Unified School Dist. (1989)
http://law.justia.com/cases/california/cal3d/48/438.html

[9] Christopher P. v. Mojave Unified School Dist. (1993)
http://law.justia.com/cases/california/caapp4th/19/165.html

[10] Doe vs. Bakersfield City School District (2006)
http://caselaw.findlaw.com/ca-court-of-appeal/1217613.html

Kategória: Uncategorized | 14 hozzászólás