Itt a Square One!

Íme itt a Square One, amiről az előző bejegyzésben részletesen írtam.  Tudomásom szerint hamarosan várható magyar felirat is.

Annak, aki még tovább elmélyedne az ügy részleteiben, írásban is (avagy amit a bulvármédiából nem tudsz meg):

A Michael Jackson elleni vádakról – Az 1993-as és a 2005-ös ügy (letölthető PDF)

Ahogy Josephine Zohny mondja a filmben: “Ha az 1993-as ügy összeomlik, akkor az összes összeomlik!”

Kategória: Az 1993-as ügy, Leaving Neverland, Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Square One – Vissza az első mezőre!

A SquareOne dokumentumfilm címe egy a társasjátékokból vett párhuzam, amit úgy lehetne lefordítani, hogy “Első mező”. Lépjünk vissza az első mezőre! Mit is jelent ez itt?

A Leaving Neverlandnek “köszönhetően” 2019-ban Michael Jackson neve ismételten a pedofília vádak kapcsán forgott a köztudatban. A film olyan egyoldalúan volt megkomponálva, hogy nem csoda, hogy aki csak ezt látja az undorodva fordul el Jacksontól. Nem segít az sem a tisztánlátásban, hogy a film köré épített médiakampány is hasonlóan egyoldalú. A MeToo korszakában a nyugati fővonalas médiában már az is bűnnek számít, ha csupán felvetjük az ártatlanság vélelmét (ami pedig emberi jog), vagy ha szóvá tesszük, hogy egyoldalú vádak alapján nem lehet tisztességesen megítélni egy ügyet. (A hazai sajtó meg többnyire ilyen ügyekben csak megy a nyugati után, s az ott megfogalmazott népszerű álláspontot szajkózza.) Úgy tűnik, hogy visszatértünk a lincselések korszakához, még ha csak verbálisan is: valaki megvádol valakit, a tömeg meg már veszi is a vasvilláját – az ítélet megszületik a vád alapján, a védelmet minek is meghallgatni? Az alábbi videóban Dr. Srini Pillay, egy Harvard professzor számol be arról, hogy amikor szeretett volna egy cikket megjelentetni a Leaving Neverland kapcsán amely nem illeszkedett a fővonalas narratívába már azt sem engedték megjelenni. Pedig  kritikája csak puha volt: annyit vetett fel, hogy azért nem ártana kissé kritikusabban kezelni azt a tényt, hogy ez a két férfi korábban teljesen mást mondott.

Azt mondták neki, hogy “karrier öngyilkosság”, meg hogy “áldozathibáztatás” lenne a dolog. (Az áldozathibáztatáshoz először talán bizonyítani kellene valakiről, hogy valóban áldozat. Úgy tűnik ma már ez alig érdekel valakit. MeToo van, s ha valaki azt mondja ő áldozat, akkor bizony nem hinni neki, vagy akár csak feszegetni annak lehetőségét, hogy nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy azt a vádló állítja, “áldozathibáztatás”.)

Egy másik egyetemi tanártól személyesen hallottam, hogy az ő, Leaving Neverlandet bíráló cikkét szintén nem engedték megjelenni a Huffington Post c. baloldali-liberális honlapon, pedig korábban is publikált már náluk. Miközben ugyanez a honlap számos, a Leaving Neverlandet támogató cikket megjelentetett. Ellenvéleményt azonban nem lehetett. Egy harmadik a Leaving Neverland jelenséget kritikusan szemlélő szerzőnek megjelent ugyan a cikke a DailyKos c. szintén baloldali-liberális oldalon, azonban néhány óra múlva minden magyarázat nélkül levették azt. Tudomásom szerint azóta sem kapott magyarázatot.

A helyzet nem volt jobb sehol a nyugati fővonalas médiában. Személyes élmény a Los Angeles Times-ról, hogy az egyik újságírójuk, Amy Kaufman azzal keresett meg Jackson rajongókat, hogy szeretné bemutatni a másik oldal véleményét is, ezért interjút készítene velünk. Persze a gyanú rögtön megvolt, hiszen a média jellemzően nem igazán tisztességes Jacksonnal és a rajongóival. A sejtésünk az volt, hogy nem a másik oldal bemutatása a cél, hanem az, hogy elvetemült fanatikusokként állítsák be MJ rajongóit, akiken aztán egy jót gúnyolódik majd a cikk. De gondoltuk adunk neki egy esélyt. Hátha. Azt az esélyt viszont nem fogjuk neki megadni, hogy hülye fanatikusokként állítson be minket, így a személyt, aki konkrétan az interjút adta profin felkészítettük: felvérteztük bírósági dokumentumokkal, tényekkel, konkrétumokkal. Lehet, hogy Kaufman kisasszony arra számított, hogy majd azt kapja, hogy “azért hiszünk MJ ártatlanságában, mert olyan jó a Billie Jean”, de nem ezt kapta, hanem egy fél órás leckét az ügy konkrét részleteiről, amelyeket bírósági dokumentumok támasztanak alá, s amelyek valahogy kimaradtak a Leaving Neverlandból. A telefonban úgy tűnt, hogy figyel és jegyzetel. Aztán lehozott egy olyan cikket, amiben kb. egy fél mondatot idéz az egész interjúból, azt is a szövegkörnyezetéből kiragadva, majd inkább telepakolta a cikket a Twitterről szedett vérmesebb rajongói megnyilvánulásokkal, amelyek jobban alátámasztották azt az előítéletet, amit a rajongókkal kapcsolatban eleve táplálni akart. A gyanúnk a szándékairól sajnos igazolást nyert.

Ez lenne a nyugati fővonalas média véleményszabadsága és pluralizmusa? 

Nem hinném, hogy a putyinista orosz média különösebben a szívén viseli Michael Jackson sorsát, de a Russia Today nem kis éllel cikkezett arról, hogy “A MeToo által gúzsba kötött média hallgat, amint egyre több lyuk mutatkozik a Michael Jackson dokumentumfilmben” – utalva arra, hogy a bemutatója óta jópár a Leaving Neverlandban előadott sztoriról kiderült, hogy egyszerűen nem igaz, ám ezekről a fejleményekről az amerikai média egyáltalán nem számolt be.  Az üzenet: lám, ti ott a nagy “szabad” Nyugaton sem vagytok ám különbek! Ha valami nem illeszkedik a kívánt narratívátokba, azt ti is elhallgatjátok. Nyugaton pedig az aktuális dogma az, hogy MeToo van, tehát nem kérdőjelezhetünk meg vádlókat, még csak nem is gondolkodhatunk kritikusan az ilyen jellegű vádakról.

Vissza az első mezőre!

Ebben a légkörben nem csoda, hogy Jackson védői a saját kezükbe kívánták venni a dolgokat. Ha a fővonalas média nem számol be az ellenoldal érveiről, akkor felhasználjuk a YouTube-ot és a közösségi médiát ezen tények terjesztésére! Így aztán számos, kifejezetten a Leaving Neverlandban elhangzó vádakkal foglalkozó YouTube videó megjelent az elmúlt hónapokban, amelyek ugyan nyilván nem dolgoznak olyan technikai eszközökkel, mint egy profi filmes, ám az biztos, hogy a Leaving Neverland rendezőjénél, Dan Reednél tájékozottabbak az ügyben.

Ez a videó Wade Robson vádjairól például több, mint 2,3 milliós nézettségnél tart, pedig nem támogatta egy világcég által agresszívan nyomott médiakampány, mint amivel az HBO támogatta a Leaving Neverlandet. Bírósági dokumentumokból mutatja be az ügy olyan vetületeit, amelyeket a Leaving Neverlandból valahogy “kifelejtettek” és amelyek egészen más megvilágításba helyezik a vádlók szavahihetőségét.

Vagy itt van az amatőr riporter, Liam McEwan filmje, amely több, mint 1 millió megtekintésnél jár.

Említhetjük a Lies of Leaving Neverlandet is, amely korábban sosem látott részleteket mutat be Robson 2016-os vallomásából.

Az új film, a SquareOne azonban NEM a Leaving Neverlandról szól, hanem az “első mezőről”. Az első mezőről, amely nélkül nem valószínű, hogy létezne Leaving Neverland. A SquareOne Jackson első, 1993-as vádlójáról, Jordan Chandlerről szól.

A film egyik szereplőjétől, Josephine Zohny-tól hangzik el a kulcsmondat: “Ha az 1993-as vád összeomlik, akkor az összes többi Jackson elleni vád is összeomlik.”

De hát miért? Attól, hogy egy vádló hazudik, még nem biztos, hogy az összes többi is – mondhatná valaki. Ha megismerjük az ügy finom részleteit, akkor azonban megértjük, hogy ebben az esetben miért igaz az állítás, amit Zohny megfogalmazott.  Jackson összes többi vádlója a Chandler-vádra támaszkodik, erre építi fel a saját vádjait, ennek a vádnak az elemeit használja.

Egy konkrét példán keresztül talán jobban tudom ezt érzékeltetni. A Leaving Neverland egyik vádlója, James Safechuck azt állítja a bírósági beadványában, hogy Jackson “duck butternek”, azaz “kacsavajnak” hívta a spermát. Nos, ez az állítás egyenesen Chandlerék (nyilvánosan is elérhető) dokumentumaiból származik. Ha Jordan Chandler igazat mondott és Jackson tényleg molesztálta, akkor persze ez csupán annyit jelent, hogy Jackson mindkét áldozatával használta ezt a kifejezést. Ha azonban Jordan Chandler vádjai nem igazak, akkor a dolog arra vet fényt, hogy Safechuck egyszerűen másolja Jordan Chandler hamis vádjait, tehát az ő vádjai is hamisak. Több ilyen elem is van nemcsak Safechuck beadványában, de Wade Robsonéban is. Ezért kulcsfontosságú a Chandler-ügy, s ezért veszi azt górcső alá a SquareOne.

Jellemzőnek tartom, hogy Chandlerék történetét szinte sosem meséli el egy az egyben a fővonalas média. Elemeket ragadnak ki belőle, amelyek szerintük Jackson bűnösségét látszanak alátámasztani. Pl. azt, hogy peren kívül megállapodott Chandlerékkel. Mi mást is jelenthetne ez, mint hogy Jackson bűnös, igaz? Hamis. S itt jönne be az igazi újságírás, amikor elmondaná a média azt is, hogy milyen körülmények vezettek a peren kívüli megállapodáshoz, amit egyébként nem Jackson ajánlott fel, hanem Chandlerék követeltek kezdettől fogva! Pénzt akartak mindig is, semmi mást. Vagy ott van az az állítás, hogy Jordan Chandler állítólag precízen le tudta írni Jackson nemi szervét. Ez az állítás is hamis. Nem lövöm le a poént, a részleteket megtudhatjátok a SquareOne-ból, de ha addig nem tudtok várni, vagy még részletesebben olvasnátok a történetről, akkor ajánlom ezt a PDF-et. Ha az újdonság erejével hatnak számodra az itt leírtak az azért van, mert a média sosem végezte el tisztességesen a házi feladatát az üggyel kapcsolatban, a szenzációhajhászás mindig fontosabb volt. A SquareOne segít fogalmat alkotni az 1993-as ügyről. A történet narrátoraként Charles Thomson brit újságírót hallhatjuk, aki szintén sokat kutatta a témát.

Az 1993-as ügyön kívül a film még reflektál néhány dologra – pl. megjelenik benne Taj Jackson, Michael Jackson unokaöccse, aki nem 1993-ról beszél, hanem egy 1996-os fotózásról, amelyet egyesek a médiában igyekeznek Michael ellen felhasználni. Vagy megjelenik Jenny Winings, akinek a 2005-ös vádlóról, Gavin Arvizóról vannak személyes tapasztalatai, s aki 2005-ben, Jackson pere során a tanúk listáján is rajta volt. Vagy ott van Geraldine Hughes, aki 1993-ban Chandlerék egyik ügyvédjének, Barry Rothmannak a titkárnője volt, így némi belső információval rendelkezik a történtekről. A főszereplő számomra mégis Josephine Zohny volt. Zohny szintén rajta volt 2005-ben a tanúk listáján, s akkor hívták volna be tanúskodni, ha Jordan Chandler is vallomást tett volna. Mivel Chandler nem volt hajlandó tanúskodni (talán nem véletlenül), így Zohny vallomására sem került sor, de most először elmondja nagy nyilvánosság előtt a történetét, amely ott kezdődik, hogy ő és Jordan Chandler egy csoportban tanultak 2001-2004 között a New York Egyetemen…

A többit majd elmondja Zohny a filmben. Miközben a történetét hallgatod majd ne felejtsd el: ha a Chandler-vád nem igaz, akkor semelyik másik Jackson elleni vád sem igaz! Akkor nem igazak Safechuck és Robson vádjai, akik számos sztorit Chandlertől kölcsönöztek, s nem igazak persze Gavin Arvizo (a 2005-ös vádló) és Jason Francia vádjai sem, akiknek már 2005-ben sem hitt az esküdtszék – teljes joggal ha megnézzük a sztorijukat. Történetük olyan gyenge lábakon áll, hogy ha valaki valaha hitt nekik, az elsősorban azért volt, mert előtte már volt egy ilyen vád Jordan Chandlertől.

Jordan Chandler a fundamentum. Ha az ő sztorija nem igaz, akkor dől minden. Kétségtelen tény, hogy Jackson hagyott magán támadási felületet bőven, de ha a Chandler-sztori nem igaz, akkor arról van szó, hogy további opportunisták használták ki a naivitását és stigmát, amit Chandler vádjai már ráhelyeztek. Kihasználták azt, hogy mivel Chandler már egyszer megvádolta, az emberek egyre készségesebben hiszik el a további ilyen vádakat, s ez számukra egyre nagyobb esélyt jelent arra, hogy sok millió dollárt szerezzenek ezzel a váddal. S ne feledjük el: Jackson egyetlen vádlója sem a rendőrséghez fordult a vádjaival, hanem polgári peres ügyvédhez (azaz pénzre perelt)! (Arvizóék is. Csupán azért kötöttek ki bűnvádi tárgyaláson a végén, mivel egy törvényváltozás miatt nem volt más választásuk.)

Előzetes:

A film készítője, a kínai-amerikai Danny Wu egyébként nem vallja magát igazán Michael Jackson rajongónak. Valamikor szerette, de aztán kicsit eltávolodott, s igazából a Leaving Neverland kapcsán kezdett újra érdeklődni a téma iránt. A film elkészítése mellett szinte profi módon szervezte meg a bemutatót a Los Angeles-i Kínai színházban szeptember 28-án a független filmesek estjén. Volt vörös szőnyeg, sőt még hírességek is. A film október 5-én kerül fel a YouTube-ra.

Jenny Winings, Josephine Zohny, Charles Thomson, Danny Wu, Geraldine Hughes és Taj Jackson a bemutatón

squareonemez

A bemutatón jelen volt Michael Jackson 2005-ös ügyvédje, Thomas Mesereau is. Itt Jenny Winingsszel látható.

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy, Leaving Neverland, Média, Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Amit a médiából nem tudsz meg a Chandler- és az Arvizo-ügyről

Az alábbi dokumentum, vagy e-Book, ha úgy tetszik, a The Michael Jackson Allegations weboldal tartalmából készült rövidített, magyar nyelvű összefoglaló. Ebben az első részben az 1993-as Jordan Chandler-vádat és a 2005-ös, Gavin Arvizo pert tárgyaljuk. Később tervezzük a Wade Robson-James Safechuck féle vádakról szóló rész lefordítását is.

Az említett weboldal küldetése az, hogy teljes képet adjon a Michael Jackson elleni gyermekmolesztálási vádakról olyan szinten, amilyen szinten sajnálatos módon a média általában nem ad.

A fent linkelt weboldalon minden ebben a dokumentumban elhangzó állítás forrása is megtalálható (bírósági dokumentumok, vallomások stb.), ide ezt a listát nem másoltuk be, mivel egy kivonatolt, összefoglaló verzió. Ha részletesebben érdekel az ügy, akkor angolul ezt a dokumentot ajánlom (ebben megtalálható a forráslista is).

Ha meg akarjuk érteni ezt az ügyet, akkor komplexen kell értékelnünk azt. Látnunk kell hogy hogyan építettek egymásra ezek a vádlók, s ehhez nem elég néhány újságcikkből és egy egyoldalú dokumentumfilmből tájékozódnunk.

Remélem, hogy ez a dokumentum hozzájárul ahhoz, hogy a magyar közönség is mélyebb betekintést nyerhessen ezekbe az ügyekbe – a bulváron és egyéb, az ügyben fájdalmasan tájékozatlan médián túlmenően.

A dokumentumból választ kaphatsz olyan gyakran ismételt kérdésrekre, hogy Jordan Chandler valóban le tudta-e írni Michael Jackson nemi szervét, vagy, hogy hogy is volt az a peren kívüli megállapodás 1993-ban Chandlerékkel. S ami a legfontosabb, kiragadott foszlányok helyett egyben, a kontextusukban láthatod ezeket az ügyeket.

A dokumentum anyaga szabadon felhasználható cikkekben, blogokban.

A Michael Jackson elleni vádakról – Az 1993-as és a 2005-ös ügy (letölthető PDF)

 

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy, Média | Címke: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

James Safechuck-ot most éppen a neverlandi vasútállomás buktatja le

A Leaving Neverland egyik jelenetében az egyik vádló, James Safechuck azt állítja, hogy Michael Jackson gyakorlatilag Neverland minden szegletében moleszálta őt, beleértve olyan nyilvános helyeket is, mint az úszómedence vagy a mozi. Az egész jelenet olyan, mintha Safechuck igyekezne Neverland minden ismert létesítményét beleszőni a sztorijába annak érdekében, hogy minden, ami ott volt kellően mocskossá váljon a néző képzeletében.

Ez némileg ellentmondásban van a bírósági dokumentumaival, ugyanis azokban Jacksont egy a paranoiáig óvatos molesztálóként festi le, aki mindig roppant ügyelt arra, hogy nehogy olyan helyzetbe keveredjen, amely lebuktathatja. Többek között azt állítja, hogy Jackson “gyakorlatozott” vele ilyen módon:

“Michael Jackson rendszeresen “gyakorlatozott a Felperessel és gyakoroltatta vele, hogy hogyan vegye fel a ruháit nagyon gyorsan és fusson el halkan, hogy az emberek ne hallják.” [1]

Ezt is állította:

“Amikor Felperes Neverlandra látogatott, akkor mindig Michael Jackson hálószobájában aludt. Michael Jackson és Felperes “szétrámolt” az emeleti hálószobában, hogy azt a látszatot keltsék mintha Felperes ott aludt volna, amikor valójában Michael Jackson ágyában maradt.” [1].

(Arra nem kapunk választ, hogy erre miért volt szükség, amikor Jackson nem csinált titkot belőle sem a szülők, de még a nyilvánosság előtt sem, hogy gyerekek aludtak a hálószobájában.)

Safechuck vádjai szerint Jackson egészen addig fokozta az előzetes óvintézkedéseket, hogy még arra is kitanította, hogy majdan mit fog tőle kérdezni a rendőrség és arra hogyan válaszoljon (noha Safechuck állítólagos molesztálása idején a kanyarban sem volt semmiféle rendőrségi vizsgálat).

“1988-tól, a szexuális molesztálás kezdetétől egészen 1992-ig, Michael Jackson folyamatosan molesztálta szexuálisan Felperest. Michael Jackson újra és újra arra utasította Felperest, hogy legyen magabiztos és tagadjon mindent, ha bárki bármikor megkérdezi a molesztálásról. Michael Jackson azt mondta neki, hogy hallgasson róla és ne meséljen senkinek, még a szüleinek sem a kapcsolatukról. Michael Jackson azt mondta a Felperesnek, hogy nem kell válaszolnia kérdésekre arról, hogy mit csináltak; hogy legyen homályos és ne adjon igazi válaszokat a kérdésekre; és ha a rendőrség valaha azt mondja a Felperesnek, hogy Michael Jackson “már vallott”, akkor hazudnak és csak trükköznek. Michael Jackson újra és újra azt ismételte Felperesnek, hogy a szexuális aktusokban való részvétel az ő ötlete volt. Ezt sulykolta újra és újra Felperesbe a kapcsolatuk alatt. Michael Jackson azt mondta Felperesnek, hogy rendben van, ha hazudunk más embereknek, mert semmi nem fog történni, ha hazudunk.” [1].

Összességében Jacksont nagyon óvatosnak, elővigyázatosnak ábrázolja Safechuck beadványa:

“Felperes több alkalommal elvitte a neverlandi látogatásokra a legjobb iskolai barátját. Az egyik ilyen látogatás alkalmával tartottak egy pizsamapartit és mindenfélét játszottak. Michael Jackson és Felperes “kiszöktek”, hogy egyedül lehessenek, ahol szexuális molesztálás történt, de mindig nagyon óvatosak voltak, hogy ne kapják el őket. Michael Jackson és Felperes mindig nagyon óvatosak voltak, ha mások is voltak ott.” [1]:

Mind Safechuck, mind Wade Robson átvett elemeket a korábbi Jackson elleni vádakból, így például a 2005-ös tárgyalásról azt a Vád által ott felvetett hipotézist, hogy Jackson azért szerelt csengőt a hálószobájába, hogy hallja, ha valaki közeledik, amikor ő gyerekeket molesztál. Objektíve azonban semmi bizonyíték nincs arra, hogy ez lett volna Jackson szándéka azzel a csengővel. Amit meg kell érteni az az, hogy amikor Jackson “hálószobájáról” beszélünk, akkor nem egy átlagos hálószobáról van szó. Ez egy kétemeletes komplexum volt, lent egy családi kikapcsolódásra alkalmas nappali szoba szerűséggel, fent az emeleten pedig az ágy és hatalmas televízió. A komplexum tartalmazott két fürdőszobát is. Ez egy akkora helyiség volt, mint az átlagembernek az egész lakása.

Azt is meg kell érteni, hogy Neverlanden állandóak voltak a látogatók: tucatjával, százával sétáltak a vendégek, rajongók, személyzet és mások. Nyilvánvaló, hogy nem a gyerekmolesztálás az egyetlen létező indok arra, ha egy nemzetközi hírű szupersztár szeretne figyelmeztetést kapni arról, hogy ha valaki belép a magánterületére, a szobájába.

Mindazonáltal a 2005-ös Vád és a média szerette volna ezt a csengőt valamiféle gyanús dologként feltüntetni, s nagy ügyet csinálni belőle (ironikus módon, végül a csengő hozzájárult Jackson védelméhez a 2005-ös perben, mert azt bizonyította be, hogy a vádló testvére, Star nem lehetett tanúja Gavin molesztálásának anélkül, hogy Jackson észrevette volna – mint ahogy azt állította). S hogy-hogy nem, Safechuck és Robson beadványaiban most visszaköszön a csengő gyanús dologként való beállítása. Safechuck beadványából:

“Michael Jackson végül csengőket szerelt fel a hálószobájába vezető folyosón, hogy hallja és figyelmeztetést kapjon, ha emberek jöttek. Michael Jackson később videó kamerákat is felszerelt.” [1]

A célzás egyértelmű, s a filmben még egyértelműbbé válik: gyakorlatilag az az állítás, hogy Jackson azért szerelte fel a csengőt, hogy észrevegye, ha jön valaki, miközben ő gyerekeket molesztál.

Ennek tükrében lesz igazán furcsa, amiket Safechuck a filmben állított. Ott arról hallunk. hogy Jackson – állítólag – Neverland minden szegletében molesztálta őt: a medencében (amit egyébként kamerák vettek körül), a jacuzziban, a moziban, az indián faluban lévő indián sátrakban, a játékterem felső szintjén, az emléktárgyak múzeumában, a vidámparkban lévő kastélyban és a vasútállomás felső szintjén lévő szobában. Miután Safechuck végez mindazon helyek felsorolásával, ahol állítása szerint Jackson molesztálta őt, megjegyzi: “ez minden nap megtörtént”.

Nos, itt felmerül a kérdés: Mi volt a célja a Jackson hálószobájában lévő csengőnek és az összes többi paranoid óvintézkedésnek (mint a “gyakorlatozás”, hogy Safechuck hogyan öltözzön fel és szaladjon el, hogy ne is lássák őket együtt), ha közben meg ilyen nyilvános helyeken molesztálta Jamest “minden nap”, ahol bármikor elkaphatták volna őket?

(Még egyszer: Neverland mindig tele volt vendégekkel, több száz fős személyzettel, sőt a Santa Barbara-i hatóságok is delegáltak oda embereket dolgozni, pl. a tűzoltóságtól is dolgoztak ott.)

De hagyjuk most magunk mögött ezt a kis logikai bukfencet Safechuck történetében, s térjünk rá a cikk fő témájára: Safechuck azon állítására, hogy Jackson molesztálta őt a neverlandi vasútállomáson. A filmben a következőt mondja, amikor sorolja a helyszíneket, ahol állítása szerint a molesztálások történtek: “A vasútállomáson, van ott egy szoba az emeleten. És ott is szexeltünk.”

Itt a videó erről: https://streamable.com/pfdze

Amint az már a fenti klipben látható összeállításból is kitűnik, hatalmas probléma van ezzel az állítással: a neverlandi vasútállomás 1993 végéig-1994 elejéig nem is létezett!

Nem egy apró memóriazavarról beszélünk itt. Ezek a típusú dolgok pontosan azok, amelyek általában azt jelzik, hogy hamis vádakkal van dolgunk, amelyeket utólag konstruáltak meg. Nem csupán arról van szó, hogy James eltévesztett egy dátumot – elfordulhat, hogy ennyi év távlatában valaki nem tudja, hogy valami mondjuk 1989-ben vagy 1991-ben történt meg vele. Ez belefér. De itt nem erről van szó! James itt konkrétan megnevezi egy igen ikonikus neverlandi épület emeleti szobáját a molesztálása helyszínéül (s ráadásul ezek a molesztálások ezeken a nevezett helyszíneken állítása szerint rendszeresen, “minden nap” megtörténtek) – egy olyan épületet, ami nem is létezett az állítólagos molesztálása idején!

Erről az épületről beszélünk.

Neverland egyik legismertebb, legikonikusabb épülete – naná, hogy James Safechuck nem hagyhatta ki a molesztálós meséjéből. De ezt bizony benézte! Ugyanis bizonyíték van arra, hogy az épület még nem épült meg abban az időszakban, amikor Safechuck állítólagos molesztálása történt!

Íme egy fotó, ami baloldalt a helyszínt mutatja 1993 augusztusában. Amint látható, az épületnek még nyoma sincs rajta.

De hogy még jobban alátámasszuk ezt, íme egy 1993 decemberi újságcikk (a Chandler-vádak idejéből), amiben arról írnak, hogy akkor épült éppen a vasútállomás. Látható a fotón is, hogy még nincs kész, éppen folyik az építkezés.

A CBS News képarchívuma is arról tesz tanúbizonyságot, hogy 1993-ban épült a vasútállomás.

S a végső bizonyíték: Az MJJ Repository-nak sikerült megszerezni a vasútállomás tervrajzait, s ezekből kiderül, hogy a vasútállomás terveit 1993. szeptember 2-án hagyták jóvá a Santa Barbara-i építési hatóságok, s az épület 1994-ben készült el.

Safechuck 1978 februárjában született, tehát mire a vasútállomás elkészült már 16 éves volt. Nincs olyan állítás, hogy Jackson még 16 évesen is molesztálta. Valójában az egész narratívája neki és Robsonnak is arra épül, hogy amikor elérték a pubertáskort, akkor Jackson elvesztette irántuk az érdeklődését és továbbállt a következő “áldozathoz” (Brett Barnes-hoz és Macaulay Culkinhez, akik egyébként mindketten cáfolják, hogy Jackson molesztálta volna őket).

Safechuck vádja az, hogy az állítólagos molesztálása 1988 és 1992 között, 10-14 éves korában történt. Itt van saját szavaival a bírósági nyilatkozatában:

“Végül megértettem és felfogtam, hogy amit az Elhunyt velem tett és amire rávett, hogy vele tegyek, nem “szeretet” volt, nem az én ötletem volt – amint azt újra és újra mondta nekem – és nem olyan valami volt, ami “rendben van”. 1988-tól, amikor a szexuális molesztálás elkezdődött egészen addig, amíg 1992-ben befejeződött, az Elhunyt újra és újra azt mondta nekem, hogy legyek magabiztos és tagadjak le mindent, ha akárki akármikor megkérdez a molesztálásról.” [2]

Figyelembe véve azt a tényt, hogy Jackson 1992 júniusában világkörüli turnéra ment (ahová nem vitte magával Safechuck-ot), 1992 június kb. az utolsó dátum, amikor Safechuck a saját története szerint molesztálást állíthat.

Akárhogyan is, a vasútállomást lehetetlen beilleszteni a történetébe. 1994-ig meg sem épült, s a Chandler-vádak után fejezték azt be. Safechuck 1994 februárjában 16 éves lett. Nincs olyan állítás, hogy Jackson 16  évesen molesztálta őt, vagy bármikor a Chandler-vádak után. Valójában a filmben Safechuck éppen azt állítja, hogy az 1993-as Chandler vádak idejére Jackson már egy kicsit eltávolodott tőle és csak azért hívta fel, hogy tanúskodjon mellette.

Mindez nemcsak egy kis, jelentéktelen tévedés a dátumokkal kapcsolatban. Safechuck kifejezetten állítja a filmben, hogy Jackson konkrétan egy olyan szobában és olyan – meglehetősen ikonikus – épületben molesztálta őt, amely a releváns periódus alatt nem is létezett!

Safechuck pártfogói próbálták azzal megmagyarázni a dolgot, hogy más vasútállomások is fel vannak tűntetve a neverlandi térképen, biztos Jackson azok egyikén molesztálta őt. Rossz irány. A többi neverlandi “vasútállomás” csupán egy-egy megálló, nem épület. Így néznek ki:

Ez persze csupán egy probléma a sok közül Safechuck vádjaiban. Bár az ő bírósági keresete sosem jutott annyria messze sem, mint  a Robsoné, s így például őt és a családját sosem hallgatták ki, sosem volt bizonyíték gyűjtés az ő ügyében (s e ez az a szakasz, ahol például Robsonról rengeteg dolog kiderült, ami azt mutatja, hogy hazudik), mégis már pusztán a keresetében és a filmben megfogalmazott vádjai alapján is számos nagy probléma került felszínre az állításaival kapcsolatosan.

Sources:

[1] James Safechuck’s Second Amended Complaint (filed on September 19, 2016)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2019/02/safechuck_v_mjj-second_amended_complaint-conformed.pdf
[2] Supplemental Declaration of Claimant/Creditor James Safechuck in Support of Amended Petition for Order to Allow Filing of Late Claim Against Estate (filed on March 18, 2015)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2019/02/safechuck-declaration-march-18-2015.pdf
Kategória: Leaving Neverland, Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , | 3 hozzászólás

A Robsont és Safechuckot képviselő ügyvédi iroda a Leaving Neverland linkjével és pénz ígéretével csábít további vádlókat

A Leaving Neverland főszereplőit, Wade Robsont és James Safechuck-ot képviselő Manly, Stewart és Finaldi ügyvédi iroda érdekes hirdetést tett ki a honlapjára – egy YouTube linket a Leaving Neverlandhez, felé pedig ezt a szöveget írták:

“Egyetlen személy vagy intézmény sem elég nagy és hatalmas számunkra ahhoz, hogy megküzdjünk vele az Ön nevében. Több, mint 25 éves jogi tapasztalattal a hátunk mögött, melynek során szexuális molesztálás, abúzus és bántalmazás áldozatait képviseltük sikerült összesen több, mint 2 milliárd dollár kártérítést kiharcolnunk az ügyfeleink számára. Kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot még ma, hogy konzultáljunk! Hinni fogunk Önnek és az információját a legnagyobb diszkrécióval kezeljük.”

Felhívás keringőre? Gyertek csak, vádoljátok meg Michael Jacksont és mi pénzzé tesszük? Nagy pénzzé?

Csak hogy képben legyünk azzal kapcsolatban, hogy ennek az ügyvédi irodának mi is a stílusa és a specialitása. Még 2016-ban írtam ebben a cikkben:

További fejlemény Robsonnál, hogy júliusban ügyvédi irodát váltott és az eddigi Henry Gradstein – Maryann Marzano féle ügyvédi iroda helyett a Manly, Stewart & Finaldi ügyvédi iroda viszi tovább az ügyét. A váltás úgy tűnik erőteljes stílusváltást is magával hozott. Vincent Finaldi és John Manly roppant agresszív ügyvédek, akik szeretik a médiát igénybe venni arra, hogy harsány nagyotmondásokkal és a nagy nyilvánosság indulatainak szenzációhajhász felkorbácsolásával nyomás alá helyezzék az ellenfeleiket, hogy aztán azok megrettenve a rossz publicitástól belemenjenek egy peren kívüli megállapodásba. Honlapjukon azt találjuk, hogy ügyeik túlnyomó többsége peren kívüli megállapodással ért véget, nem pedig azzal, hogy a bíróságon megnyerték.”

(…)

“Ennek érdekében az ügyvédi iroda rögtön el is kezdte verni a média tam-tamot. A napokban ennek a szelét érezhetjük ismét a médiában, hiszen Finlandiék fűnek-fának nyilatkoznak Robson beadványának legutóbbi módosításáról. A média egy része pedig “jó” szokásához híven és ostobán tényként tálal mindent, amit Finaldiék állítanak. Hogy mennyire nem tények ezek az állítások, azt később bemutatom.”

Finaldiék további bevett módszere az “áldozathalászat”, azaz az, hogy a megszerezhető pénz ígéretével embereket csábítanak arra, hogy csatlakozzanak bizonyos perekhez szexuális molesztálás vádjával. Ha kialakul a vádlók egy kritikus tömege az gyakran megroppantja annyira a megvádolt szervezetet, hogy inkább megállapodik peren kívül.

Azt gondolom, hogy ennek tükrében a Leaving Neverlandet, s annak céljait is el tudjuk már helyezni ezen a koordinátán.

Kategória: Leaving Neverland, Robson/Safechuck | Címke: , , , , , , | 1 hozzászólás

Kedves troll! Ne fárasszuk egymást!

Gyanússá vált, hogy bizonyos trollok és MJ gyűlölkők a kommentekben rendszeresen ugyanazokat a szófordulatokat használják ugyanazokkal a stílusjegyekkel. Mondom magamnak, valami cikkből szedték ezeket vajon? Aztán eszembe jutott, hogy meg tudom ám én nézni itt  a WordPressen a kommentelők IP címeit. Nos, úgy tűnik egyetlen igen aktív, de több néven kommentelő trollunk van.

Ezek a nevek köthetők ehhez az egy emberhez az IP címek alapján:

Edina, Hitak Norbert, Zsuzsa, … (rogerszabo kezdetű e-mail cím), Zoli, Johanna, Anobuj

Kiderült, hogy az elmúlt hetek majdnem összes negatív, gyűlölködő kommentjét ugyanaz az egy ember írta hét(!) név alatt!

Ne fárasszuk egymást, ha lehet! A gyermekded játékokat a blogon kívül lehet hagyni. Jellemző egyébként külföldi fórumokon is a megszállott MJ gyűlölőkre ez a zoknibábozás. Gondolom ez is a hitelességüket erősíti :)).

Kategória: Általános | Címke: | 5 hozzászólás

Szobalányokról és egyéb mesélőkről – avagy mindig ellenőrizd le a forrásod hitelességét!

Adrian McManus 2005-ben

Adrian McManus 2005-ben

Egyik olvasónk a kommentek közé belinkelt egy videót, amely szándékai szerint “adalékként” szolgál Michael Jackson bűnösségének bizonyításához. A videón egy ausztrál televízós csatorna műsora látható, mely a Leaving Neverland farvizein lovagolva próbált egy saját kis vádiratot összeállítani Jackson ellen. A riport fő sztárja Jackson egykori szobalánya, Adrian McManus, aki arról számol be, hogy mindenféle szörnyű és gyanús dolognak volt tanúja annak idején Neverlanden, amelyek mind arra utaltak, hogy Jackson gyerekeket molesztált.

Ki kell ábrándítsam kedves olvasónkat: Ms. McManus állításai nem vernek földhöz minket. A hölgy ugyanis régi ismerősünk – túlságosan jó ismerősünk. Már a 2005-ös per során is találkoztunk vele, ő volt a Vád egyik tanúja. A vallomása során jónéhány érdekes dolgot megtudhattunk róla.

Először is, mit állított McManus 2005-ben? Azt,  hogy látta Jacksont helytelenül viselkedni Jordan Chandlerrel (Jackson 1993-as vádlója), Brett Barnesszal és Macaulay Culkinnel. Ezek közül Jordan Chandler nem jelent meg a 2005-ös tárgyaláson, Brett Barnes és Macaulay Culkin pedig a mai napig tagadja, hogy Jackson bármi illetlent, helytelent, szexuálist tett volna velük.

McManus a vádjait először 1994-ben fogalmazta meg, hónapokkal a Chandler-botrány kitörése után, amikor is a médiában jó pénzeket lehetett keresni az ilyen sztorikkal.

Előtte, 1993. december 7-én még úgy tanúskodott egy kihallgattás során eskü alatt a Chandler-féle polgári peres ügyben, hogy soha nem volt tanúja semmiféle helytelen viselkedésnek Jackson részéről, akár Jordan Chandler, akár más gyerekek irányába. Sőt még azt is hozzátette, hogy annyira megbízik Jacksonban, hogy nem lenne gondja azzal sem, ha a fia egyedül maradna vele. Amikor a 2005-ös perben Jackson ügyvédje, Thomas Mesereau az 1993-as vallomásáról kérdezte McManust, a nő egész egyszerűen azt mondta, hogy nem mondott igazat 1993-ban. Magyarul megintcsak olyasvalakivel van dolgunk, aki így vagy úgy – vagy 1993-ban, vagy 2005-ben -, eskü alatt hazudott.

De hogyan változott meg McManus sztorija?

Erre akkor került sor, amikor Jackson kirúgta. Ezt követően McManus és négy további egykori Jackson-alkalmazott elmentek egy polgári peres ügyvédhez, Michael Ringhez, aki 16 millió dolláros kártérítési peri indított Jackson ellen a nevükben. Azt állították, hogy alkalmazásuk alatt zaklatásnak, megfélemlítésnek voltak kitéve, ráadásul jogtalanul bocsátották el őket. Azt is állítólag, hogy érzelmileg olyan traumatizált állapotba kerültek azoktól a szörnyűségektől, ahogy Jackson bánt velük, hogy többé nem képesek dolgozni, így kártérítésre van szükségük.

Jackson ellenkeresetet nyújtott be, melynek során bizonyítást nyert, hogy ketten közülük – Ralph Chacon és Adrian McManusaz alkalmazásuk alatt loptak a birtokról.

Ezen per során McManusék és ügyvédjük ráadásul kaptak egy 66 000 dolláros büntetést is amiért kihallgatásaik során bizonyíthatóan hazudtak és bizonyítékokat próbáltak elrejteni Jackson ügyvédei elől. Az ügyben eljáró Zel Canter bíró azzal a megjegyzéssel hagyta el a tárgyalótermet, hogy “undorral tölti el”, amit McManusék műveltek. Az esküdtszék elutasította McManusék Jackson elleni vádjait és úgy ítélt, hogy McManusnak és négy társának kell kártérítést fizetnie Jackson felé. Ráadásul a bíróság arra kötelezte McManusékat, hogy fizessenek Jacksonnak 1,4 millió dollárt ügyvédi és egyéb perköltségekért. Ezt a mai napig nem fizették meg.

Ugyanez a bagázs az 1990-es években az ügyvédjük, Michael Ring irányítása mellett különféle rágalmazó sztorikat adott el Jacksonról pénzért a bulvármédiának egy bulvár-bróker, Gary Morgan segítségével. Morgan olyan médiumokkal szervezett nekik interjúkat, mint a Star magazin vagy az Inside Edition nevű televíziós műsor. McManus saját 2005-ös vallomása alapján, több, mint 32 000 dollárt kaptak ezekért  a sztorikért, amit aztán az ügyvédjüknek adtak, hogy abból finanszírozzák a bírósági perüket, amitől több millió dollárt reméltek. Nem lenne meglepő, ha ezért az ausztrál interjúért most ismét pénzt zsebelt volna be.

McManus egyik társának, Ralph Chaconnak a 2005-ös vallomásából:

Thomas Mesereau (Jackson ügyvédje): Akkoriban ön, Mr. Abdool, Ms. McManus és az önök ügyvédje elmentek egy bulvárlaphoz, hogy egy sztorit adjanak nekik Mr. Jacksonról. Tud arról, hogy az önök ügyvédje próbált pénzt kitárgyalni Mr. Jacksontól?

Chacon: Nem, uram.

Mesereau: Tud arról, hogy az önök ügyvédje nyomást próbált helyezni Mr. Jacksonra a rossz publicitással?

Chacon: Nem, uram.

Mesereau: Hallott valaha ilyesmiről?

Chacon: Nem, uram.

Mesereau: Szóval, hogy ha ez folyt volna, akkor az meglepő lenne az ön számára, igaz?

Chacon: Valószínűleg nem, uram.

Mesereau: Valószínűleg nem?

Chacon: Azt hiszem nem, nem. 

A McManus és társai elleni 1990-es per során Jackson egy másik alkalmazottja, Francine Orosco arról tett vallomást, hogy egyszer McManus arra kérte őt, hogy mondja azt, hogy látta Jackson egy férfi alkalmazottját szexuálisan molesztálni McManust. Orosco arról is vallomást tett, hogy meglátogatta McManust az otthonában azon időszak alatt, amikor mindketten Jackson alkalmazásában álltak és McManus megmutatta neki, hogy tele van a szobája Neverlandról ellopott dolgokkal: órákkal, poszterekkel, napszeművegekkel, pólókkal, Michael Jackson ruháival és egyéb tárgyakkal. McManus ellopott egy rajzot is, amelyet Jackson készített Elvis Presley-ről és Gary Morganon keresztül 1000 dollárért eladta a Splash magazinnak.

McManus egyébként ezekből az ellopott tárgyakból még a mai napig is szokott árulni az eBay-en.

McManus az eBay-n árulja a Neverlandról eltulajdonított kulcsokat

Itt éppen Michael Jackson állítólagos hajpótlásának egy tincsét árulja

Az is kiderült a 2005-ös tárgyaláson, hogy korábban McManust és a férjét a bíróság 17.000 dollár megfizetésére kötelezte egy másik per során, amelyben megállapítást nyert, hogy pénzt loptak McManus kiskorú rokonainak az örökségéből. Szándékosan és rosszhiszeműen kiforgatták McManus kiskorú unokaöccsét és unokahúhát, Shane és Megan McManust a vagyonukból. A gyermekek gyámja, Rosalie Hill perelte be őket. Richard A. St. John bíró megállapította, hogy McManus és a férje eltulajdonította a két gyereket megillető pénzt a rájuk hagyott alapból.

Na, hát ez az a “tanú”, akinek az állításaira hagyatkozik ez az ausztrál televíziós műsor és mindenki, aki el is hiszi, amit ott látott.

Így a végére  beteszek egy 1994-es dokumentumfilmet, amely azt mutatja be, hogy hogyan működött a média a Jackson elleni 1993-as Chandler-féle vádak idején. Azért tanulságos, mert látható belőle micsoda óriási biznisz Jacksont vádolni, mekkora pénzek is forognak ebben az üzletben és milyen korrupt is ez a világ. Ennél fogva aztán óvatosan kell bánni mindennel, amit ezzel az emberrel kapcsolatban olvasunk, látunk, hallunk a médiában – egy nagyon nagy része nem igaz ugyanis. (Nyilván van ez így mással témákkal is, de Jacksonnal kapcsolatban van konkrétan elég jó rálátásom a dolgokra, mivel ezt a témát tanulmányoztam behatóan.)

Források:

Adrian McManus tanúvallomása Michael Jackson 2005-ös perében (2005. április 7-8.)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2016/12/court-transcripts.zip

Ralph Chacon tanúvallomása Michael Jackson 2005-ös perében (2005. április 7.)
https://themichaeljacksonallegationsblog.files.wordpress.com/2016/12/court-transcripts.zip

Supplemental Brief In Support Of Opposition To District Attorney’s Motion For Admission Of Alleged Prior Offenses (March 25, 2005)
http://www.sbscpublicaccess.org/docs/ctdocs/032505suppopp1108.pdf

Kategória: A 2005-ös per, Az 1993-as ügy, Leaving Neverland, Média | Címke: , , , , , , , | 4 hozzászólás