Michael Jackson a pedofil maffia áldozata volt

Tudom, hogy a címben megfogalmazott állítás első pillantásra merésznek, szenzációhajhásznak vagy “összesküvés-elmélet” szagúnak tűnhet és azt is tudom, hogy az “összeesküvés-elméletek” mindig kicsit gyanúsak és megmosolyogtatóak. De kérlek olvasd el ezt a cikket és aztán döntsd el magad, hogy helytálló-e a kijelentésem!

Beszéltünk eddig gyerekek kapzsi szüleiről, korrupt, rasszista hatósági emberekről, felelőtlen, elfogult és szenzációhajhász médiáról – és ez mind-mind szerepet játszott a Jackson elleni rágalomhadjáratban és karaktergyilkosságban –, de most még egy réteggel lejjebb ásunk és meglátjuk a valódi okát és eredetét az énekes csaknem két évtizeden át tartó vesszőfutásának.

Figyelmeztetlek, hogy ami most következik az nem gyenge idegzetűeknek és kényes gyomrúaknak való és általa az erkölcsileg folyamatosan bomló 21. századi társadalom legsötétebb bugyraiba fogunk eljutni! Én is egyik döbbenetből a másikba estem, amikor a mozaikdarabkák egyenként a helyükre kerültek és feltárult előttem a teljes kép. És ez már messze nem csak Michael Jacksonról szól…

Hogy neki tudjak fogni, ahhoz vissza kell idéznünk azt a cikket, amit Victor Gutierrezről írtam. Ebben tettem egy ilyen megjegyzést könyvéről, a „Michael Jackson was my lover”-ről („Michael Jackson a szeretőm volt”), amelyet állítása szerint Jordan Chandler naplója alapján írt:

“Talán szemet szúrt, hogy már a cím is meglehetősen furcsán veszi ki magát. „Szerető”? Így jellemzünk egy pedofilt, aki egy gyereket molesztál?  Nem véletlen, hogy az egyik olvasói kritikában ’pedofil opuszként’ jellemzik a könyvet. Valóban. Úgy tűnik, mintha a szerző kifejezett élvezettel jellemezné azokat a jeleneteket, amelyekben pornográf irodalomnak is beillő részletességgel írhat a Jackson és a fiú közötti állítólagos szexuális kapcsolatról.”

Úgy tűnik a megérzésem helyes volt: Victor Gutierrez nagy barátja a pedofiloknak: az igaziaknak! És ez az egész történet – Michael Jackson pedofilként való ábrázolása, “pedofil ikonná” alakítása, pedofil aktivisták csaknem 25 éve tartó akciója, aminek Gutierrez a kulcsfigurája volt!

Pedofil aktivisták? Igen, jól hallottad! Döbbenetesnek tűnik, tudom. De az igazság az, hogy pedofilok nemcsak sötét szobákban bujkáló, az Interneten titokban gyerekpornót böngésző izolált, retardált egyének lehetnek. A társadalom sokkal-sokkal fertőzöttebb ettől az ocsmányságtól, mint azt előszörre gondolnád! És sokkal magasabb szinteken, sokkal szervezettebb formában. Manapság a pedofília mellett nyugati egyetemi és főiskolai pulpitusokról kardoskodnak – tulajdonképpen nyíltan. Professzorok hirdetik diákjaiknak, hogy ez csupán egy másik fajtája az emberi szexualitásnak, egyenrangú a heteroszexualitással és a felnőtt homoszexuális kapcsolatokkal, csupán a társadalom még nem elég érett ahhoz, hogy befogadja, de majd eljön annak is az ideje, amint a homoszexualitás esetében eljött. Vannak újságok is, amelyek egyelőre csak óvatosan, de hasonló nézeteket támogatnak. Az ún. “elit” tele van pedofilokkal!

És ezek szép lassan, módszeresen már dolgoznak a társadalmi ellenállás lebontásán és megtörésén! Ebben a tervben pedig szerepet osztottak a mit sem sejtő Michael Jacksonra, a világ legnépszerűbb popénekesére, ocsmány módon felhasználva és kihasználva a sztár gyerekszeretetét: balszerencséjére őt jelölték ki a “poszterfiújuknak”.

Gutierrez: NAMBLA kongresszusról Michael Jackson nyomába

Amikor olvastam Victor Gutierrez könyvéről, a “Michael Jackson was my lover”-ről (“Michael Jackson a szeretőm volt”), amiben Jordan Chandler állítólagos naplója alapján részletekbe menően és sokszor meglehetősen grafikusan ábrázolja a sztár és a gyerek közötti “kapcsolatot”, rossz érzésem támadt. És most nem csupán arról a rossz érzésről beszélek, amit az okoz, hogy a könyv tele van nyilvánvaló hazugságokkal (a dolog ott kezdődik, hogy Chandlerék is tagadják, hogy Jordannak valaha is lett volna naplója), hanem arról, hogy az egész roppant furcsa és bizarr. Úgy tűnik Gutierrez nem ítéli el a kapcsolatot, hanem azt mint valami csodálatos románcot ábrázolja! A szexjeleneteket pedig kifejezett élvezettel részletezi. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban betiltották a könyvet pornográf tartalma miatt.

Itt elkezdtem gyanakodni. Nem lehet, hogy Gutierrez maga egy pedofil, aki a Jackson-ügyet használja fel ürügyként, hogy ilyeneket írhasson, így élhesse ki a saját mocskos fantáziáját? De ez sokáig csak egy megérzés volt, bizonyítékom nem volt rá.

Aztán egy másik blogon, a Vindicating MJ-n, egy Lynette nevű hölgy érdekes iformációra bukkant. Arra, hogy 1993 augusztusában, amikor kitört a Chandler-botrány Victor Gutierrezt az elsők között hallgatta ki a rendőrség és több órán át faggatták. Hogy miket mondhatott nekik, azt csak sejteni lehet. Ő maga azt mondta, hogy azért hallgatták ki, mert már évek óta dolgozott egy könyvön Jackson gyerekekhez fűződő viszonyát illetően! Évek óta? És hogy került ő egyáltalán képbe a rendőrség számára? Egy újságíró, aki személyesen nem is ismerte Jacksont. Mi köze van az egészhez?

Volt ebben valami furcsa. Hiszen Chandlerék előtt soha senki nem vádolta meg gyerekmolesztálással Jacksont (erről az énekes FBI aktái is tanúbizonyságot tesznek). Akkor tehát Gutierrez miért dolgozott egy könyvön a témáról évek óta? Lynette már akkor felvetette, hogy nem lehetséges, hogy Gutierrez az eredője ennek az egésznek? Akkor én még szkeptikus voltam, de azóta kiderült: Lynette-nek igaza volt!

Gutierrez az 1980-as évek végétől számos olyan fiúval és szüleivel beszélgetett, akik Jackson körül lógtak akkoriban. Például beszélt Joy Robsonnal is, Wade Robson édesanyjával. Emlékeztetőül: Wade Robson a 2005-ös per során Jackson mellett vallott és elmondta, hogy a sztár sosem molesztálta őt. Az édesanyja, Joy és a nővére, Chantal is kiállt az énekes mellett tanúvallomásában. Gutierrez azonban “áldozatokat” keresett. Robsonék és sokan mások nem adták be a derekukat, de az újságíró egy ponton eljutott a mentálisan instabil Evan Chandlerhez és családjához.

Tehát úgy tűnik az egész nem Evan Chandler beteg agyából pattant ki, hanem volt, aki elültesse benne ezeket a gondolatokat! Így amikor Evan először találkozott Jacksonnal máris nekiszegezte a kérdést: „B*szod a fiam seggét?“ Most már sejthetjük miért…..

Ami végleg meggyőzött Gutierrez kulcsszerepéről és arról, hogy az egész egy módszeresen felépített nagyobb terv része, az egy 2005 áprilisában kelt cikk az egyik német újság honlapján: http://www.taz.de/?id=archivseite&dig=2005/04/05/a0170 . Ebben Gutierrez nyilatkozik a könyvéről és önmagáról.

Most ugorjuk gyorsan át a médiában sokszor ismételt hazugságokat, amelyeket a cikk tartalmaz: hogy Jackson 25 millió dollárt fizetett Jordan Chandlernek (valójában 15 millió volt), hogy Jordan jellemzése Jackson nemi szervéről stimmelt (valójában nem stimmelt – ha stimmelt volna, akkor pusztán ezen tény alapján le kellett volna tartóztatni Jacksont, lásd itt és itt) és a többi. Ezekkel a témákkal már korábban foglalkoztam.

 

Victor Gutierrez 2010-ben - mögötte kivehető a "This is it" borítója.....

A mostani bejegyzés szempontjából sokkal érdekesebb az a háttérinformáció, amit Gutierrez feltár önmagáról! Az újságíró Chilében nőtt fel és 1984-ben utazott az Egyesült Államokba, mint fotós a Los Angeles-i Olimpiai Játékokra. Aztán kint is maradt. Egy spanyol nyelvű újságnál helyezkedett el, mint bűnügyi riporter. És most válik érdekessé a történet!

1986-ban egy NAMBLA konferenciáról tudósított. A NAMBLA a „North American Man Boy Love Association” rövidítése, ami magyarul azt jelenti: “Észak-Amerikai Férfi-Fiú Szerelem Szövetség”. Még magyarabbul: egy pedofil érdekvédelmi szervezet. Igen, arrafelé ilyen is van. A véleményszabadság árnyoldala. Az 1970-es években alakult és nyíltan a felnőttek és gyermekek közötti szexuális kapcsolatok “liberalizálásáért” küzd. Magukat nem perverz gazembereknek, hanem “polgárjogi aktivistáknak” tartják és példaként gyakran hozzák fel a melegmozgalmat és azt, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még a homoszexualitást is széles körben elítélte a társadalom, mára azonban sokkal elfogadottabb. Ezt remélik az időtől a pedofíliával kapcsolatban is. És közben dolgoznak azon, hogy fokozatosan, lépésről-lépésre lebontsák a társadalom erkölcsi ellenállását. Meg kell mondani, hogy sikerrel teszik. Mint már említettem az ún. „elit körök” már most telis tele vannak pedofilokkal. Később konkrétan is bemutatok ebben a cikkben néhány olyan „professzort” és értelmiségit, akik nyíltan támogatják a pedofíliát az egyetemi katedrákról, cikkeikben és könyveikben. A NAMBLA mellett korábban olyanok álltak ki, mint az író Gore Vidal, vagy a költő Allen Ginsberg. A médiában is jelen van a pedofil lobbi. Erről majd még később beszélünk, de most térjünk vissza Gutierrezhez!

Szóval 1986 és a NAMBLA konferencia. Állítása szerint ekkor szembesült azzal először, hogy a pedofilok maguk közül valónak vélik Jacksont: „Bálványként tekintettek rá, a társadalmi elfogadottság reményeként.” – mondja.

Jacksont sokan sokféleképpen félreértették az idők során, s a legkülönfélébb társadalmi csoportok érezték „magukénak”, vagy próbálták kisajátítani ügyüknek a muszlimoktól a homoszexuálisokig (nem volt muszlim, az ellen meg kifejezetten határozottan tiltakozott mindig is, hogy homoszexuális lenne). Miután gyakran választott gyerekeket társaságául, úgy tűnik elkerülhetetlen volt, hogy a pedofilok is rátaláljanak. Itt eszembe jut Jackson egyik dalszövege, egy részlet az „Is it Scary?” című számból:

„Pontosan az leszek
Amit látni akarsz
Azért jöttél hát,
Hogy a saját fantáziádat lásd
Lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél,
Hogy az igazságot és a tisztaságot lásd
Itt belül
Egy magányos szív van.

Kezdődjék hát az előadás!

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak nem az, amit keresel bennem
A szív felfedheti a bizonyítékot,
Amint egy tükör felfedi az igazságot:
Lásd meg, hogy a gonosz te vagy!”

A NAMBLA tehát úgy döntött, hogy Jackson kell nekik, mint kirakatember, akinek a népszerűsége majd „előmozdítja” az ügyüket és tovább tompítja a társadalom ellenállását a pedofíliával szemben. És a feladattal Gutierrezt bízták meg, aki a konferencia után akcióba is lendült. (Na persze a cikkben ezt nem mondják ki ennyire élesen, de tulajdonképpen ennél nem sokkal burkoltabban – és a Gutierrez-féle mesés elemeket lefejtve róla – ott van.)  Felmondta állását az újságnál és teljes idejét arra áldozta, hogy Jackson nyomába eredjen!

Hét éven át ólálkodott a sztár körül: beszélt a sztár alkalmazottaival, vagy olyan gyerekek szüleivel, akik Jacksonnal lógtak (pl. a már említett Joy Robsonnal, de nyilván sokakkal másokkal is). Aztán 1993-ban végre emberére akadt a mentális problémákkal küzdő, bipoláris zavarban szenvedő Evan Chandler személyében. A többi pedig már történelem.

(Más forrásokból az is vélelmezhető, hogy Gutierrez folyamatosan kapcsolatban állt Chandlerék szobalányával, Norma Salinas-szal. Úgy tűnik a nő Gutierrez beépített embere volt.)

Idézek a cikkből: „[Gutierrez] megtudta, hogy sokféle pedofil létezik. A pedofília olyan idős, mint maga az emberiség. Nem minden játékuk szörnyű bűncselekmény. Victor Gutierrez azt mondja: ’Kapcsolatuk öt hónapja alatt Michael Jackson és Jordie Chandler boldogok voltak. Szerelem volt.”

Ha ez nem pedofil propagandaszöveg, akkor mi? Azt hiszem most már világosan látható az, hogy mivel bízta meg a NAMBLA Gutierrezt! Fesse le Jacksont pedofilként és aztán adja el a történetet úgy, mint egy teljesen legitim szerelmi románcot, amiben nincs semmi kivetnivaló! Pontosan ezt teszi a könyvében is és ebben az interjúban is!

Egy másik részlet a cikkből: „Megkérdeztük miért nem jelentkezik több fiú [aki Jackson ellen vallana]. Gutierrez: ’Mert mind félnek.’ (Nem, Victor, hanem azért mert nincs „több fiú”). Nem Michaeltől és a hatalmától, hanem a közvéleménytől. ’A homoszexualitásról van szó.’ – mondja Gutierrez. ’Senki nem akar Jackson meleg fiúja lenni.’ Az elmélete: Ha Madonnának lenne egy kapcsolata egy kiskorúval, akkor az nem lenne olyan nagy botrány. Az iskolában a fiú egy hős lenne. De Jackson szeretőjeként csak egy kis buzinak titulálnák. ’Száz év múlva talán társadalmilag elfogadottak lesznek az ilyen kapcsolatok.’ – mondja Gutierrez. A történet Oscar Wilde-ra és fiatal szeretőjére, Bosira emlékezteti.”

Itt már megjelenik a pedofil álom: hogy száz év múlva majd elfogadott lesz. Meg a szokásos pedofil trükkök: hivatkozzunk híres emberekre – meg a régi görögökre és rómaiakra (ezt is gyakran teszik a pedofilok) -, azt bizonygatván ez mennyire „normális”. De ne dőljünk be! Ezt 1000 Oscar Wilde sem tehetné normálissá, de a Wilde-példa ráadásul még csúsztatás is, hiszen igaz, hogy Wilde-nak volt egy fiatalabb férfi szeretője, de nem volt gyerek.

És természetesen az is egy nagy-nagy hazugság, hogy egy ilyen „kapcsolat” kölcsönös megegyezésen alapuló románc lehet, amit a gyerek élvez (láttuk ugye Todd Bridges mennyire élvezte?), és az is, hogy az egészet csupán az „ósdi”, elavult társadalmi konvenciók állítják be valami rossznak. Na persze! Egy pszichológusnak erről más lenne a véleménye. Már egy lelkiismeretesnek, aki nem a NAMBLA szekerét tolja, persze….

A fentiek ellenére Gutierrez azt állítja magáról, hogy ő nem pedofil. A könyve és a nyilatkozatai alapján ez nehezen hihető, mert nem tudom egy heteroszexuális, felnőtt nők iránt érdeklődő férfi (amint azt ő magáról állítja) hogyan szimpatizálhat nyíltan a pedofil „üggyel” – sőt, miért teszi fel rá a karrierjét – és hogyan írhat olyan átéléssel egy felnőtt férfi és egy kisfiú állítólagos „kapcsolatáról”, amint azt ő teszi a könyvében. Ha ő maga valóban nem pedofil, akkor meg egy szégyentelen opportunista – a NAMBLA biztosan jól fizet….

De igazából nem hiszem el, hogy ő nem pedofil. A cikkben azt mondja, hogy a „World of Wonder Productions” filmet fog készíteni a könyvéből. Megnéztem ennek a „cégnek” a honlapját: gyakorlatilag egy meleg website-ról beszélünk. Gutierrezzel van is rajta egy rövid interjú: http://worldofwonder.net/archives/2005/03/08/victor_gutierrez/.
Ilyen honlapokra jár és nyíltan fújja a pedofil propagandát, de ő nem meleg és nem pedofil. Persze.

A másik meg, hogy esélytelen, hogy külsős újságíróként bejuthatott volna egy NAMBLA konferenciára! Onnan nem tudósít a sajtó!

„Az éves találkozók titkos afférok voltak. A látogatóknak megmondták melyik városban lesz, de azt, hogy pontosan hol nem árulták el az utolsó percig. Nem akarnak sajtót és nem akarják, hogy rendőrök jelenjenek meg.” – áll ebben a cikkben, amely arról szól, hogy detektívek hogyan épültek be a szervezetbe és hogyan füleltek le pedofilokat.

Szóval ha Gutierrez ott volt, akkor – nincs mese – azért volt ott, mert ő is egy közülük! Mint ahogy a nyilatkozatai alapján egyértelmű is, hogy az.

Érdekesség, hogy könyve előszavában is köszönetet mond a NAMBLA-nak. A dolog iróniája, hogy a pedofil szervezet közvetlenül a Los Angeles-i rendőrség gyermekvédelmi osztálya után következik a felsorolásban…

Úgy tűnik az idők során megromlott Gutierrez kapcsolata Chandlerékkel, mivel amikor 2005-ben Ray Chandlert egy interjúban róla kérdezték akkor azt mondta, hogy az újságíró „egy szemétláda”. Azt hiszem nagyjából az első dolog, amiben egyetérthetünk Uncle Ray-jel (mondjuk mindig aranyos látvány, amikor egyik holló a másik szemét vájja). Amint mondtam a Chandler család azt is tagadja, hogy Gutierrez könyve valóban Jordan naplója alapján készült, lévén Jordan sosem vezetett naplót.

Mindazonáltal valamikor barátibbnak kellett lenni ennek a viszonynak Chandlerék és Gutierrez között, ugyanis a könyvben számos olyan privát kép van Jordanről, ami máshonnan nem jöhetett, csak a családtól. A címlapon látható fotót Jacksonról pedig állítólag Jordan készítette (valóban amatőr felvételnek tűnik).

Úgy tűnik Gutierrez bepalizta Chandleréket, rávette őket, hogy vádolják meg Jacksont, de egy idő után különbözőek voltak a céljaik: Chandlerék pénzt akartak, Gutierrez pedig pedofil propagandát. A könyvében kapzsi, pénzéhes embereknek állítja be Jordan szüleit – nyilván ez verte ki a biztosítékot Ray Chandlernél, annál is inkább mert saját könyvében is az ilyen állításokra tűnik a legallergiásabbnak (sokkal inkább, mint az állítólagos „molesztálásra”)….

És milyen érdekes ez! A média a keblére ölelte Gutierrezt – Diane Dimond nem győzte dicsérni, az NBC jól fizető állást ajánlott neki. Egy valódi pedofilnak/pedofil propagandistának! Közben pedig egy ártatlan embert hamis vádak alapján meghurcoltak….

 

Az NBC egy Jacksonról készített filmjének stáblistája - Victor Gutierrez nevével

Akkor mi is volt a végső cél a média részéről a Jackson elleni hadjáratban? Mi van emögött? Vajon a média jeles képviselői sosem vették a kezükbe Gutierrez könyvét, hogy közelebbről szemügyre vegyék miről is van szó? Sosem olvasták benne a köszönetnyilvánítást a NAMBLA-nak? Sosem hallottak az olyan interjúiról, mint az itt idézett? Nem nézik meg kinek adnak teret műsoraikban? Vagy pedig pontosan tudták kiről és miről van szó? És éppen ezért támogatták….?

Az ember szeretne jóhiszemű lenni, de amint mélyebbre ásunk ebben a mocsokban egyre nehezebb lesz. A társadalom ugyanis elképesztő módon fertőzött!

Hogy messzebbre ne menjünk: utánanéztem kicsit a Die Tageszeitungnak, annak a német lapnak, ami leközölte a fentiekben idézett interjút Gutierrezzel. Nem kellett sokáig kutatnom, míg ráleltem erre:

„2010-ben egy cikk jelent meg a Spiegel Online weboldalán, amelynek az volt a címe: ‚Szexuális forradalom és gyerekek: hogyan ment a baloldal túl messzire’. A cikk említi, hogy a Tageszeitung hogyan támogatta a gyerekek szexuális liberalizációját az 1970-es években. Egy cikksorozat a Tageszeitungban „I love boys“ címmel olyan férfiakkal közölt interjúkat, akik arról beszéltek, hogy ‚mennyire csodálatos és felszabadító volt a szex serdülő kor előtt álló fiúkkal’. A cikk továbbá megemlíti, hogy azokat, akik ellenezték a gyerekekkel folytatott szexuális kísérletezgetéseket – mint például a magazin akkori szerkesztője Gitti Hentschel – mások “prüdériával” vádolták meg és azzal, hogy gátlói a szólásszabadságnak és a gyermekek szexuális szabadságának.“

http://en.wikipedia.org/wiki/Die_Tageszeitung#Pedophilia_Controversy

És ez nem egy kis zugújság – ez Németország hetedik legnagyobb lapja. Mindenütt ott vannak!

Gutierrezről megjelent egy cikk a GQ Magazin brit kiadásának 2006 májusi számában is. Az egész írás Gutierrez sztoriját visszhangozza és ennek értelmében rágalmazó Jacksonra nézve, azonban ebből is kiderülnek érdekes dolgok a chilei újságíróról.

Ebben a cikkben Gutierrez nem beszél olyan nyíltan a NAMBLA-kapcsolatáról, mint a Tageszeitungnak. Utal ugyan rá, de a szervezet megnevezése nélkül és egy kicsit más formában, mint a német lapnak tette. Itt azt állítja, hogy 1986-ban a Los Angeles-i rendőrség megbízásából ellátogatott egy titkos konferenciára és itt hallott először olyan állításokat, hogy Jackson pedofil. Megjelennek itt is a szokásos Gutierrez-féle csúsztatások és nyilvánvaló hazugságok: a Los Angeles-i rendőrség ugyan miért egy névtelen kis bevándorló újságírót bízna meg ilyen feladattal, miért nem egy profi detektívet? Esélytelen! És miután a Tageszeitungból már tudjuk, hogy Gutierrez szimpatizál a pedofil „üggyel”, így aztán valószínűtlen, hogy saját barátai ellen kémkedett volna a rendőrség megbízásából. Ott volt, de azért, mert ő is tag! Ráadásul a Tageszeitungban ugye még azt mondta, hogy az akkori újságja küldte – ezért is írtam ott, hogy a Gutierrez-féle mesés elemeket le kell fejteni a dologról. Az, hogy változtatja a sztoriját arról, hogy miért is volt ott nyilvánvalóan annak a jele, hogy nem őszinte. Minden bizonnyal tagként volt jelen, de ezzel – ha szalonképes akar maradni – ma még a Tageszeitungban sem kérkedhet nyíltan, pláne nem a GQ-ban.

Aztán a GQ cikk így folytatódik: „A következő öt évben Gutierrez a nyomába szegődött annyi korábbi és aktuális Jackson alkalmazottnak, amennyinek csak tudott. Az a tény, hogy ő maga is latin segítségére volt – így viszonylag könnyű volt barátságot kialakítania Jackson El Salvador-i szobalányával, Blanca Franciával (ismerős, ugye?), aki 1991-ben elhagyta az állását; valamint a sztár Costa Rica-i személyi asszisztensével, Orietta Murdock-kal, aki 1992-ben beperelte a sztárt jogtalan elbocsátás miatt.”

Orietta Murdock neve azért is érdekes, mert ha emlékszünk arra a rajzra, amit állítólag Jordan Chandler rajzolt Michael Jackson nemi szervéről, van rajta egy sejtelmes megjegyzés: „Bleaching cream Orietta” – magyarul: „Fehérítő krém Orietta”. Nos, nincs olyan, hogy Orietta fehérítő krém. Orietta Jackson személyi asszisztensének a neve volt. Hogy került ez Jordan (állítólagos) rajzára? (Orietta Murdock egyébként szintén jó pénzt legombolt a bulvárlapokról fantázia-sztorijaival miután kitört a Chandler-botrány.) Lassan kezd összeállni a kép, hogy ezek az emberek mind-mind együttműködtek. Guiterrez volt a karmester, akinek beépített emberei voltak Jacksonnál már jóval-jóval az 1993-as vádak előtt!

A cikkben Gutierrez elsírja a bánatát, hogy 1993 előtt senki sem akarta kiadni a könyvét. De minden megváltozott 1993 és a Chandler-féle vádak után. Azt elhiszem! Utal arra, hogy kapcsolatban állt Chandlerékkel és azt mondja volt egy „nagyon jó forrása” a Chandler-házban (Norma Salinas). Burkoltabb formában, mint a Tageszeitungban, de itt is kibújik a pedofil Gutierrezből, amikor azt mondja: “Jordie rájött, hogy a szülei csak azért küzdenek érte, hogy közelebb kerülhessenek Michael Jacksonhoz. Depressziós lett, mert megértette, hogy a kapcsolata Jacksonnal sosem lesz már a régi.”

Azaz Gutierrez világában a szülők jelentik itt az igazi problémát, nem pedig az állítólagos molesztáló: történetében Jordan „depressziós” lett (valójában sosem volt depressziós), de nem azért mert molesztálták, hanem mert már nem lehetett többet a molesztálójával….

És egy újabb érdekes fordulat. Idézet a cikkből: “Legjelentősebb lehetősége arra, hogy visszatérjen Jackson világába akkor jött el, amikor alkalmazták, hogy dolgozzon Martin Bashir TV interjúján 2003-ban.”

Mi?! Szóval a Bashirnak is ő súgott? Hát ezért próbálta Bashir a „pedofil Jackson” képet festeni a dokumentumfilmjével? A kirakósjáték minden darabja a helyére kerül lassan! És minden szál Victor Gutierrezhez, rajta keresztül pedig a NAMBLA-hoz vezet!

Ostoba, megvezetett hatóságok

A Gutierrezről itt elénk táruló információk alapján – mellékesen – megállapíthatunk még egy dolgot: a Jackson ellen vizsgálódó hatóságok hihetetlenül, elképesztően ostobák, korlátoltak és hanyagok voltak – vagy ennyire nem láttak a személyes ellenszenvüktől és rasszizmusuktól! Gyakorlatilag csuklás nélkül benyeltek mindent, amit Gutierrez – egy névtelen, ismeretlen kis senki újságíró – mesélt nekik, anélkül, hogy ellenőrizték volna a hátterét! (Vagy ha ellenőrizték és mégis így jártak el, akkor pedig annál botrányosabb a dolog!)

Tom Sneddon kerületi ügyész vádjai még a 2005-ös per alatt is nagyban alapultak Gutierrez meséin! Gutierrez állította azt, hogy Jackson molesztálta Wade Robsont, Brett Barnes-t, Macaulay Culkint és másokat! Gutierrez haverjai – mint például Blanca Francia – tettek arról vallomást, hogy látták, amint Jackson molesztálja ezeket a gyerekeket. Aztán a védelem a tanúk padjára szólította ezeket a ma már felnőtt férfiakat, akik mind elmondták, hogy ez nem igaz!

A vád miért támaszkodott pusztán a Gutierrez-féle mondakörre? Miért nem kérdezte meg előre az állítólagos „áldozatokat”. Sneddon akkor megspórolhatott volna magának egy nagy égést! De hát valószínűleg őt annyira elvakította a saját ellenszenve, amit Jackson ellen érzett, hogy nem az igazsággal törődött és mivel valódi áldozatok nem voltak, belekapaszkodott minden mesébe és jött-ment mesélőbe.

Lehet, hogy azokat az éveket és azt a pénzt, amit Sneddon arra pocsékolt, hogy „elkapja” Jacksont, érdemesebb lett volna arra fordítani, hogy körülnéz egy kicsit Gutierrez háza táján. Ott találhatott volna igazi pedofilokat….

Thomas O’Carroll és az Akadémia támadása

Amit Guiterrez elkezdett azt Jackson halála után más pedofilok folytatták. Néhány hónappal ezelőtt jelent meg egy könyv “Michael Jackson’s Dangerous Liaisons” (“Michael Jackson veszélyes viszonyai”) címmel egy ismeretlen író, bizonyos Carl Toms tollából. Ami először “csak” egy újabb rágalmazó könyvnek tűnt, arról kiderült, hogy sokkal több annál: pedofil propaganda – Michael Jackson nevét felhasználva. De hát pontosan erre kellett nekik a sztár! Végig, 1986-tól kezdve ezt érlelték, hogy aztán saját céljaikra használhassák fel Jackson népszerűségét! A halála után pedig úgy tűnik elérkezettnek látták az időt egy ilyen átfogó “mű” megjelentetésére.

A könyv 624 oldalon keresztül taglalja Michael Jackson “kisfiúkhoz fűződő viszonyát”, minden elképzelhető bulvármocskot és rég megcáfolt hazugságot tényként feltüntetve. Azonban teszi mindezt úgy, hogy közben azt sugalmazza: nincs ezzel semmi gond, s közben beleszövi a szokásos pedofil propagandát, “érvrendszert” a görögökről és a rómaiakról, meg arról, hogy az erkölcsi normák relatívak, nem pedig univerzálisak és persze az összes ehhez kapcsolódó pszichoblabla….

 

Thomas O'Carroll

Kiderült, a Carl Toms írói állnév mögött egy Thomas O’Carroll nevű hirhedt (és korábban egyszer már elítélt) ír pedofil áll. Természetesen sosem találkozott Jacksonnal, információit róla a bulvárlapokból ollózta össze – de hát az egész könyvnek nem is az a célja, hogy hiteles képet fessen a sztárról, hanem egy bizonyos “ügy” szolgálata.

Méginkább vérfagyasztó a hozzászólások egy része, ha elmegyünk a könyv Amazon oldalára. Természetesen a tisztességes emberek tiltakoznak, azonban jópár támogató megjegyzést is láthatunk. Mind-mind magukat professzoroknak, a “téma szakértőinek” valló értelmiségiektől!

De miféle “szakértők” ezek? Akadémikusok. De ettől még lehetnek perverz gazemberek! Csak amikor utánanézel ezen embereknek és a munkásságának jössz rá, hogy honnan is fúj a szél! Ezek mind pedofil propagandisták! És ott vannak az egyetemi katedrákon, a pszichológiai társaságokban és dolgoznak, dolgoznak fáradhatatlanul a társadalom erkölcsi ellenállásának lebontásán. Jackson balszerencséjére ő is egy eszköz lett a kezükben.

Lássuk csak kik ők! (Tudom nem kellemes ilyen ocsmány gazemberekről olvasni, de a tényekkel fontos tisztában lennünk.)

James R. Kincaid

 

James Kincaid

Kincaid a Dél-Kaliforniai Egyetem angol professzora. Íme a névjegye az egyetem honlapján. Itt azt írják, hogy szakterületei közé tartoznak a “meleg tanulmányok”, a “gyermekek erotizálásának történelmi és jelenlegi kulturális gyakorlatai”, valamint “rendszeresen tart órákat bűnügyi tevékenységekről/őrültségről/perverzióról”, no meg a “cenzúráról”.  Kutatási területei között fel van tüntetve a “szexuális tanulmányok”.

Miért folytat egy angol tanár kutatásokat a szexualitásról, különösképpen a “gyermekek erotizálásáról”? Persze ezek lehetnének jóhiszemű tanulmányok is, olyanok, amelyek elítélik a gyermekek erotizálását, de nem erről van szó, éppen ellenkezőleg!

Kincaid számos könyvet írt. Egy 1992-es “művének” a címe: “Gyerek-szerelem: az erotikus gyermek és a viktoriánus kultúra”. Ebben a pedofília mellett érvel! Szerinte hiba a gyermeket aszexuális lénynek tekinteni és a gyermeki szexualitás “komplex, gazdag és hasznos” a gyermek számára. Kissé burkoltabban ugyan, de igen választ ad arra a kérdésre, hogy pozitív-e a gyermek és felnőtt közötti szexuális kapcsolat. Nem megyek tovább mert nem akarok senkit meghánytatni. Angolul tudóknak itt egy kritika a könyvről: http://www.jstor.org/pss/2933662

Egy másik könyve melynek címe „Erotikus ártatlanság: a gyermekmolesztálás kultúrája“ szintén a pedofília „természetességéről“ szól.

Azt hiszem ebből már egyértelmű, hogy Kincaid nem más, mint egy pedofil apologéta.

A “professzor úr” egyébként vezet egy programot az egyetemén “Mi a baj velem és miért?” címmel, amely arra bátorítja a diákokat, hogy beszéljenek fontos, személyes kérdésekről nyílt és „kölcsönösen tiszteletteljes“ formában. Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon milyen tanácsok hangozhatnak el Kincaid részéről egy ilyen kurzuson a diákok felé…..

Thomas K. Hubbard

 

Thomas Hubbard

Hubbard a Texasi Egyetem klasszikus tudományok professzora. Íme névjegye az egyetem honlapján.

Érdeklődése, szakterülete a “leszbikus és meleg tanulmányok”, az egyik kurzus, amit tart a “homoszexualitás az antikvitásban” címet viseli. A görög pederasztria szaktekintélyének számít. (A pederasztia szó jelentése: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pederasztia). Mellesleg elképesztő, hogy az ilyesmi tantárgy lehet amerikai egyetemeken, de hát látjátok. Mondom, hogy velejéig fertőzött a társadalom….

Műveiben, tanulmányaiban, ő is a felnőtt-gyerek szexuális kapcsolatok hasznossága mellett érvel! Mindezt a görögök ókori példájára hivatkozva teszi.

William Armstrong Percy III

 

William Percy

Percy a Massachusetts-i Egyetem bostoni tagozatának professzora. A perverz vénember szakterületeiről itt kaphatsz képet.

Magát meleg aktivistának tartja, de nyugodtan mondjuk ki a valóságot: pedofil aktivista. Azt állítja, hogy a pederasztia volt a “görög csoda” elsődleges oka és nyíltan kritizálja a homoszexualitást, a pederasztriát és pedofíliát ellenző zsidó-keresztény értékrendet.

Richard Green

 

Richard Green

Pszichiátriai professzor Kaliforniai Egyetemen és a New York-i Egyetemen. Az 1975-ben létrehozott Nemzetközi Szex Kutatási Akadémia alapító tagja. Amikor a Cambridge-i Egyetemen dolgozott diákjainak melegen (tudom ennek a kifejezésnek van itt némi szarkasztikus éle) ajánlotta Thomas O’Carroll egy másik, a pedofíliát népszerűsítő könyvét, amelynek az volt a címe “Pedofília: A radikális ügy”.

Green normális mentális állapotnak tartja a pedofíliát, nem rendellenességnek. Támogató példát erre az állatvilágból, a bonobó majmoktól hoz, amelyek szexuális játékokat is űznek kicsinyeikkel. Ja, ha az állatok a példa, akkor nyugodtan öljünk is, hiszen az állatvilágban az is természetes. Meg a kannibalizmus is.

Nem akarok belegondolni milyen eszméket hirdethet ez a professzor a diákjainak az egyetemen és milyen ügyek előmozdítása mellett kardoskodhat a Nemzetközi Szex Kutatási Akadémián.

Ebből a cikkből még többet is megtudhatunk a Green és Thomas O’Carroll közötti kapcsolatról. A professzor meghívta a hirhedt pedofilt a Nemzetközi Szex Kutatási Akadémia egy párizsi konferenciájára, ahol beszélhetett könyvéről, amelyben “pozitív élményként” írt a gyermekekkel folytatott szexuális kapcsolatról – beleértve a saját tapasztalatait is.

A fenti cikk más professzorokat és PhD diákokat is említ, akik a pedofil “ügy” szószólói akadémiai körökben. Például Richard Yuillt egy PhD diákot, aki a Glasgow-i Egyetemen nyíltan a pedofilíát támogató “kutatásokat” folytatott. A cikk írója kérdéseket intézett ezzel kapcsolatban az egyetemhez, amely 48 órán beül válaszolt neki, mégpedig védelmébe vette a diákot, mondván “semmi rosszat nem tett”. Tény, hogy ezek az értelmiségi pedofilok ügyesen egyensúlyoznak a törvényes és a törvénytelen határán, így nehéz őket felelősségre vonni. De az mindenképpen érdekes, hogy egy egyetem támogatását adja egy ilyen “kutatáshoz”.

Idézet a cikkből: “[Yuill] felügyelője, David Evans (az ő pedigréje is “bizalomgerjesztő”: http://www.gla.ac.uk/departments/sociology/staff/davidevans/ ) azt mondta, hogy akadémiai kutatást bármilyen témában lehet folytatni, függetlenül a társadalom véleményétől, és kioktatott arról, hogy helytelen a saját értékrendünket ráerőltetni másokra, hozzátéve, hogy néhány kultúrában normális a kisfiúk és a férfiak közötti szexuális kapcsolat.”

Nem elképesztő?! Mennyivel előrébb tartanánk, ha az újságírók erre a témára és az igazi pedofilok leleplezésére vetnék rá magukat olyan elánnal, mint amennyire rávetették magukat egy ártatlan emberre, Michael Jacksonra! Mi még nyilván csak a felszínt kapargatjuk, de már így is mennyi mindent látunk! Attól tartok azonban, hogy a média nagy részének nem érdeke az igazi pedofilok leleplezése. Sokkal szórakoztatóbb az ártatlan emberek elleni boszorkányüldözés.

Donald James West

Az 1924-es születésű professzor tagja a brit Királyi Pszichiátriai Kollégiumnak és a Cambridge-i Egyetemnek. Ő is szívélyes ajánlásban részesítette O’Carroll előző könyvét a “Pedofília: A radikális ügy”-et is – a Jackson-könyv mellett. Neki is van ám könyve “Gyerekek szexuális találkozásai felnőttekkel: egy tudományos kutatás” címmel. A címből el lehet képzelni ez is miről szól. Egy olvasói vélemény arról számol be, hogy a könyv szerint nem a szex jelent problémát a gyerekek számára, hanem az ezzel kapcsolatos “kulturális előítéletek”.

Természetesen ez csupán a jéghegy csúcsa – csak azok, akik az Amazonon támogatásuknak adtak hangot O’Carroll könyvével kapcsolatban. Ennek alapján gondolom már körvonalazódik micsoda kulturális, erkölcsi támadásra kell készülnünk “intellektuális”, értelmiségi körökből és hogyan, milyen áltudományos érveléssel próbálják megtörni a társadalom erkölcsi ellenállását.

A pedofil maffia már ma is messzemenően átitatja a társadalom értelmiségi és “elit” rétegeit. Roppant jól szervezettek és összetartóak. Aktivistáik jelen vannak az egyetemeken, főiskolákon, a médiában, sőt gyaníthatóan a törvényhozásban, a politikában és a hatóságok köreiben is.

Részlet ebből a már korábban említett cikkből:

„Az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) védelmére kelt a csoport (NABMLA) vezetőinek és kiadványainak: ’Semmi törvénytelen nincs bennük, semmi olyan, ami kívül esik azon, amit normálisan véd a szólásszabadság joga.’ – mondta az ACLU ügyvédje, John Reinstein egy interjúban. Gillen elmondta, hogy az ACLU megakadályozta azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányultak, hogy információkat szerezzen a csoportról (a NAMBLA-ról). ’Nem tudtuk pontosan meghatározni hány tagja van, kik ők és hol vannak.’ – mondta.”

Michael Jackson nem volt pedofil (remélem erről sikerült meggyőződnöd a blogomban eddig leírtakból), de balszerencséjére a pedofil maffia kinézte magának és mindent elkövetett annak érdekében, hogy a társadalom szemében azzá “alakítsa”, hogy aztán saját céljaira használhassa fel a népszerűségét.

Milyen világban is élünk?! Olyanban amelyben egy ártatlan embert bilincsbe vernek, perbe fognak, meghurcolnak, megaláznak, tönkretesznek hamis vádak alapján. Közben pedig azok, akik ezt teszik, igazi pedofilokkal – Victor Gutierrezekkel – paroláznak a műsoraikban, őket veregetik hátba, róluk zengnek dicshimnuszokat (lásd Diane Dimondot Gutierrezről), nekik fizetnek zsíros összegeket „tanácsadó” munkájukért (lásd az NBC televíziót). Miközben Jackson a vádlottak padján ül, addig Thomas O’Carroll nyíltan hirdetheti elméleteit TV-műsorokban, vagy tarthat előadásokat Párizsban Richard Green „professzor úr” meghívására “a felnőtt-gyerek szexuális kapcsolatok hasznosságáról”. Jacksont rágalmakkal kínozza a média, de olyan lapok, mint a Tageszeitung büntetlenül jelentethetnek meg olyan cikksorozatokat, mint az „I love boys”. Hát ilyen világban élünk!

Én magam – többekkel együtt – küldtem tiltakozó e-mailt annak idején az O’Carroll könyvet megjelentető Troubador kiadónak. Ezen kívül egy helyi (értsd „helyi” a könyv kiadója szempontjából helyi) képviselőnek és egy ottani gyermekvédelmi szervezetnek. Az e-mailjeimben nem Michael Jackson jó hírnevére helyeztem a hangsúlyt (bár az is fontos, hogy egy embert ne lehessen rágalmazni), hanem arra a tényre, hogy nem szabad megengedni pedofil propaganda terjesztését, márpedig a „Dangerous Liaisons” minden kétséget kizáróan az! Egyetlen helyről sem kaptam választ – még annyit sem, hogy „bukjak fel”….

A Jackson rajongók felháborodása és nyomása hatására egy kicsit visszakozott a kiadó és egyszer csak bejelentette, hogy nem adja ki a könyvet, ám az Amazonon látható információk alapján úgy tűnik aztán valahogy suttyomban mégiscsak megjelentették. Ilyen erős a pedofil lobbi.

Pedofilok által látogatott internetes fórumokról kiszivárogtatott információkból az látható, hogy számukra roppant fontos ez a „mű” – arra biztattak mindenkit, hogy menjen el az Amazonra és adjon pozitív értékelést neki. Tehát ebből is látható, hogy mennyire áhítoznak egy olyan híres kirakatemberre, mint Jackson, aki „népszerűsítené” az ügyüket.

Sajnos az amerikai törvények értelmében halott embernek nincsenek jogai, viszont van szólásszabadság – így ennek nevében azt írnak róla, amit akarnak, de Jackson rajongói nem fogják hagyni, hogy kedvencük nevét egy ilyen ocsmányságra rabolják el és használják fel! Remélem ezzel a blogbejegyzéssel egy kicsit én is hozzájárulhattam az igazi pedofilok elleni harchoz. Michael Jackson nevében!