Wade Robson most éppen pedofilhálózat működtetésével vádolja Michael Jacksont

Az előzmények:

A Wade Robson / James Safechuck-ügy

Fontos csatát nyert Michael Jackson hagyatékkezelője a Wade Robson-ügyben

Legutóbbi fejlemények Robson-/Safechuck-ügyben

Először egy rövid összefoglaló az eddigi száraz jogi tényekről:

Wade Robson és James Safechuck két-két fronton indított támadást annak érdekében, hogy állítólagos szexuális gyerekkori molesztálásért anyagi kártérítésben részesüljenek Michael Jackson hagyatékkezelőjétől.

Az egyik front a hagyatéki bíróságon volt egy ún. hitelezői követelés (creditor’s claim) benyújtása, amit mára a Bíróság mindkét esetben elutasított (részletek a fenti előzmény cikkekben). Maradt tehát mindkét esetben az a polgári kereset, amelyet mindkét esetben Michael Jackson és két cége az MJJ Productions és az MJJ Ventures ellen indítottak.

Ezekben annyi fejlemény van a fenti előzmény cikkekhez képest, hogy Safechuck esetében a Bíróság a napokban helyt adott Michael Jackson hagyatékkezelőjének pergátló kifogásának (demurrer), de azzal, hogy ad még egy lehetőséget Safechucknak arra, hogy módosítsa a beadványát. A Bíróság amiatt látta megalapozottnak a hagyatékkezelő pergátló kifogását, mert Safechuck nem volt képes még azt sem alátámasztani, hogy Jackson cégei bárminemű gondoskodási kötelezettséggel (duty of care) bírtak volna Safechuck felé, hiszen Safechucknak semmi köze nem volt ezekhez a cégekhez – ellentétben Robsonnal ő nem állt alkalmazásban náluk. De kapott még egy lehetőséget a gondoskodási kötelezettség alátámasztására. Tehát az az ügy itt tart most.

Robson ügye kicsit más és ő túljutott a demurrer szakaszon, mivel őt gyerekként alkalmazták MJ cégei, mégpedig annak érdekében, hogy Jackson szívességből elősegítse a családja USA-ba költözését Ausztráliából, hiszen csak úgy kaphattak állandó tartózkodási engedélyt és zöldkártyát, ha foglalkoztatásukat igazolta egy cég. Ennek részleteiről a A Wade Robson / James Safechuck-ügy c. bejegyzésben olvashatsz, de még majd visszatérünk erre itt is, ugyanis Robson most ezt a szívességet akarja MJ ellen fordítani legutóbbi beadványában.

További fejlemény Robsonnál, hogy júliusban ügyvédi irodát váltott és az eddigi Henry Gradstein – Maryann Marzano féle ügyvédi iroda helyett a Manly, Stewart & Finaldi ügyvédi iroda viszi tovább az ügyét. A váltás úgy tűnik erőteljes stílusváltást is magával hozott. Vincent Finaldi és John Manly roppant agresszív ügyvédek, akik szeretik a médiát igénybe venni arra, hogy harsány nagyotmondásokkal és a nagy nyilvánosság indulatainak szenzációhajhász felkorbácsolásával nyomás alá helyezzék az ellenfeleiket, hogy aztán azok megrettenve a rossz publicitástól belemenjenek egy peren kívüli megállapodásba. Honlapjukon azt találjuk, hogy ügyeik túlnyomó többsége peren kívüli megállapodással ért véget, nem pedig azzal, hogy a bíróságon megnyerték. (Az ügyeik nagy részében egyébként a katolikus egyház vagy iskolák ellen képviseltek olyan embereket, akik különféle papokat és tanárokat szexuális molesztálással vádoltak meg.) Robson is nyilván inkább ilyen peren kívüli megállapodást szeretne.

Ennek érdekében az ügyvédi iroda rögtön el is kezdte verni a média tam-tamot. A napokban ennek a szelét érezhetjük ismét a médiában, hiszen Finlandiék fűnek-fának nyilatkoznak Robson beadványának legutóbbi módosításáról. A média egy része pedig “jó” szokásához híven és ostobán tényként tálal mindent, amit Finaldiék állítanak. Hogy mennyire nem tények ezek az állítások, azt később bemutatom.

Robson ügye az ún. summary judgement szakaszában van, ahol a feleknek lehetősége van olyan bizonyítékok és érvek feltárására és felvonultatására, amelyek befolyásolják, hogy az ügy továbbléphet-e a tárgyalási szakaszba vagy sem. Robson új ügyvédi irodájának ezen a téren az volt az első lépése, hogy megpróbáltak akadályt gördíteni az elé, hogy Jackson hagyatékkezelője tisztességesen kihallgathassa Robsont. Ilyenkor ugyanis a feleknek joga van kihallgatni tanúkat és természetesen magát a vádlót is.

Történt ugyanis, hogy Jackson hagyatékkezelője még tavasszal kérvényezte, hogy független szakértővel megvizsgáltathassa Robson mentális-pszichológiai állapotát. Ennek azért van létjogosultsága mert Robson vádjai nagy részét pszichés állapotára hivatkozva fogalmazta meg. Jackson hagyatékkezelője akkor meg is tudott állapodni Robson akkori ügyvédeivel abban, hogy augusztus 1-jén Robson aláveti magát egy ilyen vizsgálatnak. Az új ügyvédek belépésük után azonban rögvest nekiláttak fúrni a dolgokat és az volt az első, hogy augusztus 1-ről áttetették a vizsgálatot augusztus 22-re. Jackson hagyatékkezelője jóhiszeműen nem gördített ez elé akadályt és a vizsgálat augusztus 22-én le is zajlott. Eredmény majd később, bár orvosi információkról lévén szó, valószínűleg azt nem fogják a nyilvánosság elé tárni. Most jön azonban a csavar.

Augusztus közepén Finaldiék teljesen váratlanul és meglepetésszerűen közölték a hagyatékkezelővel egy beadványban, hogy Robson kihallgatására (deposition) augusztus 24-én fog sor kerülni. A kihallgatás nem egyenlő a pszichológiai vizsgálattal, az egy másik dolog. A kihallgatáson a felek ügyvédei tesznek fel kérdéseket a kihallgatott személynek az üggyel kapcsolatban. Annak, hogy Robson ügyvédei augusztus 24-ére tették Robson kihallgatását többszörösen is barátságtalan üzenete van. Egyrészt a dátum megállapításánál nem egyeztettek Jackson hagyatékkezelőjével, amint az szokás. Egyszerűen közölték, hogy akkor lesz Robson kihallgatása és punktum. Ha tetszik, ha nem. Azért ez nem egészen így működik. A barátságtalan lépésen túl a konkrét jelentősége a dolognak pedig az, hogy az augusztus 24-i dátum ellehetetlenítette volna a hagyatékkezelő számára, hogy Robson pszichológiai vizsgálati eredményének birtokában kérdezhesse ki Robsont. Hiszen az csak két nappal korábban zajlott le és az eredmény kiértékelésére egy hónapra van szüksége és áll rendelkezésére a szakértőnek. Ráadásul Finaldiék ahhoz is ragaszkodtak, hogy Robson kihallgatása csupán egy órás lehessen, míg a hagyatékkezelő azt közölte, hogy minimum hét órára lesz szükségük hozzá. Finaldiék azzal érveltek, hogy azért ilyen sietős Robson kihallgatása, mert a szexuális molesztálások áldozatai öngyilkos hajlamúak lehetnek, ráadásul Robson családjában amúgy is előfordultak öngyilkosságok, így mindenképpen gyorsan meg kell ejteni a kihallgatását nehogy addig öngyilkos legyen és ne kerüljön megőrzésre a vallomása. Érdekes, hogy amikor viszont ők kérték a pszichológiai vizsgálat elcsúsztatását augusztus 1-ről augusztus 22-re, akkor nem aggódtak az esetleges öngyilkossági hajlam miatt…

A Bíró mindenesetre Jackson hagyatékkezelőjével értett abban egyet, hogy nem kényszerítheti rá egyik fél a másikra az akaratát abban, hogy az mikor és mennyi ideig hallgathasson ki valakit, így októberre tűzte ki azt az időpontot, amikor a hagyatékkezelő kihallgathatja Robsont és természetesen rendelkezésükre fog állni a törvényben számukra biztosított minimum hét órás időtartam (vagy több, ha igazolják a szükségességét). Mindemellett Robson saját ügyvédei jogosultak akkor és annyi ideig kihallgatni Robsont, ameddig akarják – tehát akár augusztus 24-én is és mindössze egy órán át -, de a hagyatékkezelő nem kötelezhető arra, hogy ők is abban az időben és annyi ideig hallgassák ki. Ekkor már nem is volt fontos Robson ügyvédeinek Robson vallomásának megőrzése és hirtelen már ők sem akarták augusztus 24-én kihallgatni, hanem jó lett az október is…

Mindenesetre roppant furcsa, hogy maga a Felperes, aki elindította a pert az, aki húzódozik a tisztességes kihallgatástól.

A mostani beadványmódosításról

És akkor elérkeztünk Robson e héten nyilvánosságra került beadványmódosításához. Ebben – híven az új ügyvédi csapat stílusához – az eddigieknél is szenzációhajhászabb és bizarrabb állításokat fogalmaznak meg. Olyanokat, amik jól eladhatók a médiának igazi klikkvadász főcímekkel kecsegtetve…

Jogi értelemben pedig úgy tűnik taktikát váltanak és nem az állítólagos szexuális molesztálás bizonyítására próbálják helyezni a hangsúlyt (bár ez a vád természetesen továbbra is megmarad, hiszen enélkül a vád nélkül nem is lehetne ügy), hanem arra, hogy Jackson cégei – állításuk szerint – hanyagul jártak el Robsonnal szemben.

Az új beadványban azzal vádolják Jackson cégeit, hogy azok kifejezetten arra alakultak, hogy  Jackson a segítségükkel gyerekek közelébe férkőzzön és molesztálhassa őket. Mintha ahhoz, hogy gyerekek közelébe kerüljön MJ-nek cégek alapítására lett volna szüksége.

“A világ valaha létezett legkifinomultabb pedofil kerítő szervezetei” voltak ezek a cégek a harsány nyelven megfogalmazott beadvány szerint. Finaldiék valamiféle sötét, gyerekmolesztálásra szakosodott maffia szervezetekként próbálják beállítani a cégeket, amelyek valójában Jackson zenei, produkciós ügyeit intézték. Az MJJ Productions még 1979-ben alakult és ez a cég foglalja magában Jackson legtöbb, a zenével kapcsolatos ügyét – beleértve teljes zenei katalógusa kezelését, felügyeletét. Az MJJ Ventures egy videó produkciós cég, amely 1991 februárjában alakult, tehát akkor, amikor Jackson találkozott Robsonnal még nem is létezett.

Ezzel szemben Robson új beadványában ezt a sötét képet festik róluk: “Az MJJ Productions és az MJJ Ventures a nyilvánosság elé azt mutatták, hogy Michael Jackson multimédiás szórakoztatóipari tevékenységét készítik, terjesztik, azonban a valóságban kettős szereppel bírtak. Az alig leplezett második célja ezen cégeknek az volt, hogy pedofil szervezetként működjenek, amelyeket kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy áldozatokat kutassanak fel, vonzzanak és csábítsanak el.” A beadvány odáig megy a szenzációhajhász, bulváros nyelvezettel, hogy Jackson akkori titkárnőjét, Norma Staikost “madamként” jellemzi.

Értsük meg, hogy a cégeket azért “kell” megpróbálnia bevonnia Robsonnak a vádjába, mert Jackson halott és halott embert nem lehet perelni, csak ma is létező cégeket. Így születnek ezek a körmönfont, nyakatekert vádak a cégek ellen arról, hogy miképpen kapcsolódnak Robson vádjaihoz.

A következők megértéséhez egy kis háttér: 1987-ben Jackson Bad turnéja során egy táncversenyt rendezett gyerekeknek Ausztráliában. A lebonyolítást az MJJ Production intézte. A győztesnek az volt a jutalma, hogy találkozhatott Michael Jacksonnal. Az akkor 5 éves Robsont is benevezte az anyja, Joy Robson és a roppant tehetséges kisfiú meg is nyerte a versenyt. Ahogy ígérték találkozott Jacksonnal – ez volt az első alkalom, hogy találkoztak. Az akkori találkozót egy futólagos “szia-hogy vagy?” találkozóként jellemezte korábban Robson anyja, ám Robson ügyvédei most azt állítják, hogy “ezeket a találkozókat szándékosan azért szervezték… szexuális beetetés mechanizmusként, hogy azzal kiskorú áldozatokat vadásszanak Michael Jackson részére”.

A beadvány aztán továbbmegy és arról ír, hogy két év múlva Robson családja egy nyaralás során az USA-ba utazott, ahol felvették a kapcsolatot Jacksonnal. Pontosabban először a titkárnője, Norma Staikos telefonszámát sikerült megszerezniük, majd Staikos összehozott nekik egy találkozót Jacksonnal. Tehát Robsonék voltak azok, akik felkutatták és felkeresték Jackson irodáját és ettől Jackson titkárnője, Norma Staikos a “madam”. Igen, ilyen abszurd a sztori.

Ez biztos egy jól eladható, hangzatos sztori a bulvármédiának és informálatlan olvasóiknak, de a valóságban nagyon gyorsan darabokra lehet szedni az állítást. Már ha tisztában vagyunk a valósággal, amivel a legtöbb médiaolvasó (és sajnos -író) nyilvánvalóan nincs és erre alapozhat a bulvármédia meg Finaldiék is a lejárató kampányukban.

Hogyan lehetnek ugyanis az olyan dolgok, mint egy táncverseny “szexuális beetetés mechanizmus”, amelynek során “áldozatokat vadásznak Michael Jacksonnak”, amikor Robson két éven át nem is találkozott Jacksonnal a táncversenyt követően és amikor újra találkoztak azt sem Jackson kezdeményezte, hanem Robsonék? Íme az anya Joy Robson vallomásának egy részlete Jackson 2005-ös tárgyalásáról:

Kérdés: És végül hogyan látogattak el Neverlandra?

Joy Robson: Amikor itt voltunk (az USA-ban), körbetelefonálgattunk és megpróbáltuk ismét megtalálni Michaelt. Azt mondta, hogy ha az USA-ba megyünk vegyük fel vele a kapcsolatot. Szóval körbetelefonálgattunk és végül sikerült telefonon elérnünk a személyi asszisztensét, aki akkoriban Norma Staikos volt és ő felhívta Michaelt. Emlékezett ránk és azt mondta, szeretne ismét találkozni velünk. Szóval találkoztunk vele a lemezstúdióban, ahol akkoriban dolgozott.

Sőt, Robson saját beadványában is azt olvashatjuk, hogy ők vették fel a kapcsolatot Jacksonnal – más kérdés, hogy a végén adnak ennek egy egészen fura értelmezést:

“Felperes (Wade Robson) életét teljes mértékben a tánc fellépéseknek szentelte, amelyeken Michael Jacksont imitálta. Két évvel később, 1990 januárjában, amikor Felperes 7 éves volt, Robson és a családja Kaliforniába utazott, mivel Felperes tánccsoportja, a Johnny Young Talent School meghívást kapott egy fellépésre Disneylandbe. Felperes anyja, apja, nővére (a bátyja nem) és anyai nagyszülei elkísérték Felperest, mivel úgy gondolták, hogy egyúttal családi vakációt is csinálnak az utazásból. A fellépés után Felperes anyja felvette a kapcsolatot Norma Staikosszal (Jackson személyi asszisztense) és megszervezésre került egy találkozó ahol Felperes találkozhatott Jacksonnal egy Van Nuys-i (Kalifornia) stúdióban másnap, 1990. február 2-án.

Felperes úgy informált és úgy hiszi, ezáltal állítja, hogy Ms. Staikos az MJJ Productions és az MJJ Ventures nevében “madamként” és “kerítőként” járt el azért, hogy áldozatokat szerezzen Michael Jackson számára, akiket szexuálisan molesztálhat. Noha ez a “találkozó” egy újabb jótékony cselekedetnek volt álcázva Felperes, Felperes szülei és Michael Jackson között, ezt az eseményt szándékosan vezényelte Ms. Staikos, az MJJ Productions és az MJJ Ventures azért, hogy egy újabb áldozatot szerezzenek Michael Jackson számára és erre idomítsák be Felperest és a szüleit.”

Szóval a Robson család egy két évvel korábbi táncversenyre hivatkozva önmagától felkeresi Jackson irodáját, találkozni akarnak Jacksonnal, hogy a segítségét kérjék Wade karrierjének előmozdításában és ettől MJ cégei pedofil maffia és az ott ülő titkárnő “madam” és “kerítő”? Igen, ez az abszurd sztori, amit Robson és ügyvédei megkreáltak a média pedig kritikátlanul visszhangoz.

Miközben most Robson ördögi pedofil mestertervként próbálja beállítani azt a tényt, hogy Jackson és cégei segítségével az USA-ba költözött ő és a családja, addig egy 1995-ös interjúban az anyja, Joy Robson azt mondta Jackson csak annyit mondott nekik, hogy kövessék amit a szívük diktál és amikor úgy döntöttek, hogy átköltöznek az USA-ba az énekes ugyan segített nekik azzal, hogy alkalmazta őket, így megszerezhették a tartózkodáshoz szükséges zöld kártyát, de azon túl a legtöbb időt távol töltötte.

“Amikor először fontolgattuk, hogy Los Angeles-be költözünk Michael azt mondta nekünk, hogy tegyünk aszerint, amit a szívünk diktál és mi úgy éreztük az a jó, ha megyünk. Az első 18 hónap LA-ben nagyon kemény volt. Volt hat bőröndünk, egy kis pénzünk és senkit nem ismertünk LA-ben, csak Michaelt, aki a legtöbb időt távol töltötte. És gyakorlatilag elölről kellett kezdenünk Wade karrierjének a felépítését, mert itt ismeretlen volt, de kitartottunk és végül – akármennyire is nehéz volt – találtunk egy jó színházi és tánc ügynököt és elkezdtünk meghallgatásokra járni.”

http://onwiththeshow.com.au/the-inside-story-on-life-in-michael-jacksons-shadow-1995/

Robson úgy próbálja beállítani most, hogy Jackson ördögi módon szándékosan csábította őket az USA-ba azért, hogy molesztálhassa őt, pedig az anyja volt az, aki nyomult a zöld kártyákért.  Egy 2005-ös beadványban, amelyet Jackson pere során a Vád nyújtott be a bírósághoz ezt olvassuk egy korábbi MJJ Productions alkalmazott, Orietta Murdock vallomásáról:

“Ms. Murdock emlékszik, hogy azon idő alatt, amikor az MJJ Productionsnál dolgozott Robson anyja minden nap hívta az irodát, hogy érdeklődjön a zöld kártyák állapotáról, amit Jackson megígért neki és Wade-nek. Végül Jacksonnak sikerült segítenie Wade-nek és az anyjának, Joy Robsonnak, hogy beléphessenek az országba.”

Ez lenne az a kifinomult pedofil maffia? Hogy valaki kér egy szívességet és azt valaki jóhiszeműen teljesíti? Úgy tűnik. És most ezt a szívességet kívánják Robsonék kitekerni és Jackson ellen fordítani. Hiába, minden jó elnyeri a büntetését.

Ha visszaolvassuk Joy Robson 2005-ös vallomását, abból az is kiderül, hogy Jackson ugyan alkalmazta Robsonékat a zöld kártyák miatt, de igazából nem is ő állta Joy Robson fizetését. Ráadásul eleinte nem is szponzorálta őket, hanem csak egy fél évvel azután, hogy az USA-ba érkeztek.

Kérdés: Amikor idejöttek (1991) szeptemberben akkor Ön elkezdett az MJJ Productionsnál dolgozni, így van?

Joy Robson: Nem.

Kérdés: De… lássuk, hogy jól értem-e. Önnek volt egy állása egy kozmetikai cégnél?

Joy Robson: Igen.

Kérdés: És mivel Ön egy bizonyos fajta vízummal volt itt, ők nem tudtak Önnek fizetni, igaz?

Joy Robson: Fizettek nekem, de Michael Jackson cégén keresztül.

Kérdés: Szóval a fizetését az MJJ Productionstól kapta?

Joy Robson: Nos, úgy hangzik, mintha az MJJ Productions fizetett volna, de nem így volt.

Kérdés: Én csak… az volt a kérdés, hogy a fizetése az MJJ Productionstól jött?

Joy Robson: Michael Jackson cégén keresztül jött.

Kérdés: Más szavakkal, az ön cége kifizette nekik a pénzt és aztán Mr. Jackson cége kifizette azt önnek?

Joy Robson: Igen.

Kérdés: Csak, hogy világos legyen. Nem akarom csőbe húzni.

Joy Robson: Oké.

Kérdés: És ezt Mr. Jackson jóváhagyásával és segítségével rendezték így, igaz?

Joy Robson: Azt hiszem. Úgy értem… nem beszéltem erről vele. Norma Staikosszal beszéltem erről.

Kérdés: Emlékszik arra, hogy Ön vallomást tett arról, hogy 1991 szeptemberében Mr. Jackson volt az Önök szponzora, amikor Ön az Egyesült Államokba érkezett a fiával?

Joy Robson: Eredetileg nem. Már hat hónapja itt voltunk, amikor felajánlotta. Azután ajánlotta fel, hogy már megérkeztünk.

Új jogi taktika

A médiát elbűvölő “pedofil maffia” sztori mellett Robson ügyvédei továbbá módosítani kívánnak az eddigi jogi taktikán, bizonyos korábbi vádakat ejtenek, másokat hozzáadnak. Ejtik például a szexuális molesztálás, a szexuális tettlegesség, az érzelmi megrázkódtatás hanyag okozása vádakat, valamit a hagyatékkezelő ellen korábban megfogalmazott állításokat. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy most már nem állítja Robson, hogy Jackson szexuálisan molesztálta (hiszen mint mondtam, anélkül nem lenne semmiféle ügy), csupán azt, hogy maguk a cégek ellen ejtik ezt a vádat és ehelyett inkább a hanyagság vádpontokra próbálják helyezni a hangsúlyt.

A hanyagság vádpontokon belül felhoznak egy teljesen új állítást, miszerint Jackson cégei – egyebek mellett – abban voltak hanyagok, hogy miután olyan tevékenységeket is folytattak, amelyek során az alkalmazottak gyerekekkel érintkeztek, ezért vonatkozott volna a cégekre a “kötelező jelentéstevőkre” (mandatory reporters) vonatkozó törvény, ám ezt nem tartották be.

Arról van szó, hogy van az USA-ban egy törvény, amely kimondja, hogy bizonyos foglalkozásokban dolgozók ún. “kötelező jelentéstevők” – azaz a törvény kötelezi őket arra, hogy jelentsék a hatóságok felé, ha arról szereznek tudomást, hogy egy gyereket akármilyen módon (szexuálisan vagy más módon) bántalmaznak. Ezek a foglalkozások tipikusan olyan foglalkozások, ahol a foglalkoztatottak gyerekekkel érintkeznek a munkájukban (tanárok, orvosok, ápolók, gyerektáborok alkalmazottai, ifjúsági szervezetek dolgozói stb – de ezek közül is csak azok, akiknek a munkakörébe tartozik a gyerekek felügyelete, a gyerekekkel való foglalkozás). Ha ilyen embereket alkalmaz egy cég, akkor a munkaszerződés megkötésekor kötelessége írásban felvilágosítani ezen foglalkoztatottat erről a kötelezettségéről. Robson érve szerint az MJJ Productions és az MJJ Ventures olyan cégek, amelyek foglalkoztak gyerekekkel, de egyetlen alkalmazottjuk sem kapott ilyen felvilágosítást, ezért hanyagul jártak el, amely az ő állítólagos molesztálásához vezetett.

Azt lehet vitatni, hogy valóban ilyen cégek-e ezek a cégek – és nyilván fogja is vitatni Jackson hagyatékkezelője, hiszen a törvény tipikusan olyan szervezetekről beszél, amiket már az imént említettem – iskolák, gyerektáborok stb. – amelyeknek kifejezetten az a munkájuk és kötelességük, hogy gyerekekkel foglalkozzanak. Attól, hogy az MJJ Productions megszervezett egy táncversenyt, amin gyerekek is részt vettek még nem válik ilyen szervezetté. De hát ezen majd nyilván fognak meccselni a jogászok, ha arra kerül a sor.

Mindenesetre Robson ügyvédei mindent elkövetnek, hogy Jackson cégeit olyan színben tüntessék fel, mintha ilyen szervezetek lennének. A beadványukban rendszeresen “iskolának” nevezik őket, Jacksont “tanárnak”, Robsont pedig “diáknak”. Mintha ettől valóban varázslatos módon azzá válnának. Valójában az MJJ Productions és az MJJ Ventures Jackson kreatív anyagainak (zenék, videók) a terjesztésével foglalkozik és nem “iskolák”.

Robson új ügyvédi irodája egy olyan cég, amelynek fő profilja egyházi intézmények és iskolák beperelése szexuális molesztálás vádjával és ez a beadvány is úgy tűnik, mintha valamelyik iskola ügyéből copy&paste-elték volna ki egyes részeit. Sőt ez egyértelműen tetten is érhető, amikor egyes helyeken Robsonra utalva nőnemű személyes névmásokat használnak. Nyilván valahonnan máshonnan másolták ki azokat a passzusokat…

Az ügy egy másik sarkalatos pontja, hogy mi is tulajdonképpen Jackson viszonya a cégeivel. Persze a válasz a való életben egyszerű: Jackson volt az egyszemélyes tulajdonosuk és elnökük. Viszont ez a tény nem annyira jó Robsonéknak, hiszen ahhoz, hogy ne akadjon el az ügy a summary judgement szakaszában azt kell bizonyítaniuk, hogy a cégek megakadályozhatták volna Robson állítólagos molesztálását, de nem tették meg. Ahhoz pedig, hogy megakadályozhassák az kell, hogy kontrollal rendelkezzenek az állítólagos elkövető munkatárs felett – kirúghassák, áthelyezhessék.

Amikor a törvényt megalkották az válasz volt azokra a katolikus egyházban történt esetekre, amikor az egyház tudott arról, hogy egy-egy papjuk gyerekeket molesztál, de nem tett semmit. Nem rúgta ki őket vagy nem helyezte olyan pozícióba őket, ahol nem érintkezhettek gyerekekkel. Ezekről az ügyekről szól a törvény és nyilvánvaló, hogy csak akkor lehet egy szervezetet felelősségre vonni egy ilyen ügyben, ha kontrollal rendelkezett a szituáció felett.

Ebben az ügyben azonban Jackson rendelkezett kontrollal a cégei felett, nem pedig a cégei rendelkeztek kontrollal felette. Senki nem rúghatta ki, vagy helyezhette át, így a cégeket nem lehet felelősségre vonni azért, amit Robson állítása szerint elkövetett vele. Ezt kikerülendő Robson jelen beadványa mindenféle zavaros elméletet gyárt Jackson és a cégei kapcsolatáról. Egyik helyen elismeri, hogy Jackson a tulajdonos és elnök, de a másik helyen már számon kéri, hogy a cégek miért nem rúgták ki vagy helyezték át. Az egyszemélyes tulajt? Abszurd. (Mondjuk az is más kérdés, hogy milyen alapon tettek volna így, amikor nem volt semmi bizonyíték arra, hogy bármit is elkövetett volna.)

Aztán van valami zavaros elmélet arról is, hogy Jackson és a cégei egymás alteregói, egymástól elválaszthatatlan, egy és ugyanazon identitás. Ha így van, akkor mit is akar tulajdonképpen Robson? Jackson cége (amely tulajdonképpen ő maga) miért vette fel, miért nem rúgta ki vagy helyezte át saját magát? Totálisan abszurd.

A beadvány nem szűkölködik a döbbenetesen sokkoló állításokban Jacksonról és az állítólagos molesztálás részleteiről, amiken jót csámcsoghat és szörnyülködhet a bulvár, azonban ne felejtsük el, hogy mindezek vádak, állítások, nem bizonyított tények. Állítani bárki állíthat bármit.

Márpedig Robson számára nagy anyagi tétje van ennek a keresetnek.

Azt állítja, hogy a gyerekkori molesztálása miatt képtelen dolgozni az eredeti szórakoztatóipari munkájában (tánc, koreográfia, filmrendezés), mivel azok túlságosan Jacksonra emlékeztetik. Így pénzbeli kártérítést követel minden, az állítólagos molesztálás miatt elmaradt jelenbeli és jövőbeni jövedelméért, valamint büntető kártérítést és egyéb kártérítés fajtákat. Magyarul sok millió dollárt, amely biztosítaná kényelmes visszavonulását Hawaiira (ahol most él) a 30-as éveiben anélkül, hogy a jövőben egy percet is kellene dolgoznia.

Amúgy az, hogy nem képes a szórakoztatóipari munkájában dolgozni többé szintén szemen szedett hazugság (a többi mellett), amely könnyen lelepleződik, ha ránézünk a Facebook-jára, videó csatornájára. A beadványa óta is több táncos kisfilmet, reklámot, videóklipet rendezett, igaz ezekből nem lehet nagyon megélni, mert nagyon amatőr munkák, kis, jelentéktelen cégeknek vagy énekeseknek.  Na de ugye azt állította, hogy azért képtelen rendezni és a tánccal foglalkozni, mert azok Jacksonra emlékeztetik. Ahhoz képest ma is létezik a szórakoztatóipari tevékenységét összefogó cége és ma is rendez táncos kisfilmeket.

Egyébként a napokban is hirdette, hogy munkatársakat keres egy közeljövőben elkészítendő alacsony költségvetésű videokliphez, de aztán ezt a hirdetést levette. Gondolom rászóltak az ügyvédei, hogy legalább akkor ne hirdessen már ilyesmit, amikor éppen köröztetik a beadványát a médiában, amiben az áll, hogy képtelen már ilyen munkákat végezni. MJ rajongóknak sikerült lementeni a hirdetését:

Robson beadványa itt olvasható teljes egészében (angol).

Kategória: Robson/Safechuck | Címke: , , , , | 2 hozzászólás

Michael Jackson unokaöccsei 100 millió dollárra perelik a Radar Online-t

Az elmúlt hetekben én is beszámoltam arról a szennyáradatról amely végigsöpört a médián Michael Jacksonnal kapcsolatban. Hogy konkrétan miről van szó azt vissza lehet olvasni a korábbi bejegyzéseimben, most nem ismétlem meg. Abban hogy ezeket az ellenőrizetlen állításokat copy&paste “újságírással” futótűzként terjesztette el a média (még a magát úgymond “komolynak” tartó is…), számos médium felelős, de a pletyka forrása a Radar Online nevű internetes bulvár portál volt, amely szerkesztőségének nagy része egyébként korábbi National Enquirer és Star “újságírókból” áll, tehát ebből már kb. érezhetőnek kellett volna lenni a többi, átvevő médiumnak is, hogy mi a színvonal. De gondolom a klikkvadászat az manapság már mindenkinek fontosabb, mint a hitelesség.

Nos, most Michael Jackson három unokaöccse, Taj, Tarryll és TJ Jackson, pert indított a Radar Online ellen, amelyben helyreigazítást és kártérítésként 100 millió dollárt követelnek a bulvár portáltól. Azért azt tudni kell, hogy vannak nehézségei annak, hogy az amerikai jogrendben a médiát lehessen perelni, mert olyan speciális védelmek mögé menekülhetnek sokszor, amelyek lehetetlenné teszik ezt. Mondhatni azt is, hogy a szólásszabadság talán kissé eltúlzott értelmezése miatt a média az amerikai társadalomnak amolyan szent tehenévé vált, amelyet sokszor borzasztó nehéz felelősségre vonni felelőtlen, rágalmazó vagy egyenesen direktbe hazug kijelentésekért is.

Ott van rögtön a Shield Law, az ún. “pajzs törvény”, amely kimondja, hogy egy újságíró nem köteles felfedni a forrásait, még bíróságon sem. Ezt a törvényt eredetileg amiatt alkották, hogy védjék a nagy horderejű politikai ügyekben a médiának információt névtelenül kiszivárogtató forrásokat és hogy nagy hatalmú politikusok ne tudjanak az ilyen informátoroknak később visszavágni, őket megfélemlíteni. Sajnos azonban a média (főleg a bulvár) manapság nagyon sokszor visszaélésszerűen használja a Shield Law-t, arra, hogy büntetlenül hazudozhasson, rágalmazhasson embereket. Ennek módszere bevett, általánosan elterjedt és nagyon egyszerű. Az újságíró egészen egyszerűen egy meg nem nevezett informátorra hivatkozik a cikkben,  mint forrásra. Onnantól nem perelhető a cikkben ennek a névtelen forrásnak a szájába adott bármilyen állításért, hiszen annak valóságtartalma nem az újságíró, hanem a forrás felelőssége, azonban az újságíró nem kötelezhető a forrás kilétének a felfedésére, tehát a forrás meg ezért nem vonható felelősségre. Már ha egyáltalán létezik, hiszen ez a helyzet akár azt is lehetővé teszi, hogy az újságíró egyszerűen kitalálja a forrását és csak azért hivatkozzon rá és adjon a szájába bármilyen hazugságot, hogy a Shield Law védelme alá kerüljön. Ezért mindig nagyon vigyázzunk az olyan cikkekkel, amik név nélküli, meg nem nevezett forrásokra hivatkoznak!

Michael Jackson esetében ráadásul az is problémát okoz, hogy már meghalt és az amerikai törvények a halott embereknek nem biztosítanak semmilyen védelmet a rágalmak ellen. Róluk azt lehet állítani büntetlenül, amit csak nem szégyell valaki.

Azonban úgy tűnik a Radar Online jelen ügyben elkövetett néhány lépéshibát ami által lehetséges, hogy nyerhető lesz a per ellenük.

Bár jóval több hazugság van a Radar Online cikkekben (ezeknek a nagy részét korábban ezen a blogon kiveséztem), de Taj, Tarryll és TJ keresete nyilvánvalóan csak a számukra jogilag fogható részekre koncentrálhat – olyan részekre, amelyek konkrétan rájuk vonatkoztak, róluk és ma is élő családtagjaikról tettek bizonyos állításokat.

A Radar Online egyik cikkében például azt állította, hogy Michael molesztálta az unokaöccseit, amiről a család más tagjai is tudtak, de nem voltak hajlandóak ezzel kapcsolatban együttműködni a hatóságokkal. Továbbá a cikk azt állította, hogy Michael autót vett nekik azért, hogy befogja a szájukat, valamint utalt arra, hogy egyiküket Jackson egy szigetre vitette ugyanezen okból, ami után az unokaöcs nem volt hajlandó semmi rosszat mondani Michael Jacksonról a rendőrségnek.

“A Radar állításai teljes mértékben hamisak és rágalmazók. Noha a felperesek Michael Jackson ‘unokaöccsei’, ‘rokonai’ és ‘családtagjai’, soha egyiküket sem molesztálta szexuálisan Michael Jackson és soha nem létesített velük semmiféle szexuális kapcsolatot.” – írja Taj, Tarryll és TJ Jackson keresetében ügyvédjük, Bert Fields (aki egyébként régi ismerősünk, hiszen 1993-ban ő képviselte Michael Jacksont, amíg Johnnie Cochran nem váltotta fel).

3t why 2

A “Why” fotósorozat egyik képe. Balról jobbra: Taj, Michael, TJ és Tarryll Jackson

A kereset azt is kifogásolja, hogy a Radar Online cikke kiforgatott  egy régi rendőrségi jelentést még a 2005-ös ügyből, amely arról számol be, hogy milyen anyagokat foglaltak le Michael Jacksonnál a 2003-as házkutatás során. Ez a dokumentum beszámol többek között arról, hogy lefoglaltak olyan fotókat, amelyben Michael az unokaöccseivel látható “hiányos öltözetben” és “provokatív pózokban”. Nos, mint utóbb kiderült nem másról van szó, mint arról a fotósorozatról, amit Michael Taj-zsal, Tarryllel és TJ-vel akkor készített, amikor a három fiú még a 3T nevű rövid életű fiúzenekart alkotta a ’90-es években és közösen kiadtak egy dalt a nagybátyjukkal “Why” címmel. Ezek a fotók annak a kislemeznek a promóciójához készültek – teljesen ismert és kereskedelmi forgalomban is megjelent képek. A 3T egy fiúzenekar volt, amelynek a célközönségét a fiatal lányok alkották – nyilván nekik szólt a “hiányos öltözet” és a “provokatív pózok”.

A rendőrség jelentése 2004-ben ezt írta ezekről a képekről:

“Noha a képek, amelyeket 1003-1008 számmal jelölünk, kommercionálisan készítettnek tűnnek, fiatal férfiakat ábrázolnak hiányos öltözetben és különféle provokatív pózokban. A kiképzésem alapján az ilyen fajta anyagot használhatnak arra emberek (azok, akik gyerekeket akarnak molesztálni), hogy gyerekeket “készítsenek fel” (a molesztálásra) és leépítsék a gátlásaikat és előkészítsék ezen áldozatok molesztálását.”

Az értelmezéshez ismerni kell az ügy kontextusát. Először is, ez egy a Vád által készített anyag (a rendőrség is a Vád oldalán áll az ilyen ügyekben), tehát eleve elfogult egy irányba. Az, hogy ők leírnak egy általános hipotézist arra vonatkozóan, hogy emberek esetleg mire használhatnak ilyen képeket, még nem jelenti azt, hogy Jackson valóban arra is használta őket. Mert hogy még kb. ezer más oka is lehet az ilyen fotóknak – és mint fentebb leírtam valójában egy promóciós kampányhoz készültek. Kettő, ez egy standard jogi szöveg volt, amit szinte minden egyes lefoglalt darabhoz odaírtak (pl. ha lefoglaltak egy Playboyt vagy egy Hustlert, ahhoz is) – egészen egyszerűen azért, hogy indokolják azt, hogy miért is foglalják le, noha maga a lefoglalt cikk önmagában nem kriminális (pl. nem gyerekpornó). Három, a detektív jelentése minden elfogultsága mellett sem azt írja, amit a Radar Online kreált belőle. Merthogy a Radar ezt írta:

“Egy magánnyomozó, aki közvetlen tudással rendelkezik a házkutatásról elmondta a Radarnak, hogy ‘A detektív jelentése még azt is állítja, hogy Michael a saját unokaöccsei szexi, alsóneműs fotóit használta arra, hogy felizgasson fiatal fiúkat.'”

Semmi ilyen állítás nincs a detektív jelentésében. A detektív egész egyszerűen feltételes módban beszél egy lehetőségről, egy előzetes hipotézisről, nem pedig tényként állítja azt, amit a Radar már tényként tálalt, kitekert formában. Valójában a Vád ezeket a fotókat soha nem is használta fel később az ügy során és a tárgyalóterembe sem vezette be őket és soha nem állították azt, hogy MJ arra használta volna őket, hogy “felizgasson fiatal fiúkat” velük. És egyetlen MJ körül lévő gyerek sem állított soha olyat, hogy ezekkel a képekkel “felizgatták” volna őket.

Egyébként a fenti Radar Online idézet mutatja, hogy igyekeznek is a Shield Law mögé bújtatni az állítást (nyilván mert tisztában vannak vele, hogy hazugság, ferdítés) azzal, hogy egy meg nem nevezett állítólagos magánnyomozó szájába adják. Azonban lehetségesnek tartom, hogy hibáztak a fenti mondatban, mert a “detektív jelentése” (értsd az a 2004-es rendőrségi jelentés, amit fentebb idéztem) a Radar rendelkezésére állt, tehát kötelességük lett volna összevetni az állítólagos forrásuk állításaival és a tényeket leírni arról, hogy mi áll valójában a dokumentumban, milyen kontextusban és hogyan értelmezendő, nem pedig a forrásuk kiforgatott verzióját közzétenni, félrevezetve az embereket. Szerintem ezzel esetleg foghatók lehetnek a Shield Law ellenére is.

Ráadásul a három unokaöcs keresete azt is leírja, hogy júliusban kértek helyreigazítást a Radartól, de a Radar visszautasította az. Ez pedig már bizonyíték lehet kifejezett rosszindulatra, szándékos hazudozásra, olvasóközönségük szándékos megtévesztésére, valamint a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának a hiányára a Radar részéről. Mint ahogy az is, hogy konkrétan bele is nyúltak a rendőrség eredeti 2004-es dokumentumába és olyan anyagokat toldottak bele, amelyek az eredetiben nem is voltak benne. Erről részletesen itt írtam és erről maga  rendőrség is nyilatkozott egyébként.

Taj, Tarryll és Taj Jackson egyébként mindig is kiváló kapcsolatot ápolt Michaellel. És ellentétben a Radar Online mocskos állításaival, valójában rengeteget segített nekik. Taj például a Twitterén pár éve leírta, hogy őt valóban molesztálták gyerekként, de nem Michael, hanem egy másik családtag. Michael éppen az volt, aki rengeteget segített neki a trauma feldolgozásában.

Szerk.: Angolul tudók itt elolvashatják a 3T bírósághoz benyújtott keresetét. Mellékelve van hozzá az a levél is, amelyet július 5-én ügyvédjük, Bert Fields írt a Radar Online-nak, hogy helyreigazítást kérjen. A keresetből megtudjuk, hogy a Radar Online válaszában megtagadta a helyreigazítást.

3t MJ

Michael a szóban forgó három unokaöccsével, amikor még gyerekek voltak

 

 

Kategória: Média | Címke: , , , , , , , , , , , | 8 hozzászólás

Conrad Murray hazugságainak további leleplezése

Folytatva a legutóbbi bejegyzést pár további adalék ami leleplezi Conrad Murray hazugságait Michael Jacksonról.

Mint említettem a könyvében most Murray azt állítja, hogy Michael Jackson négyszemközt bevallotta neki, hogy sosem volt vitiligója, hanem fehér akart lenni. Érdekes, hogy Murray a rendőrségnek adott interjújában annak idején még teljesen mást mondott. Ő maga hozta fel MJ vitiligóját! Fura, hogy akkor MJ állítólagos vallomására, miszerint nem volt az neki, nem emlékezett. Tán csak nem azért, mert ezt az állítást most kreálta egy bulvárlap (a Mirror) rendelésére?

Egy rajongó szembe állította egymással Murray a rendőrségnek adott interjúját és a jelenlegi, bulvárlapoknak tett állításait. Fent a mostani állítás látható, lent részlet a rendőrségnek adott interjújából.

Bulvár állítás: “Elismerte nekem, hogy gyakran hazudnia kellett és tagadnia olyan készítmények használatát, amelyek fehérítik a bőrt vagy akár a bőr tónusát. De egy dologról nem hazudott, mégpedig, hogy fehér ember akar lenni.”

(Megjegyzése: Önmagában is zavaros ez a kijelentés, ugyanis Michael Jackson sosem mondott olyat, hogy fehér ember akar lenni. Az köztudott, hogy használt krémeket, de ezek a krémek arra valók, hogy eltüntessék a foltokat a vitiligós beteg bőréről – nyilván ez fehéredéssel jár, de itt az ok az, ami nem mindegy.)

Rendőrségi interjú:

Dr. Murray: Bőrgyógyászati problémák.
Smith detektív: Oké.
Dr. Murray: Esernyővel jár a napfényben. Azt mondja, hogy ő… allergiás a napfényre, ami valószínűleg a vitiligójából ered.
Martinez detektív: Ezek a fehér foltok?
Dr. Murray: Igen.

Martinez detektív: Mi a helyzet a Benoquinnel? (Ez a vitiligósok által gyakran használt krém – a ford.)
Dr. Murray: Benoquin, igen.
Martinez detektív: Ezt ön…
Dr. Murray: Igen.
Martinez detektív: Oké.
Mr. Chernoff: Mi az?
Martinez detektív: Mit csinál?
Dr. Murray: Az egy… az egy krém, amit fehérítésre használnak vagy a foltok eltávolítására, amik megjelennek a bőrön. Mint például, ha valakinek vitiligója van és foltok vannak a bőrén, sötét és fehér foltok, akkor használhatsz Benoquint. Körülbelül kilenc hónap terápiát jelent. Nagyon biztonságos szer. És végleg el tudja távolítani a foltot.

CnvG7TlXEAIz27x.jpg largeSzóval a rendőrségi interjú során Murray még arra emlékezett, hogy MJ azt mondta neki, amit mindig is mondott, azaz, hogy vitiligója van, míg manapság (valószínűleg némi ráhatással a bulvármédia részéről) már arra “emlékszik”, hogy MJ bevallotta neki, hogy nem volt vitiligója.

Aztán a bulvár médiának és a könyvében Murray most úgy állítja be magát, mint aki nagyon szoros barátja volt a sztárnak, titkai tudója, akit olyan bizalmas információkba avatott be MJ, mint soha senkit előtte.

Bulvár állítás: “Több mint három évig minden nap beszéltem vele és vele voltam minden héten. Azt mondta nekem: ‘Négy családtagom van, Conrad: te, Paris, Prince és Blanket. Csak te vagy nekem.'”

Ehhez képest annak idején Murray rendőrségnek adott interjújából nem ez jött le – és az a valós verzió. MJ ugyanis egészen élete utolsó két hónapjáig csak alkalomszerűen találkozott Murray-vel, szoros, három éves barátságról egyáltalán nem beszélhetünk. Murray csupán egy orvos volt, aki MJ Las Vegas-i tartózkodása alatt néha kiment hozzá vagy a gyerekeihez, ha valami problémájuk volt.

Martinez detektív: Szóval mióta volt Mr. Jackson orvosa?
Dr. Murray: Először 2006-ban mentem ki hozzá.
Martinez detektív: És folyamatos volt onnantól, 2006-tól kezdve?
Dr. Murray: Nem. Nos, nem.
Martinez detektív: Alkalomszerű?
Dr. Murray: Alkalomszerű, szakaszos.

CnuvRcxXYAAIHbz

Jackson emberei két hónappal MJ halála előtt hívták fel Murray-t és kérték meg arra, hogy legyen az orvos mellette a This Is It turné során. A próbák alatt MJ krónikus álmatlanságban szenvedett, ami miatt Murray a Propofol nevű, műtéti altatáshoz használt szerrel altatta rendszeresen ezen időszakban, s ennek a szernek a gondatlan kezelése vezetett végül Jackson halálához. Ez sem egy baráti kapcsolat volt, hanem orvos-beteg kapcsolat (még ha az az orvos mégoly lelkiismeretlen is volt). Három éves, szoros barátságról meg végképp nem beszélhetünk.

Martinez detektív: Igen.
Dr. Murray: És azt mondta, hogy Mr. Jackson beszélni akar velem. És akkor először említette – mert már egy jó ideje nem találkoztunk -, hogy koncertturnéra fognak menni Angliába és Mr. Jackson nagyon szeretné, ha részt vennék az úton és ott lennék a koncertek alatt és én beleegyeztem. És azt mondtam: ‘Nos, szükségem van egy kicsit több részletre’ és ennyi volt. Gyakorlatilag ez volt a kérdés lényege.

Cnuvd7NXYAIv_ic.jpg largeMartinez detektív: Oké, ebben at utolsó időszakban amikor gondoskodott róla, az mennyi idő volt folyamatosan?
Dr. Murray: Egy kicsit több, mint két hónap.
Martinez detektív: Egy kicsit több, mint két hónap.

CnuvYJQW8AABTMN

Hát így tessék elhinni Conrad Murray és a bulvárlapok aktuális rágalomkampányát.

Egy másik állítása Murray-nek a jelenlegi bulvárkampányban az, hogy MJ bevallotta neki, hogy 13 éves korában a serdülését meggátló hormoninjekciót kapott azért, hogy a hangja ne változzon meg. Ez is egy régi bulvárpletyka és gondolom a Mirror égett a vágytól, hogy ezt is “megerősíttesse” Murray-n keresztül.  Hogy ez mekkora sületlenség azt bárki, akinek van füle és hall is vele, megerősítheti, aki ismeri a Jackson 5 és Michael Jackson diszkográfiáját abból az időszakból, amikor MJ serdült. MJ-nek egyértelműen változott, mélyült a hangja ezen időszak alatt, s később bizonyos dalokat nem tudott már olyan magasan énekelni, mint gyerekkorában.

Az alábbi Spotify lejátszási lista egy gyűjtemény a Jackson 5 és MJ azon korszakának dalaiból, amikor MJ 11 és 17 év között volt. A hang változása ezen időszak alatt egyértelmű.

De egy példán keresztül is jól szemléltethető a dolog. A Never Can Say Goodbye című dalt eredetileg 1971 márciusában adták ki, amikor MJ 12 éves volt. Az eredeti dal:

Itt pedig egy 1974-es élő előadása a dalnak (a Let It Be után), amikor is MJ már 15-16 éves volt. Egyértelmű, hogy változott a hangja.

Természetesen MJ nem volt egy basszus felnőtt korában sem – tenor hangja volt -, de egyértelmű, hogy nem volt olyan magas hangja, mint gyerekként. A Jackson családban természetes módon magas a férfiak hangja – pl. Michael bátyjának, Jackie-nek is elég magas hangja van. Emellett pedig MJ rá is játszott egy kicsit a dologra és interjúkban sokszor magasabb hangon beszélt, mint ami a természetes hangja volt, de sokan beszámoltak róla, hogy a magánéletben valójában mélyebb hangon beszélt.

Egyszóval a hormoninjekcióról, meg mindenféle egyéb kasztrációról szóló pletykáknak a világon semmi alapjuk nincs, annál is inkább, mivel MJ-nek a halottkémi jelentése is megállapítja, hogy teljesen egészséges, felnőtt nemi szerve volt, amely aktívan termelt spermát. (Már elnézést, hogy eddig a szintig le kell menni ezek miatt az idióta állítások miatt.)

Kategória: Média | Címke: , , , , , , | 4 hozzászólás

Conrad Murray média támogatással gyalázza tovább Michael Jacksont

Amikor már nem hiszed, hogy van még lejjebb a bulvármédia számára ők újra és újra be tudják bizonyítani, hogy igenis van. Az elmúlt hetek Michael Jackson elleni rágalomkampánya úgy tűnik meghozta a kívánt kattintás mennyiséget és profitot ugyanis most tovább folytatják.

A legújabb az, hogy a Michael Jacksont halálba küldő és bűnvádi eljárásban tettéért elítélt Conrad Murray új könyvének biztosítanak publicitást azzal, hogy a leginkább mocskolódó, rágalmazó részeket publikálják belőle. A Mirror egy egész cikksorozatot áldoz ezekben a napokban a nemtelen és etikátlan reklámra, címlapsztoriként.

Nem hiszem, hogy bizonygatnom kellene miért is etikátlan az, hogy  egy olyan embernek, akit bűnvádi eljárásban elítéltek egy ember megöléséért publicitást adunk arra, hogy gyalázza azt az embert, akinek elvette az életét. Murray egyébként a mai napig nem hajlandó egy fikarcnyi felelősséget sem érezni Jackson haláláért.

Börtönbüntetését azóta letöltötte, orvosi engedélyeit viszont elvesztette, soha többé nem praktizálhat. Ebből kifolyólag pénze sincs és hát mit csinál egy olyan ember, aki valaha MJ körül volt és pénzre van szüksége: naná, hogy szennyet árul róla a bulvármédiának.

“Szerencsére” az állításai annyira abszurdak, hogy merem azt gondolni mindenki át fog látni rajtuk, akinek két agysejtnél többje van. Bár lehet, hogy túlbecsülöm az embereket? Legalábbis amilyen szélsebesen az ilyen mocskok végig tudnak seperni a világon, az sokszor elbizonytalanít az emberi intelligenciába vetett hitemben.

Eddig amiket a bulvármédia megjelentetett belőle:

1) Naná, hogy van benne pedofil vád, anélkül ma már nem lehet MJ-ről könyvet vagy cikket írni, pláne ha azt akarod, hogy a bulvármédiát érdekelje és jól is fizessen a sztorijaidért. Murray változata az, hogy Jackson szerelmes volt egyik ismerőse, Mark Lester 12 éves lányába Harrietbe és arról érdeklődött Murray-nél, hogy hogyan vehetné feleségül majd a 2009-es This Is It turné alatt vagy után – vajon melyik ország engedélyezi, hogy elvegyen egy 12 éves lányt?

A gond ezzel az állítással csak az, hogy Harriet jóval idősebb volt 2009-ben, mint 12. Itt egy fotó MJ-ről és Harrietről 2009-ben (a középső szőke lány). Ez nem egy 12 éves lány, hanem legalább 16-17. (Természetesen semmi bizonyíték nincs rá, hogy MJ szerelmes lett volna belé. A két család sok éves barátságban állt egymással. Más kérdés, hogy MJ halála után az apa Mark Lester is eladta a lelkét a bulvármédiának pénzért, de az egy más téma. A fotón balról jobbra: Harriet anyja, Harriet, MJ és Harriet testvére Lucy.)

MJ Harriet 2009Az alábbi fotó pedig 2003-ban készült. A lány akkor nézett ki olyan 11-12 évesnek. MJ akkor még nem is ismerte Murray-t.

Jackson-kids-in-Vegas-prince-michael-jackson-9733293-506-3592) Murray másik hasonló állítása az, hogy Jackson azt tervezte, hogy ha nem tudja feleségül venni a 12 éves Harriettet, akkor felségül veszi a Harry Potter 11 éves sztárját Emma Watsont. Murray megint elfelejtette megnézni a születési dátumot, ugyanis Watson 1990-ben született, tehát 2009-ben nem 11 éves volt, hanem 19.

Szóval miért is érdeklődött volna MJ Murray-nél arról, hogy hogyan tudja a 11, ill. 12 éves Watsont és Lestert feleségül venni a This Is It alatt vagy után (2009-2010-ben), amikor mindkét lány már bőven idősebb volt, mint 11-12 éves? Természetesen nem hiszem el, hogy MJ bármelyiket is feleségül akarta volna venni, de még ha teoretikusan végiggondoljuk a sztorit akkor sincs értelme.

3) Murray következő állítása az Jackson álruhában sztriptízbárokba járt és prostituáltakat fogadott a lakásán. Női prostikat. Lassan eldönthetné már a bulvármédia meg a Murray-hez hasonló médiapatkányok, hogy akkor most szerintük mi is volt MJ szexualitása? A nőket szerette vagy a férfiakat? A kisfiúkat vagy a kislányokat? Szerintem már az is megvolt, hogy az állatokat (Bubbles csimpánzról is tett már állításokat a bulvársajtó), szóval lassan már tényleg minden változatot kimerítenek. Azzal, hogy ezek a sztorik legalább egymással konzisztensek legyenek nem sokat törődnek. Amíg van elég agyhalott amelyik elhiszi ezeket a cikkeket, addig kit érdekel ugye.

Hozzá kell tenni, hogy Murray tárgyalásán kibukott, hogy Murray az, aki meglehetősen járatos a sztriptízbárok és prostik világában, szóval valószínűleg a saját élményeit konvertálta át Jacksonra a könyvében.

4) Aztán van olyan állítás is, hogy MJ-nek nem is volt vitiligója, hanem szándékosan fehéríttette magát, mert fehér akart lenni, amit Murray szerint bevallott neki. Na ez megint egy olyan kérdés, amivel kapcsolatban piszkosul böki a bulvármédia csőrét, hogy MJ halottkémi jelentése ellentmond az évtizedes bulvárkampánynak miszerint MJ fehér akart lenni és leírja, hogy a sztárnak vitiligója volt. Így aztán mi is jöhetne nekik jobban kapóra mint ha valaki azt állítja, hogy MJ bevallotta neki, hogy igenis fehér akar lenni? Kár, hogy az illető nem szavahihető.

5) Aztán még vannak olyan finomságok, hogy Murray szerint MJ agyátültetést akart végrehajtatni magán, hogy elfeledje a gyerekkori rossz emlékeit. Na szerintem legkésőbb itt le kellene esnie már mindenkinek, hogy mennyire szavahihetőek ezek a sztorik, amiket Murray mesél…

6) Mindemellett Murray azt állítja, hogy MJ jó barátja volt (ilyen “barátokkal” kinek kell ellenség?) és MJ akaratából és kifejezett kérésére írta meg ezt a könyvet és tárja a nyilvánosság elé mindezt. Hát persze! MJ azt akarta, hogy a halála után egy ilyen mocskolódó könyv szülessen róla. Teljesen hihető. LOL.

Szerk.: Úgy gondolom érdemes felidézni mit is mondott a bíró, aki kiszabta Conrad Murray büntetését. 2:20-nál többek között hazugnak és csalónak nevezi, aki veszélyes. Na, ennek az embernek biztosít most platformot a bulvármédia az áldozata gyalázására. Gratulálok nekik az új erkölcsi mélyponthoz!

 

 

 

Kategória: Média | Címke: , , , , , , | 6 hozzászólás

Újabb média manipuláció leleplezése a Michael Jackson elleni lejárató kampányban

Az elmúlt napok cikksorozatát folytatnám azokról a hazugságokról, manipulatív cikkekről, amik a múlt héten a Radar Online nevű internetes szennylaptól indultak, majd végigsöpörtek a világon – de úgy, hogy azt még magukat komolynak tartó portálok, lapok is teljesen kritikátlanul és ellenőrizetlenül átvették és leközölték. Az előző cikkeket nem ismétlem meg, azokat lentebb sorra el lehet olvasni, hogy azok is képet kapjanak róla, akik az eddigieket nem olvasták.

Azt már korábban leírtam, hogy a Radar Online gyakorlatilag meghamisította a rendőrség 2003-as jelentését a Michael Jacksonnál történt házkutatásról. Hozzáadtak olyan anyagokat, amelyek az eredeti anyagban nem voltak benne – ezt a Santa Barbara-i rendőrség egy képviselőjének múlt heti nyilatkozata is megerősítette. Az egyik ilyen hozzáadásról ebben a cikkben írtam, de ennél van több is, amikről pedig itt fogok írni a Vindicate MJ blog jóvoltából, amely felfedezte, hogy honnan is származnak valójában ezek a hozzáadott anyagok.

A Radar Online (és aztán annak nyomán a Daily Mail, meg az összes többi szennylap), azt állította, hogy az alábbi fotók a Michael Jackson birtokában megtalált The Fourth Sex: Adolescent Extremes című könyvből származnak (a kitakart részek nemi szervek).

radar-online-fake-about-fourth-sex-2fake-from-radar-online-2cAz utóbbi, teljesen kitakart képről azt írta a Daily Mail, hogy az annyira elborzasztó, hogy kénytelenek voltak az egészet kitakarni.

Nos, az állítás nem igaz. A The Fourth Sex: The Adolescent Extremes című könyv (amelyet valóban megtaláltak MJ-nél) nem tartalmazza a fenti fotókat. Akkor mégis honnan szedhette a média, hogy igen?

Onnan, hogy aki összeállította a Radar Online dokumentumát az úgy tűnik egyszerűen Google-ben rákeresett ezekre a könyv címekre és aztán szépen bepakolta a PDF-be akármit talált (de főleg a leginkább durvának kinéző képeket) – még akkor is, ha a talált képek valójában nem is abban a könyvben vannak.

Konkrétan. A fotók nagy többsége ebből a cikkből származik: http://www.itsnicethat.com/articles/isabella-burley

Ebben a 2014-es cikkben a Dazed & Confused című művészeti magazin főszerkesztője, Isabella Burley beszél öt kedvenc könyvéről. Amikor valaki rákeres a képek között Google-ben (“Images” fül) a The Fourth Sex: The Adolescent Extremes-re, az valóban többször is feldobja az elsők között ezt a cikket, mivel az ötből az egyik kedvence Burley-nek ez a könyv. Csakhogy ezek a fiatal meztelen fiúkról készült képek pont nem abból a könyvből vannak, hanem egy Larry Clark nevű fotós 2012-ben kiadott könyvéből (amit nyilvánvalóan nem találhattak meg Jacksonnál egy 2003-as házkutatás során – és ez a könyv valóban nem is szerepel a nála megtalált könyvek listáján): https://www.amazon.com/Larry-Clark-Berlin-2012/dp/B00D0D3ULK/ref=sr_1_15?s=books&ie=UTF8&qid=1467644309&sr=1-15&keywords=larry+clark

Látszik is egyébként a hajtogatáson, hogy azok a képek a felső fotón nem egy könyvből vannak, hanem valamiféle poszternek néz ki. A 2012-es Larry Clark könyv formátuma eltér a hagyományos könyvekétől és valóban tartalmaz posztereket. Lásd: http://www.co-berlin.org/en/larry-clark-0. A Fourth Sex ezzel szemben egy hagyományos könyv, poszterek nélkül.

A Daily Mail által pedig oly durvának ítélt kép (az általam közölt alsó fotón) pedig egy másik, Burley Top 5-jában szerepklő könyvből származik, melynek címe Lynn Valley, szerzője pedig Richard Prince. Az eredeti fotót színesben meg lehet nézni Burley cikkére rákattintva – akit érdekel és maga akarja látni, hogy durva-e vagy sem. Számunkra ez most lényegtelen, mert akárcsak Larry Clark könyve, ez a könyv sem volt MJ birtokában.

Az egyetlen meztelen kép a Radar Online dokumentumából, ami valóban benne volt a Fourth Sex-ben az az alábbi. Előbb lássuk a Radar Online tálalását:

radar-online-photo-from-the-fourth-sex-adolescent-extremesMajd az eredetit:

The_Forth_Sex_-_Adolescent_Extremes-8_1024x1024Egy meztelen nő fára mászik. Hát, nem tudom ez hogy bizonyít pedofíliát.

A Radar Online PDF-e pontosan a Burley cikkében lévő fotókat használja, tehát az, hogy innen szedték őket egyértelmű. Az is ezt támasztja alá, hogy az összes, tévesen a Fourth Sex-nek tulajdonított fotó az ebben a cikkben felsorolt más könyvekből származik. Egész egyszerűen fogták a cikkben található összes kép közül a durvábbnak ítélteket és bepakolták a PDF-ükbe azt állítva, hogy azok mind a Fourth Sex című könyvből vannak, holott a nagy részük, illetve a durvábbak, egyáltalán nem! (Ennyi erővel, ha szerintük ezek a képek valóban inkriminálóak, akkor tulajdonképpen szegény Isabella Burley-t kellene támadnia a médiának, nem MJ-t, de hát ugye itt a lényeg a médiának éppen Jackson személyének a lejáratása.)

Hogy milyen jellegű képek vannak valójában a Fourth Sex című könyvben? Ilyenek:

the_fourth_sex-1_1024x1024 the-fourth-sex-adolescent-extremes-3 the-fourth-sex-adolescent-extremes-6 the-fourth-sex-adolescent-extremes the-fourth-sex-adolescent-extremes-2 the-fourth-sex-adolescent-extremes-5 The_Forth_Sex_-_Adolescent_Extremes-10_1024x1024 The_Forth_Sex_-_Adolescent_Extremes-9_1024x1024 The_Forth_Sex_-_Adolescent_Extremes-8_1024x1024 The_Forth_Sex_-_Adolescent_Extremes-7_1024x1024 The_Forth_Sex_-_Adolescent_Extremes-6_1024x1024 The_Forth_Sex_-_Adolescent_Extremes-5_1024x1024 The_Forth_Sex_-_Adolescent_Extremes-3_1024x1024fs365820380_o2

65820380_o3

65820380_o1

További képek a könyvből:

https://www.flickr.com/photos/synaes/sets/72157626437227609

Kategória: Média | Címke: , , , , | 2 hozzászólás

Michael Jackson “titkos szobája”?

A művészeti könyvek tartalmának elferdítése és meghamisítása mellett (amiről az elmúlt napokban beszéltem) a média egyéb dolgokkal is manipulál. A Radar Online közölt egy videót MJ 2003-as házkutatásáról, megint “új, soha nem látott” felvételként beállítva azt, holott évek óta szabadon elérhető a YouTube-on, mi több a legtöbb feltöltés rajongóktól származik.  A Radar Online azt állította, hogy a felvételeken látszik az a “titkos szoba” vagy “titkos gardrób” (“secret closet”), amelyben MJ állítólag gyerekeket molesztált. Nos, ezzel megint az a gond, hogy semmi titkos nincs a gardróbban és nem is volt soha, arra pedig végképp nincs semmi bizonyíték, hogy MJ gyereket molesztált volna benne. Sőt, igazából hely sem nagyon van rá, meg aztán miért éppen ebben a lyukban molesztálta volna a gyerekeket, amikor volt egy hatalmas hálószobája, amit egész egyszerűen magára zárhatott volna, ha molesztálni akar?

Íme a “titkos szoba/gardrób”, amiről a média a legsötétebb képet festette, holott egész egyszerűen ruhák, könyvek és emléktárgyak láthatók benne:

secret room1Ez a gardrób olyannyira “titkos”, hogy Jackson egyszer egy Life magazinnak készült fotósorozaton maga pózolt benne:

secret room2Gondolom egy pedofil nem tenné közszemlére a “titkos szexbarlangját”, ahol gyerekeket molesztál.

A média azzal is manipulál, hogy összevágja a házkutatás felvételeit és más szobákban felvett fotókról állítja azt, hogy az a “titkos szoba”. Például az egyik portál azt állította, hogy az alábbi fotó egy olyan “titkos szobáról” készült, ami a fenti “titkos gardróbból” egy “titkos ajtón” át nyílik (mennyi titok!). Nyilvánvaló ütősebb a sztori, ha azt tudják állítani, hogy ágy is volt abban a “titkos szobában”- és minek ágy egy titkos szobába? Hát persze, hogy gyerekeket molesztálni!

A portál azt is állította – meglehetősen nevetséges módon -, hogy ezt a szobát még soha nem látta a rendőrség sem! A rendőrség 2003-ban 70 sheriffel vonult ki a házkutatásra és Neverland minden szegletét átkutatták.

Valójában a fenti szoba nem más, mint MJ saját, egyáltalán nem titkos emeleti hálószobája. A két fotó nem ugyanakkor készült az ágyhuzat alapján, de a falon lévő képekből egyértelmű, hogy ugyanarról a szobáról beszélünk.

room2Természetesen a rendőrség látta ezt a szobát, át is kutatta rendesen és semmi terhelőt nem talált benne. Ez MJ saját, egyáltalán nem titkos hálószobája.

Hogy miért van Pán Péteres párna meg játékok benne? MJ sok mindenben egy nagy gyerek volt, ezt a körülötte lévők nagyban megerősítik. Az egész háza tele volt játékkal. A Vád azt a teóriát gyártotta erről, hogy azért, hogy odavonzza a gyerekeket, hogy molesztálhassa őket, de MJ-t 13-14 éves fiúk molesztálásával vádolták, szerintem őket nem nagyon vonzzák mondjuk a babák. Ahogy mondtam maga MJ volt egy nagy gyerek, aki imádta a játékokat – erről szinte bárki, aki körülötte volt tanúságot tesz. Az agya nyilván nem úgy működött, mint egy átlagemberé, de az nem jelenti azt, hogy pedofil volt.

Egy videó a házkutatásról. Réges-régen fent vannak a YouTube-on ilyen és ehhez hasonló videók (az alábbi videót 2010-ben töltötték fel), semmi új felfedezést nem tett a bulvármédia, csupán a régi anyagokat próbálják kiforgatni a szenzációhajhászás kedvéért.

Ez pedig a bulvármédia által most terjesztett videó. Azon túl, hogy adtak neki egy szenzációhajhászó címet, “Michael Jackson’s Secret Underage Sex Closet” (“Michael Jackson titkos kiskorú szex gardróbja”) és a hatás kedvéért hozzáadták egy horrorfilm zenéjét mit bizonyít ez a korábban már feltöltött videókhoz képest?

A bulvármédia egyébként évtizedek óta megszállottja ennek az általuk kreált “titkos szoba” mítoszának, amiben csak az a furcsa, hogy MJ egyetlen korábbi vádlója sem állította soha, hogy egy “titkos szobában” vagy gardróbban molesztálta volna a sztár. Tehát még magukkal a vádakkal sem vág nagyon össze a sztori. Pontosabban most, MJ legújabb, poszthumusz vádlója, James Safechuck, aki pénzért pereli MJ hagyatékkezelőjét, beleszőtte a sztorijába a média kedvelt “titkos szoba” mítoszát, de ez maximum annyit bizonyít, hogy Safechuck olvasta a bulvársztorikat mielőtt megalkotta a saját sztoriját.

A mostani média hadjáratnak egyébként is úgy tűnik köze van a Robson/Safechuck polgári peres ügyhöz, ahol két férfi rengeteg pénzt követel azzal a váddal, hogy MJ gyerekkorukban molesztálta őket. Ezt a fenti linken hivatkozott cikkben részleteztem. A Radar Online által megjelentetett PDF dokumentumon található kézzel írt jegyzetek és betoldások alapján nagyon úgy tűnik, hogy ennek a jelenlegi koncentrált rágalomhadjáratnak a hátterében Robson és Safechuck ügyvédei állnak (ugyanaz az ügyvédi iroda képviseli őket).

A cél feltehetően az, hogy a rossz publicitással akkora nyomás alá helyezzék Jackson hagyatékkezelőjét, hogy az belemenjen egy peren kívüli megállapodásba velük. Vagy ha ez nem sikerül, akkor legalább már annyira megdolgozzák a közvéleményt, hogy ha és amennyiben bíróságra kerül az ügy akkor szinte lehetetlenné váljon elfogulatlan esküdteket találni, vagy a közvélemény nyomása akkora legyen rajtuk, hogy szinte lehetetlen legyen, hogy ne számukra kedvező ítéletet hozzanak. Rég trükkök ezek, amikor hírességet perel az ember.

Kategória: Média, Robson/Safechuck | Címke: , , , , | 4 hozzászólás

A fotóművész leleplezi a média hazugságait Michael Jacksonról!

Hét évvel a halála után Michael Jackson még mindig akkora szálka a bulvármédia szemében, hogy halála évfordulójának a hetében egy helyenként szervezettnek tűnő egész hetes lejárató kampányt indítottak ellene. Az olyan bulvárlapok, mint a Radar Online vagy a Daily Mail a hét minden napján közöltek valami az énekest lejárató, mocskoló cikket, amelyek nagy része hazugság volt. Sajnos ez a többi médiumot nem zavarta abban, hogy átvegyék ezen bulvárlapok állításait és tényként hivatkozzanak rájuk. Ezzel a témával már foglalkoztam a heti bejegyzéseimben.

Most egy olyan információt osztok meg, amely újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a bulvármédia semmilyen hazugságtól vagy manipulációtól nem riad vissza, ha Michael Jackson lejáratása a cél (és sajnos, jogilag nem is lehet ez ellen semmit tenni, mivel halott embert nem védenek az amerikai törvények a rágalmazás ellen).

A média lejárató kampánya során azt állította, hogy olyan “korábban sosem látott” rendőrségi dokumentumok kerültek elő, amelyek arról szólnak, hogy gyerekpornót és mindenféle egyéb gyerekeket ábrázoló perverz képeket találtak Michael Jacksonnál a 2003-as neverlandi házkutatás során. Nos, ezt azóta már az ügyben eljáró ügyész is megcáfolta, de ez nem zavarja a bulvármédiát abban, hogy továbbra is terjessze ezt a hazugságot (a Daily Mail például egy tegnapi cikkében is megismételte a hazugságot, hogy gyerekpornót találtak MJ-nél).

Sajnos jellemző, hogy míg egy szenzációhajhász állítás futótűzként terjed el, addig a cáfolata már nagyon kevés emberhez jut el (és valahogy a média sem terjeszti azt már akkora elánnal…), így mindig egy kicsit szélmalomharcnak tűnik a küzdelem a rágalmak ellen, de azért nem adjuk fel az igazság hirdetését.

A legújabb fejlemény megint jól bizonyítja, hogy a média tudatosan ferdíti el és manipulálja a tényeket Michael Jacksonról. Jelentkezett ugyanis egy fotós, akinek az egyik képéről azt állította a Radar Online korábban, hogy megtalálták MJ otthonában. A fotót külön kiemelték a cikkükben mint egy prominens példáját annak, hogy miféle “perverz” dolgokat találtak az énekesnél:

“Egy Room to Play című könyvben van egy mélyen zavaró fotó a meggyilkolt gyerek szépségkirálynő Jon Benet Ramsay egy hasonmásáról, aki egy kötelet tesz a nyaka köré.” – fedte fel a bennfentes.”

A fotó a Radar Online tálalásában:

Jonathan HobinAz eredeti kép:

Jonathan Hobin2

Nos, bár a Room to Play című könyvet (amelynek fotósa Simen Johan) tényleg megtalálták MJ otthonában (és nincs is vele semmi gond – egy szürrealista művészeti fotóalbumról beszélünk, amiről korábban itt írtam), azonban a Radar Online nem írt igazat, amikor azt írta, hogy ez a fotó abból a könyvből van. Jelentkezett ugyanis a fotós, aki ezt a fenti képet készítette és elmondta, hogy a fotó még csak nem is létezett (de valószínűleg még a rajta látható kislány sem) Jackson 2003-as házkutatásának idején, így lehetetlen, hogy megtalálták volna MJ otthonában. Másrészt azt is kikérte magának, hogy a művészetét valamiféle perverz dolognak próbálják a bulvárlapok beállítani.

A művész, Jonathan Hobin, aki az ottawai Fotóművészeti Iskola kreatív igazgatója, ezt nyilatkozta az All In A Day című programnak:

“Elkezdtem SMS-eket és e-maileket kapni hajnali háromkor a minap… először izgalmas volt, hogy Michael Jackson a rajongóm volt, annak ellenére, hogy a képet (állítólag) a szex barlangjában találták meg.

De az az igazság, hogy azonnal tudtam, hogy valójában ez megcáfolja a nap sztoriját Michael Jacksonról, mivel a tény az, hogy ez a gyerek akkor még valószínűleg meg sem született… a házkutatás előtt.”

Hobin elmondta, hogy 2008-ban készítette a képet és először 2010-ben, tehát egy évvel Jackson halála után, jelentette meg nyilvánosan.

“Eleinte csak csalódott voltam amiatt, hogy a média nem végzett megfelelő kutatómunkát, de azután amiatt is, hogy a munkámat kiragadták a kontextusából. Az egész sorozatnak az a célja, hogy azokról a szörnyű, zavaró dolgokról beszéljünk, amiket a gyerekek nap, mint nap látnak, erre ők kiragadják a kontextusából, hogy egy éppen ilyen dolognak állítsák be. Megvoltak a magam kritikusai, akik ilyennek nevezték a képeimet a múltban, de meg kell érteni, hogy a kontextus minden… Ha a kontextusában nézzük, annak, ami a szándék mögötte, akkor sok ember erőteljesnek és gondolatébresztőnek tartja ezt a munkát. Az emberek manipulálják a művészet kontextusát a saját sötét céljaikra, de végeredményben itt gyenge újságírásról van szó és annak az izgalmáról, hogy egy olyan drámát kreáljanak, ami nem létezik.”

Hobin szeretné, ha a rendőrség nyilatkozatot adna ki, amiben tisztázzák, hogy valaki manipulálta a korábban létező rendőrségi nyomozati anyagot. (A Santa Barbara-i rendőrség már tett egy olyan nyilatkozatot a héten, amiben közlik, hogy a Radar Online által feltöltött anyag nem felel meg az általuk írottnak – ahhoz utólag hozzátettek bizonyos dolgokat, amelyek úgy tűnik az Internetről vagy egyéb ismeretlen forrásokból származnak.)

“Szeretném, ha mihamarabb beszélnének… a Vanity Fair-től a Daily Mail-ig, mindenki úgy beszél erről, mint ami tényleg igaz és bizonyos mértékig megkérdőjelezem, hogy nincs-e valami szándékosság abban, hogy hagyják, hogy ez a diskurzus folytatódjon, amikor azonnal le is állíthatnák.”

Forrás: http://www.cbc.ca/news/canada/ottawa/ottawa-artist-photo-michael-jackson-1.3651598

Naná, hogy szándékos hogy nem állítják le! De ennek célpontja nem Hobin igazából, hanem Michael Jackson.

A Radar Online annyit tett, hogy suttyomban módosította az eredetileg megjelentetett PDF dokumentumát és kivette belőle az általuk (vagy a forrásuk által) hozzáadott fotókat, összesen 27 oldalt, köztük Hobin képét. Viszont semmiféle nyilvános elismerést vagy bocsánatkérést nem láthattunk tőlük, nyilván azért, hogy az ne vonja az emberek figyelmét arra a tényre, hogy az egész sztori ilyen és ehhez hasonló hazugságokon és manipuláción alapul.

A Radar Online és a Daily Mail továbbra is agresszíven támadja Jacksont halála évfordulójának a hetében hazug, szenzációhajhász sztorikkal, a többi bulvárlap – és sajnos nemcsak bulvárlap – meg előszeretettel veszi át a sztorijaikat, hiszen mindent a klikkekért. Itt tart ma az újságíró “szakma”.

Kategória: Média | Címke: , , , | 9 hozzászólás