Joy Robson vallomása leleplezi fia hazugságait

Wade Robson ügye az ún. „summary judgement” szakaszában van, aminek során Michael Jackson védelmének lehetősége van olyan bizonyítékokat benyújtani, amelyek alátámasztják, hogy az ügyet eleve nem tudja Robson megnyerni, így nincs létjogosultsága egy tárgyalásnak. Ehhez azt kell bizonyítaniuk, hogy Michael Jackson kontrollálta a cégeit, nem pedig fordítva, így a cégek nem is tehetők felelőssé semmiért, amit Michael Jackson Robson állítása szerint elkövetett. (Ne feledjük az ügyben MJ cégei az alperesek, nem MJ.)

Nos, miután a bíró a Safechuck-ügyben már kimondta, hogy MJ a cégei 100%-os tulajdonosa volt, így senkinek a cégeknél nem volt joga kontrollálni őt, így ugyanez az ítélet várható Robson ügyében is.

Mindazonáltal az MJ cégeit képviselő ügyvédek számos érdekes bizonyítékot csatoltak a „summary judgement” beadványukhoz, amiket olyan szempontból is érdemes szemügyre venni, hogy azok jól bemutatják, hogy Wade Robson egy gátlástalan hazudozó.

Különösen fontos ebben Wade anyjának, Joy Robsonnak a tanúvallomása, amelyet 2016. szeptember 30-án tett. Lentebb azt mutatom be, hogy hogyan viszonyul Joy tanúvallomása a fia állításaihoz.

A következő meghallgatásra az ügyben egyébként 2017. szeptember 14-én kerül sor.

Joy Robson kihallgatása

Valószínűleg nem szándékosan, de Joy Robson vallomása aláássa Wade ügyét és szavahihetőségét. Szögezzük le rögtön az elején: Nem arról van szó, hogy Joy szándékosan Wade ellen vallott. Joy nagyon is fia oldalán áll. Azt mondja, hogy hisz neki a jelenlegi vádjaival kapcsolatban, s egy anyától nem is túl meglepő, hogy a fiát szeretné támogatni minden helyzetben. Időnként kifejezetten látszik a vallomásában az igyekezet, hogy szeretne olyan dolgokat mondani, amivel támogatja Wade-et – újraértékel pár eseményt utólag és megjegyzéseket fűz hozzájuk például arról, hogy Wade mit mond most. Ugyanakkor Joy lényegi tekintetben nem változtatta meg 2005-ös vallomását, az pedig nagyon ellentmond Wade mostani állításainak (legalábbis ezekben a részekben, amik most rendelkezésünkre állnak).

Figyelembe véve a tényt, hogy a Joy a kihallgatása során azt mondta, hogy nem szokott Wade-del beszélgetni a peréről, mert nem tekintem ezt az én ügyemnek, felvetődik a kérdés, hogy vajon tudatában van-e egyáltalán mindannak, amiket a fia állít a keresetében? Talán szeretne is boldog tudatlanságban maradni efelől, másként szembe kellene néznie azzal, hogy a fia egy gátlástalan hazudozó, amit alább be is mutatok.

Lássuk tehát, hogy miket állít Wade a keresetében és az hogyan viszonyul Joy tanúvallomásához.

  • Az 1987-es táncverseny, amelyet Wade ötévesen megnyert és amelynek az eredményeként először találkozott Michael Jacksonnal

Wade Robson először 5 éves korában találkozott Michael Jacksonnal Ausztráliában, amikor is a sztár turnén volt ott. Wade-et az anyja benevezte egy Michael Jackson-táncversenyre, amelyet a kisfiú a kategóriájában megnyert. A fődíj az volt, hogy nyertesek találkozhattak Jacksonnal.

Wade Robson állítása: „A Felperes állítja, hogy ezeket a találkozókat szándékosan szervezte az MJJ Productions és az MJJ Ventures, mintegy szexuális beetetés mechanizmusként, hogy kiskorú áldozatokat kerítsenek Michael Jackson részére jótékonysági eseménynek álcázva mindezt.”

Joy Robson vallomása: A két alperesnek, az MJJ Productionsnak és az MJJ Ventures-nek nem volt köze a táncversenyhez, azt valójában a Target áruház, a Pepsi és a CBS szervezte. Joy azt is elmondta, hogy miután Wade megnyerte a versenyt másokkal együtt találkoztak a sztárral. Ez egy felszínes sztár-rajongó találkozó volt. A jutalom részeként másnap este Wade egy koncerten is felléphetett Jacksonnal. Itt véget is ért volna a történet, ha éppenséggel Robsonék nem döntenek másként. Ugyanis ezután Joy és Wade ismét felkeresték a sztár szállodáját és megkérték az embereit, hogy juttassanak el MJ-nek egy köszönő üzenetet. MJ felhívta őket magához és másfél órát beszélgetett velük. Ezután Robsonék távoztak és a következő három évben még csak nem is beszéltek MJ-vel ismét. Amikor 1990-ben újra találkoztak, akkor megint csak Robsonék voltak a kezdeményezők.

Az a helyzet, hogy Wade mindezzel tökéletesen tisztában van és volt, ennek ellenére szándékosan hazudik a keresetében arról, hogy MJ cégei valamiféle maffiaként szándékosan azért szervezték a táncversenyt, hogy “áldozatokat” találjanak MJ-nek. Amint ma már tudjuk mielőtt beadta a keresetét Wade részletes e-mail eszmecserét folytatott az anyjával azokról az eseményekről és körülményekről, amelyek a releváns időszakot illetik. Ráadásul MJ 2005-ös bírósági tárgyalása során maga Wade említette meg, hogy a Target szervezte a táncversenyt. Persze, hogy tisztában volt ő ezzel! És persze annak körülményeivel is, hogy ő és az anyja hogyan találkoztak MJ-vel és hogy ők voltak azok, akik ezután is keresték a kapcsolatot a sztárral, nem pedig fordítva.

Tehát csak arra tudok gondolni, hogy szándékosan hazudik a keresetében, hogy MJ cégeit inkriminálja és ezáltal pénzhez juthasson.

  • Újra találkozás 1990 januárjában

Wade Robson állítása: „A Felperest arról informálták, úgy hiszi és ezáltal állítja, hogy Ms. (Norma) Staikos az MJJ Productions és az MJJ Ventures nevében mint „madam” vagy áldozatok „kerítője” járt el Michael Jackson részére. Noha újabb jótékonysági találkozónak álcázták a Felperes, a szülei és Michael Jackson között, ezt az eseményt szándékosan szervezte Ms. Staikos, az MJJ Productions és az MJJ Ventures, mint annak újabb eszközét, hogy Michael Jackson részére újabb áldozatot kerítsenek és mint ilyet előkészítsék őt és a szüleit.”

Joy Robson vallomása: A valóság ezzel szemben az – és ezt Joy Robson is alátámasztotta a vallomásával -, hogy az újabb találkozót megint csak Joy Robson kezdeményezte. A cégek, ill. az MJJ Productionsnál dolgozó titkárnő, Norma Staikos csak úgy kerültek a képbe, hogy Joy Robsonnak rajtuk keresztül sikerült felvennie a kapcsolatot a sztárral (az MJJ Ventures egyébként ekkor még nem is létezett, csak 1991 elején jött létre). Joy akart MJ-vel találkozni, nem fordítva. Ő volt az, aki „szándékosan szervezte” az eseményt, nem MJ cégei vagy Norma Staikos.

Joy saját vallomása szerint 1987 és 1990 között több levelet és videót is küldött MJ-nek Wade-ről, ám a sztár nem válaszolt egyikre sem. 1990 januárjában Robsonék az Egyesült Államokba utaztak mivel Wade tánciskolájának volt egy fellépése Disneylandben. Joy már odahaza Ausztráliában próbált kontaktot keresni MJ-hez. Több ausztrál TV állomást felhívott, akiktől sikerült megszereznie a TriStar Pictures telefonszámát, akiken keresztül végül valahogy sikerült megszereznie az MJJ Productions számát is. Amikor az USA-ban voltak, Joy felhívta a számot, ahol Staikos fogadta a hívását, majd Joy kérésére továbbította őket MJ felé, aki éppen egy lemezstúdióban dolgozott. MJ ezután meghívta az egész családot Neverland Ranchre. Hogyan teszi mindez Norma Staikost „madammá” és „kerítővé”? Ezen a ponton ugyanis Wade már nemcsak MJ-t rágalmazza ezekkel a nonszensz történetekkel, hanem másokat is – pl. Staikost.

Természetesen Wade teljes mértékben tisztában van az igaz történettel, hiszen az 1993 és 2005-ben egyaránt számos rendőrségi vallomásban elhangzott, ráadásul Wade az anyjával is részletes e-mail levelezést folyatott ezekről a részletekről mielőtt beadta volna a keresetét.

Tehát az, hogy a keresetében mégis egy hazugság jelenik meg nem lehet más, mint szándékos annak érdekében, hogy inkriminálja MJ cégeit és így jusson pénzhez.

  • MJ cégei szponzorálják Robsonék emigrációját az USA-ba

Wade Robson állítása: „Michael Jackson annak érdekében, hogy megszervezze Felperes és az anyja emigrációját az USA-ba az MJJ Productionsszal és az MJJ Ventursszel alkalmazásba vetette Felperest, az anyját és a nővérét, hogy állandó jelleggel Kaliforniába költözhessenek. Felperes azt állítja, hogy ezt Michael Jackson, az MJJ Productions és az MJJ Ventures azzal a kifejezett szándékkal tette, hogy biztosítsa, hogy Michael Jackson szexuálisan molesztálhassa Felperest.”

Joy Robson vallomása: Joy Robson elmondása szerint az emigrálás valójában a férje, Dennis ötlete volt még 1990 januárjában, amikor először utaztak az USA-ba. Robsonék 1990 januári látogatását követően 1990 májusában ismét az USA-ba utaztak, ezúttal már azért, hogy Wade szerepeljen egy L.A. Gear reklámban MJ-vel – ezt az utat megint csak nem MJ cégei finanszírozták, hanem az L.A. Gear. Wade kétségtelenül tehetséges táncos volt és MJ lelkes volt fiatal követője tehetségét látva, így megígérte, hogy segít neki a karrierépítésben az USA-ban. Ekkor még komolyabban kezdtek Robsonék az emigrációval foglalkozni. Joy 1990 novemberében konzultált egy ügyvéddel az ügyben. Nem emlékezett rá, hogy pontosan mikor hozta meg a végső döntést, de azt mondta: „talán az 1991 februári látogatásunk után”. Joy világosan leszögezte, hogy azért akartak az USA-ba költözni, hogy Wade-nek karriert építsenek a szórakoztatóiparban. Ez a saját ambíciójuk volt.

MJ cégeinek annyi volt a szerepe a költözésükben, hogy 1991 szeptemberében, amikor Joy, Wade valamint Wade nővére, Chantal végleg elhagyták Ausztráliát, akkor Joy megkérte MJ-t, hogy a cégei szponzorálják őket. Ahhoz, hogy az USA-ban letelepedési engedélyt kapjanak fel kellett mutatni egy támogató munkaadót. Tehát még egyszer: Joy kérte meg erre MJ-t! Ráadásul Joy még a 2005-ös vallomásában azt is elmondta, hogy valójában már hat hónapja az USA-ban tartózkodtak, amikor MJ felajánlotta a szponzorálást. Tehát nem arról van szó, amit most Wade próbál eladni, hogy MJ és a cégei csalták őket az USA-ba – nagyon is ők akartak menni. 2005-ben Joy ráadásul azt is elmondta, hogy miután az USA-ba költöztek alig találkoztak MJ-vel, mert a sztár annyira elfoglalt volt. Elmondása során 1991. szeptemberi költözésüket követően 14 év alatt mindössze négy olyan alkalom volt, hogy MJ is ott volt Neverlanden, amikor ők látogatást tettek oda. Szóval elég gyenge lábakon áll a vád, hogy MJ csábította őket az USA-ba és azért alkalmazta őket, hogy szexuálisan molesztálhassa Wade-et. Ahhoz, hogy 14 év alatt négyszer találkozzanak igazán nem lett volna szükség sem a foglalkoztatásukra, sem az emigrációjukra.

Az emigrációt valójában Joy akarta azért, hogy Wade a nemzetközi szórakoztatóipar központjának közelében lehessen és karriert csinálhasson. Ő kérte meg MJ-t, hogy segítsen nekik és szponzorálja és alkalmazza őket, aki ezután utasította a cégeit erre.

Nem valószínű, hogy Wade erről ne tudna, hiszen intenzív e-mailezésben volt az anyjával mielőtt beadta a keresetét. Tehát ismét azt kell feltételeznem, hogy szándékosan hazudik és csúsztat a keresetében, hogy így jusson pénzhez.

  • Robsonék folytatólagos tartózkodása az USA-ban

Wade Robson állítása: „Miután Felperes anyja felhagyott a munkájával a fodrászati és kozmetikai cégnél, az MJJ Productions és/vagy az MJJ Ventures továbbra is fizette Felperes anyjának bérét. Felperes felfogása szerint erre azért volt szükség, hogy lehetővé tegye az emigrációjukat és folytatólagos tartózkodásukat az USA-ban. Felperes állítja, hogy ezt azzal a kifejezett szándékkal tették (MJ cégei), hogy lehetővé tegyék, hogy Michael Jackson szexuálisan molesztálja Felperest.”

Joy Robson vallomása: Miután az USA-ba vándoroltak Joy valós munkahelye egy Pigments Cosmetics nevű fodrászati és kozmetikai cég volt, a fizetését azonban az MJJ Productions-ön keresztül kapta különféle vízum követelmények miatt. Joy már 2005-ben is elmondta, hogy az MJJ Productions egy ideig azt követően is fizette a bérét, hogy ő már kilépett a Pigments Cosmetics-től. Ő ezt azonban sokáig észre sem vette, csak később és akkor szólt az MJJP-nek, hogy ne fizessék tovább. Azonban nem ez volt az oka Robsonék folytatólagos amerikai tartózkodásának. Robsonék úgy jöttek el Ausztráliából 1991-ben, hogy az USA-ban akarnak letelepedni véglegesen, hogy Wade karrierjét egyengessék. A folytatólagos amerikai tartózkodásuknak tehát semmi köze nem volt Joy béréhez.

Ráadásul Joy arról is vallomást tett, hogy egyedül az ő kezében volt, hogy Wade karrierjét egyengesse és megvessék a lábukat az USA-ban. MJ túl elfoglalt volt ehhez és MJ cégei sem vettek részt ebben tevékenyen. Az MJ cégeit képviselő ügyvéd Joy kihallgatása során egy Joy-jal készült 2011-es rádió interjúból idézve kérdezte:

„Ön ott azt mondta: ’Nagyon korán rájöttem, hogy ha be akarunk itt futni, akkor az egyedül az én kezemben lesz, nem számíthattam arra, hogy…’ és azt mondta: ’Michael egyfajta buborékban élt és más valóságban, mint mi. És így nekem kellett ügynököket találnom.’ Emlékszik erre?

Joy Robson: Igen… A vicces az, hogy Wade… Michael talált egy ügynököt Wade-nek, de CAA (Creative Artists Agency – egy olyan ügynökség, amely „A-listás” sztárokkal foglalkozik – a ford.) ügynök volt és Wade 7 éves volt és nem volt ismert ebben az országban. A CAA nem lett volna… és ezért mondtam, hogy Michael buborékban élt. Fogalma sem volt semmiről sem a saját körein kívül. Így… Wade nem CAA kategória volt. Nem lett volna előnyös a számára a CAA.

Ügyvéd: Rendben.

Joy Robson: Michael próbált segíteni, de nem értette, hogy mit kell tenni.

Ügyvéd: És amikor azt kérdezték Öntől, hogy Önnek kellett-e menedzselnie Wade karrierjét Ön azt válaszolta: ’Én csináltam. Mindent én csináltam.’ Igaz?

Joy Robson: Azt csináltam, amit kellett – hogy elindítsam a dolgokat.

(Egyébként Michael ezen jellemzése, hogy „buborékban élt” szintén ellentmond Wade azon jellemzésének miszerint Michael valamiféle dörzsölt maffia főnökként irányította a cégeit, amelyek „a világ valaha ismert legfinomultabb gyermekmolesztáló kerítő és végrehajtó szervezetei voltak”.)

Wade összesen három MJ videóban szerepelt (Black or White, Jam, Heal The World) és a Jam-be úgy kellett az anyjának bekönyörögnie. A Jam-ért és a Heal the World-ért 200 dollárt kapott egyenként, a Black or White-ért 500 dollárt. Ez megint csak nyilvánvalóan nem az az összeg, ami elősegítette a család folytatólagos USA-ban maradását. „Senki nem fizeti ki a számláit abból, hogy videóklipekben szerepel.” – mondta Joy a vallomásában. Azt mondta a saját tartalékaikból éltek, amíg nem sikerült egy filmszerepet találnia Wade számára.

  • A Charli Michaels-sztori

A keresetében Wade egy olyan történetet is előad, amely Charli Michaels egy 1994-es vallomásán alapszik. Charli Michaels egy női testőr volt, aki 1990-92-ben Neverlanden dolgozott. Egyike azoknak a kirúgott alkalmazottaknak, akik 1993-ban lehetőséget láttak a Chandler-vádakban arra, hogy pénzt csináljanak abból, hogy sztorikat adnak el a bulvármédiának. A bulvármédiának eladott sztorijai miatt aztán 1994-ben a rendőrség is kihallgatta, Wade pedig ezt a sztorit használja fel a keresetében a vádjai támogatására.

A sztori úgy szól, hogy 1990-ben anyák napján Charli Michaels egy síró, zaklatott Joy Robsonnal találkozott Neverlanden. Állítása szerint Joy azt mondta neki, hogy az a baja, hogy Michael asszisztense Norma Staikos megtiltotta neki, hogy találkozzon a fiával, amíg a fia a próbateremben táncot gyakorol MJ-vel. Azt is állította Charli Michaels, hogy Joy arról panaszkodott neki, hogy ha Wade MJ szobájában aludt, akkor Staikos megtiltotta Joy-nak, hogy ő is a fő házban aludjon.

A probléma az, hogy ez a történet nem igaz és Wade ezt nagyon jól tudja, ugyanis az anyja egy 2016. február 15-i e-mailben elmondta ezt neki. Joy elmondása szerint a történet addig igaz, hogy sírt és találkozott Charli Michaelsszel. A többit azonban Charli Michaels költötte hozzá. A sírás oka az volt, hogy az anyák napját a fia inkább MJ-vel töltötte mint vele. Joy egyszerűen nem találta őket. Arról szó sincs, hogy bárki is szándékosan eltiltotta volna a fiától, megtiltotta volna, hogy találkozzon vele. És az sem igaz, hogy Joy-nak bárki is megtiltotta volna, hogy a fő házban aludjon, ha a fia MJ szobájában aludt. Valójában 2005-ös vallomásában Joy elmondta, hogy rendszerint a fő házban aludt, a „rózsa hálószobában” és bármikor, a nap vagy az éjszaka bármely szakaszában szabad bejárása volt MJ szobájába. Azt is elmondta sosem érezte úgy, hogy bárki is szándékosan távol tartotta volna őt MJ szobájától.

Világos, hogy Wade miért tette bele a keresetébe Charli Michaels sztoriját, még akkor is, ha az anyja elmondta neki, hogy nem igaz: mert ebben a sztoriban szerepel Norma Staikos (ellentétben az anyja sztorijával), s Wade Staikoson keresztül próbálja inkriminálni MJ cégeit (lévén Staikos a cégek alkalmazottja).

Wade tehát úgy tette ezt a sztorit a keresetébe, hogy tisztában volt azzal, hogy hazugság. Ez ismételten egy olyan személyt mutat nekünk akik lelkiismeretlenül hazudik bírósági dokumentumokban, csak hogy megkapja a pénzt, amire ácsingózik.

  • Egyebek

A vallomásában Joy azt is elmondta, hogy mielőtt a fia 2012-ben megváltoztatta a sztoriját sosem hitte el, hogy MJ gyerekeket molesztálna. Valójában Joy szerint Wade mindig is nagyon meggyőző volt, amikor azt mondta, hogy MJ nem molesztálta. Most is úgy gondolja, hogy nagyon meggyőző volt, csak most hozzáteszi azt, amit Wade állít most, hogy azért volt ilyen meggyőző, mert MJ állítólag telefonon „kiképezte” erre. Részlet a vallomásából:

Ügyvéd: Mindig nagyon következetes volt a sztorijában, hogy soha semmi nem történt?

Joy Robson: Az volt.

Ügyvéd: És hihető volt?

Joy Robson: Az volt… Oscart kellett volna nyernie. Nagyon meggyőző volt.

Ugyanilyen meggyőzőnek találta MJ-t is, amikor az ártatlanságát hangsúlyozta a vádakkal kapcsolatban. MJ elmondta neki, hogy Chandlerék csak pénzt akarnak és zsarolni próbálják őt (ami teljes mértékben igaz volt, egyébként). Joy azt is mondta, hogy a saját személyes benyomása is az volt Jordan anyjáról, June Chandlerről, hogy pénzéhes.

Egy 2012. november 17-én kelt e-mailben Joy azt írja fiának, hogy MJ mindig nagyon ártatlannak tűnt a számára és soha nem gondolta, hogy bármi igazság lehet a vádakban. Ebben csak megerősítette az is, hogy Chandlerék a pénzre hajtottak.

Befejező gondolatok

Érthető, ha egy anya mindig ki akar állni a fia mellett és szívesebben hiszi, hogy a fia jó ember, mint azt, hogy egy gátlástalan hazudozó, aki így hátba döf egy halott barátot pénzért. Ezzel együtt fel kell tenni a kérdést:

  • Vajon Joy Robson TÉNYLEG elhiszi-e, amit a fia állít, hogy MJ cégei a „a világ valaha ismert legfinomultabb gyermekmolesztáló kerítő és végrehajtó szervezetei”, hogy a titkárnő Norma Staikos „madam” és „kerítő” volt, aki áldozatokat toborzott MJ számára, hogy ezek a cégek felelősek Wade állítólagos molesztálásáért? TÉNYLEG hiszi-e mindezt Joy, amikor a saját tapasztalatainak teljesen ellentmondanak ezek a vádak?
  • Vajon Joy Robson TÉNYLEG elhiszi-e, hogy az a Michael Jackson, akit ő úgy jellemez, hogy „buborékban élt” közben „a világ valaha ismert legfinomultabb gyermekmolesztáló kerítő és végrehajtó szervezeteit” irányította, valamiféle gyerekmolesztáló maffiát? Mert Wade ezt állítja a keresetében.
  • Vajon Joy Robson tudatában van-e annak, hogy Wade Charlie Michaels sztoriját használja a keresetében, amiről tudván tudja, hogy hazugság, hiszen Joy elmondta neki egy e-mailben?
  • Vajon Joy Robson tudatában van-e annak, hogy a hagyatéki bírósági ügy során Wade azt hazudta, hogy 2013 márciusa előtt nem tudott arról, hogy MJ-nek hagyatékkezelője van, miközben bizonyított tény, hogy 2011-ben arról tárgyalt MJ hagyatékkezelőjével, hogy mennyire meg akarja rendezni a Cirque du Soleil MJ-témájú showját? Miután erre nem került sor, azután „jött rá” hirtelen Wade, hogy MJ gyerekként “molesztálta” – legalábbis állítása szerint.
  • Esetleg elképzelhetőnek tartja-e Joy Robson, hogy a fia nem egész életében, gyerekként, felnőttként, egészen 2012-ig (amikor megváltoztatta a sztoriját) volt Oscar-díjas színész, hanem most hazudik? Most, amikor pénzt akar kicsikarni MJ hagyatékkezelőitől ezekkel a vádakkal?
  • És ha Wade hazudik a fent említett dolgokkal kapcsolatban (márpedig azt teszi), akkor nem lehet, hogy az is hazugság, hogy MJ szexuálisan molesztálta? Hiszen e nélkül az állítás nélkül perelni sem tudna. Ez az ember bizonyítottan hajlandó hazudni annak érdekében, hogy bizonyos jogi akadályokon keresztül jusson. Mégis hogyan küzd valaki az állítólagos „igazságért” (ahogy Wade állítja), miközben hazudik? Az egyetlen dolog, amiért Wade it küzd az a pénz. Elég nyilvánvalóan.

A többi csatolt bizonyíték

Az MJ cégeit képviselő ügyvédek beadványához egyéb bizonyítékok is csatolásra kerültek, így például MJ cégeinek egykori alkalmazottainak vallomásai: Jolie Levine – személyi asszisztensé, Gary Hearne sofőré és Gayle Goforth bejárónőé. Mind elmondták, hogy MJ kontrollálta a cégét és az alkalmazottait, nem pedig fordítva. Azt is elmondták, hogy sosem láttak semmi gyanúsat, sosem látták MJ-t illetlenül vagy gyanúsan megérinteni egy gyereket, sosem láttak olyat, hogy gyerekeket molesztált volna. Levine leszögezte: „Sosem hittem, hogy Michael pedofil és most sem hiszem azt, hogy pedofil lett volna.”

Az ügyvédek csatoltak egy olyan idézetet is, amelyet Wade MJ halála után írt 2009-ben: „Michael Jackson megváltoztatta a világot és személyesen az én életemet is, örökre Ő az oka annak, hogy táncolok, hogy zenélek, és az egyik fő oka annak, hogy hiszek az emberiség tiszta jóságában. 20 évig volt közeli barátom. A zenéje, a mozgása, a személyes inspiráló szavai és bátorítása, valamint a feltétel nélküli szeretete mindig velem marad. Mérhetetlenül hiányozni fog, de tudom, hogy már békében van és feldobja a Mennyországot a melódiájával és a moonwalkjával. Szeretlek, Michael.”

Reklámok
Kategória: Robson/Safechuck | Címke: , , , , | 2 hozzászólás

A bíróság kidobta a Safechuck-ügyet, “Jane Doe” magától vonult vissza

Régen jelentkeztem, de most jó hírekkel tudok.

A bíróság végre pontot tett a James Safechuck-ügy végére azzal, hogy 2017. június 28-án helyt adott védelem pergátló kifogásának (demurrer). Ez azt jelenti, hogy az ügy nem jut el a bírósági szakaszba, itt lezárult (kivéve persze Safechuck fellebbezési lehetőségét, amiről még nem tudjuk, hogy élni kíván-e vele).

Korábban részletesen leírtam a Safechuck-ügy lényegét (Wade Robson ügyével együtt) ezért most már ezzel nem töltenék időt.

Ahhoz a 2014-es cikkhez képest azóta történt a Safechuck-ügyben:

2015. októberében a bíróság elutasította Safechuck hitelezői követelését (creditor’s claim) Jackson hagyatékkezelőjével szemben.

Safechuck egy másik módon, Michael Jackson két cégének (MJJ Productions és MJJ Ventures) perelésével is igyekezett pénzhez jutni egy polgári peres kereset formájában. Ez a mostani döntés erre a részre vonatkozik, így ezzel mindkét fronton lezárult az ügy.

A bíró kimondta, hogy Michael az MJJ Productions és az MJJ Ventures 100%-os tulajdonosa volt, így senkinek a cégeknél nem volt joga kontrollálni őt. Emiatt a cégek nem is tehetők felelőssé semmiért, amit Michael Jackson Safechuck állítása szerint elkövetett.

Csak hogy érthető legyen: a “demurrer” szakaszban a bíró nem arról hoz ítéletet, hogy igazak-e Safechuck állításai. Ebben a szakaszban a bíró köteles úgy kezelni azokat, mintha igazak lennének (akkor is, ha bődületes baromságok). Az alperesnek sincs módja ebben a szakaszban bizonyítékot benyújtani a felperes vádjainak cáfolatára. Mindenkinek úgy kell tennie, mintha igazak lennének a vádak és ennek alapján vizsgálni azt, hogy ha és amennyiben a vádak igazak lennének, akkor lenne-e jogi akadálya annak, hogy az ügy továbbmenjen. Az ítélet szerint van ilyen akadály: nevezetesen az, hogy az alperes cégek semmiképpen nem tehetők felelőssé azért, amit a 100%-os tulajdonosuk a felperes állítása szerint elkövetett. A tulajdonos kontrollálja a cégeit, nem fordítva. Ilyen alapon tehát nem számítana, hogy mi történne az ügy további szakaszában, az szükségszerűen elbukna, így nincs értelme továbbengedni. A részletes ítélet megtekinthető itt.

Mindez egyébként előrevetíti, hogy Wade Robson ügyében is hasonló ítélet várható.

“Jane Doe”-ügyben is van fejlemény. (Ennek az ügynek a részleteiről itt írtam.) Ő már korábban, 2017. május 16-án, magától visszalépett az ügytől.

Így most már csak Robson-ügye van. Erről is vannak új fejlemények, amikről a jövő héten írok majd egy részletesebb bejegyzést.

Kategória: Robson/Safechuck | Címke: , , , , | 1 hozzászólás

Wade Robsont utasította a bíróság, hogy adja át az eddig eldugott e-maileket és könyvét

Helyzetjelentés Wade Robson ügyéről.

A legutóbbi előzmény ez volt. Innen folytatom, az ott és a korábban leírtakat nem ismétlem meg, azokat el lehet olvasni a régebbi bejegyzésekben.

Jelenleg még mindig zajlik az ún. “discovery”, azaz ebben az időszakban mindkét oldal bizonyítékokat gyűjthet, embereket hallgathat ki az álláspontja alátámasztására az ún. “summary judgement” előtt, amelyen eldől, hogy tárgyalásra bocsátja-e a bíró az ügyet vagy sem.

Ennek során végre kihallgatásra került Wade Robson – igaz, nem októberben az eredeti tervek szerint, hanem 2016. december 12-én. Kihallgatásra kerültek továbbá Robson családtagjai is: az anyja, a nővére és a bátyja. Anyja, Joy Robson kihallgatására 2016. szeptember 30-án került sor.

2016. december 27-én Michael Jackson cégeinek ügyvédei beadtak a bírósághoz egy ún. “Motion to Compel”-t, azaz egy kérvényt, amiben azt kérik a bíróságtól, hogy utasítsa Robsont azon bizonyítékok átadására, amelyek átadását eddig megtagadta. Ebből a dokumentumból kapunk egy kis betekintést abba, hogy mi is történt eddig a “discovery” során és nagyon érdekes dolgokat tudunk meg.

A “discovery” keretében Jackson cégei 2016. március 28-án nyújtották be Robson felé első olyan igényüket, hogy Robson adjon át nekik minden olyan dokumentumot és kommunikációs anyagot, amelyben bárkivel a vádjait és állításait tárgyalta. Ehhez teljes mértékben joguk van, sőt ilyenkor ez a kérés rutinnak számít.

Erre válaszul 2016. június 3-án Robson egyetlen e-mailt küldött vissza és eskü alatt állította, hogy ez az e-mail az egyetlen kommunikáció, amit bárkivel folytatott a témában. Ez az e-mail az a 2012. szeptember 7-én kelt e-mail volt, amiről hagyatéki bírósági ügy során Jackson hagyatékkezelője már amúgy is tudomást szerzett. A hagyatéki procedúra során ez az e-mail volt a bíró egyik indoka arra, hogy miért utasította el Robson keresetét.  Ennek részleteiről ebben a cikkben írtam. Részlet az akkori cikkemből:

Robson 2011-es tárgyalásait Jackson hagyatékkezelőjével már fent említettem, de a bíró ítéletéből megismerünk még egy bizonyítékot. A bíró ugyanis hivatkozik még egy e-mailre, amelyet Robson 2012. szeptember 7-én írt mintegy 30 barátjának és rokonának. Ebben leírja a Jackson elleni vádjait és hogy hamarosan nagy változás fog beállni az életében, de arra kér mindenkit, hogy egyelőre ezt ne mondják el senkinek, mert ez “egy roppant érzékeny jogi ügy”.

Ez pedig természetesen azt támasztja alá, hogy már legalább 2012. szeptember 7-én abban gondolkodott Robson, hogy bepereli Jackson hagyatékkezelőjét Jackson elleni gyerekmolesztálási vádakkal. Tehát amikor játssza a hülyét, hogy 2013. március 4-én hallott először arról a lehetőségről, hogy perelhet az itt cáfolatot nyer. Amellett, hogy természetesen az is cáfolatot nyert, hogy 2013. március 4-én hallott először egyáltalán a hagyatékkezelő létezéséről – hiszen ma már tudjuk, hogy 2011-ben tárgyalt is a hagyatékkezelő képviselőivel a Cirque du Soleil show-ról.

Tehát most, a cégek elleni pere során, első körben Robson ezt az egyetlen e-mailt vallotta be – amiről Jackson ügyvédeinek már amúgy is tudomása volt a hagyatéki bírósági per alapján.

2016. június 23-án a Jackson cégek ügyvédei megbeszélésre hívták Robson ügyvédeit (még a régi csapatot, Henry Gradsteint és Maryann Marzanót) és kétségüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy Robson valóban ezt az egyetlen kommunikációt folytatta bárkivel a témában.

Július végén Robson ügyvédeket váltott, azóta az agresszivitásáról ismert Manly, Stewart & Finaldi ügyvédi iroda képviseli és személy szerint leginkább Vince Finaldi (részletek itt).

Ekkor Robson hirtelen mégiscsak “talált” még 100 oldalnyi anyagot (e-maileket), amit átadott Jackson képviselőinek és ismét azt állította, hogy mindössze ennyi anyaggal rendelkezik. Akkor Jackson oldala elfogadta ezt.

Szeptemberben azonban, ahogy fent is említettem, kihallgatásra kerültek Robson családtagjai – anyja, nővére, bátyja – és ezen kihallgatások során kiderült, hogy Robson sokkal több e-mailt váltott velük a témában, mint amennyit bevallott.

Jackson ügyvédei ismét nekiszegezték a kérdést, hogy miért nem adott át mindent. Október végén ennek nyomán Robson csodálatos módon “talált” újabb 4000 oldalt, amit átadott, s ismét azt állította, hogy most már tényleg mindent átadott. Azonban ez továbbra sem volt így, ráadásul számos e-mailben Robson önkényes kitakart részeket arra hivatkozva, hogy azok az ügyvédi titoktartás alá esnek. Sok esetben egy-egy e-mail láncnak (oda-vissza válaszok sorozata) csak egy, vagy néhány darabját adta át, míg más darabok hiányoztak. A csatolmányokat pedig szinte egy esetben sem adta át. Végül is Jackson ügyvédei decemberben veszítették el a türelmüket és ekkor úgy döntöttek, hogy a bírósághoz fordulnak azzal, hogy kötelezze Robsont a teljes körű átadásra. Kérték továbbá a bíróságot, hogy rendelje el, hogy Robson számítógépeit és egyéb informatikai eszközeit független szakértő vizsgálhassa át annak megállapítása érdekében, hogy ténylegesen átadott-e minden emailt, ami a témában releváns. Emellett bírság kiszabását is kérték a bíróságtól.

Mitchell Beckloff bíró 2017. február 2-án hozta meg döntését a fenti kérdésben és ahogy már megszoktuk tőle középutas megoldást választott. Utasította Robsont arra, hogy adjon át minden rendelkezésére álló anyagot és ne takarja ki azokon az e-maileken semmit, amelyek nem esnek ténylegesen ügyvédi titoktartás alá. A bíró szerint csak azok az e-mailek esnek titoktartás alá, amelyet kizárólag az ügyvédeivel váltott. Ha egy e-mailt harmadik személyek (pl. családtagok) felé is továbbítottak (amint az sok esetben történt) akkor az már nem esik ügyvédi titoktartás alá abban az esetben sem, ha ügyvédnek írta. A családtagjaival váltott e-mailek pedig végképp nem esnek ügyvédi titoktartás alá. Utasította továbbá Robsont, hogy adja át az e-mailek csatolmányait is.

Ugyanakkor Beckloff nem rendelte el azt, hogy független szakértő vizsgálja át Robson számítógépeit és nem szabott ki bírságot sem rá. Egyelőre. Ugyanis, ha Robson továbbra is szórakozik a bizonyítékok átadásával, akkor erre még sor kerülhet. Kérdés persze, hogy ha Robsonra van bízva továbbra is, hogy mit vall be és mit nem, akkor honnan lehetünk biztosak abban, hogy ezúttal valóban mindent átad?

Mit tudunk meg a már átadott e-mailekből?

Robson játéka ellenére az eddig már átadott e-mailek így is felfednek néhány érdekes információt. Az egyik az, hogy Robsonnak szinte alig vannak emlékei arról az időszakról, amikor családja MJ körül volt az 1990-es évek elején-közepén. Robson minden apró részletet az anyjától kérdez meg, önálló emléke szinte alig van. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen próbáljunk csak mi felidézni 7-14 éves kor közötti emlékeket. Vannak dolgok persze amik megragadnak, de sok minden nem. Mindazonáltal azért érdekes, hogy míg Robson olyan alapvető részleteket is az anyjától kérdez meg, mint hogy hányszor, mikor és milyen körülmények között látogatták meg Jacksont – és szinte semmire nem emlékszik ezen körülményekből – addig amikor a keresetében az állítólagos molesztálás leírására kerül sor, akkor hirtelen minden részletre kristálytisztán “emlékszik”, olyan dolgokra is, hogy Jackson állítólag miket mondott neki. Miközben az anyjának írt e-mailekben alapvető, ennél sokkal nagyobb léptékű dolgokra sem emlékszik. Nyilván lehetne ezt esetleg azzal indokolni, hogy egy molesztálás traumatikus, így jobban megmarad, ám ez nehezen hihető indok amikor összehasonlítjuk azt, hogy az e-mailekben milyen dolgokra nem emlékszik – pl. arra sem, hogy egyáltalán hányszor volt egyedül Jacksonnal, miközben a vádiratában már hirtelen kristálytisztán “emlékszik” minderre és arra is, hogy Jackson – állítása szerint – minden egyes alkalommal molesztálta őt. A traumatikusság mellett van egy másik magyarázat is erre: az, hogy az egészet kitalálta.

De még most jön a java!

Egy 2016. február 15-i e-mailben Robson egy sztorit küld el az anyjának – Jackson egy egykori biztonsági őrének, Charli Michaelsnek egy 1994-ben tett vallomását. Charli Michaels egyike volt Jackson azon ex-alkalmazottainak, akik meglovagolva az 1993-as Chandler-ügyet pénzt próbáltak csinálni ezekből a vádakból: először a Diane Dimond-féle Hard Copy című televíziós bulvárshowtól kapott pénzt a sztorijáért és azért, hogy egy három részes interjút adott nekik, majd perelte is Jacksont állítólagos jogosulatlan felmondásért (a keresetet a bíróság elutasította). Tehát egy olyan emberről van szó ismét, akinek anyagi és személyes motivációja (a kirúgása miatti bosszú) is fűződött ahhoz, hogy ilyen sztorikat találjon ki.

A Robson által az anyjának elküldött sztoriban Michaels azt állította, hogy 1990 májusában, anyák napján, Neverlanden Wade Robson anyja, Joy sírt és panaszkodott neki, hogy Jackson titkárnője, Norma Staikos nem engedi őt a fia és Jackson közelébe, szándékosan távol tartja őt tőlük, amikor kettesben vannak. Most Robsonnak arra lenne jó ez a sztori, hogy alátámassza azt, hogy Jackson cégei – és benne az olyan alkalmazottak, mint Staikos – “gyermekmolesztáló maffiaként” működtek, ahol az alkalmazottaknak az volt a dolga, hogy lehetővé tegyék, hogy Jackson gyerekeket molesztáljon. A sztorit elküldve Robson azt kéri anyjától az e-mailben, hogy véleményezze azt – hiszen állítólag vele történt a Michaels által előadott történet.

Joy Robson mindössze 8 perccel később válaszol is fia e-mailjére, amiből csak az első mondatot látjuk, de már az is beszédes: “Hú! Ebből semmi nem igaz.” (“Wow. None of that is true.”)

Tehát Joy tagadja Charli Michaels sztoriját. És most jön a lényeg! Annak ellenére, hogy anyja tagadta a sztori igazságtartalmát Wade Robson felhasználja azt – szinte szóról-szóra ugyanúgy – 2016. szeptemberében kelt legutóbbi módosított beadványában! Tehát annak ellenére, hogy tudván tudja, hogy a sztori egy szemen-szedett hazugság (hiszen anyja már februárban leírta neki) mégis használja azt a vádiratában. Magyarul Wade Robson tudatosan és bizonyíthatóan hazudik a keresetében! Ez ugyebár eléggé üti azt az állítását, hogy nem a pénzért csinálja, hanem az “igazságért”.

Joy Robson válasza amúgy láthatóan tovább folytatódik, azonban ez a rész már nem látható és mind Wade, mind Joy – roppant kényelmes módon – azt állítják, hogy “elvesztették” ezt az e-mailt és már nem áll rendelkezésükre.

Egy másik e-mailben Robson azt kérdezi anyjától, hogy miután 1987-ben megnyerte azt a bizonyos táncversenyt, amelynek nyomán találkozhatott MJ-vel hogyan történt a második találkozó pár nappal később, amikor ismét találkoztak MJ-vel a hotelszobájában. Joy Robson válasza:

“Beszéltem a publicistájával, aki koordinált minket és megkértem, hogy juttasson el egy köszönőlevelet a nevünkben MJ-hez és ő azt javasolta, hogy vigyük fel neki mi a hoteljébe. Amikor odaértünk ő felhívta a szobáját és ő (MJ) meghívott minket a lakosztályába.”

Lássuk, hogy ez mivé vált Robson keresetében:

“1987 novemberében, amikor Felperes öt éves volt, benevezett egy táncversenyre, ami az MJJ Productions szervezett Michael Jackson koncertturnéja kapcsán Ausztráliában. Felperes megnyerte a versenyt és a díj az volt, hogy találkozhatott Michael Jacksonnal az egyik koncertje után. A találkozó jól ment és Michael Jackson meginvitálta felperest, hogy táncoljon vele a színpadon egy koncerten néhány estével később. Felperes és az anyja eltöltöttek pár órát Michael Jacksonnal a hotelszobájában is a következő napon. Felperes azt állítja, hogy ezeket a “találkozókat” szándékosan mint egy szexuális molesztálási mechanizmust szervezte az MJJ Productions és az MJJ Ventures azért, hogy fiatalkorú áldozatokat szerezzenek Michael Jacksonnak, mindezt jótékony eseménynek álcázva.

Szóval Robson anyja felkeresi MJ publicistáját azzal, hogy átadnának neki egy köszönőlevelet, MJ barátságosan fogadja őket, de ez Robson keresetében már úgy jelenik meg, mint az MJ cégei által szándékosan szervezett “szexuális molesztálási mechanizmus”. Még nevetségesebb, ha tudjuk azt is, hogy ezután Robsonék két évig nem is találkoztak MJ-vel és amikor újra találkoztak 1990 elején, akkor ismét Robsonék kezdeményezték a találkozót, nem MJ! Részletek ebben a cikkben.

Mellesleg ezeket a táncversenyeket nem is az MJJ Productions szervezte (az MJJ Ventures pedig még csak nem is létezett), hanem a Target áruház. Robson ezt is pontosan tudja, hiszen 2005-ös vallomásában maga említette, most mégis játssza a hülyét és úgy tesz, mintha nem tudná, hogy MJ cégeinek semmi köze nem volt a szervezésükhöz.

Robson könyve

További érdekes információ, ami kiderül az e-mailekből az, hogy mielőtt 2013. májusában beadta volna keresetét Jackson hagyatékkezelője és cégei ellen, Robson könyvet írt vádjairól és több kiadónak is megpróbálta azt eladni. Több, mint 70 e-mailt váltott ebben a témában egy könyvkiadókkal kapcsolatban álló ügynökkel és saját ügyvédjével, Helen Yu-val (nem összetévesztendő a Michael Jacksont 2005-ben védő Susan Yu-val – semmi közük nincs egymáshoz). A kiadók visszautasították a könyv kiadását és Robson ezután perelte be pénzre Jackson hagyatékkezelőjét és cégeit.

A dolog több szempontból is érdekes. Egyrészt Robson teljesen “elfelejtette” megemlíteni a könyvét a hagyatékkezelő elleni perben és most a cégek elleni perben is eddig. Ugye a hagyatéki bírósági ügyben azt állította, hogy 2013. márciusa előtt nem tudott a hagyatékkezelő létezéséről sem (bizonyított hazugság) és arról sem, hogy perelheti őket. Nos, annak fényében, hogy ügyvédjével, Helen Yu-val már hónapokkal 2013. márciusa előtt könyvet próbáltak eladni a témában, még kevésbé hihető ez a sztori, hiszen Yu, mint ügyvéd nyilvánvalóan tisztában volt a jogi aspektusokkal.

Aztán az is érdekes, hogy a Jackson ügyvédei ezt a könyvet is csak Beckloff mostani, 2017. február 2-i döntése nyomán fogják tudni eredeti formájában kézhez venni, mert Robson eddig kézzel-lábbal küzdött az ellen, hogy át kelljen adnia. Először azt állította, hogy nem találja és azért nem adja át. Négy nappal később elismerte, hogy megvan, de akkor meg azt állította, hogy azért nem adja át, mert az ügyvédi titoktartás alá esik. Jackson ügyvédei ragaszkodtak ahhoz, hogy megkapják a könyvet annak eredeti, metaadatokat is tartalmazó elektronikus formájában (a metaadatokra azért van szükség, hogy nyomon lehessen követni az esetleges változtatásokat, módosításokat). Robson ezután átadta a könyv egy újonnan kreált PDF-változatát, de továbbra is megtagadta az eredeti metaadatokat tartalmazó formátum átadását – ezúttal azzal a felkiáltással, hogy speciális szoftvert igényel a megnyitása. Jackson ügyvédei biztosították Robsont, hogy nem olyan bénák, hogy ne tudnák hozzá megtalálni a megfelelő szoftvert, de Robson továbbra sem volt hajlandó azt átadni. Beckloff bíró azonban most elrendelte, hogy át kell adnia.

Robsonék kihallgatásai

Amint említettem a “discovery” során megtörtént Robsonék kihallgatása. Ezek tartalmát összességében még nem ismerjük, de Jackson ügyvédeinek december 27-ei bírósági beadványában láthatunk belőlük néhány részletet.

Érdekes például ez a részlet Wade Robson anyjának, Joy Robsonnak a szeptember 30-ai kihallgatásából:

Kérdés: Amióta a fia Wade benyújtotta a keresetét a hagyatékkezelő és az MJJ Productions valamint az MJJ Ventures ellen, beszélt ön vele a keresetekről?

Joy Robson: Nem igazán. Én csak… nem tekintem ezt az én ügyemnek.

Kérdés: Ő (Wade) beszélt Önnek a keresetekről?

Joy Robson: Nem.

Joy Robson azt elismeri, hogy Wade kérdéseket tett fel neki e-mailben, de az az álláspontja, hogy ez nem az ő ügye (“I don’t consider that my business”) elég érdekes annak tükrében, hogy ha Wade vádjai igazak lennének, akkor neki óriási felelősséget és bűntudatot kellene éreznie azzal kapcsolatban ami állítólag a fiával történt. Joy Robson volt az, aki szorgalmazta a kapcsolatot Michael Jacksonnal – időnként meglehetősen agresszíven. Ő volt az, aki engedte, hogy a fia MJ szobájában aludjon.

Mégis a kettejük közötti e-mailekben semmiféle szemrehányó hangnem nem tapasztalható Wade részéről az anyja irányába, semmi felelősségre vonás, semmi düh, semmi. Pedig ha Wade vádjai igazak lennének, akkor MJ után az anyjára kellene, hogy a legdühösebb legyen a hanyagsága miatt, amely lehetővé tette az ő állítólagos molesztálását. De semmiféle ilyen jellegű társalgás nincs az e-mailekben. Wade Robson keresetében pedig Joy csak roppant felületesen van megemlítve, mint valaki akinek szinte alig van köze az eseményekhez.  Ehelyett a céltáblák MJ cégei és alkalmazottai – akiket Wade csak a fent említett szemenszedett hazugságok árán tud belerángatni az ügybe. Szerintem ez mindent elmond a vádjai hitelességéről.

Wade Robson december 12-ei kihallgatásából is láthatunk a beadványban néhány érdekes részletet. Pl.:

Kérdés: Szóval változtak az emlékei az ügy előrehaladtával?

Wade Robson: Fejlődtek.

Kérdés: Mit ért az alatt, hogy “fejlődtek”?

Wade Robson: Igen, úgy értem, hogy nem valamiféle feketéből fehérré módon változtak. Mint például, hogy azt gondoltam ez így volt… nos, úgy értem, igen változtak a gyógyulási folyamatot megelőzőhöz képest. Mielőtt felfedtem volna (az állítólagos molesztálást). De miután felfedtem a molesztálást 2012-ben és elkezdtem ezt a gyógyulási utat, azóta fejlődtek olyan értelemben, hogy több részletre emlékszem bizonyos dolgokról. Ahogy haladnak a dolgok, tudja, fejlődik, részletek adódnak hozzá.

Kérdés: Jól értem ugye, hogy ön nem állítja azt, hogy valaha is elnyomott emlékei lettek volna a molesztálásról?

Wade Robson: Igen, sosem felejtettem el, hogy mi történt Michael és köztem.

Ez azért érdekes, mert az ilyen utólag kifejlődő “emlékek” sokszor hamis emlékek (lásd: https://www.youtube.com/watch?v=VTF7FUAoGWw). Mindazonáltal nem hiszem persze, hogy Robsonnak hamis emlékei lennének. Robson egész egyszerűen egy opportunista hazudozó, akinek mindig éppen olyan “emlékei” vannak, amire szüksége van ahhoz, hogy közelebb kerüljön ahhoz a pénzhez, amit szeretne. Ezt egész egyszerűen a fentiek alapján gondolom – amikor egyértelműen látjuk hogy hogyan használ olyan sztorikat, amikről tudván tudja, hogy hazugságok. Nincsenek itt semmiféle elnyomott, vagy hamis emlékek – egyszerűen egy pénzéhes hazudozó van.

A kihallgatási leiratból megtudjuk azt is, hogy Robson egy jegyzetébe azt írta, hogy “a szexuális molesztálási sztorim és a hatásai rokonszenvessé és relevánssá fognak tenni engem”. Amikor Jackson ügyvédei megkérdezték, hogy ezt hogy értette, Robson azt mondta, hogy egy időben szeretett volna védikus meditációt oktatni és úgy vélte, hogy a szexuális molesztálási sztorija vonzóbbá teszi majd az olyan kliensek számára, akik szexuális molesztálás áldozatai voltak – azon az elven, hogy az emberek azokhoz szeretnek járni ilyen meditációra, akikkel hasonló élményeik vannak. Tehát azt látjuk, hogy Robson karrierépítésre is fel szerette volna használni a szexuális molesztálási vádjait.

Ehhez kapcsolódóan talán azt is érdemes megjegyezni, hogy az is kiderül a december 27-ei beadványból, hogy Robson pszichológusa, akinek először elállt a szexuális molesztálás vádjával 2012 májusában egy bizonyos Larry Shaw. Az infó olyan szempontból érdekes, hogy Shawnak az a szakterülete, hogy olyan emberekkel foglalkozik, akik kiégtek a showbizniszben. Rendszerint azt tanácsolja nekik, hogy fordítsanak hátat a showbiznisznek, lépjenek ki belőle és merüljenek alá a hétköznapi kisemberek életében. Robson nyilvánvalóan kiégett a showbizniszben (lásd ezt a cikket), ám egész életében csak ezt csinálta, máshoz nem ért. Csak úgy tud elsétálni, ha biztosítja hozzá az anyagi hátteret. Gondolom ekkor támadt az az ötlete, hogy ezzel a hamis gyerekmolesztálási váddal fogja majd biztosítani azt az anyagi hátteret, amivel elsétálhat a showbizniszből a kényelmes “hétköznapi” élet felé.

A kihallgatásból csupán néhány oldalt láttunk egyelőre, s ennél nyilván sokkal több minden van még benne, hiszen hét órán át folyt, így a teljes leirat több száz oldalra rúghat. Ebbe a beadványba csak néhány részlet került bele, ami a beadvány témájához valamilyen szinten releváns volt.

Tehát a Robson ügy most itt tart.

Kategória: Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , | 3 hozzászólás

Interjú “Jane Doe” ügyvédjével

Vince Finaldi

Vince Finaldi – Wade Robson, James Safechuck és “Jane Doe” ügyvédje

2016. október 27-én a Michael Jackson jelenlegi vádlóit képviselő ügyvéd, Vince Finaldi interjút adott egy Los Angeles-i helyi rádiónak a legújabb vádlóról, akit egyelőre csak a fiktív “Jane Doe” néven ismerünk (az ügy részletei az előző cikkemben). Ezt az interjút egy kicsit górcső alá vettük a Daily Michael bloggal és ebből született ez a cikk, amelynek itt most közlöm magyar nyelvű változatát.

Először is, ebben a rádió show-ban Finaldi gyakran vendégszerepel, baráti kapcsolatot ápol a műsorvezetőkkel, ami érezhető is az interjú során az egyoldalúságból, de ezt most tegyük félre és koncentráljunk csupán Finaldi szavaira. Az interjú közben kommentárokat szúrok majd be az elhangzottakhoz.

Műsorvezető: Gyakran vendégeink a Manly, Stewart és Finaldi ügyvédi iroda ügyvédei. Most Finaldi következik. Beadtak egy polgári keresetet a Los Angeles-i Legfelsőbb Bírósághoz egy nő nevében, akit ők Jane AA Doe-nak neveznek. Állítólag Michael Jackson szexuális molesztálta. Egy lány. 12 éves korában lett áldozat és ez 1986-ban kezdődött. 15 éves koráig folytatódott, amikor serdülni kezdett. Azt is állítja, hogy készpénzes kifizetések érkeztek a nevére. Beszélgessünk Vince-szel erről az ügyről. Kezdjük azzal, hogy egy nő. Egy lány.

Finaldi: Jó napot, hogy vagytok srácok?

Műsorvezető: Jól. Ez az első alkalom, hogy arról hallok, hogy Michael Jackson lányt molesztál.

Finaldi: Nos, sosem tudhatod mit hallhatsz ha elég sokáig élsz. De figyelembe véve a viselkedését, amiről tudunk, számomra ez nem meglepő. Fontos megérteni, hogy a pedofilok szexuális viselkedése különbözik a normális szexualitású egyénekétől. Szóval nekem ez nem meglepő annak kontextusában aki ő volt.

Kommentár: Ha elég sokáig élsz vagy ha elég elég pénz ígéretével kecsegtetsz embereket?

Műsorvezetők: Nem, nem szokatlan pedofiloktól, hogy fiúkat és lányokat is molesztáljanak. Hallottam már ilyenről.

Finaldi: Így van. Nézd, ez az ember sminket viselt minden nap, hosszú haja volt és parókája, női parfümöt és női ruhákat hordott. Néhány fiú áldozatát arra kényszerítette, hogy női pizsamát hordjanak, selyem pizsamát flitterekkel, meg ilyenek. Női parfüm, meg ilyenek. Határokat és korlátokat hágott át egész életében…

Kommentár: Először is, az az állítás, hogy MJ arra kényszerítette volna fiú “áldozatait” (maradjunk inkább az állítólagos “áldozat” megnevezésnél), hogy női pizsamát hordjanak soha még csak egyetlen vádlójától sem hangzott el, nemhogy másoktól. Ez Finaldi agyszüleménye, de amint látni fogjuk majd később is, ennek az ügyvédnek nem igazán jelent gondot szemenszedett hazugságokkal dobálózni.

Másrészt 2016-ban azért elképesztő az a bigottság, hogy valakinek az öltözködéséből, meg a hosszú hajából vonjunk le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy perverz-e vagy bűnöző-e az illető. Hány híres férfi hordott sminket, volt hosszú haja, vett fel női ruhadarabokat stb? Prince, David Bowie, Kurt Cobain, Freddie Mercury, Steven Tyler, teljes glam rock és heavy metal együttesek stb. stb. Szóval mit akar ezzel Finaldi? A sminket hordó, hosszú hajú férfiak gyerekeket molesztálnak? Vagy mi a következtetés itt? Csak mert valaki nem illeszkedik a konvencionális elvárásokhoz kinézetben, öltözködésben, az nem jelenti azt, hogy az illető perverz vagy bűnöző. Elég meghökkentő dolog 2016-ban olyan triviális dolgok alapján, mint az öltözködés súlyos következtetéseket levonni emberekről.

Műsorvezetők: Hogyan kezdődött ez a történet Jackson és az akkor 12 éves lány között?

Finaldi: A lány és a családja elmentek várost nézni San Franciscóba. Hazafelé úgy döntöttek, hogy megállnak a hayvenhursti ház kapujánál Encinóban [a Jackson család otthona – a ford.], hogy megnézzék, amint azt sok ember tette az 1980-as években. Tudod, akkoriban még nem volt Internet, így az emberek elmentek a sztárok otthonához megnézni őket. És Jackson éppen akkor jött haza a Mercedesével és megállt, lehúzta az ablakot és beszélgetett velük néhány percet mielőtt behajtott a kapun. Azután visszaküldte az egyik biztonsági őrét a kapuhoz, hogy behívja a Felperest és az anyját a házba, hogy találkozzanak Michael Jacksonnal.

Műsorvezetők: Csak az anyát?

Finaldi: Az anyát és a Felperest.

Műsorvezetők: Az apát nem?

Finaldi: Nem, az apa a kocsiban maradt a fiútestvérekkel együtt. Nem igazán akartak a kapuban ácsorogni.

Kommentár: Ez az ügy még el sem kezdődött, de már több változata is van a sztorijuknak.

Ugyanis amikor Finaldiék kiadták sajtóközleményüket a héten erről az új ügyről, mellékelték hozzá PDF-ben a bírósági keresetüket. Igen ám, de valaki, aki összeállította a PDF-et nagyon nem figyelt oda, ugyanis kétszer szerepel benne a kereset. Elsőre azt csupán egy sima duplázásnak tűnik a dolog, ami nem nagy ügy, ám ha jobban megnézzük a két keresetet, akkor kiderül, hogy nem az. Két külön verzióról van szó és így nyomon lehet követni bennük, hogy hogyan változott – már most(!) – a sztorijuk!

  1. változat

janeradio32. változat

janeradio4

Magyarul:

  1. változat

“Úton visszafelé Dél-Kaliforniába, megálltak Michael Jackson hayvenhursti otthonánál körülnézni. Amikor az elülső kapuk előtt álltak Michael Jackson érkezett a Mercedes járművével és behajtott a kapun. Néhány perccel később Michael Jackson egyik őre odament a kapuhoz és informálta Felperest és a családját arról, hogy Michael Jackson látta őket a kapunál és meg akarja őket hívni a rezidenciára. A Felperes szülei beleegyeztek és a biztonsági őr kinyitotta a kaput, beengedve Felperest és a családját a rezidenciára.

Amikor a birtokon voltak Michael Jackson odament Felpereshez és bemutatkozott Felperesnek. Azután bemutatkozott Felperes családjának. Michael Jackson ezután csak Felperest és az anyját behívta a házba, hogy megmutassa a cukorkás részt. Amikor ott voltak Michael Jackson beszélt Felperessel és az anyjával és elkérte és megkapta Felperes családjának az otthoni telefonszámát.

2. változat:

“Úton visszafelé Dél-Kaliforniába, megálltak Michael Jackson hayvenhursti otthonánál – egyúttal azon a helyen, ahol üzletet bonyolított a cégei számára –, hogy körülnézzenek. Amikor az elülső kapuk előtt álltak Michael Jackson érkezett a Mercedes járművével. Behajtott a kapun és intett a biztonsági őrének, hogy engedje be Felperest és az anyját a birtokra, a kapukon túlra. Felperes és az anyja beleegyezett és bement a rezidenciára, a biztonsági őr kíséretében. Több percig beszélgettek Michael Jacksonnal az autójánál. Michael Jackson aztán behajtott a rezidenciára. A biztonsági őr bekísérte Felperest és az anyját Michael Jackson cukorkás szobájába a rezidencián. Michael Jackson egy ablakon keresztül leste őket a rezidencián.

Amíg a birtokon voltak Michael Jackson egy adóvevőn át beszélt a biztonsági őrrel és megkérte, hogy szerezze meg Felperes telefonszámát. A biztonsági őr aztán elkérte és megkapta Felperes családjának otthoni telefonszámát.

Az első változatban az egész család bemegy magára a birtokra, nem csak a lány és az anya, majd utána a ház az ahová csak a lány és az anya megy be.  A második verzióban csak az anya és a lány megy be egyáltalán a birtokra és – a Finaldi által ebben az interjúban állítottak szerint – az apa és a fivérek a kapu előtt várakoznak a kocsiban. Az első változatban Jackson hívja be őket a házba a “cukorkás részhez”, a másodikban a biztonsági őr. Továbbá, az első sztoriban MJ személyesen kéri el a család telefonszámát, míg a másodikba közéjük van iktatva egy biztonsági őr.

Ezek a módosításai a történetnek akkor nyernek értelmet, ha tudjuk a jogi alapállást. Mint korábbi cikkeimben már leírtam, halott embert nem lehet perelni, így a vádlók Jackson cégein keresztül próbálnak hozzáférkőzni a pénzhez, amire áhítoznak – azaz közvetlenül Jackson cégeit, az MJJ Productionst és az MJJ Ventures-t perelik. Azzal, hogy a biztonsági őrrel próbálják azokat a dolgokat elvégeztetni a második verzióban, amit az elsőben még személyesen MJ végzett (pl. telefonszám elkérése) Jackson cégeit próbálják valamilyen módon kapcsolni az ügyhöz – nyilván feltételezve, hogy a biztonsági őr valamelyik Jackson cég alkalmazottja lehetett. Ez a célja annak is, hogy a második verzióban hangoztatják, hogy Jackson a cégei számára is munkákat végzett hayvenhursti otthonából. Valójában ez egy egyszerű magánemberi találkozás volt, de ilyen módon próbálják mégis “cégessé” tenni azt. Na hát ezért változott a sztorijuk és ebből látszik, hogy nem valami apró, lényegtelen módosításról van szó, hanem jogi szempontból nagyon is lényegesről.

Műsorvezető: És aztán mi történt?

Finaldi: Nos, megkapta a lány telefonszámát, elkezdte hívni, elkezdte hívni az anyját, ajándékokat küldeni nekik, meghívni őket különféle rendezvényekre, amiken részt vett és ekkor kezdődött a molesztálás.

Műsorvezető: Mit tartalmazott a molesztálás?

Finaldi: Amit szokásosan csinált molesztálásként. Tapogatás, csók, orális szex, ujjal való behatolás, egy alkalommal vaginális közösülés kísérlete. Több éven át tartott, ami után elkezdett a lánynak peren kívüli megállapodásokat fizetni, amire a lánynak még mindig van bizonyítéka. Vannak csekk-másolatai, bankkivonat-másolatai. Nálunk van mindez az információ, beleértve a sok levelet, amit küldött a lánynak és amiket az alkalmazottaival küldetett a lánynak. Ajándékok, amiket adott neki, ilyenfajta dolgok. Jó pár van ebből.

Műsorvezető: Ezeknek a kifizetéseknek nem lehetett semmi más oka?

Finaldi: Nos, 920 000 dollár volt a ’80-as évek végén és a kifizetések a lány 16 éves korában kezdődtek. Szóval szerintem minden ésszerű ember képes levonni a következtetést: ‘hé, nem fizetsz valakinek egy millió dollárt, ha nem történt semmi’. Különösen ha egy kiskorúról van szó a ’80-a évek végén. Ez akkor rengeteg pénz volt.

Kommentár: Noha a műsorvezető Finaldi haverja, de azért az benne is megfogalmazódik, hogy a kifizetések önmagukban nem bizonyítanak szexuális molesztálást, hiszen sok egyéb ok is állhat mögöttük. Michael Jacksonról beszélünk, aki híres volt nagylelkűségéről, rengeteg embernek fizette az orvosi számláit, az iskoláztatásuk költségeit, pénzügyileg támogatott sok rászoruló családot és barátot. Ismert volt arról, hogy állandóan adott, ajándékozott a körülötte lévő embereknek, s mivel gyerekkora óta sztár volt, nyilván a pénz értéke is mást jelentett a számára, mint egy hétköznapi embernek. Szóval, Mr. Finaldi, az ésszerű emberek nem vonnak le olyan következtetéseket felszínes információk alapján, hogy ezek a csekkek csakis szexuális molesztálással kapcsolatos hallgatási pénzek lehettek.

És még egy dolog: Finaldi egy újabb csúsztatással “peren kívüli megállapodásoknak” nevezi a kifizetéseket, noha erre semmi bizonyíték nincs. Ahhoz, hogy “peren kívüli megállapodásból” eredő kifizetésnek nevezzünk egy kifizetést, kellene mondjuk először egy peren kívüli megállapodás, ami nincs.

Műsorvezető: Mit tudott erről a lány családja?

Finaldi: A kifizetések nem a családnak érkeztek, hanem a lánynak.

Műsorvezető: Nos, ha egy 15 éves lánynak ennyi pénze lesz, akkor arról nem tudnának a szülők?

Finaldi: Tudod, nem tudták, hogy molesztálja. Tudták, hogy Michael Jackson barát. Beetette az egész családot. Beetette az anyát, hosszú telefonbeszélgetéseket folytatott vele, hogy nem volt gyerekkora, csak ő tudja megérteni az egész világon bla-bla-bla. Ezt már hallottuk. Szóval megbíztak benne. Csakúgy, mint sok más család.

Műsorvezető: De a lány kapott 900 000 dollárt. Nem lenne kíváncsi rá a család, hogy miért ad neki Michael Jackson ennyi pénzt? Vagy nem is tudták?

Finaldi: Ez azt feltételezi, hogy a család tudott róla és én nem tudom, hogy a család tudott-e róla.

Műsorvezető: Elég nehéz lenne egy tinédzsernek elrejteni ennyi pénzt. Egyáltalán miért fizetett neki pénzt? Hogy hallgasson?

Finaldi: Hogy kompenzálja a szexuális molesztálásért és hogy kontroll alatt tartsa. És ne feledd, hogy a kifizetések 16 éves korában kezdődtek és úgy hiszem 18-19 éves korában értek véget – akkor kapta meg a legnagyobb kifizetést. A 600 ezer dolláros  kifizetést úgy hiszem akkor kapta, amikor 18 és fél – 19 éves volt. Szóval nem 16 évesen kapott egy millió dollárt. A legtöbbet akkor kapta, amikor már felnőtt volt és elköltözött.

Kommentár: Teljesen jogos a kérdés, hogy a család hogy nem venné-e észre, hogy a lányuk hirtelen ennyi pénzzel rendelkezik. Figyeljük meg, hogy Finaldi gyakorlatilag kikerüli a válaszadást arra, hogy a család tudott-e a pénzről. Azt állítja, hogy ő ezt nem tudja. Ami elég furcsa lenne, hiszen amint ebben a riporterben megfogalmazódott ez a kérdés, úgy nyilván egy bíróságon is megfogalmazódna, tehát elképzelhetetlen, hogy Finaldi ne kérdezze ezt meg az ügyfelétől és ne tudja rá a választ. Az az érzésem, hogy nagyon is tudja és a család valószínűleg tudott a pénzről, hiszen – ellentétben ezzel a mostani molesztálási sztorival – valójában nem valami sötét, rejtett dolog állt mögötte, amiről ne tudhattak volna.Az egyik üzenetben például, amit Michael Jackson írt a lánynak az áll, hogy “köszönöm, hogy szórakoztattad Ryan White-ot”. Ryan White egy AIDS beteg fiú volt, aki vérátömlesztés során fertőződött meg. Esete a  ’80-as években nagy port kavart az Egyesült Államokban, mivel betegsége miatt el akarták tiltani az iskolától. Küzdelmét több sztár is támogatta, például Elton John és Michael Jackson is. Egyszóval simán lehet, hogy a pénzek ilyen jótékonysági akciók támogatására mentek, például.

89-letter

Jackson egyik levele “Jane Doe”-nak. Benne ez áll: “Ezt azért küldöm, hogy megköszönjem, hogy segítettél szórakoztatni Ryan White-ot. Említettem egy csúnyán megégett kisfiút is. Szeretném, ha átjönnél, amikor itt van. Szeretettel, Michael”

Egyébként a lány a csekkek alapján már 18. éves kora előtt is 162 500 dollárt kapott – szóval addig is észre kellett volna venni a szülőknek a dolgot, így Finaldi kifogása nem igazán hihető. És még egy dolog: egy tinédzsernek 17-18 éves kora előtt csak szülővel együtt nyitott, közös bankszámlája lehet az USA-ban.

Műsorvezető: Miért most jön elő ezzel?

Finaldi: Nos, azért, mert a Jackson tábor több állítást tett a tárgyalásaink során más ügyekben. Tudod, már beszéltünk róluk. A Wade Robson-ügy, a James Safechuck-ügy. Először is azt mondták, hogy nem csak fiúk voltak körülötte, hanem lányok is és sosem molesztált lányokat. Hogy soha nem vádolta meg egy lány sem. [Jane Doe] erre azt mondta: ‘nos, ez nem igaz’. Molesztált lányokat és [Jane Doe] szeretne ezzel kapcsolatban tiszta vizet önteni a pohárba. A másik, amit a Jackson tábor állít, hogy tudod, a Chandler-ügyben a biztosító fizette ki azt a 15-20 millió dollárt és Jackson tiltakozott ellene és nem fizetett egy fillért sem szexuális molesztálás áldozatainak. És hogy tiltakozott a fizetés ellen. És erre [Jane Doe] azt mondta: ‘nos, az akár igaz, akár nem, nekem fizetett az üzleti számláiról és bizonyítékom van rá’. Tudod, hogy megmutassa, hogy a Jackson tábor hazudik ebben.

Kommentár: Van azért bőr Finaldi képén, hogy úgy vádolja hazugsággal a Jackson tábort, hogy annak alátámasztására kitalál egy szemenszedett hazugságot.

Soha ugyanis ilyeneket nem mondott a Jackson tábor. Jackson ügyvédei alig-alig tesznek nyilvános nyilatkozatokat az ügyben és ha tesznek is, akkor is csak a legáltalánosabb cáfolat formájában, nem szoktak belemenni részletekbe, sem lányokról, sem biztosító társaságokról, sem semmiről. Ellentétben Finaldiékkal ők a bíróságon bonyolítják a küzdelmet, nem a médiában. Miért is beszéltek volna lányokról, milyen kontextusban, amikor a Robson/Safechuck-ügyben két férfi vádolja? Bírósági papírt is jó  párat olvastam az ügyben, de sosem láttam így érvelni a Jackson tábort, mint amit most Finaldi állít.

Egyébként Finaldiék azok és nem a Jackson-tábor, amely rendszeresen keresi a nyilvánosságot ezzel az üggyel,  amely sajtóközleményt ad ki minden egyes bírósági beadványáról és folyton a médiához rohangál nyilatkozni. Nyilván ez része a stratégiájuknak – a nyilvánosság nyomását felhasználva szeretnének peren kívüli megállapodást elérni. A Jackson-tábor azonban a bíróságon foglalkozik az üggyel, nem a médiában.

De tegyük fel, hogy valamilyen rejtett bírósági iratban, vagy meghallgatáson érvelt így Jackson-tábor (bár kötve hiszem – nincs értelme). Azt meg ugyan “Jane Doe” honnan tudná, hiszen az nem egy nyilvánosan ismert dokumentum lenne? Szóval nem igaz, hogy “Jane Doe” azért állt elő a vádjaival, mert MJ tábora ilyeneket mondott és “tiszta vizet kellett önteni a pohárba” – hiszen Jackson tábora nem mondott ilyeneket. Ez is egy hazugság, a többi mellett. De hát nyilván azt nem mondhatják, hogy a pénzért csinálja.

Mellesleg ez már a negyedik verzió arra, hogy Jane Doe miért csak most állt elő az állításaival, amint azt már az előző cikkben is fejtegettem. Idézem onnan:

Szóval megint van több, egymással ellentmondó magyarázkodás egy dologra. Most akkor azért nem jött elő eddig, mert

  • lefizették,
  • megfenyegették és ezt mostanáig elhitte (ezt a keresetben állítja),
  • nem kötötte eddig össze a pszichés problémáit az állítólagos molesztálásával (ezt is a keresetben állítja),
  • Jackson hagyatékkezelője azt állította MJ-nek nem voltak női áldozatai (valójában Jackson hagyatékkezelője nem adott semmi ilyen irányú nyilatkozatot) és ebből lett elege?

Hogy lehet, hogy Wade Robson kellett ahhoz, hogy rájöjjön valaki nem kerül börtönbe azért, mert szexuális molesztálással vádol meg valakit, amikor nem került börtönbe érte sem Jordan Chandler 1993-ban, sem Gavin Arvizo 2005-ben? Ne feledjük, “Jane Doe” mind 1993-ban, mind 2005-ben felnőtt ember volt.

Hogy lehet az, hogy mostanáig elhitte, hogy fizikai bántódása esik, ha elmondja, amikor soha Jackson egyik vádlójának sem esett fizikai bántódása?

Nem átlátszó kicsit, hogy “Jane Doe” éppen akkor jön rá arra, hogy pszichés problémái vannak és ezek Jackson állítólagos molesztálásának az eredményei, amikor Finaldiék éppen “áldozatok” után kutatva telefonálgatnak és elhúzzák emberek orra előtt a több millió dolláros mézesmadzagot – ha esetleg sikerülne valami “molesztálás emlékét” felidézniük? Érdekes, hogy sem Jackson 1993-as megvádolása, sem az ellene folyó 2005-ös per nem váltotta ki ezeket az “emlékeket” és/vagy “felismeréseket”, de több millió dollár ígérete most hirtelen kiváltja.

Továbbmenve Finaldi interjújával:

Műsorvezető: Mit akar Jane Doe ettől a keresettől?

Finaldi: Nos, először is tiszta vizet akar önteni a pohárba és rámutatni a molesztálásra, ami történt. Ne feledd, hogy a szexuális molesztálás egy életen át tartó büntetése az elkövetőknek az áldozatokon. Olyan dolog, amivel egész hátralévő életében küzdenie kell. Ezzel majd egy esküdtszék foglalkozik.

Műsorvezető: Szeretne további pénzt kapni?

Finaldi: Nos, nyilván ez is része, de ott van az a tényszerű elem is, hogy a felelősöket meg kell büntetni. Amint már korábbi beszélgetések alkalmával elmondtam, Michael Jackson nem lett volna képes erre egyedül. Sosem tudott volna ennyi gyereket molesztálni ennyi időn át, ha csak egymaga csinálta volna. A cégeit használta arra, hogy ezt megszervezzék. Hogy találkozókat szervezzenek gyerekekkel, hogy találkozókat szervezzenek hotelekben, hogy gondoskodjanak a gyerekekről itt vagy ott. Elválasztva a gyerekeket a szüleiktől. Ajándékokat adva a gyerekeknek. Leveleket küldve. A legtöbb levelet céges fejléccel ellátott papírra írták.

Műsorvezető: Bizonyára egy osztály teljes munkaidőben csak ezt csinálta.

Finaldi: Igen, több embernek úgy tűnik az volt az egyetlen dolga, hogy üzeneteket fogadjanak gyerekektől és üzeneteket küldjenek nekik.

Műsorvezető: Nos, a keresetben azt mondjátok, hogy az MJJ Productions és az MJJ Ventures kifinomult gyerekmolesztáló szervezetek voltak, amiket kifejezetten azért hoztak létre, hogy gyerekeket kutassanak fel és csábítsanak el, hogy aztán gyerekmolesztálás áldozatai legyenek.

Finaldi: Igen, pontosan ezt tették. Például amikor [Michael Jackson] áthajtott a kapun hirtelen kijön egy biztonsági őr és behívja a lányt és az anyját a kapun egy találkozóra. Ezt nem Michael csinálta maga. Az alkalmazottait használta fel erre.

Kommentár: Először is szögezzük le az “ennyi gyereket molesztált ennyi időn át” szövegről, hogy semmi bizonyíték nincs arra, hogy Michael Jackson akár csak egyetlen gyereket is molesztált volna.

Másodszor meg: micsoda kifinomult gyerekmolesztáló szervezet! Titkárnők gépelnek lediktált leveleket és üzeneteket, kezelik a rajongói postát, biztonsági őrök kinyitják a kaput és bekísérik a vendégeket. Kriminalizáljuk őket azért, hogy mindennapi, a munkakörükhöz tartozó hétköznapi teendőket látnak el!

Gyerekeket “kutatnak fel”? Mégis kinek az ötlete volt Hayvenhurstba menni és Michael Jackson háza előtt a sztárra várakozni? Ki kutatott fel kit? Állításuk szerint ezek az emberek azért perelnek, hogy “végre” felelőssé tegyenek embereket Michael Jackson cégeinél az ő állítólagos molesztálásukért, de soha egyetlen alkalommal sem teszik felelőssé a saját szüleiket! Ez az ami a leginkább átlátszóvá teszi ezt az egész kampányt. Ha tényleg valamiféle molesztálás feldolgozásáról és a felelősök megbüntetéséről lenne szó, akkor ezeknek az embereknek elsősorban (MJ után) a saját szüleikre kellene dühösnek lenniük és az ő felelősségükre rámutatni. Azon szülőkére, akik elvitték őket Jacksonhoz, akik engedték, hogy barátkozzanak, vagy akár egyedül legyenek vele, vagy akik nem vették észre, hogy a gyereküknek hirtelen van közel egymillió dollárja és/vagy nem kérdezték meg hogy honnan van és miért. Az, hogy ehelyett kínkeservesen próbálják bemagyarázni, hogy az, hogy egy titkárnő megír egy levelet, vagy egy őr kinyit egy kaput “kifinomult gyerekmolesztáló szervezetté” teszi az MJJ Productionst és az MJJ Venturest mindennél többet elmond arról, hogy miről is szól ez az egész történet és ezek a vádak. No és persze az is, hogy szerintük úgy lehet a leginkább megbüntetni a “felelősöket”, hogy sok millió dollárra bepereljük Michael Jackson cégeit.

Itt visszautalnék kommentárom azon részére is, ahol egymás mellé tettem “Jane Doe” sztorijának 1. és 2. változatát. Ahogy ott is leírtam, ezért van az a 2. verzióban, hogy az őr kérte el a család telefonszámát – így akarják ezeken az alkalmazottakon keresztül csatolni Jackson cégeit a történetbe.

Kategória: Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , | 2 hozzászólás

Munkában Robson új ügyvédei: új vádló – ezúttal egy nő

Amint az előző bejegyzésemben beszámoltam arról, hogy a Michael Jacksont halála után gyerekmolesztálással megvádoló Wade Robson ügyvédet váltott és ez egy erőteljes stílusváltást is magával hozott az ügyben. Előző bejegyzésemből:

“További fejlemény Robsonnál, hogy júliusban ügyvédi irodát váltott és az eddigi Henry Gradstein – Maryann Marzano féle ügyvédi iroda helyett a Manly, Stewart & Finaldi ügyvédi iroda viszi tovább az ügyét. A váltás úgy tűnik erőteljes stílusváltást is magával hozott. Vincent Finaldi és John Manly roppant agresszív ügyvédek, akik szeretik a médiát igénybe venni arra, hogy harsány nagyotmondásokkal és a nagy nyilvánosság indulatainak szenzációhajhász felkorbácsolásával nyomás alá helyezzék az ellenfeleiket, hogy aztán azok megrettenve a rossz publicitástól belemenjenek egy peren kívüli megállapodásba. Honlapjukon azt találjuk, hogy ügyeik túlnyomó többsége peren kívüli megállapodással ért véget, nem pedig azzal, hogy a bíróságon megnyerték. (Az ügyeik nagy részében egyébként a katolikus egyház vagy iskolák ellen képviseltek olyan embereket, akik különféle papokat és tanárokat szexuális molesztálással vádoltak meg.) Robson is nyilván inkább ilyen peren kívüli megállapodást szeretne.

Ennek érdekében az ügyvédi iroda rögtön el is kezdte verni a média tam-tamot. A napokban ennek a szelét érezhetjük ismét a médiában, hiszen Finlandiék fűnek-fának nyilatkoznak Robson beadványának legutóbbi módosításáról. A média egy része pedig “jó” szokásához híven és ostobán tényként tálal mindent, amit Finaldiék állítanak. Hogy mennyire nem tények ezek az állítások, azt később bemutatom.”

Nos, a média agresszív használatán túl, Finaldiék ügyvédi irodájának van egy másik jellemző modus operandija is: rábeszélnek embereket arra, hogy csatlakozzanak egy-egy ilyen vádhoz – természetesen meglebegtetve annak lehetőségét a potenciális vádlók előtt, hogy ha XY-ról ezt-azt állítanának, akkor végül akár több millió dolláros kártérítést is nyerhetnek vele. Ne feledjük, itt polgári peres eljárásról beszélünk, ami a pénzről szól.

Az ügyvédek korábbi ügyeiben is beszámoltak arról tanúk, hogy irodájuk alkalmazottai etikailag megkérdőjelezhető módon próbáltak “áldozatokat” toborozni.

Képviseltek például egy ügyet egy Michael E. Kelly nevű katolikus pap ellen, ahol olyan embereket telefonálgattak végig, akik gyerekként kapcsolatban álltak a pappal és egyes beszámolókból kiderül, hogy a megcélzott személyeknek határozottan az volt az érzésük, mindenáron rá akarják őket venni, hogy vádolják meg a papot, függetlenül attól, hogy igaz-e a vád.

“Néhány Manly alkalmazottjától érkező telefonhívás címzettje azt mondja, hogy a hívások “feldühítették és undorral töltötték el őket”. Nowicki erről számol be: “Az egyik célszemély azt mondja, hogy ‘az volt az érzése’, hogy ha a fiát, aki most 32 éves, érdekelné egy polgári peres kereset, akkor [az ügyvédi iroda] ‘rávetette volna magát. Valamit mindenképpen fognak találni Kelly ellen, függetlenül attól, hogy van-e alapja a keresetnek.”

Egy másik: “[Egy másik nő] megpróbálta elmondani a hívónak, hogy három évtizede ismeri Kellyt és pozitív figuraként jellemezte fiai életében. ‘[A hívó] azt mondta talált 10 másik áldozatot… csak folytatta és folytatta és megpróbált meggyőzni arról, hogy ostoba vagyok és nem látom mi történik. Végül lecsaptam a telefont.'”

Forrás: http://www.themediareport.com/2012/11/13/john-manly-fished-victims-fr-michael-kelly/

Az amerikai jogrendszer sajátossága, hogy ilyen gyerekmolesztálási ügyekben polgári peres eljárást lehet indítani (ahelyett, hogy az a szigorúbb feltételekkel rendelkező büntetőjog keretein belül maradna), s ez ahhoz vezet, hogy ott bizony anyagilag lehet nyerészkedni azzal, hogy ha valaki gyerekmolesztálással vádol meg valakit. Ez pedig természetesen igen vonzó lehet a hamis vádlóknak is. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a büntetőjog nem képes igazságot szolgáltatni egy ügyben és ilyenkor lehet létjogosultsága egy polgári pernek is, nyilván nem mindenki nyerészkedik, aki polgári pert indít egy ilyen ügyben, viszont ténykérdés, hogy ez az amerikai rendszer a hamis vádakon alapuló nyerészkedésnek is igen jó táptalajt biztosít és csábító lehet a lelkiismeretlen embereknek is arra, hogy ilyen vádakat fogalmazzanak meg emberek ellen egy szép kis “kártérítés” reményében.  Már csak azért is, mert ezeket a vádakat roppant nehéz pro vagy kontra bizonyítani, főleg több évtized távlatában, általában nagyon érzékeny, indulatokat felkorbácsoló téma és a közvélemény hajlamos eleve a vádló pártját fogni. Tehát roppant nehéz egy ilyen vád ellen védekezni.

Egy polgári perben ráadásul sokkal kisebb a bizonyítás terhe is, mint egy büntetőperben – kőkemény bizonyíték nem szükséges a vádlottal szembeni ítélethez, elég  ha az esküdtszék 12 tagja inkább úgy érzi, hogy felelős az illető, mint hogy nem. Ez a másik igazságtalan dolog ebben a rendszerben: hiszen gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy egy valójában bűnvádi témában a polgári peres eljárás sokkal lazább szabályai szerint mondjanak ki valakiről egy súlyos ítéletet. Ez még akkor is aggályos, ha egy polgári perben nem küldhetnek börtönbe valakit, annak “csak” anyagi vonzata van, hiszen a “gyerekmolesztáló” stigmája így is egy életre tönkretehet valakit. (Amerikai jogi elemzők is szóvá szokták tenni ennek problematikus mivoltát.)

Mindenesetre anyagilag kiváló vadászterület ez a téma – nem véletlen, hogy egész ügyvédi irodák szakosodtak rá – így például Finaldiék is, akik büszkén sorolják honlapjukon a több százmillió dolláros peren kívüli megállapodásokat, amiket elértek iskolák és egyházak ellen szexuális molesztálási ügyekben. Ügyeik nagy része ilyen peren kívüli megállapodásokkal ért véget, nem pedig bírósági ítélettel.

És itt elérkeztünk ahhoz, hogy hogyan szokták elérni ezeket a peren kívüli megállapodásokat. Jellemző modus operandijuk, hogy sok-sok embert meggyőznek arról  (nyilván meglebegtetve előttük a szép kis kártérítés, illetve több millió dolláros peren kívüli megállapodás lehetőségét), hogy vádlóként csatlakozzanak az ügyhöz, s ezzel próbálnak egy olyan kritikus tömeget kialakítani vádlókból, amelytől megretten a vádlott szervezet (egyház, iskola) és inkább megegyezik peren kívül. Ehhez természetesen nem szükséges az sem, hogy a vádlók igazat mondjanak. A nyomás önmagában elég. Nem beszélve a közvélemény nyomásáról, amit egy ilyen helyzet generál. És akkor már lehet is osztozkodni a zsákmányon a vádlóknak és az ügyvédi irodának, anélkül, hogy bármit is kellett volna bizonyítaniuk a bíróság előtt.

“Jane Doe”

Térjünk át most akkor Michael Jackson legújabb vádlójára, akit a beadványában a fiktív “Jane Doe” névvel illetnek. Valódi identitása rejtve van egyelőre. A nő azt állítja, hogy 12 éves korában, 1986-ban találkozott Michael Jacksonnal, amikor családjával ellátogatott Jackson hayvenhursti otthonához. Jackson éppen hazafelé tartott és behívta őt és az anyját a házba. Elkérte  a telefonszámát és így kezdődött el egy barátság. Ennek igazolására “Jane Doe” leveleket és egy fotót is mellékel, amin ugyan az arca ki van takarva. A levelek  a barátságon kívül nem bizonyítanak semmit – MJ jó pár rajongójával levelezett ilyen szívélyes hangnemben. A fotó szintén egy szokványos sztár-rajongói szituációban mutatja őket.

Michael Jackson és "Jane Doe"

Michael Jackson és “Jane Doe”

“Jane Doe” emellett csekkeket is csatolt beadványához, amelyeken állítólag Jackson 1990 és 1993 között mintegy 900 ezer dollárt fizetett ki neki több részletben – “Jane Doe” mostani állítása szerint “hallgatási pénzként”. A mellékelt csekkek közül egy nem is “Jane Doe” nevére szól, hanem valaki máséra, akiről most azt állítja “Jane Doe”, hogy egy barátja és hogy valójában az a pénz is neki ment. Van továbbá két másik csekk, amelynek az eredete nem egyértelmű (nem látszik rajta a csekket kiállító), illetve kettő, amelyen az áll, hogy valójában valamiféle számlát fizetett ki.  Természetesen egyik csekk sem tartalmaz semmi olyat, amely azt bizonyítaná, hogy “hallgatási pénzként” fizették ki őket. Nyilván ha eljut egy olyan szakaszba az ügy, akkor ezek a csekkek majd további vizsgálat tárgyai lesznek. A csekkek dátumai 1990-1993, tehát “Jane Doe” 16-19 éves periódusára esnek.

Annyit le kell szögezni, hogy bár furcsa lehet, hogy Jackson miért fizetne valakinek ennyi pénzt, mégis ezt bele kell helyezni a sztár általános nagylelkűségének a kontextusába. Számos történet van arról, hogy több tízezer dollárt osztogatott el egy-egy alkalommal hajléktalanoknak, ha meglátta őket az utcán. Ha pedig barátok kértek tőle valamit – különösen szegény, nehéz helyzetben lévő családok, betegségekkel küzdők, vagy olyan tehetséges gyerekek, akiknek a karrierépítéshez, iskoláztatáshoz volt szükségük pénzre, akkor nem ismert határokat a nagylelkűsége és osztogatása. Édesanyja, Katherine Jackson már a gyerek Michaelről is elmondta, hogy az ingét is odaadta másnak, ha úgy érezte szükséget szenved az illető, egy alkalommal pedig anyja ékszereit ajándékozta el tanárainak az iskolában. Ilyen volt világ életében, ráadásul a pénz értékével sem feltétlenül volt tisztában. Hogy aztán ezt most ellene próbálják egyesek fordítani – lelkük rajta.

“Jane Doe” azt állítja, hogy Jackson 12-15 éves kora között molesztálta. Állítása szerint ebben volt minden – az orális szextől egészen a vaginális közösülésig. Ezenkívül azonban nem sok mindent tartalmaz a kereset. Teljes mértékben hiányzik a kapcsolatuk részleteinek a leírása: hogyan, hányszor, milyen körülmények között találkoztak, milyen jellegű volt ez a kapcsolat, hol voltak a szülők, mikor kezdődött az állítólagos molesztálás, mikor és hányszor történt meg, milyen körülmények között stb. Semmi részlet. A beadvány gyakorlatilag ennyi: Jane Doe 1986-ban találkozott MJ-vel. Összebarátkoztak. Leveleztek. MJ meghívta pár helyre. MJ molesztálta. Majd lefizette. Ezen kívül semmi részlet.

Az a gyanúm, hogy ennek jogtaktikai oka van. Nem akarják jó előre sarokba kényszeríteni magukat a részletek mostani kidolgozásával – azokat majd ahhoz mérten fogják kialakítani, hogy miket kell állítaniuk a későbbiekben jogi szempontból az ügy továbbmenetele szempontjából…

Bár Robson ügyvédei nyilván azért hajtották fel ezt az új állítólagos “áldozatot” (nem kétlem, hogy a szokásos módszereikkel – meglebegtetve előtte a millió dolláros nyereség lehetőségét), hogy támogassa Robson és Safechuck ügyét, valójában nem nagyon illeszthető “Jane Doe” abba a képbe, amit korábbi vádlói kialakítottak Jacksonról. Az ugyanis az volt, hogy Jackson kifejezetten a kisfiúkat szerette, sőt egyesek úgy próbálták beállítani, hogy a lányokat kifejezetten utálta és kizárta köreiből. És akkor most egy hirtelen fordulattal mégiscsak szerette a lányokat (is)? Emellett Robson és Safechuck is azt állítják, hogy Jackson 13-14 éves korukban vesztette el irántuk az érdeklődését, amikor elkezdtek serdülni. “Jane Doe”-ról pedig azt állítja a beadvány, hogy 15 évesen vesztette el iránta az érdeklődését Jackson, amikor a lány elkezdett serdülni. A gond ezzel csak az, hogy a lányok hamarabb kezdenek serdülni, mint a fiúk és nem 15 évesen. A fenti fotón, ami Jackson kinézete alapján 1986 végén, 1987 elején készülhetett, így “Jane Doe” 12-13 éves, nem egy alulfejlett 12-13 éves lányt látunk, hanem egy teljesen normálisat. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség szerint a lányok iránt (is) érdeklődő pedofilok jellemzően fiatalabb lányokat választanak, mint fiúkat, nem pedig idősebbeket. Nyilván, hiszen a lányok hamarabb serdülnek.

(Csak hogy világos legyen, természetesen nem hiszem el Robson/Safechuck sztoriját sem – korábban már elemeztem az állításaikat ezen a blogon. Csupán arra kívánok rávilágítani, hogy az általuk Jacksonról kialakítandó “pedofil profilba” nem igazán illeszkedik “Jane Doe”.)

Gondolom nem is potenciális női vádlókat kerestek Finaldiék, de egyelőre valószínűleg csak őt találták, aki hajlandó volt felszállni a millió dollárokat ígérő vonatra, így kénytelenek beérni vele. A kényszerűséget jól jelzi, hogy Finaldi egy rádióinterjúban igen nyakatekert magyarázatot próbált fűzni ahhoz, hogy “Jane Doe” nő. Azt találta mondani, hogy “Jane Doe” fiús kislány volt, így Jackson talán összetévesztette egy kisfiúval. Ez több szempontból is vicces. Egyrészt a fotón még az arca kitakarásával is egyértelmű “Jane Doe”-ról már 12-13 évesen is, hogy lány. Másrészt miután gondolom bemutatkoztak egymásnak Jacksonnal. leveleztek stb, ezért a sztár nyilván tudta, hogy lány. Legkésőbb pedig az állítólagos molesztálások során észrevette volna, nem? De hát nem ez az első hülyeség, amit Finaldiék ki bírnak mondani.

Ott van például az a teljesen jogos kérdés, hogy “Jane Doe” miért éppen most érezte szükségét ennek a vádnak, 30 évvel később, amikor valaki sok millió dollárral kecsegteti, ha előáll egy ilyen történettel és amikor Jackson már nincs itt, hogy megvédje magát és előadja a történetet az ő változatában? Itt nem arról van szó, hogy van egy köztiszteletben álló ember, aki életében érinthetetlen volt, majd akiről halála után előjön egy vádló, ami aztán gátszakadást idéz elő más áldozatoknál is és akkor hirtelen előáll sok-sok másik vádló is. Jackson életében kétszer is keresztül ment nagyon is nyilvános vádakon (1993, 2005) ebben a témában, 2005-ben bűnvádi per folyt ellene. “Jane Doe” 1993-ban 19, 2005-ben pedig 31 éves volt, tehát mindkét alkalommal felnőtt, mindkét alkalommal segíthetett volna abban, hogy állítólagos molesztálója börtönbe kerüljön. Ehelyett azonban azt választja, hogy akkor jön állításaival elő, amikor pénzt lehet csinálni velük.

Finaldi indoklása? Egy rádióinterjúban azt mondta, hogy azért, mert Jackson hagyatékkezelője állítólag azt mondta egy interjúban, hogy Jacksonnak nem voltak női “áldozatai” és “Jane Doe”-nak ebből lett elege és ezt szerette volna cáfolni. A bökkenő ebben csak az, hogy Jackson hagyatékkezelője semmi ilyesmit nem mondott. Valójában Jackson hagyatékkezelője alig nyilatkozik az üggyel kapcsolatban a médiában, ők – Finaldiékkal ellentétben – szeretik az ügyet a bíróságon bonyolítani, nem pedig médiacirkusz keretében. Ha meg is szólalnak, akkor is általában csak egy általános jellegű cáfolatot mondanak, nem mennek bele mélyebb fejtegetésekbe – arra ott a bíróság. Lányokról pedig soha nem mondtak semmit – miért is tették volna, hiszen eddig nem voltak női vádlói Jacksonnak. Úgy tűnik Finaldiék nemcsak a kereseteikben szeretnek kitalálni sztorikat, hanem az interjúikban is.

De ez csak az egyik változata annak, hogy “Jane Doe” miért éppen most jön elő ezzel. Magában a keresetben ezzel indokolják:

“2016. szeptemberének elején, Felperes, miközben visszaemlékezett a Michael Jackson és [az MJJ Productions], valamint az [MJJ Ventures]* keze által elszenvedett gyerekkori szexuális molesztálására, életében először fedezte fel azt ésszerű módon, hogy pszichológiai sérülése vagy betegsége, amelyekkel nagykorúvá válása után szembenézett és amelyeket a 40. paragrafusban fent jellemzünk, annak a szexuális molesztálásnak az eredménye, amelyet elszenvedett Michael Jackson és [az MJJ Productions], valamint az [MJJ Ventures] keze által. Laikusként, mint aki nem rendelkezik képzettséggel pszichológiai vagy orvosi területen, Felperes nem hibás abban, hogy ezt nem ismerte fel korábban és nem is tudta volna ezt korábban felismerni.”

(* Jane Doe nemcsak MJ-t, sőt nem elsősorban őt pereli, hanem a cégeit, az MJJ Productionst és az MJJ Ventures-t. Ez azért van, mert halott embert nem lehet perelni, ezt próbálják a cégek bevonásával és azok perlésével megkerülni a vádlók.)

A beadvány egy másik részében meg azzal indokolják, hogy Jackson állítólag megfenyegette őt fizikailag és azzal, hogy “Jane Doe” börtönbe kerül, ha elmondja, ami állítólag történt vele. “Jane Doe” állítása szerint mindezt egészen mostanáig elhitte – egészen pontosan addig, amíg nem szembesült azzal, hogy Wade Robson sem került börtönbe a vádjai miatt.

Szóval megint van több, egymással ellentmondó magyarázkodás egy dologra. Most akkor azért nem jött elő eddig, mert

  1. lefizették,
  2. megfenyegették és ezt mostanáig elhitte,
  3. nem kötötte eddig össze a pszichés problémáit az állítólagos molesztálásával,
  4. Jackson hagyatékkezelője azt állította MJ-nek nem voltak női áldozatai (valójában Jackson hagyatékkezelője nem adott semmi ilyen irányú nyilatkozatot) és ebből lett elege?

Hogy lehet, hogy Wade Robson kellett ahhoz, hogy rájöjjön valaki nem kerül börtönbe azért, mert szexuális molesztálással vádol meg valakit, amikor nem került börtönbe érte sem Jordan Chandler 1993-ban, sem Gavin Arvizo 2005-ben? Ne feledjük, “Jane Doe” mind 1993-ban, mind 2005-ben felnőtt ember volt.

Hogy lehet az, hogy mostanáig elhitte, hogy fizikai bántódása esik, ha elmondja, amikor soha Jackson egyik vádlójának sem esett fizikai bántódása?

Nem átlátszó kicsit, hogy “Jane Doe” éppen akkor jön rá arra, hogy pszichés problémái vannak és ezek Jackson állítólagos molesztálásának az eredményei, amikor Finaldiék éppen “áldozatok” után kutatva telefonálgatnak és elhúzzák emberek orra előtt a több millió dolláros mézesmadzagot – ha esetleg sikerülne valami “molesztálás emlékét” felidézniük? Érdekes, hogy sem Jackson 1993-as megvádolása, sem az ellene folyó 2005-ös per nem váltotta ki ezeket az “emlékeket” és/vagy “felismeréseket”, de több millió dollár ígérete most hirtelen kiváltja.

Nem fog meglepni, ha hirtelen még több emberbe beüt majd egy ilyen “felismerés” miután Finaldiék telefonálgatnak nekik, hiszen ez a modus operandijuk, de látni kell ezeknek a hirtelen “felismeréseknek” a kontextusát ahhoz, hogy ne essünk abba a hibába, hogy pusztán a vádlók mennyisége alapján ítélünk. Az a helyzet, hogy amikor egyenként megvizsgáljuk ezeket a vádakat és vádlókat, akkor mindről kiderül, hogy hiteltelen, hogy hazudott, hogy változtatta a sztoriját és persze egytől-egyig minden vádlónak anyagi érdeke fűződik ezekhez a vádakhoz és igen megkérdőjelezhető körülmények között állt elő vele.

Finaldiékat pedig nem érdekli az sem, ha az ügyfelük nyilvánvalóan hazudik (sőt, valószínűleg még asszisztálnak is a hazugságok gyártásához). Egy ideig képviselték például Michael Egant is, azt a férfit, aki az X-Men rendezőjét, Bryan Singert vádolta meg szexuális molesztálással. Amikor a vádlót, Egant súlyos hazugságokon, sőt okirat hamisításon kapták, Finaldi azt orwelli módon “szavahihetősége” bizonyítékaként próbálta eladni.

“Vince Finaldi, a Manly, Stewart & Finaldi cég tagja, korábban azt mondta a Hollywood Reporternek, hogy az a tény, hogy Egan ellen vádat emeltek hazugság és hamisítás miatt, csak növelte a szavahihetőségét Finaldi szemében. “Még ha ezek a vádak Mr. Egan ellen igazak is – amiről semmit sem tudunk – az nem jelenti azt, hogy nem molesztálták.” – mondta Finaldi – “Ellenkezőleg, ez csak alátámasztaná a molesztálását.”

A Hollywood Reporter által megkérdezett független ügyvédek szerint ez az érvelés “ostoba”, “csúsztató” és “körkörös érvelés”. Finaldi látszólag defenzív paragrafusokkal kísérte magyarázatét – szokatlanul személyeskedő hangvételű támadásokkal ezen cikk szerzőjének karaktere ellen és egy olyan kijelentéssel, miszerint Finaldi “tisztelettudóan szolgálta az országát”. Közben más válaszok Finaldi jogi partnere, John Manly és egy kollégájuk részéről terjengős profanitással és gúnyolódással voltak tele.

Forrás: http://www.hollywoodreporter.com/news/hollywood-sex-abuse-accusers-lawyers-800601

Ez a hangnem egyébként még az ügyeikben folytatott kommunikációjukban is jellemzi ezt az ügyvédi irodát. Például Robson ügyében egy e-mail váltás során a Jackson hagyatékkezelőjét képviselő ügyvédi iroda egy női alkalmazottja megjegyezte valamiről, hogy 20 éves ügyvédi praxisa során nem tapasztalta azt a fajta magatartást, amit Finaldiék tanúsítottak egy jogi részlettel kapcsolatban, mire Finaldi csupán egy lenéző kétszavas válasszal tisztelte meg vitapartnerét: “20 év, mi?”

Szóval ilyen ügyvédi irodát választott Robson, Safechuck (aki szintén váltott azóta Gradstein és Marzanóról Finaldiékhoz) és immár “Jane Doe”. De hát zsák a foltját.

És még egy megjegyzés “Jane Doe” anonimitásáról: nagyon remélem, hogy a bíró nem fogja engedni, hogy anonim maradjon, hiszen Jackson oldala már így is többszörös hátrányban van ebben az ügyben. Egyrészt Jackson halott. Nem tud válaszolni az őt ért vádakra, nincs mód arra, hogy tanúvallomással és bizonyítékokkal cáfolja azokat. Az amerikai jogban márpedig alapelv, hogy minden vádlottnak joga van szembenézni a vádlójával, joga van megválaszolni a vádakat. Csak nagyon indokolt esetben szokták engedni, hogy egy vádló anonim maradjon, például, ha a vádlott veszélyes bűnöző és a vádló testi épségét fenyegetné, ha felfednék előtte a kilétét. Itt azonban erről nincs szó. Jackson már nem is él, de amíg élt sem volt fenyegetettség alatt egyik vádlója sem. Ha az akkor gyerek Jordan Chandler és Gavin Arvizo identitásáról tudhattunk 1993-ban, illetve 2005-ben, akkor a már felnőtt “Jane Doe”-éről 2016-ban miért nem? Robson és Safechuck is élik életüket mindenféle fenyegetettség nélkül amióta vádaskodásba fogtak, szóval “Jane Doe” rejtegetését mi is indokolja?

Másrészt itt már eleve sérül a szembenézés joga azzal, hogy Jackson halott – ezért nem is lehet halott embert perelni, de valójában persze így is Jackson a vádlott, hogy a cégeit perelik, nem konkrétan őt. Nem kellene ezt azzal is tetézni, hogy még azzal is hátrányos helyzetbe hozzák az ő oldalán álló ügyvédeket, hogy nem is tudják pontosan ki ellen kellene védekezniük, nem tudnak bizonyítékokat beszerezni róla, embereket kikérdezni, akik ismerik stb. Persze lehet egy olyan foka is ennek az anonimitásnak, hogy Jackson ügyvédei tudják kiről van szó, csak a nyilvánosság nem – de még ez is igazságtalan lenne. Hiszen, ismert ember körüli eseményekről lévén szó, ebben az ügyben mások is jelentkezhetnének információval “Jane Doe-ról”, akik esetleg a médián keresztül ismernék rá és tudhatnak róla valamit. Lehet, hogy épp ezt akarják elkerülni Finaldiék? Ezenkívül pedig ha “Jane Doe” nyilvánosan gyaláz valakit, aki már védekezni sem képes, akkor az a minimum, hogy legalább a nyilvánosság tisztában legyen a kilétével.

Kategória: Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , , , | 7 hozzászólás

Wade Robson most éppen pedofilhálózat működtetésével vádolja Michael Jacksont

Az előzmények:

A Wade Robson / James Safechuck-ügy

Fontos csatát nyert Michael Jackson hagyatékkezelője a Wade Robson-ügyben

Legutóbbi fejlemények Robson-/Safechuck-ügyben

Először egy rövid összefoglaló az eddigi száraz jogi tényekről:

Wade Robson és James Safechuck két-két fronton indított támadást annak érdekében, hogy állítólagos szexuális gyerekkori molesztálásért anyagi kártérítésben részesüljenek Michael Jackson hagyatékkezelőjétől.

Az egyik front a hagyatéki bíróságon volt egy ún. hitelezői követelés (creditor’s claim) benyújtása, amit mára a Bíróság mindkét esetben elutasított (részletek a fenti előzmény cikkekben). Maradt tehát mindkét esetben az a polgári kereset, amelyet mindkét esetben Michael Jackson és két cége az MJJ Productions és az MJJ Ventures ellen indítottak.

Ezekben annyi fejlemény van a fenti előzmény cikkekhez képest, hogy Safechuck esetében a Bíróság a napokban helyt adott Michael Jackson hagyatékkezelőjének pergátló kifogásának (demurrer), de azzal, hogy ad még egy lehetőséget Safechucknak arra, hogy módosítsa a beadványát. A Bíróság amiatt látta megalapozottnak a hagyatékkezelő pergátló kifogását, mert Safechuck nem volt képes még azt sem alátámasztani, hogy Jackson cégei bárminemű gondoskodási kötelezettséggel (duty of care) bírtak volna Safechuck felé, hiszen Safechucknak semmi köze nem volt ezekhez a cégekhez – ellentétben Robsonnal ő nem állt alkalmazásban náluk. De kapott még egy lehetőséget a gondoskodási kötelezettség alátámasztására. Tehát az az ügy itt tart most.

Robson ügye kicsit más és ő túljutott a demurrer szakaszon, mivel őt gyerekként alkalmazták MJ cégei, mégpedig annak érdekében, hogy Jackson szívességből elősegítse a családja USA-ba költözését Ausztráliából, hiszen csak úgy kaphattak állandó tartózkodási engedélyt és zöldkártyát, ha foglalkoztatásukat igazolta egy cég. Ennek részleteiről a A Wade Robson / James Safechuck-ügy c. bejegyzésben olvashatsz, de még majd visszatérünk erre itt is, ugyanis Robson most ezt a szívességet akarja MJ ellen fordítani legutóbbi beadványában.

További fejlemény Robsonnál, hogy júliusban ügyvédi irodát váltott és az eddigi Henry Gradstein – Maryann Marzano féle ügyvédi iroda helyett a Manly, Stewart & Finaldi ügyvédi iroda viszi tovább az ügyét. A váltás úgy tűnik erőteljes stílusváltást is magával hozott. Vincent Finaldi és John Manly roppant agresszív ügyvédek, akik szeretik a médiát igénybe venni arra, hogy harsány nagyotmondásokkal és a nagy nyilvánosság indulatainak szenzációhajhász felkorbácsolásával nyomás alá helyezzék az ellenfeleiket, hogy aztán azok megrettenve a rossz publicitástól belemenjenek egy peren kívüli megállapodásba. Honlapjukon azt találjuk, hogy ügyeik túlnyomó többsége peren kívüli megállapodással ért véget, nem pedig azzal, hogy a bíróságon megnyerték. (Az ügyeik nagy részében egyébként a katolikus egyház vagy iskolák ellen képviseltek olyan embereket, akik különféle papokat és tanárokat szexuális molesztálással vádoltak meg.) Robson is nyilván inkább ilyen peren kívüli megállapodást szeretne.

Ennek érdekében az ügyvédi iroda rögtön el is kezdte verni a média tam-tamot. A napokban ennek a szelét érezhetjük ismét a médiában, hiszen Finlandiék fűnek-fának nyilatkoznak Robson beadványának legutóbbi módosításáról. A média egy része pedig “jó” szokásához híven és ostobán tényként tálal mindent, amit Finaldiék állítanak. Hogy mennyire nem tények ezek az állítások, azt később bemutatom.

Robson ügye az ún. summary judgement szakaszában van, ahol a feleknek lehetősége van olyan bizonyítékok és érvek feltárására és felvonultatására, amelyek befolyásolják, hogy az ügy továbbléphet-e a tárgyalási szakaszba vagy sem. Robson új ügyvédi irodájának ezen a téren az volt az első lépése, hogy megpróbáltak akadályt gördíteni az elé, hogy Jackson hagyatékkezelője tisztességesen kihallgathassa Robsont. Ilyenkor ugyanis a feleknek joga van kihallgatni tanúkat és természetesen magát a vádlót is.

Történt ugyanis, hogy Jackson hagyatékkezelője még tavasszal kérvényezte, hogy független szakértővel megvizsgáltathassa Robson mentális-pszichológiai állapotát. Ennek azért van létjogosultsága mert Robson vádjai nagy részét pszichés állapotára hivatkozva fogalmazta meg. Jackson hagyatékkezelője akkor meg is tudott állapodni Robson akkori ügyvédeivel abban, hogy augusztus 1-jén Robson aláveti magát egy ilyen vizsgálatnak. Az új ügyvédek belépésük után azonban rögvest nekiláttak fúrni a dolgokat és az volt az első, hogy augusztus 1-ről áttetették a vizsgálatot augusztus 22-re. Jackson hagyatékkezelője jóhiszeműen nem gördített ez elé akadályt és a vizsgálat augusztus 22-én le is zajlott. Eredmény majd később, bár orvosi információkról lévén szó, valószínűleg azt nem fogják a nyilvánosság elé tárni. Most jön azonban a csavar.

Augusztus közepén Finaldiék teljesen váratlanul és meglepetésszerűen közölték a hagyatékkezelővel egy beadványban, hogy Robson kihallgatására (deposition) augusztus 24-én fog sor kerülni. A kihallgatás nem egyenlő a pszichológiai vizsgálattal, az egy másik dolog. A kihallgatáson a felek ügyvédei tesznek fel kérdéseket a kihallgatott személynek az üggyel kapcsolatban. Annak, hogy Robson ügyvédei augusztus 24-ére tették Robson kihallgatását többszörösen is barátságtalan üzenete van. Egyrészt a dátum megállapításánál nem egyeztettek Jackson hagyatékkezelőjével, amint az szokás. Egyszerűen közölték, hogy akkor lesz Robson kihallgatása és punktum. Ha tetszik, ha nem. Azért ez nem egészen így működik. A barátságtalan lépésen túl a konkrét jelentősége a dolognak pedig az, hogy az augusztus 24-i dátum ellehetetlenítette volna a hagyatékkezelő számára, hogy Robson pszichológiai vizsgálati eredményének birtokában kérdezhesse ki Robsont. Hiszen az csak két nappal korábban zajlott le és az eredmény kiértékelésére egy hónapra van szüksége és áll rendelkezésére a szakértőnek. Ráadásul Finaldiék ahhoz is ragaszkodtak, hogy Robson kihallgatása csupán egy órás lehessen, míg a hagyatékkezelő azt közölte, hogy minimum hét órára lesz szükségük hozzá. Finaldiék azzal érveltek, hogy azért ilyen sietős Robson kihallgatása, mert a szexuális molesztálások áldozatai öngyilkos hajlamúak lehetnek, ráadásul Robson családjában amúgy is előfordultak öngyilkosságok, így mindenképpen gyorsan meg kell ejteni a kihallgatását nehogy addig öngyilkos legyen és ne kerüljön megőrzésre a vallomása. Érdekes, hogy amikor viszont ők kérték a pszichológiai vizsgálat elcsúsztatását augusztus 1-ről augusztus 22-re, akkor nem aggódtak az esetleges öngyilkossági hajlam miatt…

A Bíró mindenesetre Jackson hagyatékkezelőjével értett abban egyet, hogy nem kényszerítheti rá egyik fél a másikra az akaratát abban, hogy az mikor és mennyi ideig hallgathasson ki valakit, így októberre tűzte ki azt az időpontot, amikor a hagyatékkezelő kihallgathatja Robsont és természetesen rendelkezésükre fog állni a törvényben számukra biztosított minimum hét órás időtartam (vagy több, ha igazolják a szükségességét). Mindemellett Robson saját ügyvédei jogosultak akkor és annyi ideig kihallgatni Robsont, ameddig akarják – tehát akár augusztus 24-én is és mindössze egy órán át -, de a hagyatékkezelő nem kötelezhető arra, hogy ők is abban az időben és annyi ideig hallgassák ki. Ekkor már nem is volt fontos Robson ügyvédeinek Robson vallomásának megőrzése és hirtelen már ők sem akarták augusztus 24-én kihallgatni, hanem jó lett az október is…

Mindenesetre roppant furcsa, hogy maga a Felperes, aki elindította a pert az, aki húzódozik a tisztességes kihallgatástól.

A mostani beadványmódosításról

És akkor elérkeztünk Robson e héten nyilvánosságra került beadványmódosításához. Ebben – híven az új ügyvédi csapat stílusához – az eddigieknél is szenzációhajhászabb és bizarrabb állításokat fogalmaznak meg. Olyanokat, amik jól eladhatók a médiának igazi klikkvadász főcímekkel kecsegtetve…

Jogi értelemben pedig úgy tűnik taktikát váltanak és nem az állítólagos szexuális molesztálás bizonyítására próbálják helyezni a hangsúlyt (bár ez a vád természetesen továbbra is megmarad, hiszen enélkül a vád nélkül nem is lehetne ügy), hanem arra, hogy Jackson cégei – állításuk szerint – hanyagul jártak el Robsonnal szemben.

Az új beadványban azzal vádolják Jackson cégeit, hogy azok kifejezetten arra alakultak, hogy  Jackson a segítségükkel gyerekek közelébe férkőzzön és molesztálhassa őket. Mintha ahhoz, hogy gyerekek közelébe kerüljön MJ-nek cégek alapítására lett volna szüksége.

“A világ valaha létezett legkifinomultabb pedofil kerítő szervezetei” voltak ezek a cégek a harsány nyelven megfogalmazott beadvány szerint. Finaldiék valamiféle sötét, gyerekmolesztálásra szakosodott maffia szervezetekként próbálják beállítani a cégeket, amelyek valójában Jackson zenei, produkciós ügyeit intézték. Az MJJ Productions még 1979-ben alakult és ez a cég foglalja magában Jackson legtöbb, a zenével kapcsolatos ügyét – beleértve teljes zenei katalógusa kezelését, felügyeletét. Az MJJ Ventures egy videó produkciós cég, amely 1991 februárjában alakult, tehát akkor, amikor Jackson találkozott Robsonnal még nem is létezett.

Ezzel szemben Robson új beadványában ezt a sötét képet festik róluk: “Az MJJ Productions és az MJJ Ventures a nyilvánosság elé azt mutatták, hogy Michael Jackson multimédiás szórakoztatóipari tevékenységét készítik, terjesztik, azonban a valóságban kettős szereppel bírtak. Az alig leplezett második célja ezen cégeknek az volt, hogy pedofil szervezetként működjenek, amelyeket kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy áldozatokat kutassanak fel, vonzzanak és csábítsanak el.” A beadvány odáig megy a szenzációhajhász, bulváros nyelvezettel, hogy Jackson akkori titkárnőjét, Norma Staikost “madamként” jellemzi.

Értsük meg, hogy a cégeket azért “kell” megpróbálnia bevonnia Robsonnak a vádjába, mert Jackson halott és halott embert nem lehet perelni, csak ma is létező cégeket. Így születnek ezek a körmönfont, nyakatekert vádak a cégek ellen arról, hogy miképpen kapcsolódnak Robson vádjaihoz.

A következők megértéséhez egy kis háttér: 1987-ben Jackson Bad turnéja során egy táncversenyt rendezett gyerekeknek Ausztráliában. A lebonyolítást az MJJ Production intézte. A győztesnek az volt a jutalma, hogy találkozhatott Michael Jacksonnal. Az akkor 5 éves Robsont is benevezte az anyja, Joy Robson és a roppant tehetséges kisfiú meg is nyerte a versenyt. Ahogy ígérték találkozott Jacksonnal – ez volt az első alkalom, hogy találkoztak. Az akkori találkozót egy futólagos “szia-hogy vagy?” találkozóként jellemezte korábban Robson anyja, ám Robson ügyvédei most azt állítják, hogy “ezeket a találkozókat szándékosan azért szervezték… szexuális beetetés mechanizmusként, hogy azzal kiskorú áldozatokat vadásszanak Michael Jackson részére”.

A beadvány aztán továbbmegy és arról ír, hogy két év múlva Robson családja egy nyaralás során az USA-ba utazott, ahol felvették a kapcsolatot Jacksonnal. Pontosabban először a titkárnője, Norma Staikos telefonszámát sikerült megszerezniük, majd Staikos összehozott nekik egy találkozót Jacksonnal. Tehát Robsonék voltak azok, akik felkutatták és felkeresték Jackson irodáját és ettől Jackson titkárnője, Norma Staikos a “madam”. Igen, ilyen abszurd a sztori.

Ez biztos egy jól eladható, hangzatos sztori a bulvármédiának és informálatlan olvasóiknak, de a valóságban nagyon gyorsan darabokra lehet szedni az állítást. Már ha tisztában vagyunk a valósággal, amivel a legtöbb médiaolvasó (és sajnos -író) nyilvánvalóan nincs és erre alapozhat a bulvármédia meg Finaldiék is a lejárató kampányukban.

Hogyan lehetnek ugyanis az olyan dolgok, mint egy táncverseny “szexuális beetetés mechanizmus”, amelynek során “áldozatokat vadásznak Michael Jacksonnak”, amikor Robson két éven át nem is találkozott Jacksonnal a táncversenyt követően és amikor újra találkoztak azt sem Jackson kezdeményezte, hanem Robsonék? Íme az anya Joy Robson vallomásának egy részlete Jackson 2005-ös tárgyalásáról:

Kérdés: És végül hogyan látogattak el Neverlandra?

Joy Robson: Amikor itt voltunk (az USA-ban), körbetelefonálgattunk és megpróbáltuk ismét megtalálni Michaelt. Azt mondta, hogy ha az USA-ba megyünk vegyük fel vele a kapcsolatot. Szóval körbetelefonálgattunk és végül sikerült telefonon elérnünk a személyi asszisztensét, aki akkoriban Norma Staikos volt és ő felhívta Michaelt. Emlékezett ránk és azt mondta, szeretne ismét találkozni velünk. Szóval találkoztunk vele a lemezstúdióban, ahol akkoriban dolgozott.

Sőt, Robson saját beadványában is azt olvashatjuk, hogy ők vették fel a kapcsolatot Jacksonnal – más kérdés, hogy a végén adnak ennek egy egészen fura értelmezést:

“Felperes (Wade Robson) életét teljes mértékben a tánc fellépéseknek szentelte, amelyeken Michael Jacksont imitálta. Két évvel később, 1990 januárjában, amikor Felperes 7 éves volt, Robson és a családja Kaliforniába utazott, mivel Felperes tánccsoportja, a Johnny Young Talent School meghívást kapott egy fellépésre Disneylandbe. Felperes anyja, apja, nővére (a bátyja nem) és anyai nagyszülei elkísérték Felperest, mivel úgy gondolták, hogy egyúttal családi vakációt is csinálnak az utazásból. A fellépés után Felperes anyja felvette a kapcsolatot Norma Staikosszal (Jackson személyi asszisztense) és megszervezésre került egy találkozó ahol Felperes találkozhatott Jacksonnal egy Van Nuys-i (Kalifornia) stúdióban másnap, 1990. február 2-án.

Felperes úgy informált és úgy hiszi, ezáltal állítja, hogy Ms. Staikos az MJJ Productions és az MJJ Ventures nevében “madamként” és “kerítőként” járt el azért, hogy áldozatokat szerezzen Michael Jackson számára, akiket szexuálisan molesztálhat. Noha ez a “találkozó” egy újabb jótékony cselekedetnek volt álcázva Felperes, Felperes szülei és Michael Jackson között, ezt az eseményt szándékosan vezényelte Ms. Staikos, az MJJ Productions és az MJJ Ventures azért, hogy egy újabb áldozatot szerezzenek Michael Jackson számára és erre idomítsák be Felperest és a szüleit.”

Szóval a Robson család egy két évvel korábbi táncversenyre hivatkozva önmagától felkeresi Jackson irodáját, találkozni akarnak Jacksonnal, hogy a segítségét kérjék Wade karrierjének előmozdításában és ettől MJ cégei pedofil maffia és az ott ülő titkárnő “madam” és “kerítő”? Igen, ez az abszurd sztori, amit Robson és ügyvédei megkreáltak a média pedig kritikátlanul visszhangoz.

Miközben most Robson ördögi pedofil mestertervként próbálja beállítani azt a tényt, hogy Jackson és cégei segítségével az USA-ba költözött ő és a családja, addig egy 1995-ös interjúban az anyja, Joy Robson azt mondta Jackson csak annyit mondott nekik, hogy kövessék amit a szívük diktál és amikor úgy döntöttek, hogy átköltöznek az USA-ba az énekes ugyan segített nekik azzal, hogy alkalmazta őket, így megszerezhették a tartózkodáshoz szükséges zöld kártyát, de azon túl a legtöbb időt távol töltötte.

“Amikor először fontolgattuk, hogy Los Angeles-be költözünk Michael azt mondta nekünk, hogy tegyünk aszerint, amit a szívünk diktál és mi úgy éreztük az a jó, ha megyünk. Az első 18 hónap LA-ben nagyon kemény volt. Volt hat bőröndünk, egy kis pénzünk és senkit nem ismertünk LA-ben, csak Michaelt, aki a legtöbb időt távol töltötte. És gyakorlatilag elölről kellett kezdenünk Wade karrierjének a felépítését, mert itt ismeretlen volt, de kitartottunk és végül – akármennyire is nehéz volt – találtunk egy jó színházi és tánc ügynököt és elkezdtünk meghallgatásokra járni.”

http://onwiththeshow.com.au/the-inside-story-on-life-in-michael-jacksons-shadow-1995/

Robson úgy próbálja beállítani most, hogy Jackson ördögi módon szándékosan csábította őket az USA-ba azért, hogy molesztálhassa őt, pedig az anyja volt az, aki nyomult a zöld kártyákért.  Egy 2005-ös beadványban, amelyet Jackson pere során a Vád nyújtott be a bírósághoz ezt olvassuk egy korábbi MJJ Productions alkalmazott, Orietta Murdock vallomásáról:

“Ms. Murdock emlékszik, hogy azon idő alatt, amikor az MJJ Productionsnál dolgozott Robson anyja minden nap hívta az irodát, hogy érdeklődjön a zöld kártyák állapotáról, amit Jackson megígért neki és Wade-nek. Végül Jacksonnak sikerült segítenie Wade-nek és az anyjának, Joy Robsonnak, hogy beléphessenek az országba.”

Ez lenne az a kifinomult pedofil maffia? Hogy valaki kér egy szívességet és azt valaki jóhiszeműen teljesíti? Úgy tűnik. És most ezt a szívességet kívánják Robsonék kitekerni és Jackson ellen fordítani. Hiába, minden jó elnyeri a büntetését.

Ha visszaolvassuk Joy Robson 2005-ös vallomását, abból az is kiderül, hogy Jackson ugyan alkalmazta Robsonékat a zöld kártyák miatt, de igazából nem is ő állta Joy Robson fizetését. Ráadásul eleinte nem is szponzorálta őket, hanem csak egy fél évvel azután, hogy az USA-ba érkeztek.

Kérdés: Amikor idejöttek (1991) szeptemberben akkor Ön elkezdett az MJJ Productionsnál dolgozni, így van?

Joy Robson: Nem.

Kérdés: De… lássuk, hogy jól értem-e. Önnek volt egy állása egy kozmetikai cégnél?

Joy Robson: Igen.

Kérdés: És mivel Ön egy bizonyos fajta vízummal volt itt, ők nem tudtak Önnek fizetni, igaz?

Joy Robson: Fizettek nekem, de Michael Jackson cégén keresztül.

Kérdés: Szóval a fizetését az MJJ Productionstól kapta?

Joy Robson: Nos, úgy hangzik, mintha az MJJ Productions fizetett volna, de nem így volt.

Kérdés: Én csak… az volt a kérdés, hogy a fizetése az MJJ Productionstól jött?

Joy Robson: Michael Jackson cégén keresztül jött.

Kérdés: Más szavakkal, az ön cége kifizette nekik a pénzt és aztán Mr. Jackson cége kifizette azt önnek?

Joy Robson: Igen.

Kérdés: Csak, hogy világos legyen. Nem akarom csőbe húzni.

Joy Robson: Oké.

Kérdés: És ezt Mr. Jackson jóváhagyásával és segítségével rendezték így, igaz?

Joy Robson: Azt hiszem. Úgy értem… nem beszéltem erről vele. Norma Staikosszal beszéltem erről.

Kérdés: Emlékszik arra, hogy Ön vallomást tett arról, hogy 1991 szeptemberében Mr. Jackson volt az Önök szponzora, amikor Ön az Egyesült Államokba érkezett a fiával?

Joy Robson: Eredetileg nem. Már hat hónapja itt voltunk, amikor felajánlotta. Azután ajánlotta fel, hogy már megérkeztünk.

Új jogi taktika

A médiát elbűvölő “pedofil maffia” sztori mellett Robson ügyvédei továbbá módosítani kívánnak az eddigi jogi taktikán, bizonyos korábbi vádakat ejtenek, másokat hozzáadnak. Ejtik például a szexuális molesztálás, a szexuális tettlegesség, az érzelmi megrázkódtatás hanyag okozása vádakat, valamit a hagyatékkezelő ellen korábban megfogalmazott állításokat. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy most már nem állítja Robson, hogy Jackson szexuálisan molesztálta (hiszen mint mondtam, anélkül nem lenne semmiféle ügy), csupán azt, hogy maguk a cégek ellen ejtik ezt a vádat és ehelyett inkább a hanyagság vádpontokra próbálják helyezni a hangsúlyt.

A hanyagság vádpontokon belül felhoznak egy teljesen új állítást, miszerint Jackson cégei – egyebek mellett – abban voltak hanyagok, hogy miután olyan tevékenységeket is folytattak, amelyek során az alkalmazottak gyerekekkel érintkeztek, ezért vonatkozott volna a cégekre a “kötelező jelentéstevőkre” (mandatory reporters) vonatkozó törvény, ám ezt nem tartották be.

Arról van szó, hogy van az USA-ban egy törvény, amely kimondja, hogy bizonyos foglalkozásokban dolgozók ún. “kötelező jelentéstevők” – azaz a törvény kötelezi őket arra, hogy jelentsék a hatóságok felé, ha arról szereznek tudomást, hogy egy gyereket akármilyen módon (szexuálisan vagy más módon) bántalmaznak. Ezek a foglalkozások tipikusan olyan foglalkozások, ahol a foglalkoztatottak gyerekekkel érintkeznek a munkájukban (tanárok, orvosok, ápolók, gyerektáborok alkalmazottai, ifjúsági szervezetek dolgozói stb – de ezek közül is csak azok, akiknek a munkakörébe tartozik a gyerekek felügyelete, a gyerekekkel való foglalkozás). Ha ilyen embereket alkalmaz egy cég, akkor a munkaszerződés megkötésekor kötelessége írásban felvilágosítani ezen foglalkoztatottat erről a kötelezettségéről. Robson érve szerint az MJJ Productions és az MJJ Ventures olyan cégek, amelyek foglalkoztak gyerekekkel, de egyetlen alkalmazottjuk sem kapott ilyen felvilágosítást, ezért hanyagul jártak el, amely az ő állítólagos molesztálásához vezetett.

Azt lehet vitatni, hogy valóban ilyen cégek-e ezek a cégek – és nyilván fogja is vitatni Jackson hagyatékkezelője, hiszen a törvény tipikusan olyan szervezetekről beszél, amiket már az imént említettem – iskolák, gyerektáborok stb. – amelyeknek kifejezetten az a munkájuk és kötelességük, hogy gyerekekkel foglalkozzanak. Attól, hogy az MJJ Productions megszervezett egy táncversenyt, amin gyerekek is részt vettek még nem válik ilyen szervezetté. De hát ezen majd nyilván fognak meccselni a jogászok, ha arra kerül a sor.

Mindenesetre Robson ügyvédei mindent elkövetnek, hogy Jackson cégeit olyan színben tüntessék fel, mintha ilyen szervezetek lennének. A beadványukban rendszeresen “iskolának” nevezik őket, Jacksont “tanárnak”, Robsont pedig “diáknak”. Mintha ettől valóban varázslatos módon azzá válnának. Valójában az MJJ Productions és az MJJ Ventures Jackson kreatív anyagainak (zenék, videók) a terjesztésével foglalkozik és nem “iskolák”.

Robson új ügyvédi irodája egy olyan cég, amelynek fő profilja egyházi intézmények és iskolák beperelése szexuális molesztálás vádjával és ez a beadvány is úgy tűnik, mintha valamelyik iskola ügyéből copy&paste-elték volna ki egyes részeit. Sőt ez egyértelműen tetten is érhető, amikor egyes helyeken Robsonra utalva nőnemű személyes névmásokat használnak. Nyilván valahonnan máshonnan másolták ki azokat a passzusokat…

Az ügy egy másik sarkalatos pontja, hogy mi is tulajdonképpen Jackson viszonya a cégeivel. Persze a válasz a való életben egyszerű: Jackson volt az egyszemélyes tulajdonosuk és elnökük. Viszont ez a tény nem annyira jó Robsonéknak, hiszen ahhoz, hogy ne akadjon el az ügy a summary judgement szakaszában azt kell bizonyítaniuk, hogy a cégek megakadályozhatták volna Robson állítólagos molesztálását, de nem tették meg. Ahhoz pedig, hogy megakadályozhassák az kell, hogy kontrollal rendelkezzenek az állítólagos elkövető munkatárs felett – kirúghassák, áthelyezhessék.

Amikor a törvényt megalkották az válasz volt azokra a katolikus egyházban történt esetekre, amikor az egyház tudott arról, hogy egy-egy papjuk gyerekeket molesztál, de nem tett semmit. Nem rúgta ki őket vagy nem helyezte olyan pozícióba őket, ahol nem érintkezhettek gyerekekkel. Ezekről az ügyekről szól a törvény és nyilvánvaló, hogy csak akkor lehet egy szervezetet felelősségre vonni egy ilyen ügyben, ha kontrollal rendelkezett a szituáció felett.

Ebben az ügyben azonban Jackson rendelkezett kontrollal a cégei felett, nem pedig a cégei rendelkeztek kontrollal felette. Senki nem rúghatta ki, vagy helyezhette át, így a cégeket nem lehet felelősségre vonni azért, amit Robson állítása szerint elkövetett vele. Ezt kikerülendő Robson jelen beadványa mindenféle zavaros elméletet gyárt Jackson és a cégei kapcsolatáról. Egyik helyen elismeri, hogy Jackson a tulajdonos és elnök, de a másik helyen már számon kéri, hogy a cégek miért nem rúgták ki vagy helyezték át. Az egyszemélyes tulajt? Abszurd. (Mondjuk az is más kérdés, hogy milyen alapon tettek volna így, amikor nem volt semmi bizonyíték arra, hogy bármit is elkövetett volna.)

Aztán van valami zavaros elmélet arról is, hogy Jackson és a cégei egymás alteregói, egymástól elválaszthatatlan, egy és ugyanazon identitás. Ha így van, akkor mit is akar tulajdonképpen Robson? Jackson cége (amely tulajdonképpen ő maga) miért vette fel, miért nem rúgta ki vagy helyezte át saját magát? Totálisan abszurd.

A beadvány nem szűkölködik a döbbenetesen sokkoló állításokban Jacksonról és az állítólagos molesztálás részleteiről, amiken jót csámcsoghat és szörnyülködhet a bulvár, azonban ne felejtsük el, hogy mindezek vádak, állítások, nem bizonyított tények. Állítani bárki állíthat bármit.

Márpedig Robson számára nagy anyagi tétje van ennek a keresetnek.

Azt állítja, hogy a gyerekkori molesztálása miatt képtelen dolgozni az eredeti szórakoztatóipari munkájában (tánc, koreográfia, filmrendezés), mivel azok túlságosan Jacksonra emlékeztetik. Így pénzbeli kártérítést követel minden, az állítólagos molesztálás miatt elmaradt jelenbeli és jövőbeni jövedelméért, valamint büntető kártérítést és egyéb kártérítés fajtákat. Magyarul sok millió dollárt, amely biztosítaná kényelmes visszavonulását Hawaiira (ahol most él) a 30-as éveiben anélkül, hogy a jövőben egy percet is kellene dolgoznia.

Amúgy az, hogy nem képes a szórakoztatóipari munkájában dolgozni többé szintén szemen szedett hazugság (a többi mellett), amely könnyen lelepleződik, ha ránézünk a Facebook-jára, videó csatornájára. A beadványa óta is több táncos kisfilmet, reklámot, videóklipet rendezett, igaz ezekből nem lehet nagyon megélni, mert nagyon amatőr munkák, kis, jelentéktelen cégeknek vagy énekeseknek.  Na de ugye azt állította, hogy azért képtelen rendezni és a tánccal foglalkozni, mert azok Jacksonra emlékeztetik. Ahhoz képest ma is létezik a szórakoztatóipari tevékenységét összefogó cége és ma is rendez táncos kisfilmeket.

Egyébként a napokban is hirdette, hogy munkatársakat keres egy közeljövőben elkészítendő alacsony költségvetésű videokliphez, de aztán ezt a hirdetést levette. Gondolom rászóltak az ügyvédei, hogy legalább akkor ne hirdessen már ilyesmit, amikor éppen köröztetik a beadványát a médiában, amiben az áll, hogy képtelen már ilyen munkákat végezni. MJ rajongóknak sikerült lementeni a hirdetését:

Robson beadványa itt olvasható teljes egészében (angol).

Kategória: Robson/Safechuck | Címke: , , , , | 4 hozzászólás

Michael Jackson unokaöccsei 100 millió dollárra perelik a Radar Online-t

Az elmúlt hetekben én is beszámoltam arról a szennyáradatról amely végigsöpört a médián Michael Jacksonnal kapcsolatban. Hogy konkrétan miről van szó azt vissza lehet olvasni a korábbi bejegyzéseimben, most nem ismétlem meg. Abban hogy ezeket az ellenőrizetlen állításokat copy&paste “újságírással” futótűzként terjesztette el a média (még a magát úgymond “komolynak” tartó is…), számos médium felelős, de a pletyka forrása a Radar Online nevű internetes bulvár portál volt, amely szerkesztőségének nagy része egyébként korábbi National Enquirer és Star “újságírókból” áll, tehát ebből már kb. érezhetőnek kellett volna lenni a többi, átvevő médiumnak is, hogy mi a színvonal. De gondolom a klikkvadászat az manapság már mindenkinek fontosabb, mint a hitelesség.

Nos, most Michael Jackson három unokaöccse, Taj, Tarryll és TJ Jackson, pert indított a Radar Online ellen, amelyben helyreigazítást és kártérítésként 100 millió dollárt követelnek a bulvár portáltól. Azért azt tudni kell, hogy vannak nehézségei annak, hogy az amerikai jogrendben a médiát lehessen perelni, mert olyan speciális védelmek mögé menekülhetnek sokszor, amelyek lehetetlenné teszik ezt. Mondhatni azt is, hogy a szólásszabadság talán kissé eltúlzott értelmezése miatt a média az amerikai társadalomnak amolyan szent tehenévé vált, amelyet sokszor borzasztó nehéz felelősségre vonni felelőtlen, rágalmazó vagy egyenesen direktbe hazug kijelentésekért is.

Ott van rögtön a Shield Law, az ún. “pajzs törvény”, amely kimondja, hogy egy újságíró nem köteles felfedni a forrásait, még bíróságon sem. Ezt a törvényt eredetileg amiatt alkották, hogy védjék a nagy horderejű politikai ügyekben a médiának információt névtelenül kiszivárogtató forrásokat és hogy nagy hatalmú politikusok ne tudjanak az ilyen informátoroknak később visszavágni, őket megfélemlíteni. Sajnos azonban a média (főleg a bulvár) manapság nagyon sokszor visszaélésszerűen használja a Shield Law-t, arra, hogy büntetlenül hazudozhasson, rágalmazhasson embereket. Ennek módszere bevett, általánosan elterjedt és nagyon egyszerű. Az újságíró egészen egyszerűen egy meg nem nevezett informátorra hivatkozik a cikkben,  mint forrásra. Onnantól nem perelhető a cikkben ennek a névtelen forrásnak a szájába adott bármilyen állításért, hiszen annak valóságtartalma nem az újságíró, hanem a forrás felelőssége, azonban az újságíró nem kötelezhető a forrás kilétének a felfedésére, tehát a forrás meg ezért nem vonható felelősségre. Már ha egyáltalán létezik, hiszen ez a helyzet akár azt is lehetővé teszi, hogy az újságíró egyszerűen kitalálja a forrását és csak azért hivatkozzon rá és adjon a szájába bármilyen hazugságot, hogy a Shield Law védelme alá kerüljön. Ezért mindig nagyon vigyázzunk az olyan cikkekkel, amik név nélküli, meg nem nevezett forrásokra hivatkoznak!

Michael Jackson esetében ráadásul az is problémát okoz, hogy már meghalt és az amerikai törvények a halott embereknek nem biztosítanak semmilyen védelmet a rágalmak ellen. Róluk azt lehet állítani büntetlenül, amit csak nem szégyell valaki.

Azonban úgy tűnik a Radar Online jelen ügyben elkövetett néhány lépéshibát ami által lehetséges, hogy nyerhető lesz a per ellenük.

Bár jóval több hazugság van a Radar Online cikkekben (ezeknek a nagy részét korábban ezen a blogon kiveséztem), de Taj, Tarryll és TJ keresete nyilvánvalóan csak a számukra jogilag fogható részekre koncentrálhat – olyan részekre, amelyek konkrétan rájuk vonatkoztak, róluk és ma is élő családtagjaikról tettek bizonyos állításokat.

A Radar Online egyik cikkében például azt állította, hogy Michael molesztálta az unokaöccseit, amiről a család más tagjai is tudtak, de nem voltak hajlandóak ezzel kapcsolatban együttműködni a hatóságokkal. Továbbá a cikk azt állította, hogy Michael autót vett nekik azért, hogy befogja a szájukat, valamint utalt arra, hogy egyiküket Jackson egy szigetre vitette ugyanezen okból, ami után az unokaöcs nem volt hajlandó semmi rosszat mondani Michael Jacksonról a rendőrségnek.

“A Radar állításai teljes mértékben hamisak és rágalmazók. Noha a felperesek Michael Jackson ‘unokaöccsei’, ‘rokonai’ és ‘családtagjai’, soha egyiküket sem molesztálta szexuálisan Michael Jackson és soha nem létesített velük semmiféle szexuális kapcsolatot.” – írja Taj, Tarryll és TJ Jackson keresetében ügyvédjük, Bert Fields (aki egyébként régi ismerősünk, hiszen 1993-ban ő képviselte Michael Jacksont, amíg Johnnie Cochran nem váltotta fel).

3t why 2

A “Why” fotósorozat egyik képe. Balról jobbra: Taj, Michael, TJ és Tarryll Jackson

A kereset azt is kifogásolja, hogy a Radar Online cikke kiforgatott  egy régi rendőrségi jelentést még a 2005-ös ügyből, amely arról számol be, hogy milyen anyagokat foglaltak le Michael Jacksonnál a 2003-as házkutatás során. Ez a dokumentum beszámol többek között arról, hogy lefoglaltak olyan fotókat, amelyben Michael az unokaöccseivel látható “hiányos öltözetben” és “provokatív pózokban”. Nos, mint utóbb kiderült nem másról van szó, mint arról a fotósorozatról, amit Michael Taj-zsal, Tarryllel és TJ-vel akkor készített, amikor a három fiú még a 3T nevű rövid életű fiúzenekart alkotta a ’90-es években és közösen kiadtak egy dalt a nagybátyjukkal “Why” címmel. Ezek a fotók annak a kislemeznek a promóciójához készültek – teljesen ismert és kereskedelmi forgalomban is megjelent képek. A 3T egy fiúzenekar volt, amelynek a célközönségét a fiatal lányok alkották – nyilván nekik szólt a “hiányos öltözet” és a “provokatív pózok”.

A rendőrség jelentése 2004-ben ezt írta ezekről a képekről:

“Noha a képek, amelyeket 1003-1008 számmal jelölünk, kommercionálisan készítettnek tűnnek, fiatal férfiakat ábrázolnak hiányos öltözetben és különféle provokatív pózokban. A kiképzésem alapján az ilyen fajta anyagot használhatnak arra emberek (azok, akik gyerekeket akarnak molesztálni), hogy gyerekeket “készítsenek fel” (a molesztálásra) és leépítsék a gátlásaikat és előkészítsék ezen áldozatok molesztálását.”

Az értelmezéshez ismerni kell az ügy kontextusát. Először is, ez egy a Vád által készített anyag (a rendőrség is a Vád oldalán áll az ilyen ügyekben), tehát eleve elfogult egy irányba. Az, hogy ők leírnak egy általános hipotézist arra vonatkozóan, hogy emberek esetleg mire használhatnak ilyen képeket, még nem jelenti azt, hogy Jackson valóban arra is használta őket. Mert hogy még kb. ezer más oka is lehet az ilyen fotóknak – és mint fentebb leírtam valójában egy promóciós kampányhoz készültek. Kettő, ez egy standard jogi szöveg volt, amit szinte minden egyes lefoglalt darabhoz odaírtak (pl. ha lefoglaltak egy Playboyt vagy egy Hustlert, ahhoz is) – egészen egyszerűen azért, hogy indokolják azt, hogy miért is foglalják le, noha maga a lefoglalt cikk önmagában nem kriminális (pl. nem gyerekpornó). Három, a detektív jelentése minden elfogultsága mellett sem azt írja, amit a Radar Online kreált belőle. Merthogy a Radar ezt írta:

“Egy magánnyomozó, aki közvetlen tudással rendelkezik a házkutatásról elmondta a Radarnak, hogy ‘A detektív jelentése még azt is állítja, hogy Michael a saját unokaöccsei szexi, alsóneműs fotóit használta arra, hogy felizgasson fiatal fiúkat.'”

Semmi ilyen állítás nincs a detektív jelentésében. A detektív egész egyszerűen feltételes módban beszél egy lehetőségről, egy előzetes hipotézisről, nem pedig tényként állítja azt, amit a Radar már tényként tálalt, kitekert formában. Valójában a Vád ezeket a fotókat soha nem is használta fel később az ügy során és a tárgyalóterembe sem vezette be őket és soha nem állították azt, hogy MJ arra használta volna őket, hogy “felizgasson fiatal fiúkat” velük. És egyetlen MJ körül lévő gyerek sem állított soha olyat, hogy ezekkel a képekkel “felizgatták” volna őket.

Egyébként a fenti Radar Online idézet mutatja, hogy igyekeznek is a Shield Law mögé bújtatni az állítást (nyilván mert tisztában vannak vele, hogy hazugság, ferdítés) azzal, hogy egy meg nem nevezett állítólagos magánnyomozó szájába adják. Azonban lehetségesnek tartom, hogy hibáztak a fenti mondatban, mert a “detektív jelentése” (értsd az a 2004-es rendőrségi jelentés, amit fentebb idéztem) a Radar rendelkezésére állt, tehát kötelességük lett volna összevetni az állítólagos forrásuk állításaival és a tényeket leírni arról, hogy mi áll valójában a dokumentumban, milyen kontextusban és hogyan értelmezendő, nem pedig a forrásuk kiforgatott verzióját közzétenni, félrevezetve az embereket. Szerintem ezzel esetleg foghatók lehetnek a Shield Law ellenére is.

Ráadásul a három unokaöcs keresete azt is leírja, hogy júliusban kértek helyreigazítást a Radartól, de a Radar visszautasította az. Ez pedig már bizonyíték lehet kifejezett rosszindulatra, szándékos hazudozásra, olvasóközönségük szándékos megtévesztésére, valamint a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának a hiányára a Radar részéről. Mint ahogy az is, hogy konkrétan bele is nyúltak a rendőrség eredeti 2004-es dokumentumába és olyan anyagokat toldottak bele, amelyek az eredetiben nem is voltak benne. Erről részletesen itt írtam és erről maga  rendőrség is nyilatkozott egyébként.

Taj, Tarryll és Taj Jackson egyébként mindig is kiváló kapcsolatot ápolt Michaellel. És ellentétben a Radar Online mocskos állításaival, valójában rengeteget segített nekik. Taj például a Twitterén pár éve leírta, hogy őt valóban molesztálták gyerekként, de nem Michael, hanem egy másik családtag. Michael éppen az volt, aki rengeteget segített neki a trauma feldolgozásában.

Szerk.: Angolul tudók itt elolvashatják a 3T bírósághoz benyújtott keresetét. Mellékelve van hozzá az a levél is, amelyet július 5-én ügyvédjük, Bert Fields írt a Radar Online-nak, hogy helyreigazítást kérjen. A keresetből megtudjuk, hogy a Radar Online válaszában megtagadta a helyreigazítást.

3t MJ

Michael a szóban forgó három unokaöccsével, amikor még gyerekek voltak

 

 

Kategória: Média | Címke: , , , , , , , , , , , | 8 hozzászólás